Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat toporgok a peronon várakozva. Mi sem tudná jobban érzékeltetni a karácsony közeledtét, mint a mindent befedő friss hótakaró, ami ropog a bakancsom alatt, ahogy a vonat érkezésére várok. A hópelyhek lassacskán teljesen bepöttyözik a fekete kötött sapkám tetejét. Az állomás homlokzatán lévő nagy órára pillantok, és magamban konstatálom, hogy az expressz késik, valószínűleg a hóesés miatt. A kesztyűért kiáltó kezeim még a zsebemben is fagyoskodnak, muszáj leszek megkérni apát, hogy bűvölje meg a kabátomat. Újat venni nincs értelme, a legvastagabb kabátban is képes lennék fázni, úgyhogy más ötlet híján marad apa szaktudása.
A peronon kisebb társaság gyűlik össze, egy fiatalokból álló csapat fennhangon nevet egy viccen, amit nem értek, egy másik, idősebb emberekből álló csoportosulás pedig némán várakozik, néha fel-felmordulva az időjárás viszontagságain.
Nem messze vonatfütty hallatszik, és pár pillanat múlva meg is látom a jármű első kocsiját, majd nem sokára a többit is, szép lassan becsorogni az állomásra. Előkapom a kezemben gyűrögetett papírfecnit, amin egyetlen név szerepel: Kopniczky Károly. Ő az új levitás, akiért leküldtek. Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni a tömegben, de figyelmesen nézelődök a fiút kutatva a leszállók között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A peronon várakozó, és épp megérkező tömeg lassacskán felszívódni látszik. A tizenévesek vihogó csoportja a vonat belsejében tűnik el, a leszállók nagy része pedig az állomás kijárata felé tart, néha meg-meglökve engem bőrönddel, hátizsákkal, vagy banyatankkal. Hiába, nehéz észrevenni az alig több mint másfél méteremmel, de kezdek hozzászokni. Gyanúsítgattam már aput az esetleges kobold felmenőivel, de hallani sem akart az ötletről, ő inkább a véla vérvonalat bizonygatja magára. Pedig nincs a koboldságban semmi kivetnivaló, az egyik legjobb barátnőm, Annabella is az félig.
Lábujjhegyen pipiskedve próbálok körbenézni az utolsó peronon maradt emberek vállai fölött, és sikerül is kiszúrnom egy fiút, aki hatalmas utazótáskával egyenesen felém tart. Teszek egy-két lépést felé, és barátságosan mosolygok rá.
- Szia, Maja vagyok. Te pedig... Károly? Ha minden igaz.
Remélem helyes a sejtésem, és nem fog lejátszódni a következő pillanatokban egy klisés filmjelenet, amiben a lány háta mögött ott áll az ismeretlen fiú barátnője, az, akihez valójában indult, mert nincs kedvem ma egy cicaharchoz a vasútállomáson. Meg úgy sehol.
- Prefektus vagyok az iskolából, és én foglak felkísérni a kastélyba - pillantok a fák teteje fölött kikandikáló tornyokra, - Segítsek a csomagoddal?
A kérdésem akár még komolytalannak is hangozhatna, ha az ujjaim nem markolnának rá egyből a farzsebemből kilógó varázspálcámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Igazán nincs mit, legalább lemaradok a jóslástanról. Tökéletesen megérte. - nevetek fel. Komolyan gondolom, még mostanra sem sikerült kibékülnöm a tárggyal, és ezt Huszthy is érzi, és érezteti is minden alkalommal. Több kedvem lenne minden nap lejönni az állomásra jégkockává fagyni, mint bemenni teafüvet bámulni a csészém alján. Kreatív vagyok, de hiába látok csillámpónikat kirajzolódni belőle, Huszthynak nem tetszenek az ötleteim.
Haloványan mosolyogva eresztem el a pálcámat a kabátom alatt. A férfiúi büszkeség nem hagyja, hogy egy gyenge lány a pálcájával nulla erőfeszítést téve segítsen neki, de ez így is van jól. Én nem erősködöm.
- Hát, itt a Mátrában elég hűvös van ilyenkor, de legalább a hó esik, és úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz - magyarázom mosolyogva. Imádom a telet, és izgatott is vagyok tőle, hiszen ez az első karácsonyom apuval, de közben el is szomorít, hiszen anyu nélkül is ez az első. - Nem ritka, hogy valaki év közben érkezzen, nem vagy ezzel egyedül. Karácsony táján pedig azt mondják, még otthonosabb a kastély, mint általában. A Levita torony pedig az év minden szakaszában az, úgyhogy biztos jól fogod érezni magad.
A sálamat magasabbra húzom, a szám elé, hogy a hideg levegő ne tudjon jobban átfagyasztani, mint eddig, miközben Károlyt az állomás kijárata felé terelgetem.
- Jól utaztál? Honnan jöttél? - Remélem nem veszi tolakodásnak a kérdéseimet. A beszédén hallok valamiféle akcentust, ezért is érdekel. Korábban én is küszködtem a nyelvvel, de viszonylag hamar beleszoktam, és már az akcentusom sem feltűnő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Még a kapcsolatunk legelején megmondtam neki, hogy egyszer megfestem. A markáns vonásait, a mélyen ülő barna őzikeszemeit. Egész lénye vászonért kiált, hogy már szinte hallani lehet. Leültettem a szökőkút szélére, én pedig vele szemben állítottam fel a festőállványt. Hamar felskicceltem a tervezett festmény vázlatát, és anélkül, hogy bármilyen természetellenes pózba kényszerítettem volna, vagy egyszer is rászóltam volna, hogy ne mozogjon, állandó félmosollyal az arcomon alkottam. Ha jól belegondolok, még Andrej maga sem lett volna elengedhetetlen a portréhoz. Ismerem a vonásait, az állkapcsa élét, és a szemöldöke ívét. Fejből képes lettem volna vászonra vinni a majdnem tökéletes mását, de nélküle festeni kevésbé lett volna élvezetes, mint végig magamon érezni a pillantását, miközben a bőréhez leginkább hasonlító színt kevertem ki a palettán.
A festmény most félbehagyva áll ott, ahol eddig dolgoztam rajta, én pedig Andrej ölébe kuporodva ölelem át őt, a szökőkút tövében ülve. Orrommal az arcát piszézem, lehunyt szemmel szívva magamba a tavasz első meleg napsugarait. Sosem éreztem még magam ennyire biztonságban, mint az ő karjában. A szívverésem nyugodt, már-már képes lennék azon nyomban elaludni, ha akarnám. Még az a gondolat sem tántorít el, hogy ha apa meglátna, azon nyomban szívrohamot kapna. Tudom, hogy nem lát. Ma még vizsgáztat, mi pedig már túlvagyunk az összesen. Nem zavarhat most meg senki, maximum a szökőkút szobra, aki korábban be is szólt előszeretettel az ecsetkezelésemre. Szerinte még az őt faragó szobrász is finomabb mozdulatokat használt, mint én a vásznon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Izgatottan szedem egyik lábamat a másik után, balommal egy telepakolt piknikkosárral, másikban egy vékony kardigánnal. Bár az idő kellemesebb nem is lehetne így tavasszal, azért a biztonság kedvéért felkaptam a pulcsit a székem támlájáról, mielőtt elindultam volna. Már egy hete terveztem ezt a napot, és nem lehetek elég hálás az égieknek azért, hogy az esőfelhők ma elkerültek minket.
Ösztönösen mosolyodom el, amikor megpillantom Andrej falat támasztó sziluettjét a tölgyfaajtó mellett. A kosarat és a pulcsit óvatosan a lábam mellé teszem a földre, és a maradék öt lépést futva teszem meg felé, átkarolva a nyakát, lábaimat pedig ugrásból kulcsolom a dereka köré. Nevetve apró csókot nyomok az arcára, és engedek a lábaim szorításán, hogy újra két lábon álljak a talajon.
- Boldog szülinapot - suttogom.
Visszalépek a hátrahagyott kosárért és a pulcsiért, majd ujjaimat az övéibe fonva hagyom, hogy kinyissa az ajtót, és kilépjünk a rétre. Az orromat azonnal megcsapja a friss levegő, keveredve a növények, a fák és a szellő illatával. Összetéveszthetetlenül tavasz van.
- Remélem hoztad a pokrócot, mert az már az én kezemben nem fért el - sandítok fel rá, és elégedetten irányítom magunkat a rét belseje felé, néhány méterrel később pedig meg is állok, megszabadulva a kosár súlyától.
- Itt szerintem jók leszünk - pillantok körbe. Bárányfelhők és selymes zöld fű mindenhol. Igazán idilli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szűnni nem akaró mosollyal az arcomon helyezkedem el a kiterített pokrócon úgy, hogy törökülésben egymással szemben ülve a térdeink éppen összeérjenek. Már hónapok óta együtt vagyunk, mégis minden találkozásunk alkalmával izgatottság fog el, és azok a bizonyos pillangók a hasamban egy pillanatra sem állnának meg a nagy repkedésben, de apa szerint ez normális. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk Andrejről és rólam, és úgy érzem már teljesen elfogadta a döntésemet, és azt, hogy már nem vagyok kislány. A varázsvilágban már rég szavazati joggal rendelkezem, a mugli világban pedig kevesebb, mint egy hónap múlva szintén nagykorúnak számítok majd. Eljött már az ideje, hogy először tapasztaljam meg ezt az érzést, és erre apu is rájött az első sokk és veszekedés után.
Kuncogva hagyom, hogy közelebb húzzon magához, és a mellkasának dőlve hallgatom a szívverését néhány másodpercig.
- Kíváncsi vagyok, hogy én, vagy inkább a torta a felelős a kalapáló szívedért - pillantok fel mély, kiskutya-barna szemeibe, és játékos elégedetlenséggel ülök fel, közelebb férkőzve a piknikkosárhoz - Naná, hogy kapsz tortát. Már csak az a kérdés, hogy milyen sorrendben szeretnéd megkapni a meglepijeidet. Előbb együnk, főétel, desszert, netalán fordítva, vagy esetleg jobban érdekel az ajándékod? - vigyorodom el csalafintán, és várom a válaszát, elvégre az ő szülinapja, és ha először a tortáját enné meg, utána pedig a gőzölgő, saját készítésű pizzáját, akkor csak rajta áll. Nagyapa szokta mindig mondani, hogy mindegy, milyen sorrendben eszünk, úgyis egy helyre megy. És milyen igaza van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elégedett mosoly húzódik az arcomra Andrej döbbent szavait hallva. Naná, hogy készültem. Az óráim után rögtön a Levitába siettem, fel a konyhánkba, ahol reggel már előkészítettem a sütnivaló torta és pizza alapanyagait, és egészen háromnegyed órával ezelőttig meg sem álltam. Lisztfoltos köténnyel, és pizzatésztával a hajamban rohangáltam fel-alá, miután az első adagot odaégettem, úgyhogy minimum egy év diákja díjat kiérdemlek azért, hogy időben érkeztem, ráadásul tiszta hajjal és ruhában.
Fejcsóválva nevetek fel Andrej túljátszott izgatottságán, és a piknikkosár tetejét levéve emelem ki a kerek fekete tálcát, rajta a még meleg pizzával.
- A meglepid első fele - fordulok arccal felé, hogy lássa, mi van a kezemben - El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem vele, hogy kinézzen valahogy - nevetek fel. A sütés-főzés nálam valahogy mindig a szélsőségek felé megy el, csúnya, de finom dolgokat készítek, ez a pizza viszont kivételesen gusztán néz ki.
Kést és villát veszek elő, majd vigyorogva kiemelem a jéggel hűtött gyerekpezsgőt is a kosárból.
- Bár már a mugli világban is felnőttnek számítasz, azért remélem nem bánod - nyújtom felé az üveget, hogy kinyissa, amíg a pizzát szeletelem - A Levita konyhájában nem volt pezsgőspohár, úgyhogy be kell érnünk ezekkel - teszem le közénk a két üdítőspoharat.
Teljes testemmel visszafordulok az ünnepelt felé, és a fejemet a tenyeremben megtámasztva mosolyogva figyelem, ahogy a pezsgősüveggel birkózik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Na, azért csak óvatosan! - nevetek fel az ivós megjegyzésre, játékosan neki szegezve a mutatóujjamat. Többé kevésbé ismerem már a haverjait személyesen is, és bár egyik másik akár még balhésnak is tűnhetne, mégsem aggódom, mert tudom, hogy nincs miért. Andrej és én is inkább a visszafogott kategóriába tartozunk, úgyhogy nehéz is lenne elképzelni bármelyikünket szétcsapva a faluban rohangászni. Bár nyilván a srácok maguk között máshogy viselkednek, én is tudom, de akkor sem érzem, hogy pont az ő körmére kéne nézni.
A mosoly folyamatosan szélesedik az arcomon, ahogy figyelem őt pezsgőt tölteni a laza eleganciájával.
- Kettőnkre - ismétlem el a szavait, majd finoman odakoccintom a poharamat az övéhez. Kissé előrehajolva csókolom vissza, hogy a levegővételnyi szünet közben odamormogjak neki egy újabb boldog szülinapot-ot, és mielőtt az arcunk eltávolodhatna, egy apró csókot nyomok az állára. Ez amolyan cuki gesztus, mint a fiúktól a homlokpuszi, csak ha az ember lánya nincs meg százhatvan centi, akkor mégsem folyamodhat olyasmihez, esetleg magassarkúban. De olyat meg nem hordok minden nap.
Elégedetten figyelem Andrej reakcióját, ahogy lenyeli az első falat pizzát. Érdekes, hogy a férfiakat milyen egyszerűen le lehet venni a lábukról kajával. Amikor először készítettem el apu kedvencét, a lasagnét, anyu receptje szerint, hasonló arcot vágott mint most Andrej, kivéve a cuki pirulást a füle hegyén.
- Bedig bég bége sincs a beglepetéseknek! - rikkantom teli szájjal, és mielőtt újra a táskámhoz nyúlnék, leküldöm a pizzaszeletem maradékát.
- Szóóóval... - kezdek bele a pakolászásba - Sokáig kerestem a megfelelő ajándékot, aztán egyszercsak belebotlottam. Legalábbis remélem - nevetem el magam, kidugva a fejem az ölembe kapott táska mögül. Óvatosan nyúlok bele, és csak nagyon lassan hámozom ki belőle a meglepit.
- Meglepetés! - kiáltom, óvatosan felé nyújtva a cserepet, és itt-ott még megigazítok egy-egy kék fejecskét. - Ez egy ritka növény, a nevét nem is tudom pontosan, deee... minden évben a születésnapodon virágzik. - Az utolsó szavakat halkan ejtem ki, kissé megbillentve oldalra a fejemet. Azt szeretném, ha ő is annyira örülne, mint én, amikor rátaláltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Büszkén vigyorogva nézem, ahogy Andrej ide-oda forgatja a cserepet, a szeme pedig úgy csillog, akár egy kisgyereké karácsonykor. Imádom, hogy egyszerűen mindennek képes örülni. Persze, ez tényleg különleges ajándék, főleg az olyan növénymániás embereknek, mint mi vagyunk, de sok más velünk egykorú nem biztos, hogy ennyire odalenne egy növényért, ha mágikus, ha nem.
Hagyom, hogy közelebb húzzon magához. A fejemet kényelmesen a mellkasának döntöm, úgy, hogy az álla éppen a fejem búbját érje, kezeimmel pedig átkarolom a derekát. A legkényelmesebb pozíció, én mondom, hiszen így olyanok vagyunk, mint két egybeillő puzzle darab.
- Nekeresden van egy naaaagy piac szombatonként, és az egyik asztalnál csomó növényt lehet kapni. Mágikusat és simát is.
Apu néha kivisz oda lángost enni. Mielőtt Magyarországra jöttem volna, soha nem ettem ilyet, pedig szerinte már egyre több helyen lehet kapni, de akkor is a magyar az igazi. Egy jó kis sajtos-tejfölös.
Gyorsan elhessegetem a gondolatot a lángosról, mielőtt feljön a pizza, amivel az előbb degeszre ettem magam, és kissé elhúzódva, épp csak annyira, hogy fel tudjak nézni Andrejre, félrebillentett fejjel válaszolok.
- Ha baja lenne veled, szerintem már rég nem ebbe a suliba járnál, úgyhogy ezt veheted egy igennek - nevetek fel.
Bár előbb túl kellene élnünk valahogy a vizsgákat.