Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A nyertes?
Ó, de mennyi ötletem lenne nekem így, hogy egész nagy testfelületen érintkezünk mi ketten. Nos, az biztos, hogy ezekben az esetekben nincs vesztes.
- Reggelit. Amit a másik készít el. Verhetetlen vagyok a kreatív reggelikben és a porlevesekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Bízz bennem, olyat, mint amit én prezentálok, még nem láttál.
Ebben valahogy egészen biztos vagyok. Nekem egy olyan lány a tökéletes, aki tényleg tud is főzni, különben mi lesz belőlem? Nos, a gyomrom idő előtt feladja a küzdelmet. Szóval a tény, hogy ő főzni is tud, főnyereményebbé tette a főnyereménynél.
- Mikor szeretnél versenyezni? Csak mert félek, ha lealázlak, akkor nem csinálsz nekem vacsorát, és kezdek éhes lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A lányok sértődékenyek, ez ősi eredetű. A fiúk meg érzékenyek, de kellően vastag a bőr az arcukon.
Ez ilyen. Én is tudom, hogy el tudok érzékenyülni, bár azért annyira nagyon még nem gyakoroltam, de úgy érzem, Mei el tudná érni nálam.
- Szóval. Ma együtt vacsorázunk, képregényezünk, holnap versenyzünk, hétfőn reggelit készítek neked. Tetszik ez az irány, amibe haladunk. Kapaszkodj.
Szólok rá, és lassan elindulok vele a faluközpont felé. Nem állhatunk mindig egy helyen.
- Gondoltál már rám korábban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Westwoodot?
Kérdezek vissza egy kicsit megemelkedő szemöldökkel. Az összes lány szerelmes valamelyik tanárba körülbelül, főleg Westwoodba, Sárközibe, Bojarskiba. Azokba, akik nagy arcok.
- Kém vagy?
Persze inkább erre tippelek, és nem arra, hogy igaz az, hogy megvert valakit, mintha hallottam volna ilyet. Azt mondják, az alacsony nők a legveszélyesebbek.
- Persze, hormontúltengéses kamaszfiú vagyok, minden lányt észrevettem. De mivel én nem mindennap vagyok fent, voltak kiválasztottjaim. Te jó párszor visszamosolyogtál rám. Szóval kedveltelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Elemi mágia? Tippelhetek?
Úgyis tippelni fogok, szóval ha tetszik neki, ha nem végiggondolom az opciókat és döntök.
- Víz?
Nem tudom, hogy miért, talán mert Mei olyan nyugodtan tűnt eddig, de a kviddiccsel meglepett elég rendesen, meg azzal, hogy versenyezne. A víz pedig, tele van meglepetéssel.
- Minden lány?
Csodálkozva pillantok le rá, mert ezt azért nem gondoltam volna. Hogy minden lány észrevett engem.
- Szeretem, ha egy lány szeret mosolyogni. Meg szeretem, ha együtt mosolygunk Észrevetted, hogy nekünk milyen jól megy az együtt mosolygás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem? Hm. Most megleptél, Mei.
A szemeimet összeszűkítve nézek rá, hihetetlen, hogy nem víz. Akkor talán levegő. Finoman átvezetem a földes útról a macskakövesre, de közben a kezem - persze csak, hogy jobban tartsam - kezem a derekára csúszik.
- Nem foglalkoztam vele, azt hiszem. Eléggé csodabogár vagyok amiatt, hogy csak ritkán tűnök fel, azt hittem, azért néznek.
Mosolyogva nézek rá, ahogy azt mondja, nagyszerű csapat vagyunk. Az biztos Mei, hogy így van.
- Ne is! Ez, miss Watts egy kőkemény küzdelem lesz. Ezt meg kell fogadnunk. A verseny szent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tűz? Tüzes. Elvégre szeretsz felül lenni.
Mintha éppen nemrég fejtette volna ki ezen vágyát, mielőtt felült volna a biciklire.
- Szóval, akkor bejössz?
Kérdezem, nem messze a céltól, mert most még van lehetősége elmenekülni, de ha nem, akkor biztos vagyok benne, hogy már nincs otthon senki, így nincs okom aggódni, hogy apám morgása elriasztja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vacsorát ígértél.
Emlékeztetem mosolyogva. A pakolásnak köszönhetően tudom, hogy biztosan tartom ahhoz, hogy le tudjam emelni a bicikliről fájdalom nélkül, óvatosan.
- Üdvözöllek nálunk.
Mielőtt belépnénk, a biciklit a helyre tolom, és ujjai közé csúsztatom az ujjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kisszerelmem

Megvallom őszintén, amikor Mei és én programot tervezünk, mindig olyan helyet választok, ahol folyton érezhetjük a másik jelenlétét, ahol ha felé fordulok, a kapcsolatunkba nem vonunk bele még hat embert. Imádom őt, és imádok benne mindent. Imádom, hogy úgy szereti a Marvelt, ahogy én, még ha ő inkább Amerika Kapitányhoz húz is. Team Tony, sorry baby. Szeretem, hogy alacsony, hogy a vonásait nem tudja elrejteni, olyan őszinte a mimikája mindig. Szeretem, ahogy gondolkozik, ahogy lép, ahogy kezeit a kezeimbe rejti. Néhány napja, amikor éppen elmagyarázta nekem, hogyan közelítsek meg egy bűbájt, rájöttem, hogy amit érzek iránta, az a különös és megmagyarázhatatlan érzés, ami átjár, az a szerelem.
Hittem már korábban is, hogy szerelmes vagyok, Annabellánál azt éreztem, hogy igen, ez az az érzés, de már tudom, hogy az nem teljesedett ki, hogy Mei az, aki kiváltotta belőlem a teljes szerelmet, hogy ő adta meg nekem ezt az érzést. Mosolyogva pillantok le rá, ahogy megérzem kezeit, és imádom, ahogy pipiskedve emelkedik fel, én pedig engedelmesen hajolok le hozzá, hogy apró csókot nyomjak az ajkaira. Sosem vagyok tolakodó, tömegben meg pláne nem, nem hiszek abban, hogy a nyelvem a torkán kell ledugnom ahhoz, hogy megmutassam a világnak, a csaj hozzám tartozik.
- Bolond vagy, hát szerinted ráérek majd kinevetni téged, miközben én is sírok?
Tudom, hogy mennyire fontos neki Steve, és éppen ezért remélem, hogy nem fog meghalni. Vagy, ha meg is hal, már úgy tegye, hogy elért mindent, nem hagyott nyitottan semmit, hogy ne legyen benne megbánás. Lépek egyet, és elkapva a derekát, fordítom a pénztár felé, válla felett áthajolva mosolyogva köszöntöm a fiatal lányt, aki szembenéz velünk.
- Jó napot! Foglalásunk van a Végjátékra. Benzsay Gergely néven.
A jobb kezemmel ügyesen veszem elő a pénzt, fizetek, miközben a bal kezem végig Mei hasán pihen, egészen hozzábújva szerzem meg a jegyeinket, gyors búcsú, majd kiegyenesedve indulok el vele a büfé felé.
- Három órás... mit vegyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Hablabla.
Ennyit tudok felelni arra, hogy neki se megy mindig az én legyőzésem. Kamus. Hatalmas kamus maga Ms. Watts. Dehogynem. Lehet, hogy megnehezítem a dolgát, de nem győztem hetek óta. És nem, én nem a cuki barát vagyok, aki hagyja a barátnőjét nyerni, mert abban reménykedik, hogy a felfokozott hangulatban majd a lány kapható lesz mindenre. Nem, én a fiú vagyok, aki vért izzadva próbál taktikusabb lenni, mint a mellette ülő, próbál jobban kellékeket választani, és a végén mégis gyöngyöző homlokkal nézi végig, ahogy veszít. Nem értem, hogyan veszítek. Vagyis de, de néha csak nézek, mint a lukinyúl.
- De bolond vagy.
Nevetem el magam az egyértelmű utalásra, ami a származását illeti. Valóban, az ő népe igazán ért ahhoz, hogy egy utcán végigsétálva nettó nyolcvanhat jó és húsz elfogadható képet készítsen. Én meg, csóró, éppen csak kihozok valamit ugyanabból a látványból. Nevetésem enyhül, ahogy a nyakam köré fonja a kezeit, és eláll, amikor a tekintete találkozik a tekintetemmel.
- Azt nagyon jól teszed.
Illedelmes és türelmes vagyok, de fiú is, nagyon kamasz, ha Meiről van szó, így a derekát átölelve rántom közelebb magamhoz az ölemben, és ajkaimmal ajkait célzom meg, már nem udvariaskodom, ha csókról van szó, ennyi idő alatt kiismertem az ízlését, és illik az enyémbe. Szeretek vele csókolózni, és nyilván minden mást is szeretnék, de türelmesnek kell lennem, mert nem akarom elveszíteni. Azt akarom, hogy akkor történjen meg közöttünk, ha ő készen áll. Addig pedig teljesen nyugodtan csókolózok vele órákon át. Kicsit előre hajolok, hogy testem a testének feszülhessen, és érezhessem, hogy itt van velem.
- Annyira gyönyörű vagy ma is.
Suttogom az ajkaiba, és csillogó szemekkel nézek a szemébe. Mei mindig szép, de egy ideje már gyönyörűbbnek látom mindenkinél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kiscsibém

- Ez így igaz.
Folytatnám azzal, hogy örökre, de egy nevét elhallgatni kérő háztársunk azt mondta, hogy a kapcsoltunk statisztikailag halálra van ítélve, mert a korunkat nézve még diákszerelemnek számítunk, ráadásul túl nagy a kulturális differenciáltság - jelentsen ez bármit is -, és, hogy egy olyan lány, mint Mei nem illik egy olyan kölyökhöz, mint én. Azóta, amióta ezt ilyen simán a szemembe mondták, azon gondolkozom, hogy igaz lehet-e, hogy tényleg képes-e a statisztika győzni az érzelmeinken, hogy lesz-e egy olyan pont, amikor azt mondja, hogy nem kér belőlem, hogy szép volt, jó volt, de inkább egy igazi férfi az, akire vágyik. Hiába nézem magam a tükörben hosszú órákon át, nem tudok férfiasabb lenni, nem tudok olyan lenni, mint mondjuk a házvezető-helyettese, vagy a tanári kar többi tagja, vagy a rellonos alfahímek. Én túlságosan is anya vonásait örököltem.
- Szeretlek.
Mosolyogva hunyom le a szemem, ahogy a homlokát a homlokomnak dönti, megnyugszom. Nem érdekel az, ha ez egyszer véget is ér, az a jövő, nem a jelen. A jelenben pedig mindennél jobban hiszek magunkban, hiszem, hogy boldog, hiszen én is az vagyok. Nem tudom már felvenni apám megjegyzéseit, mert ha beszól valamit, csak az jut az eszembe, hogy Mei mellett vagyok, és ez erőssé tesz, mintha a kapcsolatunk egy láthatatlan, erős pajzsot képezne a világ ellen. Persze néha az olyan kis szemetek, mint a statisztikázós átjutnak rajta, de többségében mindent kibír. Vagyis majdnem, mert a célozgatására rákvörössé válok.  
- Hm.
Hümmögök, torkot köszörülök, a világ legvonzóbb embere lehetek ebben a pillanatban. Ujjaim feljebb csúsznak, a nyakát simogatják, majd két kezem közé fogom az arcát, és komolyan nézek rá.
- Oké.
Nem csak a legvonzóbb, de a legromantikusabbnak ható is tudok lenni. Oké... Istenem Gergő, ez már túlmegy azon is, mint a Star Wars ikonikus Szeretlek - Tudom párbeszéde. Nem, ez nem egy félvállról vett oké, az arcom, a szemem ezt mondja, de a hangom, az nem tudom, a mutáláskori Gergőt idézi inkább.
- Valamit tudnod kell.
Ajkaimat megnyalva nézek rá, bátorságot gyűjtve hozzá, hogy kimondjam. De hát csak nem olyan vészes a dolog nem. Ez is vajon része lesz a statisztikának? Remélem, hogy nem.
- Én még soha.
A fejem is megrázom, hogy értse, mire gondolok. Elméleti ismereteim vannak, számos, de gyakorlati? Annak rendesen híján vagyok, és aggódom, hogy mi van, ha kiábrándítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felfedni magunkat a világ egyik legnehezebb dolga Egy ember kezébe helyezel egy hatalmas súlyt, megadva a bizalmat neki, hogy képes lesz az idők végezetéig tartani. A szerencsésebbek elég erős kezekbe adják a "csomagjukat", és valóban bíznak a lehető legjobb végkimenetelbe. Én pedig most remélem, hogy életem legerősebb markát fogtam ki.
Válaszára a zavarom növekszik, mégis megjelenik valami más, a megkönnyebbülés. Meg persze ezáltal az aggodalom is, mert mi van, ha nem lesz jó neki, de mi együtt jók leszünk, és életünk végéig összetartozunk majd, és amikor a játszótéren beszélget majd a többi anyukával, ő is szélesen mosolyog, de belül aggódik majd, hogy az igazságot nem mondhatja ki, hogy nem több, amit kap, csak egy gyenge közepes. Előreszaladtam.
Az a baj, hogy ezt viszont én tekintem kihívásnak, olyan kihívásnak, amiben nagyon meg kell felelnem, nagyon meg akarok felelni, nagyon azt akarom mondani, hogy igen, ez olyan, amire büszke lehetek. Azt hiszem, megvan a program, hogy min fog kattogni az agyam egész éjjel. Közelebb húzom magamhoz, és újra birtokba veszem az ajkait, hogy éreztetni tudjam vele, mennyire csodálatos, és mennyire örülök, hogy van nekem.
- Egy kicsit sem.
De még mennyire, hogy nem. Csak nagyon messze van az a hétvége, szívem szerint most azonnal, mielőtt még túl mélyre ásnék a témában, megtenném, de nem akarok egy tanulószoba hátsó sarkában elvesztett és elvett szüzesség gondolatával élni. Szeretem Mei-t, szerelmes vagyok belé, és ezt az élet minden terén ki akarom mutatni neki, tisztességesen, elkényeztetve őt. Nélküle nem lennék ilyen erős, ilyen nyílt, nem tudtam volna kiadni magamból azt, ami eddig bennem gyűlt feszültség főleg apám miatt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Soha.
Ígérem, és ez nem egy elcsépelt közhely. Sosem akarom elengedni a kezét, sosem akarok nélküle élni. Lehet, hogy ez az egész csak pár hónapja tart, de most először érzem magam biztonságban, most először érzem azt, hogy ez működőképes lehet az idők végezetéig. Sosem akartam többet vagy mást, mint azt, amit mellette tapasztalok, és nem hittem volna, hogy valaha többet tapasztalok. Mei tökéletes. Mintha csak nekem küldték volna az égiek. Egy gamer lány. Mekkora esélye volt, hogy éppen egy gamer lány hagy el egy füzetet, ami tele van receptekkel, és amelyek pont olyan ízvilággal rendelkeznek, amelyet imádok? És ha megnézzük, Mei olyan, mint amilyen lányokra mindig is buktam. Alacsony, törékeny, izgalmas, gyönyörű szemű. Évmilliókig el tudnám nézni a szemeit, főleg miután porig alázott.
- Páros popcorn menü.
Mondom ki boldogan, mert ezt a mondatot korábban sosem mondhattam ki, és mindig irigyeltem azoktól, akik viszont igen. Nagy moziba járós vagyok szóval elég sokat irigykedhettem. Lopok tőle egy csókot, amíg az előttünk álló rendel, nem érdekel, hogy más mit gondol rólunk. Észvesztően nyálasak tudunk lenni, és élvezem. Ember, hát kit büntet meg a saját barátnője azért, mert átcsókolózta a takarodóidőt vele? Naná, hogy engem, és bevallom, erre a büntetésre igen büszke vagyok. Az Edictumban is megjelent, és kijelenthetem, igaz. Minden egyes leírt szó, igaz.
- Meg nézzünk valami csokit. Én tuti, hogy veszek egy M&M's-t is.
Gergő és a hasa, jó, hát na, vannak extrák, amikkel el kell fogadnia. Férfinak kell lennem a végén, tudom, de mégis azt érzem, hogy valamiért én fogok jobban összetörni. Ez a film el fogja vinni a lelkem egy darabját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Benzsayné?
Emelem meg a szemöldökömet, de a szám szélesebb mosolyra húzódik, mint eddig, és van egy furcsa mellékdobbanása a szívemnek. Végül is, igen, ha azt vesszük ő az, pontosabban nagyon szeretném, ha egy nap az lenne. Mondjuk nem tudom, hogy miként lenne a neve, mert vegyes házasság lenne, de megoldanánk, ebben biztos vagyok.
- Hogy hozzám tartozol.
Mondom ki azt, amit először gondolok a dologról, mert valóban ezt jelenti ezen a szinten. Iskolások vagyunk, és az iskolai párokat általában így szokták hívni, mint a Révay lány, akit még most is Vajdáznak. Mondjuk oké, vannak akik ezt a dolgot komolyan veszik, ezért lett Stella is Kreßler, Cath meg Brightmore. Ha tippelnem kellett volna, akkor én Lilire tettem volna, mint tanulmányai alatt házasodóra, és Stellára mondtam volna azt, hogy ő nem lesz soha házas, mert minek azt, ő egy erős, független nő. Igen, elelmélkedem ezen békésen, egy perc is eltelik így talán, miközben monoton simogatom Mei hátát, és azon gondolkozom, hogy mikor is ideális házasságra lépni.
- Igazából a magyar megfelelője annak, hogy Mrs. vagy.
Oké, és akkor benne is vagyunk a témába, hogy miért is mondják ezt. Mi eléggé látványos szerelmesek vagyunk, de nem nagyon érdekelnek a füttyögők meg azok, akik javasolják, hogy menjünk szobára. Már nem jövök zavarba, csak egy kacsintással jutalmazom az ilyen ötleteket. Megyünk, a hétvégén. Ez a hétvége egy új szint lesz mind a kettőnknek, és nem izgulok, most még, mert vele történik meg. De majd akkor? Na akkor nagyon fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokkhatás. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez itt a vége, hogy Dr. Strange felemelte a kezét. Akkor értettem meg, hogy mi is az egyetlen megoldás, hogy mi fog történni. De nem akarom elfogadni, hogy megtörtént. Amikor Morgan megjelent, már akkor is sejtettem, de mégis, mikor Natasáék harcoltak, ott a család volt a döntő. Reménykedtem benne, hogy itt is a család lesz, pedig tudtam, hogy nem épülhet minden erre. Tudtam, de nem akartam ezzel számolni.
Nem könnyeztem meg a halálát, mert még nem értettem meg, hogy ez mit is jelent pontosan. Nem értettem meg akkor még, hogy ez tényleg a vége. De a temetés, ahogy ott volt mindenki, kiváltotta belőlem, hogy a sós lé kitörjön. Nem sírtam, nem drámáztam, de folytak a könnyeim. Most is, mikor Mei meleg, puha ujjai hozzám érnek, érzem, hogy húzódik a bőröm. Rámosolygok, mintha nem épp most vesztettem volna el a hősöm.
- Most majd biztos jól felmegy az ára a Vasemberes cuccoknak.
Mondom rekedten, mert szeretném, ha látná, hogy nincs baj, hogy nincs semmi baj. De ez nem igaz, mert van baj olyankor, mikor látod a hősöd meghalni. Megmentette az emberiséget, a lányát, mégis elment. Lezárult a története. Egyszer mindenkinek kell egy lezárás, és most mind a ketten kaptunk egyet, ki-ki a magáét.
- Az a tánc, gyönyörű volt.
Mosolyodom el, és közelebb hajolva hozzá, puszit nyomok az arcára. Tudom, hogy ebben reménykedett, hogy a kapitány megkapja a megérdemelt boldogságot, és le a kalappal, csodálatosan kivitelezték. Csodálatos volt. Tudom, hogy lesznek a filmnek ellenlábasai, én is számos helyen bele tudnék kötni, de most, első nézésre csak a színtiszta érzelmek vannak bennem. Ujjaim az ujjai köré finom, és felállva, felhúzom, mivel a terem nagy része már kiment, jobb, ha mi is elindulunk ki.
- Beugrom a mosdóba, a kóla.
Vagy a film, mert, hogy célszerű lenne megmosnom az arcomat is, na nem akarom, hogy azt gondolják, szegény lány az érzelmes pasijával mászkál, ahelyett, hogy valami normális csávóval lenne. Nyomok egy csókot még az ajkaira, mielőtt eltűnök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az FBI-os csaj! Csak néztem, hogy mi van. Borzalmas volt. Nem is értem, hogyan lehet Peggy-n kívül másik szálban gondolkozni!
Én sem gondolkozom már egy ideje másik szálban. Régebben folyton az opciókat néztem. Mi van, ha ez a lány és nem az, mi van, ha vele jönnék össze? Mit szólna a másik? Aztán, ahogy elengedtem ezt a problémát, úgy sétált be az életembe Mei. A tökéletes nő. Hihetetlen, de tényleg így van. Egyszerűen tökéletes. Az biztos, hogy ő sosem fog kiakadni, ha a spórolt pénzemből mondjuk karácsonyra valami Marveles cuccot veszek neki, vagy mondjuk egy játékot, amit együtt pörgetünk ki.
A mosdóra hivatkozás leginkább az érzelmi világom rendezésére szolgált, persze most jön a sétálós rész, amiben kiváló vagyok, minden lány álma, mert nagyon jól tudok sétálni. Nem rohanok és nem unom el. Lehet ez kellene, hogy legyen a foglalkozásom, hogy lányokkal sétálok, és meghallgatom őket. Szóval persze azért gyorsan elintéztem a folyóügyeimet is, megmostam az arcom kicsit, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szerencsétlen.
- Van egy ajándékom a számodra.
Suttogom a fülébe, mert amíg ő bent volt, én úgy helyezkedtem, hogy ne lásson meg azonnal, és mindenképpen mögé kerülhessek. A haját eltűrve a bal válláról, apró csókot lehellek rá. Imádom ezt a felsőt, nem csak azért mert piros, amit az én kedvemért vett fel, hanem, mert kilátszik a válla, és szerelmes vagyok a vállába. Minden másába is, persze, de a válla egy külön szerelem. A szoknya csücskénél megfogva fordítom magam felé, hogy csókot nyomhassak az ajkaira, mielőtt ujjaim az ujjai közé ékelve, el nem indulnék vele kifelé.
- De nem itt.
Kell egy hely, egy tökéletes és meghitt hely, ahol el tudunk bújni egy csendes sarokban. Máshogy terveztem, de végül a mozi nem ment bele, pedig úgy lett volna az igazi. Kicsit magam után húzom, mint a romantikus férfi példányok mindegyike, aki most nagyon elhatározta, hogy ebbe aztán belefektet mindent.
- Jó lesz.
Szólok még a mellettem robogó - de az sem kizárt, hogy mint a lufi szélben lebegő lánynak -, amíg ki nem kötünk a főtéren, ahol van zöld rész. Mondtam én, hogy jó lesz. A magammal hozott kabátot leterítem, és segítek, hogy le tudjon ülni, én pedig mellé nézek, és egy hosszú percig csak nézek magam elé. Megvan a lendület, csak meg kell fogalmazni.
- Ezt a valamit egy nap, ha szeretnéd, átcserélhetjük egy másikra, vagy megmaradhat örökre ez. Nem kell papír mellé, csak te meg én. Viszont komolyan gondolom, hogy ezt akarom, Mei. Ahogy neked jó. Az elénk vetített példák nem jók, de mi csinálhatjuk jól.
A mondandóm végére előveszem a kis kék bársonydobozt, azt ami hetek óta az éjjeli szekrényemen van, mert ami feltűnő, azt nem vesszük észre, és felpattintva felé fordítom.
- Társak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Viccnek.
Még bólintok is hozzá, mert ezt többnyire tényleg így gondolják, Vagy ha nem is vicc, hát kedves gesztus. El van ismerve a kapcsolatunk, és ez ellen senki nem tehet már semmit. Kőbe van vésve, vagy valami ilyesmi. Szóval a lényeg, hogy már széles körben elterjedt, hogy ezt komolyan gondoljuk, és foglaltak vagyunk mind a ketten. Már jó, Már olyan dolog, ami miatt nem kell aggódnunk, kivéve, ha valamelyik nagyszájú nekikezd az én elhódítom kezdetű dolgoknak, de mivel szinte minden diák nálunk vásárol, erre kicsi az esély. Minket sosem piszkáltak, sosem ugrattak azzal, hogy együtt vagyunk, sem azzal, hogy Mei felettem jár.
- Segítenie kell nekem Benzsayné, mert fogalmam sincs, hogy merre tanuljak tovább.
Apámnak még mindig nem meséltem el, hogy egyelőre nem szándékozom átvenni a kereskedést, hogy szeretnék továbbtanulni. Tudom, hogy ez neki nem szerepel a tervei között, de amikor anyával erről beszélgettünk, ő azt mondta, mindenben támogat, és ott lesz mellettem, amikor közlöm apával, csak gondoljam át, hogy mit akarok. Itt folytatni a tanulmányaimat, vagy esetleg egyetemre menni. Csak annyit kért, hogy segítsek továbbra is a boltba, mert ő egyedül nem bírná. Sem apát, sem az eladást. Szóval ez a része csak természetes.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehetnék.
Kellene egy külső, és lehetőleg reális ötlet, vagy kettő, mert jelenleg a szuperhősön kívül nem nagyon jut eszembe, ami lehetnék. Eddig csak sikertelen kísérleteim vannak, mint például a legyen olyan arcszőrzetem, mint Tony-nak. Konkrétan az arcomon szinte semmi sem nő, nem hogy szőr. Szóval egyelőre tényleg kicsit elfuseráltnak érzem magam ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hideg futkos a hátamon a politika és a vendéglátás emlegetésétől is, viszont van valami plusz, valami jóleső plusz, ami a tanítás szóval együtt érkezik. Lehet, hogy csak azért, mert olyan szépen mondja, lehet azért, meg igazán élvezném, ha tanár lennék. Igazán élvezném? Sosem gondoltam még bele, hogy tanítsak, de be kell vallanom, nem érzem magam rosszul, nem úgy, mint a politikától, attól iszonyatosan rosszul érzem magam.
Tanítani. Látom is magunkat ebben a felállásban, ahogy az oktatás után vidáman hazasétálok, otthon ő vár, belebújva a számlákba, és megállapítva, hogy abban a hónapban meglepően sok sajt fogyott el, mert az új kreálmányát viszik, mint a cukrot. Nézem, ahogy átcsoportosít, miközben lepakolok, és hallom a dübörgő, sietős lépéseket, ahogy felszalad egy tizenéves forma gyerek, riadtan közölve, hogy megint elfogyott a sajt, ő pedig leszalad vele, hogy megoldást találjanak. Ilyen egy jól működő, egyedi ízeken alapuló étterem tulajdonosának lenni. Látom magunkat, és tetszik, amit látok.
Kívülről azonban csak annyi látszik, hogy halványan elmosolyodom, miközben a lehetséges jövőképet elemzem. A hátát simogatva nézem őt, és kicsit nyújtózkodok egy újabb csókért, hogy ne nézzen teljesen bolondnak. Tetszik, amit ez az egész este kiváltott bennünk.
- Szóval tanítás.
Bólogatok párat, miközben elnyomok egy ásítást. Tekintetem az órámra téved, és egy nagy sóhajjal fordítom felé, hogy ő is lássa, hogyan állnak a mutatók.
- Kiváló, megint megbüntethetsz.
Nevetem el magam, mert nem ez lenne az első eset. Sokkal könnyebb volt, amíg prefektus voltam, hiszen akkor nem számított az óra. De most már számít, és ezt a helyzetet úgy hívják, hogy szívás. Viszont ha ő csinálja, annyira nem bánom. Ilyen ez a szerelem dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy egy egytől tízig terjedő skálán mennyire tud felbosszantani azzal a kérdéssel, hogy vele szeretném-e ezt, miközben ott tart a kezében egy olyan gyűrűt, amit a kedvenc Marveles szuperhőse mintázott? Ezernyolcszázkilencvenkettőszörösen. De ki számolja. Nézem őt, az arcán a hitetlenkedést, pedig már akkor tudtam, hogy ez lesz, amikor először mondta ki, hogy “Benzsayné”.
- Igen.
Mondom ki végül határzottan, végig a szemébe nézve. Azt nem mondom, hogy nem fordult meg bennem a gondolat, hogy beközlöm vele, hogy csak gyakorlásnak szántam, de szerinte Mesi örülne-e neki, de nem akarok én itt hangulatromboló lenni. Szóval igen, csak így határozottan, igen.
- Miért, kivel szeressem?
Kérdezem meg mégis, de nem úgy, ahogy terveztem, és talán jobb is így. A gyűrűt kiveszem a dobozból, és kérdőn rápillantok, hogy szeretné-e, ha az ujján lenne.
- Te végigcsinálnád ezt velem?
Mert erre viszont még nem válaszolt, és jó lenne tudni, hogy szeretné-e egyáltalán, vagy totálisan félreértelmeztem az ő jeleit, és csak nekem lett ez nagyobb elhatározás, mint terveztem. Az életünk egyetlen délután alatt változott meg gyökeresen, de az az egy pillanat, hogy leesett a füzete, éppen elég volt ahhoz, hogy mi legyünk egymásnak a minden. Néha csak nem nyitjuk ki eléggé a szemünket ahhoz, hogy lássunk, pedig ott van a megoldás a szemünk előtt. Nekem ő pedig abban a pillanatban a mindenemmé vált, és ezt semmiért sem áldoznám fel. Ha most nemet mond, nem tudom, hogy mi fog történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólintok párat arra, amit mond, igazából az egész pillanat nekem bólogatásokból áll. Pontosan ezt reméltem én is, hogy majd azt mondja, nem kell mással, csak vele. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, és tudom, hogy ez egy nagy döntés, de az első alkalommal, amikor megvert, amikor a kedvenc játékomban csúfos vereséget szenvedtem vele szemben, és nem fájt annyira, mint hittem, hogy fog, akkor tudtam, hogy ő az. Nekem ő kell.
Tudom, hogy fiatalok vagyunk, tudom. Tudom, hogy még korai mások szerint, ezzel is tisztában vagyok, de egyszerűen vele látom magunkat, minden helyzetben. És ilyen még sosem volt. Egyik lánynál sem láttam ezt, aki tetszett. Fiúból vagyok, tetszettek lányok, igazából az összes lány barátommal úgy kavarodtam össze, hogy tetszett nekem. Csak aztán nem passzolt valami vagy éppen semmi, és így nem lett több, mint barátság. Mei az idősebb lányokhoz tartozott, még ha csak egyetlen évfolyammal is. Nem nagyon néztem őt, hiszen mindenki azt mondta, hogy az idősebb lányok figyelembe se vesznek minket, “kicsiket”, így én magam sem akartam zavarni a köreit, plusz, amennyit előtte fent voltam, csodálkoztam, hogy tudja, ki vagyok. Őszintén csodálkoztam.
Viszont pont ezért jó, hogy olyan terepen botlottunk egymásba, ahol nem volt egyenruha, ahol nem voltak klikkek, nem volt iskolaszagú a dolog. Sorsszerű volt, hogy éppen akkor és éppen arra jártunk mind a ketten, hogy a füzete leesett, és hogy éppen én vehettem fel. Bele se merek gondolni abba az opcióba, hogy mi lett volna, ha más.
- Háromezerszeresen.
Mosolyodom el, és miközben az ujjára húzom a gyűrűt, lágyan megcsókolom, boldog vagyok, elégedett, és úgy érzem, hogy erre vágyom. Vele élni. Annyira látom magam előtt, ahogy együtt élünk, vidáman, ahogy a gyerekeinkért szaladunk az oviba, ahogy a vállán sírok, mert nyilván én fogok sírni, amikor iskolások lesznek, vagy amikor kijön a Ori széria következő része. A látványvilága lenyűgöző és imádom. Nagyon imádom.
- Én terveztem. Miközben aludtál, még Pesten.
Vagyis akkor, amikor egy igen nagy lépést tettünk a kapcsolatunkban, de ezt ő is pontosan tudja.
- Mit szeretnél csinálni? Menjünk, vagy még maradjunk egy kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Most ennek komolyan ekkora jelentősége van? De ko-mo-lyan?! Egy hülye lista, és teljesen taktikusan lett megszerkesztve. Legalábbis én azt hittem, hogy ez kiváló taktika, ehhez képest nagyon rosszul sült el, és persze kinek a feje lett leszedve? Naná, hogy az enyém.
Ha valami pedig bosszant, az az, hogy nem csak, hogy csúnyán néz rám, de még át is néz rajtam! Én meg állok, mint egy rendes hülye és felháborít, hogy őt felháborítja, miközben persze a többiek még rá is tesznek el lapáttal, mert azért megvan a piszkálódás. Hiába vagyunk nagykorúak, nem nagyon tudunk úgy viselkedni, főleg, mivel gyerekesek vagyunk még, fiúk, akik későn érnek.
- Scotti nem keresett még?
Kérdezi az egyik rellonos nagyokos, aki már annyiszor verekedett össze, főleg kisebbekkel, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy az alapvető agyi kapacitása megvan még, de kérdezni nagyon tud. Túl jól. Hozzá társul a hülye haverja, aki csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy még jól is jött ki a lépés egy ideje már amúgy is tervezte, hogy elkapja Meit egy körre. Na nem. Biztos, hogy nem, de előbb cselekszem, mint gondolkozom, és verem be az orrát háromszor, mint, hogy reálisan végiggondoljam. Nem elmélkedem azon, hogy ott kellene maradnom, hogy befejezzem a takarítást, vagy, hogy megverjenek. Csak ledobom a törlőrongyot, és kilépve olyan lendülettel szelem át a pályát, véres kezemet rázogatva. Azt mondják, ilyenkor érik valaki férfivá. Hát tessék, megtörtént.
Úgy robbanok be a öltözőbe, mint valami őrült, és nem nézve a többieket, Mei felé indulok, nem érek hozzá, de a testemmel folyamatosan arra kényszerítem, hogy a falig hátráljon. Most dúlnak bennem az érzelmek igazán, mert nagyon is elképzeltem, hogy mit tenne a barátnőmmel, és nem fogja megtenni, mert ő az enyém. És nem akar rám nézni? Na majd akkor segítek.
- Na szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Tudom, hogy a többiek feszült figyelemmel néznek minket, de nem érdekel. Pont ezért toltam be egy olyan sarokba, ami kiesik, hogy ne lássák őt, és ne hallják, amit beszélünk.
- Megvertem egy suttyót, aki rólad áradozott.
Nyilván nem szépen, és nyilván nem vagyok rá túl büszke, mert eddig soha életemben nem csináltam ilyet, de a féltékenység, hogy csak felmerült a dolog, egy teljesen képtelen dolog, elindította bennem azt, hogy idegrohamot kapjak. Mei az én barátnőm, hozzám tartozik, és az enyém. Lehet rám bármilyen mérges, akkor is, az enyém.
- Figyelj kiscsibe, azért adtam eggyel több pontot Majának, hogy ne téged nézzenek, hogy ne nézzék az én nőmet. Nem akartam hallgatni a megjegyzéseket, mert tudtam, hogy nem lesz jó, amit kiváltott.
És tényleg nem is lett jó, hiszen nem vagyok túl büszke arra, amiért verekedtem, pontosabban, amiért ütöttem. Soha korábban nem csináltam ilyet, de Mei miatt nem tudom olyan lazán kezelni a megjegyzéseket. Csak ne érjenek hozzá, csak ne beszéljenek róla, csak ne akarják őt semmilyen szinten.
- Sajnálom, ha megbántottalak, nem az volt a célom, ugye tudod?
Nem vagyok benne biztos, hogy jó taktika volt, akkor nagyon annak tűnt, de látva a mostani állapotunkat, nem biztos, hogy tényleg helyes volt az, amit tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amikor azt mondja, nem kellett volna, kínomban felnevetek. Persze, nyilván nem kellett volna, de nem ő volt ott, nem hallotta azokat a szavakat, nem hallotta a hangokat, amiket kiadtak, imitálva Mei élvezettel téli nyögéseit, nem ő látta, ahogy eljátsszák, ahogy "becserkészik" a lányt. Nem ő volt benne, én voltam ott, és magamat is megleptem azzal, hogy milyen erő is van bennem, hogy mire vagyok képes. Nem vagyok büszke erre, nem, egy kicsit sem. A Mei iránti érzéseim sokszor elvakítanak, nem tudom magam fékezni. Ennek eredményeként nem egy szívből jövő atyai pofonon vagyok már túl, és úgy vélem, este megkapom a következőt, de nem érdekel. Arra büszke vagyok, hogy elejét vettem a dolognak, hogy befogták.
A pofon, nem fizikai, hanem lelki úton hamarabb ér célt, mint sejtem, hogy fog. Úgy meredek Meire, mintha szellemet látnék, mintha nem lennék ébren, mintha nem is lenne ott. Csak nézem őt, és nem vagyok benne biztos, hogy látom is. Mármint látom, csak nem tudom, hogy ha ő itt van, akkor a kérdés valóban elhangzott-e. Csak mondjuk azt, hogy nem, csak menjünk vissza akár egy héttel ezelőttre is, hogy ne is írjam le azokat a rohadt pontokat. Egyetlen pont miatt úgy gondolja, hogy képes lennék elmenni mással. Elmenni a barátommal, aki ráadásul máshoz tartozik. Elmenni Scotti nőjével, igen, nyilván ez a célom, és így üzenem meg. Éppen így.
Csak nézem őt, és érzem, hogy az arcom pillanatok alatt válik színtelenné, miközben a vér teljesen kifut belőle, majd csakhamar lesz az eddig lángoló tekintetem, szomorú. Sosem jutott eszembe még kifelé tekinteni ebből a kapcsolatból, sosem merült fel bennem, hogy más is van. Hogy más is lehetne, hogy többen lehetnénk ebben a kapcsolatban. Egyáltalán, hogy bármit is keresni akarjak én a kapcsolatunkon kívül. Hajamba túrva pillantok le a gyűrűre, és fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Ami először eszembe jut, az nem tűr nyomdafestéket, de inkább nyelek egyet. Szeretem őt, nem bántanám.
- Hogy mivan?
Adok egy esélyt annak, hogy nem jól hallottam azt, amit mondott. Hogy nem volt valóságos, de ez most nem egy játék, ahol visszatekerhetsz tíz másodpercet. Ez a valóság. Egy hülye pont miatt feltételezni azt, hogy lefeküdnék mással.
- Ez most…
Ez most mi? Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Ötletem sincs. Csak úgy semmi. Csak nézem őt, és ingatom a fejem. Kezemmel még mindig a hajamat markolom, közben a fejem ingatom. Ez hihetetlen. Nem, ezt tényleg nem tudom felfogni.
- Én most nem hiszlek el, Kiscsibe.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, vagy tennem, de az biztos, hogy a lábaim automatikusan megfordulnak, és számos ember tekintetének kereszttüzében elindulok kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Fogalmam sincs, hogy jól reagáltam-e, vagy sem, de egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhattam volna még. Egy ilyen után, mit mond az ember? Hogy merült fel benne? Aggódom, rettentően, hogy ez egy megoldás neki, hogy ő ezt a felvetést helyesnek látja. Ez nem helyes. Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom vagy tennem. Hibáztam, és ezt el is ismertem, de megindokoltam neki, hogy mégis miért tettem, hogy mi volt ezzel a célom, és nagyon rosszul sült el. Beszélnem kellett volna vele, elmondani, hogy volt egy ilyen, de nem is sejtettem, hogy egyáltalán ez napvilágot lát valaha. Azt hittem, ez csak egy ilyen belső dolog, kicsit elvagyunk, majd kidobjuk, és vége. Erre kiderült, bejárta az egész iskolát, és most mi vagyunk az iskolai pletykabázis egyik főszereplője. Kiváló karrierfejlődés.
Bosszankodva haladok kifelé, amikor megérzem, hogy átölel. Megállok, mert nem akarom, magammal rántani, és nem akarok a kezei közül se kilépni. Ebben reménykedtem a leginkább, hogy nem hagy elmenni, hogy itt tart maga mellett, hogy azt mondja, nem úgy gondolta. És igen, minden úgy történik, mégsem vagyok boldog. Nem tölt el örömmel, hogy ez a beszélgetés egyáltalán megtörtént kettőnk között. Akkor sem, ha jól alakul a dolog lényegében.
- Én vagyok a final, és legyőztél.
Simítok végig a kezén, a gyűrűn, amit visel, és elégedettséggel tölt el, hogy rajta van, hogy lássák, hogy velem van, hogy foglalt. Hogy nem vette le, hogy még mindig úgy gondolja, hogy mi összetartozunk. Összetartozunk, és ezt semmi sem változtathatja meg. Semmi és senki, főleg nem egy ilyen hülyeség. Ujjaimat ujjai közé fonom, és megfordulva közelebb húzom magamhoz még jobban.
- Szeretlek Mei. Gyere.
Lehajolva egy apró csókot nyomok a feje búbjára, és el sem engedve, elkezdek hátrálni vele, hogy a sok minket néző lány tudjon tovább dolgozni. Kint megfordulva a lelátók felé sétálok vele, nem is mondok semmit az úton, csak amikor már leültünk, és átöleltem a vállát.
- Bízzunk meg egymásban egy kicsit jobban, rendben?
Van még valami, de előbb szeretném, ha erre válaszolna, mert csak ezen túllendülve hozhatom fel a következő témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Dehogynem fogsz, ahogy én is.
Néha azt érzem, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk egymásba. Hogy ez lesz egy nap a vesztünk, ha nem figyelünk oda, a túl nagy szerelem. Láthattunk már rá példákat a történelemben, az irodalomban, de még a Bagolykőben is, hogy mennyire egészségtelenbe tud átmenni, ha valakit túlzottan szerelmesek.
Egyben reménykedek csak, vagyis, kettőben. Az egyik, hogy mi időben felismertük, hogy ez a veszély fennáll, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk a másikba és a kapcsolatunka, a másik pedig, hogy levitások vagyunk, szóval az elméleti részét is tudjuk a dolognak, és megértjük, nem cselekszünk mindig és azonnal az érzelmeink alapján. Rendben, ez most az volt a részéről, és valamilyen szinten a részemről is, de abban azért volt némi taktika is, mert úgy gondoltam, hogy az én barátnőmet, senki ne nézegesse. Mondjuk nem ártott volna szólnom neki, hogy van egy ilyen lista, és, hogy az egész pontozás tök taktikus volt.
- Isten áldja a Youtube-ot a csirkés raguért!
És ezt komolyan is gondolom, miközben egy elégedett sóhaj kíséretében felpillantok az égre. Az a ragu, tökéletes. Esküszöm, ha egy életen át csak azt ehetném, tökéletes lenne a világom. Persze mindent szeretek, amit csinál, és szerintem én leszek a pocakos magyar férfiak mintapéldánya mellette, de egyszerűen nem bánom. Főleg, mert ennyire szeret. Szeretni fog akkor is, amikor majd úgy fogok kinézni, mint aki ötösikrekkel terhes. Persze, nyilván azon leszek, hogy ne eresszem el magam, de az élet hosszú, Magyarország pedig jobban hizlal.
- Szóval, Mei Watts. Azon járt az eszem, hogy ha sikeresen levizsgázunk, mi lenne, ha összeköltöznénk? Nem hozzánk, nem akarom, hogy megbolondulj. De olvastam, hogy lesznek a faluban ősztől olcsón bérelhető ingatlanok, és arra gondoltam, hogy mondjuk, megnézhetnénk őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Örülök, hogy erre a döntésre jutottál.
Így mind a kettőnknek könnyebb. Tudom, hogy féltékeny, én is az vagyok az összes fiúra, aki csak rá emeli a tekintetét. Ő az enyém. Furcsa, új érzés a birtoklási vágy, de ezt érzem, birtokolni akarom őt. A tulajdonom. Önző vagyok? Nem hiszem, hiszen magamra is úgy tekintek, mint az ő tulajdonára. Most még. Aztán ez átalakul majd, ha gyerekeink lesznek. Akkor őt már többen birtokoljuk, mert anya csak egy van. És ebben benne is vagyok. Nyilván, a saját gyerekeimre nem leszek féltékeny.
- Különben sem állna jól a noobság, túl édes vagy.
Nem akarok veszekedni, ezért is nem teszem, az előbb talán túl erőszakos voltam vele, túl udvariatlan, és hogy ezt enyhítsem, vigyázva arra, hogy egy-egy felszakadt részből kiserkenő vércseppel se kenjem össze, tűrök egy kósza tincset a füle mögé. Itt most csak mi ketten vagyunk, mégis tudom, hogy képes vagyok zavarba hozni. Közelebb csúszok hozzá, és apró puszit nyomok az arcára. De itt nem állok meg, kezemmel tartva az állát, hogy ne tudjon elhúzódni, az arcélére és a nyakára is adok párat, remélve, hogy mire felpillantok már rákvörös lesz. Csinálnám még, de a kérdése kizökkent, így sóhajtva felpillantok rá.
- Mei, felnőtt vagyok, önálló keresettel.
Jó, a saját apám fizet, de ez most teljesen mindegy. Ha nem otthon lakom, nem szól bele mindenbe. Oda tesszük a képregényeket, ahova szeretnénk, úgy étkezünk, úgy alszunk, ahogy mi szeretnénk. Nem kellenek árgus szemek. Tudom, hogy még fiatalok vagyunk, de van lehetőségünk, hát miért ne akarnánk élni vele?
- Plusz ott van az is, hogy a húgaim kezdenek egymás idegeire menni. Itt az ideje, hogy különköltözzenek. Az én szobámba mehet az egyikőjük, és béka lesz otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Ő mindig mérges.
Vonom meg a vállaimat mosolyogva. Régen, a betörés előtt persze nem ilyen volt. Mármint, akkor is eléggé szigorú volt, de tudott nevetni, azóta csak ezt az oldalát ismerjük, mintha a polc, ami maga alá temette, kilökte volna a vidámságot belőle. A lányok persze nem emlékszenek nagyon apára azelőttről, hiszen nagyon kicsit voltak még, öt, talán hat évesek. Nekik apa mindig ilyen volt, amilyen most is. Mérges és morgós. Valami olyan, amilyen én a saját gyerekeimmel sosem szeretnék lenni. Mi valahogy Mei és én jó balansszal vagyunk, mert szerintem mind a ketten egyformán vagyunk szigorúak és engedékenyek. A gyerekeinknél mind a kettőnknek lesznek stiklijei. Persze ez még a jövő, de akkor sem aggódnék, ha a holnap lenne, valahogy az anyagiak miatt sem.  
- Mi a legrosszabb, ami történhet, szerelmem? Együtt leszünk kitagadottak. Akkor felveszünk valami überkirály családnevet, és azzal élünk tovább. Mei Minecraft vagy Mei Forza és Gergely Horizon, a gyerekeink meg lesznek mondjuk Ancsika és Guszti Forza-Horizonok.
Persze nem gondolom komolyan, hogy ez legyen az új vezetéknevünk, csak szeretném megnevettetni kicsit, mert nagyon szép, amikor nevet. Olyankor mindig - már ha ez lehetséges egyáltalán -, szerelmesebb leszek belé.
- Bármiről képes lennék lemondani, ha ahhoz kell, hogy veled legyen jövőm. Ezért adtam a gyűrűt, hogy tudd, bármi történhet, mi már örökre mi maradunk. Rendben? Ebbe senki és semmi sem szólhat bele.
Megoldjuk. Tudom, hogy megoldjuk bármi is jön szembe. Nem akarok kacsalábon forgó palotát, csak egy boldog felnőttkort, vele.
- Tudom, hogy a többieknek mi okoztuk ezt a büntetőmunkát, de mi lenne, ha meglépnénk és játszanánk egy kicsit vagy megnézhetnénk akár ezeket a házakat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó szia.
Köszönök vissza neki úgy, ahogy ő köszön nekem. Meglepő, hogy itt vagyok? Pedig szoktam itt lenni. Nem annyit mint régen, mert az egyetem meg Mei is itt van, a változás szele pedig már a közeli fákat rezgeti.
- A húgaimért ment. Összeverekedtek az egyik osztálytársukkal.
Pedig a húgaim mindig nyugodtak, de van egy olyan pont ezek szerint, amikor ők is elcsattannak, és ez volt az a pont náluk. Átveszem a bonbont, és furcsa érzés tölt el, de még nem tudom, hogy miért, ezért mogyoróbarna szemeimet rajta tartva, várom a folytatást, és az meg is érkezik.
- Áh, tiéd a piszokdrága sampon a pult alatt.
Mert, hogy azt ki sem vesszük, a vevő jön és viszi, csak eddig nem tudtam, hogy ki a rejtélyes vevő.
- Dobozunk? Költözéshez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Remélem ilyenkor a nagyid befogja a fülét.
Mert bizony kemény dolog így nyilatkozni a Shanes-ről, emlékszem még, hogy a nagymamája mennyire odafigyelt. Én is voltam előkészítős, aztán mégis túléltem.
- Van még két csomaggal.
Lehajolva elő is veszem őket, és a pultra pakolom, a helyükre meg beteszem a bonbont, ahogy anya tudja, mire cseréltem el az árut. Persze pénzre is, de az most teljesen más tészta.
- Hogyhogy? Azt hittem, maradsz és továbbviszed az örökséget.
Mert valljuk be, elég sok minden van itt, amit a nagyija meg a nagypapája csinált, szép alapokba érkezett ő, és most, hogy tovább lett adva az a bizonyos staféta, Charlie meg felnőttesedik, lassan át is vehet dolgokat.  
- Ha már így megkérdezted, megyünk. Pontosabban egyik lábunk már ott is van. A lánykérésen már egy jó ideje túl vagyunk, nem tudott elfutni, mert előtte felcibáltam egy dombra. Az esküvő majd később, gyerek meg, amikor úgy alakul. Mindenre nyitottak vagyunk. Mei már az új otthonunkat rendezi be, én a karácsonyi hajtásban megígértem, hogy maradok. Huszonnegyedikén itt vacsorázunk, aztán a maradék cuccunkkal nekiindulunk, hogy már ott érjen minket a reggel. De, a kérdésedre válaszolva, van dobozunk. Mennyit szeretnél?