36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes hozzászólása (287 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 11:55 Ugrás a poszthoz

őket hívjuk önkéntesnek?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 11:57 Ugrás a poszthoz

érdekes ez a kungfu dolog 🤔😄

mekkorának kell hozzá lenni?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 12:00 Ugrás a poszthoz

most kizártál? 😞
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 12:47 Ugrás a poszthoz

attól függ, mik az előnyei annak, ha baba az ember? Jár kiszolgálás? Figyelik a kívánságaim?*-* Büntetlenül tehetek bármit?*-*
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 15:33 Ugrás a poszthoz

Liam Laoiseach - 2018.07.25. 14:01
De akkor legyél szives legalább négyszer felébredni éjszaka, pelusba végezni a dolgokat, pépes kajával s tejjel táplálkozni, amiket utána a kedves szülők vállára hánysz, és egy pici bölcsőben aludni.

De a pozitívum az, hogyha a mosoly leghalványabb jele feltűnik az arcodon, minden felnőtt elájul a gyönyörűségtől, vagy ha cukin alszol, vagy ha egyáltalán létezel, és a te alvási-evési-szarási rituáléid körül forog a világ.

Oké, meggyőztél, én is újra kisbaba akarok lenni Cheesy


Még érvelnem se kellett, azt hiszem született feleség tehetség vagyok Grin
Különben a pelenkadolgon túl tökre teljesíthetőnek látom :|
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 18:01 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A szájacskám elhagyta egy meglepődött „ó” szócska, de ettől még csak legyintettem az egészre, kínosnak kéne legyen, ugye? Nem volt az, szerintem egyáltalán nem lényeges ma már, hogy valaki erre asszociál-e vagy másra. Sőt, igazság szerint engem nem hibáztathat senki! 16 vagyok, szeretek élni és élvezni is azt. Ez meg finom, vagy kevésbé jó dolgokkal is együtt jár. Mondjuk nekem a mojito nem a kedvencem, de mindenkinek lelke rajta.
- Az olyan nyugalmas, meg derűs is, ha az égre gondolunk, nem tudom. Csak ez ugrott be, mikor megláttalak - vontam meg vidáman a vállam, ahogy egy dobozt kissé a pult alá rugdostam, nem kell az már nekünk, így jó lesz ott. Közben igyekeztem megállni, hogy az ismét lefolpakkozott oldalamat vakargassam. Dávid azt nem mondta, hogy olyan lesz a tetkó, mint mikor leégek és le akarom tépni a bőröm mert ég és viszket. Kaptam rá kenőcsöt mondjuk, de ilyenre már nem volt reggel időm. Azért a szitakötőcske jól elvan ott oldalt, amúgy is takargatja a felsőm még éppen.
- Áh, értem, hidd el, elmúlik. Mikor én kezdtem itt is mindenki fura volt meg zizi és azt se tudtam, hogyan fogjak neki - meséltem nevetve, pedig nekem nem szoktak gondjaim lenni. Szeretem az embereket és ismerkedni is. - Ezekkel a szülőkkel csak a baj van, nekem nem kell bemutatni.
Persze igyekeztem viccesen előadni, de komolyan nekem leginkább a gondom volt a helyzeteimmel néha. Mint apa munkája vagy éppen anya új dolgai. Mindkettő valami mást keres, mint eddig csinált és szerintem ez nagyon nem jó, értem én, hogy felejtés meg hurrdurr, de akkor sem ők, én mondom. Ha külön is élnek sem.
- Valóban… Helóka - köszöntem én is, de mikor megnézve engem elfintorodott a lány inkább csak sóhajtva a citromszelésbe felejtkeztem. A szemem forgatása legalább most elmaradt, nem én tehetek róla, hogy ők a csúnyább és színtelenebb létet választották! Aztán arra figyelgettem, mit is csinál Laura - milyen vicces, hogy ez a neve, Dávid ki fog röhögni.
- Na, látod, megy ez, én is az előbb. Ami ilyen plusz nyugodtan tedd el, az teljesen saját. A bevétel után meg majd megkapjuk a napidíjat is - mondtam neki, mert ezt már tudtam, nem elsőre csináltam és igazából szerintem nem is utoljára, elég jó dolog. - Nem, sőt, elég menő, eszembe nem jutott volna - mondtam neki kicsit elgondolkodva, mondjuk az se, hogy fekete lötyit adjak ki, de ugye kinek s mi.
- Gyümölcslevet azt nem, de kaptunk ilyen ízesítőt, cukorpótló vagy mi, annak, akinek nem kell vagy nem szabad a cukrot, a szélső kancsó, aminek kék pöttyös mintája van, abban már olyat csináltam - mutattam is az italra, hogy aztán elkezdjem kipréselgetni a citromokat és két kiürült nagy dobozt magunk mögé húztam meg is paskolva. - Csüccs. Sokan szoktak lenni olyan négy körül, akkor van vége a hivatali munkaidőnek és erre mennek haza. Limonádét? Először, de februárban fánkot árultam, mikor nem volt olyan rossz idő, tudod, farsang… meg teát és kakaót is.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 11:14 Ugrás a poszthoz

Szernyusztok*-*
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 13:49 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Igaz, arra is illik, de az többet háborog, mint az ég - legalábbis én így láttam, azt meg nem szeretem, alapvetően az a szürke, keserű idő is tök nyomasztó. Olyankor egész álló nap aludnék vagy nincs erőm bármit csinálni. Legutóbb is csak bementem z órákra, majd a délutánt átaludtam… a tesóm ágyában. Dávid nem is örült ennek, de az enyémről el kellett volna pakolni, ahhoz energia kell!
- Repülés? Csak simán, vagy téged is elrabolt a kviddics? - érdeklődtem vidáman, hogy aztán a dolgom is végezgessem közben a figyelmem elterelve a saját nyomoromról. A vakarózás minden, csak nem jó, igyekeztem is figyelmen kívül hagyni. Mondjuk, ha nagyon akarnék, találnék mást is, amiről éppen jó lenne letennem, de az egész életemben eddig nem volt példa rá, hogy ne maradt volna mégis a fejemben. Legyen tevékenység, tárgy, ötlet vagy személy ennek a tárgya.
- Jaj, nem igazán barátkoznak vele? Az enyémek se százasok, lehet ez valami követelmény, bár őnáluk ez nem volt gond. Apa itt is dolgozik a faluban, anya meg… ő ilyen utazgatós mostanság - vontam meg a vállam egyszerűen. Ment és élte az álmát, amit nagyon jól tett, korábban velünk, most egyedül élt a galériájának meg a művészetszerelmének, talán jót is tesz neki, ki tudja. Az aranytojást tojó tyúk elképzelésre azért elnevettem magam. - Nem másabb szerintem, vagyis én ebbe születtem, de én szeretem a muglikat meg a dolgaikat, van egy rakás jó dolog, amitől nem azt érzem, hogy megragadtunk a középkorban, mert lássuk be - mutattam körbe, hogy végül a fejemmel a kastélyra bökjek. Nem éppen olyan intézmény volt, amit a muglik nagyon engednének működni. Abban sem voltam biztos, hogy a vízvezetékek léteznek… vagy bármi.
- Úgy néztek ki, mint akik mennek ártatlan, pici kutyusokat áldozni… brrr… bizarr - borsódzott a bőröm ahogy összehúztam magam. Megesik, hogy ítélkezem, de azt is ki kell belőlem hozni és nekik sikerült a kisugárzásukkal, amik még a citromkarikát is elfonnyasztották a pulton. Mert mondom én, az bizony ők voltak! - Fogalmam sincs mi a neve, nekem is reggel mutatták, hogy van és hogyan kell használni. De tuti furi íze van, kóstolni még nem kóstoltam - mert én szeretem a cukrot. A hasam mérete néha árulkodik is róla mennyire, de legalább ettől még formában vagyok.
Közben egy újabb kancsót sikerült a kellő mennyiségű citrommal megtölteni így elkevertem a cukorral majd beledobáltam a gyümölcskarikákat és kockákat, éppen melyiket és milyenre vágtam. Csak a víz hiányzott.
- Igen, bár ahhoz már legalább 17 évesnek kell lenni, mert nem csak gyerekverziók vannak, és azt mi nem árulhatnánk, de csináltak ilyeneket is - bólogattam nagyokat. Ugyan nem voltunk villámok, de csak ketten jöttek, akiket gyorsan ki is szolgáltam egy kék epressel és egy fahéjas-narancsos piros itallal. Csak aztán csüccsentem a felállított papírdobozra kicsit nyújtózkodva.
- Hm? Ja… hát igen, minden oké, csak kicsit… olyan irritálció… mittudomén - javítottam, mert a szót nem sikerült kimondani - de pár nap és elmúlik. Van egy tetkóm, elég friss és az.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 22:59 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


A nem vagyok olyan önjelzőre felkúszott a szemöldököm és még rá is néztem, hogy most akkor mi? Nincs olyan lány, aki ne lenne ilyen. Na jó, talán Bogna, de ott más gondok is vannak, én mondom. De bárki más mondja tuti tagadja, vagy éppen nem úgy áll az élete, vagy esetleg igyekszik mindezt leplezni. De most rendes voltam és aranyos, ezért nagy mélységekig nem is firtattam ezt. Inkább fogtam az almám és átesve a bemutatkozáson neki is kezdtem.
A nevem nem mindig jelentett jót, volt, hogy a tesóim miatt néztek furán, olyan is, hogy apa miatt, és nekem is akadt vaj a fülem mögött, de ez talán így természetes. Nincs olyan család, ami valamitől nem fura, igazából a lány neve is olyan... mint mikor tudod, hogy már láttál valamit, csak nem tudod hol. De hangzásra, mindenesetre el is engedtem a fülem mellett és a gondolatokat a fejemből. Pláne mikor a filmes dolgot előhozta, ahogy én a különböző standokat vizslattam. Aztán sikerült a falatot lenyelni is, mielőtt megint belekezdtem volna.
- Nem nehéz, mondjuk én gyakoroltam eleget. Kosarazni nem tudok, mindig furán pattan a labda, de görkorizni igen és deszkáztam is már - meséltem büszkén, úgy, hogy a végére el is nevettem magamat. Előttem volt, ahogy elsőre tanyáltam el, meg az is, akitől ezt... is... megtanultam. Bírtam a srácot, tetszett, hogy vicces volt és nem csöpögött a nyáltól.
- De nem maradtál ki semmiből, hidd el - legyintettem is le - engem is van egy csomó dolog, amire a tesóm utólag tanított meg. Meg szerintem lesz is még - újságoltam el egy nagy vigyorral, majd újra az almámba haraptam integetve két lánynak, akiket jól ismertem már, mert az évfolyamtársaim. Úgy láttam sietnek, meg nekem is volt társaságom, így ezt el is engedtem.
- Isteni dinnyepálcák vannak ott, jobbra, szereted?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 29. 14:22 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Eléggé aranyos volt a lány, ahogy kifejtette ezt a vihardolgot. Én nem tudom miben voltam utoljára ennyire határozott elképzeléssel. Hiába érdekelnek a szép és tényleg lefestve akár képen akár szóban mesésnek tűnőek, nem mindig jött ez elő belőlem. Kicsit gyorsabb voltam, mint az életem. Olyan voltam, mint egy XP-n gépelő gyorsíró. Az XP az élet én meg a betűk, már lég 15 karakterrel előrébb voltam, mint a valóság. Kicsit néha leülhetnék talán.
- Áh, ez érthető. Szerintem elég menő dolog, én mondjuk tök utálom a buszozást, ahhoz képest mennyivel felszabadultabb és… kevésbé nyomorgó meg szagos mondjuk hoppanálni vagy repülni - közöltem igencsak lelkesen, de aztán a végére érve elém is kúszott a mugli közlekedés minden hátránya és egy kis fintor is kiült rám. Undi az egész. Izzadt emberek heringpartija, nem nekem találták ezt sem ki.
Közben viszonylag gyorsan készült az ital is a kezeim alatt, de még éppen fél szemmel volt időm felnézni a srácra, aki igen szépen mosolygott Laurára, még oldalba is böktem lazán a lányt vigyorogva, hogy aztán a citromkarikákba felejtkeztessem magam. Én aztán nem láttam semmit! Majd csak négyszemközt dereng utólag. Én jó barátnő szoktam lenni, akkor is, ha csak frissen megismert lánykákról van szó.
- Szerintem eléggé csinosnak tartott abból a borravalóból és mosolyból ítélve - jegyeztem meg kicsit nevetgélve is a dolgon, ahogy megint négy fül között voltunk a kis minipultban. Ami a családját illeti érdekes volt, bár az enyém mellett én senkiét nem mondanám nem olyannak. Mindenkié máshogy alakul, tuti nincs két egyforma se, én azért hajtottam volna inkább kicsit buggyant, de teljes bandára. De így alakult.
- Kicsit túlpörögték a dolgot, de legalább ők is boldogok ettől. Vannak, akiket kitagadnak érte… vallási okokból például. Van egy évfolyamtársam, akit a szülei szerint megszállt az ördög, azért tud ilyeneket - legyintettem is mert nem akartam tovább ragozni. Az ilyen szülőknek kórházban lenne a helye, mert valami nem klappol odafent. Velem se, de nálam inkább a tetkóm miatt, amire fény derült még így is. Nem titkoltam, csak nem is reklámoztam, így volt nyert a szitu általában.
- Igen, éget meg mint mikor tudod leégsz és hámlik - húztam el a szám, mert elég undin hangzik, de mindenkivel megesik általában. - Nekem se volt eddig, ez az első, ezt kaptam a tesómtól szülinapomra, ő csinálta - meséltem büszkén, hogy aztán nagy szemekkel figyeljem, mit is művel. Nem igen értettem hirtelen a kis bűvészkedését, de amíg csinálta, egy kedves néninek összedobtam egy klasszikus limonádét, amit meghálált borravaló helyett pár kedves szóval, aztán már ment is a dolgára. Nem mindenki teheti meg, hogy ad, de egy kérem és egy köszönöm sokat dob a dolgok, és az idősebbek ezt legalább ismerik.
- Ó, ez… csinoska, igen, úgy nézem - felvettem közben, elég aranyos dolog volt ez tőle. Nem mellesleg tudom milyen ilyeneket gyártani. Bár én nem a kövek miatt, hanem amúgy gyártok ékszereket. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyenekre jók. Vannak még ilyen trükkök?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 30. 15:05 Ugrás a poszthoz

DENIIIIIS
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 30. 15:45 Ugrás a poszthoz

olyan ize vagy, nekem nem örülsz csak. magadnak :c
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 30. 23:08 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Görkorizni vagy deszkázni? - kérdeztem vissza szinte szünetet se hagyva a kijelentése után. Nem gyorsan lecsapós volt a téma, csak általában idejekorán lelkes tudok lenni dologban, néha aztán elfogyok a végére, de ezt majd kihagyom az ilyen önéletrajzos helyekről. Ha kérdeznék, tökre kitartó vagyok, addig biztosan még van elég sajtburger. Utána kevésbé. Persze ez nem mindig az emberek miatt történt, néha csak úgy a dolgokat unom el, mert nem elég érdekesek. Szomorú ez.
- Igen, csípem, hogy ilyen sokoldalú tud lenni meg szeretek is vele lenni. Tetoválásokat csinál, van egy saját szalonja! Ez tök király, meg úgy minden - mondtam el is nevetve magam. Eléggé büszke voltam arra, hogy bárhogy is legyen a családunk vagy mi, ő már ilyenekig jutott. Én még abban sem vagyok biztos, holnap milyen színű ruhát szeretnék felvenni és szerintem sosem leszek. Talán nekem nem az van megírva, mint neki, hogy valami nagy dolgot csináljak magamtól. Nem szeretek egyedül lenni a világban. Ezért is örülök, hogy tavaly óta megint a suliba jár és itt van velem. - Neked nincs tesód? Az furi lehet, vagyis gondolom, nekem kettő is van, bár csak Dáviddal vagyunk ennyire nagyon el. A nagytesónk más, ő komolyabb meg már saját élete van - vontam meg a vállam, hogy aztán a dinnyés pálcákra lelkesedve neki is induljak. Nekem persze azonnal kellett volna minden is, nincs ebben semmi meglepő, majdnem átestem egy pár éves kisfiún is, szóval nagy szisszenéssel néztem rá bűnbánóan meg reméltem rendben van.
- Nem vagyok ám mindig buldózer - mondtam kicsit Elizának is, majd párat fordultam az iramodó tömegben és két lépéssel le is maradtam, de megvárt. - Mint a tesómnak vagy amit ő csinált? Mondjuk egyik sem. De egyelőre, szeretnék, és azt ígérte meg is csinálja a szülinapomon. Nagyon várom már. Érdekelnek a tetkók?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 31. 22:06 Ugrás a poszthoz

Szernyusz Off-élet*-*
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 31. 22:12 Ugrás a poszthoz

Te is meglepődtél, hogy válaszolnak? Shocked
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 31. 22:17 Ugrás a poszthoz

Azt látom Grin (Amúgy úgy tetszik a neved vagy úgy imádom a kutyákat XD de egyből Vesztinek olvastalak)
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 31. 22:21 Ugrás a poszthoz

Ó, én Kaaaaai Grin
Szia Máté Pirul
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 31. 22:26 Ugrás a poszthoz

Ez kicsit olyan valóságshows volt, Kai XD Vagy túlélőshows, nem tudom eldönteni :|
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 15:52 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Miután felmerült a család kérdés, bennem az már kétséget sem vont maga után, hogy akkor tök jól ismer minden nyomorúságot ott, amit én is. Legyen szó a buszos heringpartiról, a vonatkésések csodáiról vagy éppen egy balatoni vízibiciklizésről. Jó, nyilván az nem fő közlekedési eszköz, de én oda meg vissza vagyok a minicsuszikért a hátán. Én minden percét ki szoktam egy bérlésnek használni. Annyira, hogy egyszer még a bikinim is elhagytam, márhogy a felső részét, szóval Dávid okossága nyomán - meg mert ez volt csak a bicón - fogta a nagy, szürke ragasztószalagot meg két valami szórólapot adott, fogjam magamhoz és körbetekert. Az egy elég menő, és levenni igen fájdalmas összeállítás volt. De igen egyedi!
- Ó, de fura. Vagyis én is kis helyről jövök, de sokat jártam be Pestre tesómmal is, meg később egyedül is. A hopp meg - vontam kicsit a vállamon - attól függ. Ha a poros-kandallósra gondolsz, akkor nem ajánlom, hogy nagyon beebédelj előtte. A másikhoz meg ha jól tudom 17 évesnek már lenni kell, addig csak mással csinálhatod. az is elég gyomormocorgató, de a legrosszabb a zsupszkulcs. Az hirtelen és nagyon megkavar. Van egy ismerősöm, aki majdnem úgy, ahogy volt bele akart pusztulni. - Csak forgott és forgott szerencsétlen a földön, miután kitette három napra visszamenőleg minden étkezését. Én meg röhögtem rajta és csapkodtam mint egy hattyú, mikor meregeti a szárnyait.
- Ühhüm, bizony - nagy vigyorral bólogattam, mert ezeknek a jeleknek a leolvasásában elég jó voltam. Nem véletlen stalkoltam a tesóm se annyit, mikor lányokkal beszélget, bár voltak, akik nem érdemelték meg azt a nézését.
- Hát, nem cserélnék egyikőtökkel se, magammal se néha - mondtam el is nevetve magam kicsit. A kitagadás kérdését szerintem mindenki máshogy látja, volt aki örült, olyan is, aki nem szerette, sőt, egyenesen rosszul volt a helyzettől. Én nem tudom, most is kicsit kirekesztődtem úgy éreztem. Legutóbb is mikor apát akartam meglátogatni, bent sem volt az irodában, anya lerázott, ha nem is teljesen szándékosan, de valami galériatúra miatt az új ismerősével én meg nem akartam zavarni. Most még Dávid nyakán se akartam annyira lógni, talán később.
- Hát, kiiicsit fájt, igen. De én kértem, szerettem volna, ő meg támogatott és segített - mert így is történt. Nem biztos, hogy testileg fel voltam erre készülve, de nem ez volt az első dolog az életemben, amin csak túl akartam esni és kész. De nem ment könnyen. Végül azonban minden könnycsepp megérte. Közben jöttek a törpék, én meg kiálltam a pult mellől, és leguggoltam hozzájuk, az egyikük éppen számolgatta a sarlóit. Én fogtam és eltetetettem a zsebébe és eltártam a karjaim, hogy öleljen meg. Tök cuki kisfiú volt. Aztán bedobtam az árat a borravalómból. Ő boldog én is az vagyok.
- Egy szitakötő van itt, oldalt - húztam picit feljebb az amúgy se nagy felsőm, hogy megmutassam az áttetsző fólián át, ami rám volt ragasztva körbe. Már nem volt piros a bőr, sőt, kívülről nem is tűnt frissnek, de én nem mertem most se leszedni, pedig már egy hetes! Majd leszedeti ma, ha találkozunk Dávid.
- Ezek elég jól hangzanak. Te hol jutsz ezekhez? Ékszernek tényleg nem utolsóak. Foglalkozok ilyennel és értek ehhez egy kicsit. Mármint az ékszerekhez - jegyeztem meg mosolyogva, ahogy forgattam párat a karomon lévő kis összeállításon. Talán még új ötletek is bekúsztak hirtelen a fejembe, ami jó dolog.
- Van, kaptam is egy ilyen gyógynövényes kenőcsöt, minden este meg reggel kell bedörzsölni, már nem sokáig lesz baj vele - legyintettem is, ahogy kitöltöttem pár pohárkát előre, hogy csak színezzük meg ízesítsük, ha megint jönne egy kisebb csapat.
- Szoooktak, mindkettő. Bár a közös nagy izék uncsik, tudod évnyitó meg záró, nem sok van benne. De a végzős bálok, a karácsonyi murival, vagy nyáron, na, azok adják. Meg ha már jó vagy surranásban, a megújult Pubban itt a faluban, is szoktak elég jók lenni. Az ilyen furi iszákos bácsik a Csárdába járnak, tőlük se kell félni.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 18:38 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- Most Mártikáról, vagy a kávéjáról beszélünk? Előbbi talán picit nagyobb pofon - hunyorítottam az ujjaimmal elég minit mutogatva, hogy aztán megköszörüljem a torkom. Még csak bele se akartam gondolni, egyik szülőmnél se, hogy valakit összeszedjenek. Nem még ilyeneket. Se nem szép, se nem okos, se nem... hát igazából azt sokáig tudnám sorolni milyen nem ez a nő. Nem igazán akad pozitívumom. A kávéról kevésbé tudok nyilatkozni, én nem pont azért ittam, mikor ittam, amiért mások. Nem is vagyok oda ilyenekért, tökre van még húsz jó évem, mielőtt rászorulnék.
- Fogalmad sincs, hogy ebben mennyire egyetértünk - közöltem még eléggé becsücsörítve és bólogatva is. Leginkább a bátyám szokta csak osztani a véleményem dolgokban, így fura volt. Aztán undort tükröző girmaszolásba fogtam össze is húzva magam az asztalon csücsülve és oldalra kitartva a kacsóm még hessegettem is a levegőben, mintha attól ez elmúlna. - Fúj, ez undorítóan hangzik. Láttad te már azt a nőt közelről? Meg eleve... csak nem! - Se belegondolni, se elképzelni nem akartam, így gyorsan kerestem a fejemben. Pokémon rész után, a ding hangját, Drakulát a tetőn, de ez inkább szomorú. Aztán a Cápamese poénjait és helyre is állt a lelki békém végre.
- Ah, ne aggódj, ez jó lesz nekem - téptem fel a pici zacsit, aztán hátrahajtva a fejem egy az egyben a tátott számba öntöttem a cukrot, majd vigyorogva szopogattam el a kristályokat és nyeltem le végül. Igen, sosem voltam elég illendő és hogy mondják azt... olyan lány, akire büszkék? Talán. Nem érdekelt, szeretem ezt így, annak ellenére is, hogy kicsit sem esett jól, amit hallok. Felszaladtak a szemöldökeim a hajam vonaláig szinte, minden ránc az arcomra fagyott és még a szemem is csak úgy rajta maradt.
- Tudod... tudod. Sok dolgot szóltak már le rajtam. A ruhám, a hajam, a fenekem és a cicim méretét, vagy éppen a szemeim, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl nem olyan, mi ez. Nem beszélve a magasságomról vagy a csúnya beszédről, amit néha produkálok de ez... - pattantam le az asztalról, hogy összefonjam magam előtt a kezem, már majdnem vérig sértve. - Azt még sosem mondták nekem hogy fizetős lány lennék. Nem is vagyok. Ajándék volt, a szülinapomra, ha már az egész egy rakás szar, amiért még a családom sincs egyben - közöltem kicsit sipákolóan a végét, majd szemben vele megálltam.
- Tudod, ha nem lenne ilyen cuki pofid, most kapnál egy pofont is - aztán el is sétáltam mellette inkább az egyik polchoz, ahol végigtaperoltam pár könyvet, hullámokban, hogy a por véletlenül se egyenletesen törlődjön le. Mondjuk lehet inkább az kellett volna az indok legyen, hogy Eriknek nem kéne problémát csinálni. Mondjuk ennél is többet, Mártika szerintem hatalmas.
- Mi érdekes ebben? - kérdeztem rá megfordulva, aztán kicsit kevésbé ingerülten az iménti feltételezésétől visszamentem az asztalhoz és vissza is ültem rá. A fenekem nyoma még ott is meglátszott. Nem túl tiszta ez a hely.
- Takarító vagy? Nekik minek iroda? És bár nem érdemled meg.... amúgy. Stella vagyok. Wittner Stella, és szeretek beszélgetni.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 20:49 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 2. 13:59 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Hatalmas hévvel hagytam el az igazgatóit, mert siettem, bár a késésnek akkora nyomait nem mutattam, csak az elképzeléseimhez nem klappolt a nap eddig. Még jó, hogy nem máshova mentem, hogy néztem volna ki és hogyan száradok meg? Nem is fontos, előbb a kisfiú, majd a lelkes Tánya-követés is kivette az energiáim, szóval nagyot kellett szusszannom, mikor becsusszantam mellé.
- Naaaa, ugyan már! Ó, tééényleg? - hangzott kicsit lelkesebben a kelleténél a kérdésem. Nem saccoltam nagy kort neki, sőt, szerintem pontosan a tesóm korát üti, maximum 1-2 évvel térhet el. - Nem, tudod a péntek még arra van, hogy összeszedjük a pénzt, amit majd szombaton elbulizhatunk. Majd holnap megyek egyébként - meséltem vidáman. A randi az más, ott jó esetben, és ha nem olyan paraszt az illető, mint az első pasim volt, akkor nem Tányának kell fizetni. Ha mégis, ő azért többet keres, hogy kihagyhasson egy pénteki melónapot, ez egészen tuti.
Mikor a váltás érkezett, csendesen félre is álltam, hagytam őket gyorsan infót cserélni, hogy aztán mikor szabad volt a terep hatalmas vigyorral lépjek be a kis lurkókhoz. Volt, akit már ismertem és egyből meg is örültünk egymásnak. Még ölelés is járt, olyan nagy és csoportos, mert egyszerre két kislány is odajött.
- Sziasztok - integettem be végül, aztán a táskám tartalmát nemes egyszerűséggel az egyik fő asztalra borítottam. A gyerekek nevetni kezdtek, amitől nekem is azt kellett. - Akivel még nem találkoztam, nem kell félni, nincs sok szabály. Ha leültök kettesével az asztalokhoz tálban megkapjátok a hozzávalókat és ékszereket fogunk csinálni. Szívesen segítek is - mondtam még, hogy aztán szétszedjem a papírtálkáim és beléjük pakoljak mindent, majd a szőke lányra figyeltem még rendezkedtek.
- De komolyan, hogy lehetsz egyedül. Fiatal, csinos lány vagy. Milyen férfiakra buksz, hogy nem lelnek rád? - A kérdésre kapható válasz pedig mindenképpen győzelem.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. augusztus 2. 14:36
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 2. 15:03 Ugrás a poszthoz

Cseeeendvan.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 3. 11:45 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Pedig! - csattantam is fel egyből, ahogy a nem stílusa és a trükkök felmerültek. Bizony, a görkoriban is hatalmas lehetőségek vannak. Azzal előbb tudtam ugrásokat meg mondjuk fél lábon forogni, mint egy deszkaátfordulós felugrást. Persze ez nem jelent olyan sokat, hiszen én mindig is egy kicsit máshogy nevelkedtem, vagy leginkább sehogy. Szerettem mindent, amit láttam kipróbálni. Mindegy volt hogy TV-ben vagy máshol bukkantam rá. - Mindkettővel, szívesen mutatok is majd egyszer, ha komolyan gondolod - ígértem meg két almaharapás között, hogy aztán békésen falatozzak nézelődés közben.
Sokakkal ellentétben én érdeklődő szoktam lenni, de nem csak felszínesen. Amikor egy személlyel beszélgetek én nem túl akarok csak esni rajta, hanem akkor már szeretem tudni, mi a helyzet vele. Mondjuk nem-e sorozatgyilkos, vagy olyan, aki utálja a meséket és a Pokemont. Egy súlyozású a dolog, bizony.
- Reméled? Nem ismered valamelyik szülőd? - kérdeztem rá, nem mintha ez tapintatos dolog lenne. Engem nem igen szokott az érdekelni, de legalább jobban nem mentem bele, ez haladás már. A kérdésére aztán bólogattam párat. - Persze, együtt is lakunk. Úgy a 365 napból 366 napot - nevettem el magam, mert az utóbbi időben tényleg az volt a helyzet, hogy ha ő nem volt az eridonban, akkor én sem és inkább Pesten aludtam nála. Nem volt kedvem se anyánál se apánál lenni, ha hívtak volna sem. Szerettem ezt így meg jó is volt, hogy valami nem tűnt el. Őt már nem akartam hiányolni az életemből, elég volt a többi szar egyben.
Sikeresen meg is keveredtem a tömegben, ami az én magasságommal nem bonyolult, de meglett újra a lány, hogy már a kitűzött célhoz haladjunk rendesen. Mondjuk ilyenem nem volt, csak lejöttem szórakozni, mert uncsiztam.
- Hát... mondjuk úgy, eléggé, és nem csak kettőnk között - közöltem nevetve, de intettem csak végül, hogy hagyjuk is a többit. - A tesóm tetkóit? Édesek, de nem szeretnek mindenkit. Olyankor nem jönnek elő, de szoktak játszani egymással, tökre imádnivalóak - meséltem széles vigyor kíséretében, ahogy el is értük a dinnyepálcikást.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 3. 16:07 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Az előkészítő furcsa, de boldog világnak tűnt, egy olyan kis külön szigetnek ebben az egész porfészekben. Valaki mindig mosolygott és köszönt, kedves volt a másikhoz vagy éppen igyekezett. Tetszett a légkör és nem tudtam eldönteni, hogy az, amit csinálok, vagy csak a kölykökkel való muri. Azt mindenesetre már rég eldöntöttem, hogy az a kollekció, amit most vázolgatok a füzetemben kapni fog egy kis topogóknak való kiegészítést. Apróka bokaláncok mondjuk? Miért ne!
- Vigyázzatok, óvatosan - szisszentem fel, mikor egy fiú úgy kapott a kislány keze után, hogy nekihúzta az asztalnak. Értem én, szép, én is mellé ülnék a helyében, csak azért mégis, ez fáj. Közben persze volt időm Tányára és a fura kérdéseimre, amit ártatlan mosoly mögé iktattam.
- És ha már van egy pasi, tegyük fel, hűséges, milyennek képzelnéd? Barna a haja? Milyen a szeme? Mennyi idős? - dobáltam a kérdéseket kicsit mutogatva is a kezemmel, mintha ezek ugranának be elsőre nekem. - Ezt mondjuk megértem. Mármint őket, csak nézz rájuk, annyira édesek és sugározzák a boldogságot. Szeretek jönni hozzájuk - jelentettem ki, ahogy kis tálkákba rendeztem lassan mindent. Sokan mondják rám hogy egoista és önző vagyok, meg azt is, hogy biztos nem gondolok másokra, pedig ez nincs mindig így, egyszerűen szeretem a megfelelő bánást saját magammal. Miért baj ez? Azt is mondták már, hogy tuti gyerekeket terrorizálok ilyen stílussal. Sosem tettem.
- Milyen szakon tanulsz? Azt hiszem azt még nem is kérdeztem... vagy az itt tanításhoz kell? - pillantottam fel rá, ahogy elindultam a tálakkal és az asztalokra tettem, hogy aztán az első kettő között leguggoljak az utolsóval és kiemelgessem belőle, hogy mit vegyenek maguk elé. Amíg megkértem, hogy válasszanak színt a cérnákból, addig Tányára néztem hátra.
- Tudod, szerintem belefér. De félsz... rád van írva - állapítottam meg kicsit tudálékosan, de csak löketet akartam adni, talán ha valakiben van hajlam, az esetleg felkerülhet a listámra is, hogy aztán egy véletlen randiba csöppenjen.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 02:58 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Fiú? Nekem? Mi? Ja, neeem - ingattam a fejemet egyből határozottan, ahogy leesett az egész. Elég jól megvoltam a helyzettel, de nem igazán érdekelt senki, aki leállított beszélgetni vagy megpróbált áthívni magához. Amúgy is, ugye ez elvileg tilos. Nincs kedvem az eridonban külön karriert csinálni magamnak. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy így viszont magyarázatra szorul az egész. Ejh. - De, vagyis, mindegy, nem tudom még... Csak érdekel, valaki más hogyan van ezzel. Te mit gondolsz a vakrandikról?
Azt hiszem azzal, hogy ő dobta fel, hogy nincsenek barátnők között nagy tabuk, teljesen sínen is voltunk, na nem úgy, mint József Attila, az csúnya lenne. Aztán elkezdett jönni minden magától, én meg széles mosollyal bólogattam minden apró infóra, ami a száját elhagyta. Mentális jegyzet, de legközelebb valahova le is írhatnám, mert tuti hiányosan jegyzem majd meg.
- Igen, én is kedvelem a magas férfiakat, olyan... jó érzése van az embernek tőlük. És ha választhatnál t emit mondanál? szőke vagy barna? Inkább kedves vagy inkább okos? Jaj, a kutyákat én is szeretem, nem tudok olyan embert elképzelni körülöttem, aki nem kedveli az állatokat. Egyszer két teljes napig még vegán is voltam. De aztán elmentünk a mekibe és elmúlt - meséltem el kicsit elgondolkodva, majd ideje volt a gyerekekre is koncentrálnom.
Lassan kialakult a terem, a párok és elkezdődött az osztás meg szorzás, aminél még igen lelkesek voltak a gyerkőcök. Szeretem ezt nézni. Aztán középre guggolva elkezdtem mutatni a fonást. Előbb mindenkivel rákötöttem a kis súllyal ellátott hengerre a végét, hogy aztán fonhassák kedvükre. A lányoknak jobban ment, de a fiúk is belekezdtek akkor egyenesedtem fel Tányához.
- Jól van, jól van. Elhittem volna akkor is, ha nem így csapsz le a szavaiddal - emeltem meg a kezeim megadóan, bár nem voltam benne biztos, hogy nem tart a randiktól tényleg. De próbáltam hinni neki, eskü. - És nem is hiányzik valaki az életedből? Mármint... tudod, nem szoktál... magányos lenni?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 13:51 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Szeretem azokat az embereket, akik mások mint én, persze ha hasonlítunk sincs baj, de ők mindig újdonságot hordoznak, arra meg aztán nyitott fülek és száj vár nálam. Leginkább utóbbi, de ahogy látom őt nem annyira zavarja, hogy néha csak kiömlik egy rakás infó. Még rá is mosolyogtam, mikor mesélt a családjáról és egyszerre értettem meg, hogy miért élheti ő meg jónak ezt a sulit az otthonnal szemben és vontam magamban következtetést, hogy én mennyire tudnék értékelni még egy bogaras családot is éppen. Talán csak a megszokás teszi. Mikor kisebb voltam olyan jónak tűnt minden, aztán egyik nap hazaértem, ők kiabáltak és ez nem egyszeri alkalom lett.
- A vízpart jó! A Balatonon sem jártatok? Családi nyaraláson esetleg? Ha még nem, oda feltétlenül el kell majd jutnod, hidd el, nagyon szeretnéd. De amúgy itt a faluban is van egy nagy tó. Lehet benne néha fürdeni, szép a környezete, a stégen meg jó ücsörögni - vontam meg a vállam a kis helyismertetőm után. Nem nagyon tudtam, hogy mit fedezett itt eddig fel vagy mit sem, mondjuk az, hogy idáig eltalált, semmit nem jelent. a Fő utcza talán az egyik legegyszerűbb a vasút és a szökőkút után. Az egyiket hang a másikat távoli látvány után is megleli az ember, ide meg kérhetett segítséget is.
- Nem olyan vészes ám, mondjuk én is csak a kandallósat tolom néha a tesómmal. Vonatozni szoktam. Kényelmes, lehet aludni vagy bármit csinálni közben, és még talán a leggyorsabb mugli mód. Nem szívesen gyalogolnék haza vagy Pestre innen - közöltem el is nevetve magam, hogy lelegyintsem az egészet. HA arról van szó, mondjuk én le is biciklizem, de az nincs itt. Azt hiszem ideje lenne megérdeklődni apám, hogy van-e nála a faluban egy biciklinyi hely, akkor kéznél lenne. Bár most jól elvagyok azzal Dávidnál. Nem tudom, még mindig zavaros a mit csináljak meg mit nem része az egész életemnek.
- Vannak ugye a különleges vonataink és buszok! Viccesek, nagyon gyorsak, tértágítósak, így picik, de annyi hely van benne! Meg ugye vannak repülő járgányok is, bár azokhoz nekem se volt még szerencsém - gondolkodtam el egy pillanatra, amiből kizökkentett egy párocska. Egy rózsaszín és egy kék limonádét szerettek volna, aminek neki is álltam gyorsan. A lány nem értékelte, hogy a fiúra is rámosolyogtam, így csak egy sóhajjal átadtam a poharakat aztán a lenti dobozba csúsztattam az összeget, amit fizettek. Aztán valahogy a tetkómig jutottunk, amiről én elég szívesen mesélgettem.
- Nem, már ha minden igaz rég levehettem volna ezt róla, de amíg a bőröm ilyen nem akartam. Sok szűk rucim van, dörzsölné - húztam el kicsit a szám, de tudtam, hogy Dávid úgyis leszedeti este és elvesz minden ragasztót és fóliát, szóval ma utoljára. - Rajzol, itt tanul amúgy mestertanonc és művészeteket. Van egy tetoválószalonja, korábban kitanulta az ilyen varázstetkókat is, szóval a sajátjai mozognak, tök menő - meséltem lelkesen, ahogy elkényelmesedtem a dobozon nézelődve. Meleg van és azt hiszem ezt mások se tűrik jól. Volt egy kósza ötletem, ha vége ennek a pár órás szolgálatnak viszek mondjuk a hivatal felé, de ez nem jó ötlet.
- Hát iiigen, ez elég bizarr. És te hiszel ezekben? Mármint úgy igazán... - néztem rá kicsit kétkedően, ami nem is a köveknek szólt, inkább annak, ő mit gondol erről. Értem, hogy a szülei mire nevelhették, engem is próbáltak, mondjuk illemre, csak valami félrecsúszott. - De rájuk tuti rossz hatással lenne, ha kiderülne, hogy az erőd megmutatkozása miatt... adott egy szobor energiát mondjuk. Gondolom én - vontam picit a vállamon. Nem szoktam olyan mélyen ítélkezni, de a szülei így elmondás alapján olyannak tűntek, akik boldogan élnének ezzel a lehetőséggel. Lett egy élő energiabombájuk, aki képes a természetmágiás dolgaikat élni. Vagy hasonló. Közben megérkezik az idősebb néni és bácsi én meg csak csendesen mosolygok, még megkapják az italukat. Bár nem szabadna ilyeneket tennünk, de ahogy én a kisfiúval, úgy Laura is megteheti velük. Kaptunk elég borravalót, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Egy kis jótett belefér igazán.
- Igen, láttad hogy nézett a nénire? Szeretném, ha én is öreg leszek és ráncos, rám is így nézzenek. De ez azt hiszem ritka - grimaszoltam kicsit, majd elkevergettem az egyik kancsóban megállt citromkarikákat. Közben meg meséltem a bulikról.
- Igen, elvileg a végzősökével egybekötve, de nem vagyok diákönkormányzatos, ők szervezik, ők tudják pontosan. Mondjuk az egyik barátnőm...háztársam... igazából a tesóm barátja, szóval ő az elnökhelyettes, biztos hamar megsúgják mikor várható. Szoktál amúgy ilyenekre járni? Bulik? Szórakozóhelyek? Házibanzáj?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 20:18 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nyolc hét és fél nap, ennyi telt el, mióta megvan a tetoválásom. Betartottam mindent, van amit kicsit túlzottan is abból, hogy vigyázzak rá, de két hete már nem hámlik, nem viszket, nem pirosodik és nem is érzem olyannak, mintha tiszta reszelős lenne ott a bőröm. Szóval ideje a napozást valami kellemesebbre cserélni. Eddig csak annak éltem a nyáron, de már tökre hiányzott a víz, arról nem is beszélve hogy ebben a negyvennyolc fokban, ami néha közel hetven, már nem volt hova menekül. Mivel a szülinapomra aputól nem igényeltem azt a bulit, a kötelezős vacsi után inkább Dáviddal betoltuk a sajtburiink maradékát és ennyi volt, a pénzt elkértem, hogy jó lesz zsebpénznek. Mondtam, hogy majd elmegyek érte hozzá, ez meg meg is történt, mivel az egyik lakótársával volt némi elintéznivalóm.
- Őt is elviszem! - Igen, az apámnak szólt, aki lefelé nézett a hangom hallva én meg a szőkés lányra. Lebonyolítottuk a cserét az eperrel meg a tilos dobozkával, aztán felrobogtam Erikhez pénzért és Celt is magammal... hát vonszolva, ha nem jött volna magától, a Barlangfürdőre törtem.
- Mi újság van veled mostanság? Elég régen jöttél már be a boltba - jegyeztem meg neki, nem mintha rám tartozna, de mindig úgy teszek, mintha igen. Tudom, hogy valami elviszi az idejét, de annyira még nem ástam bele magam, mi. Nem az előkészítő lesz, mivel ott is szoktam topogni, ott se látom sokat.
- Remélem szeretsz úszni. Vagyis... ugye tudsz? - néztem kétkedően, hogy aztán beérve kifizessem a belépőt és a kis pecsétjeink után megtámadjuk az öltözőt. A táskám kinyitva kihullott pár zacskó leves, amit vissza is tömködtem, majd a bikinim kivarázsolva át is öltöztem. Nem igazán érdekelt, hogy kabinozzak vagy hasonló, ketten voltunk csak. - Neee is törődj vele egyelőre - vágtam még rá a tömött táskámra, miközben éppen kötöttem meg a bikinifelsőm.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 21:27 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Jaj, nem, félreértesz - ingattam meg a fejem gyorsan. - Nem villámrandikról beszélek, csak olyanról, amit neked szerveznek le. Ott addig vagy még kényelmes a másikkal - magyaráztam el, hogy nehogy bármi rosszul ragadjon meg benne a beszélgetésünkből. Egyelőre még nem tudom mit is akarok kihozni belőle, így jó lenne nem egyből le is beszélni valamiről egy félreértés kapcsán. - Hát, ami a disneyhercegeket illeti, csak egy nagyon szőke volt ott is, nem is igazán sűrű - gondolkodtam el egy pillantra, de aztán csak elengedtem ezt. Én sosem éreztem kényszert rá, hogy hercegnős jövőben gondolkodjak, akiért majd eljön az egy nagy szerelem. Nem hiszem, hogy amúgy lenne ilyen. Ha valakit megszeretek olyan nagyon, akkor gondolom lesz boldogságunk beszélő állatok nélkül is. Viszont sok dolgot nagyon szeretek ezekben. Tényleg sok hercegnő küzd a jobbért, egymásért, gyerekért vagy barátért, arról nem beszélve, mennyire szépek a ruháik meg a dalaik.
Mielőtt azonban nagyon elsodródtak volna a gondolataim a karkötőkészítésre figyeltem és megmutattam a gyerekeknek mi is a teendő, ki gyorsabban, ki lassabban, de szépen haladt, gy belefért hogy felállva kicsit hátrébb lépjek egészen a szőke lány mellé.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá nézve, ahogy kicsit el is szomorodott arccal piszkáltam egy vonalba a papírjait az asztalon. Szerintem nincs olyan, hogy elszúrta és ezért most senki nem jöhet szóba. Valami balul sült el, de meg lehet mindent javítani, meg nem is mindig mi vagyunk a hibásak, semmi sem egy emberen múlik.
- Rólam? Nem is fontos, velem nem történik semmi - hadartam is le gyorsan, aztán kijött az egyik kislány, hogy valami nem jó. Láttam is a becsúszott csomót, visszafejtettem neki a karkötőt, majd odaadtam, hogy innen folytassa, ahogy mutattam. Ő megköszönte, majd visszament a helyére. - A randikkal, az ideállal vagy a félelemmel kapcsolatban?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 11. 01:12 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Nagyon figyelmes voltam végig, még kifejtette, hogyan is látná jónak a dolgot. Ez fontos, mert úgy igen nehéz vakrandit szervezni, ha az egyik fél...nos leginkább egyik sem tud semmit. Azt sem, hogy azon dolgozom. Dávidnak nem is kell, ő fiú, nekik el kell tudni készülni rá 10 perccel kezdés előtt is. Majd én szabaddá teszem akkorra. Nincs halaszthatatlan teendő, én mondom. Bár ott még nem tartunk, de jó ezt előre végiggondolnom, még azt sem tudom kivel illene össze, de már pipálgatom magamban a kis pontokat Tányánál is, amik stimmelnek. Például nem barna a haja, az már jó, azokat nem annyira szívleli a tesa. Közben bólogattam is néha, érezze a szöszi, hogy figyeltem!
- Futó... nem hosszúak, értem - bólintottam még egy nagyobbat, ahogy emésztgettem az infókat. Érződött, hogy nem áll jól a kérdéssel és azért a kedvét lehúzni nem akartam. Mindenkinek lehetnek hullámvölgyei, nem? - Buli? Kicsoda? Márhogy... érted, nem is tudtam, hogy volt valaki a képben. Jól nézett ki? Megért volna pár ajtócsapódást? - vigyorogtam rá sejtelmesen, hogy aztán kicsit a karkötőbizniszbe felejtkezzek. Szerencsére a törpék mindkettőnket lefoglalgatnak néha, így egyik vagy másik téma ugyan félbeszakadt, de jó lehetőséget is adott, hogy ne csak folytatások de újabb kérdések is felmerüljenek.
- Peersze, hősök vagyunk, nem félünk mi semmitől - vágtam csípőre a kezem felegyenesedve és pont olyan pózban kisterpeszezve, ahogy azt régen Dáviddal is toltuk. Elég sok dolgot éltem vele, mert viccel volt. És én nem kértem tőle cserébe, hogy öltözzön hercegnőnek, elég rendes húg vagyok. - Nekem nincs ideálom, azaz még nem tudom milyen. Általában szó szerint csak bele szoktam esni az emberekbe, aztán kiderül, hogy elég mély az a gödör - forgattam meg a szemem még sóhajtva is egyet látványosan. Ami azt illeti vagy nincs szerencsém, vagy vonzom azokat, akik bántják az embert. Jó, nem mind tette, volt akitől én váltam meg két vagy három mondat után, mert tudtam, hogy ennek semmi esélye. Egyébként is komolyabban az életemben ketten fordultak meg, nem mondanám hogy sok dolgot visszasírok belőle. Sőt.
- De ha nagyon muszáj, szerintem az egyik legfontosabb a szeme, mármint tudod, mikor belenézel árulkodik, nem a színe, csak úgy érzed, hogy bele akarsz-e veszni, vagy sem és ahw - vigyorodtam el kislányosan a hangadás mellé, jelezve mennyire édes meg minden a dolog. Aztán hagytam, hogy segítsen a kisgyereknek én meg körbenéztem hogy haladnak. Elsétáltam egy kisfiúnak segíteni kicsit, majd visszalépdeltem hozzá. - Mindent? Mi mindent is pontosan?.... Ami azt illeti... Sok jó pasi mászkál ebben a porfészekben, amit nem is gondoltam volna - jelentem ki kicsit elnevetve a dolgot, de szépen kikerültem minden konkrétumot. Nem mintha baj lenne ezzel, sőt, máskor elég könnyen kivesézem kiket miért élnék nagyon. De mostanság akikbe botlottam... hát uhm. Még nem döntöttem el hogy tetszik vagy idegesít, például.
- Mit szólnál, ha kötnénk egy kis... alkut, egyezséget? Ki és minek nevezi - néztem rá, mert én is közlékenyebb vagyok, ha arról van szó.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes hozzászólása (287 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel