Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Karakteri segítségek → Lefoglalt avatarok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem volt egy ijedős fajta, még farkasoknak is képes volt beszólni, de a néma csendet megtörő kiabálástól kicsit összerezzent. Alig egy pillanatra kerekedett el a szeme, hogy aztán összeszűkítve azokat meredjen a hang irányába.
Komolyan, itt már tényleg sehol nem lehet egyedül az ember? Ráadásul ez a srác teljesen meghibbant, a szókincse pedig nem igazán nyomdafestéket tűrő fajta. Általában nem zavarta Lizát, sőt, észre sem vette a káromkodásokat. De nem most, amikor csak csendre és sötétségre vágyik.
Azért arra még figyelt, hogy az utolsó dobozt is rendben tegye vissza, aztán indulatosan fordult a gondnok felé. Dühös volt. Nagyon.
- Hogy tessék? - kérdezte túlságosan erőltetett nyugalommal a hangjában. - Bocsánat, de nem értettem semmit. Sajnos nem beszélek gyökérül - mondta egy vállvonás kíséretében.
Nem érti minek kell ennyire felkapni a vizet. Lehet, hogy gyerek még, de nem hülye. Arról nem Liza tehet, hogy járnak szerencsétlenek is az iskolába, akiknek fogalmuk sincs az életről és belemennek veszélyes szituációkba.
Vett egy mély levegőt, megpróbált lenyugodni, mielőtt belemenne egy felesleges vitába.
- Sajnálom, hogy idejöttem rendbe rakni a dolgokat - szűrte a fogai között a szavakat. Nem is gondolta így, nem is akarta kimondani, de hát muszáj volt. - De jelentem, még élek, nem robbantottam fel egy tornyot se, de még csak tiltott bájitalokhoz se szereztem hozzávalókat.
Így kimondva furán érezte magát. Tényleg nem rosszban sántikált, csak egyedül akart lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem igazán szerette a különböző sportokat, legalábbis ami a mugli hobbikat illeti. De a varázslók szokásai jobban érdekelték, talán azért, mert mégis mugli módjára nőtt fel, így a varázslatos dolgok mindig újat, mindig mások lesznek számára. Ezért is szerette a kviddicset nézni. Nem a sima passzolgatások érdekelték, hanem amikor valami igazi akció volt, ezért is élvezte jobban a profi meccseket.
Bár belegondolva a Bagolykő csapatai sem panaszkodhatnak, azért itt is vannak vérre menő harcok. Főleg, ha a saját házának tagjai játszanak, erre már rájött.
- Aha, köszönöm - felelte, közben felírta az említett meccset, nehogy később elfelejtse.
Ahogy Bojarski prof magyarázott, a rellonos gondolatai kicsit ismét elkalandoztak. Úgy érezte, már kimerítették a különböző szerek használatának témáját, a többi csak utánanézés kérdése, amit egyedül is meg tud csinálni. Viszont a varázslatokról még nem kérdezett semmit.
- Ha megengedi, még lenne egy kérdésem - kezdett bele. - Vagyis több, kicsit összetett ez. De lényegében arra gondoltam, hogy vannak olyan varázslatok, amik tiltottak a kviddicseseknél? A labdára vonatkozóakat már átvettük, azokat értem is, de mondjuk, nem is tudom... volt mondjuk példa már, hogy valaki megátkozott valakit? Ez persze nehéz varázspálca nélkül, de mondjuk egy elemi mágus esetében, vagy valami? - Csak remélte, hogy megérti a reptan tanár, mire gondol, mert előadni nem sikerült valami jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerencséjére már kicsit hűvösebb volt, ezért senki nem vette furán, amiért sapkában és a fél arcát eltakaró sálban lépkedett. Még a McDondaldsban vett magának egy vaníliás shaket sült krumplival. A fülhallgatót két okból is használta; először is kevesen fognak hozzászólni, illetve nem számít rá senki, hogy zene hiányában minden egyes szót hall maga körül.
Kivételesen nem foglalkoztatta a terv többi része, igazából nem is volt biztos abban, hogy mit keres ott. Látott már képet az apjáról - konkrétan azt, amit leközölt a Szombati Boszorkány. Nem tudta elképzelni, hogy az anyja miért nem vette észre a pszichopatára utaló jeleket rajta.
Nem akart hősködni, nem akarta elkapni az apját. Talán. Na jó, egy igazán kicsi része mégis. De a dominsánsabb ok az volt, hogy élőben is láthassa. Tényleg tőle örökölte a szemét? Tényleg olyan gonosz, mint amennyire be van állítva?
Ez utóbbiban nem kételkedett, de néha azt kívánta Liza, bárcsak tündérmese lenne az ő élete is. Igazán kiderülhetne, hogy Reissner Teodor nem sorozatgyilkos, csak sorozatos félreértések történtek. Végül is minden lány normális apát szeretne, nem pedig egy börtöntölteléket.
Egészen az orra közepéig felhúzta a sálat, nehogy lebukjon. Mióta már ő is a varázsló társadalom tagja, könnyedén kiszúrta az aurorokat, akik továbbra is nyomoztak. Vicces volt látni, hogy a muglik semmit nem vesznek észre ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan könnyű lenne lelépni, nem törődni semmivel. Végigbulizhatná az egész nyarat Emesével, akivel biztosan jobban érezné magát. De volt itt pár bökkenő. Még Liza sem lenne képes jól érezni magát úgy, hogy teljesen egyedül hagyja az anyját, ráadásul a másik rellonossal még nem alakult ki olyan kapcsolat, ami miatt így vakon megbízna benne. Nem volt visszahúzódó, mindig is voltak barátai, de kénytelen volt beismerni, hogy valami vonal mindig volt nála. Talán ez a közelgő őrületének a jele, vagy van valami pszichológiai betegsége, de ennek egyáltalán nem volt tudatában. Így hát elmosolyodott, és bocsánatkérően nézett a lányra.
- Jövőre talán? Vagy majd karácsonykor, olyankor amúgy is őrületes bulik szoktak lenni - füllentett picit. Lehet, hogy addigra megjön a kedve, lehet, hogy nem.
Nem igazán tudott mit hozzáfűzni a szülős témáról, meg már nem is akart. Véletlenül csúszott ki a száján, kicsit meg is bánta az egészet. Ez az ő problémája, nem akart ezzel senkit terhelni, de azt még kevésbé, hogy emiatt megsajnálják. Lehet, hogy pici lánynak tűnt, de erősebb volt, mint az elsőre bárki gondolta volna. A mágiája nem volt eszméletlenül nagy, vagy különleges, de nem véletlenül lett iskolaelső. Több varázslatot tudott, mint a korosztálybeli átlagos gyerekek, és ha épp nem szállt el a saját egójától, akkor még használni is tudta őket. És most már íjász is Emilynek köszönhetően. Még nem profi, de jó úton halad felé a kíméletlen gyakorlással.
Ahogy Emese másodszorra is felajánlotta a segítségeit, Liza elmosolyodott. Tényleg jó, ha az embernek vannak barátai, márpedig kezdte egyre inkább így megítélni őt.
- Ezt nem fogom elfelejteni, köszi - megint csak hárított. Már majdnem kezdte rosszul érezni magát, de aztán azzal nyugtatta le idegeit, hogy Emese biztos megérti. Mármint tényleg nem lenne illő megszökni, akármennyire is azt akarta tenni.
Végignézett a jó pár üres tányéron, amit maga előtt látott és elámult. Idejét sem tudta, mikor evett ennyire sok sütit. Az biztos, hogy jó darabig rá sem fog tudni nézni az édességekre.
- Helyt adok, egy falattal sem megy le több - felelte, majd a kezét a hasára tette, a másikkal pedig kiitta az utolsó kortyokat az italából. - Már csak azt nem tudom, hogy fogok így visszadöcögni a kastélyba - gondolkozott el vigyorogva.
Mintha meg sem történt volna az iménti kínos beszélgetés, újra jó kedve volt. De neki nem volt feltűnő, mindig is ezen az érzelmi hullámvasúton ült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az élet nem fair.
17 évesen mások eljárnak bulizni, a fesztivál outfitjeiken aggódnak, vagy azon, hogy tudnák kicselezni a szüleiket. Nem pedig megrendezik az anyukájuk temetését. Liza mégis végigcsinálta, még csak nem is sírt.
Akkor sem, amikor neki kellett megírnia a pap beszédét, sem amikor feladott egy hirdetést a helyi újságnál. Családtagokat nem kellett értesítenie, ami csak növelte benne az ürességet. Most már teljesen egyedül maradt.
Őrá nem gondolt, aki okozta ezt az egészet. Szigorúan elzárkózott mindentől, pedig nem egy auror jelentkezett be nála, hátha tud valamit. Akkor csapott le megint, amikor senki nem várta.
Szögegyenes derékkal ült, ahogy hallgatta a számára ismerős monológot. Alig jelentek meg páran, leginkább csak a falusiak, akik szerették Vivient. A hozott csokrok, emlékiratok ott sorakoztak a zárt koporsó előtt. Azonnal arra gondolt, mennyire szerette volna a virágokat az anyukája. Akkor kedvelte leginkább a növényeket, amikor nem neki kellett gondozni.
A sír felé tartó úton is csak maga elé meredt. Nem érzett semmit, minden kikapcsolódott, ahogy meghallotta a hírt. Egy hete történt, mégsem sikerült feldolgozni. Az otthonukba ment, mielőtt ide indult, akkor is arra várt, mikor toppan be a nő óriási szatyrokkal, segítségért kiabálva. Egymás elé pakolta a lábait, abban reménykedve, mikor fogja átölelni a vállát az anyukája, hogy megnyugtassa. De nem történt semmi, csak elérték a végső nyughelyét. Páran rá néztek, hátha mond ő is egy beszédet, de Liza nem így akart elbúcsúzni.
Elővette a táskájából a tollat, amit hónapok óta keresett az anyukájának. Két hónap múlva akarta odaadni karácsonykor, de ember tervez, Isten végez. Most már nem fogja megtudni, hogy tetszett volna Neki, vagy hogy megint frászt kapott volna a mágikus dologtól.
Így utólag nem csodálta, hogy miért utálta az anyja ennyire a varázsló közösséget. Hiába kapott frászt először, ő mégis felnevelt egy boszorkányt a legjobb tudása szerint, örült, hogy négyszer is iskolaelső lett a lánya. Az ötödik alkalmat pedig már nem fogja látni.
Az élet nagyon nem fair.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnéz a férfira, ahogy érzi a szorítást a kezén. Azt mondták neki, hogy benne megbízhat, hogy majd ő megvédi. Korábban látta párszor az iskolában, még a tanórájára is jelentkezett, hogy jobb jegyeket kapjon.
De nem tud bízni benne.
Tekintetét a sír felé fordítja, üveges szemekkel nézi, ahogy elkezdték rászórni a földet. Nem tudná megmondani, hogy mennyire végeztek gyorsan, vagy elhúzódott-e, csak a tollat kereste végig. Persze hamar betemették, mire egy pillanatra elbizonytalanodott. Anyja egész életében elzárkózott a varázslatos dolgoktól, Liza most mégis mellé helyezte és az lesz mellette örökké.
De már nem tudta visszacsinálni, meg nem is akarta. Végülis boszorkány volt, ha mást nem is, de ezt elfogadta az anyukája.
Lassan a temetés vége felé érkeztek, sorra ölelték át a lányt és fejezték ki részvétüket. Eleinte még próbált szót váltani az emberekkel, de a végére ebbe is beleunt.
Egészen addig, amíg nem érkezett meg Dóri. Homlokát ráncolva nézett a nőre, akit ezer éve nem látott. Még kiskorában párszor átment hozzájuk a hölgy, de ez is abbamaradt, amikor felköltözött a fővárosba. Liza azt hitte, hogy összevesztek az anyjával, ezért nem is gondolt rá.
- Őszinte részvétem - szólalt meg előbb Dóri.
Liza összevonta a szemöldökét, közelebb lépett a nőhöz. Homályosan élt csak az emlékeiben, de az megmaradt, hogy sosem mulasztotta el Liza cicának nevezni. Igazából csak azért emlékezett még erre, mert nagyon utálta ezt a becenevet.
Bólintott egyet, mire a nő ajkai megremegtek és a lány nyakába borult. Szorosan ölelte át, amit nem is tudott lereagálni hirtelen Liza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Persze tudja, hogy célzásképp akarta mondani a nevelőapja - most először mondja ki magában - a legutálatosabb becenevet valaha, de akkor is mérges lesz egy kicsit ettől.
Nem látja, hogyan reagál erre a másik nő, pedig kíváncsi lenne rá. Megpróbál ellépni onnan, hátha még elkapja a pillantását, de ez elég nehezen kivitelezhető. Vagyis Dóri továbbra is csimpaszkodik, csak nagyon lassan engedi el. Liza hátrébb lép egyet, ha nem tanult volna némi illemtant, biztosan felsóhajt.
Viszont amit remélt, azt nem látta. A nő továbbra is sírt, bár próbálta eltüntetni ennek a nyomait a kezével, tökéletesen nem tudta kivitelezni.
- Köszönöm - mondja lassan, már épp fordulna el, hogy az említett Katához menjen, még ha csak kitalált is.
A cipője orrát nézi, aztán hirtelen eszébe jut valami. Lehet, hogy őrültség, sőt, egészen biztosan, de most vannak itt. Visszafordult, még ugyanott állt a nő, ahol hagyta. Először azt akarta megkérdezni, hogy került ide, mégis elvetette.
- Esetleg nincs meg valahol az a karkötő, amit anyutól kapott? - Kapásból magázta, de ezen nem lepődött meg. Most már ismeretlen lett számára. - Amin voltak azok a szép csüngők, görkorcsolya, magnó, meg... - nem fejezte be és még csak nem is szándékos volt. Tényleg kutatott az emlékei között, hátha eszébe jut, mi volt a harmadik, de ha a nő egészíti ki, neki úgy is jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő