Lini
Ruhácka

A gyönyörű időt kihasználva úgy döntöttem, kimegyek egy kicsit a szabadba. Nem, most nem olvasni. Kivételesen csak levegőzni. A nemrégiben kékre festett hajamat befontam, hogy ne melegítsen pluszba az is, de azért egy sapkát felvettem, mert a tövét nem sikerült normálisan megcsinálnom. De ez a sapka nem melegíti nagyon a gyönyörűséges fejbőrömet. Gondoltam sétálok egy kicsit a téren, zenét hallgatok, ilyesmi dolgaim, de amikor egy padhoz közelített az útitervem, megpillantottam egy ismerős embert.
   -Szia Lini! - mentem oda hozzá.

Lini

   -Köszi! Te sem panaszkodhatsz! - mutattam rá a lányra, majd invitálását elfogadva lehuppantam mellé. Szeretem a feliratos pólókat, főleg ezeket az "Utálok mindenkit", "A normális unalmas" és az ilyesmiket. Hallottam hogy kérdezett valamit, én pedig elgondolkodtam rajta, mert még nem is látta. A legegyszerűbb választ adtam mégpedig:
   -Még nem, mert nem is látta. Legalább is remélem hogy nem szúrt ki. Próbálok nem a szeme elé kerülni. - vontam meg a vállam. - Mi újság van veled? - kérdeztem.

Lini

   -Mozgó tetoválás? - néztem rá hitetlenkedve. Még sosem hallottam olyat, hogy egy tetoválás mozog!
   -Hmm... mesélj még! Kíváncsi vagyok! - vigyorogtam. Attól hogy még nem látszik nagyon rajtam, érdekelnek az ilyen témák. Tudom, hogy én egyedül fogok megöregedni hatvan gitárral, de ez most mellékes. Örülök annak, ha más boldog. Jó, nem mindig, csak akkor ha nem egy népművészeti cserépedényről van szó.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Nem sokkal ezelőtt anyukám küldött egy csomagot, gondolom elküldte a telefonomat. Nem túl felvágós, egy kis nyomógombos Nokia, viszont nem az volt a csomagban amire számítottam. Egy érintőképernyős okostelefonnal találtam szembe magamat a dobozka kinyitása után. A mellékelt levélből megtudtam hogy be lett állítva, úgyhogy nekem már nem kell ezekkel a dolgokkal bajlódnom. Gondoltam töltök le zenét, de ezen nem lehet kiigazodni. Azt megtaláltam hogy honnan lehet, de azt nem hogy hogyan. Gyerünk, gyerünk jöjjön egy emberke aki egy kicsit eligazít!

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Szerencsétlenkedésem közben lépteket hallottam. Egy ember! Legalábbis remélem. Gyorsan odakaptam a fejemet, és tényleg egy ember volt. Elindultam felé, hogy megkérdezzem hogy tud-e segíteni.
   -Szia! Tudsz egy kicsit segíteni? Hogy lehet zenét letölteni? - mutattam oda neki a telefont. Nem akarom sokáig feltartani, fáradtnak tűnt.

Raschel Kaia
Ruha

A mai gyönyörű délutánomon úgy döntöttem, hogy egy kicsit lemegyek a tavacskához, mert olyan kedvem van, nem tudom miért. A parton sétáltam, mikor valamit láttam a tóban, és gondoltam megnézem hogy mi az. Egy kicsit közelebb mentem, hátha megtudom hogy mit láttam. Jaj de cuki! Ilyen aranyos kis teremtést! Még soha sem láttam élőben, csak képről, de így még aranyosabb! Még közelebb hajoltam, úgyse fogok beleesni a tóba.

Raschel Kaia

Éppen meg akartam simogatni az állatot, amikor placcs! Valaki nekem jött és a vízben kötöttünk ki mindketten. Nem tudok úszni! Össze vissza csapkodtam, hogy fent maradjak a víz felszínén. Hallottam hogy bocsánatot kér az engem belökő ember. Ennyit nyögtem vissza:
   -Semmi baj! - majd tovább kapálóztam kétségbe esetten.

Raschel Kaia

Már azt hittem hogy feladom, mikor megragadott a lány, mert közben kiderült hogy az, és kihúzott a partra. Éreztem ahogy az ijedségtől a torkomban dobog a szívem, és lehet a kék festék is kijött a hajamból, mert nem olyan húdetartós festékkel festettem be. Lihegtem mint az állat.
   -Igen. Neked se esett bajod?

Raschel Kaia

   -Engem Lily-nek. Szép neved van! - mosolyogtam rá. Kaia a tó fele kapta a fejét, és én is arra néztem. A hajfestékem hagyott egy kis nyomot a vízen, és még egy állat is cikázgatott össze vissza.
   -Jáj, a hajfestékem megfogta a vizet! - mutattam rá a kék foltokra a felszínen. Valahogy meg lehet tisztítani?

Raschel Kaia

Eléggé elgondolkodtam, és próbáltam az összes varázslatot amit tudok felidézni. Meg is van! De... a varázspálcám nincs itt.
   -Tudok, de nincs itt a varázspálcám. - mondtam, miközben a szemüvegemet törölgettem. Nem is olyan rég óta hordok szemcsit, de hordanom kell mert rossz a szemem. De a varázspálca. Kijöttem sétálni, nem gondoltam rá, hogy kéne majd a varázspálcám.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá, miközben feljebb toltam a szemüvegemet.
   -Az én nevem Lily! - mutatkoztam be én is. Nem szeretem a nevemet, de anyukám, nagymamám, nagypapám és mindenki így hív. Az Aleksey szerintem jobb, de már mindenki Lily-nek hív, így nem fogom használni a második nevemet. De lehet valamikor elkezdem használni az Aleksey-t.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Én Levitás! - húztam ki büszkén magamat. Szeretek Levitás lenni, mindent szeretek a házban, ahova tartozok. Nem volt konfliktusom senkivel, és remélem nem is lesz. Nem hemzsegnek a népművészeti cserépedények semerre, és ez a kastély egészére igaz... legalábbis még nem találkoztam népművészeti cserépedényekkel.

Meglepett, hogy állítólag ez a vörös hajú lány, aki amúgy nagyon szimpatikus a rokonom lenne. Az anyukám soha sem beszélt róluk, csak egyszer véletlen megemlítette hogy van egy unokatesóm, de az már nagyon régen volt és nem is kérdeztem tőle többet a témába, mert nem szeretne róla beszélni. Azt hittem el fogok késni, mert nem találtam a szemüvegemet, és anélkül nem látok rendesen.
   -Szia! - köszöntem vissza neki. Kicsit még lihegtem a rohanástól, de majd elmúlik.
   -Én Lily vagy Aleksey! - nem szeretem a Lily-t. Az Aleksey szerintem normálisabban hangzik, meg még normális dolgot is jelent, ha jól tudom harcos oltalmazót?

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Nem, köszönöm! - vágtam a szokásos hülye fejemet. Remélem nincsenek is olyanok, mert akkor nagyon kiakadnék, ha valaki nem szállna le rólam. Legalábbis a legtöbb népművészeti cserépedény, ahogy eddig tapasztaltam, valakire rászáll, és addig nem hagyja nyugodni, amíg teljesen ki nem akad.

King Jr. David

   -Neked is, és köszönöm még egyszer! - köszöntem én is el. Már fordultam volna, és indultam volna a dolgomra, mikor meghallottam újra a hangját.
   -Összefuthatunk. De megyek, a könyvek nem olvassák ki magukat! Szia! - mosolyogtam vissza rá, majd elindultam.

Ryan Wolf Falkom
Pizsim | Szemcsi

Nem tudok aludni... olvasnom kell. De mit? Minden könyvet kiolvastam amit magammal hoztam Sümegről, amiket meg ott hagytam - nos, azokat is kiolvastam. Elcsoszogtam a könyvtárba, hogy nézzek valami könyvet, amivel lekötöm magamat. Allát az ágyon hagyva, szemüvegemet felvettem és beleléptem a mamuszomba, macskaléptekkel elindultam. Nagyon biztató 'Zombie Killer' (Zombi gyilkos) feliratos pólóból, és láncfűrészes gatyóból áll a pizsim, de egyszerűen ebben tudok elaludni, másban nem. Gyorsan nekivetettem magamat a könyveknek. Csak keresgéltem, de nem akadt számomra érdekes könyv a kezembe.

Lini

   -Hmm.. nem is tudom. Talán egyszer majd egy feliratot, vagy egy hullócsillagot valahova a kezemre. - mondtam. Elgondolkoztatott egy kicsit a kérdése, de ezek közül az egyiket lehet valamikor, évek múlva tetováltatok magamra. Nem is gondolkoztam ilyeneken. És hogy mozgó portrék léteznek, azt tudtam, de azt, hogy mozgó tájképek is vannak. Biztos gyönyörűek lehetnek!

𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭

Éhes! Nagyon éhes! Egy Warcraft könyvvel a kezemben elrohantam egészen a konyháig, hogy szerezzek valamit enni. Kaptam a manóktól rántott húst, mert mi mást, megköszöntem, beraktam a fülhallgatót a fülembe, bekapcsoltam egy Tankcsapda albumot, kinyitottam a könyvet és ettem is. Ennél finomabbat csak anyukám csinált! De sajnos már csak a mennyben csinál. De egyáltalán a mennyben szoktak kaját csinálni? Könnyek gyűltek a szemembe, és elsírtam magamat. Erősnek kell lennem! De, ha egyszer azok mentek el végleg, akik a legfontosabbak voltak nekem? Egy zsebkendőt halásztam elő az egyik zsebem legmélyéből, és hangosan kifújtam az orrom. El sem hiszem, hogy ezt gondolom, de: Anyát és apát akarom!

𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭

Próbáltam a sírástól megfulladás mentesen enni, bár nem tudom hogy attól hogy lehet. Alla mama mindig azt mondta, hogy enni sírás közben nem szabad, mert megfulladhatsz. Hirtelen valamit éreztem a vállamon, gondolom valakinek a kezét. Felsikkantottam, majd hátranéztem. Megnyugodtam, hogy csak David volt az, aki nem is olyan rég segített zenét letölteni. Kikapcsoltam a zenét, és kivettem a fülhallgatót a fülemből.
   -Sz-szia David! - szipogtam.

𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭

Megtöröltem a szememet, és válaszoltam a kérdésére:
   -N-nem bántottak. M-meghaltak a szüleim. - mondtam, azután kifújtam az orromat. Miért csak ennyi időt adott nekik a sors? Miért nem engedte nekik a JóIsten boldog nagyszülőként (most a testvéreimre gondolok, nekem úgyse lesz még párom se, soha) meghalni? Miért nem tudott rajtuk segíteni egy orvos se? Miért kellett autóba szállniuk azon a végzetes napon, ami tegnapelőtt volt? Miért?

Ⓑⓔⓝⓔⓓⓔⓚ

Mi is lenne velem térkép nélkül? Valószínűleg eltévednék egyfolytában. Örülök hogy tiszteletben tartja a mindent egyedül fedezek fel szokásomat. Közben észrevettem, hogy a kezemet kicsit felsértettem. Aucs, fertőtlenítő meg pont nincs nálam. Gyorsan le kéne kezelni, a biztonság kedvéért.
   -Elmegyek lefertőtleníteni a kezemet, még mindig vérzik. Köszönöm a beszélgetést, szia, további szép napot! - köszöntem el tőle. Elindultam, és a stégtől nem messze még integettem a fiúnak.

𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭
A dal, ami eszembe jut

Leraktam a szemüvegemet az asztalra, mert nagyon zavart a szemtörölgetésben. Megint ki kellett fújnom az orromat, úgyhogy még egy zsepit előkotortam a semmiből.
   -Részvétem. - mondtam, majd visszaöleltem. Az is hatalmas tragédia ha valakinek az egyik szülője hal meg, vagy akárkije, akit szeret. Lehet az unokatestvér, testvér, szülő, nagyszülő, barát, nincs annál nagyobb veszteség, ha egy jó ember eltávozik. Hirtelen eszembe jutott egy dal, amit szipogások közepette elkezdtem énekelni. Attól mindig megnyugodom, ha elkezdek énekelni.

𝓚𝓲𝓷𝓭 𝓙𝓻. 𝓓𝓪𝓿𝓲𝓭

A hirtelen témaváltás kicsit meglepett, de nem bántam.
   -Szeretem a maukat! Van nekem is egy cicusom, Alla. - mosolyodtam kicsikét el. Erről jut eszembe, mikor elindultam a konyha felé, akkor jött velem. Aztán hogy hova lett... Hirtelen észrevettem egy hatalmas pamacsot az ölemben.
   -Hopp, itt is van! - simogattam meg a buksiját a cicusomnak.
   -Nem kísérlek el, bocsi egyenesen a Levitába szeretnék rohanni, még meg kell etetnem Allát is, meg a nagypapámnak megígértem hogy küldök egy levelet.

Ryan wolf Falkom
Biztató pizsim | Had óvassak szemcsi

Találtam egy érdekesnek ígérkező könyvet, amit le is emeltem a polcról. Most épp vörösesbarnára festett hajamat egy fura kontyba kötöttem, mert nem szeretem ha a szemembe lóg. Valamit eldugott hely után kezdtem el kutatni, mikor egy arcot pillantottam meg. Ijedtemben majdnem felsikoltottam, de a számra csaptam, hogy nem szabad zajongani. Közelebb mentem az alakhoz.
   -Szia! - suttogtam. Remélem nem prefektus, de kétlem hogy az volna, szerintem egy prefi nem olvasna az éjszaka közepén a könyvtárban.

King Jr. David
Ruhaa

Ellustultam de durváán. Gondoltam elvonszolom magamat futni ide, mert nincs jobb ötletem. Leraktam a táskámat, és elkezdtem bemelegíteni, nehogy valami bajom legyen. Remélem nem akarja senki látni ahogyan bemelegítek, mert elég hülyén nézhet ki. A gyönyörű szerelés pedig nem tudom honnan jött. Csak valahogy ez állt kézre.

King Jr. David
Ruhaa

Kész lettem a bemelegítéssel, amikor meghallottam hogy valaki köszönt nekem.
   -Helo! - fordultam hátra, amikor egy mosolygó Davidot pillantottam meg. Nem számítottam társaságra, de sebaj. Én nem mosolyogtam, nem volt kedvem.
   -Mi járatban erre fele? - kérdeztem tőle.

King Jr. David
Ruhaa

Gyorsan megcsináltam normálisan a hajamat, ami éppen vörösesbarnára volt festve. Felkötöttem, majd indultam volna, mikor meghallottam újra a fiú hangját.
   -No prob. - rendeztem le ennyivel, majd el is kezdtem futni.

King Jr. David

Csak futottam és futottam. Az ötödik kör után nem számoltam már hogy hányadiknál tartok, de éreztem hogy elég sokat futottam. Lihegve álltam meg, és nyitottam ki a táskámat. ~ YA hochu pit' Szomjas vagyok ~
Gyorsan előkapartam a táskámból a vizesüvegemet, és majdnem megittam az egészet.
Gondoltam pihenésképpen elmegyek olvasni valami nyugis helyre, de előbb átöltözöm.

King Jr. David
Ruchi | Előzmény

Gyorsan átöltöztem a WC-ben (mert hol máshol?), és elszaladtam egy nyugis helyre olvasni. Előszedtem a táskámból egy könyvet, ami a 'Bűn és bűnhődés' címet viselte. Szeretem a Dosztojevszkij könyveket. Beültem a hintába, mert ugye nem a padra kell, és nagyon aprókat hajtva a hintán mélyedtem az olvasásba.

   -Köszi! - mondtam. Invitálására leültem a lány mellé. Hirtelen ért egy kérdésvihar az unokatesómtól.
   -A hobbim az éneklés, és a gitározás, a kedvenc színem a fekete, szeretek zenét hallgatni, és minden tárgyat szeretek. Ugyan ezek a kérdéseim hozzád. - mondtam el  gyorsan minden kérdésére a választ. A szüleim halála óta csak akkor mosolygok, amikor a nagypapámtól kapok levelet. Úgy látom, az összes rokonom puszta jelenlététől, vagy egy életjelétől el tudok mosolyogni, de amúgy nem tudok máson.