Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most nem azé', de tényleg. Laura azt mondta, hogy sőt(!), megígérte, hogy megmutatja nekem azt a mugli ketyerét, a izét. A minekhívjákot. Tablet! Azaz, azt mondta, hogy ő kapott valamikor olyat, de nem használja, mert... arra már nem emlékszem, hogy  miért, de majd megmutatja. Olyan, mint a mobil, csak nagyobb, érted?! Naaagyoooobbb! Hát azon már filmeket lehet nézni! Beviszem mágiatörire és alvás helyett filmet nézek. Persze csak is a témába vágóan! De előbb biztos azt is meg kellene rúnáztatni, az meg pénz. Hát ilyen nehéz a diákélet... Masának meg már így is tartozok vagy tíz galleonnal, szóval, ha jövő héten megjön a zsebpénz, máris spórolnom kell. Hiába na, kezdek falán lenni, és az meg pénz. Na, meg ilyen olyan hülyeségeket is kell venni, aminek utána semmi haszna, de akkor biztosan kell, mert ha nem szerzi meg az ember, akkor ott hal meg! Én mondom!
Szóval most kéne az a tablet, és hátha kölcsönadná nekem Larcsi az övét, ha úgyse használja. A másik, amit nagyon remélek, hogy nem értettem félre és tök más dologról beszélt, mert az űbergáz lenne. Viszont éppen nem tudom merre jár, az utolsó óra után láttam elrohanni - komolyan ilyenkor már minek rohanni bárhová is? -, szóval jobb ha kérdezősködöm. Azt is teszem, és egy jó fél óra keresgélés után - na meg kapom az érdekes kérdéseket és fejvágásokat, mert egy LÁNYT keresek - megtudom, hogy a lélekszobába látták bemenni. Az előző öt tipp nem jött be, de ez az utolsó szalmaszál, ha nem ott lesz... akkor sírok! Jó nem, de feladom mára a keresgélést. Gyorsan odaérek a faajtóhoz, majd be is lépek, de... senki!
- Ó, a p*csába már! - horkanok fel, és a szoba mintája sötétszürkévé kezd változni. Csakhogy! Egy másik színnel kezd el keveredni, tehát van itt valaki.
- Itt vagy Larcsi? Ne bujkálj! Megígérted! - mondom hangosan, és már csak akkor lesz égő, ha nem ő lesz az, aki... hát elbújt, vagy nem tudom, hogy hol van, egyelőre nem látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az ígéret szép szó, igaz? Főleg akkor, ha emlékeznek is rá. De az a fontos, hogy bementem az erdőbe és rátaláltam Gergőre, illetve Laurára, aki ügyesen elbújt egy oszlop mögé. A hangját viszont felismerem.
- Ki más lenne ilyen fess az iskolában? Vagy másnak is ígérgetsz? - vigyorodom el, és lehuppanok az egyik kanapéra, várva őt, hogy megjelenjen élőben is, ne csak hangba csatlakozzon hozzám.
- Sehol, remélem - hirtelen a színkavalkád vörösesre válik, de, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vissza is áll. Habár a komor színárnyalat kezd eltűnni, és narancs vonalak kerülnek a szürke felhős festékcseppek közé. Végül is megtaláltam őt, már csak elő kell adnia azt, amiért jöttem. Látom, hogy valamin himbálózik, majd mérges lesz, mert nem tud leszállni. Sikerül neki, viszont a mód, amit ehhez a szoba hozzátesz, nevetésre sarkall. Hallom, ahogy puffan, egy részét látom is Launak, ahogy földet ér.
- Ez ügyes volt - nevetek, majd kicsit visszább veszek. - Nincs baj, ugye? - érdeklődöm, mert nem lenne jó, ha itt ájulna el, vagy valami komolyabb baja is történne. Mindenesetre vicces volt.
- Szóval a tabletet mára ígérted - hát ez úgy, ahogy igaz volt, mert a héten ígérte és még nincs vége, de az óráknak igen. És mi lehetne ennél fontosabb? Na, ugye!
- Meg amúgy is, mi a baj? Olyan feldúlt vagy, mint egy Mantikór - nézek rá szétdobva oldalra a kezeimet a kanapén, kényelmesen üldögélve. Persze lehet, hogy csak a becsapódás miatt ilyen az ő falrésze, meg az arca

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Meg lány is vagy, meg kell tartani az ígéreteid, az plusz szorzó - mondom neki kicsit mosolyogva és szurkálva őt. Nem hiszem, hogy zokon veszi, de bírom, amikor egy kicsit ki lehet zökkenteni Laut a saját kis rendszeréből. Egyszer megnézném azt is, hogy milyen, ha mérges. Mondjuk nem egy jégszoborként, ha lehetne.
- Tudom, láttalak már. Szerencsére ti azt nem, amikor azon szórakoztam egy délután, hogy milyen gyorsan tudok átrepülni a karikákon és beszáguldottam a nézőtérbe. Persze nyilván pont ott kellett ülni valakinek... - forgatom meg a szemeimet és mosolygok is, némileg keserédesen. Az a találkozás nem volt kellemes sem fizikailag, sem érzelmileg, de hát tisztáztam vele, amit kellett.
- Ja, és a karikán sikerült átrepülni, szóval, ha úgy vesszük sikeres volt - nevetgélek, de sajnos nem sokáig, mert kiderül, hogy a félig-meddig megbeszélt tablet-kapásom most biztosan nem fog létrejönni, mert nincs nála. Ezt a pechet, komolyan. Pedig már olyan jól belelovaltam magam.
- Ó, de kár. Elkísérjelek a Navinééig? Odaadod és mindenki örül, főleg én - de még mielőtt forgatná a szemeit, hozzáteszem. - Amúgy amikor neked jó - kacsintok a szőkére. csak kiderül, hogy miért feldúlt egy kicsit, vizsgázik jégkocka gyártásból. Hát nem tudom, szerintem tök jól csinálta.
- Miért? Szerintem nagyon jól megy. Ha az elméletben nem vagy annyira biztos, szerintem a gyakorlat simán menni fog. Nálad jobb elemi mágussal még sosem találkoztam - próbálom bátorítani, mert ez csak a fele az igazságnak. Nála rosszabbal sem találkoztam, mivel még ő az egyetlen, akit láttam ezt a mágiát használni. De magabiztos volt, szóval biztosan menni fog neki. Kicsit fura, hogy annyira fél tőlem, hogy a kanapé másik felére költözik, majd leesik szegény. Ha gonosz lennék, most közvetlen közel ülnék hozzá, de mivel nem vagyok az, csak magamban megvonom a vállam.
- Világítani tud? Amúgy meg elviszem a Kins&Kens-be, ha megengeded és tetetek rá olyan rúnát, amivel használható lesz. Persze, most jól elárultam neked, hogy hogyan kell a mugli cuccokat használhatóvá tenni néhány galleonért, de mégiscsak a tiéd a kézikészülék - mondom mosolyogva, és egy picit közelebb húzódom mégis. Csak úgy barátilag, tudjátok. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi, eddig nem tűnt fel, hogy mind a ketten piros, vagy kék mágnesek lennénk.
- Te amúgy mugliszületésű vagy félvér vagy? Nem mintha számítana, csak szinte semmit sem tudok rólad, mégis kedvellek, és jó lenne tudni egy két dolgot. Például, hogy milyen mugli kütyüket tudnál nekem még mutatni - nevetek fel, mert ez k*rva önzőnek hangzott, valójában az is volt. Egy kis kitétellel, hogy nem ezért kedveltem meg a riadt szemű szöszit. És nem is azért, amiért a fiúk szokták, hogy jól néz ki, az csak hozadéka a kedvelésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Különvonattal, hogy nehogy felismerjék – nevetek fel. – Hát, mert lány és a lányok jobban be kell tartaniuk az ígéreteiket, mert lányok és… kész – vonok vállat, mert szerintem ez így jogos. Nekik nagyon is be kell tartani az ígéreteiket, mert milyen világ az olyan, hogy senki sem tartja akkor be? Kiben bízzanak a varázslók, ha már a boszorkányok sem tartják be, hmm?
- Ó, hát talán jobb is, remélem azért nem lett bajod – nézek rá, mondjuk úgy, hogy végigmustrálom őt. De nem látok rajta olyan maradandó sérülést, ami indokolná a kérdésemet igazából, csak hát, meg szokták az ilyet kérdezni. Én meg nagyon jó fej vagyok, nem, de bár? Aztán elmondom én is, az esetemet, amin jót nevet. Hát nem tudom, akkor nem volt annyira nevetséges, de így visszagondolva és kívülről nézve tényleg vicces. Azért a kérdése kicsit bosszant, de nem annyira, hogy komolyan vegyem azt, hogy szórakozik velem.
- Jaj, szegény. És én? Az már nem is baj, ha egy jó barátod megsérül? – a nyelvem kicsusszan az ajkaim közül vádlón mutatva rá. Persze a szemeim és az az egész arcom mosolyba költözött, szóval látszik, hogy nem igazán sértődtem meg. – Szerencsére neki semmi baja sem lett, és én sem lettem pár kék folton kívül gazdagabb többel – vonok vállat, de, hogy ne kelljen a témába belemélyedni jobban, gyorsan az „égető” problémára visszaterelem a szót. Bizony, még vissza is kísérném most a Navinéig, de akár tovább is. még mindig furdal a kíváncsiság más házak privát részlegei iránt. Mondjuk szerintem nincs az a diák, aki még nem próbált meg belógni valahova, ami nem az övék. Szerencsére a Levitások, miután annyira feldobtam a bulijukat megengedték, hogy maradjak még pár napot. Masa pedig elvisz a tavi barlangba, vagy hova pár nap múlva, arra nagyon kíváncsi vagyok.
- Jó, hát majdcsak kibírom addig – olyan sóhajt hallatok, ami úgy tűnhet, hogy csalódott vagyok. Jó, egy kicsit igen, de, ahogy mondtam kibírom már azt a kis időt, amíg megkapom. Közben pedig kiderül, hogy azért ilyen a hangulata a fél szobának, mert vizsgázni fog. Nem értem, hogy mit parázik, ne parázzon már, ő Laura, az ügyes jégkockahajlító, vagy mi.
- Csak nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani. Amúgy igazad van, nem ismerek mást, de te meggyőző voltál és én bízom benned, oké?! – emelem meg a szemöldököm. Talán most jól esne neki egy ölelés, de hát az olyan béna, nem? Meg még félreérti, és mit tudom én, megijed. Nem tudom, hogy használna-e neki ilyesmi, és nem is rajta fogom kipróbálni. Majd Masát megkérdezem, hogy hogyan megy az ilyen, vele bármiről el lehet beszélgetni. Lehet ugyan, hogy a végére már másról dumáltok, de van esély arra is, hogy megtudd tőle, amit kérdeztél. Na, vissza a tabletre!
- Ö… hát jó. Azért, megnézem - vigyorgok. - Hát, akkor minek kellett neked olyan? Vagy csak úgy kaptad? Én biztos tapicskolnám egész nap… persze, ha visszaadom, megtörlöm, meg minden – teszem fel a két kezem úgy, hogy a tenyereim felé mutatnak. Most is láthatja, hogy adok a higiéniára.
- Ö… oké. Bocs, nem tudtam, hogy nem tudod, hogy anyukád ki – legalábbis gondolom azért mondta így, mert nem tudja, hogy ki az anyukája, vagy elváltak, vagy ilyesmi. Nem, akkor nem így mondta volna, még akkor sem, ha nem szeretné „apukája feleségét”.
- Ó, dehogynem. Sőt, megmutathatnád, hogy működik az áram, meg a kocsi. Szoktam ilyen videókat nézni a Magestream-en. Ott mutogatják a varázslók, hogy mi, meg hogyan, de jobb lenne élőben megtapasztalni ezeket – na, most fellelkesültem és közelebb is ülök hozzá, úgy látom, nem zavarja még. Mondjuk nem is nagyon figyelem, csak meg akarom győzni, hogy ugyan hívjon már el egy ilyen kirándulásra, akár magukhoz, akár csak olyan helyre, ahol muglik vannak, és ezt ki lehet próbálni. Hát milyen menő lenne már!
- Elmondom neked a nagy titkot! – sejtelmesen ejtem ki a szavakat, persze aztán nevetek egy jót az egészen. – Szóval gondold el, mennyire kreatívnak kell lenni varázslatok nélkül, és ők repülnek, meg mindenféle. Még a bolygót is elhagyták! – lelkesedésem az egeket verdesi, szivárványszínben pompázik az én részem. – Nem? Most tényleg. Amúgy meg nem tudom, érdekel mindenféle, ez miért ne érdekelne – már egész közel vagyok hozzá, és a szemeit bámulom. Persze nem vagyok még túl közel, hogy a barátságon túl bármit is gondoljon, de ki tudja, hogy ki mit gondol? Nézzétek meg az Edictumot!
- Téged mi érdekel? Hátha én is tudok olyat, amit te nem! - nézek a szőke hajkoronás lány szemeibe továbbra is. Hát de tényleg, lehet, hogy én meg a mágusvilágról tudok neki többet mondani, sőt biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nyilván meggyógyították, hiszen akkor nem igen lenne itt. Azon azért mosolygok, hogy talán túl nagy lett az ütés a fejére, és ott maradtak még problémák. Az önirónia fontos.
- Persze, mi másod lennék? - nézek felé kissé értetlenül, hiszen az az eddigi pár találkozásunk szerintem teljesen egyértelművé tették, hogy jó barátok vagyunk. Jó talán a szó többet takar, mint, ami közöttünk lehet ennyi idő alatt, de a megelőlegezett bizalmamat élvezi ő is, és a baráti kapcsolatunk is.
- Honnan tudod? Lehet, hogy vissza kellett varrni a kezem. Jó nem, mert akkor azt biztosan említettem volna – vonok vállat látványosan. Persze nyilván nem lett szinte semmi bajom, az utána következő lelki dráma volt inkább a rosszabb, mint sem az esésből eredő foltok.
- Azért nem kell ez a személyi kultusz – nevetek fel még utána. – Hát nem is tudom, lehet, hogy jobb lesz – vigyorgok, de csak húzom egy picit a fejét, és természetesen nem fizikailag értem. A nyelvnyújtásra nem kaptam választ, egy null ide, vagy mennyi már, fogalmam sincs.
- Látod, ennek én is örülök. Hülyén néznék ki a hátam közepére visszavarrt kezekkel – bolondozok, de hát szeretek, és miért nem űzném el a rossz szellemeket, vagy ómeneket, egy-egy morbidabb viccel. – Nyugi, mostanában elvetettem az ez irányú érdeklődésemet pár hónapig. Aztán ki tudja? – hát egyelőre tényleg nem igazán érdekel, hogy át tudok-e repülni még teljes sebességgel a karikákon. Szerintem egyelőre a sima manővereket is gyakorolni kéne, mert lassan itt az új szezon és még nem érzem magam annyira felkészültnek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy élesben mennyire is megy ez nekem.
Igyekszem őt meggyőzni, hogy sikerülni fog a vizsgája, és nagyon úgy néz ki, hogy célt érek nála, legalábbis a rövid „oké” ezt mondatja velem. Az is lehet éppen, hogy nem akar vitatkozni, mert már mások is sokat győzködték, de én nem fogom feladni, biztos, hogy addig mondom neki, amíg ő is elhiszi, hogy ügyes.
- Dehogy töröm, Merlin szent szakállára! Hogy mondhatsz ilyet, nem lenne pénzem megjavíttatni, úgy vigyázok majd rá, hogy szebb lesz, mint új korában – még akkor is, ha nem így lesz. Mondjuk a Reparo már rutinból megy, mert nem csak eleget gyakoroltam, hanem rengeteget használtam odahaza. Eléggé mondjuk úgy, hogy nem vagyok túl ügyes néha, és minden ripityára törik a közelemben. Valami negatív iskolai kisugárzás lehet, mert a nyár vége felé elmúlik.
- Ezt pont karácsonykor tudtad meg? Sajnálom – húzom el a számat, és tudom, hogy én hiába sajnálom, nem igazán tudom felfogni, hogy neki mit okozhatott. Én csak annyit tudok belőle felfogni, hogy neki rossz, és az sajnálatos. Biztos, ha tudnék, segítenék neki, de nem hiszem, hogy ennyi idő után lehet.
- És él még? Vagy csak… elment? – már megint a kíváncsi pofám húz majd bajba. Miért nem hagyom az egészet. Közben közelebb húzódom hozzá, és a szoba úja változni kezd, elég rossz irányba. Akár már annyira, is, hogy kezdi elnyomni az én színeimet is, amik a vidámból a kíváncsiság felé kezd átmenni.
- Komolyan tudsz vezetni? – ámulok el, és ez egy kicsit megtöri a közeledésem. Viszont ijesztő kezd lenni a szoba, ami szintén segít, hogy ne menjek tovább. Gondolok egyet és látványosan arrébb húzódom. A fal változni kezd a pozitív irányba, és talán mintha némi vér is visszaköltözne Laura arcába. Biztos, hogy ijedt képet vágok én is, mert nem értem az egészet.
- Minden oké? Elvigyelek… izé elkísérjelek a gyengélkedőre? Nem nézel ki valami jól – mondom, majd gyorsan hozzáteszem, ameddig még merem. – Félsz tőlem? – kérdezem elhaló hangon, a végén már csak suttogom a szavakat, lehet, hogy már nem is hallja…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Vártam, hogy mit akar kihozni ebből a barátság témából. Igaz, ami igaz, hogy lehet kategorizálni a barátságot, bár valószínűleg a barátság, mint maga csak kevés személyhez köthető. A többi csak ismerettség, haverság, hogy legyünk többen és ne unatkozzunk. Bár, ha jól meggondolom, fogalmam sincs, de nálam nagyjából ez a két kategória létezik, a barátság nagy buborékján belül. Úgyhogy a végén csak mosollyal nyugtázom, amikor azt mondja, hogy barátok vagyunk. Hát már hogyne lennénk azok, hiszen most is biztosan ki fogom segíteni abban, hogy megszabadulhasson egy felesleges tárgyától, ami úgyis csak a helyet foglalná nála. Hát nem egy önfeláldozó mágus vagyok?
- Jó, hát ne az anyukám legyél, ha lehet – nevetek fel, ahogy elgondolom, hogy ott lohol utánam és mindenfélét hadovál. – Különben zsebpénzt fogok tőled kérni, de ígérem, csak jó dolgokra költöm, anyus – nevetek tovább és rázom a fejem. Ennyi képtelen ötlet már rég fogalmazódott meg bennem.
- Jó, nem na. Nem kell így kiakadni – mondom én, miután kiakadtam. De hát ez az alap, hogy megpróbálunk vigyázni a másik cuccára nem? Nálam biztos, úgyhogy kicsit feszélyezni kezd ez a visszavágás, de szerencsére rögtön áttér egy másik dologra. Hát, olyan ősrégi nincs, de vannak régebbi telefonjaim, mert eléggé bolondja vagyok az ilyesmiknek. Az a csoda, hogy tabletem nincs, mert minden baromságom van, ami mugli. Hát jó, nem baromság, de én sem hiszem, hogy ők gyűjtenék ezeket.
- Tudok adni egy régebbit, persze. Majd beleírom a számom, hogy egy kontaktod már legyen, ha valamire szükséged van Larcsi – csillogó szemekkel nézem őt, mert tényleg nagyon szeretném neki megmutatni a használatát. Igen, a telefonnak. Gyors témaváltás után már vele szomorkodom, hogy nincs igazi anyukája. Az más kérdés, hogy engem jobban megérint, mint őt láthatóan. Persze a magyarázata után már értem, hogy miért nem veszi annyira a szívére. Meglepő fordulat, magam sem tudnék mit kezdeni a helyzettel, főleg úgy, hogy én nem abban nőttem fel, mint amiben ő.
- Ó, a Cetlis lány. Sajnálatos, de úgy látom, hogy egész normális boszi lett belőled, szóval nem is tudom, talán örülök, hogy így történt. Lehet, hogy ha más anya nevel fel Rellonos lesz belőled és átkokkal kergetnél a folyosókon – vonok vállat, remélem, érzi a pozitív kicsengését a dolognak. Azért biztos nem olyan, mintha az édesanyja nevelte volna fel, de ki tudja. Lehet, akkor még másmilyenebb lenne. Na, ezt jól megaszontam.
- Akkor leszek a tesód – kacsintok rá. – Ki kéne takarítani a szobámat hugica – nevetem el magam, hogy az egész élét elvegyem a dolognak és elterelődjön a szó. De sajnos tök más történik, ahogy közelebb húzódom hozzá. teljesen elfehéredik, és lehet, hogy el is fog ájulni. Eléggé megijedek, szóval elhúzódom és egy nem is olyan kis idő után visszatér az arcába a vér. Na, most első reakcióm az lenne, hogy odamenjek hozzá, és lefektessem a kanapéra, meg vizes borogatást tegyek rá, vagy valamit csinálnék, de nem merek megmozdulni. Hiszen azzal, hogy elmentem tőle jobban lett. Szóval várok egy kicsit, mielőtt megkérdezem, hogy miért fél tőlem. A válasza megdöbbentő, és le is esik az állam.
- Ó, ne haragudj, nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen… izéd van – hát gőzöm sincs mi ez. De ha jól belegondolok, tényleg nem kerültem még a közelébe, még egy puszit sem kapott tőlem, biztos vagyok benne, hogy én azt hittem, ő már kapott, valahogy kicselezhette. De hát megértem, mert ami nekem csel, az neki komoly rémület lehet.
- Ez gyógyítható valamivel? Vagy ez valami átok? Vagy van valami, ami miatt… - itt elsötétül az arcom, mert ha jól belegondolok, van egy olyan indok, ami miatt ilyesmi kialakulhat. De nagyon remélem, hogy nem az volt a kiváltó ok. – Megígérem, hogy nem kérek tőled pacsit, puszit, amíg ki nem lábalsz belőle. Oké? – nézek rá komolyan. – Még, jó, hogy nem vagyok beléd szerelmes, és egy csóktól szívrohamot kaptunk volna mind ketten. Igazi Rómeó és Júlia, modern feldolgozás – nevetek fel, hátha segít rajta is. Hű, ez nem semmi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Természetesen mindent megcsináltam – rántom meg flegmán a vállaimat, ahogy anyunak is szoktam. Ő pedig pontosan tudja, hogy ebből, ha valami is megvan, az csak a véletlen műve lehet, vagy a húgom a szobámban járt és már nem bírta látni, hogy mi van ott. Néha bírom, hogy rendezkedik, aztán bejön és jó lecsesz, hogy milyen trehány vagyok és nekem kéne példát mutatnom neki. Persze szoktam neki, de azt anyuék nem igazán csípik…
- Komolyan nekem adnád? Hát jó – csapok le az ajánlatra, mindig meg kell ragadnod az alkalmat. – Jó, de ha úgy látom, hogy nem egyezik az ár a kettőnél, majd meghívlak valamire, vagy mit tudom én. Nagyon köszi – mosolygom rá, nem gondoltam volna, hogy nem csak kölcsönadná a tabletet. Hát, ha megkapom, Lóránt Bence eltűnik pár hétre, amíg szét nem játssza az új ketyeréjét, Merlinre esküszöm.
- Nem mondtam, hogy nem, de úgy nagyobb lenne az esélye. Ti Navis lányok kezdetek egyre veszélyesebbnek tűnni – fixírozom egy kicsit, még hátra is hajolok, úgy nézem meg magamnak a lányt. Mintha valóban belé akarnék látni, valamilyen mágikus szemmel. Végül is lenne rá módszerem, de nem akarom, és amúgy is ki tudná védeni, valószínűleg.
- Megoldom, hogy bejöhess… nem is rossz ötlet amúgy, a húgom amúgy is ide jár. Talán jó lenne, ha nem csak otthon unná meg a rendetlenséget a szobámban – amúgy jó tesók vagyunk mi, de itt sokkal kevesebbet találkozom vele, mint otthon. Otthon unatkozik, itt meg megvan a baráti köre és „jó lenne, ha nem jelenné meg random, csak ha megbeszéljük” kezdetű monológgal szoktunk minden évben elbúcsúzni egymástól. Jó, szóval ő tőlem. De azért néha kajálunk együtt, meg ilyesmi, de olyan sokat nem járunk össze, mint, ahogy azt egy normális családnál kellene. Otthon bepótoljuk ezeket. Ja, és ami nagyon fontos, mindig falazunk egymásnak, az alapvetés.
Miután majdnem ránk omlik a szoba, próbálom összeszedni a magam és úgy kérdezni, hogy ne sértsem meg. Hogy miért? Magam sem tudom, pedig nyugodtan kérdezhetnék élesebben is. De valahogy a jó modor még nem távozott teljesen tőlem, kapaszkodik belém rendesen.
- Nahát, az nagyon jó lenne. Mivel szívesen megölelnélek. Valahogy ezt érzem… de nem azért, ne érts félre… csak hát… elég ijesztő volt. És akkor csak rólam beszélünk, bele sem gondolok neked milyen lehetett – harapom be az alsó ajkam, hűt nem nagyon tudom feldolgozni azt az arcot. Rémálmaiban biztos őt kell majd megmenteni, hogy a gonosz sárkány ne érjen hozzá, vagy ilyesmi.
- Jó, tehát ha kipurcansz, akkor már szabad a csók, vettem – mosolygok egy jó nagyot, jó lenne, ha elmennénk erről a témáról most már. Neki biztos nagyon kényelmetlen, és mivel nekem sem a kedvenc témám valaki betegsége.
- Persze, szívesen segítek… ha nem halsz bele. Nem lennék szöszigyilkos – vigyorgok újra, majd figyelem, ahogy arrébb húzódik. Kicsit bánt, hogy tényleg olyan, mintha leprás lennék, vagy valami mágikus fertőző betegségem lenne, holott neki van valami baja. De hát, én sosem voltam az a messziről szemlélődő típus. Puszi, pacsi, haverok, vajsör. Izé, most már lángnyelv whisky sem rossz.
- Nem, egyik sem. Csak nekem csodálatos, hogy mágia nélkül mire képesek. Mondhatni felfoghatatlan. Jó, hát neked más, de olyan, mintha téged betennélek az elvarázsolt erdőbe, ahol a mókucok megfésülnék a hajad – van egy ilyen mese, lehet nem is ismeri. Arról szól, hogy egy lány elszökik, és véletlenül betéved a sötét elvarázsolt erdőbe. Ott elájul, de maikor felébred a mókucok kifésülik a haját, és minden hajszála varázslatos lesz. Ha kitép egyet, kívánhat valami nem túl nagyot, viszont a kitépett szál már nem nő vissza. Így valószínűleg öreg korára már kopasz lett, de erről nem szól a fáma és ez csak a kalandjainak kezdete.
- Amúgy most már minden oké? Hidd el, velem minden rendben – újabb mosoly, hogy a kishúgom boldog legyen. A második számú, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Egy fagyira? Olyan komolytalan vagy – fújtatok egyet. - Drága ám egy tablet. De ha ragaszkodsz hozzá – széttárom a karjaimat, és beleegyezően sóhajtok. Hát, ha neki ennyire nem jelent semmit ez a dolog, akkor nincs mit tenni. Én mindig próbálok nagyon vigyázni minden egyes knútra, mert nem én keresem meg, viszont tény, hogy ez nem sikerül. Nem mindig tudok ellenállni dolgoknak, ezt még meg kell tanulnom. Még jó, hogy a kaja benne van a tandíjba, különben éhen maradnék.
- Azt én nagyon jól tudom, hogy nem vagytok ártalmatlanok. Dana például házat tévesztett – nevetek fel, mert az a lány inkább Rellonos/Eridonos keverék, mint Navinés. Mármint, ami a sztereotípiákat illeti. De hát, ha mindenki egyforma vagy a házra jellemző tulajdonságú lenne, nagyon unalmas élet lenne a Bagolykőben.
- Igen, mindkettőre – jó, nem szoktam róla beszélni, mert egyrészt miért hencegnék én vele, másrészt meg ő mondta, hogy ha lehet, ne híreszteljem már, mert az égő. Hogy miért, azt nem tudom, nem hiszem, hogy annyira kifogásolható báty lennék, de nem esik nehezemre teljesíteni ezt a kérését. Más kéréseit már igen.
- Te amúgy hogyan tudod egyeztetni a „törvényes” és a „becsempészni” szavakat? Az utóbbit ráadásul te mondtad így… és még ő a prefi – nevetek fel, de nem akarom megsérteni amúgy. Csak jól hangzott az ő szájából. Ő amúgy tényleg nagyon prefis, mondhatjuk ideális példája a jelvénynek. Ismerek olyanokat, akik viszont nem mindig, vagy kicsit részlehajlóbban csinálják ezt a prefiskedést. Nos, mondjuk Nóri sem kímélt még utólag sem. Persze, ha nem lett volna mérges rám, talán nem büntet meg mindenképpen. De ez már úgysem derül ki, az viszont az igen, hogy Laura sem teljesen 100%-os diák. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ő az eminensség mintapéldája, meg az ideális barát-barátnő jelölt, mert az ő élete egyenes vonalban halad a céljai felé, és abban semmi sem gátolja meg. De ez nagyon nem így van, majdnem elájul… nos, tőlem. De azért én sem vagyok olyan, hogy ebből ne akarjak viccet csinálni, oldva ezzel a keletkezett feszültséget.
- Jól van na, nem vagyok én ilyen, hogy csak úgy csókolgatok lányokat. Főleg nem az ájultakat, pláne nem halottakat – nevetek, ahogy előadja, hogy ő aztán visszatérne a sírból is, és nekem annyi lenne. Kérdem én, hogy mink jönne vissza emiatt, nem lenne elég baja? Mindegy is, egy jó poénnak tökéletes volt. Újabb nevetés, tényleg nem a varázsvilágból jött.
- Mókuc, nem mókus. Ezek ilyen meselények, nem hiszem, hogy léteznek. Amúgy nem ismerek fodrászképességű állatot, csak olyat, ami taknyot eszik, és ajánlatos használni megfázás esetén – nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri-e Puffskeint, ami azért igen népszerű állat a gyerekek és az itteni diákság között is. – Szerintem hajtanácsot Danától, meg Alíztól kérj, jobban benne vannak a témában. Azt tudom, hogy vannak varázsfodrászok és persze van pár egyszerű bűbáj, amit a csajok használnak. Egyszer láttam, hogy valaki tiszta kóc volt órán, és a következőn már tök jól be volt neki fonva, pedig nem hiszem, hogy volt rá ideje, mert bájitaltanra mentünk a toronyból és hát tudod milyen az öreg… - Felagundnál rendben kell lenni, mert megjegyzi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet Lau – nézek rá, és a színem is megváltozik. Az eddig vidám kékről, kezd besötétülni, igen nem kicsit tartok az egésztől. Még a végén tényleg miattam lesz baja.
- De ha úgy érzed, miért ne – mondom mégis, és bátorító mosollyal próbálom meggyőzni mindkettőnket. Kicsit közelebb ülök hozzá, hogy elérjem a kezét, majd normál tempóban közelítem meg a kecses praclit. Ha eddig nem ájult el, akkor megfogom és megrázom, majd viszonylag gyorsan – azaz gyorsabban, mint az illem megkívánná, elengedem. Ha kell, odaugrok és elkapom, ha elájulna, de a bátorító mosoly nem tűnik el az arcomról. Remélem, ha elájul és úgy teszem arrébb az nem káros. Mindenesetre várom a hatást…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Jól van, azért elfogadom, no, vállrángatós - huncut vigyor, mert azért tényleg szeretném. Sőt, akarom azt a tabletet. Nekem nagyon fontos, és ha túlél nálam három napot, akkor az azt jelenti, hogy nem szedtem szét és szórakoztató. Márpedig annak kell lennie, hiszen ez egy mugli t-a-b-l-e-t! Hú, de várom már, hogy a kezembe nyomja unott arccal! Annyira imádni fogom érte!
Hú, hát nem tudom, hogyan jutottunk el ilyen elméleti magasságokba, de azért még kétszer átgondolom, mire válaszolnék, amit mondani akarok igen.
- Értem. Tehát, ha te besétálsz az Eridonba, mert pont nyitva van az ajtó és szórakozunk egy kicsit, meg miegymás és nem vesznek észre. akkor nem bűn! Király - vigyorgok rá, mert természetesen az ő okfejtése is hibás. Mivel kiskorú partyra tilos bevinni alkoholt. Ha isznak belőle, ha nem. Sajátos elgondolás az övé, de igencsak tetszik. Ha lesz alkalmam, majd használom is!
- Ilyen finnyás vagy? A golymók tök cukik és hasznosak - jó is az, ha meg vagy fázva. Sosem jutott eszembe, hogy ez gusztustalan lenne. Sosem néztem magam ilyenkor tükörben, mást meg nem vizsgáltam meg ilyen esetben. A tesóm meg is ölt volna, hehe.
- Ó, akkor te szerencsés vagy, jól néz ki a hajad. Úgy tudom a lányok ezzel többet törődnek, mint... sok minden mással -  húzom el a számat, mert nem vagyok valami nagy lány-szakértő, hogy bármi igazat mondjak ezzel kapcsolatban. Vagy hasznosat, vagy okosat. Szóval maradjunk annyiban, hogy boszorkamagazinok helyett, a srácok pletykáiból táplálkozom nagyrészt.
- Aha, jó. Remélem sokaknál volt ez - az új ötlete, miután majdnem itt halt meg és én bűnrészese lettem a halálának az, hogy próbáljuk meg szándékosan. Csakhogy én tudom, hogy mi történhet vele, és így márt nem olyan jó móka. De mivel elég elszánt - lelkesnek nem mondanám - az ügyben, szívesen segítek az újdonsült húgomnak. Jó, most már az oszt kész, nem kell ezt úgy ragozni. Márpedig milyen cuki lenne, ha egyszer megölelhetném, ha mondjuk sírhatnékja van. Tudom, hogy van hatása, a húgom is egyszer a karomba vetődött és, mielőtt megszólalhattam volna, hogy mi ez, a szemeiből azt olvastam ki: "kussolj és ölelj". Hát megtettem, de most más a helyzet. Mármint most is megteszem, de csak mert segíteni akarok. A pillantására megállítom a kezemet és rohadtul izgulok, még a falon a színek is változni kezdenek mindenfélévé kevervén önmagukat. Lüktetnek, ahogy a szívem ver az akció közben. Igen, most egy kézfogásról beszélünk basszus! Hirtelen kimegy minden vér az arcából, majd visszarántja a remegő kezét, ami egyelőre nem is marad abban.
- Jó volt? Mi lett volna, ha rossz? - akadok, ki, mint az otthoni ingaóra, amikor a kis kerti törpe beleköltözik. - De jó, végül is nem ájultál el. Minden oké... amúgy? - kérdezem elhúzva a számat, és úgy ülök ott, mint egy felhúzott rugó. Se közelebb, se messzebb menni nem tudok tőle. - Csoki? Sajnos nincs. Az jót tenne? Hozhatok, van a ládámban! - szinte felkiáltok izgalmamban, még lehet jót is tenne neki, ha itt hagynám egy kicsit egyedül. vagy nem? Izgatottan várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Értem, jókislány vagy - ingatom meg végül a fejem. Hát biztos, majd ötödéven jön rá a kalandvágy majd, amikor kíváncsi a többi házra, vagy mondjuk egy pasira. Láttam még már sok csodát, igaz Denis? De hát nem tudom nevetésre bírni a golymókos viccelődésemmel sem - oké, az csak félig vicc, de mindegy - de azért összeszorított félig nevetős ajkakkal végighallgatom, hogy neki undi az egész.
- Csinál ő bárkinek - nevetek fel, de végül is ezt is annyiba hagyom. Hát, ha neki nem jó, hogy nem kell összetaknyozni az egész szobát, amikor náthás, lelke rajta. De akkor meg nem elég környezetvédő, nemde? Hiszen rengeteg papírzsebkendő megy el, amíg tart a megfázás. Úgy tűnik környezet- és állatvédő lettem, mert a golymók így még jól is lakik. 2in1.
- Ezek szerint - teszem szét a kezeimet, mert tudok sok lányról, akik jó sok percet ott tudnak tölteni a tükör előtt és nekem ugyanúgy néz ki a hajuk, amikor kijönnek a toalettfrissítésről, mint amikor bementek. Szóval ja, csak meg ne tudják, még a végén Laurára azt mondják, hogy igénytelen. Én mindent ki tudok nézni bárkiből.
- Csak egy embernél? A frászt hozod rám. Nehogy meghalj nekem itt - aggódó pillanatokkal jutalmazom meg a próba után őt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lehetek valakire. Kár, hogy ez a hatás negatív volt, mert ha egy szép lány elájulna a közeledésemtől, akkor az nyilván azt jelentené, hogy mennyire menő gyerek vagyok. Pedig maximum hazamenő vagyok, szóval... Azért kicsit megnyugtató, hogy majdnem mindenkire így reagál, és némileg irigykedek azért az egy emberért, akinél viszont máshogy van. Milyen megkönnyebbülés lehet Laurának, hogy nem mindenkinél nézi meg a mettlachit közelről. Talán...
- Akkor ő a pasid, vagy ő lesz? Már akitől nem ájultál el. Kézenfekvő lehetőség, nem? - morfondírozok kicsit, mert ha még neki bejövős a srác, vagy lány... végül is nem mondta, hogy ki. Remélem nem valami rokona, mert akkor viszont szívás.
Sajnos csoki nincs nálam, szóval marad a távozás lehetősége, én már nem próbálkoznék nála még egy etappal falfehér kisasszonynál.
- Okéság van, maradunk. Innentől ezen a héten nem láttok - gondolok a tabletre, amit széjjel fogok nyúzni. De lehet, hogy széllyel, mert alig bírok a bőrömbe maradni. Fel kéne vennem a hátamra, és elszállítani, úgyis gyengébb most egy kicsit, nem? Jól van már Bence, nyugi van. De akkor is! Hol van a tabletem béjbe? Ide vele gyorsba, mert kimegyek a boltba. Azt hiszem izgulok.
- Majd szólj, ha mehetünk, igazán nem akarlak siettetni - dőlök hátra, és behunyom a szemem addig, amíg el nem megyünk a tabletemért. Igen, az enyém, a drágaságom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Kösz, akkor én nem vagyok az, mi? - öltök nyelvet viccelődve, de persze nem veszem komolyan a szeleburdi lányt. Egyébként sem hiszem, hogy ezzel arra akart célozni, amire én kiforgattam a szavait.
- Hű, még azzal is? - hülyülök tovább, de itt az ideje rátérni a hét műtrágyájára. Szerintem nagyszerű ötlettel állt elő Dana, komolyan , ha lehetne életműdíjat adnék érte előre.
- Nem vagyok én ló, vagy kentaur, hogy legyen patám - de meglepődöm, ahogy bizalmasan... nos, hozzám bújik? Na, mindegy, ezt a fantasztikus álcát én találtam ki, szóval egy szavam sem lehet. Nem mintha, annyira kellemetlen lenne, de egy apró bűntudatfoszlány felsejlik hátul a bőröm alatt Masa irányába. Talán nem fogom neki ezt az esetet említeni. Egyelőre.
De, hogy meg tudjam szokni az ál-andalgást, gyorsan megkezdjük az akciót. Dana jól lereagálja, a Banya pedig szunyókál. Na, perszeee, nyilván.
- Naaa, ne. Azért Várffy prof nem ereszkedik le a pórnéphez... szerintem - elgondolkodom, hogy mennyire lehet ez hiteles, de pletykának olyan biztos. Hiszen azt lehet tudni, hogy a professzor kapós a lányok körében, de azért ő biztosan megválogatja a hálótársait. Dana viszont csavar a sztorin, azonnal elpirulok, ahogy felém szegezi a kérdését. Hogy ez hiteles-e vagy sem, azt nem tudom, de látványos.
- Hát, hát... - a habogásom, talán nem segít, de kedvesen rámosolygok mégis! Ezt, hogy csináltam, baszki?
- Jól van, nemsokára elmondom neki - kihúzom magam és szembefordulok vele úgy, hogy ő háttal legyen a festménynek. Közelebb húzódok mosolyogva az arcához, finoman figyelve arra, hogy Dana szőke feje kitakarja és úgy tűnjön, hogy meg szeretném csókolni. Remélem azért ő is veszi a lapot! Mármint Dana. Suttogni kezdek, ahogy közeledek hozzá és lassan a zsebembe nyúlok a pálcámért, majd mosolyogva megmarkolom.
- Kész vagy? Tiéd a pofix... egy, kettő, hárooom - mondom, majd Danától ellépve, megkezdem az én varázslatomat a Banyára.
- Prohibere - nos, ez csak egy ötlet, de ha minden igaz, a vásznon lévő talajhoz ragassza a felvillanó varázs őkelmét. Most viszont nagyon mosolygok már, remélem a beszélőkéje is beragad Dana varázslata után. Szét fogom röhögni magam, ha sikerül!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A lányok nagyon kreatívak, komolyan mondom. Van, ahol a srácok jobbak, de van, ahol a lányok verhetetlenek. A kamu dumákban szerintem a csajok sokkal ügyesebben otthon vannak, és szenzációsan tudják forgatni a kitalált sztorit. Hihetően, és ha kell, még egy kést forgatnak meg benned. Sok lesz már ez a forgatás, pedig még kamera sincs nálam. Szerencsére most nem ez a helyzet, viszont, ahogy kapcsolt Dana, az valami hihetetlen penge volt. Úgy andalgunk, mint egy szerelmespár, ami számomra rohadt kényelmetlen, még akkor is, ha Danába bármelyik fiú bele tudna esni és bárki cserélne most velem. Nekem viszont most ott van Masa és szerencsére a kiülő pirosságot nem csak ez a kis szerepjáték okozza, hanem egy kis szégyenpír is fokozza. Na, mindegy, Dana csúcs csaj, szóval... hagyjuk. EBből már nem nagyon tudok kijönni jobban. Viszont elégedett leszek, hogy mikor eljátszom, hogy meg fogom csókolni, akkor azért meglepődik. Hála a magasságos Merlin agyonfésült szakállának.
- Bizony véget, vele szemben is tiszteletlenség lenne. Talán már így is az - Amit mondok ráadásul erre a szituációra is igaz kissé, bár még nem érzem úgy, hogy a határt átléptem volna. Remélem, majd, ha egyszer elmesélem Masának, ő sem fogja úgy érzeni. Megkezdjük a Bagolyköpet Las Vegasba akciónkat és... tökéletesen sikerül! Na, ez már igen! A kárörvendő vigyorom nem is lehetne szélesebb, legalább annyira intenzív, mint Dana lelkesedése. Lepacsizom vele, sőt még meg is ölelem és megpörgetem.
- Zseniális vagy Erica - röhögöm felé, majd szépen odasétálok Danába karolva a festményen szenvedő banya felé.
- Sajnálatos ügy ez, de lesz egy pár hetünk, hónapunk nyugodtan. Tudja banya, egy kis nyugalom így év elejére - aztán Dana, aki ezek szerint "józanabb", mint én, máris a terv véglegesítése felé siettet. Milyen jó, hogy itt van, nem?
- Reducio - suhintok és a kép összemegy nagyjából egy korbaeli ikon méretére. Sajnos a hatás nem tudom mennyi ideig tart, de mivel elkezd zunhanni a kép - jó, mindenre én sem gondolhatok, cselekednem kell.
- Vingardium leviosa - mielőtt lepottyanna a festmény és nem túl szimpatikus lakosa éppen elkapok és Dana kezébe lebegtetem.
- Nálad van a csomagolópapír? Meg a cím? - kérdezem a lányt, miután magához veszi a festményt. Remélem igenlő a válasz és amint elkészülünk, mehetünk a bagolyházba. vagy saját bagollyal is lehetne, de jobb az, ha egy általános viszi, ehehe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő