Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem türelmetlenkedem, csak egy picit, mennék is meg... kicsit nem is. Elvégre, nem csak a mi évfolyamunk lesz ott, sőt, nagyon sokan lesznek, tavaly is csak megnéztem, csak azt, mennyien meneteltek és bahh. Elég is volt. De idén vagyok olyan őrült, hogy megmutatom a gyönyörű mivoltom és tánctudásom. Nem baj, nem baj, egyszer én is leszek majd végzős és nekem is lesz ilyesmim, valószínűleg, akkor aztán nem tudok kibújni alóla. Vagy hát, halotti bizonyítvánnyal biztosan, de olyan radikális megoldásokhoz nem folyamodnék, meg ki tudja, lehet jó lesz, élvezem és kész. A bulik amúgy jó dolgok, a legnépszerűbb embereknek főleg, akik valahol csak vannak, azoknak meg pont elég. És ez a legjobb benne. Meg a zene. Meg minden. Remélem Petya is ott lesz, nem volt időm kifaggatni, hogy sikerült-e valakit találnia a bálra, vagy ha mégse, amúgy eljön-e. Jó lenne ott is együtt mulatni, bemutatnám Bettinek is szívesen, nekem az se gáz, ha csoportosan mulatunk, nincs abban semmi olyan. Lesz majd még idő minden másra is. Bőven.
Nyílik az ajtó, én meg odakapom a fejem. Az első aki kilép, egy fiú, nem ő, így most sem nyertem, de szinte be sem csukódik, követi a következő. Aki már Betti. Megörülök, hogy nem lépett vissza, kicsit féltem ettől és megértettem volna, már nem csak amiatt, mert velem kell eljönnie, hanem amúgy is, minden joga megvan valakinek, hogy máshogy döntsön. Azonban nem kell aggódni, eljött én meg felveszem a szép mosolyom, kihúzom magam, mert ebben a ruhában úgy illik állni, mint az uraknak. Vagy valami olyasmi. Majd a rágót, amin eddig rágódtam, kidobom út közben, mert úgy tudom, azt se illik.
- Szia Betti! - intek neki és megnézem azt a ruhát, amit felvett. Nos, igen, tudtam én, hogy a lányok tudnak, meg nagyon adnak ezekre, az apróságokra, mint cipő, hajban csat, vagy a körömlakk. Áldom az eget, hogy nem lettem lány, mert ezzel a mentalitással, amivel élek, sosem lennék csinos. Sőt. Na mindegy.
- Köszönöm – pillantok le magamra. Az majdnem mindenkinek, én eleve hordok simán hétköznap is, a színekkel nincs bajom. De inkább visszatekintek rá, ő most az, akit figyelni kell.
- Nagyon csinos a ruhád és a hajad is. Észre se fognak engem venni! - bókolok, bár erre kicsit nekem is kipirul valahol az arcom. Nem rosszból, ez a jó. Vagy valami olyasmi. Mosolyra húzom ajkaim és odalépek mellé, a karom nyújtom, hogy karoljon bele.
- Nos hölgyem, mehetünk akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Megrekedtem. Eddig olyan simán ment, pedig még üzentem is vele embereknek, de azt hiszem, nem megy az nekem, hogy küzdjem le meg ilyenek. El kell egyelőre fogadni, hogy nem és ahogy itt ülök, már legalább tiszta. Nem, sosem akartam mindenben a legjobb lenni, mert amúgy sem tudok, de azért az kicsit talán sok, hogy a bénázó mágiám mellé még ez is becsúszik. Mindig van rosszabb, én tudom, de nagyot sóhajtva sem könnyebb. Nem sírok, szerencsére abból kinőttem, de eléggé megkezdtem már a csomag madzagját, amivel átkötöttem, még a végén tökre feleslegesen jöttem ide, mert tönkreteszem és fel se lehet adni. Így inkább a farmerom térdén pihenő kis szakadásból kiálló cérnát vadászok le és nyúzom, tökéletes időhúzás megint a semmire, legalább kicsit lemegy bennem ez a sok furcsa dolog és hátha még ma sikerül befejeznem azt, amit elterveztem. Azt hiszem, a vérnyomásom már egész jó, minden más a véletlenre bízva, lesz ez még így sem. Nagyon „férfias” dolog, nagyon. Ó, kicsit el kéne süllyedni.
Főleg, mert nem terveztem, hogy ide mások is jönnek, amíg itt vagyok. Basszus. Újratervezés? De mire felpattanhatnék, betör két térd meg a többi tartozéka a látómezőben, vagy én vagyok nagyon útban, vagy ő nem figyelt, nem is hibáztatom. Felfele nézek immáron rá, realizálom, kicsoda ő és tudom is, mert azért totál süket és vak se voltam eddig.
- Szia Thomas! - kicsit talán erőtlen a hangom, gyors nyelek egyet, köhintek és erőt csalok bele. - Semmi gond, én ülök rossz helyen – állok is fel gyorsan, fogom a kis motyóm, leporolom a hátsó felem, mert még mindig a lépcsőn és nem szőnyegen ültem és úgy fordulok immáron felé. Szuper, ha most rá figyelek, egész jó.
- Aha, csak kicsit ööö... leesett a vércukrom meg ilyenek. De már tök faja, ettem egy kis nasit, minden szuper – mert még a fiúk se vallanak be egymás között olyanokat, hogy frászt kapok a gondolattól, mi van az ajtó mögött.
- És veled amúgy mi újság? Minden szuper?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nekem nem gond, ahogy hív, nem gond, hogy itt van, semmi sem gond, hanem csak a hely, de hát, ez nincs rám írva, de fel sem szólalok, hogy a teljes nevem, mert úristen. Amúgy is megszoktam, hogy rövidítik, a magyarban jobban ki lehet mondani, nem kell agyalni rajta, hogy így van írva de nem úgy ejtik, megszoktam már, hogy sokan néha küzdenek vele, ahogy én is küzdöttem anno a „dzs”-vel mondjuk, meg hát, úgy sok mindennel is, hogy ne legyen érthetetlen, mit is akarok kimondani, mit kellene. Szerencsére. Legalább ezzel nem kellett annyi küzdeni, mint mondjuk a tananyaggal, meg ezekkel, de azt már mondjuk azelőtt megtanultam, hogy idejöttem. Persze, akkor még nem tudtam, hogy a sok furcsaság azért van, mert tudok varázsolni, érdekes időszak volt, annyi szent, most pedig ugyanúgy történnek dolgok, csak már tudom, hogy miért. Ez igen nagy haladás, ha egyszer tudom irányítani, akkor minden rendben lesz.
- Az szuper, igazából szerintem ritka erre a rossz, a sok tanuláson kívül – vagy én nem találkozom vele, vagy ilyenek. Persze, mindenki másképp fogja fel az életet és a dolgokat is, mind a kastély, mind a diákok körében is, nekem meg biztos nem dolgom az, hogy bárkire ráerőltessem a véleményem vagy nézőpontom, szóval remélem, nem hiszi, hogy ilyenre kényszerítem, de az se jó, ha ő rosszul érzi magát. Nem ismerek mindenkit annyira, de ha valakinek lóg az orra, az nem kellemes látvány.  
- Óóóó! De azt már lehet e-mailben is, nem? - nem, nem nevetem ki, látványos, hogy úgy fogom fel, mintha az anyukájának írna. No, látom én rajta, hogy kicsit zavarja a dolog, mármint az, hogy hangosan kimondta. Meg tudom érteni, engem is szokott zavarni a dolog, ha csak mondom és mondom, nem gondolkodok hogy na, ennek fura a hangzata, nem úgy mint a fejemben.
- Nyugi, nem szólok senkinek róla, meg ilyenek – biztatom, hogy ne tűnjön el a mosolya, meg amúgy is, annak és akkor ír, amikor akar. Ha ő ebben hisz, akkor ebben. Ugyan az, mint az Istenhit, vagyis nem teljesen de hasonló, mindenki eldöntheti, akarja-e. A kérdésére kicsit piszkálom a magam dolgát, és sóhajtok. Ha már ő őszinte volt, ugye...
- Igazából minden tök klassz, az iskola is pedig első évben nem szerettem – és ez még könnyű kimondani, múlt idő, nem kell ragozni, mert sejteni, hogy azóta már másképp vélekedek. Még mindig nem az igazi, de nem is kell teljesen annak lennie. Aztán megint nagyot sóhajtok.
- Csupán az a nagy baj, mármint nem, a vércukromnak sincs semmi baja, hanem hogy... hogy.. - kicsit elakadok, nehéz erről beszélni, mert ciki. Fiú vagyok, meg ilyenek. - Hogy nem merek oda bemenni. Nagyon nem bírom a... baglyokat. Sőt, semmiféle... madarat nem – és valahogy mégis könnyebb, egy fokkal, hogy kimondtam. - És nekem ehhez mindig erőt kell... gyűjtenem. Anyáéknak minden nap írnék, de így nem megy... - sütöm le a tekintetem, mert hát, tényleg, írtam nekik az elején, hogy mi van és megértik, de... sok mindent leírnék nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szerintem ez most megint már nem tél, de bánja a feje. A sapkát elhagytam, a kesztyűt is és komolyan elgondolkodom azon, hogy előkeresem a vékonyabb kabátomat. De végül csak nem vettem fel pulcsit, mivel lusta voltam keresni. Katasztrofális, ami a szekrényem, ládám, bármim uralja, de gyakorolom azt a bűbájt, ami elrendezi. Nem kell részleteznem, hogy azért néz ki ennyire rosszul, mert azokon gyakorolok. De azt már elértem, hogy hajtogatja magát a póló és pulcsi, miközben beleugrik a helyére, van még mit finomítani. Év végére elfogadható állapotú lesz. Remélem.
Ezen túl lépve húztam le magam a faluba, ha már lehet és ha már venni akartam pár olyan dolgot, ami tök hasztalan, vagy épp finom. A boltban szereztem be chipset meg ropit, egyéb ilyesmiket, meg zsepit, mert kicsit szüttyögve kezdem a jó időt. Még nem vészes, nem futok vele a gyengélkedőre, általában itt meg szokott állni és nem megy tovább. Szerencsémre. Aztán máskor meg leterít, mint egy csorda marha, felkelni nem bírok. Nem értem én ezt, azért annyira nem sűrű, hogy aggódnom kelljen. Átlagos. Mint minden más. Most a falu is csendesebb, de lehet csak én fogtam ki az időt és erre ilyenkor amúgy sem senki. Csak innen-onnan hoz a szellő hangokat, hirtelen azt se tudom, milyen nap van. Megállok, és a fejem vakarom. Mikor vesztettem el az időérzékem? Vállat vonva lépkedek tovább, egy éles kanyarral fordulok a játszótér felé. Szatyromat akasztom az egyik korlátra a hinták környékén és már huppanok is bele, azokba, amiket a nagyobbak is tudnak használni, erre nem hiszem, hogy egy tűzoltó is kiszedne belőle, szóval... A zacskóba túrok, a pisztácia kerül elő, és kuka helyett a zsebembe tömködöm a kiürült héjakat, lábammal lustán hajtom magam. Egyik évfolyamtársammal beszéltem meg, hogy kijövünk ide, kicsit mozogni meg úgy amúgy is, ő nem került be a kvidiccsapatba, én meg mondtam, hogy nézzük meg a seprűüzletet, utána öntök belé lelket, hogy jövőre próbálja meg, de végül nem jött el. Az, hogy nincs kedve vagy amúgy nem ér rá vagy beteg, nem számít, majd elmondja, ha akarja. Addig én elleszek még kicsit itt, nincs kedvem hamar visszamenni, még úgy tűnne hogy lóvá lettem téve meg... mindegy. Jó itt kint. Hozhattam volna valamit olvasni, de már annak is mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tényleg mindenki mindenhol van, elég csak a talárokat nézni és a helyeket, ahol fel-felbukkannak. Nem akartam én nagyon csavargó lenni, de mégis, ennyi belefér. Nem szabályellenes, úgy érzem, de ha mégis, akkor bőven bele is fér, hiszen kell is, elvégre pontosan az a cél, hogy mindenki beszéljen a másikkal, ismerkedjenek, ne legyenek olyan nagy ellentétek meg minden a házak között, bár biztos akadnak, lesznek is, de én nem figyelek ilyesmikre, mert inkább szeretek jóban lenni, mint ellenségeskedni, nem is szoktam ilyesmikre figyelni, mert felesleges, inkább csak a jóra. Laurát már ugyan régebb óta ismerem és meg-megszoktam állni, hogy mi újság vele, szóval még könnyebb is, mint valami tök idegen elé leülni, hogy na, hello, mi a helyzet. Bahh. Az azért még mindig erős lenne, mert aztán ki tudja kit fogok ki, aki leharapná a fejem egy ilyenért. Kevesebbet kockáztatok inkább, a random ismerkedések mégis ilyenek.
- Eléggé mindenki mindenhol van, ami nem rossz, elvégre, kell ilyen is – nem érti, mire fintorog, de ugye megint alapzaj van, eléggé magas, lehet, hogy az zavarja? Megeshet, mert egy-két kurjongatás nekem is kicsit bántja a fülemet. Meg is rázom a fejem, bár nem leszek álszent, én is szoktam, meg ujjaimat a számba véve fütyülni, ha úgy jön ki, de most nem kezdem el itt előtte, csak a tapsba csatlakozom bele. - Amúgy nincs semmi, túléltem még egy vizsgaidőszakot, ami tök jó, szóval... lesz belőlem egyszer valami. Más nem elrettentő példa – nevetek egy sort, rám nem szállt semmi plecsni, nem is bánom, mert nekem mindig is az a cél, hogy görbüljön, vagyis a sikertelennél feljebb legyen, akár csak egy fokkal is. A többi senkit sem érdekel, én megyek előre, aztán igazából fogalmam sincs, hova tovább. Még van egy évem, persze, de hiába néztem meg, miket lehet csinálni, nos, semmi sem tetszik egyelőre. A plecsnik meglelik végül a helyüket, van, aki obégat miatta, hogy mi a franc ez, más meg csak büszkén kihúzza magát. Ez ilyen. Engem lehet zavarna, főleg, mert akkor végignéznék, ahogy megbökdösöm, hogy mi a franc ez, meg minek. Nem emlékszem tavalyról ilyenre, de lehet csak az az oka, hogy kicsit meg voltam fázva és jobban érdekelt, van-e elég zsebkendő nálam, mint hogy ki miben lett első. Ehh.
- Nem? - pedig általában a jó tanulók motivációja az, hogy az élen legyenek. Nem nevezem strébernek, mert amikor beszélünk, nem a tanulás az elsődleges téma, meg lenyomva a torkomon vagy rohan el, mert neki el kell olvasnia egy könyvet. Meg mert igazából kedvelem és az a szó sértő lenne rá, de sosem mondanám ki, hangosan sem, az indokot se, miért nem teszem. Mindegy. Ebbe bele fogok keveredni. - Hát, mindenesetre, sikerült annak lenned és tök menő. Még ha véletlen is. Nekem is egész jók lettek a vizsgák, meg is lepődtem, mert nagyon nehéz volt némely – főleg, ami gyakorlati. Bár nem tudom, mit hall a végére, mert megint zsizsegnek, beszélnek és esznek, amely miatt csörömpöl minden is. Fejem kicsit oldalba billentve nézem, hogy arcából szökik is a szín, pislogok is nagyokat. Húha. Valami nem oké.
- Tényleg? Kicsit sápadt vagy. Kevés a levegő vagy...? - oké, nem értem most ezt a választ a vizsgákra, mert láthatóan most más a gondja. Aztán meghallom a kérdését és erősen bólogatok felé. Felállva várom meg, amíg elköszön és megejti a köreit, semmiben nem siettetem, de tök jó lesz, hogy vele megyek, nehogy út közben legyen rosszul. Kell a csend, állítom. Vagy a levegő, vagy a tömeg hiánya. Egyik lábamról a másikra állok, majd amint visszaér, már indulok is. Kikerülöm azokat, akik felállnak, csupán csak azért, hogy elérjenek egy falatot, vagy mennek bárhova, majd sietve távozok az ajtón keresztül. Kiérve veszek egy nagy levegőt, bevárom, míg mellém ér ismét.
- Cseng a fülem kicsit. De minden rendben? Tudok segíteni? - már ha nem azzal tettem, hogy elhagytam vele a helyet. Körbenézek, majd döntök és a csarnok felé indulok. Nem akarok kimenni, de itt jár a legjobban a levegő, főleg, ha kicsit nyitok az ajtón is, vagy csak mert épp tágas. Nincsenek sokan a folyosón, mert a tömeg még bent van, nem is baj az. Végül megállva nézek szét a helyen és a korlátnak dőlve nyújtózok egy nagyot. Ülőhelynek nekem jó lesz a lépcső is, le is telepszem rá, miután kibújtam a taláromból és leterítettem oda. Pont elég hosszú ahhoz, hogy kényelmes távban Lau is leülhessen rá. Feltűröm az ingem ujját, majd a nyakkendőt veszem le, amit szívből utálok. Miért muszáj ezt? Egyenruha, brrr.
- Na, itt kicsit csendesebb lesz és egész szellős. Ha van kedved, ülj le, és akár később ki is nézhetünk az udvarra. Bár... ahhoz lehet késő van már, vagy lesz. Na mindegy – legyintek, hogy miattam aztán nem kell majd szabályt szegnie. Sőt. Inkább ne. Kinyújtom a lábaimat, és ha leül, ha nem, felé fordulok, megvárom, míg reagál valamit, nem akarom elárasztani mindennel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azon vagyok, hogy, mint valami igazi gyerek, ami már papíron nem leszek, vagyok, feljussak a mászóka tetejére. Az a szomorú, hogy hintát már nem tudom használni, sikerült tavaly óta annyit nőni még, hogy most már apára sem kell felnéznem nagyon, illetve, az összes hintába ülve leér a lábam és az úgy, valljuk be, nem olyan jó móka. Sőt. Borzalmas, hiszen elveszik az egész lényege. Igaz, a mászóka nem mozog, de legalább megvan annak az illúziója, hogy lógathatom a lábaimat. Én már nem akarok nagyobbra nőni, őszintén, semmi kedvem kitűnni a tömegből így, eddig is jó volt az, amennyit kaptam, nekem nem érvágás ez a magasságmizéria, miszerint ennyi és ennyi alatt nem is férfi a férfi, egy bizony fölött pedig ritka kellemetlen. Na, hát minden lehetek én, csak hiú nem. Van egy srác az évfolyamon, aki szerintem már túl is tolja, ha jól láttam, formára van szedve a szemöldöke, a haja mindig tökéletes és a körmei is, semmi olyan, hogy koszos meg rágja és nem, nem a fiúknak akar tetszeni, van barátnője, aki szintén patyolat, az a fajta lány, akire rá sem mersz nézni, mert olyan tökéletes és mégsem véla, akinek ez a dolga. Furcsa, ez a zsák a foltját tipikus esete, nem is új viszont, nekem mindegy, hogy néznek ki igazából, három szót nem beszéltem velük.
Felérek végül és elégedetten helyezkedem el a két fok között, kényelmesen elférve nem is fog beszorulni a fenekem, de nem is esek át rajta. Kicsit kényelmetlen, oda sem neki, a lábam tényleg lóbálom, lufit fújok a rágóból és rájövök, hogy pont olyan vagyok most, mint kicsinek. Egyedül, a kissé felhős ég alatt, de amúgy elég meleg van ahhoz, hogy már pólóban és rövidnadrágban legyek. Hajamat az ivókútnál vizeztem be és lapogattam hátra, hogy ne zavarjon és hűtsön is. Mint aki strandolt, pedig idén csak a lábam merítettem meg a tavacskában, de akkor még hidegebb volt jóval. Szóval egyedül, bár arrébb játszanak gyerekek és két szülő is van velük, senkit nem érdekel, hogy én ide másztam fel, a homok lefoglalja őket, meg a várépítés. Valahogy nekem is több kedvem van hozzá, mint „felnőttnek” lenni, az a helyzet. Talán kezdenem kellene valami hobbit, ami komolyabb, de semmi sem tetszik. Szeretek Petya játékaival játszani, vagy csak vad fantáziákat adni karaktereknek, bárminek, de hogy randizgassak, karriert építsek, meg ilyenek... ne már. Nem akarom. Azt hiszem, most értem el oda, hogy realizálom, hogy telik az idő és ijesztő? Sosem hittem ebben, mert nem akartam és tessék, kicsit maradok egyedül, mert akivel jöttem, annak sürgősen mosdót kellett keresnie, mert úgy érzi, az a tejszínes csodakehely már sok volt neki. Szegény, pedig mondtam, hogy nem muszáj azt ennie. Mindegy, magamra maradtam meg a gondolatokkal, amik túl komolyak hozzám. Remélem valaki megment tőlük, vagy elfutok a tóig és seggest ugrok bele menten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lóbálom a lábam és? Valamit kellene csinálni, sőt, biztos, hogy kell, mert kattognak a fogaskerekek és az senkinek sem jó, főleg nekem. Petyán se lóghatok mindig, vannak barátai, ott az a lány, meg ha az nem is, biztos lesz, csak nekem nincs mert… fogalmam sincs. Tetszenek, szépek, de amikor tenni kellene valamit, akkor így leakad a rendszer és azt sem tudom, hogy mit csináljak. Sőt, annál rosszabb. Néha nézem a nagyokat, hogy csinálják, amíg el nem hajtanak, hogy van-e jobb dolgom, pedig már nem vagyok kicsi. Tudom, hogy elsősnek az voltam, mindenhogy, de most már megnyúltam eléggé, valamennyit edződtem is a meccsek alatt, de még mindig gyereknek néznek és fognak is, ameddig élek. Megszoktam, igazából, azt is, hogy sokan unszimpatikusnak tartanak, ha figyelek, de amúgy mást nem tudok. Nincs bátyám, apámat ritkábban látom, mint illene, vagy mint anyut, az idősebb srácok nem haverkodnak velem, így… valakitől muszáj tanulnom nem? Jó, nem a rellonos meg ilyen arcoktól, az durva lenne és nem akarok olyan lenni. Sőt. De sok van, akik közül szívesen lennék valamennyire olyan. Hasonló. Nem tudom. Magam akarok maradni, így, de kicsit mégsem. Ez elég bonyolult, oké.
Hátrébb csusszanok, helyezkedek úgy, hogy a fokok között lógjon le a lábam, majd még csusszanok hátra és megkapaszkodom. A seprűn ezek nehezebbek, az a lajhárlengés azóta se nagyon sikerült, véletlen is volt, de attól még az egyensúly javult, kevesebbet esek és kelek, bénázok, cselekszem. Vagyis ezt látom. Sose vagyok biztos semmi mágiában, de igyekszem. Valahogy. De tudom, hogy nekem nem pálcás jövőm lesz, az lesz a biztos.
Kapaszkodom ugye, erősen, majd lendülök hátra, hogy mint valami majom, úgy lógjak. A pólóm a nyakamba csúszik, morcos képpel húzom fel és tűröm be a hasamnál gyors, hogy fejjel lefele, de lássak. Érzem, hogy tódul a vér a fejembe, de kellemesen csüngök, miközben nézem a teret. Így fura, aztán a hintákra csak így látok lá, ahol… Ó!
- Lau! – kiáltok fel, elengedem a mászókát és fejjel lefele, viszont integetek neki mint a vadalma. Persze, nyakat törni nem kéne, így hamar kapaszkodok vissza, hogy kicsit nyögvenyelősen húzzam fel magam, és végül leugorhassak a porba. Fejem kell megráznom mert szédeleg a lógástól, miközben elindulok felé. Ó igen, a hinta, amit a lábaim kinőttek már, de őt se zavarja.
- Csatlakozhatok? – mutatok a másik hintára, mert igen, nem akarok egyedül lenni és gondolkodni, arra meg nagyon jó a beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Eeeh. Nem baj ha nem, akkor is lesz tudod, emlék rólam – nevetem el magam, mert tényleg nem zavar már. Az elején nagyon, nem vallom be, de sírtam otthon is, hogy nem akarok visszamenni, de muszáj volt, kellett, aztán elmúlt ez is. Persze, valahogy fura ezekre emlékezni, és mégsem, aztán most marha nehéz is, mert mindenkinek épp jár a szája, de nagyon. Fuhh. Nem csodálom, hogy nem bírja, amikor már rá irányul, én ilyenkor szoktam besüllyedni az asztal alá és nem létezni. De tök jól bírja, mármint süllyedés nélkül, látom mégis, hogy nem kedveli. Elhúzom kicsit a szám.
- Fene tudja, szerintem sosem volt. Aranyos amúgy, meg minden, csaaak… feltűnő – lehet az volt a cél eleve, hogy kitűntesse azokat, akikről szó van. Van, akinek szüksége van rá, meg vannak, akik nem azért csinálják, hogy sok ember figyeljen rájuk, hanem mert fejlődni akarnak, kihívás nekik, meg cél. Nekem nem tudom, tanulok, de nincs annyi motivációm meg erőm, kitartásom, hogy meg is tegyem. Nekem jó a középmezőny, kényelmes, nincsen ilyen kitűzősdi és nem bukom meg sem. Arra mindig ügyelek, csak ugye, sok mindenben nem megy.
- Persze. Anya is mindig azt mondja, nem neki tanulok, hanem magamnak. Meg na, most tök mindegy ki mit mond, ha neked így jó, akkor az a jó – rohadt sablonos, de nekem is ezt kellett elfogadnom, hogy ne akadjak ki azon, hogy valami nem megy, gyengébb, vagy akármi. Ebben mondjuk anya és Petya segített a legjobban, de mégis nekem kellett végleg elfogadni, ugyebár. De nem hiszem, hogy neki ezzel gondja lenne, sőt. Inkább a tömeggel, amit már én is érzek, cseng a fülem, mire kiérünk, miután rábólintottam, ebből ennyi elég volt. Nem kellett sokat kérnie sem, szinte felüdülés a fülnek és a léleknek. Hamar csinálok helyet is, mondjuk az egyik sütis tálcát lenyúlhattam volna és akkor most nasink is lenne, de felkelni és visszamenni már nincs gusztusom.
- Elhiszem. A zajtól, vagy előtte is fájt? – helyezkedem el úgy, hogy valamelyest kényelmesen tudjak felé is fordulni, majd a korlátnak döntöm a hátam és onnan hallgatom. Leül ő is, így azért mégiscsak kényelmesebb és jobb, mint a csupasz betonon és porban, mert az előbb csörtetett át rajta a diáksereg.
- Áhh igen. És nem nagyon van ötleted, hogy mi szeretnél lenni? Vagy van és nehéz? Nem akarlak faggatni, csak tényleg sok most így. Fejfájással főleg. Még anélkül is cseng a fülem – meg is vakarom, de csak felületesen, hátha kimászik belőle. Én se tudnék válaszolni arra, hogy mi lenne nekem jó, mert hát… semmi. Valami mugli egyetem, talán, vagy nem is tudom. Sose néztem utána.
- És tényleg, te már ott laksz. Hát na, majd mondom hogy rám figyeltél, mert sok sütit ettem és majdnem rókáztam – nevetek egy sort, hogy vicces lenne, ha egy másik prefektus épp ezért akarná letolni őt és ez lenne a mentőöv. Érdekes lenne, nem tudom, kibírnám-e nevetés nélkül. Nem hiszem. Ennyi szabályszegés meg belefér.
- Igen, jól. Szeretek otthon lenni, az olyan… én. Hiányzik a számítógépem, meg sok dolog, de egész jó itt is – bólogatok, majd megakadva pislogok párat. Kicsit zavarba jövök, ezért olyan a mosolyom is, közben egy tincsem piszkálom.
- Melyiket? Én… hát totál béna voltam, meg minden, de a csapat jó – kezdek bele, majd vállat vonok. – Nem tudom, jelentkezem, és remélem igen. A pálcás dolgok nem mennek jól, de a repülés egészen. Tetszik és nem akadok annyira le. Te nem játszottál sosem? – nem emlékszem, hogy kviddicsezett volna valaha.