29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikecz Emese összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 28. 20:53 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Megvonom a vállam.
- Szerintem meg nem. És itt neked nem az a dolgod, hogy kiszolgáld a vendéget? - A szemöldököm kérdőn megemelkedik, és komolyan kezdek ideges lenni, egyrészt a ténytől, hogy Ábelnek kell könyörögnöm valami alkoholért, másrészt meg attól, hogy ez nehezebbnek tűnik, mint hittem.
- És ne haragudjál már, de mégis ki vagy te, hogy eldöntsd ihatok-e vagy sem? - teszem még hozzá, mert basszameg mégsem az anyám, szóval ne szóljon bele. Meg hát... már a pasim se. - Szóval légy szíves adj nekem egy sört - erőltetem meg magam egy mosoly erejéig.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 28. 21:24 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

- Feltétlenül szereték vigyázni a szívedre. Már ha lenne... - forgatom meg a szemeimet, és van valami nagyon keserű ebben az egészben. Vagy legalábbis nekem keserű. Mint egy kávé, cukor nélkül.
- De mivel nincs, a határaimmal sem kell törődnöd - küldök egy biztató vigyort Ábel felé, mert egy kicsit kezdek reménykedni benne, hogy talán ad egy sört. Amúgy nem is értem, hogy foghatom ki pont őt? Legközelebb meg kell néznem, hogy melyik estéken lenne célszerű elkerülni a pubot...
Egyelőre úgy néz ki, ebből nem lesz sör. Elhúzom a számat.
- Nos, arra gondoltam, hogy mint régi jó ismerősödet, meghívhatnál egy sörre - Annyira utálok szívességet kérni. Nem is nézek rá, csak a kinyújtott tenyerén felejtem a szemeimet, ajkaimat összepréselve a mondat végén.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 28. 21:48 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

A kérdésére csupán kérdőn felvont szemöldököm a válasz. Hiszen a valódit ki sem kell mondanom, mindketten tudjuk. Elvégre valahol egész jól megértettük egymást. Vagy valami ilyesmi.
- Mint régi jó ismerősöd - bólintok megismételve, és épp csak egy leheletnyit helyezem a hangsúlyt az ismerős szóra. Mert hát ha exnek nevezem, azzal tuti rontom az esélyeimet az alkoholszerzésre. Legalábbis gondolom, nem túl szerencsés. Barnáimat Ábel arcára emelem.
- Azt mondod minden más Machay lelkes Mikecz-támogató lenne? Már megyek is keresni egyet! - forgatom meg a szemeimet. Ismét.
- Kösz - kiszélesedő vigyorral kortyolok bele (végre!) a sörbe. Ó persze, ő egy arany ember..
- Te, amúgy mennyiért dolgozol itt? - mondjuk ha három itallal kevesebb lenne bennem még megfordulna a fejemben, hogy nem épp szép dolog belegyalogolni ilyen kérdésekbe. De hát gondolom mi ezeken a körökön már rég túl vagyunk.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 28. 22:08 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Szemeim összeszűkülnek ahogy ránézek.
- Csak nem célozgatsz valamire? - Oh, ember, de, nyilván azt akarja mondani, hogy bosszúból behúztam egy újabb strigulát. Mérgesen fújtatok egyet. Most őszintén, hogy van képe ezzel jönni, amikor... Megrázom a fejem és inkább jó hosszan kortyolok a sörből.
- Azt látom, hogy neked nincsenek, de tudok valakit, akinek jól jönne egy kis extra... - forgatom meg a szemeimet, hogy aztán a rövides poharakon felejtsem őket. Most már határozottan pofátlan lenne még egy shotot is kérni...
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 28. 22:34 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Már csakazértis állom a pillantását, és igyekszem a lehető legközömbösebb arccal ránézni. Majd újra megvonom a vállam.
- Ugyan kérlek... sötétben tapogatózol csupán - kortyolok újabbat, és ha tényleg tudnám hol vannak a határaim, akkor valószínűleg azt is sejteném, hogy ez általában pont az a sör, amit már nem kéne meginni. De hát tehetek én róla, ha még mindig jól esik?
Aztán elhúzom a számat. Nem akarom, de már nem teljesen tudok uralkodni a vonásaimon.
- Lehettek más beosztásban is, nem? Biztos megoldható találkozás nélkül a dolog - pillantok ismét Ábel arcára.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. szeptember 28. 22:34
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 09:53 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Igen, gondolhattad. Hát baszki, nem is tudom kettőnk közül ki cseszte szét az egészet... Ismét megcsóválom a fejem, aztán megint húzok egyet a sörből. Már több mint a fele elfogyott, és valahogy tudom, ha az egész eltűnik, akkor lassan az estémnek is vége.
- Nyilván nem te vagy a főnök.. de nem is tudom. Mióta dolgozol itt? Biztosan számít, ha beajánlasz valakit - mutatok rá a szerintem nyilvánvalóra. - És akkor meg legközelebb légy szíves bagolyban értesíteni a beosztásodról, hogy mikor kerüljem el a kedvenc helyem a faluban - mondom nem kevés feszültséggel a a hangomban és sikerül akkor lendülettel lecsapnom az üveget a pultra, hogy hiába nincs teli, így is kifröccsen belőle pár csepp.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 10:11 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

- Szóval ez a pár hónap pont elég, hogy már adjanak a szavadra, és esetleg felvegyenek engem - forgatom meg a szemeimet. És, hogy mikor is kezdtem el egy ismerős helyett magamról beszélni? Azt hiszem most, de hát valljuk be, Ábel nem hülye, valószínűleg úgyis tudta miről van szó. Tekintve, hogy üres pénztárcával könyörögtem egy piáért.
- Hát mondjuk nem kéne egymást elviselnünk. Hidd el, mindkettőnknek jobb lenne - megvonom a vállam, mert szerintem azért ez nem utolsó szempont. Éppen elég, hogy egy házban koptatjuk a padokat, legalább szabadidőnkben nem kellene az éles múltdarabkáink között lépkednünk. - Éééééés, mondjuk nem könyörögnék ingyen sörért, mert nem szorulnék rá? Hm?
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 10:52 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

- De. Lehet - hagyom rá a dolgot, mert nyilvánvalóan nem fog segíteni. Az nem is vallana rá, és jobban belegondolva, talán nem is kéne tőle. Vagy hát annak idején még olyanokat emlegettem, hogy nem kell tőle többé semmi. És tessék, máris az ő sörét iszogatom... kifordult a világ a sarkaiból.
- Hát persze, hogy nincs problémád... Mondd, érdekelt téged valaha bárki is önmagadon kívül, csak egy kicsit?! - Legalább abban egyetértünk, hogy egy szívvel rövidebb, mint az átlag. - Baszódj meg Machay! - fújtatok egyet, és hiába próbálnám megérteni, honnan jön ez az ingerültség, inkább nem akarom.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 11:13 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Amikor lecsapja a rongyot, akkor tudom, hogy most átléptem egy határt. De mint ahogy erre Ábel korábban rámutatott... sosem tudtam hol vannak a határok. Nem akarom érezni az illatát, de akaratlanul is bekúszik az orromba, így önkéntelenül húzódok hátra.
- Na jó, ezt most ne kend rám! Hallod! Te is tudod, hogy nem én kezdtem! - mérgesen bökök rá a mellkasára, ha még mindig áthajol a pulton. - Nem én voltam, aki félrebasztam, de ezt hadd ne kelljen elmagyaráznom - barnáimmal fürkészően és dühtől lángoló szemmel pillantok Ábel tekintetébe.
Elfintorodom a megjegyzését. Mert hát nagyon úgy tűnik, neki soha nem is voltam elég nőies.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 11:30 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

- Mégis mit vártál? Hogy szó nélkül hagyom? - felnevetek. Komolyan, de tényleg, nehogy már azt higgye, hogy én az a naív kis fruska vagyok, akit így ki lehet játszani. - Ha itt valakire mérges lehetsz, az a bátyád - mutatok rá a nyilvánvalóra, mert hát nem kellett azért túl hosszan győzködni.. Jobb kezemmel ismét a pultra könyökölök arcomat tenyerembe támasztva.
- És csak, hogy tudd, Ilián messze túlszárnyalt téged... - húzódnak az ajkaim gonosz vigyorra, és őszintén szólva nem sokra emlékszem abból az estéből, de megelégedettséggel tölt el, hogy volt mivel visszavágnom.
- Hát ha meghívsz még valamire, akkor persze - újabb vállvonás, de azért már hallható a szavaimon, hogy nem ejtem szépen artikuláltan a hangokat. Talán ideje hazamenni, ebből így is csúnya másnap lesz.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 11:56 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

- Nem, nem gondolom - csóválom meg a fejem egyszerűen. El kellett érnem, hogy felkeltse a figyelmét, amit teszek. Ehhez pedig ezt találtam a legjobb eszköznek.
- Most azt mondod, hogy azt kéne állítanom, az én hibám? - hitetlenül rázom a fejemet. Hát ez kész. Összefekszik mindenkivel, és én vagyok az oka? - Jó, elismerem, hogy nem vagyok teljesen ártatlan. Boldog vagy? - tárom szét kezeimet tanácstalanul. Valaki mondja már meg hogy a picsába jutottunk idáig?
- Na látod, nem is értem ezt a kérdést miért nem tettem fel még magamnak... - Talán azért, mert egyszerűen veled többet találkoztam. Egy ház, egy iskola, nem tudom. Vagy csak meg akartam kóstolni mindkét Machay-t.
- Hát jó - csalódottan lebiggyesztem az alsó ajkamat, mert úgy tűnik alkohol szempontból a ma estének tényleg vége.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 29. 12:22 Ugrás a poszthoz

Ábel Alexander | a pubban

Felnevetek a válaszán, mert hát.. mennyire komikusan szerencsétlen már ez a beszélgetés. Majd ismét csak röhögök.
- Nem, jelenleg örülök, hogy bármire tudok gondolni - mutatok rá a nyilvánvaló tényre, miszerint ugyan az életemet legszívesebben ebben a kábulatban élném le (és hé, egy kicsit asszem ezt is teszem), de azért a gondolkodásomnak nem segít. Na, ez itt már tényleg nem vezet semmire, szóval felállok (és baszki, ja, meg kell kapaszkodnom a pultban), lerakom az eddig feleslegesen szorongatott üres üveget a pultra.
- Na csá! - intek neki indulóban - És kösz, hogy anno rommá törted a szívem. Vagy mi... - mondom még zavarodottan távolodóban. Vagy ezt csak gondoltam? Minden elmosódik, és a következő kép, hogy a kastélyban vagyok... aztán snitt.. Minden sötét. Baaaaaaszki.

//Köszönöm! <3//
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. október 7. 13:47 Ugrás a poszthoz

Machay Ábel A. | #fekete

Nem mondanám, hogy a kastély összes helyszíne közül ez a kedvencem, most mégis a gyengélkedő felé vezetnek a lépteim. Persze tökre nyom a fejem, szóval elkelne valami fájdalomcsillapító lötty (mondjuk ha így folytatom lassan szabályosan ráfüggök a cuccra). De igazából hallottam hírét mindenféle pletykás portrétól, hogy Machay itt rohad egy ideje, és én erre… erre mi? Jövök és meglátogatom, mint egy aggódó barátnő? Hát nem, ezt a státuszt már jó rég óta magam mögött tudhatom. Szóval így akkor maradjunk csak annyiban, hogy továbbra is hazudok magamnak (is), és akkor mindenkinek kényelmesebb. Szuper. Csak valami gyógyszerért jöttem, de ha hallok egy jó sztorit, legalább nem unatkozom addig sem..
Kell pár perc, mire belépve végigpásztázom az ágyakat és tekintetem rátalál a mozgolódó rellonosra. Hát baszki tényleg nincs túl jó passzban így első ránézésre. Nem sokat tudok arról mi történt, de ha jól rémlik asszem Weiler is benne volt az ügyben.
- Hallod ember… Te tényleg elég szarul nézel ki - torpanok meg az ágy lábánál, elegánsan figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy könyvet tart maga előtt, szóval valószínűleg éppen nincs túl kommunikatív hangulatában. Jó, mondjuk mikor van? Vagy hát lehet, hogy csak én fogom ki a rossz napjait? Engedélyt sem kérve (de nem is várva) kerülöm meg az ágyat, hogy a cipőmet lerúgva lehuppanjak a végébe, lábaimat törökülésbe pakolva.
- Na mondd már, mi volt ez az egész? Mindenhol csak félinfókat hallani - vigyorodom el, mert hát nem vagyok én annyira pletykamániás, de azért egy-két jó mesét szívesen meghallgatok, még akkor is, ha bőven nem csámcsogok rajta annyit, mint a többség.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2019. október 17. 19:18 Ugrás a poszthoz

Machay Ábel A. | #fekete

Akkor most tegyünk úgy, mintha elkerülte volna a figyelmemet, hogy mennyire nem kívánt társaság a személyem egy gyógyuló Machay-nak, és ugorjuk át azt a részt, amikor azt mondja, hogy takarodjak.
A kösz-re csak elvigyorodom, tisztában vagyok vele, hogy nem túl sziporkázó bókot mondtam, de valahol talán élvezem(?), hogy szenvedni látom. Jó, nem nagyon, de egy kicsit igen. Lehet, hogy ez valamiféle újfajta perverzió?
- Ó, arra célzol, hogy esetleg zavarok? - kétkedő tekintetemmel találhatja szembe magát, amint szemöldököm a homlokomra szalad és a kellő hatásszünet után érkezem a folytatással és egy legyintéssel. - Ugyan már, mindig zavarok, akár félholt vagy, akár nem - szemeimet is megforgatom hozzá, hogy még egy kicsit hitelesítsek az alakításon. Fészkelődöm kicsit, közben szemügyre véve az éjjeliszekrényen lévő tálat, amibe innen nem látok bele, de gyanítom nem túl biztató a tartalma.
- Hát tudod, félinfók… a fele hiányzik, a másik meg hülyeség. De ahhoz elég, hogy felkeltsék a kíváncsiságom - billentem oldalra a fejemet. Nem vagyok nagy oknyomozó, de azért nem hiszek el mindent, ami szembejön, és igyekszem megválogatni a forrásaimat.
- Szóval nagyjából annyit tudok, hogy Weilerrel elintéztétek magatokat, mint ahogy ez látszik is - bökök itt rá - és nem sokon múlott, hogy valami komolyabb legyen az ügyből - vonom meg a vállamat, többnyire közömbösnek mondható mozdulattal. Azért nem vagyok teljesen érzéketlen és a halál engem is megérintene, ha itt lenne… De nincs szóval egy újabb szünet után ismét vigyorra húzódnak ajkaim.
- Úgyhogy jöttem, hogy megtudjam, Danténak vigyem a köszönővirágot, vagy neked sikerült ezt tenned magaddal?
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 12. 01:22 Ugrás a poszthoz

Lili | a kísérlet után pár nappal

Nem. Nem, nem, nem és nem. Egyszerűen még mindig alig akartam felfogni, pedig nem most tértem magamhoz, hanem már legalább… egy napja? Tényleg egy napja itt rohadnék? Nem tudom minden úgy összefolyt és fertőtlenítőszagú volt. Pedig amúgy nem volt bajom a fertőtlenítővel, de most elviselhetetlenül felfordult tőle a gyomrom és csak azt akartam, hogy tűnjön el minden. Szóval inkább csak igyekeztem kibámulni a plafonon és naponta legalább tízszer zaklatni valakit, hogy hozzon már nekem egy kicseszett szál cigit, mert itt fogok elsorvadni. Na igen.. nem kellett volna dohányoznom. Akkor este sem kellett volna, nem igaz Emese?
De hát mit szépítsem, ezt sikeresen elbasztam. Nincs rá jobb szó, nem lehet kifinomultabban mondani, mert ez tökéletesen lefesti azt a helyzetet, ami elől inkább csak a plafon bámulásába menekültem éppen. Mert a bőröm húzódott és még viszketett is egy kicsit és be is volt kötözve és… nem bírtam tükörbe nézni. Nem a hajam eltűnt részét sajnáltam, mert valahogy tudtam, hogy az visszanő, mert így kell lennie. De az, hogy csúnya kékes-szürkés sebek voltak rajtam és.. nem, senki nem volt képes megmondani, hogy ez most meddig és hogyan?
Úgyhogy vártam. Vártam, amíg átkötözték a sebet, vártam, amíg a kedves hölgy jószándékúan és kicsit sajnálkozva nézett rám. És ott volt rajta az a békés, derűs mosoly, amit kedvem lett volna letörölni onnan. Mert legszívesebben hozzávágtam volna az első kezem ügyébe kerülő dolgot, és mindezt miért? Mert tehetetlen dühömben nem tudtam mit csinálni. És még gyenge is voltam.
Felemeltem a csupasz bal karom a szemem elé és elfintorodtam. Hiába forgattam, hiába akartam elhinni, hogy a fényben legalább egy egészen kicsit jobban néz ki és még akár szép árnyalata is lehet… nem sikerült. Pedig észrevehettem volna, hogy már most halványabb, mint tegnap... Bosszús sóhajjal ejtettem vissza a karomat a takaróra. Ó igen, elképesztő módon tudtam sajnálni magam. És most erre minden okom meg is volt!
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2020. május 12. 01:35
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 14. 14:46 Ugrás a poszthoz

Lili | a kísérlet után pár nappal

Azt hiszem pont az ilyen esetek miatt szokták mondani, hogy felelősség, meg körültekintés meg egyéb ilyen szarságok. Csakhogy ezekből eddig is híján voltam és ezúttal bebizonyosodott, hogy nem is annyira lebecsülendő tulajdonságok. Még akkor is, ha nem ismertem be. Mert másrészt, ha nem kerülök mámoros állapotba talán sosem fejtem meg a titok nyitját. De hát… úgy tűnik az én szerencsém pont most döntött úgy, hogy kisétál az életemből. Hát kösz!
Igazából nem panaszkodhattam, mert a négyágyas szobában csak két ágyat foglaltunk el. Én meg az a fura boszorkány, aki az idő legnagyobb részében csak aludt. Határozottan unalmas társaság volt. De azt azért nem tudtam megérteni, mi a halálért kell nyitva hagyni állandóan azt a rohadt ajtót. Hiszen amint a mellékelt ábra is mutatja, így bármilyen jöttment csak így besétál ide. Barna szemeimet a szőke lány arcára vezetem és összeráncolt szemöldökkel próbálok rájönni, hogy honnan is lehet ismerős, de valószínűleg olyan jelentéktelen lehetett a találkozásunk, hogy ezt a rejtélyt nem fogom egyhamar megfejteni.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - fintorodom el amint feljebb tornászom magam az ágyban, hogy legalább félig ülő helyzetbe kerüljek. A bőröm még több helyen érzékeny és a mozgolódástól felszisszenek, mert akármilyen puha is az anyag rajtam, a takarón meg bárhol… egyszerűen így is durvának érzem néhol.
- Azt mondd már meg, hogy te mégis ki a f.. halál vagy - gratulálok Emese ismét moderáltad magad annyira, hogy nem azt kérdezted ‘kiafaszomvagyte’. Szóval ezért megérdemlek egy képzeletbeli hátba veregetést, nem? Fejemet oldalra billentem ahogy próbálok visszaemlékezni, hogy mégis hol találkozhattunk. - Amúgy mindig  minden ajtón besétálsz, ami nyitva van? Tudod ez nem egy állatkert, nem mindenki szereti, ha így megbámulod - még meg is forgatom a szemeimet, mert nem tudom ki engedett ide kisgyerekeket szabadon kószálni. Vagy az is lehet, hogy az idegosztályról szökött me?
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 15. 17:10 Ugrás a poszthoz

Lili | a kísérlet után pár nappal

Kedvem lett volna beismerni, hogy a plafon bámulásánál még az is jobb volt, hogy történt valami - például bepofátlankodott ide ez a kiscsaj -, de őszintén szólva az egész jelenléte csupán baromira idegesített. Összességében nem tűnt olyannak, aki felfogná, hogy amit csinál, az pofátlanság. Az is lehet, hogy egyszerűen csak buta.
- Semmi baja a memóriámnak - csóváltam meg a fejem és eltorzult az arcom, ahogy konstatáltam, hogy bizony a kis szőke hosszabb maradásra rendezkedett be azzal a mozdulattal, ahogy leült az ágy szélére. Még mindig kitartott bennem az a borzasztóan idegesítő érzés, hogy valami fölött elsiklottam, és figyelnem kellett volna rá, de egyszerűen lomhán vánszorgó gondolataim között nem tudtam rájönni, mi is lehet ez a tény.
Aztán a kis szőke kimondta. Lili. De talán nem is a neve volt az, ami miatt beugrott nekem minden, hanem valahogy a légkör, a csoki.. franc tudja. Az biztos, hogy ajkaim egy halk ó-t formáltak, ahogy leesett, hogy ez a kislány az a kislány. Elvégre elég idegesítő volt ahhoz, hogy emlékezzek rá.
- Aha. Lili… te voltál az, aki nem bírta befogni, meg valami felhőről magyarázott, igaz? - forgattam meg a szemeimet ahogy felidéztem az emléket. Az egész rellonon végigrángattam szerencsétlent, és alig vett közben levegőt. Mert ha nem kérdezett, akkor valami képtelen történetet mesélt. - És amint látod, megvan még a fél arcom, úgyhogy nem, ezt nem azzal csináltam - vontam meg a vállam, mert így már a korábbi kérdése is értelmet nyert. Még jó, hogy a kislány nem volt velem, mikor a baleset történt. Azt hiszem nem beszélgetnénk most ilyen boldogan itt. Bár ahogy nézegeti a sebeimet el tudom képzelni, hogy a saját beleit is vigyorogva, hatalmas kíváncsisággal szemlélné… merthogy milyen érdekes, vagy valami ilyesmi.
- Te figyelj, ha már ilyen régi jó ismerősök vagyunk, nem tudsz szerezni nekem egy szál cigit? - kíváncsi barna tekintetem az arcára függesztettem és azt latolgattam közben, hogy mégis mennyi esély lehet rá, hogy véletlenül van egy szál a zsebében? Valószínűleg semennyi. Elfordultam tőle megrázva a fejem és az éjjeliszekrényen álló pohár vízből kortyoltam egyet. Azt hiszem még egy ideig nem jutok máshoz mint vízhez.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 19. 16:29 Ugrás a poszthoz

Lili | a kísérlet után pár nappal

A kezdeti értetlenségemet hamar felváltotta a felismerés, és amikor a Lili még a felhőket is elkezdte újra emlegetni megforgattam a szemeimet. Igen, helyben vagyunk, ő az a nagyon is idegesítő levitás. Csak tudnám, hogy miért mindig ő kerül a szemem elé, és mégis miért szűrte le azt egyetlen találkozásunkból, hogy kifejezetten örülnék a látogatásának?
Figyeltem az arcát ahogy közelebb helyezkedett és megszemlélte az állapotom. Komolyan mondom, ennyi kíváncsisággal az sem érdekelné, ha valami halálos ragadozó lennék, boldogan nyújtaná nekem a kezét is ebédnek, ha azt kérném. Én is végignéztem a kezemen éktelenkedő sebeken, amik minden valószínűség szerint a nyakamon is folytatódtak, de azokat szerencsére nem láttam.
- Vajon a nagynénéd akkor sem adna, ha megmondanád, hogy egy rászorulónak lesz? - elvigyorodtam az egész helyzet képtelenségén, elvégre nehezen tudtam elképzelni a lány nagynénjét, amint jó szívvel nyújt át nem is egy, de két szál cigit. Valahogy nem illett a Liliről és a kis világáról alkotott képembe.
- Uhh, nem köszi, nincs kedvem enni - megvontam a vállamat és közömbös pillantást vetettem a szőkére. Nem volt igazán étvágyam és valamennyi tápanyagot muszáj voltam bevinni inkább a minimumra törekedtem, mint a maximumra. - De ha te kérsz, akkor volt itt valahol egy zacskó chips - állammal az éjjeliszekrényre böktem, mert úgy rémlett a fiókjában még lapult egy kis nasi. Feljebb tornáztam magam, mert állandóan lecsúsztam, pedig elég nagy párna volt mögöttem ahhoz, hogy normálisan megtámasszon.
- Te amúgy mit csinálsz itt? - fejemet oldalra billentve tekintettem a levitásra. Talán végre valakinek eszébe jutott, hogy kivizsgálja az agyát? Mert valami nem volt vele rendben, abban biztos voltam. Mindeközben pedig csak azon forgott az agyam, hogy vajon elküldhetem-e őt, hogy vegyen nekem egy doboz cigit? Mennyi az esélyem arra, hogy adnak is neki? Valószínűleg nem sok.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 29. 18:57 Ugrás a poszthoz

Lili | a kísérlet után pár nappal

Szóval valahol hálásnak kéne lennem, meg reménykedőnek, hogy Lili felnőttekkel érkezett, mert így legalább halvány kilátásom van arra, hogy szerezzek egy szál cigit. Még akkor is, ha jelen esetben valószínűleg nem tenne túl jót.
- Elfogyott - elfintorodom és a hazugság ösztönösen csúszik ki a számon. Mert nyilván, aki rámnéz az rögtön látja, hogy korántsem vagyok olyan állapotban, hogy rágyújtsak. Még akkor sem, ha már egy ideje javul a dolog meg minden... egyszerűen valószínűleg nem tenne jót. Ám sajnos sosem zavart, hogy mennyire gyilkolom meg a tüdőmet, szóval az önpusztítás ezen formáját továbbra is támogatnám, ha végre kapnék egy kicseszett szálat... - Nem hiszem egyébként, hogy segítene, ha az ujjadba harapnál - teszem még hozzá szórakozottan elmosolyodva miközben megcsóválom a fejem. Na nem mintha engem fenyegetett volna a leszokás veszélye, de akkor sem tartom hatékony módszernek.
Tekintetemmel követem a szőkét amint előhalássza az említett nasit, és örülök, hogy jó gazdára talált, mert azt hiszem ha rajtam múlik még egy jó ideig porosodik abban a fiókban. Persze ismét pislogok párat meglepettségemben, mert őszintén... ez a lány a világ összes hülyeségét összehordja, és mikor azt hiszem, hogy nem tud meglepni, akkor mond még három képtelenséget.
- Hát ha rendszeresen elfelejted hogyan kéne rágni, akkor azt javaslom keress fel itt egy gyógyítót - közlöm egy gonosz vigyorral. Na nem mintha olyan butának tartanám Lilit, hogy elfelejt rágni, sokkal inkább a szórakozottsága lehet a fenyegető okok egyike.
- Ühüm - csak hümmögve nyugtáztam a mondandóját beleadva minden együttérzésemet, annak ellenére, hogy valójában teljesen hidegen hagyott, hogy vajon milyen nyavalyája lehet a nagybátyjának. Inkább az a gondolat ütött tanyát az én fejemben, hogy mi van, ha én is ilyen leszek... ilyen nyomorék, aki rendszeresen rászorul az ellátásra? Akit a (nem túl szívélyes) családtagok ilyenkor meg-meglátogatnak, hogy érezze a törődést. Akit sajnálnak... megráztam a fejem.
- Vajon belőlem is ez lesz? Egy visszajáró szellem az Ispotályban? - nem is tudom, hogy a kérdést inkább csak magamnak tettem fel, vagy Lilinek, de ösztönösen nyúltam a chips után, hogy egyet kivéve lassan kezdjem el rágcsálni, miközben csak a túl steril fehér takarómon felejtettem a pillantásomat.
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
Írta: 2020. május 29. 19:18 Ugrás a poszthoz

Belián | az ébredés

Lebegek. Nem tudom mi ez, csak elnyel. Elnyel a lebegés, a súlytalanság. És nem akarok kitörni belőle. Nem akarok megérkezni, mert tudom, hogy akkor a fájdalom is utolér, és belém marva tépi le rólam a bőrt, a húst... szakadnak a szövetek, összeroncsolt sejtek kiáltoznak egymásnak és már a csont is kilóg. Érzem, hogy kezd húzódni.
Ezernyi tűszúrás.
És a mámor most nem segít. Most csak a fekete füst van. A fájdalom. Engedjetek ki innen, mert szabadulni akarok, letépni magamról mindent, hogy csak a lelkem legyen. Mert az talán már nem fáj. Kiáltás, és a dermedt tudat. Mint mikor leesel valahonnan és zuhanás közben tudod, hogy fájni fog. Mégsem vagy képes mozdulni, nem tudsz tenni semmit. Pont ilyen volt akkor is. Az eltompult érzékek és egy rosszkor elejtett cigarettacsikk. De mindez olyan homályos és álomszerű. Tényleg megtörtént? Vagy csupán képzelet az egész?
Kezek ragadtak meg és kiáltások harsantak. És én nem tudtam. Nem tudtam kinyitni a számat és azt mondani, hogy mindenki takarodjon el a kurvaéletbeis. Vittek, húztak, elaludtam. Felkeltem, nem tudom mikor, de aztán rájöttem, hogy mégsem voltam ébren. Hogy csupán álom volt, amiben saját, megfeketedett csontjaimat tartottam az ujjaim között... és nem jött az ébredés csak a zuhanás. Vissza oda. Vissza a semmibe. Aztán lassan, nagyon lassan sikerült átcsúszni abba a bizonyosba. Amikor már nem éreztem semmit.

Nem vagyok ébren, de nem is alszom igazán. Éppen a határon egyensúlyozok. És a mérleg ezúttal már egyre inkább az ébrenlét felé billen. Majd talán pont az a csendes megjegyzés kell hozzá, hogy átbillenjen és a szempilláim megrebbenjenek, hogy aztán áramütésszerűen pattanjanak fel a szemeim. De még mindig olyan ködös és tompa minden.
Fehér, fehér fehér. Ez az első. Minden olyan túl fehér.
Az orromat összeráncolom, mert megcsap a fertőtlenítő meg minden egyéb gyógynövény (ragacsos cuccok meg bűzös gyógyszerek) szaga. Felnyögök, majd arcomat az előbb hallott hang (vajon tényleg itt van valaki, vagy csak képzeltem) irányába fordítsam.
- Mégis mi a franc történt? - a hangom rekedt, régóta nem beszéltem és ez is inkább suttogás, mint valós beszéd. Barna szemeimet lassan az éjjeliszekrényen álló cserépre emelem, majd felhúzom az orromat. Minden olyan zavaros és érzem, hogy a gondolataim csak lassú ütemben folydogálnak. Olyan tompa a fejem, pedig szeretném kitisztítani, szeretnék egy kicsit hamarabb reagálni, de csak pár percnyi meredt bámulás után hagyja el ajkaimat a következő kérdés.
- Te hoztad ide ezt a gazt?  - pillantásom ismét a srácra rebben, aki... hát Merlin a megmondhatója, hogy mi a neve, de gyanítom a suliból ismerős az arca. Mert ismerős, de még mindig olyan iszaposan ragadós az agyam, hogy nem tudom kihámozni a nyilvánvalókat. Lassan.. túl lassan térek magamhoz. De ahogy körbenézek ismét végül eljut a fejemig egy újabb nyilvánvaló tény.
- Ez nem a gyengélkedő.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2020. május 29. 19:33
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikecz Emese összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel