36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 14. 22:27 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 10.


Megjelenés


Még mindig nem tudtam felfogni igazán, mi is történt kettőnk között, de abban biztos voltam, hogy remek kedvem lett, és elégedett voltam úgy mindennel a világban.
- Hűh, bizony - emeltem tekintetem íriszébe, majd az én arcomra is egy mámorító mosoly szökött.
- Remekül vagyok, nagyon élveztem ezt a helyzetet - feleltem neki elégedetten, miután gyengéd csókot lehelt az arcomra.
- Mi az? - kérdeztem tőle játékosan, miközben észrevételeztem, hogy nagy elégedettséggel nézett végig rajtam.
- Ugye tudod, hogy nagyon kedvellek - hintettem egy újabb szenvedélyes csókot az arcára.
- Köszönöm, te pedig igazán csábító - feleltem neki nagy mosollyal az arcomon, s közben közelebb bújtam hozzá, majd karjait megfogva áthelyeztem őket magamra, ha engedte, hogy igazán hozzábújhassak közelgő ölelése irányában.
- Gondolkodtál rajta, hogy vajon mi lesz a folytatás? Mit szeretnél - kérdeztem tőle kacéran, majd érzékeltem magamon, hogy egyre jobban esett  a partnerem ölelésébe zárni magam. Reméltem, hogy a kellemes együttlét után is úgy gondolta, hogy egy egy párt alkotunk és nem változott meg a véleménye ezzel kapcsolatban.
- Talán nem is kell tervezni semmit, majd alakul. Szeretem a spontán dolgokat... téged - néztem rá kacér mosollyal, majd elhintettem feléje egy újabb, vad, szenvedélyes csókot. Remekül éreztem magam a fiú társaságában, és végre biztonságban tudtam magam, arra gondoltam, hogy sose akarom őt elveszíteni.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 15. 21:53
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 15. 21:48 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 10.


Megjelenés



Hű, hát nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez a nap, még most sem ocsúdtam fel, mik is történtek velem. Megfordult a fejemben először, hogy vajon hallucináltam-e az egészet, esetleg volt valami érdekes a boromban, ám miután párszor belecsíptem játékosan Somába, rájöttem, hogy ez bizony maga a valóság. Idáig csupán afféle macska-egér fogócskát játszottunk, de most elég szépen előrehaladtunk, ráadásul hivatalosan is együtt voltunk ettől a naptól fogva. Nagyon is felerősödtek az érzéseim az irányába, ám ez a löket, ami a szórakozóhelyen történt, kellett ahhoz, hogy valóban tisztázhassam az érzéseimet feléje. Válaszára elégedett mosolyt küldtem felé, ezen az estén mindketten remekül éreztük magunkat. Igaz elég gyorsan történtek az események, de mindketten tisztáztuk egymással, hogy nem állunk a boldogságunk elébe.
- Ennek örülök - pillantottam rá sejtelmesen, majd arra gondoltam, hogy ennél jobban nem is alakulhattak volna köztünk a dolgok. Ráadásul ő is valós érzéseket táplált irántam, bár egy ideje már próbálta bebizonyítani, hogy nem vagyok számára közömbös, ám úgy tűnt, most jött el a mi időnk.
- Értsd úgy, ahogy akarod - kacsintottam rá, majd adtam ajkára egy lágy csókot, és élveztem a helyzetet, hogy itt lehetek a karjaiban.
- Ezt örömmel hallom, én is így gondoltam - feleltem neki játékos hangsúllyal, legbelül pedig megkönnyebbültem, hogy nem csupán játszadozott velem. Bár nem is úgy ismertem meg, mint aki átejtené az embert, csak még mindig olyan hihetetlen volt számomra, hogy valakinek tényleg ennyire fontos vagyok. Szívesen eggyé váltam volna újra vele, de kicsit kimerített az este, láttam rajta is, hogy ő is hasonló állapotban volt, mint én. Ráadásul sok volt a történés, sok volt az izgalom.
- Hogy mi?! - reppentett vissza kérdése a zord valóságba. Nem akartam hinni a füleimnek, bár tudtam, hogy jogos a kérdése, így rögtön meg is mondtam neki, mi a szitu.
- Dehogy bántam meg, ma rájöttem, hogy még annál is többet jelentesz számomra, mint idáig gondoltam. Ha felejteni akarnék, akkor azt nem így csináltam volna... Nyilván nem tudok neked bizonygatni, de nem is akarok, bármennyire is szeretném, hogy higgy nekem. Remélem, idővel kialakul majd a bizalom. Csak azt tudom mondani, hogy veled szeretnék lenni és nem mondtam volna igent arra, hogy járjunk, ha nem gondoltam volna komolyan - csacsogtam neki, szokás szerint bő lére eresztve mondandómat, reméltem, hogy kielégítő válasszal szolgáltam számára. Nem használtam volna fel arra a másikat, hogy felejtsek, ha nem lettek volna érzéseim egyre erősebbek iránta, akkor elutasítottam volna a közeledését már ott a pub-ban.


Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 15. 21:54
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 18. 22:13 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



Már egy ideje elhatároztam, hogy újra elkezdek sportolni, de mivel kinn hideg idő volt, a futógépet pedig nem szívleltem igazán, eldöntöttem, hogy a teremben fogok edzeni. Szerencsére volt edzőtársam is, Gergőt már ismertem egy jó ideje, nagy haverok voltunk, ő is nagy sportember volt, szóval megbeszéltem vele, hogy menjünk el együtt a terembe, és segítsen néhány gyakorlatnál. Ő már tapasztalt volt abban, hogy melyik gépet hogyan kell használni, hogyan kell jól végezni a gyakorlatokat, szóval tőle jobb edzőtársat nem is találhattam volna. Mostanság időnként elszívtam pár szál cigarettát is, úgyhogy még jobban ügyelnem kellett az egészségemre. Somával minden nap találkoztam, mióta egymásra találtunk, remekül kiegészítettük egymást, rögtön megtaláltuk egymással a közös hangnemet. Úgy éreztem, hogy kezdek egyre komolyabb érzéseket táplálni irányába, annak pedig örültem, hogy az éjszakai kalandunk után valóban komolyan gondolta azt, hogy járjunk. Persze sose tudtam vele eltölteni annyi időt, amennyit szerettem volna a suli miatt, de mindig találtunk rá alkalmat, hogy együtt lehessünk akár csak egy rövidke időre is. Mára nem beszéltünk meg semmit, ezért is határoztam el, hogy sportolással fogom eltölteni feles perceimet a haverom társaságában. Gergő Eridonos volt, a Társalgóban ismerkedtem meg vele, már egy éve baráti viszonyt ápoltunk. Bennünk is sok közös volt, például a sport szeretete, de vonzódásról szó sem volt, hisz akkor már rég több lett volna köztünk csupán haveri viszonynál. Sportosan felöltöztem az edzéshez, majd mikor a terembe értem, ő már ott volt. Köszöntöttük egymást, majd együtt bemelegítettünk, aztán néhány gyakorlat után mutatott egy olyat, amit még sose csináltam. Mindenképp meg akartam tanulni a helyes mozdulatsorokat, úgyhogy szemléltette nekem, hogyan is kéne csinálni. Miután nem ez nem sikerült, közölte velem, hogy megmutatja, mik a helyes mozzanatok. Mögém állt, majd karjaival megfogta vállaimat, hogy aztán szépen lassan leereszkedhessünk guggoló pozícióba, még a helyes lábtartást is megmutatta, hogy ne a rossz mozdulatok rögződjenek bennem. Próbáltam úgy csinálni, ahogy mutatta, de párszor neki kellett még rugaszkodnom a dolognak, ő pedig ott volt mellettem végig, hogy segítsen és korrigálja a hibáimat.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 18. 22:49 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



Egész jó időpontban mentem le a terembe, mert rajtunk kívül elég kevesen voltak a sportolni vágyók. Egyébként is rühelltem a nagy tömeget, úgyhogy rendkívül nagy elégedettséggel töltött el, hogy szinte üres volt a helyiség. Gergőtől nagyon rendes volt, hogy eljött velem edzeni, ráadásul még segített is nekem a gyakorlatok helyes elvégzésében. Azt terveztem, hogy este majd spontán felkeresem Somát, biztos örülne a váratlan látogatásnak. Ám azonban megint csak bebizonyosodott, hogy volt abban a mondásban némi igazság, hogy ember tervez... Ugyanis újdonsült párom megjelent a teremben, majd arra lettem figyelmes, hogy rögtön nekiront Gergőnek, akit természetesen totál váratlanul értek az ütései. Szerencsétlen kapott egy jobb horgot, miután elkapta a karját, aztán egyenesen levitte a földre, ahol még tovább ütötte volna, ha nem lépek közbe. Én sem voltam ám rest, megragadtam a karját, mellyel ütni akart, majd a fülébe ordítottam:
- Beléd meg mi ütött? Teljesen megzakkantál?
Irtó ideges lettem én is, hiszen szó nélkül nekünk rontott, pontosabban Gergőnek, aki valóban nem tehetett semmiről.
- Elég volt, most azonnal hagyd abba! - kiáltottam magamból kikelve ellentűrést nem tűrő hangnemben a fiúra. Nem értettem, hogy mi a baja, hiszen semmi rosszat nem csináltunk, ráadásul rögtön Gergőnek támadt. Közben arra gondoltam, hogy bizony eléggé hasonlítunk egymásra, ugyanis ezek szerint ő is előbb cselekszik, mint kérdezne. Ráadásul ő is eléggé heves természet volt. Elég érdekes felismerés volt ez, olyan volt az egész, mintha egy görbe tükröt tartottak volna elém, amely egyrészt imponált, másrészt kicsit megijesztett.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 18. 23:25 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



Gergő totál meg volt illetődve, még mindig a sokk hatása alatt állt, és bizony kapott volna még némi ütlegelést, hacsak nem avatkoztam volna közbe.
- Még, hogy mi van? - néztem a páromra szemtelenül, majd Gergőhöz fordultam.
- Mondd csak, jól vagy? Ne haragudj, erre nem gondoltam, hogy mindenféle kérdés nélkül neked esik, ha majd találkoztok - emeltem pimaszul íriszemet a másikéba. Már meséltem Gergőnek az új barátomról, de arra még legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy ilyen lesz Soma részéről az első bemutatkozás. Ez engem is nagyon meglepett, mégpedig nem a legjobb értelemben.
- Nem tudom, mi ütött beléd, de semmi sem jogosított fel arra, hogy így viselkedj! Talán, ha előbb kérdeznél, mint gondolkodnál! - kiabáltam dühösen utána. Marha pipa voltam rá, nem gondoltam volna, hogy így idejön majd a semmiből jelenetet rendezni a semmiért.
- Hát nem mi, hanem ki... ő a pasim... tudod, akiről meséltem. Ne haragudj, nem tudom, mi ütött belé. - mondtam a haveromnak kicsit szomorkásan.
- Szerintem jobb lenne, ha tisztáznátok a helyzetet - mondta nekem megértően attól függetlenül, hogy jól elbánt vele Soma.
- Biztos, hogy megleszel? - kérdezte tőle aggodalmasan, de ő csak bőszen bólogatott, hogy nem lesz gond. Bólintottam egyet bocsánatot kérve tőle újra, majd a fiúm után iramodtam.
- Várj, Soma! - futottam a srác után nagy iramban, majd mikor beértem őt, elé vágtam, s komoly arccal a szemébe néztem.
- Nem értem, miért csináltad ezt. Képzeld, Gergő csak egy haver, tudja, hogy te vagy a párom. Csak lejöttem vele edzeni, és mivel ő a tapasztaltabb nálam, így segített, hogy helyesen el tudjam végezni a gyakorlatokat. Sosem volt köztünk semmi sem, csakis irántad táplálok bármiféle mélyebb érzelmet
- tettem keresztbe előtte a karomat, miközben közöltem vele, hogy mi a tényállás.
- Tudod, ha nem bízol meg bennem, akkor nincs értelme az egésznek. Nekem sokat jelentesz, talán többet is, mint gondolnád, de ha bizalmatlan vagy irányomba, akkor nincs miről beszélni - nyeltem egy nagyot, majd elkezdtem elindulni szomorkásan az ellenkező irányba.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 18. 23:25
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 19. 00:06 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Hogy mit akarok? - kérdeztem vissza kérdő tekintettel a srácra őszintén elcsodálkozva. Mégis mit akarhattam volna tőle, ha nem tisztázni a helyzetet?
- Tudod, ha nem lennél fontos számomra, nem jöttem volna utánad - közöltem a fiúval rém komoly tekintettel.
- Ez nem igaz... Valahogy meg kell mutatnia a gyakorlatot, nem történt köztünk semmi. Rég összejöhettem volna vele, ha akarok, de nem. Csak barátok vagyunk - néztem rá jelentőségteljesen. Idővel elkapott a hév, és tényleg úgy gondoltam, hogy miért is magyarázkodom ugyan neki, ha nem bízik bennem, nincs értelme az egész kapcsolatunknak. Legnagyobb meglepetésemre mégis utánam eredt, hogy tisztázza magát és a helyzetet.
- Te jó ég! Elszakítaná tőled a húgodat és messzire vinné? Ez milyen már... Pláne, amit meséltél róla, biztosan nem lenne ott jó kezekben nála. Nagyon sajnálom... Elhiszem, hogy nagyon aggódsz miatta... ez az egész szörnyű. Szeretném azonban, ha tudnád, hogy mindig melletted vagyok, bármikor számíthatsz rám - léptem oda hozzá komor tekintettel, majd átöleltem, amilyen szorosan csak tudtam.
- Ha bármiben tudok segíteni neked, csak szólj, én itt vagyok melletted - adtam egy csókot az arcára még mindig szorosan átölelve őt.
- Sejtem, hogy a történtek hatása alatt álltál, de azért máskor légy szíves előbb kérdezz, mint mielőtt cselekszel. Tudom, bagoly mondja verébnek - néztem a szemébe szeretetteljesen, hiszen ő is nagyon hasonlított hozzám.
- Majd azért nem ártana, ha bocsánatot kérnél a haveromtól - duruzsoltam a fülébe, és adtam egy lágy csókot a szájára. Voltam annyira empatikus, hogy átérezzem a helyzetét, azzal is tisztában voltam, hogy a testvére mindenkinél fontosabb volt a számára, és én is csináltam időnként butaságokat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 19. 00:10
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 19. 20:51 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



Először a srác kirohanása úgy ért, mint a hideg zuhany, nem igazán értettem, hogy mégis mi ütött belé, mitől lett ennyire zabos, főleg, hogy oka sem volt rá. Nagyon az járt az agyamban, hogyha így viselkedik velem alaptalanul, akkor fogom magam, jól kiosztom, aztán otthagyom a jó búbánatos fenébe. Nem is értettem, miért viselkedett így velem, mikor nem csináltam semmit, csupán edzeni jöttem le a haverommal. Bezzeg mikor együtt voltunk, az alakom eléggé bejött neki, hát azt pedig főként edzéssel értem el, na meg azzal, hogy odafigyeltem a helyes táplálkozásra, amikor csak tudtam. Időnként persze én is bűnöztem, de azért úgy általánosságba odafigyeltem magamra. Igaz mostanság elszívtam pár szál cigarettát is, ami nem igazán fért össze az egészséges életmóddal, de azért igyekeztem kordában tartani ezt a fajta szenvedélyemet. Mindenről én sem akartam lemondani, hisz egyszer élünk, ki tudja, mikor ér véget az élet, valamennyire érdemes kiélvezni, legalábbis amennyire csak lehet. Ennek megfelelően mindig igyekeztem az adott helyzetből kihozni a legjobbat, ha épp untam magam, csináltam magamnak valami izgi programot, nem szerettem volna úgy élni a napjaim, hogy csak úgy létezem bele a semmibe, és nem használom ki a feles perceimet valami általam értelmesnek mondható dologra. Soma szerencsére őszinte volt velem, elmondta, hogy miért is viselkedett normálatlan módon, hogy miért is esett úgy nekünk. Nagyon díjaztam, amiért megnyílt nekem, hiszen idáig eléggé pipa voltam rá, holott ha jobban belegondolok, én is ezt csináltam vele azon a bizonyos bulin. Bár az mégiscsak egy parti volt, én meg a konditeremben sportoltam a haverommal, de azért legbelül éreztem, hogy ilyen téren is eléggé rokonlelkek vagyunk, ha tetszett, ha nem ez tény volt.
- Teljesen megértelek, hogy félted a húgod, az is tisztára gáz lenne, ha többé nem találkozhatnátok emiatt. Nagyon remélem, hogy nem akarnak sehol se letelepedni. Nem tudom, milyen kontaktusban van a nagybátyád apáddal és a nőjével, de esetleg nem tudna hatni rájuk valamilyen módon? Vagy valami gyors megoldást találni, amivel Jankának esélye se lenne, hogy elutazhasson velük? - néztem rá kérdően, bíztam benne, hogy nem fog bekövetkezni a srác legnagyobb félelme.
- Én már átéltem ezt, csak máshogy. Nálunk a családi körülményekkel nem volt gond részemről, de volt egy időszak, amikor lelépett tőlünk a nővérem, és nagyon rossz volt nélküle. Vele volt a családban a legjobb a kapcsolatom, úgyhogy nem bántam meg, hogy ebbe az iskolába írattak anyáék, miután megtudtam, hogy ő is ide jár - mondtam neki szomorkásan, ez nagyon nehéz időszak volt számomra, de most végre úgy tűnt, hogy rendeződtek kettőnk között a dolgok. Közben megkértem Somát, hogy azért legyen szíves elnézést kérni Gergőtől, hiszen gondolkodás nélkül ellátta a baját, úgyhogy elindultunk vissza a konditerem irányába. Gergőn láttam, hogy először neheztelt a fiúra, ami tök érthető volt, majd mikor rám nézett, egy határozott bólintással nyugtáztam, hogy viszonozza a kézfogást, és legyen végre béke kettejük között. Mosolyogtam, mikor szabadkozott Somának, hogy mi csupán barátok vagyunk, de rendes volt tőle, hogy ezt ő is tudatosította benne.
- Nyugi, nem lesz ebből gond. Gergő nem egyrészt nem az a szószátyár típus, másrészt pedig úgy látom, díjazta, hogy elnézést kértél tőle, nem fogja tovább adni. Ha meg mégis megtörténne, akkor megmondom a barátaimnak, hogy nem úgy gondoltad és más miatt voltál dühös, de hülyén jött ki az egész. Nehogy azt hidd, hogy mindenki hibátlan, makulátlan. Az embereket sokszor az érzelmeik vezérlik, számtalanszor csinálnak meggondolatlan dolgokat. Emberből vagyunk, hibázhatunk - nyugtatgattam a fiút mellé ülve, majd átöleltem, és adtam egy csókot a szája sarkára. Át tudtam érezni, hogy milyen rosszul érezheti magát nem csupán emiatt, hanem a családban történtek végett is.
- Nekem nagy szerencsém volt, hogy Saci ilyen jó fej volt velem, pedig leordítottam a fejeteket anno - próbáltam kicsit felvidítani őt, hogy tudatosuljon benne, én sem vagyok maga a tökély, és igen, én is jelenetet rendeztem ok nélkül a pub-ban.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 22. 19:00 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Nagyon remélem, hogy azért tud beszélni a nagybátyád apáddal, hátha tudna rá hatni kicsit. Megértem, milyen rossz lehet most neked, én is nagyon kötődöm a nővéremhez. Nagyon rossz volt, mikor elment tőlünk, hiába voltak ott a tesóim, eléggé magányosnak éreztem magam. Remélem neked jobban fognak alakulni a dolgok - néztem rá reményteljesen, nem szerettem volna, hogy átélje mindazt, amit én. Sőt, neki rosszabb lett volna, mivel az apja nem épp a szívélyességéről volt híres, mint azt elmondta. Ráadásul az anyukáját is elvesztette, ez még rosszabb volt így, nekem nem kellett ilyen szörnyű veszteséget átélnem.
- Azért lépett le tőlünk, mert nem volt épp egy mintagyerek, sok csínyt követett el, kicsit lázadós típus volt, anyámék meg nem akarták elfogadni őt így, próbálták átnevelni, de ez ugye eredménytelen volt, és csak még nagyobb viszályt szított. Plusz nem értették sose, hogy miért kötődik a mugli dolgokhoz, miért érdeklődik irántuk, ez is piszkálta a csőrüket. Aztán betelt nála a pohár, elköltözött, amint volt rá alkalma. Valamilyen szinten meg is tudom érteni, a szüleim nem egyszerű esetek, mindig is odavoltak az aranyvérűségért, nem igazán érdekelték őket sose a mugli cuccok - magyaráztam Somának, próbáltam a lehető legrövidebben összefoglalni a lényeget, de persze nem ment olyan könnyen. Mikor a fiú magához húzott, kicsit megnyugodtam, jól esett, hogy a közelébe lehettem, és számíthattam rá. Meg úgy jól is esett kibeszélni ezt magamból újra, akármennyire is kellemetlen témának számított számomra. Mikor szóba került az a bizonyos este, én is kacéran visszamosolyogtam a srácra, ezzel jelezve, hogy tetszett, amit belesúgott a fülembe. Feledhetetlen éjszaka volt számomra, melynek köszönhetően közel kerültünk egymáshoz, és hivatalosan is egy pár lettünk.
- Nem ismerem annyira őket, de azt már levágtam, hogy Saci jó fej, Gábor pedig segítőkész. Rá bármikor számíthatsz szerintem, hiszen rögtön jött, hogy kimentsen a helyzetből, mikor szóltam neki. Amúgy szép pár lennének, lehet hogy akarnak maguknak adni egy kis időt, hogy meglássák, hogyan alakulnak köztük a dolgok, mielőtt hivatalosan is bejelentenék mindenki előtt, hogy ők egy pár. Van ez így... - néztem rá fürkésző tekintettel. Valamilyen szinten meg tudtam érteni a dolgot, ha tényleg ez volt náluk a valós ok, és nem más, hiszen minden ember különböző személyiségjegyekkel rendelkezett.
- Miért kérdezed? Csak nem féltékeny vagy? - tekintettem íriszébe somolyogva, miközben mutatóujjamat lágyan végighúztam ajkán.
- Hát, be kell valljam, ő aztán egy igazi álompasi! Ahogy megnyilvánult nekem, mikor odamentem hozzá segítséget kérni, az maga volt a tökély! Mindig is egy ilyen srácot képzeltem magam mellé. Egyszerűen imádtam! - fúrtam kékjeim továbbra is a másikéba álmodozó képet vágva, mintha magáról a megtestesült tökéletességről beszélnék. Hagytam néhány másodpercet arra, hogy Soma emészthesse az elhangzottakat, majd elnevettem magam.
- Ugyan! Egyáltalán nem jön be, már maga a viselkedése is taszító volt, legalábbis így ittasan. Nem tudom, hogy józanul milyen, de mint pasi nem bejövős. Nekem más az etalon - sandítottam rá egy huncut mosollyal, majd ujjaimmal végigsimítottam az arcát, közel hajoltam, és újra megcsókoltam őt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 22. 21:30 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés[/right


Nagyon jól elbeszélgettünk egymással, jól esett, hogy kibeszélhettem magamból a gondokat, meg őt is jobban megismerhettem a története, a reakciói által.
- Mondhatni! - kacsintottam rá huncutul. Bizony, az a bizonyos alma nem esett messze a fájától. Épp ezért is voltunk olyan jól meg a nővéremmel, mert nagyon hasonlítottunk egymásra, vele tényleg mindent meg tudtam vitatni.
- Engem érdekelnek a mugli dolgok, de miután anyámék észrevételezték, hogy a nővérem lelépett tőlünk miattuk, engem már nem piszkáltak ezzel. Gondolom nem akarták, hogy a másik lányukat is elüldözzék maguk mellől - válaszoltam neki elgondolkodva. Én sosem zárkóztam el a mugli dolgoktól, mindig is nyitott voltam rájuk, plusz még könyveket is olvastam a témáról.
- Nem tudom, mit szólnának. Viszont nagykorú vagyok már, azzal találkozgatok, akivel csak akarok. Másrészt nem hinném, hogy ne örülnének annak, ha boldog vagyok valakivel. Azért szerencsére nagy szívük van - világosítottam fel a fiút a családi helyzetemről, amennyire csak tudtam.
- Rendben, már várom. Én is szervezek majd közös programot a barátaimmal és veled, már ideje, hogy megismerjenek - feleltem lelkendezve Somának. Volt egy olyan érzésem, hogy jól ki fognak majd jönni egymással. Láttam a partneremen, hogy benyelte a horgot, mikor Benedekről kezdtem el áradozni neki csupán mókából, majd mikor kapcsolt, jaj volt nekem.
- Talált! - néztem huncut mosollyal a szemébe, majd ölbe kapott, és elkezdett ezerrel csiklandozni, ahol csak ért. Sajnos a jólét hamar véget ért, mert valaki beszólt nekünk, hogy túl hangosak vagyunk, amire elhúztam a számat.
- Az... menjen a fenébe! - bólogattam egyetértően, pedig mi tök jól elvoltunk, ha nem ránk figyelt volna az illető, simán mókázhattunk volna még. Szívesen eljátszadoztam volna Somával, úgy tűnt, hogy ő is ezen a véleményen volt, mert megkérdezte egy kis pajzán megjegyzés után, hogy meglátogatnám-e ma.
- Hűha, micsoda kihagyhatatlan ajánlat. Vigyázz, még megleplek valamivel! - kacsintottam rá negédesen, majd egy sejtelmes mosoly után kibújtam az öleléséből. Azt, hogy micsoda éjszaka elé nézünk, még el se mertem gondolni magamban.

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 22. 22:03 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Pontosan. Legalább tanulnak a hibáikból. Sok ember sajnos nem képes erre - feleltem a fiúnak határozott hangnemben.
- Igen, de nyugi, nem ennének meg reggelire - nevettem el magam. Egyszer, ha sor kerül majd rá, akkor be fogom mutatni őt a szüleimnek. Megértettem, hogy tartott tőlük valamelyest az elmondásom alapján, de hallhatta azt is, hogy azért nem voltak emberevő típusok. Abban pedig biztos voltam, hogy jól ki fog majd jönni a barátaimmal, reméltem, hogy ez fordítva is így fog majd működni. Benedeket nem tudtam még egyelőre hová tenni magamban, mivel ittasan nem volt túl szimpatikus, nem voltam biztos benne, hogy józanul ne próbálkozna be. Bár, ha annyira jó barátok voltak Somával, akkor azért tiszteletben illett tartania azt, aki a másiké.
- Meglehet - emeltem tekintetem újra a másik íriszébe, mikor a fejemet magához fordította. Iszonyat jól esett a csókja, a pajzán gondolatai pedig igencsak felvillanyoztak. Mindig is megőrjített, mikor a közelébe kerültem ez pedig most is így volt, ha ketten lettünk volna csupán, minden másképp alakult volna.
- Bizony - karoltam át a tarkóját és a haját cirógattam. Nagyon jól éreztem magam vele, mindig teljesen felvillanyozott a megjelenése.
- Ha elmondanám, nem lenne meglepetés - válaszoltam neki szemtelenül, röviden. Így is gondoltam, hiszen, ha elárulnám magam, akkor nem lepődne meg egyáltalán, abban pedig mi lenne a pláne? Egyre hevesebben vert a szívem, mikor tenyerét a combomra helyezte, legszívesebben ott helyben megmutattam volna neki azt a meglepit, de az még váratott magára. Kacér mosollyal bújtam ki az öleléséből azt felelve, hogy majd meglátja, de nem bírtam ki, hogy ne adjak még neki egy csókot.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 23. 19:56
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 23. 19:54 Ugrás a poszthoz




Nagyon izgultam amiatt, mikor a föld elé irányítottam a seprűmet, hogy nem lesz-e rossz vége a manőveremnek, hiszen tudtam, hogy egyáltalán nem egy veszélytelen cselekedetet hajtottam végre. Szerencsém volt, hogy az utolsó pillanatban végül sikerült lereagálnom a helyzetet, ezzel pedig elkerülnöm a becsapódást. Sokat repkedtem, de nem tartottam magam olyan gyakorlottnak, emiatt pedig több hibalehetőséggel kellett számolnom, mint annak, akinek már jól ment a seprű irányítása, a manőverezés, a különféle helyzetek lereagálása. Az akcióm közben Bencét szem elől tévesztettem, kicsit le is lassítottam, őt kémlelve, hogy hol lehet. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy szinte a semmiből megjelenve megkocogtatta vállamat a lábával kárörvendően.
- Hú, de rafkós valaki! - fürkésztem tekintetettem az övéit, majd egy nagy mosoly kíséretében gratuláltam neki.
- Mindenesetre szép volt - feleltem, miközben felkészültem lélekben is az újabb macska-egér hajszára, ezúttal viszont én voltam a cica. Ha ő is benne volt, hagytam magunknak egy kis szusszanásnyi időt, mielőtt nekikezdünk a második fordulónak, hogy kicsit kipihenhessük a fáradalmakat.
- Hajrá, egérke! Lássuk, elkap-e a cicus! - mondtam neki nagy lelkesen, miután kifújtam magam, majd elkezdtem számolni. Kíváncsi voltam, hogyan fog egérutat nyerni a fiú, és milyen manőverekkel fog mulattatni. Azt tudtam, hogy ő eleve gyakorlottabb volt nálam, úgyhogy felkészültem rá, hogy ez bizony nem lesz egy egyszerű játszma, és nagyon össze kell kapnom magam, ha győzedelmeskedni szeretnék felette.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 23. 20:06 Ugrás a poszthoz

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Ez nem így működik. A meglepetés többé nem lesz érdekes, ha elárulják, mi is az - néztem rá továbbra is tartva magam az elképzelésemhez. Úgy tűnt, hogy ez a fiút nagyon feltüzelte, mert egyre erősebb fizikai kontaktus bontakozott ki köztünk, ez pedig engem is igencsak felspannolt. A teremben elég sokan adták tudtunkra nemtetszésüket, nem is kellett megszólalniuk hozzá, elég volt rájuk nézni. Mondjuk ez engem különösebben nem érdekelt, de azért örültem volna, ha leszállnának rólunk. Épp válaszolni akartam neki, mikor szólt, hogy mutassam meg, mi az a meglepi, ám ekkor újra lecsapott ajkaimra, én pedig szenvedélyesen viszonoztam a vad csókjátékát. Közben felálltunk, s immár szemben találtam magam vele, erős tenyereivel átfogva arcomat. Nagyon jól esett a közelsége, az érintése, meg úgy egyáltalán a tudat maga, hogy itt volt velem, és a páromnak nevezhettem.
- Megmutatnám, édes. De sajnos nincs itt nálam, most csak edzeni jöttem le. Viszont, ha megvársz, akkor letusolok, bemegyek a szobámba, aztán, ha visszatértem, jöhet a meglepetés - fúrtam tekintetem az övéibe titokzatos mosollyal az arcomon.
- Szóval jövök, csak kérek egy negyed órát, aztán te megmutatod a szállásodat, én pedig a meglepimet - kacsintottam rá szemtelenül, elégedetten, mint aki épp most ütötte nyélbe élete üzletét. Miután benne volt, hogy visszakísérjen a házamig, egy kis várakoztatás után elindultunk a hálókörlete felé.


//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 24. 00:07
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 24. 20:36 Ugrás a poszthoz




- Az finom, én imádom az olasz ételeket, pizza, lasagne, spagetti, de szeretem a tenger gyümölcsei ételeket is - feleltem Laurának mosolyogva. Ha nem ettem volna most semmit, akkor tutira megkívántam volna a felsoroltak közül egy ételt.
- Idáig amúgy merre jártál külföldön? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Engem anyák nem igazán vittek semerre, mindig le voltak foglalva a munkájukkal, így csupán két alkalommal voltunk nyaralni. Valamilyen szinten meg tudtam érteni őket, mert komoly munkájuk volt, amit nem lehetett csak úgy megszakítani, ám időnként rájuk is ráfért volna egy kis kikapcsolódás. Ebből is eredt a legtöbb családi viszály, hogy túlhajszoltak voltak, aztán nehezebben tolerálták az otthoni dolgokat.
- Igen, minden menetrend szerint megy. Ezért nem is bánom, hogy most külön töltöm tőlük a szilvesztert. Mondjuk azt még nem tudom, mit fogok csinálni, hogyan fog alakulni - feleltem neki elgondolkodva, bár úgy voltam vele, hogy majd lesz valahogy. Nem szerettem előre eltervezni a dolgokat, mivel általában úgysem a tervezettek szerint történtek az elképzeléseim.
- Képzeld, a nővérem kacsája már eléggé idős. Látszik, hogy ő is a varázsvilágból való, mert ő már egy ideje túlesett azon a koron, ami egy normál kacsaéletet jellemez. A nővérem is tett érte, ne kérdezd, hogyan. Remélem, hogy Hápi is sokáig fog még élni - néztem eltűnődve a barátnőmre. Szerencsére a kacsám a tinikor elején lehetett emberi számítás szerint, úgyhogy még jó ideig élvezhettem a társaságát.
- Benito mennyi idős? - érdeklődtem meg a lánytól, mert ugye erről még sosem esett szó. Aranyos volt az állatkája, mikor Lau még a szobatársam volt, sokszor megsimogattam a lénykéjét, persze, mikor a lány is ott volt, ráadásul még Hápival is elég jól kijöttek, bár sosem hagytuk egyedül az állatkákat, biztos, ami biztos alapon.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 24. 21:04
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 24. 21:32 Ugrás a poszthoz




Iszonyatosan bosszús voltam az elkövetőre, mivel ekkora mellénye volt, hogy képest volt fényes nappal kirabolni. Mindenesetre azt le kellett szögeznem, hogy ügyesen megrendezte a kis színjátékát, amivel átejtett mindkettőnket, hogy aztán a markába röhögve jól kirabolja az embert. Egy jó ideig üldöztem őt, már majdnem elég közel értem hozzá, hogy elkaphassam, ám ekkor sikeresen eltanyáltam, úgyhogy a másik nyert egy kis előnyt velem szemben. Időközben megjelent Karola is, ám sovány vigasz volt az, hogy a srác gyorsan lereagálta a helyzetet, és előkapva pálcáját próbált volna eltalálni. Nekem szerencsém volt, mert kitértem az akciója elől, ám Karola a közeli kukák között végezte, ráadásul ahogy elnéztem, beverte a fejét is szegény pára. A rabló látva a helyzetet, nem tétlenkedett, kihasználta az előnyét, és tovább állt, csupán rajtam állt az, hogy mit választok, utána eredek, vagy pedig meglesem a lányt, mi történt vele pontosan, nem kell-e neki esetleg segítség. Tombolt bennem a düh, az elszántság, hogy majd jól megleckéztetem ezt a szemét alakot, de azért voltam olyan empatikus is, hogy megnézzem, jól van-e a lány. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi rossz történik vele, akármennyire is fűtött a bosszúvágy.
- Karola! Remélem, hogy nem történt veled semmi komoly! Mondd, csak, hogy érzed magad? - futottam oda hozzá aggódó tekintettel. Reméltem, hogy nem verte be nagyon a fejét, meg nem esett túl nagyot. Inkább lemondtam a pénzemről, a bosszúról, fontosabb volt számomra, hogy biztonságba tudhassam a barátomat. Legszívesebben jól megleckéztettem volna a tolvajt, amiért ezt tette Karolával, de ő már szerintem árkon-bokron túl járt. Tudtam, hogy most már késő utána menni, de rohadtul dühített, hogy ilyen könnyen megúszta az egészet. Legközelebb viszont óvatosabb leszek ilyen téren, azt már most elhatároztam magamban.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 24. 23:21 Ugrás a poszthoz




Láttam a lányon, hogy nincs valami túl jó formában, ami érthető is volt, hiszen a támadó nemrég juttatta a kukák közé. Láttam, hogy Karola eléggé fájlalta a csuklóját, én pedig tiszta ideg voltam, hogy nem történt-e még nagyobb baja vagy esetleg nem tört-e el a keze.
- Ugyan már, ne mondj ilyet, hogy nincs nagy baj. Elviszlek a gyengélkedőre, nem akarom, hogy még rosszabb legyen a helyzet - közöltem vele határozott hangnemben, tényleg csupán azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban megszűnjenek Karola fájdalmai.
- Ugyan, maximum a srácnak eshetett volna baja, hidd el. Simán elláttam volna a baját, de már elég messze tarthat, nem érném utol - feleltem a lánynak a fejemet csóválva, majd elkezdtem rá összpontosítani a figyelmemet. Közben a kezemet felé nyújtva segítettem neki, hogy belém kapaszkodhasson. Azt azonban láttam, hogy nagyon fájt a csuklója, még fel is szisszent a mozdulatsor között, én pedig elég hülyén éreztem magam, hiszen, ha nem álltam volna le a támadómmal perlekedni, akkor a lánynak sem esett volna semmi baja.
- Sajnálom az egészet. Tudod, ha nem eredek a srác után, nem akarok bosszút állni rajta, akkor nem lett volna semmi gond. De egyszerűen bántotta az igazságérzetemet, amit csinált, nem hagyhattam csak úgy elfutni. Igaz, már mindegy, rég messze jár, de a lényeg, hogy viszonylag jól vagy - tekintettem a lányra kicsit bűnbánóan. Szerettem volna, ha megtudja, miért is eredtem a tolvaj után, miért kockáztattam ennyit, és miért került ilyen hülye helyzetbe miattam.
- Jó ötlet. Mindenképp szeretnék feljelentést tenni. Hátha másnak sikerül elfognia, ha már nekem nem. A pénztárcámat vitte el és az irataimat - feleltem a lánynak szörnyülködve. Tudtam, hogy nem volt egyszerű pótolni az összes hivatalos iratot, a pénz se volt kevés, de azért az előbbit még jobban bántam, hogy elvitte magával az a galád alak.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 27. 19:03 Ugrás a poszthoz




- Na, majd legközelebb megpróbálok még több erőt, lendületet beleadni az egészbe - tekintettem rá mosolyogva. Tudtam, hogy egy tapasztaltabb ellenféllel kevesebb az esélyem a győzelemre, de sosem voltam az a feladós típus. Nem izgultam azon, hogy lebukunk-e ezen az estén, szerencsém volt ilyen téren, hogy kineveztek prefektusnak, mert sokkal könnyebben mozoghattam mindenfelé, mint előtte. Meg amúgy is felvágták a nyelvem, valahogy kimagyaráztam volna a dolgot. Egy kis pihenőidő és számolás után Bence elrajtolt, én pedig nem cicóztam, rögtön utána eredtem. Merőlegesen a lelátó felé sietett, majd a páholyok felé vette az irányt, aztán rafkósan jobbra rántotta járgányát. Bőszen követettem őt, bár kicsit túl gyorsra vettem a tempót, és ennek köszönhetően majdnem sikerült találkoznom a páhollyal. Épp egy picin múlott az egész, de aztán szerencsére sikeresen vettem az akadályokat, így újra a fiú mögött voltam seprűmet még gyorsabb tempóra fogva. Nem volt egyszerű dolgom, mivel alighogy egyenesbe jöttem, máris felfelé kellett repülnöm a páholyok mentén tovább haladva.
- Látom, nagyon elemedben vagy! - kiáltottam utána, nehéz volt tartani vele a lépést. Igyekeztem maximális tempóra kapcsolni, végre sikerült picit közelebb érnem hozzá, ám még mindig nem tudtam utolérni, közben pedig már a karikák felé jártunk. Kíváncsi voltam, hogy mi a terve arrafelé, bár valószínűleg meg is tapasztaltam idővel, mivel még nem sikerült teljesen beérnem őt, bármennyire is próbálkoztam.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 31. 18:21 Ugrás a poszthoz




A fiú mindig is remek bűntársam volt, nem csupán a barátom, bár meg kellett hagyni, hogy kettőnk közül ő volt az, aki nálam józanabbul tudott gondolkodni. Én amolyan fejjel mentem a falnak típus voltam, emellett túlságosan is vakmerő, persze ő is benne volt minden mókában, de azért nálam meggondoltabban viselkedett. Ez pedig a javamra vált, mert ha időnként nem húzott volna vissza a valóságba, nem figyelmeztetett volna, hogy esetleg túl messzire megyek, akkor sok esetben rosszul jártam volna. Jelen esetben is neki köszönhettem, hogy nem találkoztam a páhollyal, mert hagyott elég helyet a manőveremre. Mindig is szerettem kockáztatni, ebben is nagyon hasonlítottam a nővéremre, ő is elég "kalandvágyó" típus volt. Bence odakiabált nekem valamit, de nem igazán hallottam, hogy mit, láttam, hogy sok értelme nincs repkedés közben dumálni, inkább csendben üldöztem őt tovább. Felvontam szemöldököm a srác karikás produkciójára, majd egy elismerő mosollyal mentem utána, nem semmi manővert hajtott végre, úgy tűnt, talán jobban élvezi az űzött vad szerepét, mint a vadászét. Mondjuk jó móka volt a fogócskás játék, remekül elszórakoztunk. Egyre sebesebbre vettem a tempót ráhajolva teljesen a seprűm nyelére, és egyre közelebb kerültem a fiúhoz. Az utolsó oszlopnál hirtelen befékezett, én pedig gyorsan tovahaladva mellette, megérintettem a vállát egy széles vigyor kíséretében. Idővel lefékeztem sikeresen, majd visszarepültem a pajtásomhoz, és kiegyeztünk egy döntetlenben igazságosan.
- Benne vagyok! - erősítettem meg, majd a közeli páholyba ereszkedtünk le. Kicsit ki is fáradtam a nagy üldözéses játékban, de persze ezt Bencének eszem ágában sem volt szóvá tenni, bár lehet, hogy látszott rajtam, sőt, biztosan.
- Hű, hogy mi van velem? Hát, tudod, zajlik az élet, ahogy illik - feleltem neki, miután kiszuszogtam magam, majd magam mellé helyeztem a seprűmet, hogy ne kelljen tartanom a beszélgetés alatt.
- Tudod, múltkor meséltem neked Mihail-ról, mikor úgy volt, hogy lehet alakulgat valami. Hát, képzeld, szilveszterkor szakítás lett a vége a dolognak. Én úgy éreztem, hogy nem foglalkozik velem, ő meg úgy, hogy nem adtam neki elég időt, bár nem tudom mire, mert ha érdekeltem volna bármennyire is, vagy esélyt akart volna adni ennek az egésznek, szerintem akkor nem hanyagolt volna úgy el. Szilveszterkor is csak azért találkozott velem, hogy kiderítse, mi történt Somával, akivel akkoriban baráti státuszban voltam. Egy ideig tépelődtem magamban Mihail kapcsán, de aztán rájöttem, hogy túl könnyen elengedett, így én is túltettem magam a dolgon - vázoltam fel a lényeget az én szemszögemből Bencének, majd egy kis hatásszünet után, hogy feldolgozhassa a hallottakat, folytattam.
- Somával barátok voltunk, nem volt köztünk semmi, míg volt barátom. Persze nem voltunk közömbösek egymás irányába, idővel pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Aztán végül összejöttünk. Vele nem egyoldalú a dolog, kölcsönösek az érzelmeink egymás iránt, ráadásul egyezik a temperamentumunk is. Ő amúgy Rellonos, felsőbb éves - meséltem Bencének nagy beleéléssel. Reméltem, hogy tartós lesz a kapcsolatunk Somával, idáig remekül alakult köztünk minden.
- Na, és veled mi újság? - kérdeztem vissza érdeklődve, hiszen egy kis ideje nem tudtunk komolyabban elbeszélgetni egymással, mivel mindketten eléggé el voltunk foglalva a tanulással és egyebekkel.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod bünti nélkül, te rosszcsont. Legalább száz fekvőtámaszt csinálj itt helyben - élcelődtem vele. Tudtam, hogy érti a poént, hiszen mindig is egy húron pendültünk.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 7. 20:30 Ugrás a poszthoz




- Na, nem azért, mintha nem én nyertem volna, mert hát ez nem is kérdés, de lásd, milyen rendes vagyok, simán kiegyezhetünk döntetlenben - közöltem vele határozottan, negédes hangnemben, imádtam húzni az agyát. Tisztában voltam vele, hogy sokkal gyakorlottabb nálam, így nem sok esélyem se lett volna nyerni ellene, de ezt a gondolatot megtartottam inkább magamnak.
- Bizony, abban vagyunk, kedves barátom - vigyorogtam rá jókedvűen. Nagyon egy hullámhosszon voltunk szinte mindig és folyton meg tudott nevettetni.
- Nos, igen. Hát, a szilveszterem elég szörnyű volt, remélem, hogy jövőre jobban fog sikerülni. Egy ideig emésztettem magam a történteken, de rájöttem, hogy nem érdemes, meg mindez már a múlt - feleltem neki kicsit komorabb arccal visszagondolva a történtekre. Nem volt számomra egy egyszerű időszak, de végül sikerült túltennem magam a dolgokon, ebben pedig sokat segített az, hogy Soma végig támogatott, így nem voltam magamra utalva.
- Boldog vagyok Somával, nagyon összeillünk, hasonlítunk egymásra és kölcsönösek az érzelmek - válaszoltam neki mosolyogva, majd játékosan összeborzoltam Bence haját, miután kissé megdőltem általa.
- Ismerem, ő az egyik barátnőm! Húúúúúú, aztaaa! Mekkora lehetett már, mikor Masa rájuk nyitott! Nem lettem volna a helyében. Össze is jöttek vagy csak ott aludt? - kérdeztem kíváncsi tekintettel. Micsoda kalandok, hát elég érdekesen alakult a lány szilvesztere is, na majd kikérdezem, ha találkozunk. Amúgy is lesz mit mesélnünk egymásnak...
- Jaj, igen, hallottam már a szüleiről, nem egyszerű esetek. Én is örülnék, ha lenne telója, akkor többet tudnánk kommunikálni egymással - lelkendeztem a fiúnak. Márk is jó barátom volt, belegondoltam, milyen muris helyzet lenne, ha két jó barátom összejönne.
- Igen. Ha nem baráti státuszban lennénk, akkor ennek a dupláját csinálnád - vontam meg a vállam komoly képet vágva, majd hirtelen elképedtem, mikor nekiállt valóban fekvőtámaszozni.
- Hé, csak ennyit tudsz? Na, ne már! - vontam fel a szemöldököm, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tovább szívatom, ha már belement a játékba.
- Ha még nyolcat lenyomsz, utána jön a nehezítés - utaltam sejtelmesen magamra, hogy bizony engem is el kell majd bírnia, ha tud.
- Lássuk, mennyit bírsz! Hajrá! - néztem rá szép szemekkel vigyorogva, majd elkezdtem pom-pom lányosan ugrándozni. Én aztán részemről mindent megtettem, hogy ösztökéljem kicsit...
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 7. 22:03 Ugrás a poszthoz




- Finomak is azok a kaják - feleltem neki mosolyogva. Eszembe jutott hirtelen csomó olasz kaja, amiket imádtam, de jelen helyzetben egyáltalán nem voltam éhes, mert épp az imént ettem valami finomat. Nemhiába kértem spagettit itt is, látszott, hogy odavoltam az olasz ételekért.
- Én még sosem voltam a Balcsin meg azokon a helyeken sem, ahol jártál. Biztos nagyon klassz lehet, egyszer mindenképp meg akarom nézni, most felkeltetted az érdeklődésemet. Én idáig a családdal nyaraltam, voltunk Görögországban, Spanyolban meg Egyiptomban - válaszoltam neki mosolyogva. Eszembe jutottak a családi nyaralások, melyeket mindig annyira vártam. Nagyon jól éreztük magunkat, akkor kovácsolódott össze a család igazán, amikor utazott. Szívesen elmentem volna idén nyáron is valamerre, de nem tudtam, hogy anyámék terveztek-e valamiféle utazást erre az időszakra vagy sem.
- Igen, az, meg valahogy intelligensebb is a társainál. Igaz ez a kajálásában is kiütközik, ugyanis szereti az édességeket is, persze nem mindent, de mindenesetre érdekes eset - nevettem el magam. Igaz volt Laura megállapítása, ugyanis a varázsvilágos dolgok nagyban elütöttek a mugli átlagtól, ez pedig a kacsákra is nagy mértékben érvényes meghatározás volt.
- Az nagyon klassz, akkor még sok időt töltötök együtt - feleltem neki vidáman, miközben belegondoltam, hogy Hápival is hosszú időszakot fogok még eltölteni.
- Nos, nem tudom... igazából nem sokat tudok róla, sőt, szinte semmit - feleltem neki kissé elpirulva. Igaz, beszélgettünk néhány dologról, de idáig nem jutottunk el a belső infókig, azaz kinek milyen állata van, mi a vágyálma, mik a preferenciái és a többi. Csakis azt tudtam meg róla, hogy miket csinál szívesen a szabadidejében, illetve mi a kedvenc étele. Közben eszembe jutott, hogy szegény kacsámnak elfelejtettem tápot venni, szóval még el kellett látogatnom sürgősen a kisállat kereskedésbe. Szóltam Laurának ez ügyben, hátha velem tart, majd, ha igent mondott, elindultunk az említett üzlet irányába.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 7. 22:07
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 00:44 Ugrás a poszthoz




Épp járőröztem éjszaka, mikor rám tört a farkaséhség, semmi kedvem sem volt még órákon át éhgyomorral az üres folyósokat rónni. Sosem voltam az a tipikus szabálykövetős típus, így most is elhatároztam, hogy bizony én most enni fogok, történjék bármi is. Nem szerettem egyébként sem üres hassal bármit is csinálni, mert olyankor hisztisebb és hasznavehetetlenebb voltam, mint bármikor máskor. Utam rögtön a konyhába vezetett, ahol a manók áhítatosan lesték a kívánságaim. Kértem egy adag bolognai spagettit és hozzá egy pohár ásványvizet. Nagyon reméltem, hogy gyorsan az asztalomon fog teremni a kaja, de úgy tűnt, hogy nem voltak épp a helyzet magaslatán, szóval várnom kellett egy picit a rendelt ételre. Egy kis idő elteltével meg is jött a rendelésem, a manó, amelyik kihozta, pedig nagy sajnálkozások közepette rakta le az asztalomra az áhított ételt. Persze őket is megértettem, hiszen rögtön le kellett reagálniuk az adott helyzetet, de azt is megértettem, hogy volt más ezer dolguk is rajtam kívül, emellett pedig nem tudtak mindig olyan tempósan dolgozni, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. Belekóstoltam a spagettibe, majd elégedetten biccentettem a manók felét, hogy ez bizony igazán ízletes egytálétel, így nyugodtan tudták tovább végezni a dolgukat, én pedig zavartalanul lakomázhattam. Nagyon klassz volt, hogy minden a terveim szerint alakult, nem buktam le, hogy tettem egy kis kitérőt a járőrözésem alkalmával, ráadásul még az étel is igencsak ízletes volt. Minden tökéletesre sikeredett, egy rossz szavam sem lehetett semmire.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 19:09 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Miután megbeszéltem Somával, hogy lebuktatjuk a haverját, nem voltam rest, írtam neki egy szívélyes levelet, hogy találkozni akarok vele a Szertárakban. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, de azért próbáltam nyugodt maradni és megőrizni a hidegvéremet. Nagy szerencsém volt, hogy színjátszós voltam, próbáltam felkészülni lelkiekben a találkozó előtt, hogy átszellemüljek az adott szerepbe. Tudtam, hogy fontos a külcsín is, így egy dögös vörös színű rucit vettem fel, ez némileg talán el fogja terelni a figyelmét arról, hogy elkezdjen gyanakodni. Tudtam, hogy Somának nem fog jól esni a dolog, de vállalnunk kellett ezt az áldozatot annak kapcsán, hogy kiderüljenek Benedek piszkos kis szándékai. Nem tudhattam, hogy mennyire lesz könnyű dolgom vele, Így végigzongoráztam magamban minden eshetőséget. Tény, hogy idáig, mikor összefutottam vele, rögtön megpróbált befűzni, reméltem, hogy ez most sem lesz másként. Kiválasztottam a szekrényemből a ruhához legjobban illő bordó magassarkú cipellőt, hajamat kiengedve hagytam, feltettem egy picit erősebb sminket, majd elindultam a helyiség felé. Egy esti időpontot beszéltem meg a sráccal, Somával pedig abban maradtunk, hogy elbújik még a találkozónk előtt a szertárba, hogy a saját fülével hallhassa az elhangzottakat. Mielőtt beléptem a helyiségbe, sóhajtottam egy nagyot, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam. Úgy tűnt, hogy én érkeztem meg elsőként, nem tudtam, hogy Soma ott volt-e már, csak reméltem, de nem mivel nem akartam lebukni, meg sem szólaltam, hiszen bármikor megérkezhetett a másik fél. Türelmesen vártam, közben pedig csomószor lejátszottam a fejemben az esetleges történéseket, bíztam benne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 20:22 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Éreztem, hogy egyre jobban kezdek izgulni, miközben várakoztam, marhára reméltem, hogy Soma ideért a megbeszélt időpont előtt. Nagyon izgatott voltam, hogy hogyan fognak alakulni az események, még az is megfordult a fejemben, hogy Benedek talán el sem jön. Belegondoltam, hogy lehet mégsem volt túl jó ötlet így lebuktatni a srácot, mert mi van, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elterveztük? Tudtam, hogy muszáj végig hitelesnek maradnom, ha nem szeretnék lebukni a másik előtt, ez pedig azzal járt, hogy akármennyire is zavarba próbál hozni, játszanom kell a szerepemet. Miután vártam picit az ujjaimat tördelve magam előtt, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy kinyílik az ajtó és megjelent Benedek sziluettje. Egyre hevesebben kezdett el dobogni a szívem, próbáltam nem feladni és a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből, magamat pedig nyugalomra csitítottam. Mikor bevilágította a pálcájával a helyiséget, rögtön észrevettem, hogy bizony megakadt rajtam a tekintete, ami igazából nem volt meglepő, mert igencsak kirittyentettem magam, talán túlságosan is.
- Egy barátnőm születésnapját ünnepeltük, volt közös fotózás is, úgyhogy emiatt - varázsoltam széles mosolyt az arcomra, majd tekintetem a másikéba fúrtam. Arra gondoltam, hogy talán ez így hihető sztori, nehogy már túlságosan is elbízza magát, és azt higgye, hogy miatta öltöztem így ki. Pedig de. Vagyis a kialakult helyzet miatt.
- Nos, tudod, kicsit átgondoltam a dolgokat. Említetted az osztozkodást is múltkor. Idáig nem mertem bevallani, hogy bejössz nekem, kellett hozzá egy kis idő, amíg összeszedem a bátorságomat. Másrészt, kíváncsivá tettél, vajon mit tudsz... valóban annyira tapasztalt vagy, mint amilyennek állítod, vagy csupán a szád jár? - léptem közel hozzá határozottan, tartva vele végig a szemkontaktust. Csábosan néztem íriszébe, majd  olyan közel hajoltam hozzá, hogy arcunkat épp csak pár centi választotta el egymástól. Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de azzal is tisztában voltam, hogy a lehető leghitelesebbnek kellett lennem ebben a szituációban. Ekkor hirtelen visszahúztam arcom a másikétól, majd tettem pár lépést az ellenkező irányba, hogy kicsit eltávolodjam tőle. Reméltem, hogy sikerült kellőképp felcsigáznom ahhoz, hogy elhiggye, komolyan mondtam neki mindazt, ami az imént elhangzott a számból.
- Van egy szál cigarettád? - kérdeztem tőle mosolyogva. Ezt csupán időhúzásnak szántam, hirtelen nem jutott eszembe egyéb épkézláb ötlet. Elhelyezkedtem tőle pár lépésnyire, közben a hajamat babráltam vigyorogva. Reméltem, hogy Soma megjelenik, mielőtt eldurvulna a helyzet, közben pedig arra összpontosítottam, hogy ne látszódjon rajtam az izgalom.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 9. 20:22
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 20:38 Ugrás a poszthoz




Úgy tűnt, hogy ez egy nyugodt este lesz, a konyhában sem volt már igazán forgalom, ami érthető is volt. A többi prefitársam bőszen megdolgozott a rangért vagy épp mást csinált, én pedig vacsorázással töltöttem az időt. Mostanság amúgy is kitolódott nálam minden, járőrözések alkalmával pedig általában még a "műszak" megkezdése előtt betoltam valamit. Szuper volt, hogy kineveztek prefinek, mert így sokkal nagyobb volt a mozgásterem, mint valaha, és nem kellett aggódnom amiatt se, hogy tilosban mászkálok épp. Már majdnem megettem a kajám felét, mikor valaki hirtelen betért a konyhába. Rögtön felismertem a háztársamat, de a világért se jutott volna eszembe a neve. Vajon hogy hívják? Morfondíroztam magamban, miután köszöntem neki, de gondolataimat megzavarta azzal, hogy elkezdett mentegetőzni. Elég merev, szabálypárti szöveget vágott le, egyből kiderült, hogy itt bizony nem az alvajárásról volt szó, tudta, hogy tilosban jár.
- Mondták már, hogy rosszul hazudsz? - sandítottam rá komoly tekintettel, majd az szemben lévő ülőalkalmatosságra mutattam bátorítóan.
- Semmi gond, ülj le, ha gondolod, nem harapok. Nekem se kéne itt lennem amúgy, szóval nincs bünti - vontam meg a vállam, majd folytattam jóízűen az evést. Világosan elmondtam neki, hogy nem számíthat tőlem semmi rosszra, szóval, ha kedve tartotta, leülhetett hozzám kajálni valamit. Úgy tűnt, hogy a manók is felvillanyozódtak a kései vendég láttán, mert rögtön ott termettek körülöttünk, hogy felvegyék a srác rendelését.
- Egyébként Dana vagyok - tettem hozzá, majd ittam egy kortyot az ásványvizemből, reméltem, hogy én is megtudom így a másik nevét. Azt ugyanis nem tudtam, hogy arcól ismer-e csak vagy a nevemet is tudja talán, de az világossá vált számomra, tudott a prefektusságomról. Mondjuk ez annyira nem lepett meg, mert szinte mindenki tisztában volt vele, hogy kik voltak a házuk prefektusai.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 21:43 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



