Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Felőlem lehetnek szigorúak, de akkor következetesen, ne olyan... szólok, mer' én a főnök vagyok stílusban - még a hangom is elmélyítettem, a kezeim a csípőmre vágtam és beejtettem a nyakam is, kicsit olyan voltam, mint egy dögkeselyű. Nem vágytam egy ilyen főnökre, még akkor sem, ha Hannah itt volt. Az a nő egy amazon, de komolyan, neki senki nem mondja meg, mit csináljon! Totál elveszett lennék az ő helyzetében...
- Most miva'? - nevettem el magam én is, széttárva a karjaim tanácstalanul. Ha egyszer kényes voltam az ilyesmire, akkor igen, ez meg olyan nagyon magas labda volt, ami szinte könyörgött érte, hogy lecsapjam. Nem mellesleg igen jó volt őt nevetni látni.
Kyle tényleg aranyos volt a sok kis mini mellett, az egyik kislány alig ért a térdéig, olyan nagyon meseszerű volt az egész jelenet, ahogy lehajolt érte, hogy kikisérje a mosdóba.
- Azon elfér? Még az én lábam is leérne róla! - csodálkoztam el, lepillantva sürgősen a tappancsaimra, amik nem arról voltak híresek, hogy olyan légies magasságokba emeltek volna. Mondhatjuk, hogy nem voltam különösebben egy modell alkat, asszem... De cserébe nagyon tudok szeretni és egy egész kókuszgolyó befér az arcomba, ezek elég nagy kvalitások!
- Nem esküdnék meg rá, de szerintem igen... mármint, ha a dolgozók nagy része nem hajlandó együtt dolgozni az új igazgatóval, az kinek jó? - értetlenkedtem kicsit, de ugye a törvények nem mindig logikusak, leginkább sehol sem. Mint a nők egyenjogúsága, meg nincs megkülönböztetés... aha. Sure thing, Alaptörvények.
- Olyasmi, igazából régen is akartam egy ilyet, nagyon sok... képem van közös emlékekkel és sosem jutottam el odáig, hogy tényleg albumba rendezve odaadjam neki... - vontam meg a vállamat, de aztán csak lelkes pillantással néztem a lányra, olyan hatalmas, csillogó szemekkel. Szerettem, mikor valaki hajlandó volt kreatív időtöltést kitalálni velem. - Jaj, nagyon jó lesz, hidd el, nem bánod meg! Hát... Nem tudom. Olyan marslakónak érzem magam néha.
Szükségesnek éreztem hozzátenni, mert mostanság rajta is látszott, hogy nem nagyon van helyén az önbizalma, én pedig éreztetni akartam vele, hogy én is csak máz vagyok ám, alatta sokkal kevesebb van, mint azt az ember hinné. Az eltűnésre biccentettem párat, az ajkamba harapva, majd visszapillantottam rá. Pontosan tudtam, milyen ez.
- Vannak helyzetek, mikor az ember azt érzi, hogy nincs rá megoldás... de van. Lesz ez még máshogy, hidd el!
Legalábbis, a saját példámból nagyon is így tűnt, akkor egy csődtömegnek éreztem magamat, most pedig egyetemre járok, van munkám és találkoztam... vele is. Ha akkor lelépek a dokkról, most nem beszélgetnénk itt.
- Tudod, hogy ez nem megoldás, ugye? De ha ki akarod próbálni... gyere el velem fotózni! Senkinek nem kell szólnunk róla, csak összerakod a cuccod és lelépünk. Te, meg én. - Azzal felé nyújtottam a kezemet egészen halvány mosollyal, hogy tudja, én itt vagyok. Nem ismertük egymást rég óta, de az idő relatív. Valaki lehet egészen rövid idő alatt szerves része az életednek. Ezt nálam senki nem tudja jobban. - Akármi van, számíthatsz rám, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát azt gondolom. Találkoztam pár képeddel még tavaly Chicagoban is, azok se voltak rosszak. Időszaki volt, vagy fix? - kérdeztem vissza, mert ugye, sokszor mentünk múzeumba, elég népszerűek voltak az ilyen kultúrkirándulások. Kicsit nehezemre is esett tovább sétálni azoktól a daraboktól, meg úgy hirtelen beszélni is, de a munka az munka. Később visszamentem oda egyedül. Csak hogy biztos legyek benne, hogy tényleg az-e aminek gondoltam.
Kicsit komolyabban el is kellett gondolkoznom, elhúztam a szám, majd hangtalanul számolgattam, milyen évet is írunk és a papírom mikor szereztem meg erről az egész hóbelebancról.
- Jó másfél, két éve...? Valahogy így... Pár hónappal azután, hogy elkezdtem dolgozni - vontam meg a vállamat, mintha ez egy teljesen lényegtelen információ lett volna, ami csak megzavarta a társalgást. Lényegében valahogy így is történt, ha van egy kis eszem, kikerülöm ezt a társalgást. - Ne beszéljünk róla. Itt vagyok. Egyben, semmi bajom, látod? Túléltem...
Mindkét kezem feltartottam, kicsit megmozgattam a buksim is, látszott, hogy mindenem a helyén van, nem történt semmilyen eget rengető tragédia velem. Kicsit elmosolyodtam, főleg a süti után, ami azért némileg oldotta a hangulatot, ha nem is sokkal.
- Azt tudom, mert tehetségem van - húztam ki magam, de aztán elnevettem magam és úgy zuttyantam vissza a normál, enyhén görnyedős tartásomhoz. Kicsit be is szóltam neki, hogy rettenetesen bámul, na, nem mintha zavart volna, de azért mégis kissé jobban zavarban voltam tőle, mint akartam volna. - És megtaláltad őket?
Kíváncsian szegeztem rá a pillantásomat, mielőtt a sütibe mélyesztettem volna a villámat. Ha nem, hát nem, én magam is megeszem, elég fincsi, olyan gyümölcsös és friss. Helyette inkább átnyúltam az asztalon és a kezét az asztalra húzva simítottam végig a kézfején.
- Nem fogok még egyszer eltűnni, ugye tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ugyan, csajszi, túlzol - forgattam egy kicsit a szemem, mert tudom, hogy jól álltak dolgok, de azért nem vagyok egy echte bombázó, akinek tényleg minden passzol. Ahhoz nagyon sokat kellett volna még fejlődnöm. Mondjuk nem ártott volna egy új arc, ami kevésbé olyan, mintha egy kobold gyereke lennék.
- Még a végén, amilyen hercig megvárja, míg az egyik betölti a tizenhetet és elveszi. Manapság ki tudja! - tártam szét a karjaim, de a tekintetemet a kicsi Pankára szegeztem, mert nagyon gyanúsan tartogatta azt a tányért, nem esküdnék meg, hogy nem köt ki a leves nagy része a földön.
Amúgy a felnőtt lét bizonyos szempontból tényleg szívás volt, de nem a legnagyobb, amivel valaha dolgom volt. Persze, sokkal több a felelősség, de azért megvannak a maga pozitívumai, csak nem mindenki látja őket.
- Ne is mondd! Néha csak állok és az van a fejemben, hogy te jó ég, nem kéne erről megkérdezni egy felnőttet?! Aztán rájövök, hogy az én vagyok... - még az ajkaim is összepréseltem kiábrándultan, mert nem éreztem magam elég felelősnek a komoly döntések meghozatalára. Mint hogy Haägen Dazs vagy Grycan fagyi legyen... esetleg Ben & Jerry's.
- Tudom, hogy nem az. Soha nem is lesz az. De hidd el, megéri! - mosolyodtam el, próbáltam kicsit olyan motiválós lenni, még ha nem is voltam ebben soha a legjobb. Meg is fogta a kezemet, mire elmosolyodtam szélesen, finoman megszorongatva a kezét.
- Akár ma este is. Összepakolsz és eltűnünk - bólintottam helyeslően. Nekem megvolt erre a spontaneitásom és a hajlandóságom. Összepakolni és szó nélkül eltűnni... nos. Majdnem szó nélkül. - Panka, kiborul a leves!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hmm, tipikusan az esetednek hangzik. Esett véletlenül az öledbe? - kérdeztem, kicsit megforgatva a szemem, mert bizony, elég rámenősek tudtak lenni a nénik. Volt, amelyik még a grafitfoltot is ledörgölte az álláról, pedig ott sem volt, tudom én, mert direkt lecsekkoltam indulás előtt az ágyon állva. - Minden esetre tetszettek, az egyiket tudom, hogy akkor festetted, mikor még... szóval mellettem.
Elékeztem a legtöbbre, amit akkor csinált, mikor vele voltam, mert az esetek nagy többségében félig rajta henyéltem. Ez elég szomorú, nem? Legalábbis az kéne legyen, asszem. De azért nem mindet, mert közben nekem is dolgozni kellett, amit nem mindig viseltem jól.
Azért bármennyire is próbált higgadt maradni, láttam rajta az idegességet és nem mondhatnám, hogy különösebben el voltam ragadtatva. Nem szerettem, amikor ideges. Tudtam, hogy az, ezt meg is erősítette a tény, hogy a teljes keresztnevemen szólított, én meg összehúztam magam kicsit, a karjaim a mellkasom köré fonva. Önvédelmi mechanizmus, mintha attól tartottam volna, hogy szétesek.
- Anyám? Mármint... ő nem volt ott, Lewy meg Noah vittek haza. Apa k is volt rá akadva, nagyon durván összevesztek, kirakta a cuccait az ajtó elé, hogy most nem akarja látni egy pár hétig - meséltem el elgondolkozva, mert hát, azért ez elég kínos volt, a legtöbb ember ezt nem mondhatja el a saját családjáról. Hogy ilyen undi veszekedések lennének.
Éreztem hogy engem néz, de nem kicsit, hanem olyan igennagyon, amitől az ember zavarba jön és hirtelen az se tudja, hogy hova nézzen.
- Igen? Miért is? - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, ő meg éppen az arcát félig a keze mögé rejtve tanulmányozott tovább. Gondolom, megint sikerült kivigyorognia. - Azért vannak dolgok, amikben tudom, hogy nem mindig szereted húzni az időt.
Néztem rá a szemem sarkából sokatmondó pillantással. Aztán nem sokkal később, szinte kényszeresen nyúltam a keze után, hogy kicsit megsimogassam, közölve, hogy ezúttal nem szeretnék eltűnni csak úgy. Leginkább soha többet, én nem akarom őt bántani.
- Reméltem, hogy nem - vallottam be, kissé nehezebben is szedtem a levegőt, ahogy közelebb hajolt, de aztán csak homlokon csókolt, én meg az ajkamba haraptam. Szeretem, nem? De. Eléggé nagyon. - Oh, tényleg, merre is laksz? Ha már egyszer bármikori megjelenésre van engedélyem? Teri néni tudja, én pedig nem, lássuk be, ez elég szomorú!
Még el is nevettem magam kicsit, mielőtt tovább eszegettem volna a krémes, gyümölcsös sütimet, de a pillantásom nem igen tudtam elszakítani tőle.
- És ezt mégis hogy magyarázod ki neki? "Az unokahúgod? - nevettem el magam, mielőtt az ajkamba haraptam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A festésben az a legszebb, hogy akármikor nekikezdhetsz újra, olyan, mint a biciklizés. Már, ha azt nem vesszük, hogy a biciklid jobb esetben 10 év után is ugyanolyan, csapatsz rá egy kis zsírt és már gurul is. Ezzel ellentétben a festékeim egy része teljesen beszáradt, az ecseteim fele pedig fogalmam sincs, hová tűnt, így elég morcosan sikerült betévedni a helyi boltba.
Lehet, hogy kicsit válogatósabb is vagyok, de a pasztell színű festékekből csak olyan márka volt, amivel volt már rossz tapasztalatom, szóval elhalasztotta ezt az egészet.
De most hétvége van és szabad vagyok, minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ruccantam fel Budanekeresdre, a kedvenc hobbiboltomba. Nem is értettem, hogy lehet ennyi féle festéke egy üzletnek, minden egyes alkalommal elámultam rajta. Szóval felkaptam az egyik kihelyezett kosarat és kicsit talán gyorsabban is sikerült félig pakolnom mindenfélével, mint azt gondoltam volna elsőre. És még csak nem is szégyellem.
Igazából ma egész sokan is voltak ahhoz képest, hogy volt már, hogy egyedül töltöttem itt egy teljes órát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

És akkor képes kinevetni, mert megkérdeztem, hogy az esete volt-e. Kissé dacosan össze is fontam a karomat a mellkasomon.
- Nem annyira vicces ám.
A kijelentésre alig bírtam visszafojtani a mosolyomat, sőt, igazából nem is ment, de mentségemre legyen mondva, hogy én nagyon durván próbálkoztam. Csak kevés sikerrel. Szóval helyette lesunytam a fejem pár pillanatra és hagytam, hogy a hajam az arcomba hulljon.
- Tizennégy éve én még Bob és Bobeket néztem és a legproduktívabb megmozdulásom a kifestőkönyvben volt. - Nem akarom azt mondani, hogy öregebb, csak hogy több tapasztalata van. Ugye, hogy sokkal jobban hangzik ez? Lehet az ilyet is kedvesen megfogalmazni. Éreztem, hogy ez a nyolc év nem olyasmi, amire most rá kéne kérdeznem. Szóval inkább csak elengedtem a dolgot anélkül, hogy egyértelművé tetettem volna vele a dolgot.
Egyértelműen nem volt elragadtatva a dolgoktól, de nem ez volt az egyetlen, amit nem helyeselt volna, ha akkor ott van mellettem. Más kérdés, hogy akkor eszembe se jut a dolgok nagy része. Ördögi kör, nem?
- Tudom. Szeretem őt - nyomtam meg kicsit jobban az alanyt, mint kellett volna. Anya sok dolgot elszúrt kettőnk között, ha akartam is egy időben érteni őt, jóban lenni, az elfogadását és a támogatását... most csak azért beszéltem vele, mert apa párja volt.
- Én én vagyok. Nem szoktam a részeim csak úgy elhagyni az úton, mint Frankenstein szörnye - toltam be egy újabb nagy adag sütit, mielőtt még komolyabban elkezdek lötyögni és csak kiömlik minden a számon válogatás nélkül, mintha egy verbális gyomormosáson esnék át. Nem.
Azt hiszem, hogy stílus alapján be tudtam volna tájolni pontosabban is, hogy melyik ház, de csak sunnyogtam, a tányéromat bámulva pár pillanatig.
- Én is. Már hogy, a faluban lakom. Btw, melletted minden nő szeret beszélni, nem értem mit lepődsz még meg - horkantam fel, kicsit széttrancsírozva a sütit és ennek nagy figyelmet is szentelve, mert ha nem teszem, lehet, hogy tényleg kiakadok. Pedig semmi jogom hozzá. Na ez a durva!
- Úgyis a létező összes rokoni ágat fel fogja sorolni, aminél nem létszükséges, hogy hasonlítsak rád - nevettem el magam kicsit, mert ez valahogy anno is elég népszerű volt. Bármi, csak ne legyen köze hozzám az embernek olyan módon, ami bezavarhat a képbe. - Csokis az ajkad. Csak szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyesekkel ellentétben nála nem tudtam a színezős dolgot beszólásnak élni. Persze, most már, hogy divatosabb volt, annyira nem szoktak piszkálni, de előtte megesett, hogy forgatták a szemüket az emberek, hogy mit is csinálok... pedig.
- Ja, tudom, hiányosan nem jó a kirakós sem - biggyesztettem le a számat, mert pont olyan lehetett volna, ha nagyon durván változom, mint mikor félig kiraktad a képet és az utolsó darabok sosem kerülnek elő. Frusztráló és hiányos. Nem akartam az a fajta lány lenni.
Helyette inkább elmerültem kicsit a beszélgetésben, meg abban is, hogy mennyire hevesen tudott utálkozni a néniken, akik annyira odáig voltak érte. Tudtam, hogy nem igazán kölcsönös ez, de akkor is nagyon tudott irritálni, mert csak takarodjanak onnan és hagyják békén Dustint. Mondjuk azonnal.
- Mintha kicsit elutasítóbb lennél, mint általában - néztem rá sokatmondó pillantással, felvonva mindkét szemöldökömet. Nem, mintha ez nem melengette volna a kicsi lelkemet, mert velem nem volt ilyen! De tudtam, hogy nem szabadna, ezért kicsit több átélést is fektettem szerencsétlen gyümölcsös csoda felboncolásának.
- Elég szomorú, pedig mennyivel boldogabbá tenné az embereket, ha valami abszurdum miatt lógnál velem. Csalódás vagyok - biggyesztettem le az ajkamat, láthatóan elkámpicsorodva. Tényleg az voltam a családom egyes tagjainak, de ezzel nincs mit csinálni. Sz.pás. - Megoldjam neked?
Aztán meg sem vártam a választ, az asztalon lévő szalvétát elmarkolva hajoltam felé, a bal alkaromon támaszkodva meg. Csak aztán a szalvétával nem jutottam semmire, helyette szédítően közel hajoltam, a nyelvem pedig lassan végigfuttattam az ajka szélén, mielőtt még túlgondoltam volna, hogy mit is csinálok. Um... hupsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem tudom elképzelni az amputoportálást, mint művészet. Hangos és veszélyes műtárgyak lennének - grimaszoltam, mert elképzelhetetlen mennyiségű bacilus keringene a körülöttük, sőt akár legyek is, ha nyári kiállítás. Undi. Hiba volt elmenni a Body expora.
- Ühm, vagy úgy - bólintottam, de már nem követtem el azt a hibát, hogy hagyjam az egészet kiülni az arcomra. Mert hát, ha őszinte akarok lenni, semmi közöm nincsen ahhoz, hogy kire, mikor és hogyan néz. - Hm? Nem. Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz.
Nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak... Damn it. Inkább le is tettem a villát, mielőtt még komolyabban pszichopatának tűnök. Esküszöm nem vagyok az, akkor jobb is, ha nem tűnik úgy a külvilág számára.
- Nem tudom, valakit biztos - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ez nem én voltam. Mármint... ha ténylegesen érdekelt volna, hogy mit gondolnak rólam, anno nagyon ki lettem volna borulva, minden egyes alkalommal, mikor megkapta, hogy a húga nagyon tapló... vagy cuki, megadhatná a számát.
Nagyon hamar kötöttem ki az asztallapon támaszkodva, hogy ha már provokálni tud, a következményeit is viselje. Nem egészen ezt vártam, azaz, nem mondom, hogy meglepett... de kicsit mégis. Szerettem volna, ha nem hajol el olyan hamar, de aztán csak felnyüsszenve visszaültem a helyemre. Nincs ez jól így.
- Nem. Nem, nincs - ráztam meg a fejem, azt hiszem, egyre bíborabb árnyalatban, az ajkam harapdálva, a tekintetem az asztallapra szegezve.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A külső szemlélő számára az ilyen boltok elszörnyesztőek tudnak lenni. Mármint tényleg, többnyire nem túl nagyok, jellegzetes illatuk és társaságuk van. Az eladók is nagyon közvetlenek, sőt, már-már tolakodóak tudnak lenni, de én megszoktam. Sőt, az illatukat kifejezetten szerettem, az amortentiámban is vissza-vissza köszönt az a jellegzetes aroma. Azaz, hogy csak pár dolog illata, mint amilyen a frissen bontott tempera, vagy éppen az akvarell festék.
Elgondolkozva pakoltam egyik festéket a másik után, a listámat ellenőrizgetve néha, mert otthon már írtam róla egy skiccet, hogy kb melyik színekre is lenne megint szükségem.
- Mentazöld... aaaa pasztell. Rézvörös - landoltak a kosaramban elég rövi időn belül, majd az ajkamba harapva ácsorogtam a polc előtt, az ajkamon dobolva a mutatóujjammal. Akkor lettem tanúja az öltönyös tanácstalanságnak, aki hát... mondjuk úgy, hogy nem mozgott éppen otthonosan az üzlet polcai közt. Egy pár pillanatig nézelődtem még, majd tettem felé pár lépést, még épp meghagyva az illendő távolságot kettőnk között.  
- Minden rendben? Szinte látom a kétségbeesést meg a kérdőjeleket így körbe a levegőben. Segíthetek? - kérdeztem kissé előre-hátra billegve a tappancsaimon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ez undorító! Tuti sose lesz családja. Vagy kinyírja őket harminckilenc évesen és utána magát is. Ugye nem magadról beszélsz? - fintorogtam, elhúzva a számat és csak aztán pillantottam rá a szemem sarkából. Nem sok bizodalmam volt ehhez az egészhez. Nem mintha ő olyan embereket preparálós pasinak tűnt volna, de a filmekben is mindig meglepődöm. Még akkor is, mikor más szerint teljesen egyértelmű volt.
- Ha nem vigyázol, még a végén azon kapod magad, hogy vontatom a hulládat a sikátorban. Nem akarod te azt - néztem rá sötét pillantással, amit az utóbbi pár évben tanultam Noahtól és előszeretettel alkalmaztam, főleg a vasárnapi ebédek fölött. Aztán a kezem után nyúlt, nekem pedig egy pillanat alatt olvadt le minden ellenérzés az arcomról, ahogy a tekintetemet az asztallapra szegeztem, az ujjaim az övéire kulcsolva pár pillanatra. Nem akartam itt lenni, mert ugyanoda esek vissza, ahonnét nyolc éve indultam, de nem akartam, hogy újra eltűnjön sem. Hülyeség, igaz?
- A többi mind maszlag? Minden? - kérdeztem felvont szemöldökkel figyelve rá, aztán megtörtént, anélkül, hogy különösebben végiggondoltam volna a dolgot. Tudom, hogy nem kellett volna, mert nem úgy voltunk, mint egykor és nem lehet csettintésre visszaforgatni a dolgokat. Mégis, csak ott támaszkodtam az asztalon és az ajkaim az övéit súrolták. A keze pedig a tarkómra, majd onnan az arcomra tévedt, mielőtt elhajolt volna, én pedig csak bámultam magam elé, leülve.
- Nem tudom. Rendben kéne lennem? - kérdeztem vissza csendesen, mert a helyzet az, hogy ha őszinte akarok lenni, semmi nem volt rendben. Már évek óta nem és nem akartam úgy tenni, mintha így lenne. - Most kéne mennem, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ja értem, elég, ha azt kihasználod? Nem tervezel hosszútávra? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, de nem ítéltem volna el ezért se. Nekem nem voltak olyan terveim amik tovább mentek két hónapnál, mikor még azt sem tudom, a másnapom túlélem-e. Nem csak szimplán, mert néha jön a szorongás, ami a legrosszabbat hozza ki az emberből, de akármikor leléphetek az útról és elüthet egy kocsi. Szívás, de ez az élet rendje.
- Lehet, hogy egy idő után eszembe jutna, kérdéses, mikor, de megtörténne - billentettem oldalra a fejem, mielőtt eltoltam volna a sütimből még egy falatot. Nem voltam egy megszállott mágiahasználó, de az utóbbi években meglehetősen elkényelmesedtem, asszem. Főleg, ha a glitter összetakarításáról volt szó. Azt csak szimplán nem csináltam. - Az jó lehet, meg... nem túl egyszerű.
Nem akartam ebbe komolyabban elmerülni, mert tudtam, hogy ha elkezdenék erről beszélni, olyan dolgok szöknének ki az ajkaim közül, amiket nem akarok kiengedni. Olyanok, amik nem kéne, hogy jelen legyenek az életemben évek óta. Én tudtam, hogy ott vannak és már attól is rendesen ideges lettem, nem még ő. Felszusszantam, majd megráztam a fejemet válaszképpen.
- Nem, nem vagyok rendben és nem is tudom, hogy leszek-e valaha. De már megszoktam - feleltem őszintén, mert ez olyasmi volt, ami nem múlt el. Az érzés, hogy semmi nem lesz rendben, ott volt. Valahogy mindig. A hiány. De megtanultam együtt élni vele és elvoltam. Kissé el is kalandoztam, mielőtt visszanéztem rá. - Nem akarod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Asszem Apácska anno erre mondta, hogy nem jó szokásom és hogy ha valakinek majd segítség kell, szólni fog nekem. Én ezt készségesen megelőztem és viszonylag diszkréten oldalaztam a férfi mellé az öltönyben. Olyan volt kicsit ebben a külön kis univerzumban, mint egy űrlény, aki nem tudja, melyik bolygóra is pottyant. Westwoodot sem láttam soha öltönyben ilyen helyen, olyan furcsán is vette volna ki magát. Szóval már kint is volt a kérdés, hogy segítsek, mire átgondolhattam volna kétszer.
- U, az nehéz dió - bólintottam apróbbakat, mert hát, nekem is voltak problémáim az első ünnepkor, de aztán már csak adta magát a dolog, megismertem jobban és kényelmesebbé is vált ez a folyamat, szinte mintha csak magamnak vásároltam volna. Még egyszerűbb is volt. - Annyira nem vészes, láttam már rosszabbat, csak nem szeretem, mikor az emberek szenvednek.
Próbáltam kicsit elviccelni a dolgot, legalábbis a lesajnáló mosoly láttán. Olyan önkritikus embernek látszott, aki elég szigorú magához, de Isten lássa lelkem, én nem döntök a borító alapján. Pedig tudom, hogy az is elég fontos a vásárlás során.
- Nem sértésnek szánom, de... látszik. Milyen képeket szokott festeni a... művész? - realizálnom kellett, hogy bizony, nem tudom, milyen nemű az illető és ez akár kínosan is sülhet el, ha nem figyelek eléggé, így inkább állítottam magamon egyet. - Nem szeretnék ám tolakodó, vagy zavaró lenni! Pinky promise! Nem sértődök meg, ha egyedül akar boldogulni.
Még fel is mutattam a kisujjamat a levegőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mint a tény, hogy Bambi kinőtte a cserepét? - kérdeztem vissza, a bazinagy növényen gondolkozva, aki amúgy a poznani lakásom kertjében lakott azóta, mert egy idő után már nagyobb lett, mint én és nem fért el. Furák ezek a bambuszok, de legalább menedzseltem, hogy életben tartsam!
- A visszaúton Poznanba - válaszoltam nemes egyszerűséggel, talán kicsit csendesebben és színtelenebb hangon, mint általában szoktam a dolgokat mondani. Ettől még így volt, ott nagyon sok olyan dolgot raktam bele a bőröndömbe, majd csúsztattam az ágyam alá, ami addig a mindennapi életem része volt és nem volt egyszerű nélkülözni. - De most jobban vagyok. Itt. Veled.
Tudom, nem kellett volna kimondani, mert régen volt, meg bonyolult, meg nem állunk úgy, de ami a szívemen, az a számon, nem volt több energiám megint azon rágódni ki tudja meddig, hogy mikor lehetőségem volt rá, nem mondtam ki azt, amit szerettem volna. Hagytam, hogy a kezemet az asztallapra húzza, majd felfelé fordítsa, anélkül, hogy megnyikkantam volna. Jól esett az érintése, ahogy a tény is, hogy mindegy mennyi idő telt el azóta, valahol még mindig törődik velem.  
- Csak színtelen, ez minden. A művészemnek nem volt lehetősége befejezni - vontam meg a vállamat kissé keserű mosollyal, mielőtt felszusszantam volna, a kezem az övére csúsztatva kissé. Színtelen. Az általam egyik leggyakrabban használt szó volt a rosszra. - Nem akarok menni. Sosem akartam.
Az ajkamba haraptam, lesunyva a fejem kicsit és megingattam, mielőtt eltoltam volna kicsit a tálat magam elől. Jó volt látni őt és mégis valahol rossz, mert nem akartam, hogy még egyszer csak úgy eltűnjön. Szóval egy apró sóhajt követően felkeltem az asztaltól, csak hogy megkerüljem és az ujjaim tördelve pillantottam le rá.
- Megölelhetlek? - kicsit az ajkam is beleremegett a kérdésbe, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bambi már szép és nagy gyerek volt, nem fért el a szobámban, ki kellett költöztetnem, de azóta úgy tűnt, hogy elég boldog ott. Mindig szép, zöld hajtásokat hozott, meg mikor fújt a szél, olyan volt, mint aki integet nekem. Azt hiszem, rá is azt mondta pár barátom, hogy illene dolgoktól megszabadulnom, mert sose lépek tovább.
- Megesik - vontam vállat, mert már nem volt mit tenni a dologgal. Nincs rá lehetőség, hogy az ember visszamenjen az időben és egy pálcaintéssel mindent rendbe hozzon. Ha lenne, se hiszem, hogy megtenném. Ott volt bennem kicsit, hogy ha anyám nem jön, talán más miatt, de egyszer ismét Lengyelországban kötöttem volna ki, egyedül. - Boldog vagy?
Mert ha az, akkor igazából a többi nem is annyira fontos, csak olyan részletkérdés féle. Nem tudom, hogy történt, vagy mikor, de ott volt és nem is számított semmi más, huszadrangú lett és ez azóta is keveset változott. Az ujja a tenyerem súrolta és éreztem azt a bizsergést, mintha felforrott volna a bőröm az érintése nyomán.
- Hé! Egy rossz szavad nem lehet rá, kuss! - néztem rosszallóan, de aztán csak hagytam azt a félmosolyt kiülni az ajkam szélére, mert összességében tényleg voltak ilyen-olyan defektjei. De nekem így kellett. - Nem minden képet fejeznek be, Axel.
Van, amit nem is érdemes, de ezt már nem tettem hozzá, mert nem volt kedvem összeveszni vele. Pontosan tudta ő is, hogy van, ami nem elég jó hozzá, hogy tényleg több időt öljön bele az ember. Most kettőnk közül ő próbálta meg szebb színben látni a világot, ha már nekem nem különösebben akaródzott összejönni.
- Nem tervezek már egy ideje - próbáltam meg oldani azt a feszkót, amit ez hozhatott volna. Mert hát, nem tudom, mit akart volna anno, de jobb is volt, ha nem kérdezem meg, mert sosem valósult meg.
Pár pillanatig meredt rám, én pedig az ajkamba haraptam, mert talán nem a jó döntést hoztam, de ez olyan, mint mikor kezet nyújtasz valakinek, aki csak visszaint. Nem úszod meg, hogy ne tűnj egy rakás szerencsétlenségnek. Aztán hagyta, hogy a fejem a mellkasának döntsem, én meg reszketegen felsóhajtottam.  
- Megígéred?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem,nem ezt várta, ha egyszer viszontlát. Csalódást okoztam, talán. De együtt tudtam volna élni a tudattal, mert nem ő lenne ez első ember, akinek sikerült ezt okoznom. És bizony volt, aki ezt sokáig és hangosan éreztette velem, egész addig, míg nem érdekeltek a következmények egy-egy cselekvéssorozat mögött. Tartottam a szemkontaktust, csücsörítve kicsit, ahogy elgondolkoztam a kérdésen.
- Pillanatnyilag igen - feleltem olyan válasszal, ami őszinte volt, de nem teljes. Mert nem tudhattam, mit fogok érezni két óra múlva, vagy este, mikor egyedül fekszem otthon. Az epreimmel a padon ülve boldog voltam, és itt, vele, a tudattal, hogy hozzáérhetek, kérdezhetek, mellette lehetek, nem éreztem magam boldogtalannak.
- Rettenetes vagy - közöltem vele nemes egyszerűséggel, mert nem ő volt az első, aki leszólta a művészemet és valószínűleg nem is az utolsó. De attól még nagyon is rosszul toleráltam. - Nem tudom, azt mondta, nem igazán foglalkozik ilyesmivel egy ideje. Talán egyik sem volt.
Pontosan tudtam, hogy hányadán is állt a tervezéssel, de csak szerettem volna megvédeni ezt a beszélgetést egy olyan végtől, ami nagyon csúnya lehet, így tereltem, ebbe az irányba pedig nem tűnt hülyeségnek. Vele ellentétben én terveztem, nem is keveset és az esetek több, mint háromnegyedében csak úgy képzeltem, minden úgy marad. Egyben.
Aztán mielőtt még komolyabban átgondolhattam volna, ott álltam előtte, kissé megremegve, azt kérdezve, hogy megölelhetem-e. Rossz ötletnek tűnt, amikor nem érkezett válasz, de aztán nem sokkal később a karjaiba zárt, a fejem a mellkasának döntve. Szorosan átkaroltam, az ujjaim a fehér anyagba markoltak, ahogy kipillogtam azt az egy-két szúrós cseppet a szememből.
- Tényleg itt vagy... - szorongattam a felsőjét még kicsit, mélyen beszívva az illatát és egy pár pillanatig nem is tűnt annyira nehéznek elképzelni, hogy minden rendben lesz. - Ha végeztél, esetleg sétálhatnánk... ha van kedved beszélgetni. Sok bepótolni-valónk lenne.
Volt is. Nagyon sok dolgot meg kellett beszélni, attól kezdve, hogy még mindig szereti-e a dinnyés fagyit, addig, azon át, hogy nézett-e azért meséket, addig, hogy mi újság van Cesare-ékkal. Mindent, ami hirtelen úgy éreztem, fontos lehet.

//köffike //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Éppen az utolsó szóratnyi glitter landolt a képen, amit az ujjlenyomataimból készített fa díszített, mikor Stella berobogott a lakásba, majd fel az emeletre. Ott is maradt egy darabig, gondolom Erikkel valami fontos megbeszélnivalója akadt, nem lepett meg már egy ideje a dolog. Aztán lefolytattuk az igen titkos cserénket, mert én hoztam neki olyan duplapattisat, ő meg cserébe nekem az epreket és így le is volt boltolva. Még a táskám összepakolni is alig volt időm, mert elég hamar a barlangfürdő felé tartó úton találtam magamat a lánnyal.
- Kicsit... elfoglalt voltam mostanság - ismertem be, egy apróbbat biccentve, összecsücsörítve az ajkaim. Persze, jártam otthon is párszor, Noah bemutatta az új barátnőjét - Piros ki fog akadni -, meg Apácska is elvitt megnézni az időszaki-kiállításokat Krakkóba, de ezen kívül... mással voltam elfoglalva.
- Milyen kérdés ez?! Persze, hogy tudok! - Mintha azt kérdezte volna, hogy tudok-e mély levegőt venni. Egészen kicsi koromban is sokat vitt Apácska tengerpartokra strandolni, szeretett utazni, meg mikor még kviddicsezett, vitt úszni is, kiegészítő-edzés gyanánt. Aztán... hát. - Hé, van pénzem, ki tudom ám fizetni!
Valahogy nem éreztem fairnek, hogy nem a saját zsebemből ment a belépő, ezért fel is emeltem kicsit a hangom, de nem vagyok alapból egy nagy méltatlankodó.
- Az minek kell? - böktem a zacskó felé, miközben magam is elkezdtem átöltözni. Senki más nem volt itt, így nem zavartattam magam azzal, hogy plusz lépéseket tegyek a kabinokig. - Gyanús vagy te nekem, Stella... és... veled mi újság? Valami új menőség?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom eldönteni, hogy hagyni Cathnek hogy válassza a ruháim, a sminkem és a hajam a buli előtt életem legjobb vagy legrosszabb döntése volt-e. A ruhám folyamatosan igazgattam összébb, amit ő aztán inkább szét, ezt a törekvést pedig csak kettő gin-tonik után adtam fel teljesen, hogy mindegy, jó leszek így, ahogy vagyok. A zene nem volt rossz, még táncolni is lehetett rá, de aztán valahogyan sikerült a lánnyal elkeverednünk egymástól és itt kezdődtek ugye a problémák. Mert kettő nőre hogy mozdulsz rá? Ha merész vagy, simán, de így legalább a nagyon gyökereket meg lehetett úszni. Aztán tessék, egyedül maradtam, minden előzetes figyelmeztetés, vagy előjel nélkül és mintha egy bazinagy zöld felirat került volna a homlokomra, hogy 'tégy a magadévá'. A combközépig érő szoknya minduntlan feljebb csúszott, amit aztán lejjebb is cibáltam, de megint csak kevés sikerrel.
És akkor jött ez a gyökér, aki úgy tűnt, nagyon elégedett saját magával, ezért bízik is benne, hogy majd velem is így lesz. Italt akart nekem venni, ha táncoltam, közelebb lépett és a keze még a derekamra is csúszott, sőt, lejjebb is indult volna, ha nem ugrok odébb, hogy bocs, ezt azért már nem kéne. Tettem egy kísérletet, közöltem, hogy nekem most kell egy kis friss levegő, de oda is velem akart jönni, így elég kétségbeesett gondolat fogalmazódott meg bennem. Lehetőség numero egy: leugrom a teraszról és belehalok. Előny: nem kell a gyökér, magamutogató csávót hallgatnom. Hátrány: K.rvára halott leszek. Lehetőség numero kettő: fogok egy random srácot, az elsőt, aki szembejön és úgy teszek, mintha a pasim lenne, remélve, hogy nem szívat be, és ez a szatír lekopik. Sokkal szimpatikusabb végkimenetel. Így az ajtót kilökve az első srác vállán koppantok hármat a mutatóujjammal kedvesen, de mégis határozottan, hátra sem pillantva.
- Édesem, megmondanád az úrnak, hogy legyen szíves és szálljon le rólam? Nem igazán ért a szóból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy komplett rémálommá kezd válni az este, ahogyan Cath eltűnt és a srác egyre jobban rám kezdett akaszkodni, az a filmbe illő, mikor nem mersz kilépni a kocsma ajtaján, mert az istenverte utcán, ahova a kijárat nyílik, nem jár egy lélek sem, én pedig nem leszek a nő, aki a magassarkújában fut a spicces, nyomulós csávó elől. Not today.
Szóval a terasz kevésbé volt zsúfolt és mégis több ember tartózkodott ott, mint kint az utcán, szóval elég hamar kilöktem az ajtót, nem is figyelve arra, mit mond a mögöttem lévő. Addigra már döntöttem is, hogy utánam az özönvíz, az első csávó, aki az utamba akad, pont jó lesz, vagy megment, vagy beéget, de legalább történik valami.
Hát nem tudom mennyire volt ez így utólag jó ötlet, ha leugrom a tetőről, csak a beton vág ennyire gyomorszájon és nem a felismerés, hogy kit is sikerült megpiszkálnom. Mármint hű. Attól a vigyortól apró gombóccá gyűrődik a gyomrom, szinte fel se tűnt a karja a derekam körül, míg közelebb nem vont, mert csak sipítani szerettem volna, hogy uuuuuuu, hát itt vagy. De ugye az nem illett a szituációba, így meglehetősen komoly arccal karoltam át a hátát fél kézzel és pillantottam megvetően a pasira. Bizony, ilyet is tudok.
- Bocs, Apu, még egyszer nem fog előfordulni! - horkantam fel, mintha ez a társalgás legalább ezredszerre zajlott volna le és, jeeesus, úgy is éreztem, mint ha így lenne. Csak nem vele. A megszólítás is tömény szarkazmus volt inkább, csak semmi komolyan gondolás. - Aha.
Azzal el is vettem tőle az italt és beleittam, minden gondolkodás nélkül, mert ez a helyzet alkoholt kíván és nem keveset. Igaz, hogy rémesen tolerálja a szervezetem az alkoholt és úgy igazán részeg sosem voltam, de jó lesz így.
Aztán pár pillanattal később Mr. Szatír gondolt egyet és bocsánatot kérve eloldalgott, vissza le a lépcsőn, én meg meredtem utána, míg biztos nem voltam benne, hogy nem jön vissza.
- Meghaltam és a pokolra jutottam, igaz? - szűkítettem kicsit össze a szemeim, ahogy a folyosót tartottam még szemmel pár pillanatig, majd ránéztem, már sokkal lelkesebb, csillogó pillantással. - Ilián!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Axel. Mármint, a neve - szusszantam fel egy egészen aprót, mielőtt megráztam volna  a fejemet. Mert, leginkább erre jutottam, olyan nagyon semmire, azóta se, pedig nem kevés időt töltöttünk együtt, csak... ő nem mondta ki, én meg csak én vagyok.
Az incidensről senkivel nem beszélgettem komolyan, egyrészt, mert nem olyan jellegű infó volt, amit csak úgy bedobsz egy csevegésbe, mint témaindítót, másrészt voltak dolgok, amiket a mai napig nem láttam tisztán ezzel kapcsolatban és kulcsfontosságúak lettek volna.
- A meki tényleg jó lenne, bár így is van rajtam egy kis plusz, lehet, hogy annyira mégsem lenne jó ötlet - pillantottam le magamra elgondolkozva, aztán inkább vontam egyet a vállamon, nem akartam én ebbe belefolyni, úgysem miattam döntik majd el a bohócos bácsik, hogy szeretnének ide nyitni egy új éttermet.
- Ja összeköltöztetek Pesten is? - kérdeztem kicsit oldalra billentve a fejemet, mert jó lehetett, ha ennyire jóban vagy a tesóddal. Én is nagyon szerettem Noaht, de azért nem voltunk ennyire egymásba bújva soha, ő szerette, ha megvan a saját tere.
Kicsit odébb emelte a karját és így láthattam a  bogárkát, aki teljesen meg volt már gyógyulva. De tutira nagyon fájhatott, meg sokáig is tartott, a helyet és a kidolgozottságot tekintve.
- Nem csodálom - nevettem fel, megingatva a fejemet egy egészen kicsit. Én először sírtam is, meg minden, aztán a másodiknál már annyira nem volt rossz, harmadszor a szemem sem rebbent. Csak belül éreztem magam rosszul.
- Nem tudom, nagyis-e vagy nem... - nevettem el magamat kicsit, majd ledobtam a törölközőt és a melegvíz felé indultam Stellával együtt. - És hogy alakul a kerítős projekted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mindig meg kell mondanom az otthoniaknak, hogy merre járok. Miért? Mert nincsen kedvem azon nyekeregni, hogy valaki keresett és nem talált meg. Valahogy mostanság senkinek nem sikerült időben otthon találnia, hiába kerestek a nap nagy részében. Azt hiszem, hogy ehhez külön tehetségem volt.
Miután végre sikerült elhelyezkednem, halkan felkuncogva nyújtottam a lábam a vízbe és először csak kicsit hozzáértem, hogy a felszíne kezdjen el fodrozódni. De aztán a cipőm eltéve az útból ténylegesen nekiálltam annak, ami miatt kijöttem ide. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat és a kezemet is, Gabe olyan fura volt, mióta hazaért. Folyton utalgatott, hogy ma beszélgetnem kell, de nagyon fura volt, szóval inkább leléptem.
Már nagyjából sikerült befejeznem a ceruzás vázlatot, mikor éreztem, ahogy mozdul alattam a deszka. Egy pillanatra le is dermedtem, összecsücsörítve az ajkaim pár pillanatra, aztán halkan felszusszantam, egy újabb sárga foltot ejtve a lapon a krétával.
- Dustin! - válaszoltam, fel sem pillantva, mert éppen el voltam foglalva, majd az ajkamra haraptam pár pillanatra. - Mit csináltam már megint?
Fogalmam sincs, hogy mi a baja, mert most egy vázlatát sem nyúltam le és színeztem ki. Nem hagytam kiborult glittert a kanapén és nem hagytam, hogy Orion nasit egyen. Na, jó, talán egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, ha így van, valószínűleg eleve nem ide jövök. De ugye vannak elfoglalt napjai, mondta is már korábban a héten, hogy mászkálnia kell a hivatalba, meg ilyenek. Szóval elfoglaltság van, Stellára nem akartam teljesen rálógni, Dory meg szintén nem érhetett rá mindig.
Nem tetszett az a hangszín, amit megütött és éppen ezért úgy is válaszoltam, ahogy. Aztán kicsit megint le is dermedtem, mert az a mély tónus épp nem sok jót tartogatott, asszem.
- Minden rendben? - kérdeztem, a zsepim sarkával simítva szét a port a papíron, mielőtt még mindent össze-vissza ken. Ilyen szempontból nem szerettem vele dolgozni, de olyan szép színei voltak, hogy végül mindig úgy tűnt, megéri.
- Mi van vele? Rég volt már - tettem le a krétát, talán kicsit nagyobb hevességgel is, mint terveztem eredetileg, de aztán csak szusszantam egyet és a helyére igazítottam óvatosan, remélve, hogy nem tört el. - De Rarity van rajta... most miért bántod? Vagy most épp melyikről is beszélünk?
Most vettem először a fáradtságot, hogy rá is pillantsak, majd a tekintetem a papírokra szegeződött és kissé össze is húztam a szemeim, gyanús volt ez az egész.
- Miért lett hirtelen olyan érdekes a balesetem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A válasza egy tömör és határozott nem volt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy van-e itthon tej, ő meg azt mondta volna, hogy nincs. Kész, téma lezárva. Nincsen beleszólásom, így csak az ajkaim összepréselve meredtem a lapomra pár pillanatig.
És tessék, már kint is volt, hogy mi bántja, letéptem, mit a ragtapit, aminek nem ott volt már a helye a seben, mert nem gyógyul akkor be rendesen. De ez még egy elég csúnya seb volt, amit nem is láttak el rendesen.
- Takargatásban? Akkor még nem látszott ki a Lewy bokája, mert nem volt divat feltűrni a farmer szárát - közöltem helyeslően bólogatva, holott egyre inkább nyomorgatta a kicsi lelkem a gondolat, hogy jóval többet tud, mint kellene neki. - Helyes, a pónistól nem válok meg, szeretem. Mi van a kék kövessel?
Kicsit össze is rezzentem, mert mikor legutóbb azt a kezemet szorongatták meg, zúzódott a csuklóm, aztán anyám mehetett az ügyeletre. Apácska pár órával később kiköltözött.
- Fontos ez? Azt mondták, amíg nem vagyok benne biztos, hogy stabil vagyok, ne vegyem le - rántottam egy apróbbat a vállamon. Nem különösebben hatott már meg ez a dolog egy ideje. Ugyanúgy a hétköznapjaim része volt, mint az, hogy sminkelek vagy, hogy van pálcám.
- Kinek? - kérdeztem tök értetlenül, de aztán csak felszusszanva összegyűrtem az ölemben lévő papírt és galacsinná szorongattam, mielőtt elkezdtem volna bepakolni a táskámba. - Miről szeretnél beszélgetni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt a legjobb a hangulat, amitől én is feszült lettem és ettől még inkább nehéz lett az egész. Nem szerettem apuval morciban lenni, szerintem jobbat érdemel, mint hogy valaki fujjon rá, mint egy mérges cica. De ha egyszer nyomaszt, mikor nem csinálok semmit és egyből morog velem, persze, hogy olyan nagyon élénk piros, vicsorgós, gonosz róka leszek.
- De apu ez csak egy bizsu...- néztem rá teljesen értetlenül, hogy mi olyan rossz egy ékszerben, még akkor is, ha minisztériumi cucc. Az elején mondjuk furcsa volt, émelyegtem, meg a varázslás sem mindig ment úgy, ahogy szerettem volna. De apácska szerint azért is lehet, mert nem voltam kiegyensúlyozott. - Mindig beszélgettek velem. Vagy most.. miről, apu?
Olyan fura dolgai voltak néha, csak azért, mert nem vagyok jól -hahaha-, még nem kezeltek időzített bombaként -de.-, nem voltam veszélyes. De nem elég, hogy furi, most még gonoszkodott is, hogy megy és az új barátnőjét viszi haza. Nekem meg olyan kellemetlenül húzódott a mellkasom. Még rá is pillantottam, de elég kelletlenül, nem esett ez most jól a lelkemnek. Mintha nem lenne elég nehéz így is pozitívan látni a dolgokat. De a kis lény nagyon cuki volt, vetettem rá is egy szimpizős pillantást, de a mosoly valahogy elmaradt.
- Következmények? Mintha valami thrillert néznék. Rosszat csináltam? - Miután a gombócot a táskába száműztem, még elpakoltam, de aztán neki szenteltem a figyelmem. Többnyire. - Hogymi? Mármint... ez biztos?
Valahogy szürreális volt az egész elképzelés, hogy nekem képességem lenne, de valahol mégis volt értelme, mert még életben voltam. És tudom, hogy nem azért mert szerencsém volt, vagy olyan jól úszom.
-Miért nem mondta senki? És te miért igen? - pillantottam rá kissé kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kicsit furcsán éreztem magamat, miután Dustin ott hagyott az ajtó előtt, hogy neki sietnie kell, órája lesz, de én azért csak menjek be és gyakoroljak, nem lesz semmi gond. Az iskola is olyan furcsa volt, meg maga az elképzelés, hogy én most nekiállok és gyakorolgatok itt egyedül... hát. Trusia a vállamon egyensúlyozott épp, rosszalló pillantással is nyújtottam neki a karomat, hogy akkor legyen szíves és másszon le onnan, ahogyan beléptem a terembe. Hatalmas, üvegkupolás egy hodály volt, amire kicsit el is nyíltak az ajkaim. Innen biztos csodaszépek a csillagok éjszaka.
Kissé beljebb is sétáltam, a lépteim visszhangot vertek, ahogyan végül a terem közepén megtorpantam és felpillantottam. Tényleg volt esztétikai értéke.
Aztán sorban az ajtókhoz sétáltam, hogy be-bepillogjak mindegyikbe külön, mi is rejtőzik a fal mögött. Az első, amibe benéztem, teljesen átlátszó volt, így gondolom a levegőhöz tartozhatott. Magasan volt, nem különösebben volt szimpatikus a számomra, még meg is borzongtam. Aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó és automatikusan arra is fordultam, ahonnét a hang jött. Trusia a fejét oldalra biccentve nyökörgött egy sort, mire tanácstalanul néztem rá.
- Nem értelek ám - mondtam, mintha egyértelmű lenne, majd ismét felemeltem a fejem. - Hahó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem teljesen értettem, hogy mit várt tőlem, nem rajtam múlott már akkor sem, hogy miről beszélgetnek velem és miről nem. Csak kaptam a fejmosást, hogy buta vagy Miro és önző, mit képzelsz? Meg is halhattál volna. Mintha nem tudnám. Mintha nem bántam volna elégszer, hogy nem sikerült. Anyám volt, hogy a fejemhez vágta, jobb lett volna, ha nem élem túl. Megerősítettem benne, hogy én is ezt kívánom. Apa aznap kivett nekünk egy hotelszobát.
- Nem tudom, valamit pénzeztek ott a fiúk, de passzolom, mit - vontam vállat. Mármint persze, gondolom valami bírság vagy hasonló, amiért fölöslegesen rohangálni kellett miattam. Van erre más magyarázat?
Nem értettem, honnan veszi, hogy én elemi mágus vagyok. Mármint, komolyan, ennek nem sok értelme volt. Miért lennék az? Ki mondta ezt? Persze, túléltem valahogy azt a kis incidenst, de túl sok volt ahhoz, hogy valaha belegondoljak, pontosan miért is.
- Akkor te... fogsz tanítani? - kérdeztem, miközben a kékjeim rászegeztem és próbáltam összerakni az amúgy elég kusza képet. A kis, szaglászó lényecske se sokat segített, nem láttam még ilyen kis szörnyivel, új lenne? Amúgy sem értettem miért undok, és morog, ez kinek jó? Én nem csináltam semmit, csak rajzolni akartam, de most valahogy megint nem volt bennem egy csepp alkotói készség sem. Csak szerettem volna bámulni a semmibe és nem csinálni... semmit.
- Nem akarok velük beszélni - a hangomból több elutasítás csengett ki, mint szerettem volna, de épp eleget zavartak el mindennel, hogy nem érnek rá vagy nem érdekli őket, még akkor is, ha nem is tudták, hogy miről van szó. Apácska meg nem érhetett rá mindig. - Nem akarom! Mármint... ha tényleg úgy van, ahogy mondod... akkor gondolom, ez... a részem? Nem tudom, mennyire értelmes, de szóval ha eddig is itt volt ez, belül, akkor elveszítenék valamit vele. Később is... el tudják venni? Ha  reménytelen eset vagyok és nem boldogulok vele?