Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez remek, nagyon szívesen megismerkednék a húgoddal - húztam mosolyra a számat, rendkívül jól esett, hogy a fiú be akar mutatni annak a személynek, aki a legfontosabb szerepet töltötte be az életében. Közben én is elgondolkodtam rajta, hogy klassz lenne őt megismertetnem a szüleimmel és a tesóimmal. Igaz a nővérem már külön költözött a párjával, de neki is mindenképp be akartam mutatni a fiút. Egyelőre azonban azon morfondíroztam, hogy mennyire esedékes a dolog, nem túl korai-e még az egész. Na, meg azt se tudhattam, mit szólna Soma ehhez az ötlethez, hiszen számos lehetséges opció lejátszódott pár másodperc alatt az agyamban: megfutamodás, öröm, ijedtség, elégedettség, vita, harmónia és a többi. Igaz a családom nagyon büszke volt az aranyvérűségére, nem tudtam, hogyan fogadnák a fiút, igaz Daisy kapcsolatába se szóltak bele, bár nem igazán volt rá lehetőségük, mert a nővérem már jó ideje megszakította velük a kapcsolatot. Egyelőre jobbnak láttam, ha nem hozom fel a témát, még azt se tudtam, hogy meglátogat-e a családom, ahogyan ígérte még pár hónappal ezelőtt. Az biztos, hogy nem volt velük könnyű dolgom, de ennek ellenére mindig összetartottunk, szerintem elég nagy törés volt az nekik, hogy a nővéremet elüldözték otthonról.
- Mertem remélni, hogy így gondolod - kacsintottam rá pajzánul. Remekül éreztem magam a társaságában, meg tudtam volna szokni ezt az idilli hangulatot, amely most körülvett minket. Minden olyan tökéletesnek tűnt: ő, a motorozás, a bor, a piknik, a finom étel illata, de főként az, hogy együtt lehettünk. Vajon meddig tart majd a kapcsolatunk? Egymás mellett éljük le az életünket boldogságban, jóban-rosszban, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, vagy netán viharos lesz az egész és egyszer csak véget ér anélkül, hogy bármelyikünk is harcolt volna érte? Vagy netán se veled se nélküled stílusban folytatódik? Akárhogy is lesz, a lényeg, hogy mi alakítjuk a közös jövőnket, rajtunk múlik minden. Legalábbis így voltam vele, de abba is hagytam az agyalást, nem akartam elrontani ezt a csodás időszakot apró hülyeségekkel. Még azt se közöltem Somával, hogy szeretnék majd külön költözni, mert nem szeretnék tovább a kastélyban lakni. Igaz, nem tudtam, hogy ez bármit is befolyásolna-e köztünk, egyelőre még nem akartam erről beszámolni neki. Elég lesz akkor megtudnia, ha már esetleg lesz valamilyen részmunkaidős állásom, hogy gyűjthessek bérlésre, rezsire. Persze valamennyi anyagi támogatást a szüleimtől is kaptam, de az nem fedezett volna mindent. Mondhattam volna nekik, hogy szeretnék önállósodni, de én is hozzá akartam tenni a dolgokhoz, nem akartam azt, hogy csakis tőlük függjek.
- Mindennek eljön a maga ideje... majd megtudod! - villantottam egy huncut mosolyt a páromra, majd játékosan kisimítottam a szabad kezemmel egy kósza tincset az arcából.
- Jó kérdés, még nem gondolkodtam el rajta. Szerintem a fél nyarat anyáméknál töltöm, a másik felét meg a tesómnál. De konkrét terveim nincsenek még, szerintem csak otthon leszünk, kirándulunk, ilyesmi. Na, és neked mik a terveid, szívem? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel, erről a témáról ugyanis idáig még nem beszéltünk, mert egyszerűen nem jött köztünk szóba. Közben a tűz felé emeltem a nyársbotot, és lassan körbe-körbeforgatva figyeltem, ahogyan az izzó fák a pattogó parázs alatt ropogtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Majd meglátod! - feleltem neki sejtelmesen, eszem ágában sem volt lelőni a poént, hiszen miféle meglepetés lenne az, ha leleplezném?
- Ó, értem. Az éjszakai műszak tényleg durva lehet - válaszoltam neki elgondolkodva. Nekem idáig sosem kellett dolgoznom, ezt mondjuk a szüleimnek köszönhettem, hiszen egész jó anyagi helyzetben voltunk. Az már más kérdés volt, hogy szerettem volna a saját lábamon megállni, akárcsak a nővérem, és nem függeni tőlük. Erről egyelőre nem is beszéltem Somának, mert nem tudom, mennyire értette volna meg ezt a dolgot. Mivel a szüleim jól álltak anyagilag, nem tudhattam, hogy megértette-e volna, hogy önállósodni akarok. Egyébként is könnyen megbélyegezték azokat az embereket, akiknek a családjuk jól állt, hogy könnyű dolguk van, abba bele se gondoltak legtöbben, hogy egyesek egyedül szeretnék boldogulni. Persze Somáról nem feltételeztem ezt, hiszen ismertem már annyira, hogy nem általánosítana velem kapcsolatban, de valahogy mégse állt rá a szám erre az egészre. Sosem voltam az a bátortalan típus, de egyelőre úgy láttam jónak, ha nem hozom szóba a témát, valahogy magam sem tudtam, miért voltam ez ügyben olyan határozatlan.
- Úúúú, az tök király lenne! Szívesen nyaralnék kettesben veled! - lelkendeztem jókedvűen, hiszen ez lenne az első közös nyaralásunk... Reméltem, hogy meg fog valósulni ez az elképzelés, egyelőre nem mertem magam nagyon beleélni, csak akkor, ha már biztos volt a dolog. Mikor elkészült a kaja, Soma odahozta nekem a sajátomat, egy biccentéssel jeleztem, hogy nekem bizony szükségem van arra a hagymára. Egyszerűen imádtam, azt pedig tudtam, hogy mit kell tennem, hogy elmúljon a hagymaszag. Egyelőre volt nálam mentolos cukorka, másrészt pedig csak este találkoztunk újra, addigra pedig megtettem a szükséges lépéseket ahhoz, hogy semlegesítsem a hagyma mellékhatásait magamon.
- Hm, isteni finom ez a kaja! - közöltem vele mosolyogva, miután megkóstoltam a finom falatkákat.
- Este kilenckor várlak a Kívánságok termében - mondtam neki, miközben eszegettem. Reméltem, hogy nem lesz más programja, és ráér akkor, hogy ő is megkaphassa a Valentin-napi ajándékát. Közben eszembe jutottak az ott töltött perceink még régebbről, a meglepetés vacsora, a tánc, a forró hangulat, de szép is volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A bájitaltan sosem volt a szívem csücske, általában Lena segítségét kértem a házikhoz, most azonban a tanár osztott be minket párokba. Ráadásul nem is egy osztályba jártam a barátnőmmel, hanem ő alsóbb évfolyamban volt, mégis neki ment jobban a tárgy, ennek hála, rengeteget tanultam tőle. Reméltem, hogy az általa nyert tudásomat tudom majd hasznosítani a házinál. Egy Levitás lánnyal, név szerint Babettel kerültem párba, a feladatunk pedig az volt, hogy találjunk ki egy bájitalreceptet, majd írjuk le az elkészítését, illetve a hatásait. Akié a legkreatívabb, az pedig valamiféle meglepetés jutalomban részesül. Bíztam benne, hogy kitalálunk valami igazán egyedi megoldást, illetve reméltem, hogy a meglepi értéke egyenes arányosságban fog állni a befektetett munkánkkal. Egy délutáni időpontot beszéltünk meg Babettel. Idáig még sosem beszéltem a lánnyal köszönésen kívül, most viszont alkalmam nyílott rá, hogy jobban megismerjem. Kényelmes szerelést vettem fel, majd bepakolva a táskámba a cuccaimat indultam meg a Társalgó felé. Mikor beléptem a helyiségbe, körbekémleltem, csak pár diák lézengett ott, majd egy kis idő után megpillantottam a lányt is.
- Szia! - köszöntem neki, majd helyet foglaltam vele szemben a széken, megint pontosan érkeztem, mint mindig.
- Mi újság? Hoztam minden cuccot, ami kell, majd meglátjuk, mit tudunk összehozni - néztem rá mosolyogva, majd kipakoltam táskámból a szükséges eszközöket a tanuláshoz. Reméltem, hogy sikerül hatékonyan összedolgoznunk, illetve azt is, hogy kicsit jobban megismerhetem, az pedig csak hab lett volna a tortán, ha mi nyerjük meg a bájitaltan nagydíjat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Na, az szuper! Köszi! A te felsőd is szupin néz ki! - feleltem a lánynak mosolyogva. Úgy látszott, hogy ő sokkal motiváltabb volt a házi elkészítését illetően, mint én, de azért igyekeztem nem elrontani a hangulatot, és maximálisan részt venni a munkában. Hát, hoztam a pennámat, tankönyvet, jegyzeteket... hozzávalókat még nem, mert ugye nem beszéltük még meg, mit találjunk ki.
- Az alapok itt vannak, már csak ötletek kellenek - mosolyogtam Babettre. Bizony, készülhettem volna jobban is az egész házira, de annyi mindennel voltam elfoglalva, hogy egyszerűen nem jutott rá időm.
- Először is azt kéne megvitatnunk, hogy mire menjen ki a játék... szóval, mi legyen a főzetünk hatása, mire szolgáljon - tekintettem elgondolkodva a lány íriszeibe.
- Öhm.... azt hiszem, hogy van egy hetünk arra, hogy összehozzunk valamit - feleltem Babettnek elgondolkodva. Végül is az elég sok idő volt arra, hogy sikerüljön összehozni valami értelmeset, kreatívat... esetleg még meg is nyerhetnénk a nagydíjat is bájitaltanból.
- Esetleg van már valami elképzelésed a témát illetően? - kérdeztem tőle kíváncsian. Nem tudtam, hogy ő mennyit foglalkozott előzőleg a dologgal, én igazából még neki sem kezdtem, úgy voltam vele, hogy majd együtt kiötlünk valami okosságot.
- Szerintem a sablonos lehetőségeket kizárhatnánk, mint például szerelmi bájital, felejtés, emlékezés és a többi. Ha valami igazán egyedivel sikerülne előrukkolnunk, akkor máris miénk lenne a vezetői pozíció a többiekkel szemben - közöltem a társammal az elképzelésemet. Bármi egyedi szóba jöhetett, a lényeg, hogy ne legyen sablonos vagy olyan, amire a többiek is gondoltak már, szóval általános...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Észrevettem, ahogyan a lány kissé elpirult, de úgy csináltam, mintha misem történt volna, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Végül megköszönte, amit mondtam neki, majd egy nagy mosollyal nyugtázva az arcomon közöltem vele, hogy szívesen.
- Hát lenne egyedi ötletem, főleg a mi korosztályunkat illetően, de ahhoz mi kevesek vagyunk. Felejtsük is el! - most pedig én pirultam el, nem is értem, miért hoztam szóba ezt. Talán azért, mert az utóbbi időben pont ez volt a téma a baráti körömben, mivel akkoriban rukkoltam vele elő. De inkább kerültem most a témát, hiszen tudtam, hogy az elképzelésemhez valamiféle varázsló kutatócsoport kellett volna vagy nem is tudom mi, meg egyébként se akartam kényes témára tapintani.
- Ó, hát megértem. Imádom bámulni a tüzet, de ha túl sokáig tartom a szemem rajta, akkor bizony képletesen is megéget - feleltem Babettnek együttérzően. Közben eszembe jutott az első kandalló előtti szituációnk Somával, mikor még csupán macska-egér játékot űztünk egymással, az emlék hatására pedig elmosolyodtam.
- Remek ötlet, látod én is a mi korosztályunkra gondoltam célcsoportként - nevettem el magam, hiszen muris volt, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk... vagy csupán puszta véletlen... ki tudja?
- Tetszik az ötlet! Mire gondolsz pontosan? Mindenki úgy nézne ki, miután megitta a bájitalt, ahogyan elképzelte magát, amilyen kinézetet álmodott meg magának, vagy esetleg szimplán eltüntetné a szépséghibákat? - kérdeztem vissza érdeklődve. Remek volt az elképzelés, nagyon leleményes volt a lány.
- Simán részt veszek a közös üzletben, ha ez beválik! - kacsintottam rá somolyogva. Végül is, ha minden az elképzeléseink szerint alakul, miért is ne lehetne pénzt nyerni belőle a későbbiek folyamán? Úgy látszik, hogy ezen a téren közös nevezőn voltunk a lánnyal, én ugyanis minden jóban benne voltam, ami bármilyen szinten is a javamra vált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy tűnt, a lány rákapott a téma ötletemre, amivel nem kis fejtörést okozott. Az eredeti elgondolásomat egyelőre szerettem volna megtartani magamnak, mert az ugyan nem tudtuk volna egymáson tesztelni, meg egyébként se idevágó témakör volt. Ez persze nem azt jelentette, hogy a jövőben ne osszam meg az elgondolásom Babett-tel, de egyelőre még túl korainak gondoltam. Viszont Merlinnek hála, közben akadt egy újabb elképzelésem, amit simán meg tudtam osztani vele.
- Nos, az az ötletem támadt, hogy akár egy zsebpénz bájitallal is előrukkolhatnánk. Ennek az lenne a lényege, hogy a szülőknek kell beadni, hogy megemeljék a heti zsebpénzt - feleltem elgondolkodva. Közben meghallgattam az ő elképzelését is, amely iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Hű, ez milyen csúcs-szuper lenne! Valamint a második opció is ígéretesen hangzik! Szerintem mindent összevetve a te ötleted a nyerő! - mosolyogtam rá, mivel remek elképzelésnek tartottam ezt. Biztos voltam benne, hogy nagy sikerünk lenne, ha előrukkolnánk azzal, amit a lány elképzelt.
- Kérdés még, hogy mennyire legyen tartós, mármint mennyi ideig hasson az ital... - gondolkodtam hangosan, hogy a másik is hallja.
- Lehet, hogy hasonló összetevőkből fog állni, mint a Százfűlé-főzet - jött egy hirtelen gondolat a semmiből, melynek végül is volt alapja. Ezt megint csak hallhatta a lány, mivel ennek a felvetésemnek is hangot adtam. Örültem, hogy vele kerültem párba, mert nagyon kreatív volt, emellett pedig idáig úgy tűnt, igencsak közös nevezőn vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ó, akkor ezek szerint jól rajzolsz. A precizitás jellemző rám, akár nyithatnánk egy közös üzletet is! - viccelődtem vele vidoran. Végül is a tanárok és a szüleim szerint mindig is igyekeztem az alaposságra, a pontosságra, de sajnos a rajzolás már nem igen ment.
- Hát, sokszor nem egyszerű a családdal, nekem igazából a magánszféra hiányzott, hogy egyedül lehessek időnként... ez most sem adatik meg, bár jelenleg ketten vagyunk egy szobában. Azért mégis más, valahogy jobban önmagam tudok lenni, mióta külön élek a családtól, ezt pedig egyáltalán nem bánom - válaszoltam a másiknak komoly arccal.
- Nos, a kérdésed akár vonatkozhatna rám is, ha tudnának az eddigi kihágásaimról. De ugye nem tudnak szinte semmit... egyébként Theon-ra gondoltam - mondtam neki a szemébe nézve, nem tudhattam, hogy ismeri-e a fiút vagy csak látásból ismerős neki...
- Kaják terén utálom a krumplilevest, a tökfőzeléket, illetve a spenótfőzeléket... a többi ételt szeretem - válaszoltam mosolyogva.
- Na, és te mely ételeket preferálod kevésbé? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már ez volt a téma.
- Nekem is ez a benyomásom, igencsak hasonlóak vagyunk. Abban is igazad van, hogy én bizony kaland orientált vagyok - feleltem neki vidáman. Az igazat megvallva szerettem mászkálni, részt venni eseményeken, de azért időnként jól esett a pihenés is.
- Ugyan, most is simán felülhetsz az asztalra, ha kedved tartja. Ne gátoljon meg abban semmi, amit szívesen csinálnál. Én például most őrjáraton lennék, de ehelyett inkább vacsoráztam valami finomat - vontam meg a vállam jókedvűen, egyáltalán nem bántam meg, hogy az unalmas járkálás helyett a finom étel elfogyasztását választottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Bizony, ebben igazad van, ez nehezebb téma - vigyorogtam a lányra, mert úgy tűnt, közös nevezőn voltunk ebben a témában is. Nagyon szimpatikus volt Babett így első benyomásra, ráadásul remek ötlettel rukkolt elő.
- Tényleg megnyertél vele! - kacsintottam rá jókedvűen, végtére is nem kis ötletelés lehetett, mire eljutott idáig. Közben egy elég meglepő kérdéssel állt elő, miután leült mellém a kanapéra, hirtelen összevissza kattogtak a fejemben a gondolatok, mit is mondhatnék neki.
- Hú, hát, hogy meddig tart egy randi, azt így egyszerűen nem lehet meghatározni. Mindegyik randi egyedi, más időtartamú, na, meg persze attól is függ az egész, hogy hogy sikerül - magyaráztam a lánynak, mivel valóban nem lehetett konkrét választ adni erre a kérdésre
- Azzal semmi gond, hogy nem voltál, lesz még rá alkalmad bőven - feleltem neki kedvesen. Nem volt vele semmi baj, aranyosnak tűnt és szerintem bárkit az ujjai közé tudott volna csavarni, csupán még egy adag önbizalom fért volna rá, de bíztam benne, hogy idővel megjön neki az is.
- Szerintem, ha már három óráig kitart az ital, az már korrekt. Esetleg még az öt-hat órás opció is szóba jöhet, mert miért is ne? - válaszoltam neki hasra csapás szerűen. Ez elég korrekt idő lehetett bárki számára, hogy azzá váljon, aki lenni akar vagy csupán eltüntesse azokat a bizonyos szépséghibákat. Bár ez is relatív volt, hogy kinek mi a szép, de ha magát az illetőt zavarta valami magán, ami miatt nem érezte jól magát a bőrében, akkor tényleg hatékony főzetként szolgálna számára, amit most megalkotunk.
- Nos, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy a Százfűlé-főzet alapanyagait felhasználva, illetve valamelyiket kihagyva belőle, hogyan érjük-e majd el a célunkat - emeltem Babettra a tekintetemet komoly arccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tudtam, mennyi esélyünk volt sikert aratni ezzel a bájital-koncepcióval, amit elterveztünk megvalósítani, de abban biztos voltam, hogy eléggé egyedi ötlettel álltunk elő. A randizás hallatán úgy tűnt, hogy Babett kicsit elgondolkodott, de hagytam, hogy végiggondolja a dolgokat, nem akartam megzavarni semmiben sem. Nekem idáig két randim volt, az egyik egy vélával, amiből végül nem lett semmi, a másik pedig egy Rellonos-sal, amiből pedig komoly kapcsolat lett. Lehet, hogy azt hitte rólam a lány, hogy már túl vagyok számtalan randin, de igazából nem tudhattam, hogy velem kapcsolatban mi járt a fejében, ezért nem is akartam elhamarkodott következtetéseket levonni. Egyébként sem versenyeztünk a randikat illetően, a dolgok csak úgy alakultak automatikusan, és az is tény volt, hogy mindenkit másfelé sodort az élet. Reméltem, hogy Soma lesz az igazi, de egyelőre semmit sem  tudhattam előre, mindenesetre bíztam benne, hogy vele élem majd le az életem, de azzal is tisztában voltam, hogy még mindketten fiatalok voltunk ahhoz, hogy nagyratörő terveket szövögessünk a jövőnket illetően. Még a szüleimnek se mutattam be, bár az nem igazán érdekelt, hogy ők mit gondolnak majd, hiszen tudtam, hogy számukra az arany vérvonal a legfontosabb, na meg a hagyományok.
- Három óra elég idő - helyeseltem bólogatva, végül is az bőven elég volt arra, hogy kiélvezhesse az ember a megálmodott kinézetének lehetőségét, illetve, hogy a szépséghibái nélkül élhessen.
- Az összetevők erősségével - vágtam rá határozottan. Végül is, minél erősebb volt a hatóanyag, annál jobban érvényesült, legalábbis ez volt az álláspontom.
- Ennek igazán örülök! - mosolyogtam a lányra vidáman, úgy tűnt, valóban közös nevezőn voltunk.
- Ez remek elképzelés! - csaptam bele a tenyerébe vidoran, mivel én is erre a következtetésre jutottam, valóban nagyon egy hullámhosszon voltunk.
- Azt bízd rám. Beszerzésben jó vagyok - kacsintottam Babettre magabiztosan. Az éjszakai járőrözések során bőven volt lehetőségem élni bizonyos opciókkal, szóval nem volt gond számomra beszerezni a bájitalunkhoz szükséges hozzávalókat.
- Ha minden megvan, küldök egy baglyot, aztán újra találkozunk, és megpróbáljuk véghez vinni az elképzelésünket - tekintettem az íriszeibe határozottan, majd remélve hogy megbízik bennem, szedtem össze a cuccaim az asztalról, mint aki jól végezte dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Szerencsésen beszereztem minden általam hasznosnak vélt hozzávalót, illetve amit a lánnyal megbeszéltünk viszonylag rövid időn belül, így már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük a munka oroszlánrészét. A beszerzés gyerekjátéknak tűnt ahhoz képest, ami még ránk várt, ugyanis semmi garancia nem volt rá, hogy sikeresen végrehajtjuk ezt az egyáltalán nem egyszerű feladatot. Mindenesetre azért reménykedtem, hogy sikerül megalkotnunk a hőn áhított bájitalt, Babett pedig okos volt és kreatív, így bíztam benne, hogy együtt valami nagyot tudunk majd alkotni. Küldtem is neki egy baglyot, hogy találkozzunk a bájital-laborban szerda délután, hogy elkészíthessük a bájitalunkat, vagy legalábbis első körben kikísérletezzük, mire jutunk egyáltalán. Az már megvolt a fejemben, hogy háromtól egészen öt órán át hasson legalább a készítmény, emellett pedig az összetevők erősségén, stabilitásán volt a hangsúly. Mikor eljött a "nagy nap", táskámba belepakoltam a százfűlé-főzet összetevőit, valamint a bájital készítéshez szükséges felszerelést, aztán pedig kényelmes cuccba bújva megindultam a megbeszélt hely felé, ahova egy picivel idő előtt értem oda. Kissé nyomasztó volt a hely, és elég sötét is, de ez volt a tökéletes helyszín bájitalunk megalkotására. Miután odaértem elsőként, elkezdtem kipakolni a táskámból minden szükséges eszközt, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kísérletünk szempontjából. Mikor ezzel végeztem, megálltam összefont karokkal a terem közepén lévő asztal előtt, majd vártam, hogy megérkezzen Babett is, hogy nekikezdhessünk a nagy munkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem is kellett sokáig várnom, míg Babett megérkezett. Széles mosollyal fogadtam a lányt, örültem, hogy egy párban voltam vele a feladat során, mert igaz, nem sok időt töltöttem el a társaságában idáig, de azalatt rájöttem, hogy nagyon intelligens, művelt lánnyal van dolgom, bár ez a közös órák során is bebizonyosodott már.
- Szia! Csini a rucid! - viszonoztam vidáman a köszönését, a "szuper" szócskára pedig kissé elpirultam. Ugyan, dehogy voltam én szuper, egyszerűen csak megvolt a dolgok beszerezéséhez a megfelelő kapcsolathálózatom. Ez most nagy szolgálatot tett mindkettőnk számára, meg is lett az eredménye azáltal, hogy mindent sikeresen beszereztem.
- Köszi. Igen, sikerült! - feleltem neki büszkén, úgy viselkedtem, mint egy kis diák, aki megkapta élete első kiváló jegyét.
- Itt van minden, ami a bájital-főzéshez kell. Üst, továbbá a százfűlé-főzet hozzávalói: meghajtófű, disznópázsit, juharfa fátyolkája, pióca. Aztán itt vannak még a második felvonás összetevői is: bikornisszarv, juharfa fátyolkája, bumszalagbőr, egy diák haja - mutattam be a hozzávalókat a lánynak nagy bőszen. Azt nem is ecseteltem, hogy ez a főzet két részből áll, amelyeket külön-külön kell elkészíteni, hiszen biztos voltam benne, hogy ezzel már tisztában van.
- Most azt kéne kitalálnunk, hogy melyik hozzávalót hagyjuk ki a főztünkből, illetve mennyi ideig főzzük ezeket. Elsőre tuti biztos vagyok benne, hogy nem sikerül, de van bőven anyag, szóval simán kísérletezhetünk még - mondtam Babettnek megnyugtatásul. Valóban nem kellett aggódnunk amiatt, hogy esetleg kifogynánk az összetevőkből, mert pont beszereztem belőlük annyit, amennyi bőven elég lesz arra, hogy megalkossuk belőlük az általunk elképzelt bájitalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Kíváncsian figyeltem, ahogy a lány nagy bőszen kutakodni kezdett a táskájában. Miután megpördült, és megláttam a kezében az édességet, a csodálkozás és a meghatódás együttese ült ki az arcomra.
- Ó, ezt nekem hoztad? Nagyon kedves tőled, imádom a csokoládét! Milyen jópofa figurákat tartalmaz a csomagolás! Köszönöm!
Tök jól esett ez a kis meglepetés, nem számítottam arra, hogy Babett így meglep valamivel, igazán rendes volt tőle ez a gesztus. Fel is bontottam nyomban a csokicsomagot, kivettem belőle egy varázsló figurát, amelyet kibontottam, aztán jóízűen elkezdtem eszegetni, majd a lány felé fordítottam a zacskót.
- Kérsz? Isteni finom! - kínáltam meg, miközben el is fogyasztottam a saját csokifigurámat.
- Arra gondoltam, ha sikerül megvalósítanunk a tervünket, és remekelünk a bájitallal, akkor akár meg is ünnepelhetnék! Szerintem menni fog, ha összedolgozunk. Persze nem biztos, hogy elsőre sikerül, de össze fogjuk hozni! - bátorítottam a társamat csillogó szemekkel győzelemre szomjazva.
- Ja, a szobatársamét. Elég mélyen aludt, szóval könnyű dolgom volt. Bár igazából tényleg nincs jelentősége, mert nem másolni akarunk, de ahogy említetted, meg is van, mit kéne kihagyni az összetevőkből - közöltem Babettel, miközben végigpásztáztam az összes hozzávalót.
- Azért arra is kíváncsi lennék, mi történne, ha egyszerre több embernek a haját dobnánk a főzetbe, bár lehet kész káosz lenne minden! - vigyorogtam cinkosan, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy akár jól is elsülhetne az egész. Persze az is benne volt a pakliban, hogy nagy gáz sülne ki az akciónkból.
- Végül is, ha több ember "tartozékát" kutyulnánk bele, annak az egyvelegéből akár megalkothatnánk egy tökéletes formát, pofit, érted - tekintettem a lányra elszántan, majd elővettem a táskámból még két különböző hajszálat. Azt már nem ecseteltem, hogy honnan szereztem be ezeket, arra viszont ügyeltem, hogy ha sikerülne megalkotnunk a végeredményt, akkor az ne hagyjon maga után semmiféle kivetnivalót.
- Szerintem hagyjuk ezt a szenzációs vagy kudarcba fulló dolgot a végére, ha mégsem sikerülne a főztünk, aztán majd meglátjuk, mit tudunk kihozni ebből a helyzetből. Első körben én a disznópázsitot hagynám ki, az valahogy annyira nem illik a képbe, már csak a neve alapján sem. De persze nyitott vagyok a te javaslataidra is - mondtam Babettnek nagy beleéléssel. Már alig vártam, hogy alkossunk valami nagyot, bíztam benne, hogy a kísérletezgetéseink végén végül sikerrel fogunk járni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Á, értem, akkor már tudom, mit vegyek neked karácsonyra! Vagy valami ünnepre... - lőttem le a hülye poént, de valahogy ez kívánkozott ki a számból. Végül is, ha a lány szerette ezt az édességet, és ez volt a kedvence, biztos örülne neki bármikor. Bár, lehet, másnak is örülne, nem ismertem még annyira, de úgy gondoltam, hogy majd idő közben megismerem még jobban, persze, csak ha lesz rá lehetőségem.
- Amúgy mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Én sportolni szoktam, bulizni, olaszt tanulni, meg bajt keverni - közöltem vele vidoran. Úgy tűnt, hogy a lány a buliban is szívesen benne volt, ennek pedig kifejezetten örültem. Gondolatban már el is képzeltem, ahogyan a győzedelmünket, sikerünket ünnepeljük, miután megalkottuk ezt a tökéletes bájitalt, amely bárki számára rendkívül hasznos lehet.
- Haha, valóban igazad lehet! De ne feledd, ezek itt közel tökéletes összetevők. Nem akárkiktől gyűjtöttem ám be őket! - vigyorogtam Babettre, reméltem, hogy nem ijesztem el a merészségemmel, de ha egy bizonyos célt kellett elérnem, abban bizony nem ismertem határt.
- Na, de akkor először is próbálkozzunk az összetevők mérséklésével, akkor legyen a bájitalban kevesebb a disznópázsit és a pióca - feleltem csillogó szemekkel hiszen már tiszta volt számomra, hogy mely összetevőket kell csökkentenünk a jelen lévő anyagokból.
- Na, és akkor mely hozzávalót erősítsük? Mi lenne, ha az összes többit egy picivel felturbóznánk? - kacsintottam Babettre egy cinkos pillantással, végül is elképzelhető volt, hogy így össze tudunk hozni valami eredményes munkát. Na, de mi legyen a hajakkal? Kihagyjuk vagy egyelőre egyet használjunk fel, vagy mindent bele elsőre? Bár a összes hajat elegyítve a legvégére tartogattam, de ha a lány azt szerette volna, hogy használjuk fel mindet, akkor benne voltam abban is simán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Úgy tűnt, hogy az ajándékötletemre a lány pozitívan reagált, így arra gondoltam, hogy a végén még talán meg is valósulhat, hogy megajándékozzuk egymást karácsonykor. Viszonylag gyorsan és egyszerűen kötöttem ismeretségeket, de Babett esetében azt éreztem, nem biztos, hogy túl jó ötlet ajtóstul a házba rontani, így inkább óvatosabb lépésekben haladtam feléje. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus volt, ráadásul megvolt a magához való esze, simán el tudtam volna képzelni, hogy egy idő után akár jó barátok is lehetünk.
- Ó, értem. Jól teszed, kell azért egy kis kimozdulás. A varázslósakkot én is szeretem, ha gondolod játszhatunk majd valamikor! - csillant fel a szemem, hiszen kevés embertől hallottam a környezetemben, hogy lekötné ez a logikai és egyben taktikai játék. Egyre több közös vonást véltem felfedezni bennünk, amelynek ugyan nem adtam hangot, viszont elégedetten mosolyogtam. Közben a lány már a bájital összetevőknél tartott, így kénytelen voltam magam visszarántani a valóságba, amely éppolyan érdekesnek ígérkezett, mint az iménti beszélgetésünk.
- Rendben, benne vagyok! Végül is bőven van időnk kísérletezgetni! - feleltem neki lelkesen, majd a hajszálas kérdésén kissé elgondolkodtam.
- Szerintem kezdetben mérsékeljük a hajszálak mennyiségét is. Először elfelezhetnénk őket, aztán egyesével hozzáadhatnánk a főztünkhöz. Ha meg mégsem működne a dolog, akkor a másik felüket egyben összegyűjtve felhasználhatnánk végső megoldásként. Szerinted? Vagy ez így nem működik? - kértem megerősítést a másiktól, hiszen nem igazán volt ebben a témában tapasztalatom, csak reménykedni tudtam, hogy nem téves az elgondolásom.
- A te verziód is jó ám! Végül is belecsaphatunk rögtön a lecsóba! - néztem rá tágra nyílt szemekkel, végül is simán megállta a helyét, amit mondott, hogy próbáljunk annyival többet adni a főztünkhöz, mint amennyivel kevesebbet rakunk a pázsitból és a piócából. Nem értettem, hogy miért voltam ennyire határozatlan, nem ez volt a jellemző rám, de ez a terület mindig is nehézkes volt számomra, szóval fontos volt, hogy Babett mit szól az egészhez, mert úgy tűnt, hogy ő jóval inkább a helyzet magaslatán állt, mint én.
- Ha sikerül ám a főzet, vagy nem... akkor komolyan gondoltam ám az ünneplést. Buli is lehet, vagy akár beülhetünk kajálni is valahova, ha gondolod - nyitottam végül feléje. Arra gondoltam, hogy baj ebből nem lehet, végül is max azt mondja, hogy nem. De idáig úgy tűnt, hogy az ünneplés szócska elnyerte a tetszését, nekem pedig mindkét opció szóba jöhetett, szerettem partizni, és szerettem jókat eszegetni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nagyon felvillanyozott ez a kis főzőcske, avagy kísérletezgetés. Reméltem, hogy minden flottul fog menni, és nem robban fel majd a Bájital-labor. Egyedül az vigasztalt, hogyha mi is vele robbanunk, akkor nem lesz kit felelősségre vonni, az viszont aggodalomra adott okot, hogyha bekövetkezne a katasztrófa, akkor időm se lenne rá, hogy elmeneküljek a helyszínről Babett-tel jó messzire. De jó esetben persze csak maga a főzet adja meg magát vagy csak picit robban és maximum takarítanunk kell utána. Bár arra is itt a pálca, ami ebben a világban szinte mindenre megoldást nyújt. Próbáltam pozitív és határozott maradni, nem akartam, hogy a lány észrevegye a főzéssel kapcsolatos aggályaimat, hiszen csak rontana a helyzeten, ha bepánikolnánk vagy végig idegeskednénk az egész folyamatot. Szerencsémre Babett tapasztalt és okos volt, legalábbis a bájitaltan órák alapján, és a jelenlegi helyzetet tekintve ez a vélemény alakult ki bennem róla. Így azért nagyobb biztonságban éreztem magam, mintha egyedül álltam volna neki valamiféle főzetet kotyvasztani, ami ráadásul forradalmian újnak számított, és nem volt hozzá semmiféle instrukció. Viszont öröm az ürömben, hogy jobban megismerhettem a lányt, és kiderült, hogy még a varázslósakkot is szereti.
- Igen, sajnos minden olyan játék, sportág kezd kimenni a divatból, amihez használni kell az agyunkat. A sakk például komoly odafigyelést, stratégiát, logikát igényel. Mindig előre kell gondolkodni benne, és nem árt, ha az ember tisztában van vele, hogy mit lép majd a másik. Mindig pár lépésre előbb kell gondolkodni benne. Bár gondolom, ezt úgyis tudod - feleltem határozott tekintettel a másik szemébe nézve.
- Szuper! A jegyzetfüzet jó ötlet, pláne, ha közösen használjuk, végül is a végeredmény a közös munkánk gyümölcse lesz! - biccentettem neki nagy mosollyal az arcomon, próbáltam pozitív maradni, hogy igenis sikerülni fog minden, megy ez nekünk!
- Szerintem egy közepes méretű üst megteszi - válaszoltam, miközben elkezdtem kutakodni a poros polcok között. Mindenféle számunkra hasztalan holmi, hozzávaló volt ott, csak éppen üst nem. Már majdnem feladtam a harcot, mikor végre a harmadik polc legvégén megpillantottam egy tökéletes méretű üstöt.
- Remek! Meg is van minden - hoztam az asztalhoz olyan büszkén az üstöt, mintha valami trófeát szorongatnék.
~ Hogyan felezzük meg a hajszálakat? Persze most egy varázsige se jut az eszembe. Van itt olló? ~ - gondolkodtam magamban félig hangosan.
Felemeltem a piócákkal teli üveget, majd elkezdtem letekerni a tetejét, ám elég nehezen ment, mert nem adta magát könnyen... mintha rászorult volna. Elkezdtem még erősebben cibálni, majd egy heves mozdulattal lejött róla a fedő, az üveg része viszont kiesett a kezemből, a piócák pedig szanaszét repültek.
- Hát, ez remek... - sóhajtottam fel elkámpicsorodva, nem így terveztem az előkészületeket. Reméltem, hogy a lány nem tart a piócáktól, közben pedig gondolkodtam, miféle begyűjtő bűbájt kéne alkalmaznom rajtuk, vagy szedegessem össze őket valami fogóval? Eszembe jutott, hogy egy mugli osztálytársam mesélte, aki imádott horgászni az apjával, hogyha valakire rátapad a pióca, akkor sót vagy mézet kell rakni a szívókájára, aztán megszabadul tőle az illető.
- Ugye az Invito a begyűjtő bűbáj? - kérdeztem megerősítésre várva Babett-től, nehogy aztán rosszul emlékezzek a varázsigére, aztán rosszul süljön el a dolog. Kissé szerencsétlennek éreztem magam, pedig idáig szuperül ment minden, reméltem, hogy ez tutyimutyiság nem tántorította el a lányt a velem való közös főzőcskézéstől. Nem voltam én ilyen, általában gyorsan lereagáltam a dolgokat, de a bájitaltan mindig nagy kihívás volt számomra, ráadásul nagyon szerettem volna, hogy sikeresen megalkossuk az általunk megálmodott főzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Haha, az aztán remek lenne! - feleltem neki vigyorogva. Végül is nem lenne rossz az elképzelés, ha a művészetből meg lehetne élni. Azzal azonban tisztában voltam, hogy csak annak hozott anyagi hasznot, aki kiemelt tehetséggel rendelkezett bizonyos területeken. Én rajzolni se tudtam jól, a kézügyességem egyenlő volt a nullával, de fotózni szerettem, bár azon a téren is volt még mit fejlődnöm. Precíznek precíz voltam, de ez a tulajdonság nem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelő módon érvényesülhessek ezen a téren.
- Az jó, becsüld is meg, hogy ilyen jó fej a családod. Az enyém ennél komplikáltabb, de persze ennek ellenére szeretem őket - válaszoltam neki mosolyogva. Nagyon imádtam a szüleimet, a testvéreimet, de azt az oldalukat nehezen viseltem el, amely az elvárásokkal volt kapcsolatos, na meg a nővérem hirtelen történt elköltözése is a mai napig megmaradt az emlékeimben. Egyelőre nem tudtam, hogy mik a szüleim jövőbeli szándékai engem illetően, de bíztam benne, hogy észszerűen hozzák meg majd a döntéseket, és haladnak a korral az aranyvérűség ellenére is.
- A rakott krumplit nagyon szeretem. A sóskafőzeléket pedig egyenesen imádom - nevettem el magam. Hát igen, ebben különböztünk egymástól.
- Rendben, amúgy is végeztem a kajálással. Jó ötlet, menjünk együtt egy darabon, aztán folytatom az őrjáratomat - idáig elég nagy szerencsém volt, hogy megúsztam a lebukást, pedig elég sok kihágást követtem már el, mióta itt vagyok. Felkeltem az asztaltól, majd Isaac kíséretében elindultam a dolgomra, egy darabig még együtt róttuk a folyosókat, majd búcsút vettünk egymástól, és belevetettem magam az "éjszakai életbe".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem elég, hogy Soma nem adott magáról életjelet egy jó ideig, hiába kerestem őt, eltűnt mint a kámfor... ráadásul más forrásból kellett értesülnöm arról, hogy az aurorok börtönében csücsül... legszívesebben meg sem látogattam volna, amiért így viselkedett. Igazán megérdemelte volna, hogy ott csücsüljön magába zárkózva, amiért ekkora bizonytalanságban hagyott. Nagyon nehéz volt rávenni magam, hogy egyáltalán meglátogassam, csupán a szerelem adta érzés miatt látogattam el hozzá, máskülönben eszem ágában sem lett volna felkeresni őt. Bár lehet, hogy jobban járt volna, ha meg sem látogatom, ezt nem véstem az eszembe, csupán ösztönösen cselekedtem, miután kommunikáltam vele.
- Helló, Soma! - vonultam végig a kalitkája előtt nagy magabiztossággal, széles mosollyal az arcomon, miközben a fogságát rejtő rácson simítottam végig az ujjaimmal.
- Mondd, mégis mit vársz tőlem? Tudod mit gondolok erről az egészről? Nyilván kiérdemelted, amiért ide kerültél. Érezd magad otthon! - tekintettem haragosan a szemébe, hiszen megkapta azt, amit érdemelt... számomra nem adott semmiféle helyzet jelentést, majd szó szerint eltűnt. Mégis mit várt tőlem?
- Mégis, mit vártál tőlem, miután elég huzamos időre eltűntél? Ne gondolj arra, hogy majd tárt karokkal várlak vissza! Igazából meg sem érdemelnéd, hogy most itt legyek! - feleltem élcesen a férfinak, majd szúró tekintetet meresztve rá, kezdtem tőle eltávolodni. Egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy miért tűnt el oly sok időre, ráadásul semmiféle tájékoztatás nélkül, ez egyszerűen nem fért bele abba, amit elképzeltem magamnak. Én egy olyan partnert képzeltem magam mellé, akire mindig számíthatok, aki mellettem van jóban-rosszban, aki nem lép le egyik napról a másikra.
- Ha képtelen vagy arra, hogy a partnerem légy, akire mindig számíthatok, akkor felejtsük el egymást! Talán nem ártana megkomolyodnod kicsit! És még nekem voltak veled terveim... én naiv... - vágtam még hozzá kegyetlenül azt, ami éppen foglalkoztatott, márpedig nem a jó értelemben. El sem tudtam képzelni, hogy mi fog még kisülni ebből az egészből. Viszont ami mostanság foglalkoztatott, és ami miatt aggódtam, azt mind sikerült ebben a beszélegésben kivetítenem a partneremre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Rengeteg minden játszódott le a fejemben a látogatás alatt. Nagyon haragudtam Somára, hiszen úgy eltűnt hirtelen, mint a kámfor, még el sem köszönt tőlem, és akkor sem írt, mikor távol volt. Az őr idő közben arrébb állt, hagyott minket érvényesülni a legnagyobb örömömre, vagy az is elképzelhető, hogy csupán nem volt kíváncsi a cirkuszolásra.
Mikor Soma közelebb akart jönni hozzám, reakcióból távolabb léptem tőle, annyira mérges voltam rá.
- Mégis mi ez a hangnem? Én lehetnék az, aki itt dühös jogosan, nem pedig te! - válaszoltam neki vissza mogorván. Meg sem tudtam szólalni, máris belekezdett a meséjébe, amit végül egy mély levegőt véve türelmesen végighallgattam, hiszen mégiscsak kíváncsi voltam arra, hogy miért tűnt el ilyen hirtelen, és miért nem közölt velem semmit.
- Nos, ezt a részét megértem a dolognak, de egy perced csak lett volna tájékoztatni. Képzeld magam az én helyembe, hogy mit összeaggódtam érted... persze azt megértem, hogy idegeskedtél a húgod végett, de azért egy perc alatt tájékoztathattál volna, mi a stájsz - feleltem neki összefont karral, megbántva.
- Na, de mondd csak, végül mi lett a vége a dolognak? Sikerült a húgodat megmentened az apádtól? - érdeklődtem kissé kétségbeesetten, hiszen tudtam, hogy a páromnál hatalmas szerepet töltött be a húga az életében. Plusz azzal is tisztában voltam, hogy miken mentek már együtt keresztül.
- Rendben, semmi gond. Nem haragszom rád. Befizetem az óvadék árát, és kiviszlek innen, de előbb tudni akarom, hogy miért is kerültél ide - sakk-matt. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mit keresett itt a börtön falai között az én drága párom, el nem tudtam képzelni, hogy mit követhetett el. Ha nem éreztem volna iránta semmit, nem szeretettem volna, akkor bizonyára sorsára hagytam volna. Mivel azonban elég komoly érzelmeim voltak az irányába, így kitartottam mellette, és a lehető legjobbat szerettem volna biztosítani a számára, azaz mindent meg szerettem volna tenni érte, ami csak tőlem tellett, így adtam neki egy újabb esélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egyszerre lett rajtam úrrá a kétségbeesés és a szomorúság érzése, amikor meghallottam, hogy mennyire komoly a dolog.
- Tényleg bocs, hogy így kifakadtam, de egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ennyire meredek szituba került a húgod... és te is - néztem a fiúra bűnbánó szemekkel. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de egyszerűen nem értettem idáig, hogy miért tűnt el egyik napról a másikra Soma, ráadásul mindenféle előzetes búcsú, magyarázat nélkül. Immár teljesen megértettem őt, hiszen én sem akarnám, hogy a családtagom egy szörnyű, erőszakos ember fennhatósága alá kerüljön. Legszívesebben átöleltem volna Somát, de a rácsok miatt ez a szándék csupán vágyálom maradt. Közben végighallattam a fiút mindenféle megszakítás nélkül, hogy megtudjam, miért is került ebbe az ötcsillagos szállodába. A történtek hallatán mosoly jelent meg az arcomon, nem is ő lenne, ha nem került volna bajba, na és persze mindig is megvédte a gyengébbeket.
- Nem is te lennél, ha ez nem veled történt volna meg - szántam afféle bóknak továbbra is mosolyogva. A maradék haragom is elszállt, hiszen a jó szándék vezérelte a cselekedetében, az már csupán balszerencse, hogy az a bizonyos járókelő rossz helyen volt rossz időben.
- Mint mondtam, kifizetem az óvadékot, aztán majd törlesztesz - kacsintottam rá huncut tekintettel, majd dobtam feléje egy csókot a levegőbe, és sarkon fordultam. Igyekeztem minél gyorsabban intézkedni, hogy Soma hamar kikerüljön a rácsok mögül, és ne kelljen tovább sínylődnie, na és persze, hogy újra együtt lehessünk. Nagyon hiányzott már, hiszen jó ideje nem találkoztunk, lesz mit bepótolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mióta Soma elutazott, azóta nem találtam a helyem a kastélyban, a társasági életben sem vettem részt mostanság. A tanulás se ment igazán, nehezen tudtam összpontosítani, ráadásul mugliismeret tanársegéd lettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magamat, nem akartam csalódást okozni, ha már ide kötött minden. Tudtam, hogy fontosak a tanulmányaim a jövőmet illetően, noha régebben egyáltalán nem érdekelt a dolog. Úgy látszik, ahogyan telt-múlt az idő, komolyabbá váltam, bár Soma mellett is megkomolyodtam valamelyest. Nagyon hiányzott a fiú, sose gondoltam volna, hogy elválnak útjaink, ráadásul úgy, hogy mindez tőlünk független módon történik. Egy darabot a szívemből magával vitt, sosem fogom elfeledni, legbelül pedig reménykedtem benne, hogy egyszer majd csak megjelen előttem, és közli velem, hogy végleg visszatért, aztán folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk... a szívem legalábbis ebben hitt, az eszem viszont figyelmeztetett rá, hogy erre vajmi kevés esély van a jelen helyzetet illetően. Ma nem volt kedvem a szobámban a négy fal között ücsörögve tölteni a napomat, friss levegőre vágytam, ezért úgy határoztam, hogy teszek egy sétát a réten. Arra gondoltam, hogy ott biztosan nem botlok bele majd senkibe, bár abba is belegondoltam, hogy nem biztos, hogy jót tesz, ha magamba fojtom a bánatom, és tovább agyalok ezen az egészen. Végül üzentem Bencének, hogy találkozzunk a réten, szerettem volna kicsit könnyíteni a lelkemen, és rá mindig számíthattam mindenben. Ő már átélt egy komolyabb szakítást, így biztosan megérti, mennyire fáj ez most nekem, még akkor is, ha náluk más miatt ért véget a kapcsolat. Bence még nem is tudta, hogy mi történt, úgyhogy úgy éreztem, hogy itt az ideje felvilágosítani őt, hogy már nem fog együtt motorozni Somával. Emlékszem, hogy legutóbb azt üzente meg a fiúnak, hogy mehetnének már egy kört a járgánnyal... biztos, hogy őt is megérinti majd Soma elutazása, hiszen jó barátok voltak. Szokásomhoz híven kicsivel előbb megérkeztem a megbeszélt helyszínre, egész kellemes idő volt, bár kissé hűvöske, ennek megfelelően választottam ki az öltözetemet is. Fel-alá járkálva vártam a fiúra, miközben magamba szívtam a friss levegőt. Reméltem, hogy Bencének jobban alakultak a dolgai a bálon, hiszen azóta nem is találkoztunk, mivel eléggé magamba zárkóztam egy kis időre a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Helló Bencus! - üdvözöltem a fiút szintén egy nagy öleléssel és persze viszonoztam a két puszit is. Nem tudtam egy kicsit nem elmosolyodni a mondandóján, hiszen, amikor a társaságában voltam, vagy épp rosszban sántikáltunk, mindig jó kedvre derültem, nem volt ez alól kivétel a jelen pillanat sem, akármennyire is rossz hírt akartam vele közölni. Kicsit sikerült neki jobb hangulatra derítenie egy kis idő erejéig, azonban ez a pillanat nem tartott ki oly sokáig, mint általában, mert komolyabb témáról volt szó.
- A hangom ugyanolyan, a helyzet viszont kritikus - haraptam be az ajkaimat a válaszom közben, miközben a földet bámultam.
- Nos, az a stájsz állt elő, hogy Somával szakítottunk. Pontosabban el kellett utaznia, hogy a kis húga mellett lehessen, mert az apjánál helyezték el a testvérét... nem tudom, mit tudsz az egészről, de a lényeg az, hogy az apja egy erőszakos, gátlástalan ember, az anyukája pedig sajnos már nem él - összegeztem a dolgokat a legjobb tudásom szerint.
- Ja, és Amerikába utazott, nem is igen jön az országba látogatóba. Emiatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha vége az egésznek, nem érdemes húzni-vonni a dolgot, mert annál fájdalmasabb lesz az egész... sose gondoltam, hogy ez lesz a vége a kapcsolatunknak. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán befejeződik, és semmit sem tehetünk érte... ez annyira igazságtalan - panaszkodtam a fiúnak szomorú arccal. Annyit sírtam már az elmúlt időszakban, hogy most végre anélkül sikerült elmondanom a dolgokat, hogy könnyre fakadtam volna, szerintem ki is száradtak már a könnycsatornáim. Mindenesetre jól esett, hogy újból kiadhattam magamból a keserűségemet, és kicsit újra feloldódhattam ezáltal. Kíváncsian vártam, hogy Bence mit reagál erre, abban biztos voltam, hogy nagyon meg fog lepődni a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ez a nap is iszonyat gyorsan eltelt, már beesteledett, mire észrevételeztem magamon, hogy bizony még semmit sem ettem ma. Kitakarítottam szobámat, tanultam, Hápival foglalkoztam. Próbáltam lekötni magam minél több tevékenységgel, hogy ne Somán járjon az eszem, közben pedig még enni is elfelejtettem. Nem is volt napközben igazán étvágyam, viszont most igencsak megjött. A gond az volt csupán, hogy nem volt időm enni, ugyanis kezdetét vette az esti prefektusi feladataim egyik legfontosabbik feladata, azaz a járőrözés. Miközben a földszinten baktattam a folyosón, egyre jobban korgott a gyomrom, én pedig egyre nyűgösebbé váltam az éhség mardosó érzésétől. Útközben megpillantottam a konyhát, majd megálltam az ajtaja előtt, és néhány percnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy egy életem, egy halálom, én bizony ma bekajálok. Nagyon éhes voltam már, így nem is tudtam volna összpontosítani a kötelességeimre, és kissé gyengébbnek is éreztem magam emiatt a kelleténél. Úgy gondoltam, hogy gyorsan eszem valamit, aztán majd folytatom a járőrözést teli hassal, addig pedig csak nem bukom le. Benyitottam végül a helyiségbe, majd helyet foglaltam az egyik hátsó asztalnál, és villámgyorsan leadtam a rendelésemet az egyik manónak. Baconos kolbászos pizzát kértem ketchuppal és egy pohár frissen facsart narancslevet. Egy kis ideig vártam, hogy meghozza a manó a kajámat, majd mikor elém került, rögvest neki is estem a pizzának, amely külön szeletekre volt vágva. Iszonyat jól esett ez az étel... mivel farkaséhes voltam, még a vasszeget is elfogyasztottam volna, minden további nélkül, viszont ennek a pizzának mennyei volt az íze. A manók aztán tényleg értették a dolgukat! Elégedetten falatoztam, kezdtem egyre jobban érezni magam, ahogyan kezdett múlni az éhség gyötrő érzése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rögvest megfagyott a vér az ereimben, amit megpillantottam az igazgatónkat, gondoltam, hogy itt vége a történetnek, biztos számon fog kérni, mit keresek itt ilyenkor. De legnagyobb meglepetésemre nem tette...
- Szép estét, igazgató úr! - pattantam fel az asztalom mellől evés közben már-már szalutálva. Reméltem, hogy nem vette rossz néven, hogy én épp ebben az időpontban étkezem, és nem követte figyelemmel a prefektusi beosztás követelményeit. Közben figyeltem, ahogyan felfedezi a konyhát, úgy tűnt számomra, mint aki még nem járt itt...
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle az asztalomtól felegyenesedve, mint valami kis mintadiák. Magam sem értettem a reakcióm, de azzal tisztában voltam, hogy általában segítettem azokon, akik valamilyen szinten rászorultak, vagy nem találták a helyüket az adott időszakban.
- Ha éhes, egy kóstolót fel tudok ajánlani a pizzámból - nyújtottam feléje az egyik szelet pizzát, volt még nekem bőven. Hirtelen nem is tudom mi ütött belém, talán a túlélés ösztöne? Ez az újdonsült igazgató elég jó fejnek tűnt idáig, végül is úgy gondoltam, hogy nyithatok is felé. Ez pedig nem sok emberrel esett meg nálam, de ő úgy tűnt, hogy hasonló tulajdonságokkal bírt mint én, amit idáig álmomban sem gondoltam volna.
- Mi járatban erre? Maga sem tud aludni? - kérdeztem tőle hirtelen felindulásból. Legbelül éreztem, hogy lehet, csöndbe kellett volna maradnom, még szépen át is vészeltem volna a dolgot. Mehettem volna kajálás után tovább járőrözni. Ehelyett felhívtam magamra a figyelmet... ejnye Dana!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sosem gondoltam volna, hogy valaki kitart mellettem ilyen sokáig a különös természetem miatt, de Somában valódi társra leltem. Nem csupán egy pár voltunk, hanem emellett a legjobb barátok, cinkosok, lelki társak is. Kár, hogy így kellett végződnie a dolognak, de sajnos az élet közbeszólt, és nem tudtunk ez ellen semmit se tenni. Ha tovább húztuk volna valamilyen formában a dolgot, akkor mindketten jobban megsínylettük volna az egészet. Minden lehetőséget átgondoltunk, de végül nem jutottunk dűlőre, így jobbnak láttuk, ha inkább véget vetünk a kapcsolatunknak, és boldog emlékeket hagyunk egymásnak hátra... aztán, ki tudja, mit tartogat még számunkra a jövő, talán újra összehoz minket. Sosem lehet tudni...
- Igen, igazad van, jobb, mintha azért lett volna vége az egésznek, mert rám un vagy egy harmadik fél tolakodik be a kapcsolatunkba - mondtam Bencének szomorúan, ebben azonban nagyon is igaza volt, jobb, hogy így ért véget a köztünk lévő viszony, nem pedig csúnyán.
- Engem ide köt minden, a saját jövőmre is gondolnom kell, plusz szeretném itt befejezni a tanulmányaimat. És nem mellesleg itt vannak a barátaim is, a családom pedig semmiről sem tud. Már minden esetleges megoldást átgondoltunk, de egyik sem tűnt nyerőnek... hát ilyen az élet - feleltem a barátomnak komoran. Jól esett a jelenléte, örültem, hogy kibeszélhettem magamból, ami bántott, és azzal is tisztában voltam, hogy rá mindig számíthattam, ő mindig megértett.
- Mondd, csak, te hogy tudtál megbirkózni a fájdalommal, miután véget ért a kapcsolatotok Masával? - nem akartam a srácot kellemetlen helyzetbe hozni, de kíváncsi voltam, hogyan sikerült átvészelnie a dolgot, ugyanis minden tanács jól jött ebben a nehéz időszakban.
- Egy ital most jól esne - helyeseltem, ugyanis szerettem volna valahogy túllendíteni magam a nehézségeken, és kicsit kikapcsolni az agyamat, hogy ne folyton a balul elsült szituáción járjon az eszem.
- De te fizetsz! Na, merre menjünk? - néztem rá pimaszul egy halovány mosoly kíséretében. Már csak az volt a kérdés, hogy hol fogyasszuk el azt az italt. A faluban viszonylag megvolt mindennek a helye, így korlátozottak voltak a lehetőségeink is, hogy hol igyunk. Reméltem, hogy sikerül egy kis időre kikapcsolnom, és az is nagy segítség volt, hogy volt kihez beszélnem, hogy kissé elterelhessem a gondolataimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rögvest vissza is pattantam lendületből a helyemre, miután tekintetével jelezte a "pihenj közlegény" üzenetet. Úgy tűnt, hogy nem szállt el magától a posztja miatt, igaz az előző igazgatónk sem volt az a hataloméhes típus. Ismertem azonban a szüleim révén olyanokat, akiket a hatalom teljesen kifordított magukból.
- Kávé... - szippantottam magamba a fekete nedű finom illatát. Bizony, az volt az én éltető erőm reggelente. Jelen pillanatban viszont csupán éhes voltam, de szerencsére ezt a problémát sikerült már orvosolnom.
- Milyen egyébként az aurori élet? Nálam szóba jött a többi között ez a pálya, elég izgalmasnak ígérkezik, de kíváncsi vagyok egy kompetens ember véleményére is - tettem fel neki egy kérdést, mert néhányszor bizony eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy auror leszek egyszer.
- Hát, ezzel én is így vagyok. Bár én inkább éjjeli bagoly típusú ember vagyok, úgyhogy főként akkor vagyok elememben - közöltem a férfival nagy őszintén. Végül is nem árultam el magamról túl sokat, csupán közöltem vele a bioritmusom működését. Rögtön felszaladt a szemöldököm, miután közölte velem, hogy mégiscsak segíthetnék neki valamiben, majd eljött az a kérdés, amelytől oly annyira tartottam idáig. Most mit mondjak erre? Hazudjak neki? Az mégse lenne fair, meg úgyis kiderülne, elég ránéznie a jelvényemre.. a legjobb az egyenes út, végül is mit veszíthetek? Rossz esetben nagy bünti vár majd rám, vagy ki tudja mi, jó esetben meg emberséges lesz, ha elmondom neki az igazat.
- Nos, igazából őrjáraton vagyok, de ma nem ettem még semmit, nem igazán volt étvágyam. Kimaradt a reggeli, az ebéd... egy ideig nem is voltam éhes, de estére hirtelen elkezdte mardosni az éhség a gyomromat, úgyhogy beugrottam ide, hogy gyorsan ehessek valamit, aztán mehessek a dolgomra - feleltem neki őszintén. Ha rajtam múlott volna, akkor egész nap nem ettem volna semmit, de a hasam jelezte, hogy bizony éhes már nagyon, így pedig nem voltam képes koncentrálni semmire sem. Máris jobban lettem pár falatka után...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hát igen, ez így alakult - feleltem neki szomorúan, jól esett, hogy ott volt mellettem.
- Értelek - feleltem neki komoly arccal. Mi legalább meg tudtuk beszélni a dolgokat, meg rajtunk kívülálló körülmények miatt kellett, hogy véget érjen az egész, míg Bence terén más volt a helyzet, nem is akartam firtatni tovább az egész témát, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Rendben, megfogadom a tanácsodat - néztem rá továbbra is szomorúan, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, az csak rosszabbítana a helyzeten, ha magam zárkóznék teljesen. Talán társaságban könnyebben át tudom vészelni ezt az időszakot, ebben nagyon igaza volt a fiúnak.
- Persze, benne vagyok! - válaszoltam neki, miközben egy halovány mosoly hagyta el az arcom a hajborzolás után. Közben egyre kezdett tőlem távolodni, én pedig mosolyogva után futottam, hogy utolérjem, aztán "jól megkapja a magáét". Tény, hogy Bence jobb kedvre derített, nem is bántam, hogy elmeséltem neki rögvest a bánatom, hiszen nélküle még mindig ott sírdogálnék a szobámban. Jól esett, hogy megpróbált jobb kedvre deríteni, én is mindig mellette voltam, amikor jó, illetve rossz időszaka volt, ő pedig most viszonozta ezt. Úgy gondoltam, hogy jó, ha eltöltök vele egy kis időt, legalább megpróbál felvidítani valamennyire, ráadásul iszunk egy finom italt is, miközben kibeszélhetem még neki a bánatom. Sokat segített ez nekem, hiszen mellette kicsit feloldódhattam, és sikerült kissé jobb kedvre derítenie, hiszen erre valók a barátok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ó, értem. Hát akkor sajnos nem nekem való ez a pálya, pedig olyan rendhagyó... kár érte. Én mindenképpen szeretnék majd a későbbiekben családot alapítani, de azt se tudom egyelőre, hogy mi fog történni velem a közeljövőben. Annyi lehetőség van, hogy az ember képes elveszni köztük. Igazából még magam sem tudom, mit kéne csinálnom, de az biztos, hogy emellett vonz a veszély is, dolgozik bennem az adrenalin. Igazából el kéne döntenem, mi is a fontosabb, mit csinálnék szívesen, de ez nem olyan könnyű - válaszoltam a férfinak őszintén elgondolkodva.
- Nos, ez az én bűnöm, mivel nem reggeliztem és ebédeltem, így egy nehezebb ételre esett a választásom az esti járőrözés alkalmával. Ha ezt megeszem, akkor legalább egész este nem leszek éhes. De persze nem fogom újra elkövetni ezt a hibát, ígérem - ecseteltem a férfinak a helyzetem.
- Rendben, ígérem így teszek - feleltem az igazgatónak, miután kiszabta rám a büntetést. Még egész jól megúsztam a dolgot, mert lehetett volna sokkal rosszabb is de szerencsére jó fej volt velem, így nem kellett neki még magyarázkodnom.
- A pizzát azért választottam igazából, hogy pótolja a reggelit és az ebédet egyben, de persze, ha úgy nézzük, ez viszont hátráltat abban, hogy el tudjam látni a napi dolgaimat - helyeseltem a férfinak nagy bőszen. Közben nagy szemekkel néztem, ahogyan a manók próbálják kikerülni a munka nagy részét, nagy rémület kíséretében. Közben megegyeztek arról a suli fejével, hogy én majd besegítek nekik a konyhai munkák során.
- Na, és milyen érzés igazgatónak lenni? Gondolom, jó nagy felelősség. Van valami kihívás ebben a munkában? Valószínűleg az aurorság azért izgalmasabb. Persze nem vagyok benne ebbe az egészbe, épp ezért vagyok kíváncsi rá - folytattam a társalgást az igazgatóval. Jó fej volt, mert idáig nyitottnak tűnt minden kérdésemre, ha pedig egy ilyen emberrel volt dolgom, ki is használtam az adott lehetőséget, hogy minél többet megtudjak arról a dologról, ami érdekelt. Klassz volt, hogy nem egy karóba nyelt emberrel volt dolgom, és így nagyobb bizalommal is voltam felé, mivel tudtam, hogy a kérdéseimre választ is fogok kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Idáig szerencsém volt, mert senki sem kapott el, amikor szabályszegést követtem el, most viszont pont az igazgatóval kerültem össze a konyhában, amikor vacsoráztam, így kiderült, hogy tilosban jártam, de szerencsémre, csupán egy enyhébb büntetésben részesültem általa. Tulajdonképpen a manóknak kellett besegítenem a konyhában, így egy kis időre konyhai kisegítő szerepében bűvölögtem. Meg is jelentem a rám kiszabott büntetés napján a konyhában, majd beálltam a manók közé, hogy segítsek nekik a konyhai munkákban. A manók bizony nem kíméltek, beálltam hagymát pucolni, kenyeret szeletelni, kajákat fűszerezni, szóval segítettem nekik mindenben, amiben csak tudtam. Úgy voltam vele, hogy minél gyorsabban letudjuk az egész dolgot, annál kevesebb időt kell a konyhában töltenem. Szerencsére, amikor épp bénáztam, a manók rögtön a segítségemre siettek, így némi háttértámogatást is kaptam tőlük. Az étel, amit kreáltunk, nem volt túl nehéz feladat, ugyanis sült pulykacombot csináltunk zöldségkörettel. Sosem voltam az a nagy főzős típus, de szívesen tanultam másoktól, így a manók utasításai szerint sikerült segédkeznem az étel elkészítésében. Emellett pedig elmosogattam a piszkos tányérokat, edényeket, evőeszközöket is, ami elég gyorsan ment. Miután végeztem mindennel, és a manók is úgy vélték, hogy nincs velem több dolguk, egyenesen az igazgatói irodához vezetett az utam, ahol jeleztem, hogy megtettem a rám szánt részt a büntetőmunkából. Tehát leróttam az adósságomat, és a tapasztalataim szerint a manók is meg voltak elégedve a munkámmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Annyira bele voltam temetkezve a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, bizony már elhagytuk a szobát egy ideje. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a fiúval való első találkozásom, és már alig vártam, hogy odaérjünk a helyszínre. Zayday jó fej volt, meg úgy látszik, hogy népszerű is, hiszen még ezt a srácot is ismerte. Az utunk során kicsit bosszankodtam magamba, hogy miért nem hoztam el magammal a maradék csokoládét, de ez a zavaró tényező elég gyorsan elillant, amikor a bonbon küldőjére gondoltam.
- Mikor érünk oda? Remélem, jól áll a hajam. Jajjj, mennyit kell kutyagolni, nem is értem, hogy miért lakik ilyen messze ez a fiú. Ugye, milyen szépek a szemei? Nagyon sármos! - röhögcséltem a szobatársamnak, mint valami idióta tinédzser. Időnként meg is feledkeztem róla, hogy a lány társaságában vagyok, egyedül arra tudtam gondolni, hogy érjünk már oda a fiúhoz, akivel már epekedve vártam a találkozót. Remek ízlése volt, nagyon finom csokoládét választott, ráadásul még a csomagolása is elegáns volt. Már ebből is láttam, hogy stílusos egy srác lehet, reméltem, hogy nem csapta le más a kezemről, amíg úton voltunk. Lelki szemeim előtt már el is képzeltem a fantasztikus randevúinkat, a közös jövőnket, tudtam, hogy megütöttem ezzel a fiúval a főnyereményt. Még szerencse, hogy mellékelt magáról egy fényképet is, így Zayday rögtön tudta, hogy kiről van szó, és azt is, hogy merre találjuk meg. Ráadásul szerinte is totál összeillünk, jaj, ez olyan aranyos! Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam egy ajtót paskolgat elég hangosan, ebből pedig rögtön arra következtettem, hogy célba értünk.
- Hű, de izgulok! Jajjj, mindjárt ajtót nyit ez a szívdöglesztő srác! Annyira várom már, hogy találkozzunk! - tapsikoltam a lány mögött nevetgélve, majd türelmetlenül vágtam magamban a centit, hogy megtörténjen a nagy egymásra találás. Ha nem álltam volna a "bűvölet" hatása alatt, akkor szembeköptem volna saját magam a rém ciki viselkedésemért, ugyanis távolt állt tőlem ez a fajta magatartás. Erre azonban nem került sor, mivel csakis és kizárólag a "leendő partnerem" járt a fejemben, akinek a képe láttán egyből olvadozni kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyon vártam már a találkozást, közben pedig azon kaptam magam félig-meddig, hogy Zayday kissé megingott, de aztán ment minden a maga medrében tovább. Mikor kinyílt az a bizonyos ajtó, nagyon csalódott lettem, hiszen nem az történt, amire idáig oly nagyon vágytam. Azaz mást pillantottam meg, szóval nem azt, akivel már nagyon vártam a találkozást, hanem egy hölgy körvonalai jelentek meg előttem.
- Ezt mégis mire véljem? Hol van a fiú, akit ígértél? Azt mondtad, hogy hozzá megyünk majd, és bemutatsz neki. Becsaptál, most rögtön oda kell mennem hozzá! Bizonyára vár már rám! - próbáltam sarkon fordulni, és tovább iramodni, ha a szobatársam nem fogta volna meg olyan erősen a kezemet. Azt fel se tudtam fogni, mit mondott a másiknak, de nem is érdekelt jelen pillanatban. Rettentően bosszús voltam, hogy nem az történt, amit vártam, és minden erőmmel azon voltam, hogy tovább folytassam az utam, hiszen csakis az számított, hogy minél előbb találkozhassak vele. Hirtelen ki is rántottam a kezem Zayday szorításából, majd elkezdtem megindulni a magam útján, ám azzal nem számoltam, hogy közben egy oltárit esek, de valahogy most ez sem fájt úgy, ahogy kellett volna. Jó nagyot nevettem a szerencsétlen esésemen, majd eszembe jutott, hogy talán az ajtót nyitó hölgy tudja, merre kellene mennem, hogy rátaláljak a fiúra, akit idáig oly lázasan kerestem. Ennek megfelelően gyorsan fel is álltam, majd visszamenetelve fel is tettem a nagy kérdésemet.
- Tudja, hogy hol találom meg ezt a helyes srácot? - nyomtam az arcába a fiú fényképét, mert bizony magammal hoztam. Már csak azért is, hogy addig is velem legyen, amíg nem találkozunk, sajnáltam volna a szobámban hagyni, és egyébként is jól jött most. Bíztam benne, hogy a hölgy tudja, merre van a fiú, hiszen a szobatársam rossz helyre vitt, pedig azt hittem, tisztában lesz a helyes iránnyal. Most már minden reményem abban volt, hogy ez az ismeretlen személy megmondja, merre is található a "leendő lovagom".