|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Dimi viseletMinden ünnepet szeret, az adott témához illő díszeket készít saját kezűleg és ha ajándékozós, akkor a meglepetéseket is kézzel csinálja. Elpepecsel az apró virágokkal, a színekkel. Minden pillanatát élvezi. Aztán pedig az ünneplését. Ez a nap nem az a nap amikor bármiféle kedvességgel kellene készülnie. Ez az a nap, amikor a nagypapája már korán reggel az éjjeliszekrényére helyez egy kaspó virágot, melyet később elültetnek az anyjával és a nagymamájával közösen. Egészen kicsi kora óta így megy ez, el sem tudná képzelni a nagypapa köszöntése nélkül a nőnapot. Szabad napocska lévén napját a városban tölti, elnézi a kirakatokat teli virággal és ilyen-olyan köszöntőkkel, na meg a plakátokat, melyek az esti bulira invitálják a hölgyeket. Van, ami szigorúan tizennyolc év felettiek számára van. Pont olyan, amire bár szívesen bemenne, valószínűleg arcának pirossága elárulná; semmi keresnivalója a lenge ruhás férfiak között. Mosolyogva fordul sarkon és pillantja meg a férfit, aki virágkoszorút oszt és a távozó néni után pillant. Mosolya kiszélesedik, szökellve indul meg a férfi felé. Úgy érzi, egyáltalán nem idegen számára ő, mindenféle zavar nélkül szólíthatja meg. - Ön készítette a koszorúkat? - pislog Dimire érdeklődve. - Mert ha igen, engem is megtaníthatna rá. Szeretem a virágokat a hajamban.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Dimi viseletNem ismeri a férfit, de ez nem tántorítja el attól, hogy barátkozásba kezdjen. Zselyke sosem volt olyan típusú ember, aki visszariadt volna a kapcsolatok kialakításától. Teljesen normálisnak tartja, hogy amikor valaki szimpatikus számára, azzal megpróbál kapcsolatba lépni. Már egészen kicsiként is ilyen volt, pusziosztó cukorfalat. Most pedig cukiságával és kíváncsiságával a koszorús férfit támadja le, aki nagy szerencséjére nem reagálja rosszul le a dolgot. Sőt! A lányka széles mosollyal nézi meg magának a karján tartott koszorúkat, majd a pólójára is vet egy pillantást. Halkan kuncog fel. - Azok a legszebbek - mutat az ő általa készítettekre és nagy büszkén húzza ki magát amint a fején landol egy ilyen kicsit csálé, de ettől tökéletes alkotás. Minden formában, színben, fajtában imádja a növényeket, így elképzelhető, hogy virágkoszorúval a fején fog addig járni, amíg le nem hervad onnan. - Nekem is így menne ilyen hamar? - csodálkozik el. Lelkesen emelkedik lábujjhegyre egy pillanatra. Vigyorog ott magának még úgy is, hogy a mellettük elsuhanó idegenek furcsa szemmel néznek rá. Nem értik a boldogságot. - Jaj! Egyébként Zselyke vagyok és köszönöm a virágot - pillog a férfira mikor az visszafordul felé. Kezet is nyújt, úgy hivatalos. Hiszen új ismeretséget kötöttek.
|
|
|
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
DimiKiszélesedik a mosoly arcán. Kezeit összefűzi maga előtt és egy kissé felhúzza a vállát. Sejtette, hogy nem véletlenül találkozott ma a férfival. Feldobta a napját már azzal, hogy ott ácsorgott és koszorút osztott, az ilyen emberek sosem lehetnek rosszak. Zselyke pedig imádja az ilyeneket, minden egyes találkozás hozzátesz valamit a boldogságához. Boldogságmanója a fejében örömtáncot jár. - Hűha, neked aztán szép a kezed - elcsodálkozva, résnyire nyitott ajkakkal figyeli a férfi kezét és húzza vissza két kezével fogva. Vékony ujjait végighúzza a bőrén, majd egy kis idő után elengedi. Fel sem tűnt a lánynak, hogy letegezte az egyébként láthatóan nála jóóóval idősebb férfit. Nem számít. Ha mégis, majd szól. - Azta! Persze - felcsillan a szeme amint meglátja, mennyi koszorú vár még kiosztásra. Most már nem az az elsődleges, hogy megtanítsa a készítésükre, sokkal inkább a közeledő lányok, akik elé már be is perdül. Édes mosollyal köszön rájuk és kérdezi, hogy elfogadják-e ezeket a szépségeket. Elég megnyerő tud lenni, nem túl rámenős, de ahhoz eléggé, hogy elérje; mindannyian színes virágokkal a fejükön nevetgéljenek tovább. Zselyke büszkén kihúzva magát, fején a koszorút félkézzel megigazítva reppen vissza Dimihez és újabb adagot helyez a karjára. Beáll mellé és nézi, kinek adhatnának. - Van feleséged? Ha nincs, lehetne ő. Szép az aurája - mutat az ujjával a közeledő, csinos szőke nőre. Határozottan el tudná képzelni a medvemancsú mellett.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Koloseste valahol Kolosnak gondjai vannak. Talán ezért mondott igent Zselykének amikor felvetette, hogy menjenek el valahová, mert szeretne végre felnőtt nélkül élni. A fiú pedig amúgy is olyan nagy, hogy mellette biztonságban érezheti magát. Nagy vigyorral az arcán jelent meg a lakókocsinál és kopogott be a megbeszélt időben, ahonnan sétálva indultak el az egyik bár felé. Zselyk izgatott, nagyon, hisz még nem járt ilyen helyen. Útközben belekarol a fiúba, megszorítja a karját és nagyot sóhajt. Odabent azonban a fények, a zene és az emberek sokszínűsége azonnal eltereli a figyelmét, ő pedig lenyűgözve néz végig a helyen. - Hát ez... - nem tudja, milyen szóval fejezze ki magát, de Kolos láthatja az arcán, mit gondol a helyről.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
KolosSzülei tudta nélkül lógott most meg. Na nem mintha nem lenne neki szabad, de azért jobb, ha nem látják abban a ruhában, amihez alapból még elég hideg van kint így este. Mégsem fázik, az izgatottság és Kolos szívdöglesztő látványa különös melegséggel tölti el. - Rád bíztam magam - bólint mosolyogva, mert így is van. Hiába a néhány évi kihagyás, a fiú még mindig ugyanúgy ismeri őt. Nem is csinál titkot valójában a gondolataiból. Eléggé zavarba jön amikor a helyhez érve Kolos megfogja a kezét, ám a bár ahogy Kolos is mondta, lenyűgözi. Meg is állapítja, aztán miközben nézelődik szorosan a másikhoz simul, nehogy elvesszen a tömegben. Nekiütközik embereknek, akiket ez láthatóan nem zavar, ő pedig elcsodálkozik. Aztán a színek változnak, az ő szája pedig fülig ér. - Máris? Nem korai az még? - pislog fel rá és a füléhez hajolva kérdez, hisz a zene elnyomná a hangját enélkül. Aztán szépen amíg a koktélra várnak, ő az egyik bárszékre felülve leveszi magáról a kabátot.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
KolosNe igyunk sokat. Zselyke nem hogy sokat, még keveset sem ivott. A szilveszteri éjféli pezsgőt leszámítva teljesen új neki ez az egész, eddig egészen más érdekelte, ezekre a dolgokra nem volt barátja. Milyen jó, hogy Kolossal újra egymásra találtak. Nézi az embereket, a fényeket, meg ahogy a csapos kitölti nekik az italokat. Kivételesen Kolosra nem néz egy ideig, látta őt már elégszer. Így elkerüli a figyelmét az az aprócska dolog ahogy végigméri, csak azt kapja el, ahogy a bók előtt még figyeli. Elpirul, lesüti a tekintetét és halványan elmosolyodik. Már megint zavarba hozza. Hogyha a fiú ezt strigulázza, akkor elég hamar díjat fog érdemelni. - Köszönöm. Te is...jól nézel ki - őszinte mosollyal nyúl felé és túr egy picit a hajába ott, ahol nem annyira tökéletes. Hozzáigazítja a többihez, majd követi a másikat a tevékenységében. A színek közül némi hezitálás után a narancssárgát veszi kezébe. Beleszagol, majd ahogy a fiú, úgy ő is lehúzza. Mindenféle várakozás és szagolgatás, kóstolgatás nélkül dönti le. Kicsit marja csak a száját, de ez nem zavarja annyira, hogy ne vegye a következő kört, azaz a zöldet magához. - Nem tudtam, hogy ez jobb, mint a kakaó! - csodálkozva néz rá.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
KolosBüszke magára amikor megigazítja azt az egyetlen kiálló tincset. Vannak mozzanatok, melyek nem hozzák zavarba, vannak amik igen. És nagyon úgy tűnik, Kolos mosolya sokkal inkább elpirítja, mint az, ha hozzáérhet a hajához. - Mostantól csak ilyet iszok - bólogat lelkesen és tartja a fiúval a tempót már amennyire tőle telik. A színek elég hamar fogynak, a poharak koppannak a pulton. Zselyke pedig nem érez még sok mindent, csak azt, hogy valami folyton vigyorgásra készteti. Valószínűleg közrejátszik az is, hogy idő közben mindkettejükről lekerült a kabát és a régi vőlegénye olyan szexisen fest az ingében, hogy még a lányt a lábáról levarázsoló illat nélkül is el tudna veszni most benne. - Máris az utolsó? - lebiggyeszti ajkát és felsóhajt, de megemeli az utolsót is. A fiú szemébe néz mielőtt lehúzná, aztán összeszorított szemmel rázza meg a fejét. Felnevet, lábaiban érzi, hogy nem bír már egy helyben ücsörögni. Lendülettel pattan le a székről, ami hülye ötlet, mert ebben a pillanatban meg is szédül és a padlómegcsókolása helyett Kolosba kapaszkodik. - Bobocsi - hebegi fel-felpislogva. - Táncolunk? - mosolyodik el, majd ha Kolos észhez téríti és lefejti magáról, már kapható is a bulizásra.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
KolosAzt Kolos nem mondta el, milyen tempóban kell ezeket célszerűen fogyasztani, vagy mondjuk elsőre hogy kellene ahhoz, hogy ne essen fejre egyenesen a székről abban a pillanatban, amikor megpróbál talpra állni. Nem is érti, hogy tudnak lányok magassarkúban mozogni így, neki ez még stabil cipőben is nehézkes. Nagy mázli, hogy van kibe kapaszkodni, aki nem löki el magától. Sőt, még be is vezeti a táncparkettre. Látta már Kolost táncolni, igaz, az még évekkel ezelőtt volt és tíz éven aluliaknak szóló zenére történt az eset. Úgy sejti, azóta javultak a mozdulatai, bár biztos benne, hogy csalódni azt bizony nem fog. A sok ember között egy csomóféle illatot érez, szagokat is, testmeleget, a talpa alatt ropogást. Ahogy lenéz, újra beleszédül a világba. Néhány üvegszilánkon tapos, melyekről odébb lép a csípőjét rázva. Élvezi a dolgot, mindig is szerette a zenét és a táncot, egyáltalán nem megy neki rosszul. - Ezt így szokták? - teszi fel a kérdést lábujjhegyre állva amikor Kolos magához húzza. Oldalra pislog, egy másik párt keres, akiknél azt látja, hogy a lány keze a fiú nyakában van. A másik párnál pedig csak a mellkasán. Utóbbit választja, úgy még esélyesebb, hogy ha egyesen néz, akkor nem a másik fényben megcsillanó szemeibe kell néznie, hanem az ingére. Bár ez is hiba, ugyanis amikor ez megtörténik, becsípett fejében megjelennek a gondolatok azzal kapcsolatban, mit rejthetnek a ruhadarab gombjai.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
KolosJól érzi magát, túlságosan jól. Mintha egy méterrel a föld felett repkedne. Kicsit szédül, épp csak annyira, amennyire még nem érzi rossznak. Újabb színes italok járnak a fejében, na meg a fiú, akivel ez a közelebbi mozgás is tökéletesnek tűnik. Forog, pörög, hajába túr. Kezd így is egy kicsit melege lenni, pedig sok mindene kilóg, de annyira azért nem, hogy esetleg szóljon; menjenek ki. Zselyke csak egy pillanatra fordít hátat és néz el a mosdók irányába, mire visszafordul, valaki áll Kolos mellett. Elkapja a pillantását amivel végigméri és ettől nem zavarba jön, inkább kellemetlenül érzi magát. Egy lépést hátrál, nem akarja zavarni a barátját a beszélgetésben, eltáncol ő ott magában is. Mosolyog, forgolászik, kezeit feltartja és közben persze rájuk is pillant.
|
|
|
|