36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelica Black Wing összes hozzászólása (155 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 15. 14:29 Ugrás a poszthoz

Babett

A bemutatkozás egy kicsit oszlatja a gyanúmat, de nem teljesen. Látszik, hogy rejteget valamit, ezért még mindig készen állok a védekezésre.
 Mereven bólintok, amikor mondja, hogy nem látott semmit. Most megnyugodhatnék, de nem teszem. A lány ugyan már a készséges válaszaival eloszlatta a kételyeket vele kapcsolatban, de lehet, hogy imperiust szórtak rá. Esetleg mágikusan kezelt poloskát tettek a táskájába, vagy valami veszélyes bájitalt, esetleg állatot.
 Egy mosoly árnyéka suhan át az arcomon dícséretére, és elteszem a pálcámat miután alaposan körülnézek. Én is közelebb hajolok, és magamban helyeslek, amiért suttog. A kérdésen viszont enyhén megbotránkozok.
- Ez nem játék. - suttogom vissza komoly hangon - Valaki, vagy valakik meg akarnak támadni minket. Érzem. - Hatásszünetet tartok, és egy kutató pillantást vetek a táskára.
 - Többet nem mondok, csak ha megmondod, mit rejtegetsz. - Egy barátságosabb, de nem tolakodó hangon suttogok már, és felényújtom a kondéros dobozt, hadd vegyen belőle.
- Kérsz? - Csak mérget ne tegyen bele. Fordul meg a fejemben, de ekkor már ott van kinyitva a doboz.
 Én veszek egyet, hogy megnyugtassam, nem vagyok ellenség, és iszok egy kortyot a díszes fiolából.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 18. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog Éjfélt!  Grin Ha már tündér úgyse leszek, legalább egyszer ünnepeljek.  Cheesy
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog Éjfélt!  Smiley

Esik a hó végre.  Grin
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. január 19. 00:02
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 00:13 Ugrás a poszthoz

Kutyuuus!  Love
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 07:45 Ugrás a poszthoz

Közben jó reggelt mindenkinek!

Sajnos at utóbbi, de akkor is szuper.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 14:13 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy gyümölcstea és egy mogyoróvajas sütemény társaságában ücsörgök, és boldogan gondolok arra, hogy már a felén túlvagyok a levélrágásnak. Igyekszem nem lenyelni hát az eddig olyan hűen őrizgetett kincset, miközben kiélvezem a mogyoró erőteljes ízét. Végre megvan, amit kerestem! Ez az íz le tudja küzdeni a mandragórát. Ezentúl mindig lesz nálam egy kis mogyoróvajas valami.
 Úgy belemerülök az új ízbe, hogy észre sem veszem amikor a kis bábu elkószál. Rövid ideig nézelődök, hátha megtalálom, de eredménytelenül. Mivel azonban nem szándékozom újabb dolgot rendelni, nem foglalkoztat tovább a dolog.
 Figyelmemet a tea köti le, és az első korty után elhatározom, hogy többször is jövök majd ide. Például amint vége a mandragórázásnak. Úgy döntöttem még az elején, hogy a bájitalt abban a díszes fiolában tárolom, amit karácsonyra kaptam, és a Bájital labor egy rejtett zugába helyezem el.
 Elmélkedésemből az zökkent ki, hogy meglátok az asztalhoz közeledni egy elsősforma fiút. Egészen jó kedvvel fogadom, ami engem is meglep. Bizonyára a mogyoróvaj az oka.
 Mikor a fiú leül, köszönök neki.
 - Szervusz! Angelica vagyok, levitás. Te? - Még mindig kicsit furcsán érzem magamat amikor egy idegent szólítok meg, de már közel sem annyira, mint elsőévemben. Nosztalgikusan gondolok vissza arra, amikor az első hetemben egy LLG tankönyv gazdáját kutattam. Azóta sem tudom, kié volt, és most ott van a ládám aljában. Talán egyszer odaadom valakinek, akinek szüksége van rá.
 Kezemet köszönés közben a gólya felé nyújtom, és várok a bemutatkozásra. Persze amennyiben nem ijesztettem meg. Ne kérdezd, mivel.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. január 19. 20:54 Ugrás a poszthoz

Aurora

A vizsgák közeledtével egyre nagyobb a hajtás, én pedig igazán nem bánom, amikor van szabadidőm. Olyan szabadidőm, amit nem tölt ki a mandragóra íze, és amit nem kell olvasással töltenem. Ilyenkor a gondolataimba mélyedek, és azon töprengek, mi lehet a helyzet az iskolán kívül. Jun vajon jól érzi magát? Karácsonykor nem mentem haza, de egy boldog hangvételű levelet mégis kaptam hazulról. Pai, a macskás fiú elment cserediáknak. Vele is tartom a kapcsolatot, de így sem vagyok teljesen tisztában vele, mi a helyzet felé.
 Annyira elbambulok, hogy megfeledkezek arról, hogy nem egyedül vagyok. Egy elsőéves eridonos lány van még a teremben, és valószínűleg most könyvelt el magában furcsának. Mondjuk van is rá oka, hiszen lassan egy órája csendben ülök, és bámulok egy pontot a falon, miközben néha arrébb teszem a levelet a nyelvemmel.
 Így, hogy visszarázódok a kastély falai közé, rögtön elnézést kérek a lánytól, és bemutatkozok neki.
 Örülök, hogy akad beszélgetőpartnerem, mert néha unalmas csak a saját gondolataimat hallgatni. Igyekszem valamilyen érdekes témát felvetni, vagy legalábbis nem egy sablonnal nyitni a beszélgetést, de nincs ötletem. Közben eszembejut hogy nemsokára újraosztják a csapatokat a kviddicsben.
 - Te szeretsz kviddicsezni? - Nem szeretnék lapos beszélgetést, de most ennyire telik tőlem, remélem nem sértem meg vele a lányt.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 08:36 Ugrás a poszthoz

Babett

A habogására türelmetlenül legyintek, és hátrébb lépek egyet.
 - Nem a kastélyt támadják meg, hanem Minket! Óriási a különbség. - Kis szemforgatás után éppen elkapom a mosoly eltűnését. Mielőtt viszont azt hihetném, hogy végre megértette mit mondok, a táskáját védi.
- Akkor miért rejtegeted? - Most újra felétartok, de csak lassan. A rajtam levő sisak egyre könnyebb, mintha elszállna belőle valami.
 A lány kérdésére készséggel válaszolok. A nyugodt, barátságos hangom engem is meglep. A mondat, ami elhagyja a számat, egyenesen leteper.
  - Milyen támadásról beszélsz? - Álljunk meg egy percre. Lassan egy órája rajtam van a sisak. Ez előtt senki nem nézett rám olyan ijedten, mint ez a levitás lány. Tehát amíg rajtam volt a fejfedő, valami bűbáj hatására támadásról hadováltam, és lejöttem a pincébe. Pompás. Mindenki ilyen karácsonyt szeretne.
 Leveszem a fejfedőt, és elkezdem nézegetni.
- Lehet, hogy megtartom emlékbe. Mit gondolsz? - Babett megnyutatását valamiért húzom egy kicsit. Lassan kezd derengeni, milyen eszmék jártak a fejemben pár perce. Talán jobb, ha magától jön rá arra, mi történt. Bár inkább segítek neki egy kicsit.
 - Nagyon sajnálom, ha megijesztettelek. - mosolygok - Egy tréfa áldozata lettem bizonyára. Ugye nem haragszol? - nézek kicsit aggódva a lányra. Csak remélni tudom, hogy nem rohan el.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 08:45 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy kisebb kő esett le a szívemről amikor barátságos bemutatkozást hallok a fiú szájából, és el is mosolyodok, amikor a tőlem oly' megszokott mondatot hallom. Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a nehézkes köszönéssel. Természetesen lehet, hogy őt nem is zavarja az, hogy idegen vagyok, és csak udvarias, ez már nem derülhet ki soha.
- Nem, nem zavarsz. Ülj csak le. - mondom, bár lehet, hogy már elkések vele. Iszok egy korty teát, és kíváncsian fürkészem új ismerősöm arcát. Meg van szeppenve, ahogy bizonyára én is meg voltam annak idején. Érdekes. Az első elsős, akivel ebben az évben találkoztam, Theon volt. Nem a legkellemesebb emlék, bevallom.
 Elmosolyodok, és megiszom a tea utolsó cseppjét. Mandragóralé íz is megy le, kicsit köhögök, és újra rávetem magamat a sütire.
 - Te mit eszel? - más kérdés nem jut eszembe, így hagyom, hogy a mogyoróvaj erőteljes íze megnyugtassa a gyomromat.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 09:23 Ugrás a poszthoz

Aurora

Hogyha elsős lennék, valószínűleg sírva kirohannék a szobából, most viszont csak a nyakamat húzom be, és kicsit megszeppenve bólintok.
 - Én játszok az egyik iskolai csapatban. - Nem erőltetem a témát, mert gondolom nem lenne jó olyanról beszélni, amiről nem szeretne. Bravó Sherlock. Ezt az összefüggést napokba telhetett felfedezni.
 A kínos csendet elkerülendő, új kérdést teszek fel.
 - Eddig milyen volt az iskola? Szereztél már barátokat, esetleg ellenségeket? - Honnan a crup füle mögül szerzett volna ellenSégeket? Ellenfeleket talán, de azokat is csak varázslósakkban, hiszen nem kviddicsezik. Mindegy, nem szívhatom vissza azt az egy betűt. Kár, de talán így is jó.
 Amennyiben a lány újra ordítozni kezd, komolyan elfogok gondolkozni, hogy ráküldök egy némító, vagy halkító ártást. Természetesen csak hogyha beleegyezik.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 8. 22:23 Ugrás a poszthoz

Ian

Egy kicsit bólintok, hogy jelezzem: figyeltem, és értettem a választ. Lenyelem a falatot, ügyelve rá, hogy a levél a helyén maradjon.
- Mogyoróvajas csokis sütit, és teát. Nagyon finom, ez lett a kedvencem. - Még egy falat után hátradőlök a székben, és úgy hallgatom a fiút. Nagyon szépen, választékosan beszél. Nem lepődnék meg rajta, hogyha írói szakmára lépne majd felnőttként.
 Fejemet kicsit oldalra döntöm miközben válaszolni készülök. Tétovázok egy picit, majd kicsit talán vontatottan válaszolok. Hiába, hosszú volt ez a nap, kicsit már fáradt vagyok.
 - Négy éve járok ide, lassan öt. Nagyon szeretem a kastélyt, és az erdőt is. Mármint azt a részét, ahova be lehet menni. - Javítok gyorsan, mielőtt még azt hinné, mászkáltam egyedül az erdőben. Pedig nem voltam egyedül! Ott volt az a mumus, és Bence is. Az első alkalomnál pedig a házvezetőm. Az teljesen szabályos volt, kikérem magamnak!
- Bizony, hatalmas épület. Én is kószáltam benne néhány barátommal. - Kis mosollyal gondolok vissza a tekergőlétre. Igaz, nem alapíthattuk volta meg a tekergők 2.0-át, hogyha nem omlik le a torony, de minden rosszban van valami jó. Vajon mi lenne, ha megint történne valami?
 Visszarángatom magamat a jelenbe, és a sütemény maradékát is eltüntetem. Utána az újonnan nekem szegezett kérdésre válaszolok. Vagyis kijelentésre. Jaj nekem, hogyan lehet egy kijelentő mondatból kérdőt csinálni? Vajon erre más nyelvek is képesek?
 - Valóban, én azért jöttem ide, mert valamilyen domináns ízű ételt kerestem, ami nem csípős. Itt kezdtem a kutatást, és meg is találtam a mogyoróvajas sütemény képében. - Egy szemlehunyással emlékezem meg erről a csodáról, ami megmentett a mandragóra ízétől, mégha csak ideiglenesen is.
 - A faluban nincsen igazán kedvenc helyem. - gondolkozok el - Talán a stégnél és a cukrászdánál vagyok szívesen. És mostantól itt is. - Bólintok, nyomatékosítva a kijelentést. - A kastélyban nehezebb választani. Az erdő mindenképpen, és talán... Igen, az egész Levita torony. - Mind a két említett hely szorosan kapcsolódik hozzám, és nagyon szeretem őket. Talán egy újabb, nem annyira veszélyes erdei kirándulást megint meg kellene ejteni, ezúttal egy tanár kíséretében.
- Tudtad, hogy mikor elsőéves voltam, összedőlt a tornyunk? Azóta új van, de nagyon át lett rendezve. - Csak érdekességnek mondom, nem tudom mennyire érdekli a navinést a levitások lakhelye.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. február 8. 22:27
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 9. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog Éjfélt!  Smiley
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 08:54 Ugrás a poszthoz

Babett

A lányról a sisakra nézek, és vizsgálgatni kezdem. Egy átlagos rohamsisakhoz hasonlított, nincsen rajta semmi különös, talán csak néhány karcolás. Igazából nem tudom, mit keresek rajta, csak jólesik valamit csinálni, amíg várom a reakciót.
- Karácsonyi ajándék volt. Nem írták rá, hogy ki küldte. - Örülök, hogy nem szaladt el, így legalább nem fogok unatkozni, és megismerek még egy diákot, ami sohasem árt.
 Babett következő mondata meglep egy kicsit. Kettőnk közül ugyanis én voltam az, aki hülyén viselkedett, legalábbis szerintem. Ezt azonban inkább nem mondom ki, hanem csak figyelek.
 Érdeklődve pillantok bele a táskába, és különféle üvegcséket látok benne. Nem lehetett valami jó érzés, amikor a lány kinyitotta a táskáját, és ugyanez a látvány tárult a szeme elé.
 - Szerencséd van, hogy nem egy prefektus kapta a sisakot. - Igaz, talán neki is megtenné az, hogy visszahozta az alapanyagokat.
 - Természetesen nem foglak beköpni. Ez ahhoz képest semmiség, hogy már kétszer jártam engedély nélkül az erdőben. - Csevegő hangnemre váltok, és segítek a lánynak visszatenni a fiolákat, hogyha engedi.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 10:32 Ugrás a poszthoz

Masa

Elnevetem magamat, de aztán gyorsan abba is hagyom, mert néhány diák odafordul felénk, és megsemmisítő pillantásokkal mérnek végig.
- Nem, nem LLG, bár talán egy kis köze van hozzá. - lehalkítom a hangomat, és megvárom, míg mindenki visszatér a könyve fölé.
- Arról lenne szó, hogy elkezdtem animágiát tanulni. Mivel tudom, hogy te már le is vizsgáztál, így gondoltam tudsz segíteni. - Ez persze nen garantál semmit. Simán lehet, hogy Masa is végigszenvedte a mandragóra ízét. Mindegy, egy kis sóhaj után felteszem a kérdést.
 - Az lenne a kérdésem, hogy a mandragóra levelének az ízét nem tudom valamilyen étellel elnyomni? Az összes receptet végignéztem, de semmi jót nem találtam. Igaz, egyet sem próbáltam ki, de jóformán biztos vagyok benne, hogy nem a kovászosuborkás színessaláta lesz a megoldás.
 -
Ez az étel volt az utolsó, aminek a receptjét elolvastam, és arra jutottam, talán jól is jártam, hogy nem olyat kell egy hónapig a számban tartani. Talán ez a megoldás? Nem hiszem.
 Reménykedve nézek Masára, és várom a választ.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 11:00 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Nem, valóban nem unatkoztam. Tartalmas négy évem volt, és nagyon élveztem. -
Megértően hümmögök, és babrálok a bögrémmel. Emlékszem, én sem siettem el a barátkozást. Az első diákkal a cukrászdában ismerkedtem meg, ő viszont már elment az iskolából. Navinés volt, akárcsak Ian. Szeretnék mondani néhány biztató szót, de nem igen jut eszem be semmi használható, úgyhogy csak mondok valami olyasmit, hogy "biztos találsz valakit", és azon töprengek, hogy kellene még egy teát rendelnem.
- Télen is nagyon szép. Néha be is fagy, és olyankor nagyon hangulatos, ahogy olyan, mintha egy nagy fehér rét lenne. - A párokra tett megjegyzésére kicsit felvonom a szemöldökömet. Nem gyanítok hátsószándékot, csak msglep, hogy egy stégről rögtön a szerelmesek jutnak eszébe. Lehet, hogy azért, mert van valaki, aki tetszik neki. Persze ez puszta feltételezés.
 Közben döntést hozok, és egy "mindjárt jövök" után elmegyek leadni a rendelésemet egy újabb teára. Mikor visszatérek, felteszem az első kérdést, ami eszembe jut.
 - Mondd, érdekel téged az írás? -
Leülök, és figyelek, hogy mikor jön a teám. Mikor kihozzák, a figurám megint elszökik. Megcsóválom a fejemet, és egy korty tea után érdeklődve várom Ian válaszát.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 17. 18:04 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Az attól függ, mennyire van befagyva. Nem láttam tiltótáblát, úgyhogy amennyiben biztonságos, szerintem szabad. Persze erről egy tanár jobb információkkal szolgálhat. - mondom koncentrálva arra, hogy egy értelmes mondat legyen belőle. Kettőt kortyolok a teából, ami nem kellemes, hiszen a mogyoró ízét kezdi átvenni a mandragóra, de most már túlélem.
 - Nem, még nem voltam a korcsolyapályán. Majd jövőre kipróbálom talán. - Annyi mindent kihagytam ebben az évben, hogy azt már megszámolni sem tudom. Igaz, ezeket a hiányosságokat nagyobbnál nagyobb kalandokkal ellensúlyoztam, úgyhogy nem panaszkodhatom.
 Elismerően bólintok, és hümmögök a bloggerkedés hallatán. Én is részt veszek a házam blogjának írásában, bár közel sem annyira mint kéne. Egy kis bűntudat fog el, így gyorsan visszaterelem figyelmemet a fiúra, nehogy túlságosan magamba szálljak, és elveszítsem a fonalat.
 Elkapom, ahogy a tervbeli cikkjéről beszél, és mikor azt mondja, titok a tartalma, őszinte izgalommal a hangomban szólalok meg egy rövid megjegyzés erejéig.
 - Kíváncsian várom. - Elmosolyodok, és várom, hogy folytassa.
 Mikor ecseteli a kedvenc olvasnivalóit, csak néhányat bólintok. Túl sokra nem telik most tőlem, a fáradtság kezdi átjárni a tagjaimat. Iszok egy kicsit a teából, és válaszolok a kérdésére egy kis gondolkodás után.
 - Amennyire visszatudok emlékezni, tizenkét éves korom óta. Másodéves voltam ha jól emlékszem, amikor csatlakoztam az edictumhoz. Vagyis... - elakadok, és összeráncolom a homlokomat. Összekuszálódott az első két év, talán a kóma miatt. Végül csak kisilabizálom, hogy hogyan volt, és folytatom. - Vagyis írtam nekik egy cikket első végén a trollvándorlásról, másodévben pedig beálltam cikkírónak. Így történt, ha jól emlékszem. - Megerősítésként biccentek egyet, és végzek a teával. Sajnos egy nagyobb mennyiségű levéllé hatására egy elég riasztó fintort vágok pont akkor, amikor a körkérdésre adott válaszáról van szó. Szuper, most azt hiszi majd, hogy rosszat írt. Merlin szerelmére, tehetek én a mandragóra levél ízéről? Na mindegy, mentegetőzhetek megint.
 - Bocsáss meg, nem volt  cukor a teámban. - Geli. Tisztázzunk valamit. Amikor arra gondolsz: mentegetőzés, ne, ismétlem NE keverd össze a füllentéssel! Szuper, most önmagamat szidtam le a fejemben.
- Egyébként köszönöm a válaszaidat. Valóban, jók lettek, elképzelhető, hogy még felkereslek ilyennel, hogyha benne vagy. - Egy biztató mosolyt eresztek felé, és arra gondolok, hogy lassan menni kéne.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 24. 21:55 Ugrás a poszthoz

Ian

A korcsolyás meghívásra bólintok egyet majd egy apróásítást elnyomva meg is szólalok.
- Nagyon szívesen, majd írj egy baglyot, ha úgy gondolod. - Jól hangzik, alig várom már. Persze, egy kiadós alvás után, és lehet, hogy akkor is csak jövőre lesz rá lehetőség, de akkor is. Az új dolgok új dolgok, ez tagadhatatlan.
 A cikkírásra tett megjegyzés jólesik, bár kicsit kételkedve hallgatom. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan tapasztalt lennék, de ezt betudom a minimális önbizalomhiánynak, amit első óta próbálok kinőni, egészen sok sikerrel.
 - Örömmel segítek neked. - Halkítom le önkéntelenül a hangomat, elvégre titkos dologról van szó. Szemem felcsillan ahogy az izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkező lehetőség feltűnik a láthatáron.
 Egy nagyobb ásítás elnyomása után viszont fontolóra veszem, hogy elköszönök az új ismerőstől.
 - A részleteket megbeszéljük a kastélyban vagy bagolyban, rendben? Bocsánat, de nagyon elfáradtam. - küldök felé egy bágyadt mosolyt, és felállok, majd megindulok a kijárat felé.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 25. 17:54 Ugrás a poszthoz

Viharmadarak
Edzés

Vidáman indulok a pálya felé, ahol az edzést tartjuk. Egyetlen dolog miatt izgulok egy kicsit, és az az, hogy Theon Delacroix-val egy csapatban vagyok. Amikor az öltözőkhöz érek, egy gyors körbekémlelés után megnyugszok, hiszen nem látom a fiút. Talán el se jön. Szórítok magamban, hogy így legyen. Egyáltalán nem azért, mert félek tőle, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem szeretném, hogy az ellenségeskedés megzavarja az edzést, vagy - Merlin ments - akár a meccset.
 Igaz, ennek nem nagy a valószínűsége. Nagy baj akkor lenne, hogya mind a ketten ugyanazon a poszton játszanánk, vagy terelő lenne. Így talán még túlélhető a helyzet.
 Közben átöltözök, és kilépek a pályára.
 Széles mosoly kíséretében köszönök a csapatnak, hallgatom Bencét. A rellonost kiverem a fejemből, és elhatározom, csak az edzésre koncentrálok.
 Amint vége a bemelegítésnek, hiába keresem a másik fogót, Coltont. Nem baj, így is elkezdhetem az aranylabdát kergetni, majd később csatlakozik.
 Elrúgom magamat a földtől, és nyomban a golyó után eredek. Csak szépen lassan, nehogy gyanút fogjon. Már amennyire egy labdának lehetnek érzései. Nem hinném, hogy vannak, de azért fő a biztonság.
 Közben észreveszem, hogy a rellonos megérkezett, ezért talán kicsit hirtelen és abszolút indokolatlanul felgyorsulok. Így sikeresen elvesztem szem elől a cikeszt, úgyhogy néhány kereső célú forgolódásba, majd körözésbe kezdek a kezdőkörtől távolodva.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 27. 21:23 Ugrás a poszthoz

Pontosan így érzek. A kedvenceim viszont a péntek délutánok.  Cheesy
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 29. 20:04 Ugrás a poszthoz

*ijedten ugrik fel a szabályismereti esszé fölül, mert azt hiszi, megjött a vihar*

Szép estét!
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. február 29. 20:04
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 29. 21:24 Ugrás a poszthoz

Ó, bárcsak.  Cheesy Olyan igazi mennydörgős, kakaós, könyves és pokrócos... Úgy hiányzik.

Egyébként boldog 9 percet!  Smiley
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. március 1. 00:09
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. március 24. 00:01 Ugrás a poszthoz

Boldog Éjfél +1 percet!  Smiley
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 4. 14:46 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Megkönnyebbülve tettem le a pennát, miután befejeztem a bűbájtan beadandómat. Ezzel végeztem a mai napra, és kihasználhattam a szabadidőmet. Odakint szép, fényes idő volt, így azonnal nekivágtam egy kis sétának.
 
 Ahogy a vadőrlak közelébe érek, megpillantok egy lányt, amint guggol egy fa előtt, és nézi azt. Felkelti a kíváncsiságomat, hogy bizony mi érdekeset találhatott, így felé veszem az irányt. Csendben lépkedek, nehogy a meglesett valamit elijesszem, ugyanakkor remélem a lány sem kap tőlem frászt.
 Két méterre tőle megköszörülöm a torkomat, éppen annyira, hogy ő meghallja, majd odamegyek, és leguggolok mellé. Mostanában nem tudom, mi ez a nagy barátkozási kedv, de majd kinövöm. Vagy nem, de talán nem is baj.
 - Szia! Bocs, hogy zavarlak. Angelica Black Wing vagyok, levitás ötödéves. - felényújtanám a jobbomat, ha nem billennék emiatt hátra. Így marad egy barátságos mosoly és egy intés.
 - Mit keresel? - Kérdezem, remélve, hogy nem veszi tolakodásnak. Közben én is a fa és bokrok felé fordítottam a fejemet, és mintha az egyik bokor megrezdült volna. Erre azonban nem mertem volna megesküdni, úgyhogy csak megosztottam figyelmemet a növényzet és a lány között.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 5. 19:27 Ugrás a poszthoz

Rebeka

 Megnyugszom, hogy nem zavarom - bár nem is aggódtam. Annyira. -, és a varázslények említésére engem is elönt az izgatottság.
 Kérdésére elmosolyodom, majd válaszolok.
 - Nem, nem vagyok prefektus. Nem is leszek, ha annyiszor kóválygok az erdőben mint az elmúlt pár évben. - Halkan kuncogok, majd tovább fürkészem a terepet.
 Újabb kérdésére megrázom a fejemet, és suttogva mondom:
 - Csak sétálni jöttem, és reméltem, hogy találok valami izgalmasat. - Sikerrel is jártam, úgy tűnik, bár ezt már nem mondom ki hangosan. Örülök a változatosságnak, hiszen mindig jó új dolgokat felfedezni. Eddig pedig csak egyszer jártam az erdőnél abból a célból, hogy állatokat lessek. Igaz, mindig sikerült belefutnom egy-két pixibe vagy éppen mumusba. Ettől viszont most nem kellett tartani, hiszen csak a szélénél vagyunk.
 Közben az egyik bokor megzörren, és nem sokkal ezután egy csőr bukkan ki a levelek közül. Lélegzetvisszafojtva nézem, és várom, hogy kijöjjön a madár, közben pedig felé mutatok lassan, hátha Rebeka nem látná. Bár ezt azért kétlem, de biztos ami biztos.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. június 5. 19:27
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 7. 13:45 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Most már én is észreveszem a bokor leveleinek derességét. Egyre valószínűbb, hogy egy jégfajd bukkant fel a közelünkben. Végül a világoskék tollazat felbukkanása kétségtelenné teszi tollas vendégünk kilétét.
 - Nagyon szép! - suttogom, bár inkább a 'gyönyörű' vagy a 'káprázatos' szavakat illenének ide. Ha már letettem volna az animágus vizsgát, közelebb mehetnék, és nem ijeszteném el. El is szontyolodom, ahogy eszembe jut: még mindig nem vizsgáztam. Pedig lassan itt lenne az ideje.
 Hamar kiverem a fejemből a nyugtalanító gondolatokat, és a madárra függesztem a szememet.
 - Megkockáztassunk közelebb menni? Talán már megszokta az embereket, különben nem lenne a kastély körül... vagy mégis? - A hangom bizonytalanul cseng, jómagam sem tudom, megérné-e közelebb menni a madárhoz. És ha oda is engedne magához, nem lenne érdemes hozzáérni, emlékeim szerint ugyanis kellemetlen érzés, meg hát ki tudja, mennyire védené meg magát.
 Ezért bizonytalanul Rebekára nézek, és utána vissza a madárra.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 15. 20:29 Ugrás a poszthoz

Rebeka

 Én is bólintok, jelezve, hogy benne vagyok. Én nem emelkedek fel, csak lassan előrébb teszem az egyik lábamat, és ránehezedek. Utána már a hátramaradt társát hozom magam alá, igyekezve se nem túl nagy zajt csapni, se nem hátra esni.
 A madár felénk fordítja fejét, erre én megtorpanok mozdulat közben. Pislogni sem merek, nehogy megijedjen tőlünk, de úgy látszik, ezt a madarat eléggé kíváncsi jégből faragták. Van egyáltalán ilyen?
 Új ismerősünk megindul felénk, karnyújtásnyi távolságban megáll, és felnéz Rebekára, majd rám. Minden bizonnyal arra jut, hogy nem jelentünk veszélyt, ugyanis elkezdi csipkedni a lába előtt heverő kis gyökeret.
 Csak most jutott el a fülemig a lány megjegyzése, és elkezdek gondolkozni. Egy olyan állat, ami megfagyasztja, vagy legalábbis dérbe vonja a környezetét, nem okoz-e sérülést annak, aki megfogja? Valószínűleg de. Engem viszont ugyanannyira izgat a madársimogatás, mint a társamat, úgyhogy meg is kérdezem, van- e valami rongya, amit a kezére tehetne.
 Mielőtt azonban válaszolhatna, a jégfajd gondol egyet, és tollát kissé felborzolva kitárja szárnyait, majd elrepül. Csalódottan nézek utána. Nem tudom, hogy én ijesztettem-e el, vagy valami más, mindenesetre rosszul érint a hirteen távozás.
 - De kár! Bocs, lehet én voltam túl... - nem folytatom a bocsánatkérést, inkább lassan felállok, és a kastély felé intek.
 - Ne induljunk vissza? Jó volt ez a madárles, de kicsit elzsibbadt a lábam. - Miközben Rebek válaszát várom, próbálom átmozgatni a lábaimat.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 11. 15:16 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Kivételesen szép időnk van ma, ahhoz képest, hogy novembert írunk. Szerencsére már semmilyen feladatom sincs, úgyhogy nyugodtan kimehetek a faluba. Vagyis inkább repülhetek.
 Már egy jó ideje tervezem ezt az utat, de eddig eléggé el voltam foglalva. Most viszont minden megfelel egy jó repülésre. Kinyitom a hálóterem egyik ablakát, átváltozok, majd miután megráztam a tollaimat, elrugaszkodtam a padlóról, rá az ablakpárkányra, onnan pedig a szabadba.
 Teljesen más, mint seprűn repülni, de pillanatnyilag nem tudom megmondani, melyik a jobb. Pár másodpercig zuhanok, utána néhány szárnycsapással vízszintesen repülök tovább Bogolyfalva felé.
 Pontosan nem tudom, hova szeretnék menni, csak nézem az utcákat és épületeket, ahogy elsiklanak alattam. Megérte az az egy hónapnyi szenvedés a mandragórával!
Egyszerre azt veszem észre, hogy elfogyott alólam a szárazföld, és már víz felett repülök. Visszakanyarodok, hisz ennyire nem terveztem eltávolodni, és megkeresem a stéget, majd ráülök az egyik pillérjére.
 Most a tavat nézem elmélyedve, kicsit felborzolva a tollaimat a feltámadó szél miatt. Egyszer csak észreveszek egy fekete hattyút, ahogy elúszik a stég előtt. Egyelőre úgy tűnik, nem vesz észre, úgyhogy amikor hirtelen felkapja a fejét, amit addig a bögyén nyugtatott, egy ijedt csörrenés kíséretében felugrok, és csak a két, reflexszerű szárnycsapásnak köszönhetően nem estem le.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 12. 18:38 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Megdöbbenve nézem, ahogy a hattyú próbál feljutni a stégre. A szerencsétlenkedése nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy inkább sajnálatra méltó. Egyáltalán miért nem megy neki? Megsérült talán? Esetleg beteg? Nem merek közel menni hozzá, csak a cölöp tetejéről nézem, készen arra, hogy arrébb repüljek, ha közben megtalálná az utat felfelé, és úgy gondolná, betolakodó vagyok, akit el kell üldözni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mint aki bármit észrevett volna a cölöpökön kívül.
 Amikor a szárnya alá dugja a fejét, megemberelem magamat, és leugrok a stégre. Így, hogy közelebbről nézem, nem látok semmilyen sérülést rajta, de ez nem jelent semmit természetesen. Egyre jobban érdekel a furcsa viselkedésű madár, úgyhogy közelebb megyek a deszkák széléhez. Ha emberi alakomban lennék, biztosan megszólalnék, de most nem teszem, csak egy halk csörrenést hallatok, ami betudható egy “Veled meg mi történt?” kérdésnek.
 Még lépek néhányat előre, ezzel el is érem az utolsó fa legszélét. Így sem látok semmi különöset a madáron, azon kívül, hogy fényes nappal alszik, miután többször nekiment egy stég cölöpjének.
 Lassan arrébb lebeg, de én nem szeretném szem elől téveszteni, ugyanakkor megijeszteni sem azzal, hogy odarepülök hozzá, úgyhogy óvatosan előrehajolok. Karmaimat belevájom a deszkába, izmaimat megfeszítem, és a szárnyaimat kicsit kitárom. Épp annyira, hogy amennyiben valamiért elveszteném az egyensúlyomat, még el tudjam kerülni a vízbeesést.
 Természetesen megtörténik, amitől tartottam. Ahogy nyújtózkodom, és bámulom a fekete tolltömeget, hirtelen előrebillenek.
 Elszámoltam magamat. Mikor elkezdek a szárnyaimmal csapkodni, már késő. Először a nyakamon, majd a hasamon érzem a jeges vizet. A tollaim lassan megszívják magukat, én pedig ijedten csörgök, utána pedig visszaváltozok. Nem várom meg, amíg kiderül, milyen mély a víz, két karcsapással megfordulok, lökök egyet a lábammal, és azzal a lendülettel kapok is a stég felé. Felhúzom magamat, miközben próbálok nem visszaesni. Mikor fent vagyok, leülök, és néhány mély lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni a szívemet, ami úgy ver, mint egy ijedt madáré.
 Háromszor kell próbálkoznom, mire sikerül kimondanom a "tergeo" varázsigét, és megszárítanom a ruhámat. Csak miután megszáradtam, és már nem fázok annyira, akkor nézek körbe, hogy ki látta eme a gyönyörű mutatványomat. Szerencsére senkit nem látok a parton. Megnyugodva fordulok a víz felé, hátha nem ijesztettem el az egyetlen szemtanút.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 12. 20:52
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 13. 20:14 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan
 

Megnyugodva látom, hogy nem ijesztettem el a madarat. Ez a nyugalom viszont olyan gyorsan eltűnik, mint ahogy az imént beleestem a tóba. A hattyú ugyanis közeledik felém, és ez egy kicsit rám hozza a frászt. Semmi kedvem egy dühös, két méteres jószág elől menekülni, még akkor sem, ha tudok repülni.
 Ahogy kiér a partra, már kezdenék megindulni elfelé, amikor olyat látok, ami miatt meghűl az ereimben a vér, az arcom pedig holtsápadt lesz. A hattyú átalakul egy nővé. Ezek szerint mindvégig egy animágust néztem, ahogy… nem is tudom mit csinál. A lényeg, hogy elég kellemetlenül érzem magam, és ezt még tetézi az is, hogy az animágus megszólít. Pontosabban rámordít, de az eredmény ugyanaz: arcom lángvörösre gyúl, és örülök neki, hogy a stég deszkái erős fából készültek, különben biztos megnyíltam volna alattam.
 Pár percembe beletelik, mire túlteszem magamat a történteken. Nem elég, hogy beleborultam a vízbe, miközben bámultam egy madarat, kiderül, hogy az a madár egy ember volt, és látta a bénázásomat, és nem érti, miért néztem annyira.
 Mikor feltekintek a pulóverem ujjáról, amit eddig gyűrögettem, a nő már a padon ül. Nem tudom, mennyire haragudna, ha odamennék hozzá, de azért megpróbálom. Megköszörülöm a torkom, és határozott léptekkel odamegyek a padhoz. Az arcomról és a hangomból bizonyára süt az aggodalom, amikor megszólalok.  
 - Sajnálom, hogy felzavartalak nem ez volt a célom. - Ezt valószínűleg sejtette. Na mindegy, biztos ami biztos, nem szeretném, hogy rosszindulatúnak tartson.
 Egy pillanatig megint lefagyok, és keresem a szavakat, hogy mit mondhatnék még, de mivel más nem jut eszembe, így pusztán bemutatkozok, kicsit már bátrabban ejtve a szavakat.
  - Zavarok? - A visszatérő aggodalmam mondatta ezt velem, hisz ahogy az ülő alakra néztem, nem az jutott legelőször eszembe, hogy csevegni jött a tóhoz.
 Amíg a válaszára várok, hátrapillantok a hattyúlábnyomokra. Mi hozhatta ide őt?
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 13. 20:19
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 14. 11:38 Ugrás a poszthoz

Nonó

Közel egy hete, hogy belepottyantam a tóba, és életem egyik legkellemetlenebb helyzetébe hoztam magam. Az a kirándulás, bár nem volt a legrosszabb, de nem is teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Mindenképpen megszerettem volna ejteni még egy utat, és ennek most jött el az ideje.
 Első dolgom, hogy, okulva a legutóbbi eseten,  leperexet szórok a ruháimra. Nem tervezek a tó közelébe menni, de odakint még nem tűnt el teljesen a köd.
 Nem nyitom ki az ablakot, egyrészt mert hűvös van, másrészt a szobatársaim még alszanak. Ez természetes, lévén vasárnap reggel hét. Csendben kiosonok a hálóteremből, le a nagykapuig. Körülnézek, és mikor meggyőződök róla, hogy senki nincs a közelben, átváltozok, és megindulok arra, amerre a legnagyobb a köd: az erdő felé.
 Nem megyek be! Nem megyek be! Nem! Erősen kell erre a mondatra koncentrálnom, amikor a vadőrlak környékére érek, és rászállok az épület tetejére. A fák közül felszálló köd úgy vonz, mint kiskutyát a sült hús illata. Emlékszem még a mumusra, a kígyóra, az átokra is, de a köd, a meg nem szerzett tapasztalatok keltette kíváncsiság elnyomja az ezek által keltett aggodalmamat.
 Már-már tárnám a szárnyamat, hogy berepüljek az erdőbe, amikor lépteket hallok. Az agyam kitisztul, és végre nem szeretne belerángatni különböző veszélyes kalandokba. Ezzel tényleg kellene valamit kezdenem, mert még a komolyabb veszélybe kerülök...
 Arra fordulok, amerről a lépteket hallom, és meg is látom, hogy egy taláros alak közeledik. Egy csörgés kíséretében leszállok a földre, és annak hidegségén meglepődve ugrok egyet. Mit kereshet itt ez a lány? Kérdezem magamban, mikor az alak elég közel ér.
 Kicsit félre döntöm a fejemet, úgy figyelem a korán kelőt.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 14. 11:46
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelica Black Wing összes hozzászólása (155 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel