Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu| a nyári szünetben
x |o
 

Elcsodálkozom egy pillanatra, aztán rájövök, hogy mi is az a zsák, amit említ a fiú. Bevásárlószatyor, vagy talán a hátizsák maga. Mindegy, a lényeg, hogy valami amibe lehet pakolni.
- Nálam van szatyor. Az a picire összehajtható fajta – mosolygok rá Thomasra. Általában nálam szokott lenni, hiszen nem nagyobb mint egy tízes csomag papírzsepi, és mindig jól jön. Mindig. Akkora elég lesz, nem hiszem hogy hatalmas nagy bevásárlást akarnánk csapni, főleg, hogy tényleg nincs messze a szállásunktól a bolt.
- Remélem találunk egyet, szeretnék vinni valamit Kati néninek. Igaz, hogy ő már járt itt fiatalabb korában, de akkor is – csacsogok tovább, mintha magyarázatot kéne adnom arra, hogy miért érdekel engem az ajándékos bolt. Meg mintha nem tudnám, hogy Thomas is be fog szerezni pár dolgot, amivel majd tud kedveskedni az otthoniaknak. De hát izgatott vagyok nagyon, így beszélek össze-vissza. De szerencsére egyáltalán nem zavaró a dolog, legalábbis a semmi baj erre utal. Na meg látom ám, hogy a barátom is teljesen el van varázsolódva a látottaktól meg mindentől, ő sem ontja magából a szavakat.
Az izgatottságomhoz bőven hozzá tesz a sós, tengerillatú szellő. A nagyobb édesvizek is nagy hatással vannak rám, de ez más. Érzem … az egészet. Szinte álomittasan lépdelek a barátom mögött, nem tudnám megmondani, hogy őt követem-e, vagy a víz vonzásának engedelmeskedem. Igazából fel sem fogom éppen, hogy hol vagyok. Aztán magunk mögött hagyjuk az utca látképét, és a látóteremet teljesen betölti az előttünk elterülő kékség. Megtorpanok, enyhén eltátott szájjal iszom a látványt, az illatokat, a hullámok hangját. Thomas álmélkodását nem is hallom meg, a padot sem veszem észre, teljesen leköt a tenger. Az álomszerű állapotomból a barátom kezének érintése zökkent ki, rögtön meg is simítom a bőrét, lassan felé fordítom a fejemet és sóhajtok egy nagyot.
- Gyönyörű szép – suttogom többszöri nekifutás után, aztán újra a vizet kezdem el kémlelni. Jó lenne belevetni magunkat a habokba, nagyon jó lenne. De majd eljön annak is az ideje, most csak áhítatosan gyönyörködünk a látványban. Kiengedett hajamat lágyan borzolja a szellő, arcomat teljesen felé fordítom, szemeimet lehunyom. Nem tudnám megmondani, hogy meddig állunk így, sem pedig azt, hogy melyikünk mozdul meg először. De az biztos, hogy egy idő után megtesszük és csendesen baktatok vissza az utcákra, az emberek közé. Tudnék én mit mondani, ám koránt sem sikerülne úgy megfogalmazni a gondolataimat, érzéseimet, ahogy szeretném.
- Akkor ide bemegyünk? – töröm meg végül a csendet kissé rekedtesen, a kis bolt felé biccentve. Kicsit lámpalázasan lépek be az üzletbe, hiszen az áruk nevei és leírásai nem magyarul vannak, de aggodalmam teljesen alaptalan. Jó, az érmékkel elszerencsétlenkedem – legalábbis én úgy érzem, hogy kicsit bénán válogatok köztük, miközben igyekszem lefordítani magamban a fizetendő összeget magyarra -, de mindenki mosolyogva, barátságosan viszonyul hozzánk. Egyébként valóban nem csapunk nagybevásárlást, csupán pár doboz innivalót, ebédhez hidegkaját, meg pár alap dolgot - amiből egy könnyű vacsit össze tudok majd ütni, ha úgy döntünk, hogy nem valahol útközben eszünk valamit - , ó és persze rágcsákat veszünk. Herceg persze ügyesen, türelmesen vár minket a bolt előtt, hiszen be nem vihetjük. Talán érzi a szatyor mélyén lapuló sonka illatát a kutyus, hiszen beleszimatol a levegőbe, ahogy kijövünk. Hogy kap-e belőle majd esetleg, azt nem tudom, mármint én szívesen adnék neki belőle majd, de nem szeretném „elrontani” a szürkeséget, úgyhogy ezt ráhagyom a gazdijára.
Hazaérve gyorsan kipakolunk, kezet mosunk, a felvágottakat és sajtokat szépen elrendezem egy tányéron, míg Thomas megterít nekünk, aztán már falatozhatunk is. Nagyon ízletesnek találok mindent, lehet az izgalom miatti extra éhség az oka, vagy hogy nem reggeliztem, vagy mert tényleg annyival finomabbak ezek a horvát ételek.
- Fú, ez valami isteni volt! – dőlök hátra elégedetten, pukkadásig jóllakottan a széken, a számat törölgetve egy szalvétával. – Tuti, hogy most egy darabig nem fogok tudni megmozdulni! – közlöm mosolyogva, noha ez így nem egészen igaz. Mosogatni például fogok, méghozzá hamarosan, sőt a heverőig is el tudok vergődni egy kis csendes pihenőre. A tengerpart vagy a muglifalu vagy akármi várhat még pár órát. Tele hassal amúgy sem jó pancsikolni, meg hoppanálni, meg úgy egyáltalán. Az olaszok is sziesztáznak evés után, tuti a horvátok is teszik. És a mondás szerint ha Rómában vagy tégy úgy mint a rómaiak, így most mi is így teszünk. Pihizünk egy csöppet, hogy aztán újult erővel vághassunk neki mindennek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x |o
 

Rendkívül felnőttes ez az egész, de ez a gondolat úgy igazán csak akkor kerül felszínre, amikor egyedül maradok. Például a fürdőben. Hiszen a vásárlás az teljesen normális dolog - hiába van sok ismeretlen termék, amiket egyelőre nem merek megvenni-,   a kaja csinálás szintén. Ezeknek a rutinjába nem tolakodnak bele olyanok, hogy de hát mi most itt egy teljesen vadidegen helyen vagyunk. Lefoglalnak a megszokott kis teendők. Persze időnként ugrik egyet a gyomrom, amikor kinézek az ablakokon, de ahogy teszek-veszek tovább ez már el is múlik.
A kanapén elterülve pedig az elnehezedő szemhéjaimmal küszködök, és nem a gondolataimmal. Nagyon kényelmes ez az ülő-fekvő alkalmatosság, teli pocakkal meg aztán pláne könnyű belesüppedni ebbe is, meg az álomvilágba is. Egy idegig csevegünk ugyan Thomasszal, majd elcsendesülünk mindketten. Az oldalamra fekszem, homlokomat a fiú karjának érintem és elalszom.
Kipihenten ébredek, és azonnal visszatér az izgatott zsibongás. Strandolunk! Amint összekészülünk, strandolunk! Nem vagyok egy lassan elkészülő típus, most meg aztán pláne nem, annyira be vagyok zsongva. Magamra kapom a bikinimet gyorsan, arra ráveszem az utcai ruhát, a kis tatyómba pedig a naptejet, pálcát, innivalót teszek. Benitot is felébresztem, aki az ágyat próbálta ki. Négyen lépünk hát ki az ajtón és vesszük az irányt a tenger felé. Ha nem is tudnánk, hogy merre kell menni sem tévednénk el. A sárkányleopárd dús farkincája ide-oda lengedezve mutatja az utat, jóval előttünk haladva. A strandra érve azonban nem megy be azonnal a vízbe, valami csoda folytán megvár minket. Szegénynek jócskán kell várnia, hiszen először lekerül a pléd, majd nekiállnék levenni az utcai ruháimat, de azt félbehagyom és csillogó tekintettel figyelem a fürdőnadrágra vetkőző barátomat. Persze igyekszem észrevétlenül tenni mindezt, úgyhogy közben kotorászom a táskában. Egyáltalán nem újdonság őt ruha nélkül, mármint izé, szóval fürdőnadrágban látnom, az egyre kidolgozottabb izmai, a fehér bőre is ismerős, mégsem tudom megállni, hogy ne pihentessem meg alakján a kékjeimet. Majd megtörik a varázs, amikor Herceg elinvitálódik a tenger felé. Felszalad kissé a szemöldököm, de egyáltalán nem azért, mert csak így itt lettem hagyva. Hanem azért mert a kezembe akad a keresett naptej, és nem emlékszem, hogy Thomas bekente-e volna magát otthon, vagy majd itt fogja, de később? Pislogok párat, majd megrántom a vállamat és folytatom a vetkőzést. Aztán bekenem magam, amennyire tudom. Benito a türelmetlen toporgásból egy pillanat alatt gyorsít százra, ahogy biccentek egyet felállás közben. Mehetünk, kész vagyok! Thomas pont ekkor pillant felénk, rögtön rá is mosolygok, meg persze Hercegre is, aki nagyon nem tudja, hogy mihez is kezdjen ezzel a rengeteg vízzel. A kék minitorpedó elsuhan mellette, beleszökkelget a hullámokba, majd beleveti magát a habokba. Nem felvág, nem is példát akar mutatni, egyszerűen csak borzasztóan élvezi a dolgot.
- Azt hiszem eddig ez a legszebb hely, ahol valaha jártam – mondom sokkal inkább a tényleges látványra értve, semmint a földrajzi elhelyezkedésre. Belesétálok a hullámzó tengerbe, aztán el is merülök benne teljesen. Istenien finom a víz! A hőfoka természetesen, mert az íze valószínűleg pocsék lenne. A hátamra fekszem, kibontott hajam szétterül a vízfelszínen és egy jólesőt sóhajtok. Majd egy sokkal nehezebb sóhaj következik, ahogy újra a lábaimra állok és megindulok kifelé, de csak annyira, hogy a térdemet még ellepje a víz.
- Ha a hullámok nem tetszenek neki de amúgy bejönne akkor abban tudok segíteni ha gondoljátok. De lehet, hogy ha azt látja, hogy te besétálsz akkor jön veled eleve – figyelem a szürkeséget elgondolkodva, próbálok rájönni, hogy vajon milyen lehet neki ekkora nagy vizet látni. Eddig nem nagyon elemizgettem a közelében, nem akartam ráhozni a frászt még véletlenül sem, szóval nem igazán tudom, hogy fél-e esetleg vagy csak szimplán óvatos. Mindenesetre bár nagyon szeretnék ismét belemerülni a habokba, ezúttal sokkal hosszabb ideig, de még maradok így kinn. Legalább amíg megtudom, hogy mi lesz a következő lépés. Ha úgy van akkor elterelem a hullámokat, ha nem szükséges a segítségem akkor viszont bele fogok csobbanni, az tuti. Benito visszatempózik hozzám, várva hogy idézzek neki valamit, amivel tud kergetőzni, majd Herceghez igyekszik, csuromvizesen megáll a közelében és rányávog. Na ez már hívás, méghozzá a gyere játszani fajta. Elvigyorodom a dolgon és félrebillentett fejjel figyelem a fiút és a kutyusát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

az utolsó évnyitón

Határozottan bólogatok, már amennyire a sajgó fejemtől ez most telik. Igen, feltűnő, pontosan. És én azt szeretném elkerülni. Sosem kedveltem ha a pillantások össztüzébe kerülök, prefektusként így is épp elég figyelmet kapok. Néha még sokat is. De persze csak ezért nem fogok rontani és direkt rosszabbul tanulni. Nem fogok kiszúrni magammal.
- Ez egy jó mondás, bár nekem sose mondta senki sem – mosolyodom el kedvesen. Sablon szöveg ugyan, de nekem mondhatni új, szóval én igenis hogy hálás vagyok azért, hogy ezt mondja. A csend és a hűvös lépcső máris sokat segített, legalábbis már nem hasogat annyira a fejem. Teljesen ugyan nem múlik el a dolog, szerintem egy darabig nem is fog.
- Előtte is – jegyzem meg szűkszavúan, majd csak megered a nyelvem és előadom, hogy mennyi minden nyomaszt, aggaszt. Talán kicsit kezd hisztérikussá is válni a hangom, de lehet, hogy ezt nem hallja ki Elijah. A kérdéseiből és megjegyzéséből ítélve nem annyira.
- Nem nagyon van, vagyis hát nem tudom, hogy mit lehet kezdeni azokkal, amiket szeretek csinálni. Hogy van-e olyan szakma, amihez azok jól jöhetnek. De akárhogy agyalok rajta egyre rosszabb lesz és most így az évnyitó napjára már állandósult a fejfájásom a sok töprengéstől – fejtegetem egy apró fejrázás után. Nem faggat, meg nem gond, hogy erről beszélgetünk, csak nem tudok nagyon konkrét dolgokat mondani. – De azért ez röhejes. Arról már hallottam, hogy vizsgaidőszakban kap az ember idegösszeroppanás-szerűséget, na de hogy az év elején már halálra stresszelje magát valaki, ez vicces.
Elhúzom a számat, hiszen végül is erről van szó. Teljesen ki vagyok akadva attól, hogy ez az utolsó évem, évünk itt. Amit nem vallok be magamnak, hogy az is erősen hozzátesz a frusztrációmhoz, hogy nem tudom hova tovább. Nem tudom, hogy én hova fogok tovább menni, se azt, hogy Thomas. De simán benne van a pakliban, hogy máshova fogunk járni ezentúl, és akkor lecsökkennek a találkozásaink száma és … na ezt most itt hagyom abba inkább.
- Neked van valamilyen elképzelésed esetleg? – érdeklődöm inkább, noha neki aztán még bőven van ideje kitalálni. Meg abban sincsen semmi, ha éppen elkezdene egy szakmát tanulni, aztán meggondolná magát és irányt váltana. Mugliknál simán van ilyen, gondolom itt is.
- Á, nem. Megmondom az igazat és nem sodorlak bajba – nevetek fel én is. Aranyos tőle, hogy valamiféle mesét találna inkább ki, csak hogy én megússzam, de nem fogok élni ilyenekkel. Elmondom őszintén, hogy mi a helyzet és kész. Főleg ha ő nem szeg szabályt ezzel. Ha igen, nos akkor is elmondom az igazat, miszerint én tartóztattam fel.
- Még mindig nem igazán találod a helyed itt, igaz? – váltok át kissé szomorkás, együttérző hangra. A mai napig vannak olyanok, amikhez nem tudok alkalmazkodni úgy igazán, de összeségében én nagyon is jól érzem magam ebben a varázsközegben. Nem hiányzik a mugli életem. Sem pedig a tárgyai.
- Ö, a Rúnaizék voltak az O-valamik ellen és nem sokkal de az utóbbi nyert? – válaszolom kicsit hezitálva, kérdő hangsúllyal. Lövésem sincs, hogy melyik csapat melyik volt, vagy hogy mi történt. Csak arra emlékszem, hogy Elijah is benne volt valamelyik csapatba. - Jaj, isten ments! Hidd el, hogy a seprű az én kezemben csak takarítóeszközként áll jól. Már maga a repülés sem ment úgy igazán, eszembe se jutott a kviddics. Bár az ellenfél csapata tökre örülne nekem, tuti lőnék pár öngólt meg ilyenek. Maradok a futásnál, mint sport és hoppanálásnál, mint közlekedés. Milyen poszton vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Boldog vigyorral az arcomon hintázom. Itt és most nincs semmi ami aggasztana. Semmi negatív gondolat, csak a  megnyugtató mozdulatsor, az enyhe szellő az arcomon. Kicsit hátrébb is hajtom a fejemet, hogy a hajam kényelmesen lelóghasson és behunyt szemmel élvezem az egészet.
Így aztán pláne nem veszem észre a felettébb látványos mutatványokat végrehajtó fiút. Hogy is venném észre? Pedig tényleg klassz kis produkciót nyom le. A kiáltást azt viszont meghallom. Rögtön fel is pattan a szemhéjam, jobban hátradőlök, hogy lássam ki kiabálja a nevemet. Fejjel lefele látom meg hát én is Elit, aki úgy lóg a mászókán, mint valami pók. Vagy majom. Vagy pókmajom. Aztán lehuppan a földre, én pedig megijedek hirtelen.
Kiegyenesedem, majd kiugrom a hintából egy biztonságosabbnak tűnő ponton, szerencsére sérülés nélkül megúszom a dolgot és már pördülök is az eridonos felé.
- Eli! Jól vagy? – kiáltok oda neki aggódva. Aztán megtorpanok látva, hogy felém tart, és látszólag nincsen semmi baja. Direkt ugrott akkor így le, nem is tudom miért látszott fejjel lefelé valamiféle esésnek, véletlennek, balesetnek. – Öhm, persze.
Egyelőre még földbe vannak gyökerezve a lábaim, alaposan végigmérem a srácot, hogy tényleg-tényleg-tényleg semmi baja-e, és csak utána lépek vissza a hintámhoz.
- Gyakran hozod rá a frászt gyanútlan lányokra ilyen mutatványokkal? – kérdezem vigyorogva, miközben leülök a még meleg ülőrészre. – Nem vettem észre, hogy nem vagyok egyedül és ahogy leérkeztél, azt hittem hogy leestél. Pedig gondolhattam volna, hogy egy kviddicsesnek ez semmi – magyarázkodom nevetve. Egek, de buta vagyok, hisz a fiúnak van egyensúlyérzéke, meg koordinációja is, nem olyan béna mint én. Még jó, hogy nem esik le onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu| a nyári szünetben
x | o
 

Nem csak a látványa csodálatos a tengernek, ezt igen hamar megállapítom. Nem érzem különösebben hidegnek, de ugye az én érzékelésem egy kicsit másképp működik, mint a legtöbb emberé. Nem bírom a nagy meleget, így ami nekik hideg víz, az nekem kellemesen langyos. Szóval lehet, hogy majd a fiú hűvösebbnek fogja érzékelni a habokat. De majd kiderül, ha becsobban ő is. Ahhoz viszont a kutyussal kell valamire jutni. Így egy rövidke megmártózás után kifelé is veszem az irányt. Szépen lassan sétálgatok ki, hatalmas mosollyal az arcomon, élvezve, ahogy a víz lecsurog rajtam, eszemben sincs megszárítani magamat.
- Rendben – felelem bólintva, noha érzékelem a bizonytalanságot a barátom szavaiban. Valószínűbb, hogy nem amiatt nem akaródzik bejönnie a szürkeségnek. De talán a csodacica jelenléte segít ebben, hiszen jó példával jár elől, megmutatja, hogy a víz nem félelmetes, hanem nagyon mulatságos, és remekül el tudnának bohóckodni benne. Fokozatosan kezdem el lecsitítani a hullámokat, vagyis hát elterelni őket, ám félbehagyom a műveletet, amikor Thomas ismét megszólal. Leplezetlen kíváncsisággal nézek rá, majd egy o-t formálnak az ajkaim mielőtt gyors bólogatásba kezdenék.
- Boldogan! – vágom rá körülbelül olyan arccal, mintha éppen az imént kaptam volna meg életem legeslegeslegeslegjobb ajándékát. Aztán meghökkenve pislogjak párat, a mosolyom szégyellősé válik és zavarodottan sütöm le a szememet. Ezt nem pont így kellett volna mondanom, hiába ez felel meg a legjobban a valóságnak. Naná, hogy bekenem, persze, természetesen, azonnal, máris … ezek akármelyike jó lett volna. Vagy egy szimpla igen.
– Szóval … aha … igen – igen, az én hátamat is be kell –  érkezik a makogó válasz a másik kérdésre is, meg talán még az előzőre is finomított változatban.
Kitrappolok a vízből és egyenesen a cuccaink felé indulok, arra koncentrálva, hogy ne essek el a nagy semmiben. Na meg persze arra, hogy megszárítsam magam mire odaérek, legalább ez a kis mutatvány elvonja a figyelmemet, meg segít megnyugodni.
Boldogan. Édes Istenem, ilyet is csak én tudok kinyögni.
- Én kezdem, jó? – mutatom fel a flakont, amit a ruháim alól vadásztam elő. Nem raktam vissza a táskába, mert tuti, hogy akkor megint hosszú percekig keresgélhettem volna, de csak úgy kinn hagyni sem akartam. A figyelmemet ekkor egy hatalmas nagy buborék vonja magára, ami összetapadt egy másikkal, majd egy harmadikkal, így az egész kezd egy hatalmas nagy átlátszó kukacformára emlékeztetni. Sajnos lerí rólam, hogy nekem ez mennyire újdonság, ahogy a profi homokvár is különlegességnek számít.
- Ezeket nekem is meg kell tanulnom! Ilyet miért nem tanítanak a suliban? Meg honnan lehet olyan izét beszerezni, amiből a nagy buborék lesz? Odahaza nem láttam ilyet, pedig nagyon klassz. Vajon még milyenek vannak? – lelkendezek ámuldozva hadarva a fejemmel az éppen szóban forgó dolgok felé biccentve. Rámutatni nem merek, azt azért nem illik. Hihetetlenül izgalmas egy ilyen varázslatos nyaralás!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szegény fiú totál nem érti, hogy én miért vagyok ennyire megijedve. Legalábbis minden erre utal, ahogy tanácstalanul néz rám amikor szinte rohanok felé, meg ahogy visszakérdez. Tényleg nem úgy tűnik, mintha bármi baja lenne, szóval lassan megnyugszom, kifújom hosszan a levegőt, aztán mire észbekapok már a hintákban ülünk. Oké, eléggé megijedtem na.
- Csak azt láttam, hogy esel. Vagyis hát én úgy láttam, hogy esel. Vagyis hát én ezer százalék, hogy leestem volna, így meg se fordult a fejemben, hogy szándékosan így, szóval … na érted – magyarázkodok összevissza miközben a cipőmet bámulom zavaromban. Basszus, nem kéne magamból kiindulni. Mindenesetre igyekszik teljesen megnyugtatni a srác, bólintok is egyet jelezve, hogy oké, értem, elhiszem, semmi baja, de tényleg.
- Igazán megtisztelő – nézek végre rá egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon. Csak nekem tartogatta ezt a szuperhős landolást, ez tök kedves. – Bocs, hogy így elrontottam akkor a műsort.
Minimum egy tapsviharral kellett volna fogadnom, nem pedig falfehér arcú enyhe pánikrohammal. Azt, hogy lányokkal nem jön ide nem is kommentálom. Nem is kezdek el azon agyalni, hogy akkor vajon hova mehet velük, már ha lányokkal akar menni akárhova is. Tökre semmi közöm nincsen hozzá, kíváncsiskodni nem igazán szeretek, és nem is igazán illik.
– Most szerencsénk van, ilyenkor nem szoktak kinn lenni a szülők a kicsikkel. Már egész jól tudom, hogy mikor érdemes jönni. Este például nem. Azt hihetnéd pedig, hogy igen, hisz a pöttömök már alszanak, de hidd el, hogy jobban jársz ha nem jössz erre. Nem túl bizalomgerjesztő népek járnak erre akkor – osztom meg vele a felfedezésem. Nem magyarázom el, hogy ezek mind a kocogásaimnak köszönhető, nem úgy volt az, hogy én direkt ide indultam, egyszerűen errefele futottam mindenféle időpontokban.
- Hogyne lennél nagy kviddicses! Csak viszonyítsd magad hozzám és tessék, te olimpiai bajnok vagy! – van egyáltalán olimpia a mágusoknál? Vagy valami más néven hívják ezt? Mindegy, remélhetőleg érteni fogja, hogy ő profi hozzám képest. Előbb ülök fel egy thesztrálra, mint egy seprűre annyi szent. Éppen javában ezt képzelem el, hogy milyen klassz lenne már, amikor hirtelen visszakérdez.
- Velem? Persze. Tudod nem igazán szeretem a kastély zártságát sok esetben, meg néha klassz csak úgy ellenni valahol. Ahol simán viselkedhetek úgy, mint egy gyerek – vonok vállat vigyorogva. És hogy be is mutassam, hogy én bizony gyerek vagyok a javában jobban meg is lököm magam a hintán. – Szerintem ebből nem lehet kinőni, vagy megunni. És téged mi hajtott a mászóka tetejére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jobban belegondolva mondjuk mégsem fogok ilyen hangot kiadni. Inkább szólok majd Masának, hogy ilyenre készülök és akkor majd ő lesz a narrátor, ő majd kiad olyan hangokat, amilyeneket akar, én meg majd igyekszem a feladatra koncentrálni és nem a hasamat fogni a röhögéstől.
- Inkább valami komikusnak menj akkor szerintem – jutok el erre a következtetésre némi töprengés után. Klassz kis előadás volt, de inkább tényleg valami paródiában tudnám elképzelni a lányt. Vicces jelenetekkel, szövegekkel, mindennel. Jó, a brazil szappanoperák világában is megállná a helyét, ez alapján a kis előadás alapján legalábbis lazán.
- Oké – biccentek egyet megnyugodva. Nem bántotta őt Bence, semmilyen módon sem. Akkor jó. Egy szakítás sehogy sem szép vagy kellemes, tehát nyilván sérül benne az egyik vagy akár mindkét fél, de Masában nagy kár nem keletkezett. És vagyok annyira részrehajló, hogy ez érdekeljen egyedül. Jó, egy picit azért Bence is, de Masával sokkal jobb a kapcsolatom, szóval ez belefér, nem?
- Na jó, akkor más megközelítés: hogy lettél te egyáltalán prefektus? – váltok át újra vigyorgásba. Tiszta sor, hogy elveszik tőle a jelvényt a hallottak alapján. De eddig sem volt szent életű a levitás, szóval, na mindegy. Kicsit tompán jut el hozzám a folytatás, ugyanis kifele bámulok az ablakon, egy virágszirmot követve végig tekintetemmel.
- Béla? Ja. Hát. Nem tudom – hű milyen összeszedett vagyok. Most újra végigpörgetem magamban azt az esetet, amikor nem fagytam le annyira, amikor igyekeztem megvédeni Masát. Nagyon hasznos volt, ha nem ő lett volna ott akkor, ki tudja hogy haladtam volna-e ennyit a javulás útján. – De, én ... veled is szeretnék többet lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Horvátország, Krk sziget
Stijena varázslófalu (Baška mellett)| a nyári szünetben
x | o
 

- Szuper! – csillan fel a szemem az árusok hallatán. Aztán csak összeszedem magam annyira, hogy a naptejezésre is koncentráljak egy kicsit. Legalábbis már kerül a krémből a kezemre egy adag, a tekintetem is elszakad a tengerparttól és az előttem álló barátom hátára szegezem. Finoman megérintem, majd lassan elkezdem mozgatni rajta a tenyeremet, inkább simogatva, semmint ténylegesen kenegetve. Ám ez is abbamarad.
- Szipkaszivaaacs? – mondom utána csodálkozva. Furcsa egy név, el sem tudom képzelni, hogy mégis mit csinálhat. Ujjaim épp Thomas vállán pihennek, amíg ő gondolkozik a többi nevén. – Jó! Kíváncsi vagyok rájuk!
Félre is rakom a dolgokat magamban, és nem árasztom el kérdésekkel, pedig lenne egy pár. Inkább teljesen az előttem álló feladatra koncentrálok. A kenegetésre, és arra, hogy tényleg be is dolgozzam azt a krémet a puha, meleg … ajj … szóval a bőrébe. És próbálom megállni, hogy ne adjak egy puszit a tarkójára, vagy a lapockájára. Nem szabad most, a naptejet kell … jé, már rég beitta a bőre.
- Kész – szinte gyászos a hangom, ahogy ezt az egy szót elsuttogom, leeresztem a kezeimet és csak állok a folytatásra várva. Megforduljak, vagy majd ő jön mögém? Utóbbi egyszerűbb lenne, mert kissé nehezen térek magamhoz. És az sem segít, hogy hamarosan már ő keni az én hátamat. Szemhéjaim azonnal le is csukódnak és fel sem nyitom őket, amíg be nem fejezi a műveletet. Egy torokköszörülésre futja köszönetképpen. Tessék, tudok én csendben is maradni.
A vízben persze felélénkülök, bár kissé elszontyolódom attól, hogy a szürkeség nem jön be velünk. Kár, de hát én megtettem mindent, ami tőlem telik. Thomas mellett haladok be a vízbe, most nem sietek előre, nem úgy mint Benito, aki már szinte nem is látszik, annyira messzire beúszott. Persze amikor észreveszi, hogy mi nem szándékozunk őt követni visszafordul és rögtön kezdődhet is a játék! A víz tetejére idézett jégen ugrándozik, vagy teljesen alámerül és csak a felszálló vízgömbök jelzik az útját. Persze Thomashoz is odaúszik, sőt Herceg irányába is elindul, hátha sikerül becsábítani a kutyust. Amikor már kipancsikoltuk magunkat – oké Benito meg én olyat nem tudunk – visszatérünk a partra, Herceg legnagyobb örömére. Látva, hogy a barátom a törölköző után nyúl, én sem foglalkozom a szárítkozással, csupán felkapom a pólómat és úgy vizes hajjal baktatok mellette a bódék irányába.
- Hát ezek ezerszer jobbak, mint a mugliké – magyarázom kissé csodálkozva, megszemlélve mindent is. Mindeközben persze nagyon odafigyelek ám a magyarázatra a termékekkel kapcsolatban, de valljuk be őszintén egy kicsit sok ez az infó most. Visszaidézni tuti nem tudnám, hogy melyik melyik volt, vagy mit csinál, pedig nagyon odafigyelek. Így vagyok a felém nyújtott karikával is, amit kissé tétovázva veszek át.
- Köszönöm! Ez gyönyörű! – hálálkodok mosolyogva, hiszen naná, hogy örülök neki. Van egy igazi mágikus valamicsodám! Hát milyen klassz már! Örömömben még egy gyors puszit is adok az arcára, aztán megint átszellemült arccal nézegetem a karikát. Oké, és ezzel mit is kell majd csinálnom? – Majd kipróbáljuk ugye? – kérdezem kiskutya tekintettel. Hülye kérdés, nyilván ki fogjuk próbálni. Igazából azt akartam kérdezni, hogy majd megmutatja-e hogy mit kell vele csinálni, de hát biztos hogy megmutatja. Szóval magam sem tudom, hogy mi is a kérdés igazából. Talán az, hogy majd máskor játszunk-e ezzel vagy még most van hozzá kezdve. Ugyanis úgy sejtem, hogy már nem időzünk túl sokat itt a strandon, lehet hogy vissza se megyünk a vízbe hisz a pancsolás megvolt, a körbenézés is, talán még szerzünk valami harapnivalót. Igaz, nem érzem magam különösebben éhesnek, főleg ez után az isteni limonádé után.
- Visszasétálunk lassan? A sétálás biztos jobban tetszene Hercegnek, ha már a víz ennyire nem jött be neki – vetem fel az ötletet, a kutyus felé pislogva. Jó, igazából neki nagyjából bárhol jó, ahol ott van a gazdája is, de azért mégiscsak jobb lenne az, ha valami olyan tevékenység lenne, ami neki is tetszik. Meg aztán ott van a pompás esti programunk is, ami most hirtelen nagyon elkezdett foglalkoztatni. Lassacskán tehát összeszedelődzködünk, felébresztem a pokrócon napozva szundikáló Benitot és a szálláshely felé vesszük az irányt. Útközben előadom a tervem, miszerint én egy zuhanyzással fogok indítani, hogy lemossam magamról a sós tengervizet, na meg előkeresem a pokrócokat a csillagleshez. Vagy valami nassolnivalót készítek elő. Vagy ilyesmi, a lényeg, hogy a fejemben most nagyon ez jár. Csillagles! Sose feküdtem még ki így, kiülni ültem már ki, de mennyire másabb már feküdni a pokrócon, a barátom mellett. Ki tudja, lehet hogy még hullócsillaghoz is lesz szerencsénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

az utolsó évnyitón

Bólintok egyet a magyarázat hallatán, hiszen teljesen logikus, amit az eridonos mond. Egy picit azért elhúzom a számat, mert bár rám soha nem erőltettek semmit sem a szüleim – tökre nem is foglalkoztak velem - , attól még tudom miről beszél.
- Nem hiszem, nem vagyok frontérzékeny – rázom meg a fejemet óvatosan. Szerencsére elkerülnek engem az ilyen dolgok, ellenben a saját gondolataim nem igazán kímélnek. Na meg az elvárásaim sem magammal szemben. Nemes egyszerűséggel túlstresszeltem saját magam, tiszta ügyes vagyok.
- Visszamennél? Hű. Hát látod én azt nem tenném soha. Mármint persze eléldegélek én a muglik között, de hogy ne használjam az elememet például, na azt nem tudnám megtenni. A varázspálca is egész jól hozzámnőtt már – mosolyodok el, bár szomorú vagyok a gondolattól, hogy Eli talán elhagyja a varázslók világát és ki tudja hogy hova vetődik. Mivel nem célom a muglik közt élni, úgy nem igazán hiszem, hogy találkoznánk. És erre a gondolatra ismét belehasít a fejembe a fájdalom, el is kezdem masszírozni a halántékom.
- Majd csak megtalálod a neked való dolgot. Kipróbálsz többféle szakmát, és előbb-utóbb meglesz a hivatásod. Mondjuk a repülés az érdekes, mármint repülővel – naná, hogy azzal, seprűvel nem. Esetleg még repülő lovon, na az még nagyon menő. És kevésbé tűnik veszélyesnek, mint az a darab fa.
Aztán megerősíti a gondolatmenetem, miszerint igen, ő a muglik közt szándékozik élni. Sóhajtok egy nagyot, tudomásul véve a dolgot. Hozzáfűzni viszont nem nagyon tudok mit, egyszerűen nem találom a szavakat.
- Hppanálni pedig egész jó, de vannak, akik nem is alkalmasak rá. Meg hát máshogy is lehet ám utazni, szóval tökre nem gond ha nem tud valaki – magyarázom majd szélesen elvigyorodom – Tudom mi az a hajtó, azért ennyit már sikerült megjegyeznem. Az elég sok csapatmunkát igényel. Mármint az őrző az csak úgy van, és védi a karikákat, a fogó meg röpköd mint a szélvész, hogy elkapja a cikeszt. A hajtó meg összedolgozik a többivel, passzolgatnak meg ilyenek. Nem egy könnyű poszt – érdekel ám a kviddics, mármint szívesen hallgatom, ha mesélnek róla. Danka is folyton arról beszélt, amikor még egy szobába laktunk a navinében. Ragadt rám tőle elég sok infó. De hogy mit tudnék kérdezni, azt nem tudom. Hogy szereti-e? Nyilván, különben nem csinálná. Ügyes-e benne? Na ezt meg kevésbé érzem illőnek.
- Kicsit jobb, köszönöm. Ó ne fáradj, van itt nem messze egy mosdó, ha vízihatnékom támadna. Remélem nem lesz gond belőle, hogy kijöttünk – adok hangot az aggodalmamnak. Elvileg elhangzott már minden fontos dolog, csak nem orrolnak meg ránk, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő