Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja eldönteni, hogy dühös legyen, vagy sírjon. Akármennyire is szabadelvűnek vallotta magát, ez valahogy nagyon a határon mozgott. Próbált a dolog pozitív részére gondolni, hogy milyen jófej és kedves a fiú, amiért megteszi ezt. Biztosan nagyon jó barátjának vallhatja a lányt, ha már ebbe is belement. Mégsem érzi magát ettől jobban.
Akár egy robot, úgy engedi, hogy azt tegyen vele Denis, amit akar. Nyugtathatja magát, hogy ez azért nem a világ vége, mégis érzi, hogy lassan elérzékenyül. A gombóc a torkában egyre nagyobb, nagyon nehéz visszafognia magát.
- Én... - nem tudom. Nincs szíve ennyivel lerendezni mindezt. Megtehet bármit, elvehet más lányokat, de egy 'nem tudom'-nál sokkal többet érdemel.
Még mielőtt bármit is mondhatna, a fiú hamarabb kezdi el. Tekintetük összefonódik, a boldogságát jelentő szemek csak őrá figyelnek. Talán nem ez volt a legszebb vallomás, de ez csak az övé. Ellie nem vágyott betanult szövegre, képmutató szónoklatokra, csak az ő sárkányára.
Óvatosan közelebb csúszik, megpróbálja lentebb csalni a kezüket, hogy egészében láthassa az arcát. Már kimondott egy varázsszót, talán a következőnél sem fog összeomlani a világ.
- Nem akarlak elhagyni - rázza meg a fejét. - Szeretek veled lenni, mert különleges vagy nekem. Nagyon. De ez... - sóhajt egy aprót, de nem húzódik el.
Igazából nem érdekli, hogy mitől vagy kitől menti meg a lányt Denis. Nem is fontos, hogy felveszi a nevét, hogy majd talán dicsekedni is fog ezzel. Az egyetlen ami számít, hogy vele akar lenni. Ezzel a kiszámíthatatlan fiúval, aki miatt nem képes másra gondolni, akiben megbízik a végsőkig. Nem fogja kevesebbel beérni.
- Nem számít, ha azt mondod. Csak a tiéd vagyok - kijelentésnek szánta ezt, de mégis megremeg a hangja. Hiába nem kételkedik benne, mégis nehéz elsőre elfogadni, hogy házas lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akart játszani mások érzéseivel, csak nehezen tudta befogadni ezt az információt. A kedvese szenvedését látva még el is szégyelli magát. Nem is volt olyan régen, hogy a célja lett megvédeni őt, nem pedig ártani neki. Amúgy meg kit zavarnak a körülmények, csak az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat.
Ahogy meghozza a végleges döntést, egyértelmű, hogy nincs az az erő, ami képes lenne távol tartani Denistől. Lehunyt szemekkel hajol előre, hogy el tudja mélyíteni a csókukat. Kész érzelmi hullámvasúton vannak túl, de megérte. Mindig megéri, ha róla van szó. Tenyerét a fiú arcára simítja, csak pár milliméternyire távolodik el tőle.
- Ez itt pedig - bök a fiú mellkasára, a szíve felé -, most már csak az enyém.
Tulajdonjogot formálni bármire is nem szép dolog. Nem pórázt akar rá kötni, nem visszafogni, isten ments tőle. Ha akarja, elmehet tőle, ezzel csak azt akarta kifejezni, hogy mindig vissza fogja várni. Mindig lesz helye az életében, ráadásul nem is kicsi.
Hátradobja a haját, kicsit megkönnyebbülten engedi ki a bent tartott levegőt. Ezen is túl vannak, és még mindig forog a Föld, még mindig együtt vannak.
- Denis... te nem vagy éhes? - teljesen komolyan kérdezi, de csak vigyorogva néz a fiúra.
Egyikük számára sem könnyű megnyílni, ez kristálytiszta. Ellie még lóg egy vallomással, ezt nem felejtette el, nem is fogja. Valamivel mégis vidámságot akart csempészni a szituációba, meg akarta mutatni, hogy tényleg nem változott semmi. Vagyis nemhogy nem gyengült, de még szorosabb is lett közöttük a kötelék, úgy érezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég a bólintás, már nem kételkedik többet. Talán egyszer meg fogja bánni a döntését, a ragaszkodását, de addig egészen biztosan nem, míg így néz rá Denis, mikor így érinti meg. Már nem akar mást kérdezni, elég neki, hogy minden aggályát elveszi csókokkal. Az első alkalommal mondta, hogy nagy játékos Brightmore, de akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. Volt esélye mást választani? Nem igazán, bár nem is akart.
Ugyanott folytatják a konyhában, aminek kifejezetten örül. Még ha kicsit hűvösnek érződik elsőre a pult, a sárkány mellett sosem fázott sokáig. Kezeit finoman a nyaka köré fonja, nem is nagyon akarja elengedni.
- Úgy van, omlett - ha a katonák hasonló kedvvel indultak volna harcba, ahogy Ellie főzni készült, egy háború sem tartott volna sokáig. - De ha itt üldögélek, nem fog elkészülni.
Nem mintha annyira menni akarna. Ujjaival lágyan simít végig Denis karján, tekintetével követi egészen a kézfejéig. Az ilyen pillanatokban szokott elgondolkozni, hogy talán túl sokat kér, még ha szavak nélkül is.
- Mirelit pizza jó lesz? - felszegi a fejét, egész vidámnak érzi magát. Elég titok vár még leleplezésre, Ellie szakács analfabéta léte pedig ne legyen közte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz nem elég egy gyű... - rű, de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Helyeslően bólogatna, ha nem foglalná le valami sokkal jobb, sokkal égetőbb szükséglet. Minden nő ördög és angyal egyszerre, ha arról a férfiról van szó, aki így megdobogtatja a szívét. Csendben kivár, vagy lehetőséget sem hagyva támad. A nyugalom szigetét kínálja, mialatt tornádó dúl benne. Mindez zavaró is lehetne, mégis élvezi, mert vele lehet közben.
Nem finomkodnak, és pont erre a hevességre van szüksége. Túl vannak egy házassági témán a random lánnyal, lebeszéltek egy randit és még a madár is jóllakva ment el. Már nem kell másra figyelnie, csak Denis érintését élvezi.
Éppen ezért átkozni kezdi azt a sütőt, a pizzát, meg az éhségérzetét is. Számíthatott volna Brightmore következetes engedetlenségére, de még mindig képes meglepni. Ilyenkor kétsége sincs arról, hogy ugyanannyira kívánják egymást és más nem is jöhet szóba.
- Nem, igazából Olaszország úgy egészében kimaradt eddig nekem - feleli őszintén, miközben a kesztyűbe bújtatott kezével kikapja az ételt. - Eddig nem volt időm a mediterrán vidékre, csak keletet fedeztem fel. El tudod képzelni, mennyire hideg van ott? - hiába árad felé a meleg a sütőből, elég a lengyel télre gondolnia, máris végigfut a hátán a hideg. A kultúrájukat imádta, a nyelv tökéletlenül is tetszetős, a humoruk zseniális, de az időjárásuk siralmas. - Mínusz tíz fok volt ott, és azt mondták, hogy az még egész jó. Hogy lehet ott létezni egyáltalán?
A fejét csóválva tette a pizzát egy nagyobb tányérra, amit aztán fel is vágott szeletekre. Miután végzett vele, a csapban végezte az eszköz, az étel pedig a pulton, közel Denishez. Persze kivihette volna az ebédlőbe, ha Denis úgy szeretné, meg is tehetik, csak egyetlen egy szeletet hadd fejezzen be.
- Jó étvágyat - akarja mondani, de mivel már elkezdett rágni, csak valami hasonlóra futja. Miután lenyeli végre az első falatot, mosolyogva néz fel a másikra. - Amúgy nagyon tetszik az egész andiamo, bambino, arcobaleno, pasta felfogásuk. Te mikor jártál arra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mosolyogva hallgatta végig Masa áradozását Jang Geum órájáról. Szívesen közbeszólt volna, hogy nem véletlenül a koreai nő a tanár és a kis prefektusa pedig csak egy diák, de ha egyszer a lány belekezd, nincs megállás. Nem mintha zavarná, szereti végighallgatni bárki meséjét az aznapi kalandjairól.
Összeráncolt szemöldökkel nézi végig a szfinx és Masa kis vitáját. Elég egyoldalú vita, ami azt illeti. A Kandalló mellett a helyes megfejtés, ebben nem kételkedik, épp ezért nem érti, miért nem engedik be őket. Az elsős diákja láttán pedig teljesen felborul a lelki békéje; nem történhet semmi, ami sírásra készteti a nebulóit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - kezdett bele azonnal a kisfiú megnyugtatásába, de mire a lényegi részhez érne, már el is tűnik, csak a papír marad ott, amit a kezébe nyomott.
- Ez nagyon nem jó - jelenti ki zavartan, ahogy gyorsan átfutja a sorokat. Minél gyorsabban kell megtalálni a darabokat, mert lázadás lesz, ha nem jutnak be a kékek a körletükbe. Valaki szerencsére már elkezdte a kincses térkép felkutatását, bár arról sincs említés, hogy hány darabka rejtőzhet el a kastélyban bárhol. Nem túl biztató.
- Extrém gyorsan keressük meg azt a valamit, még vacsora előtt meg kell találnom Bercit - tekint oda, ahol a fiú eltűnt. - Irány a kandalló mellé, itt már többet nem tehetünk.
Egy kicsit osztozik Masa örömében, egyébként is imádja a nyomozós történeteket, belecsöppenni egybe pedig nagyon jó móka lehet. Csak ne egy síró levitás lett volna a futár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem felel semmit a bocsánatkérésre, nem lenne értelme. Egyrészt tele van a szája, másrészt pedig észre sem vette volna, ha nem hívja fel rá a figyelmet. Amíg nem a bőrén nyomja el, addig nem zavarja. Az egész szelet pizza lecsúszik a csendben, de a világért sem szeretné sürgetni Denist. Nos, talán egy picit sántít ez a kijelentés, mert hallani nagyon szeretné, csak nem erőltetve.
- Ühüm - bólogat végül elgondolkozva. A hallgatás sokkal többet mondott számára, mint az üres szavak, amiket végül megkapott. - A lényeg, hogy te tudod, hová viszel - folytatja, majd elvesz egy újabb szeletet.
Ahogy elkezdi azt is betermelni, kicsit zavarni kezdi ez a hirtelen feltámadt elégedetlensége. Nem érti, miért Denis az első, akiről tudni szeretne mindent, miért akarja az összes apró részletet felfedezni benne. Férfi ennyire még nem keltette fel az érdeklődését, mindenki más csak futólag foglalkoztatta. Valami nagyon nem stimmel, valami megváltozott Ivanaban.
A pizza szélét visszadobja a tányérra, lesöpri magáról a kételyeit a morzsákkal együtt. Most még itt van vele, egyelőre ennyi elég neki.
- Elég rendesen kimerítettél, Brightmore - kacsint rá játékosan. Nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Egy egészen apró, mélyen alvó része szeretné megkérni, hogy maradjon vele, hangosan mégsem mondja ki. Mindent az asztalon hagyva fordul meg, majd holnap talán foglalkozni fog a tisztasággal. Most csak az érdekli, hogy Denis követi az ágyba, vagy a ruháit felkapva fog távozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

♔ | ♪ | ☞ Cake & Talk       

Ha eddig azt gondolta, hogy be van táblázva, most újra kellett értelmeznie ezt a kifejezést. Túl sok helyen próbál helytállni, és eddig nem zavarta, hogy legtöbbször beesik éjszaka - leginkább hajnalban - az ágyba, most már fokozottabban próbál figyelni magára. Elvégre nincs többé egyedül, nem lehet többé önző.
A pub dolgai szerencsére már rég betanult rendszerben zajlanak, több alkalmazottat vett fel és Chris miatt már alig tölt el ott pár percet hetente. Az egyetemen és a tanodában fix időpontokban vannak órái, de mivel nincs sok tanítandó csoport, ez még mindig tartható. A nagyobb falat a kaszinó, ahol szó szerint mindent látni akar. De itt is van segítsége, szóval kezd kialakulni újra egy normális életvitel, amivel ki tud békülni.
Épp ezért tud halálosan nyugodtan átsétálni a cukrászdába délelőtt. Szerencsére pont egy kevésbé forgalmas időpontot választott, egész gyorsan sorra is kerül.
- Csak nem a kedvenc cukrászomat látom? - kérdezte hangosabban, hogy ha Hattie épp hátul tevékenykedik, akkor is meghallja. - Kísérleteztél mostanában valamivel? - kérdezte, ahogy lassan szemügyre vette a mai kínálatot. Mióta megérkezett a csodacukrász, véleménye szerint sokkal színvonalasabb hely lett a Czukorvarázs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

♔ | ♪ | ☞ Cake & Talk       

Azonnal széles mosoly kúszott az arcára, ahogy meghallotta a lány hangját. Tény, hogy az utóbbi időben lassan már becuccolhatna a cukrászdába, annyit jár ide, de a megszólítás akkor is nagyon jól esik neki. Nem elég, hogy klasszikus főnyeremény maga a sütemény, de maga a személyzet is párját ritkítja. Nos azért illik megemlíteni itt a pubot és a kaszinót is, ha már az ő tulajdona.
- Remekül - felelte röviden, de lényegretörően. Megszokásból a hasához nyúlt, mintha a kicsi nevében is beszélne.
Ellie olyan lelkesen hallgatta végig a cukrász kis monológját, mintha megismételhetetlen szentírást olvasott volna fel neki a nő. Igazából már a legelején tudta, mit fog kérni, de a többire is kíváncsi volt, elvégre holnap is van nap, akkor is jönni fog.
Kikérte magának a fagyivulkán nevezetű csodát, csillogó tekintettel nézte végig, ahogy a pultos elkészítette neki. Nem is várakozott sokáig, ahogy leültek, azonnal bele is kezdett és képtelen volt megállni, hogy ne sóhajtson fel hangosan.
- Isteni lett - közölte azonnal. Ez az egy falat meg is nyugtatta egy rövid időre, az evőeszközt pihenő állásba tette, hogy nyugodtan beszélhessen. - Egyébként nagyon jól sikerültek a képek a kaszinóba, sokan még fogadtak is rád amiatt - mesélte vigyorogva. Nem félt kijelenteni, hogy Hattie és Bonnie a falu kedvenc sportolója lett elég hamar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

"Ki tudja, merre jár Brightmore."
Ezzel az egyszerű mondattal kezdődött minden. Megfogadta, hogy időt és teret fog hagyni a fiúnak, és ez egészen eddig tartott. Baglyot éppen nem küldött neki, de mindent megtett, hogy megtalálja. Nem akarta elhinni, hogy egy szó nélkül lelépett, hátrahagyva a húgát és a... feleségét.
És pont innen jött a nagyszerű ötlet, hogy felkeresse a kedves, mondvacsinált Birghtmore-t. A kislányt nem akarta zargatni, azért ennyi esze Ellienek is van. Nem tudott csak úgy legyinteni és átsiklani afelett, hogy Denis eltűnt. Nem tartozik hozzá, de nem hihette, hogy így lógva lehet hagyni egy Santost.
A nyomozása megint hosszabb folyamat volt, mint akarta. Remélte, hogy megtalálja Catherine-t a kastélyban, de csak azt a választ kapta, hogy két gyerekre szokott vigyázni ebben az időben. Már így is lejárta a lábait, de nem adta fel, míg nem ért le a játszótérre. A terveiben csak kérdezett volna és a válasz után azonnal távozna is, azonban lefékezett a kerítés mellett. Egy darabig csak figyelte őket, nem is gondolt a saját problémáira. De a sajátja is mocorogni kezdett ott lent, így csak megindult az eridonos felé.
- Szia - köszönt röviden, aztán csak nézett a lány nagy szemeibe, miközben az ajkába harapott. Szerette volna azt hinni, hogy a szokásos pillantás lesz a válasz, és közli vele Catherine, hogyha Denist keresi, akkor majd a pubban megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lényegében mindegy is volt, mi történt Catherine társaságában, neki csak egy válasz kellett. Denis tényleg elment és senki nem tudja, mikor jön vissza. Ha lett volna ideje, utána járt volna mennyire jó barátok a pizzéria tulajával, de ezt végképp nem engedhette meg magának.
Az éjszaka kezdett hűvössé válni, de ezt még megoldotta egy pulcsi felvételével, a fáradtságot viszont nem tudta eszközölni. A legrosszabb, hogy éber volt, csak épp a lábai készültek felmondani a szolgálatot. De még hátravolt két Salvatore a listáján, akiket muszáj meglátogatnia. Nem volt olyan sok, de azért nem az egyedüli a srác ezzel a névvel. De legalább megtalálta mindet; Kapitány jó szolgálatot tett és nem is került sokba, csak törölni kellett az eddigi számláját a pubban. Mert persze a nyomozási hivatalnokok is megisznak olykor pár kört fizetés előtt.
Aprót sóhajtott, miközben az újabb ház elé kanyarodott be. Elcsigázottan dőlt neki az ajtónak, közben megnyomta a kapucsengő gombját is. Meg sem várta, míg felveszik, mert nem akart még több időt fecsérelni, ha rossz háznál jár.
- Halihó, szép estét, Denis Brightmore itt van? - kérdezte feszülten az ismeretlentől. Akármennyit is sétált ma, ebben a pillanatban mindig feléled benne a remény. Megtalálja, hazaviszi, és minden jó lesz. Ebbe pedig még a fiúnak sem lesz beleszólása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lemondóan sóhajtott halkan, mert Catherine vagy nem látja a gondját, vagy nem akarja egyszerűen elmondani. Pedig Merlin látja a lelkét, tényleg nem érti Denis indítékait. Bár még mindig ott volt az esély, hogy egyszerűen csak beképzelte magának az egészet, ezért is viselkedik így a lány vele.
- A férjedet keresem - jelentette ki lazán, semmi hűhó nélkül. Korábban használhatott volna más megnevezést is, de felhagyott az áltatásokkal. Semmi értelme megjátszania magát, pár hete már nem foglalkoztatja a féltékenység sem.
Összekulcsolta a kezét a háta mögött, kicsit elfordulva Catherine irányából. Kellemesebb látvány volt neki a gyerekeket nézni, amihez eddig nem volt hozzászokva.
- Nem érdekel, ha elszúrtam - fogalma sincs, miért érezte úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozik a másik felé. - Te ismered a húgát, igaz? Tényleg nagyon beteg? - kérdezte tovább, szeme sarkából újra Catherine-re nézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri!
Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna.
- Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is.
- Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd.
- Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi.
Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be.
- Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz.
Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét.
- Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi.
Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet.
- Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most.
Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól.
Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján.
- Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el.
Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették.
Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető.
- Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott.
- Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor?
Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe.
- Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát.
A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni?
- Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni.
- Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik.
Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta.
- Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned.
Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kissé talán tanácstalanul bámult vissza Denisre. Talán sejtette, de megérteni akkor is nehezen tudja. Szívtelen egy barátnő, pedig csak túlzottan logikusan közelíti meg a dolgot újfent. Lassan kifújta az addig bent tartott levegőt, ahogy visszagondolt arra a napra.
- Semmit nem változtat ezen, nem vagy rosszabb - rázta meg a fejét. - Nem így kellene magadat látnod - szomorkásan villant a tekintete. Hiába a vallomások, úgy érezte, hogy egyre távolabb sodródnak egymástól. Kinyújthatná a kezét és megérinthetné Denist, de amint kilépnek ezen az ajtón, meddig lesz ez elmondható?
Nem is folytatja a Lorinos dolgot, hamar beismeri, hogy eléggé mellélőtt ezzel. Tekintete az üvegre tapadt, ahogy darabjaira tört. A szagtól azonnal émelyegni kezdett, ha nem vezetne pubot, valószínűleg most kért volna műsorszünetet. Nem tudta mennyire tudatosan, de Denis annyira közel került hozzá, hogy már nem érzi annyira a tömény whiskey szagot, csak a fiú kellemes illatát. Egy fokkal jobb, már ha eltekint attól az aprócska ténytől, hogy csapdába került.
- Hogy... micsoda? - kérdezett vissza lassan. Szabad kezével felnyúlt, hogy nem épp szerelmesekhez méltó módon fogjon rá az állára. Eszébe jutott Catherine figyelmeztetése, és most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor félni kezd, de teljesen máshogy reagált.  
- A végét meg sem hallottam, mert nincs más opció, nem is volt. Nem lenne a gyermekem kevesebb vagy több, ha tőled lenne, így is egy csoda lesz. Megsértettem a büszkeségedet? Nagy ügy, majd kihevered. De ha még egyszer azt kívánod, bár ne lenne, te nem fogsz tovább létezni.
Holmi szekrényekkel fenyegetőzni egy dolog, most viszont talán kicsit messzire ment Elle. Kedvesen akart idejönni, gyorsan távozni, folytatni az életét ott, ahol abbahagyta. Ehelyett tudatosan tépte fel a fiú sebeit, szándékosan bántotta.
Dacosan nézett bele Denis szemeibe, még pislogni sem akart. Tisztán látta, hogy ami a legboldogabbá tette Elliet, elvette tőle a szerelmét. Számára mégsem volt opció, hogy szó nélkül lelép és félbehagy mindent. A keze lassan csúszott le Denis nyakára, már nem szorította, csak finoman érintette a meleg bőrét.
- Pécsen is elmondtam neked, hogy két lehetőségünk van. Vagy elfogadod a babám, vagy nem találkozunk többet. Köztes lehetőség nincs, arra nem lennék képes. De nem ezért vagyok itt, csak miattad jöttem ilyen messzire. Denis nem tehetsz kárt magadban, nem dobhatod el az eddigi életedet - szemeit lesütve rázta meg újra a fejét, mielőtt még pityeregni kezdene. 20 hete először átkozta a terhes hangulatingadozását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből.
- Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt.
Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája.
- Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót.
Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.