---

- Ihh! Azt kéne még csak... - elképzeli, mit jelent a még csúnyább. Hát, van egy pár káromkodós zene, amik még nekem is soknak számítanak, pedig néha-néha el tudom magam szólni cifrán, de azok... Na azt inkább tényleg ne. Szerintem, akármennyire is szeretek zenét hallgatni mindenféle stílusban, ritka alpárinak számítanak, és szerencsére anyáéknak nem kell azon aggódnia, hogy ilyenekkel borzolom a kedélyeket. Lehet ettől nem leszek majd menő a későbbiekben, de egye a fene. Vállalom!
- Szerintem meg... szerintem nem megfelelően állították be, vagy elromlott. Volt egy magnóm, még apa kapta kicsinek, és annak is egy idő után elromlott a tekerője és csak hangosan szólt, hiába állítgattad. Lehet ennek is valami ilyesmi lehet – bár nem hiszem, hogy ezen lenne ilyen gomb, itt minden mágiával van csinálva, semmi sem egyszerű, semmit sem lehet szinte csak úgy megoldani. Nem bánt a dolog és nem is bosszant, csak mivel nekem sok dolog még tényleg értelmetlen meg fura, így aztán semmivel sem tudok egyelőre mit kezdeni. Nem baj, még csak az első évem ez, ebben a világban, ebben az iskolában, bőven lesz rá időm, legalább azt megtanulni, hogy hogyan hallgattassak el hangos gramofonokat. Vagy reptessek magamhoz dolgokat, amikor lusta vagyok. Az a másik, amit mindenképp szeretnék megtanulni. Tök béna, nem? Mások a menő átkok meg bűbájok miatt izgulnak és tepernek előre, én meg csak azt akarom kibekkelni, amikor lusta vagyok felkelni valamiért. Nevetni támad kedvem, de lenyelem. Nem mutatna most jól.
- Itt élünk egy ideje, de amúgy Belgiumból. És te? Neked még különlegesebb neved van, mint nekem, nem csak a hajad – keleti, de hogy mennyire, azt én nem tudhatom. Ebben apa a jó, ő utazik rengeteget, és igazából én is annak akartam készülni. Mármint, sok ötletem volt, tippem, de én is utazni kívántam a legjobban, mert amikor nyaralni megyünk ide-oda, azt tökre élvezem. Csak ez a mágia dolog most elég erősen beleköpött a levesbe. Ajh.
- Hát, mert nem akarok tiszteletlen lenni, mert te nem kézfogós vagy vagy bármi. Nem tudom amúgy, megszokásból – főleg, ha valamit elrontok, leverek, vagy bármi történik vele. Berögződés. - Ha itt hagyjuk ezt a vacakot, nagy gáz lesz belőle?

---

Oké, ez olyan lehet, mint azok a parfümárusok a plázáknál, akiket alig lehet levakarni, pedig tuti, hogy nem akarsz semmit venni. Jó, ez elég erős példa, de na. Igazából elszaladhatnék, ami igen érett viselkedés lenne, na meg bunkó is, de igazából még mindig kicsit földbe van gyökerezve a lábam, és nemigen tudok moccanni. Szóval a parfümös példa nem annyira jó, de nem jutott más az eszembe. Sok hülyeség van a kobakban, tudom.
- Tényleg? - megszeppenek és pislogok is nagyokat, mint az őzike, vagy épp a birka. Hát hallanák akkor a kiáltásom, amikor belerúgok valamibe vagy amikor mérges vagyok. Na akkor az igazi! Ez? Ez most nem az igazi volt, csak... valami. - Jaj istenem, cikkek. Azoktól zavarba jönnék, nem is kell – rázom meg a fejem, nem szükséges sem plakát, se semmi. Persze, tök jól hangzik, meg kecsegtető, de a valóságban tökre fura magáról olvasnia az embernek – a legtöbb esetben -, vagy épp már egyenesen zavaró. Én még nem kerültem be az újságba, és jobb is. Én inkább a hullócsillag típus vagyok, de most törjem le? Milyen lelkes!
- Nem, igazából sose mesélt nekem senki arról, hogy mik vannak ott. Pláne nem a bulikról – nem is tudom felidézni igazándiból, hogy beszéltem-e valaha színjátszóssal. Vagy csak én nem figyeltem erre, vagy nagyon ritkák, vagy titkos. Nem tudom, melyik tippem az erősebb. A fejemet kicsit félrebillentem, miközben hallgatom őt. Mint a sportcsapatok, abban is mindenki menő, de az ilyen sorozatokban a színjátszók a gyíkok. Szóval, akkor mi az igazság?
- Áhh! Értem én, értem. Vagyis nem, de majd egyszer biztosan megfogom. A lányok meg... mindig a menőkre figyelnek, rajtam ennyi nem fog segíteni, de azért köszi – hát, hogy majd pont én leszek ettől jobb náluk. Hah! Jó vicc. Igazából épp vissza akarnám adni a papírt, amikor szemeim tágra nyílnak. Hogy mi? Én?
- Hát de... de arról még nem is volt szó! Vagy igen? Azt mondtam, hogy megyek? Jaj... jaj, jaj – én, színjátszás, próbaterem. És még nem tudja, kivel hozta össze a sors. Ha varázsolni is kell közben, akkor fél hatra ki is fog rúgni. - Ö.. ötre.. de hol?

na ezzel 100000000000000%-ban egyet tudok érteni

---

Őszintén, most kezdek feléledni és felfogni, hogy mégis mi a fene folyik körülöttem. Tehát, itt az új év, új lehetőségek és persze még nehezebb tananyag. Nyakig benne fogok lenni a szószban, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Az első vizsgáimon is majdnem elsüllyedtem, nekem igazából olyan korrepetálásra lenne szükségem, ami mindent átfog, na jó, nem mindent, de elég sok tárgyat, és mégis, sikerült olyan dologra feliratkoznom, akaratlanul, amiről fogalmam sincs, tehetségem és tapasztalatom még annyi se, és időm! A drága idő. Idén tuti meg fogok bukni, mint a huzat. Hogy az a...
- Öhm, oké. Balra, jobbra, megint jobbra és balra. Azt hiszem, meg fogom találni, de ha nem... majd improvizálok. Egy kérdés, ha már így.. így sikerült nekem ide bejelentkezni. Mi lesz ott? Tényleg elő kell adni valamit meg... sok próba van? - igazából az érdekel, kik járnak oda, mennyire béna dolog ez, meg hogy mennyire komoly. De ezeket nem illik megkérdezni, úgy néz ki, ezt nekem kell majd kitapasztalnom, amint odaérek. Komolyan. Tuti én vagyok az egyetlen olyan bolond, aki csak azért lesz ott, mert annyira berezelt, hogy fogalma sem volt, mire is jelentkezik. Sőt, és még bele is ment! Ha ez nem lesz égés, akkor semmi sem. Még egy erdőtűz sem.
- Reméljük – bólogatok párat, majd megfogva a lapot, odaszorítom a könyvekhez azt is, amibe még mindig kapaszkodom és amit ölelgetek, mintha valami plüss lenne. Most kéne futni, de már minek. Ezt elintéztem.
- Elijah vagyok. És.. és te? - nekem ismeretlen a srác, az iskola nagy része az, így nem nagy kérdés az, amit megeresztek. Vagy tudnom kellene valamiről?

---

- Ó az ég szerelme... nincs ehhez egy térkép? – sóhajtok egyet, és ismétlem el magában azt az útvonalat, amit felsorolt. Oké, jobban bele kellene vetnem magam a kastély zugait illetően, de annyit sétálni nem szeretek, akárhogy is nézem, ez túl hatalmas falat ahhoz, hogy csak úgy le lehessen gyűrni. Igazából, darabolva se mennem egyszerűen. - Nincs egy tollad? Felírom ennek a hátuljára – bökök a szórólapra, amit adott. Ciki vagy sem, hétfőig sok óra telik el, sok minden fog történni, és a tananyag, amit beletömök a kobakba, ki fogja ezt lökni. Nagyon. - Ne is emlegesd azt... - fintorodom el egy kicsit, majd a fejem rázom meg. Ha valami nem, hát a bájitaltan nem hiányzik senki életéből, az enyémből pedig főleg nem. Ez van, ameddig kell, elviselem, aztán, amint nem... le lehet adni amúgy valamit, ha nem megy? Ezen nem is gondolkodtam el annyira. Na majd, ha odaérek. Egyelőre így is elég kaotikus a rendszer, nem kellene megzavarni, főleg, hogy most csináltam a pluszmelót.
- Hát... egy kicsit nem árt, de ha nem szabad, akkor ne – kicsit csalódott az arcom, de végül is, lehetett erre számítani, elvégre, akkor hol marad az élvezet, meg a minden, no meg, akkor félő, mármint gondolom ő véli úgy, hogy ha már mindent tudok, el se megyek vagy akármi. Igazából felmerült bennem, hogy nem megyek el, de ha most megtalált, akkor máskor is megfog, és akkor biztos totálisan rám ijeszt. Nem, nem így, hogy meglep, hanem komolyan. Neki is van hangja, nem csak nekem.
- Rendben van, Kolos, megjegyzem – még picit ki is húzom magam, és bólogatok. Érdekes neve van, magyar, és ott sok a fura név, egy babaneves oldalon láttam párat, és ennél furább nekem már csak a György vagy épp a Vendel. Meg még sok más minden. Már ezért is könnyebb megjegyezni. Vagy csak az emlék...
- Igyekszem! - oké, totál hülyeség, hogy azonnal engedelmeskedem egy idegennek, de itt már csak ilyen. A prefektusok is diákok és mégis hallgatni kell rájuk. Ki érti ezt...

---

Egyszerűbb lett volna ott hagyni, ahol találtam. De úgy néz ki, annyi szerencsém csak van, hogy nem kenem egyből magamra. Igazából, tényleg nem az én művem ez. Már akkor is szólt, amikor megtaláltam, folyamatosan zenélt, így ezt nem én tettem vele. Sőt, láttam olyat is, hogy valaki beleszólt, és azt a muzsikát játszotta! Lehet csak tévedek, és ilyen nincs, és csak totálisan félreértettem az egészet. Lehet nem. Azonban én már kértem sok mindenre, abban a pár pillanatban, amikor még egyedül voltam, de fennállt a probléma. A beste nem hallgat rám, ilyen egyszerű. Bár nem is csodálkozom, múltkor a lépcső gondolt egyet, aztán meg az a titkos folyosó váltott egyirányú utacskává.
- Mmmm – húzom vissza magam ide, a folyosóra, mivel most nem az a gond, hogy merre nem tudok menni. A zene nem hallgatott el, odébb léptünk, de attól még hangosan kell beszélni. És akik elhaladnak erre, azok bizony furán néznek ránk. Aha, tuti belekeverik a srácot is, amit nem akartam. Utólag is bocsi. - Nekem igen, de Magyarország is. Más mindkettő és ez a jó, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Szóval, ha nem a városokat nézzük, hanem vidéket, talán odakint szebb – emlékszem vissza a kirándulásokra, vagy épp csak amikor átutaztunk egyik városból a másikba. Itt is tettünk ilyet, itt a falvak kicsit furák és lepukkantak, de volt nagyon szép is. De hol nincs ilyen? - Aaaa, olyan messziről! Apa hozott onnan pár dolgot, amikor ott volt, hűtőmágnest meg furi édességeket. Ja meg fotókat. Mikor jöttetek ide? - megvan még a lelki szemeim előtt apa beszámolója, de nem sokat repült arra, helyettesített, amikor sztrájkoltak a pilóták vagy egyszerűen kevesen voltak. Aztán lehet megy még arra, nem tudom. Sokat utazik, mint mindig, de már megszoktuk anyuval.
- Hát nem, de ahány ország, annyi szokás. Van ahol ölelkezni kell, meg ilyenek. Szerintem itt ilyen fura dolgok nincsenek, a kézfogás meg olyan... nemzetközi – vonom meg a vállam, hogy én ezekbe nem mentem bele. Köszönök ha kell és kész. - Akkor menjünk egyelőre oda, aaaa... falhoz. Ott nem süketülünk meg. Persze ha van kedved. Van nálam pár cukor, ha kérsz. Kárpótlásul a hangzavarért.

szerintem ez nem ciki

Antoinette Myra Blackburn - 2018.09.22. 20:13


nekem a lányok a szépek, nem lopom el

---

Mire elballagok. Hát, az se most lesz, főleg, ha addig elkaszálnak még pár vizsgán év végén, és ismételnem kell. Én tökre felkészültem erre a forgatókönyvre, még anyáéknak is említettem, hogy nehéz azért itt és lehet meg fog esni, de ők azt mondták, okos gyerek vagyok, majd megoldom. De hogy hogyan, azt már nem mondta meg senki sem. Tanulni kell, tanulni és... tanulni. Nem hangzik ez nehéznek.
- Kivéve ha úgy eltévedek, hogy évekig nem kerülök elő – nevetem el kicsit magam, mert tökre elképzelhető egy ilyen helyen, vagy csak épp így oldom a feszültséget. Vagy valami olyasmi. Főképp ha az elől kell elbújni, ami rám vár. Mondjuk erről a szakkörről. De fog még fájni fejem miatta.
- Rendben van, akkor kivárom... a sorom vagy mimet – kicsit ijesztően széles lett a mosolya, amely mögött annyi minden lapulhat, hogy csak na, de remélem, most csak annak van öröme, hogy sikerült ez az egész. Vagy esetleg arról, ami azokon a próbákon történik és ő tud róla. Ezért még kicsit kíváncsibb is lettem, no de az se megoldás, ha nyaggatom, mert akkor lecsap a nagy kezeivel, az pedig igencsak fájdalmas lenne, a sokk után. A dámák meg csak mondják és mondják, még nevetnek is, de oda se figyelek. Minek. Nem hiszek nekik, mondtam.
-Órán? Eljátszhatom hogy tudom az anyagot, ez tényleg jó – meg persze értem én, néha el is maradhat egy-egy óra. Remek! Sőt! De azért mégse kellett volna csak így, elvégre, tényleg annyit se mondtam, hogy fapapucs. Tudod mi jó azért ebben? Hogy nem valami veszélyes dologra sikerült jelentkeznem. Na akkor...
- Oké, oké, készülök – de mivel? Vinni kell valamit, esszét, fogalmazást magamról? Az ilyen helyeken kell valami. Majd összedobom, ha kitisztult a fejem. Tökéletes. Nem is csinálta volna senki sem jobban. A fejemet rázva indulok utamra tovább, és ívesen kikerülök bárkit, aki rám néz hosszabban. Még a véletlen beszerveznek egy bájitalszakkörbe...

Myra szép, ő jöhet. Majd elviszem hamburgerezni Enni jó  

---

- Mondjuk, igazából itt is. Volt az a... zizi vagy micsoda, meg az a másik, az a fagyi, amiben az a nagyon rossz ízű krém van, nem a rendes fagyi. Háh. Kinek mi számít annak, az a savanyú valami egészen jó volt, meg is ettem mindet. Elég hamar – emlékezem vissza arra, amikor megjött a kis csomag és felfedeztem. Meg aztán ahogy fájt végül a hasam tőle, mert túl sok volt és tömény. Na mindegy is, nem zavar a dolog, most is simán csinálok ilyeneket, mindenki csinál ilyeneket, ebben nincs különlegesség. Egy rakat gyerek, és a legtöbb szeret enni is. Én biztosan. - Tarisznyarák? Hű... ez már kicsit tényleg annak is hangzik. De apa valami banánosat hozott. Életemben nem ettem olyan furát, pedig én ettem abból a nagyon erősből is már. Meg van az a fura ropi is, nem? - ha már beszélünk, akkor érdeklődöm, mert miért ne. Nem vagyok olyan, aki csak imitálja, hogy nyit a másik felé, nem akarok olyan lenni. Lehet nem a legjobb ez sem, viszont én vagyok, teljesen. Még ha emiatt furának is tartanak páran, vagy idegesítőnek. Abból nem volt sok, de akadt, csak nem bántott meg. Azt nehéz.
- Akkor az sem most volt, mi olyan négy éve, vagyis mindjárt öt. De előtte is jártunk erre néha, nyaralni. Anya szereti a Balatont és a virágkarnevált, amikor tudtunk, eljöttünk nyáron. És aközben tanulgattam a nyelvet. De te ugye többet tudsz a nyelvről, mint én – nekem szóban erősebb, mint írásban elv érvényesül, majd elkopik, ha gyakorlom. Lesz rá időm. Addig is, ha már felajánlottam, odébb is lépkedem, el attól a hangos vacaktól, és felszusszanok. Itt egy fokkal jobb, mivel ennek a nagy folyosónak az akusztikája tök fura, csak keresni kell a jó helyet.
- Senkinek nincsen, szerencsére amúgy nem zajos iskola ez – veszem elő az emlegetett cukorkát és nyújtom felé. Savanyú, alig édes de mégse kellemetlen. A kedvencem. - Kérsz akkor?

Én nem hízok meg tőle de elmehetünk futni

mert olyat nem tudok   

szerintem az, ami olyan, mint akit az áram ráz, nem táncfajta  XD

Ardai Kolos - 2018.09.22. 21:53


nem csinálok semmit :O :O ártatlan vagyok!

óóóó, hát lehet az ilyen még menne is

---

- Ööö... igen! Pontosan az, a színes rizs. De inkább csak a fogadba ragad bele – főleg, ha lyukas is, mint az én bal hátsóm, akkor roppant kellemetlen. Jó a fogorvosunk, szerencsére, ez olyan apás dolog, ő intézte, mert neki is ő csinál mindent, mi meg mentünk oda. Nem is kell félni tőle, a legtöbben azt teszik, de nekem már odakint se kellett gügyögnie a dokinak, mikor kisebb voltam. Persze, féltem, hogy fájni fog, de ennyi, attól még nem csaptam ki a hisztit. Másik orvosoktól se tettem vagy teszem, ez valami fura dolog lehet velem, mert a legtöbben mindkettőtől irtóznak, én meg önként mentem a hóhér karjaiba – ahogy emlegették.
- Egeeen, az. Én olyan lelkes voltam, amikor kaptam a Mikulás csomagban és szomorú voltam napokig, hogy nem olyan.. mint az igazi. Ez illúzióromboló valahol – csóválom a fejem, mintha a világ hatalmas dolga okozott volna ekkora csalódást, nem pedig valami édesség. Persze, nekem nem is kell még tőzsdével meg politikával foglalkozni, ez legyen egyelőre a suli mellett a legnagyobb gondom, hogy amit eszek, az nem ízlik. - Nem tudom, hogy csokis volt-e, de annyira nem vészesen. Ha túl édes valami, nem eszem meg, de ez sós is volt így elment. Megmutatnám képről, meg lefotóztam őket, csak épp itt nem működik semmi és nem is hoztam elektromos kütyüt. Azért kár, vagy te... nem élsz ilyenekkel? - hallottam már arról, hogy sokan még a létezését sem nagyon ismerik még egy telefonnak sem, így jobb, ha úgy világít rá az ember, meg én is, hogy tudom, ki mennyire van ebben képben. Nem elítélésképp, még ha nekem ez nagyon fura és hihetetlen, csak azért, hogy ne égessem be magamat. Jobban.
- Menjetek el egyszer, ha tudtok. Én azt hittem tök béna meg lányos dolog, de például csináltak olyan kocsit, amin dínó volt, vagy épp valami szuperhős. És nem is látszik, hogy virágból van – meg persze van még rakat más program is, de nem most adom elő, meg nem is emlékszem mindre. A cukrot végül odanyújtom, majd bekapok egyet magam is. - Igen, én is szeretem. Nem olyan kavicsos, mint a tenger és nem is hideg, mármint, amikor nyár van. Csak mindig nagyon sok az ember és hangosak. Deeee.. a lángos finom! És... - visszatekintek a gramofon irányába. Kicsit elhalkult, vagy csak rosszul hallom. - Ó, lehet lemerül..

üsd ki őket, ifjú jedi

---

- Nekem nem jött be, de nem vagyunk egyformák – szerencsére. Mármint ne értsen félre senki, nekem nincs gondom a sráccal, azzal lenne, ha mindenki, minden egyes embernek ugyan azt kellene szeretni. Jó, akkor nem tudnám, hogy létezik más, de... de jó se lenne. Így a legjobb, annyi szent. A változatosság jó, csak akkor felesleges, amikor finom az ebéd és hetekig enném, vagy egy zene annyira leköt, hogy újra és újra csak azt játszom le.
- Óóóó! Én is az vagyok! Az én apukám pilóta, ezért utazik sokat és hallok sokat a helyekről, ahova jár. Azt hittem ide nem járnak sokan a mugliszületésűek közül. De azért tök jó, hogy nem vagyok egyedül! - mert hát honnan a fenéből tudjam én azt, ki merről jött ugyebár. Nem látok bele senki fejébe sem, és nem illik ezt kérdezni se, azt már megtanultam, mármint az eddigi életem során. Vannak kérdések, amik érdekelnek, de nem illik kimondani. Nők súlya, kora, meg hogy mennyi az annyi, apa mondogatott pár ilyet. Pasiknál annyi nincs, azonban úgy logikázom, ez is az lehet.
- Szeretem őket, igen. Meg igazából sok mindent nézek, amit persze lehet. Nem engedik nagyon a korhatáros dolgokat, pedig láttam már véres filmet. Meg olyat is, amiben volt meztelen nő, de azt anya nem tudja. Szóóóval... én is bírom, igen. Őt mondjuk nem ismerem, én inkább a Marvel féle hősöket szeretem mostanság, előtte meg... meséket néztem – nevetem el magam, mert gyerekként meséket néztem, most ezeket, meg Star Wars, aztán majd jönnek az akciófilmek meg a sport. Meg bármi. Igazából, a horrorfilmek érdekelnek, azok az igazi ijesztő filmek, csak még az eléggé messze van, és bár van kísértés, egyelőre jó gyerek voltam. - Hasonlít a neve Aquaman-re, ő is nagyon jó. Kár, hogy nem tudunk kimenni moziba – ezt sajnálom, hogy nincs a faluba és ami lenne az nagyon messze van innen. De majd bepótlom nyáron, mire való az internet.
- Nem a tortába szoktak arcot nyomni? Bár... végül is – képzelem el, milyen lehet egy jó sajtos és tejfölös arcpakolás. Aztán hopp, már fel is ültem az ablakpárkányra, kényelmesebb, mint ácsorogni. És ha tényleg abbamarad a zene, akkor könnyen vissza tudom majd vinni azt a vacakot. Csak kell egy kis idő még. - És amúgy neked nem volt fura? Mármint, amikor megtudtad, hogy ez a világ létezik, meg minden.

Bódog éjféééélt! +8-at

Eljen a lusta vasárnap

csak nagyon hétfő van és hideg

---

- Hát most én is így vagyok vele, mármint, lehet, hogy találkoztam másokkal is, csak nem tudok róla – mert hát tényleg nincs ez senkire sem ráírva. Így egyszerűbb lenne, de inkább maradjunk annál, amikor már a beszélgetés maga terelődik oda és könnyebb. Úgy néz ki, mások is átélték azt, amit mi is, és persze ezzel nincs semmi gond, egy percig se hittem, hogy ezzel egyedül csak én vagyok így, elképzeltem, hogy akadt-e már olyan, aki partvissal kergette ki azt, aki segíteni akart nekik, vagy épp a rosszabb fajtát, aki a gyereket üldözte el, mert ilyennel nem tud és nem is akar mit kezdeni. Ó, én tudom, hogy az átlagban élek. De ez a kényelmes.
- A vonatokon? Miért, mi volt ott? Valami szörny vagy... na mindegy is. Én úgy vagyok vele, hogy az csak film, nem lesz belőle semmi gáz. Ki nem mászik a tévéből, nem lesz valóságos, vagyis akadhat olyan, ami még sikerülhetne is, viszont nem. Szóval, ne aggódj, nem lesz gáz a vonaton se! - nem azt mondom, hogy csak azt nézzen vagy egyáltalán nézzen, hanem inkább, hogy ne rettegjen alaptalanul. Én megpróbálom, bár, őszintén nem vagyok mestere, mert alig láttam ilyeneket és abból sem a legvészesebbeket, mégis, egyszerűbb azt mutatni, hogy rám hallgathat, mert értek hozzá és értem hogyan működik. Meg miért ne. - Ühüüm, ilyesmiket bámulok én otthon. Idebent meg olvasni szoktam. Most Stephen King-et olvasok, ő is jó ijesztő könyveket ír! - legalább a könyvek működnek idebent és nem csak az van, amiket a könyvtárba halmoztak fel. Ezek anya könyvei, neki van egy kisebb gyűjteménye, és mivel a csomagok is elérnek ide, amit úgy érez, azt elküld, hogy olvassam el. Őszintén, ebben engedékenyebb, mint a filmekkel, valahogyan, szerintem úgy van vele, hogy örül, hogy olvasok és nem csak pötyögök a telefonomon. A szomszéd srác ilyen, és hát...
- Aaauh. Azért abba csak nem ami forró. Mert a hab meg a tejföl oké. Bár én lehet inkább a kaját sajnálnám, mint az arcomat – töprengek el, hogy ha lenne testvérem és így viselkedne, akkor mi lenne a legnagyobb bajom. Nem az arcmosás. - Akkor neked könnyebb volt, én aligha fogtam fel, meg most se. Túl sok, vagy inkább sokk elsőre meg ötödjére is. De nem panaszkodom – csak egy kicsit.

Mi az hogy már holnap reggel fagy is lehet :O hol a vénasszonyok nyara?!  

Macska *_* *doromb*

Es ilyen este meg főleg x_x

én már ma is vastag kabátban parádéztam, télen nem tudom akkor mit veszek majd fel, ha most fázok XD

Zippzhar Mária Stella - 2018.09.26. 08:23


annyira? jézimari, az elég kemény szeptemberben o_o

Hát valahogy így, ki se kell mászni belőle xD

Krushnic Dimitri - 2018.09.26. 13:35
De ha bárkit vigasztal, akkor létezik egy bizonyos cryoterápia, ahol -160 fokban kell ülj 3 percig ruha nélkül. Azután minden melegnek tűnik

EZT meg olvasni is szörnyű volt, nemhogy elkepzelni a gondolatra didergek


A galád :O

*ő csak leül pop-cornt falatozni *

kicsi vagyok még az éles késhez

Rellonos talárral is lenne merszem ezt mondani xD