Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A váratlan tapasztalatok általános velejárója a kellemetlen utóérzéssel tarkított halvány bűntudat – valami ilyesmi kísért, miután első alkalommal a fejébe néztem puszta kíváncsiságból. Most már sokkal inkább érdekel az a határozottan egyedülálló felület, amit magának teremtett. Egyelőre nem sikerült rájönnöm, hogy ez már valóban az elméje, vagy egy különösen jellegzetes okklumencia forma amivel együtt jár, hogy nem találom az áttörhető gyenge pontokat és értelemszerűen nem is ez az a kérdés, amit bedobok egy mindennapi beszélgetés közepébe.
Persze, ami késik, nem múlik – már ami a felfedezés részt illeti.
Ajkaimon széles mosoly terül el, egy halk nevetés kezdeti hangjai némi visszafogott kuncogásban fulladnak ki, ahogy leteszem a poharat a pultra, felsőtestemmel pofátlanul előre dőlve nyújtom ki felé karom, ezzel is jelezve, hogy most bele fogok mászni a személyes terébe – de ez úgysem szokott zavarni, nem igaz, Tristan? Ujjaimmal épp csak hozzáérve cirógatom meg arcát, precízen rúzsozott számmal már-már békítően kedveskedő puszit lehelek az előbb még fintorgó ajkakra. Nem mintha bármiért is ki kellene engesztelni, nincs semmi, amiért pillanatnyilag oka lenne panaszkodni – ahogy sosincs, ha úgy dönt, velem pazarolja el az idejét. Kész főnyeremény vagyok.
Visszatérve helyemre veszem újra kezeimbe a poharat, s kihasználva a szívószál adta lassú, de annál hatásosabb intoxikáció előnyeit kortyolok.
- Hmm, nem is baj – azok után, amit a roppant rövid itteni pályafutásom alatt tapasztaltam, valóban nem sajnálom. Kivételesen eltekintve attól, hogy nem nyertünk kupát, minden egyes meccsen történt valami, aminek nem kellett volna, és amire az ember nem csak, hogy nem számít, de rendesen felfogni is képtelen.
- A bálok pedig hangulatosak tudnak lenni. Van valami szentimentális a becsempészett alkohol rejtegetésében, meg, hogy „jaj, ki fog elhívni”, meg a tökéletes ruha kiválasztásában, és.. – a legjobb embernek magyarázok erről. – Persze a karácsony csírájában rontja el mindezt.
Apró bólintással térek vissza az előbbi anti-ünnepi süppedésbe.
- Valóban izgalmas – bár az első félév után nyilván senki nem nyom a kezembe megoldásra váró szupertitkos aktákat, ahogy azt páran elképzelik. – Van egy alkoholista kiképzőm aki mindenkit gyűlöl, főleg a nőket, nemi kisebbségben létezem és alapvetően úgy érzem, többszörösen túl kell teljesítenem a toxikus maszkulanitást.... Aurornak lenni tök jó!
Vagy valami olyasmi.
Igazság szerint nem ennyire drámai a helyzet – kivéve az alkoholista kiképzőt, őt nem lehet kellően súlyos jelzőkkel illetni, mert minden elképzelést messze felülmúl. A barmannhoz fordulva kérek ki magamnak egy shot jagert, amit a koktélommal nyomtatok is le.
- Hú, láttad a Rendőrakadémiát? Mert pont olyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elnyomom a parázsló csikket a hivatal amúgy is mocskos falán, mjd egy kényelmes pálcaintéssel eltűntetem, a vele járó piszokkal és bűzzel együtt. A felgyűlt késésembe belefért még egy gyors cigiszünet, az, hogy dohány szagúan jelenjek meg, nem fér bele.
Nem mintha egyébként szándékosan csináltam volna. Ugyan bevett technika megváratni a kihallgatott felet, elvégre ha bűnös, növeli a feszültséget, a szorongást, és kevesebb erőfeszítéssel többet lehet kiszipolyozni belőle - őszintén szólva kicsit sajnálom őt. Én is jártam ide iskolába, tudom, mennyi ízléstelen piócát találni, én is voltam húsz éves, szent meggyőződésem, hogy ebben a korban inkább vagy a körülmének áldozata.
Mindezek ellenére viszont ne felejtsük el, kinek a fiáról van szó. Soha, soha nem szabad alámúlni a veled szemben ülőt, ez az első számú aranyszabály.
- Igazán sajnálom a kellemetlenséget, amit a találkozó okoz önnek - zárom be magam mögött az ajtót, majd foglalok helyet vele szemben. Kész megkönnyebbülés az asztalra helyezni édesapja vaskos mappáját. - Vajda Eszter, szövetségi nyomozó - apró bólintás kíséri bemutatkozásom, miközben fellapozok pár oldalt. Persze nem mindegyiken szerepel az édesapjához kötődő információ, de könnyebben ered meg a nyelvük, ha úgy hiszik, már tudunk mindent.
We will get there.
- Biztosítom arról, hogy minden ami itt elhangzik, szövetségi titok - elvégre folyamatban lévő nyomozásról beszélünk - senki nem fog tudni arról, amit elmondasz - ujjaim öszefűzve halványan előre dőlök, éppen annyira, hogy ne másszak bele az aurájába, de ő érezze a sajátom.
- Ugyanakkor szeretném, ha tudná, hogy nem mint tettes jelenik most meg itt. Amennyiben ártatlan, nincs mitől félnie - finom, bátorító mosolyra görbülnek ajkaim. Na, nem vagyok én rossz zsaru, aki megfélemlítésre alapoz.
- Kezdjük az elején. Milyen a kapcsolata az édesapjával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vannak egyébként nálam rosszabb varázslókk is, akiknek szent meggyőződése, hogy az előítéletük rá kell bizonyítsák mindenki másra. Ebből most nem azt akarom kihozni, hogy én valami szent lennék, és nem birtokolnám a fent említett előítéleteket. Csak azt szeretném mondani, hogy az én dolgom itt és most az, hogy legjobb tudásom szerint kiderítsem az igazságott. Majd nálam okosabb emberek eldöntik, kinek milyen következményekkel jár ez az úgy nevezett igazság.
- Tudom - nézzenek oda! valakiek egész csípős nyelve van. Előhúzok a mappából egy papírt, a megbűvölt toll halk sercegéssel igyekszik minden elhangzó szót feljegyezni rá. - Ez részben az utazásainak is köszönhető, feltételezem - nincs benne semmi relytett üzenet, egyszerű megállapítás, mintha csak azt mondanám, hogy kint elég hideg van.
- Mit modott, miért kell külföldön tartózkodnia? - persze sokkal egyszerűbben megoldhatnám ezt az egészet, és kevesebb tapasztalattal talán már meg is próbáltam volna a kihasználni a kezemben fekvő képességet, de...
A legilimencia nagyon is érzékeny terep, az ember elméje hajszál érzékeny, és ő amilyen feszült, biztosan azonnal észrevenné. Ez nem azért van, mert én rossz legilimentor lennék - de ahogy az előbb is említettem: soha ne becsülj alá senkit.
Persze azt sem várhatom el tőle, hogy csettintésre ellazul és egy tea mellett kipletykálja nekem az apja viselt dolgait. Erre is lenne, ugyan kevésbé etikus, megoldás. De ott még nem tartunk.
- És ki volt az, aki ilyenkor vigyázott gyermekként magára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem az életörténetét - azt ismerem, ami a papirokon szerepel róla. Történetesen, és nem túl meglepő módón, minden amit elmond, egyezik azzal, amit megtalálni róla. Ezek elég alap információk, nem enged magán fogást, elég rendesen felkészítették.
Vagy épp tényleg nem tud semmit, és csak egymás idejét pazaroljuk.
- Gyerekként soha nem merült fel benned, hogy szeretnél vele utazni? - megint egy egyszerű kérdés, nem hallottam még olyan gyerekről, aki ne vágyott volna a külföldi rokon társaságára, az élményekre, az ismerelenbe. Vagy ha mégis, akkor annak általában nyomós oka volt, a család mélyen bele tudja ültetni az ifjú elmébe, ki a "rossz" a családban.
Persze arra a témára is kitérhetnénk hogy a szóban forgó gyámja, az édesapja testvére szintén auror. De nem most.
Közben, ahogy oldódik a feszültsége, lehelet finoman próbálom kitapogatni az elméje határait. Persze, hogy ebbe nem egyezett bele - mégis ki tenné? -, pont ezért kell óvatosnak lennem vele, hogy ne is bukjak le.
- Hogy viseled a hirtelen jött hírnevet? - biztos vagyok benne, hogy az iskola falai között megy a megbélyegzés, na de azon kívül? Senkiek nem kell sok ész, hogy összerakja a két családnevet - az embereket ismerve pedig, ez nekik abszolút elég ahhoz, hogy valakit gyűlöljenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vannak bizonyos körök, ahol kevésbé ismernek, mint Vajda Eszter, és többnyire, mint Vajda Eszter, Vajda Richárd lánya. Sajnos, ugyan ritkán, de ezekben a körökben is eleget kell tennem a szociális kötelezettségeknek. Nem nevezném feltétlen kínnak, elég nagy rutint szereztem már bennük, úgyhogy nem kell feltétlen megerőltetnem magam abban, hogy mosolyogjak és mindenkinek azokat a válaszokat adjam, amiket hallani akarnak. Ugyanakkor eltelt már egy pár év, történt egy pár dolog, és a mikor szerzed meg a diplomád?, valamint mit csinálsz iskola után? kérdéseket felváltották a sokkal kellemetlenebb mikor házasodsz meg?, és mikor lesznek gyerekeid, hát tiszta vén lány vagy már! vélemények, és a velük járó kéretlen tanácsok.
Egyértelműen, a már fél lábbal a sírban járó Erzsike néni nem fogja megérteni, hogy már más világot élünk, és az emberek nem tizennyolc évesen vállalnak gyereket, meg a fontossági sorrendben a családalapítás helyét már átvette a karrier, és nem utolsó sorban, egy férfi már csak akkor kísér haza, ha megigééred neki, hogy aznap szerencsés lesz.
De hogyne, az én koromban tiszta szégyen, hogy még csak férjnél sem vagyok! Mindig megeledkezem arról, mennyire morálisan rombolóak tudnak lenni ezek az események.
Lekortyolom az édes borom maradékát, csendben elszlalomozom a folyamatosan magyarázó mamika mellől, visszapillantva megállapítom, hogy fel sem tűnik neki, már magában beszél a hanyatló fiatalságról.
Megkönnyebbülve foglalok helyet a bár előtti magas széken a lábaim fellélegeznek, amit egy, a kelleténél hangosabb sóhajjal kísérek. Amikor az ember hozzászokik a bakancsokhoz és sportcipőkhöz, rendes fájdalmas magassarkút felvenni.
- Nekem egy pohár cappucino lesz - adom le a rendelésem mikor felém fordul a barman. Tudom tudom, nem szokmányos, de hosszú még az este, és ha az előzőhöz hasonló iramban folytatom az alkohol fogyasztását, előbb utóbb átmegyek alpáriba. Fontos ismernünk a határaink.
Ajkaim lefelé fordulnak, ahogy megpillantom a kis házimanót, a pia mindig ilyen érzelgőssé tesz, nem is értem, ilyen nincs.
- Szegény, olyan édesek - kisöpröm hosszú hajam aromból, ahogy a mellettem várakozó felé fordulok. A másik mellékhatás: feleslegesen sokat is beszélek.