Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Legszívesebben olyan hangot adott volna ki, ami leginkább a nyávogás, a sóhajtás és a felháborodott kiáltás között ingadozik valahol, mégis visszafogta magát. Csak legyintett egyet lazán, az kicsit jobb modorra vallott.
- Persze, hogy gondoltam rá. Csak olyan... távol áll tőlem. Nem vagyok olyan - vonta meg a vállát is.
És még csak nem is hazudott. De első találkozásnál nem fogja megmondani, hogy nem valami sikeres a kapcsolatok ápolásában. Ha jobban belegondol, alig vannak barátai, mármint akiket tényleg annak nevezhet. Na nem mintha ez annyira zavarta volna, eléggé tettre kész, hogy tegyen ellene. De nem akart. Nagyjából ez a helyzet.
Ahogy kiderült, ki is az aznap reggeli társa, már mindent értett. Hiába csak tanuló, érdeklik az itteni dolgok, meg amúgy sem tud elsiklani a tény felett, hogy a leányzó apukája a polgármester. Mondjuk hamarabb jutott eszébe a lány extrém aranyos bátyja, akihez el is szeretne menni tetováltatni. Persze az még véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy mást is csinálna a fiúval szívesen.
Az ismerkedős részre nem is válaszolt, elég volt ennyi is az unalmas dolgokból.
Mondjuk az nehezen fért össze a fejében, hogy ha valakinek megtiltották a kajával való ártatlan szórakozást, az miért beszél teli szájjal. Nem mintha zavarta volna, ő is sokszor járt így. Ha valami fontos, azt el kell mondani, a körülmények csak részletkérdés.  
- Uhh, na az meg nekem nem megy. Felénk csak a kosarazás volt menő. Meg gördeszkázni sem tudok - mondta kicsit szomorúan. Biciklivel tud pár trükköt, de deszkára sosem telt az anyjának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Valamiért egyáltalán nem gondolt bele abba, hogy színészként dolgozhat ott a lány. Pedig elég evidens, tekintve hogy családban maradna a jó szokás. Valentin is mesés színész volt, bármelyik szerepben zseniálisan teljesített.
- Ja, hogy te is szerepelsz előadásokban? Az eszméletlen király lehet. Melyik volt eddig a kedvenced? - Félig hangosan is szóvá tette, megint nem gondolkodva el, hogy mit kéne kimondani, és mit bent tartani.
Lili kérdésére, vagyis inkább ajánlatára csak legyintett egyet.
- Most a cukrászdában dolgozok, amit amúgy szeretek. Nagyon sok pletyka van ott, én meg imádom hallgatni. De a ruhapróbálásban benne vagyok, szívesen megnézném magam mondjuk egy vikingként.
Ahogy elképzelte magát, azonnal kuncogni kezdett. Viszont csak így mókázás szintjén. Sosem lenne képes emberek előtt szerepet játszani. Nincsenek gátlásai, sem lámpaláza, csak már megtalálta azt a hobbit, amit a munkájaként is tud majd űzni. Semmi esetre sem hagyná abba az írást, még akkor sem, ha már eléggé eltávolodott a pletykáktól. Persze, szerette hallgatni, de mostanában elgondolkozott egy sportriporteri álláson.
A robbantásra áttérve bólogatni kezdett.
- Ja, nagyon rémisztő volt. Én még nem tudtam meg semmi olyat, amire azt mondanám, hogy tuti. De majd akkor talán az Edictumban lesz szó róla - de azért még mindig reménykedett benne, hátha hamarabb megtud valami jót. - Ja, persze, tényleg - mondta nevetve.
Ha belemerül egy témába, sokszor elfelejti, hol is van éppen. És hiába volt egész jó idő kint, a toronyban mindig fújt a szél, ő pedig pulcsi nélkül jött. Felkullogott Lili mögött, közben boldogan nyugtázta, mennyire jól alakult végül a találkozásuk, ahhoz képest, hogyan nyitott.

//Köszönöm

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kezdett egyre jobban belelendülni, és még mindig volt egy kis ideje a következő órája előtt. Kicsit szednie kell majd a lábait, hogy időben odaérjen a másik teremhez, de Mikola prof talán nem fogja leszedni a fejét, ha éppen csak késik a legendás lények gondozásáról.
- Aha, értem - mondta gépiesen bólogatva. Már beindultak a fogaskerekek, szinte látta a szeme előtt a különböző helyzeteket. - Gondolom ez is a két játékos erőnlététől és tapasztalatától függ, de melyik a legjobb megoldás? Mármint Önnek melyik jött be a legtöbbször?
Akár egy összesítést is gyűjthetne, hogy melyik csel a legsikeresebb. De ehhez rengeteg idő kell, na meg pénz, hogy kimenjen a meccsekre megfigyelni őket. A netes fórumokon is keresgélhet mondjuk, talán ez lesz a legegyszerűbb.
A doppingszerek kapcsán már nem gondolkozott, elővett egy jegyzetfüzetet, majd pennát is.
- Igen, ha tudna mondani, az nagyszerű lenne - mondta mosolyogva. Igazából már nem igazán érdekelte, hogy aznap milyen legendás lénnyel fog megismerkedni, de jó lenne plusz infókat begyűjteni az új kedvenc témájáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szerencsére ejtették az esküvő témát, aminek Liza határozottan örült. Sokkal kellemesebb volt más, kevésbé komoly témáról csevegni.
- Majd egyszer megtaníthatnál rá - vetette fel.
Nem volt olyan eszméletlenül csajos, de fiúsnak sem mondta volna magát. Csak úgy volt. Azt csinálta, ami érdekelte, és csak az kötötte le, amit szeretett. Egyszerűnek gondolta magát, tisztában volt azzal, hogy most fiatal, és nem tíz meg húsz év múlva akarta kitapasztalni, mit kedvel. Bár nem voltak komoly tervei, azért ön- és céltudatosan akart kilépni az iskola padból. Ami annyira nincs is messze, már csak másfél éve van hátra az alapképzésből.
Ahogy feljött Dávid, kicsit megörült. Jó néhány pillanatig elgondolkozott, hogyan kérdezhetne rá, de aztán rájött, hogy mindig is egyenes volt, most sem fog ezen változtatni.
- Ilyen jófej a bátyád? Nagyon király lehet, hogy neked van legalább tesód - Ezt így utólag nem akarta hozzá tenni, mert nem magáról akart csevegni, hanem Dávidról. Vagy Stelláról, mert ő is nagyon érdekes személyiségnek bizonyult.
Az igazság az, hogy Liza azonnal megkedvelte, mert a Wittner lány sem egy tömeggyártmány, hanem limitált kiadás. Ami elég király.
Ahogy azok a dinnyepálcák is, amire mutatott Stella. Észre sem vette, hogy előtte az eridonos mást is látott, mert ami azt illeti, nem figyelte az embereket. Néha pillantott csak Stellára, leginkább az árusokat figyelte, vagyis inkább az ő portékájukat.
- Mindenképp kell egy olyan. Vagy kettő. Talán több is - jelentette ki elgondolkozva. Akár jött Stella, akár nem, Liza céltudatosan elindult feléjük.
- Egyébként neked is van olyan király tetoválásod? - kérdezte sétálás közben. Csak akkor jutott eszébe, hogy lehet, elhagyta partnerét, így hirtelen állt meg és nézett hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Magában csak jót mosolygott Stella extrém gyors reakcióján. Az utóbbi időben rengeteg navinéssel sodorta össze a sors, ami lássuk be, nem egy pörgős program, így Liza maga is kicsit lelassult. Stella viszont kész felüdülés volt neki, nem kellett éveket várnia semmire.
- Deszkázni - jelentette ki. - A görkori nem igazán az én stílusom, meg az nem is érdekel annyira. Te tudsz ilyen menő trükköket is? - Persze maga előtt már látta is, ahogy a gördeszkával profikat megszégyenítő ugrásokat hajt végre. Valahogy ezt még el is tudta képzelni, nem úgy a kviddicsezést.
Nem gondolt sokat magáról, ezért nem is akarta hinni, hogy ő terelte számára kedvező irányba a beszélgetést. Inkább Stellától kezdett félni kicsit, amiért a lány rájöhetett a titkára.
A felesleges paranoiáját félre téve mosolyogni kezdett.
- Én egyke vagyok, vagyis remélem - a mondat végére ő is halkan nevetett. Abban biztos volt, hogy anyai oldalról nincs féltesója, de az apjában nem bízott. - De nagyon klassz lehet, gondolom eléggé egy hullámhosszon vagytok Dáviddal. Azért van időtök egymásra, ha a suli meg neki a szalon mellett?
Ha Lizán múlna, egy Dávid kaliberű tesóért bármit félre tenne. Mondjuk tesóként tuti nem vonzódna hozzá, lehet inkább lerázná, de.. mindegy is. Úgysem lesz tesója, felesleges is belegondolni, mert sosem fogja átérezni vagy megérteni.
Egy csepp megbánást sem tanúsított, amiért elhagyta egy pillanatra a társát. Ez nem igazán illett hozzá amúgy se, meg tényleg nagyon akarta azt a dinnyés pálcát. De szerencsére nőből van, ezért képes volt egyszerre figyelni az árushoz való közeledésre, meg az eridonos lányra.
- Nem mondanám. Csak az érdekelt, hogy mennyire marad családban nálatok ez a szokás. Igazából csak azok a mozgó tetkók érdekelnek, egyszer megnézném élőben. Fura lehet hogy valakinek a bőrén mozog olyan izé.
Nem akart ítélkezőnek tűnni, épp ellenkezőleg, lenyűgözte a művészet azon fajtája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Persze, hogy komoly az egész - jelentette ki.
Nem szokása meggondolatlan dolgokba belemenni, meg amúgy is szereti megélni az életet. Nem mintha közel lenne, de nem akar úgy meghalni, hogy nem próbált ki mindent, amit csak lehetett. Persze ebből jött már ki rosszul is, mégsem tagadná le soha, vagy tenné meg nem történtté.
Azt hitte, felkészült arra, hogy beszéljen az apjáról. Végül is, már több mint egy éve tudja, ki is ő. Nem a büszkeségével volt baja, mivel mindig is különc volt. Mások véleménye sem érdekelte, egyszerűen csak rossz érzése támadt, ha rá kellett gondolnia. A furcsa férfira, aki jelenleg is a legőrzöttebb börtönök egyikében csücsül.
- Nem - mondta ki végül. - Apámat még sosem láttam, de nem is baj ez.
Néha félt, hogy jobban hasonlít rá, mint az anyjára. Külsőleg biztosan, mert senki nem ismeri fel benne a Tóth családot, de belsőre is félt. Sokkal céltudatosabb volt társainál, ráadásul megvolt az a "képessége", hogy kikapcsolja az érzelmeit. Igazából mai napig sem biztos, hogy az empátiát csak az agya képzi, vagy tényleg azt érzi-e. De akkor is tény, hogy nem tud olyan egyszerűen együtt érezni másokkal, mint ahogy azt kellene.
Azt gondolná az ember, hogy belemerült a saját gondolataiba, de ahogy feljött, hogy a két testvér együtt is lakik, Liza újra jó kedvű lett.
- Azta, az azért elég komoly. De... akkor nem is a szüleitekkel éltek? - kérdezte kíváncsian. Nem mintha olyan rengeteget gondolna Dávidra, de azt azért kisakkozta, hogy valószínűleg van neki valahol egy albérlete minimum a szalon miatt. Legalábbis Liza ilyen esetben biztos nem maradna otthon.
Küldött egy vigyort Stellára, amiért végül mégiscsak sikerült tartania vele a lépést. Tisztában volt vele, hogy "néha" őrült tempót tud diktálni.
- Hát, mivel Dávidról tudok egyedül, akinek ilyen van, így igen, az övéit - felelte. Még szerencse, hogy nem volt az a pirulós lány, mert biztos azonnal vörösre váltott volna az arcszíne, ahogy felvillant lelki szemei előtt a (fél)meztelen Dávid.
Megrázta a fejét, gyorsan újabb téma után kutatott. Szeretett az eridonosról beszélni, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerje Stellát.
- Amúgy hogyhogy ilyen korán itt vagy?
Közben elérték a kiszemelt árust, ahonnan Liza elvett két pálcikát, az egyiket pedig Stella felé nyújtotta. Már kapott egy almát, amit viszonozni szeretett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor reggel kinyitotta a szemét, nem gondolta, hogy ilyen rossz napja lesz. Pedig olyan reménykedve indult meg a nagyterembe, hogy finom nutellás gofrit egyen. Meg sem várta Melt vagy Alinát, egyedül indult lefelé. Pár rellonossal beszélgetett, de csak az ételre tudott koncentrálni. Na igen, azokon a napokon Liza sem volt kivétel, bár ő nem hisztizett, csak aludni és enni akart reggeltől estig.
Alig tudott pár falatot enni, amikor feltűnt neki, mennyien bámulnak rá a teremben. Sokan a reggeli újság és Liza között cikázó tekintettel nem is figyeltek másra.
Szóval így jött rá, hogy megszökött az apja a börtönből. De nem is egyedül, pár másik bűnözővel karöltve járkálnak most fel-alá, és egyiküket sem sikerült még elkapni.
Liza étvágya hamar elment, nem is érdekelte, hogy mi lesz az első órája, azonnal a defenzori szobába ment. Nem tudja, mikor jön be a házvezető helyettese, de ha kell, egész nap itt fog szobrozni. Azért bekopogott az ajtón, de nem reménykedett válaszban. Igazából azt sem tudta eldönteni, hogy inkább dühös, mérges, vagy összezavarodott. Talán mind egyszerre, de ami leginkább dominált benne, az a tehetetlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Liza hirtelen nem tudta, mit kellene mondania, inkább csak felnevetett, majd leharapta az utolsó falatot is az almájáról.
Már el is felejtette, milyen rossz érzés tudja hatalmába keríteni, ha a szüleiről van szó. Egyik sem egy mintapéldány, de Liza hálás azért, mert legalább vannak. Csak hát épp ezt nem képes helyretenni magában, egyfolytában rohan, még a gondolataiban sem képes lefékezni egy kicsit. Ha pszichomókushoz kellene mennie, elképzelni sem tudja, mit kezdenének vele. Mert elég ritka, hogy egy témát képes kivesézni úgy rendesen.
- Hát nem tudom. Azért klassz lenne megismerni, meg úgy látni, hogy ő milyen. Néha azon gondolkozom, hogy interjút kellene készítenem vele, és abból meggazdagodnék - nevetett fel röviden, kicsit sem boldogan. - Vagy talán könyvet. "Egy sorozatgyilkos lányának jegyzetei" - tette kezével is idézőjelbe a kitalált címet. Aztán fintort vágott, mert ennél klisésebb címet nem is találhatott volna.
- Hát igen, ezt megértem. Az egyik szobatársam nagyon fura, sose szól hozzánk és nem is csinál semmit. Néha azt hiszem, hogy szellem a csaj.
Melissát nem igazán kedvelte meg az idei év alatt, de sebaj, Alinát annál inkább. Már ezért is megérte, hogy másokkal rakták egy szobába. Na nem azért, ő is szívesen lenne egy szobában Dáviddal, még Alinát is képes lenne elcserélni, de ezt nem igazán teheti meg.
Lucára gondolva kicsit elhúzta a száját. Nem igazán látta még az említések alapján törpe nőt, de azért hallott róla már egy' s mást.
- Jó, annak a nőnek mije nincs? Mármint ha van valaki a világon, aki kimaxolta a dolgokat, az Luca lesz. Olyan sok hajmeresztő sztori kering róla, igazából nem is csodálom, hogy navinés. - A hangjában sokkal inkább csodálat bujkált, mintsem megvetés. A mostani házvezetők nagyon illenek a házaikhoz, például ő imádta, amikor Magnus prof kioktatta, hogyan lehet tilosban is járni.
Visszatérve Dávidhoz elpirult. Mármint really. Csak egy kicsit, de akkor is megtörtént - életében kb először. Liza legalábbis nem emlékezett ilyen alkalomra, de most azért rendesen zavarba jött.
- Majd talán megpróbálom - legyintett egyet, gyorsan inkább más témára váltott. - Keresek egy tollat, de még nem találtam meg. Még a Kins&Kens-ben is voltam, de semmi. Lassan kezdek lemondani róla, pedig nagyon régóta akarom már - sóhajtott nagyot. - Következőnek valami egzotikusabb piacra akarok menni, valahová Latin-Amerikába, csak fogalmam sincs, hogy lehetne kivitelezni - lemondóan megcsóválta a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elnevette magát Stella válaszát hallva. Volt egyfajta egészséges önképe, de egoista sosem volt. Egyelőre, aztán majd lehet egyszer azt is beikszeli, de még biztosan nem.
- Talán ha kiszínesíteném. Most amúgy is nagyon mennek az ilyen ifjúsági történetek. - Csak legyintett egyet, pedig egyébként idegesítette egy kicsit ez a hype. Főleg, amikor King könyvért állt sorba, de alig jutott a kasszához, mert épp akkor jelent meg valami tini sztori, és persze a kortársainak visítozni kellett minden percben.
Alig várta, hogy kinője ezt a korosztályt. Jó, azért ha egy Lush terméket fedezett fel, ő is megörült, de igyekezett azért moderálni magát. Az esetek többségében sikerül is.
Mosolyogva nézte a lányt, ahogy imitálja a kitalált dolgait. Nem csodálkozna, ha kiderülne, hogy van valami olasz vér benne, amilyen hévvel képes beszélni.
- Az elég szomorú lehet. Ha szellem lennék inkább Fela profot kisérteném, nem a rellonosokat - kuncogott halkan. Bár amilyen a bájitaltan tanáruk, talán még szellemként is megijedne tőle.
Ahogy a kutyáktól is. Mindenki odáig volt a kis vakarocskért, de Liza a lovakon kívül nem tűrt meg más állatot a közelében. Valahogy sosem arra gondolt a kisállatok kapcsán, amire a normális emberek, ezért inkább távol tartotta magát tőlük.
- És nálatok milyen a HV? Sárkit csak ritkán látom, de olyan... furának tűnik - váltott témát hirtelen. Lassan magára varrathatja a pletyka anyu kifejezést, amennyit műveli mostanság.
A dinnyés pálcikákat nézve ismét felnevetett. Hová máshová menne az eridonos, mint ahol a legtöbb élet van.
- El is tudlak képzelni sombreróban - bólogatott, ahogy egy pillantást vetett a lányra. - A toll meg... hát nem olyan egyedi. Csak olyat szeretnék, ami úgy néz ki, mint egy madártoll, öníró, plusz a belsejéből ki lehet húzni apró papírt, mint mondjuk a puskatollaknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Továbbra is lelkesen bólogatott, de hamar abbahagyta. Végülis ő nem holmi levitás, hanem sárkány.
- Nos, nem akarok lekicsinylő lenni, de engem nem a kezdők érdekelnek. Sokkal inkább az, hogy mi megy a profik között. Esetleg nem tudna talán idényt mondani, hogy mikor történt az összetört seprű esete? - kérdezte vigyorogva. Persze komolyabban is utána akart nézni, de őszintén remélte, hogy maradt róla megbűvölt fotó és végignézheti.
Az még csak meg sem fordult a fejében, hogy baja is eshetett a csávónak. Sad story, de ez van.
A varázsfőzeteknél nem írja le mindegyiket, hiszen ezeket ismeri, de talán elkér pár erre vonatkozó könyvet Franciskától, majd abból jegyzetelhet. Az egyszerű gyógyitaloknál viszont egy kicsit megtorpan, még jegyzetelni is elfelejt.
- Ez még létezik? Mármint persze, mind használunk ilyen főzeteket - Igazából senkit sem ismert, a nagymamáját leszámítva. -, de erre is külön odafigyelnek az élmezőnyben? Ennyire sokat számíthatnak az apróságok?
Utóbbi kérdést inkább csak magának tette fel, észre sem vette, hogy hangosan is kimondta. Persze, hogy igen volt a válasz, ezzel még ő is tisztában volt. Csak az zavarta, hogy erre nem jött rá hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Idősebbekkel lógni király, nemde? Másoknak biztosan. Liza nem foglalkozott vele, melyik évfolyamra jár Emese, felőle lehetne elsős is. Mondjuk valamilyen szinten az, csak épp utána még illik mondani, hogy mestertanonc.
De nem ez határozta meg, miért is vannak itt ketten. Eddigi évei során Liza nem foglalkozott a kviddiccsel, idén viszont többször is lement, ekkor pedig valahogy mindig a lány mellé kerültek. Néha reggelizni is együtt mentek le, szóval mondhatni ismerik egymást. Így amikor kiszúrta Mesit a klubhelyiségben nem gondolkozott, csak lehívta sütizni. Kellett a kikapcsolódás már neki. Soha nem fogja beismerni senkinek, de amúgy halálra izgulja magát némelyik vizsga miatt.
- Jól van, befejeztem - sóhajtott egyet, majd hátradőlt.
A hajába túrt, vigyorogva nézett le a jól megpakolt asztalukra, hogy aztán el is vegyen magának egy sütit a sok közül. Nem is volt annyira rossz a dolgozói kedvezménye. Na meg az is király volt, hogy végre nem kellett az egyenruhájában feszíteni.
- Azért ez a plüssös támadás gonosz volt - nézett szúrósan a lányra, villáját fenyegetően mozgatta felé. - De tény, hogy megérdemeltem. Akkor témaváltás: mik a terveid a nyárra? - kezdett bele a csevegésbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben kicsit visszavett a mozgásból, bár ez egyelőre még nem látszik meg rajta, azért figyelnie kellene, mit eszik. De ahogy erre gondolt, rögtön eszébe jutott, hogy most végre képes valami ételt a szervezetébe juttatni. Mióta kiszabadult az apja nem igazán volt képes enni, de Emese jó hatással volt rá. Meg az isteni szakács a Czukorvarázsban.
Nevetve ellop egy falatot a lány elől, még le sem nyelte, amikor válaszol.
- Egyébként nem eszek itt sokat. Általában rengetegen vannak, amikor én vagyok - megvonja a vállát.
Hát igen, nem egyszerű elcsenni bármit is, ha legalább húsz kilométeres sor áll a pult mögött. Persze szokott szünetet is kapni, de akkor inkább olvas, azt meg nem szereti evéssel vegyíteni. Egyszer evett le egy könyvet. Egyetlen egyszer. És amíg értelmes gondolkodásra képes, sosem fogja megismételni.
Amíg Emese beszél, még mindig gyorsan falatozik a sütikből. Egy csokis-kekszeset fogott ki magának, képtelen abbahagyni az evést.
- Neked annyira nem is kell már belógni. Még a mugliknál is nagykorú vagy - mutatott rá, de aztán elgondolkozott a varázsló fesztiválon. - Umm, nem. Tavaly inkább külföldön voltam, mint itthon.
Nem is akart visszagondolni arra a nyárra. Szép se volt, jó se volt, de hasznos aztán végképp nem.
- Idén nem akarok... vagyis nem tudom. Ha neked sorozatgyilkos apád lenne, megszöknél nyárra? - gondolkodás nélkül mondta ki azt, amire gondolt.
Na igen, ezért nincsenek barátai.
- Vagyis... öö... izé. Én még nem gondolkoztam rajta, mit akarok csinálni - hadarta el gyorsan, hátha tud még szépíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Amikor már azon gondolkozott bájitaltan vizsgán, hogy vajon mennyire lehet rémes a porított doxyszőr, biztosra vette, hogy megőrült. Mágiatörténeten a Nagy Varázslóháborúról kellett írnia, akkor pedig már a sírás határán volt. Na nem elkeseredettségében, csak túl sok minden felgyülemlett benne. Apja továbbra is szabadlábon, az anyja erről semmit nem tud, elrontotta az elfeledett varázslatok tana vizsgát, és erre jönnek rá a lányos gondjai; Dávid továbbra sem akar tudomást venni róla, kifogyott a samponos doboza.
Nem lesz ez így jó, ebben biztos volt. A kandalló mellett sem tudott egyedül lenni, de még a sütizés sem nyugtatta meg. Nem tartotta magát gyengének, de volt egy kis időre szüksége. Egyedül.
Ezért lopózott be a szertárba, ahol őszintén remélte, hogy senki nem fog rátalálni. Pár pillanat erejéig ült a sötétben, majd meggondolta magát, feltápászkodott. Tüzet varázsolt, hogy lásson, közben rendezgetni kezdte a fura dobozokat. Igazából rendszert nem vitt bele, mert annyira nem volt bátor, hogy belenézzen, inkább csak mértani pontossággal rakta le őket egymás mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy pillanatra elgondolkozott a munkatársaihoz fűződő kapcsolatán. Nem volt semmi különleges, mindig csak bejött dolgozni, aztán vissza a kastélyba. Mondjuk nem mintha különösebben érdekelte volna, amíg megkapja a fizuját.
- Szerintem csak a dolgozók miatt van ez. A diákmunkást általában azért tartják, hogy megkönnyítsék a dolgozók életét - mondta, közben vállat vont.
A következő téma már érdekesebbnek tűnt, röviden nevetett is Emese válaszán.
- Nem hiszem el, hogy tényleg rellonos vagyok és nem gondoltam erre - mondta vidáman. - Nem is hibáztatlak. De így már nagyon királyul hangzik.
Újabb falatot szerez a csodasütiből, csendesen rágni kezdi és várja a barátnője reakcióját. Oké, tisztán látszik, hogy ezt túl korai volt bedobni, de tényleg nem gondolkozott. Mostanság túl nagy Lizán a nyomás, ilyenkor mégannyira sem tudja visszafogni magát, mint alapjáraton.
- Én is afelé hajlok. Nézegettem is bentlakásos munkákat néhány helyen, de leginkább csak rezervátumokat találtam - lemondóan sóhajtott, még a szemét is lehunyta.
Nem sűrűn hangoztatta, de nagyon nem szerette az állatokat. A mágikus lények pedig még inkább rá hozták a frászt. Biztos volt benne, hogy meg tudja magát védeni, egyszerűen csak idegenkedett tőlük.
Aztán csak ült, egy darabig csak bámult maga elé. Nem is tudja, mit mondhatna a rellonosnak. Persze, ismerték egymást felületesen, de kitárulkozni más. Általában az emberek tudják, hogy az apja nem éppen mintaszülő, de beszélni az érzéseiről teljesen más.
Így inkább a ködösítés mellett voksolt végül.
- Ja, amúgy nem nagy ügy. Először megijedtem, de szerintem nem is tud rólam - legyintett, mintha tényleg egy kis egyszerű tény lenne az egész. - Nincs semmi különös benne, szerintem mindenkinek kicsit kattantak a szülei. Mármint ez a dolguk, nem? Csak az enyém egy kicsit jobban.
Nem arról volt szó, hogy nem bízott Emesében. Csak ha kimondja az érzéseit, akkor azok már valóságosak lesznek, és ettől jobban félt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hogy Felagund undi lenne? Jó, hát öreg, meg csoffadt már egy kicsit, elég lassú és unalmas is, de pont ezért lenne jó móka. Vagy az ő nevében ijesztgetni a gólyákat. Vagy a kettő egyszerre.
Liza előtt sorra pörögtek a jobbnál jobb ötletek, és valahogy érezte, hogy amíg a tanoda falain belül marad, valamelyiket, ha nem mindegyiket, de meg fogja valósítani.
- Na jó, elfogadom. Elég érv, mert hát én se akarnám őt nézni a végtelenségig - bólintott rá végül.
Jobban belegondolva már pár óra után megunná. Vicces néha borsot törni mások orra alá, aztán kinevetni, hogyan kezelik a helyzetet, de azért Liza sem szerette ezt túlzásba vinni. Igazából el sem tudná képzelni az életet szellemként, bizonyára halálra unná magát.
- Koedukált szobák? - kérdezett vissza azonnal.
Most nem viccelődött, komolyan meglepődött. Egyrészt azért, mert mégis hogy lehet ezt megcsinálni egy ilyen intézetben, másodszor pedig hogy a viharba lehetséges az, hogy erről eddig nem hallott. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy inkább a festményekkel kellene összebarátkoznia, vagy már egyből a diákokkal. Ez utóbbi sokkal melósabb mondjuk, de az értéktelen hírek mennyisége ugyanannyi lenne. Ezt mindenesetre elnapolja, majd ha lesz pár perce, ki fog dolgozni valami tervet.
A karnevál már sokkal inkább felvidította, egy pillanatra még magát is elképzelte azokban a ruhákban, amikről Stella áradozott. De a pillanat elmúlt, Liza pedig már csak az eridonos mozdulata miatt vigyorgott.
- El kellene oda mennetek nyaralni, vagy valami. Igazából szerintem rossz helyre születtél -  Félig viccnek szánta, de kicsit komolyan is gondolta. Stella aligha illik bele a magyar valóságba, ha szerencséje van, sosem fogja azt a mentalitást birtokolni, mint általában az itthoni emberek.
- Nem akarok puskázni, nekem nincs rá szükségem - kicsit még fel is húzta az orrát, ahogy mondta. Ha másra nem is, az eszére mindig büszke volt, ezt pedig nem is tagadta. - Csak szeretnék egy ilyet adni anyának. Nem szereti az elvarázsolt dolgokat, de ha találnék egy igazán szépet, azt biztos szeretné.
Azt nem tette hozzá, hogy már le is zsírozta a Kins&Kensben a toll megbűvölését. Már csak meg kell találnia a megfelelő darabot, viszont úgy tűnik, erre nem is aznap fog sor kerülni. Lassan már a sor végére érnek, és még csak hasonlót sem vett észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem volt egy ijedős fajta, még farkasoknak is képes volt beszólni, de a néma csendet megtörő kiabálástól kicsit összerezzent. Alig egy pillanatra kerekedett el a szeme, hogy aztán összeszűkítve azokat meredjen a hang irányába.
Komolyan, itt már tényleg sehol nem lehet egyedül az ember? Ráadásul ez a srác teljesen meghibbant, a szókincse pedig nem igazán nyomdafestéket tűrő fajta. Általában nem zavarta Lizát, sőt, észre sem vette a káromkodásokat. De nem most, amikor csak csendre és sötétségre vágyik.
Azért arra még figyelt, hogy az utolsó dobozt is rendben tegye vissza, aztán indulatosan fordult a gondnok felé. Dühös volt. Nagyon.
- Hogy tessék? - kérdezte túlságosan erőltetett nyugalommal a hangjában. - Bocsánat, de nem értettem semmit. Sajnos nem beszélek gyökérül - mondta egy vállvonás kíséretében.
Nem érti minek kell ennyire felkapni a vizet. Lehet, hogy gyerek még, de nem hülye. Arról nem Liza tehet, hogy járnak szerencsétlenek is az iskolába, akiknek fogalmuk sincs az életről és belemennek veszélyes szituációkba.
Vett egy mély levegőt, megpróbált lenyugodni, mielőtt belemenne egy felesleges vitába.
- Sajnálom, hogy idejöttem rendbe rakni a dolgokat - szűrte a fogai között a szavakat. Nem is gondolta így, nem is akarta kimondani, de hát muszáj volt. - De jelentem, még élek, nem robbantottam fel egy tornyot se, de még csak tiltott bájitalokhoz se szereztem hozzávalókat.
Így kimondva furán érezte magát. Tényleg nem rosszban sántikált, csak egyedül akart lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem igazán szerette a különböző sportokat, legalábbis ami a mugli hobbikat illeti. De a varázslók szokásai jobban érdekelték, talán azért, mert mégis mugli módjára nőtt fel, így a varázslatos dolgok mindig újat, mindig mások lesznek számára. Ezért is szerette a kviddicset nézni. Nem a sima passzolgatások érdekelték, hanem amikor valami igazi akció volt, ezért is élvezte jobban a profi meccseket.
Bár belegondolva a Bagolykő csapatai sem panaszkodhatnak, azért itt is vannak vérre menő harcok. Főleg, ha a saját házának tagjai játszanak, erre már rájött.
- Aha, köszönöm - felelte, közben felírta az említett meccset, nehogy később elfelejtse.
Ahogy Bojarski prof magyarázott, a rellonos gondolatai kicsit ismét elkalandoztak. Úgy érezte, már kimerítették a különböző szerek használatának témáját, a többi csak utánanézés kérdése, amit egyedül is meg tud csinálni. Viszont a varázslatokról még nem kérdezett semmit.
- Ha megengedi, még lenne egy kérdésem - kezdett bele. - Vagyis több, kicsit összetett ez. De lényegében arra gondoltam, hogy vannak olyan varázslatok, amik tiltottak a kviddicseseknél? A labdára vonatkozóakat már átvettük, azokat értem is, de mondjuk, nem is tudom... volt mondjuk példa már, hogy valaki megátkozott valakit? Ez persze nehéz varázspálca nélkül, de mondjuk egy elemi mágus esetében, vagy valami? - Csak remélte, hogy megérti a reptan tanár, mire gondol, mert előadni nem sikerült valami jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerencséjére már kicsit hűvösebb volt, ezért senki nem vette furán, amiért sapkában és a fél arcát eltakaró sálban lépkedett. Még a McDondaldsban vett magának egy vaníliás shaket sült krumplival. A fülhallgatót két okból is használta; először is kevesen fognak hozzászólni, illetve nem számít rá senki, hogy zene hiányában minden egyes szót hall maga körül.
Kivételesen nem foglalkoztatta a terv többi része, igazából nem is volt biztos abban, hogy mit keres ott. Látott már képet az apjáról - konkrétan azt, amit leközölt a Szombati Boszorkány. Nem tudta elképzelni, hogy az anyja miért nem vette észre a pszichopatára utaló jeleket rajta.
Nem akart hősködni, nem akarta elkapni az apját. Talán. Na jó, egy igazán kicsi része mégis. De a dominsánsabb ok az volt, hogy élőben is láthassa. Tényleg tőle örökölte a szemét? Tényleg olyan gonosz, mint amennyire be van állítva?
Ez utóbbiban nem kételkedett, de néha azt kívánta Liza, bárcsak tündérmese lenne az ő élete is. Igazán kiderülhetne, hogy Reissner Teodor nem sorozatgyilkos, csak sorozatos félreértések történtek. Végül is minden lány normális apát szeretne, nem pedig egy börtöntölteléket.
Egészen az orra közepéig felhúzta a sálat, nehogy lebukjon. Mióta már ő is a varázsló társadalom tagja, könnyedén kiszúrta az aurorokat, akik továbbra is nyomoztak. Vicces volt látni, hogy a muglik semmit nem vesznek észre ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan könnyű lenne lelépni, nem törődni semmivel. Végigbulizhatná az egész nyarat Emesével, akivel biztosan jobban érezné magát. De volt itt pár bökkenő. Még Liza sem lenne képes jól érezni magát úgy, hogy teljesen egyedül hagyja az anyját, ráadásul a másik rellonossal még nem alakult ki olyan kapcsolat, ami miatt így vakon megbízna benne. Nem volt visszahúzódó, mindig is voltak barátai, de kénytelen volt beismerni, hogy valami vonal mindig volt nála. Talán ez a közelgő őrületének a jele, vagy van valami pszichológiai betegsége, de ennek egyáltalán nem volt tudatában. Így hát elmosolyodott, és bocsánatkérően nézett a lányra.
- Jövőre talán? Vagy majd karácsonykor, olyankor amúgy is őrületes bulik szoktak lenni - füllentett picit. Lehet, hogy addigra megjön a kedve, lehet, hogy nem.
Nem igazán tudott mit hozzáfűzni a szülős témáról, meg már nem is akart. Véletlenül csúszott ki a száján, kicsit meg is bánta az egészet. Ez az ő problémája, nem akart ezzel senkit terhelni, de azt még kevésbé, hogy emiatt megsajnálják. Lehet, hogy pici lánynak tűnt, de erősebb volt, mint az elsőre bárki gondolta volna. A mágiája nem volt eszméletlenül nagy, vagy különleges, de nem véletlenül lett iskolaelső. Több varázslatot tudott, mint a korosztálybeli átlagos gyerekek, és ha épp nem szállt el a saját egójától, akkor még használni is tudta őket. És most már íjász is Emilynek köszönhetően. Még nem profi, de jó úton halad felé a kíméletlen gyakorlással.
Ahogy Emese másodszorra is felajánlotta a segítségeit, Liza elmosolyodott. Tényleg jó, ha az embernek vannak barátai, márpedig kezdte egyre inkább így megítélni őt.
- Ezt nem fogom elfelejteni, köszi - megint csak hárított. Már majdnem kezdte rosszul érezni magát, de aztán azzal nyugtatta le idegeit, hogy Emese biztos megérti. Mármint tényleg nem lenne illő megszökni, akármennyire is azt akarta tenni.
Végignézett a jó pár üres tányéron, amit maga előtt látott és elámult. Idejét sem tudta, mikor evett ennyire sok sütit. Az biztos, hogy jó darabig rá sem fog tudni nézni az édességekre.
- Helyt adok, egy falattal sem megy le több - felelte, majd a kezét a hasára tette, a másikkal pedig kiitta az utolsó kortyokat az italából. - Már csak azt nem tudom, hogy fogok így visszadöcögni a kastélyba - gondolkozott el vigyorogva.
Mintha meg sem történt volna az iménti kínos beszélgetés, újra jó kedve volt. De neki nem volt feltűnő, mindig is ezen az érzelmi hullámvasúton ült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az élet nem fair.
17 évesen mások eljárnak bulizni, a fesztivál outfitjeiken aggódnak, vagy azon, hogy tudnák kicselezni a szüleiket. Nem pedig megrendezik az anyukájuk temetését. Liza mégis végigcsinálta, még csak nem is sírt.
Akkor sem, amikor neki kellett megírnia a pap beszédét, sem amikor feladott egy hirdetést a helyi újságnál. Családtagokat nem kellett értesítenie, ami csak növelte benne az ürességet. Most már teljesen egyedül maradt.
Őrá nem gondolt, aki okozta ezt az egészet. Szigorúan elzárkózott mindentől, pedig nem egy auror jelentkezett be nála, hátha tud valamit. Akkor csapott le megint, amikor senki nem várta.
Szögegyenes derékkal ült, ahogy hallgatta a számára ismerős monológot. Alig jelentek meg páran, leginkább csak a falusiak, akik szerették Vivient. A hozott csokrok, emlékiratok ott sorakoztak a zárt koporsó előtt. Azonnal arra gondolt, mennyire szerette volna a virágokat az anyukája. Akkor kedvelte leginkább a növényeket, amikor nem neki kellett gondozni.
A sír felé tartó úton is csak maga elé meredt. Nem érzett semmit, minden kikapcsolódott, ahogy meghallotta a hírt. Egy hete történt, mégsem sikerült feldolgozni. Az otthonukba ment, mielőtt ide indult, akkor is arra várt, mikor toppan be a nő óriási szatyrokkal, segítségért kiabálva. Egymás elé pakolta a lábait, abban reménykedve, mikor fogja átölelni a vállát az anyukája, hogy megnyugtassa. De nem történt semmi, csak elérték a végső nyughelyét. Páran rá néztek, hátha mond ő is egy beszédet, de Liza nem így akart elbúcsúzni.
Elővette a táskájából a tollat, amit hónapok óta keresett az anyukájának. Két hónap múlva akarta odaadni karácsonykor, de ember tervez, Isten végez. Most már nem fogja megtudni, hogy tetszett volna Neki, vagy hogy megint frászt kapott volna a mágikus dologtól.
Így utólag nem csodálta, hogy miért utálta az anyja ennyire a varázsló közösséget. Hiába kapott frászt először, ő mégis felnevelt egy boszorkányt a legjobb tudása szerint, örült, hogy négyszer is iskolaelső lett a lánya. Az ötödik alkalmat pedig már nem fogja látni.
Az élet nagyon nem fair.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnéz a férfira, ahogy érzi a szorítást a kezén. Azt mondták neki, hogy benne megbízhat, hogy majd ő megvédi. Korábban látta párszor az iskolában, még a tanórájára is jelentkezett, hogy jobb jegyeket kapjon.
De nem tud bízni benne.
Tekintetét a sír felé fordítja, üveges szemekkel nézi, ahogy elkezdték rászórni a földet. Nem tudná megmondani, hogy mennyire végeztek gyorsan, vagy elhúzódott-e, csak a tollat kereste végig. Persze hamar betemették, mire egy pillanatra elbizonytalanodott. Anyja egész életében elzárkózott a varázslatos dolgoktól, Liza most mégis mellé helyezte és az lesz mellette örökké.
De már nem tudta visszacsinálni, meg nem is akarta. Végülis boszorkány volt, ha mást nem is, de ezt elfogadta az anyukája.
Lassan a temetés vége felé érkeztek, sorra ölelték át a lányt és fejezték ki részvétüket. Eleinte még próbált szót váltani az emberekkel, de a végére ebbe is beleunt.
Egészen addig, amíg nem érkezett meg Dóri. Homlokát ráncolva nézett a nőre, akit ezer éve nem látott. Még kiskorában párszor átment hozzájuk a hölgy, de ez is abbamaradt, amikor felköltözött a fővárosba. Liza azt hitte, hogy összevesztek az anyjával, ezért nem is gondolt rá.
- Őszinte részvétem - szólalt meg előbb Dóri.
Liza összevonta a szemöldökét, közelebb lépett a nőhöz. Homályosan élt csak az emlékeiben, de az megmaradt, hogy sosem mulasztotta el Liza cicának nevezni. Igazából csak azért emlékezett még erre, mert nagyon utálta ezt a becenevet.
Bólintott egyet, mire a nő ajkai megremegtek és a lány nyakába borult. Szorosan ölelte át, amit nem is tudott lereagálni hirtelen Liza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Persze tudja, hogy célzásképp akarta mondani a nevelőapja - most először mondja ki magában - a legutálatosabb becenevet valaha, de akkor is mérges lesz egy kicsit ettől.
Nem látja, hogyan reagál erre a másik nő, pedig kíváncsi lenne rá. Megpróbál ellépni onnan, hátha még elkapja a pillantását, de ez elég nehezen kivitelezhető. Vagyis Dóri továbbra is csimpaszkodik, csak nagyon lassan engedi el. Liza hátrébb lép egyet, ha nem tanult volna némi illemtant, biztosan felsóhajt.
Viszont amit remélt, azt nem látta. A nő továbbra is sírt, bár próbálta eltüntetni ennek a nyomait a kezével, tökéletesen nem tudta kivitelezni.
- Köszönöm - mondja lassan, már épp fordulna el, hogy az említett Katához menjen, még ha csak kitalált is.
A cipője orrát nézi, aztán hirtelen eszébe jut valami. Lehet, hogy őrültség, sőt, egészen biztosan, de most vannak itt. Visszafordult, még ugyanott állt a nő, ahol hagyta. Először azt akarta megkérdezni, hogy került ide, mégis elvetette.
- Esetleg nincs meg valahol az a karkötő, amit anyutól kapott? - Kapásból magázta, de ezen nem lepődött meg. Most már ismeretlen lett számára. - Amin voltak azok a szép csüngők, görkorcsolya, magnó, meg... - nem fejezte be és még csak nem is szándékos volt. Tényleg kutatott az emlékei között, hátha eszébe jut, mi volt a harmadik, de ha a nő egészíti ki, neki úgy is jó.