Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

egy szép vasárnapon| o

Nem csak akkor járok a fellegekben ha a randikra gondolok vissza, hanem úgy egyébként is, csak legtöbbször jól titkolom. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy az adott helyzetre és pillanatra, teendőre koncentrálok. Ritkán hagyom magam így elmerengeni, főleg társaságban. És valóban, teljesen más a szituáció, amibe mi vagyunk mint az amiben ők vannak. Viszont nem hiszem, hogy hátast dobnék a ténytől, hogy egy vélával van romantikus kapcsolata a lánynak. Miért ne lehetne? Azon se akadnék fenn, ha egy vérfarkassal, vagy vámpírral lenne neki. Mármint ő tudja, ők tudják nem igaz? Érdekesnek érdekes, bonyolítja a helyzetet rendesen, de nem kiakasztó vagy ilyesmi. És ahogy ő sem, úgy én sem beszélek egy rakás dologról, amik miatt még több a különbözőség köztünk.
- Hűha, hozzád? – húzom el tűnődve a számat és csavargatni kezdem a hajamat. Na nézzük. Dana. Cserfes, pörgős, vidám csajszi. Szóval nem valami unalmas aktakukacság kellene neki az tuti. – Hát, valami bevállalós dolog. A tanár szerep az nem elég izgalmas és talán túl kötött, bár magyarázni nagyon tudsz … - hirtelen megakadok, és egy nagy kerek o-ra nyílnak az ajkaim. Igen, azt nagyon is tud, de komolyan, és le merném fogadni, hogy  … - sőt, szerintem lyukat beszélsz bárki hasába ha nagyon akarsz. Valamiféle szuper, speciális bolt eladójához mit szólsz? Vagy … milyen tárgyakban vagy jó? Az tuti, hogy emberekkel kellene foglalkoznod.
Igazából eladóként simán el is tudom képzelni, főleg szép holmik között. Sose láttam lazán csak úgy kikapni valamit a szekrényből, mondván hogy á tökmindegy, jó lesz ez. Igen, ez illene hozzá. De ez csak a mugli meglátás, a mugli szakma, amit mondok neki. Viszont ugyebár varázsvilágban vagyunk, tehát lehet, hogy inkább olyasmit szeretne csinálni, amihez használnia kellene az ilyen képességeit is.
- Hát, akkor már inkább gyógyítok állatokat majd, semmint embereket – vonok vállat. Igen, ez nem is rossz ötlet. Az állatokhoz éréssel nincs bajom, maximum annyi, hogy nem szívesen hagyom abba a simogatásukat.
- Mindenképpen külön mennél akkor, és nem valakivel együtt? Mármint, hogy mondjuk két külön szoba, közös konyha, nappali fürdő? Úgy olcsóbb lenne. Olyat is találtam, amikor keresgéltem, de én feltétlenül teljesen egyedül szerettem volna lakni – kérdezem kissé félrebillentett fejjel. Jó a függetlenség, meg az, hogy a maga ura, de szerintem egy idő után ő unná azt, hogy totálisan egyedül van a lakásban. Oké, Hápival, de értitek, nem? Danának szüksége van a társaságra, hogy tudjon kivel beszélgetni. És hogy meglegyen a kis privát szférája, ahova visszavonul ha még sem.
- Ő merrefelé lakik? Amúgy jó ötlet a munka, én nem bántam meg – válaszolom miközben elmosolyodom, hogy milyen kacsás egy család az övék. Aranyos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

