28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 21. 21:58 Ugrás a poszthoz

Ardai Kolos - 2019.03.21. 21:53
Nah. *elgondolkodik* Hát igen. De attól még jó pasi maradtam Grin


*waiting for Tánya's reaction*
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 22. 19:34 Ugrás a poszthoz


| |



Mappájával a kezében száguld végig a folyosókon, nem is néz körül. Általában szeret megállni, ha ismerős diákot lát, szívesen beszélget bárkivel, de most túlságosan kíváncsi, mintsem lelassítson. Szerencsére nem is állja senki útját, könnyedén eljut az átriumba. Legszívesebben kopogás nélkül berontana az ajtón, de sikeresen visszafogja magát és megnyomja az idegesítő cetli kiadó gombot. Ujjaival a mappán dobol egészen addig, amíg be nem mehet.
Belépve a szeme sem rebben, egyenesen az asztalhoz sétál, hogy lerakhassa a mappát végre. Kezét az asztalon hagyja, egyenes háttal támaszkodik meg rajtuk.
- Kérlek mond, hogy igazak a pletykák, és tényleg elfogadták a tantervemet a jövő évre - szólal meg komolyan.
Nem is érti, miért izgul ezen annyira. Az egyetemen is minden tökéletesen működik, akkor miért ne tudna egy tanodában is tanítani. De ha valamit is tanult az elmúlt egy évben, akkor az, hogy ez az iskola mindenben különbözik a többitől.
Például akárhol megfordult, sosem látott még ilyen tanulmányi ügyintézőt.
Ahogy észbe kap, hátrébb lép, ujjait a háta mögött kulcsolja össze.
- Amúgy szia, minden rendben? Hogy bírod az évzárást? - Elég gyenge próbálkozás csevegésnek, de talán most megteszi ez is. Vagyis ezzel próbálja nyugtatni magát.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 22. 19:34
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 22. 20:48 Ugrás a poszthoz


| |



Akaratlanul is elmosolyodik Bálint figyelmességén. Egy pillanatra még el is feledkezik arról, hogy miért volt ennyire sietős ide jönnie, pedig az az, ami igazán lázba hozza. Vagyis azt hitte.
- Kérlek, szólíts nyugodtan a keresztnevemen. - Azt már nem teszi hozzá, hogy amelyiken csak szeretné. Valószínűleg még a Mariát is megkedvelné, ha Bálint mondaná ki, pedig a dédmamája után kapott név a legszörnyűbb dolog, amit valaha kapott a szüleitől.
A felajánlásra lecsüccsen a székre, lábait azonnal keresztbe teszi, kezét az ölében pihenteti. Rózsaszín szoba ide vagy oda, szingli férfiak előtt sosem volt bűn előnyös helyzetben üldögélni.
Főleg, ha az illető épp nagyon fontos információt oszt meg vele. Kicsit előre is hajol, ahogy hallgatja, még ha nem is nyújtotta el a férfi. Nem mintha bánná, az eredmény érdekelte, nem az odavezető út.
- A káros szerek ismerete is csak azért, mert erre már igazán szüksége volt az iskolának - legyint egyet, de nem is tudja elrejteni a vigyorát. Persze meglehet, hogy az új kolléga csak jobban összetette a tárgyát, akinek amúgy örült is. Akármennyire imádja a kékjeit, néha nem biztos benne, hogy kétes eredetű szerek nélkül élik a mindennapjaikat. A kreativitásnak van egy szintje, ami megkérdőjelezhető, honnan ered. A kedvencei pedig mindig ezen a vonalon táncolnak, néha egyik, néha másik oldalra billenve.
Nem is akar sokáig a házán filózni, főleg akkor nem, amikor Ballay úrral szemben ül.
- Fura pletykák terjengenek itt az iskolában - bólogat, ahogy meghallja az esetet. Persze csak a korábbiakról tud, amiket megosztottak vele a diákjai, de mivel nem Edictum olvasó, a jelenlegiekkel nincs tisztában.
A hirtelen témaváltás kicsit meglepi, de zökkenti ki egy pillanatra sem. A barátaitól is megkapta már nem egyszer ezt a kérdést, bár ők sokkal negatívabban álltak ehhez, nemtetszésüket bizonyos obszcén szavakkal fejezték ki. Ellie igazából azóta nem hallotta őket így beszélni, hogy gyerekes családfők lettek.
- Így is lehet mondani - feleli vigyorogva. - Mifelénk úgy tartják, hogy akinek van szabadideje, az nem dolgozik eleget - magyarázza. Mondjuk abba még nem gondolt bele, hogy az apja egy étterem tulajdonos, nincsenek náluk beosztottak sem, így ezért gondoltak róluk rosszat, ha nem a konyhában robotoltak.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 23. 22:19 Ugrás a poszthoz


| |



Nagyon jól halad a magyar nyelvvel, legtöbbször fordító gyűrűt sem kell már használnia, de azért a Marissal gondjai akadtak. Oldalra biccenti a fejét, a férfi hangneméből érzi, hogy ez biztos vicces dolog lehet. Neki furcsán hangzik, főleg, hogy itt nem nyomták meg az első "a" betűt.
- Valamiért úgy érzem, mintha az öregítene engem - jelenti ki végül. - De egész viccesen hangzik.
Belegondol, milyen lenne, ha Maris néninek hívnák a diákok, a kollégák pedig simán Mariskának. Már látja is a fején a hagyományos magyar fejkendőt és a kezében az út menti bozótból összekukázott sétálóbotnak nem éppen nevezhető tárgyat. Határozottan nem tetszett neki ez az elképzelés.
- Az Eleonore minden formáját szeretem, és egész jól hallgatok rá - mondja ki gyorsan, mielőtt még megvalósulhatna ez a kép. - De biztosan nem sértődnék meg, ha néha a végzet asszonyának szólítanál - teszi hozzá komor hangon, de pár pillanat múlva csak lágyan mosolyogva legyint egyet. Ha nem egy iskolai ügyben lenne itt, biztos belekezdett volna valami flörtölős szövegbe, de így csak ennyire futotta. Mondjuk nem mintha eddig gátolta volna bármiben is, ha a tanoda falai között volt, de igyekszik nem elbénázni mindent.
Már a férfi hangja is vicces, ahogy válaszol, de az arcát látva nem tudja magában tartani a nevetését.
- Ugyan, ennyire nem lehetek rémes rokon. Megcsinálom a házimunkát, főzni ugyan nem tudok tökéletesen, de a süteményeimért még a pápa is bekopogna. Emiatt nem kellene így elkeseredned.
De azért Ellie is pontosan tudta, mire gondol Ballay úr. Sem testvérként, sem unokatestvérként, de még csak távoli rokonként sincs lehetőség igazán jó dolgok kipróbálására, már amit egy férfi és egy nő megtehet. Még ha nem is tinédzserek, de fiatalok, és ha még nem is ismerte ki tökéletesen a férfit, azt azért sejti, hogy hasonlóan szereti az életét, mint ő maga.
Ezért is készül egyhetes partira otthon. Nem szép kimondani, még magában sem, de nemsokára betölti a 30-at, az otthoniak pedig szépen meg akarják ünnepelni. Mivel ő akkor javában benne lesz a tanításban, hazamenni esélye sem lesz, ezért is lesz előrehozva a születésnapja.
És pontosan ez az az információ, amit sosem mondana ki egy férfi előtt.
- Óriási terveim nincsenek. Talán hazalátogatok, de nem szeretném sokáig felügyelet nélkül hagyni a pubot - ködösít végül. Tudja, hogy teljesen hasztalan ez, de mégis szükségesnek érzi.
- És neked, kedves kolléga? Mit szeretnél csinálni, amikor nem itt leszel? - Teljesen véletlenül nyomta meg a szeretnél szót, tényleg nem volt szándékos. Nos, esetleg lehet róla szó, hogy jobban érdekli a válasz, mint az illene.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 23. 23:01 Ugrás a poszthoz


| |



Fél szemöldökét felvonja, de egy kis mosoly még így is ott bujkál a szája szélén.
- Igen, biztos nagyon jót tenne neked - jelenti ki egyszerűen.
Közelebb húzódik a fiúhoz, de nem dől hátra. Tenyerét Denis mellkasára teszi, aztán egyet gondolva lényegtelen mintákat kezd el rajzolni rá az ujjával. Ez az ő kis béke szigetük, és még ha nem is igaz, de meg van róla győződve, hogy semmi nem zavarhatja meg ezt.
Azért meglepődik, hogy fontos ez Denisnek. Lényegében semmit nem mondanak ki hangosan, akár tudják, akár nem. Ez az egész egy édes bizonytalanság, ami talán nem is vezet sehová. Meggondolja magát, odabújik a fiúhoz, de mielőtt átölelné, magukra húz egy takarót.
- Hiányoztál - suttogja végül. Elég precíznek és szervezettnek tartotta mindig is magát, ezért elsőre nehéz csak úgy hátradőlni és élvezni a jelent. Lassan, de biztosan kezdi ezt is megtanulni a sárkánynak hála. - De azért ne szokd meg, inkább oszd be a következő öt életedre.
Igazából nem szereti olyan könnyen adni magát, de ez mégis olyan furán hangzik, főleg belegondolva, hogyan jutottak el idáig. Nem mintha érdekelné, de egész egyszerű célpont volt, csak néha akadékoskodott egy keveset.
- Egyszer ígértem neked villásreggelit - hozza fel lágyan. - Mennyire ragaszkodsz hozzá?
Persze nem akarta teljesen elvetni az ötletet, nagyon szívesen készít reggelit, ahhoz legalább még ért. De tárgyalni még szabad, és a kompromisszumoknak Denissel mindig nagyon jó végük lett. Meg hát próbálkozni szabad, azt sosem ártott még.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:51
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 25. 22:05 Ugrás a poszthoz


| |



Mindig örül, ha meg tudja nevettetni Denist, nem számít milyen áron. Lassan már a hitvallása lett, hogy senkinek nem áll jól a komorság. Maximum csak magának engedheti meg ezt a luxust, nem hogy olyannak, akit még szeret is.
Ahogy elengedi a fiú, gyengéden megböki, de rögtön utána nyom egy puszit a nyakszirtjére. Akármi is történt, komolyan meglepődött, amiért ilyen könnyen lemondott a reggeliről. Nem mintha akkora jelentősége lett volna, de ezzel csak azt az érzetet keltette Ellieben, hogy nem lesz tovább.
- Tényleg nem harcolsz az omlettemért? Fogalmad sincs, mit hagysz ki - jelenti ki könnyedén, mintha az imént nem az ellen harcolt volna.
Fogalma sincs mi történik, és ez megrémíti. A változást általában könnyen fogadja, feltéve, ha tudja, mikor mire kell számítani. Sötétben tapogatózni a legnehezebb dolog, amit el tud képzelni.
Még ha el is távolodik tőle Denis, automatikusan utána nyúl. Végül mégsem érinti meg, keze csak úgy ott hever a takarón. Nem tetszik neki ez a fura nyomás a mellkasában, újra csak együtt akar lenni vele, minden mellékzönge nélkül.
- Itt is lehet, nem zavar a füst - feleli szórakozottan. Amióta rengeteg időt tölt el a pubban, jóformán már meg se érzi, nem hogy bántaná.
Vesz egy mély levegőt, sokadik próbálkozás után elengedi a negatív gondolatokat, helyette próbál teljesen optimista lenni. Oldalasan fekve helyezkedik el, fejét megtámasztja a kezén, közben lassan fentebb húzza a felül levő lábát. Nem aggódik, lágyan mosolyog Denisre.
- Minden oké? - kérdezi teljesen komolyan. Most nem vicceli el a dolgot, hiszen a válasz nagyon fontos neki.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 30. 17:57 Ugrás a poszthoz


| |



- De hát ez a szoba varázslatos - bólogat, félig-meddig még komolyan is gondolja. - Egyébként pedig mindegy, mennyire van túlerőben a pink, az igazi férfiasságot nem lehet elnyomni. Ezért nem is merek nemet mondani.
Eleve butaságnak tartotta megítélni bármit vagy bárkit a környezete miatt. Pár évvel ezelőtt még bohém, majdnem hippi ruhákban járt, mert azt gondolta szépnek. Az összes könyvbemutatójára és előadására úgy ment el, hogy aztán hamar ráébressze a hallgatóságát, nem a külsőségek számítanak. Úgy nézett ki, mint egy suhanc, de a tudását senki nem tudta elvenni.
Ugyanúgy, ahogy a kisugárzás is. Azt hitte, tisztában van a saját tulajdonságaival, de ahogy meghallja Bálintot, kicsit elbizonytalanodik ebben. Viccnek szánta ezt az egész végzet asszonya dolgot, de most mindenre tud gondolni, csak erre nem. Az elé festett képen nevetni kezd, egészen addig, míg nem tűnik fel neki valaki. Ekkor meglepve néz a férfira, nem is tudja, hogy szóvá merje-e tenni. Lehet, csak nyelvbotlás volt, de mégis feltűnt neki.
- Várjunk egy pillanatot. Újabb cikk? - Igazából kellene nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. Pontosan ezért nem olvasta a magazint. Nagyon aranyos volt, sok diák munkája van benne, de egészen eddig azt hitte, hogy csak a többi diákról és diáknak szól. Ezen most egész rendesen meglepődött, még el is határozta, hogy mostantól figyelni fogja az újságot.
Ahogy a raktárat is, ha már így szóba hozta Bálint. Milyen kincseket rejthetnek ott még?
- Nem is tudom, lehet inkább hoznék portugál bort - abban még sosem csalódott, és biztosra vette, hogy a férfi is kedvelné. - Na meg ott van Álmos. Nagyon sok nagyon rossz dolgot láttam már, de néha még engem is képes halálra rémíteni. Egy mumus most biztos Álmosként jelenne meg.
Nem szép dolog kibeszélni egyik kollégát sem, de ha ezzel nincs tisztában az a srác, akkor nagy baj lehet. Valakivel biztos kedves, de általában olyan morcos, hogyha teheti, Ellie mindig elkerüli. A levita toronnyal történtek óta nem a kékek a kedvencei, ezt már sikerült levonnia.
- Elképesztő, milyen spontán vagy - mondja ki elsőre, ami eszébe jut. Furcsa, hogy mennyire különbözőek, mégis mennyire hamar megkedvelte. Igyekszik mindenkivel kedves és figyelmes lenni, de a barátkozás már egy teljesen más téma. - De akkor értsem ezt úgy, hogy kis falvakba mész el, beszélgetsz velük, az ételeiket eszed... mindezt teljesen ismeretlenül?
Nem mintha nem ezt csinálta volna ő is pár évvel ezelőtt. Csak ő kihallgatta, hogy a legveszélyesebb, és onnan indult. Mindig egyre mélyebbre és mélyebbre ment, akkoriban nem tudta semmi sem olyan könnyen megfélemlíteni. Lopva újra végigméri a férfit, és el is dönti, hogy mellette bizony nincs ok félelemre. Ellie tényleg a tudást pártolta a fizikai erővel szemben, de vannak emberek, aki mellett nem tud rettegni. Kivéve persze az elveszítésüktől való félelem, de ennek nincs most itt az ideje.
- Hát, ha végeztél a túráddal, nyugodtan nézz be hozzám a pubba - dobja fel egyszerűen. Hátradől, mintha nem lenne jobb dolga, mint itt üldögélni. Nem akarja feltartani Bálintot, elvégre nagyon fontos a munkája, de ha még marad pár percet, talán nem lesznek rá se mérgesek.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 30. 19:53 Ugrás a poszthoz


| |



Sunyin elmosolyodik, mert ezt a kört megnyerte. Alapjáraton utálta a főzés minden formáját, de most igazán össze fogja szedni magát. Eddig csak időrablásként tekintett erre, ami nem szolgál semmit. De ha van kinek ügyeskedni, már nem is tűnik annyira szörnyű feladatnak.
Egészen belesimul a fiú ölelésébe, ahogy már az omlettet tervezi. Nem porcelánbaba, akit óvni kell, ezért is szerette annyira ezeket az alkalmakat. Denisben ott volt minden, amit keresett, legalábbis ezt hitte.
Sok mindenre számított, de nem erre a vallomásra. Az a bűvös 'm' betűs szó olyan furcsán érinti, nem is tud azonnal reagálni. Tagjai megmerevednek, ha nem érezné a szorítást saját magán, már biztosan felpattant volna. Mégsem szakítja félbe a fiút, csendesen hallgatja végig.
- Értem - jelenti ki hosszas hallgatás után.
Mégis meggondolja magát, megpróbálja lefejteni magáról Denis kezét, de csak azért, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem, mégsem értem. Mi ez az egész? - nem vádlón kérdezte, csak mintha... szomorúnak érezné magát. - Most mit kellene mondanom? Hogy rendben van, ne felejts el meghívni az esküvődre?
Nem is tudja, pontosan mit jelent neki ez a dolog kettejük között. Mint mindig, most is fél beismerni az érzéseit, maga előtt is titkolná a végletekig, hogy nem tudja elengedni őt. Mégis, az a kislány valahol odakint biztos szomorú. Megmentés ide vagy oda, felnőtt nőként képtelen ellenállni ennek a srácnak, akkor hogy lenne erre képes egy fiatalabb? Megint megpróbál elhúzódni, nehezen tud tiszta fejjel gondolkozni, amikor ennyire közel van Denishez.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 31. 18:49 Ugrás a poszthoz


| |



Nem tudja eldönteni, hogy dühös legyen, vagy sírjon. Akármennyire is szabadelvűnek vallotta magát, ez valahogy nagyon a határon mozgott. Próbált a dolog pozitív részére gondolni, hogy milyen jófej és kedves a fiú, amiért megteszi ezt. Biztosan nagyon jó barátjának vallhatja a lányt, ha már ebbe is belement. Mégsem érzi magát ettől jobban.
Akár egy robot, úgy engedi, hogy azt tegyen vele Denis, amit akar. Nyugtathatja magát, hogy ez azért nem a világ vége, mégis érzi, hogy lassan elérzékenyül. A gombóc a torkában egyre nagyobb, nagyon nehéz visszafognia magát.
- Én... - nem tudom. Nincs szíve ennyivel lerendezni mindezt. Megtehet bármit, elvehet más lányokat, de egy 'nem tudom'-nál sokkal többet érdemel.
Még mielőtt bármit is mondhatna, a fiú hamarabb kezdi el. Tekintetük összefonódik, a boldogságát jelentő szemek csak őrá figyelnek. Talán nem ez volt a legszebb vallomás, de ez csak az övé. Ellie nem vágyott betanult szövegre, képmutató szónoklatokra, csak az ő sárkányára.
Óvatosan közelebb csúszik, megpróbálja lentebb csalni a kezüket, hogy egészében láthassa az arcát. Már kimondott egy varázsszót, talán a következőnél sem fog összeomlani a világ.
- Nem akarlak elhagyni - rázza meg a fejét. - Szeretek veled lenni, mert különleges vagy nekem. Nagyon. De ez... - sóhajt egy aprót, de nem húzódik el.
Igazából nem érdekli, hogy mitől vagy kitől menti meg a lányt Denis. Nem is fontos, hogy felveszi a nevét, hogy majd talán dicsekedni is fog ezzel. Az egyetlen ami számít, hogy vele akar lenni. Ezzel a kiszámíthatatlan fiúval, aki miatt nem képes másra gondolni, akiben megbízik a végsőkig. Nem fogja kevesebbel beérni.
- Nem számít, ha azt mondod. Csak a tiéd vagyok - kijelentésnek szánta ezt, de mégis megremeg a hangja. Hiába nem kételkedik benne, mégis nehéz elsőre elfogadni, hogy házas lesz.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. március 31. 21:56 Ugrás a poszthoz


| |



Nem akart játszani mások érzéseivel, csak nehezen tudta befogadni ezt az információt. A kedvese szenvedését látva még el is szégyelli magát. Nem is volt olyan régen, hogy a célja lett megvédeni őt, nem pedig ártani neki. Amúgy meg kit zavarnak a körülmények, csak az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat.
Ahogy meghozza a végleges döntést, egyértelmű, hogy nincs az az erő, ami képes lenne távol tartani Denistől. Lehunyt szemekkel hajol előre, hogy el tudja mélyíteni a csókukat. Kész érzelmi hullámvasúton vannak túl, de megérte. Mindig megéri, ha róla van szó. Tenyerét a fiú arcára simítja, csak pár milliméternyire távolodik el tőle.
- Ez itt pedig - bök a fiú mellkasára, a szíve felé -, most már csak az enyém.
Tulajdonjogot formálni bármire is nem szép dolog. Nem pórázt akar rá kötni, nem visszafogni, isten ments tőle. Ha akarja, elmehet tőle, ezzel csak azt akarta kifejezni, hogy mindig vissza fogja várni. Mindig lesz helye az életében, ráadásul nem is kicsi.
Hátradobja a haját, kicsit megkönnyebbülten engedi ki a bent tartott levegőt. Ezen is túl vannak, és még mindig forog a Föld, még mindig együtt vannak.
- Denis... te nem vagy éhes? - teljesen komolyan kérdezi, de csak vigyorogva néz a fiúra.
Egyikük számára sem könnyű megnyílni, ez kristálytiszta. Ellie még lóg egy vallomással, ezt nem felejtette el, nem is fogja. Valamivel mégis vidámságot akart csempészni a szituációba, meg akarta mutatni, hogy tényleg nem változott semmi. Vagyis nemhogy nem gyengült, de még szorosabb is lett közöttük a kötelék, úgy érezte.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 2. 14:26 Ugrás a poszthoz

Nem úgy volt, hogy csendesen törünk világuralomra? Cheesy
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 2. 19:25 Ugrás a poszthoz

Masa te pont olyan lennél, mint a Kis kedvencek titkos életében a kutyus, aki cicának tanul. Csak te már elhitted velünk, hogy cicus vagy Cheesy
Zsarolni továbbra sem szép dolog, de semennyire nem szeretem azt, aki bántja a Tüncicánkat


De Niko, érdekelne hogy nálad mikor járt Masakutya *jegyzetelni kezd*
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 3. 17:58 Ugrás a poszthoz


| |



Elég a bólintás, már nem kételkedik többet. Talán egyszer meg fogja bánni a döntését, a ragaszkodását, de addig egészen biztosan nem, míg így néz rá Denis, mikor így érinti meg. Már nem akar mást kérdezni, elég neki, hogy minden aggályát elveszi csókokkal. Az első alkalommal mondta, hogy nagy játékos Brightmore, de akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. Volt esélye mást választani? Nem igazán, bár nem is akart.
Ugyanott folytatják a konyhában, aminek kifejezetten örül. Még ha kicsit hűvösnek érződik elsőre a pult, a sárkány mellett sosem fázott sokáig. Kezeit finoman a nyaka köré fonja, nem is nagyon akarja elengedni.
- Úgy van, omlett - ha a katonák hasonló kedvvel indultak volna harcba, ahogy Ellie főzni készült, egy háború sem tartott volna sokáig. - De ha itt üldögélek, nem fog elkészülni.
Nem mintha annyira menni akarna. Ujjaival lágyan simít végig Denis karján, tekintetével követi egészen a kézfejéig. Az ilyen pillanatokban szokott elgondolkozni, hogy talán túl sokat kér, még ha szavak nélkül is.
- Mirelit pizza jó lesz? - felszegi a fejét, egész vidámnak érzi magát. Elég titok vár még leleplezésre, Ellie szakács analfabéta léte pedig ne legyen közte.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 8. 18:52 Ugrás a poszthoz


| |



- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 9. 22:27 Ugrás a poszthoz


| |




Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 11. 23:10 Ugrás a poszthoz


| |



Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 16. 00:20 Ugrás a poszthoz


| |



Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 27. 15:43 Ugrás a poszthoz


| |



- Ahhoz nem elég egy gyű... - , de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. április 28. 14:34 Ugrás a poszthoz


|   



Játékos félmosollyal néz Bálintra, nem is titkolja, hogy mennyire felvidította ez a pár szó.
- Akkor igyekszem sűrűbben ilyeneket mondani - kacsint a férfira, ahogy a végére ér. Bár Ellie még nem látta sosem morcosnak Bálintot, nehezen is tudja elképzelni úgy. Rengeteg más helyzet van, ahogy nem csak szívesen elképzelné, de élőben is látná a férfit, az viszont már egy másik oldala a történetnek.
Szemöldökét összevonva, de továbbra is mosolyogva hallgatja az edictumos cikk felolvasását. A kiegészítéseknél felnevet, nem tudja megállni. Elképesztő lesz a következő tanév, ebben már biztos volt. Tekintete lentebb csúszik, tudatlanul az ajkába harap.
- Hogyne, sakkozunk - ismétli el, mielőtt röviden felnevet. - De annak örülök, hogy legalább az ízlésemet egész jól eltalálták - folytatja vidáman. Talán ezzel túlment egy határon, ami igazából nem is foglalkoztatta soha.
Az egyre jobban körvonalazódó kis találka már annál inkább. Nem is gondol többé Álmosra, elég volt az említése is. Az, hogy Bálint főzne, eszébe juttatja, amit korábban mondott. Kedvére való, nagyon is.
- Imádom az egészet, ne is mondj többet. Jobban szeretek meglepődni - feleli könnyedén. Igazából a pontos terveket szereti, a hirtelen dolgok nem neki lettek kitalálva. Viszont Bálint konyhai tudásától csak nem kell tartania, vakon megbízik benne. A másik meg, hogy aznap még nem is evett sokat, ideje lenne lenézni a faluba, hátha még elkap valami jó napi menüt.
- Tudtam, hogy egy titkos ügynök vagy. Ez az egész ügyintéző meló csak egy álca, közben pedig az igazság harcosa vagy, mint Robin Hood - adja elő nagy ötletét, félig elviccelve a dolgot. - De ez tényleg nem semmi. Ha engem kérdezel, biztosan bérelt felhőd van már a mennyországban.
Sosem gondolta volna, hogy ilyen emberekkel van körülvéve. Eddig is kedvelte a férfit, de ez a kis apró infó róla valahogy még jobban meggyőzte, hogy jó ötlet mélyebben is megismerni őt.
Kezét a szája elé kapva nevet fel a lehetetlen helyzeten. Egy ilyen férfi előtt még az oroszlánoknak is illene meghajolnia, nem pedig lakmározni. Az valaki teljesen másnak a feladata. Jókedvűen áll fel, hogy Bálint mellett elnyúlva a kezébe vegye ismét a mappáját.
- Akkor helyesbítek; bármikor jöhetsz - feleli halkan. - Nem szeretném, ha kiszáradnál, mielőtt oroszlánokkal kellene megvívnod. - Mosolya kiszélesedik, ahogy vidáman megböki a vállával.
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 2. 22:05 Ugrás a poszthoz

Stella Love Love Love mindig megtalálod az igazán luxury dolgokat
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 2. 22:11 Ugrás a poszthoz

Teljesen átérzem Cheesy de cicákkal is lehet dingelni? 🤔
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 2. 22:26 Ugrás a poszthoz

Denis A. Brightmore - 2019.05.02. 22:12
Eleonore Santos - 2019.05.02. 22:11
Teljesen átérzem Cheesy de cicákkal is lehet dingelni? 🤔


Te csak velem dingelj Rolleyes


De pici cicákkal sem lehet? Ilyen félding? Negyed?

Masa pls xD

Fizetett szponzoráció következik: Lépjetek be a ding hívők táborába! A dingisztikusok élete csupa móka és kacagás, még tagsági díjunk sincs Cheesy
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 14:29 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Egy széket húzott az ablakhoz, hogy egy takaró társaságában nyugodtan nézegethesse különböző bájitalok receptjeit. Az egyik cicája az ölében, a másik valahol vadászott. Nem várt látogatót, az ajtó nyílását meghallva csak arra számított, hogy megint ki kell mennie egy vendéghez. Oda sem nézve sóhajtott egy aprót, a macskát a földre tette, a könyvet pedig a székre, miután felállt onnan.
- Minden rendben? - kérdezte látatlanban, de amint megfordult, egy pillanatra meglepődött Denis láttán. Nem is az, hogy teljesen elázott, de egy csokor rózsa volt a kezében. Kicsit sem volt gyanús, dehogy is.
- Szia - szólalt meg, mosolyogva lépdelt közelebb a fiúhoz.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:50
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 14:47 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Az ajkába harap, vidáman veszi el a csokrot.
- Köszönöm, nagyon tetszenek - jelenti ki őszintén. Nem veszi rá a lélek, hogy azonnal vázába rakja. Amúgy is kaptak elég vizet, nem annyira sürgető most ez. Helyette tesz még egy lépést Denis felé, a tenyerét az arcára simítja, hátha magára tudja vonni a figyelmét.
- Eddig is tudtam, ezen nem kell törnöd magad - feleli őszintén. - Engem nem zavar, hogy különlegesebb vagy, mint mások.
Fogalma sincs, hogy mi történt, de azt távolról meg tudta mondani, hogy valami tényleg nem stimmel vele.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:49
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 14:58 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Értetlenül összevonja a szemöldökét, kezdi elveszíteni a fonalat. Nem sokat segít rajta, hogy nem találja az összefüggést sem abban, amit Denis mond. Kezét lecsúsztatja a mellkasára. Ahogy vezetni kezdi a fiú, inkább a csokrot fogja át, egyre kevésbé érti. De egy biztos; most nem fog ücsörögni.
- El kell mondanod? - kérdez vissza azonnal. - De nem érzed magad rosszul, ugye? - tekint végig rajta aggódva, bármilyen jelet keresve. Párat pislogva újra felnéz rá, nem is tudná tagadni, hogy megrémíti ez a kis közjáték.
- Oké, mondd csak.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:49
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 15:33 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Már a nyelvén volt a válasz, hogy mert nem is ép, de inkább visszafogja magát. Félrenéz, ahogy egyszerűen megvonja a vállát. Egyszerre egy vallomás is pont elég, az övé várathat még egy kicsit.
Denis olyan irányt vesz, amit egyáltalán nem várt. Még ha akarna bármit mondani, akkor sem tudná megszakítani őt. Türelmesen hallgatja, még csak nem is fogja el az a hülye érzés a Payne név hallatán.
- Értem - bólint egy aprót, ahogy Denis a végére ér. A szíve hevesen ver, egy kicsit mintha a világ is megfordult volna vele. Szereti. Legalábbis valószínűleg.
- És ennek semmi köze a kávédhoz, vagy mihez? Nem lehet, hogy csak... olyan dolgokat kell megtenned, aminek semmi értelme?
Alig hallja a saját hangját, nem is mer a fiúra nézni. Óriási jelentősége van ennek, sosem fogja tudni elfelejteni. Élete legszebb és legabszurdabb vallomása, és pont ezért kételkedik az egészben.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:49
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 16:10 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Denis érintésére engedelmesen néz a szemeibe. Ajkai enyhén elnyílnak, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt. A szíve úgy kezeli ezt, mintha a világ vége jönne el, legalább olyan hevesen dobol odabent.
A takaró a földre esik, ahogy szabad kezét Denis nyaka köré fonva húzza magához közelebb. Akár engedi, akár nem, amennyire csak kitelik a jelenlegi helyzetéből, erősen, hosszan csókolja meg. A bőre égető, de képtelen leállni. El akarta hinni, bízni akart kettejükben.
Csak egy hajszálnyira távolodott el, kutatóan nézett a fiú szemébe.
- Akkor ezt együtt b*sztuk el. Sosem leszel az enyém, de ez rendben van - javítja ki mosolyogva. - Mindegy, mikor jössz, vagy hogyan. Csak melletted érzek ilyet - elengedi Denist, de csak amíg a kezére találva a saját mellkasára helyezi azt. -, és ez mindent megér nekem. Szeretsz vagy sem, de ne hagyj el kérlek.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:49
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 16:46 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |

Mosolyogva teszi le a csokrot a székre, amíg Denis intézi a dolgát. Amikor visszatér hozzá, szorosan fog rá a kezére. Ez így pont jó, pont ez kellett neki.
- Mellettem? Tudok egy sokkal jobb helyet is - kacsint rá játékosan. Mindig ez a forgatóköny; először kiakad, aztán elengedi, hogy végül elterelje a figyelmet. Nagyon komoly felnőtt nő, még az érzéseiről sem mer beszélni. Önző dolog, hogy kiélvezi ezt, de cserébe nem ad semmit.
- Nagyon... uhm... megijednél, ha elmennék messzire? - mint egy kislány, fél kimondani, hogy meghalhat. Könnyebb így, hogy nem kell most szembenéznie vele.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 16:48
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 17:42 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |


- Igen, ez már sokkal jobban tetszik - szélesen vigyorogva ért egyet. Azért még nincs veszve minden, nyugtatja meg magát. Egy varázsital sem képes visszafogni ezt a srácot, ha az érzelmi túlfűtöttségéről van szó.
Ismét az ajkába harap, a fejét Denis nyakszirtjébe fúrja. Pont ez az, ami ennyire megrémiszti. Most már van mit veszítenie, mégsem nem tud visszavonulót fújni.
- Egy némettől szereztem ellenszert - mondja azért, talán csak megnyugtatásból. - Azt mondják, hogy csinálhatsz bármit, mindig lesz egy öt éves ázsiai, aki jobb nálad. De ha engem kérdezel, a németek azok, akik simán uralhatnák a világot.
A fejét felemelve néz újra Denisre. Kicsit elterelésként is, de kihasználva az őszinte pillanatot komolyan kérdez.
- Így nem vagyok olyan vonzó, igaz? - félmosollyal figyeli, az iróniát nem tudja elhagyni.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. május 5. 17:43
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 175
Összes hsz: 886
Írta: 2019. május 5. 18:29 Ugrás a poszthoz


     ♔
| |


Összevonja a szemöldökét, egy pillanatra dühös lesz. Ez nagyon nem volt fair, meg is kérdezhette volna! De mi tagadás, egy kicsit megkönnyebbült. Most nem kell magyarázkodnia legalább, sem mentegetőzni. Hosszan fújja ki a levegőt, egy kicsit még mindig mérges.
- Mindig vigyázok, de te is tudod, hogy nem lehet mindenre felkészülni. Ha beüt a gáz, és ennyi volt, akkor... hát igen, vége - megvonja a vállát, mintha nem is a saját életéről lenne szó. Feltétlen vigyázni fog, ezt már korábban is megfogadta, csak épp jelenleg egy egészen parányit mérges, hogy ki is mondja ezt.
Rögtön elkerekedik a szeme, ahogy Denis folytatja. Halványan Ivana is elmosolyodik, de azért játékosan beleüt az oldalába.
- Na igen, én már fasza csaj voltam, amikor te még pelusban nyomtad, erre legyél büszke - feleli könnyedén. Azért érzi, hogy már megint képes lenne elolvadni a szavaitól. Még kell egy pár óra - hét, talán hónap -, hogy sikeresen felfogja a dolog lényegét. Nem is firtatja tovább a saját külsejét, inkább lábujjhegyre állva összefonja a kezét Denis tarkója mögött.
- Csak nem célozni akarsz ezzel valamire?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel