NóriEgy szabad napon, estefeléNincs mit tenni, desszertet kell enni. Nóri szemeiben a tenger kékje jelenik meg, én pedig egy kis kopott ladikként egyre beljebb hajózok benne, míg végül teljesen el nem veszem. A szemeim lecsukódnak az éj sötétjét, kellemes íz, puha érintés sejteti fel az ajkaimon, ahogy összeforrunk. A csókba belefelejtkezem, a kezem magától indul meg, hogy a hajába túrjon, én csak kellemes elszenvedője vagyok az egésznek. Egészen más aspektusba kerülnek a csókok, amiket kaptam eddig, tudok rangsorolni és át tudom látni, hogy mi miért van. Én kis naiv. Végül minden jónak meg kell szakadnia egyszer, kellemes simogatással és mosollyal érkezik Nóri szív alakú arca, ahogy kinyitom a szemeimet.
- Dehogynem - vágom rá, és máris folytatjuk, amit az előbb befejeztünk. Csókok és csókobbak jönnek egymás után, és magamhoz ölelem őt. Jól esik a közelsége, meg minden, olyan jól, hogy már majdnem(!) kényelmetlen érzés. Jelenleg ugyanis azt sem tudom, hogy hol vagyok és miért vagyok hol, csak azt, hogy kivel és milyen jó. Bármikor gyakorolnék ilyenek még, most így érzem, főleg vele.
- Adsz sütit is akkor? - vigyorgok, majd elengedem, hogy tudjon adni. Nem is tudom, hogy mit gondoljak, vagy mondjak, ezernyi gondolat kalandozik a fejemben.
- Szóval akkor most lesz rólunk cikk? - nevetgélek, és ha kapok sütit, akkor megeszem. Nem igazán vagyok most a komfortzónában, de nem is lenne száz ló se, aki el tudna húzni mellőle. Ez a szerelem?
Gondolom miért, neked miért volt csalódás? Megírnád bagolyba?