Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Aranyos. Mondjuk szerintem is én szedtelek fel téged. Hosszú távon.
Elvégre azért na, nem én voltam az egyetlen jelölt, de mégis, az összes többi kikopott, én meg valamiért mégis maradtam.
- Áh, a nőkkel is csak a baj van.
Jegyzem meg apró puszit adva a nyakára.
- Te Denis, a következő tíz napban alhatok veled?
Tíz napunk maradt, olyan furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De ha férfi is, ne öld meg. Ő az első. Majd ha összetöri a szívét, akkor csinálhatod.
Aztán meg lehet, hogy tényleg olyan lesz, mint Jason, bár nagyon remélem, hogy legalább a kortársai közül sikerült választania. Az talán Denis-t is megnyugtatná, habár... nem, lehet, hogy az pont nem.
- Beosztást?
Ráncolom a homlokom, miközben felemelem egy kicsit a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom eldönteni, hogy melyikünktől kapott jobban frászt szegény.
Mert azért ezészen biztos vagyok, hogy bármennyire is próbáltam laza lenni, azért ott lebegett a lelki szemei előtt, hogy az előbb mezdelen voltam még. Csóró gyerek. Szerintem neki is a Brightmore-ok lesznek a végzetei, mind a hárman. Elnevetem magam arra, amit mond, és megrázom a fejem.
- Borzalmas alakok vagyunk, ugye tudod? Legyen felesben, és akkor elmondhatod, hogy mindenhol IS sikeresen abszolváltad a dolgot. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vagy senki.
Forgatom meg a szemeimet, de tény, hogy a két rossz közül talán a srác a kisebbik rossz.
- Menjünk hozzátok, meggyőztél. Amúgy, nincs itthon senki, ha éppen szeretnéd házastársi kötelességeidet teljesíteni.
Mondjuk nem tudom, hogy jelenleg mennyit vettem ki szerencsétlen lelkéből, de biztos nagyon nem örül nekem ma, és nem tudom, hogy hosszan a közelembe maradna-e még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudom, hogy nem.
Nem is piszkálnám ezzel, csak pont jól jött ki a lépés. Felpillantok rá vigyorogva, és óvatosan, vigyázva az értékeire lemászok róla, de nem indulok el azonnal, előbb nyomok még egy csókot az ajkaira.
- Szerintem alvással kell kezdenünk ezt a tíz napot.
Mert valljuk be, durva tizesnek nézünk elébe, de legyen, ha végre megtörténik, és tényleg ez kell ahhoz, hogy békésen át tudjunk állni, akkor legyen.
- Összepakolom magam, ne tűnj el.
Kérem, miközben az emelet irányába indulok, és csakhamar eltűnök a lépcsőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Gyorsan pakolok, pontosan tudom, hogy mit akarok magammal vinni arra az esetre, ha tíz napig nem jövök haza. Pakolok el sminket, a krémjeimet, a hajápolóimat. Gyors és hatékony módon dobom össze a dolgaimat, és írok egy gyors levelet Annie-nek. Valami nem stimmel, tudom és érzem, de nem tudom megmondani, hogy ez csak egy belső rossz érzés-e vagy valamit nem veszek észre. Gyorsan átöltözöm, egy testhezálló, fekete nadrágot húzok, meg egy hosszított kék pólót, ezekben suhanok le vissza hozzá.
- Nézd, már alvósba öltöztem. Mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudok nem mosolyogni, ahogy mosolyog, és mégis aggódom, mert túlzottan erős az ív, ahogy megváltozott onnan, ahonnan egy órája indultunk. Örülnöm kéne, az aggodalom mégis jelen van. Mielőtt lefekszünk be kell vele vetetnem a mai adagját. Erre emlékeztetem magam többször is. Mielőtt kilépünk a házból az Annie-nek írt cetlit még felragasztom a hűtőre, egy pró szívet is kanyarítottam az aljára. Halvány mosoly szökik az arcomra, ahogy a közös képünkre pillantok, majd ujjaimat Denis ujjai közé csúsztatva, kilépek a házból.
Tíz nap, ennyi maradt, ami remélem, hogy békében telik el. Nevetni szeretnék, és nevetve búcsúzni, mert ez egy búcsú lesz, mindenhogyan, ha nem is örökre, de jó időre. A világunkat új rendszer szerint kell felépítenünk, és bár együtt erősebbek vagyunk, tudom, hogy elég egy fuvallat, hogy összedőljön a kártyavár. Olykor meg-meghajlik egy lap, eldől egy rész, de eddig, és ezután is, újjáépítjük, nem hagyjuk veszni. Ahogy eddig, ezután is, lesz folytatás. Csak másként. Mert történjen bármi, mi már örökre a béna kis shipnevünk alatt létezünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem, nem és nem. Eszemben sincs minden egyes nap ezzel a kinézettel domborítani, azonban ma van itt az első napom, szóval úgy kell kinéznem, mint egy felnőtt. Kicsit uncsi, de azért egyszer nyolc órát kibír az ember. Ez a ruha szerintem soha életemben nem volt rajtam, és olyan életidegen, hogy Denis konkrétan kiröhögött. Szerintem még most is nevet, pedig megcsapkodtam miatta. De ma nekem úgy kell jól kinéznem, hogy a melleim nem játszanak főszerepet. Kihívás kihívás hátán!
De nem aggódom, mert most úgyis olyanokkal foglalkozunk, hogy szerződést kötünk, beszélek az igazgatósággal, megismerkedem a helyettessel is, bemutatnak a kicsikéimnek, megkapom az asztalom, meg ilyenek. Késve jöttem, mert nem volt könnyű elintézni a papírokat, így nem voltam itt az össznépi banzájon meg nem is tud velem annyira foglalkozni a vezetőség. De nem aggódom, mert dolgoztam én már itt pár évet diákkoromban, szóval nagyon könnyen elnavigálom magam. Ők kaptak egy talpraesett tanárkezdeményt, nekem meg helyzeti előnyöm meg nagy szám van, így nem nagyon kell félniük azon, hogy elveszett bárányként álldogálok majd a sarokban, amíg meg nem szán valaki.
A bemutatás után azonban nem zavarom a rendet, holnap majd lesz idejük kifaggatni mindenről, most azonban még be kell rendezkednem az asztalomnál. Nagyon komolyan készültem a mai napra, ugyanis hoztam egy jegyzetfüzetet, hat tollat és egy kaktuszt, de mint tudjuk, majd év közben alakul ez most. Belépve az ajtón egyetlen példánnyal találom szembe magam, és ha még nem hallott róla, hogy visszatértem, akkor azt hiszem, ez most igazán nagy meglepetés lesz neki. A hajamat hátra vetve, lendületesen sétálok felé és állok meg előtte.
- Helvey úr, azt mondták, ön tud segíteni. Az asztalomat keresem.
Ártatlan bambiként pislogok le rá a műpilláimat rebegtetve, mintha annyira ártatlan lennék, mint amennyire nem vagyok. Hogy örül-e nekem. Bah, fene se tudja, de azért remélem, nem utál nagyon. Denisnek fontos, nekem meg Denis fontos. Nem nagyon tudtunk kapcsolatot kialakítani, de most úgy néz ki, elég sok időnk lesz együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Helló.
Próbálkozom valami gyengével, de azért az ölelés jobb és megnyugtatóbb, mert hát valljuk be, az ismeretségünk döcögősen és meztelenül indult, de most egészen ruhában vagyok, szóval nem kell kínosnak lennie ennek. Így örömmel ölelem vissza, és tényleg megnyugszom, hogy mosollyal és őszinte gesztussal fogad. Fogtam magam és leléptem és Denisnek is ártottam, most meg, mintha mi sem történt volna, visszacsattogok a történetbe. Az igazság az, hogy félek. Bár nem látszik, de rettegek mindentől és mindenkitől. A reakcióktól és a véleményektől. Mondanám, hogy nem érdekel, de azért igen. Én, aki tettem egy fogadalmat, egy olyan megszeghetetlen esküt - nem azt a fajtát, csak hasonlóan komoly -, mely szerint a férjem oldalán kitartok, majd gondoltam egyet, és elmentem, hosszú időkre, idegen országba, magára hagyva őt. Nem látszik, de tényleg aggódom, hogy mit hagytam magam után és mibe lépek most bele újra, de hoztam egy döntést, amit nem akarok már megmásítani.
- Ez elég drasztikusan hangzott.
Jegyzem meg csendesen mert valljuk be, hogy a kitúrás az olyan riasztó. Eszemben sincs ilyet tenni, és bár ő az asztalra gondolt, azért egy pillanatra megáll bennem az ütő, de, ahogy látom, hogy mire gondol, elnevetem magam. Egy tipikus tanári asztal, tele mindennel. Jó lesz ez, érzem.
- Maradhatnak nyugodtan, nekem csak egy kicsi kaktuszom van.
Emelem ki a táskámból a kis, fekete edénybe ültetett zöldességet, ami olyan mintha éppen nagyon örülne a ténynek, hogy kiszabadult a táskámból. Megígértem neki, hogy csak addig kell elbújnia, amíg mindenkivel találkozom, utána megkapja a maga méltó helyét.
- Igen. Jó pár hónapja bennem van az érzés, hogy hibáztam, amikor elmentem, de nem akartam feladni a lehetőséget. Szóval azt megcsináltam és most visszavonulót fújtam, hogy Denis közelében legyek. Ő a legjobb barátom, szükségünk van egymásra.
Legalábbis ugye ezt érzem. Aztán az idő majd vagy minket igazol, vagy azt, hogy nagyon nem lenne jó döntés elmennem jósnak.
- Mi a helyzet veled? Tanárnak állsz te is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nos... igen.
Mondhatjuk így is, ugyebár. De teszem hozzá, én nem terveztem ilyen nagyot lépni, csak aztán, valahogy minden következett az előtte lévőből, és mire észbe kaptam, minden a helyére állt, én meg átléptem azt a bizonyos küszöböt és azt mondtam mindenkinek, hogy "Catherine Hope Brightmore itt van és itt is marad!". Mi a fene, ugyebár. Amúgy nem tudom, hogy hogyan tudtam ezt eltitkolni mindenki elől, néha nagyon szerettem volna elmondani. Felhívni Denist, hogy már csak hatot kell aludni, vagy Annie-t, hogy megbeszéljem vele, hogy péntekenként újra eljárunk majd vásárolni. Szépen, lassan lehettek volna elejtett mondataim, de aztán, valahogy csendben maradtam, és egyszer csak itt voltam, itt vagyok. Olyan furcsa nem, mintha természetes lenne, mégis idegen. De hozzá fogok szokni, tudom. Nekem itt a helyem, itt van dolgom. Ha csak annyi is, hogy Denis teljesen megőszüljön, akkor már nem éltem hiába.
- Ugye? Ő az első kaktuszom babája, szóval úgy gondoltam vele, hogy most már elérte az iskolás kort. Nagymama lettem.
Bár abba se nagyon szeretnék még belegondolni, hogy egy nap, a már nem is olyan távoli jövőben anya leszek. Még mindig ott az elhatározásom, hogy férfival vagy anélkül, de terhes leszek, amikor huszonkilenc leszek. Ha bármit megválaszthatnék, akkor egy gyerekem lenne, egy lányom, de mint tudjuk, azért a dolgok nem úgy működnek, hogy megálmodjuk a kicsi önmagunkat, aki egy kicsit feltuningolt és tökéletes, és úgy is lesz. De az elhatározásom olyan stabil, mint, hogy most itt állok, és a pici kaktuszt elhelyezem az asztalom azon felén, ahol már látszik az asztallap.
- Addig jó, amíg csak látod.
Mosolyodok el a kijelentésem mellé, azonban a mosolyban szomorúság csillan. Én tapasztaltam azt a sötétséget, néha fáj, néha rosszul vagyok miatta, amikor front van, de sosem mondom, mert nem akarom, hogy úgy érezze, emlékeztetem rá. Olykor eszembe jut a tekintete, ahogy ott volt, majd eltűnt, eszembe jut az, ahogy a testem kihűlt, fázni kezdtem, ahogy egyedül voltam, nagyon sok alkalommal, és a gyógyszerekhez menekültem, hogy lássam. Ahogy az orvos bátyám házában, két kisgyerek mellett, gyakorlatilag droglabort üzemeltettem. Nem vagyok büszke a múltamra, de azt mondják, még büszke lehetek a jelenemre.
- Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sokkal aktívabb életet éltél, mint én valaha is fogok. Örülök, hogy sikerült beilleszkednek a... városba. Azt hiszem, elég rosszul játszottam ki a kártyáimat. Az apám úgy tervezte, hogy a válásom után újra férjhez megyek majd, Daróczyhoz.
És én meg is próbáltam kedves lenni vele, de az a férfi annyira nem az én világom. Amúgy is, eleve nem voltam értékes, mert szűzként kellett volna a házasságba mennem, és egy válás sem éppen jó ajánlólevél. Igazából nem is tudom, hogy milyen elvált asszonynak lenni, mert a családnevem Brightmore maradt, és semmilyen határozatot sem fogtam még a kezembe, hogy elváltunk. De biztos ide küldték valahova, Jason meg úgy eltette, hogy ő sem fogja megtalálni. Szóval most még annyira könnyedén mondom ki a válás szót, mint más a vajas pirítóst.
- Elnyertem egy ösztöndíjat, így Franciaországban tanulhattam divatot. El kellett mennem innen, hogy megtudjam, az itteni emberek nélkül képtelen vagyok élni. És egyelőre furán. Még nem szóltam mindenkinek, hogy itt vagyok, hogy itt leszek, és furcsa, hogy nem voltam. A faluból város lett, illúziómágusok vannak a környéken, de szerencsére Jolika és a maffia örök. Még mindenem dobozban van, pedig már nagyon idegesítenek, mégsem tudom rávenni magam, hogy kipakoljak. Szörnyű vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólintok párat arra, amit Belián mond. Tudom, hogy igaza van, hogy tényleg nincs semmi, de tényleg semmi értelme annak, hogy emésztem magam, azonban mégsem olyan egyszerű ugyebár az, hogy ne emésszük magunkat. Így tehát, marad az a bizonyos nyomás, amit akkor érzel, amikor nem tudod eldönteni, hogy a tetteid következményei hosszútávon a jó célt szolgálják-e?
- Megleptem és megkínoztam. Beültem az egyik egyetemi előadására, és kényszerítettem rá, hogy úgy koncentráljon a sárkányokra, hogy közben ott vagyok mellette.
Rendben van, ez az ötletem még mindig az egyik legzseniálisabb mind közül, szóval nagyon büszke vagyok rá, hogy végül nem a vasútállomáson, a vonatfüstben megjelenő, lassított jelenet mellett tettem le a voksom, hanem inkább ezt választottam. Mert tessék, így vagyok most itt, mint egy sikert aratott nő, akinek valóban sikerült meglepni a férfit, és aki örül a visszatérésének.
- Meglepődött, de örül is. Kellett nekünk ez az egy év, úgy érzem, jóval felnőttesebben tudunk egymáshoz állni. Milyen volt addig, amíg nem voltam itt?
Mert érdekel, hogy volt-e más is, ami ide vezetett. Én csak örülök neki, hogy az életünket már nem feltétlen csak a dráma határozza meg, bár úgy érzem, hogy hamarosan ez is eljön. Mintha zsigeri szinten tapintható volna az az apró kis feszültségmorzsa, amiből a veszekedésünk kibukik. Most még minden éden kerti nyugalommal azonosítható, de ismerem magunkat, el fog jönni a pillanat, amikor ennek az egésznek vége szakad, és akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy üvölteni fogunk egymással.
- Köszönöm, az is vagyok. És nem, nem csak te. Rendszeresen úgy beszélek hozzájuk, mint az anyjuk. Nem tudom, hogy a gyerekemmel is ilyen leszek-e majd, de ha ennyire sikerül majd a kooperatív szövetség, akkor nem is lesz kérdéses a dolog, hogy jó vagyok-e anyának.
A gyerek. Na igen, ha van sarkalatos pont az ember életében, akkor ez az. Másokkal ellentétben azonban én nem aggódom. Mert nekem erre az egyre nagyon határozott terveim vannak. Amikor betöltöm a huszonkilencet, akkor fogok terhes lenni. Denistől szeretnék, de ezt vagy nem mondom el neki, és úgy esek teherbe, hogy ne tudjon róla, vagy elmondom, ő ellenkezik, elkábítom és ellopom a mintát, és úgy esek teherbe, vagy egy random katalógus fickótól, akinek nem olyan gázos a leírása. De az a lényeg, hogy ez huszonkilenc éves koromban fog megtörténni. Ha a nemét is meghatározhatnám, nyilván egy lány mellett döntenék, de azért ennyire pontosan semmit sem lehet kivitelezni. Igazából a teherbeesést sem, de adjuk meg a lelkemnek azt a békét, hogy azt én irányítom.
- Furcsa elképzelni, hogy meditál.
Nagyon furcsa, de elhiszem neki, mert ilyennel nem viccel az ember, különösen nem olyan őszintén, ahogy ő mondja. A változások együtt járnak az idő múlásával, ahogy haladunk előre, úgy lesz minden egyre jobb és jobb. Így remélem, hogy ez a bizonyos meditálás is erre lesz majd tökéletes.
- A szerelem pont olyan, amilyennek leírtad. Ettől olyan jó. Főleg, ha jól csináljátok.
Mert lehet a szerelmet nagyon rosszul is csinálni. Kérdezzen valaki minket Denisszel. Mi igazán rosszul is tudtuk csinálni a dolgokat, rengeteg időt elvéve magunktól. Az érzéseink pengeélen táncoltak, és talán a szerencsének köszönhetjük csak, hogy nem csapott át gyűlöletbe az egész.
- Igen, taktikai. Tudod, hozzuk össze az aranyvérű családokat. De én nagyon nem illettem volna hozzá, szerintem meggyűlöltük volna egymást idejekorán. Viszont, ahogy elnéztem, a befutó korban és stílusban is olyan, aki illik hozzá, és akit megszerethet a nép.
Daróczy valahol negyven felé járhat, én meg huszonöt se vagyok. Bármennyire is megnyerő férfi, ő már élt, én még élni akarok. Hogyan is illeszkedhetne a harsány természetem az ő patyolat világába? Sehogy. A mostanival látva viszont tudom, hogy boldog lesz, mert jó őket együtt látni, nem megjátszottak, hitelesek. Szeretem az ilyen párosokat, nagyon el tudom hinni nekik, hogy igaz, amit közvetítenek.
- El. A határozatot nem kaptam meg, lehet, hogy elveszett valahol, de én aláírtam a válási papírokat, hogy Denis szabad ember lehessen, nem hiszem, hogy tétovázott volna ezzel, elvégre olyan sokszor hangoztatta, hogy csak két évig lesz a férjem, aztán vége.
Magamtól nem írtam volna alá őket, ám az, hogy tényleg ennyire sokszor mondta, arra motivált, hogy megtegyem. Mert éreztem rajta, hogy vissza akarja kapni a szabadságát, és ehhez az kellett, hogy én elengedjem őt. A szívemből képtelen vagyok, de legalább papíron ne érezze azt, hogy nem független. A kérdésre, hogy híres tervező lettem-e kuncogva bólogatok párat. Vannak saját kollekcióim, és terveztem már ruhákat menyasszonyoknak. Az utóbbi fogott meg inkább, így mindenképpen azzal szeretnék foglalkozni a jövőben. Most Liziét tervezem, aztán Liliét fogom, nagy dolog, hogy ilyenekre felkérnek, és büszkén vállalom őket.
- Nem is értem, hogy hogyan lehet egy ilyen csodálatos ajánlatot visszautasítani.
Rázom meg a fejem ciccegve, de vigyorogva, elvégre ki ne szeretne a furcsa hajú néni unokája lenni. Naugye.
- A bort elfogadom, egy jó beszélgetéssel. Csinálok majd egy vacsit, ilyen családi-baráti összeröffenést. A kipakolást muszáj leszek egyedül megoldani, mert ha az nem megy, akkor eléggé rosszul áll a szénám. A vacsiban benne vagy? Tudom, hogy jól főzöl, de lehetne egy nap, amikor téged kényeztetnek. Hozd a párod is, ígérem, kiváló fogásokkal készülök.
Az órára pillantva sóhajtok egy nagyot, mert nagyon elszaladt az idő, és el kell lassan köszönöm kaktusz-gyermekemtől és Beliántól is. Így előbbit jelzés értékűen az asztalra helyezem.
- Indulnom kell, de péntek este? Addigra összeszedem magam meg a házat teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tíz lakás három nap alatt. Próbáltam az egészet úgy intézni, hogy az első két nap négyet-négyet nézünk meg és a harmadik napra marad kettő. Vagyis jelenleg a hetedik ház felé sétálunk, és gondolom senkit sem fog meglepni az, hogy nekem eddig egyik sem tetszett. Komolyan, mintha én lennék az, aki itt fog lakni, és nem ő. De, amikor látogatóba jövök hozzá, akkor olyan lakás kell, amiben jól érzem magam, a harmadiktól pedig szó szerint a frász tört ki, már akkor, amikor beléptünk, és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Lehet, hogy előző életemben ott haltam meg, vagy én nem tudom, de heves szívdobogás tört rám, és olyan erősen kezdtem el szorítani Denis ujjait, hogy szerintem ha nem kapcsol időben, akkor eltöröm őket. Ennek kárpótlására este nem elvittem vacsorázni, hanem egy csomó érdekes wales-i dolgot rendeltem a szállásra, így megismerkedtem én is az itteni ízekkel.
Most viszont újra a felfedezés napja jött el, és kettőt már le is tudtunk, a második ráadásul nagyon más volt, mint ami a hirdetésben állt, mert a másfél szoba helyett gyakorlatilag egy öt szobás lakás várt ránk, és árban nem volt rossz, de hangos, problémás szomszédokkal, és a szomszéd épület falára nyíló kilátással tudott szolgálni, ráadásul nem volt még csak erkélye sem. Szóval hiába volt nagy, tuti bukónak könyveltem el.
- Nagyon kritikus vagyok?
Fordulok felé érdeklődve, finoman megszorítva az ujjait. Eddig is figyeltem rá, csak voltak kirakatok is az utcában, sőt, valahogy még úgy is esett, hogy nekem feltétlenül itt és most kellett fehérneműt is vásárolnom, mert nagyon szépet láttam, nagyon jó árért, és nagyon akartam, szóval szerencsétlen valószínűleg már nagyon megbánta, hogy elhívott engem is, hogy vegyek részt ebben az egészben. De hát egy jó exfeleség mindent megtesz a élete értelméért, nem? Ne felejtsük el, hogy lassan eljön az az idő is, amikor neki kell állnom smúzolni neki, hogy legyen kedves részt venni abban az őrült ötletben, hogy ő adja a születendő gyermekem apai részét. Mondjuk erről már beszéltünk, de akkor sem lelkesedett érte, vajon most hogyan állna a kérdéshez? Talán tényleg meg kéne néznem pár filmet, ahol a nő ellopja a férfi spermáját, és megoldja a dolgot. Elvégre én ezt a szülőséget is tök látom egyedül, szóval ez a rész miért ne menne? Felpillantok az arcára, hogy vajon a fejemben van-e, de nem úgy néz ki, mint aki most rohanna fejjel a falnak, csak azért, mert ilyeneken gondolkozom.
- Meséltem már, hogy ma estére különleges meglepetést tartogatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A világ legszerencsésebb embere vagy, mert ilyen csodálatos nő a feleséged.
Vigyorgok vissza rá, és habár mind a ketten tudjuk, hogy már nem vagyunk házasok, furcsa, de amilyen könnyen kimondom fejben, hogy exfeleség, annyira lehetetlennek tartom, hogy kimondjam, főleg neki, hogy papíron már nem tartozom hozzá. Igazából mindenhogy máshogy igen, és én ezzel teljesen boldog is vagyok, a gyűrűt is hordom, mely világosan kimondja, hogy foglalt vagyok. Nem akarok másmilyen lenni, békésnek élem meg az életet. Aki ismer minket és látja a vezetéknevemet, nem is feltételezi, hogy nem vagyunk már együtt, így tényleg eléggé jó az élet. Én kényelmesen és békésen élek, megkapok mindent az élettől, amit akarok.
- Általában nem, de ha jól tudom, gyűlölöd a meglepetéseket. De nem vagyok benne biztos, nem ismerlek túl jól, hogy is hívnak? Adam, ugye? Vagy Dömötör. Áh, igen, Dörmögő Dömötör.
Még a nyelvem is kinyújtom, ahogy közelebb húz magához, én pedig minden ellenállás nélkül lépek közelebb hozzá, hogy aztán pipiskedve pár könnyed puszit nyomjak az ajkaira. Amennyire utálja ezt, szerintem annyira szereti is, de azért mindig morogva megcsókol rendesen is. Nem értem, hogy mi baja van ezzel, én tök szeretek apró puszikat adni az ajkaira. Olyan izén tud viselkedni, mint egy pokróc. Na jó, én meg pont ezt élvezem benne.
- Ami azt illeti, a fehérnemű teljesen váratlanul ért, nem terveztem köré programot, de ha szeretnéd, akkor kiokoskodok valamit addig, amíg te elmész vacsorázni a húgoddal.
Vigyorogva pillantok fel rá, remélve, hogy azért megleptem kicsit a ténnyel, hogy Annie is becsatlakozik az itt tartózkodásába. Állam a mellkasán támasztva pillantok fel, ahol az erkélyen egy srác int le nekünk, én pedig fel neki.
- Másfél óra múlva ér ide a vonata, szóval akkor átadlak neki, én pedig megnézem az utolsó lakást mára. De úgy érzem, hogy ez lesz az igazi. Ja igen, egy kicsit alkudtam az árból, mert megígértem a srácnak, hogy nem fogsz kanbarlangot csinálni a lakásából, amit amúgy szeret, csak a nője pont itt csalta meg a haverjával, szóval szabadulna tőle. És ő úgy tudja, hogy ez egy távházasság lesz. Szóval összességében a férjem vagy és jó magaviseletű, dolgos fickó. Szeretlek.
Nyomok egy puszit az ajkaira bosszantásból, majd megnyomom a gombot, hogy beengedjen a srác.
- Emészd meg, szívd el, és ha feljössz, viselkedj, mert ezt a lakást nagyon szeretem. Mondtam már, hogy szeretlek?
Még ujjaimmal egy szivecskét is formálok neki, mielőtt belépek az ajtón, és lelkesen elindulok fel a lépcsőn. Erre a lakásra vártam már egy hete, és nagyon remélem, hogy olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem értem, hogy mi van vele. Egyetlen perc elég volt ahhoz, hogy átváltson, úgy, hogy nem csináltam semmi rosszat. Imádja a húgát, ezer éve nem látta, és nem hiszem, hogy csak azért, mert nem azonnal, hanem csak pár órával később szexelünk, meg kéne sértődnie. Nem azt mondtam neki, hogy nem fogunk, hát sosem utasítottam el, miért is tenném? De most ezzel mégis ő az, aki elutasít engem. Én pedig rettenetesen hülyén érzem magam, amikor megszólal, egyszerre vagyok totálisan összezavarodott, értetlen és szégyenkező, mert biztos, hogy nem az, akivel két perccel ezelőtt voltam.
- Harmincötezer.
Némán nézem őt, és nézem a másikat is, aki még alacsonyabb árat mond, mint amit nekem mondott, mert mi harminchatról indultunk, és szerintem harminchatezer fontért se lett volna olyan rossz ez a lakás. Közel van mindenhez, mégis, félreeső utcában van, könnyen elér bárhova. Valahogy, ahogy nézem őket, megpróbálok teljesen az árra koncentrálni, hogy milyen jó üzletet csinál majd ezzel, hogy mennyire jó lesz neki.
Muszáj erre gondolnom, mert ha nem erre gondolok, akkor arra gondolok, amire nem lenne szabad gondolnom, és ha arra gondolnék, akkor nem tudnám tartani magam. Soha életemben nem volt még ez ennyire nehéz, mert valahogy minden búcsúnkban ott volt a viszontlátás. Én mindig elengedtem őt, nem kényszerítettem a maradásra, és most is, mikor házakat nézek meg vele, amikor itt vagyok, elengedem, pedig tudom, hogy most nem fog visszajönni. Érzem, hogy most vége van. Életem során számos alkalommal éreztem, hogy nem vagyok elég értékes ahhoz, hogy megmaradjanak mellettem, de nála sosem, valahogy mindig hittem abban, hogy az út végén együtt bandukolunk majd, valami baromságot művelve, miközben ő úgy néz, hogy attól elpirulok. Most azonban...most mást érzek. Valami megmagyarázhatatlanul fájót.
Lassan hátrálok vissza a bejárati ajtóhoz, végig őket nézve, azt az illúziót keltve, hogy még mindig ott vagyok a szobában. Ott állok, láthatnak, a falnak vetett háttal. Őt látják, a vizionizált ént, aki nem sír, aki nem szomorú. Én sírok, némán mert nem tudom elmondani senkinek, hogy ez mennyire fáj nekem. Én mindig csak elengedem őt, és ő mindig csak elmegy, és nekem kötelező mindig csak mosolyognom. Nem tudom senkivel sem megbeszélni, hogy ez milyen számomra, mert egyedül vagyok. Ennyire magányosnak még sosem éreztem magam, mint amikor most az előbb belépett a lakásba. Őt itt marad, én elmegyek. Biztos vagyok benne. Némán lépek ki a lépcsőházba, és ahogy sietve szaladok le a lépcsőkön, úgy válik semmissé a fenti illúzió is. Levegőre van szükségem, és arra, hogy egyedül legyek. Magam köré fonva a karjaimat indulok el az utcán céltalan, nem figyelve, hogy a hiányom feltűnt-e, csak megyek előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Messze menni. Fogalmam sincs, hogy merre indulok, csak el, olyan gyorsan, amennyire csak lehet, ám még a gyors sem elég gyors ahhoz, hogy ne érjen utol. Annyira utálom ilyenkor. Miért kellett jönnie? Miért nem ment bárhova, ahova akar, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy én nem tudok neki jót tenni. Az, ahogy megváltozott a viselkedése, hogy se a ház nem tetszett neki, sem az, hogy hetek után láthatja a húgát, azt az érzést kelti bennem, hogy rám sincs itt már szüksége, és ez szomorúbbá tesz, mint bármi a világon.
Az ölelésétől, attól, ahogy magához húz olyan keservesen szakad fel belőlem a sírás, mint azon az estén, amikor elmondta, hogy nem engem akar, hanem a másikat. Most megint megtörténik, megint egy másikat választ. El kell őt engednem, be kell látnom, hogy attól még, hogy állandó vagyok, sosem vagyok az egyetlen. És ki tudna a sárkányokkal harcolni? senki. Nincs az az ember, aki rá tudná venni arra, hogy felülírja a rangsorát. Azt hiszem, azért ennek mégiscsak örülhetek egy kicsit. Nem tudom, hogy meddig zokogok, szorosan magamhoz húzva őt, hogy más ne láthassa az arcom. De nyilvánvaló, hogy mi történik. Végül, mikor már a könnyeim kezdenek elfogni, és rajtam is úrrá lesz a bőgés okozta fájdalom, lassan, elengedem, hogy zsebkendőt húzzak elé, és kicsit megpróbáljam rendbe szedni magam.
- Az első hónapokban talán. Aztán túl sok lenne a munkád, megbeszélnénk, hogy mivel én rugalmasabban osztom be az időm, én jövök hozzád, de csak későn érnél haza fáradtan, ingerlékenyen, összevesznénk és eljönnék, te pedig egyszer, talán kétszer utánam jönnél, de mind a ketten tudjuk, hogy egy nap már nem fogsz ráérni arra, hogy elgyere.
A kezeimet a zsebembe dugom, szomorúságtól és egy kevés könnytől csillogó tekintetem zizzen szemei között, finoman megvonom a vállam, majd halványan elmosolyodva elindulok az úton, jobb lenne, ha visszamennénk a szállásra, mert ha már Annie itt van, egyikünknek illendő volna találkozni vele.
- Néhány héttel később, ha addig semmi sem történik, nyilvánvalóan én kezdeményeznék. Küldenék egy vicces képet, te reagálnál, beszélnénk pár szót. Néha ez megismétlődne, amikor van valami az életünkben, amit csak a másik ért meg. De egyikünkben sem merülne fel a gondolat, hogy elmenne a másikhoz, mert mind a ketten félnénk a csalódástól. A sors azonban összehozna minket, mert Annie találkozik egy szerintem édes, szerinted töketlen barom fickóval, akihez feleségül megy, az esküvőn egymás mellé ültetnek minket, sokat iszunk, és szexelünk, mert az alkohol hatására elkezdjük idézgetni a múltat.
Megállva egy nyitott ablakos pékség előtt, gyorsan veszek pár sós péksüteményt, mert émelygek egy kicsit, valószínűleg a sírás utóhatása, de a sós íz mindig helyre ránt. Denis felé nyújtom az apróságokkal teli zacskót, hogy kér-e, majd én is kiveszek egyet, és aprót harapok, hogy azért tudjam folytatni a történetet.
- Mire felkelsz lelépek, elmegyek kávét venni, mint a régi szép időkben, de nem nyitok be a szobádba, mert eszembe jut, hogy ha visszamegyek, el kell köszönnünk egymástól, és mind a ketten tudjuk, hogy gyűlölünk búcsúzkodni, mert bénák vagyunk benne. Eltelik pár hét, és rájövök, hogy terhes vagyok. Mivel nincs senki az életemben, már nem is védekezek, fel sem merül bennem akkor sem, amikor összegabalyodunk, hogy kellene. Nem szólok róla, mert te nem akarsz gyereket, én meg makacs vagyok, szóval úgy gondolom, hogy megleszek egyedül is a gyerekkel. Fiút hiszek, de lányunk születik, egy ördögfajzat lesz, amin nem csodálkozhatunk, hiszen ilyen szülőknek nem lehet angyali gyereke. Egy nap talán kiderül az igazság, tizenhat évesen megszökik, hogy találkozzon veled, újra találkozunk, mert összehoz a gyerek, és őszintén, fogalmam sincs, hogy akkor mit kezdünk egymással. Hát ennyi.
Elégedetten lenyalom a sós ízt az ajkaimról, és most először, amióta elindultunk pillantok fel rá, hogy mondja el a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom, hogy ez most mitől más, hogy miért visel meg ennyire a dolog, hogy miért érzem azt, hogy millió darabra hull a szívem. Hiszen, ha belegondolunk, mi vagyunk Denis és Cath, akiknek semmi sem árt. Sem átok, sem a halál, sem a bennünk rejlő képességek, sem a távolság. Akkor most mégis miért? Én magam sem értem.
Tudom viszont, hogy ennek ki kellett jönnie belőlem, a sírásnak, a szavaknak, mindennek. Mintha minden, ami most történt, segített volna megtisztulni. Ki kell szednem magamból mindent, amit a lelkemre vehetek, minden mérgezőt, minden rosszat. Nem szabad, hogy a negatív energiák felemésszenek, sem azt nem szabad hagynom, hogy neki rossz legyen. Mert Denis a legfontosabb ember az életemben. Egy olyan társ, akit soha, senki se lesz képes pótolni, egy olyan ember, aki mellett nem félek az érzéseimtől, a múltamtól, és a legtöbb, amit tehetek, hogy védem őt, ha kell, akkor magamtól is, mindattól, ami bennem van. Tudom, hogy képes vagyok érzelmeket elrejteni, sokat fejlődtem, és ha nem elég az okklumencia, akkor ott van az illúziómágia is, amivel, ha ügyesen bánok, akkor nem tudja meg.
- És ha mégis lány lesz? Amúgy meg, ha ellopom a spermád, akkor ugyanúgy tőled lesz gyerekem.
Jegyzem meg halvány mosollyal, mivel a helyzeten nem változtatna az, hogy önként adja, vagy én lopom el. Vele ellentétben, én nem tartom őrültségnek, hogy legyenek gyerekei, hogy tovább vigye a vérvonalat. Elhiszem, hogy óriási könnyebbség van benne most már így, hogy Annie egészséges, de akkor sem hiszem, hogy helyesen gondolkozik, akár magáról, akár a jövőjéről.
- Meg kéne tanulnod szeretni magad.
Jegyzem meg csendesen, de nem kívánom ezt a témát feszegetni, tudom, hogy nincs rá szükség. Az, hogy Denis lénye egy részét szörnyetegként kezeli, nem segít azon, hogy végül olyan felnőtt férfi legyen, mint amilyet a tudása, a képességei igényelnének. Büszkének kéne lennie, szeretni azt, aki ő maga. A tudását, a gondolatait, az érzelmeit. Nem lesz kevesebb attól, hogy kimutatja a szeretetet, nem lesz rosszabb ember attól, hogy a benne dúló számos mágiát nem tudja a nap minden percében megfelelően koordinálni. Én, mint ember, és nem mint a szerelmes nő, hanem mint a józanul gondolkodó humanoid nagyon régen megbocsátottam neki, és ha én, aki kis híján belehalt abba, hogy védeni próbálta őt, megértette és elfogadta mindazt, ami benne van, akkor neki is meg kellene tennie, a saját érdekében.
- Gyere, van még egy kis időnk, kufircolhatsz velem, tudom, hogy úgyis az van a fejedben.
Pillantok rá mosolyogva, és gyorsabban indulok el, magam után húzva őt, hogy egy kicsit tényleg legyenek jó pillanataink is, mielőtt hazaindulok, mert tudom, hogy az lesz a leghelyesebb, ha holnap hazamegyek, ő pedig elmegy a sárkányokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az elmúlt napokban megihletődtem, és szinte egy teljes gyerekkollekciót megterveztem. Sosem voltak még gyerekruhák a repertoáromban, szóval ez egy merőben más helyzet, egy merőben más piaci szegmens, de nagyon élveztem minden pillanatot, amit munka utána a ruhák kiötlésével műveltem. Az elmúlt két hétben amúgy is egyedül voltam, ugyanis Jason megint valami sárkánykajtatáson, vagy hol volt, és gondolom erről a mostani útról sem egyhamar tér majd vissza. Nem is baj, a ház szalad, úgy néz ki, mintha egy varró-gyilkos járt volna ott, maga után káoszt hagyva. Rendet kell raknom, és feltett szándékom, hogy ha ma nem is, de legkésőbb holnap nekilátok.
A másik nap szenvedélyem, vagyis a gyerekek viszont előrébb valók, így szívesen vállaltam be jó pár plusz órát, hogy velük legyek. Most is, mikor a játszótér felé tartunk, úgy érzem, hogy élek. Szeretem a munkám, és szeretem, hogy végül megtaláltam az utam. Ez sokkal jobb számomra, mint a szociális munka, holott az sem állt messze attól, aki én vagyok. A harsány Catherine, aki olyan harsány makacssággal védi mások érdekeit, főleg, ha azok a mások még nem képesek megvédeni magukat. Viszont nem találtam a helyem annyira, mint itt, amikor velük vagyok.
A tél vége - talán - lassanként megmutatkozik, de mivel szükség van még rá, először alaposan ellenőriztem, hogy mindenki rendesen fel van-e öltözve, és csak utána indultunk neki a kinti játszótérnek. Van az előkészítőn belül is, de ma szerettem volna, ha csak egymással játszanak a harmadikosok. Odafelé szépen, a kettes sort tartva haladtunk, elől én, hátul a kísérőtanár, mert tudom, hogy amúgy a csordaszellem erősebb lenne, meg aztán jobb is, ha ketten figyelünk ennyi kölyökre.
- Máris megyek!
Szólok mosolyogva Anabellának, akivel ma egészen megegyező vörös hajat választottam. Megigazítottam Eszter sálát, amibe valahogy teljesen belegabalyodott, és amikor a kislány elszaladt, én is elindultam a vörös kislány felé.
- Magasra, mint a múltkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Igen, de csak ha megígéred, hogy erősen fogsz kapaszkodni. Nem szeretném, hogy leess, mert akkor aztán nem jöhetünk ki sokáig, és még meg is fog szidni az igazgató bácsi.
Azt pedig ugye senki sem szeretné, főleg én nem, aki olyan nagyon készülök arra, hogy a bagolykőbe is tanárrá váljak. Persze szigorúan csak gyakorló és csak óraadó tanárrá, mert teljesen elköteleztem magam az előkészítőnek. Én ide tartozom, velük értetem meg magam. De szeretek több lábon állni, és képtelen lennék nem pörögni kétszázzal. Kiszámoltam és beosztottam mindent jó előre, ezért tudom, hogy ha váratlanul másképp is alakulnak a dolgok, akkor is menni fog. Teljesen rendben vagy minden.
- Persze, de mi a baj? Veszekedtetek?
Lopva - hiszen mindannyian tudjuk, hogy nem szabad arra nézni látványosan, akiről éppen szó van - hátrapillantok, és nem is kell nagyon néznem, hogy szinte égessen a kislány tekintete. Olyan furcsán méreget, és ilyenkor az ember persze mit csinál? Gyorsan számot vet az életéről, hogy mégis mit követett el, és ki ellen.
- Lehet, hogy nem is rád mérges, hanem rám? Vagy mindkettőnkre.
Biztos, hogy nem mosolyogtam rá az apukájára félreérthetően, és nem korholtam meg mostanában semmiért, ráadásul mivel én voltam az okos felnőtt, ezért bosszúból még csak a babája haját se vágtam le. Pedig, ahogy most ránk néz, csak zárójelesen jegyzem meg, hogy megérdemelné.
- Azt hallottam, hogy tegnap összeveszett Florinával. Tudod, hogy miért?
Kérdezem bizalmasan, mégis csevegő hangon. Beszéltünk erről tegnap Sarahval, de ő sem tudta, hogy mi üthetett Helgába, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy megpróbáljuk majd máshonnan megközelíteni a dolgokat. Például úgy, hogy beépülünk a korosztályba, és tessék, itt a tökéletes pillanat. Szeretem a hintákat, amikor valami bajunk volt egymással, mindig oda vonultunk el, és oda jöttek az éppen békítőképes testvéreink. Nekem a leginkább Jason az a testvérem, akivel meg tudtam beszélni a problémáimat, és Will volt az, akivel a legjobban veszekedtünk mindig. Megsúgom, ez felnőttként se változott semmit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kijelentésre, mely szerint a gyermektársa gyerekszoba nélkül nőtt fel, el kell rejtenem a tenyerembe a kitörni készülő nevetésemet, így olyan vagyok, mint aki éppen tüsszentett. Ezek a gyerekek félelmetesek, hogy milyen szövegeket tudnak lenyomni. Mindazonáltal első kézből tudom, hogy Helgának van gyerekszobája, sőt, nem csak egy, de két gyerekszobája is van. Idővel a szülei a nagyobbik szobába kívánták átköltöztetni, de ezt megtudva, már öt évesen két szobát birtokolt. Nem akarok izé lenni, de az apám vagyoni hátteréből kiindulva, én és a tizenhat testvérem mind kapattunk volna két-három szobát fejenként, de ha ezt kijelentjük, egészen biztosan nagyon kinevet minket. Gyerekként nálunk a közel azonos korú és megegyező nemű gyerekek egy szobában aludtak, legalábbis, amikor mind apánál voltunk, és csak akkor, ha valaki elkezdte iskolai tanulmányait, vagy betöltötte a tizennegyedik életévét, akkor kaphatott saját szobát. Akkor is csak egyet, azt, amelyikbe ma páran már férjeinkkel és feleségeinkkel térünk haza, a Payne birtokra. A mai gyerekek sok olyan dolgot megtehetnek, ami régen nem volt azért jellemző.
- Az ilyen viselkedés a családi háttér miatt van. Lehet, hogy otthon nem engednek neki semmit, mondjuk nagyon szigorúan nevelik, és csak itt van lehetősége a kibontakozásra. Ez nem a helyes viselkedés, de az elnyomott emberek így szoktak viselkedni.
Nem feltétlenül tapasztalat, ez iskolában tanult kijelentés, melyet több tankönyv is igazol, éppen ezért merem én magam is feltételezni, hogy Helga esetében ez a helyzet.
- Félni? Oh, nem. Olyan sok testvérem van, hogy sosem éreztem félelmet, ellenben kiválóan meg tudok küzdeni minden gyerektípussal.
Mert azért mi eléggé eltérő személyiségek vagyunk, van, aki apára hasonlít, más az anyáktól vett át mintát, és mivel az apáukámnak hat felesége is volt már, így nem csoda, hogy nem nagyon hasonlítunk egymásra. Rápillantok a lányra, akit nem szép módon éppen kibeszélünk, és duzzogó arcába mosolygok, méghozzá olyan negédesen, hogy az látszik rajta, ahogy egy pillanatra teljesen összezavarja, majd visszafordulok Anabella felé, és figyelem a további események elmesélését.
- Nem hiszem, hogy lenne annyira bátor, hogy egy felnőtt előtt piszkálódjon. Viszont ezt a tigrist meg kellene találnunk, hogy szegény Florinának visszaadhassuk, mert nagyon szomorú, de nem akarta elmondani, hogy miért. Gondolom fél attól, hogy mi történik, ha kitudódik, és abból, amit meséltél, hogy veled mit tett, arra következtetek, hogy Flori nem kockáztatna. Szerinted merre lehet a plüss?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szeretnék elnézést kérni az udvarlási képességeiben gyenge bátyám nevében. Sajnos utoljára az óvodában volt kiemelkedő sikere a lányoknál, ami érthető, mivel nem nagyon sikerült fejlődnie ezen a téren. Minden másban viszont kiemelkedő. Kiemelkedően magas, szép a fogsora, nagy a tenyere és áll jól neki a rózsaszín.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Én vagy Jason? Mert nem is tudom, hogy ha házasként a saját nemem egy tagjával házasodom, akkor az még bigámia? Megfontolandó kezd lenni az a válás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Inni. Ez több okból is nagyon hasznos most, egyrészt azért, mert csak rá kellett néznem, és megértettem mindent, másrészt azért, mert Denis egy köcsög továbbra is. Utóbbi nem változik, de jó indok arra, hogy az ember ivásba fojtsa magát.
- Meeeert... hm, nem tudom. Pedig majdnem egyesültek a családjaink. Biztos a lagziban lettünk volna legjobb barátnők, amikor hajnali háromkor full részegen, egymásra borulva keringőzünk és énekeljük baromira hamisan az aktuális dalt. Az esküvő nem lett meg, mi meg nem jöttünk rá, hogy be kell pótolnunk ezt az alkalmat. De majd most!
Nevetek, mert én eddig csak két Cupido szivét ittam, ami nem annyira veszélyes, mert a nagy része cseresznye vagy eper szirup, és inkább a cukrodat viszi az egekbe egy kis konyakkal, de majd most.
- Kérek egy olyat, mint ő.
Bökök a pohárra vigyorogva, majd fel Zorkára, és megemelem az újonnan kapott poharamat.
- Igyunk egy általános igazságra. Minden férfi disznó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szeretem a magyar lagzikat, voltam a nyáron az egyik évfolyamtársam esküvőjén. Annyi zsírt életemben nem ettem, mint ott, viszont annyit nem is táncoltam még, szóval teljesen kiegyenlítettem a dolgokat. Ah, de mennék esküvőre.
Imádom az esküvőket. Minden menyasszonyt megkönnyezek, minden szertartáson szipogok, és utána a lagzi, hát azt igazán nekem találták ki. A múltkor az összes férfival táncoltam, majd két napig izomlázban szenvedtem, de nagyon jó volt.
- Bármelyik. Lehet a férjem miatt is, ő egy általános rohadék. Nem tehet róla, génhibás. Egy mocsoknak született. Jaj, nagyon szeretem.
Sóhajtva nevetem el magam, mert tényleg egy általános rohadék, és tényleg nagyon szeretem. Új örülök, hogy itt maradt, olyan csodálatos az élet így.
- De ihatunk Jason miatt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pedig az lenne a fénypontja, ha nőkkel állítanánk haza, de amúgy tetszik a gondolat, viszont a filmet nem láttam, de érdekel, rákeresek majd.
Csípem az ilyen alkotásokat, bár mostanában újra a Nász-ajánlat és a Feketék Fehéren között ingázok. Takarításhoz, háttérzajnak, vagy csak úgy kikapcsolódásként. Ezt a két filmet meg már olyan jól ismerem, hogy igazából tudom kívülről a szövegüket is, de megunhatatlanok.
- Elsőosztályú. Csak ajánlani tudom.
Koccintok, és mielőtt innék, hozzáteszem:
- Mármint, úgyis megvolt már neki a fél falu, meg szerintem a fél iskola is, szóval...
Vállat vonva nevetem el magam. Nem tudom, hogy minek nevezzem a házasságunkat. Meg nem történt válásnak leginkább, mert azóta, hogy kiderült, nem adta be a papírokat, nem tett semmit az ügy érdekében. Nekem kényelmes így, házasként, ő pedig nem szent. Sosem volt az, és furcsa lenne, ha hűséges kezdene lenni, valószínűleg az agyamra menne. Így jobb mindenkinek.
- Ünnepelhetjük, hogy elvitt, de egy disznó, hogy nem téged. Nem akarok egy hülye picsát az életünkbe, aki berobban oda, és azt hiszi, hogy az övé a világ. Nagy családunk van, meg kell válogatni, hogy kiket viszünk haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A nevetésére belőlem is kitört a nevetés, és mivel éppen ittam, ahhoz is nagyon közel állok, hogy kulturáltan megfulladjak. Viszont kell még ital, ez biztos, és igen, bár én nem született szőke vagyok, mivel mindig más a hajszínem, nekem is későn esik le, hogy miért is nem jó ötlet ez.
- Ah, igaz. Nem nagyon kellene megmondanunk neki, hogy Bánki vagy. A húga miatt engem is megölne.
Vagyis hupsz, hát ha majdnem meg is ölt, szóval ha valaki kimondja, hogy "Bánki", lehet tényleg ott hal meg.
- Bár szerintem picit azért örül annak, hogy nem lett esküvő, de annak annyira nem, hogy a húga most a világot járja, és bárhol van, csak itt ne kelljen lennie.
Alkoholos elgondolkodott fejet vágva nézek rá hümmögve, és amikor magas fejti ki a véleményét, akkor megint elnevetem magam. Még jó, hogy holnap nincs tanítás, mind a ketten nagyon szarul járnánk.
- Mert modern és rohanó világban élünk. Emellett az apám folyamat feleségeket keres neki, az anyám egyfolytában utalgat arra, hogy meleg, és mert a húgomat úgy adták férjhez, hogy az első találkozásuk az eljegyzésük volt karácsonykor, januárban meg más össze is kötötték az életüket. Ha már ez a sors vár rá, akkor olyan kellene, aki vicces és aki miatt csillognak a szemei, mint te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom, gondolom. Az ő lelki világa, hát, ha valamit nem irigyelek, akkor az az övé.
Én nem lettem volna képes sem túlélni, sem megélni, hogy elveszítem a szerelmem, főleg úgy nem, hogy tudom, mocskosul az én hibám. Mert tudom, hogy tudja, és tudom, hogy azért nem tud hazajönni, mert képtelen elmenni a ház mellett, amiről, úgy gondolta, hogy azért élte túl a rohamokat, hogy a benne lakó férfi mellett örökké boldog legyen. Én se nagyon jönnék vissza ide.
- Aranyvérű. Szeret ő minket, de szerinte a vagyon, a kiváló vérvonal nagyon fontos. Eredetileg nem Denis lett volna a férjem, de konkrétan tárgyalásokat folytattak le, hogy mégis így alakuljon. A nagyanyám odáig van érte, ő örül neki. Apám annak örül, hogy Edith hozzáment Bercelhez, így most már a Mágiaügyi Miniszter is a családban van.
Elmosolyodom arra, hogy Jason egy szeretgetni való mackó. Tényleg az, méghozzá a legcsodásabb testvér, akit ember kívánhat. Szóval az a minimum, hogy nagyon szerető felesége lesz. Olyan, aki mellett az élet kaland.
- Csak akkor csillogat a szeme, amikor sír?
Kérdezem megemelkedett jobb szemöldökkel, mert az előbb éppen azt mondta, hogy az én szemem is csillog, amikor Denisről beszélek, pedig nem sírtam.
- Tegyél meg nekem valamit. Amikor legközelebb találkozol vele, nézzetek farkasszemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De, az, szóval nem kell bocsánatot kérned, tényleg eléggé begyöpösödött az öregem. És hibbant a családom. Én is.
Nevetem el magam a végére, és ahogy leteszik elénk a következő kört, nevetve veszem magamhoz a poharat, hogy dámásan igyak belőle egy kortyot.
- Annyira jó ez a cucc, miért nem ilyet ittam eddig?
Mondjuk, mert a létezéséről se tudtam, de ez most tök mellékes. Annyira tetszik, és annyira érzem, hogy megüt, hogy már csak na.
- Mert bolond vagy.
Felelem vidáman, nem én fogom kimondani, hogy az, aki édes mackóz egy férfit, és olyan nagyon furcsa arckifejezéssel nézi, hogy randira indul, az mit is érez, meg mit is jelent. De remélem, hogy nem fog összejönni a másikkal.
- Tudod te azt. De ki is volt a csaj, akivel elment. Nem tudott egy normális mondatot kinyögni, csak izélt, hogy jól kell kinéznie. Bele kellett volna tennem egy virágos rózsaszín gumit a hajába. Vagy egy pávatollat. Ha úgy is kell a másiknak, akkor kaphatna egy esélyt. Amúgy meg... nem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Imádom ezt a nézőpontot, én sem akarok normális lenni. A normális emberek olyan szomorúak.
Márpedig nekem nincs időm szomorkodni, én szeretek élni, és élvezni az életet. Meg aztán, most ott az egyetem, meg a munka, van nekem elég stressz a mindennapjaimban.
- BASSZA MEG!
Kiáltok fel úgy, hogy egy pillanatra még a pultos is megáll. Ez több ok miatt van, egyrészt, mert ittam már annyit, hogy jól legyek, ennek következtében az előző italomról ott maradt citrom után nyúltam, amiről azt hittem, hogy narancs, bár tudtam, hogy nem, és totálisan savanyú volt, másrészt ráharaptam az ujjamra, harmadrészt pedig:
- Most kémkedhetnénk is?! Ezt csak most mondod?!
Naná, hogy inkább nézném meg a luvnyát, mint, hogy most itt igyunk, hát nehogy már ne tudjam, hogy ki az. JÉZUSOM! Egy idióta vagyok. a páváról meg meg is feledkeztem pedig jelezni akartam volna neki, hogy még él.
- Menjünk! Kutassuk fel a helyet, ahol vannak, nézzük meg őket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Naaa, akkor táncoljunk!
Jelentem ki, és már húzom is a tánctérre, remélve, hogy nem zakózik mondjuk egy hatalmasat, miközben hirtelen mozdulatokkal rángatom befele. Bulika van, de mondjuk nem itt kellene lennünk. Viszont máshoz nem engedem, hanem velem kell táncolnia, mert... hát mert szerintem sem itt kellene lennie, de ez most mellékes.
- Miért ne leshetnénk meg ittasan? Lehet, hogy valahol tök elszontyolodva ül, mert nem a jó lánnyal ment el. Szerintem meg kellene keresnünk. Megvígasztalni. Olyan könnyen összetörik a szíve.