Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fél szemöldökét felvonja, de egy kis mosoly még így is ott bujkál a szája szélén.
- Igen, biztos nagyon jót tenne neked - jelenti ki egyszerűen.
Közelebb húzódik a fiúhoz, de nem dől hátra. Tenyerét Denis mellkasára teszi, aztán egyet gondolva lényegtelen mintákat kezd el rajzolni rá az ujjával. Ez az ő kis béke szigetük, és még ha nem is igaz, de meg van róla győződve, hogy semmi nem zavarhatja meg ezt.
Azért meglepődik, hogy fontos ez Denisnek. Lényegében semmit nem mondanak ki hangosan, akár tudják, akár nem. Ez az egész egy édes bizonytalanság, ami talán nem is vezet sehová. Meggondolja magát, odabújik a fiúhoz, de mielőtt átölelné, magukra húz egy takarót.
- Hiányoztál - suttogja végül. Elég precíznek és szervezettnek tartotta mindig is magát, ezért elsőre nehéz csak úgy hátradőlni és élvezni a jelent. Lassan, de biztosan kezdi ezt is megtanulni a sárkánynak hála. - De azért ne szokd meg, inkább oszd be a következő öt életedre.
Igazából nem szereti olyan könnyen adni magát, de ez mégis olyan furán hangzik, főleg belegondolva, hogyan jutottak el idáig. Nem mintha érdekelné, de egész egyszerű célpont volt, csak néha akadékoskodott egy keveset.
- Egyszer ígértem neked villásreggelit - hozza fel lágyan. - Mennyire ragaszkodsz hozzá?
Persze nem akarta teljesen elvetni az ötletet, nagyon szívesen készít reggelit, ahhoz legalább még ért. De tárgyalni még szabad, és a kompromisszumoknak Denissel mindig nagyon jó végük lett. Meg hát próbálkozni szabad, azt sosem ártott még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindig örül, ha meg tudja nevettetni Denist, nem számít milyen áron. Lassan már a hitvallása lett, hogy senkinek nem áll jól a komorság. Maximum csak magának engedheti meg ezt a luxust, nem hogy olyannak, akit még szeret is.
Ahogy elengedi a fiú, gyengéden megböki, de rögtön utána nyom egy puszit a nyakszirtjére. Akármi is történt, komolyan meglepődött, amiért ilyen könnyen lemondott a reggeliről. Nem mintha akkora jelentősége lett volna, de ezzel csak azt az érzetet keltette Ellieben, hogy nem lesz tovább.
- Tényleg nem harcolsz az omlettemért? Fogalmad sincs, mit hagysz ki - jelenti ki könnyedén, mintha az imént nem az ellen harcolt volna.
Fogalma sincs mi történik, és ez megrémíti. A változást általában könnyen fogadja, feltéve, ha tudja, mikor mire kell számítani. Sötétben tapogatózni a legnehezebb dolog, amit el tud képzelni.
Még ha el is távolodik tőle Denis, automatikusan utána nyúl. Végül mégsem érinti meg, keze csak úgy ott hever a takarón. Nem tetszik neki ez a fura nyomás a mellkasában, újra csak együtt akar lenni vele, minden mellékzönge nélkül.
- Itt is lehet, nem zavar a füst - feleli szórakozottan. Amióta rengeteg időt tölt el a pubban, jóformán már meg se érzi, nem hogy bántaná.
Vesz egy mély levegőt, sokadik próbálkozás után elengedi a negatív gondolatokat, helyette próbál teljesen optimista lenni. Oldalasan fekve helyezkedik el, fejét megtámasztja a kezén, közben lassan fentebb húzza a felül levő lábát. Nem aggódik, lágyan mosolyog Denisre.
- Minden oké? - kérdezi teljesen komolyan. Most nem vicceli el a dolgot, hiszen a válasz nagyon fontos neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sunyin elmosolyodik, mert ezt a kört megnyerte. Alapjáraton utálta a főzés minden formáját, de most igazán össze fogja szedni magát. Eddig csak időrablásként tekintett erre, ami nem szolgál semmit. De ha van kinek ügyeskedni, már nem is tűnik annyira szörnyű feladatnak.
Egészen belesimul a fiú ölelésébe, ahogy már az omlettet tervezi. Nem porcelánbaba, akit óvni kell, ezért is szerette annyira ezeket az alkalmakat. Denisben ott volt minden, amit keresett, legalábbis ezt hitte.
Sok mindenre számított, de nem erre a vallomásra. Az a bűvös 'm' betűs szó olyan furcsán érinti, nem is tud azonnal reagálni. Tagjai megmerevednek, ha nem érezné a szorítást saját magán, már biztosan felpattant volna. Mégsem szakítja félbe a fiút, csendesen hallgatja végig.
- Értem - jelenti ki hosszas hallgatás után.
Mégis meggondolja magát, megpróbálja lefejteni magáról Denis kezét, de csak azért, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem, mégsem értem. Mi ez az egész? - nem vádlón kérdezte, csak mintha... szomorúnak érezné magát. - Most mit kellene mondanom? Hogy rendben van, ne felejts el meghívni az esküvődre?
Nem is tudja, pontosan mit jelent neki ez a dolog kettejük között. Mint mindig, most is fél beismerni az érzéseit, maga előtt is titkolná a végletekig, hogy nem tudja elengedni őt. Mégis, az a kislány valahol odakint biztos szomorú. Megmentés ide vagy oda, felnőtt nőként képtelen ellenállni ennek a srácnak, akkor hogy lenne erre képes egy fiatalabb? Megint megpróbál elhúzódni, nehezen tud tiszta fejjel gondolkozni, amikor ennyire közel van Denishez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja eldönteni, hogy dühös legyen, vagy sírjon. Akármennyire is szabadelvűnek vallotta magát, ez valahogy nagyon a határon mozgott. Próbált a dolog pozitív részére gondolni, hogy milyen jófej és kedves a fiú, amiért megteszi ezt. Biztosan nagyon jó barátjának vallhatja a lányt, ha már ebbe is belement. Mégsem érzi magát ettől jobban.
Akár egy robot, úgy engedi, hogy azt tegyen vele Denis, amit akar. Nyugtathatja magát, hogy ez azért nem a világ vége, mégis érzi, hogy lassan elérzékenyül. A gombóc a torkában egyre nagyobb, nagyon nehéz visszafognia magát.
- Én... - nem tudom. Nincs szíve ennyivel lerendezni mindezt. Megtehet bármit, elvehet más lányokat, de egy 'nem tudom'-nál sokkal többet érdemel.
Még mielőtt bármit is mondhatna, a fiú hamarabb kezdi el. Tekintetük összefonódik, a boldogságát jelentő szemek csak őrá figyelnek. Talán nem ez volt a legszebb vallomás, de ez csak az övé. Ellie nem vágyott betanult szövegre, képmutató szónoklatokra, csak az ő sárkányára.
Óvatosan közelebb csúszik, megpróbálja lentebb csalni a kezüket, hogy egészében láthassa az arcát. Már kimondott egy varázsszót, talán a következőnél sem fog összeomlani a világ.
- Nem akarlak elhagyni - rázza meg a fejét. - Szeretek veled lenni, mert különleges vagy nekem. Nagyon. De ez... - sóhajt egy aprót, de nem húzódik el.
Igazából nem érdekli, hogy mitől vagy kitől menti meg a lányt Denis. Nem is fontos, hogy felveszi a nevét, hogy majd talán dicsekedni is fog ezzel. Az egyetlen ami számít, hogy vele akar lenni. Ezzel a kiszámíthatatlan fiúval, aki miatt nem képes másra gondolni, akiben megbízik a végsőkig. Nem fogja kevesebbel beérni.
- Nem számít, ha azt mondod. Csak a tiéd vagyok - kijelentésnek szánta ezt, de mégis megremeg a hangja. Hiába nem kételkedik benne, mégis nehéz elsőre elfogadni, hogy házas lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akart játszani mások érzéseivel, csak nehezen tudta befogadni ezt az információt. A kedvese szenvedését látva még el is szégyelli magát. Nem is volt olyan régen, hogy a célja lett megvédeni őt, nem pedig ártani neki. Amúgy meg kit zavarnak a körülmények, csak az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat.
Ahogy meghozza a végleges döntést, egyértelmű, hogy nincs az az erő, ami képes lenne távol tartani Denistől. Lehunyt szemekkel hajol előre, hogy el tudja mélyíteni a csókukat. Kész érzelmi hullámvasúton vannak túl, de megérte. Mindig megéri, ha róla van szó. Tenyerét a fiú arcára simítja, csak pár milliméternyire távolodik el tőle.
- Ez itt pedig - bök a fiú mellkasára, a szíve felé -, most már csak az enyém.
Tulajdonjogot formálni bármire is nem szép dolog. Nem pórázt akar rá kötni, nem visszafogni, isten ments tőle. Ha akarja, elmehet tőle, ezzel csak azt akarta kifejezni, hogy mindig vissza fogja várni. Mindig lesz helye az életében, ráadásul nem is kicsi.
Hátradobja a haját, kicsit megkönnyebbülten engedi ki a bent tartott levegőt. Ezen is túl vannak, és még mindig forog a Föld, még mindig együtt vannak.
- Denis... te nem vagy éhes? - teljesen komolyan kérdezi, de csak vigyorogva néz a fiúra.
Egyikük számára sem könnyű megnyílni, ez kristálytiszta. Ellie még lóg egy vallomással, ezt nem felejtette el, nem is fogja. Valamivel mégis vidámságot akart csempészni a szituációba, meg akarta mutatni, hogy tényleg nem változott semmi. Vagyis nemhogy nem gyengült, de még szorosabb is lett közöttük a kötelék, úgy érezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég a bólintás, már nem kételkedik többet. Talán egyszer meg fogja bánni a döntését, a ragaszkodását, de addig egészen biztosan nem, míg így néz rá Denis, mikor így érinti meg. Már nem akar mást kérdezni, elég neki, hogy minden aggályát elveszi csókokkal. Az első alkalommal mondta, hogy nagy játékos Brightmore, de akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. Volt esélye mást választani? Nem igazán, bár nem is akart.
Ugyanott folytatják a konyhában, aminek kifejezetten örül. Még ha kicsit hűvösnek érződik elsőre a pult, a sárkány mellett sosem fázott sokáig. Kezeit finoman a nyaka köré fonja, nem is nagyon akarja elengedni.
- Úgy van, omlett - ha a katonák hasonló kedvvel indultak volna harcba, ahogy Ellie főzni készült, egy háború sem tartott volna sokáig. - De ha itt üldögélek, nem fog elkészülni.
Nem mintha annyira menni akarna. Ujjaival lágyan simít végig Denis karján, tekintetével követi egészen a kézfejéig. Az ilyen pillanatokban szokott elgondolkozni, hogy talán túl sokat kér, még ha szavak nélkül is.
- Mirelit pizza jó lesz? - felszegi a fejét, egész vidámnak érzi magát. Elég titok vár még leleplezésre, Ellie szakács analfabéta léte pedig ne legyen közte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz nem elég egy gyű... - rű, de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy széket húzott az ablakhoz, hogy egy takaró társaságában nyugodtan nézegethesse különböző bájitalok receptjeit. Az egyik cicája az ölében, a másik valahol vadászott. Nem várt látogatót, az ajtó nyílását meghallva csak arra számított, hogy megint ki kell mennie egy vendéghez. Oda sem nézve sóhajtott egy aprót, a macskát a földre tette, a könyvet pedig a székre, miután felállt onnan.
- Minden rendben? - kérdezte látatlanban, de amint megfordult, egy pillanatra meglepődött Denis láttán. Nem is az, hogy teljesen elázott, de egy csokor rózsa volt a kezében. Kicsit sem volt gyanús, dehogy is.
- Szia - szólalt meg, mosolyogva lépdelt közelebb a fiúhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az ajkába harap, vidáman veszi el a csokrot.
- Köszönöm, nagyon tetszenek - jelenti ki őszintén. Nem veszi rá a lélek, hogy azonnal vázába rakja. Amúgy is kaptak elég vizet, nem annyira sürgető most ez. Helyette tesz még egy lépést Denis felé, a tenyerét az arcára simítja, hátha magára tudja vonni a figyelmét.
- Eddig is tudtam, ezen nem kell törnöd magad - feleli őszintén. - Engem nem zavar, hogy különlegesebb vagy, mint mások.
Fogalma sincs, hogy mi történt, de azt távolról meg tudta mondani, hogy valami tényleg nem stimmel vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Értetlenül összevonja a szemöldökét, kezdi elveszíteni a fonalat. Nem sokat segít rajta, hogy nem találja az összefüggést sem abban, amit Denis mond. Kezét lecsúsztatja a mellkasára. Ahogy vezetni kezdi a fiú, inkább a csokrot fogja át, egyre kevésbé érti. De egy biztos; most nem fog ücsörögni.
- El kell mondanod? - kérdez vissza azonnal. - De nem érzed magad rosszul, ugye? - tekint végig rajta aggódva, bármilyen jelet keresve. Párat pislogva újra felnéz rá, nem is tudná tagadni, hogy megrémíti ez a kis közjáték.
- Oké, mondd csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már a nyelvén volt a válasz, hogy mert nem is ép, de inkább visszafogja magát. Félrenéz, ahogy egyszerűen megvonja a vállát. Egyszerre egy vallomás is pont elég, az övé várathat még egy kicsit.
Denis olyan irányt vesz, amit egyáltalán nem várt. Még ha akarna bármit mondani, akkor sem tudná megszakítani őt. Türelmesen hallgatja, még csak nem is fogja el az a hülye érzés a Payne név hallatán.
- Értem - bólint egy aprót, ahogy Denis a végére ér. A szíve hevesen ver, egy kicsit mintha a világ is megfordult volna vele. Szereti. Legalábbis valószínűleg.
- És ennek semmi köze a kávédhoz, vagy mihez? Nem lehet, hogy csak... olyan dolgokat kell megtenned, aminek semmi értelme?
Alig hallja a saját hangját, nem is mer a fiúra nézni. Óriási jelentősége van ennek, sosem fogja tudni elfelejteni. Élete legszebb és legabszurdabb vallomása, és pont ezért kételkedik az egészben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Denis érintésére engedelmesen néz a szemeibe. Ajkai enyhén elnyílnak, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt. A szíve úgy kezeli ezt, mintha a világ vége jönne el, legalább olyan hevesen dobol odabent.
A takaró a földre esik, ahogy szabad kezét Denis nyaka köré fonva húzza magához közelebb. Akár engedi, akár nem, amennyire csak kitelik a jelenlegi helyzetéből, erősen, hosszan csókolja meg. A bőre égető, de képtelen leállni. El akarta hinni, bízni akart kettejükben.
Csak egy hajszálnyira távolodott el, kutatóan nézett a fiú szemébe.
- Akkor ezt együtt b*sztuk el. Sosem leszel az enyém, de ez rendben van - javítja ki mosolyogva. - Mindegy, mikor jössz, vagy hogyan. Csak melletted érzek ilyet - elengedi Denist, de csak amíg a kezére találva a saját mellkasára helyezi azt. -, és ez mindent megér nekem. Szeretsz vagy sem, de ne hagyj el kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva teszi le a csokrot a székre, amíg Denis intézi a dolgát. Amikor visszatér hozzá, szorosan fog rá a kezére. Ez így pont jó, pont ez kellett neki.
- Mellettem? Tudok egy sokkal jobb helyet is - kacsint rá játékosan. Mindig ez a forgatóköny; először kiakad, aztán elengedi, hogy végül elterelje a figyelmet. Nagyon komoly felnőtt nő, még az érzéseiről sem mer beszélni. Önző dolog, hogy kiélvezi ezt, de cserébe nem ad semmit.
- Nagyon... uhm... megijednél, ha elmennék messzire? - mint egy kislány, fél kimondani, hogy meghalhat. Könnyebb így, hogy nem kell most szembenéznie vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, ez már sokkal jobban tetszik - szélesen vigyorogva ért egyet. Azért még nincs veszve minden, nyugtatja meg magát. Egy varázsital sem képes visszafogni ezt a srácot, ha az érzelmi túlfűtöttségéről van szó.
Ismét az ajkába harap, a fejét Denis nyakszirtjébe fúrja. Pont ez az, ami ennyire megrémiszti. Most már van mit veszítenie, mégsem nem tud visszavonulót fújni.
- Egy némettől szereztem ellenszert - mondja azért, talán csak megnyugtatásból. - Azt mondják, hogy csinálhatsz bármit, mindig lesz egy öt éves ázsiai, aki jobb nálad. De ha engem kérdezel, a németek azok, akik simán uralhatnák a világot.
A fejét felemelve néz újra Denisre. Kicsit elterelésként is, de kihasználva az őszinte pillanatot komolyan kérdez.
- Így nem vagyok olyan vonzó, igaz? - félmosollyal figyeli, az iróniát nem tudja elhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Összevonja a szemöldökét, egy pillanatra dühös lesz. Ez nagyon nem volt fair, meg is kérdezhette volna! De mi tagadás, egy kicsit megkönnyebbült. Most nem kell magyarázkodnia legalább, sem mentegetőzni. Hosszan fújja ki a levegőt, egy kicsit még mindig mérges.
- Mindig vigyázok, de te is tudod, hogy nem lehet mindenre felkészülni. Ha beüt a gáz, és ennyi volt, akkor... hát igen, vége - megvonja a vállát, mintha nem is a saját életéről lenne szó. Feltétlen vigyázni fog, ezt már korábban is megfogadta, csak épp jelenleg egy egészen parányit mérges, hogy ki is mondja ezt.
Rögtön elkerekedik a szeme, ahogy Denis folytatja. Halványan Ivana is elmosolyodik, de azért játékosan beleüt az oldalába.
- Na igen, én már fasza csaj voltam, amikor te még pelusban nyomtad, erre legyél büszke - feleli könnyedén. Azért érzi, hogy már megint képes lenne elolvadni a szavaitól. Még kell egy pár óra - hét, talán hónap -, hogy sikeresen felfogja a dolog lényegét. Nem is firtatja tovább a saját külsejét, inkább lábujjhegyre állva összefonja a kezét Denis tarkója mögött.
- Csak nem célozni akarsz ezzel valamire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megemelkedik a szemöldöke, nem tudja hova tenni a másik komorságát. Nem hitte, hogy ezen ennyire fennakad majd.
- Miért, mit kellene tennem? Még csak el se tudok menekülni előle, a sírós részen meg már túl vagyok - nehéz beismerni, hogy ennyire gyenge. Már csak magára volt dühös, amiért képtelen kontrollálni az érzéseit. - Ha belegondolok, hogy most mennyire sokat veszíthetek, nem tudnám tovább folytatni.
Elengedi Denist, a csend súlya a mellkasára telepedett. Csak nézi, ahogy végül elmosolyodik, de ez nem az a mosoly, amit annyira szeret.
- Tudom, és sajnálom. Az előbb... én csak félek. - Rengeteg dologtól, erre bárki könnyen rájöhet. Akármennyire próbál erősnek tűnni, nem is tagadhatná. De már nem a magánytól fél, azt megszokta. A Denis nélküli életet nem akarja megtapasztalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Oldalra billenti a fejét, mindenre figyel, amit Denis tesz. A szavaira, a mozdulataira, a mimikájára. Minden lehetséges utat elvágott, ami az igazi Ivanahoz vezetne, Denis pedig észrevétlenül kerülte meg az egészet és találta meg a kiskaput.
- Eddig ez vált be - ismeri be szánakozva. Teljesen máshogy közelítették meg ezt a kérdést, de igazat kell adnia neki. Jobbját Denis kezére teszi, lágyan néz a szemeibe.
- Harcolni fogok, ennél sokkal jobban, hogy ne félts engem többé. Mert szeretlek Denis Brightmore, és nem számít, mikor és hol mondom ki, mindig ez lesz az igazság. Nem akarok senki mást, csak téged, folyamatosan - olyan könnyen mondta ki, mintha mindig is erre készült volna. Ki tudja, tudat alatt meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szíve továbbra is őrült tempót diktál, amikor Denis megcsókolja. Vannak hibáik, de soha még nem érzett ekkora nyugalmat. Jó helyen lenni, jó időben; valami ilyesmire várt, mióta az eszét tudja.
'Még mindig van?' nézéssel jutalmazza a fiút, amikor felhozza a másik lányt. Egyszerűen felsóhajt, pedig szíve szerint még mindig dobálózni kezdene Catherine említésére.
- Nem, fogalmad sincs, mennyire zavar. - Őszintén felel, mert ez a minimum, amit megérdemel Denis. Ennyit vár el tőle is. - Persze, biztos vagyok benne - vágta rá ironikusan. Az ilyen pillanatokban szokott néha meginogni, mert ez ami nem igazságos az élettől.