37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kreßler Gábriel Benett összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. május 28. 23:17 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


A kedvencem a lakásban a gombnyomásra kész, iható, finom kávé és az élhető kávézó a közelben. Mármint, komolyan, iszonyatosan nagy motiválóerő tud ez lenni, mikor reggel fel kell kelni és ki kell mászni az ágyból. Illetve, jót tesz az is, hogy Márti nem járt még a légtérben.
A kinézetemnek meg nem ártott meg az a váltás. Persze, általában tartom magam hozzá, hogy egy hely, egy ruhatár és stílus, most is ez volt, így nem is igen variáltam, míg vissza nem helyeztek. De most szabad vagyok. Szabad és boldog.
Ezért is megyek el a macskákért, akik már ki vannak fizetve, meg le vannak papírozva, csak a költöztetésük okoz még megoldandó feladatot, de az is viszonylag hamar megy, miután betuszkolom őket az autóba. Már hogy a dobozuk, a cicák annyira nem kövérek, hogy gondot okozzanak.
Fel is pakolom a lábam a dohányzóasztalra a nappaliban, ahogy ellazulok kicsit, aztán meghallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, hogy ez pozitív zaj volt és nem epilepsziás görcsöd van az előtérben - jegyzem meg talán kicsit epésen, a hamutál széléhez ütögetve a cigarettám, miközben megvakargatom a félig az ölemben fekvő Bubu füle tövét. Úgy dorombol, mint egy rossz, 82-es MTZ traktor.
- A konyhából, még nem tudja, hogy nem illik összejárni a pultot. Hát te?
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. június 1. 22:20 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Mindegy, magamban beszéltem! - legyintek, nem mintha meglepnek a dolog, vagy látná a kézmozdulatot, de én legalább megpróbáltam. Majd legközelebb jobban fog menni, gondolom. Aztán jönnek befelé a kis cicával, aki az előbb elindult felfedezni a lakásban. - Már megbeszéltük, hogy azt sem szabad, mert udvari macska lesz belőle.
Nem mintha értené. Szerintem rohadtul nem tudja miről van szó. De ettől még szeretem, meg is simogatom azt a bozontos fejet lelkesen. Stella meg totál lesokkol, részben értem, másfelől nem tudom hova tenni, nem zuhant le senki az égből.
- Akarod, hogy válaszoljak? - kérdezek vissza, de szerintem tudom a választ és ezért nem is nagyon teszem meg. Egyértelműen nem hallgat magától ilyen sokat egyszerre, csak ha külső tényező kényszeríti arra.
Én ilyen gyorsan mozogni még nem láttam, hipphopp itt terem és a macskát szélnek eresztve taperolja össze a kezem, bámulja a hajam, engem. A csókot viszonzom, de elnevetem magam.
- Hosszú napom volt, unatkoztam, tudod... Mit lehet ilyenkor tenni? Jártam fodrásznál, megnéztem Dávidot, a cicákat. Soká jöttél.
 
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. június 1. 22:20
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. július 30. 21:00 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Sosem figyel semmire, amit mondok - tárom szét a karjaim tanácstalanul, mert az a szőrcsomó maga a Sátán. De vele együtt élni megtisztelő, meg engem szeret, szóval asszem ez is afféle részletkérdés, ahogy Ward mondaná.
Ismerem már Stellát, tudom, milyen hangot ad ki, mikor meglát egy Korsi táskát, hogy rándul meg a szemöldöke, mikor éhes, így az sem kerüli el a figyelmemet, ahogyan rámozdul az új macskákra. Legalább annyira imádja őket, mint én, mikor először megláttam őket a tenyészetben. Nem akartam elválasztani őket, mert már csak ők voltak ketten az alomból. Nem volt olcsó.
- A tényen, hogy a mekis krumplievő-verseny óta nem láttalak még ilyen gyorsan mozogni - rázom meg a fejemet, miközben a kezem ismét végigcsúszik a derekán, nyugtatóan, mintha csak Bubut próbálnám csitítani a hevesebb hangulatakor. Ez is megesett már nem is egyszer. Az a macska jóformán két naponta felrántja magát valamin.
- Ugyan. Már itt vagy - grimaszolok, miközben a fejemet a keze felé billentem, de nem sok időre, csak pár pillanatra, a szemeibe bámulva, jóformán pislogás nélkül.
Tudom, hogy nem akar menni, leginkább sehova, ha tehetné, akkor itthon lenne, vagy a mekiben, vagy vásárolna és ez egy ilyen szent triumvirátus. Stellának pedig maga a mennyország, főleg, ha jár hozzá macska. Vagy én.
- Pár hete álltunk neki az ötletnek, aztán lebontottuk három alkalomra, csak... le lett rejtve, míg nincs kész, így egyszerűbb volt - vonom meg a vállamat lazán. Persze, érzékeny még, de annyira nem, hogy ne tudjak így létezni. Másrészről, homokoztam nem is kevés időt Afganisztánban, nem egy karfirka fog ki majd rajtam. - De tetszik?
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. augusztus 27. 01:20 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Még ha nem is maradéktalanul, de féligazság, mert akárhányszor mondom a nyomorult macskának, hogy figyeljen erre, vagy arra, nem hallgat rám, sőt, még valamit le is lök, biztos ami tuti alapon. Nem vagyok mintaszülő, ez tény, de hogy ennyire nem?
- Demotiváltat akartam mondani, de néha kurva lusta vagy. Mint én. Passzolunk - jelzem neki elég egyértelműen, nem szánom sértésnek, de ha annak veszi, hát istenem, nem halok bele ebbe az egészbe. Mármint, komolyan. Nem fogok neki csak azért hazudni, hogy jobban érezze meg magát. Hagyom, hogy végigtaperolja a kezemet, mintha valami múzeumi darab lennék, pedig erről kibaszottul szó sincsen, nagyon is inkább praktikus, mint esztétikai értékem van.
- Akkor miért kérdezed? Tudod, hogy nincs időm unatkozni. - Ahogyan macskát venni, fodrászhoz menni és kivarratni magam sem, but here we are, Karen. Egyensúlyba kellett hoznom a magamra és a munkára szánt időt, még ha nem is hangzott a legjobban ez az egész. Legalábbis a múltéli Gabe tuti kiborult volna a picsába.
- Nem kifogás, eredmény kell - tárom szét a karjaimat, mert ha akartam volna sem megyek háromnál többször, túl sok idő és energia, akkor inkább gyűrjük le ennyi idő alatt, szívva a fogunk. Mindenkinek jobb ez így.
Hagyom, hogy az ölembe fészkaljon, nekem is dőljön, a karomat maga elé húzva, így tanulmányozva le alaposabban is. Bőven volt mit megnéznie.
- Nem volt konkrét elképzelésem sokáig, aztán mégis, ezzel pedig be is mentem Dávidhoz. Nem dolgozik olcsón - jegyzem meg szórakozottan. Tőlem mondjuk nem kért bődületesen sokat, de hallottam már ezt vissza. - És veled mizu, kicsi?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. augusztus 27. 01:41
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. szeptember 2. 21:50 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Nem kellemes annyira, éppen ezért lehet jobb lenne, ha nem ma utaznánk haza, hanem holnap. Még úgysem vettük meg a hazafelé jegyeket - vonom meg a vállamat, viszonylag lazán, nem veszem túl komolyan az életemet. Igazából, egyre kevésbé, mert ahogy haladnak az évek, én egyre csak elengedem a dolgokat. Nem hiányzik már a sereg, vagy az, hogy teljesen eltűnjek a munkába. - Igen, a múltkor akkor sikerült mennem, mikor Cel háta még kék volt. Szóval valahogy éreztem a dolgot. Bár?
Más kérdés, hogy tényleg vannak érdekes dolgaik, amiket nem is mindenki tud hová tenni, eleinte nekem sem ment, de most már elengedtem nagyban, nem hiszem, hogy bele kellene szólnom abba, hogy Westwood mit is csinál a háza négy fala közt.
- Vagy nem. Szerintem senki nem hal bele, hogy tovább alszol egy tíz perccel - grimaszolok, miközben körbepillantok, akaratlanul is feltűnik, hogy az egyik csávó nyakkendője nem egyenes, a másiknak pedig felemás a zoknija. Borzasztó.
Megtorpanva rámeredek a vállam felett, olyan sokatmondóan, hogy ha tényleg sokat jár még a szája, nem leszünk jóban, de nem teszem szóvá, értenie kell ebből is.
- Jaj képzelem, biztos én főzöm a legjobb knorr-porlevest - nevetem el magamat, de nem gondolom komolyan. Nem élek ilyenekkel, vagy csak ritkán, még ha így is tudják.
Viszonzom a csókot, majd hagyom, hogy a kezem megfogva kifelé vonszoljon.
- Szóval akkor ma mit is nézünk meg pontosan? Belépőt kell venni?
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. október 11. 15:01 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Pont azért, ha ilyesmi történne... - tárom szét a karjaim, hogy DUH, nő, nem vagyok teljesen egyértelmű? Mintha a falnak beszélnék, komolyan! Hihetetlen ez a nő. Egyszer jövök el vele ide a halál faszára, hogy megnézzünk valamit, amit szeretne, aztán hazamenne egy fél nap után. Ezért utaztunk ennyit? Na, nem. - Ez olyan tervként hangzik. Benne vagyok.
Még biccentek is, hogy felőlem rendben van a dolog, a telefonom elővéve el is kezdek böngészni valami passzent last minute szállás után. Ilyenkor éri meg a legjobban, ha az ember nem egy megszállottan tervezgető pszichopata.
- Oh fúj, nem, engem ez nem érdekel, kérlek hallgass el - grimaszolok, még az orrom ráncolva meg is rázom a fejem, a tenyerem a szájára simul, nekem ne számoljon be Westwoodék szexuális életéről, mert kurva nehezen viselem el a gondolatot is. Aztán persze elengedem, nem akarom én bántani, de nem akarom tudni, hogy Dustin milyen fura szarságokat él meg. EZ már tényleg nem az én dolgom.
- Most próbálod ezt eltenni okosba, hogy később felhasználd ellenem? Ahhoz korábban kell felkelned, cicám - nevetem el magam, még dobva egyet a vállammal a táskán, mert nem igazán az én méretem, nem is azon a helyen pihen, ahol különösebben kényelmes lenne, igazából eléggé fel is basz azzal a lendülettel. EZÉRT nem cipelem senki táskáját.
- Pedig van - nyomatékosítom a mondanivalóm, mielőtt még tovább haladnánk a dolgon, nem most fogjuk megvitatni azt, hogy ki és mennyire tud főzni, meg milyen körülmények között. Nem ma van a napja.
- Remélem, hogy van karszalag, nagyon trék azok a rendezvények, ahol nem adnak - nézek rá sokatmondóan, mert tréé helyre nem megyünk, azt hiszem, ez afféle presztízs kérdés. - Már van.  
Fel is mutatom a telefonomat elégedett fejjel, megmozgatva kicsit jobbra-balra, hogy fel is hívjam rá a figyelmet, mielőtt még azt hiszi, csak mosolygok bele ilyen szépen a nagyvilágba. Ugyan már.
- Felőlem akár ABC-ben is haladhatunk, csak ne nekem kelljen nyomon követni a listán, hogy merre megyünk, franc se igazodik ki ezen - sétálok tovább az utcán, majd a vállamon lifegő táskára nézek. - Beengedik az oltári batyud is, ugye? Nem lépted túl a méretkorlátot?
Csak mert a biztiboyok nem tűnnek túl édespofának, egy néni még rázza is feléjük az öklét.
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. október 11. 16:49 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Az ajkaira tapadok egyből, a kezem a tarkójára csúsztatva, közelebb is húzva, mire Bubu egy megvető nyávogással hagyja el a kanapé területét. Ő erre nem kíváncsi, úri macska, mit is képzelünk! Aztán az arcát a nyakamnak tolja, én meg egy csendesebb baszki konstatálom, mikor megharap. Nem mintha fájna, nem is kifejezetten rossz, de azért az állára fogok mérsékelt határozottsággal.
- Viselkedj, ne kelljen téged is megnevelnem! - nézek rá megvillanó tekintettel, de aztán csak nyomok még egy csókot az ajkaira, mielőtt elengedném.
- Oh, hogy személyes küldetés, hogy életem hátralevő részében ha akarnám se legyen időm unatkozni? - nézek rá érdeklődve, igazából Stelláról beszélünk, ha így lenne sem rázna meg különösebben, ismerem a fajtáját, kurvára köre vagyok véve velük. De szeretem így, édes nő. Gondolom, ha nem lenne az, nem vettem volna el?
- Nem életem legszebb élménye volt, ebben biztos lehetsz. De összességében megérte. Éltem én már át rosszabbat is. Tudnád mi van a katonaságnál, ha az ember allergiás kb az egyetlen gyógyszerre, ami kéznél van - nevetek fel, mert most viccesnek tűnik, de ha akkor megkérdeztek volna, lehet, hogy párszor közöltem volna, hogy mindenkinek jobb lesz, ha véletlenül golyót kapok. Csak úgy egész véletlenül, álmomban. Ilyesmi.
- Baj van? - kérdezem mikor megakad, Stelláról beszélünk, ő nem fogja be a száját csak úgy, pláne nem ennyire hirtelen. Gyanús.
- Új szobatársat? Felkészítő? Ew. Nem lehet ezt valahogy csak skippelni? Gusztustalanul hangzik - fanyalgok egy sort az elképelésre is.
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. november 25. 16:53 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Kinevet, mindenféle gondolkodás, vagy mérlegelés nélkül, mire felvonom a szemöldökömet, ennek nem így kéne működnie! Én halálosan komoly vagyok, erre a nőm fogja magát és kinevet, mintha muszáj lenne, vagy egyáltalán csak normális.
- Ne! - kontrázom rá, összefonva a karjaimat a mellkasomon, még elítélően is nézek rá, meg minden, mert Stella, ez nem így működik, nem tudok három macskát és egy nőt is nevelni, nekem egy gyerekre van képesítésem és... ennyi.
- Oh, értem - nevetek fel, még az orrom is kicsit ráncolódik, ahogy grimaszolok közben, mert nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan eljutunk erre a pontra. Neki ez nem küldetés, hanem egy tény, szerinte életem hátralevő részét én már úgy fogom tölteni, hogy fogalmam sincs róla, mi az az unalom. A legijesztőbb ebben, hogy valószínűleg igaza is van.
- Nem azt mondom, hogy akartak, de szerintem ne menjünk bele, hogy jöttünk rá, hogy allergiás vagyok az ibuprofenre... is - javítottam ki magam, mert nem ez az egyetlen allergiám, bően akadt más is, ami ugyan odakint nem jelentett túl sok gondot, ám itthon annál inkább. Mint a macskaszőr, amivel szintén nem nagyon szoktam büszkélkedni.
- Milyen szobatársak? - kérdezem grimaszolva, mert szerintem nem normális, hogy egy szobába kényszerítenek másokkal, tisztára, mint a katonaság. Közben meg a mestertanoncokat nem kötelezik rá, akkor milyen eljárás ez? Fair? Nem.
- És ha magántanuló lennél? Nem azt mondom, hogy ez egy opció, de ha mégis az lenne? Akkor lehetne hiányozni...? - bámulok a nappali másik felébe elgondolkozva.
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. november 30. 10:29 Ugrás a poszthoz

Mitzinger

- Nem, téged nem küldenek ásni, mert trehány munkát végzel. Nélkülözöl minden finomságot, csak berúgod az ajtót és faggatózol, ez nem így megy, Mitzinger - rázom meg a fejemet. Nem véletlen én vagyok kettőnk közül az, aki a belső-ellenőrzésnél dolgozik és nem Bence, ő mindig inkább az volt, akivel a tényleges piszkos munkát végeztetik el. Persze, Afganisztán az Afganisztán, ott mind a ketten csak kaptunk fegyvert és menj a vakvilágba hülyegyerek, az más világ.
- Szerintem nem bánja, ne nézz ilyen elgyötört arccal - bököm oldalba a könyökömmel, mert tudom, hogy szarul jött ki a lépés és hogy nem így tervezték. Gondolom ez is hozzájárult a csapat széteséséhez, ha azt nem vesszük, hogy Grünwald kurvára felrobbant. Az élet bőkezűen osztotta a szart ennek a gangnek, szerintem senki nem adná a fél kezét azért, hogy most visszamenjen abba.
- Sokkal, nem hiányzik a szar - ingatom meg a fejemet, felhörpintve a kávém maradékát is, mert nem azért hoztam, hogy itt hűljön ki a kezemben. Nem akarok elkésni sem, annyi ideje még nem dolgozom itt, hogy ez ne legyen feltűnő, így inkább csak egy kis sóhajjal pillantok Dorothyra.
- Akkor erre térjünk vissza ebédszünetben, majd akkor jól kivesézzük a dolgot. Addig semmi dolgunk nincsen úgysem, te csak megpróbálsz beilleszkedni, én meg úgy teszek, mint aki dolgozik. Úgy hallom amúgy is, nem csak téged helyeznek át ide... - jegyzem meg szórakozott mosollyal, mert hallottam már ezt-azt, lehet, hogy kicsit bele is nyúltam ilyen-olyan papírokba. Vicces időszaknak nézünk elébe.

//  Love Love //
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 23. 01:48 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Nem tudom, hogy vagyunk képesek elviselni egymást, legalábbis, nagyon sokan kérdezik, mert én vonzom a drámát... ő meg gerjeszti. Mármint, komolyan, szerintem lehet, hogy ezért voltunk jó páros, csak van akinek ez fájdalmat okoz, nem mindenki tudja elfogadni, hogy tényleg passzolunk. Nem úgy, mint a legók, az egy kurvaszar szám.
Hagyom, hogy maga köré vonja a karjaim, nem tiltakozok nagyon, csak éppen annyira, hogy kellessem magam. De aztán feljön az allergia téma, én meg látom rajta, hogy meregeti a szemeit, nem azért, mert muszáj lenne, hanem azért, mert valamit gyanakszik. Sosem jön rá magától. Nem, míg egy allergiagyógyszer is van a szervezetemben.
- Mindent, kislány - rázom meg a fejemet, mert ha komolyan venném magam, lehet, hogy már nem élnék. Nem lepne meg, nagyon furcsa dolgaim vannak. Life. Nem lehet minden szivárvány és lepkék.
- Nem hangzol lelkesnek - jegyzem meg az arcát figyelve, de nem lep meg, faszomnak sem lenne kedve egy rakás ismeretlennel összeköltözni. Nem nekem, ez is teljesen biztos, szóval megértem őt. Ő is ragaszkodik bizonyos dolgokból a beválthoz, mint a cicakaja, vagy az ismerősök.
- Hát... biztos van valami kibúvó... munka, sport, akármi? Akár szerezhetek neked valami papírt... ha nagyon nem akarod - túrtam el egy tincset az arcából, mert milyen kurva jófej férfi vagyok én. Irigylem magam tőle. Janem. - Végeredményben, ha nem is jön össze, egy táskát még vehetünk neked.  
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 23. 02:06 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Összenyalja a tenyerem, mire undorodó grimasszal emelem meg rá a mutatóujjamat, figyelmeztetőleg, nagyon szigorúan nézve.
- Meg vagy te huzatva? Tudod milyen undorító dolgokat taperászok meg én ezzel a kézzel? Kilincsek, ajtók, ablakok, összeszedsz valamit. Herpesz! Fúj, Stella - rázom meg a fejemet tüntetőleg, nem hiszem el, hogy ennyire nem képes legalább magára figyelni. Botrány, az ember már a száját se foghatja be, mert még a végén benyel valami leprát. Fúj.
Nem is figyelek nagyon arra, hogy mit mond, mert a risza elvonja a figyelmemet, de nem is teszek cserébe úgy, mint aki érteni akarja. Ha hazudok, azt explicit teszem, nem csak ilyen figyelemelmismásolásokkal.
- Enni mindig, tudom, ismerlek - forgatom meg a szemem, miközben rántok egyet a vállamon lifegő táskán. Tudom, hogy nem vagyok következetes, ezt a szart neki kéne cipelni, de akkor lehet, hogy még mindig a vonaton lennénk, mert pakolászik. - Mit felhívnak? Baszkodni fogják a  lakásajtóm, előbb a faluban, majd Pesten, hogy hol vagyok és mit csinálok. Alábecsülöd Bencét.
Mitzingerről beszélünk, ez nem egy mezei Bence, tutira ki fog akadni, hol vagyok és miért mentem szabira. Lehet, hogy egy kicsit paranoiás, nem is értem. Vagy csak ismer.
- Ja van külön csórómuter jegy? Ahol nem engedik be a szatyit, nehogy bezsákold fizetés nélkül a kegytárgyakat? - pillantok körbe, tényleg van pár svindlis nagymuter a környéken, elég gyanúsak. Nem bíznék rájuk egy rozsdás szöget sem, mert tuti bebasszák a zaciba.
Elég hamar megszabadulok a rózsaszín szatyitól, thank god, majd el is kezd befelé vontatni, mire felsóhajtok drámaian.
- Ha kitéped a karom, a kurvanagy táskád neked kell majd vinned. Egyedül. Én meg elvérzek itt. Azok a kékek mik?
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 29. 14:21 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Valakinek azt is kell - nézek rá, mert be kell lássa, még nem olyan modern az itteni technika, hogy csak úgy magától kinyisson előttünk az ajtó. Jó lenne, de nem így működik, bármennyire is szeretném. Inkább hagyom, hogy a kezemre nyomja a fertőtlenítőt, jól szét is dörgölöm rajta, nekünk nem hiányzik egy pestis szless tbc szless szalmonella. Csak hogy mondjak egy pár példát.
- Milyen süti? - kérdezek issza, mert arról eddig nem volt szó. Bár ha egy kicsi eszük is van, akkor tuti van valami kristály témájú büfé, ahol ásvány alakú nassolnivalók vannak. - Majd felhívnak, én meg nem veszem fel.
Elég hamar lepakolunk, minden fölösleges cuccot, hála az égnek, így meg is szabadulok végre a fölösleges táskától és odaadom Stellának, hogy ne nekem kelljen cipelnem.
- De, de részletkérdés - emelem meg a kezem és legyintek, hogy eddig elcipeltem, azon nem múlott a dolog.  Hagyom, hogy lesmaccantson, nem tiltakozom, pedig megtehetném, mert fúúúj, nyilvánosan vagyunk, de nem vagyok olyan faszi. Engem nem érdekel. - Na, ne borulj ki, tudod, hogy annak sosincs jó vége.
Még a fejem is megrázom, mert ő is tudja, hogy mikor valamin felbassza magát, az nem egy perc alatt múlik el.
- Hú ez sokféle cucc. Te mit akarsz megnézni először? Öh, nem tudom, borostyánt, meg ilyn alap dolgokat.
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 29. 14:32 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Téged nem - korrigálom magam gyorsan, mielőtt még kínos helyzetet szül az, hogy én őt viccnek veszem. Mert nem, ha így lenne, nem élne a nyakamon, konkrétan leszarnám, hogy mikor és mit csinál, nem majd még pont macskákat veszek valakivel, aki nem érdekel. Miről beszélünk? Az allergia miatt még mindig furcsán néz, lehet, hogy beszélnem kellene vele erről az egészről, de nem akarok hisztit, abból meg tuti az lesz, miért nem szóltam soha, hogy allergiás vagyok a macskaszőrre.
- Jó, nekik nem kell tudniuk, hogy nem jársz, szerinted utánanéznek bárminek alaposabban? Majd az igazgató kijár megnézni, játszol-e meccsen - forgatom meg a szemeimet nagyon látványosan, mert nem hiszem, hogy egy ilyen putri intézmény majd rájár, hogy mi is történik. Néha még arra is lusták, hogy azt lecsekkolják, amit tényleg illene. - Ebben nem kételkedtem.
Ismerem Stella határait, hogy mit meg nem tenne azért, hogy ne kelljen arra a viszonylag kevés órájára se bejárnia. Mert mondjuk volt olyan, amit el tudott sunnyogni, ha kihagyott, de nem mindent.
- Miért? Csak azt mondtam, táskát veszünk, nem azt, hogy mondjuk, felújítjuk a ruhatáradat - ejtem a szavakat nagyon hangsúlyosan, még rá is kacsintva.
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. december 29. 14:33
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kreßler Gábriel Benett összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel