Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

látszik, hogy nyár van, mindenki karanténba kéri magát (ami most tényleg furán hangzik), meg kevesebben vagyunk it olyenkor online. dehát jól teszitek, mindenki jöjjön-menjen csak, aki szeretne. élvezzétek a napsütést, a pihiket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

annyira édes itt mindenki mindenkivel. úgy bírom. megy a helyeskedés ezerrel

itt nincs meleg, mégsem haladok úgy a játékaimmal, mert szeretek olyankor hszt írni, amikor tényleg elememben vagyok. hiába van állandóan kedvem játszani, de ha éppen szanaszét érzem magam, nem akarok leülni reagot írni. se magammal, se a másikkal szemben nem fair. más kérdés, hogy van úgy, hogy úgymond ráveszem magam és kisül, hogy igazából tökre megy és sima ügy és élvezem. úgyhogy mondjuk emiatt néha akkor is nekiállok, ha nem feltétlen érzem hozzá a hangulatot. mert... ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Csonka Zsombor - 2020.07.08. 00:00

ennél boldogabb nem is lehetett volna

hellóóó nő Petra!   ... Petra? így szereted, ha hívnak?
az offos hszeim fele arról szól, hogy embereket kérdezgetek, hogy szeretik, ha szólítják őket XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

azért remélem, aki elutazni nem is tud, a környéken talál kellemes kis programokat, akár csak jó sétákat, ellevést. már, akinek van erre igénye. nekem is főleg itthon levésre van de azért jó kicsit barangolni olykor a vidéken. augusztus végéig nekem is ez van, aztán látogatok haza. nekem az lesz A Nyaralás

sajnálom, Petya, hogy Horvát ugrott, de naná, hogy Tisza part is király lesz!

Dimi, brilliáns tervek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

az éjfélünneplésnek nincsenek ugyan korlátai, de azért lehet, hogy van, ami túlzás meg akkor még szerintem érdemes az előzőt ünnepelni, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nagyon remélem, hogy tényleg szép napsütés lesz meg kellemes meleg nektek. holnap én egy IKEA zarándoklatot tervezek, remélem, lesz minden, amit akarok és hogy pluszban nem csábulok el semmire. erre mondjuk kevés az esély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

efelől kétségem sincs üdvözlöm a tavat! meg mindent és mindenkit

jó, hogy szólsz! a végén még boldogan kisétáltam volna fizetés nélkül XD főleg, hogy ma is jött egy 0 koronás számlám... nem túl nehéz ám hozzá szokni, hogy ne virítsa a lovét az ember

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Alexander Burton - 2020.07.21. 22:30

nem igazán bolt ez, lévén, hogy nem fizetsz a dolgokért ez a Reuse egy olyan hely Aarhusban (aszem van még egy-két másik városban is ilyen Dániában), ahová kiteszik azokat a holmikat, amiktől valaki megszabadult ugyan, azonban még teljesen klassz és használható. önkéntesek működtetik. bemész és elviszed, amit csak gondolsz. a lakásom nagy részét innen szereztem be

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem -



| #vacationtimeGIF



Napok óta tiszta izgalomban vagyok, apa meg nyugtatgat. Vicces, azt hiszem, ez általában fordítva szokott lenni: a gyerek nagy vagányan beleveti magát a nyaralásba, a szülők meg lerágják a körmüket, mindene megvan-e, minden rendben lesz-e. Oké, Liam bácsi is azért ellenőriz mindent meg felmondatja velem, nálam van-e, ami kell, azonban a nyomomba sem ér a ziziséget tekintve. Aztán eljön a nagy nap és mire észbe kapok, már a horvát tengerparton vagyunk édes négyesben.
- Mennyire ügyesen idehoppanáltál, Herceg! Hát mennyire nagyon ügyes vagy! - dicsérgetem megérkező blökimet, dögönyözve őt, ő meg nyelvlógatva forgolódik, teljesen besózva. Nem mintha annyira sok érdeme lett volna ebben az utazásban, ám tény, hogy nem minden blöki viselte volna ilyen jól ezt. Hamarosan visszatér barátnőm a csodacicával. Együtt a csapat!
Soha nem voltunk még el így kettesben sehol. Jó, négyesben, de értitek. Tiszta felnőttes az egész. Mindent mi intéztünk, mi béreltük ki az apartmant, mi találtuk ki, miket csináljunk, hova menjünk, honnan szerezzük az ellátmányt és ilyenek. Szinte végig tátva a szám, ahogy bandukolunk a helyes utcákon. Fehér pólóban, világosbarna nadrágban és egy vászoncsukában bandukolok, bőröndöm előttem lebegtetem. Tökre tetszik, hogy itt minden áldott kerítés kövekből áll! Persze, Angliában is elég jellemző ez, itt viszont olyan nagyon tengerpartias hangulatúan. Már ha van ilyen. Szerintem van. Mostmár van. Olyan igazán jellegzetes, na.
- Miért furák? - kérdezem a lányt, akinek szintén a kerítések tűnnek fel, bár másért, mint nekem. Számomra ez nem igazán kirívó... mármint az, hogy ilyen alacsonyak vagy hogy nincsenek is. Odahaza ez az átlagos, idehaza meg ugye városi lakásban élek, Bogolyfalván pedig szintén nem túlozzák el az elkülönítést. Az most tök nem ugrik be, hogy bezzeg azon a környéken, ahol Lau nőtt fel, vannak szép magas kerítések dögivel. Meg igazából egész Magyarországon, csak ugye én nem járok annyit el másfele.
- Ú - szólok ennyit nagy mosollyal a tényre, hogy meglátjuk a szállásunkat. Nyitom a kaput Launak, viszont most hagyom őt előre menni, mert az apartmant ő intézte, ő baglyozta le a tulajjal. Ha őszinték akarunk lenni, akkor nagyjából mindent ő intézett. Már jön is a házigazdánk, akiről érzékelem, hogy más nyelven szólal meg, de értem, amit mond, hiszen rajtam a nyakláncom. Aztán angolra vált, derűs hálával hallgatom. Tetszik, ahogy beszél. Közben olykor barátnőmre pislogok, ő mit szól meg ért-e egyáltalán mindent. Észre sem veszem, hogy a tulaj ennyire következetesen nekem magyaráz. Én csak hallgatom figyelmesen, meg olykor megnézem, merre van Herceg, akin persze ott a póráz most is.
- Csodás. Köszönjük szépen - fogadom el a kulcsokat és már birtokba is vehetjük a mi kis tengerparti lakunkat. - Hű - ámuldozom jólesően. - Ez nagyon kellemes - jellemzem a helyes, világos, tágas apartmant. Egyelőre nem engedem még el kutyusomat kint, először majd szeretném rendesen körbejárni a kertet. Becsukok mögöttünk és kibújok cipőmből, hogy elinduljak körülnézni.
- Irtó klassz - véleményezem az alapos szemügyre vevés után.
- Mi legyen? Kicuccoljunk, aztán sétáljunk egyet a környéken? - dobok be egy javaslatot a nappali közepén állva, zsebretett kézzel. Herceg kolbászol mindenfele, aztán odajön és leül mellém, nyelvlógatva.
- Ó, a tálkád! - jut eszembe, hogy mielőtt bárminek nekikezdünk, ez a legfontosabb: veszem elő pitbullom vizes meg ennivalós edényeit feneketlennek tűnő bőröndömből és ő már lefetyelhet is hamarosan a konyhában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*rajtaütés szerűen, hátulról átöleli Liam bácsit. nem mintha ilyen nindzsa skillekkel, mint amilyen az apukájánvan, bárki rajta tudna ütni, de ez most mindegy*

awh, ezek a kezdeményezések is annyira klasszak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaj de szép csupaszín az online lista!

vettem ma egy konyhai időmérőt, de... annyit csinál, hogy nagyon kattog, amíg halad a mutató visszafelé és amint a mutató a nullához ér, elhallgat, mint az éjjeli bogár   szóval... abból kell tudnom, hogy lejárt az idő, hogy csönd van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem -



| #thisplaceisawesomeGIF



Tök jó, én is pont arra gondoltam, hogy csak megnézném magamnak az emeletet is mostmár. Nagyon vonz ez a helyes falépcső. Fellépdelek hát barátnőm után, nem kell kétszer mondania. Benyitok a fürdőbe, bekukkantok először csak, aztán, ha már itt vagyok, beugrom kezet mosni, utána kiérve a háló rész felé fordulok, ahol Lau üldögél. Rámosolygok a lányra meg a galérián elterülő, igen kényelmesnek tűnő franciaágyra.
- Hihetetlen klassz ez a hely - közlöm is barátnőmmel, megragadva a korlátot és lenézve az alsó szintre. Mivel viszont gyakran nem tudom, milyen hangerővel beszélek, főleg, ha nagyon lelkesedem -ami sokszor van ugye-, így ez a kis kinyilatkoztatásom is inkább kiabálás lesz, semmint emelt hangú közlés. Betölti a lakunk terét. Hercegben ekkor tudatosul, hogy én bizony fent vagyok. Eddig az innijével volt elfoglalva meg mindenfele szaglászódott, figyelte a csodacicát. Most megindulna utánam a galériára, viszont a falépcsőknél megtorpan és nyüszögve téblábol. Akar engem, ezeket a fura deszkákat viszont nem.
- Nem mersz feljönni? - kérdezem tőle olvadón, ahogy ezt észreveszem. - Semmi baj, Herceg, jövünk le nemsokára - nyugtatom. - Neked úgyis lent kell majd őrizned a szállást szerintem - morfondírozom, hova tegyem a pokrócát. Közel szokott lenni az ágyamhoz, viszont akkor így sokat kéne lépcsőznie innivalóért, ennivalóért, meg nem lenne eléggé az ajtónál, pedig azt szereti. Vagy fontosabb neki, hogy körülöttem legyen? Na majd meglátom, hol pihen többet meg megy-e majd neki a feljövés. Most viszont felhívom magamhoz a bőröndömet, leengedem a fürdő melletti kis komódra és felnyitom. Nekiállok kipakolászni belőle az ággyal szemben lévő, beépített szekrénybe. Igen, letehettem volna ott előtte is a poggyászom, mondjuk a padlóra, csak éppen oda nem szeretem tenni. Inkább sétálgatok a dolgaimmal. A mosdóba is beviszem, amik oda valóak, birtokba véve pipere holmijaimmal a tükör alatti kis polc jobb felét meg a kád egyik sarkát, aztán barátnőm felé fordulok.
- Kéred a másik fiókot is vagy...? - érdeklődöm meg így, elfoglalhatom-e az éjjeliszekrény fennmaradó fakkját, egy csomag zsepit, egy szőlőzsírt meg hasonlókat szorongatva a kezemben, amikért éjjel nyúlnék oda. Mondjuk ehhez most majd át kell kepeckednem Laun, de akár el is kérhetem majd tőle, ha úgy adódik. Bár átkepeckedni viccesebb. Közben persze le-lelesek Hercegre, ám már felhagyott a szomorkodással. Megnyugtatja, hogy hallja, ahogy itt fent rendezkedünk. Meg egyébként is sok dolga van neki. Mindig sok dolga van.
Kiürült bőröndömet a szekrény felső polcára teszem, aztán jól bekenem az arcomat, karomat naptejjel és elkezdem magamhoz venni, ami a sétához kellhet. Mielőbb mobiltelefonomat a zsebembe süllyeszteném, küldök apának egy szöveges üzenetet, hogy megérkeztünk. Ez eltart egy-két percig.
- Készen áll a felfedező csapat? - érdeklődök vigyorogva, csípőmre csapva kezeimet a lépcső tetején. Kutyusom megint jön nyüszkölni, úgyhogy jobbnak látom akkor már le is menni hozzá. Nemsokára elhagyjuk az apartmant és először a kertet fedezzük fel. Csodaszép! Rendben tartott, mégis vadregényes.
- Kifekszünk majd csillagokat nézni? - dobom is be az ötletet. Olyan hívógató a zöld gyep. Leteríthetünk rá egy plédet és jöhet a heverészés, még az állatkák is csatlakozhatnak, ha gondolják.
Ahogy ezzel a körúttal megvagyunk, már lépünk is ki ismét az utcára, ahol leakasztom pólóm nyakából az odaillesztett napszemüvegemet és felveszem. Mikor máskor villogjak benne, ha nem egy tengerparti nyaraláskor? Rámosolygok benne barátnőmre, aztán kicsit előre bukok, mert kutyusom a távolból ránt a pórázon egyet. Laza csuklómozdulattal beállítom, hogy most hagyja őt szabadon mozogni inkább. Közben hátratúrom előre hullott hajam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

dehát pont erre vettem ezt a kis csodát, mostmár használni fogom de úgy még nem próbáltam, hogy 10 percnél feljebb tekertem. na majd legközelebb! nekem úgyis főleg olyanokhoz kell

szép jó estét mára is, kedvenc csillagképem druszája

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

LIAM BÁCSI
egyelőre még a BUD reptéren reggel | a nagy kaland | #securitycheckGIF


London. Mintha egy élet telt volna el, mióta utoljára ott jártam és egyúttal, mintha tegnap lett volna. Tegnap szálltam vonatra, hogy apa felé robogjak és -jóságos ég- mennyire izgatott voltam és boldog és mennyire féltem. Reméltem, hogy minden klassz lesz nála, viszont hogy így egy csapásra a családommá lesz, azt nem hittem volna! Most meg itt vagyunk. Fura belegondolni ebbe. Amikor utoljára ott jártam, ahová most visszatérek, még nem ismertem apát. Oké, London csak egy megálló most, de akkor is. A szülőföldemre lépünk. Egy helyre, ami örökké az otthonom marad.
- Rakodótere? Hol a repülő rakodótere? - kérdezgetek tovább, meg persze nagyon figyelek is közben. Azt hiszem, értem. Nem férnénk ott el nagyobb csomagokkal, a mienk meg kívülről kicsi szerencsére.
- A reptéri biztonsági ellenőrzés... - lehelem úgy, mint egy rejtélyes könyv címét, ahogy révetegen elnézek a kígyózó sorok felé. Nagyon próbáltam mindent megjegyezni, hogy miket kell csinálnom, levennem, a tálcába raknom, viszont most, hogy itt vagyok, úgy érzem, mindent kiszívtak a fejemből. Úgyhogy elkezdem leutánozni Liam bácsit. Öv, oké. Zsebem kiürít, oké. Meg kell válnom a nyakláncomtól is, talán ez a legnehezebb. Ráadásul így hirtelen elkezdem nem érteni, amiket beszélnek körülöttem. De megpróbálok most nem törődni ezzel. Nekiállok tapogatni magam, nincs-e rajtam semmi más, amit le kell adnom. Hamarosan már haladnak el tőlem a dolgaim, követve apa cókmókját. A reptéri alkalmazott int nekem, hogy álljak meg. Szinte vigyázzba vágom magam. Aztán meg mutatja, hogy jöhetek. Átsétálok a fémkereten, ami nem kezd sipákolni. Ez jót jelent, ugye? Már lépnék apa után, amikor megkérnek, hogy húzódjak félre. Legalábbis gondolom.
- Excuse me? - kérdezek rá így, kicsit aggódó tekintettel, mit csináljak meg mi történik, ám szerencsére elmondják angolul is: ez csak egy ilyen szúrópróba szerű átvilágítás. Be kell állnom egy nyitott dobozba, ahol a falon egy emberalak rajza mutatja, hogyan helyezkedjek el. Innen kilépve megkeresem apa tekintetét és rámosolygok, hogy jól vagyok. Utána egy ilyen hosszú fémkütyüt húznak fel és le előttem. Sercegő hangot ad. Végül utámra bocsátanak. Nem mondom, azért eléggé megkönnyebbülök, bár nem volt titkolnivalóm. Rajtam legalábbis nem, a tértágítós bőröndömben annál inkább. Vidáman bandukolok Liam bácsihoz és szerzem vissza a cuccaimat. A nyakláncomat veszem fel legelsőként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Juhász Laura - 2020.07.28. 19:29

ó, ezt csak hiszed. mindenki így kezdi, aztán... hát nem tudom, egy-két év után már eltelt egy hónap is a nyárról, mire lekeveredtem a vízbe és utána se voltam olyan sokszor. örültem, hogy ott van és bármikor lesétálhatnék 5 perc alatt és ennyi

de örülök, hogy ott vagy megint

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem -



| #noplaceiratherbeGIF



Elgondolkozva vonom össze szemöldököm.
- Nem szokott gondja lenni. Szerintem csak ez a lépcső fura neki - felelem morfondírozva. Ezek a fokok nem tűnnek túl stabilnak neki, gondolom. Barátnőm csigalépcsője az tömörebb, masszívabb. Ez meg csak úgy vezet a szabadban felfele, vékonyan. Persze, nem tudhatom, mi jár a kutyus okos fejében, de én ilyenekre tippelnék. Különben viszont jól jön most Benito közbelépése, az is eltereli állatkám figyelmét. Viszont hamarosan már indulásra kész a lelkes, hármas csapat.
- Klassz - lehelem éteri mosollyal, mikor a lány egyből lecsap a csillagnézős ötletemre. Már alig várom! Na jó, mindent alig várok, ami előttünk áll a következő pár napban.
Egyenesen a központ felé ballagunk. Büszkén igazítok egyet napszemüvegemen, ahogy Lau megdicséri. Ahogy egyre több emberrel futunk össze, állítok megint a pórázon és közelebb irányítom magunkhoz Herceget. Nem kell, hogy bárki ijedezzen.
- Ó, nem hoztam zsákot - húzom el a számat a bevásárlás említésére. - De persze, lehet azt. Jó ötlet - bólogatok, hogy egyébként benne vagyok ám, csak sajnálom, hogy nincs, amiben könnyen el tudnánk vinni haza. Nem szeretek mindig új készséget venni ehhez. Hozhattam volna a hátitáskám.
- Nem, egyelőre nem láttam még - nézelődöm sötét lencséimben a boltok között. - Mehetünk, persze - megyek bele ebbe is könnyedén. Hiszen úgyis barátnőm fog oda is hoppanálni minket, ha mugli településre ruccanunk. - Ja, én nem is hittem - nyugtatom meg őt mosolyogva afelől, hogy eszembe se jutott, hogy most hirtelen akarna ilyenekbe vágni. - Semmi baj - rázom a fejem elnézését kérésére, viszont arra már nem futja, hogy kifejtsem, hogy nem hogy nem baj, hanem teljesen rendben van és hogy örülök, hogy boldog és hogy én is az vagyok. Túlságosan leköti az energiáimat az, hogy befogadjam, ami körülvesz minket. Figyelem a házikókat, a kirakatokat, az ittenieket, a nyaralókat, ügyelek a kutyusomra, közben pedig teljesen meg vagyok illetődve és oda meg vissza vagyok, csak arra már nem jut, hogy ez egyelőre napvilágra kerüljön. Már ha azt nem számoljuk, hogy a szám azóta nyitva, hogy kiléptünk a kertből. Akkor ez csak fokozódik, mikor ki-kibukkan a tenger a házak közül, ahogy sétálunk. Az egyik ilyennél egyszerűen arra kanyarodom. Persze, nézelődöm vissza Lau felé, ugye ő is jön-e. Áthaladok egy kis utcán és kiérünk egy amolyan kiugróra, apróbb magaslatra, ahonnan lelátni a tengerre.



Még egy pad is van ott, hogy le lehessen ülni, csodálni a kristálytiszta vizet, a fehér sziklákat.
- Azta - susogom ámulón. Élvezem, ahogy belekap a szél a hajamba, hozva felém a tenger illatát. Megfogom Lau kezét, oldalra nézek rá napszemüvegem takarásából, aztán vissza a tájra. Jól esik most itt megállni kicsit, kisszellőztetni a fejem és hagyni elmélyülni ezt a csomó élményt magamban, amik már értek és megágyazni azoknak, amik még fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

idejét nem tudom, mikor ettem utoljára lángost. na majd talán aug végén

az a baj, engem tökre érdekel a ColorRun, de a következő hónapra inkább minimalizálni kéne a játékaimat, mert szanaszét leszek, dehát... ezt nem kéne kihagyni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem -



| #thesemomentsGIF



Miután magunk mögött hagytuk a pazar látványt, lassacskán helyére kerülnek bennem a dolgok annyira, hogy ellazuljak, hogy tényleg teljesen jelen tudjak lenni mindabban, ami körülvesz minket és ki is tudjam mutatni rajongásom.
- Menjünk - bólogatok nagy mosollyal, Herceget szépen leültetem a bolt előtt, aztán lépek is be, tartva aztán az engem követő Launak az ajtót. Hosszan elnézelődöm, miket lehet itt kapni. Hasonló élményem van, mint amikor először Magyarországra érkeztem és annyi különös árutól roskadoztak az üzletek polcai. A nyakláncomnak hála el tudtam olvasni, mik azok, csak olyan formában, színben, kinézetben kínálták magukat, amikre nem számítottam. Itt is ez van. Kezembe veszek valamit, pontos elképzeléssel, mi lehet és tök nem az. Pár ilyet meg is mutogatok a lánynak, de azért viszonylag hamar végzünk, hiszen tényleg nem vesszük túl magunkat. Kutyusom meg naná, hogy pattan is fel, amint kint vagyunk, farokcsóvál, aztán meg nagyon érdeklődik, miket szereztünk neki. Derűsen nyugtatgatom, simogatom fejét, elmondva neki, hogy azok a mieink, de nyilván ő is kap finomat, ne aggódjon.
Hiába esett jól ez a kis séta, irtó jó visszaérni a szállásra, ledobni a cipőt, inni egyet és már terítünk is az ebédhez. Ahogy lebegtetem oda a tányérokat, meg szerzek magunknak szalvétát, megállok annak félbehajtásában egy pillanatra, arcomon jóleső kis mosollyal figyelve az ételeket előkészítő barátnőmet, aztán körbepillantva a szálláson, eltekintve az állatkák felé is. Olyan különleges érzés ez. Olyan lebegős. Csak mi, itt a nagyvilágban, a tengerparton nyaralva.
- Az bizony - értek egyet Lauval a finomságokat illetően. - Még jó, hogy nem is kell - nyugtatom meg, hogy nincs hova sietni a kiadós étkezés után, miután magam is sóhajtottam egyet. Nemsokára ráérősen felkelünk, éppen csak elpakolunk, aztán leheveredünk kicsit. Ugyan, mikor barátnőm lefekszik a kanapéra, kicsit mérlegelek, én is elférek-e mellette, vagy csak üljek az egyik karosszékbe, de látva elgondolkozásomat, beljebb húzódik még inkább. Rámosolygok és már terülök is el mellette. Megbeszéljük, hogyan folytatjuk majd a napot, egyelőre viszont részemről kicsit talán el is alszom, legalábbis valamilyen alfa állapotban, mélyen szuszogok a lány mellett, hátamon heverve, kezeimmel mellkasomon.
Különben, még ha nem is ettünk volna ilyen jót, én tuti nem indultam volna neki akkor sem ennek a tűző napnak így délidőben, viszont mire magunkhoz térünk, már pont szedelődzködhetünk a strandhoz. Összeszedjük magunkat és már slattyoghatunk papucsainkban a vízhez. Részemről legalábbis flip-floppomban slattyogok. Régen volt már rajtam. Valószínűleg előző nyáron utoljára. Fürdőgatyám felvettem a sortom alá, még egy póló van rajtam, ismét napszemüvegem, törölköző a nyakamban és úgy nagyjából ennyi. Bandukolunk a helyes kis utcákon, mígnem hamarosan a homokos partra érünk, ahol vígan strandol a mágusnép. Kiterítem a plédünket az árnyasba, aztán megszabadulok fölös ruháimtól, csak fekete, sárga mintás fürdőnadrágom marad rajtam. Alakom egyre formásabb, izmosabb bár az edzéseknek hála, bőröm vakítóan fehér. Majd ez most változik. Lehajolok Herceghez.
- Megnézed, milyen a tenger? - kérdezem őt és pórázával vezetem a nagy víz felé. Ahogy odaérünk, gyanakodva nézi a közelgő hullámot és ahogy lábát mosná, el is szökken előle. Nevetek kicsit, odapillantva barátnőmék felé, majd visszanézve a kutyusra, aki azért kitartóan tanulmányozza a habokat. Viszont nem úgy tűnik, mint aki nagyon bele akarna rohanni. Nem is baj, nem kell, csak meg akartam mutatni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaj azért ne legyen mérges! biztos vannak megfelelő hűtővarázsok

kinek mi a terve 20-ára? nálunk azért egy kis hagyományos István, a király nézés biztosan befigyel. mármint nem a rockopera a hagyományos, hanem az, hogy megnézzük a Társulat verziót

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő