Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Henrik csip csip

De, pontosan azért nem - szólal meg a kis hangocska a fejemben, és olyan meggyőződéssel hiszem hogy az az igazság amit én gondolok, hogy a férfi szavai szinte el sem jutnak az agyamig. Egyik fülemen be, másikon ki. Szám sarka lebiggyed, de végül még időben kapok észbe és veszek mély levegőt, megelőzve ezzel a könnycseppek záporát. Szemeim gyanús csillogását így sem tudom elrejteni, de legalább nem lesz a helyzet még kínosabb. Fürkésző szemei elől elbújva, fejemet lehorgasztva hallgatom a rögtönzött hegyibeszédet, kínomban lábammal a füvet kezdem rugdosni. Nem is akarok válaszolni neki, hiszen ugyan minek? Mondhatnék bármit, úgyis lenne rá válasza. Lehettem vele kedves, komoly, dühös, egyik sem azt a reakciót váltotta ki belőle amire számítottam, és a helyzet mindig-mindig csak tovább romlott. Köszönöm, részemről ennyi elég volt, ha nem mondok semmit legalább nem adok neki újabb támadási felületet. Karjaimat szorosan összefűzöm magam előtt, pillantásomat nem emelem fel ritmikusan földnek ütköző lábamról.

Mikor megint az életem veszélyeztetésével jön nem bírom ki, és felhorkanok, gondolatban pedig éppen egy általam megütött vaslabda szeli át az eget, hogy kellemetlen perceket okozzon a férfinak. Bár valószínűleg ez sosem fog megtörténni - most már még kisebb rá az esély mint eddig volt -, de ez most mellékes, épp ezért járunk gondolati síkon. Azonban ez nem azt jelenti hogy bántani akarnám Henriket, számomra ez az egész terelgetősdi továbbra sem arról szól, hogy fájdalmat okozzak a másiknak, azt a részét szépen elfelejtem amíg célzok, ütök, és nem gondolok bele abba milyen barbár dolog akkor boldognak lenni ha más megsérül miattam. De hibáztatható lennék azért, mert szeretném jól csinálni amit csinálok? Vagy akár azért, mert nem szeretném hagyni hogy lenézzenek, és anélkül ítéljék meg a képességeimet, hogy ténylegesen látták volna? Tényleg túl nagy kérés lenne esélyt kívánni, hogy bizonyíthassak?
- Hát azt tudom hogy neked semmit nem ér az én büszkeségem, ez elég egyértelmű volt az alapján ahogy kiröhögtél - pedzegetem meg honnan is jutottunk el idáig. Tény, hogy messze nem ő az egyetlen akitől ilyen lenéző reakciót kaptam, de amikor másoknak ugrottam neki hasonló vehemenciával, általában meghátráltak... Vagy csak rám hagyták, de lényeg a lényeg, Henriknek mondhattam akármit, lepattant róla, és talán pontosan ez az amiért én meg nem tudok leakadni a témáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Henrik csip csip

Na tessék, tényleg nem kellett volna megszólalnom már jön is mindjárt a "ne legyél gyerekes" meg a "mikor volt az már", és megint én leszek a rossz, aki nem tud túllépni a dolgokon, és a múlton agonizál. Mert persze hogy még mindig itt tartunk, mikor léptünk volna túl rajta? Amikor a bagoly ígéretével távoztam az öltözőből? Amikor szűkszavú válaszát megkaptam? Amikor újra találkoztunk, és elküldött a gurkóért (amit tudott hogy nem fogunk használni!!)? Amikor bocsánatot kért azért, mert... Várjunk, hogy mit csinált? Döbbenten pislogva nézek rá, nem is hiszek a fülemnek. Szám elnyílik, hogy mondjon valamit, de az agyam még nem fogta fel ami történt így végül némán zárom össze újra ajkaimat. Most én vagyok az aki a tekintetét keresi, onnan próbálom kiolvasni mire készül, mert bár őszintének hangzik amit mond, nem tudom már nem keresni szavai mögött a hátsó szándékot. Mikor fogja elnevetni magát, és azt kiabálni hogy "bevetted"? Talán habozásomat érzi meg és azért folytatja mondandóját, talán egyébként is kikívánkozott belőle, de mielőtt kínomban bármit is mondhatnék, ismét megszólal. Nem is szavai, mind inkább ellazuló arcvonásai eredményezik azt, hogy tartásomban csökken a görcsösség. Lábaim abbahagyják a már számomra is idegesító toporgást (pótcselekvés, segít legyűrni a beszédkényszert), arcomon a legváltozatosabb érzelmek suhannak át. Egyik pillanatban teljesen meg vagyok róla győződve, hogy megint szívat, ekkor szemeim összeszűkülnek, arcomra dühös grimasz kúszik, majd egy picivel később már zavart félmosollyal kezdek hitelt adni szavainak. De biztos?
Mély sóhajjal biccentek végül, megtörve a hosszúra nyúlt percet. Majd rögtön utána bólintok még egyet, az első még a bocsánatkérésre volt a reakció, a második már az ígéretre.
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, maga az érzés igazi, kimondani félek, nehogy viccet csináljon belőle. Ebből is. Jó jó jó jó, most kért érte bocsánatot... Zavartan kapom félre tekintetem, ahogy kezem lassan emelkedik, hogy most én ajánljam fel a parolát. Igazából a mellkasomat feszítő düh valahol a "ne haragudj" résznél... ki is aludt szinte teljesen. A kétségem azonban nem múlt el, számtalan kérdés kering továbbra is gondolataim közt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő