Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Halkan szusszanva sodródok az ébrenlétbe, fülemig húzott takaróm alól, összegömbölyödve pislogva ki a fényre. Beletelik jópár pillanatba mire úgy nagyjából magamhoz térek, és realizálom melyik végtagom a szélrózsa melyik irányába áll, de miután ez megtörténik, már elég éber vagyok ahhoz, hogy anélkül pakoljam le karjaim-lábaim Bencéről, hogy ő ebből bármit észrevehetne. Nagyon igyekszem ám nem felkelteni, hiszen én sem szeretem ha felzavarnak (erre a mondatra gondoljatok vissza a hsz végén). Elpirult fülekkel simítok ki egy tincset az arcából, majd úgy döntök kihasználom, hogy ilyen korán még senki sincs ébren rajtam kívül. Kelletlenül mászom ki a takaró alól, felszisszenve a hideg padló tapintására, s úgy igyekszem odalopakodni a szekrényemhez, hogy ne reccsenjen meg a parketta. Folyamatosan Bencén tartva a szemem nyitom ki a nyikorgó szekrényajtót, hogy kilophassak magamak egy pulcsit és egy puha zoknit pizsim fölé. Hajamat a pulcsinyak alatt hagyva surranok ki a szobából, figyelmetlenségemben résnyire nyitva felejtve az ajtót. Odalent aztán a lehető legkevesebb zajjal ügyködök össze három bögre répás kakaót (igen), bár határozottan... csalogat kipróbálni milyen is lenne ha a savanyú káposztából is raknék bele... Hmm, na ezt talán majd máskor. Miért a három? Hát Márk volt olyan drága és az este során egyszer sem nyitott ránk őrjöngve, szóval ez mindenképp jutalmat érdemel nem?
Magam után kupit hagyva (még reggel van, nincs kedvem elpakolni na) ügyeskedem vissza magam az emeletre, a bögréket kezemben egyensúlyozva. Ahogy felérek a felső szintre, és átlépem a csendharang vonalát, már nyugodtabb vagyok, hiszen így legalább szüleinket nem keltem fel. A fiúk meg úgyis kiengesztelődnek ha kapnak kakaót... szóval...
- JÓ REGGEEEELT - kurjantom el magam, ahogy lábujjaimmal benyitok Márkhoz. Az ajtó gyorsan csapódik ki, de megfogja a mögé tett plüssállat (nem ez volt az első ilyen mutatványom, na), így nem koccan neki semminek. Azonban a látvány ami a szemem elé tárul eléggé megdöbbent, így egy pillanatra csak nézem ahogy Márk nem is egyedül ébredezik az ágyban. - Miiiiiiiiiii?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

- Nem te mi, én mi mi - folytatom a döbbent sápítozást, és hirtelen naaagyon boldog vagyok, hogy Anyáékkal feltettettük a csendharangot a szobáinkra IS és az elmeletre IS. Nem azt mondom, hogy gyakori ebben a házban az, hogy Márkkal visítva nyúzzuk egymást, mert ezt leginkább már a Bagolykőben tesszük, de most ismét bebizonyosodott, hogy magunkról teljesen megfeletkezve tudunk mi sápítozni ha valami nem tetszik. Azaz nem is úgy fogalmaznék, hogy nem tetszik... egyelőre szimplán nem tudom hová tenni a bátyám mellől kimászó Karolát. Karo-mi? - Miiiiiii? - és jön egy újabb hitetlenkedés, ahogy a lány arcának is kiveszem vonásait. Mindeközben Márk annyira megijed tőlem(?), hogy egészen ágyának végéig hátrál, és puffanva földet is ér. Behúzom a nyakam a hangra, de valahol hízeleg az egómnak a dolog, ezek szerint egy nagy, félelmetes és tekintélyt parancsoló nővére van. Raaawwwwwwrrrrr. Húga, akarom mondani húga. Tuti rituálisan halálra csikizne ha rájönne, hogy az öcsémként gondoltam rá egy pillanatra.

Mi az hogy azt mondta, hogy a másik oldalon aludjon? Ó te jó ég? Csak kapkodom a fejem ide-oda köztük, miközben kezemben már remegni kezdenek a bögrék a heves fejforgatástól. Mint ahogy a macskák nézik a ping-pong meccset ide-oda-ide-oda, huhh, szédülök. A kakaókat inkább elővigyázatosan Márk asztalához viszem, és az esetleges kupit lelkifurdi nélkül arrébb tuszkolva helyezem biztonságba az italokat.
- Mi az hogy mi történt, mi történt a ruháival, miért van rajta a te pólód, miért van Karola a házban, egyáltalán hogyan került ide, és miért alszotok ti összebújva - kezdem el sorolni én is a saját kérdéseimet, beszállva ezzel a hangzavarba. Mint egy naaagy, boldog, lármás olasz család csapjuk a perpatvart már itt korán reggel, csak éppen jelenleg egyikünk sem boldog, olasz, vagy család... illetve nyilván, különböző mértékig deee... de. Nem ez a lényeg na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Oké, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, és valaki másnak tök normális lenne, hogy ha felébred és átslattyog a szemben lévő szobában alvó bátyjához, akkor az éppen egy lányt ölelget, de... nekem nem az. Mármint csak gondoljunk bele még egyszer kiről, kikről is van szó. Itt van Márk, aki szerintem akkor mert utoljára lányhoz közeledni amikor főzőpartnert kellett választani Bájitaltanon, egyébknt meg bezárta magát a könyvek-szorgalmik-kviddics háromszögébe, és azt hittem, hogy legalább egy évig nem tör még ki onnan; aztán Karola, aki már csak az én tudomásom szerint kétszer keveredett meztelen (vagy majdnem meztelen) helyzetbe a bátyámmal, és... Ez itt most két egymásnak tök ellentmondó információ, amit csak tetőz, amikor mindketten meglepődnek egymáson, sőt, talán meg is rémülnek. Főleg Karola. Hogy kerül két ember egy ágyba úgy, hogy egyikük sem emlékszik rá? Ez itt az ötmillió dolláros kérdés. Csak azért, hogy meglepettségemek és értetlenségemnek hangot adjak utánozom (egyébként tök élethűen, büszke is vagyok magamra) egy légvédelmi sziréna monoton sípolását (tudod, MIII), majd ahogy már kezd egyre zavarosabbá válni  a helyzet, kérdéseim is kiszakadnak belőlem. Áradatuknak végül Bence érkezése vet véget, fél szemmel követem ahogy mellém sétál, majd beledőlök az ölelésébe. Immár üres mancsaimat az övéire simítom, majd behunyt szemmel egyszerűen csak próbálom túltenni magam azon az érzésen, hogy fogalmam sincs ki vagyok, hol, miért, és mióta. Király, mindenkinek ezt kívánom reggeli ébresztő gyanánt.
- Öhm, biztos, izé, egyelőre csak kakaót hoztam fel, de azt neked is ha kérsz - próbálom fejben lerendezni, hogy Bence - talán a szobában egyedül normális emberként - épp tök hétköznapi dolgot kérdezett, nem azt hogy mit keres ott ahol van, vagy miért nincs ott ahol nincs.
- Itt aludt. Mondtam, csak nem figyeltél - nyújtom ki a nyelvem testvérem ideges kérdéseire, s talán még enyhén vállat is vonok. Oké, kezdem érteni miért könyörgött Márk a múltkor exmemoriamért. - Naa - szólok halkan a fiú után ahogy nekünk jön, bár valahol megértem azt is, hogy ez így egyszerre túl sok lehet neki. Kérésére csak bólintok, persze, ruha, de az értelme csak akkor realizálódik bennem amikor Karola is rám szól. Mi? Ja! Ruha! Igen, bocsi, nagyon reggel van még, Merlin szent bokacsizmájára. Finoman kibontakozok Bence öleléséből, egy puszit nyomok a szájára, majd egy kis mosollyal a szám sarkában sietek át a szobámba. Nadrág, póló, pulcsi, zokni (zsenília!), öö mi kell még... bugyit nem adok, az fura lenne, bocsi Karcsi. Nagyjából egy fél percig vagyok távol, hiszen csak szembe kell átmennem, s már sietek is vissza a kettesben hagyott Bencéhez és Karolához. Remélem meg tudja nyugtatni valamennyire... legalább, hogy ne idegeskedjen ennyire. Mesélték már az uncsitesós sztorit, szóval engem nem igazán lepett meg, azok után meg pláne nem, hogy úgy egyáltalán milyen helyzet közepén találtam magam.
- Itt vagyok - jelentem be magam, hamár ajtónállónk nincs, s leszórom a kért ruhadarabokat a lány mellé az ágyra. - Mond, hogy kerültök ti mindig ilyen fura helyzetekbe? - nevetek fel hitetlenkedve, miközben lecsüccsenek az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Feljegyzem magamban, hogy hamarosan valami kaja után is kell majd néznünk a jelek szerint, bár azt nem tudom megjósolni, hogy meddig marad még az infó a fejemben. Egy vagy két percig esetleg? Mire odérek a szekrényekhez és elkezdem keresni mit akarok vinni Karolának valószínűleg már hatszor elfelejtem a témát... ööö, jah. Mire is akartam emlékezni? Na hátha szóba kerül még, vagy beugrik.
- Nem tudom mi történt, de bízhatsz benne - bólintok egyetértően Bence szavaira, ahogy visszalépek a szobába. A kezemben tartott holmikat Karolához viszem, s mellé telepedek. Karola hálálkodására csak vállat vonok, elvégre nem tesz semmit.
- És kényelmes is - vigyorgok Bencére, miközben a sárga, vigyorgó napocskákkal telenyomott pólót szemléli. Ahogy Karola a takarót felém emeli, értően biccentek, és már tartom is elé. Még én is elfordítom a fejem, Bence irányába, na nem mintha a múltkor ne láttam volna a lányt sokkal kínosabb öltözetben (=semmiben), de most már ígyis mindene tele lehet velünk. Jó, mondjuk ha úgy ébredsz fel valahol hogy fogalmad isncs mit keresel ott, és valaki rádordít, kakaóval a kezében akkor ha ismered, ha nem, meg fogsz kicsit illetődni. Óóóh, lehet én is túl durva voltam? Hm, majd legközelebb akkor suttogva osonok közelebb és... nem, ha a füledbe suttognak alvás közben az lehet még rosszabb.

