Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Stella... *megcsóválja a fejét* maximum én vagyok az ő dingje, vagy ööö *fejvakarás* megeshet, hogy még mindig nem értem ezt a szót XDDD
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Ja... ja. van, akinek élete is van, mindig elfelejtem, hej hej
|
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
A.R.P. gyere ide. most. *szólal meg szivarral a szájában* és birizgáljad a hajam, de olyan jól ám
|
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Ritkán veszítek, fogadást meg aztán pláne. Néhány órája mégis így esett, a ruhapróba tanulsága pedig a következő: soha ne tippeld meg egy nő méretét. Se mell, se csípő, de még csak a cipősarka hosszára se saccolgass, mert az a max nyolc centi van tíz is. Jobb kezem ujjai körbefogják a fenyőfa törzsét, másikban szivar ég, arcomat már régen kicsípte a hideg és a kétméteres döggel való izzasztó küzdelem. A hó a méregdrága öltönycipőm alatt ropog, a szövetkabátomon mindenfelé apró, szúrós, zöld tűleveleket találni, és egyébként sem vagyok jó kedvemben, főleg amióta tudom, hogy a színésznőm előszeretettel szervezkedik a hátam mögött. A fa törzse felsérti a bőröm, mire ciccentve megállok, és engedem el azt a francba. Tessék, ez az ára annak, hogy elveszítettem a fogadást. Idén pálca nélkül kell megoldanom mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. És férfimunka. - Hogy rohadnál meg... - visszafojtott hangon mondom a fának, és a törzsébe rúgva kifújom az éltető füstöt. A színésznőm valahol méterekre előttem, boldogan dalolászik, Merry Christmas meg Szent karácsony éjjel, amit akarsz, a cipőm meg éppen most ázik be. A nagylábujjam is sajog, hát hogyne! F*szom.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív - Ó, dehogy... te csak tipegjél - mondom neki szárazon, miután kifújok egy újabb adag füstöt. A tekintetem minden érzésemet elárulja, de ha már volt olyan kedves, és rossz helyre dugta azt a kis fitos orrocskáját... - Drágám. Lehajolva újra kezembe veszem az itt-ott rosszul nyesett törzset, majd ismét nekilendülök. A fa súlya alatt felnyögök, de csak azért se segítek rá a szivart tartó kezemmel. Nincs az az isten. - Biztos - felelem két halkra fogott lihegés között, majd Lili hátára pillantva felötlik bennem A gondolat. A szivart ajkaim közé veszem, és menet közben lehajolva felmarkolok némi havat. Az persze mostanra már jó kemény, de még gyúrható. Aztán a kezemet a hátam mögé dugom, mintha a fa cipeléséhez mindkettőre szükségem volna. - Hallod - szólok a lány után, és ha megfordul, már a lefelé görbülő számmal, és hatalmasra nyíló bociszemeimmel találhatja szemben magát. - Gyere ide. Bibis lett az ujjam ettől a rohadt fától.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Türelmesen várok, a szemem se rebben. Az lehet, hogy nem vagyok olyan jó színész, mint ő, de a drámát meg a fájó ujj miatti halálstresszt, ha kell, nagy közönség előtt is hibátlanul eladom. - Csókolj meg - mondom neki, mikor odaér hozzám. Vonásaim lágyak, a hangom kedves, az összkép lehetetlenül elbűvölő. Alig várom, hogy lehunyja a szemét. Az ajkaimmal csücsörítek, várom a csókomat, még egy kicsit előrébb is hajolok, hogy segítsek neki, majd a már félig-meddig lecsukott szemeim alól kezdek leskelődni. Csukd már le!
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív - Így gyorsabban hat az adrenalin miatt, olvastam valahol - magyarázom halkan a nagy semmit, és ahogy közeledik, a vigyorom úgy válik egyre szélesebbé és szélesebbé. Aztán, mikor végül lehunyja a szemeit, számat finoman az övéhez érintem, ajkaim csak éppen annyira mozdulnak, hogy egymás melege elkezdhessen átjárni minket. Még elnyílik a szám, talán már a nyelvemet is érzi, és akkor... PAFF. Az összegyűrt hógolyóval olyan elegánsan vágom őt pofon, hogy azt öröm lehet nézni. Először csak hosszan elmosolyodok, majd bele is nevetek a csókba. Mozdulatlanul, továbbra is csukott szemekkel állok, és úgy vigyorgok, mint egy eszelős. Alig várom, hogy lássam az arcát, de még nem, még nem, előbb hadd halljam! Persze vannak elképzeléseim arról is, hogy a sikításon kívül mi más is következhet most, de ez akkor is... MINDENT MEGÉRT.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív - Nem pofozol meg? - kérdezem vele együtt nevetve, majd hunyorgó szemekkel kilesek rá. Őszintén vártam a fájdalmas csattanást az arcomon, főleg azután a pusztító artikulálatlan mohikán üvöltés után, amit kipréselt magából, és ami valószínűleg a nevem akart lenni. Azt hiszem, most kissé csalódott is vagyok, amiért az a drámai lépés elmaradt. Még egy ilyen színésznőt... - Na, legalább! - kihívó tekintettel vigyorgok le rá. - Már ne is haragudj...A fát észrevétlenül engedem el, míg Thaleia lehajol és ezernyi finom kis hópihével kezd el harcolni. Hát... most mit mondjak? Kemény csaj. - És a halál módja cirógatás lesz, Révay kisasszony? - kérdezem csak úgy mellékesen, miközben kérdőn felvonom a szemöldököm. Beszéd közben hátrálni kezdek, cipőim sarkával óvatosan dúrva magam mögött a havat, az hadd gyűljön, és adjon ki lassacskán egy kisebb dombot. Nagyon úgy tűnik, hogy kettőnk közül gyerekként én játszottam többet telente kint a kertben.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív - Ha tudod, akkor miért nem adod meg nekem? Hmm? - kérdezem komoly hangon, de huncut szemekkel. Tényleg vágyom rá. Szeretem, ha a nők egyszer-egyszer durván bánnak velem, és kicsit úgy érezhetem, hogy képesek leuralni. Igaz, ritka az olyan, aki valóban tudja, hova lépjen azzal a tűsarokkal, hogyan nézzen rám és milyen hangon beszéljen velem. Elmosolyodom. - Veled? Bármikor - nyújtom el a szót, de a hangsúlyomból talán kihallja, hogy így is gondolom. Szívesen játszadozom vele, amikor tudom, hogy ő is ugyanígy érez. Hoppá! Megpróbálok elhajolni a dobás elől, de a golyó túl gyors, és bár nem a homlokom kellős közepén talál el, de a bal szemöldökcsontomat gyalázatosan tiporja szét. Elnyíló szájjal, már-már hitetlenül meredek át rá, aztán a bőrömön szétmálló hóval mit sem törődve én is lehajolok, és a hidegben mostanra kivörösödő ujjaimmal összegyúrok néhány kisebb lőszert. - Na mi lesz, cicám, alakul valami feléd is? - csevegő hangon kérdezem, majd egy golyót a jobbomba készítve felpillantok, és a megfelelő pillanatot kivárva, tüzelek.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív - Szóval megváratsz tavaszig? - kérdezem felfelé ívelő szemöldökkel, szám szegletében azzal a tipikus, sumák kis mosollyal, amit egyetlen kivétellel minden lány ismer, akivel valaha dolgom volt. - Ezek csak szavak - sóhajtva csóválom meg a fejem, miközben előkészítek néhány hógolyót. - Én a tettekben hiszek, Athalie!Farkasszemet nézünk, majd, mikor rászánja magát, és felém hajítja a golyót, elég csak jobbra mozdítanom a fejem, hogy az tisztán elsuhanhasson mellettem. A dobás utáni lendületvesztett pillanatot kihasználva dobom el a sajátomat, ami remélhetőleg a hasán, vagy talán egy kicsit lejjebb, egészen érzékeny ponton fog célba érni. - Feladni?! - kiáltom el magam. - Hülye vagy? Mikor adtam én fel bármit is?Komolyan, most meg is sértődhetnék ezen, helyette viszont újabb és újabb hógolyót küldök felé. - Amúgy, vettem neked valamit. De csak akkor adom oda, ha a fa már a helyén áll, és tele aggattuk díszekkel... - nem, ez nem zsarolás. Ezek csak a tények. Az életben olykor le kell mondanunk dolgokról, hogy valami mást megkaphassunk. Hogy ehhez valakinek pont egy hógolyócsatát kell elveszítenie? Micsoda véletlen!
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Mondják, hogy érdemes, hogyne, azok, akik az életben egy fogpiszkálót nem tesznek arrébb, és mindenre csak várnak, miközben kifogásokat gyártanak; miért nem tartanak még ott, ahol, hogy miért nem léptek, mikor megtehették volna, hogy miért nem kezdtek bele, miért nem hívták el randira... egyszer kérdezné meg valaki az én véleményemet, ingyen elmondanám, hogy a jó dolgokat azonnal kell akarni, és mondjuk az sem hátrány, ha teszel is azért, hogy megkapd, amit akarsz, mert egyáltalán nem biztos, hogy lesz holnap. - Mondtam már, hogy a türelem nem az erősségem? - kérdezem és lepillantok az átfagyott kezeimre. Átkozom azt az elegáns seggemet, hogy indulás előtt nem találtam a szövetkabátomhoz illő kesztyűmet, és a sportdzsekihez valót meg nem húztam fel. Hát azt csak az ízlésficamosok... - kezdtem ingerülten, mikor Lili könyörgött, és megfagyással fenyegetett. Az övén persze ott van a puha, meleg kesztyű. - Én mindig célt érek, hercegnőm - utalok az előző dobásomra, ami gyönyörű ívvel landolt a legérzékenyebb pontján, épp úgy, mint most az övé, ami a mellkasomon hullik szét. - Ha szeretnéd, hogy a lábaid a nyakam körül legyenek... - vigyorodom el, egy pillanatra még a nyelvem hegyét is kidugom. Ilyen magas labdákat dobálgatni nekem, ejj-ejj. - Miért, te nem vettél nekem semmit? - állok meg minden mozdulatban, és kővé dermedve, olyan arccal nézek rá, mint egy ötéves az anyjára, akit meglát a karácsonyfa alatt, és épp rádöbben arra, hogy a Jézuska bullshit. Már a lövései sem érdekelnek, tűröm őket, amelyik talál, talál, amelyik nem, nem. Végül értetlenül indulok el felé, útközben megemelem a harc alatt mindvégig ott fekvő fenyőfánkat, és azt magam után húzva, szomorúan állok meg Lili mellett. Ajkaimat lebiggyesztem, jól hallhatóakat sóhajtok. - És még én vagyok a bunkó paraszt... - csóválom meg a fejem, aztán meg sem várva a lányt, már egy széles, piszkos kis mosollyal indulok tovább.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív A hangulatom a pillanat törtrésze alatt válik fagyossá. Most már nemcsak színlelem, de valóban érzem is, hogy a rosszkedv, a düh és csalódottság keveréke a bőrömbe ivódik, és végigfutva az ereimen hatalmába keríti az egész testemet. Az arcom megkomorodik, és míg haza nem érünk, és a fát át nem vonszolom a bejárati ajtó küszöbén, míg az nem áll a ki****ott állványában, nem szólok egy szót sem. Azután egy konyharuháért nyúlok, és törölgetni kezdem a kezemről a fa sarát, és a lányra nézve felszívom a mellkasom. A levegő bent ragad, a ruhát visszadobom a pultra. Elfordulok, és a kanapéhoz sétálva a nedves pulóveremet és pólómat ott, a lány előtt húzom le és hagyom magam mögött a padlón. Egy ideig fel- és alá sétálok, közben többször ránézek Thaleiá-ra, majd, miután az ideg valamelyest kidolgozta magát belőlem, a kanapéra mutatok. - Ülj le.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Nem tudom, hogy kimondom-e vagy csak gondolom, de ebben a pillanatban Lili cukormáztól ragadó süteménye az utolsó, ami érdekel. Konkrétan lesz*rom, hogy az kiszárad, szétmállik, elfolyik vagy megég, míg ordibálok. Néhány néma perccel később karbafont kezekkel állok meg a lánnyal szemben, és a tőlem telhető legkedvesebb, legnyugodtabb és legvisszafogottabb hangon kezdek el beszélni hozzá. A szemeim villámokat szórnak, a nyaki ütőerem duplájára dagadva lüktet. - Veszélybe sodortad az életünket, és még van kedved viccelődni vele? - kérdezem amolyan költőien, és bár szívem szerint folytatnám, megállom, válaszoljon csak. Ha tud. Remek gyakorlat lehet ez nekem a későbbiekre nézve. Türelem, man.