Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Imádtam Lauban, hogy mindig mindenhez volt valami használható ötlete. A szépségszalon kapcsán nem is jutott eszembe, hogy milyen nehézségekkel járhat ez az egész, de igaza volt, hogy előbb érdemes valakihez betársulni, hogy átlássam a dolgokat, meg úgy egyáltalán tetszik-e az egész. - Ez szuper ötlet! Ha úgy döntök, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni, akkor ez kezdésnek bőven megteszi - csacsogtam a lánynak nagy beleéléssel. - Persze a legfontosabb az, hogy legyen majd egy kis birodalmam, ami csakis az enyém - folytattam, majd belekortyoltam az üdítőmbe. - Én is imádom az állatokat, önkénteskedem a menhelyen is. Múltkor elvittem egy diáktársamat is, megetettük, itattuk az állatkákat, jó érzéssel tölt el, hogy legalább valamilyen szinten gondoskodhatom róluk - meséltem a barátnőmnek vidáman. - Az nincs sajnos, akkor más lenne a helyzet - nevettem el magam, hát igen, akkor valószínűleg nem az lenne a beszéd tárgya, hogy de jó lenne egy külön lakás vagy lakrész, hanem akkor elújságoltam volna neki a jó hírt, és áthívtam volna egy házavató buli keretében. Eszembe jutott Alíz partija, ami egész jól sikerült, igaz, neki gyönyörű lakása volt, de én megelégedtem volna egy egyszerű kis hellyel is, hiszen a lényeg az önállósodás számomra. - Nekem a falu tökéletesen megfelel, sőt, talán itt élnék legszívesebben - válaszoltam neki tovább szürcsölve az itókámat. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy végül is bármikor tudunk találkozni a nővéremmel, a távolság nem akadály. - A munka kicsit nehéz ügy, szeretek a magam ura lenni, nem bírom, ha parancsolgatnak. Viszont, ha valóra akarom váltani ezt az álmot, akkor kénytelen leszek alkalmazkodni valamilyen szinten. A puding próbája pedig az evés. Te maradsz a jelenlegi munkádnál vagy esetleg váltani akarsz valami másra? Hé, és barátnőknek nincs kedvezmény? - vigyorogtam nagy szemeket meresztve rá a sok-sok kérdésem mellett.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Látszott a lányon, hogy megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy önkénteskedem a menhelyen, bár ő idáig csak annyit tudott erről a témáról, hogy onnan hoztam el a kacsámat. Azon viszont most erősen elgondolkodtam, hogy hogyan tudom majd ezt a tevékenységet összeegyeztetni a leendő munkahelyemmel, még akkor is, ha csupán részmunkaidőben fogok dolgozni. Persze minden meg lehet oldani, ezért úgy gondoltam, hogy majd alakul az egész, maximum kicsivel kevesebb szabadidőm lesz, bár még sosem dolgoztam, nem tudhattam, mennyire fog kimeríteni a munka. Maximum, ha nagyon leszívja az energiáim, megbeszélem majd a menhelyi vezetőkkel, hogy kevesebbet fogok tudni oda járni, ezt pedig megérthetik, hiszen pénzkeresés miatt dolgozik az ember általában.
- A lakás rezsije mennyire húzós? Persze tudom, hogy ez sok mindentől függ, és minden lakásé más és más, de ha nem titok, kíváncsi vagyok. Csak hogy tudjam, mire számítsak körülbelül, ha arra kerül a sor, hogy külön költözöm - mondtam a barátnőmnek jelentőségteljesen.
- Igen, valóban nagyon klassz lehet külön életet élni, önállóan - néztem rá álmodozó tekintettel. Ha egyszer arra kerül sor, hogy lesz bérelt kéróm, akkor majd csinálok lakásavató bulit, persze előre leegyeztetve az időpontot a tulajjal.
- Hát, nagyon remélem, hogy jó főnököm lesz - feleltem neki mosolyogva. Végül is, amiket így elmondott, ha kifogok egy normális górét, akkor nekem se lenne gond azzal, ha megkérnek valamire, nem pedig utasítanak.
- Örömmel hallom, hogy szereted a munkádat, ez rengeteget számít - mondtam Launak, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
- Ó, kár - biggyesztettem le a számat a rossz hír hallatán, majd hirtelen el is illant ez a fajta csalódottság.
- Majd valamikor benézek hozzátok egy fini pizzára! Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én imádom a bolognaisat, a húsimádót, a tenger gyümölcseit, igazából mindet... egyedül a hawaii az, amit annyira nem szeretek - meséltem Laurának.
- Na, és tudod már, hol töltöd a karácsonyt? Nemsokára az is itt van... én hazautazom majd az ünnepekre, szóval családi körben fogom tölteni - dobtam be egy újabb témát, hiszen eléggé aktuális volt, hamarosan ugyanis itt voltak az ünnepek a nyakunkon. Persze én vártam már őket, mert mindig remekül teltek, egyedül szilveszterre nem volt programom, de úgy voltam vele, hogy majd alakul az is.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Sziasztok!  Megjelent a decemberi Navine blog rovat, kellemes olvasgatást hozzá! 
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Megbeszéltem Bencével, hogy suhanjunk egyet a seprűkkel, persze kifejezetten éjszaka. Semmi veszíteni valóm nem volt, ilyenkor pedig egyébként is imádtam repkedni, mert az éjjeli órákban minden olyan nyugodt volt, senki sem zavart be, végre a magam ura lehettem. Mindig is imádtam a sebességet, a reptan órák, illetve a kviddics mérkőzések alatt pedig megtanultam elég jól irányítani a seprűmet. Eszembe jutott, hogy utoljára Masával repkedtem egy nem megengedett időpontban, ráadásul egész jól elszórakoztunk. Most a legjobb barátommal, Bencével beszéltem meg a találkát itt, meg hogy beizzítjuk a seprűket. Reméltem, hogy tényleg eljön, aztán belevágunk majd a szórakozásba. Bár tudtam, hogy nem riadt meg semmitől, ami csínytevéshez vagy mókához fűződött, ezért is volt hű bűntársam. A szertárból máris beszereztem a hőn áhított seprűmet, aztán elkezdtem a sötét éjszakába repkedni, így ütöttem el az időt, míg a fiú ideért. Nagyon élveztem, hogy tök nagy csend volt, senkit se kellett úgymond kerülgetni, ennél jobb már semmi sem lehetett volna. Bemelegítés után leszálltam a földre, kezemben a seprűvel várakoztam. Közben azon gondolkodtam, hogy mindjárt itt a karácsony, amit a szüleim körében tölthetek. Nagyon vártam már, hogy kicsit a szeretteimmel lehessek, jó volt persze külön lenni tőlük, de azért már elég rég nem találkoztunk, így elkezdtek hiányozni. Mindig is élveztem az együtt töltött perceket ünnepekkor, ilyenkor többet tudtam csacsogni a nővéremmel is, akit mostanság szintén ritkábban láttam, mióta külön költözött.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Csak úgy kavarognak fejemben a gondolatok, hogy vajon a másik mit fog idővel érezni az irányomba? Ha semmit, akkor veszett fejsze az egész, feleslegesen raboljuk egymás idejét, de hittem benne, hogy nem így lesz. Biztató volt, hogy ő is nyitott felém, és adott rá esélyt, hogy változzon a véleménye. Tisztában voltam vele, hogy nem egy tündérmesében élünk, ahol minden jó és szép, a herceg összejön a hercegnővel, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az igaz élet ennél sokkal kegyetlenebb volt tele megpróbáltatásokkal.
- Ennek örülök - feleltem neki mosolyogva. Reméltem, hogy beenged az életébe, de tudtam, hogy ehhez azért idő is kell neki, hiszen újdonságként szolgált ez az egész, ami most közöttünk történt számára. Tudtam, hogy mindenkinek idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a váratlan dolgokat, ez alól pedig a fiú sem képezett kivételt. Szerettem volna hű társa lenni, de ehhez arra is szükség volt, hogy ő is befogadó legyen az irányomba, és ne zárkózzon el tőlem. Abba is belegondoltam, hogy vajon fogunk-e még találkozni, ha igen, ki fog kezdeményezni. Mivel most Mihail-t elhívtam, és elfogadta a találkánkat, ráadásul belement, hogy folytatódjon a dolog, úgy gondoltam, hogy következő alkalommal neki kéne lépnie irányomba, ha szeretne több időt velem tölteni, hogy jobban megismerjen. Tisztában voltam vele, hogy nem beszéltünk meg semmit, de reménykedtem benne, hogy erről ő is így vélekedett. Bármilyen rossz érzéssel is töltött el, tudtam, hogyha ezek után nem hív el sehova, akkor igazából nem is akarja, hogy bármi is kialakulhasson köztünk, ám bíztam benne, hogy valóban komolyan mondta, hogy ad esélyt kettőnknek, és idáig nagyon is komoly volt a beszélgetésünk.
- Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Kicsit közben még mindig azon kattogott az agyam, hogy vajon beenged-e az életébe, de tudtam, hogy ez csupán rajta múlott, nagyon reméltem, hogy nem fog játszadozni velem, és komolyan veszi azt, amit megbeszéltünk. Közben egy lágy csókot nyomott homlokomra, én pedig csókot nyomtam az arcára.
- Én bízom benned, rajtad is múlik, meg fogom-e bánni. Mindenesetre bízom a legjobbakban - néztem rá jelentőségteljesen, hiszen mindig két emberen állt a vásár, ahogy mondják.
Teljesen beleborzongtam, ahogyan belesuttogott a fülembe, ám mondandójától egyszerre könnyebbültem meg és lettem gondterheltebb. Pár másodpercig néma csendben ültem új helyemen, vele szemben, ahová átemelt. Belegondoltam, hogy talán jobb is volt, hogy még nem történt semmi, de nagyon reméltem, hogy fogunk még találkozni. Talán még nem ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy egyesüljünk, hiszen még én sem voltam teljesen felkészülve rá, ő pedig nagyon udvariasan viselkedett velem, amit igencsak díjaztam.
- Köszönöm ezt a szép estét! - mondtam Mihail-nak, miután kiszálltunk a csónakból, majd lágy csókot leheltem arcára, és elindultam a hálókörletem felé.
/Köszönöm a játékot! /
|
|
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Hú, hát ez nem hangzik valami jól. Indulásnak nekem is megfelelne valami hasonló, amiben laksz, nekem az a lényeg, hogy megfizethető legyen, és a magam ura legyek - néztem Laura jelentőségteljesen. Gondolom, neki is ez volt az elsődleges szempont, mikor kiköltözött a kastélyból, egyelőre nekem is tökéletes lenne egy ehhez hasonló lakrész. Persze még ráértem gondolkodni rajta, mert nem most rögtön vált aktuálissá számomra a dolog, de azért jó volt tisztában lenni vele, mire számíthatok, a lánynak pedig volt már tapasztalata bőven ezen a területen.
- Ebben igazad van, végül is van munkalehetőség bőven, nem kell tűrni, nyelni egy olyan helyen, ahol nem bánnak megfelelő módon az emberrel vagy rosszak a munkakörülmények - bólogattam neki helyeslően. Örültem volna, ha elsőre kifognék egy jót, de tudtam, hogy ehhez oltári nagy szerencse kell, de azért nem adtam fel a reményt ezzel kapcsolatban. Ha meg mégse válna be a választott munka, akkor egyszerűen tovább állok.
- Na, majd valamikor benézek hozzátok, aztán megkóstolom az egyik kedvenc pizzámat. Biztos fini lesz - mondtam neki nagy beleéléssel. Igazából adott is egy program tervet, majd valakit elviszek magammal, végül is elég sok barátra tettem már szert itt az iskola falai között. A pizzát pedig a legtöbb ember szerette, szóval jó kis időtöltésnek ígérkezett az egész.
- Bocsi, ezt nem tudtam, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - néztem elpirulva a másikra, sajnos nagy tehetségem volt benne, hogy veszélyes vizekre evezzek bizonyos témák kapcsán. Még Mihail-t is majdnem sikerült magamra haragítanom ezzel, de szerencsére volt annyi eszem, hogy időben leálljak, és ne fikszírozzam tovább a témát.
- Na, és teszel valamiféle újévi fogadalmat? Én személy szerint nem hiszek benne. Az elején mindenki lelkes, majd gyorsan visszatért a régi szokásaihoz - dobtam fel egy újabb témát a lányra nézve.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Nagy sajnálkozva fogadtam, mikor megtudtam, hogy a gonosz banya megint visszakerült a kastélyba. Egyáltalán nem hiányzott, örültem, hogy végre megszabadultunk tőle, ráadásul úgy vettem észre, hogy más is így vélekedett a témáról. Még köszönő üzeneteket is kaptunk, mivel valami jó fej embereke erre a célra szolgáló falat készített a banya portréjának helyén. Szerintem titokban a tanárok is megkönnyebbültek kicsit, hogy a banya elkerült a kastélyból, mert elég sokáig megmaradt a köszönőfal, ám mikor visszakerült a némber eredeti helyére, az sajnos lekerült onnan. A nyanya nem sokat változott sajnos, ugyanolyan lepcses szájú volt mint előtte, igyekeztem kerülni azt a területet, de sajnos nem mindig volt rá alkalmam, főként, ha arra kellett járőröznöm épp.
- Helló! Ezt pont nekem kéne tőled megkérdeznem... látom, sikeresen ideértél, remélem izgalmas utad volt! - néztem rá kaján vigyorral, majd visszaöleltem a fiút.
- Mit szólsz egy kis versenyhez első körben? Kíváncsi vagyok, melyikünk a gyorsabb - felelte neki nagy mosollyal az arcán. Örültem, hogy nem kapták el út közben, mert ha mással találkozott volna össze, akkor repkedés helyett büntetőmunkával kellett volna eltöltenie az időt. Mostanság elég résen voltak a többiek, szóval aki kihágást követett el a kastélyban, annak nagyon oda kellett figyelnie, hogy el ne kapják.
- Na, készen állsz? - kérdeztem tőle vidoran, majd elkászálódtam a seprűmre, hogyha igent mond, akkor bevárva őt indulhasson a móka. Kellemesen csípős hideg idő volt, de nem olyan nagyon zavaróan, hogy ne lehessen egy jót repkedni nyugodt körülmények között.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Haha, Lárifári - nevettem el magam. Tisztában voltam vele, hogy a tanárok és a prefektustársaim jelenleg inkább az ünnepekkel voltak elfoglalva és a téli időszakban egyébként se leselkedett annyi veszély, mint bármely más időpontban.
- Hééé! - kiáltottam utána, hiszen néhány másodperc alatt ki is lőtte magát, ám én sem voltam rest, azonnal utána eredtem. Nagyon sebesen repült, be kell valljam, nem volt egyszerű a nyomában maradnom, kicsit úgy éreztem magam, mintha a mugli képregényből Garfield üldözne egy fürge egeret, miután jól teletömte magát lasagne-val. Bár ő ilyet nem csinálna, az a macska mindig is a gyors és kényelmes megoldások híve volt. Közben végre sikerült beérnem a középső karikánál, mivel volt olyan kedves, és megállt.
- Hú, de kijöttem a gyakorlatból - sóhajtottam egyet, miután beértem őt és leparkoltam mellé a járgányommal.
- Benne vagyok! - feleltem neki, majd erősen megmarkoltam a seprűm nyelét, majd rá is hajoltam, hogy gyorsan kilőhessem magamat.
- Tudom ám! Viszont ez az igazi kihívás! Naná, hogy mehet! - válaszoltam neki rá tekintve, majd elkezdtem vele együtt hangosan számolni:
- Egy, kettő, három!
Ezután kilőttem magam én is, ám a fiú megint gyorsabban reagálta le a dolgot, és le is hagyott. Gyorsabb tempót diktálva folytattam utamat Bence után, szinte teljes sebességre kapcsoltam, ám beletellett egy kis időbe, mire sikerült beérnem. Járgányomat hirtelen felfelé irányítottam, miután a közelébe kerültem, hogy felette repülve hagyjam le őt mindenféle akadály nélkül. Egész izgalmas versenynek bizonyult az egész, még annak ellenére is, hogy kicsi volt a táv.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Magam sem tudom, hogyan sikerült beelőznöm Bencét, talán az az ötlet mentette meg a helyzetet, hogy repüljek el felette, így több esélyem volt a nyereségre. Szinte fel sem ocsúdtam a győzelem gyanánt, mikor a fiú már gratulált is.
- Köszi! - válaszoltam neki elégedetten, majd a következő megjegyzésére válaszul felvontam a szemöldököm és kinyújtottam rá a nyelvem. Persze, csak szeretné azt hinni, hogy hagyott győzni.
- Ez ám eléggé férfiúi büszkeség szöveg volt - tettem hozzá élcelődve.
- Ó, ez igazán remek ötlet! Benne vagyok! - kaptam fel a fogócska hallatán a fejem, azt mindig is szerettem játszani, izgalmas játék volt a "vadász" és az "űzött vad" szerepébe bújni felváltva.
- Akkor indulok is. Számolok háromig és kilövöm magam - szóltam oda Bencének derűsen, majd elkezdtem számolni, majd mikor a hármas számhoz értem, kilőttem magam, amilyen gyorsan csak tudtam. Erősen megfogtam seprűm nyelét, teljesen ráhajoltam a járgányomra, majd elkezdtem cikk-cakkban repülni a fiú előtt, hogy nehezítsem a dolgát. Egyáltalán nem akartam őt könnyű helyzetbe hozni, ha már én voltam az "űzött vad", akit el kell kapnia. Figyeltem, hogy folyamatosan ide-oda repüljek, illetve amennyire csak tudtam, gyorsítottam az adott tempón. Szerencsére volt némi fényünk is a Hold által, így nem vak sötétben repkedtünk. Jó mókának ígérkezett ez az este, na meg a játékok is, melyek közös ötleteléseink szüleményei voltak. Mindenesetre nagyon jól tudtuk, mivel is üssük el az időt, hogy adrenalinban ne legyen hiány!
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Nem adom ám könnyen magam! - kacsintottam rá játékosan, mielőtt elkezdtem volna számolni. Úgy tűnt, hogy a cikk-cakk taktikám egész jól bevált, ám Bencét sem kellett félteni, mert elég rafkós és gyakorlott volt már ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a helyzetet is. Mikor magam mögé néztem, nem láttam sehol a fiút, majd a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy már szorosan a nyomomban van. Én sem voltam rest, seprűm nyelét egyenesen lefelé húztam a föld felé. Az volt a tervem, hogy amennyire tudok, kitartok lefelé menet, majd az utolsó pillanatban felfelé veszem az irányt a járgányommal. Tudtam, hogy ez eléggé meggondolatlan döntés volt részemről, egyben veszélyes is, de hirtelen más megoldás nem jutott az eszembe. Bíztam benne, hogy Bence is volt már annyira gyakorlott, hogy le tudja reagálni a helyzetet. Így is tettem, hirtelen a föld felé kezdtem repülni nagy sebességgel, próbáltam felmérni a helyzetet, ám kicsit berezeltem közben, ahogy kezdtem látni a szerencsétlen becsapódás opcióját, ezért a tervemnél előbb húztam a seprűm nyelét felfele irányba. Nem is néztem hátrafelé, szívem egyre gyorsabban dobogott, ezerrel dolgozott bennem az adrenalin. Miután elértem egy bizonyos szintet, kicsit lelassítottam, majd végre hátranéztem, de sehol se láttam a fiút. Egyrészt örültem neki, hiszen ezek szerint sikeresen előnyt szereztem magamnak, másrészt elkezdtem aggódni, hogy nem-e történt vele valami baj, reméltem, nem csapódott a földbe, azt sose bocsátanám meg magamnak. Szolid tempóban röpködve kémleltem körbe, hogy hol lehet a fiú, nagyon bíztam benne, hogy hirtelen megjelenik majd a semmiből, ha nem, akkor visszafordulok, hogy megnézzem, mi a stájsz vele.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Nagyon remélem, simán ellenék én is egy saját kis lakrészben, legyen az bármekkora, a lényeg, hogy az én is birodalmam legyen - mosolyogtam a lányra, hiszen nagyon is jól tudta, miről beszélek. Örültem, hogy neki sikerült egyensúlyba hoznia az életét, és hogy összejöttek a dolgai, igazán megérdemelte a boldogságot.
- Ezt örömmel hallom. Tényleg, azt még meg akartam kérdezni hogy nálatok a pizzák vastag vagy vékony tésztájúak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Ennek örülök. Ismersz már annyira, hogy tudd, remekül beletrafálok bizonyos kényesebb témákba - néztem rá kicsit pironkodva, de hálás voltam neki, amiért ilyen nyugodtan lereagálta a dolgot.
- Karácsonykor vacsorázunk, anyu mindig készít ünnepi menüt. Általában halászlé a menü meg mellé vagy töltött káposzta, vagy hurka, vagy valami hús körettel. Aztán megajándékozzuk egymást. Ez úgy szokott történni, hogy sorba megyünk, mindenki kibont egy-egy ajándékot, aztán a többieknek ki kell találniuk, hogy ki kapja és kitől. Egész jó móka. Utána az est hátralévő részében társasozni szoktunk - meséltem nagy lelkesen a lánynak. Már nagyon vártam, hogy újra részese legyek ennek az egésznek, mindig kellemes emlékekkel töltött el az egész, mikor meséltem róla valakinek, bár akkor is, ha csupán rá gondoltam.
- A szilvesztert még nem tudom, hogy hol töltöm, és kivel. Lehet anyuék elutaznak kettesben wellnessezni. Fogadalmakat nem szoktam tenni, de szívből kívánom, hogy a te fogadalmaid teljesüljenek. Te Thomassal töltöd a szilvesztert? - kérdeztem tőle vidáman. Mindig is szerettem az ünnepekről csevegni, ez pedig remek beszédtéma volt most.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Naná, szívesen segítek. Na, az tök jó. Ha elmegyek, akkor majd odajövök dumcsizni hozzád - mondtam neki jókedvűen, remek volt hallani, hogy lesz még ott ismerősöm, nem csupán magam leszek ott, ha éppen úgy döntök, hogy elnézek oda.
- Az klassz, akkor te is a családdal töltöd a karácsonyt. A szilvesztert még nem tudom, hogy kivel és hogy fogom tölteni. Majd alakul - néztem rá elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, hogy mi sül ki az egészből Mihail-al, abban sem voltam biztos, hogy megéli-e az a bizonyos dolog a szilvesztert, de azért bíztam a legjobbakban.
- Köszi, akkor fel is próbálom ezt - néztem a merészebb kivágású ruhára, nekem iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Ebben egyetértek, valóban elég ocsmány darabot nézett ki... bár remélem, nem magának - nevettem el magam hangosan.
- Ugyan már, ne mondj butaságokat. Miért is ne tetszenél? Csinos vagy, megvan a magadhoz való eszed, biztos, hogy van olyan fiú, akinek bejössz. Hidd el nekem! - kacsintottam rá mosolyogva. Reméltem, hogy idővel több önbizalma lesz a barátnőmnek, de már az is haladás volt nála, hogy készen állt a változásra, ami pedig iszonyatosan dögösen állt neki. Ám ez a délután nem a vidámságról és a felhőtlen vásárlásról szólt, mert az ismeretlen fiú ellopta a pénztárcámat, és elfutott vele. Nem szaroztam, azonnal üldözőbe vettem őt, sosem voltam az a feladós típus, bíztam benne, hogy visszaszerzem az értéktárgyamat, kerül, amibe kerül címszó alatt. Mindenféle szitokszóval a másik nyomába eredtem, jó ideig zajlott a hajsza, míg el nem estem, majd a távolból Karola hangját véltem felfedezni, de még eléggé messze járt tőlem. Épp felkeltem, mire arra eszméltem, hogy valami csoda folytán előttem állt a tolvaj a pálcáját rám szegezve, és épp a taroló átokkal akar nyomulni. Szerencsére igencsak gyors reakcióidővel rendelkeztem, így elugrottam az útból, és a másikra szegezve a pálcámat, kimondtam a varázsszót:
- Capitulatus!
Ezzel a lefegyverző bűbájjal próbáltam ártalmatlanná tenni a tolvajt, majd ha sikerrel jártam, akkor biztos voltam benne, hogy azt is megbánja, hogy megszületett, miután visszavettem tőle a tárcámat.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Úgy gondoltam, hogy részt veszek a szilveszteri bulin, mert nem volt kedvem a szobámban ülni, és mivel senki részéről nem kaptam meghívást, így egyedül vágtam neki a bulinak. Nagylány voltam már, fel tudtam dolgozni, hogy megint magamra maradtam, pedig reménykedtem benne, hogy meghív az, akivel valamiféle alakuló kapcsolatom volt. Dögösen felöltöztem, felvettem egyberészes rózsaszín ruhámat, hozzá szandált, a hajamat szabadon hagytam kis hullámokat kreálva bele, aztán megindultam a buliba. Még válltáskát se vittem magammal, csupán egy pici kézitáskát, amiben a legfontosabb dolgaim belefértek. Amint a buliba éltem, elég nagy tömeg és gyors ütemű zene fogadott. Nem igazán voltam bulis hangulatban, de méltóságteljes léptekkel a bárpult felé vettem az irányt, már amennyire a tűsarkúm engedte, és rendeltem magamnak egy martinit. Marha jól esett az első korty, le is ültem a bárszékre, közben kémleltem a társaságot. Kissé irigykedve figyeltem a párocskákat, akik tök jól elvoltak egymással felhőtlenül, közben pedig totál magányosnak éreztem magam. Nem gondoltam, hogy ennyire magamra fogok maradni, azt se tudtam, hogy egyáltalán Mihail felől hallok-e még. Igaz, barátaim voltak bőven, fiúk is, lányok is, ennek ellenére mégis egyedül éreztem magam, hiszen az a fajta kapcsolat nem pótolja a párkapcsolatot. Ittam szomorkásan egy újabb kortyot az italomból, ügyelve arra, hogy kifelé semmi se látsszon a bánatomból, abból, hogy rohadtul semmi sincs rendben, hiszen senkinek semmi köze nem volt hozzá. Akkor tömegnyomor volt, hogy heringparti volt a bejáratnál is, ám benn még annyira se volt levegő, mint kinn. Úgy döntöttem, hogy fogom az italomat, aztán levegőzök egyet a bejáratnál. Mikor kimentem, észrevettem, hogy ott áll Mihail is. Rá emeltem csodálkozó tekintetem, közben összeszorult a szívem, hogy itt van, és engem el sem hívott. Ezekkel a gondolatokkal álltam szinte földbe gyökerezve szorongatva az italomat.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Nagyon furcsálltam, hogy Mihail eljött a buliba, főleg, hogy talán egyedül jött... nem voltam benne biztos, de mivel nem láttam mellette mást, így úgy gondoltam, hogy ő is magányos farkast játszott a partin. Számomra ez teljesen értetlen volt, hiszen ennyi erővel elhívhatott volna nyugodtan. Mikor megállt előttem mindenféle kertelés nélkül közölte velem egy olyan dolgot, amit nem tudtam hová tenni. Ajkaimat harapdálva emeltem poharam az ajkamhoz egy újabb kortyot fogyasztva a finom alkoholos nedűből, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, annyira ledöbbentett a közlendője. Nem tudtam elképzelni, hogy mire utalhat, hiszen a csónakos eset óta egyáltalán nem találkoztunk, nem gondoltam volna, így köszönt majd.
- Mire célzol ezzel? - kérdeztem tőle kerek szemeket meresztve rá poharamat szorongatva. Aztán folytatta az átbaszásos szöveggel, melynek hatására szemöldököm egyre magasabbra emelkedett, majd kiült az értetlenség is az arcomra.
- Pontosítanál? Mire gondolsz pontosan? Nem értelek... én nem csináltam senkivel semmi rosszat, az én lelkem tiszta - fúrtam tekintetem szúrósan a kékjeibe. Nem szerettem, ha alaptalanul gyanúsítgattak, pláne, hogy tényleg nem csináltam senkivel se semmi olyat, ami kihatással lenne ránk. Addig nem tudtam neki semmilyen magyarázattal szolgálni, amíg nem bökte ki, hogy mégis mire gondolt. Sajnos nem voltam gondolatolvasó, de azért nekem is megvolt a magam véleménye a dologról.
- Egyébként egy kapcsolat alapja a bizalom, ha az nincs meg, akkor nincs mire építeni - tettem hozzá szomorúan, és még mindig nem értettem, mi a gondja.
- Ha már itt tartunk, nem is értem, hogy gondolod, hogy csak úgy előtűnsz a semmiből, és elkezdesz gyanúsítgatni. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármilyen lépést tennél irányomba. Ha tényleg annyira azt vallod, hogy a tiéd vagyok, akkor foglalkozz is velem! Mégis minek vagyok neked, ha eltűnsz és nem törődsz velem? Ez nekem egyáltalán nem jó. Nem csináltam semmi rosszat, de igenis elhanyagolva érzem magam, ez pedig így sehova se vezet! - adtam ki magamból én is a kételyeimet irányába. Egyáltalán nem témaelterelésnek szántam a dolgot, hanem úgy gondoltam, igenis tudatosuljon benne, hogy milyen érzelmeket élek most át.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Remek móka lesz! - kacsintottam én is a fiúra játékosan, már alig vártam, hogy csobbanjunk egy jót, persze csakis tilosban.
- Haha, akkor neked nagyon jó szöveged van ezek szerint... lyukat beszélsz mások hasába - nevettem el magam, bár aláírtam, hogy a fiú módszere igencsak hatékonynak bizonyult, ha simán átevickélt ezzel a módszerrel a vizsgán. Minden elismerésem neki.
- Szerintem szuperül eltaláltad őket, nekem nagyon tetszenek - mosolyogtam rá elismerően. Nekem nehezen ment a versírás, de azért próbáltam felvenni a tempót, ha például az volt a feladat, hogy írjunk egy verset valamiről. Igazából akkor tudtam jobban fogalmazni, mikor kötetlen volt a téma és nem muszájból kellett írnom.
- Ó, van ám. Van egy nővérem és négy fiú testvérem! - néztem rá vigyorogva, mert a legtöbben eléggé meghökkentek, miután meghallották, mekkora a család.
- Rendben, várom! Milyen a húgoddal a viszonyod? - kérdeztem tőle, valamennyire ismertem Masát, de azt nem tudtam, hogy milyen közöttük a testvéri kapcsolat, bár Márk első ránézésre igencsak védelmező típus volt, már ami a családot illette.
- Köszönöm - néztem rá elpirulva, nem gondoltam, hogy ekkora hatást fogok kiváltani belőle, hiszen csupán az érzelmeimet foglaltam össze papírra vetve. Közben meg is kaptam a választ, hogy remek a kapcsolata Masával, ami igencsak jó érzéssel töltött el, mert nekem is szuper volt a kapcsolatom a nővéremmel.
- Igen, ismerem - feleltem neki mosolyogva. A szüleim mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy művelődjünk, tanuljunk, sokszor jártunk operába, színházba is. Kíváncsian kezdtem el olvasgatni Márk versét, miután kezem közé vettem a papírt.
- Ó, ez nagyon tetszik, igazán tehetséges vagy. Éva nagyon szerencsés a versben - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel, mert valóban fantasztikus verset kreált, és sikerült beleképzelnem magam a hölgy helyébe.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
A medencés történetben egyetértettünk, meg is beszéltük, hogy majd élünk a lehetőséggel, és fürdőzünk egy jót.
- Ugyan már. Ne bízd el magad! Nem ismersz még - feleltem neki sejtelmesen, már ami a szócsatázást illette.
- Nos, vannak idősebbek és fiatalabbak is vegyesen. A természet szépen ellátott testvérekkel - néztem rá vigyorogva. Sosem unatkoztam otthon, hiszen mindig volt, aki foglalkozzon velem vagy épp fordítva.
- Köszi, örülök, hogy tetszik - sütöttem le szemeimet pironkodva, aranyos volt tőle, hogy a tetszésének hangot adott. Én elég maximalista voltam magammal szemben is, így nem voltam teljesen elégedett a verseimmel, de azért örültem neki, hogy valaki értékelte őket.
- Nos, ezt csupán ő tudhatja. Mindenesetre külső szemlélőként jó neki. Valakinek igazán fontos volt, és csak ez számít - néztem a fiúra jelentőségteljesen, hiszen mint nő, nálam is rendkívül lényeges volt, hogy egyszer különösképp számítsak valakinek, reméltem, hogy ez meg is fog valósulni. Abban is biztos voltam, hogy csakis olyan ember mellett szeretnék majd kikötni, aki számára a leglényegesebb tényez voltam a világon, került, amibe került. Hogy álomvilágban éltem-e? Lehet, hogy kicsit igen, de tisztában voltam az elvárásaimmal is emellett.
- Igen. Például ezeket: A bolygó hollandi, A sevillai borbély, A kékszakállú herceg vára, Aida, Pillangókisasszony stb. Na, és te?- kérdezte vissza érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, mennyire volt otthon Márk ebben a témában.
- Van... de az tényleg nagyon személyes... szeretnéd hallani? - kérdeztem rá, komoly tekintettel.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Csodálkozva hallgattam a másikat, miszerint én fetrengtem Somával... gőzöm se volt róla, honnan szedte ezt, de úgy gondoltam, hogy ha már ezt gondolja, elmagyarázom neki a helyzetet.
- Nem tudom, ezt honnan vetted, de akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Szóval elmentem valakivel a karácsonyi vásárba, mert elhívott, mint oly sokan. Elhülyültünk, nem történt semmi, annyi történt a jégpályán, hogy valaki felborította őt, aztán rám esett. Kicsit sok bort ivott, megcsókolt volna nyilván, mert nem tudta, hogy mi a helyzet, nem is volt róla szó idáig. Én pedig képzeld, leállítottam, hogy ez nem lenne jó ötlet. Aztán visszamentünk a vásárba, ittunk még egy bort, én pedig rólad áradoztam neki, hogy mennyire odavagyok érted. Ő pedig ezt tiszteletben tartotta, sőt, még pozitívan is állt hozzánk, megértette a dolgot. Minden jót kívánt nekünk - szóval egyáltalán nincs semmi miatt aggódni valód - magyaráztam a másiknak ügyelve a részletekre is.
- Igen, tisztában vagyok vele, mit beszéltünk. De azért, ha már neked ígértem magam, akkor igenis foglalkozz velem. Nem bírok úgy élni, ha nem keresed a társaságomat, ennyi erővel el is felejthetsz, ha nem szeretnél tőlem semmit. De azért, ha már megegyeztünk valamiben, akkor azért örülnék, ha nem hanyagolnál el. Nem tudom, hogy adjam még a tudtodra, foglalkozz velem vagy akkor felejts el és tegyél le rólam. Nem szeretnék folytonosan úgy élni, hogy eltűnsz és nem érdekellek. Ha ezt nem tudod teljesíteni, akkor hagyjuk az egészet. Nem gondoltam, hogy ennyire el fogsz hanyagolni... Ha kicsit is megerőltetnéd magad az irányomba, rájöhetnél, hogy nagyon is jól ellennénk. De úgy látom, ezt nem szeretnéd. Akkor viszont nincs miről beszélni - feleltem neki teljes elkeseredettséggel. Így tényleg nem volt értelme az egésznek, nagyon el voltam most keseredve, úgy látszott, hogy egyáltalán semmit sem akar tőlem, hamis vágyakat tápláltam iránta.
- Egyébként nagyon mást terveztem erre a napra, de tudod, így meg se érdemled, ha így állsz hozzám - közöltem vele síró hangon, egyáltalán nem erre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy egy lépést se fog az irányomba tenni, arra meg végképp nem, hogy még csak vonzódásból sem. Hát, ha így döntött, akkor nem volt értelme tovább folytatni a dolgokat.
- Tudod én adok neked, de én is elvárom tőled, hogy te is így tegyél. Nem egy
tárgy vagyok, én is emberből vagyok. Döntsd el, hogy mi a fontos neked, de ha én nem szerepelek abban a bizonyos listában, és nem fogsz velem a továbbiakban törődni, akkor nincs értelme az egész dolognak. Mindketten belementünk az adott feltételekbe, ez pedig közös energiabefektetést kíván tőlünk - magyaráztam neki, mert ezek szerint nagyon is félreértelmezte a dolgokat. Mégis mit hitt? Legyek az övé és aztán nem fogom érdekelni a továbbiakban? Hogy aztán egy jó ideig felém se néz? Hát ez egyáltalán nem így működik.
|
|
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Hát ez igaz. Elég idiótán festenék úgy - nevettem el magam, majd elképzeltem a helyzetet, ugyanis vizuális típus voltam.
- Nem unatkozom, de nem mindig jó, ha ekkora a család. Vagyis az a hátránya, hogy folyton ott van valaki körülöttem, és nem igazán lehetek egymagamban - osztottam meg a tapasztalataimat a fiúval. Persze annyiból jó volt, hogy szerettük egymást, számíthattunk mindig a másikra, de azért hátulütője is volt a dolognak, mint minden másnak.
- Szívesen, én is köszönöm, hogy láthattam a versedet - mosolyogtam rá, majd az operára terelődött a téma.
- Ha ilyen jó jóstehetséged van, akkor jósolj nekem valamit - tekintettem rá vidáman. Egyébként nem lett volna rossz tudni valamit a jövőmmel kapcsolatban, kérdés, akartam-e volna hallani, mert nem biztos, hogy fel voltam készülve rá.
- Most nekem is adtál ötleteket, hogy miket pótoljak, amiket idáig még nem láttam - csillant fel a tekintetem, klassz, hogy volt még közös témánk a verseken kívül is.
- Az az igazság, hogy ez ritka rossz lett... nem is igazán rímel. A lényege annyi, hogy volt egy depisebb időszakom, aztán így versek által próbáltam szabadulni a negatív érzésektől. Az ember hajlamos azt hinni, ha papírra veti bánatát, és kiírja magából a fájdalmait, kétségeit, akkor jobb lesz a helyzet. Picivel jobban is éreztem magam utána, de aztán visszatért minden ugyanabba a formába, amiben idáig volt - meséltem komoran Márknak magam elé tekintve.
- Szóval, tessék itt van, olvasd - csúsztattam elé az irományomat sűrű pillantások közepette. versek
"Álmok jönnek álmok mennek
Eme földön mind elvesznek
Ha nincsen álom hiába élek
Mert az álom tevékeny léte
Hoz boldogságot e földi létre.
Szobámban ülök
Mint egyetlen lélek
A csend nyugalmában
az ablakon kinézek
S látom e földön
mennyi a lélek.
Szertefoszlott álmok
Keserű élet
Poros emlékek
Féltve őrzött vétkek.
A hold világa
misztikus léte
Engem megfog
Mint törékeny lélek.
Odakinn szél süvít
S e zord időben
Lelkem hangját
Elfojtja a félelem.
Félelem, mely száll a széllel
Álmok útján békét kérlel.
Békét és megnyugvást
szenvedéllyel megváltást."
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Nem tudtam leszűrni Mihail arckifejezéséből, hogy vajon mire gondolhat, miközben elmeséltem neki a sztorit úgy, ahogyan az történt. Miután a végére értem, felvontam szemöldökömet egy csodálkozó arckifejezés kíséretében, mikor észrevételeztem, hogy igencsak szórakoztatja a sztori. Annak ellenére, hogy nem történt semmi olyan, mint amire ő esetleg gondolt, nem ezt a reakciót vártam tőle. Meglehet, én is kissé túlérzékeny voltam, meg jelen helyzetben egyébként is tele volt a hócipőm mindennel, még sosem éreztem magam ennyire elkeseredettnek, mint most. Nem gondoltam, hogy ennyire képes palástolni az érzéseit, ha egyáltalán voltak, mert idáig nem úgy tűnt, hogy igazán érdekelném. Lehet könnyebben fogadtam volna, ha elkezd ordítani, csapkodni vagy bármi mást csinálni, bármit, csak váltanék ki valami reakciót belőle. Ráadásul az is nyugtalanított, hogy meg sem szólalt, hát akkor meg minek koptattam feleslegesen a szám? Ittam egy nagyobb kortyot a martiniből, mely jelen helyzetben iszonyúan jól esett. Ezután kiadtam magamból a dühömet, azt a sok-sok feszültséget, amely idáig lappangott bennem, most pedig minden kitört belőlem. Legnagyobb meglepetésemre nagyszerűen tűrte a dolgot, úgy tűnt, sikerült meghagynia a hidegvérét, pedig csak úgy záporoztak feléje a keserű szavak. Mikor hirtelen közelebb lépett hozzám, és hátrasimított egy kóca tincset az arcomból, teljesen beleborzongtam. Eszembe jutott az első találkozásunk a folyosón, majd az első randink, és most ez a groteszk helyzet, hogy idáig jutottunk, mégpedig elég gyorsan.
- Megbeszéltük igen, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy magamra hagysz, és felém se nézel. Mégis, hogy gondolod ezt? Hogyan is alakulhatna ki bármilyen kapcsolat köztünk, ha te nem is próbálkozol bármilyen lépést tenni felém.... felénk... hogy kiderüljön? Nem egy tárgy vagyok, akit kedved szerint elővehetsz a szekrényből, a régi limlomjaid közül, hogyha kedved szottyan hozzám, aztán pedig magasról teszel rám - fúrtam tekintetem a másik jeges kékjébe.
- Hogy szomorú lennék a végén? Hát, már most az vagyok... lehet sokkal előbbre haladtunk volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Viszont így sosem leszel boldog, ha falakat húzol magad köré, és nem engedsz be rajtuk senkit. Lett volna rá lehetőség, hogy ez változzon, de úgy látom, hogy nem szeretnél élni vele. Nagyon sajnálom... - néztem rá szomorú tekintettel a poharamat szorongatva. Iszonyatosan fájt ez az egész, de nem tudtam őt megmenteni saját magától. Ha nem akarta megtapasztalni azt, amiről beszéltünk, esetleg esélyt adva arra, hogy valami komolyabb kialakuljon köztünk, akkor nem volt miről beszélni. Így én is csak szenvedtem, magányosnak éreztem magam, ami nekem sem volt jó. Hiába voltam oda érte, próbáltam előrébb vinni a dolgot, ha ő erre nem állt készen, és teljesen más elképzelései voltak a témával kapcsolatban. Szomorúan, szótlanul álltam ott előtte, hogy reagáljon valamit, de legbelül már tudtam, mi lesz a végkifejlet.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Bárcsak megérteném, hogy mihez kell ennyi idő. Szerintem vártam eleget rád, mégse történt semmilyen lépés az irányomban. Ha nem találkozunk, nem töltünk elég időt együtt, akkor nem is derül ki, hogy kialakulhat-e valami komolyabb dolog köztünk - feleltem sóhajtva a fiúnak, majd egy újabb kortyot ittam az italomból.
- Ezt a gyors dolgot se értem... idáig azt hangsúlyoztad ki, hogy nincs összefüggés aközött, hogy a tiéd vagyok, és hogy érdeklődsz-e utánam, kapcsolatba lépsz-e velem. Ebből pedig igencsak azt szűrtem le, hogy nem szeretnél felém közeledni, mert, ha te is annyira szeretted volna ezt a dolgot, amennyire én, akkor nem hezitáltál volna ennyit - feleltem neki keservesen a poharat forgatva ujjaimmal.
- Sejtem, hogy védekezési reakcióként építesz fel magad köré falakat, de abban is biztos vagyok, hogyha nem engedsz magadhoz közelebb senkit, akkor képtelen leszel átérezni azt, amit egy igaz, boldog kapcsolat nyújthat. Ez szerintem pedig hozzá tartozik az élethez. Nagyon sajnálom, hogy így döntöttél - tekintettem rá őszinte arccal, sajnáltam, hogy így alakult ez az egész. Egyrészt magába szippantott a bánat, a keserűség, ám valahogy mégse tudtam haragudni rá, inkább sajnáltam. Nagyon normálisan állt hozzám a kitörésem ellenére is, szívem teljesen összeszorult, miután egy búcsúcsókot lehelt a homlokomra. Hirtelen aztán érzelmek hada járt át, egyszerre éreztem csalódottságot, szomorúságot, fájdalmat, miután megindult másfelé.
- Nem hagyhatsz csak úgy itt! Csupán ennyit jelentettem neked?! - üvöltöttem utána, majd kiittam poharamból az utolsó korty martinit, és dühösen a földre dobtam azt, mely apró szilánkokra tört. Levetettem magam a földre, és elkezdtem keservesen sírni, könnyeim csak úgy záporoztak, iszonyúan fájt az egész, ami történt, gyűlöltem mindent, az egész hülye bulit, a vidám párocskákat, az egész létet. Úgy tűnt, hogy minden elcsesződött, ami olyan szépnek, izgalmasnak indult, és úgy éreztem, hogy ez életem egyik legelbaszottabb napja. Tudtam, hogy nem fog visszafordulni kacér mosollyal az arcán, hogy csupán csak viccelt, és velem akar lenni, folytatni akarja a dolgot. Elég nagylány voltam már ahhoz, hogy ne higgyek már a tündérmesékben.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- A döntés mindenkinek a kezében ott van, csak élni kell vele - néztem rá komor arccal.
- Igen? Hát akkor most megtudhattad, hogy mi ez az egész. Nagyon mást terveztem mára, de úgy látszik, megvolt a hangulatrombolás hozzá, sajnálom - néztem rá jelentőségteljesen.
- Ha egy kicsit is vonzódnál hozzám vagy érdekelnélek, akkor nem így viselkednél, nem ezt mondanád. Ami tudod, nagyon is fáj nekem - néztem rá újra szomorkás tekintettel. Ezek szerint egyáltalán nem érzett semmit irányomba, ami igencsak sértette az önérzetemet.
- És, ha nem hallottál volna semmit, akkor vajon megkerestél-e volna vagy nem is jöttél volna oda hozzám a továbbiakban sem? Ha érdekellek, könyörgöm, foglalkozz velem, vagy ha egyáltalán nem, felejts el egy életre - néztem rá nagy szemeket meresztve. Rosszul esett, hogy csupán a hülye pletyka kapcsán keresett fel, nem pedig azért, mert valóban érdekeltem. Közben szépen sikerült tisztáznunk, hogy egyáltalán nem illik össze az elképzelésünk, már ami egymáshoz kapcsolódik, ő pedig szépen ott hagyott. Én jól földhöz vágtam a poharat ennek fényében, mely apró szilánkokra hullott, és totál kész voltam az egész helyzettől. Lerogytam a földre, és úgy itattam az egereket. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy visszafordul majd, azt hittem, hogy valóban megindul előrefelé nem érdekelve azt, hogy velem mi lesz a továbbiakban.
- Miért érdekel az téged? Úgyis itt fogsz hagyni. Egyáltalán nem izgat téged, hogy mi van velem - éreztem, ahogy derekamra vándorol a keze, majd magához szorított. Ennek hatására egyre szaporábban kezdett verni a szívem, hiszen már rég voltunk ennyire közel egymáshoz.
- Mondd csak, mit szeretnél tőlem? - néztem a szemébe határozott tekintettel, majd karommal átkulcsolva a nyakát csupán egy leheletnyi távolság választott el ajkaitól. Vajon itt hagy újra, ahogy ígérte vagy ha érez irántam bármit is, tesz valamilyen lépést felém? Ha nem tudta betartani, ami fontos volt számomra, akkor úgy èrzem, bármilyen fájdalmas is, de nincs miről beszélnünk. Ez így nekem sem volt jó, így csak raboltuk egymás idejét.
- Azt hiszem, hogy iszom még egy martinit. Ez a pohár már úgyis széttört darabjaira.- néztem a pohár darabkák felè távolabb lépve Mihail-tól egy nagy sóhaj kíséretében.
- Szívből kívànom, hogy találj valakit magad mellé idővel, akivel boldog leszel, és aki felkelti valóban az érdeklődésed - néztem rá komoly tekintettel, hogy aztán tisztázhassam én is magamban a dolgokat, hiszen már ő is kimondta, hogy ez ennyi volt. Azon járt az eszem, hogy mielőbb kerítsek magamnak valami piát az este margójára.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Tisztában voltam vele, hogy mit mondott akkor, szavai mégis iszonyatosan fájtak, főként azért, mert egyoldalú volt az egész dolog. Mint kiderült, teljesen máshogyan álltunk hozzá mindenhez, mindketten ragaszkodtunk a saját álláspontunkhoz. Ráadásul minél jobban hajtogatta a maga igazát, annál kevésbé tudtam hinni neki. Mikor elhangzott a szájából, hogy megértést szeretne, legszívesebben én is ugyanezt mondtam volna neki, csak hozzátettem volna, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt ő sajátosan elképzeli, valamint, hogy ha kicsit sem kompromisszumképes, nincs miről beszélni. Arra jutottam végül, hogy inkább nem mondok semmit, hiszen semmi értelme, hogy ugyanazokat a köröket rójuk újra és újra eredmény nélkül. Férfiak...a teremtés koronái... na, persze!
- Nem kell több fájdalom, hiú remény... vége - feleltem neki a szemébe nézve, miután eltávolodtunk egymástól, ám azért még kaptam tőle egy apró kósza csókot a szám sarkára.
- Neked is sok sikert! - néztem rá, közben arra gondoltam, hogy valóban nem számíthattam neki olyan sokat, ha ennyire könnyen lemondott rólam. Valahogy nem hatott meg az, amit mondott nekem, hiszen amennyire őszintének tűnt, épp olyannyira lehetett megjátszott is. Egyáltalán nem tudtam kiigazodni rajta, de már ott tartottam, hogy nem is állt szándékomban többet az egésszel foglalkozni ezek után. Egyszerűen nem volt értelme tovább erőltetni a dolgot, pláne úgy, hogy a másik ezt nem is akarta igazán. Valamilyen szinten magam is felelősnek éreztem magam a kialakult helyzetért, de valljuk be, azért mégiscsak kettőn állt a vásár. Véget ért a dolog, ezen nem volt mit vitatni, de legalább nem váltunk el csúnyán egymástól. Intettem neki én is, majd visszamentem a buliba, hogy szerezzek magamnak valami italt, mert az most nagyon rámfért. Micsoda évzáró buli volt ez! /Köszönöm a játékot!  /
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Köszi, én is nagyon remélem - feleltem a lánynak mosolyogva.
- Az nagyon jól hangzik. Neked egyébként mi a kedvenc ételed? - érdeklődtem tőle, mert bár egész sokat beszélgettünk az idők során, mégse voltam tisztában olyan alap dolgokkal, hogy mi a kedvenc étele, itala.
- Persze, senkinek se könnyítik meg a dolgát! - nevettem el magam, mert bizony mindig nehéz volt kitalálni, hogy ki kinek vásárolt épp, de pont emiatt volt izgalmas a játék.
- Anyáék igencsak babonásak, szóval lencsét eszünk minden évben... gondolhatod, mennyire unom már. Aztán általában beszélgetünk vagy valamiféle kártya játékot nyomunk. Éjfélkor mindenki koccint a maga italával, majd megnézzük a tűzijátékot az erkélyünkről. Nálunk mindig mindennek megvan a maga pontos menne. Tudom, elég furán hangzik, talán a szüleim azért alakították ezt így ki, mert sokan vagyunk tesók, és valószínűleg szeretnék, hogy ilyenkor együtt legyen a család. Ez most az első alkalom, hogy talán külön szilveszterezünk - meséltem neki nagy beleéléssel.
- A kis kedvenced egyébként hogy bírja a magányt? Hápi egész jól elvan, mikor magára hagyom, mert órára megyek vagy más elintézendő dolgom van. Képzeld, elég sokat alszik délutánonként. Időnként olyan érzésem van, mintha eredetileg nem is kacsának született volna - kuncogtam, mert valóban produkált olyan jellemzőket, amik egyáltalán nem egy hápogó tollasra vallottak. Nagyon kis különleges állat volt, ráadásul igazán barátságos is, szinte mindenkivel remekül kijött.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Bizony! - nevettem el magam vele együtt, majd meséltem neki a családomról.
- Igen, be is vetettem párszor, de nem minden tesóm tapintatos ezen a téren, nem hiába nem volt tőlük nyugtom - feleltem neki vidoran. Nagyon szerettem a családom, de időnként jó lett volna egy kis magány is, főként akkor lehetett egymagam, mikor eljött az alvás ideje. Talán ezért is vágytam egy saját kis lakrészre mielőbb a faluban, hogy végre egymagam lehessek mindenféle külső zavaró tényező nélkül. Remekül kijöttem a szobatársammal is, de azért mégis egy önálló életre vágytam, egy olyan úgymond birodalomra, amely csakis az enyém volt.
- Tudod az a vágyálmom, hogy legyen egy kis lakrészem valahol a faluban, ahol a magam ura lehetek - osztottam meg gondolataimat a sráccal. Tudtam, hogy ehhez idővel egy részmunkaidős állást is kell majd vállalnom, de álltam elébe. Azonban egyelőre elég sok felelősségem és feladatköröm volt az iskolában ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, össze tudjam egyeztetni. Elég sok közös volt bennünk Márka, ez pedig valóban kellemes meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös érdeklődési pontunk van.
- Benne vagyok! Úgyis meg akartam nézni ezeket! - feleltem neki lelkesen az operák kapcsán. Örültem, hogy lett társaságom, akivel megnézhettem az említett előadásokat, és nem egyedül kellett elmennem, vagy esetleg egy olyan emberrel, aki csak kényszerből jött volna el. Bár ezt senkitől sem vártam volna el...
- Ó, a mozi, hát persze! Naná, azt se hagyjuk ki akkor már! - néztem rá csillogó szemekkel, már rég el akartam jutni oda is.
- Kezdhetjük a mozizással, aztán mondjuk szép sorban az opera előadásokkal. Mit szólsz hozzá? - néztem rá vidáman. Elég sok programunk volt már, nem győztem észben tartani, hogy miket is beszéltem meg vele.
- Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam pironkodva, mikor közölte velem, hogy nem a rímelés a fontos egy vers kapcsán, hanem az átadott érzelmek, a mondanivaló. Érdeklődő tekintettel figyeltem, amint az irományomat olvasta, és megtudhatott ezáltal egy apró szeletkét a múltamból is. Hirtelen felkaptam a fejem a mondandója elején, majd egy széles mosollyal nyugtáztam a véleményét:
- Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mindenesetre köszönöm a bókot.
Meglepődve figyeltem, ahogyan a versem hatása alatt állt, majd megkérdezte, hogy van-e még hasonló versem. Visszavettem tőlem a verses füzetemet, majd lapozgatni kezdtem azt egy ideig, aztán hirtelen abbahagytam ezt a mozzanatot, és visszatoltam hozzá a kötetet, miután rátaláltam arra, amit kerestem.
- Nos, ez egy amolyan első kamaszkori szerelmi vers szerűség viszonzatlan érzelmekkel fűszerezve - közöltem vele halkan, majd az asztalra könyökölve vártam, hogy elolvashassa a verset.
- Megismertem régen egy fiút még ott, ahol laktam, totál odavoltam érte, tök jól kijöttünk egymással, de mindez az egész csupán plátói kapcsolat maradt, sose vallottam be neki az érzéseimet, ő pedig sose közölte velem, hogy mit is gondol igazából rólam. Időnként úgy tűnt, hogy odavan értem, de utólag belegondolva rájöttem, hogy csak a bolondját járatta velem. Szóval annyiba maradt a dolog - meséltem neki a lényeget, hogy megértse, mégis miért írtam ezt a verset. versek
"Nem örülsz tiszta szívből,
Látni az arcodon...
Nem hiányzom?
De legalább mosolyod
Nem kényszermosoly.
Örülni igazán repesve elhiszem,
hogy e helyzetben nem tudsz te...
De vigyázz, én féltelek,
Hogy embertelen erők
Téged fékeznek...
Arcod semmitmondó, tétova,
Mintha ott állna mögötted
egy marcona,
Ki letépi rongyaid, s
szívedbe döf, ha nem
úgy cselekszel, midőn ők.
Ó, mondd mi ez az érzés
mi nékem fáj ily nagyon?
Meddig tart e lelki fájdalom?
S látom e arcod igazán,
derűs hajnalon...
Őszinte örömmel örülni
nekem mondd, tudsz -e még
Kedvesem?
Remélem.
Az idő múlik, a rossz perc
tovaszáll.
Hol vannak az édes percek,
ugyan mikor jönnek már...
Lesz -e még igaz örömöd
e fásultság után...?"
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Ehhez viszont el kell vállalnom majd valamiféle részmunkaidős állást, viszont még nem tudom, mikor lesz rá időm... egyelőre annyi feladatom van az iskolában, hogy a jelen körülmények ezt nem teszik lehetővé - magyaráztam a fiúnak nagy komolyan. Azért bíztam benne, hogy idővel majd meg tudom valósítani az álmomat, hogy egy külön lakrészem legyen valahol. Azzal is tisztában voltam, hogy megvan mindennek a helye és az ideje, ez a vágyálom pedig még egyelőre váratott magára.
- Bizony, már nagyon várom! Művelődünk, szórakozunk, ez a legjobb móka! - nevettem el magam vidáman. Klassz volt, hogy ennyi érdekes programnak néztünk elébe, ráadásul közben jobban megismerhettem a fiút is. Az már kiderült idáig, hogy sok a közös bennünk, így a különféle tevékenységek megtervezése sem volt nehéz.
- Ó, azok a régi szép idők.... - nevettem el magam én is. Belegondolva valóban mókásan hangzott, ahogy a régi időkről beszéltem, természetesen azalatt a korai kamasz éveimre utaltam, de ezzel Márk is tisztában volt. Mindenesetre legalább nevettünk egy jót a kijelentésemen.
- Már rég túltettem magam rajta. Van ez így. Mindig minden nem sikerülhet - vontam meg a vállam mosolyogva, hiszen nem most történt a dolog, és már elfeledtem azokat a sérelmeket, amik akkor történtek. Igaz, most kicsit visszaemlékeztem a vers által az akkori dolgokra, de már nem hagytak bennem olyan mély nyomokat, mint akkoriban. Az idő minden sebet begyógyít...
- Értem. Hát én szinte mindent versbe foglaltam, valamennyire segített kiírni magamból a dolgokat, de persze ez nem volt hosszú távú gyógyír, ám most is így vagyok ezzel, szeretek verseket írni - feleltem neki a szemébe nézve. Nem kérdeztem semmit a múltjáról, nem szerettem volna belekontárkodni a dolgaiba, nem tartottam illendőnek. Időnként magamon is meglepődtem, nem is olyan rég még nem voltam ennyire tapintatos.
- Na, és mi az amit nem szeretsz vagy utálsz? Ezt az oldaladat még nem ismerem - figyeltem rá kérdő tekintettel. Pár dologgal már tisztában voltam, hogy mit szeret csinálni, mi érdekli, de a fordítottjáról nem tudtam egyelőre semmit.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Elhiszem, az én haverjaim is ilyenek - nevettem el magam. Még senkinek sem meséltem a történtekről, mivel jómagam sem voltam tisztában idáig az érzéseimmel, aztán idő közben egyre jobban tudtam, mit is akarok, a mai este pedig totál megvilágosodtam róla, hogy komolyabb kapcsolatot szeretnék Somával. A fiú valóban felkeltette az érdeklődésem, sok volt bennünk a közös vonás, és mikor azt hittem, hogy elveszítem, akkor tudatosult legfőképp bennem, hogy nekem bizony ő kell.
- Igen, észrevettem. Azért kíváncsi vagyok, hogy józanul milyen. De azért tartom tőle a pár lépés távolságot... kár lenne azért a szép kis arcáért - vigyorogtam a fiúra arra utalva, hogy bizony nem lenne szerencsés, ha bepróbálkozna nálam, bár szerintem ő is ezen az állásponton volt. Bevallom, nagyon jól esett húzni a srác agyát, majd tudatosítani benne azt, hogy igenis komolyan gondoltam a dolgot, már ami kettőnket illeti. Élveztem, ahogyan közelségem által egyre forróbbá vált a hangulat, ám ez rám is érvényes volt általa, őrjítően hatott rám, mikor épp a közelemben volt.
- Reméltem is! - kacsintottam rá, majd heves csókolózásba kezdtem vele, miközben csípőmnél fogva magához húzott. Nagyon beindított az, ami épp közöttünk zajlott le, egyik kezemmel arcát simogattam, a másikkal pedig erőteljesen beletúrtam a hajába.
- Menjünk - búgtam neki oda, majd kézen fogott, aztán a kabátjainkat felvéve elindultunk az utcán a Máguscsárda felé. Úgy tűnt, hogy a srác már ismerte ott a járást, sőt, még kulcsa is volt az egyik szobához. Nem is kérdeztem tőle semmi feleslegeset, hiszen sejtettem, hogy a buli miatt bérelték ki a szobákat.
- Nem gond, hiszen így sokkal sejtelmesebb, nem gondolod? - kérdeztem tőle vissza huncut mosollyal a számon, majd mikor újra megcsókolt, hosszan viszonoztam azt. Minden porcikám kívántam őt, erősen átöleltem, majd kezem újra végigvonultattam az arcán, aztán mindkét karommal átkulcsoltam nyakát, s közben számos puszit nyomtam nyakára.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT
//A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
- Egyelőre nehéz róla elképzelnem, de te ismered jobban, hisz a te haverod! - fúrtam kékem az íriszébe, majd belegondoltam, hogy bizony majd neki is meg kell ismernie a haverjaimat.
- Majd bemutatlak én is a fiú-lány barátaimnak, tök jó fejek, majd meglátod - csacsogtam neki nagy lelkesen, hiszen immár hivatalosan is egy párt alkottunk. Sose gondoltam volna, hogy valakivel ennyire komoly dolog alakulhat ki, s viszonozni fogja az érzéseimet. Somával valahogy mindig is egy hullámhosszon voltunk, amolyan macska-egér játékot űztünk, és most, hogy nem volt senkim, még közelebb kerültem hozzá, aztán csak úgy adták maguk az események.
- Rosszul esett volna nagyon, ha nem vársz rám. Tudod, nagyon megnyugodtam, mikor közölted velem, hogy az a lány csak a barátod - tekintettem rá, amennyire csak tudtam a félhomályban. Örültem, hogy végre kettesben lehettünk mindenféle zavaró tényező nélkül, és végre átadhattam magam a pillanatnak, miután tisztázódtak irányába az érzéseim.
- Szerintem is iszonyatosan izgalmas - haraptam be ajkaim kacérul rá pillantva, ebben a percben csakis és kizárólag magamnak akartam őt, egész lényét, minden porcikáját...
- Te is nagyon vonzó vagy! - válaszoltam neki a bókot követően mosolyogva, hiszen nagyon bejött nekem, láttam rajta, hogy nagyon be van rám indulva, ez az érzés pedig kölcsönös volt. Karjaimmal átkulcsoltam a nyakát, megborzongtam, mikor erős kezeivel a hajamba túrt, s ismét egy vad csókjáték következett. Ajkamat az övére tapasztottam, és mohón falni kezdtem. Nem is kellett sok idő, hogy felvegye az őrült ritmust, amit nyelvem diktált, mindketten őrült nyelvjátékba kezdtünk egymással. Rendkívül felspannolt, mikor ujjai a csípőmről játékosan végigszaladtak az oldalamon, majd visszafelé is megtették ugyanezt az utat. Közben keze a hátsómra vándorolt, eszembe jutott, hogy mennyire klassz dolog a sport, melynek köszönhetően feszes és vékony testnek örvendhettem. Úgy tűnt, ezt a fiú is díjazta, időközben egyre hevesebb csókcsatába kezdtünk.
- Nem vagyok az az ijedős fajta - kacsintottam rá, majd mikor ölbe kapott egy kis kényeztetés után, lábaimmal rögvest átkulcsoltam a derekát. Ezután egyenesen az ágy irányába vitt, játékos tekintettel került felém, és eszembe juttatta, hogy ígértem neki anno egy birkózást. Nagyon bejött a kezdeményezőkészsége, ám mielőtt válaszolhattam volna neki, újra vad csóktáncba kezdtünk. Egyik kezemmel végigcirógattam a nyakát, a másikkal felsője alá nyúltam, majd erősen magamhoz szorítottam.
- Naná, hogy legyűrlek! Ez nem is kérdés! Nem adom ám magam könnyen! - nevettem rá vidáman, majd kezemmel elkezdtem gerincvonalán végighúzni finoman az ujjaimat, aztán miután kellően felpörgettem őt, felhúzódtam, hogy ajkaira nyomhassak egy szenvedélyes csókot. Végigpusziltam a nyakát hevesen, majd kibújtattam kezem a felsőjéből, hirtelen lefogtam mindkét kezét, s fölé helyezkedtem egy határozott mozdulattal átfordulva vele.
- Úgy látom, valaki fölénybe került - súgtam a fülébe magamra utalva, majd lágyan megharaptam a fülcimpáját. Kíváncsi voltam, mit fog tenni most, mindenesetre erősen rászorítottam kezeimet kezeire, és elhatároztam, hogy bizony nem fog ám engem könnyen lebirkózni, bármennyire is szeretné.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Dana&Soma׀ First time - Just Wanna Be With YouKATT
//A hozzászólás szexualitást tartalmaz,18-as karikás besorolást kap. Biztosan szeretnéd elolvasni?//KATT
Úgy tűnt, hogy jelen helyzetben jobban lekötöttem a figyelmét, mint gondoltam, ám végtére is ez várható volt, hiszen most voltunk először zavartalanul kettesben.
- Hmmm... szóval tetszett - néztem rá sejtelmesen, majd nyelvünk újra szenvedélyes táncot járt. Egyre jobban forrt köztünk a levegő, nagyon élveztem, hogy végre közelebb kerültünk egymáshoz, minden érintésébe beleborzongtam. Simán belementem a birkózásos játékba, rajtam aztán nem múlott a dolog, nem voltam semmi jónak az elrontója. Egy kis időbe fölénybe kerültem, ám persze nem tartott sokáig ez a pillanat, mivel ő jóval erősebb volt nálam. Éreztem, ahogyan egyre jobban beindul rám, ez pedig hatalmas izgalommal töltött el. Teljesen a hatása alá kerültem, majd mikor a cipzárt kezdte el lehúzni ruhámról, kibújtam a felesleges ruhadarabból, s immár alsóneműben is megcsodálhatott. Kicsit zavarban voltam, hogy nem fog neki tetszeni a látvány, hiszen ő volt az első hímnemű lény a Földön, aki így látott, de aztán megkönnyebbülten észrevételeztem, hogy bejön neki a csomagolás tartalma.
- Szerintem neked sincs szükséged arra a felsőre - súgtam a fülébe közel hajolva hozzá, s ha ő is benne volt, akkor kibújtattam az említett ruhadarabból. Egyre jobban kívántam őt, ahogyan apró csókokkal halmozta el a testemet, azonban hirtelen beötlött, hogy nem ártana közölnöm vele valamit.
- Soma, tudnod kell valamit, mielőtt folytatnánk a dolgot - fúrtam kékemet íriszébe, majd vad csókot nyomtam ajkára, és folytattam a felvilágosítást velem kapcsolatban.
- Tyűűűh... hogy is mondjam... szóval idáig még nem voltam senkivel, te vagy az első - rebegtem el végre neki, majd érdeklődve figyeltem a reakcióját, a vonásait... nem tudtam, hogy mennyire gáz neki ez, reméltem, hogy nem lesz az. De teljesen új volt számomra ez a helyzet, és úgy gondoltam korrektnek az egészet, ha közlöm vele, hogy mi a stájsz. Bíztam benne, hogy emiatt nem megy el tőlem a kedve, bár jobbnak láttam nem túlagyalni a dolgot, majd megmondja, hogy hogyan tovább. Tény, hogy nagyon vágytam rá, és szívesen kértem volna fel az első táncra. Arcát kezeim közé fogtam, és epekedő tekintettel izgatottan vártam, mit fog reagálni.
|
|
|
|
|
