Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bólintok párat arra, hogy valóban nem, de ez nem olyan dolog, ami miatt fényeznem kellene magam, hiszen összességében nem tartom a személyemet jó embernek, és nem tartom igaznak azt, hogy a jó emberekkel történnek rossz dolgok, a rosszak meg csak élik a világukat. Sokkal inkább hiszek a valamit valamiért elvben, még akkor is, ha nem tudatosan történtek ezek az események. Nem tetszett anya pasija, amikor külön volt a férjétől, és a férfi gyerekként az én torkomon dugta le a nyelvét, aztán később a túlzott naivságom miatt erőszak által veszítettem el az ártatlanságom. Az emberek, ha úgy tetszik, megfizetnek azért, amit tesznek. Én bevállaltam a nővéreim helyett, cserébe Denist kaptam, és nem a másik fickót.
- Nem, valóban. És a tekintete. Az volt a legijesztőbb, ahogy végigmért, és én csak azon gondolkoztam, hogy a pincébe fog tartani.
Amivel furcsa, de alapvetően nincs bajom, mármint, elég sok rétű az érdeklődési köröm, én vagyok, ha úgy tetszik, az a fél, aki imád ellenkezni, és imádja, ha legyőzik, ha kihívást és megbotránkozást kelthetek, egy megfelelő partnerrel persze. Valamiért a gondolatmenet közben úgy érzem, hogy rá kell sandítanom, és bevallom őszintén, elgondolkoztat, hogy ő vajon ilyen-e. Vajon élvezné-e a játékot? Mert én nagyon szeretek játszani. A tekintetem a tó felé fordítom, mert vegyes érzelmek szabadultak fel azzal, hogy ez a gondolat a felszínre tört, mintha csak egy vágy kiszabadult volna a gondosan bezárt arany ládikából a fejemben. Valami, ami hiányzik, amit szerettem, ami én voltam. Valami, ami már nem része az életemnek, amit elvettek tőlem. Elszakítottak, eltaszítottak, és az emlék fáj. Mintha még most is érezném a hiányát. Nem vagyok önmagam.  
Emlékszem, hogy utoljára a csónakházas éjjelen játszottam, évekkel ezelőtt, mikor még minden könnyű volt. Mikulás, egy ledér fehérneműre illesztett fagyöngy. Valami, ami jó volt, és ami kis híján tragédiával ért véget. Hiányzik az, ami akkor volt, vissza akarom kapni, de tudom, hogy ahhoz, hogy olyan életem legyen, mint volt, ki kell lépnem a mostaniból. Mi is vagyok én? Valaki felesége, aki talán szeret, és aki elhiszi, hogy mindig úgy fogom szeretni, ahogy akkor, amikor őszintén beszéltem neki az érzéseimről. De már most sem úgy szeretem, ezer sebből vérző állat vagyok csupán. Egy haldokló tinédzser pótanyja, akit szeretek, és akihez jobban kötődöm, mint valaha is gondoltam volna. Valaki vagyok, aki nem él, és minél tovább gondolkozom ezen, annál jobban fog el a kétségbeesés. Ezért van a ládika, hogy ami fáj, ami rossz, ami hiányzik, az elzárva legyen. Minden, ami a fejemben van, csupán csak féligazság.
- Ezt gyakorolnom kellene. A sarkamra állást. Inkább próbálok békítő és engedékeny lenni.
Nem éppen a legjobb a személyiségem, mert ha fel is csattanok, utána én vagyok az a fél, aki édesget, és próbál közeledni a másik felé, aki próbálja enyhíteni a feszültséget, próbál tényleg békét teremteni. És ebben is csak elveszítem magam. Teljesen. Nem helyes, és nem jó, de sok gyerek, erősebb jellemek, sikeresebbek, valahogy mindig van, aki lecsúszik, és ebben a családban én vagyok az a valaki.
- Nem. Régebben szomorú voltam emiatt. Denis mindig mondogatta mindenkinek, hogy ez csak két év, nem több, meg, hogy már csak márciusig kell ennek így lennie. Régen fájt, most már nem érzek igazán semmit.
Pedig tudom, hogy kellene, és talán majd amikor a tinta előbb csillan, majd mattra szárad a válási papírokon, akkor újra szomorú leszek, de most egyelőre inkább fáradt vagyok, és kicsit talán elhanyagoltnak érzem magam, de az valószínűleg azért van, mert eszembe jutott az, hogy mennyire másabb lett minden, mint volt. Senki se mondta, hogy a felnőtt kor szórakoztató.
- Tudom, csak ezt valahogy a szülőknek is meg kell értenie. Ha tehetném, nem mennék férjhez megint, csak, amikor én akarom. Nem akarok gyereket szülni, nem akarok nagyon sok mindent, ami szerintük elvárás. Hagyománytisztelő vagyok, félre ne érts, csak közben értékelem a modernebb világot.
Talán furcsának hathat, amit mondok, talán ellenkezik azzal, amit ő gondol, de erre is jó ez a séta, hogy megismerjük egymást, nyomás nélkül. Hiszen a faluban lakok, melyet ő irányít, ha azt vesszük, ez egy külön lakossági fórum, csak nekem. Ujjaimat finoman kihúzom a karjából, és bátorságomat összeszedve lépek elé, hogy felpillantva rá, érdeklődéstől csillogó tekintettel és kíváncsi mosolyra húzott ajkakkal pillantsak fel rá.
- És milyen kapcsolatokat építene ki velem szívesen Bogolyfalva polgármestere?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fáj a hátam a sok görnyedéstől, szóval nem azért ülök dámásan a piros gyümölcsös limonádém és a csodás rántott sajtjaim felett a falatozóban, mert annyira nagy asszony lennék én, csak éppen határidős munkáim voltak, így nem volt se éjjelem, se nappalom. De kész, mindent elrendeztem.
- Furcsa érzés válási papírokat tölteni. Sose csinálj ilyet.
Mondom nagy bölcsen, miközben a szívószállal egy áfonyát küldök le az aljára, majd engedem, hogy újra felszínre törjön. A napszemüvegem a fejem tetején pihen, és bármennyire is igyekeztem, a fáradtságot nem tudtam maximálisan eltüntetni. De végre van lehetőségem kicsit Ricsivel lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval akkor nem tervezel házasságra lépni. Pedig úgy gondoltam, hogy a dubai nyaralómat majd a ti esküvőtökön keresem meg.
Ismerem, mint a rossz pénzt, de most mit mondjak neki? Üljek itt, mintha minden rendben lenne az életemben? Tiszta magányos vénasszony leszek akkor, gonosz és ráncos, így is van egy csomó pattanásom a nem szexeléstől. Hát komolyan mondom, mekkora egy önző bunkó!
- Ejj Kisvajda, még a végén aggódnom kell, hogy nem elégített ki az asszonyod rendesen.
A hosszú poharat a kezembe véve, műpilláim rebegtetésével nézek rá. Próbálok egy mosolyt csalni az arcára, hátha, de valahogy tudom, hogy most szívből gyűlöl. Édes Istenem, hát meg kell zabálni, amikor ennyire durcás.
- Ugyanmár Ricsi, hát nem meghalni készülök az ég áldjon meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Próbálok nem nevetni. Esküszöm, hogy próbálok. A dacos Vajda fiú. Istenem, hogy mennyire aranyos. Tényleg, komolyan mondom, hogy ha nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy, ha ő nem Lilivel, én nem Denis-szel esünk szerelembe, akkor egy teljesen jó életünk lett volna együtt. Volt idő, amikor kósza opcióként ez is megjelenet a végtelen lehetőségben, ám végül az idő és az égiek elrendezték a sorsunkat. Vagy valami olyasmi.
- Nem mondtam, hogy nem jövök vissza, csak azt, hogy nem akarok itt lenni.
Az egész, hogy tisztázzuk, úgy kezdődött, hogy megnyertem egy szuper ösztöndíjat, egy év, talán kettő Franciaországban. Két év messze innen, egy másik világban. Willel beszéltem erről először, mert Annie bájitala, a gyűrű, ami összeköt minket, és Chris miatt számos kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban. De a bájitalhoz elég havonta visszajönnöm, a gyűrűt egy apró módosítással továbbadhatom, Chris pedig velem jöhet. Új élet, tiszta lap. Képes vagyok gondoskodni az öcsémről, és hiszem, hogy megérdemli a szabadságot ő is.
- Ti itt maradtok?
Mert azért ez befolyásoló a jövőre nézve, nyilván. Ha ők is maradnak, érdemes hazajönni, ha nem, akkor nem. Tudom, hogy Lili négy évet kért tőle, amiből lassan kettő letelik, mert a korcsolyát a csúcson akarja abbahagyni, de az sem olyan dolog, ami miatt feltétlenül itt kell élni, mehetnek bármerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azért minden jó érzésű ember szíve megdobban, amikor Vajda Richárd - legyen bármilyen rossz a kedve is -, azt mondja "kérlek". Az én szívem is fájdalmasan ver egyet, hiszen az ilyen szavak az ember lelkéig tudnak hatolni. Bárcsak meg tudna menteni, de ahhoz az kellene, hogy ne legyen szívem. Hogy ne érezzem azt, hogy menekülnöm kell. Bárcsak olyan lehetne ez, mint a mágus szőrös szívében, hogy eg üvegben tartom a szívem, én pedig élek.
- Azért ne szakíts, dobd el a karriered és állj be sztrippernek, mert most minden le van ülve, mint az iszap.
Kár lenne megint felrúgni mindent. Ő már egyszer ezt megcsinálta, még egyszer nem lenne akkora móka. Mondjuk akkor nem állt neki vetkőzni, de ezért a kis újításért nem kell beugrania a mélyvízbe.
- Ez lesz most az én Durmstrangom, Ricsi. Muszáj.
Ezt már nem tudom máshogy kifejteni. El kell innen mennem. Értem, hogy gyűlöl érte, én is gyűlöltem őt, amikor fogta magát és elhúzott, egy nyomorult csók miatt a világ másik felé. Olyan hosszan kellett hozzá utazni, hogy az ember elunta az életét is. Aztán meg jópofiznom kellett azzal a nővel. Hát fel voltam háborodva! De aztán visszajött, és minden oké lett. Addig, amíg az én életem el nem csesződött, és most éppen megfulladok az egészben.
- Gyertek el hozzám, bármikor. Végigjárjuk az összes szórakozóhelyet, flancos ebédeket folytatunk, és minden hónapban, aznap, amikor itt vagyok, akkor veled töltöm az időmet. Kérlek Ricsi, érts meg engem, és ne úgy kelljen elmennem, hogy tudom, mennyire haragszol rám. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval én kiváltságos vagyok.
Bólintok egyet, és a hangom is komoly, már-már az üzletiesség határait súrolja. Aztán kicsit előre nyúlok, és nyelvemet kidugva oldalra, mint egy gyerek bököm meg kézfejét, még ha kiszámítható is ez a lépés, nagyon élvezem, és remélem, hogy bosszantom is vele egy kicsit.
- Megvallom őszintén csodálkozom is, hogy a konyhátok falát elkapott és művészien kiszárított menyasszonyi csokrok díszítik, és nem egy komoly oltár, ahol szédületes tested és lényed előtt térdre borulhatnak a lányok és az asszonyok.
Mondjuk vizuális típus vagyok, és simán el tudom képzelni, hogy a következő hónapban, mikor hazatérek a volt menyasszonyi csokrom a kukában hever majd, míg Lili mást sem csinál szüntelen, míg Ricsi utasításai szerint rendezgeti a portfólióját.
- Tudom ajánlani Cole-t, igazán ügyes képeket csinál.
Anno nekem is csinált egy olyan sorozatot, hogy gyakorlatilag szerelmessé váltam magamba, és komolyan mondom, azokon a képeken az összes hibámat egy csodának láttam, és egyáltalán nem volt ínyemre utána utálni magam. Csak ennyi kellett, hogy lefotózzon.
- Höh, szegény apósod, pedig ő a csendesebbik. Nem könnyű művész család művész lányát szeretni.
Nem mintha tudnám, sosem szerettem művész család művész lányát, de lehet, hogy majd kipróbálom, egyszer mindenképpen, csak, hogy tudjam, milyen is az. De a fejem rázom, eszemben sincs arra kérni Ricsit, hogy tanuljon meg franciául, csak mert én a franciákhoz költözöm most egy időre. Vagy örökre, de ezt ki se merem neki mondani.
- Hé, beszélem én a nyelvedet, nem kell neked beszélned azt a nyelvet, ami az ország nyelve, ahova megyek. Mondom, visszajárok, ez nem végleged. De ha szeretnél haragudni rám tiszta szívedből, akkor haragudj, én is haragudtam rád. amikor leléptél. Ez így van rendjén. De a barátságunk túléli ezt is. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fehéresszőke hajam nedvesen tapad a hátamhoz, miközben hatalmasakat ásítva mínusz kettővel kocogok a kávéfőző felé. Az agyam? Tompa. De a bor az finom volt. Meg a pizza és a sütemények. Kicsit talán túlzásba estünk, de nagyon jól éreztem magam. A kávét az automatikus mozdulatok miatt tudom megcsinálni. Miközben fő, a fejem a konyhaszekrénynek támasztom, és alszok még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elmosolyodom, ahogy illata körbeleng, szeretem érezni őt, szeretem szeretni őt. Éppen ezért is olyan nehéz ez. És bár nem vagyok híve a káromkodásnak, de őszinte leszek, ez most kibaszott nehéz. Ujjaim ujjai közé simítom, rászorítok, hogy ne engedjen el, nem akarom, hogy távol legyen tőlem.
- Annyira öreg vagyok Denis, berúgtam egy üveg bortól.
Jó, nem az egészet én ittam meg, mert azért a kisasszonyka is fogyasztott, de azért a nagy része benne, végezte. Kuncogni kezdek a gondolatra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, mennyire béna.
- Hiányzott a jelenléted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az biztos. A húgod viszont nem szereti az alkoholt.
Legalább már ezt is tudjuk, és ez sem lesz olyan nagy baj a jövőben. Nem kell attól aggódnia, hogy a nagy tinidrámák közben majd lerészegedik. Vigyáztam rá, és most Denis jön. Szabad kezem az ajkaimhoz emelem, fogaimmal húzom le a szives gyűrűt, és húzom rá Denis ujjára, a szív pedig körré formálódik.  
- Will megbűvölte a gyűrűt, úgy, hogy már neked jelezzen, ha valami baj van.
Ez lett volna a bevezetés. A jobbik verzió, a rosszabbikkal majd ezután rukkolok elő. Csupa meglepetés vagyok ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Franciaországba.
Felelem csendesen, és erősebben szorítom őt magamhoz, hogy eszébe se jusson megfordítani. Ebben a konyhában időről időre elfog a sírás, még ha nem is akarom, hogy így legyen. Én nem sírok mások előtt, így nem láthatja most sem a könnyeimet.
- Ösztöndíjjal. Két évre.
Szipogok egy kicsit, miközben szabad kezemmel elveszem Denis bögréjét, és a kávéfőző alá helyezem, majd megnyomom a gombot, hogy pillanatokkal később friss kávé töltse be a teret.
- Hazajövök, de csak havonta egyszer vagy kétszer. Jöhettek ti is bármikor, csak ez most egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Denis...
Mit mondhatnék, mi lenne jó arra, amit ez a helyzet teremt? Ami bennem van? Miként lehet ezt jól megmagyarázni. Letörlöm a könnyeimet, mielőtt felé fordulnék, de ismer, jobban, mint bárki a világon.
- Azt hittem, már nem vagyok szerelmes beléd. De az vagyok. Talán, ha távol vagyok, ha lefoglalom magam, ha nem itt vagyok, vége lesz.
Nem terveztem elmondani neki, csak lazán akartam ezt az egészet intézni. A pólóját megfogva húzom közelebb, ha engedi.
- Sosem hagylak el, csak most kicsit arrébb kell mennem. De bármikor jövök, ha szükséged van rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Magamhoz húzom, szinte elbújok benne, beleveszek a testében, az illatában, a bőre érintésében. Bár ne lenne ez ennyire nehéz, bár minden mehetne tovább. De Eszternek igaza volt anno, nem szabad várnom rá, nem szabad csak ülnöm és várni, mert akkor sosem múlik el az érzés, mert már magamat hergelem bele. Egy kis távolság, semmi több.
- De ne aggódj, Denis. Megcsináltam a válási papírokat, nem maradok a nyakadon.
Nem mintha hinném, hogy bárki mást el akarna venni, de idővel talán. Ha mégsem, hát elvesz újra engem. Simán benne van ez is a pakliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudod, hogy nem hagylak el, ugye?
Tudom, hogy miért nem beszél, általában úgyis mindig én beszélek, és nem ő. De tudom, hogy mi van a fejében, szinte látom a gondolatait. Köztünk különleges kötelék van, olyan, amit el sem lehet magyarázni.
- Denis, legyek bárhol, én hozzád tartozom.
Akkor is, ha ez nem egészséges, de közöttünk ez évek óta így van. Egymáshoz tartozunk, akkor is, ha éppen nem vagyunk jóban. Akkor is, ha éppen minden összeomlott. A haját simogatom, és próbálom megtalálni a tekintetét.
- Szeretnéd, ha inkább itt maradnék? Ingázzak? Ingázhatok, hazajöhetek minden nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Akármennyire is szeretném, ha felelne, tudom, hogy nem fog. Tudom, hogy most nem tud, és tudom, hogy bármit megtehetek vele, hogy nem képes nekem ellenállni. Ujjaimat ujjai közé csúsztatva, segítve őt irányítom át a nappaliba, és ültetem le a kanapéra. Leültetve őt, befordulok, felhúzom a lábaimat, és magamhoz húzom, fejét a mellkasomra hajtom, haját simogatom, lábaimmal, kezeimmel átölelve őt, mint egy kisgyereket.
- Maradhatnánk akár házasok is, és hazajöhetnék minden héten. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ez az a pont, amikor hivatalosan is megszakad a szívem, mert ezt nem szerettem volna kiváltani, nem hittem volna, hogy ez lesz a vége.
Szorosan ölelem őt, eszemben sincs elengedni, vagy mondani neki bármit is, ez most nem az a szakasz, ahol bármit is szabad lenne mondani. Simogatom, ölelem, mintha tényleg egy kisgyerek lenne, aki megsérült. Közben pedig az én könnyeim is újra útnak indulnak, mert a szívem nem bírja már tovább. Ez a legszomorúbb búcsú valaha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A csónakházas eset éjjelén, míg Annie bent volt Denisnél, Will kérdezett valamit, amit sosem felejtek el: "Felkészültél arra, hogy ez a kapcsolat örökké az első helyen lesz? Hogy sok mindent lerombol majd?" Én pedig azt feleltem, hogy igen, hogy felkészültem, hogy tudom, mit vállalok.
Azonban most, fekve és őt ölelve, nem vagyok benne biztos, hogy megértettem, mit is jelentett az, amit akkor Will mondott. Ha elköteleződsz egy beteg ember mellett, az nem átmeneti, az az út végéig tart, és ahogy a húga esetében, úgy Denis esetében is igaz, hogy összeköt minket egy láthatatlan kötelék, valami, ami miatt több a jobb nap, mint a rossz, valami, ami képes megküzdeni a démonjaival. Önző gondolat ezen kívül gondolkozni. Elköteleztem magam, mellette.
- Maradok.
Mondom ki végül csendesen, nem tudom, hogy hallotta-e, de talán igen, talán érzi, hogy miatta képes vagyok erről lemondani. Minden megy tovább majd, úgy, mint eddig. Mellette kell lennem.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hallom, ahogy reccsen a felső, tudom, hogy menthetetlenre fog szakadni, az első pillanatban tudtam már, ahogy azt is tudom, hogy a hirtelen jött meleg nem jó jel. A homlokára csúsztatom a kezem, és a nedvességre hevesebben reagál a szívem, vadul kezd dobogni, és tudom, hogy meg kell fordulunk, hogy nem maradhatok én alul. Tudom, hogy milyen az, amikor beszorulok valahova, és ő zárja el a kijáratot. Gondolkodás nélkül fordulok ki alóla, riadtan fordítom meg a helyzetünket, és kerülök én felülre. A kezeit a feje fölé szorítom, és közel hajlok hozzá.
- Kerekedj felül, Denis. Érezd az illatom, halld a hangom, kérlek, érezz engem.
A múltkor túl későn figyelt fel rám, most muszáj előbb, muszáj, hogy velem maradjon. Ajkaimmal ajkait simító, de még nem merem elengedni a kezeit. Muszáj, hogy fejben velem maradjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem sok híja van annak, hogy a padlón végezzem, de szerencsére széles kanapét választottam annak idején, így még időben korrigálni tudom az esés ívét. Most azonban, ellentétben a múltkori esettel, nem mozdulok látványosan, nem küzdök a démonjai ellen, mást teszek. Mellé telepedve, úgy, ahogy ő, felülök, lábaimat a padlóra helyezve, combomat a combjához simítom, könyökeimet a térdeimen pihentetem, ujjaimat összefonom magam előtt, és várok, szemem sarkából figyelem őt, hogy ha kell, mozduljak. De nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel.
- Szerencsétlen, mennyivel szerencsésebb lettél volna, ha kinyírsz, márcsak a családnevem miatt is felmentettek volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tetszik az a rezgés, amit Denisből érzékelek, és az agyam veszettül kattog azon, hogy mit is tehetnék, hogyan fordíthatnám ezt a jó irányba. Felkelve a konyhába sietek, a kávé még mindig langyos, de nem is ez a lényeg, hanem az illata. Azzal együtt helyezkedem vissza mellé.
- Ha belelátsz a fejem, akkor nézz.
Nem tudom, hogy mennyire van mélyen, mennyire tudom visszahozni, de próbálom. A fejemben megannyi boldog pillanat fut végig, felidézek mindent, az első találkozásunk, az átok, a szex, ahogy reggel mégis valamiért visszamentem. A templom, ahogy rosszul lettem, és karjai között vitt ki, ahogy összebújtunk a lépcsőn ülve, ahogy képes volt megnyugtatni. Az átbeszélgetett éjszakák, a csókok, a hajnali hóangyalozás, ahogy irodalomról értekezünk, a rejtett folyosókon lopott pillanatok, ahogy visszajött, szerelmet vallottam, ahogy felé sétáltam abban a gyönyörű ruhában, a nászutunk, a közös kávék. Minden, ami mi vagyunk. Észre se veszem, hogy sírok, némán folynak le a könnyek. Csak kérlek Denis, gyere vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oké.
Van bennem egy rossz érzés, ami miatt nem hiszek neki, még akkor is, ha hiteles az egész. Talán csak túlaggódom. Elég szerencsétlen a személyiségem.
- Szóval. Franciaország.
Kezdem finoman, mert tudom, hogy nagy hatással vagyok az érzelmi stabilitására, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon. Ülök, és nem nézek rá, mert nyilván, a szememben látszik, hogy mérlegelek, látszik rajtam, ha lemondok valamiről.
- Van egy három éves hétvégi program. Csütörtök estétől vasárnap délutánig, de  szállás egész hétre biztosítva van, maradhatok, de haza is jöhetek, nem kell mindig ott maradnom. Simán hazajárhatok, és jöhettek ti is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Amikor beadtam a jelentkezésemet jó ötletnek tűnt.
De most, ez után a jelenet után, nem tudom, hogy valóban jó ötlet-e. Valószínűleg nem. Kezeimbe temetem az arcom, és próbálom összeszedni a kusza gondolataimat, próbálok emberi választ adni.
- Elmondjam, hogy mit szeretnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megpróbálok egy kicsit ellenállni, de annyira azért nem küzdök ellene, és amikor meglátom a mosolyát, felé fordulok, és közelebb hajolva egy pró csókot adok neki, majd még egyet, és ha engedi, elmélyítem a csókot, mert valószínűleg ezek után erre már nem lesz lehetőségem.
- Oké.
Hátrálva a kanapé másik felére húzódok, felhúzom a lábaimat, átölelem őket, és szusszanva nézek rá.
- Nem szeretnék elválni, nem akarom, hogy bárki más feleségnek akarjon, vagy, hogy a családom bárkinek is eladjon. A ruhatervezéssel szeretnék foglalkozni, képezni magam, otthagyni az egyetemet, mert az a sok szomorú eset, ami szembejön ott, tönkreteszi a lelkem. Hét év múlva szeretnék egy gyereket, felnevelem egyedül, de szeretném, ha te lennél az apja. Nem akarlak megkötni, de nem akarok máshoz tartozni, és ha hozzád tartozom, akkor önmagam lehetek, és tudom, hogy ez önző, de én ezt szeretném.
Ahogy végzek, az állam a térdeimre helyezem, és mint egy kiscica nézek fel Denisre.
- Nyugodtan kinevethetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Amikor Hope-nak hív, megborzongok, nem tudom miért. Sokszor beszéltünk erről, hogy azóta az eset óta "Hope" minden, ami boldogság, ami öröm, hogy Hope mélyen bennem van, az a részem, amit szeretek, amit őrzök, amit féltek. Jól esik, és nem, egyszerre.  
- Nem bánnád? Egyik részét sem?
Kérdezem csendesen csodálkozva, hiszen minden, amit mond, hatással van a jövőnkre, és ha beleegyezik mindenbe, az egyetem otthagyásába, a házasságunk megtartásába, a gyerekbe, aki évek múltán születik majd, akkor azt hiszem, rendben vagyunk, de mégis, valahogy várom már az atombombát. Mindig van egy atombomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Miért kell elválnunk?
Nem értem az okát, de szeretném, ha elmagyarázná. Tudom, hogy a neve az én nevem marad, hogy a gyűrűje az én gyűrűm marad, hogy igazán sosem válhatunk el egymástól, de nem értem, hogy a válásnak miért kellene megtörténnie, ha így se, úgy se jelent semmit. Elpirulok attól, ahogy csókot lehel a gyűrűre, és elmosolyodom.
- Tőled. Sosem akartam mástól.
Régebben is őt akartam megkérni, csak akkor ellenkezett a témával kapcsolatban, sőt, néhány hónapja is, most mégis, egészen nyugodtan beszél róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bólintok egyet, nem felelek, de tudom, ahogy ő is, hogy az érzéseim sajnos olyan makacsok, mint én. Egyszerűbb, ha csak bólintok.
- Én nem félek a démonjaidtól.
Felelem nyugodtan, közelebb húzódva. Megsimogatom a haját, kicsit kihajtom a szeméből.
- Ha nem lesz senkim, ellopom a spermád.
Jelentem ki vidáman, remélve, hogy megmosolyogtatom.
- Bár lehet ez már meg is történt. Sose tudod meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azt én nagyon jól tudom, hogy nem félnek.
De ha félek tőlük, akkor elhatalmasodnak rajtam, akkor vége van a dalnak, és tudom, hogy erősnek kell lennem azért, mert másként nem maradnánk fent a víz felszínén.
- Ez a kérdés csak abban az esetben releváns, ha már nem tettem meg.
Mert tételezzük fel, hogy van már egy adag a fagyasztómban. Jó, nincs , de vicces lenne belegondolni, hogy a fagyasztott zöldségek mellett ott van a spermája is.
- Amúgy nem nehéz. Amortencia, nem lenne nagy különbség szerintem az érzéseidben, csak tényleg szexelnénk, és bumm, meg van oldva a dolog.
Vonom meg a vállam, és máris rendben van a dolog.
- Nem nagyon izgat, hogy mások mit gondolnak. Ha én tőled akarok gyereket, akkor nekem tőled lesz gyerekem, és mindenki bekaphatja. Te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Engedelmes bújok hozzá, simulok, mint egy törleszkedő macska, és szinte már dorombolok is, hogy érezze, mennyire jól esik, hogy vele lehetek, és hogy sikerült megoldanunk a problémát. Ez az öröm pedig, mint minden ember, engem is elvakít, és nem látom a nyilvánvalót, hogy nem vagyunk rendben annyira, mint hittem.
Engedelmesen csókolok vissza, és bújok a nyakába, szeretem az illatát, az érintését, és bármit is hoz a jövő, együtt megoldjuk, mint eddig mindig mindent. Egy új napi rutinhoz kell csak hozzászoknunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Március huszadikán. Lesz egy workshop az elején, utána jön a rendesebb oktatás. Tudod, összeismerkedünk, beszélgetünk, megmutatjuk, hogy mit tudunk.
Vagyis kialakul minden, aminek ki kell, a rivalizálástól elkezdve, a pletykákon át, minden.
- Beszélgettem már erről Lorinnal, hogy mi lenne, ha ő vigyázna a házra, és úgy vettem észre, hogy tetszik neki, hogy felelősségteljesnek nézzük. Persze, ha neked sincs ellenedra a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egyenpólónk is lesz. Majd küldök képet.
Meg arról is, hogy hány körmöm tört le a cicaharcban, de azt már nem teszem hozzá, úgyis tudja. Elmosolyodom a megállapítására, nem könnyen jön a számra, mert ő mindenkinek Annie-ként mutatkozik be, és én is úgy ismertem meg. De Denis Lorinnak szólítja.
- Van itt még valami. Mennyire vagy nyugodt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egy szóval sem mondtam, hogy akkor küldök, amikor rajtam lesz.
Felelem szemtelen mosollyal, majd lesandítva magamra, megállapítom, hogy most is kissé illetlenül nézek ki, ha azt vesszük. Még jó, hogy csak ketten vagyunk itthon.
- Szóval az hiszem, tetszik neki valaki. Mostanában túl sokat kérdez, mármint tudom, mindig sokat, de most eléggé a szerelemről, meg arról, hogyan szedtelek fel. Gondoltad volna, hogy kettőnk közül szerinte én hódítottalak meg téged?