- Gyere - szólok ki Márknak, amint Karcsi elrendezgeti magán a ruhákat, és a feltartott takarót is leengedem. Épp azt hajtom össze, mert gondoltam jófej leszek, amikor a lány elsuhan mellettem, és jó szokásához híven beveti magát a fürdőszobába. - Karcsi nemár, megint? - nyöszörgök az ég felé pillantva, s a répás kakaók fölött pislogó fiúkra pillantok. - Most nem én megyek utána! - emelem fel karjaimat azonnal, s jelentőségteljesen Márkra pillantok, hogy érezze - itt lenne az ideje, hogy a kezébe vegye a dolgokat. És a dolgok alatt most nem Karolát, hanem kettejük kis akár átok akár nem problémáját értem.
- Megfogom neked - nyúlok ki bátyám kakaója után, remélve, hogy átadja, és amíg a lányt próbálja majd kibékíteni, én sunyiban megihatom az ital végét. Tudom, hogy van egy harmadik bögre is, de azt majd hátha kéri még a lány... Maximum csinálunk még. Úúú, CÉKLÁSAT! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Bencére pillantok, s igyekszem sugallni neki, hogy győzködje Márkot, ha eddig nem ment volna bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence
de most leginkább Bence :3

Halkan hümmögve figyelem a kibontakozó jelenetet, bajszom alatt somolyogva. Jó, persze, valószínűleg a többiek nem szórakoznak ezen ilyen jól, hiszen Karola ideges, Márk mérges, Bence meg éhes, de egészen kezdem egy dráma kellős közepén érezni magam. Vagy még csak félig álmodom? Az is lehet. Ott a két főhős, akik épp a tetőponton állnak vagy hol (nem, nem bővítettem ki a filmes ismereteimet a téli kiránduás óta), a nyugodt külső szemlélő aki lendíti előre a helyzetet, és én, a néző, aki közbe-közbe szól, de igazából kivonja magát a forgalomból, és csak hátradől.
A hoppanálásra csak elhúzom a szám, hiszen tudom ám, hogy nekem is időszerű lenne végre megtanulnom, a tanfolyamig el is jutottam, de a vizsga... na nem, előbb kapok E-t LLG-ből, mint hogy addig koncentráljak, hogy beleérkezzek abba a körbe. Persze hirtelen tök furán érint, hogy "nahát, Karolának is előbb meglett a jogosítványa mint nekem", de Márk szavai az én fejemben is világosságot gyűjtanak. Halkan dúdolgatva veszem át a kiürült bögrét a teli helyett, és miközben eldöntöm magamban, hogy oké, akkor mindjárt szépen lemegyünk és csinálunk még, ellentartok Bence dőlésének. - Nincs mit, nincs mit. - Hallhatja ahogy nagyon halkan, valami lassú, könnyed dallamot dudorászok, de nem vonom el vele a messzebb álló Márk figyelmét. A dallam megszakad, ahogy kedvenc bátyám megjegyzésére felhorkantok. Na a történtek után engem ne nézzen madárnak, többet egy szava se lehet ha összebújunk Bencével! Kéne fényképes bizonyíték.
- Lemegyünk reggelit csinálni? - intézem inkább jókedvű szavaimat a mellettem ülőnek, majd ha helyesel, magukra is hagyjuk a másik kettőt... de jó, hogy most nem én vagyok bajban, vagy nem velem van dráma, hihi.

- Csak csendben - lépek előre a lépcsőfokon, suttogva lopakodva lefelé - csak halkan - újabb lépcsőfok - hogy senki meg ne hallja - és így tovább egészen amíg le nem érek. Nagyon reggel van még, mondjuk ez lehet nálam nem igazán működő egy kifogás.
- Mit szólsz eeegy - nyitom ki a hűtőt, megfogva az ajtóban tárolt üvegeket (egy üveg fehérbor, málnaszörp, tökmagolaj, bodzaszörp), hogy ne csilingeljenek nagyon. Bekukkantok, tekintetem gyorsan végigsiklik a hétköznai hozzávalókon, hogy aztán felcsillanjon bennem az értelem... - nutellás pillecukros rántottához?
Mintha atomfizikus lennék, aki épp feltalálta az időgépet, olyan büszkén és izgatottan várom a helyeslést, hiszen milyen király ötlet ez máááár!! Összekutyuljuk és olyan lesz mint a palacsinta, csak kevesebb vele a macera. Vajon odafönt kiabálnak már? Semmit sem hallani. Na mindegy, ha nagyon eldurvulnak a dolgok azt úgyis észrevesszük, bejárati ajtó csak egy van a házban, éspedig nem az emeleten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bence
így ül a ház tetejére

Már pengetem is nevetve. Tenyeremről a havat sepregetem úgy, mint ahogy a filmekben a pénzt szokás, a kis hópihék szép kis felhőben hullnak alá, ahogy szanaszerteszéjjel szórom őket magam körül. Még mielőtt igazán kibontakozhatnának hószóró skilljeim, üldözőbe vesznek, és hipp-hopp már győzedelmesen vágom magam igazi Johny Bravo pózba.
- Ígyis-úgyis leveszlek a lábadról, azt mondod? - forgatom ki szavait cukkolásképp, miközben szép lassan apró hórészleteket sepregetek magunkra. Henrik kapcsán nem véletlenül nem volt még alkalma leteremteni, kitttűnő módszerim vannak annak a beszélgetésnek az elkerülésére, bizony ám, bizony ám! Tudom, hogy Bence tudja ami történt, hiszen elmondtam nagyvonalakban, de kastélyszerte biztos nem ismert, se én, se a bácsi nem vertük nagydobra az esetet... legalábbis én biztosan nem, és még nem olvastam az Edictumban a sztorit, szóval gondolom ő sem. Ami fura, mert azt hittem, első dolga lesz... már tényleg nem tudom mit gondoljak róla.
- Vigyázz, mert egy nap beállítok a jelvényemmel, napszemüvegben, pisztollyal az oldalamon aztán leshetsz - öltöm ki rá a nyelvem, de gyorsan be is húzom ahogy maga alá fordít. Miért képzelem én mindig, hogy a hó puhább mint amilyen? Az van bennem, hogy kényelmesen leheveredek mint egy matracra, vagy felhősre, és mint a meséken így elfészkelem magam, de nem is olyan. Egyszer fel kell találnia valakinek a puha havat, amibe egész bele lehet süppedni mint valami óriási pillecukorba.
Mintha nem épp az erdő szélén fetrengnénk a hóban, egy apró puszit is kapok, s megkapaszkodva a kinyújtott kézbe magasra ugorva felpattanok.
- Menjünk - bólintok, a hóemberes ötlettől csillogó szemekkel, majd ahogy megindulunk, egy kisebb kupac havat sapkámra téve kezdek bele a rémítgetésbe. Elváltoztatott hangon megzsarolom, hogy megharapdálom a lábujjait, ha nem ad nekem szenet a gombjaimhoz, illetve még ki is okítom arra amit minden fiatal és valamirevaló varázslónak bizony tudnia kell. "Ne nyalogasd a nem fehér színű havat, de különösen a kéket kerüld mert arra ablakmosófolyadék került, és habzik ha megpróbálod megenni. Ne rágd le a hóemberek répaorrát, mert utána nem fognak tudni rendesen artikulálni, és minen mamát lebabáznak," és még számtalan ilyen okosságot sűrítek bele abba a rövidke távolságba, amit a faházig megteszünk.
Belépve már jóval kellemesebb az időjárás, le is vetem magam egy babzsákra, és kezemmel megpüfölgetem a mellette lévőt, hogy Bence dobja le magát oda mellém. Fejjel felé hasalok, miközben lábaim fel-le kalimpálnak, halkan nyünyörgetve ezzel a zsákban lévő sok kis apró golyóbist.
- Tudom, hogy még nincs itt az ideje - de hát levitás vagyok vagy mi -, de lenne kedved a téliszünetben előre készülni kicsit a vizsgákra? Találkozhatnánk, és megtanulhatnánk az eddigieket, hogy tavaszra más kevesebb maradjon!
Egészen belelkesülve dobom fel az ötletet, ami nem is csak azért szuper, mert így jó előre készülhetek a vizsgákra (hátha idén már az LLG sem lesz troll), de még őt is láthatom a szünetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence
de most leginkább Bence :3

Cinkos vigyor szalad az arcomra, de ahelyett, hogy csendben megvárnám míg kileskelődi az eseményeket, mert olyan nagyon büszke vagyok a produkciómra (na, azért mégiscsak a lábujjaimmal nyitottam azt az ajtót), nem várok türelmesen, hanem én magam szambázok be gondolatai közé. De tényleg, hogy jelezzem, hogy érkezek, még azokat a rumbatököket vagy miket is lengetem, mintha azokkal akarnék kopogni az elméjén. Hallod már, hallod már? Itt jövök. Ha engedi, finoman bekukucsolok, de mielőtt igazán körbenéznék, szépen befűzöm az emlékképeimet közénk, így nem lesem meg az ő gondolatait. Elképzelem, hogy leülök vele szemben, kezemben egy képeskönyvet emelek fejmagasságba, aminek oldalain pörögnek le a történtek. Még halkan kommentálom is, hogy fülre vigyázz, mielőtt berontok ajtóstul a szobába. Márk arca, Karola kócos feje, aztán előbbi produkciója, ahogy sikeresen lezuttyan az ágyról, zseniális, én mondom! Hamár a táncoknál tartunk, ugye samba meg minden, elég szerencsétlenkén sikerült moonwalkkal köszönök el Bencétől, majd az odaképzelt – táncikáló – Masa csettintve hagy maga mögött ködfelhőt, és mint egy ügyes okos tökéletes ninja, én is kihátrálok gondolatai közül. Kész produkció!
Vigyorogva várom a reakcióját, nem régóta próbálkozhatok varázsige nélkül az efféle kirándulásokkal, szóval még nem megy minden a legbiztosabban, de egyre csak gyakorlottabb leszek.

Szívesen mondanám, hogy megfenyegettem mindenkimet, hogy csakis kizárólag kedvesek lehetnek Bencével, különben megismerik a haragomat és nem szólok hozzájuk és nem mosogatok többet, de még a szemetet sem viszem ki, de erre nem volt szükség, mert mindenki tündérbogár. Illetve Márk nem tündérbogár, de nála meg már nem használt volna a fenyegetés, mert ők ismerik egymást.
- Hát mi az, hogy mit eszünk, hát ezt, higyj nekem, imádni fogod – kampányolok csodás ötletem mellett, és tényleg amúgy, addig örüljön amíg nem jut eszembe belesütni már kockázott koviubit is. - Szerintem már amúgy annyira tönkretettem az ízlelőbimbóit, hogy válogatás nélkül mindent megeszik – mélázok el a kedvenc kaja kérdésen. Ha én is főzök neki valamit, már egy szó nélkül eszik, kérései sem szoktak lenni… vagy csak lehet, hogy nem meri rám bízni a kajáit, hogy ne tegyem tönkre az emléküket? Elmélázásomnak karjai vetnek véget, amik kiragnak a hűtő elől, hogy aztán meg is pörgessen. Így akarod velem elfelejtetni az ötletemet mi? Tudom ám, le akarsz kenyerezni, hogy normálisat reggelizzünk, mert nem hiszel te nekem, hogy ez finom lesz! Nevetve fogadom a csókot, ami aztán gyorsan véget is ér, hiszen se a hűtő nem csukja be saját magát, se a reggeli nem süti. Egy széles mosoly után fordulok vissza, és kezdem el kipakolni a szükséges dolgokat Bence kezébe. Tojástartó, ketchup, nutella, ketchup vissza, ööö, ja, egyszerre ennyi. Becsukom a hűtőt, mielőtt sípolni kezdene (idegesítő hangon pittyeg ha túl sokáig maradna nyitva az ajtaja, és még nem jöttünk rá hogyan lehet kikapcsolni, mert Lábatlan véletlenül szétrágta a user manualt), és neki is fogok a reggelinek. Senki se hinné el aki most lát, de na, az a cukrásztanfolyam azért nem hazudtolja meg önmagát, így bénázás nélkül kotyvasztok. Hát, legalább ez megy, torta is ment már, nem pont ez fog kifogni rajtam.
- Ööö ide tudod adni a pillecukrokat? - pislogok szépen Bencére, s fejemmel az egyik felső szekrény felé intek. Nos, olyan jól hangzik, hogy épp keverem ki a nutellás tojásokat, de igazából nem véletlenül van a ki sámli a konyha sarkában - jah, nem érem fel a pillecukor polcát. Jah, nem akarok felmászni. Jah, inkább alibizek. Ha megkapom amit kértem egy lábujjhegyes puszival köszönöm meg, és már pörgök is tovább, hiszen azért lassan kezdek aggódni a föntiekért is. Na persze nem a lábujjammal adok puszit, mert bár lehet (sőt, valószínű), hogy meg tudnám tenni azért az mégis bizarr lenne. Kinek a lábujján nőnek szájak? Egyszer ki kell próbálnom, hogy arcon tudok-e lábalni valakit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ange
egyenruha

Nicsak, nicsak, egy Masa a könyvtárban. Rég jártam erre, talán egész a múlt héten, így rögtön halaszthatatlan pótolnivalóim akadnak. Először is, meg kell szagolnom a nyolcadik sor alulról második polcán, balról a harmadik rekeszben található "Sapi vagy süveg" Használat című oldalát, aztán meg kell néznem, hogy a pult mellé raktak-e ki új szerzeményeket, és csak ezek után vehetem be magam a hátsó sorba, a regényekhez. A könyvnek még mindig szuperfinom öreg papírlap illata van, az új szerzeményeket éppen ketten is körbeállják, így hát elindulok hátrafelé, elhaladva az asztalok mellett. Az egyik székről Ange pillant rám és súg felém, mire mosolyogva lépek oda hozzá. Egy kis csevegés belefér mielőtt hátramennék, úgyis régen beszéltünk. Öö azaz reggel. De hát hány órája volt már az.
- Szia szia - huppanok le mellé, cseppet sem elegánsan, szoknyámból kilógó inggel, félrecsúszott nyakkendővel. Szóval csak olyan Masásan. - Persze, mondd csak. Fhú ugye nem az LLG házival kapcsolatban? Arra nem válaszolok! - teszem fel a kezem rögtön ijedten. Egészen lever a víz, elég csak visszagondolnom rá amikor megírtam. Jujj, megszenvedtem vele, soha többet fogalmazást a Lethifoldokról... az emlékbe is beleborzongok. Figyelek a hangerőmre, de azért nem viszem túlzásba, egyelőre viszont egy közelünkben ülő diák sem pisszegte le a susmusunkat. Nem mondom, van aki már aggodalmasan pillant rám, lehet tudja, ha én itt vagyok az semmi jót nem jelent, de ez most részletkérdés. Na halljuk, jöjjön aminek jönnie kell. Csak ne az LLG vizsga... az maradhat ott ahol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bencus
abszolút az Abszol út

- Jóóó - csapok le az ötletre hirtelen, de aztán még fordultamban visszapillantok, megpillantva a kis cetlit ami addig elkerülte a figyelmemet. - Azaz nem, ne engedj a seprűbolt közelébe visszafelé, megláttam az árát - nyöszörgöm rögtön keservesen, szomorúan drámai sóhajtozások közepette véve fel Bence lépteinek ritmusát. Inkább tényleg nem nézelődök, vagy lehetek a leghíresebb kviddicsjátékos se tudok összekuncsorogni annyi pénzt, amennyiből mindent megvehetnék. Lehet be kéne kopognom a Szentmihályikhoz, nem adnának-e egy kis zsebpénzt fűnyírásért. Vaaaagyis minek oda fűnyíró... ott a kecske.
És ekkor, mint derült égből a tetanuszinjekció ugrik be, hogyhát ezért dolgoznak a többiek is itt-ott. Pénz. Wow, ha dolgozok, lesz pénzem! Zseniális összefüggésekre döbbenek rá, pedig még nincs is dél, aztán máskor ilyenkor még lila szarvasokat számolgatok álmomban. Agancsosakat, mielőtt bárki félreértené.
- Úristen úristen úristen - kamillázok nagyokat a kirakatra, picit meg is rázom Bence kezét, meg megszorongatom, nem fájdalmasan, csak olyan atyamerlingatya izgatottan. Arrébb mozdulok én is, hogy kiengedjem a nénit, de igazából fel sem fogom, hogy itt volt, annyira lekötnek már a madarak.
- Mindet, mindet nézzük meg, mindet - suttogom áhitatosan, és már toporgunk is beljebb, sorra véve az állatokat. Bence is kommentel, én sem maradok hát el tőle, egymás szavába vágva mutogatunk egyikre-másikra, miközben összefüggéstelen kifejezéseket hadarunk (de én biztosan).
- Ennek pillangós a bundája, tudod olyan szemüveges, annak ott van egy mandarinalakú foltja, jajj egyemmeg hát ennek itt piros a szeme, fhúúú az a fekete ott felül milyen félelmetes, o-o ez itt milyen furcsa képet vág, u-u-u látod azt ott fent amelyik olyan kis bozontos?
Nem akaródzik elengedni Bence kezét, úgyhogy egyszerűen azzal együtt hadonászok tovább, picit előre lépek, picit hátra, néha ha eszembe jut halkítok a hangomon, egyébként hangos vagyok. Utólag pótlom az üdvözlést a bagolyszakértő felé, aki látva izgatottságomat azt hiszem meg is bocsát... Vagy csak mosolyog, hogy ne harapja le a fejem, mert udvariasabb mint én.
- Te hallod, szerinted átszínezhetjük őket varázslatokkal? Mert akkor ne a színt nézzük - próbálok valamin elindulni. - Melyik csipog a legszebben? Vagyis huhog, huhog. Jesszum pepito, hogy fogunk így egyet választani? - esem teljesen kétségből kétségbe, és már húzom is elő a pénztárscámat, hogymegszámoljam amúgy hányra lenne pénzem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bence
lisztjét szórja égre földre

- A csehóban - vágom rá, és szinte a lábaim is elgyengülnek, olyan rekeszizmot rengető röhögésbe kezdek. Hol fizetsz hóval? Csehóban! Kész, zseniális, napiMasapoén, imádom, nagyon ciki, hogy saját viccemen ennyire nevetek, de nem tehetek róla, már lassna a könnyeim csordulnak ki. Hogy ezek után hogyan kerülök olyna állapotba, hogy értelmes mondatokat hozzak össze, azt... fogalmam sincs, nem tudom, kész rejtély, legalább akkora, mint hogy hová tűnt el a tacskós-szívecskés zoknim bal fele.
- Jó, akkor mondj nemet, de úgyis kiszedem a fejedből - ragaszkodok az igazamhoz, amit tudok én, sőt, imádok. Nem kell kimondania mit gondol... én sem szoktam mindig mindent, lehet pont ezért kezdjük megszokni, hogy a sorok mögé nézzünk. Na meg főleg a vegyeskereskedésben, mert a múltkor is fellöktem Ági nénit, és vehettem neki másik üveg kovászos uborkát.

A játék észrevétlen fordul át komolyabba, és ahogy beharapott ajkakkal figyelem Bence arcán az érzések váltakozását, az enyém is igazodik, és csinos kis pírrózsák nyílnak szerte a pofimon. Elég spontán vagyok, azt sem szoktam tudni mit csinálok másnap délután, azaz kit akarok árverni, igazából már azt sem, hogy tíz perc múlva egyáltalán ébren leszek-e még, de... Igen, lehetséges, hogy egészen picit néha-néha, félálomban, amikor gyengébb vagyok a zavarommal szemben elábrándoztam már én is hasonlókról. Most azonban teljes kapacitással működök, a helyzetet nem is igazán tudom kezelni, megzavar, hogy ez így felmerül. Talán erre mondják, hogy nagyon gyerek vagyok még? Lehet, hogy csak túlmisztifikálom ezt az egész együtt élés dolgot, sőt, biztosan, de hát nem tehetek róla, ezért nem szoktam gondolkozni mielőtt cselekszem, mert megijednék, ha megtenném. És persze, ez néha nem jön rosszul, mert így lehet nem vágnám be a sípcsontom amikor át akarom ugrani a padokat egy helyből, de mellette meg nem tudnám olyan könnyedén venni a dolgokat, mint így teszem. Most is, nem tudom elviccelni a témát, a felvetített jövőképet, amit persze, én kezdtem, de... jajj, továbbra is rettenetesen zavarba hoz.
- De csak a te kedvedért - motyogom teljes pírpompámban, majd ahogy felhúz, szorosan át is ölelem, elrejtve arcomat egy reszketeg légvétel erejéig. Jézusom. Ez a jövő dolog tényleg ijesztő.
Viszonylag gyorsan összeszedem magam, a gondolatokat elűzik a vicceim, a környezetünk rejtette megannyi játéklehetőség, de ó, egészen biztos, hogy ha egyedül maradok, és eszembe fog jutni ez a pillanat, nyughatatlanul ugrálok majd... vagy lefutok egy félmaratont... lerepülök... na, érti mindenki.

- Az hát - mosolyodok el a boldogsága láttán, lábaim észevétlen dobolnak picit gyorsabban mint eddig. Sajtkukac-üzemmód, az bizony. - Egyedül Márkért nem vállalok felelősséget, de beszélek vele róla - biztosítom, szüleimet meg sem említve. Ők biztos örülni fognak, legalább nem az ő ágyukon ugrálok majd hajnalban, hogy foglalkozzanak velem, hanem lesz más, aki leköt. Márknak meg majd elmotyogom amikor épp valami regény legérdekesebb részénél tart, hogy a tudatalattija szokhassa a gondolatot, de ne ellenkezhessen.
- Hmm hmm hmm - élvezem a hajamat simító ujjak cirógatását, elgondolkodva a komoly kérdéseken - Gondolkodni rengeteget, csak... - sóhaj, ez is olyan dolog, amitől tartok. Pedig nem kéne, tudom, hogy nem kéne, van még egy csomó időm kitalálni, na meg ha nem találom akkor sincs semmi, csak... szeretném ha a lehető legjobban alakulna, na. - Világot látni akkor lenne jó, ha lenne valami olyan munka amivel lehet, tudod, mint hivatásos csoki vagy matractesztelő - vigyorgok fel, hiába tudom, hogy nem pont így gondolta.
- Tényleg elgondolkodtam az aurorságon, biztos, hogy lekötne és nem unatkoznék mellette, csak... Nem tudom, nekem való-e, és most nem is csak fizikálisan, de... mondjuk mentálisan. Érted.
Kemény téma ez, tudom én, most Bence kicsit betekintést nyerhet milyen is az, ha tényleg, komolyan gondolkozni, vagy tervezni kezdek. Ritka pillanat, nem szokványos, kicsit másik oldalam, ami ritkábban bújik csak elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence
de most leginkább a fiúk :3

Na azért nem vagyok én boloooond, hát ki rakna ketchupot... jó igazából, én semmibe nem raknék, mert nem szeretem, de ezt úgyis tudja rólam mindenki. Szóval ahogy a megszentségtelenített paradicsompüré szépen visszakerül a hűtőbe, a lelkibékém is helyreáll.
Ügyesen készítem elő a kaját, és a kis segítségkérés jutalomköre után már a serpenyő is a láng fölé kerül melegedni. Váratlanul ér a pillecukor, reflexszerűen húzom hátra a fejem, kancsítva próbálva meglesni mit is akar velem megetetni. Ahogy felismerem az alakot, kinyitom a szám, hogy nyammoghassak a pillecukron. Elhümmögök egy köszönömöt a cukorért, nekem nincs olyan, hogy túl korán túl édes, sőt, nyálcsorgatva várom, hogy a reggelink is elkészüljön. Halkan visítva húzom be a nyakam a puszikra, az érzéstől ami egyszerre csikis és hoz zavarba, de mivel az az egyszerűbb, inkább a csikisségére koncentrálok.
- Hééé - igyekszem halkan tiltakozni, vörös arccal lépegetve ide-oda, nem tudva egyhelyben maradni. Ugrálnék is, de félek, hogy megütném valahogy, így inkább moderálom magam, de teljesen így sem sikerül.
- Pe- persze, hogy nem, ez a mesterművem - dadogom neki, megkóstolva a kutyulmányunkat, miközben próbálom egyszerre feldolgozni, hogy kész a massza, hogy meleg a serpenyő, hogy puszilgat, hogy kóstoltat, és... öö na azért a multitasking zavarba hozna akkor is, ha a fenti felsorolásból kettő már nem tette volna ezt egyébként is.

Most vagy soha alapon öntöm a serpenyőbe a nutellás pillacukros tojást, de megkeverése már elmarad, ugyanis megugorva pillantok magam mögé, az elpuffanó Bencére. Nem tudom megállni, hogy ki ne törjön belőlem a nevetés, de nem sokáig lehetek ilyen vidor, már nyúl is fel a kezemért, és ránt magára. A lépcsőn dobogó lépteket meg sem hallva tapasztom be a saját számat, ne röhögjek fel hangosan, és ebben a pillanatban nagyon sajnálom, hogy a csendharang bűbájt nem tetettük fel a ház minden részre. Mondjuk oké, akkor nem hallanánk azt sem, ha valaki kiabál, hogy kész a kaja... Oké, átgondoltam, tényleg nem kell a csendharang. Már épp nyomnék egy puszit a homlokára, hogy JÓ, CSAK ODABENT LEHET A HIBA, de ekkor megzavarodik a gravitációm, ahogy a mozdulat közepén emelnek fel Bencéről.
- Mi a - pillantok fel a tajtékzó Márkra, de arca láttán rögtön bennem is rekednek a szavak. Piros a szeme. Mi történt...? Már megint mit műveltek egymással? Megnémulva figyelem, ahogy megkéri Bencét, hogy vigye haza Karolát, de ahelyett, hogy rászólnék, inkább a háta mögül pislogok bocsánatkérőn Bencére, eltátogva felé egy légyszit. Fogalmam sincs mi történt odafent, de nem tetszik, hogy ez a bármi ennyire kibrította a tesómat. Később majd számonkérem rajta a durva bánásmódot, de most azt hiszem csak rontanék a helyzeten. Ami már így is elég rossz... Így hát ha Bence végül enged könyörgő tekintetemnek, szorosan megölelem ahogy elmegy mellettem, szavak nélkül kérve bocsánatot tőle. Márk helyett is.
- Várlak vissza - motyogom pólójába, majd elengedem mielőtt megint kényszerítenének rá. Igyekszem olyna halkan beszélni, hogy azt a bátyám ne érthesse, de... eh, nem tudom, nem tudok én már itt semmit. Míg én épp békefenntartót játszok, Márk bebúrja a reggelinket, és mintha csak tudná, hogy ha meglátom vissza akarnám szerezni, rögtön tele is nyomja ketchuppal.
- Fúj, nemár, hogy lehetsz ilyen, fúúúúúj, nem hiszlek el - akadok ki, hogy csak így elsétál, és ráadásul tönkreteszi amivel eddig itt mi dolgoztunk... KETCHUP?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő