Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A P U
kill our way to heavenGyerekként hihetetlenül csodáltalak, amiért bármikor, bárhol is voltál, bárkik is vettek körbe, mindig úgy urald a környezetet, mintha a tiéd lenne, mintha legalább rajtad múlna az életük. Olyan akartam lenni mint te, megkérdőjelezhetetlen, határozott, olyan, akinek nem mondanak nemet és akinek bárki engedelmeskedik, kérdések nélkül. Úgy viselkedtem, mint te, a babaházamban gyakoroltam a mozdulataid, ahogy beszéltél, annyira, annyira büszkévé akartalak tenni, annyira vágytam, hogy csak engem szeress, csak én létezzek a számodra, senki más, semmi más, hogy mire felnőttem, elfelejtettem, ki vagyok én.
Elfelejtettem, hogyan lehetnék én.
Sosem voltam én.
Szinte csodálattal követem az alakod átölelő fénysugarakat, mintha ők zavarnának meg téged,mintha nekik kellene engedélyt kérniük, hogy hozzád érhessenek. Melegen felcsillan pupilláim mélyeiben, szinte visszanevetnek rád.
- Nem haragszol? - hirtelen, halkan bukik ki a kérdés, talán most először fókuszálok rád, szemöldökeim értetlenül vonom össze. Akkor mégis miért pofoztál fel? Az ütés emlékétől összeszorítom ajkaim, nagyot nyelek, szinte érzem a következő pofon szelét a szemtelenségtől, végül csak felhúzva lábaim ölelem át szorosan térdeim, besüppedek a drága kárpitozású fotelbe, szeretnék eltűnni, szeretnék újra apró kislány lenni, akit valósággal elnyel a hatalmas darab.
Lesütöm szemeim, szégyellem magam, persze, hogy szégyellem. Mindig tökéletes akartam lenni, mindig meg akartam felelni neked - mindig meg akarok felelni neked -, és ez annyira megerőltető, annyira nehéz, felnőni az elvárásaidhoz, hogy képes lennék beleroppanni. Azt hiszem, félúton mindig meg is teszem.
Újra nagyot nyelek, ujjaim elernyednek, majd újra megfeszülnek, finoman megrándul szám széle, ahogy körmeim újra a húsomba vájnak, de nem szisszenek fel, nem adok neki hangot, hiszen annyi mindent fojtottam már magamba, miért pont ezt ereszteném ki? Nem szeretnék válaszolni. Nem akarok válaszolni, állkapcsom újra megfeszül, ahogy összeszorítom fogaim, tekintetem konokul a poharadra szegezem. Úgyis mindent tudsz.
Aprót szusszanok.
- Az idősebbik - felelem végül csendesen, mielőtt átlépnék hallgatásommal egy bizonyos határt.
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kedves A R I E
x eszti || tovább
Csókolom. A reag nem csak kiskorúak számára tiltott, de illegális szerek használatát tartalmazza meg egyéb felnőtteknek való dolgokat, ezért 18+ besorolást kapott. Tovább szeretnél olvasni? Igen? Biztos? Here we go
Oké. Alapjáraton nem vagy a szex közben beszélgetés híve, mert, és most gondoljon mindenki amit akar - miről beszélek, eddig is mindenki azt gondolt, amit akart, különösebb háttérinfók vagy egyáltalán minimális ismeret nélkül -, de a saját elveim szerint - ó igen, tudom, számomra is ennyire meglepő, hogy még vannak - a szex egyszerűen nem arra van, hogy belemenj a másik lélektanába, meg a borzalmasan nehéz, megpróbáltatásokkal teli életébe.
Szeretnék az arcomra vagy a homlokomra tapasztott kézzel felröhögni azon amit mondd, de ehelyett csak egy nyögés szalad ki elnyíló ajkaim közül ahogy a meglepetéstől hirtelen rászorítok karjára - ha most azt fogod mondani, meglepetés!, akkor vagy saját magam, vagy téged, de valakit biztosan fel fogok pofozni, amitől vagy valami kurvajó fog történni veled, vagy velem nem fog történni semmi, mert megsértődsz. Hogy régész legyek! Mi lenne erre a megfelelő válasz? Hogy pedig igazán jól tudsz bányászni? A pletykákkal ellentétben van egy bizonyos szint, ami alá soha, semmiképp nem lennék képes süllyedni a saját önbecsülésem miatt, és ha ezt kimondanám, akkor bizony megtenném. Erősen ráharapva alsó ajkamra mosolyodok el még mindig attól, amit az előbb mondtál, lehunyva szemeim halkan felsóhajtok - valahol, egyáltalán nem mélyen belül, arra vágyok, hogy rájöjj, velem aztán igazán nem kell finomkodnod, mármint érted, mi Vajdák, hát, elég csak ránézned bármelyikőnkre, és már az arcunkról lerí az a mértékű daddy issues és egyéb, gyerekkorunkból fennmaradó problémák, amiket jobb híján az ágyban próbálunk kiélni - egyesek egész hálásak tudnak lenni ezért.
Másrészt meg, elég hamar megsértődöm, ha nem rólam van szó. Oké, hogy kibaszott szexi lehet a kép, ahogy Cath-el smárolok, de valahol elég sértő, ha egy férfinak nem is rád áll fel, hanem arra, ahogy egy másik nővel vagy, és ha ebbe komolyabban belegondolnék, akkor vagy ideges, vagy szomorú lennék, és akkor biztosan nem fog itt történni semmi - érted, vannak dolgok, amik akkor is vágyölőek, ha valakinek az ujjai járnak benned. Érted?
Szóval, a lényeg, hogy Arie nem nagyon járathatja tovább a száját, ha mindkettőnknek jót akarok - vagy máshol kéne járatnia a száját. Ujjaim végigszaladnak karodon, válladon, nyakadon, felkúsznak tarkódon, belemélyednek a hajadba, hogy újabb sóhajt lehelhessek ajkaid közé, ahogy egészen a sajátom mellé húzom fejed.
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A P U
kill our way to heavenIndokolatlanul világos szemeim bizonytalanul inganak meg arcodon, torkom összeszorul, ahogy újra nyelek. Hiszek neked, hiszek a kimondott szavaidnak, és szinte már kényelmesen, kényszeresen ringatom magam a képbe, hogy tényleg nem haragszol rám, holott ismerlek, Merlinre, annyira ismerlek, pontosan tudom, hogy hogy ez még mennyi minden mást is jelenthet nálad. Mély levegőt veszek, hagyom, hogy az iroda jellegzetes illata betöltse a tüdőm, onnan szorgosan hordja szét szerte a testemben millió kis vértest, szinte egyé válok vele, szinte egyé válok veled. Bizsergő arcom térdeimre simítom, magam sem tudom, kitől is várok pontosan enyhülést, tőled, a kimondatlan szavaid beleképzelt értelmébe, vagy magamtól, mint az elmúlt időben annyiszor, mintha egyedül lennék, mintha fokozatosan magányosodnék el.
Megemelve szemöldökeim nézek rád újra, ahogy megszólalsz, ajkaim értetlenül nyílnak el egymástól. Sosem beszéltünk ilyenekről. Sosem kérdezted meg tőlem, miért rajongok szinte már gyerekesen, elvakultan Benjáminért, mintha soha nem is érdekelt volna, miért választok, mintha nem is lennél kíváncsi az okaimra, csupán a bukást látnád, a vétkem, azt, hogy mindent egyetlen gondolattal, egyetlen tettel rombolok le, amit olyan gondosan építettél körénk.
Nem tagadom, mennyire félek, a gondoltaidtól, a gondolataimtól, hogy egyetlen rossz szóval még lejjebb áshatom magam a tekintetedben, pedig már azt hittem, ennél tovább süllyedni képtelenség. Most mégis itt vagyok. Mégis számon kérsz. Nyelvemmel nedvesítem be kiszáradóajkaim, erősen harapok rá utána, hogy a fájdalom visszarántson az eszemhez. Most, hogy hirtelen annyi mindent elmondhatnék neked, nem jut eszembe semmi, ami érdemes lenne rá, ami különleges lenne, amitől annyira boldog lehetnék, hogy mindenképp tudnod kelljen róla. Halkan szipogok, arcomon végigfolyik egyetlen, hideg könnycsepp, ahogy összeszorítom fogaim.
- Nagyon jól éreztem magam - amíg el nem kezdtem sírni amiatt, hogy meg fogod tudni, annyira, annyira tudtam, hogy meg fogod tudni, mintha nem is csinálhatnék semmit anélkül, hogy te ne bólints rá, vagy ne hunyj szemet felette. - De nem fog újra megtörténni.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E M
x énAjkaim közé csípem a málnás koktél szívószálát, ahogy tekintetemmel követek egy, az asztalunk mellett elhaladó alakot, bájosan mosolyodom el, ahogy ő visszafordul és összenézünk, de mielőtt bárki is elhinné, hogy ebből ma este bármi is lesz, kék íriszeim visszatalálnak az én tökéletes, csodálatos, hibátlan kisöcsém vonásaihoz, és finoman vállat vonva szívok bele a jeges folyadékba. Először a szivar végéből felfelé szálló, levegőbe csipkés mintájú alakokat rajzoló vékony füstre tapadnak kék íriszeim, onnan vándorolnak tovább arcára, állára, az orra vonalára, végül megállapodnak a visszaköszönő, hasonlóan világos szempárban, ő is kap egy mosolyt. Aztán vállat vonva felszusszanok.
- Na jó, figyelj - miközben sminkeltem, megígértem a tükörképemnek, hogy csak gondolatban fogom felemlegetni Lilit, mert tudom, hogy mennyire szereti, én is kedvelem, de az már nem tetszik, hogy egyre több dolgot nem mond el nekem, ezért pedig nem is feltétlenül a lány a hibás, és ezt nem is akarom éreztetni. Ez nem Liliről szól, hanem rólunk.
- Most - könyököm megtámasztom az asztalon, ahogy kinyújtom kisujjam, egész testemmel a testvérem felé fordulok, és addig így fog ez lenni, amíg le nem vágódik neki, hogy mit akarok. - elmondunk egymásnak mindent, amit eddig nem tettünk meg.
Titkok nélkül, elhallgatott félmondatok nélkül.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MAz ajkaimon játszó mosoly még szélesebbé válik, ahogy minden részletét látom, ahogy megváltozik az arca, ha másra néz, és megint meg, ha rám, ahogy minden egyes apró gondolata tudatosan ül ki vonásai szegletébe, én pedig úgy olvasok ezekből a jelekből, mintha nyitott könyv lenne számomra. Ricsi különleges, mindig is különleges volt nekem, sokkal többek vagyunk egyszerű testvéreknél és mindig is többek voltunk, és most, ahogy mindkettőnk egyre jobban komolyodik, kezdjük elhagyni a gyerekes szokásainkat, mintha csak még szorosabb lenne ez.
Akkor is, ha ő épp távolabb áll.
Állam a szívószállal játszadozó kézfejemre ejtem, már épp kétségbeesetten lebiggyeszteném ajkaim, amiért a hülye - nem hülye, dehogy hülye, örökké tudnám nézni a végéből szivárgó, nehéz füstcsíkot - szipuja fontosabb nálam - vagy, hogy egyáltalán létezik dolog, ami fontosabb nálam, de ez most részletkérdés - aztán boldogan mosolyodom el újra.
Hogy aztán megint ne mosolyogjak.
- Apa behívott magához a múltkor - és mindketten tudjuk, mit jelent ez, nem kell részletekbe menően magyarázkodnom, hogy tudjam, érti. - Te jössz. Mi történt a kocsival?
Hazugság lenne azt mondani, hogy nem ide akartam kilyukadni már az első szavamnál, de gyűlölöm, annyira gyűlölöm, ha kihagynak valamiből, és amióta elkezdődött a kampány, egyre többször érzem ezt.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MBaszki.
Túlzás lenne arra gondolni, és nem is akarok, hogy az öcsém gyilkos, vagy, hogy az öcsém cserbenhagyásos gyilkos, vagy, hogy az apám ÉS az öcsém gyilkos, csak eltussolták - és ki tudja még mi mást -, és látod, annak ellenére, hogy azt mondtam, nem akarok ilyenekre gondolni, máris túlgondoltam. Miért nem derült ki. Ha nem is derült ki, miért nem mondta el. Nem láttam az autót, nem láttam a benne okozott károkat, de a hülye is tudja, hogy ha szervízben van egy ennyire erős jármű, akkor ott történnie kellett valaminek, és már nem azért, de még senki nem javíttatott azért kocsit, mert egy nő, unalomból, rátette a motorházra a seggét.
Egy pillanatra átfut gerincemen a hideg.
Oké, ne lássunk ebbe többet annál, mint ami.
Tekintetem ide-oda ugrál arcodon, egy pillanatra összeszorítom ajkaim, szinte már kibukik belőlem a következő kérdést, de szóról szóra, betéve ismerem a szabályokat, és akkor sem szegném meg őket, ha az életem múlna rajta. A mi szabályaink. Először válasz, utána kérdés. Szinte már ösztönösen követem őket. Mélyen szívom be orromon a köztünk feszülő levegőt, ahogy fájdalmasan nagyot dobban a szívem, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a kérdésedtől, vagy a reakciómtól ijedek meg jobban.
- Nem tudom. - félek, félek attól, hogy igen, félek attól, hogy mi lesz, ha igen, félek attól, hogy újra a rossz személybe, annyi, annyi mindentől félek, hogy reggelig folytathatnám a sort. - Félek, hogy az leszek - és újra rosszul fog végződni. - Te vezettél?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MPróbálok elmosolyodni, de csak addig jutok, hogy szinte már bűnbánatosan süssem le szemeim, amiért hirtelen végtelenül haragszom magamra, hiszen nézz magadra, Ricsi, te is szerelmes vagy, neked is van valakid. Nem kellene emiatt összeugornia a gyomromnak, nem kellene rosszul éreznem magam, nem kellene azt hinnem, hogy majd emiatt foglak elveszíteni. Mert félek ettől, és bárhogy is próbálom hitegetni magam, amióta elkezdődött a kampány, amióta Lili bekerült az életünkbe, érzem, hogy egyre távolabb kerülsz tőlem, pedig én még mindig kétségbeesetten kapaszkodom beléd. Szeretném ezért nem a barátnődet okolni. Tényleg. Nagyon kedvelem Lilit, nagyon könnyen, magától értetődően vagyok vele kedves, néha meg mernék rá esküdni, hogy rettenetesen közeli barátnők vagyunk, de a politika mindig is az életünk része volt. Egyedül ez változott.
Nagyot nyelek. Szóval nem te vezettél. Csodálatos. Egy újabb dolog, amiben képtelen lennék téged látni hibásként, akkor is, ha az voltál.
- Néha. Mondjuk - túlzás lenne azt mondanom, hogy randizunk, különben is gyűlölöm azt a szót. Gyerekes, egyszerű, felületes, csupa olyan dolog, amibe nem akarok belekezdeni, aminek, nem is olyan mélyen, az ellenkezőjére vágyok. Arcom összekulcsolt ujjainkra hajtom, így nézek rád. - Mi lesz most, Ricsi?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MAnnyi mindent nem tudunk. Jobb szemöldököm megemelkedik, elhúzom szám szélét. Amíg ketten voltunk - szinte röhöghetnékem támad a gondolttól, ketten a világ ellen -, amíg együtt csináltunk mindent, nem volt olyan, hogy nem tudom. Te nem ütöttél el embereket. Nekem nem kellett bevetnem a kisujjam, hogy kiszedjem belőled az életed. Nem voltak egymás előtt titkaink, és nem voltak megoldhatatlan problémáink.
- Úgy érzem mintha valaki más - és pontosan tudjuk, ki, pedig ez volt az egyik szabályom ma estére, hogy nem hozom fel sem őt, sem a nevét, és látod, látod, a saját ígéreteim szegem meg, hogy újra közel férkőzhessek hozzád, mégis hogyan tartsam így össze magam? - kezdené átvenni a helyem az életedben.
És olyan, mintha a lelkem tépné ki éppen a mellkasomból, fáj, sajog, és képes lennék sírni tőle, de annál én sokkal több, sokkal jobb vagyok, ez pedig sem Lili, sem a kapcsolatotok ellen nem szól. Egyszerűen csak gyűlölök emberek miatt sírni.
- Mennyire szereted őt?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MAjkamba harapok, erősen, ahogy rád nézek, és valamiféle mosolyt erőltetek az arcomra, de azért nem viszem túlzásba. Nem szeretek gyenge lenni, sosem erre tanítottak, nem szeretek megtörni - feltűnt már bárkinek, hány dolgot soroltam fel az elmúlt percekben, amiket nem szeretek magamban, a világban, de még egyet sem, amit igen? Nincs értelme hazudnom neked, sem a szavaimmal, sem a tetteimmel, jobban ismersz bárkinél és bárminél ezen a világon, azonnal észrevennéd, azonnal rajtakapnál.
- Remélem - bólintok rá. Csak legyen így. Aprót szusszanok, ahogy arcom újra a kezeinkre simítom, az egészen a hajhagymákig bizsereg a csattanás emlékétől, de már nem fáj-
- Azt mondta, nem haragszik, és, hogy újra olyan vagyok, mint akkor - annyira, annyira kísértetiesen hasonlítotok egymásra, hogy az egészen megrémít.
- Mi lesz, ha ugyanaz fog történni? Nem akarom, hogy megint rajtatok menjen át ez az.. egész.
Tudom, hogy miattam rajtuk csattant szinte minden, a sajtó, az ítélkező pillantások, és annyira, annyira sajnálom az egészet, még most is.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MHangod nyugtatóan visszhangzik koponyámban, hullámzik a csontok alatt, úgy érzem maga tőlük, mint egy óceánon hintázó csónak. Hiszek neked, hinni akarok neked, szeretném, ha igazad lenne. Szemöldökeim gyanakodva húzódnak össze, most az én ujjam feszül meg a tiéden. Nem hagyhatsz itt, Ricsi. Nem hagyhatsz egyedül te is, nem maradhatok egyedül újra.
- Bárhová - nem kell gondolkoznom a válaszon, holott tudom, mennyit jelent ez, hogy így, most kimondva sokkal több súlya van, mégis. Soha nem válaszolnék erre másként. Lehunyom szemeim. - Hogy jutottunk idáig?
Szeretném, ha csak feleannyira hangzana drámainak, mint amilyen így, kimondva. Tudom, hogy az alkoholtól sokkal, sokkal érzékenyebbé válok, de hiába próbálnánk meg tagadni. Mindketten rengeteget változtunk az itt töltött idő alatt, sokkal, sokkal másabbak vagyunk, még ha a világ nem is látja, ha most rá kellene néznem az akkori énemre, szinte rá sem ismernék, és tudom, hogy te is hasonlóan érzel. Egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy te szerelmes leszel valakibe, egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy nekem egy idő után már nem lesz elég ez, a felelőtlenség, a komolytalanság.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
É D E S E MMegemelem egyik szemöldököm, ahogy hallgatlak, végül aprót bólintok. Legyen. Csináljuk. Bízom benned, tudom, hogy bármire képes vagy.
Beszívva alsó ajkam nyalok rajta végig, a rá tapadó szirupos ízen, ahogy arcod vizslatom, próbálom kitalálni, mire gondolsz, miközben beszélek, kitalálni belőle, mit fogsz tenni, mi fog történni. Lassan kieresztve a tüdőmbe szoruló levegőt ingatom meg nemlegesen fejem, ujjam megremeg a tiéd szorítása alatt.
- Neked akartam - nem hazudok. Nincs miért hazudnom. Tény, hogy az elmúlt egy-két napban haragudtam Lilire, amiért csak vele foglalkozott, én pedig a háttérbe szorultam, de tudom, hogy a testvérem boldog vele, és ez nagyon sokat jelent nekem. Nem akarok magyarázkodni, mert nem érzem magam bűnösnek. Leírtam Lilinek, hogy bíznia kell Ricsiben, és ez, a kép, nálunk nem igazán számít semminek, mert ha meg akarja csalni, akkor azt semmiképp nem egy telefonos applikáción keresztül fogja csinálni. Összeszorítva ajkaim várok, magam sem tudom pontosan, hogy mire.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
Elmosolyodom, halványan megrándul a szám széle, mert az, amit mondasz, ahogy mondod, hogy tudom, mennyire komolyan gondolod, és nem csak engem akarsz megnyugtatni vele, meghat. Pedig nem szeretek érzelmes lenni, és gyűlölöm, ha valaki látja rajtam, ami belül folyik, de jól esik, mindennél jobban esik. - Mindig melletted állok, Ricsi - lehet, hogy nem tetszik a döntése, lehet, hogy van, amikor nem támogatom a tetteit, de mindig, mindenhol mellette vagyok, és akkor sem lenne ez másképp, ha valaki kést szegezne a torkomhoz. Ő a testvérem. Ő az egyetlen testvérem, az egyetlen, aki számít, és ha valaki ennyire fontos neked, akkor megtanulod elfogadni a dolgait, ha mosolyogsz rajtuk, ha nem, mert a tény, hogy él, hogy van, fontosabbá válik minden másnál. Megkönnyebbülten szusszanok fel, elfekszem a kanapén, fejem az öledbe hajtom, lábaim a kartámláról lógatom le, és pontosan tudom, hogy ezért senki nem fog megszólni. Először össze-, majd felvonom szemöldökeim, így pillantok fel rád, tekintetem le se veszem arcodról. - Miben nem vagy biztos? - sok elköteleződés van most a vállán. A választások, a barátnője, felelősségek, rengeteg felelősség, és nem tudom pontosan, melyikre is gondol most, de bármi is legyen a válasza, meg fogom érteni, mindig megértem, ítéletek nélkül. Kicsit elbiggyesztem ajkaim, de ez nem jelenti azt, hogy nincs igaza. - Miért utálod őket?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicámmeleg vanCica dolgozik, ebben pedig, persze, még mindig az a legjobb,hogy felhagyott az apáca-remete életmódjával, de az sem elhanyagolandó tényező, hogy egy kocsmában dolgozik, az alkoholnál már pedig csak az jobb, hogy nem kell elviselni csomó idegen jelenlétét is mellé. Felkuncogva hunyom le szemeim, a rekeszizomrángásától pamacsokban szökik ki orromon a szál füstje, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam, miközben megcsóválom fejem.
- Szerintem te nem részeg vagy kedvesem, szerintem te be vagy állva.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicámÚjra kuncogni kezdek, a pohárnyi rosét - azért ne adjuk alább, na, érted - kimelegedő homlokomnak támasztom, és csak nevetgélek, mint valami hülye, pedig én nem is szeretek csak így röhögcsélni. Megáll az eszem.
- Pedig te még láthatnád - megemelve szemöldököm, oldalasan pillantok rá. - Gondolj csak bele, hányszor nézhetnél férfi fenekeket trottyos hasak helyett - remek barátnő vagyok, igen, szerintem is. És akkor újra nevetni kezdek, rendesen kibukik belőlem, kicsit még előre is görnyedek tőle.
- Azt értékelné, ha mást is nyalnál - ezt pedig a világ legszórakoztatóbb viccének élem meg. Hiába. Nézz csak végig a családom új generációs tagjaim, még csak esélyem sem volt nem disznó dolgokat tanulni.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicám- Hát persze - vigyorgok tovább, ahogy belekortyolok a mennyei borba. A hidratálás nagyon fontos, főleg ilyen körülmények között, amikor az ember lánya bármelyik pillanatban kiszáradhat.
- Ohh fúúúúúúúúj - még a nyelvem is kinyújtom, ahogy fintorogva felhúzom orrom. Nagyon, nagyon nem szeretnék arra gondolni, milyen lehet majd, mikor szóban forgó Mikulásunk ne adj isten össze akar bújni Cath-el, de hát Merlinre, már késő!
- Neeeeeeeem - megforgatom szemeim - pedig ha szexi tanár úr magánórát akarna adni! - nem vagyok normális. Biztosan nem vagyok normális.
- A sziporkázó, csodálatos, utánozhatatlan személyiségem - kihúzva magam dobom vállam mögé hajam. - Ki mást?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicám- Persze, jóképű fiatalember, hol találsz itt olyat? - megcsóválva fejem húzom magamhoz az üvegem, hogy újratölthessem a poharat. Persze, ismerek embereket, olyanokat is, akik eljönnének velem, de csak azért elcipelni valakit, hogy ne legyek egyedül, megalázóbb lenne, mint odaállni, és azt mondani, igen, bicsíz, én erős, független nő vagyok!
Fenéket.
- Húha - újra nevetni kezdek. - Képzeld, a múltkor találkoztam valakivel, akit érdekelt volna ez a program.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicám- Hát persze, a papa eléggé kilenne, ha megint valami idősebb taggal kombinálnék - ha most lenne szívószálam, az nagyon illene az ártatlan pislogásomhoz, a nagy szemeimmel és szempilláimmal, de nincs, így marad a kortyolgatás, hogy utána jólesően dorombolva billenthessem hátra fejem, ahogy piszkálni kezdi a hajam.
- Én? Eszemben sem volt. El voltam foglalva, hogy rám is figyeljen.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicámÉn mondjuk értem apámat. Soha, soha semmi jó vége nincs, ha valaki megtetszik, egy kis botrány itt, egy kis őrizetben éjszakázás ott, következőre talán összejön Putyin, és akkor egy harmadik világháborút is odarobbanthatok.
- Hát - megemelve szemöldököm kortyolok bele a borba. - Ádáméknak le kellett tenniük a megszeghetetlen esküt is ilyen-olyan... dolgokra - amikről nem beszélünk, legalábbis másoknak nem, és ez valahol normális is, az ember nem szeret hencegni azzal, hogy hé, kényszerből megházasodtam, de ha ez nem lenne elég, még meg is halok, ha elválok! Újra kuncogni kezdek, ahogy megcsóválom fejem.
- Tudod mi lenne abból, ha kikerülne az a kép valahova? - botrány. És bár nem mondtam ki, de valahol megígértem Ricsinek, kettővel ezelőtt, hogy nem lesz belőle több.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicámHomlokom maradt szemöldökkel hallgatom, ez az egész feltételezősdi, kicsit még nevetgélni kezdek. Leszbikus már egészen biztosan nem lehet egyikőnk sem, de biszex, az még határozottan, bár nem értem, ebbe minek is kezdtem bele, elvégre az senkinek nem lenne hátrányára.
- Denis szerintem ezért nem dobna, legfeljebb megkérne, hogy ha csináljátok, legyetek hárman - nem mintha annyira ismerném Denist, de elég csak a nőügyeire gondolni, és az ember máris rájön, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen.
- Van az a dolog, amiért letenném - bólintok.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
kiscicámNevetve fejelem le homlokkal az asztalt, pultot, bármi is legyen ez, rajta gurgulázva a homlokommal szusszanok fel. Annyira, annyira hülye vagy Cath, pedig pár napja az ember még ki se nézte volna ezt belőled.
- Az kár, mert már megvan a nászajándékod - műszomorúsággal biggyesztem le az ajkaim.
- Nem? Hmmm - lehunyva szemeim, oldalra biccentve fejem gondolkodom el.- Ha Ricsiről lenne szó, én mindenképp megtenném - bólintok párat, megerősítésként.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A K I S H E R C E G
xxxTöbb dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A K I S H E R C E GFogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A K I S H E R C E G- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
A K I S H E R C E GPersze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
Manókámx esztiNagyban megforgatom szemeim, ahogy a kamerába beszél, nem mintha bele akarnék szólni abba a bármibe, amit ő és Brightmore - hogy lehet valakit egy lámpának elnevezni, könyörgöm, hát gyűlölik őt a szülei? - csinálnak, de hé, épp részeg, és élj te bárhol, a fiúkról, akikkel a részeg lányok beszélnek, az összes mese igaz.
Nagyon meg fogja ezt bánni holnapra a kisasszony, de mégis ki vagyok én, hogy megállítsam őt az élete legrosszabb döntéseiben? Tudjátok vannak azok a barátok, akik egyenesen biztatnak a katasztrófára, miközben próbálnak lebeszélni, de azért mégsem eléggé - én pont ez a barát vagyok.
- Dehogy gyűlölöd őt - megingatom fejem, fülem mögé tűröm pár hajszálam, enyhén beleszédülök abba, ahogy hajolgatni kezd, szóval utána fekszem én is, csak így, le a vízpartra, és nevetni kezdek, ahogy egy kőről kezd áradozni. Homlokomra támasztom kézfejem, mélyet szusszanok a budapesti, tisztának véletlenül sem mondható levegőből.
- Ó bébi - lehunyva szemeim sóhajtok fel. Amikor süt a nap, még nagyon jó meleg van, de, most nyilván nem, bár ezen a ponton már nem is nagyon fogom fel, hogy kezdenem kellene valamit a hideggel.
- Te is lefeküdhetnél - kezdek kuncogni újra.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
ManókámVele együtt nevetek, szinte boldognak is lehetne mondani, ha nem lenne ennyi alkohol a véremben, elvégre, a bortól mindig különösen boldog vagyok, így hát, a rosé-boldogság nem is számít.
Értetlenül mormogva vonom össze szemöldököm, ahogy visszakérdez, igazából elég lassú most a felfogóképességem, de pár másodpercnyi fáziskésés után hangosan nevetve rázom meg a fejem.
- Velem, butaaaa - persze, lehet, hogy ő nem így értette, vagy én nem érettem úgy, esetleg mindketten félrebeszélünk egymás mellett, de meglehet, hogy már rég túlragoztam ezt az egészet, azért tovább nevetve fetrengek.
- Biztos vagyok benne, hogy sötétebb alapozót használnának hozzád - lehunyom szemeim, teljes nyugalomban, arcom az ő fejéhez hajtom, felhúzom térdeim.
- Jaj - újra felnevetve takarom el tenyeremmel szemeim. - Az a fiú úgy nézte a melleid Cath, már nekem fájt - kezdem el rázni fejem, ami nem feltétlenül kényelmes így, de most nem is feltétlenül érdekel. - Tökre összházasodhattál volna Levivel - elvégre, őt még szereti is, és, ha mással ilyen egyszerűen megy, akkor vele miért ne?
- Hm - kinyitva szemeim szusszanok fel, tekintetemmel csillagokat keresek, amit, elég nehéz találni a város fényei mellett. - Nagyon sok mindent megbántam már az életemben - nagyon sokan tudják, még soha nem mondtam ki, de akik ismernek, igazán, azok tudják. - Néha csak vissza szeretnék menni, hogy mindent másképp csinálhassak.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
M A N Ó K A- Hmmm - csak ennyit fűzök hozzá. Alapvetően mindenkiről megvan a véleményem, úgy a tetteikről, mint az általános viselkedésükről, de nem szokásom megosztani azt másokkal. Persze, megesik, hogy eljár a szám, amikor nagyon szét vagyok esve, vagy, ha olyan szinten megbízok valakiben, hogy meg merjem tenni - az első lehetőség világéletemben többször állt fenn, mint utóbbi. Aprót vonok vállamon. Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem Leventét, de sok mindent elmond az emberről, honnan jön, és az én, személyes véleményem szerint nem szabad megbízni abban, akinek az apja legilimenciát, az anyja meg kriminálpszichológiát tanít.
- Nehezen fogod elfelejteni, ha snapchaten küldözgetsz neki videókat - szkeptikusan megemelem szemöldököm, vagyis próbálom, de a végére csak hunyorgok, így pedig el is veszti a komoly értékét.
- Hú - összevonom szemöldökeim - most sikerül, azt hiszem -,ahogy hallgatom őt, felkönyökölve fordulok felé, és rázni kezdem fejem. - Nehogy sírj egy fiú miatt, Catherine Hope Payne! - ha létezne olyanom, hogy egyensúlyérzék, akkor most a fél kezemmel megragadnám a vállát, és jól megráznám őt - jó, mégsem, így fekve elég veszélyes lenne -, de így csak megbököm mutatóujjammal az orra hegyét, és őszintén elcsodálkozom, hogy sikerül becéloznom első találatra a pontot.
- Ajh - felsóhajtva dőlök vissza a betonra. - Ne akarj soha olyan lenni, mint én, Cath. Ötvenöt kiló vagyok, és ha hiszed, ha nem, a világ legnehezebb dolga megtartanom - nagyon, nagyon sokan mondták már, kórosan sovány vagyok, vagy, hogy biztos képtelen vagyok megenni egy hamburgert, pedig nem így van - nyilván azért nem is viszem túlzásba a gyors kaját -, de néha csak sírni szeretnék, amikor kijövök a teremből.
Azt mondják, azokat a dolgokat szeretjük a legjobban, amik fájnak.
- Nem tudom - aprót vonok a vállaimon - tudod, néha úgy érzem, hogy helyrehoztam a dolgokat, de utána mindig, mindig történik valami, mintha egyszerűen csak unalmas lenne a normális - az öcsém és én, sosem akartunk normálisak lenni, és soha nem is lennénk rá képesek. Ezzel a névvel egyszerűen csak nem fér össze egy átlagos élet, kell a reflektorfény, kell, hogy az emberek beszéljenek rólunk, hogy ismerjenek, hogy irigyeljenek, de az egésznek ára van.
- Nem tudom - lehunyom szemeim. - Nem hiszem. De az öcsém és az apám - nem, az apám soha nem mondta ki, de látom a szemében, akárhányszor csak elidőzik rajtam a tekintete - a fejükbe vettek valamit. Szerintem nem létezik ez a valami, mármint.. Oké, figyelj - újra felkönyökölök - biztos hallottál az iskolaváltásunk.. körülményeiről két éve - néha belegondolok, milyen régen volt, és fel sem fogom, hogyan telhetett el máris két év - csináltam egy hülyeséget, olyan hülyeséget, mint akkoriban, és most azt hiszem, azt hiszik, újra van egy Benjámin az életemben, aki nem Benjámin, de - elhúzom szám, ahogy megcsóválom fejem. - én nem hiszem, hogy erről lenne szó, érted?
|
|
|
|
|
