36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 21:58 Ugrás a poszthoz


| |


- A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most.
Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól.
Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján.
- Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el.
Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették.
Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető.
- Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 18:56 Ugrás a poszthoz


| |



Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott.
- Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor?
Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe.
- Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát.
A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni?
- Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni.
- Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik.
Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta.
- Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned.
Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. július 7. 20:08
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 20:41 Ugrás a poszthoz


| |


- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 22:34 Ugrás a poszthoz


| |


Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:27 Ugrás a poszthoz


| |



Kissé talán tanácstalanul bámult vissza Denisre. Talán sejtette, de megérteni akkor is nehezen tudja. Szívtelen egy barátnő, pedig csak túlzottan logikusan közelíti meg a dolgot újfent. Lassan kifújta az addig bent tartott levegőt, ahogy visszagondolt arra a napra.
- Semmit nem változtat ezen, nem vagy rosszabb - rázta meg a fejét. - Nem így kellene magadat látnod - szomorkásan villant a tekintete. Hiába a vallomások, úgy érezte, hogy egyre távolabb sodródnak egymástól. Kinyújthatná a kezét és megérinthetné Denist, de amint kilépnek ezen az ajtón, meddig lesz ez elmondható?
Nem is folytatja a Lorinos dolgot, hamar beismeri, hogy eléggé mellélőtt ezzel. Tekintete az üvegre tapadt, ahogy darabjaira tört. A szagtól azonnal émelyegni kezdett, ha nem vezetne pubot, valószínűleg most kért volna műsorszünetet. Nem tudta mennyire tudatosan, de Denis annyira közel került hozzá, hogy már nem érzi annyira a tömény whiskey szagot, csak a fiú kellemes illatát. Egy fokkal jobb, már ha eltekint attól az aprócska ténytől, hogy csapdába került.
- Hogy... micsoda? - kérdezett vissza lassan. Szabad kezével felnyúlt, hogy nem épp szerelmesekhez méltó módon fogjon rá az állára. Eszébe jutott Catherine figyelmeztetése, és most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor félni kezd, de teljesen máshogy reagált.  
- A végét meg sem hallottam, mert nincs más opció, nem is volt. Nem lenne a gyermekem kevesebb vagy több, ha tőled lenne, így is egy csoda lesz. Megsértettem a büszkeségedet? Nagy ügy, majd kihevered. De ha még egyszer azt kívánod, bár ne lenne, te nem fogsz tovább létezni.
Holmi szekrényekkel fenyegetőzni egy dolog, most viszont talán kicsit messzire ment Elle. Kedvesen akart idejönni, gyorsan távozni, folytatni az életét ott, ahol abbahagyta. Ehelyett tudatosan tépte fel a fiú sebeit, szándékosan bántotta.
Dacosan nézett bele Denis szemeibe, még pislogni sem akart. Tisztán látta, hogy ami a legboldogabbá tette Elliet, elvette tőle a szerelmét. Számára mégsem volt opció, hogy szó nélkül lelép és félbehagy mindent. A keze lassan csúszott le Denis nyakára, már nem szorította, csak finoman érintette a meleg bőrét.
- Pécsen is elmondtam neked, hogy két lehetőségünk van. Vagy elfogadod a babám, vagy nem találkozunk többet. Köztes lehetőség nincs, arra nem lennék képes. De nem ezért vagyok itt, csak miattad jöttem ilyen messzire. Denis nem tehetsz kárt magadban, nem dobhatod el az eddigi életedet - szemeit lesütve rázta meg újra a fejét, mielőtt még pityeregni kezdene. 20 hete először átkozta a terhes hangulatingadozását.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:53 Ugrás a poszthoz


| |



Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből.
- Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt.
Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája.
- Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót.
Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 1. 22:39 Ugrás a poszthoz


| |



Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például.
- Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ.
- Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt.
Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat.
Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok.
Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 2. 21:03 Ugrás a poszthoz


| |



Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés.
- Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz.
Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?
- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya.
- Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya.
- Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt.
A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába.
Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét.

- Köszöntem Love
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 5. 21:26 Ugrás a poszthoz


| |



Halványan mosolyogva vonja meg a vállait. Sosem vetette meg a mugli eszközöket, és kivételesen könnyű a kommunikáció, ha az ember családja az óceán túloldalán táborozik.
- Igazából csak a játékfelkérésekről maradsz le egyébként - legyintett egyet. - Minden mást el lehet intézni hagyományosan is, csak néha körülményesebb.
Nem figyel arra, hogy túllépett egy határon, elvégre Eugént olyan embernek tartotta, aki szól, ha valami nem tetszik neki. Bár már belekezdtek egy közös üzletbe, ami fixen összeköti az életüket még egy jó darabig remélhetőleg, nyugodtan le tudná rázni Elliet, ha akarja. Nem tette, szóval felesleges ezen pörögnie.
Korábbi idegessége alább hagyott egy kissé, amikor észrevette, hogy már meg is kapta a kért italt. Ujjaival az üvegen dobolni kezdett, de csak mintha zongorázna.
- Szomorú lenne? - kérdezett vissza elrévedve. - Eddig nem vettem észre ezt. Mármint megtanultam, hogyan kell kihámozni a valós mondanivalót a felesleges körítés mögül, amit mindig megkapok. Ezzel is csak tanítottak.
Elcsodálkozott saját magán, hogy mégis mikor lett ennyire optimista. Amikor megérkezett Magyarországra, talán akkor szemlélte utoljára ennyire vidáman a helyzetét, azóta csak rosszabb lett minden. Vagyis egyre több sikert ért el, mindene megvan, amire vágyott, de ugyanakkor felesleges stresszt pakolt magára.
Hogy kizökkentse magát az egoista pillanatból, inkább újra Eugénra szegezte tekintetét. Hiába egy szerettéről volt szó, nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. Nem fájt (neki legalábbis) az igazság, viszont annál inkább jól esett hallani.
- Igazából csak én vártam el többet, mint amit teljesíteni lehet - helyesbít egy kicsit. Talán mindig is védeni fogja, talán nem. De jó pár dolog miatt hálás lehet, és majd egyszer ezt fogja látni.
Egy kósza tincset a füle mögé tűrt, ajkaira végre őszinte mosoly kúszott.
- Azt még nem tudom, egyelőre nem vagyok beosztva sehová. Te mit terveztél?
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 5. 21:41 Ugrás a poszthoz


| |       



Hattie sajnos nem beszélt elég ideig, de Ellienek igazából elég volt egyetlen másodperc is, hogy azonnal ráharapjon a következő falatra. Megpróbálhatta volna gyorsan aprítani a mennyei sütit, de az őszintén akkor vétek lett volna, hogy saját magát is képes lett volna halálra ítélni. Így maradt az a pár csendes pillanat, míg lenyelte.
- Pedig mesések lettek. Beismerem, hogy először nem tudtam, hogy menyire fog passzolni a berendezéshez, de a végeredmény tökéletes lett. Bonnie is jól mutat - bólogatott aprókat. - Majd azért benézhettek nyugodtan - tette még hozzá. Afelől nem tudott, hogy a két lány mennyire ismerték egymást, de nem tartotta lehetetlennek.
- Szerencsére még jól megy. Habár izgultam a pub miatt, mert nemrég ment el az egyik legmegbízhatóbb dolgozónk - szomorúan gondolt Jonasra. Persze bízott benne, hogy jobb helyre ment el és örült a sikereinek, a hiánya azért még mindig észrevehető volt. - De sokan segítenek mindkét helyen, és most már én is olyan undi főnökasszony lettem, aki csak ránéz a dolgozókra, amúgy érdemi munkát nem csinálok - folytatta egy fokkal vidámabban. Jó ideig nem is fog beszállni sehova, mert a tanítás melletti szabadidejét a picinek fogja szentelni.
- Szerinted a picinek spanyol, magyar, vagy valami angolos neve legyen? - kérdezte komolyan. Hattie nagyszerű volt a sütik névadásában is, és igazából ez állt a legközelebb a gyerekek névadásához Ellie szótárában. Mind kettő fontos és felbecsülhetetlen értékű, így nem is kérdés, ki az, akitől első szinten tanácsot kér.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 10. 22:08 Ugrás a poszthoz


| |


A csalódottság írja le leginkább az érzéseit jelen pillanatban. Ha eleinte ellenkezett is, elég volt egy szó Brightmore-tól, és már nem is foglalkozott a sajgó csuklójával. Nem benne csalódott, hanem saját magában.
Azzal jött ide, hogyha a fene fenét eszik is, de hazaviszi magával Denist. Sokszor volt már szorult helyzetben, de Houdini módjára valahogyan mindig kiszabadult. Most sehogy sem talált megoldást, akárhogyan törte a fejét.
- Hogyne - felelte keserédesen. Befejezte fizikai értelemben, mentálisan és átvitt értelemben is. Eljött az a pillanat, amikor már nem látta értelmét a harcnak, egyszerűen letette a lantot.
A plafonra emelte a tekintetét, néhány nehéz másodpercen keresztül csak Denis lélegzését hallgatta. Olyan közel volt most egymáshoz az élete két legfontosabb szereplője, mégis szakadék tátong közöttük. Korábban nem mondott ki dolgokat, de most nem fog így távozni.
- Szeretlek Denis, és szerintem mindig is szeretni foglak. De nagyon úgy néz ki, hogy nem találjuk a közös utat, és akármennyire fáj, néha a szerelem nem elég mindenre - aprót sóhajtott, úgy érezte, mintha csak ismételné önmagát. - Én most hazamegyek, te pedig dönts belátásod szerint. Hagyhatod, hogy legyűrjenek a démonjaid, vagy fogod magad és felállsz, hogy küzdj azokért, akik szintén szeretnek téged.
Megértette - részben -, hogy a fiúnak sokkal nehezebb a helyzete, mert komoly mentális problémákkal küzd. Átérezni soha nem fogja tudni, mivel az ő lábára túl nagy lenne Denis cipője, ahogy a hajójában sem tud evezni.
Mélyeket pislogott, mielőtt még elsírná magát. Kicsit félt, hogy ezek a problémák kihatással lesznek a babája jellemére, ezért már-már kényszeresen nyugalmat erőltetett magára. Amennyire tellett tőle, megpróbálta eltolni magától Denist, hogy kiszabadulhasson ebből az egész szituációból és hazamehessen.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 21. 00:16 Ugrás a poszthoz


| |


Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 18:08 Ugrás a poszthoz


| |       


Egy pillanatra annyira meglepődött, hogy enni is elfelejtett.
- Ó, hogy ti nem ismertétek úgy egymást? - kérdezte. - Bár legalább nem vagytok riválosok, azt hiszem, Bonnie nem pólózik - boncolgatta tovább. Kicsit merész kijelentés volt tőle, mert amikor Eugéntól hallott bármit is a vörös lányról, talán elkerülte pár apró tény a figyelmét. Ki tudja miért...
Az utolsó falatot már nem nyomta le azonnal, kicsit várt előtte. Közben Hattie-re figyelt, még egy mosollyal is megajándékozta. Persze szokták dicsérni a pubot, de teljesen más, ha egy másik vendéglátóstól hallja az ember. Többet nyom a latban, bárki bármit mond.
- Hát most Chris vette át az ő pozícióját, és amikor épp nem akar kiinni minket, akkor jól is csinálja. Láttad már azt a rellonos lányt, Winnifredet? Igazából őt béreltem fel, és egyébként jobb munkát végez, mint én - nevetett fel röviden. Ellienek gyakran megesik a szíve, és enged nagyjából öt korsó sört, de Winnie mesteri szintre fejlesztette Chris visszafogását. Álmában sem gondolta volna, hogy sikerül ilyen hamar ennyire jó munkaerőt találnia.
Végre az utolsó falat sütit is eltünteti, ahogy mankót kap a névadáshoz.
- Mindenféle javaslatot kaptam eddig, például olvassam fel a picinek a neveket, és ahol rúg egyet, azt vegyem előre. De ez is nagyon tetszik, mindenképpen utána fogok nézni - bólogatott komolyan. - De ha már itt járunk, nem gondoltál még arra, hogy sütis versenyen is indulhatnál? Bár a térségben elég híres a Czukorvarázs - gondoskodom róla -, de szerintem egy európai versenyen is jó helyezést érhetnél el.
Persze meglehet, hogy elfogult. Egészen biztosan elfogult, ez nem is kérdés. De komolyan hitt Hattie képességeiben, és erre akár még pénzben is fogadott volna bárkivel.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 19:27 Ugrás a poszthoz


| |


Nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel Denis reakcióján. Már attól nyugodtabb lett, hogy vizsgaidőszakban itt látja.
- Azért ez elég merész kijelentés, mr. Brightmore - nem tudta megállni, hogy ne gondoljon vissza az első találkozásukra. Sosem mondta senkinek, de amikor megtudta, hogy eladó a pub, ahol találkozott ezzel az érdekes sráccal, gondolkodás nélkül lecsapott rá. Végül hiába vette meg az egészet, az iskolában futottak össze. Tisztában volt vele, hogy Denis végig látta a gondolatait, és mivel már nem érdekelte a fejében való turkálás, csak tovább mosolygott. - Ha nem hatott volna a varázserőd, tuti nem akartalak volna megdobni egy páncéllal.
Nem is érti, hogyan került ilyen hirtelen nosztalgikus állapotba, de egy biztos. Mindig pozitívan gondolt vissza az összes közös emlékükre, még az ominózus lánykérésre is.
- Meglepődnél, mikre nem képes egy fűző. Még lehetsz Denisa, soha ne add fel a reményt - csóválta meg a fejét. - Mindenesetre ez egy ajándék, de majd vigyázok rá helyetted, ha nem kéred.
Hogy mit szívott Ellie? Friss levegőn kívül semmit, de a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Mindenesetre vidám, hogy látja Denist élve, még ha nem is teljesen egészségesen.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 17. 23:23 Ugrás a poszthoz


| |


- Nem emlékeztem volna rád - jelenti ki könnyedén. Denis előtt nem is nagyon volt olyan, akivel többször futott össze egy alkalomnál, ráadásul ott ugye elsőre nem csak hogy nem történt semmi, de otthagyta. A beszélgetés kellős közepén. És képes volt ebbe a fiúba beleszeretni, a többiek meg azt mondják, hogy a karmának nincs humora.
Megemeli fél szemöldökét, még mindig fél mosolyra húzódnak ajkai. Tekintetével a füstöt követi, és bár most nem olyan feltűnő számára a láthatatlan fal, azért bízik Denisben. Még ha nem is akarta soha elfogadni Ellie babájának a létezését, rosszat nem akar neki. Ugye?
- Nem hiszem, hogy sikerült volna valaha is - ismeri el könnyedén. Nem fáj beismerni, nem egyszer győzött már a fiú, sőt.
A tekintetével Denis kezét követi. Olyan sokszor látta már ezt a mozdulatsort korábban, most valami mégis megváltozott. Nem tervezi, hogy többé látni fogja, akármennyire is akarja. Azok az ujjak soha nem fogják már érinteni, és akármennyire is tiltakozik ellene, valami nehézség telepedik a mellkasára.
- Hát akkor menj, és szerezd meg hát mind - még egy vérszegény mosolyt is sikerül mellékelnie. Sokkal nehezebb volt visszaépítenie a falat maga köré, mint azt gondolta. - Vagy csak menj haza a feleségedhez - kivételesen nem gúnyosan mondta, semmi rosszindulat nem jellemezte. Sosem tudta, mi járhat Denis fejében, de egy dologban biztos volt. Nem fogja kételyek között hagyni, ennél többet érdemel.
Ujjaival a virág szárát birizgálta, a szemei inkább a lányokat keresték a tömegben.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 3. 10:54 Ugrás a poszthoz


| |       


Kicsit ejti egyelőre ezt a Bonnie-s témát. Nem mintha kevésbé érdekelné, csupán nem tud itt ragadni örök időkre, limitált az ideje. És úgy érzi, ezt már sikerült kivesézni.
- Ms. Africa? - most rajta volt a sor, hogy visszakérdezzen, majd kuncogjon. Idejét sem tudta, mikor kuncogott utoljára. - Bár a diákoktól is hallottam hasonló becenevet, csak nem tudtam, hogy rá gondolnak. Remélem nem veszi sértésnek - nézett oldalra egy pillanatra. Nem így ismerte meg Winnie-t, de hát ki tudja. Mostanában amúgy is érzékeny, igyekszik mindenre odafigyelni. Azt pedig minden vendéglátós tudja, hogy a jó dolgozó majdnem egyenlő a jó bevétellel.
- Ühüm - bólogatott, és nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. - Eleinte furcsa érzés volt, most meg imádom. Bár amikor este neki boxolni van kedve, én pedig aludnék, szeretek elbeszélgetni vele. Vannak azért határok - ismerte be. Sok helyen olvasta, hogy nem szabad lekicsinylően kezelni a babákat, mert akkor nem lesznek olyan értelmesek. Ellie így is, úgy is szeretni fogja, de ha már lehet, szeretné kihozni a legjobb oldalát a picinek.
- Tanfolyam? - azonnal felcsillant a szeme. - Lehet akkor majd elküldöm hozzád a bátyámat. Chris amúgy is szokott otthon néha főzni, de ha még sütne is... - nem fejezte be, helyette csak sejtelmesen mosolygott. Isteni lenne, ha lenne egy külön bejáratú cukrásza otthon.
Az órára pillantott, mire kicsit elszomorodott. Ideje volt indulni, megígérte a kaszinósoknak, hogy a most induló krupié képzésre be fog nézni.
- Hát, köszönöm a sütit, tényleg isteni volt - még a kezeivel is imitálta, hogy mennyire volt finom. - De most mennem kell a kaszinóba, az élet sosem áll meg. Majd jövök még azért.
Az utóbbi időben ez volt a legkönnyebben betartható ígéret, amit szívesen meg is fogad.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 3. 11:24 Ugrás a poszthoz


| |



Most egy picit megfogta ezzel Eugén, nem igazán tudja, hogyan írhatná körbe a játékfelkéréseket. Maga sem használta túlzottan, már ha lehet használásnak nevezni azt, hogy egyszer kipróbálta, amikor reggeli műszakot tolt a pubban.
- Hasztalan funkció, már ha van valakinek rendes élete - vonta meg a vállát.
Fejét oldalra billentve nézett mélyen Eugén szemeibe, ahogy elgondolkozott a mondanivalóján. Ritka kincs az ilyen ember, és Ellie ez egyszer nem szeretné elmarni magától a barátságát.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, már nem is volt olyan heves. - Több ilyen férfira lenne szüksége a világnak - fűzte még hozzá. Komolyan gondolta, az őszinte ember mostanság eléggé hiánycikk lett az életben.
Amikor ide hívta Eugént, olyan tipikus nőies okokból tette; legyen valaki független mellette, akinek elsírhatja a bajait. De a férfi rávilágított, hogy csak akkor baj, ha Ellie úgy áll hozzá, ezen pedig bármikor változtatni lehet. Ha az egy évvel korábbi énje szembejönne vele, bizonyára kinevetné. Akkor még ambiciózus volt, magabiztos és független másoktól. Denis olyan lett neki mint egy drog; szép lassan lerombolta az egykor felépített értékeit, a helyébe pedig valami teljes mást tett, ami függővé tette Elliet. Sosem tudna emiatt dühös lenni a fiúra, mert egy teljesen új világot mutatott neki. Csak nélküle ez a világ összeomlik, és ez az igazán félelmetes a nőnek.
Válasz gyanánt csak megvonta a vállát, réveteg mosoly ült ki az arcára. Még mindig védeni szerette volna, hiába beszélte már ezt meg ezerszer Stellával is.
- Nagyon örülnék neki - bólintott egyet vidáman. Nagyszerű témaváltás volt, és ahogy az órájára nézett, végszó is egyben. - Szeretnék menni, majd esetleg el tudod küldeni a részleteket? Nem szeretnélek tovább lefoglalni, meg nekem is órám lesz nemsokára - forgatta meg a szemeit játékosan. Imádott az egyetemen tanítani, pláne, hogy már meg vannak számlálva az ottani napjai is. Azt biztosan tudta, hogy a baba mellett nem szeretne tanítani, az AMS-en legalábbis biztosan.
Megvárta Eugén válaszát, a búcsúzásnál legszívesebben átölelte volna, annyira hálás volt neki ezért a kis beszélgetésért.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. december 6. 10:08 Ugrás a poszthoz


| |


Mint valami kényszeres, úgy szorította össze néha ökölbe a kezeit. Úgy volt vele, hogy rá lehet bízni Chrisre arra a pár órára Lulut, míg Steffivel eljönnek valahova, tekintve, hogy a picivel nem szeretne hosszú távokra utazni. Így meg sem hallotta a testvére válaszát a kimondatlan kérdésére, csak azon pörgött, hogy mi lehet a babával. Amikor órát tartott a Bagolykőben, akkor sem vihette magával, és néha megviselte a távolság.
Persze próbálta nyugtatni magát, ogy nem jó a túlféltés, és így nem fog tudni talpraesett gyereket felnevelni, de nehéz volt ezt a gyakorlatban is megfogadni. Megrázta a fejét, és a húgára nézett. Ha van ember, aki képes ilyenkor elterelni a figyelmét, az Steffi.
- Várj, mi? Picit gyors a tempó - felelt, és egy incurka pincurkát hibásnak érezte magát, mert nem vette észre korábban, hogy a húga ilyenkor gondokkal küzd. - Akármit is forgatsz a fejedben, tudnod kell, hogy egy kapcsolat kialakítása hosszú időre szól. Ha valakit magadhoz láncolsz, akkor nem léphetsz le csak úgy, ha esetleg... - megakadt, hirtelen nem tudta, hogyan folytassa. Természetesen azt akarta mondani, hogyha visszahívják, de ahogy megtudta, erre kevés az esély. Hamis reményeket nem akar ébreszteni Steffiben, teljesen tisztában van vele, hogy mennyit jelent neki.
Végül nagyot sóhajtott, elengedte ezt a részét. Felnőtt nő Steffi, csak el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.
- Oké, de ugye most nem egy sztripper bárba cipelsz? Ott nem fogsz tartós társat találni - fél mosolyra húzódott az ajka, ahogy újra a húgára nézett egy pillanatra. Egy pillanatra azért belegondolt, milyen hétköznapi dolog lenne, de a helyzet az, hogy Ellie ennyi idő elteltével is csak egy fiúra tudott gondolni, mást pedig látni sem akart. Inkább gyorsan másra figyelt, mielőtt belesüllyedne a melankóliába.
- Nem tudom, Ciara is imádná. De ő hamarabb enné meg, Ana tuti gyönyörködne benne egy kicsit - nevetett fel, a kis unokahúgaira gondolva. Igazán örült, hogy végre náluk vannak a lányok, és nem annál a megátalkodott, őrült nőszemélynél. Talán nincs tökéletes család modelljük, de teljesen biztos abban, hogy ennél jobb helyet sosem találnának a lányoknak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel