Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Tudom-tudom, pont ezért szeretsz! - vigyorogtam rá egy huncut kacsintás kíséretében. Nagyon jól elvoltunk mindig, könnyen megtaláltuk a közös hangnemet, és ami a legfontosabb, vevő volt a humoromra. Érdekes módon szinte rögtön egy húron pendültünk, miután megismertem, ráadásul benne volt minden mókában, ami másnak szabályszegést jelentett.
- Csupán barátok? Minimum a legjobb barátok! - feleltem neki vidoran, majd belegondoltam, hogy a státusz szócska tényleg elég hivatalos kifejezés. Belegondoltam, hogy mostanság ritkábban találkoztunk, de ez teljesen érthető volt, mert egyrészt ott voltak a sulis elfoglaltságok és mindkettőnknek volt párkapcsolata. Ettől függetlenül mikor összefutottunk, úgy folytattuk a beszélgetést, mintha csak előző nap taliztunk volna utoljára. Igyekeztem azért a jövőben többet együtt lógni vele, annak ellenére, hogy elég sűrű napjaim voltak nekem is. Szerencsére ő is megértette, ha elfoglalt voltam, ebből egyikünk se csinált problémát.
- Te, lüke! - nyújtottam rá a nyelvem, az élcelődős megjegyezése után, majd elnevettem magam. Naná, hogy vettem az adást.
- Én is örülök, mindkettőnknek kijárt a boldogság - néztem rá széles mosollyal, miután jól összeborzoltam a haját. A kelleténél kicsit jobban sikerült, mint szerettem volna, de hát így jár az, aki lökdös a vállával.
- Hű, hát kíváncsi leszek, mi sül ki Márk és Karola kapcsolatából, már, ha lesz valamiféle folytatás. Fogadni mernék egy vajsörben, hogy lesz köztük valami - csacsogtam lelkesen Bencének. Nagyon bírtam mindkettőjüket, Karolára is ráfért már a boldogság, és Márkra is. Belegondoltam, milyen vicces lenne, ha a barátaim összejönnének.
- Szuper, akkor jó sokat fogok trécselni vele! - néztem rá csillogó szemekkel, egye csak meg, amit főzött. Ha már telót kap a lány, akkor használja is ki, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy fél napig csak beszélgetni fogunk. Na, jó nem, csak pár órát...
- Tényleg, lenne kedved valamikor eljönni velem a Kísértetházba? Mondjuk valamelyik este, ha ráérsz. Idézhetnénk szellemet vagy csak szimplán felfedezhetnénk - dobtam be legújabb észveszejtő ötletemet a srácnak. Már egy ideje el akartam menni oda, Bencét pedig ki nem hagytam volna a  buliból.
- Ha tudsz többet is, akkor ne a szád járjon, édes! Bizonyíts! - szívtam a vérét, miközben majdnem elröhögtem magam, hú, de szemét tudok lenni, ha akarok... vagy nem is akartam az lenni most? Ki tudja... Miközben elkezdtem lelkesen ugrándozni, le is nyomta sikeresen a tíz fekvőtámaszt. Nagyon ügyes fiú!
- Csak poén volt! - nevettem el magam íriszeibe tekintve, majd gyorsan megindultam feléje, hogy ráüljek a hátára, nehezéket nyújtva neki. Reméltem, hogy nem roppannak meg öreg csontjai, egyszer ugyanis mindenki felett eljár az a fránya idő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kegyetlenül nehéz lehetett feldolgoznia Somának azt, hogy a legjobb barátjának hitt ember így hátba döfte őt. Az pedig még rátett egy lapáttal az egészre, hogy a srác elmondása alapján az exek is benne voltak a játékban.
- Semmi gond, végül is még azért időben ideértél, mielőtt még jobban elragadtatta volna magát Benedek - feleltem neki, egyáltalán nem voltam már ideges, miután lecsillapodtam, és a másik is megkapta azt, ami járt neki. Nagyon jól esett Soma közelsége, az ölelése, megnyugtatott a jelenléte.
- A körülményekhez képest jól - tekintettem rá vissza, miközben a szemébe néztem, majd lágyan visszacsókoltam. Szerencsém volt, hogy a fiú még időben ideért, és nem történt nagyobb gond, így utólag visszagondolva veszélyes vállalkozásra adtam a fejem. Tudtam, hogy kell egy kis idő Somának arra, hogy feldolgozza a történteket, ez pedig nem megy csak úgy egyik napról a másikra. Biztos voltam benne, hogyha velem történt volna meg ez az egész, akkor ezek után sosem bocsátottam volna meg a másiknak. Nem is hozakodtam elő a témával, csak magamban morfondíroztam rajta, az pedig csakis Somán múlt, hogy a későbbiekben hogyan fog viszonyulni Benedekhez, már ha egyáltalán szóba állnak még egymással. Mindenesetre nálam teljesen leírta magát ez a srác, már az elején sem volt szimpatikus a viselkedése, most pedig, hogy kimutatta a foga fehérjét, egyenesen taszított az egész lénye. Soma egyáltalán nem ezt érdemelte, nagyon félreismerte a barátját, de legalább most fény derült rá, hogy milyen undorító egy alak.
- Rendben, benne vagyok, ránk fér egy ital! - válaszoltam határozottan, majd visszamosolyogtam rá, és elindultunk a faluba egyenesen a pub felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Közeledett a Valentin-nap, annyit tudtam róla, hogy a szerelmesek ünnepe, de még sosem volt alkalmam senkivel megünnepelni, most viszont változott a helyzet. Erősen gondolkodtam rajta, hogy mivel lephetném meg a páromat, de egyelőre csak sablonos dolgok jutottak eszembe, az pedig nálam szóba sem jöhetett. Szerencsére még volt időm ezen agyalni, de azért ott motoszkált bennem a tudat, hogy azért jó lenne hamarosan kiötölni valami jó kis meglepit számára. Mondjuk arra gondoltam, hogy amit közölni fogok vele, az is nagy meglepi lesz, hiszen fogalma sem volt róla, hogy beneveztem a DÖK-ösök által szervezett licitálásos jótékonysági eseményre. Mondjuk biztos voltam benne, hogy már hallott erről, hiszen lépten-nyomon minden tele volt aggatva jelentkezésre buzdító plakátokkal. Úgy egyébként is nagyon meg volt hirdetve az egész, én pedig úgy gondoltam, miért is ne vehetnék részt ezen, végül is a jótékonykodáson van itt a hangsúly. Jelentkeztem is az eseményre, bár utólag belegondolva lehet, jobb ötlet lett volna, ha a fiúnak is szólok erről a szándékomról, bár akkor még jó ötletnek tűnt az egész. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá, de reméltem, hogy nem csap majd túl nagy patáliát, mivel mégiscsak bedobtam magam a licitre. Nem tudtam, hogy mikor lesz rá a megfelelő alkalom, hogy ezt közöljem vele... tisztában voltam azzal, hogy jobb lenne minél gyorsabban, mielőtt mástól értesül a dologról vagy saját maga jön rá. Úgy tűnt, hogy Fortuna mellém állt, nem kellett már sokáig agyalnom ezen, mivel a Társalgóban összefutottam a fiúval. Épp bőszen alkotott valamit, legalábbis ezt következtettem ki, mikor messzebbről megláttam őt a nyitott könyve felett ceruzával a kezében. Mivel úgy láttam, nem vett észre, gondoltam, meglepem. Halkan mögé osontam, majd kezeimmel gyorsan eltakarva a szemeit, lágyan belebúgtam a fülébe:
- Na, ki van itt?
Bíztam benne, hogy nem ijesztettem rá vagy nem látott meg előbb, majd izgatottan vártam a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hüpp - hagyta el a szócska a számat, ennél azért szívélyesebb fogadtatásra várta részéről.
- Hát én? Épp erre jártam, aztán megláttam, hogy itt vagy és valamin nagyon dolgozol. Mi jót alkotsz? Tanulni se láttalak ám még ennyire lelkesen! - tekintettem rá nagy szemekkel kérdően, majd elejtettem feléje egy nagy mosolyt. Kicsit furának tűnt, mint akit épp megzavart valamiben a jelenlétem, nem igazán értettem, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót.
- A könyvtárban? Tudod, hogy oda csak akkor teszem be a lábam, ha nagyon szükséges. Múlt héten Lena-val már áttanulmányoztam a bájitaltant, úgyhogy most nem volt semmi dolgom ott. Egyelőre pihentetem a tanulást, már zsong a fejem az egésztől - feleltem neki panaszosan, majd becsüccsentem az ölébe. Nem tudtam mire vélni ezt a furi viselkedést, úgyhogy elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán elújságoljam-e neki azt, amit közölni akartam vele.
- Ha zavarok, akkor elmehetek. Nem gond, majd beszélünk egy másik alkalommal. Csináld csak, amit elkezdtél - mormogtam neki durcásan, kicsit behisztiztem rajta, hogy miért nem örült a fiú a véletlen találkozásunknak. Úgy éreztem, hogy nem őszinte a mosolya, mintha takargatna valamit előlem. Reméltem, hogy nem komoly a dolog, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy esze ágában sem volt szóba hozni a témát. Nem sok értelmét láttam annak, hogy faggassam, azzal szerintem csak felkorbácsoltam volna a kedélyeket. Nagyon rosszkor futottam belé ezek szerint, arra gondoltam, hogy jobb, ha inkább odébb állok, hagyom alkotni...
- Majd talizunk máskor, legközelebb kérek tőled időpontot - álltam fel majd elkezdtem elindulni a kijárat felé magamban duzzogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon rosszul jött ki ez a szituáció, egyrészt nem akartam eleve Somát azzal piszkálni, hogy mit rejteget előlem, másrészt eleve idegesebb voltam a bejelentésem miatt. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mikor mondjam el neki a licites dolgot, azt se tudtam, hogyan fog reagálni rá. Az viszont körvonalazódott bennem, hogy  nem ártana minél előbb tudatni ezt vele, mielőtt ő jönne rá. Bár most a találkozásunkból határozottan azt szűrtem le, hogy semmiről sem tud, mert akkor már szóba hozta volna. Vagy lehet, hogy már tudja, és emiatt megorrolt rám? Talán ezért viselkedik ilyen furán? Bár elképzelhető, hogy semmi köze ennek az egészhez, csak túlgondolom a dolgot... A hisztimet meglepően jól fogadta, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezek után ma még szóbaáll velem. Azt hittem, hogy hozzávág még valamit a fejemhez, majd hagy kisétálni az ajtón, de nem így történt... ezt pedig nagyon méltányoltam benne, ezzel is azt támasztotta alá, hogy igazán fontos vagyok a számára.
- Sajnálom, kicsit elkapott a hév, csak úgy éreztem, hogy zavarlak. De örülök, ha nem - néztem rá vissza bűnbánó szemekkel. Milyen édes volt, hogy így törődött velem, számomra ez újdonság volt, jó érzéssel töltött el, hogy ilyen nagy szerepet töltök be a másik életében.
- Ha már így összefutottunk, szeretnék neked mondani valamit. Biztos hallottál már róla... tudod, van az a DÖK-ös esemény, ami arról szól, hogy licitálni lehet bizonyos emberekre, akiket aztán a nyertesek elvisznek vacsorázni egy jótékonysági est keretében. Nos, jelentkeztem rá, szóval rám is tudnak licitálni a résztvevők - közöltem vele remegő hangon, ajkaimat harapdálva. Kicsit sem voltam ám ideges, mit fog szólni ehhez. Arra gondoltam, hogy biztosan féltékeny lesz valamennyire, netán kinyilvánítja a nemtetszését, hiszen ez az egész eléggé rendhagyó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül nem vesztem össze Somával a hisztim miatt. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, sosem voltam az, hamar felkaptam a vizet mindenen, de szerencsére a párom derekasan állta a sarat a mostani kitörésemnél.
- Oké, elhiszem. A pszichológia amúgy is elég idegőrlő tantárgy, lehet én is hasonlóképp reagáltam volna - válaszoltam eltűnődve. Simán el tudtam végül képzelni, hogy én is így viselkedtem volna a helyében, ha egy ilyen nehéz, magolós tárgyat kellett volna elsajátítanom. Miután helyet foglaltunk a kanapén, elmeséltem neki, hogy jelentkeztem a DÖK-ös licitálós eseményre, majd kissé aggodalmasan vártam, mit fog reagálni erre. Kissé meglepett, hogy leragadt annál, kinek a zsebébe megy a pénz, az pedig cseppet sem aggasztotta, hogy egy másik fiúval fogok vacsorázni. Szép dolog a bizalom, de úgy éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli az egész... vajon már nincs is úgy oda értem, ha ennyire hidegen hagyja ez a dolog?
- Biztos vagyok benne, hogy jó helyre fog menni a befolyt összeg - néztem rá határozott tekintettel. Nem hittem, hogy másvalaki fogja lenyúlni azt a pénzt, ami a jótékonykodás során kerül összegyűjtésre, bár lehet én voltam túl naiv.
- A pizzériában lesz, és igen, fizetik - feleltem neki kurtán szemöldököm felvonva. Érdekes kérdései voltak, annyi biztos, nekem tuti ezen kattogott volna az agyam, ha mondjuk az ellenkezőjét közli velem.
- Azt nem tudom, hogy kivel fogok még vacsizni, szóval nagy meglepi lesz - néztem rá jelentőségteljesen, hátha kiugrasztom a nyulat a bokorból. Nem akartam, hogy nagy jelenetet rendezzen emiatt, a hátam közepére sem kívántam azt, csupán jól esett volna, ha ad valamiféle jelet irányomba, hogy még mindig érdeklem. Azért mégiscsak egy másik férfival fogok vacsorázni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Már nagyon vártam a mai nap eljövetelét, hiszen megbeszéltük, hogy sütünk majd valami finomat. Lena mindig is nagyon jó barátnőm volt, hiszen együtt töltöttük a karácsony előtti időszakot, plusz bájitaltanból is rengeteget segített nekem. Sok mindent elmondhattam neki, amit másnak nem mertem, úgy éreztem, hogy ő mindig megértett, olyan dolgokban is, amelyek terén talán más nem értett volna velem egyet. Legutóbb együtt tanultunk a könyvtárban, éppen a bájitaltan próbálta megértetni velem, amely egyáltalán nem volt egyszerű számomra. Anno még korrepetálást is kértem ebből a tárgyból, most pedig, hogy kiderült, hogy az egyik legjobb barátnőm a bájitaltan professzor unokája, naná, hogy éltem a szolgáltatásaival.
- Jól tetted, hogy elhoztad végül - bólogattam hevesen mosolyogva, a kutyuk mindig is cukik voltak számomra.
- Amúgy aranyos az a tücsök - néztem rá biztatóan. Mindig is állatbarát hírében álltam, egy lénnyel sem volt gondom. Egyedül a nagy, szőrös pókoktól féltem, ráadásul voltak róluk rossz emlékeim is a tiltott erdőt járva Theonnal. De végül szerencsénk volt, és mindketten megúsztuk élve a dolgot.
- Igen, hoztam végül tejet. Ne is kérdezd, hogy hogy sikerült... a lényeg, hogy itt van - néztem a lányra nagy mosollyal az arcomon. Közben felvertem négy tojást, hogy előre haladjunk, majd áttoltam a kész tálat a lánynak, hogy most ő következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Szerintem oda fog, bár igazából van benne valami, amit mondasz. De bízom benne - feleltem Somának elgondolkodva. Végül is nem látunk a színfalak mögé, ebben nagyon igaza volt, de mertem remélni, hogyha már a suli szervezte ezt, akkor valóban jó helyre fog kerülni a pénz. Ezen nem is kattogott tovább az agyam, hiszen nem volt semmiféle ráhatásom az egészre.
- Kíváncsi leszek, milyen lett a pizzéria felújítás után. Azóta nem jártam ott, egyszer tényleg elmehetnénk mi is - néztem jelentőségteljesen a másikra, eleve jobban örültem volna neki, ha vele mehetnék oda, de nem hittem, hogy részt venne ebben a licitálós eseményben. Nagyon úgy tűnt, hogy el van foglalva a tanulással, meg egyébként is furin viselkedett, de ezt már nem tettem szóvá, nem akartam összeveszni vele emiatt.
- Hát, én is remélem, hogy jó humorú lesz, nem pedig nyomulós fajta - sóhajtottam egy nagyot, marhára nem hiányzott, hogy egy olyan partnert fogjak ki, mint például Benedek. Ebbe bele sem gondoltam, mikor jelentkeztem a licitre, abban pedig biztos voltam, hogy Soma se díjazná a dolgot, erre a témára egyébként is érzékenyebb volt mostanság. Ezen pedig nem is csodálkoztam a történtek fényében...
- Milyen csajjal? - kaptam fel a fejem, mikor mesélte, hogy kviddics meccsre megy hétvégén. Ezzel nem is volt gondom, hiszen én is szerettem ezt a fajta sportágat, az említett nőszeméllyel sem volt, amíg megmaradt a játékánál. Azonban az érdekelt, hogy miféle nő hívta meg a meccsre, reméltem, nem volt semmiféle hátsó szándéka. Bíztam Somában, bár nem ismertem a körülményeket meg a lányt se. Mindenesetre sose fogtam őt rövid pórázra, oda ment, ahova akart, ezzel pedig én is így voltam, hiszen megbíztunk egymásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megvoltak a forrásaim az alapanyagok beszerzéséhez. A tejet végül Alíztól sikerült beszereznem, ő imádott főzőcskézni, otthon is sokat konyhaművészkedett mugli módra. Azt nem kérdeztem tőle, hogy honnan halászta elő a hozzávalókat, de gyanítottam, hogy a mostohaanyjából, bár ez csak feltételezés volt részemről. Igazából nem is firtattam a dolgot, a lényeg, hogy megvolt az, ami a sütéshez szükséges volt.
- Nem szoktam. Ez jó, akkor hasonlóképp vélekedünk erről - mosolyogtam rá, majd figyeltem, ahogyan a tojásokhoz hozzáad egy kis lisztet. Láttam, hogy ő se méricskél, hanem érzéssel adagolt, ebben is hasonlítottunk.
- Szerintem hagyjuk kicsit állni, még kibírok egy kis időt, míg el nem készül - feleltem vidáman, majd miután Lena áttolta a tálat nekem, elkezdtem óvatos mozdulatokkal adagolni a tejet a megfelelő mennyiségben. Miután leraktam a tejesdobozt, kezdetét vette a káosz. A kutyus gondolt egyet hirtelen, majd a macska után vetette magát, én pedig csak pislogtam nagyokat. Figyeltem, ahogyan Lena kézbe veszi a dolgokat, nem tudtam hirtelen mit tegyek, hülyeséget pedig nem akartam csinálni. Magamhoz szorítottam a tálat, mintha el akarná venni valaki, pedig nem leselkedett rá veszély, majd kíváncsian szemléltem az eseményeket. Nem akartam a blöki után rohanni, mert láttam, hogy a lány sem teszi, jobbnak láttam, ha egyelőre csendes megfigyelő vagyok, persze, ha nagyon eldurvulna a helyzet, közbeavatkoznék, de reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ismertem olyan embereket a környezetemben, akik nem fogyasztottak állati eredetű ételeket, én viszont igen. Úgy gondoltam, hogy az az ő dolguk, ez meg az enyém, mindig is figyeltem arra, hogy tiszteletben tartsam más szokásait, véleményét, hiszen mindenki úgy élte az életét, ahogyan akarta. Voltak bizonyos ételek, amelyeknek én is szerettem a vegán változatait, mert nekem sem volt mindig kedvem húsos kaját enni. Ezek az ételek pedig tökéletes alternatívaként szolgáltak arra, hogy egyek valami finomat, ha épp ráuntam a húsos étkekre.
- Na, majd egyszer meghallgatom, ha nem bánod - feleltem neki kíváncsi tekintettel.
- Szeretnék még egy szelet málnaszeletet, és narancslevet - adtam közben le a rendelésemet a manóknak. Nagyon megkívántam az édességet, ennyi pedig belefért, amúgy is mentem másnap az edzőterembe, szóval nem hagytam lerakódni azokat a fránya kalóriákat.
- Dana. Dana Straw Berry - mutatkoztam be neki, miután megkérdezte, hogy mi a nevem. Ha idáig nem tudta, akkor most bizonyára megjegyezte egy életre a gyümölcsös nevemet. Az emberek zöme legalábbis nem tudta elfelejteni. Igaz, kis koromban sokat gúnyolódtak rajta, de idővel valahogy ez szerencsére abbamaradt, igaz ezen a családom legtöbb tagja átesett.
- Jól tetted. Én késő este is képes vagyok enni, ha rámtör az éhség. Sokan azt mondják, hogy nem tud utána jól aludni az ember, ha bekajál, hát én tudok... meg kell egy kis szünet őrjáratozás közben. Nagyon monoton az egész - meséltem Matt-nek nagy beleéléssel.
- Persze. Elég sokszor. Szerencsém volt, hogy nem kaptak el, általában megúsztam a dolgot. Egyébként meg jó móka, szóval nem bántam meg egy kihágást sem - vontam meg a vállamat vidoran. Közben megérkezett a rendelésem, melyet jóízűen kezdtem el eszegetni. Közben hangokat hallottam kintről, reméltem, hogy senki se nyit be a konyhába, mert akkor lehet, bajban leszünk, sőt biztos. Nem sok kedvem volt bebújni az asztal alá, de ha nem lett volna más választásom, éltem volna vele, magammal húzva a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy tűnt, közös nevezőre jutottunk akaratunkon kívül is a lánnyal, mert egyikünk sem volt még farkaséhes. Ennek köszönhetően pedig sikerült rögtön megegyeznünk abban, hogy még pihentetjük egy ideig a tésztát.
- Nem gondoltam, hogy itt lesz Kardos a macskájával. Igaz a kutyus is meglepetés volt, hogy hoztad, de annak örültem, nem gondoltam, hogy összekerül majd egy cicussal - közöltem a lánnyal őszinte arccal. Reméltem, hogy sikerül megoldania ezt a kis kellemetlenséget, illetve a cica is ép bőrrel megússza a dolgot. A negatív opcióba bele se mertem gondolni...
- Rendben! Sok sikert! - feleltem a barátnőmnek, majd egy almahámozót elővéve elkezdtem meghámozni az almát. Ezután pedig reszelővel elkezdtem apró darabokra nyesni a gyümölcsöt. Készültem ám erre a sütős délutánra. Hogy miért nem varázslattal csináltam? Talán azért, mert meg akartam dolgozni azért a finomságért, hogy aztán élvezhessem a munkánk gyümölcsét. Túl egyszerű lett volna csupán a pálcát elővéve megoldani mindent, szerettem a kihívásokat. Miután lereszeltem az adott mennyiségű almát, összekevertem azt a tálban lévő hozzávalókkal. Ezután elővettem a palacsintasütőt, majd pár perc várakozás után, csak hogy összeérjenek kellőképpen az ízek, rátettem azt a lángra, hogy összesüljenek a dolgok.
- Na, mi újság? - kiáltottam oda a barátnőmnek, miközben arra koncentráltam, hogy ne égessem oda a tésztát, hiszen ez a művelet igencsak nagy koncentrációt igényelt. Csak remélni tudtam, hogy Lena jól halad a kutya elkapási projekttel, aztán ha minden rendben megy, akkor újra ide tud jönni asszisztálni a sütéshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bírtam Bencében, hogy értette a humoromat, sőt, egészen egymásra voltunk hangolva a hülyeséget illetően.
- Jól van, Mr. Nem hivatalos - ötlöttem rá ki a nyelvem poénosan, jó fej volt, hogy ennyire a szívén viselte a státuszunkat.
- Ígérem, nem leszek többé ennyire hivatalos, Bencus - néztem rá vigyorogva, még a vállát is megpöcköltem játékosan.
- Én is simán el tudom képzelni, hogy aztán végül összejönnek. Én legalábbis nagyon bírnám a szitut - kacsintottam a másikra vidoran. Ha már egy ágyban aludtak, legyen bármilyen cikis is a szitu, az már azért csak jelentett valamit. Legalábbis számomra, aztán más számára nem biztos, de bírtam volna nagyon, ha a két barátom összejön végül. Talán Bencének igaza volt, túl nagy volt köztük a bolondság ahhoz, hogy ne történjen végül semmi... sose lehet tudni.
- Abban biztos lehetsz, hogy sokat fogunk csacsogni egymással, ha meglesz az a telefon - csacsogtam neki hatalmas mosollyal, végtére a telefon arra volt való, hogy kommunikáljon az ember a másikkal, az már nem volt előírva, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni...
- Okés! Hozd a szellemidézős tábládat is! Jó móka lesz, remekül fogunk szórakozni! - dörzsöltem össze játékosan a kezeimet. Mindig is kíváncsi voltam a kísértetházra, most pedig a fiúval is ellátogathattam oda, ha valóban benne volt a mókában.
- Menj már a tudod hova.... - öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd keresztbe font karokkal ültem rajta, miután helyet foglaltam a porondon.
- Igen, ezt eltaláltad. Nagyon is a kedvemre való, amit most művelsz - feleltem neki negédesen, még egy kis buksisimit is kapott, csak úgy ösztönzésként.
- Jól van, akkor mínusz tíz pont az Eridonnak - válaszoltam vigyorogva, majd felkeltem az ülőhelytemből, hogy  kapjon végre egy kis levegőt a másik fél is.
- Amúgy nehogy már elhidd! Tök jó voltál és nem is kellett volna fekvőtámaszoznod! Csak szívattalak, drága! - közöltem vele vidoran, majd miután egy oltári mosolyt villantottam a srácra, kissé hátrébb léptem tisztes távolságba, csak hogy ne legyen egyszerű bosszút állnia rajtam, már ha akart. Bírtam benne, hogy akár a végtelenségig képes voltam húzni az agyát, ez pedig fordítva is így volt, én is vevő voltam a humorára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Még mindig szörnyen éreztem magam a történtek miatt, pedig igazából semmi komoly se ment végbe köztem és Márk között, mégis rossz volt azt látni Karolán, hogy félreértett mindent. Éppen ezért szerettem volna minél előbb tisztázni vele a helyzetet, mert igenis számított a véleménye minden téren. Márkot se értettem, hogy mért nem volt képes bevallani az érzéseit a lány iránt, attól féltem, hogyha túl sokat teketóriázik, akkor lekésik róla, hiszen biztos voltam abban, hogy nem ő van egyedül oda a barátnőmért. Ebbe azonban nem akartam beleavatkozni, mert ez csakis az ő döntése volt, hogy mikor szánja rá magát arra, hogy tisztázza a lánnyal a helyzetet.
- Szia! - köszöntem a barátosnémnak hangosan, miután beléptem a helyiségbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Elég komor kép tárult elém, sötét színű falak fogadtak, a háttérben pedig egy depis zongorajátékot hallhattunk. Ha idáig nem hangolt le semmi, hát most a helyiség gondoskodott róla, hogy még komolyabbra vegyem a figurát.
- Mi újság? - kérdeztem tőle komoly arccal, majd letelepedtem mellé a kanapéra.
- Nem tagadom, kicsit furcsa volt a reakciód, mikor megláttál minket, de biztosíthatlak róla, hogy nem történt köztünk semmi, csak barátok vagyunk. Márk most elég nehéz időszakon megy keresztül, szóval, megpróbáltam neki segíteni, de nem tudok helyette cselekedni - magyaráztam a lánynak virágnyelven. Nem szerettem volna, ha félreérti a szitut, meg egyébként is drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek, azonban az nagyban megnehezítette a dolgom, hogy nem tudtam világosan közölni velük a véleményem. Nehéz volt úgy kommunikálni a lánnyal, hogy tudtam, Márk még nem vallotta be neki az érzéseit, ez pedig valóban sok félreértésre adhatott neki okot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az, hogy visszaköszönt, már jó jel volt, hiszen azt jelentette, hogy nem nézett levegőnek.
- Ez ismerős. Nekem is sok erőmet kiveszik a vizsgák, iszonyat fárasztó ez az időszak - feleltem a lánynak teljes beleérzéssel, mert valóban ez volt a véleményem az adott időszakkal kapcsolatban. Biztos voltak olyanok, akiket kevésbé viselt meg a vizsgaidőszak, de én nem tartoztam közéjük.
- Igen, azt - válaszoltam neki kurtán. Nem értettem, hogy miért nem volt képes elmondani Karolának azt, amit az irányába érez, hiszen tök szép pár lettek volna. Úgy látszott, hogy csupán a bátorság hiányzott a fiúból, adhattam volna neki egy első löketet, hogy leküzdje a félelmeit, de csupán meghallgattam. Miután az a rossz affér megtörtént köztünk, akkor mondtam el a véleményemet neki, hogy szerintem itt az ideje, hogy közölje a lánnyal az érzéseit.
- Semmi gond. Sajnálom, hogyha félreérthető volt a helyzet, én csupán vigasztalni próbáltam Márkot - magyaráztam a barátnőmnek a történeteket.
- Ó, értem. De sejtettem, hogy van valami a háttérben, különben nem így reagáltatok volna egymásra. Valóban félreérthető volt a helyzet, de tudod emögött sokkal több van, mint gondolnád... ráadásul a te javadra! - kacsintottam rá, azt nem tudtam, hogy érti-e vagy sem, amit most közöltem vele, de Márkot se akartam elárulni. Nagyon feldobott, hogy neki is hasonló érzései voltak a lány irányában, de tisztában voltam vele, hogy nekem nem az a feladatom, hogy beleavatkozzak abba, ami épp kibontakozóban volt köztük. A barátom feladata volt az, hogy felvilágosítsa a barátnőmet arról, mit is érez valójában iránta.
- Biztosíthatlak róla, hogy nincs köztünk semmi. Márknak másért dobog a szíve, én pedig szeretem Somát - feleltem neki őszintén. Reméltem, hogy a fiú minél előbb szerelmet vall neki, hogy aztán ne hozzon engem több kellemetlen helyzetbe a lány előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most aztán ám nagy pácba kerültem, de azt se akartam, hogy félre értse a lány a nemrég történteket.
- Ühüm - feleltem neki szűkszavúan. Reméltem, hogy sikerül magától is rájönnie, hogy mit is érez iránta a fiú. Bár igazából Márknak kellett volna cselekednie, hogy történjen köztük végre valami.
- Így van - válaszoltam neki halovány mosollyal az arcomon. Végre kezdte kapizsgálni, amit idáig is magyaráztam neki, hogy köztem és a srác között nincs semmi, én pedig Somát szeretem.
- Nézd, én nem akarok beleavatkozni semmibe. Ne haragudj rám emiatt, de úgy érzem, hogy ebbe a dologba nincs beleszólásom. Ha Márk közölni akar veled valamit, meg fogja tenni. Mindenesetre remélem a legjobbakat! - mondtam a lánynak határozottan. Persze felvilágosíthattam volna, hogy mi a szitu, de nem akartam mások dolgába beleavatkozni. Úgy gondoltam, hogyha Márk végre összeszedi a bátorságát, akkor közölni fogja a lánnyal, hogy mégis mit jelent neki, hogy igazán odavan érte meg vissza.
- Annyit elárulhatok, hogyha minden jól megy, akkor pozitív végkimenetele lesz a dolognak - kacsintottam a lányra mosolyogva. Nem akartam elvenni a kedvét attól, hogy összejöjjön a fiúval, sőt, én örültem volna neki a legjobban, ha a két barátom egymásra talál. Reméltem, hogy a fiú meghozta magában azt a fontos döntést, hogy közli végre Karolával, mi is a dörgés, én legalábbis mindkettejüknek nagyon drukkoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem gond, egyébként megértelek, a helyedben én is összezavarodtam volna - sóhajtottam egy nagyot, miután válaszoltam a lánynak. Megérdemelte volna, hogy a barátom végre megvallja neki az érzéseit, és ne tartsa kétségek között. Azonban úgy voltam ezzel, hogy Márk dolga megvallani neki az érzéseit a lány felé, én ebbe nem akartam beleavatkozni semmilyen szinten sem.
- Azzal én sem értettem egyet, hogy lehülyézett, ez nem volt szép tőle. Viszont az emberek képesek időnként túlkomplikálni a dolgokat. Szerintem nem közömbös az irányodba, ám azt is meg kell jegyeznem, hogy nem egyszerű eset ilyen téren. Mivel a barátom, nem akarok ebbe a témába mélyebben belemenni, de az tény, hogy félénkebb az átlagnál. Nehezebben nyílik meg, több idő kell neki ahhoz, hogy az érzéseit megossza bárkivel is, de egyébként jó fej, igazán rendes. Persze az nekem se tetszett, hogy lehülyézett, az nagyon nem volt fair - fejtetettem neki ki a véleményemet a sráccal kapcsolatban.
- Abban biztos lehetsz, hogy valóban kedvel, remélem, hogy idővel tisztázódik köztetek minden - feleltem sejtelmesen. Nehéz volt nem megmondani Karolának, hogy Márk nagyon is odavan érte, rossz volt tulajdonképpen a két tűz között lennem. Azonban a fiút sem akartam elárulni, hiszen megbízott bennem, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az, ha elintézik maguk között az egészet. Én nem szólhatok ebbe bele, csak drukkolni tudok nekik, hogy összejöjjenek végül, hiszen csodaszép pár lennének.
- Ne haragudj, de nem mondhatok el bizonyos részleteket, tudod, egyáltalán nem vagyok egyszerű helyzetben. Mindketten a barátaim vagytok, az első pedig a bizalom, én sem mondom senkinek, hogy veled mit beszélek, még neki sem - néztem a lányra jelentőségteljesen, reméltem, hogy nem haragudott meg rám emiatt, és bele tudta képzelni magát valamelyest a helyzetembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Láttam a lányon, hogy irtózatosan össze volt zavarodva, én pedig nagyon sajnáltam, hogy nem tudok neki részletgazdagabb képpel szolgálni az adott szituval kapcsolatban.
- Igen! Neki több idő kell mindenhez az átlagnál! - próbáltam rekonstruálni a helyzetet a lánynak, közben pedig Márk védelmére kelni. Hát nagyon nem volt egyszerű dolgom...
- Ez jogos, de gondolj bele abba, hogy lehet, ő nem annyira bátor, hogy bármit is közöljön. Aranyos, de másképp működik, mint az átlag, ezért hogy is mondjam, légy türelmesebb hozzá - tanácsoltam a barátnőmnek, hogyan is próbáljon meg viszonyulni a sráchoz.
- Semmi gond - viszonoztam boldogan a lány ölelését, magamban azt kívántam, hogy bárcsak több mindent elmondhattam volna neki, de tudtam, hogy nem voltam abban a helyzetben, így tartottam is magam ehhez.
- Persze, az majd rajtatok múlik, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok a továbbiakban - feleltem neki nagy szemekkel. Reméltem, hogy minden a lehető legjobb végkifejletű lesz, de ez az egész már egyáltalán nem rajtam múlt, hanem a két egyénen.
- Somával remekül megvagyunk. Nagy a szerelem, mindig számíthatok rá, rajta is látszik, hogy odavan értem, és ez fordítva is igaz. Ráadásul jellemben és habitusban nagyon hasonlítunk egymásra, igazán boldog vagyok vele - válaszoltam Karolának nagy mosollyal az arcomon. Bizony, nagyon szuper volt, hogy összehozott a fiúval a sors, hiszen remekül kiegészítettük egymást, és nagyon nagy volt a szerelem köztünk, igazán boldognak éreztem magam mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Azon csodálkoznék, ha nem tűnt volna fel - kacsintottam a lányra, szerintem ezzel el is mondtam neki mindent. Tudhatta, mire számítson a fiú által, és kapott egy kis rálátást is arra, hogy mi vár rá, ha kivárja, amíg Márk elmondja neki az érzéseit. Úgy tűnt, hogy egyre jobb kedve lett a barátosnémnak, mert a szomorú zongorajáték is eltűnt a háttérből, sőt, mintha még a falak színei is megváltoztak volna kissé.
- Köszi. Tulajdonképp gyorsan egymásra találtunk. Soma már az elején tudatta velem, hogy tetszem neki, de ugye akkor még nem voltam szabad préda. Aztán a későbbiek folyamán végül összejöttünk, talán az volt a titok nyitja, hogy nem adta fel értem a harcot. Nos, azóta is boldog vagyok vele - meséltem a barátnőmnek nagy beleéléssel.
- Nos, még nem beszéltünk róla így konkrétan, de szóba került egy balatoni nyaralás - feleltem neki vidoran, közben már el is képzeltem, ahogyan együtt nyaralunk Somával. Kibérelünk egy kis faházat vagy apartmant, strandolunk, kirándulunk, részt veszünk különféle táncos mulatságokon, éjjelente pedig romantikázunk... máris nagyon vártam a nyarat, hiszen szerettem volna vele minél több időt együtt tölteni.
- Te mi jót csinálsz a vizsgák után? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem tudhattam, hogy mik a tervei arra az időszakra. Talán meglátogatja a szüleit, vagy itt marad a kastélyban, vagy elmegy valahova a barátnőivel, esetleg Márkkal, ha kapcsol végre addigra... ki tudja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagy meglepi volt számomra, mikor kiderült, hogy Soma licitálta rám a legtöbbet, így vele nyertem egy vacsorát. Mivel pizzériába mentünk, ezért kényelmesen, ámde dögösen öltöztem fel, nem is jártam itt azóta, mióta felújításon esett keresztül. Nagyon szép lett a helyiség, sokkal jobban nézett ki, mint előtte, helyet is foglaltam az első szabad szimpatikus asztalnál a fiúra várva. Reméltem, hogy egy romantikus vacsorát töltünk majd el együtt, már meg is volt a tervem a folytatásra. Amikor megérkeztem a helyszínre, már csomó párocska volt ott, persze a legtöbben nagy lelkesedéssel, úgy tűnt, hogy minden a legtökéletesebben alakult köztük. Én is leültem az első székre, amelyet még senki sem foglalt el, majd rögtön meg is rohamozott a pincér, hogy kérek-e valamit. Kértem egy pohár vörösbort, hogy amíg várakoztam, legyen mit innom. Ahogy telt-múlt az idő, egyre bizonytalanabbnak éreztem az adott helyzetet, hiszen körülöttem csodaszép párocskák foglaltak helyet nagy lelkesedéssel, Somának pedig nyoma sem volt idáig. Nem értettem, hogy mégis hol lehetett, hiszen már csomó időt vártam rá, már a borom fele is elfogyott, és még se híre, se hamva sem volt. Úgy éreztem, hogy valószínűleg megfeledkezhetett a Valentin-napi találkánkról vagy közbejött neki valami, ez pedig rém ciki volt számomra. Arra gondoltam, hogy legalább jelezhetett volna valahogy, hogy mégsem jön el, akkor nem várnék rá hiába. Épp azon gondolkodtam, hogy elindulok a szobám felé, mikor meghallottam valamiféle fura zúgást odakintről. Felhörpintettem a maradék bort, majd felvettem a táskámat, aztán elindultam a hang irányába. Nagy meglepi volt, hogy megláttam Somát a motoron, majd hirtelen eszembe is ötlött, hogy egyszer beszéltük, elmegyünk közösen motorozni.
- Szia édes! Szóval motorozunk? Már kezdtem megijedni, hogy el sem jössz! - köszöntöttem a srácot, majd rákacsintva megindultam feléje, hogy puha csókot leheljek az ajkaira köszönésképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Miután csendes megfigyelője voltam az eseményeknek, hagytam, hogy a barátnőm intézkedjen, én pedig a sütni valónkkal foglalkoztam. Mindig is odavoltam a finomságokért, igaz, igyekeztem egészségesen élni, de úgy voltam vele, hogy időnként belefért az is, hogy egyek némi édességet. Készülődés közben fél füllel hallottam, ahogyan Lena odaszól a srácnak, hogy fogja vissza a macskáját. Idővel boldogan konstatáltam, hogy újból helyre állt a rend, a cicusos páros ugyanis épségben elhagyta a konyhát. A feljelentési fenyegetőzését nem tudtam komolyan venni, végül is mit várt, mi fog történni, ha egy macsek és egy eb egy szobába kerül? Egyébként sem esett baja senkinek sem és ez volt a lényeg.
- Igen, látom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tészta megúszta, nem lett szőrös - feleltem a lánynak megkönnyebbülve. Közben megkóstoltam sütésünk gyümölcsét, majd elégedetten megjegyeztem magamban, hogy iszonyat finomra sikeredett.
- Egy picit adhatunk, szerintem isteni finom lett - feleltem a barátnőmnek, majd lehajoltam a kutyuhoz, és adtam neki egy kis szeletet a finomságból. Úgy tűnt, hogy neki is nagyon ízlett, mert egy-kettőre bepuszilta az egészet. Közben odaengedtem Lena-t a tűzhelyhez, és hagytam őt is érvényesülni.
- Rendben, benne vagyok! - vigyorogtam rá jókedvűen, majd megvártam, mire ő is elkészült, hogy közreműködhessek a töltelékadagolásban.
- Szerintem nagyon ízletes lett, szuper kis páros vagyunk! - kacsintottam vidoran a lányra, miután ettem egy újabb kóstolót a finomságból. Úgy éreztem, hogy remek munkát végeztünk, innentől pedig a tanárunkon múlott, hogy elnyerte-e a tetszését munkák gyümölcse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nos, igazából nekem se volt a szívem csücske az a hely. A kajáik viszont nagyon finomak, szóval remélem, hogy sikerült feldobniuk az új dekorációval, átalakítással - feleltem a srácnak elgondolkodva. Valóban rá fért már egy kis felújítás arra a helyre, hogy több vendégük legyen a tulajoknak.
- Szuper! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk oda! - közöltem vele vidáman, gondolatban pedig már ott jártam, hogy mit is egyek majd. Pedig még előttem állt egy másik este is, amelyben egy vadidegen srác lesz a partnerem. Pontosabban beszélgetőpartnerem...
- Abban biztos lehetsz! Tudod jól, hogy nem hagyom magam, ha csesztetnek! - kacsintottam mosolyogva Somára, majd közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot leheltem az arcára. Tudta azt, hogy bennem megbízhat, ez pedig kölcsönös volt, habár tudtam, hogy lett volna bőven vevő a srácra, mégsem féltékenykedtem ok nélkül. Annak egyrészt nem volt értelme, másrészt csak megölte volna a kapcsolatot. Persze időnként vissza kellett fogni magam, mert igencsak heves természet voltam, de nyomós ok nélkül nem voltam féltékeny a másikra.
- Nem ismerem. Wow, az nagyon klassz, hát érezd jól magad. Én az egyik haverommal fogok találkozni, a szülinapja lesz. Elvisz majd valami táncos helyre. Biztos jó buli lesz - válaszoltam neki mosolyogva, hiszen el is ígérkeztem már a másik félnek, így pedig, hogy fiúval mentem el, kevésbé voltam mások zargatásának kitéve.
- Belőled? Simán - karoltam át a nyakát, majd huncut mosollyal az arcomon tekintettem íriszeibe. Belegondolva simán kinéztem a fiúból, hogy akár még sztárjátékos is lehetne belőle, hiszen megvolt hozzá a tehetsége.
- Héj, ilyen hamar rám untál? Ejnye, hogy te milyen rossz fiú vagy! - haraptam be ajkaimat játékosan, majd megharaptam a fülcimpáját, és kibontakoztam az öleléséből.
- Rendben, tanulj csak tovább! Nagyon a lelkemre venném, ha miattam nem mennél át a vizsgákon. A pszichológia pedig egyébként is szívatós egy tárgy. Sok sikert, édes - integettem feléje, miközben eltávolodtam tőle, majd dobtam neki egy csókot a levegőbe, aztán kiléptem az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Dancus? Haha, ez tetszik, legalább olyan jó, mint a Bencus! - nevettem el magam, miközben a vállát bökdöstem játékosan. Örültem neki, hogy mindig mellettem volt baj esetén, nem csupán akkor, mikor minden szép és jó volt. Mondhatni egy biztos pont volt az életemben, nemhiába volt ő a legjobb barátom. Már fél szavakból is értettük egymást általában, ez is azt mutatta, hogy eléggé egy hullámhosszon voltunk.
- Én bírom őt, igaz nem az a közvetlen típus és idő kell neki hozzá, mire megnyílik, de szerintem remek párost alkotnának a barátnőmmel. Igen, ismerem Karola előéletét, hát, ebben csak megerősíteni tudlak. Tényleg ráférne már a boldogság, én szurkolok nekik nagyon! - tekintettem a fiúra elgondolkodva komoly arccal.
- Szuper! Már alig várom! Remekül fogunk szórakozni! - tapsikoltam kislányosan vigyorogva, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy izgalmas lesz a kísértetházas látogatásunk.
- Lehet, hogy megidézünk majd valami ősi szellemet, aztán ki tudja, mi lesz még ott... úúúú, ez annyira izgi! Lehet olyan lesz minden, mint azokban a kísértetes horrorfilmekben! - néztem izgatottan a fiú íriszeibe. Ahogy egyre többet csacsogtam a témáról, úgy vált egyre érdekesebbé számomra az egész, szóval iszonyatosan vártam már ezt a kalandot.
- Tudod mit? Nem szeretném megtudni - incselkedtem vele tovább. Szerencsémre Bence nem volt az a sértődékeny fajta, értette a viccet. Még akkor is képes volt megtartani a hidegvérét, mikor tudta, hogy messzire mentem.... Hát nem imádni való?
- Rendben, vigyük vissza őket. Azért jó buli volt, majd máskor is megismételhetnénk! - feleltem neki mosolyogva. Közben észrevettem, hogy kissé elszontyolodott, de nem akartam elrontani a hangulatot, nem kérdeztem felesleges dolgokat tőle. Úgy gondoltam, hogy így is jól megúsztam a túlhúzott mókát, miközben megcsikizett, jó nagyokat kacagtam. Miután visszavittük a seprűket a szertárba, egy ideig együtt bandukoltunk visszafelé, majd elbúcsúzva egymástól mindenki a saját helyisége felé tartott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Egyáltalán nem hallatszik át - nyugtattam meg a fiút arról, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a zenei rajongása miatt. Hallottam már olyanokról, akik amiatt összevesztek, mert áthallatszott a szomszédból, mit csinál az egyik fél, a másik pedig nem bírta hallgatni... szerencsére nekem ebben még nem volt tapasztalatom. Jó volt, ha volt egy barátja az embernek, de emellett azzal is tisztában kellett lennie, hogy melyik tényező az, ami árthat annak a kapcsolatnak. Anyámék pedig felnyitották a szemem arra, hogy sima szomszédokkal sosem barátkozunk, mert ha egyszer hülyeséget csinál az ember és megharagszik rá a másik, vagy éppen fordítva, akkor oda a jó szomszédi viszony, kerülgethetik egymást nap mint nap... ez pedig mindkét félre nézve igencsak kelletlen tud lenni, főleg, ha durván összekapnak. Ha három-négy házzal odébb lakik nincs nagy gond, de ha a közvetlen szomszédod, nem árt erre odafigyelni, legalábbis jóanyámék elmondása alapján. Nem is értem, miért mondták el ezt nekem, biztosan rossz tapasztalatuk volt nekik ezen a téren.
- A szüleimtől van. Ez ilyen gyümölcsös család - nevettem el magam, végül is vicces volt kijelenteni azt, ami igaz tény volt, mások szemében viccesen hangozhatott.
- A te őseid mivel foglalkoznak? Apám a sportfogadásokban érdekelt, kisfőnök. Anyám pedig a vendéglátásban tevékenykedik - mondtam el neki a fontosabb információkat, ha már szóba jött a család.
- Hát egy ideje az vagyok, szerencsémre idáig nem buktam le, szóval megválasztottak a rend őrének vagy hogy is mondjam. Így viszont nekem is jobb, mert könnyebben mozoghatok, ha érted, mire gondolok - kacsintottam huncutul a másikra, hiszen biztos voltam benne, hogy sejtette, miről is van szó. Jó fejnek tűnt a srác, így én is megnyíltam neki valamelyest, még úgymond a biztonság határain belül, bár igazából én is átéltem már azt jó párszor, amit most ő, szóval bíztam benne, hogy nem úgymond egy besúgóval van dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szerencsém volt, hogy nem kisestélyibe öltöztem fel, hanem részben kényelmesen nyomtam, mert nem lett volna túl szerencsés a motorozáshoz az előbbi viselet. Már maga az nagy meglepi volt, hogy Soma licitált rám, hiszen, mikor utoljára beszélgettem vele a témáról, úgy tűnt, hogy nem igazán izgatja, hogy kivel fogom eltölteni a jótékonysági vacsorát. Ez részben imponált is nekem, hogy nem volt ok nélkül féltékeny, részben pedig kétségek gyötörtek afelől, hogy valóban jelentek-e még valamit a számára, ha ilyen könnyen veszi a dolgot. Végül kiderült az igazság, az pedig egy külön plusz pont volt számára részemről, hogy elvitt motorozni. Ez valóban egy rendhagyó Valentin-napnak ígérkezett, a párom mindig tisztában volt vele, hogy mivel dobja fel a napomat, igazán figyelmes volt ez részéről.
- Boldog Valentint, drága - viszonoztam a csókját szenvedélyesen, miközben kezemmel átkulcsoltam a nyakát. Sose Valentin-napoztam még idáig senkivel, ez volt az első alkalom, viszont úgy véltem, hogy nem csupán ezen a napon kell szeretnünk a másikat, és figyelni rá, hanem az év többi napján is, ha valóban fontos számunkra. A fiú figyelmessége azonban most rendkívül jól esett, már nagyon vártam, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, hiányzott a társasága. Mostanság ritkán találkoztunk, mivel mindkettőnket lefoglalt a tanulás.
- Imádom ezt a meglepit! Annyira izgi lesz! - tapsikoltam, mint egy gyerek, aki most kapta meg a szülinapi ajándékát. Körülbelül úgy is éreztem magam, hiszen nagy újdonság volt számomra a motorozás. Ráadásul nagyon szimpi volt az egész a partnerem elmondása szerint, hiszen nagy adrenalint tudott felszabadítani. Miután ideadta a sisakot, rögtön fel is vettem, majd miután ő is felvette a sajátját, mögé ültem, majd hagytam, hogy kezei az enyéimet a dereka közé vezessék.
- Ne félts engem, édes! - feleltem vigyorogva, jó kedvűen, majd miután megindultunk, egyenesen élveztem a száguldást. Még sosem volt ilyenben részem, de már most imádtam az egészet, egyre inkább a hatalmába kerített az adrenalin varázsa. Egyelőre nem is törődtem vele, hogy merrefelé tartunk, élveztem a gyors tempót, és azt, hogy végre a szerelmemmel lehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te is dögös pasi vagy - búgtam a fülébe a csók után incselkedve. Mindig is megvolt köztünk a vonzódás, Soma pont az esetem volt, amolyan markánsabb vonásokkal rendelkező férfi, ráadásul minden fontos jellemvonással rendelkezett, ami számomra fontos volt a másik nemben. Nagyon örültem a meglepetésének, sokkal egyedibb ajándékot kaptam tőle, mint a legtöbb lány a párjától. Mindketten tudtuk, hogy le volt fixálva a program, az asztal a pizzériában, ennek ellenére mégis azon törte a fejét, hogy mivel lephetne meg engem, aminek igazán örülnék. Hát, ez nagy meglepetés volt számomra, nagyon édes volt tőle, hogy így gondolkodott rajta, mi is okozna örömet úgy igazán.
- Cuki vagy! - karoltam át nyakát, majd adtam rá egy csókot, mielőtt kibontakoztam volna az ölelésből.
- Amúgy egész jól álcáztad magad, nem gondolkodtál aurori pályán? Vagy valami rosszfiúsan? - incselkedtem vele tovább széles mosollyal az arcomon, majd miután gázt adott, elkezdtünk száguldani a motorral. Iszonyúan élvezetem az utat, a sebességet, ahogyan az adrenalin száguldott szerte egész testemben.... hatalmas élmény volt az egész.
- Imádom ezt! - ordítottam a srácnak, hátha meghallja, közben csodáltam az előttünk sebesen elhaladó tájat, a száguldást, míg a kis tavacskához értünk. Szerettem ezt a helyet, sok időt töltöttem itt a barátaimmal, miután megálltunk, én is levettem a fejemről a sisakot a fiút kémlelve.
- Naná! Mutasd az utat, na meg, hogy mit kell csinálni! - kacsintottam a páromra, majd egy pici ideig tekintetem elidőzött a tavacskán, mielőtt újra felvettem volna a védőfelszerelést. Miután helyet cseréltünk, lelkesen vártam az utasításait, hogy mit is kell csinálnom a járgánnyal ahhoz, hogy működésre bírjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Pedig mindkettő nagyon illene hozzád! - kacsintottam rá beharapva ajkaimat játékosan. Egyébként valóban el tudtam volna képzelni a párom bármelyik munkakörben, illetve olyanban, ami nem 8-12 órás irodában ülést jelent, hanem valamiféle akciót.
- Valóban csodaszép - feleltem a fiúnak mosolyogva, minden annyira idilli volt most. Belegondoltam, hogy vajon ez meddig marad még így? Reméltem, hogy sokáig és nem válunk majd olyan párokká, akik egy idő után egymás agyára mennek meg elhidegülnek egymástól. Persze tisztában voltam azzal mások elmondása alapján, hogy mindenhol voltak hullámvölgyek, de a lényeg az volt, hogy akik valóban összetartoztak, azok képesek voltak átvészelni mindent, és legbelül igazán szerették egymást. Nálunk még szép és jó volt minden, reméltem, hogy ez sokáig így fog maradni, titokban pedig abban is bíztam, hogy mi valahogy majd a kivételt fogjuk képviselni a többi pár közül.
- Már csusszanok is! - nevettem rá a másikra, majd helyet foglaltam a megfelelő pozícióban a védőfelszereléssel, aztán megismerkedtem a motor legfontosabb részeivel is, már ami az irányítást illette.
- Oké! - feleltem neki duruzsolva, majd alig vártam, hogy elmondja az instrukciókat, és nekikezdhessek legelső utamnak ezzel a vadóc járgánnyal.
- Wow, egyenesen imádom! - kiáltottam oda Somának, miután elindultam a motorral, majd fokozatosan gyorsítani kezdtem a tempón. Egy idő után még nagyobb gázt adtam neki, imádtam a száguldás érzését, ahogyan a szél a hajamba kapott, az adrenalint, úgy összességében az egészet. Valahogy nem volt bennem félelemérzet, az izgalom ugyanis teljesen átvette rajtam az irányítást. Ahogy még nagyobb tempóra kapcsoltam, tovább száguldottam az egyenes úton, majd hangos fékcsikorgatás közepette álltam meg a semmi közepén.
- Ú, ez szuper volt! - szálltam le boldogan a járgányról levéve a sisakomat. Reméltem, hogy Soma is annyira élvezte az utat, mint én, bár elsőnek nem volt rossz, amit a motorral műveltem, legalábbis én ezen a véleményen voltam. Legalább olyan nagy élmény volt számomra, mint seprűvel repkedni szélsebesen a pályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Egyenesen imádom, ezt máskor is szívesen vezetném - tekintettem a fiúra mosolyogva. Nagyon nagy lázba hozott, hogy egy ilyen erős, sebes járgányt vezethettem, amihez idáig sajnos nem volt szerencsém.
- Köszi! - tekintettem rá huncut szemekkel, majd miután levette rólam a sisakot, szenvedélyesen viszonoztam a csókját. Ezután visszamentünk a kis tavacska partjára, egész kellemes időnk volt.
- Ó, de édes vagy! Egyébként már kezdtem megéhezni, ugyanis reggel kajáltam utoljára, az pedig nem most volt - néztem hálás arccal a fiúra, majd nagy mosoly terült el az arcomon, mikor megláttam, mivel is készült a partnerem. Minden jelen volt egy tökéletes kajáláshoz, mi szem, szájnak ingere.
- Ez annyira hangulatos, ráadásul a szalonna az egyik kedvenc ételem! - feleltem a másik szemébe nézve vidáman. Úgy tűnt, hogy Soma már elég jól kiismert az együtt eltöltött idők során, ezt pedig igazán díjaztam. Közben elkezdte elővenni a kosárból a hozzávalókat, én pedig közreműködtem benne.
- Nyami, isteni finomat fogunk enni - mosolyogtam rá, hiszen remek hangulatom volt, az előbbi motorozást is igazán élveztem, hát még a finom kajálást. Soma tudta, mi kell nekem!
- Nagyon édes vagy, hogy így gondoltál rám, igazán megnyertél ezzel a kis meglepetéssel - kacsintottam rá huncutul, majd miután adtam egy csókot az ajkára, figyeltem, hogy mikor lesz kész a botra feltűzdelt étel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez szuper hír! Na, és mikor invitálsz Pécsre? - kérdeztem tőle somolyogva. Egyrészt szívesen megismertem volna a várost, másrészt nagy élvezettel vezettem volna a járgányát.
- Hm... hát elég sűrű napom volt. Nem igazán volt rá időm. De szerencsére nem ez a jellemző - nyugtatgattam meg a fiút egy puszit lehelve az arcára.
- Hát, azt sikerült, igazán különleges meglepetéssel rukkoltál elő! - feleltem neki vigyorogva, ráadásul még bort is hozott az egyik kedvenc márkámból. Ez az egész még rátetőzött a boldogságomra, hiszen minden olyan idilli volt, ehettem az egyik kedvenc ételemből, ihattam az egyik kedvenc italomból, a környezet is csodajó volt hozzá, de mindez eltörpült amellett, hogy kedvesemmel lehettem kettesben. Figyeltem, ahogyan előkészítette a nyársbotokat, azaz elkockázta a szalonnát, majd hozzáadott mindenféle finomságot.
- Helyes, nem is örültem volna ennyire más társaságának - kacsintottam a fiúra jókedvűen miközben viszonoztam a csókját. Közben megfogtam a két botot, amelyet átadott, amíg a tűzgyújtással foglalatoskodott. Miután ez megvalósult, töltött mindkettőnk poharába a finom borból, én pedig koccintottam vele.
- Csirió! - emeltem poharam a magasba mosolyogva, majd miután visszavette tőlem az egyik nyársat, ittam egy korty bort.
- Hogy kivel mentem volna el? Nem is tudom, nem gondolkodtam ezen. Igazából úgy voltam az egésszel, hogy akárki is visz el, túlesem rajta... de nagy örömömre szolgált, hogy végül licitáltál rám, így megúsztam a kötelező mutatványt - néztem rá vidoran, elvégre remekül sikerült idáig az első Valentin-napunk.
- Nos, nagyon jól tudod, hogy ki jön be nekem igazán, ez nem is kérdéses. Melletted szóba se jöhet más - néztem a páromra szenvedélyesen, majd közelebb hajolva hozzá nyomtam az ajkára egy szenvedélyes csókot. Boldog voltam mellette, belé is voltam esve, így nem igazán foglalkoztam azzal, ki jöhetne még szóba. Nem igazán értettem, hogy miért kíváncsi arra, hogy rajta kívül ki jön még be nekem, hiszen ennek egyáltalán nem volt jelentősége. Mióta vele voltam, csakis ő volt az, akiért teljesen odavoltam, reméltem, hogy ezt ő is érezte. Időnként ott motoszkált a fejemben, hogy rajtam kívül ki tetszhet még neki, de azzal is tisztában voltam, hogy most nem lennénk együtt, ha nem én jöttem volna be neki a legjobban. Az pedig, hogy még mindig odáig voltunk egymásért, mi sem bizonyította jobban, mint a tetteink. Ebből pedig könnyen ki lehetett következtetni, hogy nagyon szerettük egymást.
- Tudod, édes, nekem is lesz egy kis meglepetésem majd későbbre - haraptam be az ajkaimat, miközben tüzesen a másikra néztem. Reméltem, hogy tetszeni fog majd neki a meglepi, de egyelőre még bőven volt időnk arra, hogy a kedve szerint találgasson. Úgyse mondtam volna el neki semmit addig, míg fény nem derül a meglepetésre, amelyet egy régi beszélgetésünk alapján találtam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Örülök, hogy neked tetszik. Páran gúnyolódnak rajta, de az mondjuk pont hidegen hagy - feleltem a srácnak egy vállrándítással. Jó fej volt, hogy tetszett neki a családi nevem, úgy tűnt, hogy jóindulatú, ezt pedig rendkívül díjaztam.
- Apám a varázsló sportokban érdekelt összekötő, félig amerikai, félig kubai fogadásokat ajánl, segít egy irodában. Ott pedig főként a legtöbb világverseny mérkőzéseire lehet téteket tenni, nem csak eredményekre, hanem minden egyébre is - magyaráztam Matt-nek.
- Hű, azok is érdekes szakmák, főleg apudé. Rendkívül izgalmas élete lehetett. Anyud mit tanít? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- Van négy fiútesóm és egy lány. Szóval elég nagy a család - meséltem nevetve. Bizony, elég jó volt a kapcsolatom velük, főleg, mióta itt tanultam. Azóta kissé megváltozott minden, a többiek is másként álltak hozzám, úgymond minden a legnagyobb rendben volt.
- Pacsiii! - nyújtottam a kezem viszonzásul vidoran, majd egy erős mozdulattal belecsaptam a tenyerébe.
- Persze, simán. Ha meg vannak veled elégedve, vagy jobbá akarnának tenni, miért is ne? Ismerek olyat, akiből azért kreáltak prefektust, hogy jobb belátásra bírják, úgymond megváltoztassák a világnézetét, a viselkedését. Mondjuk én ebben nem hiszek, de ki tudja, lehet hatékony módszer. Rólam sok mindent nem tudnak, ez pedig így van jól, nekem is jó, hogy viselhetem ezt a címet - válaszoltam Matt-nek komoly arccal.
- Jó étvágyat! - közben megkaptam én is a rendelésemet, avagy a narancslevet és a málna szeletemet. Vígan neki is álltam falatozni, isteni finom volt a kaja.
- Hogy mit utálok? Lássuk csak... a hazug embereket, azokat, akik érdekből barátkoznak másokkal... ezen kívül nem szeretem a túlzott féltékenységet, az unalmat, az értetlenséget, a gyávaságot, az agressziót, a megfutamodást - gyűjtöttem össze a gondolataimat, hogy választ kovácsolhassak belőlük.
- Na, és te mit utálsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, miután belekortyoltam a finom narancslébe.