éjjeli őrjárat

Érdeklődve hallgatom a lányt az ékszerkészítés mikéntjéről. Picit ki is kerekedik a szemem, hiszen akkor rengeteg fülbevalója lehet! Nap, mint nap történik egy rakás dolog az emberrel, igaz nem mindegyiket érdemes megörökíteni, de hát akkor is!
- És fel is szoktad venni őket később is? Amikor már nem az a hatás érvényesül? – kérdezek rá arra, ami megfordult a fejemben. Klassz lehet egyébként ez, amit csinál. A készítés során belekerül az ékszerbe az akkori érzés is, és elég csak rápillantani vagy a kezébe fogni és máris teljesen fel tudja idézni. Ha rossz érzésekről van szó, akkor mire elkészül az ékszer addigra már ki is adta magából.
Vidáman hunyorogva bólintok egyet, már alig várom hogy láthassam a világító tökös gyurma ékszereket. Már csak így név alapján is viccesnek hangzik. Az meg, hogy valaki ilyet hordjon, hát tök jó. Anno én is hordtam volna, de már nagyon régóta nem hordok ékszert. Csak az elemi mágia miatt néha. A ruhatáram is teljesen más lett, és még ezt is elhagytam. Mintha egy teljesen más lányhoz tartozó dolgok lettek volna. Néha tényleg úgy is érzem.
- Rendben, az menni fog – ha szeretné elmondom én neki majd a véleményem az írásáról persze. Méghozzá őszintén. Ha nem tetszik majd benne valami, el fogom én mondani azt is. Nyilván kíméletesen, de nem fogom neki azt mondani hogy fantasztikusan jó, ha egyszer nem az. Lehet, nem ártana előre figyelmeztetnem erre, de végül is ráér akkor, amikor majd átnyújtja a kéziratot, hogy olvassam át.
- Szürke kisegér, mi? – kérdezek vissza kedvesen, amikor megmagyarázza miért nem folyamodik speciális engedélyhez. Hát ezt teljesen meg tudom érteni, mármint, hogy erre vágyik. Nem azért, mert nem egyszerű az élete és az a legjobb ha a háttérbe szorulhat, hanem mert nagyon ismerős, amit mond. – Ezzel én is így vagyok. Néha sikerül, néha nem. Amióta prefektus vagyok, azóta nagyon nem.
Nem kell emiatt kínosan éreznie magát a lánynak, tényleg teljesen meg tudom érteni ezt a dolgot. És nem is néztem ki belőle, hogy ne tudna szivacsot ragadni és edényeket sikálni. Vagyis hát, na, sikálnia éppen nem kell, mert nem annyira koszosak. De a lényeg, hogy nem néztem ki belőle, hogy ez a tevékenység gondot fog okozni neki, főleg úgy nem, ha besegítek.
- Igen, de én csak szimplán hydromágus vagyok. Hallottam Denis képességeiről, gondolom hogy milyen nehéz lehetett neki. Egy képesség teljes elsajátítása sem egyszerű, nem hogy kettőé. De nem volt még szerencsém, hogy megnézzem ezt a gyakorlatban, mert … hát tudod … tűz és víz – picit bocsánatkérően forgatom a szememet, jelezve, hogy ha tehettem akkor még el is kerültem a srácot. Sajnos ez ilyen, minden porcikámban érzem, hogy ő az ellentétes elemet irányítja és ez eléggé óvatossá tesz. – A levegő viszont klassz, azt elfogadnám.
Legyintek egyet csupán, hiszen az igaz, hogy megérdemli a büntetést. De nem kezdem el megmagyarázni neki, hogy bár neki nem baj, hogy megbüntetem őt, de nekem az. Nem szeretek büntetni, sem őt sem másokat. Mosogatás közben beszélgetni viszont klassz, szóval bele is vetem magam.
- Jól van, úgy legalább nem halmozod a büntiket. Lehet, hogy kevésbé baráti elfoglaltságot róna ki rád a következő prefektus, aki elkap – mosolygok rá miközben leöblítem a habot az egyik pohárról, majd megszárítom azt. Majd elgondolkodva nézek a lányra. Rég nem kérdezték ezt tőlem, általában kerülni szokták a témát, aminek nagyon jó oka van a legtöbbször.
- Hát, én pozitív kitöréses vagyok, azt gondolom tudod mit jelent – kezdek bele rögtön egy kérdésszerűséggel indítva. Denis húga, tehát van rá esély, hogy többet tud az elemis dolgokról, mint az átlag, de mindenesetre elmagyarázom neki. – Szóval nekem nem rossz élményhez köthető. Itt a kastély parkjában idéztem vizet egy sima egyszerű beszélgetés közben. Akkor tört rám az érzés, hogy itthon vagyok, hogy tartozom valahova és hogy vannak barátaim – ahogy felidézem ismét átélem azt a mindent elsöprő béke és boldogság érzést, de a tekintetem csillogásán kívül más erről nem árulkodik. Már nem okoz egy ilyen kis apróság kitörést. Nem térek ki több részletre, de persze ha kíváncsi rá szívesen megteszem.
- Mit fogsz csinálni az alapképzés után, azt tudod? Mestertanoncira mész tovább? – jut eszembe hirtelen, hogy ő egy évvel felettem jár, tehát hamarosan végez. És eléggé foglalkoztat mostanság a továbbtanulás kérdése, szóval kapva kapok az alkalmon, hogy megérdeklődjem ő hogy áll ehhez hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

egy szép vasárnapon| o

Egész jól beletrafáltam abba, hogy milyen szakma illik a lányhoz. Legalábbis Danának tetszik az elképzelés, sőt, még tovább is viszi az ötletet. Sajnos azonban nem igazán tudok mit mondani a fodrász és sminkes dolgairól, engem még soha nem vett kezelésbe – és ezen nem áll szándékomban változtatni -, amikor meg esetleg a szobánkban folyt ilyen szépségápolósdi, akkor meg a kastély másik pontján akadt valamiféle rejtélyesen sürgős dolgom. De elhiszem neki, hogy jó benne.
- Lehetséges. Nem egyszerű dolog, egy rakás mindent kell elintézni. Lehet, hogy először csak be kellene társulnod egy már meglévőbe. Tudod, kipróbálni, hogy tetszik-e nap mint nap ez a dolog – egy üzlet nyitása nem annyira könnyű, mint ahogy hangzik. Megkeresni a megfelelő helyet, bérleti díjat fizetni, beszerezni minden felszerelést, kütyüt, krémet, kencét mittoménmit. Egy rakás pénzbe és időbe kerül. És akkor jön az ügyfélkör megszerzése is. Na szóval van vele bőven meló.  De maga az ötlet klassz.
- Ó hát minden bizonnyal. És magamat ismerve hazavinném az összes hányattatott sorsút, és egy állatkertben élnék lakás helyett – nevetek fel ahogy elképzelem magam ebben a szerepben. Nem viszem tovább a gondolatmenetet, sőt kicsit el is temetem magamban ezt az egész pályaválasztási dolgot. Bár most már kicsit mintha többet tudnék, mint hetekkel ezelőtt, de ráérek még.
Tehát egy teljesen saját kéglit szeretne. Akkor a közös bérlés ötlete úgy ahogy van ugrott is. Nem is ragozom tovább ezt a témát. Mármint nem ecsetelgetem neki tovább, hogy milyen előnye van annak, ha nem egyedül lakik az ember. De amúgy is milyen már ez? Én mondogatom neki, hogy jobban járna ha osztozna a helyen valakivel, aki amint tehette saját lakásba költözött? Bagoly mondja verébnek…
- Először munka kell, aztán majd ráérsz nézelődni valami saját zugot. Vagy egy gazdag rokon, aki mindent rád hagy. Vagy csak szimplán neked akar adományozni egy palotát. Van ilyened? – kérdezem hunyorogva, persze hogy csak viccelődök. Nyilván nem tud felmutatni egy ilyen rokont, akkor már rég nem a kastélyban lakna. Figyelmesen hallgatom, amit a tesójáról beszél, de látszik, hogy ehhez lesz hozzáfűzni valóm, csak nem szeretnék közbeszólni.
- Oké, Budapest az jó, viszont amíg alapképzéses vagy nem mehetsz a falutól messzebb lakni. Mármint szülői beleegyezés és igazgatói engedély nélkül nem. Ha nagykorú vagy, akkor a faluba beköltözhetsz minden ilyesmi nélkül – osztom meg vele az információt, aminek utánajártam nem is olyan régen. Egyébként most megsúghatnám, hogy először én is messzebb lévő helyen gondolkodtam, de egyrészt a macerás intézkedés másrészt pedig a gondolat miatt, hogy még évekig a kastélyhoz leszek kötve, elvetettem a dolgot. Jó a falu, sőt, a mi utcánk még különösen szuper is. És nincs is túl messze, remekül tudok kocogni oda-vissza, szóval még a testmozgás is megvan, plusz időráfordítás nélkül. Ami pedig nem egy hátrány, ha az ember még dolgozik is minden másnap. Vagyis ki tudja, hogy most hogy lesz így az ünnepek közeledtével. – Kezdj neki egynek, amiről úgy gondolod, hogy menne, aztán ha mégsem akkor válts. Így tudok a legegyszerűbben kideríteni, hogy mi a neked való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután| o
  | oo

Valami hihetetlen, hogy mennyire nagyon izgatott vagyok. Teljesen be vagyok zsongva. Annyira, hogy suli után nem hazakocogtam – ahogy szoktam- hanem hoppanáltam, hogy minél előbb elkezdhessek készülődni az esti programra. Persze azt mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt kész lettem, még saját magamhoz képest is, pedig alapból nem szoktam órákig pepecselni azzal, hogy mit veszek fel meg ilyesmi. Szóval egy ideig otthon róttam a köröket, és percenként néztem az órára, hogy mikor indulhatok már el. Tuti megátkozták, mert vagy tíz percen keresztül mutatta azt, hogy nem telt el egy perc sem. Amikor már végképp nem bírtam mit kezdeni magammal akkor inkább elhagytam a házat és igyekeztem a lehető legkisebb léptekkel ténferegni a faluban. Mosollyal az arcomon fedezem fel az újabb díszeket, ebből már afféle megszokást csináltam. Nap mint nap látom ezeket a kirakatokat, végigjárom az utcákat, keresve az újdonságot. Az egyik ablakban táncoló hóember előtt különösen sok időt töltök, nagyon mókás darab.
Végül – mivel nem szeretném ha a  barátomnak várnia kellene rám – jóval a megbeszélt idő előtt lecövekelek a könyvesbolt előtt. Vagyis jóval azelőtt, hogy Thomas ideérhetne, hiszen mindig korábban érkezik. Pompás választás volt ez a hely, hiszen örömmel nézegetem a kirakatba kiállított könyveket. Van is olyan, amit megjegyzek magamnak, hogy talán megveszem. Kesztyűbe bújtatott kezem a piros szövetkabátom zsebébe mélyesztve, sálba bugyolálva, sapival a fejemen nézelődöm egy darabig, majd hátat fordítok az üvegnek és az embereket kezdem el figyelni. Megállás nélkül karácsonyi dalokat dúdolok, nem is csoda. Mondtam már, hogy be vagyok zsongva hogy nemsokára már a karácsonyi vásárban fogunk kóvályogni a barátommal? Meg attól, hogy nemsokára karácsony? Az első karácsonyom az új helyemen, csoda izgalmas. Már alig várom, hogy beszerezzek még pár díszt meg miegymást. Meg apróságokat. Aj, csoda klassz lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

egy szép vasárnapon| o

Könnyű másnak tanácsot adni. Legalábbis ezerszer könnyebb, mint saját magunknak. Talán pont azért, mert kívülállóként tudom nézni a helyzetet, teljesen objektíven. Épp ezért jó ilyesmiről beszélgetni másokról. Új szemszögből tudom nézni a dolgokat én is, hála nekik.
- Tényleg? Na, ezt nem is tudtam – lepődök meg teljesen a menhelyes dolgon. Azt tudom, hogy a kacsája onnan van, de az, hogy ő ott kisegít, na az új. Viszont nagyon jó dolog, a kisállatoknak minden szeretet, törődés, segítség jól jön. Ha nem dolgoznék a pizzériában akkor valószínűleg én is felcsaptam volna önkéntesnek. Így sajnos nem sok szabadidőm van.
Alíz lakása nekem is eszembe jutott, amikor helyet keresgéltem magamnak. Legfőképpen az, hogy milyen fényűző, hogy milyen nagy és hogy nekem nem telik egy olyanra. Gyönyörű hely, de ahhoz tényleg mázli kell, hogy egy olyat birtokoljon az ember. Talán az én ízlésemnek egy kicsit túl modern is. Ha összevetjük a lakásommal, hát akkor ahhoz képest meg aztán pláne. Nálam minden tárgynak, bútornak lelke van, saját sztorija. Ki kell ismernem őket, hogy minden remekül működjön. A rádiónak néha például oda kell sózni egy kicsit, hogy ne rakoncátlankodjon, míg a tűzhely melletti szekrényajtót háromszor meg kell simogatni, hogy ne akarjon minduntalan kinyílni. Tudom, hogy egy pálcaintéssel meg lehetne oldani, javítani ezeket … de szeretem hogy ilyenek. Nem akarom megváltoztatni a hely egyéniségét. Nekem is megvannak a magam bogarai, akkor a lakásnak miért ne lehetnének meg?
- Klassz is, a suli sincs túl messze, mégsem odabenn vagy. Meg egy élmény felfedezni a rejtett dolgokat, amiket amúgy nem is biztos hogy észrevennél – bólogatok egyetértve, hogy mennyire jó is ez a falu.  Picit ki is bámulok az ablakon az emberkéket figyelve, na hát ezzel is remekül el tudok lenni. Nem egy nagy hely, legalábbis a szülővárosomhoz képest – ami azért nem valami nagy eresztés – mégis teljesen más a hangulata, sokkal jobban illik hozzám ez a közeg, mint bármi más. Az, hogy mennyire jól is érzem magam pedig lerí rólam.
- Egy jó főnöknek nem is kell parancsolgatnia. Elég kérnie, kedvesen udvariasan, mégis a dolgozók megteszik, amit kér. Örömmel, szívesen – vonok vállat. Ehgen, az nehéz ügy, ha valaki ennyire a maga ura akar lenni, úgy nehéz munkát találni. De talán nem lesz neki ezzel gondja. Én sokkal könnyebben alkalmazkodom, mondhatni jóval simulékonyabb vagyok. Nem is feltétlenül kell megkérni, hogy tegyek valami pluszt a melóhelyemen, látom, hogy szükség van a segítségemre és megcsinálom. – Maradok, naná, hogy maradok. Eleve hosszú távra terveztem, amikor elvállaltam a munkát. Szerencsére úgy tűnik ennek nincsen semmi akadálya. Klassz kis hely, szeretek ott.
Te jó ég, dehogy akarok én váltani. Bevált az a hely, és nem sok kedvem van megint keresgélni, meg megint a bizonytalanságba lenni. Most ráadásul pláne nem kéne, hiszen a lakbért ugyebár fizetnem kell. Csak úgy nem ugrálgathatok. Meg amúgy is, ugyan miért is tenném? A kedvezményes kérdésre felvonom a szemöldököm. Hát ez meg? Mégis milyen helyen van a barátnőknek bármiféle privilégiuma? Az ott dolgozóknak, na nekik van. Nyilván.  De ennyi. Nem is értem, hogy ez most honnan jött neki. – Nincs. Nem szokás az ott dolgozók akárkijeinek kedvezményeket adni egy munkahelyen sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután, karácsonyi vásárba tartva| o
  | oo

Izgatott gyerekek szaladnak el mellettem, és hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy velük tartsak. Hogy én is a mindenféle jóval kecsegtető vásári forgatagba vessem magam. De majd hamarosan, ezzel nyugtatgatom magam. A kastélyban lakóknak most ezerszer könnyebb, hiszen nem azt látják minden áldott nap (vagy nem feltétlenül), hogy micsoda sürgés-forgás-szervezkedés van a faluban. Én már mióta az üresen álló bódék, letakart koripálya bűvöletében vagyok, napról napra egyre izgatottabban. Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogyan voltak képesek elviselni az ismerőseim mostanában.
Előbb észreveszem a párost, mint ők engem, de azt nem tudnám megmondani, hogy a kutyus lépteit hallom-e meg előbb, vagy a barátom hangját. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy széles mosollyal az arcomon figyelem őket és csupán egy pillanatra szalad fel a szemöldököm, ami szinte azonnal elismerésbe megy át. Csak így, mindenféle nélkül közlekednek. Ügyes, jó kutya.  Amíg Thomas észre nem vesz addig van időm megfigyelni őket rendesen. Herceg csüng a fiú szavain, okos szemével úgy néz rá, mintha mindent értene. Mintha a fiú lenne a világ közepe. Így is van, ennek így is kell lennie. Thomas pedig, na hát őt nem kell bemutatni.
- Sziasztok! – köszöntöm őket melegen rájuk mosolyogva és türelmesen, higgadtan álldogálok, barátságosan a kutyusra nézve. Elfojtom a vigyoromat, amikor szabályosan be vagyok mutatva az állatnak, nem csupán szóban, de testbeszéddel, tettekkel is.
- Szia Herceg! – üdvözlöm külön a blökit is várva, hogy valamiféle jelt adjon a továbbiakról. Amúgy is szeretek ráköszönni az állatokra, az meg, hogy még hasznos is külön jó. Sok mindent ki tudnak olvasni az ember hangjából, na meg nem árt azért valahogy jelezni, hogy mindjárt összetaperolom. Közelebb lép hozzánk a szürke kutyus, egy pillanatra Thomasra nézek, az ő beleegyezését is kérve, majd lassan előre nyújtom jobbomat, hogy megszaglászhassa. Haladjunk szépen lassan, csak sorjában.
– Nagyon ügyes okos kutyus vagy. Így közlekedni póráz nélkül, bizony nagy szó ám – dícsérem kedvesen az állatot miközben végig a rezdüléseit figyelem. Hogy amint bármiféle bizonytalanság észlelhető rajta már húzódjak is vissza teret adva neki. Legszívesebben nyilván térdre borulnék a macskakövön és agyon simogatnám, sőt ölelgetném és puszilgatnám is az ebet. De majd később erre is sor kerül, reméljük. Rápillantok a barátomra és egyszerűen érdeklődöm a hazavitelről, az otthoni körülmények megszokásáról, az összeszokásukról. Látszólag teljesen egy hullámhosszon vannak, és kétlem hogy bármi gubanc lett volna. De inkább megkérdezem, legalább szokja a hangomat is Herceg. – Hogy vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután| o
  | oo

Megkapom az engedélyt, és már megy is az ismerkedés. Én ugyan tökéletesen jól emlékszem Hercegre, de természetes, hogy neki nem árt egy kis emlékeztető. Főleg mert a menhelyen inkább a leendő gazdijával volt elfoglalva, ami így is volt jól. No meg amúgy is idő kell neki, mire megszokja az új helyzetet, a gazdiját, az otthonát, a szokásait. A hozzá közel állókat, akikkel gyakran találkozik. Nagyon intelligens eb, úgyhogy nem lesz neki gondja ezzel, hamar beilleszkedik majd.
Miután megszimatolt rendesen a blöki meg is simogatom a buksiját, megvakargatom a füle tövét, azt minden kutyus szereti. Közben pedig egyre nagyobb vigyorral az arcomon hallgatom Thomast, hogy is telnek a napjaik együtt.
- Hát ez nem is meglepő, hogy a közeledben szeretne aludni. Azon csodálkozom, hogy nem az ágyadba akar betelepedni – vigyorgok rá a barátomra. Hát vagy lehet, hogy akar, csak még nem mer, ki tudja. Időközben le is guggolok, hogy ne kelljen hajolgatnom a további simihez. Herceg vállát, lapockáját simítom át, elcsodálkozva azon, hogy milyen izmos. Mármint látszik rajta, hogy az, csak hát na, így azért akkor is más. – Rileyhoz? Azt meghiszem, hogy jól el van nála – bólintok egyet arra gondolva, hogy a doki nagyon is jól kijön az állatokkal. Azonban az enyhe meglepettséget nem tudom elég gyorsan eltüntetni az arcomról. De hát gondolhattam volna erre, hiszen Thomas csak nem hagyja már teljesen egyedül a tök üres lakásban a kutyáját. A kert az sokkal jobb, meg Riley elég gyakran haza tud látogatni munka közben. Sőt, akár Thomas is, ha lyukasórája van éppen. Milyen klassz is lenne ha behozhatná magával a suliba Herceget! A gondolataim hamar vidámabb irányt vesznek, ahogy elképzelem a kastély falai között fel-le száguldozó kutyát, a nyomában kacagva futó Thomast. Na meg az is leesik, hogy mindjárt itt a téli szünet, akkor aztán nem lesz suli. És egész álló nap együtt lehetnek majd. Jó lesz.
- Azt hittem, hogy lehet kandallózni állattal, ha ölbe tudod venni és megmarad nyugton – árulom el én is, hogy nem vagyok túl tájékozott ebben a kandallós témában. Még mindig nem. Szerencsére nem is kell már vesződnöm azzal, hogy megszokjam, ha nagyon muszáj akkor hopp és kész. Állattal mondjuk még nem próbáltam. – Jól viseli a hoppanálást? Nincs tőle rosszul?
Hát igen, kérdésekből változatlanul kifogyhatatlan vagyok, viszont tényleg nagyon igyekszem ám visszafogni magam. Elég sok mindent meg tudok így is. Most például azt, hogy a kutya pórázon van. Hogy mi? Értetlenül meredek rá a nyakörvre, ami igazán pompás darab, már megfigyeltem a simogatás közben is. Lassan felállok és  ismét szemügyre veszem. Majd Thomas csuklóját is megvizitálom, egyre jobban elkerekedő szemekkel. Mivel a kutyust nem akarom azért annyira összetapcsikolni – még nem ismer annyira ugyebár – ezért a barátom kezén lévő anyagot tapintom végig, keresve valamiféle láthatatlan zsinór vagy fonal vagy akármi nyomát. Hiszen valahogy egymáshoz kell, hogy rögzítve legyenek!
- És ez hogy is működik? A tiédet meg az övét összeköti ilyen láthatatlan bőrszíj? Vagy fémszerű? Milyen hosszúra tudod elengedni? Hogy tudod kibogozni ha beletekeredik valamibe, hiszen nem látod – továbbra is értetlenül nézek, ujjaim tovább vezetve a karkötőjén. Ami egyébként nagyon szép darab. Ezt persze nem sikerül közölnöm, hiszen annyira meglep ez az egész. Aztán egyszer csak mozdulatlanná dermedek, ahogy bekúszik a fejembe egy gondolat. Na várjunk, valamiféle varázslat lenne az egész? És amolyan gondolati módon működne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

éjjeli őrjárat

Határozottan érdekes ez a lány, az ahogy hozzááll a dolgokhoz, a meglátásai. Jó értelemben persze, hiszen hányszor hallani olyat, hogy x vagy y-nak milyen érdekes az arca és ezzel csak udvariasan akarja kifejezni az illető, hogy hú hát nem valami túl szép. A lényeg, a lényeg, hogy én nem így értem most. Tetszik a mentalitása, igazán jó az ő szemén át látni a világot. Már amennyire sikerül látnom, hiszen nem ismerem őt túlzottan, kizárt hogy túlságosan beengedne a belső kis világába, hogy onnan kukucskálhassak kifelé.
- Nem lehet könnyű egy ilyen híres nagytestvér árnyékában élni – oké, először hírhedtet akartam mondani, de az nem hangzott volna túl kedvesen. Nem is ismerem a srácot, szóval pláne jó, hogy nem mondtam ki azt, amit ki tudja honnan hallottam vele kapcsolatban. Elhúzom a számat és úgy csóválom egy picit, ugyanis megértem, hogy miről is van szó. Annien keresztül akarnak a bátyjához közelebb kerülni. – Ez annyira ronda dolog. Mármint, hogy van aki csak azért barátkozik veled, mert van egy bátyád, aki bejön az illetőnek. Szedje össze magát és menjen oda hozzá – fakadok is ki egy kicsit, mert tényleg eléggé kiakaszt, hogy ilyenre képesek az emberek. Soha nem tennék ilyet. Ha barátkozom valakivel, akkor azzal az illetővel barátkozom, mert őrá vagyok kíváncsi és nem másra.
- Hát, vannak nehezebb pillanatai a dolognak. Szemtelenkedő alakok, megbüntetendő diákok, ilyesmi. De amúgy nem vészes, őrjáratozni este kifejezetten kellemes, miután megszokod az éjszakai kastélyt – felelem eltöprengve. Nem éppen a legideálisabb jelölt vagyok a feladatra, az érintés-fóbiám meg tudja nehezíteni rendesen a dolgot például. De példamutatásban jó vagyok, eszem ágában sincsen kihágást elkövetni. Megbüntetnem meg mindenkit egyformán nehéz, legyen szó a barátaimról vagy vadidegenről. Mellesleg olyan prefektust is ismerek, aki határozottan csínytevő típus. Szóval vannak itt érdekes dolgok azért.
- Ó hát úgy értettem, hogy a dimágusság jóval nagyobb dolog, mint monomágusnak lenni. Dennishez képest én ’csak’ egy kis hydromágus vagyok – magyarázom el a lánynak, nyuszifüleket mutogatva. Egy nem képességbirtokhoz képest igen, nagy dolog elemi mágusnak lenni. Na de ahhoz képest, aki két, három esetleg mind a négy elemet uralja? Olyan ez mintha egy olimpikonhoz szeretném hasonlítani a saját kis egyéni rekordomat. És ó nem, eszembe sincs hasonlítgatni. Mindazonáltal kíváncsi lennék arra, hogy is működik a dolog. De ha majd túlbuzog bennem a vágy, hogy megtudakoljam, akkor majd felkeresem vele Dennist. Elvégre az ő képessége ugyebár.
- Nem mondanám rossznak, hanem olyan furcsa. Az elemi lényeink azok viszont totál kiakadnak egymás közelében, vérre menő küzdelmet akarnának folyatni meg ilyenek. Mi, a gazdáik csak érezzük, hogy a másikba van valami ami veszélyes. Ami nagyon veszélyes, ami miatt bizalmatlan leszel vele szemben és nem is tudom, nyugtalan. Látszani nem látszik rajtad, csak érzed ugye belül, és inkább megtartod a pár lépés távolságot – nehéz elmagyarázni, hogy pontosan mit is érez az ember. Erőteljes érzés nálam az biztos, de valószínűleg amiatt is, hogy Denis fiúból van. És összeadódnak ezek a dolgok nálam. Ki lehet bírni egymás közelében az tuti.
- Nem rossz ötlet, két kedves prefektusod már van – nevetek rá az ötletre. Egyszerűbb lenne egy speciális engedélyt szereznie ugyan, de az ő módszere mókásabbnak hangzik. Legalábbis barátságosabbnak, barátkozósabbnak.
- Nagyon-nagyon ritka is. Kiskoromban szinte csak rossz élmények értek, egyik katasztrófa a másik után, nekem az, hogy boldog vagyok és tartozok valahova és szeretnek, elfogadnak … hát ez egy pozitív trauma volt. Elég erős ahhoz, hogy kijöjjön az elemim – jó dolog a pozitív kitörés, csak éppen bonyolít mindent. Ha valamitől túlságosan is boldognak érzem magam, akkor megvan rá az esélye, hogy kitör, ha nem figyelek. Szerencsére már ritka, egész jól megoldom a dolgot, megvannak a kis trükkjeim, de még mindig le tud buktatni az elemem.
- Ez nagyon okos megoldás, és még jól is mutat – vizitálom meg a szép ékszert. Tényleg nagyon óvják, védik ezt a lányt, mindenre gondoltak, alaposan fel vannak készülve. De inkább ez legyen, mint hogy be legyen zárva a házba éjjel-nappal, hogy rajta tudják tartani a szemüket.
- Óvónéni? Az szép hivatás pedig. Biztos van valami olyan, ahol gyerekekkel tudnál foglalkozni – persze nem jut ám eszembe semmi sem, sosem gondolkoztam errefelé, így nem igazán vagyok képben. De majd töprengek rajta, hátha eszembe jut valami. – Uhh, nem. Gyógyító akartam lenni még mugliként, de azt már nem szeretném csinálni. Meg olyat sem, amihez állandóan pálca kell. A repülés sem az én világom. Az állatokat imádom, meg elemizni szeretek. Meg felszolgálni a pizzériában, azt is – megvonom a vállamat, hiszen van még időm kitalálni. Magamat ismerve egyszer csak fel fogok riadni az éjszaka közepén felkiáltva, hogy megvan, és kész tudni is fogom. Mindeközben megszárítom a már tiszta edényeket és körbenézek, hogy van-e még valami elmosnivaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

péntek délután| o
  | oo

Ó, szóval hogy erre ráhibáztam. Hát így már mindjárt más. De most komolyan, nem logikus? Ha egyszer az én macskám is a fiúval akar aludni, akkor majd pont hogy az ő kutyája nem akarna? Hű, zsúfolt lesz az ágya akkor ha beengedi a szürkeséget, mármint elférnének ketten azon a keskeny ágyon? Nálam ugye n…na elég. Ezt itt most be is fejeztük. Szóval a kutyus egyelőre a saját fekhelyén alszik, és minden klafa.
- Az tényleg nem lenne okos ötlet. A legszuperebb az lenne, ha veled lehetne órákon is, szerintem van annyira okos, hogy meg se moccanna és csak aludna amíg te bájitalt főzöl vagy ilyesmi. De nyilván ez ugye veszélyes, szóval … jó megoldás, hogy Rileynál van – a körülményekhez képest a legjobb. Mondtam én, hogy Thomas jó gazdi lesz. Azon azért picit meglepődöm, hogy miért nem megy a szürkeséggel a kandallózás. Mármint, elbírná, nem? Vagy, a sok izom miatt olyan nehéz? Esetleg fickándozna? Mondjuk ő jobban tudja, biztos megkérdezte, hogy lehet-e, nem lehet és talán azt is, hogy miért. Én csak tippelgetek itt. A lényeg, hogy a hoppanálással nincs baj. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy a varázsvilághoz szokott állatok mennyivel könnyebben alkalmazkodnak az ilyen utazási formákhoz, mint a mugli társaik. Sose próbáltam utazni egyikkel sem úgy igazán. Vonatoztunk Benitoval, de az más. Lehet, hogy vele kezdem a társashoppanálás gyakorlását. Ha valamit elrontok ő úgyis azonnal jelzi, fájdalmasan.  
Na ez azért így nem teljesen igaz. Tudom, hogy működik egy póráz. Rácsatolod a kutya vagy akármi nyakörvére a szíjat, vagy fém láncot -attól függ miből van- és fogod a fogantyús végét. Így nem tud messzebb menni. Ez egy póráz. A mugli világban. Itt nyilvánvalóan nem. Szóval én csodálkozom az ő módszerükön, ő csodálkozik a miénken. Talán majd egyszer elmagyarázom neki a mugli-félét is, de jelenleg sokkal izgalmasabbnak tűnik az, hogy most hogy van Herceg idekötve hozzá.
- Tehát, ha csak úgy szimplán van a kezed és lóbálod összevissza, akkor nem használod? Vagy úgy teszel mintha húznád vagy mintha szorítanál, tartanál valamit és akkor ezeket érzékeli az ő nyakörve is? – fogalmazom át egy kicsit, hogy jól értem-e a működését. Legalábbis, amit elmondd nekem abból ez jön le. – És a karkötőd tudja, hogy mikor szeretnéd a kutyát irányítani és mikor fogsz meg csak úgy valami mást?
Lehet, hogy ez egy hülye kérdés. Biztos valamiféleképpen ki tudja szűrni a karkötő a mozdulatokat. Vagy, nem tudja? És akkor abba a kezébe nem foghat semmit meg nem csinálhat vele semmit, amíg kutyát sétáltat? Az milyen fura lenne már, nem, ez tuti hogy nem így van. Egyébként a nyakörv fogó részről a magyarázat az pont, hogy teljesen érthető számomra és logikus is. Annyi, hogy nem ott a kutya mellett állva fogja meg a nyakörvet, hanem tök messze és a varázslat megoldja a többit. Tiszta sor. Láttam én már ennél jóval cifrábbakat is.
- És a szájkosár? Tudod, hogy ne harapjon meg még véletlenül sem más kutyát vagy embert. Ami kell, ha fel akarsz szállni vele valamiféle járműre – kérdezek tovább félrebillentett fejjel, tovább simogatva a kutyust. – Vagy, ilyen nincs nálatok? És … és, mi a helyzet a kajával? Kunyerál? – teszek fel még többet a kifogyhatatlan táramból, majd hirtelen elhallgatok és szégyenlős mosollyal az arcomon nézek az újdonsült gazdira. – Bo-bocsánat, csak ez annyira … ajj…Thomas ez olyan izgalmas. Van egy kutyusod! – mintha nem tudná …

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő