King Jr David


Haladunk, és már az északi szárnyban vagyunk, amikor kérdez valamit.
-Tudod, azért, mert mindenféle csapdákat szoktak oda tenni a diákok. Ki lehet jutni a faluba, de a csapdákra figyelni kell. Mi is lerakhatunk párat, ezzel az ottani gyűjteményt gyarapítva. Például korkorrigáló bájital sávot, amitől szakálla nő annak aki belelép. Természetesen az is elég, ha egyszerűen végig megyünk rajta. A faluba vezet.-hirtelen gondoltam egyet, és felajánlottam valami mást-Viszont ha mindez eltántorít, vagy tudom is én, akkor elmehetünk akár a múlt árnyainak termébe,ahol bármit megnézhetsz. Vagy elmehetünk a titkos könyvtárba-Lehet hogy elege van a könyvtárakból-ahol bele lehet menni a könyvekbe.-közben szépen, lassan haladtunk, és leértünk az alagsorba.-Még választhatsz! A jobb oldali vezet az alagútba, a bal oldali a Múlt termébe. Noss? Jobb vagy bal?

David Clark és Mária Stella

Egy kicsit fáradt lettem, így hát egy kissé kótyagosan válaszolgattam a kérdésekre.-Olyan 8 körül járhat. Mennem kell lassan asztronómia órára. Apropó tanóra. A kérdésedre válaszolva, a sötét varázslatok kivédése a kedvencem. Igazából, ha megfigyeléseim helyesek, akkor nem muszáj be mennem, hisz annyi szorgalmim van tartalékra is, hogy untig elég. Ha szeretnétek segíthetek nektek is, elvégre egy házbeliek vagyunk.-ezt gyorsan elhadartam, majd egy ásítás közepette hozzátettem-Nem ártana enni valamit, de mivel mindjárt becsöngetnek, ezért inkább megoldom óra után.-Davidnek válaszolva-Nem feltétlen izgulok a vizsgák miatt, hiszen nem mindenből kell írni, de ettől függetlenül én csak szeptemberben tudom őket megírni.-Nem is sejtettem, hogy ennyi kérdést tesznek fel, amíg nem figyelek.-Ha nyaralásról van szó, általában haza megyünk Cornwallba, az ősi családi házba.-Szólt az aznapi utolsó órát jelző csenő, és én egy félmosollyal, és egy gyors-Majd még találkozunk-felkiáltással elballagtam szépen a kastély felé. Tényleg jó lenne majd még találkozni velük. Egész jól elvoltunk. Remélem tényleg nem kell aggódnom a vizsgák miatt. Hiába, a mugli suliban is minden dogát túl reagáltam, aztán mind kiváló lett. Az is jó ötlet volt, hogy rendezzünk valami kirándulást az iskolában. Talán a házvezetők bele is egyeznének, és így a házak egy kicsit összekupálódhatnának.

Esik eső fúj a szél...

Én egyszer megfáztam miattuk. Egy hétig nyomtam az ágyat.

Jobbulást! Én képes vagyok megfázni minden előzmény nélkül úgyhogy...

Állítólag, ha galagonya teát iszol, emlékszel az álmaidra reggel.

Akkor biztos emlékszel az álmaidra. Egyébként én ittam teát alvás elótt, és nem volt semmi.

Te tudsz szemmel inni? Aztaaa. Taníts meg kérlek!

Eléggé hosszú. Én azt szoktam elhitetni magammal, hogy hideg van... 38 fokban.

Hát oké... Persze, működik És eléggé hasznos.

Thomas Middleton - 2018.07.05. 00:09


Ezt csinálom én is. Agatha Cristie után.

Egy kérdés... Itt rágom a körmöm  ... Miért megy el sok ember? Mi lesz? Köszi a válaszokat!   O... és még valami. Mi ez a sziget? Költözünk? Csak... mert... Mindjárt elsírom magam. Fanni, aki végigvezetett... Lily, akivel újra alapítottuk volna a tekergőket... Elmentek . És itt maradtam, szinte egyedül. Át kéne mennem a szigetre?

Köszi.  

Zippmancs és Moongas

Hangok. Rémisztő női hangok. Emellett egy barna hajú lány arca, aki azt mondja, hogy az ő létezése nélkül most nem lennék a világon, és aki valami doboz mögött ül.
 Majd hirtelen beugrik egy kevert kép a strandon ülő lányról... azt hiszem Zippzhar Máriának hívták. Az ő arca keveredett Sirius Black-kével. Nagyjából ez történt velem, amikor kikerültem az ispotályból, és az itteni gyengélkedőn kaptam valami gyógyszert. Az okozta a hallucinációmat.
 Erre elég hamar rájöttek, és abba hagyták az adagolását, de egy ideig nem kelhettem föl, amíg meg nem szűnik a hatása. Így jobb, de ettől függetlenül az emlék még él bennem, és rossz érzéssel tölt el. -ilyenkor kellene, hogy itt legyen Jun Seo. De hol van ő már? Ja, persze. Még valahol Egerben. De régen láttam! A bokám megfájdul, és az altató hatása - amit azért adtak, hogy nyugodt legyek - szűnni látszott. Nagyot kiáltottam, amikor két gyerek sziluettjét láttam meg az ágyam szélén. Elméletileg teljes meg vagyok gyógyulva, és ma már elmehetek. Hogyha ez a két ember az, akikre gondolok, akkor még jobban örülök. A szemem ráfókuszál az egyik alakra, és Máriát ismerem fel benne. A másik pedig...
- Moon! - Mondtam hitetlenkedve, és lassan felültem.

Zippmancs és Moongas

Szent Isten! Akarom mondani Merlin!- Mondom meglepve az ágyam főlé tornyosuló Mária és Moon arcába. Nem tudom melyikőjük lepett meg jobban. A rég eltűnt csokiimádó, vagy az a lány, akivel egy kicsit régebben találkoztam. Lassan feltápászkodtam, és szépen egy ültő helyemben elmondtam a válaszokat szinte gépiesen.- Hallok, tökéletesen, minden rendben, csak a barna lány nem.- Jegyzem meg a régi emléket, ami még egy kicsit kísért. Lassítok a tempón, hisz látom rajta, hogy aggódik, és legfőképp nem ért semmit. Senki sem ért semmit. Jun Seo pedig még a csokit is ki ejtette a kezéből.-Figyeljetek. Most én kérdezek. Főleg tőled.-néztem Jun felé- Hogy kerülsz ide? Igen, összefüggéstelenül beszélek. De két és fél hónap kóma az két és fél hónap kóma, akárhogy is nézzük. Mellesleg még plusz egy hét altatás féleség. És hogy vagytok?-Kérdezem, mintha nem az imént dőlt volna össze az ágy.-Közben szerintem mehetünk is. Azt mondták, hogy ha felébredek, elmehetek. Szerintetek hova menjünk?

Zippmancs és Moongas

Huhh...-mondtam, miután egy kiadós nevetés után konstatáltam, hogy Jun még mindig változatlan.- Neeem csoki lány. Sajnos. Akkor még jó lenne.-mondtam mosolyogva- Varázsló? Érdekes. Akkor te egy unikornis vagy?-kérdeztem viccelődve, ismerve a gondolatait. A jókedvem egy kicsit leapadt, amikor megkérdezte, hogy mi történt... Őszintén szólva... -Nem emlékszem mindenre. Csak arra, hogy valaki kiszedett egy fotel alól, aztán tűzvészt láttam a klubhelyiség helyett, rámesett egy gerenda, aztán már csak egy lila villanás és halvány sirás. Ennyi.-mondtam ki az igazságot. Aztán a tanácsát egy komolynak szánt bólintással helyeseltem.- Akkor menjünk a czukrászdába, ha Mária is benne van.-Néztem rá kérdően. Majd megfájdult egy pillanatra a fejem, és beugrott az arca Máriának, ahogyan átalakul Siriusévá, azután Mooné James Potterévé. A roham elmúlt, és megjegyeztem egy junnak mindenképpen boldogságot okozó dolgot- Ott lehet kérni csokibékát, ami ugrál. és szerintem más mozgó csokikat is. Noss Zippmancs? Moongas? Izé... Mária és Jun. -Nem tudom, ez valami Tekergő roham?

Máris? Holnap suli! Rossz az órám...   Jó éjt!   És köszi!  

Jaaa... bocsi. Vagyis nem tudom.  

Zippmancs és Moongas

Az az igazság, hogy a kómában lévők tényleg hallanak, és meg is jegyeznek dolgokat, ezért voltam olyan biztos abban, hogy mi történt körülöttem. Azt pedig, hogy elmehetek, a gyógyító mondta személyesen. Máriának teljesen igaza volt, így, miután ezt megjegyeztem, el is indultam volna a Levita felé fölfelé... vagy lefelé. Na szép! A fő dologról megfeledkeztem. Nincs torony! A lányt megkértem, hogy kísérjen el, majd egy kicsit később, egy frissítő zuhany és átöltözés után, amikor egy kicsit már összeszedettebb voltam, átgondoltam néhány dolgot, és ezt mondtam: Nem, elfáradni semmi képpen!-Adtam ki magamból a nemrég (számomra legalábbis) hallott információkat. -Viszont akkor mehetnénk is.- Elmentünk az édesség-kuckóba a cukrászda helyett, mert meggondoltuk magunkat Máriával. Az úton eszembe jutottak a szüleim. Hát persze! Feltétlenül írok nekik, hogy mi a helyzet, még, ha ezt az iskola meg is tette előttem. Biztos szeretnék tőlem is hallani.

Machay Ilián - 2018.09.14. 17:03


Én annyit kérnék, hogy Rowan Blanchard, Kristina Pimenova és Woozi a Seventeen-ből Fogjon kezet, ha nem világmegváltó kérés.  
 De rájöttem, hogy az. Megoldom máshogy.  

Moongas

Lassan, lábujjhegyen lopakodva megyek a konyha felé, egy kis esti nasira. Mindig jó kilopódzni, hogy a szabályok ellenére együnk teszem azt, egy szelet rántott húst, vagy egy kevés főtt kukoricát. Hogyha pedig nem eszek semmit, akkor sincs semmi gond, legfeljebb elbeszélgetek a manókkal.
 Olyan szórakoztatóak, ahogyan a nagy fülüket lobogtatva rohangálnak, sürögnek-forognak.
 Csak el ne kapjanak! Az nem lenne jó. Erre viszont nincs sok esély, mert most éppen megérkezek a konyha bejáratához. Bemegyek, és a hajlongó manókon kívül megpillantok egy rózsaszínű foltot.
 Először azt hittem, valamelyik manónak születésnapja van, és az ott egy torta. Utána eszembe jutott, hogy ők nem szoktak ilyesmiket megtartani.
 Úgyhogy jobban megnéztem magamnak, és halkan sikkantottam. Örömömben majdnem szétpukkadtam, mert, mint az már lenni szokott, most is túl reagálom a barátokkal való találkozást. Az asztalnál ugyanis Moon ült! Moongas, egészen pontosan.
 Egy kicsit ráijesztek, persze nem annyira, hogy fájjon, csak éppen hogy észrevegyen. Úgyse tudnám becsapni. Eltorzított hanggal ezt mondtam, miközben halkan behúztam az ajtót, és közelebb léptem a fiúhoz.
 - No lám! Mit keresünk itt éjnek évadján Moon Jun Seo? Szólnom kellene a házvezetőnek. - Mondtam,  közben magamban kuncogva, és szurkolva, hogy ne ordítson. Közben intettem egy manónak, és halkan rendeltem egy üveg narancslevet.

Moongas

- Csiss! - Idézem volt angoltanárom mondatát, amit zajosabb időkre tartogatott. Egy kicsit hátra is ugrok ijedtemben, és bocsánatkérésekkel bombázom azt a manót, akinek ráléptem a lábára. Na erre nem számítottam. Reméltem, hogy legalább nem ordít fel.
 No de mindegy, már nem számít. A sietős léptek hiánya arra utal, hogy nem vették észre a kiáltást, és ez egy kicsit felvidít.
- Bocs Moongas, sajnálom. Én kérlek alássan egy kis nassra jöttem le. És igen, tudom, hogy nem kéne szólnom. De miért tenném? - Kérdezem mosolyogva, narancslével a kezemben, amikor leülök a fiú mellé. Igazából nem is tudom, hogy mit kéne csinálni. Talán ezután már felmehetnék aludni. Lassan ideje lenne. Moonhoz fordulok, és megkérdezem tőle, hogy ő mit fog csinálni. Közben nagyot kortyolok az italból, és megköszönöm a manóknak.
- Te szereted őket? Mármint nem idegenedsz? - Kérdezem a random kérdést, ami először eszembe jut. Szerintem a manók aranyosak, kedvesek. És viccesek is, amikor itt hajlonganak össze-vissza.
 Nekünk is van egy otthon, az a neve, hogy Lily. Róla viszont nem igazán hallok mostanában. Apának segít aláírásokat gyűjteni a seprűgyárhoz, meg papírokat szállít.
 Nekem viszont mindig hoz egyet kettőt azokból a sütikből, amiket útjai közben talál az árusoknál. Nem lop, megveszi pénzért. Anya megengedte ezt neki. Apa először ellenezte, de végül belenyugodott.

Várkonyi professzor és a többiek

A nyár pompásan telt, a Tekergőkkel leveleztünk jó sokat.
 Megkaptam a levelet, amiben bejelentették, hogy az elsőévben én kaptam az év pontszerzője díjat vagyis inkább címet. Örültem neki, de nem annyira.
 Az iskola után már egy kicsit vágytam, főleg a többiekkel való találkozás miatt. Az időpont közeledtével azonban elkapott a vágy, hogy elolvassam az összes tankönyvet, ezért nem volt igazán sok kedvem semmit sem csinálni a szünet hátralévő idejében, csak olvasni. Még volt idő természetesen, és abban a pár hétben el is megyünk Moongasékkal egy kis üdülésre, de aztán...


 Jó levitás lévén felvettem az összes tantárgyat, utána pedig gyorsan leadtam a felét. Ez utóbbi nem is annyira levitás, mint inkább, teszem azt navinés. Lényeg a lényeg, az asztrológiát meghagytam, és most a terem felé sietek egy köteg pergamennel a kezemben, amit nem volt időm a táskámba tenni. Írtam néhány jegyzetet az alapokról, de azt fent hagytam.
 Megérkezek az ajtóhoz, és remélve, hogy nem késtem el, benyitok. Odabent csak a professzor urat látom, senki mást. A terem felett ott csillog az égbolt millió és egy csillaga, és halvány fényük megvilágít sok fotelt. Miután kicsodálkoztam magam, rájöttem, hogy szükséges lenne köszönni.
- Szép jó napot tanár úr! - Mondtam, és lassan elindultam egy kiszemelt ülőhely felé. Mivel nem szólt rám senki, ezért elhelyezkedtem, elővettem a könyvemet, és figyelmesen hallgattam.
 Közben még bejöttek néhányan, és köszönés után ők is leültek. Vajon milyen lesz az első óra? A könyvet kivételesen nem olvastam el, a véletlenre bíztam, hogy mit veszünk ma. Azért amiket tudtam, átismételtem magamban. Mikor végzek, azon gondolkozok, hogy Zippmancs vajon felvette-e a tantárgyat. Valahogy nem volt idő megkérdezni tőle. Persze az is lehet, hogy csak egyszerűen nem jutott eszembe. Most viszont már mindegy, majd csak kiderül.

Asztrológia óra


Biccentek a vörös hajú lánynak, aki egy kicsit feszélyezetten köszön. Mintha ellenségek, vagy versenytársak lennénk! Pedig én igazán nem vagyok rosszban olyan emberekkel, akiket nem is ismerek.
 Figyelmemet azonban hamar eltereli az Eridonos után belépő Mária, és az utána beloholó Moongas. Zipp azonnal leült mellém ahogyan meglátott, Moon pedig követte a példáját.
- Sziasztok! - Köszöntem rájuk hangosan.
 Amikor hármat ütött az óra, és nem jöttek többen, akkor a professzor feleltetett néhány embert, de nem tudtak sok mindent. Azután azt mondta, hogy válasszunk párt, és el kell játszani egy szituációt. Kis gondolkodás után odagurultam Moongas mellé.
- Leszünk? - Kérdeztem.
- Én Mérleg szeretnék lenni. Te? - Kérdeztem kíváncsian, meg sem várva a reakciót.
 Előkaparom a Mérlegről szóló jegyzeteket, és olvasgatni kezdem. Eléggé társas és művészi lény, ám parancsolni konkrétan nem tud. Legalábbis véleményét nem nyilvánítja ki.
 Egészen illik rám ez a jellemzés, hiába vagyok Vízöntő. Átgondolom a lehetséges szituációkat amik eszembe jutnak, hogy akkor mit tennék Mérlegként.
 Ez lesz a taktikám. Beleképzelem magam egy Mérleg helyébe, úgy talán könnyebb lesz a feladat.
 Moongas mi is? Kellemetlen, hogy azt sem tudom, melyik csillagjegy mikor van uralkodóban. Csak a Vízöntőt, az Oroszlánt és a Halakat. Meg a Skorpiót, bár azt csak sejtem.
 Megint feltúrom a jegyzeteket, és meg is találom az időpontokat. Eszerint, ha Moon szeptember 7.-én született, akkor ő Szűz. Saját magát nem tudja választani, úgyhogy neki is nehezebb a választás.

Dorian Green

Éppen a klubhelyiség bejárata felé tartok, amikor lépteket hallok magam mögött. Érdekes, ilyenkor nem szoktak mászkálni. Legalábbis szerintem nem túl gyakoriak a császkálók akkor, amikor óra van. Mármint Jóslástan. Minden Levitás felvette, én viszont most lógok. Kék csíkok jelzik, hogy Levitás lóg az óráról. A szívverésem kihagy egy ütemet. Ha egy prefektus... Hogyha rajta kapnak... Már csak tíz lépés. Még mindig nem szólított meg. Ó Merlinre! Hátranézek, és meglepődök azon, amit látok. Egy elsőéves Navinés! Odaérek a portréhoz. Hogy mi az, ami a szegénynek van, a gazdagnak kell, ha megeszed, meghalsz? Öt másodperc múlva vágom rá a választ, de a belépéssel várok.
- Semmi! -
Kíváncsi vagyok a Navinés történetére.
- Szia! Ki vagy, és miért járkálsz ilyenkor? Nincs órád? - Kérdezem, mintha a legtermészetesebb dolog lenne az, hogy egy Levitás nincs órán. Miért hagytam ki a tananyagot? Mert szerencsésen elfelejtettem megírni a beadandót mágiaelméletből. Az most fontosabb. Nem húznám az időt, de a Navinés fiú tényleg érdekel. Mármint az, hogy mit keres itt.
- Angelica Black Wing vagyok. De szólits csak Angelicának! - Mutatkozom be, talán egy kicsit későn. Mosolyogva nyújtom felé a kezemet, amelyből gyorsan zsebembe csúsztattam a pálcámat.

Dorian Green

Eltévedt? Végre sikerül bebizonyítanom magamnak, hogy már pedig képes voltam megjegyezni a tantermek helyét.
 Sok kérdésére megrázom a fejemet, és valami hihető történeten töröm a fejem, hogy vajon mit keresek itt. A végén rájövök, hogy igazat is mondhatok. Egyrészt őt úgysem érdekli ha lógok, másrészt meg talán nem is tudja, ki tartja a jóslástant. És a nemes cél érdekében maradok le az óráról, kikérem magamnak!
- Én másodikos Levitás vagyok. Van órám, csak éppenséggel nem mentem be. Egy házi dolgozatot kell megírnom. - Majd sietve hozzáteszem.
- Ilyet nem szabad csinálni. Ne utánozz kérlek! - Emelem rá tekintetemet egy félmosoly kíséretében.
- Ó, a jó öreg bájitaltan! - Mondom ábrándozva. Eszembe jutott az, amikor először sikerült megfőznöm a Goulens bájitalt. Az a boldogság semmihez nem volt fogható. Visszatérve a kérdésre intek a kezemmel.
- Le a lépcsőn, fordulj balra, és a harmadik ajtó. - Igazítom Útba.
- Remélem még találkozunk! - Mondom még gyorsan, mielőtt elmegy. Remélem nem szidják le nagyon. Mondjuk nem igazán úgy ismerem a professzor urat, de ki tudja.
 Előveszem a pálcámat, és szórakozottan megforgatom. Hirtelen elnyomhatatlan vágyat érzek az iránt, hogy megszegve egy szabályt, felrepítsek egy kis tollat, ami valahogy a folyosóra került.
- Wingardium Leviosa! - Mondom ki a varázsigét, és a pálcám intésére a toll felemelkedik, és szépen ellibben  a plafonig, majd ott landol Dorian füle mögött.
- Bocsánat! Ugye nem haragszol? - Kérdezem magamban nevetve az ügyetlenségemen.

Lily manó
.Zárás.

Éppen szünet volt, és békésen sétálgattam a konyha  előtt. Azon gondolkodtam, hogy bemegyek, és eszek valamit. A manók mindig olyan kedvesek! Kár, hogy apa nem szereti annyira az övét, Lilyt. Mindig csak küldözgeti ide-oda. Hogyha nekem lehetne egy ma...
 Valami, vagy inkább valaki nekem jött. Hogyha látom az illetőt, valószínű, hogy számon kérem rajta, hogy miért rohangál. De nem láttam. Helyette egy vékony hang kért bocsánatot. Megrázom a fejem, hiszen biztos, hogy csak képzelődtem. Amikor már arrébb mentem, és elhatároztam, hogy inkább nem megyek a konyhába, hanem sétálok egyet a parkban, hirtelen egy visítást hallok.
 Valaki azt kiáltotta, hogy kisgazdám. Olyan ismerős  ez a hang... Hogyan kerülhetett ide?
- Lily? - Kérdezem lassan megfordulva. Majd amint meglátom a manón a sálat, megértem mi a helyzet. Ruhát kapott. Vajon miért? Majd megkérdezem, de most fontosabb, hogy köszöntsem a kis csetlő botlót. Fittyet hányva arra, hogy nem szeretem, ha valaki rohan a folyosón, most én is nekiállok gyorsan szedni a lábam. Aztán hirtelen felkapom a megszeppent manót, és gyengén magamhoz ölelem. Régen láttam.
 Aki most meglát minket, azt gondolhatja, hogy valami plüsst szorítok magamhoz. Pedig a legjobb barátaim egyike jött el értem. Szinte ő nevelt fel, és mostanában eltűnt az életemből.
 Amikor kiöleltem magam, letettem Lilyt, és elindultam vele kézen fogva a park felé, közben kérdezgettem.
- Te hogyan kerülsz ide? Miért jöttél hozzám, amikor ruhát kaptál? És egyáltalán mi történt? Hogy vannak a szüleim?
 Ez a kérdés áradat, hogyha tárgy lett volna, el temetné szegénykét. Így viszont csak időt vett el tőle a válaszolgatás, az pedig, lévén szabad manó, volt neki bőven.

Lily manó

Friss levegővel telik meg a tüdőm, és gyenge szellő viszi a hajamat. Olyan jó kint lenni!
 Lily mellettem magyarázza az eseményeket, szokásához híven néha kívül állóként emlegetve saját magát. Ez most már egészen kevésszer fordul elő, ahogy hallom. Érdeklődve figyelek fel néhány részletre.
 Fogadni mernék, hogy a sulival kapcsolatban túloz, és sejtésem be is igazolódik, ezért lassan megingatom a fejemet, aztán egy időre elfelejtem.
 Apám, legalábbis az elbeszélés szerint, nagyon megváltozott. Felmerül a gyanú, hogy nem szabad akaratából tett ilyet. Ő nem robbantana fel egy iskolát csak azért, mert a lánya két hónapig kómában volt! Vagy mégis? Ez már nem derül ki.
 Elmosolyodok, amikor Lily azt mondja, szeret. Legszívesebben megint megölelném, de félek, összeroppantanám szegénykét.
 Inkább tovább hallgatom, halkan hümmögve. Azt hiszem, nincs semmi szabály a házimanó "tartásra" vonatkozóan az iskola házirendjében. Mindenesetre ezt még meg kellene beszélni az igazgatóval, meg persze a Házvezetőmmel. Ő biztos megengedné. Az igazgatót még nem ismerem. Első dolgom lesz megkeresni őt holnap!
 Kíváncsian nézek a manóra, amikor az elzárkózásról beszél. Furcsa, igazán furcsa. Apám nem szeret folyton baglyokat fogadni. Na mindegy, most túl sokat gondolkodok, az ilyenek ráérnek később.
 Lily felé fordulok, és tárgyilagosan, egy széles mosoly kíséretében elmondom neki, hogy mi a helyzet.
- Figyelj. Igazán sajnálom, ami történt. De! Örülök, hogy látlak. És nagyon szivesen elfogadom a szolgálataidat. Első "parancsom" - Rajzolok nagy idézőjeleket - az, hogy keresd meg az igazgatói irodát. Utána pedig hozd ide Zhippzar Mária Stellát akár a föld alól is! Örülnék, ha vele jönne Moon Jun Seo is. Hozd őket ide, mondd meg, hogy én keresem őket. Köszönöm Lil. És még valami! - Mondom gyorsan, mielőtt még el tűnne.
- Itt van neked csokis süti. Elhoztam egy kis dobozzal a konyháról. Egyed csak meg. Szia! - Integetem el a manót.

Asztrológia óra
Moongas mellett

Érdeklődve figyelem, hogy hogyan választanak párt a többiek. Néhányan csak lézengenek, őket a tanár egy két intéssel bepárosítja.
 Moon kérdésére felé fordulok, és most jut csak eszembe, hogy ő nem is magyar. Valamiért eddig úgy gondoltam rá. Na, mindegy.
- A mártírok valami nemes cél érdekében képesek meghalni. - Mondom el röviden, tömören.
 Nem szeretném hosszúra nyújtani, mert eléggé fenyegetően hangzik a professzor kérése. Inkább egy alapos gondolkodás után felteszem a kérdést Moonnak.
- Tévedjünk el egy erdőben. Mit szólsz? Ja, te mi leszel? - Kérdezem.
Mártir? Talán halak. Azokról hallottam, mint mártírtípus. De majd csak kiderül.
 Átgondolom, hogy egy Mérleg mit kezdene egy erdőben. Bizonyára kedélyesen elbeszélgetne a társával, és annak minden kérdésére igenlő választ adna. Persze csak a kijutással kapcsolatban. Na meg aztán, ha rábíznák a vezetést, valószínű, hogy mindent a vele együtt eltévedőre hagyna.
 Alaposabban átolvasom a jegyzeteket a Mérlegről. Barátság, és egyedüllét elleni vágy. Legalábbis ez a kettő az, ami most világos. Akkor tényleg. Többször rá kéne kérdezni, hogy jól van-e a barátunk, meg hogy ugye nem baj, hogy idejöttünk, meg egyáltalán az, hogy vele tévedtem el. Utána meg ráhagyni mindent.
 Szegény Moongas! Ő pont egy viszonylag gyenge jellemet választott.
 Egy Halak a kezét gyűrögetné, miközben azon gondolkozik, hogy vajon neki nem lenne-e érdemesebb felmásznia arra a félig kidőlt fára megnézni, hogy merre van a kiút, miközben kedves Mérleg barátja lent gubbaszt, és csendben bólogat minden kérdésére, vagy éppen megvonja a vállát.

Moongas
.zárás.

Gyengén megrázom a fejemet cuki fej kísérletére, és majdnem elnevetem magam. Tényleg aranyos, bár egy kicsit hasonlít egy citromot evett házimanóra, de hát na.
 Elmosolyodok, amikor megjegyzi, hogy az evésre gyanakodott ő is. Persze, tudom hogy nem hülye. Ásítok egy hatalmasat, közben pedig felállok, és a manós megjegyzésre felé fordulok.
- Nekünk van egy otthon. Lily a neve. Ő mindig ad nekem sütit. - Mondom elábrándozva.
Látom, hogy Moongas nem igazán figyel. Biztos elgondolkozott valamin. Meg mernék rá esküdni, hogy Csokiániában kalandozik. Az az ő álomvilága, ahol minden, de tényleg minden csokiból van.
 Még egy ásítás után intek Moongasnak.
- Jó éjszakát! Én megyek aludni. Még van néhány beadandóm, meg egy két könyv, amit el kéne olvasnom. Előtte viszont szeretnék aludni. Szia! - Mosolygok a fiú felé, és lassan elindulok a kijárathoz. Előtte azonban megfordulok, mert eszembe jutott valami.
- Figyelj. Kérnék egy doboz csokis sütit! - Mondom egy manónak, aki erre gyorsan eliszkol, és egy perc múlva kezében egy dobozkával tér vissza.
- Igazán köszönöm! Szép álmokat! - Nézek még szét, tekintetemmel a még mindig evő Moont keresve. Meg is láttam, és elmosolyodtam megint, mert gondolataiban egészen elveszett, és egy sült krumpli még mindig a kezében van, ő maga pedig nyitott szájjal ül.
 Megrázom a fejemet, és résnyire nyitom az ajtót. Körbenézek, sehol senki, és nem is hallok semmit. Kilépek a folyosóra, és elindulok a körlet felé. Biztonságban felérek, és lefekszek aludni, miután elrágcsálok egy sütit.