Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Milyen szépen fogalmaz, már egész széles az a mosoly az arcomon, de végül csak elengedem, ahogy azt is, hogy még megpróbált megsértődni. Azért vannak helyzetek, mikor át tudom érezni mit élnek át a többiek, mindennek az elején. Van, amiben előfordul velem is, hogy oda kerülök. Helyzetek, terepek, nem minden ismerős és járt út. Hogyan is lehetne. Ne emlegessem, de azért csak vannak évek, amiket elvesztettem önhibámon túl, és örülök annak, amim ennek ellenére most van. Mert sínen vagyunk, azt hiszem eléggé.
De ha rajtam múlna mindez nem itt lenne ma, mert leginkább a hideglelés kerülget mindenkitől, aki a pénz és név miatt betopogott, de leginkább azt sem tudja milyen évet írunk, és hogy nem egy fotókiállításon van. Igen, az előbb belefutottam egy női hangba aki megjegyezte milyen jól lencsevégre kaptam egy párt. Jó ég. És ezek veszik a műveim.
- Beiktatható - közöltem egy csók kíséretében, ami tényleg futó volt, de mindent beleadtam, amit engedett az időm. Mert ha sokat strázsálunk itt, egészen biztos valaki megtalál, és utána nincs vissza út. Képek, beszélgetés. Mutasd meg ezt, mondd el azt, erről mesélj még, beszélhetnénk egy túráról, ismerd meg a partnerem. Csak semmi humorom most ehhez, erre van a menedzsmentje az egésznek, és a szervező nő,a ki ma vezeti a megtekintőket.
Ezért is léptünk le szó- és könnymentesen, miközben a taxi is csak ránk várt. Van némi tervezési képességem és most viszonylag jól is sikerült. Végigsimítva a hátán hagytam, hogy bemásszon, majd még körülnéztem mielőtt beülve mellé biccentettem a taxisra, aki megpróbálta a Westwood nevet helyesen kiejteni. Nem bonyolult, tényleg, de nem ment neki. De jeleztem, hogy jó helyen jár, majd egy sóhajjal el is indultunk. Megadtam előre a kérésem, így csak várnunk kellett, hogy megérkezzünk.
- Világgá - vigyorodtam el hátradőlve, ahogy az arca egyik oldalából eltűrtem a haját. - Gyönyörű vagy, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eszem ágában sem volt nevetni, még csak a figyelmet felhívni se kifelé a folyosón igyekezve, mégis kénytelen voltam a lelkes hitetlenkedésén, amivel visszakérdezett. Teljesen belefér, amúgy sem akarom az idejét rabolni, azaz az időnket. Ez az egész se fog sokáig tartani, de ha már itt kell lenni, inkább töltöm vele az időm ezeken a flakon kívül, mint máshol. Megéri, én tudom és reméltem, hogy ő is hasonlóan érez, bár ezt láttam rajta és imádtam látni az arcán, a megmozdulásain vagy éppen a gesztusain.
- Van egy kis spórolt pénzem - néztem rá sokatmondón, mintha ha ez lenne a vágy, megoldhatatlan lenne. Ami azt illeti a világban bárhová és mindenhová is szívesen mentem volna vele. Na nem ma este, sőt, azt nem is egy napra tenném, de ez egyelőre legyen a jövő zenéje. Nagy dolgokra jutottam, magamhoz képest biztos és semmi kedvem nem volt ezt hazavinni, mert egyszerűen bár elfogadtam, még magammal se értettem teljesen egyet a dologgal. - Butaságokat beszélsz. Ha a sportcipődben jössz, pulóverben meg egy farmerban ugyan így távozunk, mintha ilyenben, ettől még köszönöm - és nem a kiöltözést vagy azt, hogy büszkévé akar tenni. Ezzel azt hiszem ő is tisztában van. Nem várnám el senkitől az életben, hogy minden szarban mellettem vagy mögöttem álljon, ismerem magam, kiállhatatlan tudok lenni, ő mégis ugyan olyan lelkesen jött velem a kötelezően megjelenni való dolgokra, amikor még csak szépet se tudott nézni vagy közünk nem volt a kiállításokhoz, mint ki a konyhába, mikor főztem.
- Akkor nincs nálam önzőbb ember - vontam vállat még nevetve is, ahogy éreztem a lassuló kocsit, majd a sofőr hátra is nézett. - Megjöttünk, babydoll - azzal átnyújtottam a pénzt és kiszállva tartottam az ajtót, mert fogadni mertem volna, hogy úgyis utánam mászik ki, mit neki másik ajtó.
Miután a taxi elment és már ő is kint volt megcsókoltam a homlokát közelebb húzva, majd megfordítottam a másik irányba, éppen a part irányába. Oda megyünk, de előtte még a megrendelt kis dobozért beugrottam a záró félben lévő cukrászdába.
- Van rajta külön glitter - mosolyodtam el kinyitva a fánkos dobozt, ahogy megszereztem. - Alkut akarok kötni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem kérdezte meg Bojarski ötször, hogy mi a helyzet, akkor egyszer sem. Ha létezik ilyen, szerintem nagyjából mindenki más sokkal jobban ki volt akadva, mint én. Talán csak tim nem, aki hozzám hasonlóan ülte végig, még mindenki más kapkodott vagy éppen izgult. Mikor azt hiszem nekem kellett volna. Mosolyogtam, így keltem, így léptem ki a szobából, ahol az utolsó éjjelt töltöttem, hiszen hagyományok, ez nem lehetett a mi esténk; és akkor is, mikor Gabe a saját nyakkendőjével szenvedett. Jó, igazából röhögtem, de ez más kérdés. Az esküvőm napján nem nyír ki alapon megtehettem. Igazam lett, másnaptól meg lesz egy hónapja feldolgozni.
Tökéletes. Az egyetlen szó, amivel leírhattam. Nem figyeltem és nem is érdekelt a dekoráció, se a hely, de még az sem ki és miben jelent meg, Piros teljes tényét ignoráltam még rá nem mosolyogtam, és helyette Wojtek kedves párjának adtam át az elköszönő és megköszönő szülői csokrot. Lelkesen és két hatalmas csók kíséretében.
Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy fogalmam sincs merre hagytam el a zakóm, vagy a nyakkendőm kire kötöttem rá, de beesteledett, mindenki boldog volt, én viszont feltűnően hiányoltam a jelenlétet, pár perc volt, de még abban a ruhában is sok mosdószünetnek, így kicsit átverekedve magam, de határozottan kijöttem és a hátsó udvarra indultam zsebre tett kézzel. Nem a fejem vitt, talán a szívem, és milyen jól tette.
- Minden rendben, wifey? - mosolyogtam rá lefelé, ahogy megálltam srégen tőle, majd leereszkedve ültem le a keze után nyúlva, hogy összefűzzem az ujjaink és a gyűrűmre vigyorogjak, végül felemelve csókot nyomtam az ő kézfejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kis szünet, egy nagyobb levegő, pár szabad perc, amiben se aggodalom, se gondolatok, se semmi, csak arra van, hogy ne csak nézz, láss is. Az emberke többsége boldog volt, Pirost a templom elhagyása óta nem láttam, és a hátralévő életem is hasonlóra tervezem, ez pedig a mai nappal elkezdődött. Wojtek párszor megjelent poharakkal a kezében, de az elmúlt három alkalommal már elirányítottam a többiek felé, akik jóval lelkesebbek voltak az ezer éve erre tartogatott italára nálam. Nem akartam letörni, hogy ha megiszom, se változok olyanná, mint a többiek, így hallgatólagos megegyezéssel úgy tettem, mint akin jól kifogott az első pár pohár is. Nem, mert a szervezetem előbb kidobta, mint gondolkodhattam volna.
Megtörtént, itt vagyunk, vége az esküvőnek, a ceremónia után vagyunk, jogilag, Isten előtt, magunk és mindenki jelenlétében letettük azokat a fogadalmakat, azt hiszem szebbet kívánni is nehéz. DE az aggodalom örök, főleg ha a nőről van szó. Ezért is indultam utána.
- Reméltem - mosolyogtam rá vissza, ahogy végignéztem rajta a földön. A ruha, a haja, a smink... a cipő. Az egész nő valahogy annyira látszott, hogy bár ezt a napot különlegesnek akarta, mégsem volt másabb, mint évtizeddel ezelőtt, vagy három hete, vagy vélhetően lesz sok hét múlva. Azonban egy dolgot, ha az itteniek nem is tudtak, én igen. Hogy az a mosoly nem csak a napnak vagy nekem szól. Mellé ültem le elsőre, de végül csak a lábam mögötte elemelve csúsztam a hátához és  húztam magam elé, az ölembe a lábaim közé, hogy hátulról átkaroljam és a tenyerem a hasára csússzon pár pillanatra.
- Dehogy, amit csak akarsz. Ez a te napod - leheltem csókot az arcára, hogy aztán a nyakához hajoljak, de csak az orrom a bőréhez préseltem pár másodpercre, mielőtt néztem volna előre a tájra.
- Bárhol az lenne, tudod mi az igazán szép? Az, ahogy ez mind bekövetkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt mondja nekem, nyugdíj-alap. A szemem durvábban már nemigen tudtam volna forgatni, ahogy vettem egy nagyobb levegőt, mait világi sóhaj kísért. Értettem, hogy viccelődik, a vigyor nem is távozott az arcomról, ettől még nem kívántam reagálni rá, ami éppen elhangzott. Csendesen, már amennyire mellette lehet, ültem és a kezét fogva figyeltem, ahogy haladunk lassan, de biztosan a célunk felé. Nem tudom jól meggondoltam-e. De igyekeztem. Talán az volt  a legnehezebb ebben az egész estében, hogy magamat is meg kellett győzzem róla, ez egy jó ötlet. Legalábbis ezen az állásponton voltam.
- Semmi meglepő, de én is - nyomtam gyorsan csókot az arcára, aztán még ő a hajával babrált és érdeklődött volna tovább, csak elnevettem magam. - A meglepetés attól az, hogy nem tudod, babydoll - közöltem nemes egyszerűséggel, majd további infó hiányában lezártnak tekintettem egyelőre mindent, ami a jövőre utalt. Itt volt ez a helyzet, a pillanat és az este. Ami mind a miénk, még ha van egy átmeneti sofőrünk is, de szerencsére a fizetés után minden kérdezés nélkül állt tovább, mi meg ott voltunk az estében. Azaz pár percig ő egyedül én meg a doboz édességért siettem el.
- Adj egy időpontot, Szépségem - mosolyodtam el, mert bár még mindig így álltunk, ezt továbbra is úgy éreztem az ő döntése. Ha eddig nem is mondtam, sugalltam, amit nem viselt különösen jól. De az élet döntésekkel jár, fontosakkal.
- Véglegeset - nevettem el magam, aztán a közeli padhoz irányítottam, felkészülten egy pléd volt már ott, mondjuk úgy vannak aggályaim a ruhája és az időjárás miatt, de egyelőre megteszi. Víz, hangulat és semmi pucc vagy hangzavar. Olyan volt, mint mikor csak elvonulok festeni. Békés, de közben belül nekem is szakadozott ez a nyugalom, mert elő akartam hozakodni azzal, amire jutottam.
- Tudom mennyire akartad ezt a tetkódolgot ismét. Nem mintha az előző kellett volna - néztem a karja felé sokatmondóan. - De azt mondom kapsz egy évet, a mai naptól. Ha aznap még akarod és ott a lehetőség, hát ámen - mosolyodtam el felé nézve, bár úgy éreztem lenne kérdése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem lehet baj, készültél már erre - közöltem széles vigyorral, ahogy hátba is vágtam Denist, jobb, mintha tarkón tenném. Megérdemelné, mindketten tudjuk, de ez egy hivatalos hely, én pedig csak az auláig kísérhettem ma. Nehéz időszakon van túl, de hogy valóban képes-e rá, hogy megtegye ezt a lépcsőt, rajta áll vagy bukik, ezt szerintem ő is pontosan tudja, nincs is ezen miért a szót szaporítsam. Főleg, mert régi jó ismerősöm, Angéla is megjelenik, aki egyből meg is ölel, majd bemutatkozik Brightmorenak és  mutatja is neki az utat, én magam ellépek oldalra majd, mivel ez a kötelesség ledobom magam az egyik ülőalkalmatosságba.

- Nyugodtan szólíts Angélának, még nem záródik be mögöttünk a terme ajtaja, bármilyen kérdést feltehetsz a vizsga kapcsán és válaszolni is fogok. Utána semmi segítséget nem nyújthatok. A vizsga hossza rajtad is múlik, két résznek van egyedül kerete, amiért kapsz negyed óra felkészülési időt - mondta végig a nő kedvesen, látszólag még csak kicsit sem tüntetve fel nehéznek ezt. Pedig mindig az valahol, mielőtt eljut egy tanonc ide, kicsit jobban megismerik, a tanáraik és fellelhető dokumentumok alapján.
- Szünetet kérni nincs lehetőséged, a vizsga megszakítása automatikus bukással jár, esetedben, mivel dimágus vagy, ha a vizsga fele után következik be, egy elemre igazolványt szerezni lehetőséged van még egy pótlással, másra nem - tisztázta le a szabályokat, majd ahogy felértek a legmagasabb pontjára az épületnek és a tértágításnak köszönhető hatalmas, szabályos kör alakú váróba vezette Denist megállt. Felé fordult, ugyan olyan kedvesen, mint eddig nézett végig a fiún. Nem voltak feltevései vagy elképzelései, azt viszont tudta az ismeretei alapján, hogy izgalmas vizsga lesz. - A terem számos varázstárggyal el van látva, ennek köszönhetően az ajtót átlépve nem tudod használni a pálcás mágiád és egyetlen képességet sem az elemi mágián kívül. Se bent, se kifelé.
Az intelmek után a nő keze intésére megjelent a háta mögött egy hatalmas visszaszámláló a számlapján a 15:00 volt olvasható. A perceket és a másodperceket pörgeti majd, de ezt nyilván nem kell külön elmondja, egyelőre bizonyosan. - A vizsgán úgy határoztunk az elméletet nem teszteljük, a szabályokat és etikai mércét a feladatokon át ellenőrizzük majd. Az elsőben egy kis lénnyel lesz feladatod, utána némi pyromágia két ízben, az egyik egy szórkaoztatástechnikai műsort igényel majd, gyermekeknek, akik kíváncsiak de többségük fél vagy a tűztől, vagy a lángoktól, vagy magától mondjuk a tűzijátéktól. Az utolsó pedig az aeromágiád veszi majd igénybe.

- Gondold át, tisztítsd ki a fejed. Ez a kulcs a tiéd, amint a zárba helyezed és benyitsz befejeződik ez a számláló, és elindul a benti. A műsorod maximum 15 perc lehet, se több, se kevesebb, és a második lépcsőnél sem tölthetsz többet 10 percnél, a többi rajtad áll. - azzal elindította a számlálót, ha a felmerült kérdésekre választ adott a fiúnak, majd ő maga belépett az ajtón és bezárta azt maga mögött. Ha Denis is megteszi ezt, elsőként egy tanteremhez hasonló helyiség tárul majd maga elé, ahol a megvadult, nagyobb testű lény rontana éppen neki. Levegő elemű ugyan, de ki van éhezve, sérült. Rengeteg étekfajta hever üvegekben a polcokon, és szükség esetére az ellátáshoz eszközök. Fel kell ismerje mi ez az állat, és mivel tudja a kegyeibe édesgetni és lenyugtatni.
Mikor az állat elkezd lenyugodni lassan összemosódik Denis körül minden egy nagy pacává, és a hideg fuvallat kelletlen futkos át rajta. Egy ismerős alak tárul elé, ahogy vacogva, kéklő ajkakkal, bevérzett szemekkel, remegő végtagokkal hangtalan sikolt felé. Érezhető testhője a kritikus 28 fok alatt van, a szívritmuszavarok és egyéb következmények, maga az ájulás kerülgeti a nőt a kihűlés miatt. Tudni kell a mértéket, a pontos fokot, hova melegítse és megmenteni, még nem késő. Közben elvonatkoztatni attól, hogy ismeri vagy sem, hogy mi a helyzet, hogy ez a nő mit keres itt. Az idő ketyeg, hangos visszaszámlálással visszhangzik a helyen. Ha nem végez időben, nem csak a feladat bukás...
Harmadik lépcső, eredményfüggetlenül a kisgyermekcsoport, akik zsivajjal ülnek be az időközben kinti természetet visszaadó külsejű terembe. Hangosan éltetik Denist és várják a műsort. Reméljük nem lesz se kínos, se kellemetlen.
És végül, utoljára... a gyermeki hangok után minden csendes, minden komor. Angéla egy pillanatra feltűnik, majd elhagyja a termet. Miután becsukódik az ajtó Denis számára ismerős lesz a látvány, egy hálószobáé, amit már jól ismer. Egy beteg tekintet fúr az övébe, ahogy megérzi ő is a levegő súlyát. Gázok, a legtöbb mérgező vagy veszélyes, tele van vele a levegő, egyesével kell azonosítsa és semlegesítse. De fogalma sincs mennyi időt tölthetett ebben a lány, hogy milyen állapotban van, hogy ha vele foglalkozik, és nem a gázokkal, mi történik?
Illúziómágusként a vizsgabiztos jelesre vizsgázna, minden majdnem eredeti, és olyan élethű, mint soha semmi. Illatok, érzések, a látvány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt éreztem rajta, amit jómagam is kimutatok, ha nem is direkt: nyugalmat. Ez az esküvő nem felfordítani akart valamit, nem többet adni vagy éppen mássá tenni. Ugyan az volt minden leszámítva az emberek tömegét és a ruhákat. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ez ott fog innentől pihenni a szekrényében, ami rajta van most szoknya, és néha csak úgy leül benne majd a gyermekünkkel és így játszanak vagy éppen mesélnek. Csodás darab, ő pedig a leggyönyörűbb menyasszony, akit valaha láttam. Mégsem érzem úgy, hogy túlzásba kellene esni. Szelíden bólintottam csak a viszont érdeklődésére mielőtt mögé helyezkedve az állam a vállára tettem volna egy futó csók után, ami az arcát érte.
- Ami a tiéd, az az enyém is, bárhogy hívjuk - mosolyodtam el, mert éreztem a javítási szándékán a problémája gyökerét, én mégis úgy éreztem a mi jelző túl van pozicionálva. Romantikusan hangozhat, de néha egész más fedi le sokkal jobban.
- Nekem is hiányoztatok odabentről. Tényleg rendben vagytok, ő sem fáradt? - néztem rá, mert tudja ő is, egy szavába kerül és ha kell egy ezerszer kényelmesebb helyre is viszem, egyébként sem kockáztatnék, még ha nem is annyira nyilvánvaló ez, hiszen nem tudják. Senki, még csak sejtésük sincs. Bár Tim nemrég megkeresett fura csakrák érzékelésével. Vannak sejtelmeim mikor lépett ezekbe a dimenziókba és ki mellett. A fejem a gondolatra fordítottam a nő felé, de csak elmosolyodtam.
- Most éppen? Semmi különösre, a holnapra, a jövő hétre. De mind még vár ránk - mert szeretem ezt a nőt és az összes hátra lévő peremben tudatni is akarom vele, mert azt sem pótolhatom be, amit elvettek tőlünk.
- Nem annyira betongyomrú, mint a sógornőm anyjának és gyógynövénypárlatának bizonygatta. Én szóltam neki, hogy óvatosan - nevettem el magam. Noah nem az esküvőkre, hanem a nagy szájára allergiás és érzékeny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem tudom - vallottam be el is nevetve magam, de kénytelen voltam egy rövid időre levenni róla a kezem és a szemeim is, még elhoztam azt a bizonyos dobozt, minek tudtam, hogy örülni fog. Nem igazán akartam semmit ettől a naptól annyira, mint a végén a nyugalmat így vagy úgy. Ki tudja ezzel melyikünket próbáltam volna megnyugtatni, de abban biztos vagyok, hogy rosszat nem akartam. A dátumokkal sem.
- Babydoll - néztem rá le kicsit szigorúbban. Nem azt kértem, hogy menjen egyedül be egy rakás kígyó közé, vagy éppen azt, hogy hívja meg az anyját. Ne essünk túlzásokba. Csak szerettem volna, ha ezt ő mondja meg. Az első fontos dátumunk véletlen volt, a másodiknak talán a karácsony előttit mondanám, az meg én voltam, teljesen. Itt az ideje megosztani ezt a feladatot úgy, mint az életünket. De szerettem volna, ha tudja, hogy ezt nem áttestálom, hanem inkább egyszerűen kérem és várok rá benne.
- A veszély tökre a középső nevem - tártam el a kezeim mielőtt még felfedtem volna a teljesen ehető, de csodásan glitteres süteményeket előtte. Volt többféle, és olyan kis méretűek, hogy egynél ne álljon meg az ember. Érti a hely a marketinget, és nem is hibáztatom őket érte. Kivettem egy egyszerűbb kéket magamnak, aztán figyeltem a nőt. Az üres kezemmel eltűrtem a haját mielőtt a vízre néztem volna, ahogy elővezettem mi az, ami ide hozott.
- Nézd, nem ezen van a hangsúly. Legyen az a hét, vagy tudod mit, az a hónap. Csak nincs olyan, ami miatt 30 egész napon át az én hibám - mutattam is magamra még a fél fánkkal a kezemben, hogy aztán nevetve egyem tovább. Nem a mai nap volt nekem a lényeg, csak egy időtáv. Érdekelt a kitartása, a jövőnk is. Ezzel kicsit már azt éreztem okunk van hinni, hogy itt leszünk egy év múlva, ha azért, hogy összevesszünk kicsit, azért. Az élettel jár és azt jelenti mellettem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akartam nagyon belemenni ebbe, főleg nem nála. Tudom milyen tündéri, és azt is, hogy hogyan kell vele bánni. Véletlenül sem szeretném, hogy valaha azt higgye, hogy bármi, amit mond nem számít, de tudnia kell, hogy ő előttem van még magamnál is a sorban, nemhogy amúgy. Ami pedig a leendő kis Westwoodot illeti, ő is, ez ilyen lehet csak a jövőben és semmiért sem cserélném.
- Nem kellett, semmi sem muszáj - néztem felé, amennyire tudtam mellé hajolva, de inkább csak fogtam magam és átkaroltam őt; őket. Tökéletes volt a smink, a csillogás, a plusz kiegészítők nélkül is, de én is azt akartam, hogy csodálatosnak lássa az egészet. És ha ehhez mindenre kell a glitter, a púder meg a virágok, hát tessék, itt vagyok. - Én is fáradt vagyok, nem szégyen kimondani - tettem még hozzá kicsit bele is nevetve a vállába a csók után, amit kaptam így félig.
A kérdésére csak csendes sóhajjal visszaemeltem az állam rá és néztem előre, arra a tájra, amit eddig ő is figyelt, csak korábban egyedül. Most itt vagyok én, és hamarosan még szebbeket mutathatok neki és talán majd a picinek is. Ez mondjuk eléggé a jövő zenéje.
- Annyit mondtam, hogy ha fáradunk, inkább induljunk, itt meg nyugodtan ünnepelhetnek tovább, a hely úgyis ki van fizetve - vontam a vállamon egy kicsit, mert nem akartam lelőni senkinek a buliját. Másfelől meg, szerintem most sem veszik észre, hogy egy levetett ruhadarabokkal megpakolt székkel beszélget az öcsém, és mindezt úgy, hogy az előbb mindkettejüknek hozott inni valamelyik másik fiú. Azt hiszem nekik elég lett volna a fele mennyiségű alkohol is.
- Nem biztos, hogy tudni akarom, neki ez miért volt próba tárgya - szűkültek össze a szemeim, de azt sem akartam, hogy Celnek ez mióta mérték és kinek dicsekedik ezzel. Csak nem. - De ezt a rekordot azt hiszem nem kell felemlegetni.