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Ajkaimat nagyra nyitja a döbbenet, majd vékony vonallá zárja őket a méreg. Csendben nézem őt, a szívem ontja magából az iránta érzett haragot. - Te felelőtlen, ostoba kislány - sziszegem, míg fejemet tehetetlenül megcsóválom. Csoda, hogy még nem durrant el az agyam, és csak a bal fülem sípol. - Soha többé nem hozhatod őt ide, sem az én közelembe, sem a tiédbe, világos? Ő nem a barátnőd, ha pletykálnod kell, keress magadnak olyat, akit érdekelsz - mondom, és újra járkálni kezdek előtte. Fel. Le. Fel. Le. Kész vagyok, a gondolataimban mindenféle kavarog.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Szárazon nevetek fel. Boldogság. Gőze sincs mit beszél. - Én mindig boldog vagyok - szűröm a fogaim között, amit mindig, mindenkinek. Boldogság. Rohadtul túlértékelt semmi. - ÉN MINDIG BOLDOG VAGYOK!A mellkasom fel-le jár, ideges levegővételeim fújtatássá erősödnek. - Rá se néztem! - ordítok vissza a már kanapén álló lánynak. - Hát annyi eszed sincs, hogy végiggondold, mit csinálsz?!Karjaimat szorosabbra fonva magam előtt lépek egyet előre, és a haragtól összeszökő szemöldökeim alól nézek fel rá. - Azért fizetek neked egy vagyont, hogy te legyél mellettem, nem más! Ha vele akarnék lenni, vele lennék, az ég áldjon meg! Ő egy senki. EGY SENKI. Te meg szállj le a boldogságomról meg a férfiasságomról, mert semmi közöd egyikhez sem. -
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Mekkora egy patkány! A szabadulni akaró szitokszavak összezárt ajkaimat ostromolják, de akkor se fogom kimondani őket, ha mindjárt elszíneződik az egész fejem. Ronda látvány lesz, de lesz*rom. - Szerinted az a pultoslány mit gondol, ha? - kérdezem megbillentett fejjel. - Rólunk. Mint párról. Hogy idehoztad őt harmadiknak.Most rajtam a sor, hogy utolsó szavamat ujjaimmal is mutatott macskakörömmel toldjam meg. - Szerelmes vagyok beléd, emlékszel? - fintorral az arcomon kérdezem, legszívesebben törnék-zúznék, felborítanám a karácsonyfát, és az arcába nyomnám az összes cukormázas süteményét.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském Nem vagyok jó párkapcsolatokban, hiszen sohasem volt még, és üzlet vagy sem, ez, amit itt van ezzel a lánnyal az első tapasztalatom ebben. Olyan sem volt még soha, hogy másodszor találkoztam volna lánnyal, nemhogy hetente többször is együtt legyek valakivel úgy, mint most Lilivel. Jövünk-megyünk, vacsorázunk, borozunk, beszélgetünk... és ez nem egyszerű. Nem vele nehéz, csak ez a fajta kapcsolat idegen számomra. - Hát ez nagyszerű! - mosolygok rá nyájasan, aztán lépek még egyet előre, lábujjaim a kanapé aljába ütköznek. Felemelt hangon folytatom. - Tudod, én egyik fantasztikus teóriát sem akarom viszontlátni címlapon!A szívem dobol, és hiába tartanám a szemkontaktust, Lili leül, és ki tudja mit érezve fordul el tőlem. - Te komolyan azt hiszed, hogy...? - torpanok meg a haragos gondolatfolyamban, és értetlenül ráncolt homlokkal meredek le rá. - ...hogy van, amit nem adsz meg nekem.Hát persze. Világos.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcském - Ideje lenne megtanulnod, hogy nem bízhatsz meg mindenkiben - mondom visszafojtott, de még így is emelt hangon, egészen belehajolva az arcába. Aztán megfagyok. Egyszerre lehervad az arcomról minden indulat, eltűnik a méreg, a harag, a düh. A vonásaim és ráncaim kisimulnak, és néhány másodpercig csak bámulom a színésznőt. - Mesés - morgom elszoruló torokkal, aztán az orrom alatt motyogva elfordulok tőle és elkezdem összeszedni a szétdobált felsőimet, hogy míg visszaveszem őket, a fogashoz sétáljak. A szövetkabátom belső zsebéből egy aranyszín borítékot veszek ki, és azt a lány felé hajítom. - Boldog karácsonyt - mondom neki, míg magamra kapom a kabátot, és a cipőimbe éppen csak belebújva kilépek a hidegbe.
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Színésznőcskémtovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztosan elolvasod? IGEN
Odakint nagy pelyhekben hullik a hó. Alig néhány lépést teszek az utca felé, mikor meghallom sietős lépteit a padlón, majd a hangját is a küszöbről. Kiegyenesedek, és távolba meredő szemekkel kifújom a zavaros levegőt. Aztán a vállam fölött hátrapillantok, ránézek, és bár a harag szorítja a gyomrom, határozott léptekkel elindulok vissza hozzá. - Meg fogsz fázni - morgom, mikor megállok előtte a küszöb túloldalán, és a szemeit fürkészve minden gondolatot kizárok a fejemből. Teszek egy lépést előre, testemmel tolva őt beljebb, vissza a házba. Az ajtót erősen meglököm, a csapódás azonnal kizárja a szél hangját. Cipőmből kilépek, a kabátot leveszem, a szemem viszont egy másodpercre sem ereszti Thaleiat. Elindulok felé; közeledésemmel a lépcső melletti fal irányába tolom, majd, mikor már nincs hová hátrálnia, olyan közel lépek hozzá, hogy a nadrágom övcsatja nyomni kezdje, és a férfi parfüm beleivódjon minden porcikájába. Azt akarom, hogy megrendítse a közelségem, hogy végre megtudja, milyen is az, ha én akarok valamit. A szemeim szúrósak, de már felébredt bennük a vágy. Ujjaimmal végigszántok a karjain, vállától egészen ujjai végéig, majd, ha ellenkezik, akkor némi erőszakkal kulcsolom össze kezeinket, és emelem magunk fölé, hogy végül a hűvös falon támasszam meg őket. Kínzó lassúsággal hajolok a nyakába, és orrom hegyét forró bőrén húzva feljebb, és még feljebb, csókolok bele a füle tövébe, hogy a következő pillanatban az ellenkező irányba induljak el, és arca vonalán át egészen kulcscsontjáig csókoljam végig. ...akkor most ki is tesz boldoggá kit?
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
A színésznőcske meg A hisztérika Kopogtatás nélkül lököm be a Révay ház ajtaját - most mondja valaki, hogy nem vagyunk testvérek Szörnyella de Erzsivel -, majd a cipőmet lerúgva nézek el jobbra, ellenőrzöm a fenyőfát, majd rástartolva a kanapéra, félúton veszem észre a hibát. - Te meg mi a f*szt keresel itt? - vonom fel a szemöldököm, és Thaleiára átpillantva jól nevelten megismétlem magam. - Ez meg mi a f*szt keres itt?
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
A színésznőcske meg A hisztérika Nem értem, miért van itt a nővérem, de a jelenléte sosem bizalomkeltő. Akar valamit. Csak az hiányzik, hogy ő is kössön valami szerződést Lilivel. Vicces lenne... - Valami erősebb? - kérdezem, míg a kanapé helyett feléjük veszem az irányt, és a színésznőm mögé sétálva látványosan végigmérem a hátsóját, majd jól meg is markolászva őket átvigyorgok Erzsire. - Nem tudom, mit magyaráztál Lilinek, de hidd el, ha abból a szögből néznéd őket, mint én szoktam, neked is megfelelnének.A mondandóm befejeztével még rácsapok egyet Thaleiara, majd a hisztérikához átsétálok, és míg masszírozni kezdem a vállait az ölébe pillantok. - Mit rejtegetsz előlem, hm? - kérdezem, és azzal a lendülettel ki is húzom az üveget ölelő karjai közül. A számhoz emelem, belekortyolok, majd jól meg is húzom azt. Aztán böffentve visszaadom neki, és mellékönyökölök a pultra. - Komolyan. Mi van?
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
A színésznőcske meg A hisztérika Az az édes kis simítás az arcom élén... na majd legközelebb erősebbre sikerül. Hátha. Még visszavigyorgok rá, aztán a nővéremnek és az ölében rejtegetett üvegnek szentelem minden figyelmem. - K*ssolsz. Talán, ha válaszolnál az üzeneteimre, már lett volna lehetőségem bemutatni titeket egymásnak - nyúlok át balommal Erzsihez, hogy orron pöcköljem, majd a pince említésére a színésznőm felé kapom a fejem. - És ezt csak most mondod?!Kérdésem alatt pillantásom a minden giccsel megpakolt kávéjára esik, majd ahogy visszagondolok az elmúlt heteimre, kezd egészen elhűlni az arcom. Nem elég, hogy ebben a házban csak papaya-mangó tusfürdővel lehet lefürdeni, meg unikornisos paplannal aludni, de egészen biztos vagyok abban is, hogy én is ittam már hasonlóan diznihercegnős kávét itt. Úgy néz ki, tényleg kapcsolatban élek.
|
|
|
|