- Bizony ám, nagyon jó buli volt, kár lett volna kihagynom - áradoztam neki lelkesen, olyan hangsúllyal, mint aki élete egyik legnagyobb buliját élte volna át az imént. Mikor ezután előadtam magam, láttam a kételyt Benedek szemében, mikor az íriszeimbe nézett, én pedig próbáltam kicsit összezavarni azzal, hogy egészen közel hajoltam hozzá, mivel olyannyira fel akartam csigázni, amennyire csak lehetett. Részben sikerült is, de a gyanakvása megmaradt, ennek pedig hangot is adott.
- Milyen szarság? Talán baj, hogy megnyíltam neked? - néztem rá kérdő tekintettel, közben pedig halálra aggódtam magam, mikor elkezdte bevilágítani a helyiség minden zugát keresve valakit vagy valamit. Abban a pillanatban határozottan úgy gondoltam, hogy itt a játszma vége, most le fogunk bukni, kudarcot vallottunk. Idegesen bámultam a srácot, közben pedig ajkaimat harapdálva gondolkodtam azon, vajon mikor bukkan rá Somára. Azonban legnagyobb meglepetésemre senkit sem talált a helyiségen. Nem is tudtam hirtelen, hogy sírjak-e vagy nevessek... a párom elfelejtett volna eljönni vagy közbejött neki valami? Hol a fenében lehet? Miért nincs itt? Viszont az is beötlött, hogy így nem buktam le, de Soma sem lehetett fültanúja az egész történésnek. Ezt a pechet! Akárhogy is néztem a dolgokat, sehogy sem volt jó.
- Öhm... igen, látod, nem szórakoztam veled - vágtam rá gyorsan, miután a srác megbizonyosodott róla, hogy nincs senki a helyiségben, és úgy tűnt, hogy most már a markomban tartom, hiszen köddé vált minden kételye. Azonban nem nyugodhattam meg, mert ennek örömére egyre közelebb lépett hozzám, majd szó szerint sarokba szorított.
- Igaz - suttogtam a szemébe nézve a cigi kapcsán. Mérges voltam magamra, amiért csak ennyi tellett tőlem időhúzás gyanánt, ezt nagyon szépen bebuktam.
- Hogy micsoda? - néztem rá felvont szemöldökkel, de le se tudtam reagálni a helyzetet, annyira gyorsan történt minden egymás után. Az a hirtelen csók, aztán ahogyan keze az oldalamra került egyre feljebb csúszva... úgy tűnt, hogy a vártnál is jobban sikerült feltüzelnem. Azonban minden hiába történt, mert Soma nem volt sehol, én pedig kezdtem egyre jobban bepánikolni.
- Ezt azonnal hagyd abba! - kiáltottam rá kétségbeesetten, közben próbáltam volna kihátrálni ebből a szörnyű helyzetből, de erős ellenállásba ütköztem, ugyanis Benedeknek esze ágába sem volt elengednie. Hiába igyekeztem ellenállni, erősebb volt nálam, látszott rajta, hogy meglepődött, de aztán, mint aki nem akar tudomást venni semmiről, folytatta azt, amit elkezdett.
- Ugyan, tudom, hogy te is akarod. Most már késő visszakozni - felelte határozottan, majd egyre erősebben szorított magához.
- Ne csináld ezt, hagyj békén! - rivalltam rá, ám úgy tűnt, hogy hiába mondok neki bármit is, egyik fülén be, a másikon ki állapotban volt már. Nagyon megijedtem, teljes mértékben elfogott a rettegés, ráadásul nem voltam abban a helyzetben, hogy bármiféle ellenállást tanúsítsak irányába, mert nagy erőfölényben volt, amelyet ki is használt. Úgy tűnt, szép kis slamasztikába kerültem, amelyből fogalmam sem volt, hogyan másszak ki.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 9. 22:43 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Hatalmas szerencsém volt, hogy Soma végül megjelent, mert nem tudom, mi történt volna, ha továbbra is kettecskén maradok Benedekkel, valószínűleg semmi jóra nem számíthattam volna. A történések elég gyorsan végbementek, ugyanis egyik pillanatban még a srác szorításában voltam, melyet egy újabb csókkal spékelt meg, a következőben pedig már Soma öklét láttam a haverja arcába lendülni. Öröm volt nézni, ahogy a fiú a polcnak esik, oda is mentem gratulálni neki.
- Látod, ha azt mondom, hogy hagyd abba, akkor azt vedd is komolyan! - néztem rá szúrós tekintettel. Kedvem támadt volna más fájdalmasat is csinálni vele, de tisztában voltam vele, hogy egyrészt én hívtam ki magam ellen a sorsot, másrészt a szívszerelmem remekül kezelte a helyzetet. Főleg, hogy végre ideért...
- Persze, tök jól vagyok, nem látod? Minden tök szép és jó, az imént is remekül elvoltam Benedekkel, nem is kívánhattam volna ennél szebb estét - feleltem Somának komor arccal ironikusan. Forrt bennem a düh amiatt, hogy ennyire elfajult ez az egész helyzet, részben magamat hibáztattam, részben pedig a szerelmemet.
- Mégis hol voltál idáig? Ha itt lettél volna, akkor mindez nem történik meg! - keltem ki magamból, majd az egyik földön fekvő seprűt megfogtam, és elhajítottam az ajtó felé, mely Soma mellett szállt el épp.
- Te meg mit bámulsz? - néztem gyilkos tekintettel Benedekre, marhára kiborult nálam a bili, idáig ugyanis attól kellett rettegnem, hogy akaratom ellenére az övé leszek, ez pedig eléggé megviselt.
- Baromság volt az egész, mégis mit kell neked bizonyítanom még? Különben is, ha nem érsz ide időben, akkor ez itt simán visszaél a helyzettel - utaltam Benedekre, mint egy tárgyra. Hiszen ő is tárgyként kezelte a nőket, legalábbis nekem az volt a meglátásom. Fel-alá járkáltam egy ideig, így próbáltam lehiggadni, a legtöbb esetben ez segített, de jelen helyzetben ennél több kellett ahhoz, hogy újra visszanyerjem a lelki békém.
- Nem erről volt szó... bár, ha itt lettél volna, tény, hogy rögtön lebukunk, mert bizony azért körbenézett, miután idehívtam, hogy nem-e csapda az egész. Ennyi sütnivalója még neki is volt - tekintettem újra kissé összezavarodva Somára, nem izgatott, hogy az emlegetett szamár is itt volt, hagy hallja csak, hogy mi a stájsz. Jelen pillanatban semmi sem érdekelt, leültem a földre, majd heves zokogásban törtem ki, kicsit túllőttem a célon, plusz az egész este balul sült el, egyedül Soma érkezése mentett meg attól, hogy nagyobb bajba kerüljek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 9. 22:45
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 00:01 Ugrás a poszthoz




- Hű, hát elég sok mindent. Segítek mentorként az újoncoknak, írok a Navis suliújságba, kviddicsezek, illetve benne vagyok a színjátszós csoportban - meséltem a fiúnak nagy lelkesen. Mindig is okosan be tudtam osztani az időmet, így mindig hagytam lehetőséget a szórakozásra is és a barátokkal való találkozásra. Egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, szóval a pihenés nálam általában másodlagos dolog volt.
- Na, és te miket csinálsz? - kérdeztem tőle mosolyogva. Kíváncsi voltam a feladatköreire, ha már én is elmondtam neki, hogy mikkel foglalatoskodom a tanuláson kívül.
- Szerintem nagyon jók a verseid, ne becsüld le őket. Ha ez vigasztal, én se vagyok megelégedve a sajátjaimmal, van még hová fejlődnöm. Sosem lehet elég jó az ember - néztem a szemébe komoly tekintettel. Reméltem, hogy egy nap leszek annyira jó, hogy nem lesz semmiféle hiányérzetem, már ami a műveimet illeti.
- Van benne valami, ugyanis számomra a versírás egyenlő az önkifejezéssel. Tökéletesen rávilágítottál a lényegre. De szerintem azzal sincs semmi gond, ha az ember csupán szórakozásból, kedvtelésből ír - válaszoltam neki biztató hangnemben.
- Hát, egyszer mindent el kell kezdeni - néztem rá somolyogva arra utalva, hogy egyszer majd kipróbálhatná, milyen az, ha valami komolyat próbál alkotni, mint ahogyan azt ő maga is említette.
- Rendben, szívesen véleményezek - sandítottam rá vidoran, ugyanis szívesen segítettem annak, akinek csak tudtam, versek terén pedig igazán hazai pályán éreztem magamat. Közben kicsit komolyabb témákra eveztünk, megtudtam, mit nem szeret Márk.
- Azt én se szeretem, ha valaki hazudik. Nem szeretem az unalmat, az értetlenséget, a felesleges féltékenykedést, a túlzott agressziót, a gyávaságot, a megfutamodást. A legnagyobb ellenségeim a pókok - összegeztem a srácnak ami eszembe jutott hirtelen.
- Na, és van valami komoly célod a jövőt illetően? Nekem igazából nincs, úgy vagyok ezzel, hogy majd alakul minden, tervezni meg felesleges, mivel általában másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt az ember elképzelte - közöltem Márkkal, miközben becsuktam a verseskötetemet magam előtt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 00:43 Ugrás a poszthoz




- Rendben, ahogy gondolod. De, ha nem javul a helyzet vagy súlyosbodik az állapotod, akkor szólj, és tényleg elkísérlek a gyengélkedőre - erősködtem, mert féltettem a lányt, nem akartam, hogy esetleg kiderüljön az, hogy sokkal komolyabbak a sérülései, mint ahogyan azt gondoltuk.
- Simán elkaptam volna, végül is majdnem sikerült, de sebaj, csak meglesz, ha feljelentést teszünk ellene - feleltem Karolának elszántan.
- Szerencsére nem volt nálam túl sok pénz, maximum egy ruhányira való. Az irataim eltulajdonítása nagyobb veszteség számomra, azokat nehezebb pótolni és körülményesebb is - válaszoltam neki elgondolkodva. Bele fog telni egy kis időbe, mire újra mindent megcsináltatok, de bíztam benne, hogy a rend őrei kézre kerítik mihamarabb az enyves kezű tolvajt.
- Én remekül vagyok, csak egy picit estem, szerencsére jól jöttem ki a helyzetből, mert le tudtam reagálni időben a helyzetet. Így csak egy kicsit fájt, de meg tudtam kapaszkodni a talajban a kezeimmel, szóval ezzel felfogtam az ütközés nagy részét. Szerintem is beparázott, mondjuk jobban is járt, hogy nem én kaptam el. Azt hiszem, azt nem úszta volna meg ép bőrrel, ha én elkapom - néztem határozottan a lányra, egész belelkesültem, ahogyan elképzeltem magamban azt, ahogy elkapom azt az átkozott tolvajt. Akkor bizony lett volna neki ne mulass!
- Ja, egyébként járok futni folyamatosan, ez is hozzá tartozik az életemhez, szeretek sportolni - világosítottam fel Karolát, közben pedig büszkén belegondoltam, hogy Laurát is rábírtam az effajta életmódváltásra. Nemrégiben mesélte, hogy ő is rákapott a futásra, miután időnként együtt róttuk a köröket a kastély körül.
- Hűűű, ez olyan izgi. Még én se beszéltem velük. De szerintem nem lesz semmi gond, tuti hivatalosak lesznek velünk, emellett megpróbálnak majd segíteni. Most, hogy mondod, el is gondolkodtam az auror szakmán - villant be az agyamba ez a kis ötlet, tulajdonképpen szerettem az izgalmakat, a veszélyt, folyamatos mozgásban voltam, végül is egy Duracell-nyuszinak ez a szakma maga volt a tökély. Kivéve, ha ő maga vált rosszfiúvá, bár ezt egyelőre nem tudtam elképzelni magamról. Hű, már megint sikerült messzire elkalandoznom... Közben odaértünk az említett épülethez, majd a hivatalban feljelentést tettünk, ment minden, mint a karikacsapás. Egy hét múlva kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis azt a hírt kaptam, hogy elfogták a tolvajt, és meglett a tárcám is. Igaz, a pénz hiányzott, de az irataim meglettek, ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 10. 00:44
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 22:19 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



- Ha nem értél volna ide most, akkor ennél durvább látvány fogadhatott volna - néztem rá szemrehányó tekintettel. Kedvem szottyant volna megkérdezni tőle, hogy hol volt idáig, mi volt olyan marha fontos, hogy nem tudott itt lenni a megbeszélt időben, de olyan ideges voltam, hogy jobbnak láttam, ha egyelőre meg sem szólalok.
- Szóval feltartottak, hát ez nagyszerű - sóhajtottam dühösen, majd magam elé fonva a karjaim fortyogtam magamban. Közben repült a seprű is egyenesen a kedvesem felé, aki végül kivédte a támadást. Belegondoltam, hogy inkább Benedeket kellett volna megdobnom valami jó kemény tárggyal, ha már olyan kemény csávónak képzelte magát.
- Próbálok, de mint láthatod ez nem megy egyről a kettőre - feleltem neki idegesen, ám nem sikerült zen állapotba helyeznem magam, mert Benedek beszólására kinyílt a nem létező bicska a zsebemben.
- Szerinted mégis mi van? - néztem rá kétségbeesett arcot vágva, szúrós tekintettel. Arra gondoltam magamban, hogy ez a srác vagy nagyon pimasz vagy iszonyúan sötét... Nem bírtam már tovább idegekkel, úgyhogy a földre rogytam, és kiadtam magamból a bánatomat, a sérelmeimet. Soma rögtön odajött hozzám, hogy megnyugtasson, be kell valljam, nagyon jól esett a közelsége, immár nagyobb biztonságban éreztem magam mellette. Próbáltam mély levegőt venni, és kicsit lenyugodni, ami többé-kevésbé sikerült is végre. Mindezt persze a fiú jelenlétének köszönhettem. Úgy tűnt, nem sokáig élvezhettem ezt az "idilli" helyzetet, mert Benedek szökni próbált, majd Soma beszólása után közelebb lépett hozzánk, és egy olyan kijelentés hagyta el a száját, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Hogy mi? Ha el akartalak volna csábítani, akkor éles helyzetben nem védekeztem volna kézzel-lábbal ellened. Nézz csak magadba, mégis milyen barát az, aki ráhajt a másik barátnőjére? - szökkentem fel rögtön az ülőhelyzetemből, majd ha a párom nem fogott vissza, hirtelen a srác előtt termettem, és jó erősen felképeltem. Nagyon is megérdemelte, amit kapott...
- Különben is, öngólt rúgtál, ugyanis Soma tudott róla, hogy idehívtalak, mondhatni közös terv volt a lebuktatásodra. Beszámoltam neki arról, hogy megpróbáltál befűzni, a hazugságaidról. Szóval most bizonyíthattad neki élőben is, hogy egy igazi görény vagy  - léptem rögtön távolabb tőle, mielőtt esetleg viszonozta volna a pofont, majd újra Soma mellé álltam, és vidoran rámosolyogva bemutattam neki azzal a bizonyos ujjammal, csak hogy érezze a törődést.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 11. 19:14 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Lehet nem volt épeszű ötlet, hogy Benedeket ilyen módon buktassuk le, de végül mégiscsak sikerült a tervünk. Igaz, nem minden az elképzeléseink szerint alakult, de azért ennyi kellemetlenséget megért a dolog, hiszen fény derült rá, hogy mégsem olyan jó barát, mint amilyennek Soma gondolta. Szívesen bevertem volna Benedek képét, a fiúnak nagy erővel kellett visszatartania, végül elérte célját.
- Menj a fenébe! - sziszegtem az árulóra, majd körülbelül tízszer lejátszottam a fejemben, hogy jól tökön rúgom, amit meg is tettem volna, ha a kedvesem nem tart vissza. A következő pillanatokban azonban a lélegzetem is elállt meglepettségemben, mert Benedek bevallotta a barátjának, hogy bizony az összes nőjére ráhajtott, ráadásul heves ellenállásba sem kellett ütköznie részükről. Hogy lehet valaki komolyan ennyire sötét és idióta?
- Aztaaa! - szaladt ki a számon, miközben extra módon csodálkozó képet vágtam, majd tekintetem Somára emeltem, akinél úgy tűnt, most szakadt el az a bizonyos cérna. Egyenesen a haverja felé vette az irányt, és iszonyúan zabosnak tűnt, mégpedig teljesen jogosan.
- Ezt most megszívtad! - kacsintottam vigyorogva Benedekre egy hatalmas mosolyt küldve feléje, majd hagytam, hogy a párom kibontakozzon. A srác kiérdemelte az aljas viselkedése és a legjobb barátja hátbaszúrása miatt, hogy Soma jól elgyepálja. Szerintem ez apró kellemetlenség volt ahhoz képest, mint amit ő tett a haverjával, akit éveken át becsapott. Sajnáltam szegényt, mert nem ezt érdemelte, ráadásul, ha igazat mondott ez a görény, akkor az exei is megérték a pénzüket... dupla csapás. Mindenesetre hagytam, hogy a szívszerelmem megadja a haverjának azt, ami jogosan jár neki. Egyáltalán nem aggódtam a másik miatt, sőt, rezzenéstelen arccal vártam, mi fog történni... már tényleg csak a popcorn hiányzott a műsorhoz.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 11. 20:02 Ugrás a poszthoz

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Öröm volt nézni, ahogy a fiúk kibirkóztak egymásból a feszkót, kellett ez a lelküknek. Na jó, Benedeknek nem feltétlen, de Somának nagy szüksége volt rá, hogy kifejezze nemtetszését legjobb barátja irányába. Ez olyan férfidolog volt, hogy erővel rendezték le a történéseket egymás között, én pedig hagytam, hogy a kedvesem érvényesülhessen. Miután kiverekedték magukat a helyzetből, Benedek tett egy filmekbe illő bosszús megjegyzést a barátja elé, majd elhagyta a szertárat.
- Ezért még megfizetsz Soma... - parodizáltam ki amolyan keresztapás hangon Benedeket, bár szerintem azt már nem hallhatta, mivel már lelépett. Bár sosem lehet tudni, itt ugyanis általában a falnak is füle van. Elővettem egy zsebkendőt, majd Soma irányába indultam, aztán letörölgettem óvatosan a megmaradt vért az ajkáról, ha engedte.
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de legalább most már tudod, milyen is ő valójában - néztem rá határozott tekintettel, majd belegondoltam, hogy ez aztán nem semmi egy este volt.
- Amúgy szépen elgyepáltad, megérdemelte. Ja, és bocsi a seprű miatt, kissé elragadtattam magam - mondtam neki, majd még közelebb lépve hozzá átöleltem őt. Tudtam, hogy eléggé sokként érhette az, amit ma este megtudott Benedektől, azzal is tisztában voltam, hogy idő kell hozzá, hogy feldolgozza az elhangzottakat. Hülyeség lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy van, mit érez, rendben lesz-e, hiszen nyilvánvalóan egy ilyen hír és történés le tudja hozni az embert az életről.
- Ha bármiben segíthetek, csak szólj - emeltem tekintetem íriszébe, majd arcon csókoltam, és hozzábújtam. Reméltem, hogy érzi, tudja, rám mindig számíthat. Bennem is mély nyomot hagyott valamelyest ez az este, de bíztam benne, hogy együtt könnyebben átvészeljük a történteket.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel