Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egyszer. Március elején majd. Legalább megalapozom a válásunkat.
Bár lehet, hogy még jól is fogadnák a bókot. Elengedem, és csak lemondó sóhajjal nézek a két kávéra. Tudom, hogy nem fogjuk őket meginni. Helyette kilépve metszőollót ragadok, és két fürt szőlőt metszek le, mielőtt az ölébe másznék. Az első szemet végighúzom az ajkain, ami nem jó ötlet, mert:
- Au, megharaptál!
Mordulok fel, és rákoppintok az orrára. De nem zavar, etetem tovább, és néha én is eszek egy-egy szemet.
- Te is hülye vagy, Denis.
Mondom nyugodtan, miközben a mellkasára döntöm a fejem, és egészen hozzábújok. Szerencsére a szőlőn se látszik, hogy megtaposták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vicces vagy, barátom

Csomagolok, mert ha ő sincs, akkor mi sem leszünk, kitaláltam ugyanis, hogy Annie van már olyan jól, hogy elmenjünk valahova. A valahova pedig Párizs. Bizony kérem. Szóval az összes olyan ruhánkat kiválogattam, amiben igazi párizsi nőcik lehetünk, és ezeket pakolom a két kisebb bőröndbe, amikor kopognak. A fülest kivéve a fülemből, szinte leugrálva a lépcsőn ugrálok az ajtóhoz, hogy aztán szusszanva és csodálkozva nézzek rá:
- Helló?
Avagy, na most ez mi. De úgyis el fogja mondani, hogy akkor ez most mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ne haragudj, de olyan gyakran búcsúzkodunk, hogy már kihunyt belőle a romantika.
Bukik ki belőlem az őszinte válasz, mert abban se nagyon vagyok biztos, hogy itt áll, vagy, hogy ébren vagyok. Lehet, hogy annyira várom a franciákat, hogy már ezzel is álmodok. Elpirulok a közeledésére, és kezdem azt hinni, hogy tényleg álmodok. Vajon átváltozik a feje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem nagyon gondolok olyanra, hogy ellenkezés, mert úgysem valós, aztán hirtelen mégis az, akkor meg már nem is akarok ellenkezni. Karjaimmal átfogom a nyakát, ahogy a testem hozzásimul, és ugrok, hogy lábaimmal már a derekát öleljem át. Nem nagyon kell mozdulatokat előre megbeszélnünk, van pár teljesen működőképes koreográfiánk.
- Nyaljál sót!
Mordulok az ajkai közé, és inkább indítványozok egy újabb csókot, követelve magamnak minden szenvedélyt. Balommal a nyakát ölelem, de jobbommal már a hajába túrok, hogy ne is húzódhasson el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze, de ha két nap múlva is itt leszel, már nem fogok hinni neked.
Most se nagyon hiszem, hogy ez komoly, azért is nem állok neki sírni megint, mert már egyszerűen az agyam röhög rajtunk, hogy mennyire nyomik vagyunk. Elhúzva a fejem tőle nézek Annie-re, és a mosolyára, majd fel Denisre.
- Mi is meglépünk ám. Vár Párizs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze, de azért mondjuk egy hetet húzz ki, kérlek. Nászutas lakosztály, svédasztal, wellness, Eiffel-torony. Ne légy önző!
A végére már mélyet sóhajtok, mert igen, alig várom, hogy mindez meglegyen személyesen is. Ott szeretnék már lenni, és csak élvezni, hogy milyen jó is nekünk.
- Mi?!
Még én is úgy nézek rá, mint aki szellemet lát, mert ez a hangnem ettől az ártatlan lánytól... Riadtan nézek Denisre, és felemelem a kezeimet.
- Nem én voltam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Néha hihetetlenül buta vagy.
Mondom ki őszintén, és nevetem el magam Denis reakcióján, ahogy hátrálni kezd. Annie meg idejekorán lett pofátlan, azt hittem Párizs után áll neki.
- Egy iskolában, ami tele van kamaszokkal, nyilván hallott már róla, még, ha nem is csinálja. Ugye, nem csinálod?
Fordulok én is Annie felé, mert azért ezt nem tisztáztuk le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Édesem, ha itt vagy, és ő szexelni akar, akkor szexelni is fog.
Franc se gondolta volna, hogy húsz évesen majd, mint egy anya békítőtestületet kell játsszanom a férjem és egy kamaszlány között.
- Nem buta, bízz benne egy kicsit jobban, rendben?
Bár tudom, hogy lehetetlen kérek, de azért megpróbálom. Visszalépve hozzá, megsimítom a mellkasát, és lábujjhegyre állva, puszit nyomok a szájára.
- Menj, de ha három nap múlva jönnél, tényleg Párizsban leszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nekem három bátyám van, és te még mindig élsz.
Pedig aztán ők sem hiszem, hogy mindig megbíztak benne, és tessék a házasságunk fel eltelt, egy év, csak úgy elrepült.
- Ez ilyen, Denis. De ne tiltsd, mert csak hülyeséget fog csinálni. Beszélek vele, nem lesz baj.
Homlokom a homlokának döntve nézek mélyen a szemeibe.
- Szeretlek, de erre a búcsúzkodásra most már ki kellene találnunk valami mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha megtörténik, akkor én magam kérem fel a nemes feladatra a sárkányt.
Mosolyodom el, és ujjaimmal a pólóját markolva húzom közelebb magamhoz.
- Hülyeség volt a legilimencia.
Alapból nem, de amióta kiderült, hogy a halott húga él, kicsit megváltozott a szituáció.
- Na látod, az nem rossz ötlet. Úgy hallottam Sárközi asztalokat gyárt, hobbi gyanánt. Majd rendelek tőle egy masszív darabot.
Vigyorogva nézem őt, miközben visszamászok az ölébe. Hülye méretkülönbség. Most én vagyok felül.
- Csókolj meg úgy rendesen, aztán indulj neki, mert elkésed a zsupszkulcsod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy Beatles számot dúdolgatva sétálgatok a növények között, már tíz is elmúlt mire felkeltem, most már lassan egy óra van, és egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Nem gondolkozom, ma először úgy érzem, hogy teljesen kikapcsolt az agyam. Nincs kávé, napok óta csak sima vizet és zöld teát iszok. Meditálok, nyugtatom az elmémet. Muszáj mindent lezárnom magamban, mert egyszerűen túl sok volt már ez az év. Ez pedig igazán akkor ijesztett meg, amikor az illúziómágiám nem működött rendesen.
Szerelmes vagyok a képességemben, és bármennyire is fájt és megviselt a tanulási folyamata, itt vagyok a végén, sikerült, és legyőztem mindent, amit csak legyőzhettem. Nem fogom veszni hagyni, nem fogom azt mondani, hogy akkor ennyi volt, csak mert érzelmileg nem vagyok rendben. Nem hagyhatok mindent veszni, így is eleget kockáztattam azzal, hogy mindenkitől időt és teret kérve, eljöttem ide, amíg a dédike Arianaval szervezkedik Bogolyfalván. Amúgy sem lennék a Dédim közelében, mert ő mindent tud, és mindent lát, rosszabb, mint Jason, szóval nagyon nincs szükségem arra, hogy még egy ember a vesémbe lásson. Szóval amikor azt mondta, hogy Bogolyfalvára helyezi át a székhelyét, felém dobta a kulcsát, és most itt vagyok, én vigyázom a házát. Tudta ő is, hogy ez lesz a legjobb megoldás mind a kettőnk számára. Csak kell egy kis pihenés.
Smink nélkül, fehér hajamat magas kontyba fogva, egy elnyűtt magasderekú jóganadrágban, fehér ujjatlanba, és egy hoszú, vastag, flamingószínű kardigánban sétálgatok, sprickával a kezemben, és fúkodok a virágokra. Imádom ezt a helyet, a fél gyerekkoromat és a tinédzser éveim jó részét is itt töltöttem. Csendben, nyugalomban, ahogy most is. Az illúziómágiám működik, sok kis képzelt tündér repked a teremben, olyanok, mint Csingiling a mesében, és csillámló port hagynak mindenhol maguk után. Nyugalom, csend és béke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szintek.
Az embernek van egy alap nyugalmi szintje, normális emberi interakciók, mint elmenni a boltba, veszekedni azon, hogy mit is jelent egy lehúzott gyűrű - Brightmore, ha ilyen messze is a fejemben látsz, üzenem, hogy még mindig nem vettem le -, főzni, adni cukrot a furcsa szomszéd bácsinak, és közben Jasont sasolni, hogy mentsen meg.
Aztán van az a teljes nyugalom, ami itt is jelen van, amikor csak én vagyok, meg a tündérkék. A nagyi még az állatait is elvitte, csak a lovakat hagyta itt, de hozzájuk egy lány jár, teljesen rendben vagyunk. Elvagyok a növények között, és béke van.
Aztán van az ezek feletti állapot, amikor a nagy békébe meg csendbe betoppan a Vajda Ricsi nevezetű jelenség, aki, legyünk bármennyire is gazdag és előkelő birtokon, pöpecebben néz ki, mindig. A dédike is mindig azt mondta, hogy "Jaj neked, ha Vajdával kezdesz!", aztán amikor mondtam neki, hogy a legjobb barátnőm Eszter, csak sóhajtott. Ariana nem is tudom, hogy bevallotta-e Ricsit. Állítólag a dédike első férje egy Vajda volt. Vagy az első szeretője, sosem tudom a pontos sztorit, de nagy családi cirkusz lett belőle, aztán azért nem nagyon jön be neki a Vajda família.
- Nem szexizni jöttem.
Vonom meg a vállam, de amikor kritizálja életem értelmét, a sprickát - tuti van ám rendes neve is -, akkor megráncolom a orrom, felhúzom a szám, mint egy durcás kacsa, és felé sprickálok egyet a tápoldatod vízből, ami nagyon finom illatú.
- Kidobott az asszony? El se hiszem, hogy végre megjött az esze.
Bántotta a sprickát, így hogyan legyek vele kedves?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felvonom a szemöldököm a megállapítására, miszerint én azt szeretném, hogy őt elhagyja Lili. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Komolyan gondoltam, mit akkor és ott a hülye sértődött elvándorlásában mondtam neki, hogy miattuk, kettejük miatt hiszek a szerelemben. Persze akkor még azt hittem, hogy majd Denis és én megoldjuk a dolgot, hogy elég jó leszek, és hiába mondja, hogy elég jó vagyok, ez nem igaz. Santos az, aki elég jó volt, aki mindvégig elég jó volt, én csak egy piszok jó alternatíva voltam.
- Átgondolandó, de azt hiszem, ha leszbikus lennék, a nővéredet vinném ágyba. Lili és én is szubok vagyunk. Az meg csak ilyen nyeeeh lenne.
Még a kézfejemet is megingatom a levegőben, hogy kifejezzem, nem húznánk együtt sokáig. Mondjuk tény, hogy egy olyan kaliberű ember megtartásához, mint Ricsi, valahogy a kettő között kell mozogni, és jól kell tudni domináns és alárendelt szerepet is vállalni, de én nem vagyok vevő ennyire ezekre a dolgokra. Eszterben sokkal több a potenciál arra, hogy ledomináljon, szóval ja, ha nővel mennék tovább, biztos, hogy Esztert választanám.
- Mert elérted, hogy belédszeressen, de dobtad, amikor kiderült, hogy elvetette a gyereket, akivel tizenévesen lett terhes, aztán mérges voltál, Lili felmérgesített, lefeküdtél vele, majd nem beszéltetek róla, aztán csóró próbálkozott, de te hárítottál, én fogtam a fejem, hogy mekkora egy hülye vagy, megmondtam a kislánynak, hogy tegye oda magát, vagy csak ez a pancsolt puncs állapot lesz, mert hát ti "neeeem vonzódtok egymáshoz meg ti csak baráááátok vagytok" maszlagot tolta, aztán végre lépett, és rájöttél, hogy az égiek ezt a lányt neked rakták össze.
Egy szuszra mondom el a sztorit, szusszanva egyet a végén, mert igen, és végig ott voltam. A fodrászok mellett a varrónők is remek hallgatóságként vannak feltüntetve.
- Ariana a nővérem! Nem hiszlek el Ricsárdka. Jeannie, Helena, Ariana, majd Cath, csak a negyedik vagyok, sőt, Jeannie, Helena, Faith, June, Ariana és csak aztán én. Tök sok nővérem van.
Borzalmas, pedig az olyan mágus nyünyöknek mint ő meg én tisztában kell lenniük a naaaagy máguscsaládokkal, mert ha összepároztatnak minket, csak félbolond gyerekeink születhetnek.
- Gyászolok és az elengedés művészetét tanulom. Szakítottam a pasimmal, távolságot kértem a férjemtől, és mivel mind a ketten Bogolyfalván vannak, leléptem ide.
Mutatok körbe a csodás környezeten, aztán homlokráncolva fordulok vissza.
- De te, te mit keresel itt, de komolyan? Megmented a lelkem, vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ez is egyfajta pszichológia, amíg te beszélsz, addig a másiknak esélye sincs rákérdezni, hogy mi a francot művelsz, mert hát nálam a dédin kívül mindenki azt kérdezi, hogy mi a francot művelek, és őszintén, nem tudom rá a választ.
- Az van Ricsi, hogy csinálhatnánk hármasban, de egy idő után kirúgnánk az ágyból, de nem ezért nem csináljuk, hanem mert nem tudod elviselni, ha bárki hozzáér a tulajdonodhoz.
Ezért nem hozza Lili magával, amikor méretet veszek róla, hiszen nem egyszer, szinte meztelenül áll előttem, miközben én a combjait méricskélem, vagy éppen a derekát. Azt mondta, szerinte Ricsit ez is furcsán érintené, és nem akarja, hogy furcsán érintse.
- Irigylem őt.
Vallom be csendesen, mert mi ilyen dolgokról ugye nem beszélünk, mert Ricsinek nincs gyenge pontja, kivéve Esztert, de el tudom képzelni, hogy ha egy olyan helyzetbe kerülne, mint Denis, amikor a legilimencia vizsgáját csinálta, akkor ő is elveszítené a fejét, hiszen a barátnője is ellenkezne az elrablás ellen, őt is bántanák, ahogy engem bántottak.
- Nem tudom.
Felelem őszintén, gondolkodás nélkül, miközben lassan közelebb lépkedek a kanapéhoz, és vigyázva, hogy ne lépjek rá a fekvő fiúra, felülök a háttámlára, és a tarkómat simogatva nézek rá, ismer, tudja, hogy zavarban vagyok, hogy frusztrál ez a téma, túlontúl. De ugyanakkor hálás vagyok azért, hogy ő van itt, mert ő Ricsi, aki olyan tanácsot tud adni nekem, amit más nem.
- Szerintem én tizenévesen megőrültem, csak senki sem meri kimondani, hogy egy ideggyenge bolond vagyok.
Zavart mosollyal pillantok le Ricsire, miközben finoman megvonom a vállam, és érzem, ahogy a zavar már az arcomra is kiült, egyre pirosodom.
- Tényleg elmennél egy ilyen bárba? Szerintem már azzal is kiakasztod, hogy velem vagy.
Ezzel pedig nem elküldeni akarom, csak tényeket közölni. Ismerem a féltékenységet, és úgy ismerem, hogy nekem el kellett engednem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek, azért, hogy boldog legyen valakivel, akit boldoggá akart tenni. Denis, amióta csak rájött, hogy Santost szereti, azon dolgozott, hogy a nő boldog legyen. Vele lett volna, felvállalta volna a szerelmüket, a feleségének akarta, és idővel családot is alapított volna vele. Én pedig támogattam, miközben éreztem, ahogy a szívem és az elmém is megroppan. Csak remélem, hogy Ricsi nem fogja ezt a végzetes hibát elkövetni, bár nagyon jó úton halad, ha minden igaz.
- Umm. Ami biztos, hogy szeretem Denist. Hol szerelemmel, hol szomorú szerelemmel, hol barátilag, hol társként, de szeretem őt. Az életemnél is jobban. Tudom ostobaság, de amikor a műtőasztalon feküdtem, kétszer is feladtam, mert nem akartam végignézni, ahogy már nem az életem része, de visszajöttem, mert nem akartam, hogy feleméssze a bűntudat, hogy ő ölt meg.
Ricsi tudja, hiszen rákérdezett és én nem tagadtam, hogy Denis volt az, de én voltam, aki kiprovokálta. Az én bűnöm. A gyűrűmet forgatom az ujjamon, és közben hosszan kiengedem a levegőt.
- Mindig azt mondja, hogy én nem a szamár vagyok, hogy ne úgy gondoljak magamra, mint a szamárra, aki jó a ló helyett is, de tudod, ha nem fekszel le más lányokkal, köztük a saját feleségeddel sem, mert van egy nő, aki a minden, akkor te szamár vagy. Tehetsz bármit. Annyira szerettem volna én lenni az a kibaszott ló, és esküszöm neked, hogy még az utolsó utáni pillanatban is azt reméltem, hogy engem mond, hogy én többet jelentek neki. Szörnyen ostobának érzem magam emiatt.
A gyűrűt visszahelyezem az eredeti pozíciójába, könyökeimmel megtámaszkodom a térdeimen, ujjaimat összefogom magam előtt, és az orromat támasztom meg rajta, mint valami nagy, öreg bölcs.
- A másik, normális. Túl normális. Rendben, apa. Vannak gyerekei. Egyedül neveli őket, semmi dráma, van anyjuk, de nem igazán anya típus. Sokat beszélgettünk, jó volt vele lenni, minden pillanat jó volt vele. Nem olyan intenzív, mint Denisszel, de békés, nyugodt. Mellette magamat látom, egy tíz év múlvai magamat, de mi van, ha előbb jön az, amit elterveztem? Mi van, ha én most találtam meg azt, aki szeretne egy életen át, és akit tudnék szeretni? Szerethetem, ha nem olyan intenzíven, de őszintén szeretem, mint Denist? Mi van, ha Denis sosem szűnik meg igazán bennem? Mi van, ha elcseszem? Nem akarom elcseszni, vele nem, és félek, hogy ez a távolság és időkérés most éppen az. Nem az a bajom, hogy benne nem vagyok biztos, mert biztos vagyok. Én magamban nem vagyok biztos. Ha azt mondom, hogy őt választom, elveszítem Denist?
Annyit kérdést teszek fel, hogy érezheti, tényleg bolond vagyok, és lassan megőrülök. Megdörzsölve a szemeimet nézek le rá.
- Talán remetének kéne maradnom. Én csak ruhákat akartam tervezni, ez volt a vágyam, meg, hogy huszonkilenc évesen szüljek egy gyereket. Erre itt vagyok húsz évesen a sokadik összeomlás szélén. Hát ezt nagyon nem így terveztem. Elcsesztem, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak nézem őt, és érzem, ahogy a szívem egy ütemet kihagy, majd hevesebben kezd el verni, és hiába próbálom leplezni, zavarom az arcomra is kiül. Látom, ismerem, tudom, milyen az, amikor egy pillanat alatt idegessé válik, és bármennyire is minimálisan jelenik ez meg akkor, amikor dolgozik, látszik amikor a barátaival van, amikor nem kell takargatnia a benne dúló háborút. Ezt pedig most én indítottam el.
- Így, de nem rossz értelemben. Én tényleg irigylem őt azért, amit látom, hogy neked jelent. Nem vagyok benne a kapcsolatotokban, csak mint küldő szemlélő tudok nyilatkozni.
Talán nem a jó szót használtam rá, de azt hiszem arra, amik ők jelenleg az én meglátásaim szerint, talán nincs is jó szó. Érzem Lilin, hogy megváltozott, sokkal zárkózottabb lett, és máshogy csillan a szeme, amikor róla beszél, már nem olyan, mint volt. Szereti. Szerelemmel és szíve minden szeretetével, mégis, elcsendesedett.
- Lili engem egy kacsára emlékeztet. Mármint konkrétan egy kacsára. Amikor gyerek voltam, apa kivitt az udvarba, oda, hátra, a dédi kacsákat tartott.
Elmutatok a kert hátsó végébe, ahol régen a szárnyasok éltek, volt kis tavuk és minden jó, de már nincsenek egy ideje, amióta a dédi egyedül van, és azt hiszem, ez így van jól.
- Volt közöttük egy nagyon beteg, senki sem tudta, hogy mi támadta meg, minden előjel nélkül. Amikor apa meg akarta szabadítani a szenvedéseitől, elkezdett menekülni. De nem úgy, mint a normális kacsák, játszott apával. Mindig becsusszant a kezei közé, majd kiugrott. A határait feszegette. Aztán eljött egy pont, amikor egyszer csak felállt egy rönkre, és lehajtotta a fejét, mint aki megadta magát. Egy ideje ezt érzem nála is, hogy megadta magát, csak, hogy veled lehessen. Hogy kész bármilyen áldozatot és büntetést elviselni, mert már nem tud nélküled élni.
A végén elcsendesedem, mert tudom, hogy a kapcsolatunk alapja az őszinteség, de nem akarok beletenyerelni olyan szinten, hogy Ricsi hazamenjen, összecsomagoljon és elhagyja Lilit. Nem akarom ezt az egészet összetörni pont akkor, amikor a legtörékenyebbnek tűnik. És csak remélem, hogy Ricsi megérti, amit mondani szeretnék.
- Tulajdon és tulajdon között is van különbség. Vannak emberek, akik szeretnek birtokolni és emberek, akik szeretnek birtokolttá válni. Attól még nem válsz rossz emberré egy kapcsolatban az én nézőpontom szerint, mert birtokló vagy. Nem bírálom a kapcsolatodat, főleg nem negatív értelemben, mert bár lenne olyan ember a Földön, mint aki annyi mindent ki tud hozni belőlem, sőt belőlünk, mint ti egymásból.
De nincs. Azt hittem, tényleg azt hittem, hogy nekem Denis a Ricsim, és még mindig, a szívem egy részében ezt hiszem, de Ricsinél egy ponton túl nem volt kérdés, hogy Lilit szereti és Lilivel marad, én pedig ezt hiányolom az egészből.
Lecsúszok Ricsi mellé, fejemet a támlának döntöm, lehunyom a szemem, és csak hallgatom az összefoglalóját. Más nézőpontok, ugyebár. Mi szerintem jó barátok vagyunk, csak kicsit kegyetlenek egymással. Én egy lelőtt kacsához hasonlítom a barátnőjét, ő meg arra biztat, hogy mindenkit hagyjak el. Mindenkit is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy még szerelmes vagyok Denisbe. De ő az én Lilim. Nem tudnék nélküle élni, mert már a részemmé vált. Fejlődtem és változtam általa, és jó irányba. Nem érdekel, hogy más nőkkel van, egyáltalán nem. Volt egy bájital. Ezt még korábban nem meséltem neked. Felszínre törtek tőle az érzései. Olyan volt, mint egy kis nyünny. És azt mondta, két nőbe szerelmes. Meglepetés, az egyik én vagyok. Szó szót követett, és azt mondtam neki, hogy tudom, hogy a másik nő is szerelmes belé, és ha szeretné, akkor mutassa ki, amit érez. Tudtam, hogy el fog menni, mégis, reménykedtem benne, hogy nem.
Mire a történet végére érek, már nyitva van a szemem, és Ricsit nézem. Aztán sóhajtok egyet, és horkatva felülök, elhúzom a lábaimat is.
- Aztán persze a nő terhes lett valaki mástól, és egy ideig szerintem elvárta, hogy Denis, ha már szerelmes belé, akkor örüljön annak, hogy ő terhes. Persze nem így lett, de az érzések nem olyanok, amik könnyen elmúlnak, és szerintem még most is úgy van, hogy bármit megtenne, hogy visszafordítsa ezt az egészet.
És jön megint a szó, szépen körbeértünk, megforgatom az ujjamon a gyűrűt, és megvonom a vállam. Én nem vagyok ilyen emancipanci nő, aki egyenjogú meg önmegvalósító. Én szerettem a házasságom, nagyon sokáig boldog voltam benne. Aztán változtak a dolgok, és tőlem csak annyi kellett, hogy a felmerülő problémákat oldjam meg. Nem láttam egy idő után más hasznomat, és nekem ezért fájt mérhetetlenül az a gyűrű, amikor a tenyeremben landolt.
- Szerinted valaha meg fogsz bocsátani Lilinek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Figyelek rá, minden szavára, és arra, ahogy megnyilatkozik. Pont ez az, amit szeretek benne, bennük, a kapcsolatukban. Hogy vannak problémáik, felvállalják, kimondják, de nem élik meg úgy, minta ezen nem lehetne változtatni, nem verik magukat a földhöz, és nem is játsszák el, hogy minden csodálatos, és ők a legtökéletesebbek, hogy ők egy igazi nyerő páros (haha, tudom - a szerk.), nincs ebben semmi színészkedés. Ez pedig így tökéletes. Ajkaim elnyílnak, hogy válaszoljak neki, de mire megtenném, ebben a felfokozottan szinte már romantikusan őszinte pillanatban, megint beszélni kezd, sőt nevetni is.
- Vagy már meg is szült.
Nem tudom Santos éppen milyen stádiumban van, de igen, a lényeg az, hogy nagyon terhes volt, nagyon mástól és én nagyon ejtve lettem. De a kérdésre, hogy együtt tudnék-e lenni Denisszel, kerülöm a választ. Mert nem tudom. Ricsi az első, aki tényleg felteszi nekem ezt a kérdést, és olyan szinten első, hogy még én magam sem tettem fel ezt a kérdést magamnak, és itt és most, ebbe a kanapéba süppedve jövök rá, hogy nem tudom a választ, hogy fogalmam sincs, hogy képes lennék-e még Denisszel lenni. Szeretnék, ezt tudom. De tudok is? Talán a szerelem nem elég.
- Nem?
Nézek rá döbbenten, és felkászálódva a tenyerem Ricsi homlokára teszem, de az csak kellemesen ember meleg, így közelebb hajolok hozzá, és mélyen a szemébe nézek.
- Elraboltak az ufók? Ki vagy te és hová tetted az én Ricsimet? Még, hogy nem szégyellnél! Felháborító! Öt perc Ricsárdka, öt, és kész vagyok. Maradj itt.  
Ami öt az öt, ilyenkor. Csak egy másik ruha, szempillaspirál és kész is. A hajam leengedem, eléggé feltűnő jelenség vagyok így is, nem kell túltolni. Visszaérve testszínű harisnyát, hosszú combközépig érő, fekete csizmát és smaragdzöld egyberuhát viselek, aminek ejtett válla van, így a bal vállam teljesen fedetlen. Kezemben fekete bőrkabát, így érkezem meg a hozzám illő illatfelhőben.
- Amúgy, létezik olyan misztikum, mint a szeretet nyelv. Öt van belőle. Lilié az érintés, és te pont azt tagadod meg, ami a legfontosabb számára, ami hozzád köti őt. Ha lefeküdt volna Denisszel se lenne akkora bűntudata, mint a csók miatt. Ott mart, ahol a legjobban fáj, csak nem számolt vele, hogy saját magát is megsebzi. Elég szexi ez így?
Fordulok körbe, nem mintha számítana, mert a cicibárok fő ismérve, hogy nem is engednek be oda nőket, de hátha velem kivételt tesznek. Mondjuk még mindig undorítónak tartom a sajttorta ízű sört, ezért is nem vittem neki soha. Viszont ha rendben van, akkor indulhatunk. Maximum máshol kötünk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Végül elmentem, és ahogy lenni szokott, mivel nem valami nagy romntikus drámai film befejezését éltük meg, el is késtem. Azt hiszem, valahol mélyen Ricsinek volt igaza, főleg, mivel nekem is igazam volt, látom ám, hogy legalább ők ketten majd kicsattannak a boldogságtól, és ehhez az kellett, hogy azt mondja egy kívül álló személy, hogy "csókold már meg!" Puff, egy csók, aztán olyan lett minden, mint régen. Így kell ezt csinálni kérem szépen. Ennyi. Lehet, hogy rossz szakon vagyok? Lehet nem is gyámügyesnek kellene lennem, hanem pszichológusnak. Dr. Payne rendel. Ah, mégiscsak meg kéne tartanom a válás után is a nevemet, és akkor lehetnék Dr. Brightmore, elkülönülve a bátyámtól, de áh, az sem jó, mert ha meg Denis is végez, akkor meg ő is doktor lesz. Sajnos megint férjhez kell mennem, valakihez, aki nem akar doktor lenni, és elég jól megy a neve a doktor előtaghoz. Vagy, megmaradok a saját területemen, és elvesz egy másik doktor. Az is jól hangzik, hogy Dr. és Mrs. umm, mondjuk Eisenberg. Nem ismerek egy Dr. Eisenberget sem persze, szóval nagyon kicsi az esélye, hogy én a felesége legyek, de van még pár hónapom, bármi lehet. Igen, tudni kell nevetni a nyomorunkon, máshogy nem is lehet ezt az egészet túlélni. Azért elnevetgélek itt, miközben a ruhákat hajtogatom. A nap is süt, mi baj lehetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ah, ilyenkor mindig olyan kis szexinek érzem magam.
Fordulok felé mosolyogva, kedvesen, mert valljuk be, amikor ilyen szépen szól hozzám, akkor tudom, hogy akar tőlem valamit. Nyilván a legegyértelműbb, vagyis a szex ki van zárva, hiszen azt mondta, amíg van valaki fontos az életemben, nem, és nyilván, ahogy ő sem tűnt el varázsütésre, úgy a másik fél sem fog, idő kell. Szóval szinte izgalommal tölt el, vajon mit szeretne, de amikor mond, az azért megdöbbent.
- Mi?
Nem biztos, hogy olyan jól terjed a hang, mint, ahogy kellene. Lehet ezért volt ilyen jó áron a ház, mert tompítja az üzeneteket.
- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem.
Nem értem, vagyis de, csak a miértet nem értem, de úgy tűnik, ilyen a karmám. Nem engem választottál, léptem, és pont nem érdekel, hogy a másik fickó is lelépett. Üdv az életemben.
- Nos, főztem kávét, szerintem rád férne.
Felelem csendesen, és nem is rá nézve. Visszafordulok a ruhák felé, és a kupacból elkezdem kiválogatni azt a részét, ami hozzá tartozik. Kávé tényleg van, de ez inkább annak szólt, hogy most jobban tenné, ha kimenne innen, és nem jönne utánam, amíg összeszedem a cuccait. Csak ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha befejeztem a pakolást, majd nekiállok tapsikolni.
Felelem morcosan, mert egyáltalán nem vagyok vevő erre a bújkálódásra, amikor bejelenti, hogy ő most éppen elköltözik.
- Nem nagyon értem, hogy ez miért jó, de igazából ez egy tény, nem egy opció, szóval nem nagyon értem, hogy miért beszélünk róla. Összepakolok neked mindent.
Nem akarok haragudni rá, de valahogy mégis haragszom. Nem nagyon, de annyira eléggé, hogy morogva válaszoljak neki, és úgy csináljak, mint akit nem hat meg a nyomulása. Egy kicsit azért meghat.
- Jó nő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Örüljek? Azért egy kicsit morbid az, hogy "Nem hagylak el soha, de segíts pakolni, mert elköltözöm".
Még a macskakörmöket is megrajzolom a levegőben, mert ez a mondat körülbelül annyit tesz, hogy nem annyira jó neki itthon lenni. Hát pedig azért nem nagyon hiszem, hogy panaszkodnia kéne a kiszolgálásra, mert mindent megkapott.
- Mivan? Egy férfi miatt költözöl el? Jézusom, megitattak veled valamit? Nem érzed furcsán magad? Nem feltétlen amortencia, mert akkor nem ölelgetnél engem, de lehet akár egy komolyabb hatású, de kevésbé ismert szerelmi bájital is.
Persze, hogy megyek utána, hát azért ne. Egy férfi miatt csomagolok össze, és költözik el.
- Most, mint a húgod ápolója kérdezlek a lehető legkomolyabban, de... megvizsgálhatlak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha annyira lakótársat akarsz, ide is hozhattad volna.
Elvégre van még egy üres szoba, szóval nem nagyon értem, hogy miért kell neki elmennie, de inkább csak megadóan felemelem a kezeimet.
- Összecsomagolom a cuccaidat. Viszel mindent?
Nem fogom megérteni, tényleg nem. Én csak egy nyugodt napot szerettem volna, erre... nem is értem, mit hittem.
- A hülye családi vacsorára eljössz velem, vagy menjek egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Rendben.
Nem felelek neki arra, hogy idegesítő vagyok, szerintem meg ő az idegesítő, szóval egy-egy. Mindenesetre elkezdem összepakolni a cuccait, először azokat, amik itt lent vannak, aztán indulok majd csak az emeletre, hogy onnan is összeszedjek mindent. A lépcső alatti tárolóból kiszedem az egyik nagyobb bőröndöt, és leguggolva elkezdem szépen belehajtogatni a cuccait.
- A karácsonyi, huszonötödikén. Tudod, minden férj, feleség, barátnő, barát, gyerek, anya meg az apám. A nagy boldog család.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azért ő meg én meg a fal, főleg ha az váratlanul ér, még mindig meg tud lepni egy kicsit, a szemeim kissé szélesebbre nyílnak, de köszönjük szépen az okklumenciának, a veszekedésünk alapjául szolgáló érzelmi és gondolati gócot olyan mélyen tartom, hogy tudom, esélye sincs meghallani.
- Azért remélem tudod, hogy jobb helyeken ez már családon belüli erőszak.
Felelem teljesen nyugodtan, ezzel is hagyva magamnak pár pillanatot, hogy kimondjam.
- Mert még hónapjaink vannak márciusig. Akkor is elég nehéz lenne ez, de arra legalább lélekben készülök. Ezzel most nem tudok mit kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Te hülye vagy.
Nevetem el magam, mert tényleg hülye, de a nevetés hamar átmegy nyögésbe, mert Denis ha valamit tud, akkor azt, hogy hol kezdjen neki a puhításomnak, és azért így, hogy hivatalosan is egyedülálló vagyok, aki a felesége, azért másabb a távolságtartás. Nem tartozom senkinek elszámolással, így azt csinálok a férjemmel, amit csak akarok, ha éppen a pólójától szabadítom meg, akkor azt. Nem vagyok rest viszonozni a csókjait, és éppen a vállánál járok, amikor jön a következő megjegyzése, én meg egy aprót beleharapok a bőrébe.
- Most azt mondod, hangos vagyok amikor ébren vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Így szeretlek.
Bólintok egyet kábultan, mert ilyenkor azért kimondom a kimondhatót, aztán tessék, mit csinál, azt, amit mindig. Elkezdi, majd ellép.
- Utállak. Komolyan mondom Brightmore, ha mi egy nap még szexelni fogunk, azt beírom a naptárba. De nem hozhatod fel válóoknak, hogy nem voltam együttműködő. Hm. Mondjuk én felhozhatom, hogy már nem működik úgy a dolog, mint régen.
Hogy ezt szemléltessem, a mutatóujjam szemmagasságban, szomorú arccal begörbítem. Valami oka biztos van, hogy nem jutottunk innen tovább mostanság.
- Pedig nincsen rajtam fehérnemű.
Suttogom még az ajkaiba, mielőtt ellépek tőle, hogy ha kicsit felpiszkálva is az elmém meg  testem, de tovább pakoljak.
- Talán neked, talán a következő férjemnek, vagy a szeretőmnek, akinek mindene működik.
A végét már kiabálom, mert fentről is össze kell szednem a holmiját, és azzal engem most nem engesztelt ki, hogy csak velem hajlandó aludni. Most még nem békéltem meg a ténnyel, hogy elköltözik.
- Amúgy, a pasid mennyire házias? Van egy életmentő listám a leghasznosabb bűbájokról egy háztartásban, elcsomagoljam?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az a nagy helyzet Denis, kisbarátom, hogy öregszem, és tudod, már nem fog úgy az agyam. Nem is tudom, hogy jó-e veled szexelni.
Nyilván tudom, hogy jó, de ki vagyok én, hogy elnézzem neki a tényt. hogy az olyan nagyon régen volt. Komolyan régen, még a nő előtt, azóta mintha tényleg nem működne a dolog.
- A kis Brightmore. Mintha mostanában nem igazán kelne életre. Lehet, hogy el kéne mennünk párterápiára, ha már az sem izgat fel, hogy a bugyimmal se kell bíbelődnöd.
Mondjuk lehet, hogy pont ez a baj, és így fog kiderülni, hogy Denis bizony nagy fehérnemű függő, és igazából mivel kényelmesbe nyomom itthon, nem gerjed. Ah, előbb is kitalálhatta volna.
- Ez most komooo...
Jó, oké, csókolózunk, és nem is akárhogy, ilyenkor azért érdemes befogni, és rákoncentrálni arra, hogy legalább az ajkaimnak jó legyen. Aztán puff, ő balra el, én meg pakolhatok, aztán még az ajtót se csukja be.
- Egy rohadék vagy Brightmore, az voltál és mindig is az maradsz!
Hogy ezt nyomatékosítsam is, a kiabáláson túl még középső ujjamat is a világ csodájára küldöm. A világ és Manci néni csodájára.
- Csókolom! Béla bácsi egyben van? Na, szuper! Csókolom!
Becsukva az ajtót nevetek, és elkezdem összerakni a cuccát, mert hát attól még haragszom rá, de megcsinálom, és végre a szó is eszembe jut, amit egész idáig kerestem: Impotens. Áh, majd ha visszajön, akkor elmesélem neki. Komolyan elköltözik egy fiú miatt. Valami nagyon nagy baj lehet velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hogy mikor lettem én apa kicsi lány? Nem tudom. Volt időszak, amikor az voltam, aztán hirtelen már nem voltam, most meg megint egy csapásra azzá váltam. Sokáig nem értettem, hogy miért éppen én, de amikor egy csodálatos, valóban gyönyörű, fehér ruhába akartak bújtatni, akkor megértettem, hogy éppen próbálják eladni, hogy szűzies gyermek vagyok, aki éppen élete szerelmét keresni. De hát ez nagyon nem igaz, ha az ujjamon lévő gyűrű és a vezetéknevem ne lenne elég utalás arra, hogy férjnél vagyok.
Azonban, ahogy én, úgy apa is tudja, hogy el fog jönni a március, melynek végén, ha tetszik, ha nem, Denis és én más-más irányba indulunk. Ami azt illeti, ő a költözéssel határozottan kinyilatkoztatta, hogy válna, éppen, amikor felhoztam volna neki, hogy mi lenne, ha nem tennénk. Végül nem hoztam fel neki, és nem mondtam semmit, csak, mint mindig, most is, elrejtettem elmém arany kis ládikójába a vágyat. Anno azért kezdtem el az okklumenciát, hogy Denist védjem a minisztérium emberei előtt, most pedig azért gyakorolok kitartó szorgalommal, hogy magamat rejtsem el. Nincs még egy olyan alkalom, hogy én előtte ebben a témában könyörgök, hátha máshogy gondol rám. Hátha marad.
Ezért is jöttem ma el, vörösre festett hajam leomló hullámokban keretezi az arcom. Olyan sötét vörös, hogy helyenként már barnának látszik, de nem baj, mert ez csodálatosan kiemeli a ruhát, ami rózsaszín. A fűzős betét benne kicsit meglepett, így amúgy se kis melleimet még nagyobbnak engedi mutatni, kissé talán túlzottan is rákoncentrál a lányokra, de nem baj, apa boldog. Vadászónak tűnök benne, mégis roppantmód ártatlannak. Köszönjük a műszempilla feltalálójának, hogy bambivá varázsolhattam magam ma este is.
- Konrád. Illetve, polgármester úr, örülök, hogy személyesen is megismerhettem, végre.
És igen, tudom, hogy mi folyik itt, hiszen a szüleink is itt állnak mellettünk, és komolyan mondom, valahol mókás és kínos is ez, mintha nem menne nekünk egyedül is, vagy, mintha én lennék számára az ideális feleség. Nos, nem hiszem, de mindenesetre mókás. Poldármesterné lehetnék. Bogolyfalva first lady-je. Hát, minden móka egy ideig.
- Éppen azt mondtam édesapámnak, hogy megtekinteném az falut. Volna kedve esetleg elkísérni egy rövid sétára?
Mivel Kunszenilla mondjuk ki, a halálán van, és ez a sok ember hirtelen azt hiszi, hogy meg lehet ezt oldani. De vajon tényleg? Érdekes ötlet. Azonban, valahogy a férfi érdekesebb, a tekintete, mintha képes lenne pirulásig nézni. De még állom a sarat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Végtelenül hálás vagyok, amiért igent mond, noha tudom, hogy nem nagyon mondhat nemet, mert az illem, meg a mellettünk álló szülőhad megkövetelik, hogy igenis adjon egy esélyt, és ha már ilyen remek lehetőség van, mint egy séta, ragadja meg. Utálom, ha úgy néznek rám, mint most, érzem, ahogy mindenki végigmér. Mintha már most azon elmélkednének, hogy mire vagyok alkalmas.
~ Vékony a dereka, de széles a csípője. A képen, amit mutattak, karakteresebb volt az arca, most olyan angyali inkább. ~
Gondolhatják a velem szemben állók, akik már most az utódláson elmélkedhetnek, hiszen látjuk mind, hogy a férfinek illő volna unokákat prezentálni. Nem véletlenül nem korabeli nőket keresnek neki. A férfi örök, az asszony öreg. Más-más szinten mérik a korunk.
~ Csak a pillák, azok az átkozott műszempillák, Catherine! ~
Anyám fejében nyilván ez a gondolat van, és hosszú idő óta ez volna a legemberibb gondolata az irányomba. Mintha képes lennék még elérzékenyülni vele kapcsolatban, hogy azt feltételezem, ezen, és nem a kiváló kapcsolatokon morfondírozik, amiket általam építhet. Ugyan, persze, hogy a kapcsolatokon elmélkedik, hiszen ismerem. Egy valakit tudok, akinek ez nem tetszik, nem az összehozás, hanem az, hogy elmennék innen. Apa, aki látni szeretne, nehogy olyat mondjak, ami ellentétes azzal, amit ő állított. Vajon mit mondott, hogy a házasságom tragédia? Hogy a férjem csak árt nekem? Hogy átmosta az agyam, és szükségem volna valakire, aki megnevelne? Egy erős és határozott férfira? Egy idősebb, érettebb szellemre, aki utat mutatna nekem? Úgyis tagadna mindent, de ha lenne egy kiváló láthatatlanná tévő köpenyem, akkor mindig a nyomában lennék. Az a baj azonban, hogy hiába az illúziómágia, apa sokszor veszi magát körbe olyan varázslatokkal, melyek lebuktatnának. A láthatatlanná tévő köpenyek meg mostanában arany árban vannak, minőségük pedig olyan silány, hogy előbb válok animágussá, mint, hogy pénzt adjak értük, és még le is bukjak.
- Köszönöm.
Figyelmes, markáns, magas. Nem tudom, hogy bennem mégis mit láthatna, ami miatt azt mondhatja, hogy megérek egy próbát. Vajon gondolhatja ezt egy polgármester? Hogy egy csitri megér egy próbát. Mondjuk, ha az elődje teljesítményére alapoz, akkor mondhatja. Hiszen Wittner három felnőtt gyermek után Lexával kötött házasságot, az évfolyamtársammal, szóval valamit csak gondolhatnak az ilyen magas rangú emberek az olyan korú lányokról mint én. És igen, minden gondolatom veszettül mocskos, ami eszembe jut. Nos, ha erre alapoz, legalább nem okozok neki csalódást, és ezt most úgy mondom, hogy sem szégyenérzet, sem egoizmus nincs a mondatban. Sokkal jobb az, ha nem kényszerként, hanem élvezetként tekintesz rá, főleg, ha olyan vagy, mint én. De vajon, vágyik arra, amire én? Kellemes meglepetés lenne. Azt hiszem, minél tovább nézem, annál jobban vágyom, hogy kiderítsem. Elmélkedek egy most megismert és nekem férjnek szánt férfi szexuális igényeiről. Na jó, erre nyilván nem számítottam, amikor igent mondtam a mai eseményre. Nem bűn arra gondolni, hogy milyen étvágya van. Végül is, azt mondják, hogy politikus feleségnek nem kell karrier, eljótékonykodik az emberekkel, és mikor a férje kívánja, megmutatja, mennyire szerető feleség. És ha jól csinálja, hát kap egy pár szép cipőt, ha meg ügyesen és fiút szül, egy nyaralót. Az is valami, nem?
Könnyednek, már-már felelőtlennek és felhőtlennek tűnhetek fejben, mégis, ahogy nézem őt, miközben öltözik, azon gondolkozom, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Talán csak azért szeretne kijönni, mint én, hogy megszabaduljon a benti kínosságtól, és egyáltalán, fel se merül benne, hogy mit adhatnék neki. Ez elszomorít? Van benne valami érdekes. Nem tudom most még megmondani, hogy mi, de valami. Valami nagyon érdekes. Ismét belé karolok, a ruhatárban álló lány felé egy bájos mosolyt küldve, és kilépve a hűvös estébe, szabadnak érzem magam.
- Ó, tapasztalt vagyok, ne aggódj.
Kuncogok vidáman, és most, hogy már csak magunk vagyunk, nem próbálom játszani a tudatlan szűzlányt, aki bájosan ártatlan, és nem tudja, hogy mi történik körülötte. Csak mert el akarnak adni, mert ez az, attól még nem kell meghazudtolnom magam. Sokkal vidámabban cseng a hangom, olyan, mint lenni szokott, és érezheti a különbséget, hiszen nem jelent problémát letegeznem.
- Látszik rajtuk, hogy odáig vannak az ötletért, de bölcs dolog vajon egy elvált nőt megtenni egy polgármester feleségének?
Elmélkedek a kérdéskörön, mert a válásomkor még nem töltöm be a huszonegyedik életévemet, tehát simán lehet balgaságnak mondani egy két éves házasságot, főleg, ha az tele van küzdelemmel, mert nyilván ezt mondják, biztos vagyok benne, hogy Denis-t mocskolják, de ehhez bizonyítékra van szükségem, és most nem is ezzel szeretnék foglalkozni.
- Ha gyorsan elveszel a válásom után és fejest ugrunk a gyermekáldásba, elnézve a családom méretét és az életkoromat egy tíz maximum tizenhárom kis Daróczy-t legyárthatunk. Ha mindegyik itt alapít családot, mert mondjuk kötelezzük rá őket, akkor van esélye a helynek. Persze egy kis hullámvölgy után. És mondjuk ott, a tó szélén lehetne egy aranyszobrod, meg egy jó kis jellemző beceneved. Lehetnél I. Daróczy "Nemző" Konrád.
Mire a lelkesedésem utolsó szava is kijön belőlem, érzem, hogy kipirultam a nagy lelkesedéstől, és olyan széles mosollyal pillantok fel rá, mintha csak két kis tündér húzná ki a számat. Barna szemeim szerintem még ebben a sötétségben is vidáman csillognak. Egyerűen jobban érzem magam, ha csak ketten vagyunk, és szeretném látni, hogy milyen az igazi arca. Nem hiszem, hogy az, aki ott bent volt.
- Te választottál engem, vagy ők böktek rá apám palettáján a nevemre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Én pedig nem akartam ilyenbe kerülni.
Szerintem senki sem akar, kivéve a nővéremet. Jeannie olyan természetességgel állt anno apa elé, hogy ő válasszon neki férjet, hogy a mai napig kiráz tőle a hideg. Ott voltunk mind, nevettünk, mert azt hittük a nővérem élete első poénján van túl, de nem. Nem viccnek szánta, félrevonultak és alig egy hónappal később egy eljegyzési vacsorán találtuk magunkat. A legutóbbi ilyen eldöntetett jegyességet pedig karácsony másnapján ültük.
- Aztán apámnál beindult a gépszíj, és úgy gondolta, hogy sorban kiházasítja az arra életkorban megfelelő lányait. Én csak a harmadik lettem volna, szóval most nem is lennék férjnél, de szeretem a nővéreimet, és időt akartam nekik nyerni.
Azt, hogy érzelmileg amúgy sem voltam a toppon, mert kevésen múlt csupán, hogy a legjobb barátom, sőt továbbmegyek, a szerelmem majdnem elvette az életem, valahogy szeretem kihagyni az emlékezetemből. Néha még besajog hátul a heg és a tompánál jobban fáj olyankor a fejem, de élek, szóval nem nagyon érzem rosszul magam a ténytől, hogy fáj. Az életet jobban szeretem most már, mint, hogy ilyen miatt panaszkodjak.
- Az első vőlegényem egy negyven éves férfi volt, aki nőt még közelről nem érintett. Én is csak egyszer láttam őt. De politikusi körökben mozgott, apa pedig, valószínűleg először Vajdáéknál próbálkozott.
Csak hát akkor már Ricsinek ott volt Lili, szóval nem találtak közös nevezőt, és bármennyire is jó barátom a két Vajda gyerek, nem volt elég ahhoz, hogy megszerezze nekem a fiút. El sem tudom mondani, hogy mennyire nem bánom ezt a dolgot, mert ha valamit szépnek találok az életben, az az ő kapcsolatuk, és Merlin mentsen meg, hogy akár csak egy fél pillanatnál tovább is belezavarjak az életükbe. Bár meg kell vallanom, Ricsi és én jó páros lettünk volna, de sosem lett volna olyan érzelmi élmény, mint amit rajtuk látok, szóval nem.
- Határozott vagy.
Teszek egy megállapítást arra, hogy ő dönti el, hogy mikor házasodik meg, és nem a szülei határozzák meg. Gondolom, ez eddig náluk egy jó taktika volt, hiszen a politikai pályát egyengették, és nem nézték, hogy szállnak az évek, de vajon továbbra is ki tud állni a döntése mellett? Néha a legváratlanabb helyről kapjuk a legnagyobb pofont. Felpillantok rá, és hiába van az a kicsit talán furcsa érzés a gyomromban, hogy még nem kellene bíznom benne, valami mégis elindul. A tekintete mást mond. Figyelmes, határozott, de mégis, van benne valami megragadó, amivel engem megragadott. Ostobaság volna? Talán, de egyelőre valahogy a bizalomra szavazok.
- Félreérted. Vagy lehet, hogy az apám mondja félre.
Sosem lehet tudni, hogy mégis mivel akarnak meggyőzni egy másik felet egy harmadik mellett döntésről, de, hogy Denis nem vigyázott rám, az sületlenség.
- Denis a legjobb barátom, és azzal, hogy feleségül vett vigyázott rám a leginkább. Nem hagyta, hogy elvigyen egy olyan ember, aki csak árthatna nekem, hiszen ismer. Addig győzködte apát, amíg neki nem adott, és ha nem is politikus, de Denis különleges. Nagyon tehetséges mágus, okos és erős, birtokában van olyan tudásnak, amiről más csak álmodhat. És ez apámnak imponáló volt. Amolyan dísznek szánta a vejei és menyei közé.
Mintha csak egy polcon lennének a beházasodott emberek serlegek, és szabadidejében azokat fényesítgetné. Denis eddig az ékköve volt ennek a polcnak, de most, hogy kimutatta a foga fehérjét, már csak egy sikertelen ezüstérem, akit hátra is tesz az ember, hogy ne szennyezze az aranyakat.
- De Denis makacs. Két évet mondott, hogy két évig leszünk házasok. Apa azt hitte, hogy addigra összejön egy gyerek, és magam mellett tarthatom Denist ezzel, ő pedig mellettem marad. Csakhogy egyikünk sem akar még hosszú ideig gyereket. Így ha eljön a március elválunk, mert lejár a két év, és ez nem szerelem, hogy örökké tartson.
Vagy, pont, hogy szerelem, és ezért nem tarthat örökké, mert nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, az érzésekkel. Mosolyogva pillantok fel rá, ahogy félúton járunk már.
- De azért az öreg odateszi magát, most épp a minisztérium vezetőjének legkisebb fiát készül a vejévé tenni. Építi a kis kapcsolatait.