Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hol van az a zokni? Már felforgattam a ládámat, a többiek ládáját is - bocsi Márk - és mégsem találom, pedig tudom, hogy az még tiszta. Nem baj, hétvégén mosás, ma meg péntek van. Muszáj leszek jobban lehajolni, mint gondolnám,é s benézni az ágy alá. Yeee, megvan. Ahelyett, hogy kihalásznám, egy invito hagyja el a mostanában sokat használt ajkaimat. Mondjuk ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Mindegy, ebéd lesz a délelőtti zokni pedig már a tűrésküszöbömet túlbűzte, holott amúgy valószínűleg csak annyit akarok, hogy Babettnek tökéletes legyek. Ha már járunk, akkor nézzünk is ki valahogy, nem? Még nem jelentettük be "hivatalosan", hogy együtt vagyunk, bár a szemfüles érdeklődők már kiszúrhatták akár már a bálon is. Azóta meg eltelt a szünet is, szóval... de úgy valamiért titkoltuk, szerintem meg csak kettesbe akartunk lenni. Ki ki válogassa ki magának a neki tetszőt, a lényeg, hogy jól érzem magam vele, és semmit sem bántam meg. Mivel ha meglátom, elpirulok és hevesen dobogni kezd a szívem, biztosra mondható, hogy a választásom megfelelő volt... de ez így olyan béna. Nem választottam én, csak a szívem megmutatta a helyes irányt. Szóval igen, Babett és én együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást és alig várom, hogy ma is találkozzak vele. Felhúzom hát a zoknimat, nadrágot, kényelmes inget és pulóvert veszek, majd beugrok még a tükör elé. Jól van Bence, elfogadható vagy, szóval felkapom még a cipőmet és mosolyogva leszánkázok az nagyterembe ebédelni. Tök jó, hogy egy házba járunk, így nem kell majd sóvárogva nézegeni a másik asztalt. Néhány embernek köszönök, mielőtt beérnék a helyiségbe, majd keresni kezdem az én levitásomat az asztalnál. Kicsit késtem ugyan, de a pár perc nem lehet olyan sok, sajnos nincs szerencsém, ő előttem érkezett. Nagyon laza. De hát tök mindegy nekem miben van, így is, úgy is tetszik... és máris érzem, hogy gombóc szorul a torkomban és égni kezd az arcom kissé. Valamit birizgál a telóján, szóval finoman mögé lopakodok és a fülébe súgom az első dolgot, ami az eszembe jut.
- Mi a helyzet a mágusneten, édes? - a nyakától a derkáig cirógatva hagyom ott a kezem, amíg leülök, majd a szemeibe nézek. - Szia! - nem várva sokat, óvatosan megcsókolom és figyelve arra, hogy itt mások esznek, nem nyújtom sokáig. Azért, ha eddig csak kicsit égett az orcám, most már nagyon, és vigyorogva szakadok el az imádott ajkaitól. Hú... fogunk mi enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Személyesen? Az csajszi egy kaméleon, sosem találtam még meg, amikor kerestem és szükségem lett volna rá - tuti, hogy megint nem találnám sehol. De mondjuk most már nem is érdekel annyira, pedig igaz, ami igaz, ő is a spektrumon volt, ahogy szokták mondani. Csinos, vagány csaj. De szerencsére ő már nem volt benne a választási kampányomban, amikor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Pont elég volt Karola és Babu is és úgy hiszem, hogy a legjobbat választottam. Különben nem lennék itt, különben nem töltene el forrósággal a közelsége, különben nem akarnék hozzáérni és elveszni a türkiz varázserdőjében.
- Biztos jó ötlet? Mármint szivesen, de nem fog izélni, hogy nem akar gyertyatartónak jönni? - húzódik mosolyra a szám, és újra kedvem lenne megcsókolni, mi több összeragadni vele órákig. De hát ennyire nagy a fegyelmem, hogy ezt is kibírom. Még egy darabig biztos. Talán.
- Én már találtam egy csillagot - mosolyogok rá, és eddig bírtam ki csók nélkül, de nem sokáig tart, mert egy "hagyjátok már abba" érkezik szemből, én pedig gyorsan rájövök, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. - Jól van már na, nem olyan könnyű megállni - magyarázkodom, majd sóhajtva figyelek a mai napjhára, ha már az enyém unalmas lett. Én is elhúzom a számat, mert megértem őt.
- Amilyen csinos az a nő, annyira keményen követel - sóhajtok a barátnőmmel szinkronba. Én nem mertem ilyeneket felvenni tavaly, elég volt Ambrózy tanai is szenvedni. "Bájdövéj", Ambrózy...
- Tanulni? Megszállt téged Márk szelleme? - kuncogok, mert az a jóember azóta is ki sem merészkedik a könyvei közül. A mosolyom zavartságma fullad, amikor meghív hozzájuk. Hohó, holnapután már össze is házasodjunk?
- Oké, valamikor majd elmegyek - ennyit tudok ígérni. - Amúgy rájöttem valamire - kezdek bele, de a hangom suttogásig halkul. Terelnem kell a közös ebdéről, főleg, hogy én még nem vinném el haza. Emmához? Meg vagy őrülve? Soha! Jó, nem soha, de még nem.
- Masa Ambrózy miatt dobott anno - suttogom a fülébe, ahogy félrehajtom a hajkoronáját és belecsicsergem a fülébe az informáiót. Eszembe jutott a professzor átható tekintete, meg a bemutató és az akkor látott képek a legilimencia által. Szóval meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem újkeletű a dolog, amit megírt az Edictum. Mondjuk ez egy kicsit megnyugtató is, mert ha választani kéne és csaj lennék, én is inkább a prof felé húznék. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kviddicsidény lagymatossága az izmaim kárára váltak, ideje volt egy kis edzésnek, és őszintén hiányzott már. Szóval gyorsan átöltöztem eddzőscuccba, meg tettem a sporttáskámba váltócuccot, törölkőzőt és a többit, amjd szépen lejöttem ide. Épp az ajtóban állok, ugyanis megállított egy csapat leányzó, akiknek szintén ma jutott eszébe, hogy sportolniuk kéne. Nos hát na, nyilvánvalóan a látányuk állított meg pár lélegzetvételre, mert azért ritkán látni télen ilyen lengén őket. Hogy ne bámuljak tovább gyorsan szedni is kezdem a lábaim, az egyik kondigép mellé - ahonnan persze jó rálátás nyílik a teremre, egészen véletlenül - és felteszek pár súlyt. A pálcámmal beállítom a visszahúzás erősségét a leírás alapján, majd az arra kitalált tárolóba helyezem a mágikus varázseszközöm. Te jó ég, mi van itt. Jobb lesz, ha gyorsan elfoglalom magam, mert túl szűk lesz a nadrág, ha ennyire pofátlanul nézelődök tovább. Erről eszembe jut Babett és Dia is, és valahogy le is lohasztja a nagy lelkesedésem a lányok iránt. Dolgozni kezdek végre és hülyeségeken jár az eszem. Miért, én nem hibázhatok, tökéletes vagyok, vagy mi? Biztosan nem, de egyelőre nem áll szándékomban senkinek sem elmondani a dolgot és azt sem, hogy megtört bennem valamit. Miközben ezen filózok, újra visszatérek a lányokhoz és az egyik biciklin felismerem Karolát. Anyád, de jó... jól néz ki. Háttal van nekem, ami azt jelenti, hogy pont oda látok, ahová nem kéne, illetve nézőpont kérdése. Annyira elbambulok, hogy hirtelen azon veszem észre magam, hogy leszáll a bicajról, majd letörli az arcáról az izzadságot. ~Ó, hogy izzasztanálak meg én is.~ kapom fel, majd el a tekintetem, mert miután eddig nem éppen a szemeibe néztem, nem vettem észre, hogy ő is észrevehetett. Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, majd pár mozdulat után kénytelen vagyok abbahagyni az egészet, mert rohadtul elkezdtek sajogni a bicepszeim. Jó lenne, ha inkább arra figyelnék, amit csinálok. Miután levergődök a gépről, nyújtok párat és inkább egyszerűbb dolgok után nézek. A futópadot választom és szép lassan elkezdem a könnyített futóprogramot. Később majd biztos feljebbveszem, sőt még a pálcámért is visszamegyek majd, ha már otthagytam. Szétnézek lopva, merre lehet Karola, aki valami eszméletlenül néz ma ki, főleg így kevésbé felöltözve. Fura dolog, hogy ha mondjuk fehérneműben kapsz el egy csajt, azonnal szégyenlős, de ha meg falat bikiniben, vagy ilyen edzőcuccban, az tök rendben van. Miért lehet ez? És hova tűnt Karola? Addig keresek még valakit nézegetni, hogy renbde jöjjön a lelki egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karola felbukanása nem kicsit borította fel a nyugodt edzésre való terveimet. De végül is bámulni őt, nem volt rossz ötlet, és ha már nem vagyok mégsem olyan jó fiú, mint azt sokan gondolják, adjuk meg a lehetőséget ezen tábor támogatóinak is. Én komolyan nem értem, hogy nem vitték még el ezt a csajt, mert annyira jól néz ki, hogy behalás, és amúgy meg rádfekszik éjszaka akaratlanul. Ha iszik, meg elengedi magát és nagyon szexy lesz, illetve még szexibb. Na, most ezen gondolatok mentén a feszülő fenekét bámulva, ahogy biciklizik, lehet, hogy nagyon sok oda nem illő gondolat fut át az agyamon. Vagy hát ki tudja? Nem tudom minek gondolkodom így, miért nem csak simán élvezem a látványt, amit Karola és a vele, vagy mellette edző lányok adnak. De aztán csak átmászok a futópadra, hogy ha lehet, ne fedezzen fel, meg nem kell egyből szétedzeni magam. Csak szép fokozatosan. De hiába vesztettem el Karcsit, azért maradt pár lány, akit lehet nézni. Ahogy feszülnek az izmaik, vagy épp behajolnak, és a térdükön támaszkodva pihennek... hát basszus. Lehet, hogy nem az edzőterembe jöttem?
- Mi? Ja! Helló! - ijedek meg, majd mosolyodom el egymás után, ahogy karola rám hozza a frászt. Még egy kicsit el is ügyetlenkedem a futást, de sikerül visszaállnom a tempóra. Azért ott vannak még azok a reflexek, baby!
- Jó messzire innen, de nem haladok, látod - mosolygok rá, majd letörlöm az izzadságot a homlokomról, ami viszketni kezdett. - Te elég jó formában vagy, láttalak a bicajon. Én biztos nem bírnám addig - vallom be, persze csak bókolok. valószínűleg sokkal tovább bírnám, mégiscsak pasi vagyok, nem. Viszont a szemeim alig tudom az övéin tartani, néha elkalandoznak, de próbálom tartani a szemkontaktust. - Amúgy meg, le akarsz fáarsztani, vagy mi? - nevetek egy kicsit, direkt kétértelműre hagyva a mondatot. Babett rohadtul nem örülne ennek, de nem nagyon jelentkezik mostanában. Fogalmam sincs mit gondoljak, Ivett meg elzárkózik a barátnője kiadásától. Meg vagyok én áldva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába, na, meglepett. Annyira el voltam foglalva a női nem testi adottságainak szakértő vizsgálatával, hogy nem vettem észre, maikor odajött. Megéltük ezt is, hogy meglepjen, biztos azért, mert ennyit fejlődött... khm.
- Odakint? Dehogy megyek ilyen hidegbe, jó nekem itt is. Mármint... egyedül nem szeretek futni, az van. Itt meg nem vagyok egyedül - vonok vállat, miközben érzem a lassú futás eredményét is. Persze a figyelem nagy részét leköti a barna hajú, vadító ajkú leányzó, de... biztos vagyok benne, hogy már nem kér belőlem. Mondjuk úgy volt, hogy nem fogok bulizni, de hát Dia belevitt mindenbe. Oké, nem volt nehéz dolga. Amúgy meg direkt nem érti a célozgatást,m vagy én nem is tudom. Tényleg sokat fejlődött, nőiesebb lett, meg minden, tuti ravasz is.
- Bárhogy - mosolyodom el, majd gyorsan ki is találja az egyik módszert. Pont nem erre gondoltam, de már uncsi a futás, és inkább segítek neki. - Hát hogy a tesztrál szárnyak által keltett viharba ne? - kapcsolom le a gépet és lassítok, ahogy szépen leáll, majd a végén lelépek róla biztonságosan. - Hol akarsz kezdeni? - kérdezem, majd mielőtt bármit tehetne gyorsan megölelem. - Rég láttalak, na. Ne lazsálj - mondom és indulok neki, közben meg majd felrobbannak a hormonjaim, ahogy a bőrével érintkezdtem. - Ö, pill - mondom és elrohanaok a pálcámért, meg a cuccomért, majd vissza hozzá. - Szóval? - nézek rá kíváncsian, és kicsit türelmetlenül valamiért. Főleg, mert, ahogy jöttem vissza báűmulhattam egy kcist úgy, hogy bárgyún mosolyogtam és ez nem volt feltűnő. Mármint a bámulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Persze, itt nics hideg - bólintok kissé lihegve, de nem kerülte el a figyelmem a mosolya, tehát rájött, hogy a csajokat figyelem. Hát, nézzem a posztereket? Na, ugye. Egy kicsit pajzánkodom is vele, persze nem felejt el lecsapni rá és visszakérdez. Nocsak Karola, nem húzol ám be a csőbe!
- Úgy értem van itt egy csomó minden, amit csinálni lehet - háhá, nem adom meg magam olyan könnyen, és ez teljesen lefedi azt is amire én gondolok, meg amit mondtam. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Főleg, ahogy a feszlő tökéletes bőrét nézem, vagy a furán érdekes és vadító ajkait. Tényleg különleges egyébként. Persze, hogy segítek neki, ez nem kérdés, ő meg belelkesedik. Megnézném lelkesen egyéb helyzetekben is. Merlinre, kicsit túlzásba viszem ezeket a gondolatokat. Edzeni vagyok itt, nem csajozni. Mondjuk az valamennyivel könnyebb dolog, gondolom. Legalábbis nem fárad el az ember annyira benne. Szóval gyorsan megölelem, hogy még egy kicsit összezavarjam, vagy rávezessem, hogy... mire is? Semmi újat nem tudnék neki mutatni, hiszen már egyszer megcsókoltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudok másra gondolni mostanában vele kapcsolatban, mint hogy testközelbe kerüljek vele. Mármint ennél jóval közelebbibe. Meg is ilyeszt kicsit, mert elvileg van barátnőm, de ezt megkérdőjelezi a buli estéje, meg az is, hogy megint véletlenül Karola melleire nézek. Vagy túlságosan pasi lennék én is, meg felszínes? Ez baj egyáltalán? Valami nagyon megváltozott bennem Masa után, kérdés, hogy ennek milyen következményei lesznek majd. Az is bánt egy kicsit, hogy nem bánt igazán a dolog, inkább csak meglep. Eddig valahogy máshogy tekintettem magamra, de mi van, ha akkor néztem rosszul a dolgokat, és csak simán egy felszínes pasi vagyok. Vállvonás.
- Medicinlabda dobálás. Majd megadod a haverod számát? Pasi, mi és segít edzeni... érdekes - hamis mosoly ül ki a képemre, csak picit megpiszkálom a nemlétező bajszát Karcsinak. Miért ne évődhetnék vele, nem bűn az! Kicsit otthagyom, mert nem szeretném, ha elhagynám a másik varázspálcámat, de mire visszajövök, mintha megszált volna valami szórakozottság és megint rákérdezek, hogy mit csináljunk. Erre ugyanazt mondja, de kár, ahahaha!
- Láthatóan nem itt, na menjünk akkor dobálni - igen, sokfelé jár, ami elég gáz, ahelyett, hogy sak rá koncentálnék, nem igaz? - Az enyémmel? - kérdezek vissza hirtelen meglepődve, nem számítottam rá, hogy mégis rákérdez a forró kására. - Az másfajta izzadás - nevetem el magam, majd körbenézek, hogy merre vannak a medicinlabdák. - Ott vannak a lasztik - bökök a megfelelő irányba az ujjaimmal, majd elindulok feléjük. KÖzebn próbálom egy kicsit visszanyerni az önuralmamat és felpofozni magamat belülről. Legyél már ésszel, fiacskám! Ne bántsd meg Karolát, mert abból baj lesz. Főleg azért, mert simán lefeküdnék vele, de kérdés az, hogy utána mi lenne? Megállnék? Amitől a legjobban félek az az, hogy nem tudom! Lehet el kéne menne a pszichológushoz, vagy Emmával beszéljek? Esetleg karcsival, végül is ő is nagyon jól ismer engem. Végül odaérek a labdákhoz és felé fordulok.
- Hány kilós kell? - nézek felé, és ha bemondja, akkor kiveszek egyet. - Pontosan mennyit kell, meg hogyan is kell? Aztán kezdhetjük - mondom neki, és már előre félek, hogy itt guggolgatni fog megfeszült izmokkal. Baszki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Végre nem gondolta túl, hanem értette a célzást és még a vállam is megütötte olyan viccesen, mondhatni Karolásan. Szerintem tényleg szerethetett, meg jó barátnak tart, nem tudom, hogy van-e még belőle valami, de ha ennyire közvetlen vagy valakivel, az nem véletlen.
- Fura? Hát, ritkán vagyok ilyen cuccban, hogy láthasd milyen izmaim vannak - kuncogok fel, majd tenyerekkel felé mutatom a kezeimet. - Oké, befejeztem - maradok mosolyogva, mint egy idióta, de azért jó móka volt újra meglátni az arcán a pírt. Jól esik, ha tetszem valakinek, főleg, ha szükségem is van rá. Még nem tudom, hogy elmondjam-e neki, mert nem biztos, hogy olyan reakciót kapok, amilyet várok. Hiszen miatta... van ez a helyzet, és most nem Karolára gondolok. Mármint, ha jobban megnézzük, miattam, de mi lenne, ha inkább rá figyelnék, meg az edzésre, ha már emiatt jöttem ide voltaképp.
- Oké, két kilós - fel is kapom az egyiket, majd szembehelyezkedem vele, miközben elmondja a gyakorlat lényegét. - Vaaaaagy elkapom, dobod és legugolok - viccelődöm vele, és nmég nyelvet is öltök rá. Majd megkezdem a gyakorlatot, ami egy idő után kezd elég fájdalmas lenni, azaz hatékony. Tízig bírja Karcsi, majd leteszi a lasztit, majd behajol. Bakker, de jó, hogy nem kivágott cuccban van, mert most igencsak megnézném magamnak. Így csak odasétálok a kérdésreés a kezébe nyomom a saját vizespalackját. - Először igyál pár kortyot, de ne sokat. Aztán... - nézek körbe, majd megállapodok egy gépen, amire rá kell ülni és mozgatni kell lábbal, röviden: lábgép. - Oda megyünk - mutatok abba az irányba és pár másodperc múlva már ott is vagyok. - Elég egyértelmű, szóval csak üljj be és csináld - mondom, miközben nekitámaszkodom a gép hátuljának és nézem őt. Nagyon szexi, mondtam már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez aztán lélekemelő volt. Ja, végül is vannak izmaid, különben nem mozognál - kuncogok és rázom a fejem. Attól még, hogy elpirult furcsán jött ki a mondat, mintha ilyen általános dolog lenne, vagy semmi extra. Oké, nem vagyok kigyúrva, mint egyesek, de azért na. Az is igaz, hogy inkább vicces volt, mint sértő és tudom, hogy nem így gondolta. De a nem így gondoltamot maximum a legilimentorok tudják valójában, ja, az vagyok. Szóval akik később visszanézik, de azt hiszem, hogy a gondolatolvasás az komolyabb cucc.
- Oki - várok egy kicsit, mielőtt elfogadja a saját vizét, meg amíg kifújja magát. Hát nem tudom, nincs valami túl nagy erőnlétbe, vagy a bicajozás túl sokat kivett a lábából. Na nem baj, nem kell mindenkinek Rentai Boglárkának lennie. Ami azt illeti, nagyon nem, mert az már néha túlzás, de mindegy. KÖzben odaérünk a másik géphez, és megkapom a fura kérdést, amire mindig le szoktam csapni.
- Nem, alatta van egy másik - froclizom egy kicsit, hiába volt költői kérdés egyébként. közben elmondtam, hogy mit csináljon és ügyesen vette az akadályt. Na, mondjuk ez igazán jól megmutatta a testi adottságait, mit ne mondjak. Az egész teste mozgott, Merlinre, micsoda látvány! A kérdésére vegyes érzelmek támadtak meg. Nyilvánvaló az egyik, hogy valami talán félrement közöttünk, vagy én nem tudom, hogy mi van, esetleg elszúrtam valamit. Ja, igen, az már biztos megvan, de addig... A másik viszont az, hogy miért lenne fontos a számára, hogy elmondjam neki?
- Nem, inkább megcsaltam. Jó, mi? - mondom túl lazán, alig-alig megbánással a hangomban. Azonban a fejem elfordítom, nem akarom látni a reakciót. Mert vagy lecseszést kapok, vagy pedig dühöt, hogy akkor miért jöttem vele össze, és inkább karolával kellett volna. Gőzöm sincs, hogy akkor jól döntöttem-e, de úgy döntöttem. Nem hiszem, hogy ha visszamennék az időben máshogy lenne. Akkor úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, mint, ahogy Diával is. Ami továbbra is elég ijesztő, mert akkor mit várjak magamtól, mit várjon bárki tőlem? Végül visszafordítom rá a képem, ha eddig nem erőszakolta ki, vagy ahagyott ott a fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát... elmondtam. Csak úgy érted, kilöktemn a szavakat, nagyon menőn, ahogy nem szoktam. Most ahogy így kívülről végignéznék magamon, nagyon lazán tolnám ezt az egészet. Nem gáz, mi? De, ultragáz. Akkor miért is csináltam így? Miért mondjuk nem hallgattam, szépen, kussba, pont azelétt, aki velem akart járni még nem is olyan régen, és visszautasítottam. Nem beszélve arról, hogy mondjuk nem a legjobb helyen. Az meg pláne, hogy ő meg hangosabban kérdez vissza, mint azt illene. Mondjuk eléggé felzaklattam a félreérthető mondataimmal, most meg még ez is. Megcsaltam, érted, semmi gond, minden oké. MIt kell ezen drámázni, vagy bármi. Tök természetes, igaz? Hát rohadtul nem, és amikor visszafordulok, még el is szégyenlem magam, ahogy látom, hogy átlyukasztja az agyam a nézésével.
- Jóhogy nem már azt is megkérdezed, hogy hogyan - jön a válasz úgy, mintha nem lennék a testemben. teljesen idegenként nézek magamra, és tényleg ránézek a kezeimre. Tuti valami flegma arcot is vágom, valami gáz van... lehet, hogy szórakozik velem valaki?
- Bocs, bocs, ne haragudj - sütöm le a szemeimet. Valamit kell csinálni, mert még ez a törékeny lány is megutál, vagy agyon vág. vagy a helyén, mert azt kezdem elveszíteni. - Nem akartam rádförmedni - vallom be, csak hát ezt rohadt nehéz elhinni. Amúgy tökre igaza van, és még ő is érdemel magyarázatot.
- Elmenetem a múltheti buliba és jól éreztem magam. Babett egy ideje nem nagyon van velem, nem mondja, hogy miért, csak kimenti magát. Lehet, hogy semmi köze nincs semmihez és tényleg nem ér rá, de most már mindegy, elszúrtam... vagy nem tudom - sóhajtok, majd most már megint a szemeibe tudok nézni. Hát ez van, a jófiú LB-nek annyi, elérte a hülyeségkór és lenyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nemsokára takarodó, és habár rám talán nem igazán vonatkozik ez, általában megszokásból már én is elmegyek aludni. Mostanában szerettem ezt a csendet, mivel a buli óta igen sokszor csak ilyenkor hagytam el hálókörletet, inkább, mint emberek közelébe menjek. Babettnek azóta sem szóltam, szerencsére ő sem keresett meg sem ezzel, sem másmivel, így ahelyett, hogy őrlődtem volna, tanultam. Márk biztos büszke lenne rám most, de az ő véleményére sem voltam kíváncsi, ahogy kábé senkiére sem, Karola már úgyis mindent elmondott az edzőteremben. Mondjuk Babu a sátras mókáról sem tud, vagy még az is lehet, hogy már előre lejátszotta az egészet, vagy elkapott néhány pletykát, nem tudom. Mindenestre jó mostegyedül, ki is fogok menni az erkélyre, hogy nézelődjek a sötétbe. Okos. Mindegy, ki kell mozdulni, mert kell a semmi, hogy a sok tantárgy a fejembe másszon. Holnap szerintem kimegyek a baglyokhoz is, akkor sem kell a csajokra gondolnom, ha már mindennek ők az okozói. Ami fura, hogy Diára egyáltalán nem haragszom, sőt, ő a legmegértőbb csaj, akit ismerek. De lehet, hogycsak azért, mert Karcsi vonzódik hozzám, én meg hozzá, egy kicsit jobban, mint más lányokhoz. Valami nem jó, talán beszélnem kéne rről valaki semlegessel. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan valóra válhat, mert odakint találok egy lányt, aki ugyan háttal van nekem, de biztosan semleges. Mi lenne, ha csak úgy elmondnék neki mindent, ő meg elhordana aminek csak kell és helyreállna a világ. Nem rossz mi? Ja, nem, de két lépés múlva felismerem immár közelebbről a tesómat, és azzal a lendülettel fordulok vissza, remélem nem vesz észre. Sajnos már elég közel vagyok hozzá, hogy ha nincs elmélyedve nagyon a gondolataiba, akkor meghalhatta. Mindenesetre én elindulok kifelé, mintha már elég álmos lennék, és amúgy is mindjárt takarodó. Most, hogy így mondom, tényleg ásítanom kéne. A fenéket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Na kész, kiakadt, mint az ingaóra. Egy kicsit talán akartam is, hogy megfeddjen, vagy haragudjon rám. Ha már én valami miatt nem teszem meg ezt magammal. Fogalmam sincs, hogy miért van ez, rohadt zavaró, hogy nem érzem igazán gáznak az egészet. Talán Masa után belevertem magamból a lelkemet is abba a bizonyos kádba? Esetleg a józan eszemmel együtt? De pedig nem, oké, változtam, de ez, ez még tőlem is szokatlan, amit meg most művelek, pláne. A bocsánatkérés még bejött, de tudtam, hogy ez csak egy kicsit enyhíti a tüneteket és nem azért piros már Karola arca, mert edzett, hanem mert dühös. Látom a szemeiben a csalódottságot én meg érzem, hogy megérdemlem. Csak nem fáj annyira, mint kéne, vagy mint gondoltam. Végül utánamegyek, miután röviden és hiányosan összefoglalom a történteket és leülök mellé, de most azért jóval távolabb, mint amúgy leülnék.
- Elégedj meg azzal, hogy kimeríti bőven a megcsalás fogalmát - mondom neki most már valamennyire bűnbánóan. Hát nem fogok itt neki mindent elmondani, azért álljon már meg a menet. Na tessék, megint a piszkos fantázia. Imádom amúgy Karolát, hogy a legnagyobb vetélytársáért is aggódik, függetlenül a jelen helyzettől, de most persze Babettre gondolok. Hát ez nagyon parasztul hangzott, pedig nem annak szántam és nem is kell értem versengeni... ahogy azt a példa mutatja, simán megkaphat bárki. Ez elég szánalmas. Amellett, hogy Dia nagyon is nem bárki.
- Nem, nem tud róla. Nem találkoztunk már elég régen, mindig kimenti magát és egy idő után nem erőltettem. Itt az év vége, szóval... Lehet, hogy hallott a sátrazásról, mit tudom én. De azóta sem kerestük egymást, az én oldalamról elég érthető mondjuk... - a többire még nem tudok válaszolni, de nem azért, mert nem akarok, hanem csak úgy simán nem tudom a választ. Sóhajtva nézek rá, hogy hagyjam itt, vagy mondjak még valamit.
- Nem látom értelmét. Szerinted, ha elmondom, nem ugyanaz lesz a vége? De mivel nem talizunk, ráér még akkor pár hetet. Mondjuk a vizsgáit sem kéne emiatt elrontania... - hú, ezt úgy mondtam, mintha érdekelne. Elvileg biztos erre tanul, de gyakorlatilag, meg én vagyok a barom, mert gőzöm sincs, hogy mi van. Erőszakosabbnak kellett volna lennem, de... most már tök mindegy. Csak nézek rá, arra a dacos és mérges arcára, ami még így is nagyon tetszik. Ezek után mondjam, hogy bárkit is szeretek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát bőven, szerintem nem kéne részletezni, hogy finoman szóljak. Amúgy sem akarom még jobban elkeseríteni, elég megint látnia a rakás szerencsétlenséget - ez lennék én, ha ez eddig nem derült volna ki -, aki megint valami baromságot csinált. Holott nem is biztos, hogy az, csak valami kihozta ezt belőlem. Kell lennie logikus mgyarázatnak azon kívül, hogy Dia jó csaj és nem lehetett kihagyni, vagy, hogy hormonok, esetleg ez ösztön. Ugyan, sosem voltam ilyen és bármennyire is élveztem a dolgot, az, hogy nem igazán érint meg, nem rám vall. Valami történt, aminek nem kellett volna, most mi a fenét csináljak? Lehet be kéne ülnüöm az iskolapszichológushoz egy kicsit. Heti "nyóccor".
- Igen, jobb lett volna. Vagy nem, ki tudja? Most már nem tudom visszacsinálni, és akkor nem tudtunk beszélni, meg úgy amúgy azóta sem. Ez van, megtanultam, hogy utólag már mindegy mit teszel, vagy tettél volna - csendesedek el a végére, eleget tanultam Masa esetéből ahhoz, hogy még mindig őt emlegessem. Miért nem emlegetem például Nórit? Na, ugye, tiszta vicc az egész kapcsolat dolog.
- Hát remélem, mert akkor legalább magyarázható lenne azzal, hogy rájöttem tudat alatt. Jó, nem remélem, ne nézz már rám így. Gőzöm sincs, hogy mit kéne csinálnom, és tudom, hogy pont nem téged kéne ezzel traktálnom. Neked is csak fájdalmat okozok - sóhajtok, mert végre ki tudom mondani az igazat. Hiába választottam Babut, attól még Karcsi kedves a szívemnek és jól elbántam vele. - Hát ezaz, ez a bajom. Tök szarul kéne éreznem magam, de nem így van. Mármint sajnálom azért, meg nem ismerek magamra, de mégsincs bennem meg most az, hogy olyan gonosz voltam vele. Rád meg rádnézek, és... hagyjuk. Gőzöm sincs mi a jó élet van! Érted? - a végén már felpattanva kiabálok, majd egyszerűen otthagyom, forrongva, Hirtelen húztam fel magam az egészen, a szívem össze-vissza kalapál, az agyam nem érti, hogy mi van, úgyhogy lekapcsolta magát alvó üzemmódba. Én pedig csak otthagyom őt, dühösen felkapkodva a cuccaimat és elindulva vissza a hálókörletbe. Rohadt jó ötlet volt, gratulálok az egészhez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Álmodói részleg → Karakterek → Azt beszélik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A fejem fogom, mert továbbra sincs semmilyen tervem a vizsgaidőszakon túl, hogy mit is kéne tennem. Talán mnindenkit el kéne küldenem a fenébe és kész, Emmán kívül mindekit kizárni az életemből. Kész kancs, Bence megoldotta a nőügyeit. Nőügy, mi? Rohadt nagyzolósnak hangzik a valósághoz képest. De most mindenkitől távol, szerda délután egy padon üldögélve tök jól érzem magam. Csak a hülye gondolataim zavarnak és a hatalmas "MOST MIT CSINÁLJAK?" érzés. Sóhajtok és felnézek, éppen előttem megy el egy lány, egy nagyon ismerős lány. Azonnal utánanyúlok és finoman megfogom a kezét.
- Riza, ráérsz picit? - kezdem kedvesen, és némileg könyörgően. Remélem nem ráz le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Láthatóan megijesztettem basszus, nem volt szándékomban, Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam, ha valakinek megfogom kezét meglepetésből, biztos én is így reagáltam volna.
- Bocsi a kézfogóért - teszem el hátra a kezemet, mintha bűnös lenne. - Ösztönös volt, nem akartalak megijeszteni - jól van Bence, csak így tovább, mondjál még valami baromságot, amit egyébként is tud Riza.
- Hát van némi problémám a lányokkal és szeretném megbeszélni egy lánnyal, hátha tud segíteni. És te lány is vagy, meg ismerlek is és... erre gondoltam - mondom kicsit lesütve a szemeim. Remélem továbbra sem fog teljesen idiótának tartani. mondjuk meglepne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kicsit sokáig vár azzal a válasszal. Tudtam, hogy még egy normális lányból is ezt hozom ki, basszus! Nem tudom milyen a képem, de biztos ideges és zavart, szóval próbálom inkább csak simán várakozóra állítani. Vagy sikerül, vagy nem. A kérdése mellbe vág, lehet, hogy már mindent tud és nem akar beszállni ilyen hülyeségbe. Amúgy is két levitásról van szó, ekkora barom vagyok, hogy nem jöttem rá hamarabb.
- Aha, mert lány vagy, te jobban érted őket. Meg máshoz amúgy sem mennék ezzel, mert nem olyan ijesztően néznének rám, mint te most - mondom picit elmosolyodva, majd egy kéz mozdulattal helyet kínálok neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az első kört megnyertem, innen indul a lejtmenet. Lehet, hogy a következő mondatomnál otthagy a farncba, de senki sem mondhatja, hogy nem próbáltam meg, nem igaz? Nézem a cuki szeplős képét, kérdőn villanó fejét, Riza mindig aranyos volt. Hogy lehet az, hogy a szép lányok mérgesen is jól néznek ki? Ahh, mindegy, hagyjuk most ez, mert kábé emiatt vagyok bajban.
- Nem, inkább elmondom, de szeretném ha tök őszinte lennél és nem fognád vissza magad. Úgyis megérdemlem, de ez most mindegy - kezdek bele, majd összeszedem nagyjábvól a gondolataimat. Aztán amikor végre megvannak, beszélni kezdek. - Szóval gondolom tudod, de ha nem Babettal járok... hivatalosan - vonok vállat, mert igazából ez a szó nekem mindig furcsa volt. Mintha papírt írtunk volna róla. - De egy jó ideje mindig kerül engem, és jó egy hónapja nem találkoztunk  már, lehet, hogy több is - folytatom, de a lényeget még nem mondtam el. - Két hete mvolt egy buli, ahol szintén csak én voltam és összefutottam Diával és... hát... megcsaltam vele - nyögöm ki végre, elég nagy szégyenpírrel a képemen, még a szemeit is elkerülöm, mintha ő lenne a bírám. - Még nincs vége - sóhajtok, majd tartok egy kis szünetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Riza belemegy, nagyon jól megy az egész. Persze még nem hallott semmit, szóval az még most nem. Gyorsan ki is akasztom, és máris kapom a jelzőt, idióta. Igen, ezzel nehéz lenne most vitatkozni, de ez van, most már nem hagyhatom abba.
- Nem, dehogy, de még van mit mondanom - pillantok a szemeibe, ami jelen esetben nem éppen csillogó. - Szóval nem tudom mennyire tudod, de mielőtt összejöttem volna Babettel, Karolával randiztunk. Véletlenül, de ez most mindegy. A randi végén rájöttem, hogy Babett az igazi. Vagyis, akkor azt gondoltam. Elhanyagolva éreztem magam és nem tudtam vele találkozni és Diával meg csak úgy... megtörtént. Most meg Karolával is összevesztem és amikor randizott, tönkrettem a randiját. Azt hiszem féltékeny voltam a srácra, pedig jófejnek tűnt, és illetti Karcsihoz. Természetesn kiosztott Karola is és... szóval az a bajom, hogy nem tudom mi a jó fene bajom van. Nyilván amint találkozom Babettel, elmondom neki, de ez még rajtam nem segít. Majd megpróbálom rendezni a kapcsolatom Karolával is, de még az is lehet, hogy őt is szeretem. Szerinted ez normális? - a végén már olyan hitetlenül beszélek, mintha én sem hinném el a saját szavaim. - Nem akarok ilyen lenni, normális akarok lenni, de nem tudom mit kéne tennem ehhez. Szerinted Karola megbocsát valaha? Babett nem lök le az emlegett szikláról? Van bármilyen tanácsod, Riza? - kérdezem, nagyon kérlelően és próbálom keresni a szemeit, hogy hátha találkoznak. - Utólag is bocsánatot kérek tőled, emiatt, de most kérlek segíts - mondom neki most már szomorúan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Véget ért a nagymonológom, amit még azért tudnék csavargatni, de nincs értelme sem magam kínozni, Rizát meg kegyetlenség lenne tovább traktálnom némi komolyabb részlettel. Mint például a griffes kirándulásunk Karolával. A nevem hallatára felé fordulok és csak bólogatok, fájdalmas fintorba fordítva az ajkaimat.
- Teljesen igazad van. Tudom, hogy nem kellett volna Karola randiját elrontani. Nyilván Babetett sem kellett volna... - nem tudom kimondani, de folytatom.
- Azt sem tudom, hogy azon kívül van-e problémám vele, meg azt sem, hogy ki iránt mit érzek. Igen, valahogy ki kell találnom, hogy mit érzek, de legalább jól láttam a dolgokat utólag. Kár, hogy csak utólag - vakarom meg az aorrom tövét, és egy jó nagy, hangos sóhajt hallatok.
- Kösz, hogy meghallgattál - mondom, majd hirtelen egy puszit nyomok az arcára, és gyorsan el is húzódom, szomorkás mosollyal. - Mást nem tudok adni a tanácsért cserébe, köszi Riza - újabb sóhaj, majd felállok. - Ha szükséged lenne rám valamiben, szólj, mert jövök neked eggyel és szívesen teszem - intek felé, majd zsebrevágom a kezemet és elindulok még egy jó nagy kör sétára. Hátha kiszellőzik a fejem és eszembe jut a tuti megoldás. Riza jó fej volt és tök kedves. Még akkor is, ha leidiótázott. Őszinte volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egy bagoly érkezett Tőle tegnap este, és sokáig csak nézegettem, hogy vajon mi lesz benne. Tényleg nem tudtam, és a legrosszabb az, hogy miután beszéltem Rizával már nagyjából arra vágytam, hogy mondjam el, mert amúgy megőrülök, ettől az egéásztől. Ez abból is látszik, amit Karolával műveltem kétszer azóta, hogy Dia... mindegy. Szóval forgattam, néha már azt is kívántam, hogy bárcsak megsértene valamivel, vagy mit tudom én, ő is megcsalt és el akarja mondani. Nem mintha olyan jól esett volna és attól az én bűneimet egyáltalán nem kisebbíti, csak akkor legalább kapaszkodhatnék valamibe, hogy látod, ő is. Kurvára mindegy lenne, már most tudom, szóval kinyitottam, de csak egy rövid üzenet volt benne, hogy találkozzunk, én meg visszaírtam, hogy oké. Így utólag talán írhattam volna hosszabban is, meg esetleg üzenhettem volna neki a telómon, vagy valami, de már mindegy. A Vadőrlak egy kedves közös emléket rejt, na meg a baglyaimat - amit nagyzás így nevezni, mert nagyrészt a vadőr gondozza továbbra is őket - és a hó ropogásban közeledvén egyre jobban bátorodom el az egésztől. Tényleg nem értem a tetteimet, oké a csárdában ittunk, meg buliztunk, de megálljt parancsolhattam volna a dolgoknak, ha akarok. Valami viszont átszakadt bennem ott, ami mégis ott tartott és megtörtént. Aztán meg, hagyjuk is az egészet, mert csak még szarabb hangulatban leszek. Már messziről meglátom őt, ahogy guggol a hóban és rajzolgat, gondolom és halvány mosoly telepedik az arcomra. Hát igen, nem tudok nem érezni iránta valamit, sőt, azt hiszem továbbra is szeretem őt... ahogy vélhetően Karolát is. Ez már jobban zavar, mint bármi eddig, vagy én nem tudom. Lehet, hogy egyikőjük iránt csak szeretetet érzek? Vagy mindkettőjük iránt? Ki tudja ezt eldönteni? Nekem kellene, de továbbra is tanácstalan vagyok, mint egy kisközség. Végül odasétálok hozzá, de nem megyek teljesen közel, és biztos vagyok benne, hogy meghallotta a lépteimet.
- Szia, mondanom kell valamit és nem fogsz örülni - sóhajtok, és ha meg is fordul, nem tudok rá nézni. Nem lenne igazságos és nem akarom látni, hogy miattam bármi rossz éri. - Nem akarok magyarázkodni, nincs értelme, és már elég fájdalmat okoztam így is, hogy még el sem mondtam neked. De nem voltam jó és elkövettem egy hibát, megcsaltalak valakivel - mondom még a cipőm orrát bámulva, sokkal izgalmasabb most ez nekem, mint hogy a szemeibe kellen nézzem. Viszont nem lehetek gyáva, ha már voltam olyan bátor és megcsaltam, mégiscsak megérdemli. Így végül felemelem a fejem és fájdalmas arccal nézem őt. - Igen, ez történt, sajnálom - a kérdés az, hogy nem elcsépelt-e bármit mondani, főleg sajnálni, amikor ő az áldozat és ki hinné el, hogy sajnálom? Miért bántam volna meg, egyszerűen nem reális és a szavaknak itt nincs ereje, hogy valóban hihető legyen a másik félnek. Igen, tényleg sajnálom, de igen tudom, hogy nem lesz minden olyan, mint eddig. Hiszen, ha olyan lenne, nem lett volna Dia, Karcsinak nem teszem tönkre a randiját, meg ki tudja még ki, akire csak ránéztem és nem Ő volt. Várom az ítéletet, a kötelet meg már úgyis kikészítettem. De legalább vállalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Őszinte voltam még akkor is, ha éreztem, hogy a saját szívemet is szurkálom véres tőrrel, utána pedig az övébe fogom mártani. Rohadt nehezemre esik kimondani ezeket, de muszáj, mert ezt kell tennem. Nem szabad elsumákolni az egészet, úgyis kitudódna, így meg ha ki is leszek dobva, vagy szét leszek átkozva - akár mindkettő előfordulhat -, nekem kell elmondani az egészet. Már kikértem egy lány véleményét, sajnos ugyanarra jutottunk és akkor még ott vannak azok, akiket megbántottam. Kérdésére csak biccenteni tudok, és nagyon sajnálom őt, hogy egy ilyen pasival hozta össze a sors. Szívfacsaró nézni, ahogy örül nekem én pedig csalódást okoztam. Odajön és szinte elégek, mint főnix a saját tüzemben, kérdéses, hogy újraéledek-e valaha, vagy ez már egy új Lóránt Bence. Azt sem tduom, hogy tetszik-e, azt sem, hogy el tudom-e fogadni, hogy nem vagyok tökéletes, sőt. Az alapokat is alig ütöm meg mostanában.
"Nem értelek"
Hát, én nem nevetek, fájdalmas arccal nézek rá és a legrosszabb az egészben, hogy én sem értem saját magam. Csak fáj, hogy itt ez a lány, akit szeretek és hamarosan olyan fájdalmat okozok neki, amit nem érdemel meg. Legalábbis a jelen helyzetben, az én tudásom alapján.
- Azt hittem kerülsz és elbizonytalanodtam. Aztán hibáztam... sokat. - mondom neki halkan, és ha közeledni próbál, nem hagyom, hogy vegye komolyan. Legalábbis elsőre, nem akarom elmismásolni az egészet, ez komoly dolog és komoly következményei lehetnek. Minden Babettől függ, de nem hagyom, hogy félvállról vegye, vagy elbagatelizálja. Mert ez nem olyan eset, ami véletlen volt, és az én hűségem nem volt elég hozzá úgy, hogy szeretem. De akkor mi Karola? Vagy mi volt Dia? Persze a két lány nem említhető érzéseim szempontjából egy lapon, de akkor is ott voltak. És ha jön egy Anna? Majd akkor vele is ez lesz? Egyáltalán nem tudom mit érzek, ki kell bogoznom, ahogy Riza is javasolta. Ahhoz is kell egy lélek, hogy úgy idiótázzon le, hogy ne haragudjak meg rá. De itt most, más a helyzet.
- Nem tudom mi van velem, bonyolultak az érzelmeim és magam sem tudom, hogy mit akarok. Érted? Hiába mondanám, hogy szeretlek, ezek után elhinnéd? - nézek bele a szemeibe fájdalommal. Nem, sem ő, sem senki nem érdemeli meg tőlem, amit kapott. Nagyon sajnálom lányok, nagyon sajnálom.