Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- A családban senki sem szent, de az álszentség sem szép dolog - ingattam meg a fejem, még ha nem is konkrét válasz volt elsőre, nagyon is sokatmondó. Nem hittem hogy nekem jogom van ebbe beleszólni, ahogy tartottam magam fordítva is hozzá, hogy bármit mondjon a közvélemény, a család, Gabe családja. Én vele akartam lenni, és az egyetlen, aki ezt meg tudta volna gátolni, az ma már a közös tetoválásunkkal él velem és a nevét is viselem. Igazából az ő anyukája se biztos hogy kedvelt vagy a tesói, én mégis ott voltam, azt hiszem ha valamiért megéri küzdeni, bárki küzd, akkor pedig nem is éri meg közbeszólni.
- Nem. Ha dinged lenne, abba amúgy sem szólhat közbe senki, és semmi - mert ez bizony ilyen dolog, azért küzd bárki, bármeddig. Ellenben mondjuk a hasonló helyzetekért, ijesztő volt kicsit, de próbáltam úgy tenni, mint aki csak meg van lepődve, a válaszra azért csak húztam a szám.
- Szoktam - általában időben, rendesen és mindig, mikor kell is. Kivéve, ha az egyik cica játszik a dobozzal és megy a lefolyóba pár darab. Olyankor szűkösen osztom be, de minden másnapra jut, vagy harmadikra. Múltkor az utolsó hétre kettő szem maradt. De jól kiszámoltam hogy szerda meg szombat jó lesz rá.
- Én sem azt mondom, hogy most rögtön ezt kéne tegye. Csak... nekünk volt régen egy ilyenünk. Dáviddal mikor kisebbek voltunk beszélgettünk erről. Persze csak viccesen, meg olyan minden nélkül. De mi jól akartuk csinálni, olyan helyes sorrendben, amiben biztos nem esik szét egy dinges család. Szerelem, gyűrű, esküvő aztán babák. Vagy baba, kinek és mi. Én például szeretem, hogy vannak testvéreim, és nem vagyok egyedül, mikor megyek Ezrához Liával is szeretek lenni, kicsit már ő is ilyen rokon - vontam a vállamon, mintha ez tök természetes lenne egy napokon belül 18 éves és házas lány szájából. Én is tudom, hogy kicsit elkeseredetten hangzik, de én nem éreztem jól magam a szétmenős-összejövős viszonyukat látva anyával, Dávid sem. Csak ő nagy és fiú és csendes. Nekem nagy a szám és rinyás lány vagyok, ezt dobta a gép.
- Igen, csináltak egy tesztet, miután anya szólt, hogy szerinte több közünk van egymáshoz, mint ez a sok bácsikázás - néztem rá végül, nem voltam a nem egyenes fajta lány, akkor sem, mikor éppen nyakig ér a kaki és hullámozni akar. Nem szeretek sumákolni, mi értelme lenne? Már ebben az esetben, vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud valaki. Mint az elnyelt bogyóim.
- Igen? Ezt nem tudtam - reflektáltam a nagyapás részre, valahogy eddig sosem terjedt bennem a láncolat, vagy át sem gondoltam.
- Elmentünk sütizni pár hónapja - mondjuk lassan sok hónapja, de mindegy - és elmesélte, hogy kopp-kopp, ő az apu - néztem rá megint vissza, igazából jobban érdekelt az, hogy most tényleg nem értett meg, vagy csak ennyire ledöbbent, mint az, hogy már mennyire összeszedetten beszéltem, ahhoz képest, hogy aznap én is lesírtam a vízálló sminkem a cukrászdában. De olyan vegyes volt, tudjátok, mikor tudsz örülni, mert nem idegen, nem egy olyan ember, akit ne szeretnél, de közben jön, hogy mi a fene történik körülötted. Igazából nem haragudtam senkire, még csak rosszul sem éreztem magam, jó, kicsit arra igen, hogy a nagyi vicceit senki nem vette komolyan a ki kire hasonlítos vacsimegbeszéléseken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem, te már toltad jobbra a zingeren, ne hazudj nekem Neffry Ezra Emánuel! - Nem, nem ez a neve, de ha a mamin múlt volna csak, ez is lenne, és jól emlékszem hányszor kapta ezt meg. Csak összepréseltem az ajkaim. - Idő kell, hogy a dingek bebizonyosodjanak, hogy azok. Én tudom, hogy az enyém megvan, szerintem ti is jól álltok a Bubuval.
Nyilván nem ütöttem nagyot, figyelmeztetés volt, hogy nagyon rossz irányba tart a beszélgetés a kívánósságom illetően. Az így nem igen vicces, főleg ha napokon belül felrobban az ember önkontrollja. De ezt leszámítva persze eszem ágában sem volt őt bántani én is csak elvigyorogtam a végét. Ennek még.
Nem tudtam tulajdonképpen miért jövünk, kicsit megijedtem persze, mert nem minden hírre lehet felkészülni, pedig én igyekszem, rá kellett ébrednem egy ilyenre, még ha évekig kergettem is a mami pletykáit nem biztos hogy fel voltam. Egyszerűen a testem reagált egy módon, én viszont még csak sípolást hallottam a füleimben, száraznak éreztem a szemeim és szúrtak, pedig tiszta könny volt, jórészt ömlött belőle. Én nem éreztem semmit egy ideig. A gombóc a torkomból a gyomromba csúszott és el is tűnt, azt hiszem megkönnyebbültem, talán mert úgy éreztem ezek után nem tud már jönni semmi, amit ne bírnék ki. Hirtelen kombináltam össze mindent, főleg miután végigszántottam az arcom a ruhámmal.
- Nem. Miért tagadnálak le? Nem értelek, jobban szeretnéd, ha úgy tennék, mintha ez nem így lenne. Mintha... - csak vicc, de nem teszem hozzá. Néha annyira logikátlan nekem az összes felnőtt. Elmondta hogy ne számítson? Elmondta, hogy ezek után apák napján olyan legyen, mintha senkije nem lenne? Belegondolva ez így is a világ legszomorúbb dolga. Hogy megérdemelte volna mindig, mégsem kapta. Jó, egyszer igen, akkor még csak nem is viccnek szántam, csak vártam haza Eriket, de ő nem jött, hanem Ezra és hozzá szaladtam. Előfordulnak ilyenek. - Majd kitisztítom Gabe-nél - szándékosan nem azt mondtam, hogy otthon. Ez amúgy is furcsa egy fogalom az életemben.
- És hogy bírta ki hogy elmaradt az én megmondtam? - hüppögtem kicsit, mert még mindig rajtam volt a sírás, de olyan nevetősen. Kriminális ami történik éppen velem. - A dingek előtt nem titkolózunk, az sosem jó. Dávid? Mármint... persze ez nem változtat, ő a testvérem, csak... - szegtem le a fejem. Biztos ezt mondaná bárki, hiszen ettől még anyukánk az anyukánk és jó ideje nem is úgy éltünk mint egy apás-anyás-tesós család, mégis. Mi van ha ő is kicsit máshogy gondolná ezután? Ó, és ugye Erik. - Erik? Anya elmondta neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Fogalmam sincs róla, hogy mennyire jó vagy sem az, ahogy én állok az élethez, annak ellenére sem, hogy a visszajelzések pozitívak. Egyre többször jegyzik meg mennyi bölcsesség szorult belém és még csak nem is cinikusan. Szerintem ez inkább attól van, mennyi mindent láttam, néha teljesen szándékon és akaraton kívül. Nem akartam, de a része lettem, kapcsolatnak vagy drámánk, jónak vagy éppen rossznak. Vontam párat a vállamon, nem hittem hogy beleszólásom van abba, hogy ha neki ettől lesz boldogabb az élete, akkor mit kezdjen.
- Nem voltatok boldogok, ez nem példa vagy iránymutatás kérdése. Te nem élvezted, ezért gyakran álltál útnak, akkor kerested azt, ami majd örömet okoz. Ő sem volt, ezért kereste annyi férfiban a dinget, talán túl sokban is. De nem hibáztatom, én sem egyben kerestem csak - vallottam meg, mert ha nem szép, ha undorító, a tény attól még tény. Én próbálkoztam, volt aki után sírtam is, volt akinek túl sokat engedtem, mégsem lett olyan vége, mint elképzeltem. Tavaly előttig. Akkor azt hiszem nagyon jó döntés volt elindulni a hivatalba reggel. Ahogy felnéztem és folytattam volna Lia kapcsán éppen megláttam Emmát, azaz a kezében David-et, aki hevesen integetett nekünk, így elmosolyodtam jó szélesen minden ellenére és hasonlóan lelkesen sziáztunk ilyen távolról, aztán mikor elfordult én is visszaeresztettem a kezemet.
- Azt hiszem Lia is boldog így, neki is kellett egy apuka, lett neki - és én ennek örültem, Ezra boldogságának is, Emmáénak is, nagyon rendes nő és tényleg megértem miért passzolnak annyira. Olyan ez mint Dávid és Bogna, nem hittek bennük, nekem is tök furcsi volt, aztán megláttam őket négy fal között és értettem, legalábbis azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy anya, vagy te ne jó okkal álltatok volna tovább hol ekkor, hol akkor. Nem volt elégedettség, nem felelt meg, ami volt. - Nem jó erőltetni ami nem megy. És ehhez tartottam is magam - Az egyik... barátnőmnek kisbabája lesz a közeljövőben, tudod az ő dingje is ilyen boldogtalan, csak kicsit más hozzáállással. Szerintem ők sem látják be, hogy ez már nem szerelem, hanem valami más, és megbetegíti őket. Azaz a barátnőm szerintem igen, mert a sarkára állt. Az a baba így is csodadingbaba lesz, hogy egyedül neveli majd.
Nem tudtam, hogy Ellie helyzete egyszer majd előkerül, de tény ami tény nem tartom sokra az ilyeneket. Sokan bármit megadtak volna, ha a baba az övüké és ha nehezen is, de felnevelik. Nem kérdezik meg attól, aki a mindenük, hogy ki az apja. Semmilyen védekezés nem 100%-os, a legjobb is csak 95,5%. Szóval szerintem az exdingtagadó nem nőtt fel a feladathoz, lehet ő huszonnegyvensokéves, ettől még továbbra is úgy viselkedik, mint aki 12 és nem tudja elképzelni, hogy a kedvenc játéka másnál is kiköthet.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom így látni. Nem tudom jónak vagy rossznak. - Annak ellenére, hogy nem értem el rengeteg dolgot az életben, boldog vagyok. Elsősorban Stella, jelzők nélkül, másodsorban Kreßler és feleség. - Nem akarok civódni és legfőképpen azt nem, hogy ezt bárki kötelességnek érezze viselni. Nem akarok megfelelni semminek - sóhajtottam hatalmasat, szerintem ekkorát még soha, szinte éreztem, ahogy beszúr a tüdőm. Megijedtem, az is beszéltet ennyire, úgy éreztem, mint aki meg van szidva, mint aki egyedül tehet róla, hogy ez a helyzet megtörtént, pedig én csak egy sokadik elem voltam. Mégsem akartam senkin hibát látni. Mind a családom, én szerettem volna ha a család is így gondolja egymásról, tévedtem. Rosszul érzem magam, de elmosolyodva csak átkarolom magam.
- Tudod fogalmam sem volt eddig hogy reagál valaki, ha kiderül, hogy nem az ő gyermeke, akiről azt hitte. - És fogalma sincs ez mennyire érdekelt egy időben, mert tudni akartam, akkor még csak nem is amiatt, mert Ezra a képbe került. Gabe érdekelt, az, hogy miért volt neki ez ilyen rossz, mert láttam, tudtam, különben biztos nem így mesélte volna el a dolgokat. Ilyenkor úgy éreztem soha nem kell nekem ez a gyerekdolog, ha mindenkinek csak nyűg és fáj, az utolsó karok lenni, aki megtapasztalja. - És igazából én sem tudom mit kéne reagáljak. Ezrának van saját családja mióta Emmához költözött, én az esküvő óta úgy érzem végre van valami, ami nem tud csak úgy eltűnni. Te megint festettél. Dávid boldog. Ezek közül egyikhez se kellett teszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem tudnám megmondani senkiről, mi az, amitől igazán jó úton van. De boldog vagyok, hogy boldogok - és hasonlóan érzek Dávidal is. Sokat próbáltam beleszólni a olgaiba, rengeteget voltam a nyakában, és mégis neki köszönhetem, hogy sosem éreztem magam egyedül, nem volt időm megbolondulni mint sok más lánynak. Nagyfiú volt, mikor még mindig velem osztozott egy szobán otthon, mégsem szólt egy rossz szót se. Persze veszekedtünk, mint bárki. Verekedtünk is régebben, de ki nem? Ettől még ha éppen szar passzban voltam átmászhattam hozzá aludni és nem mondta egy szóval se hogy húzzak a sértődésembe. Megtehette volna, mégsem volt így soha. Ezért is volt az első, akinek meséltem Gabe-ről anya után, még ha nem is mindennel együtt. Aztán ugye Ezra is jött, mikor visszajött a nag elutazásából. Nekem még darabban is ők voltak a családom, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ettől még nem sok jó nyomot hagyott bennem. Meséltem-e erről? Minek kellett volna és kinek? Álmodtam rosszakat, sírtam és éreztem magam a rossznak, mikor hallottam a veszekedést, vagy valaki éppen tovább állt. Nem volt ideális, de sosem hazudta senki, hogy ez az. Én sem tenném, de szerencsére ehhez közel sem vagyok.
- Csodading, igen, pont az fog születni Bubuéknak is, én hiszek bennük és a barátnőmben is. Abban viszont nem, hogy ez ne változtatna. Senki nem szeretné, lehet, hogy Ezrának sem volt erre szüksége a nyakába, lehet anya sem akarta, és gondolom te sem, már a reakciód alapján - vontam a vállamon, ahogy átkaroltam magam és sóhajtottam is egyet. Én vagyok itt az egyetlen most, akinek szerintem rengeteg elképzelése van a jövőről, de azzal csak bántaná a legtöbb felet, anyát sem dicsértem meg, ez biztos. Igazából ettől még nem éreztem magam feljogosítva bárki bántására. Szeret engem, szereti Gabe-et. Megkaptam tőle a második nagy aláírást az életembe, mert már az első is sorsfordító volt azt hiszem. Kicsit ez is, pár hónapot nyertem, de nekem megérte, azt szerettem volna, ha minden szépen azelőtt az enyém, hogy másnak esélye legyen tönkretenni. Vagy akár saját magamnak. Persze hogy féltem tőle, hogy valamit elrontok. Még kisebb voltam rendesen azt hittem nem is lehet más sorsom, mint amiben voltam.
- Ebben azt hiszem nem értünk egyet. Egy apák napja minden apának apák napja, és mind megérdemli, ha késve is azt a bizonyos első rajzot, képeslapot, nyálas sütit... bármit - álltam is fel, és éreztem, hogy a szomorúság az arcomon inkább elkeseredéssé vált. Mikor megtudtam ez már mind lezajlott bennem. Átverve éreztem magam és kicsit azt, mintha elvettek volna tőlem lehetőséget. Elvették azt is, hogy mást is szerethessek jobban, persze gy is megettem, mert a családunkban ha egy dolog megvolt, az a feltétel nélküliség Ezra irányába is. De ez egy más kör, egészen más. És  lehetek tini, és lázadhatok, és undok is lehetek a szüleimmel, ettől még komolyan nem tudom ezt úgy kezelni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha senki nem lenne kékebb vagy pirosabb. Arról az emberről van szó, akihez ha egyszer úgy alakul mehetek egy dobozzal, akivel össze kell vesszek karácsonykor azon, hogy melyik is a kedvenc közös sütink.
- Nem bűntudatom van. Csalódott voltam, aztán elkeseredett, végül egyszerűen csak nem értem, nem értem Ezra hogy gondolhatta, hogy úgy teszek, mintha ez nem számítana, hiszen számít nekem. Ahogy azt sem tudom, te miért veszed úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzám. Eddig is volt, nem egy ismeretlenről beszélünk, még ha könnyebb is lenne - sóhajtotta, de leginkább beleszipogtam. Letöröltem a felsőmmel az arcom felhúzva aztán csak visszanéztem rá.
- Nekem most még be kell kísérnem a gyerekeket, szóval nem maradhatok. Sajnálom, hogy nem tudok máshogy nézni erre az egészre. Hazamegyek a férjemhez, a cicáimhoz, abba az életbe, amibe nem fér bele a dingtelenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez azért biztos nem igaz - szóltam Bubuka védelmében, mert én azért eléggé úgy gondoltam, ha akarna, lehetne okos cica, egyszerűen néha nem szeretne, máskor viszont nem ez a helyzet. Például mikor szól neki, hogy alvásidő van, akkor szépen le szokott cammogni az ágyból. Az más kérdés, ha nyitva marad az ajtó éjjel visszajön. Én mondjuk megértem mikor bemászik Gabe mellé, ha engem is leküldene aludni, én is visszajönnék.
DE CICÁK. Most már nem Bubu vagy én vagyok itt a lényeg, hanem a tény, ami hirtelen így rám szakadt. Mint mikor bemész egy új boltba és minden finom és szép akciós és kell, azonnal. Én is mindennel ezt éreztem éppen. De most nem bevásárlás terveztem, csak a cicákat megismerni, megfogni, megsimogatni, megnézni minden mancsukat. Illetve, ez még ugye nem volt minden, mert miután lesikoltottam volna a csillagokat Gabe miatt kicsit félreszorultak a kisállatok.
- Most azt mondod lassú vagyok vagy hogy lusta? Az utóbbival mondjuk nem vitatkozom - tártam el a kezeim, hogy aztán csak nevetve másszak közelebb összetapogatva amennyire ment így a kezét, őt, a haját, meg azért Bubu felé is pilláztam, mielőtt még nagy haragot kötünk a berepülésemért, az addigi személyes foteljébe. Nekem ne mondja, hogy nem annak tekinti.
- Pontosan - nyomtam egy pillanatra a nózijára a mutatóujjam, hogy aztán meg is csókoljam, de most még rengeteg volt a kérdésem, a felfedezni valóm, igazából rendesen azt éreztem, hogy sietek, mintha muszáj lenne, még a beszédemmel is, lehet hadartam. Aztán kicsit kiengedve a levegőt simogattam a hajába meg néztem rá, örültem, hogy hazaértem, annak is, hogy itt vagyok, mindennél jobban. Talán még a táskáim is beáldoznám ha arról lenne szó.
- Ez nem volt... kevés hozzá? - néztem kicsit összeszorítva a fogaim. Nem akartam vicsorogni, de a legelső tetkóm másnak 10 perc munka, nekem egy óra volt a... szünetekkel. Meg még megvertem remegő kézzel Bubut, amiért végigvideózta mikor elsőre besírtam. Szerintem nem volt vicces. Honnan tudtam volna mi vár? Akkor még. Végül csak elfordultam az ölében oldalasan, hogy a karját magam elé húzhassam, mint mikor megölel, így rendesen beláttam, még akkor is, ha látszott néhol hogy még gyulladt vörös a bőr, nekem is volt ilyen, elmúlik. Aztán csak széles vigyorral dőltem neki és pusziltam az állára meg a nyakába.
- Nagyon tetszik, mindenhol is. Mikor találtad ezt ki? Nem is tudtam, hogy te is akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Pedig jóóól meg tudsz motiválni - húzódott az arcomra széles mosoly, ahogy még közelebb csúsztam hozzá azelőtt a csók előtt. És ezt még csak el se akartam mismásolni, komolyan is gondoltam. Lehet hagytam volna csak úgy megint valamit, ha akkor nem jön, de elfoglaltam magam, mert nem akartam útban lenni - vagy mert szerettem volna, hogy figyeljen rám vagy a dolgaimra mindegy is. Ezért is haladtam jobban, mint korábban az ékszerekkel és kezdtem el a kisállatosokat, meg ajándékba azt a pár piciknek valót a környezetünkben. De különben ugye nem csak én hallottam, hogy azt mondta passzolunk? Apróbb vinnyogással nyomtam a fejem a nyakába, lehet meg is haraptam őt, de úgy tettem, mint aki ilyet sosem tudott vagy csinált, mert hát... nyilván nem, beképzeli, és inkább csak a kezén futottak végig az ujjbegyeim. Szépen lassan, az egyik mintarészen indulva haladtam egy újabba majd vissza. Bele is bambultam kicsit.
- Remélem. Ha úgy lenne, valamit régen nagyon-nagyon-nagyon rosszul csinálnék - billent le a fejem, mintha volna min szégyenkezzek, de szerintem nincs, ettől még a feltételezés kellemetlen. De az, ha az ember mellett nincs valami kis plusz, beleunnak aztán mehet mindenki amerre lát, engem ez úgy éreztem nem fenyeget, de szerettem tőle hallani a biztosat. Nem hazudik, különben nem mondana olyanokat se, hogy dE lUStA vAGy. Meg azt sem, hogy kiba... - kivág, ha Dustin kérdezi - az ágyból ha nem indulok el az iskolába. Megérdemeltem.
- Nem fájt? - jó, alap kérdés, de komolyan érdekel, nem mintha bárki bevallotta volna nekem eddig, ha igen, de fel sem néztem rá, még kicsit fogdostam a kezét, aztán csak magamra húztam, hogy szépen engem fogdosson, ne a levegőt és a bátortalanul közeledő világosabb új cicára néztem, még előre is hajoltam, hogy ha hagyja elemeljem az ölünkbe. Csodaszép egy teremtés, rá is mosolyogtam a lehető legszebben, ahogy a fején párszor végighúztam a tenyerem.
- Iiigen, ezt tudom, láttam mennyit fizettek neki a ribancrendszis lányok is legutóbb - bólintottam magam elé nagyokat. - Duh, nem sok... undorító nap volt még haza... nem jöttem - álltam meg egy pillanatra a szóban, de végül csak befejeztem. Ez most nem az az alkalom, hogy ezen filozofáljak.
- Azt mondták kaphatok új szobatársakat, meg az órarendet ott ne hagyjam, meg kezdődnek a VAV felkészítők. Kinek van erre ideje meg indíttatása?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, mert azt mondtad itt ráér - vontam a vállamon, én el akartam ezt is intézni, de azt mondta túlgondolom. Igazából nem nagyon láttam még pihenőnapra se jönni az elején, hogy megismerkedtünk, ez változott, de a szabadság dolog is hasonló volt. Aztán most csak mondta, hogy eljön velem, itt van. És akkor még egy nap? Megzavart kicsit, nem is igen jutottam szóhoz, ami nálam nagy szó, szóval csak néztem rá nagy szemekkel, meg a termoszra, amit adtam neki. - Maradhatnánk akkor, és holnap befejezzük és hazamehetünk... este - gondolom, nem korán, mert akkor korán kell kelni, meg feküdni, meg végezni. Ez mindenhogy nehéz logisztika szerintem. Egyikben se vagyok túl jó, ezt mind a ketten elég jól tudjuk, nem kell szépíteni rajta vagy kozmetikázni.
- Bár nekik ehhez mivel festék se kell.. - ingattam a fejem ki sem térve az iménti mondatára a kékkel. Csak engedjük el, de ő kérdezett vissza, mit nem fejeztem be. Szívesen elmesélem a tudásom és elképzelésem szerint, de azt hiszem ennek se helye, se ideje. Szinte soha, úgyis mindig megkapjuk hogy undik vagyunk a lányokkal, amiért nagyon sok dolgot beszélünk meg, meg még annál is többet.
- Erre emlékezz később is, mikor reggel nem akarok elindulni - emeltem fel a mutatóujjam kettőnk közé, biztos lehet benne, hogy még hallani fog rólam, ha megpróbálkozik megint elmondani, hogy lehet a suliban kéne már lennem, és nem a fürdőajtóban. Sokkal jobban szeretem őt feltartani mint a tollam egy unalmas bájitaltan órán. Még csak nem is kell nekem ez semmire, nem értem az erőlködést.
Közben felöltöztem, meg befejeztem a helyi szemtelenkedést, nem mintha ez elég lett volna, azért még megkaptam azt a nézést is és csak fújtattam egyet. Még menjek a sarokba is? Térdelni? A fal felé? Nem hiányzik.
- Sosem ettem olyat, azt se tudtam, hogy van nekik - néztem értetlenül. Nem tetszett a viccelődése a levesen, tudom, hogy ő csinálta, és bármennyire butának látszom azt is végig tudtam hogy Ward meg Bence is főznek, csak adták a hülyét. Nem értem minek volt ez jó.
- A belépők már megvannak, majd gondolom kapunk ilyen karszalagot érte. Nézd, az az utca lesz, azt írta a telefonos térkép, ott jobbra és előre lesz az a nagy épület - mutogattam el, de rájöttem, hogy ezt jobb elengedni, így inkább elindultam fogva a kezét. - Nincs is hol maradnunk, ugye tudod? Mármint én elvagyok azon a padon is, de - néztem rá, mert ettől még meleg nem lesz éjjel, pláne itt.
- Megnézzük a térképet mait kapunk, de szerintem haladjunk színsorrendben a kristályokon át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ne bántsd, pont olyan, mint te - fontam össze a kezeim magam előtt nézve is rá csúnyán. Egyikük se villogott el nekem a zingertalálattal, mindkettőt nekem kellett kiszagolni! Milyen világ ez, ahol nem avatják be az állítólag fontos embereket? Dávid is amúgy, egyszer csak arra mentem haza, hogy van egy plusz bőrönd a lakásban! EGY NŐI! Bubuhoz sosem jött csaj egy éjjelnél tovább, mióta ott vagyok. Még kézitáskájuk se igen volt, ez meg utazó! És akkor még közölte is, hogy ez csak itt maradt. CSAK ÚGY. - A Tányás kicsit necces, az részben én voltam, nem így terveztem, de ha szól, hogy ő már bedinggelt, nyilván nem teszek semmit - bár belegondolva, akkor most nem úgy állnék, ahogy, mert végülis részben ezért estem bele meg rá Gabere akkor. A lényeg, hogy nem csinálnám vissza, annak ellenére sem, ahogy belém veszett a Bubu, szerintem túlreagálta és nem volt joga ekkora drámát csinálni. Utólag kicsit olyan, mintha ezt használta volna Bogna takarójának. De nem vetem a szemére, tudja hogy tudom.
- Te vagy a buta! Hogy gondoltad, hogy akkor ezt dobjuk a kukába? elégeted a papírt és akkor nincs? Ez igenis számít! - mondtam leginkább erőtlenül, ahogy sikeresen szétkentem az életem is. Nem most mutattam a legjobb formám és ez elég nyilvánvaló volt, de majd összekapom magam a társasházban és mire jön Gabe majd kisimítom magam. Van egy csomó dolog amit sosem szerettem hazavinni. Senkinek, se Ezrának, se Bubunak, se újabban Gabenek. Egyszerűen nem tudom és nem is akarom az ilyeneket kezelni, mérges vagyok a helyzetektől,a hogy nem értem őket rendesen, ettől meg... tettleges sokszor. Nem a legkifizetődőbb.
- A nagyinak behűtött és beért citromlikőrje van ehhez, szerintem alig várja hogy kinyissa és közölje, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter - közöltem mindezt úgy, mintha tök természetes dolgokról lenne szó, pedig éppen a nagymamám életvitele ismétlődött meg nagyjából, amit ő lelkesen supportol is. Én azért nem szeretnék, és szerintem Bubu sem sose ilyenre jutni. Ez Gergőre vár talán, már ha így... mindegy ez most. - Én sem, de azért más, nem? - kérdeztem bizonytalanul. Nem azt mondom, hogy ha úgy akarja, nem az, csak hogy én látom benne azt is, hogy mi van ha mégis? Nem akarom, de bármi lehet.
- És ki fog? Biztos nem én, ennek nem így kéne lennie.
Az élet narrátora: Főhősnőnk nem sejtette, de így lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akkor ez egy olyan terv - bólintottam is még kettőt rá, hogy végül vegyük úgy, nem kötekedek többet a semmin. Eddig se akartam, csak kicsit hitetlenül álltam dolgokhoz. Máshoz voltam szoktatva, mást láttam egész életemben a kísérgetésről, a kitartásról és a ragaszkodásról is. Talán csak Dávidtól nem.
Ha ilyesmi történne. Ráncoltam is az arcom, ahogy csak sikerül, igazából önálló életet élt és eltekintettem más irányba, hogy el is engedjem ezt az egészet. Nem olyan régen még az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán bárhova elmenjünk, együtt. Nem hiszem hogy mert engem ne szeretne vagy velem lenni, azt se, hogy ezt szégyellné. Csak valahogy nem láttam a csillámtengerben mosolyogni magam előtt. Tudom, hogy nem mindig kedvelek hétköznapi dolgokat, így sosem hibáztattam senkit. Tudom, hogy Bubunak is lelkileg megterhelő volt az az egy darab ékszerexpo, amire el kellett kísérjen, mert 14 év alatt csak felnőtt családtaggal engedtek be. Ez is tök hülyeség.
- Deb.. - folytattam volna, de csak a tenyerébe sikerült, én meg kitolva a nyelvem meg is nyaltam, fémes, undi helyeket taperál. - Nem terveztem. De a következő máshol lesz - figyelmeztettem a nyelvem is kitolva, érezze mire is gondolok, mintha ezzel sokra mennék, de tudja, hogy megteszem. Egy kis kóstolás nekem aztán. Ennek ellenére nem akartam részletekbe menni, csak közöltem a tényeket, amit kimondatlanul is tudunk mind. Nem mintha én meg ő ne lennénk egyértelműek nekik... Celnek "szomszédai" voltunk. Hónapokig. Mondjuk ez nem jelent mindent, de érti ezt akinek kell. - Oh, nem, erről szó sincs. Éppen hogy nem fogok - már felkelni, vigyorodtam is el, hogy még riszálva is kicsit lépdeljek tovább elégedetten. Ha kell, nem felejtek, ez egy nagy előnyöm. Sok minden befér a fejembe, ha a saját céljaim éppen szükségesnek ítélik meg. Most pedig nagyon is ez volt a véleményem. Akkor is, ha Dávid szerint ez egy káosz. Ezt nem rest hetek óta hozzám vágni, de szerintem csak a tetkó miatt sír rajtam, amit neki kellett felírni, pedig megígérte, hogy sosem. Meg törött szívet se. Azt nem is kértem, olyat sosem szeretnék megélni többet. Porlevest sem.
- Nehezen megoldhatóak, nem lehet kimenni róla, pedig egy ekkora helyen biztos jól jön közben a szünet, vagy elugrani enni valamerre - mert ugye nekem mi más jutna elsőre eszembe? Nem mintha ne lenne gyorscsomag a táskámba, ami Gabe-en lifeg. Mert ő nem hozza a cuccom, úgy pakoljak. - Nem azt mondom, hogy lassan felhívnának téged Bencéék beteg vagy-e két egymás utáni szabadnappal, de... - mutogattam az ujjacskáimmal, viszont csak széles mosollyal néztem rá egy puszi után és szedtem is a lábaim, hogy akkor essünk neki a helynek.
- Azt bízd rám mikor és hol és mit - bólogattam is magam elé, majd elhúztam az A sor felé. - Be, mert kiegészítős jegyet vettem, nem a csóró néniset, ahol semmit nem lehet - pillogtam a néni felé, majd vissza rá. - Van hozzá csomagmegőrzőnk, adnak kulcsot a karszalaghoz.
És így is lett. Ez a sor rövidebb is volt, mint a többi, nem költenek eleget  a jó dolgokra itt. Aztán kikerestem a kis elvett térképen mi is a helyzet. Ez lesz az...
- A kvarcoknál kezdünk - mutattam is rá a kis térképre, aztán a kezébe nyomtam a sajátom és húz... vontatni kezdtem. Leginkább. Kicsi vagyok, de agresszív, mikor nem férek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kiprovokálja, a létével is, ha elismeri ezt, ha nem. Az egész ebből indul, ez minden alapja, azt hiszem ezért működünk ilyen jól, ezért tartunk itt, ezért kaptam azt a gyűrűt, ezért itt érzem a dinget és emiatt engedem meg magamnak, hogy csak úgy az aurájában ténferegjek és tegyem, ami eszembe jut. Mint akinek nincs következményre lehetősége. Pedig van, tudom, buta nem vagyok, a látszat ellenére se. Csak bámulok a szemeibe, ahogy maga felé fordít... és kinevetem. Túl természetesen jön, pedig tudom, hogy komolyan gondolja, ismerem már annyira, hogy szereti, ha úgy működik minden, ahogy az az elképzelései szerint le van festve. Mikor sikerül nagyon komolyan visszanéznem rá csak adok egy puszit az állára, még oda is motyogva neki.
- Ne? - néztem rá, de aztán a csók elterelt, még magamtól is, nem még a világból. Szeretem, jobban, mint hittem, vagy bárki, és ez nem nyilvánul meg annyiban, hogy itt vagyok és szórakoztatom, vagy abban, hogy nő vagyok ő meg férfi. Ez valahogy ezeken túl mutat. Mondjuk úgy az első - a találkozásunk nem véve - alkalommal már eléggé bemutatkoztam, nem volt zsákbamacska, mégsem érte be senki annyival.
- Nem lesz. Pont, semmi küldetés és munka, ez így lesz és kész - közöltem nagyon határozottan, ígéret inkább mint cél. Azoktól eltérhet az ember, módosulhatnak, olykor változtatni is kell. Az ígéret már más tészta, ahhoz tartod magad, főleg, ha fontos, akkor mindenen át azt tartod szem előtt. Én biztosan. Meg amúgy a lányok is, erről eleget folyik a szó, ha kell, ha nem.
- Kéééépzelem. Rosszabb...? - nem mintha eljutnék a kérdésig, közbevágva se, mert már meg is tudom a választ rá. Sóhajtanom is kell egyet, ahogy a tekintetem a cicákra siklik, egyikről a másikra. Valahol, mélyen, de rosszul érzem magam kicsit azért, amit így rá hoztam, közben pedig büszke is vagyok magamra. Ki érti ezt? - Itt vagy, szóval ha akartak se tudtak ártani neked - vigyorogtam el még oda is bújva kicsit, ahogy az ölébe simultam és odaemeltem az egyik új kislányt.
- Nem, dehogy. Ne foglalkozz vele, még meg kell szoknom ezt-azt - vontam kicsit a vállamon, de csak lendültem tovább, mintha muszáj lenne csipognom. - Naaagyon uuuundorító. Igen, tudod, eddig Dáviddal laktam, aztán az első hónapokat még kihúzhattam egyedül, de most már lennének szobatársaim - forgattam is a szemeim látványosan.
- Igen, plusz órák, nehogy valaki segghülye maradjon és megbukjon. A skippelésben elég jó vagyok, azt hittem ez már feltűnt. De ez itt már komoly, a túl sok hiányzás után jár a dádá meg a kimaradsz egy körből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha menni kell, megyek, ha jönni jövök. Szerintem közel s távol így az ismerősi körünkben én voltam a legrugalmasabb. Ennek mondjuk köze lehet ahhoz, hogy évek gyakorlata van bennem bujkálásban emberek elől. Na, ne legyünk ilyenek, csak kerültem őket, sosem rejtőzködtem. De utóbbiban nagyon profin állok mára már. De mostanság nem volt erre okom, azon túl, hogy hétfő van és utálom.
Ma iskolahetem lenne, de beteg vagyok -köhögök is a gondolattól rendesen -, így itthon vagyok a cicákkal, Gabe elment dolgozni és éppen nem olyan régen néztem meg a szerdai meghívót, most Bonnie szervez valamit éppen, de csak a pultra téve álltam neki lefőzni egy kávét. Fáradt vagyok, álmos és minden bajom van. A múltkori dolgon "lebuktattak" így Dustin elszedte a cigis cuccom, így már csak két szálam van a fiókomban meg az öngyújtóm. De ugye sose használnám, hát nem vagyok én olyan lány! De ma jó lenne, rendesen érzem, ahogy ráncok mélyülnek a szép arcomra a sok hülyeségtől, ami mostanában történik. Mindenkinek valami baja van és ezzel másokat cseszegetnek. Kivéve akik olyanok mint én, és kivonják magukat. Azt hittem ezért nem hallottam pár napja a színes hajú lányról, aztán megcsörrent a telefon. A cicák szét széledtek én meg meredtem nagy szemekkel a tükörben magamra, és csak annyit kérdeztem, hova?
Nem volt egyszerű, de felhívtam Gabe-et kivette-e már a szünetét, és elég vidáman ecsetelte, hogy még nem. Azt hiszem talán most az egyszer nem egyre gondoltunk. Benéztem hozzá aztán egy negyed órás örülök neked után kiböktem hogy szerintem nem oké valami, és el kéne mennem Frankiehez. Nem, nem Pécsre. A hely nevét nem tudom kimondani, de ide - google maps a telefonon. Engedjük talán el most a reakciót.
De itt vagyok, álldogálok a szerintem jó kávézó előtt, aztán visszavéve a korsit a hátamra be is nyitok, biztos, ami biztos a napszemüveget feltolom a fejem tetejére és körbenézek Ginny után. Biztos szereti ezt a helyet, különben miért pont ide kéne jönni? Aztán megállít egy hölgy én meg pillázok, hogy nem beszélni emberi nyelv.
- Ehm, tessék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem látványosan eltértem én is, Gabe is, meg úgy ketten is attól, mint amilyen kör körénk került. Nagyon szeretem a lányokat, rengeteg dolog van, amiben másokkal rajtuk kívül biztos nem találnám meg a hangot, mégsem illek teljesen abba, amit ők összetákoltak. Amennyire rendesek vagy éppen makulátlanok a maguk nevében. Van más lány is, akin észrevettem már, hogy néha azért nem érti mi az amit csinálunk, csak csináljuk, mert olyan csapat vagyunk. Sosem voltam sportoló, nem értek az ilyen egységekhez.
- Én - kiáltottam fel a nevem hallva, bár nem tudtam belőni honnan, mert hirtelen kerültek volna meg egy tálcával, meg egy pár próbált elmenni kifelé. Beszorultam a két esemény közé, ilyenkor szomorú, hogy magasságban sikerültem kicsire, nem mellben vagy amúgy. Ezekkel mindig leütközöm valamit, vagy valakit. Duh, mindegy, inkább lassan elfordultam megrángatva a kabátkám, amit azért a Gabe-es találkozás után a lelkemre kötöttek, hogy kéne vinni. Hiányoznak, már most. A cicák is, főleg, hogy szitterük van, szerintem most először vannak mással.
- Mennyit ittál, Ginny? Olyan furán mondod a barát szót - döntöttem oldalra a fejem, mert nem vagyok nagy idegennyelvspíler, de ez olyan angol-német-hablaty hármas volt, amit a fogatlan babák próbálgatnak. - Csókolom - integettem picit a nő felé, ha figyelt, meg mosolyogtam is, aztán hagytam, hogy a barátnőm irányt mutigáljon, meg poharat is kaptam, amire figyelni kell.
- Nem volt nagy dolgom, csak Gabenél voltam meg megvártam a cicavigyázót - vontam a vállamon, aztán a táskám pántjába kapaszkodtam a szabad kezemmel, a másikkal már a koccintáson is túl voltunk, csak lemaradtam egy ütemmel. Sebaj, én is megittam a magamét. Hmm, elég finom.
- Ahogy áll a bál, gondolom nem véletlenül hívtál - néztem rá kicsit oldalra is biccentve a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok egy nagy jó család szakértő, így elég távol áll tőlem az is, hogy értsem a feszültséget, ami így kiüt Ginny anyukájának arcán. Persze, én is vitáztam anyával eleget, bár többnyire támogató volt. Meg elég részletes beszámolója volt tőlem mindenről és mindenkiről. Részletesebben ismerte Gabe-et, mint szükséges lenne az első vacsoránk előtt azt hiszem.
- Ők is tudnak valamit, de azért egy tequilát nem utasítanék vissza - vigyorodtam el, ahogy a popóm utána ringatva elálltam az útból, mert bármennyire is ragyogok én be bármilyen helyet, azt hiszem most nem voltam segítőkész a kiszolgálásban senkinek. - Persze, majd felhívom úgyis később, mondta, hogy csak este tudom hívni - vontam a vállamon, mert nem voltam én ezen kiakadva. Persze szerettem, ha napközben is néha lóghattam rajta, de azért nem szenvedtem olyan durva függésben mint... egyesek. Nem mutogatok, mert a cigi utána  lelkem kobozzák el legközelebb valahol.
- A chaten, a telefonon, Celék nappalijában. Kicsit túl nagy a dráma, három napja még én kaptam az ívet pár szálért, most meg megy a világháború meg a horrorsztorizás. Nem értik, igazából én sem tudom mi történt - néztem rá, ez mondjuk még nem volt kérdés, csak lefektettem, hogy semmi ítélettel nem jöttem, mivel eléggé le vagyok maradva.
- Ezt ismerem, néha bemegyek ugye a suliba, de amúgy... macskák és én, nem rossz ez azért mindig. Bár néha csak...ne - mosolyodtam el, aztán inkább leültem, mert nem akarok én álldogálni és az asztalra könyököltem.
- Miért vagy itt, Ginny? Van tüzed? - nem, ezért s elennék, én sem megdicsérve, de kikapartam az utolsó, crayons szálam. A piros megmaradt, ha már más nem. - Nagyon hangulatos, ez a családodé, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert nagyon rendes nő vagy - jegyeztem meg tényleg lelkesen és őszintén. Azt hiszem pillanatnyilag én hiszem ezt el egyedül a helyen. Ennek nem is az a fő gyújtópontja, ahogy nézem a szülővel a feszkót, inkább a tény, hogy itt vagyunk. Én is sokszor futottam már el dolgok elől. Igazából egész életemben kerestem kerülőutakat, hogy ne sérülhessen az, amit szeretek. Vagy akit.
A kezem felemelve végighúzom a narancsot a mutató és hüvelykujjam közötti részen, majd megszórom a barna fűszerrel mielőtt a pohárért nyúlnék. A gold mindig jó döntés, a silver már túl átlagos. Lassan nyalom le a fűszert, a tekintetem meg is ragad egy ránk nézőn, de aztán csak megiszom az innivalót és kényelmesen esek neki a narancskarikának.
- Majd lesz más, aki az új beszédtéma. De nem ez érdekelt. Hogy érted hogy nem tudod? Okkal vagy itt az otthon helyett, nem? - kérdeztem rá, nem volt azt hiszem túl kedves, de tényleg érdekelt mi a helyzet. Gondolom ha inkább hazajött, ahonnan anno el, mert ezzel legalább képben vagyok, nagyon durván el van félre esve pár képkocka.
- Köszimöszi - vettem el és meg is gyújtottam a szálat, aztán pillogtam kicsit a füst után mielőtt sóhajtva néztem volna Ginnyre. - Nem ezért jöttem, márhogy nem azért, amiért ők most rád vetnék magukat, Én is mindig megkapom valamiért az ívet, mások vagyunk - vontam a vállamon, aztán csak közelebb hajoltam a pulthoz az egyik lábam magam alá húzva ülésben.
- Ezért vagytok ketten, nekem se ment egedül. Vagy te nem akarod ezt közösen? - Megérteném valahol azt is. Mit tudok felmutatni egyedül? Egy pasast, aki azt hittem megüt mert nincs a DNS-emben az övéből egy óvoda udvarán, vagy féltestvéreket, akikkel nem is igazán tudjuk mi történik szülő tájon, vagy úgy az egész katyvaszt, amit Gabe előtt feltorlaszoltam? Mindegy is. - Mindenki hazudik néha, vannak titkok is, de könnyebb, ha nem egyedül tudod. Mi például mindent... majdnem midnent megbeszélünk, és nem is állunk úgy, mint múltkor is a filmes után a bál másoknál - forgattam meg a szememet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak megforgattam a szemeim a tényre, hogy ő most aztán nem a rendes nő a felhozatalban. Ha nem mondta is ez lett volna a kommunikálása rám. Nem értünk eget, de pont ez a szép a világban, nem is kell ahhoz, hogy szeress valakit vagy le tudj ülni és segíteni neki. Mondjuk nem minden egyet nem értés végződik jól, de a másik oldalt most hagyjuk is.
- Én ezt jól ismerem, ha nem is úgy néz ki. Sosem volt hely, amire közöltem, hogy most haza megyek. Rossz emlékek kötöttek anya házához, még otthon volt. Dávidnál vendég voltam, a társasházban is, Eriknél sosem jártam, Ezra meg...Ezra - soroltam fel a régebbi lényeges pontokat, aztán csak megpiszkáltam egy poháralátétet, meg kapargattam kicsit az új karmaimmal mielőtt megint rá néztem. - Nem házban lehetsz csak otthon, nekem az is elég, hogy valahol ott vagyok, ahol Gabe vagy a cicák. Nem nyál, csak biztonság. Szeretem - néztem rá, mert szerintem ha eddig nem tudta vagy nem is akarta, nem olyan, amit ne értene. Nem helyhez ragaszkodunk szerintem, még azok sem, akik állítják.
- Csak nehezen alkalmazkodnak ismeretlenhez, ők annyira hasonlóak. Például itt van Cel meg én, nekem ő a legjobb barátnőm, mégis szerintem jobban hasonlítanak mondjuk Majával. De ez sosem volt baj, nem mindentől boldog, amit én máshogy gondolok, ki is mutatja, de ettől még szeret. Itt mindenki egy kicsit ilyen, persze észre se veszik, ha odaszúrtak - vontam vállat, majd inkább a poharam kezdtem fixírozni. Nem vagyok védőügyvéd, az másra hárul, és feltétlen békemadárka sem, viszont szerintem itt a lányok bután viselkednek, ő meg nagyon magára veheti. Mondjuk azt hiszem másért vagyunk itt.
- Dehogy vagy katasztrófa - ingattam is meg a fejem. Vagy ez esetben én is, erről meg hallani sem akarok. Pedig meredekeket tudok lépni, és még hangos panasz nem volt rám.
- A játszóháztól? Pánikroham? - Ez olyan, mint félni a bohócoktól? Azok elég rondák mondjuk, de a kis, színes labdamedence miért? Nem tud úszni? - Miért vagy itt igazából, Ginny?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kár - sóhajtottam olyan hatalmasat és drámait, hogy ebbe minden éhező gyerek, elhagyott kisállat, kihaló félben lévő faj és tinilány problémája benne volt. Képes vagyok néha ilyenekre, esküszöm nem csinálom sokszor, de akkor mikor igen, hatalmas beleéléssel. Mert vagy így vagy sehogy. Kicsiben élni se éri meg, nekem aztán mindenki elhiheti, amúgy is, ha úgy tettem volna valaha az utamon, most nem itt ülnék rajta. Nem a pozíciót kétlem, a tényt, hogy vele lennék, hogy lenne nekem. Igazából elég sok párnát sírtam volna még tele, és elég sok dolgot kellett volna Dávid kitaláljon, mert a bejelzős körömlakk meg tetkó se véd meg magamtól. De ebbe bele se kell már gondoljak ugye.
- Na, ne csináld már - forgattam meg a szemem, ahogy a kezeim becsúsztattam a nagy keresztezésébe, hogy megbontsam és inkább magam köré tegyem. Sokkal jobb az úgy, nincs senkinek kedve vagy ideje ilyen körökre.
- Te viccnek gondolod? - billentettem oldalra a fejem. Nem tetszett az a nevetés. Nagyon nem. Aztán csak hallgattam a dolgokat, a gyógyszer nem volt új, erről már beszélgettünk egyszer, mikor ő hozta a lázcsillapítóm. Még jó, hogy nem ő volt beteg. Hogy lehet így élni? De jobban leakadtam az alig kint lévő, és elsumákolt isen. El is hajoltam kicsit, és ugyan a cicát simiztem nagyon meregettem rá a szemeim, hogy akkor mi is az az is?
- Nem tudom, gondolom újak, vagy valami régi csapatba besúvasztanak. Nem érdekelt annyira, hogy megnézzem - vonogattam a vállam. És ez nem volt teljesen igaz, érdekelhetett volna, de tettem rá magasról. Csak ne. Egyszerűen nem tartottam akkora bulinak olyanokkal élni, akiket nem is szeretek. Más, hogy a pizsibulikat akkor is szeretem, ha vannak új arcok, de az egy éjszaka, nem hetek, hónapok... akármennyi idő.
- Akkor nem is kéne ott lennem. Maximum vizsgázni, mesélte Maja, Bogna meg Cel is az milyen, elég jó. De indokok kellenek. Én meg nem vagyok se labilis se terhes, azt hiszem nem igen van okom - döntöttem oldalra a fejem, mert ezek ugye tények voltak. Fogalmam se volt amúgy mi kell hozzá, de ők ezeket mesélték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom miért és honnan ömlött belőlem ennyi bölcsesség. Rendesen olyan voltam, mint aki a nagyinál nem csak likőrből, de valami másból is feltankolt. Kicserélték a fejünket még ültünk egymás mellett és arról beszélgettünk... inkább hagyjuk miről. A kedves mamám nagyvilági és szabados, olyan dolgokat is kérdez, amit szerintem még a saját anyukám vagy apám se tenne. Még a lányoknál is van aki belepirulna! Szóval a mama rám ragadt és csak csipogok itt.
- Senkit, ettől lesznek Ők olyanok, mint Ők - vontam picit a vállamon, mert tuti a többiek és én sem hisszük, hogy rossz szándéka lenne, vagy most utálna ott bárkit. De érzem, hogy nem stimmel, és azzal, hogy engem hívott többet mondott, mint kellett volna. Mármint én azért nem vagyok a legjobb emberbaráti szeretetosztó, különösen kedveskedő vagy édes se mindig, mégis itt vagyok. Valamiért. A tequilán túl, ami tényleg nagyon jó és megvett kilóra. Még ha Gabe el is tüntette az ártáblám.
- A bohócoknál csak egy rosszabb van, a bűvészek. Azok tényleg taperolósak - mutogattam is sokatmondóan még a pohárral a kezemben, ami már üres lett. Na azokhoz nekem is volt szerencsém. Voltam vagy 15 és megfogta a fenekem! Na ez molesztálás, de mindegy is, térjünk vissza oda, hogy... gyerekek? Eh. Most nem akarok ünneprontó lenni, de ezen én már átestem, ha a lányok piszkálnák nem leszerelhetetlenek. Nekem is mondtak ezt-azt, de lévén nem akartam beszélni miértekről, elmúlt.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza azért, de inkább elhallgatva ittam még egyet, ahogy lassan figyeltem mit is mesél el nekem. Most már nem csak kíváncsi voltam, de olyan rossz érzésem is lett a hangsúlytól, amivel mesélni kezdett nekem. Volt benne valami rossz előjel.
- Mi? Mármint... ez valami rossz matek, nem akarok tökre nagyon lelombozó lenni, de két lánynak nem lesz gyereke, néha még pasinak meg csajnak se - azt hagyjuk ez egyáltalán miért van meg nekem ilyen jól - vagy valahol elvesztettem a fonalat. De wow, volt egy kisbabád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tequila egyik legjobb tulajdonsága a teleportáció. Ha szuperhős lennék ezt tutira szeretném, nem ezt a fogyatékos hoppanálást meg a rühes, büdös kandallókba állást. A hánytatós repülős izét el is felejtettem, de az se jó. A másik szuperképességnek meg a tequilagyomrot szeretném. Szét meg össze adnám, ha annyit ihatnék, amennyit nem szégyellek. Bár ez már most is nagy pipa, csak nem teleportál haza az este, amit meg tökre sajnálnék.
- Én  azt hittem vicces segédnek menni, de a fura hajú csávó többet simogatott engem, mint nézett a közönségre. Hamar nem volt tovább önként jelentkezője, eh - grimaszoltam látványosan és inkább az újra megtöltött pohárkámra koncentráltam, jobb volt ez így mindenkinek. Kivéve persze Ginnyt, rajta láttam, hogy semmi nem oké, de nem találtam értelmét. Vannak fóbiáik az embereknek, ha meg gyerekek itt van Gabe is. Szerintem ő se viseli jól a sok dolgot, amit a családosok felé borogatnak a környékünkön, jelenleg mondjuk Bence. Vagy Ward, pedig ő még csak lesz! De nem teszem szóvá, úgy érzem ehhez nincs közöm, vagy nem tudnék vele mit kezdeni leginkább, fura ez, de ha nem veszem észre, nincs, igaz?
- Mi? - néztem rá megakadva. Én is tudom mit jelent az egy meg egy az három, de ez most több olyan infót is hozott, amit viszont nem tudok vagy sikerült elsőre teljesen megérteni. - Mi? Mármint. Igortól lett egy gyereked? - akadtam meg megint, azaz a fogalmazásom szerencsétlen volt tekintve mivel zárta végül a történetet, így javítottam is magam. - Vagyis volt, de... ezt tudja valaki?
A kérdésem kivételesen nem az az erőszakos volt, inkább érdeklődő aztán láttam rajta is, hogy elcsúszik mint parti után a sminkem, így kicsit megemelkedve hajoltam felé, hogy átöleljem. Undi volt ez az egész, és kicsit kétségbeejtő. Fogalmam sincs mit gondolhat vagy érezhet, sosem jártam ilyen cipőben. lehet nem is tudnék, de ezzel egyedül lenni biztos hogy nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt mondja nekem fúj! Még sosem volt baj azzal, amit csinálok, egyből össze is szűkültek a szemeim, hogy mégis mi a fenéről beszél itt nekem, ki a herpeszes. Mérges voltam, a vállába is bokszoltam, csúnyákat mondd nekem. Végül elővettem a zsebembe tuszkolt pici tubust.
- Használd, ha undi dolgokhoz nyúlkálsz helyettem - forgattam meg a szemem, ahogy a kis címkétlent a kezébe nyomtam. Valami új meg minta, de nem csak illatos és fertőtlenít, de ízes is kicsit, nem undi. Én szoktam használni már, ez tök jó találmány. Többet kéne Majának terhesnek lennie. Vagy bármelyik lánynak aki ilyeneket talál ki alatta. Én maradok annál ami lehetséges, mint a risza, az legalább jól megy. Isten is rá teremtett. Mármint Rá is, de most a mozdulatra gondoltam. - Pontosan. De mit is? Te mit ennél? Valami édes is lehetne, ennék sütit is, de majd később persze. Mondjuk hoztam is pár dolgot - a pár meg ugye elég tág mértékegység és nem akartam mindezt kifejteni. Fogtam inkább a prospektust, hogy minél előbb felmérjem mi és merre van. - És mi lesz hogy nem vagy ott? Egyik nap sem... - döntöttem oldalra a fejem. Egy helyen laktunk mind, csak eszükbe jut, hogy akkor velem van valahol. Tökre logikus, nem teljesen értem azt mondjuk, mivel lenne a bajuk. Jó, eddig nem volt minek elmenjen, de néha szabira is megy az ember. Bencét se kérdezgeti senki mióta jár ennyiszer ebédelni. Sokat jár, csak mondom, szoktam őt látni mert.... mer tény meg ebédet viszek be, mert tökre cuki vagyok.
Ahogy bejutottunk végre és lepakoltunk, kabát meg cucc nélkül egyszerűbb volt Gabe nagy kezébe is kapaszkodni és tépni magam után, mert MÁR késésben vagyunk. Nyilván nem, de szeretném a legtöbbet a napba tenni, ahhoz jó időben kezdeni.
- Eddig is nekem kellett volna, nem? - haraptam be a szám rá nézve nagyon szépen ahogy megtorpantam, hogy utolérhessen, meg aztán még felé is fordultam egy csóknyira, de a nénik nem díjazták ezt a közlekedőútban tett megmozdulásom. Irigyek. - Nem vérzik el senki, csak a néni fog ha tovább nézi - pillantottam oldalra el.
- A világos babakék angelit, a kicsit tengerkékes kvarc, a sötétebb, olyan mintha koszos-foltos cseppes lenne meg lazúrkő. Vannak amik nem is ásványok, mint a napkő, azt nem értem miért hoztak, de mindegy is. Milyen ásványokkal találkoztál eddig? Az achátokat meg kell nézni meg az ametisztet, azt tuti imádni fogod te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindent? Engem is?
Nem teszi egyszerűvé a napom, mit ne mondjak. Rendesen annyit ráncolom ma az arcom, hogy még a végén el kéne gondolkozzak a botoxon! De mindig eszembe jut a szerencsés genetikám, hogy akkor sem lenne rá szükségem ha öregebb lennék, pont elég szép vagyok. És anyukám se néz ki többnek, mint 22, pedig. Nem illik megmondani a korát, így maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb bátyám idősebbnek néz ki mint anyukánk. A nagynéném is csinos és fiatalos, ez valami plusz boszorkányság lesz, tudom én. Szóval csak szépen mosolygok itt rá, mikor már a kezei rajtam vannak, nem a vicceit csavargatja keresztezve a mellkasára velük. Még mozgok is kicsit tekeregve, hogy szépen elhelyezkedjek de kicsit megzavar a viccein túl az allergia kérdésköre. Mindig érzem, hogy van még valami a dolgok mögött, és ilyenkor igazam is szokott lenni, de most nagyon leköt a saját nyomorom így nem mentem bele.
- De, pont olyan lelkes vagyok, mintha be kéne mennem mosogatni egy étterembe a friss manikűrömmel - forgattam is meg a szemeim ismét. Lassan annyit csinálom külön olimpiai tornaszámot kéne kapnom hozzá. Az aranyéremnek bérelt helye lenne. Az én megmozdulásomnak még hangja is van, nem csak esztétikai értéke.
- Sport - nevettem fel hangosan, azt hiszem még véletlenül olyan fura hang is kijött a számon amire csak még jobban kellett nevetnem. Jaj, ez fáj, Gabe fáj amit teszel. De szeretem. De fáj. - Milyen papírra gondolsz? Ehhez gondolom kell valami normális indok, nem? Nem értek hozzá, de én bárhol aláírom!
Eléggé elgondolkodtam, de be kell látnom, hogy nem értek ehhez, sosem volt közöm hozzá és még csak nem is érdeklődtem ezekről, így a papírok asztala nem elém való. Sajnos eddig terjedtem. Ellenben a táskával, aminél széles vigyorral állt meg a kezem a tarkója cirógatásában és kicsit a hajába túrva hajoltam közelebb. Előbb csak bele voltam hajolva az aurájába, majd előbb egy puszit adtam a szája sarkába, aztán rendesen megcsókoltam.
- Csak mond újra, hogy táskát veszünk és nem megyünk ma már sehova - nevettem is fel mielőtt teljesen a száján felejtettem volna magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Erre nem lehet tartani valakit, mint mások a takarító nénit? - néztem rá teljesen értetlenül állva a személyzet hiánya előtt. Nem, tisztázzuk le, hogy sosem voltam olyan gyerek, akit kiszolgáltak. Csúsztam és másztam, Bubuval mindig be kellett segíteni, takarítani a szobánk, mosogatni, meg minden. A konyha mondjuk nem lett a terepem, de ettől még én megértem, akikhez nem az anyukájuk, hanem más áll be és dolgozik. Az anyukáknak is kell a pihenés, meg bárkinek. Én igazából féltem is magamtól a helyeket, ezért sem állok neki semminek. Vagy megoldja valaki, vagy... vagy majd.
- NEM TUDOM - duh. Nem kiabáltam, csak olyan kicsit erőteljes voltam kétségbeesetten meredve magam elé. Csak édeset, valamit. Nem is tudom mi a kínálat, minden csalódás lenne, ha előre elképzelném mit akarok és nem lehet. Ez nem működik így, már túl sok pofont kaptam táskáktól és cipőktől. A legnagyobb szívfájdalmaim. - Felvegyem én? Uh, add ide, majd jól megbeszélgetem én a Bencével, merre van a Hold meg London - bólogattam is nagyokat önegyetértésben, hogy még a kezem is kitárjam felé mozgatva az ujjacskáim. Persze értettem volna ha nem adja, de ha igen, magamhoz veszem. Ezen nem múlik, tök jól elbeszélgetek bárkivel, bármiről.
- Rééészlet - vigyorogtam szélesen kicsit közelebb húzódva, aztán abbahagytam a felé való nagyon mosolygást és inkább magunk elé néztem. - Neki - néztem hunyorogva, aztán nagy fenntartással el is fordult tőlünk. Nem szeretem a néniket, főleg az ilyen nem túl nénikorúakat, akik megkérdezik, miért hozott el a bátyám; nagybátyám; édesapám csak úgy. Duh. Uuuundorííítóak. A doritótól bocsánatot kéne kérjenek, hogy egy szóban vannak velük.
- Akkor kövesd a lila színt, arra taperolunk elsőre, a kékhez majd jövünk, az úgyis erre van a kijárat felé, bele fog férni. A borostyán egész csinos, babáknál használják mostanában. Azaz ottani ékszernek, de nem hiszem, hogy túl okos rájuk tenni. Meg is fulladhat - néztem értetlenül magam elé még hadonásztam is beszéd közben, de már egész gyorsan be is értem a lila pultot. - Látod ott azt? Az az egyik kedvencem. Ametiszt, tökre stresszoldó, lehet kéne az irodádba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nagyon-nagyon reméltem, hogy jól felelsz - néztem is rá szigorúan, és próbáltam úgy is tenni, mint aki ezt tudta és hitte is, hogy így lesz. Akkor is, ha néha én is megingok, mint más a létra tetején. Én szeretnék neki mindent elhinni, örökre és tovább, és eddig is így álltam hozzá. Már egészen elfelejtettem mennyiszer hazudták le a csillagokat. Ő sosem mondta hogy hoz egyet, vagy mást tenne, de tett eleget ahelyett is. Nincs okom kételkedni szerintem.
- És bele lehet írni az önéletrajzomba, ha egyszer lenne, hogy tökre sportoltam? Hát ez milyen zsír már. De akkor valami szexi sportot találj ám! Szerinted a rúdtánc elfogadható? Azt beszéltük már a lányokkal, hogy elkezdhetnénk. Meg volt még valami, de most nem jut eszembe - meséltem el, ahogy az államon doboltam az ujjaimmal aprókat nagy gondolkodva. Hiába ráncoltam az arcom, sehogy nem jutott eszembe, mi is volt, de azt hiszem ez nem is olyan fontos. Értettem az igyekezetet és jobban is örültem neki, mint azt bárki hinné. A hálám sem kétséges. Vissza is tettem rá jól mindkét kezem, majd csak riszáltam kicsit nagy büszkén, hogy ő is tudja, milyen sokra vagyok képes. Főleg ha ki kell magam húzni dolgok alól. Jó vagyok ebben. Nagyon.
- Csak - ciccegtem fel, ahogy közelebb hajolva a szám az övére tapasztottam, de nem csak a kislányosan ügyes puszimat kapta, hanem elvettem azt, ami igenis nekem jár. Azt a csókot, amit ritkán sajnál, és reméltem most sem teszi. - Lehet a ruhatár előtt ideje lennem jobban körülnézni itthon, a tetkóid sem ártana újraszámolnom. Mindenhol - vigyorogtam rá kissé elhajolva tőle a kezem meg előbb a tarkóját cirógatta pár pillanatig, aztán elemelve tettem rá a mancsaim és az oldalain csúsztak végig a tenyereim.
- Rossz vagy, kínzóan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem a világon senki sem szent, azok a lányok sem, akik ha klasszikusan nézzük is, ártatlanok. Vagy van egy gyűrűjük, amire ráfoghatják minden kételkedésük, félelmük és szülői vagy társadalmi nyomásuk. Nem vagyok buta, pontosan ismerem és látom ezt, egyszerűen szerencsére nekem ez kimaradt. Nyilván az én múltam sem kéne büszkeség legyen, lehet nem mindent kellett volna így csinálni, de nem bánom, hogy mire eltaláltam Gabehez tudtam, hogy merre van az arra, és tudtam, hogy mit keressek, aminél semerre nincs tovább, mert így tökéletes. Emberileg is szeretem azt,amilyen, ez nem csak kémia. És én azt hittem múlt hétig, a környezetemben mindenki ilyen. Aztán hirtelen eltűnt Gin, én meg lestem, mit néztem be. Azt hiszem semmit és közben mindent.
- Én nem ítéllek el, nekem is vannak fura baleseteim - néztem el grimaszolva magam mellé, majd vissza rá. Van aminél ma sem értem magam, már a próbálkozási kísérletem sem. Nyeltem is egy nagyobbat a sztorira, mert ahogy összeraktam éreztem vele, helyette vagy ahogy tetszik azt a görcsös rosszat a gyomromban. Nem cserélnék vele.
- Miii, dehogy, nem így értettem - nyúltam is a keze felé először, hogy elhúzhassam az arca elől és lásson belőlem valamit, aztán csak feltehénkedtem a székre meg kicsit a pultra, hogy átölelhessem a holland csajszit, mert ez nem úgy működik, hogy csak nézek ki a fejemből és hagyom ennyiben. - Shh, nincs baj, nézz ide. Sok dolgot reagálnak...unk, néha én is túl. Nem szeretünk nem tudni és azt se, ha valami, amit szeretünk olyan rosszul áll. Azt látták, hogy Igor van és eltűntél. Mérgesek, mert azt hitték olyan lány vagy, mint az elhagyósok - mondtam el nagy sóhajjal, de ez egészen más. Egy ilyennel, főleg, hogy ez aztán tényleg nem olyan, amit Ginny akart volna, egész más a fekvése. Igazából nem tudom mit tennék a helyében, hogy reagálnék. Talán most kéne hálát adnom, hogy sosem voltam vagy lehettem hasonló esetben a helyében. Van, hogy valami pozitív lesz hirtelen.
- Sajnálom, nagyon sajnálom ami történt - szorítottam meg még egyszer szomorúan hajolva hozzá közel és megsimogatva a hátát. Nem azért kérdezgettem, hogy ennyire megbolygassak mindent.