36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nérel Danka összes hozzászólása (79 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 6. 10:48 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Lana
- Néha csak az a vágyam, hogy következmények nélkül széttörhessem magam a seprűn - szaladt ki a számon az őszinte vallomás. A legtöbben őrültnek tartanának emiatt, és mivel a nő sem tudja, mire célzok, valószínűleg úgy szemléli, hogy félek a sérüléstől. Attól egyáltalán nem, a szüleim reakciójától félek. És szerintem az már elég beteg, hogy félek a saját szüleimtől. Ennek tényleg véget kellene vetni, mert így nagyon nem lesz jó vége.
- Én is hajtó vagyok. Legalábbis még. A házam csapatában kicsit kevesen lettünk hirtelen, a hajtó poszt pedig a legtetszetősebb az újak számára. Még nem tudom, hogy én megtarthatom-e a posztomat, de ha nem akkor azt hiszem fogó leszek - próbáltam elmagyarázni, de valahol út közben én is belekavarodtam. Undi ez a káosz, ami mostanában körülvesz. Majdnem mindent másokért teszek, még a kviddicsben is, pedig az igazán az én helyem. Az a hely, ahol úgy igazán kiadhatok mindent, és úgy érzem, egy kicsit legalább fontos vagyok, mégis annyian akarják ezt irányítani. Mintha a többiek nem is látnák, hogy nekem ez egyszerűen jó. Mindent jobban akarnak tudni, és ilyenkor én úgy szégyellem magam, mert mérges vagyok rájuk. Tudom, hogy csak védeni akarnak, de ez már pont az ellentéte. Annyira féltenek, hogy néha én félek tőlük, holott ők nem bántanak.
- A szüleim azóta el akarnak tiltani a sporttól, amióta elkezdtem. Akkor még elviselhető volt, hiszen csak hobbiként tekintettem rá, de már félek elmondani nekik bármit a kviddicsről. A terveimről sem tudnak, pedig olyan nehéz tartanom a szám - ráztam a fejem, kicsit kétségbeesetten. Erről csak Laura és Mei tud, miután utálok erről beszélni. A legtöbben nem is vennének komolyan, vagy apáéknak adnának igazat, arra meg nekem nincs szükségem. Lalának is csak azért mertem elmondani, mert ő is elmesélte, mi történt vele. Boldogabban fedeztem fel, hogy időközben a kvaffot vette kézbe.
- Időm, mint a tenger - mosolyodtam el halványan a felvetésére. - Elszaladok neked egy seprűért - ajánlottam fel, majd válaszát meg sem várva futottam az említett tárgyért. A seprűk egymásba gabalyodva álltak az egyik sarokban. Kicsit mérges is voltam azért, hogy ki képes így itt hagyni ezeket a csodákat, de egy gyors rendezés után elő is kerítettem egy egészen szép darabot. Visszamentem Lalához, akit expedícióm során a pályán hagytam és a kezébe nyomtam az eszközt. Minden készen állt egy jó játékra.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 6. 11:59 Ugrás a poszthoz

Lau
- Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is.
- Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok.  
- A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet.
- Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát.
- Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni.
- Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét.
- De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 8. 14:09 Ugrás a poszthoz

Lau
- De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek.
- Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve.
- Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot   - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést.
- Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent.
- Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben.
- Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 14. 10:03 Ugrás a poszthoz

Lau
- Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz.
- Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám.
- Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni.
- Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok.
- Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem.
- Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 17. 21:51 Ugrás a poszthoz

Lau
Csak serényen bólogattam a magyarázatra. Nekem még mindig furi volt ez az egész elemi mágiás dolog. Már eleve azt nehéz volt felfognom, hogy valakik úgy születnek hogy konkrétan tudják azt a dolgot irányítani, ami nélkül nem is lenne élet. Tudom, hogy ezt gyakorolni kell és mások meg másmilyen tehetséggel születnek, de ez kicsit olyan, mintha amikor valaki az első repülésnél olyan ügyes lenne, mint az, aki már kicsit gyakorlottabb. Jó, nálam is valahogy így volt, de az nem ugyanaz. A seprűket naponta láttam, tudtam, hogyan ülnek rajta, mit csinálnak, amikor gyorsulni akarnak és a legtöbb cselt fejből idéztem.
- Az is lehet, tényleg fogalmam sincs. Mindig különlegesek voltak, de most végképp szeretnének tudni mindenről. Szerintem nagyon megijedhettek amikor realizálták, hogy nemsokára jogilag önálló leszek, azaz a beleegyezésük nélkül igazolhatok akármelyik utánpótlás csapathoz, ha felvesznek. Meg csak nézz rám, közel sem én vagyok a legérettebb és összeszedettebb az évfolyamban - sőt, néhány fiatalabb is simán lepipál. Főleg a kékek közül. Ők nem férnek a fejembe. Egyszerűen hogyan képesek ennyire odafigyelni mindenre? Olyan, mintha szivacsból lenne az agyuk. Konkrétan ha megkérdezed őket, hogy két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mit csináltak, valószínűleg tudnának rá pontos választ adni, miközben én azt sem tudom, tegnap melyik farmerom volt rajtam, pedig amint vége az óráimnak, mindig ledobom magamról a talárt.
- Hát, ő egyelőre varázstalan, de ha esetleg úgy adódik, amikor betölti a tizennyolcat, tuti csinálni fogok valami nagy balhét, hogy ő is elindulhasson a saját útján és kapjon egy lélegzetvételnyi szabadságot - szegényt otthon hagytam, egyedül a parás szüleimmel, úgyhogy most elég sokat tartotta a hátát értem. Biztos vagyok benne, hogy direkt kérte meg anyáékat többször is, hogy segítsenek neki a leckében, amikor érezte, hogy kezd megfagyni a levegő köztünk. Okos gyerek, okosabb, mint én, de talán apáékat is lekörözi. Akármi is lesz, ha felnő, én biztosan támogatni fogom mindenben, mert azért mégiscsak az öcsikém, én pedig a nővére vagyok, még akkor is, ha messze élek és mostanában ő húz ki engem a csávából, nem fordítva.
- Hát, már csak attól félek, hogy végelegesen elszakad - hümmögtem kicsit, miután kimondtam. Nem szeretek a félelmeimről beszélni, ez pedig mostanában még inkább beigazolódott. Néha azt érzem, hogy a mostani terveimmel inkább már csak magamtól kellene még közelebb mennem a családomhoz, és nem feszegetni a határokat. Félek, hogy már nem maradt túl sok időnk együtt. Annyira hálátlannak érzem magam, hiszen magukhoz vettek, kiszedtek egy ijesztő árvaházból és sajátjukként neveltek, én pedig csak ellentmondok nekik, holott egész életükben csak jót akartak nekem. Néha nem tudom, hogy a kviddics megér-e ennyit, de ha esetleg tudnám párhuzamosan teljesíteni a kettőt, akkor velem madarat lehetne fogatni.
- Szerintem azt vedd meg, amiben a legjobban érzed magad - bár ezt úgyis tudta, azért megjegyeztem. Én azért vagyok, hogy elmondjam, külsős szemmel hogy néz ki, de az érzet sokkal fontosabb, mint a kinézet. Ha valaki jól érzi magát mondjuk talárban, akkor abban is nézhet ki nagyon jól, holott az iskolai viselet csak egy nagy lepel, kicsit ránk igazítva.
- Ez a legjobb - bólintottam teljes meggyőződéssel. Látszott is, hogy ez volt a kedvence, csak úgy ragyogott. - Rendben és rendben. Tudod, hogy nekem fel kell próbálni mindent, mert ami nem túl szűk csípőben, annak rálépek az ujjára, akkora - hát, igen, ilyen az, amikor az ember lánya alacsony. Megvártam amíg Lau a fülkében tevékenykedett, de közben megláttam egy eladót, így gyorsan odafutottam megkérdezni, hogy van-e unikornisos pizsijük. Reméltem, hogy Laura észrevesz, pedig nem volt túl sok aggódnivalóm, hiszen kb. három lépést tettem a próbafülke elől. A néni azt mondta, hogy van pizsi overáljuk, de amint végigmért, hozzátette, hogy lehet, az én méretem már elfogyott. Megadta az instrukciókat, hogy merre menjek, én pedig próbáltam mindent észben tartani, miközben eldöntöttem, hogy mindenképp veszek unikornisos pizsit, még ha el is esek benne a fürdőből jövet. Amíg Laura vártam, olyan dolgokról fantáziáltam, minthogy milyen jó lenne egy olyan, amin a szarv világít. Tuti senki nem tudna aludni tőle, és este mindenki látná, ha jövök, de ez lenne benne a vicces rész.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 23. 21:20 Ugrás a poszthoz

*Hoz egy csomó színes párnát, majd levágja az összeset középre* Aki kapja, marja! *kiált és lecsüccsen az egyikre*
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 26. 15:40 Ugrás a poszthoz

Lau
- Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek.
- Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának.
- Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja.
- A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 5. 14:28 Ugrás a poszthoz

Lau
- Oh - picit lehajtottam a fejem, és szégyelltem magam rendesen. Mindig bajom volt azzal, hogy mennyire túlféltenek, de sosem gondoltam bele abba, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem is tennék egyáltalán.
- Nem is értem, miért. Hiszen ők is ügyesek lennének, ha nem óvnák őket annyira - legalábbis én hiszek és mindig hinni fogok abban, hogy a fiúkat és a lányokat egyenlően kell nevelni. Engem is féltettek, de amióta eljöttem az iskolába, sokkal ügyesebb lettem szinte mindenben. Tudom intézni az ügyes-bajos dolgaimat, és bár a tanárok még mindig vigyáznak rám, azért meg tudnám védeni magam egypár dologtól. Jó, azért egy sárkánytámadást nehezen élnék túl, de néhányszor már üldözőbe vettek a gurkók, azokat is segítséggel ugyan, de leráztam.
- Szuper, akkor ez megoldva - lelkes voltam, nagyon. Én nem tudnék olyan unikornis overál nélkül élni, főleg ha ilyen közel vagyok. Maximum pár hétig nem költök semmire, de én nem fogok anélkül elmenni. Ha mégis, akkor nagyon szomorú leszek. Még hallottam Lau kérdését, de már pár állvánnyal arrébb voltam, úgyhogy visszaszambásztam és megnéztem a darabot.
- Biztosan nyár van, és nem akarja hogy melege legyen - mondjuk nem is értem azokat az embereket. Nekem szinte nem létezik meleg, nyár közepén dobom csak le a takaróm, alapból avval alszom. Talán csak egy picit játszik benne az szerepet, hogy félek, hogy az ágyam alatt lakó szörny elkapja a lábam és leránt magához. Nem is kételkedem abban, hogy létezik, mert tudom, hogy ott van, de valószínűleg nem bírná velem sokáig és visszadobna Laurához és Danához.
- De éééééédes - vinnyogok vékony hangon. Hasonlítottam Agnesre valamelyik mugli animációs meséből, aminek sosem jut eszembe a neve, de ha egyszer olyan furi. Agnes viszont irtózatosan cuki, és imádja az unikornisokat, úgyhogy szerintem az a kislány én vagyok. Még ott van Margot, de ő komoly, Edith meg fiús. Szerintem maradok Agnes.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 19. 20:48 Ugrás a poszthoz

Hallom jó itt a téma *-*
Mármint nem Lau érintés-fóbiája, meg nem a papírgalacsin, de kviddics *-*
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 19. 20:49 Ugrás a poszthoz

Most hogy itt vagyok, újra van. Mert ha erről (is) lekéstem...
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 19. 20:53 Ugrás a poszthoz

Semmi bajom a papírgalacsinnal, de a kvaffot jobban szeretem. Most úgy bennem volt, hogy elsorolom a többi labdát is, de akit érdekel, az úgyis tudja, akit nem, azt nem untatom.
Nem, de most hogy mondod... Rolleyes
Csak most látom a cikeszt *-* (mondjuk nem az én feladatom, de nem baj, értékelem Love)
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. június 19. 20:54
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. június 27. 13:48 Ugrás a poszthoz

Lau
- Mondjuk beszélek itt, de ha esetleg húgom lenne, biztos én is óvnám a rossz dolgoktól - nem mintha Olcsit nem félteném. Őt olyan nehéz volt otthagyni, még ha a szüleim ott is vannak vele, akik azért nagyobb biztonságot tudnak neki nyújtani, mint én. Apu terelő volt, bárkit leütne miattunk, de mégiscsak jó lenne Olivér közelében lenni. Nagyon reméltem, hogy ő is varázsló lesz, de aztán sokáig nem jelent meg az ereje, már úgy tűnik, nincs is neki. Nem szégyellem, vagy semmi ilyesmi, mert ő úgy tökéletes, ahogyan van, de olyan jó lenne, ha velem lehetne nap, mint nap. Bár kétlem, hogy ő is sárga lett volna, de már csak az örömmel töltött volna el, ha látom a cuki fejét a folyosókon.
- Juj, én szerintem bele is halnék, ha nem aludhatnék takaróval és hosszú pizsiben nyáron - bár tisztában vagyok vele, hogy Lau szíve inkább a hideg felé húz. Biztosan ő is tudja, hogy én hogyan alszom. Egy szobában éldegélünk már egy ideje, és remélem ez így is marad. Ennyi idő alatt majdnem mindent meg lehet tanulni a másik szokásairól, még akkor is ha az ember lánya nem valami ijesztő kukkoló. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy olyan természetesen élünk együtt. Nem kelünk fel a másik motoszkálására, nem kínos, amikor elaludt fejjel mászkálunk a szobában, már két napirendet tudunk; a sajátunkat, és a szobatársunkét, vagy ha nem is az egészet, azt már megjegyeztük, mikor ér vissza a szobába. Megdöbbentő dolgok ezek, de kifejezetten szeretem az egy szobában élést, és nem cserélném el, akkor sem, ha élhetnék a szüleimmel és Olival, mert bár imádom őket, itt sokkal önállóbb vagyok.
- Ha a néni nem tévesztette el az irányt, akkor azon a falon kell lenniük - tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és végre megláttam őket. Sietős léptekkel el is indultam feléjük, de kissé elszomorodtam, amint megláttam, milyen magasra tették fel. Pont csak az aljukat értem fel. Durván tíz centi hiányzott ahhoz, hogy megkaparintsam a tökéletes pizsiket. Kicsit megszédültem abban, ahogyan a fejemet forgattam egy létrát keresve. Biztosan kell lennie ilyennek is, nem hiszem el, hogy csak én vagyok olyan kicsi, hogy fontos lenne legalább egy sámli.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 09:49 Ugrás a poszthoz

Lau
- Azt hiszem, igen, tényleg az. Ha Olivér nem lenne ilyen talpraesett, tök nehezen hagytam volna otthon - ez a kifejezés sem túl szép. Nem hagytam otthon, csak akkor a tanulmányaim fontosabbak voltak, amik nyilván magukkal vonzották, hogy már nem élünk egy fedél alatt gyakorlatban. Attól még ugyanúgy szeretem a családomat, egyszerűen ezt dobta a gép. Bejárós is lehetnék, de az már komplikált Pestről. Korán kellene kelni, sokat utazni és valószínűleg a legtöbb szuper barátomat nem ismertem volna meg, ha tanítás után indultam volna haza.
- Biztosan szeretne, de hát ugye már tizenkét éves és még mindig semmi. Anyu mugli ugyan, tehát erre lehetett számítani, meg senki nem fogja őt emiatt lenézni, nem vagyunk olyanok, csak jó lett volna, ha együtt járunk suliba. Bár ha nem maradnék mestertanoncnak, akkor a legjobb esetben is egy évet lettünk volna együtt - bár szeretnék maradni ötödik után is, mert a Bagolykőben elég jó a kviddicses tehetséggondozó, Magyarországon erre nincs is jobb iskola. Az országhatáron kívül akad egypár speciális sportegyetem, ami még talonban van, de mellette biztosan szeretnék szerezni valamiféle képesítést. Bármi történhet velem, ami a kviddicses karrierem végét jelentheti, úgyhogy jó lenne több lábon is állni. Azzal pedig a szüleim is kibékülnének, szerintem.
- Ugyeee. És annyira édesek - bólogattam hevesen, kicsit talán túl gyorsan is. Aztán még jobban megörültem, amikor Lau levarázsolta nekem a darabokat. Nekem az utolsó gondolatom lett volna használni a pálcámat, de jó tudni, hogy a barátnőm még okosan gondolkodik.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam a szőkére, majd neki is álltam nézegetni. Egy darab sárga volt, de az már inkább volt neon, mint olyan szép arany, amilyen a Navine. Kicsit körbejártam az overálokat, nézegettem őket, aztán végül kiválasztottam egy kéket és egy lilát, ráfektettem őket az alkaromra, és indulásra készen Lau mellé léptem.
- Rendben. Ezek jók is lesznek, mehetünk fizetni - mondtam, majd megindultam arrafelé, amerre feltevésem szerint a kassza volt. A cukrászda jól hangzott, szeretek mindent, ami édes, de lehet majd megkérem Laut, hogy ő hozza haza vonattal, mert a hopp-hálózatban koszos lesz. Vagy az is előfordulhat, hogy vele együtt vonatra pattanok.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 10:21 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
Mentségemre legyen mondva, én tényleg igyekszem a megbeszélt időpontok előtt a helyszínre érni. Ha így számolok, akkor talán pontosan is tudok érkezni, ma mégis elmegy egy csomó mindennel az időm. Még a szobámban készülődök, amikor szólnak, hogy azonnal adjam le, melyik napokon és mikortól szeretnénk gyakorolni a csapatommal. Pedig biztos vagyok benne, hogy bevittem már a titkárságra, de rohanok, mint valami őrült, hogy azzal is végezzek. Végül kiderül, hogy minden rendben van vele, csak elfelejtettem aláírni, de annak pótlása után utamra is engednek. Nehéz beleszokni, hogy a csapatkapitány megjelölésnél az én nevemet kell odafirkantanom. Még visszafutok a szobámba a táskámért és máris késésben vagyok. A Bagolykő területét sikerül viszonylag gyorsan elhagynom, de a faluban már nehezebb annyi embert kerülgetni. Ilyenkor azért elég jól jön, hogy hajtó vagyok, gyorsan kiszúrom a nekem megfelelő réseket és viszonylag hamar ellavírozok az emberek között. Hihetetlen, hogy ebbe a minifaluba is hányan járnak nyaranta csak úgy, pedig annyi látványosság azért nincs. A kastélyban rebesgették, hogy a legtöbben a kaszinó miatt jönnek, de nem hiszem, hogy az éppen előttem irtó lassan haladó nénicsorda itt szeretne meggazdagodni. Végeláthatatlan előzések, bocsánatkérések és csúnya pillantások árán végre eljutok a cukorkabolt bejáratáig, ahol meglátom Henriket. Mondjuk őt sem olyan egyszerű megközelíteni, mert egy osztálynyi kisgyerek tódul be a boltba előttem, mintha csak Black Friday lenne, nem néznek semerre, csak özönlenek befelé, én meg igazán nem akarom egyiket sem fellökni, így kicsit kínosan állok ott, amíg a legutolsó mini is beteszi a lábát a cukorka-mennyországba. Amint végre átvágok azon a pár méteren, ami a gyakorlatilag bátyámat és engem elválasztott, széles mosoly terül el az arcomon és rögtön a nyakába vetem magam, odahúzva egy szoros ölelésre. Bár elég gyakori levélváltásban vagyunk, tehát mindent tudunk egymás jelenlegi életéről, szinte abnormális volt, hogy most látom őt is, nem csak a furcsán kanyarított betűit.
- Hiányoztál - suttogom a mellkasába, abban bízva, hogy így is meghallja. Két éves korom óta az életem része, hogy ne hiányzott volna? És most hirtelen Bogolyfalván keres lakást, a Bagolykőben szeretne tanítani, én pedig teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek véletlenek.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 12:09 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
Henrik mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Soha nem éreztem különbséget Olivér és Henrik között. Talán azért sem, mert a szüleim teljes értékű gyerekként kezelték, meg én is magam mentett voltam. Egyszerűen nem volt egy vérszerinti rokonom sem. Oli is szereti őt, csak máshogy, ők ketten már nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy mi tesszük.
Jól esik, hogy végre itt van, hogy én is hiányoztam neki, a mosolyom pedig egyre csak szélesedik, a végén már az arcom is belefájdul, de ezt nem én kontrollálom, csak úgy jön.
- Igen, a lehető legjobb házba kerültem. Majd te is meglátod, mindenki tök kedves. Mondjuk a takaródóval mindig megjárom, egy csomó büntetést kaptam már, pedig csak rossz az időérzékem. Meg múltkor megátkoztak, de azt hiszem, azt már meséltem - amúgy szeretek a Bagolykőbe járni, a Navinések a legcukibbak, és valaki mindig hordoz magánál valamiféle édességet, amit szívesen megoszt bárkivel. És ők is szeretnek kviddicsezni, meg csapatkapitány lehetek, ami elég menő, úgyhogy összességében jól elvagyok itt. Néha honvágyam van, de ez gondolom a bentlakás velejárója.
- Lakat a számon - mosolygok vissza cinkosan, mert abban biztos vagyok, hogy megtaláljuk a tökéletes albérletet. Pár másodpercnyi táskában turkálás után elő is kapom a jegyzetfüzetemet diadalittasan, mintha csak az excaliburt húztam volna ki a kőből. Pedig ez nem olyan nagy dolog, csak a kiadó lakásokat firkantottam fel bele. Rengeteget kutakodtam az újságokban, megkérdeztem a többieket, hátha ők jobban informáltak, sőt még az egyik edzésünk előtt be is ugrottam a hivatalba, hogy rákérdezzek a témára.
- Nos, van egy csomó, amit kinéztem. Hány szobásat is keresünk? - kérdezek még vissza, mert azt előzetesen elfelejtettem megtudakolni, így most Bogolyfalva minden kiadó lakása a listámon van, mögötte egy zárójeles szobaszámmal és az esetleges tudnivalókkal vagy extrákkal.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 20:17 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
- Ne fáradj vele, de azért köszi - mosolygok vissza, mert bár egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy tényleg megtenné, azért ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon jó ember és bár csak szeretetből piszkálná Emesét, ő is tisztában van azzal, hogy ebből egyikünk sem jönne ki jól. Az órája említésével mégis egy csomó kérdés jut az eszembe, amiket gyorsan rázúdítok, nehogy akár egyet is elfelejtsek. - Amúgy akkor már biztos, hogy tanítani fogsz nálunk? És hányadik évfolyamtól, gondolom ilyen dolgokat nem akarnak az elsősöknek mutatni, ők még elég picikék. Én egyáltalán járhatnék az órádra? Az nem ilyen, hogy is hívják azt, amikor például az anyukád a tanárod és feltételezik, hogy folyton jó jegyeket ad neked mert szeret, na ez nem lenne az?
- Úúú, de jó, köszi! Főleg, hogyha ide költözöl! Kártyázhatnánk sokáig este, mint régen - az most elhanyagolható tényező, hogy Laura, aki éppenséggel a szobatársam és barátnőm mindig észreveszi, ha egy percet is kések, aztán meg hiába a magyarázkodás, hogy edzeni voltam vagy a könyvtárban tanultam (ami így nem teljesen igaz), már rögtön mondja is, hogy mit kell csinálnom. Azért kedves, mert nem kapok tőle akkora büntetéseket, mint amit a többi lógos más prefektusoktól, így azért ennek is van előnye.
- Neked csak a legjobbat. Plusz úgyis tudod, hogy nagyon sokat fogok véletlenül arra járni, úgyhogy ezzel mindketten nyerünk - és egy cukorkaboltot is kapok érte, tehát én még duplán is nyerek. Közben meghallgatom a gondolatait, előkapok egy tollat és halványan ugyan, de áthúzom azokat, amik óriásiak vagy nem rendelkeznek erkéllyel. Még így is rengeteg lakás van a listámon.
- Tehát, ebben a világvárosban három lakóutca található. Ha jól emlékszem, kettő olyan ház is van, ahol egy szobát bérelhetsz, de minden mást meg kell osztanod a többiekkel, de az egyik tele van. Nem tudom, ez mennyire vonz - nekem speciel nem lenne gondom vele, de hát ízlések és pofonok. Mondjuk az nagyon rossz lehet, ha sietnél, de nem tudsz elkészülni, mert például más foglalta el a fürdőt, itt viszont még csak nem is panaszkodhatsz úgy, mint a családodnál vagy barátaidnál, mert szinte alig ismered ezeket az embereket. Az meg még rosszabb lehet, ha kifogsz olyanokat, akik nem szimpik vagy valami hasonló, de amíg mást nem találsz, addig velük ragadtál. Ez inkább olyanoknak megoldás, akik félnek egyedül lenni, de Henriknek mi baja lehetne ezzel, én úgyis sokat fogok ott lógni, Lillával pedig biztosan többet fogok találkozni mostantól.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 27. 13:21 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
Na, igen. Ha minden igaz, azért átkoztak meg, mert túl sokat beszéltem, de ez csak az állandó pörgésem velejárója. És amúgy is, aki nem kíváncsi rá, azt nem kényszerítem, hogy meghallgasson. Nem beszélek hangosan és ha valaki megkér, hogy fejezzem be, akkor megteszem szívesen. Csak nem szeretem a csendet, de ha más beszél vagy zenét hallgatunk, nekem az is oké.
- Az igazgató bácsi elég kedves, legalábbis amennyit láttam belőle. Te meg nagyon jó tanár lennél, Ambrózy prof - még mindig lenne egy csomó kérdésem arról, hogy például most akkor magáznom kell-e az iskolában, de ezeket kivételesen inkább magamban tartom. Még ráérünk eldönteni olyanokat, hogy hogyan szólítsam meg hogy ráugorhatok-e a hátára, ha meglátom a folyosón. Az azért picit kaotikus lenne, még a végén a kicsik azt hinnék, hogy ez így szokás vagy nem tudom, és mindenki az ő hátán csüngene.
- Összeférhetetlenség, tényleg - csapok rá a homlokomra, amint kimondja a szót. Ha nekem kellett volna kitalálnom, biztosan sokáig itt maradtunk volna. - Meg nem is hiszem, hogy túl sok embernek leesne, hogy mi rokonok vagyunk - egyikünk sem hangoztatja túlságosan. Nem azért, mert szégyellnénk a másikat vagy bármi, de régebben elég sokat cikkeztek rólunk is. Amikor Henriket velem együtt fotózták le Pesten, akkor rögtön jöttek a cikkek, hogy biztosan már családot alapított, meg minden ilyen butaság. Szerencsére ezek amilyen hamar jöttek, olyan hamar fel is szívódtak, de nem szeretném, hogy most miattam kezdjenek el megint pletykálni róla. Persze, nem tagadom, ha rákérdeznek, mert nagyon is szeretem őt, csak ez olyan bensőséges. Mi sem vagyunk különbek egy testvérpárnál, ők sem nyomják mindenki orra alá, hogy rokonok, hát mi sem tesszük. Aki tudja az tudja, aki pedig nem, annak nem fogjuk reklámozni.
- Okés. Várj, milyen tétre gondolsz? - nézek a szemébe, a hatás kedvéért még a szemöldökömet is összeráncolom. Nekem például lenne ötletem, de igazából mindegy, szinte minden feltétellel játszanék. Egyrészt, mert úgy sokkal izgalmasabb, másrészt pedig tudom, hogy a bátyám sosem akarna rosszat nekem. Bár régen is mindig izgalmas volt, holott akkor nem játszottunk tétre. Nem lett volna igazán sportszerű, mert ha Henrik nyerni akart, akkor nyert is. Ami úgy volt rendjén, mert még kicsi voltam, de mostanra már játszhatunk közel hasonló esélyekkel.
- Jegyezve - bólogatok és határozott mozdulattal áthúzom az egyetlen ilyen házat a listámon. Ő már semmiképpen sincs játékban, főleg figyelembe véve, hogy még sok másik lehetőség is akad. - Oh, ágyam is lesz?
- Szerintem a legszebb társasház a Macskabagoly utca végén van. Nagyon hangulatos, a lakás földszinti, így cipekedni sem nehéz. Úgy alakíthatod ahogy szeretnéd, és van elég szoba is. Nem mellesleg ez a legolcsóbb - a kezemet egy kicsit a lap fölé tartom, hogy árnyékot adjon és egyáltalán el tudjam olvasni, amit a hivatalban az a kedves néni elmesélt nekem.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 4. 22:48 Ugrás a poszthoz

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...
Tehát először vegyünk két szülinapot, aminek az ünneplése elmaradt az események sűrűjében, csak pár jókívánságra maradt idő. Aztán kelleni fog egy beszélgetős nap, eltárolt ötletekkel. A végeredmény egy nagyon lelkes én és az ötlet, hogy ünnepeljünk születésnapot a Balatonnál, négyesben. Most is épp egy óriási fagyival a kezemben mosolygok a többiekre, amint visszafelé kaptatunk a balatonfüredi hotelünkbe. Igazából a szüleimé, de ezen különleges alkalomra kaptunk két szobát és az ünneplős termet is nekünk adták erre az estére. Szinte olyan, mintha mi is fizető vendégek lennénk. De csak szinte, mert a helyet a mi dekorációinkkal kell feldíszítenünk és nekünk kell takarítanunk magunk után. A dekor kellékek már a táskámban lapulnak, reggel korán keltem, így volt időm leugrani az egyik mugli bevásárlóközpontba pár dologért. Aztán a nagy sietségben elfelejtettem kivenni őket a táskámból, ezért strandolásnál is velünk fognak tartani. Talán nem bánják, hogy megnézhetik a strandot velünk. Amúgy nem túl sok mindent szereztem be, néhány csomag lufi, egy tízes és egy hetes gyertya és Lau ajándéka lapul benne. Az ajándékot közösen vettük neki, már amikor megbeszéltük, hogy nem kérünk ajándékokat, akkor tudtam, hogy én meggyőzőm a másik kettőt és veszünk neki valami olyat, ami a mi kis kalandunkra emlékezteti majd őt. Végül egy "I love Balaton" feliratú karkötőre esett a választásom. Nem túl sok, de ha ránéz, ez az emlék fog róla eszébe jutni. Vagy legalábbis remélem.
- Ez a málna egyszerűen isteni - mutatok a fagyimra, és nézek a többiekre, aminek következtében véletlenül belenyomom az ujjam az említett ételbe, de nem túlságosan zavar. Könnyedén lenyalom a cukros masszát és folytatom az evést. Nem vagyok biztos benne, hogy a parton egyáltalán szívesen látnának fagyival, figyelembe véve a sok-sok ételes standot, ami minden fürdős hely elengedhetetlen kelléke. Ezért egy pad felé biccentek és végül rákérdezek.
- Leülünk egy kicsit? - ez egy picit úgy hangozhat, mintha nem bírnám a sétát, pedig még csak most kezdtük. Bár ha az ember sokszor teszi meg egy nap, akkor biztosan idegesítővé válhat, az utcák viszont némileg kárpótolnak. Nem hiába emlegetik a helyet a Balaton északi partjának fővárosaként.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. augusztus 11. 14:32
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 7. 20:44 Ugrás a poszthoz

Ambrózy Henrik - 2019.08.07. 20:33
Jáger Sára - 2019.08.07. 20:21
Henrik, te most akkor kinek is akarsz imponálni pontosan? Grin

Erre a kérdésre nem létezik jó válasz, ezért inkább csendben maradok.

I mean, de van. Itt vagyok én Cheesy

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 7. 21:26 Ugrás a poszthoz

Masa, mit is mondtál arról a vérfürdőről? Rolleyes
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 11. 13:30 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
Azt hiszem, kicsit el is ragadtattam magam avval, hogy Henrik a sulinkban fog tanítani. Nem vagyok túl szorgalmas, éppen csak annyit szoktam tanulni, amennyi kell, hogy meglegyenek a vizsgáim, se kevesebbet, se többet, de az ő tantárgya biztosan jobban fog érdekelni, mint a többi. Már csak azért is, mert fogadni mernék, hogy nagyon furi lesz úgy ülni az óráján, hogy utána meg előtte egyáltalán nem tanár-diák viszonyban vagyunk.
- Úú, legálisan is hívhatlak Henriknek a folyosón! - csillan fel a szemem a felismerésre, bár meg vagyok győződve arról, hogy előszeretettel fogom elutasítani a kiváltságomat és aranyosan mosolyogva fogom magázni és Ambrózy profnak hívni. Hogy is hagyhatnék ki egy ilyen alkalmat?
- Páran biztosan meg fognak sértődni, hogy nem ők a kedvenceid. Készülj fel a plusz házis zaklatásokra - néhányan elég tenyérbe mászóan igyekeznek elérni jobb jegyeket, ami nekem mindig is túl fura lesz, mert inkább tanulok órákon keresztül, minthogy az adott tanárt kergessem a túlbuzgásommal. Az pedig való igaz, hogy nem egészen hasonlítunk egymásra. Bár én senkire sem hasonlítok a családomban, az iskolában meg főleg. Kicsit barnább vagyok, kicsit a temperamentumom is másabb, de ha az iskola felépítését nézzük, vannak itt bőven más országokból.
Csak aprót bólintok a válaszára, aztán bele is merülök a füzetkémbe, hogy minden leírt adatot áttanulmányozzak. Amennyire sok munkának látszik, olyan könnyen ment összeszedni őket. A hivatalban is nagyon készséges és kedves volt a néni és az újságokból sem kellett hónapokra visszamennem, hogy találjak rendeseket, mert minden új számukban frissítették, így csak a legutolsó kettőt vagy hármat kellett átkutatnom és meg is voltam.
- Jó, de te családtag vagy. De neked már van egy másik családod, amiben én nem vagyok benne - pislogok kicsit értetlenül Henrikre. Nem mintha a bátyám menyasszonyával nem jönnék ki jól, szerintem még barátok is vagyunk. Amíg együtt laktak, addig is sokat voltam náluk, és Lillával is csináltuk közös programokat, de azért egyik nő sem szeretné, ha a mindjártférjével együtt kapna egy gyereket, aki még csak nem is az övék.
- Szívesen vagyok a hősöd - villantok egy nagy mosolyt a bátyámra és mellé lépek. Óvatosan átkarolom a felkarját és viszonylag lassan a a másik irányba fordítom magunkat. Az általa választott úton is eljutottunk volna a Macskabagoly utcába, csak elég nagy kerülővel. Nem azért, nagyon szívesen sétálnék vele bárhol, de gondolom, ő nem ezért jött el idáig.
- Nem kell megköszönnöd. Én vagyok a legboldogabb, hogy láthatlak - mondom, és séta közben kicsit a karjára döntöm a fejem. Szeretek a kishúga lenni. Néha belegondolok, hogy mi lenne akkor, ha nem került volna hozzánk, de ezeket a gondolatokat igyekszem hamar kiűzni a fejemből. Egyértelműen nehezebb lenne az életem nélküle. - Mi a baj? Megint a Minisztérium? - húzom kicsit össze a szemöldököm, ahogy ránézek. Anyáékat is egy csomószor beidézték vallomást tenni. Akkortájt döntöttem el, hogy ott semmiképp nem szeretnék dolgozni, mert olyan buták a törvények. Értem én, hogy kellenek, mert különben fejetlenség lenne, de őszintén, ki a fene nézi a bátyámat gyilkosnak?
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 11. 15:25 Ugrás a poszthoz

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...
Nem is tudnám megmondani, ki a legizgatottabb a társaságunkban. Edith még csak most jött és már ilyen kalandokba csöppen, Thomasnak Magyarország és a mugli világ is egészen új arcát mutatja, Laurával már a tervezés első pillanata óta minden este az őrületbe kergetjük Danát a folyamatos csevegésünkkel, én pedig egyszerűen nagyon örülök, hogy itt lehetek a barátaimmal és élvezhetjük a nyarat.
Thomas után én is belenyalok a mogyorós gombócba. Amint lenyeltem azt, megkóstolom a fiú fagyiját, megköszönöm mindkettejüknek és eléjük nyomom a saját tölcsérem is. Kisebb koromban elég sokat utaztunk a szüleim szállodáiba, a nagyok elsődlegesen ellenőrizni mentek, de ha már a Balaton partján voltak, akkor mi is mehettünk velük nyaralni. Így azért nagyon sokszor fürödtünk egy nyár alatt, mert természetesen csúcsidőben volt érdemes nézegetni az intézményeket. Aztán amióta Henrik és én is eljöttünk otthonról, már kevesebb ilyen programunk van. Általában egy külföldi nyaralást próbálunk beiktatni, de már Olivér is nagyobb, rengeteget bandázik a barátaival, mondják is sokszor anyáék, hogy szinte annyit látják, mint engem. Balatonfüreden amúgy mégsem voltunk olyan sokat. A szálloda is viszonylag új, nem kellett még felújítani, ezért csak a kötelező kontrollokra jártunk ide. A fagyizóra azért még emlékszem, ahogy arra is, hogy mennyire rajongtam a málnafagyijukért, ezért is kérdeztem meg a többieket, hogy lenne-e kedvük fagyizni.
- Benito nagyon jó asszisztens - mosolygok Thomasra. - De ha telefonálni szeretnél, akkor nálam van - mondom ki két nyalás között, miközben a táskám felé biccentek a fejemmel. Leginkább csak azért hoztam el, hogy ha anyáék hívnak, akkor fel tudjam venni és ha úgy adódik, akkor meg tudjam örökíteni a kis nyaralásunk részleteit. Szerintem a többieknek már kicsit az agyára mehetek azzal, hogy szinte mindenhol képeket akarok csinálni, de biztosan nagyon jó lesz visszanézni őket egyszer, amikor már nem találkozunk minden nap.
- Felőlem indulhatunk - bólogatok, miközben megtörlöm a szám a szalvétával és felpattanok, hogy kidobjam azt. Megállok Lau mellett és a többiek válaszára várok. A víz már engem is azóta vonz, amióta csak megérkeztünk, de nekem annyira nem volt sietős. Főleg, hogy még át is kell majd öltöznöm a parton, mert még csak utcai ruha van rajtam. A cuccaim tetején pedig ott pihen a jegyem, amit a szállodától kap mindenki, aki ott száll meg, hiszen a hely együttműködik az egyik fizetős stranddal. Ugyan mindenki csak egyet kap, ezért a többi napon vagy saját pénzből kell kifizetni, vagy keresni kell egy ingyenes részt, de szerintem megéri felhasználni azt az egy lehetőséget is, mert az a partszakasz nagyon nagy élmény. Van két játszótér, nagy vízterület, egy csomó ételes bódé, park és sportpályák is, ha valaki már unná a vizet.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. augusztus 13. 09:13
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 11. 21:52 Ugrás a poszthoz

Az én adagomat is megkaphatjátok, de azért köszi Angel
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 13. 11:57 Ugrás a poszthoz

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...#secondootd
  Amikor először hívtam a szüleimet azzal, hogy akkor mennénk, azt hittem, hogy nagyon felelőtlennek fognak tartani és megtiltják. Még mindig nem rajonganak a gondolatért, hogy kviddicsezem, de az iskola év elején küldött tanrendet, hogy mikor mi lesz, így tisztában vannak az egyre közelgő meccsemmel és a vizsgaidőszakkal is. Mindig azt gondoltam, hogy amint végre tizenhét leszek, nem kell engedélyekért rohangálnom a szüleimhez és viszonylag önálló lehetek, aztán láss csodát, az első "felnőtt" nyaralásom is szinte teljes mértékben tőlük függött. Aztán meglepően normálisan fogadták, hogy hiába lenne egy csomó dolgom, én azért megszöknék pár napra a Balatonra, és kaptunk két szobát, amit ugyan nekünk kell takarítanunk és mindent mi intézünk, de ez is jóval több, mint a semmi. Azt mondták, hogy már nagylány vagyok, úgyhogy az ilyen dolgok is az én felelősségeim. Ha nyaralni szeretnék, akkor nyaralok, a következményeket pedig szintúgy elviselem. Egészen kielégítő ez a szituáció számomra.
- Nincs mit - mosolygok vissza Thomasra. Én is kétlem, hogy engem keresnének idő közben, maximum azért, hogy meggyőződjenek olyan dolgokról, minthogy rendesen takarítunk magunk után, nem használunk mágiát, és amúgy jól érezzük magunkat.
- Örülök, hogy ő is jól érzi magát - bólogatok lelkesen a benitos történet után. Régen sokat mondtam anyáéknak, hogy szerintem felesleges akkora kád, amikor itt van a Balaton, biztosan mindenki csak a homokot szándékozik leáztatni magáról a fürdőben, de úgy látszik, most nagyon is kapóra jön az óriási fürdőszoba. Viszonylag hamar a parton találjuk magunkat, ahol egy nálunk már kevésbé lelkes lány elveszi a jegyeinket és beenged minket. Részben megértem és sajnálom, amiért nyáron is dolgoznia kell, de szerintem nehezen találhatott volna jobb munkahelyet az idényre. A többiek mellett bandukolva én is rácsodálkozok pár dologra, holott már ezerszer láttam a különleges alakú matracokat, és biztos vagyok benne, hogy még amikor elsős voltam, a szüleim vettek nekem egy unikornisosat születésnapomra, de azt valószínűleg Pesten hagytam, mert nem gondoltam, hogy én a közeljövőben nélkülük jövök üdülni.
- Mindkettő jó ötlet - vetem oda gyorsan, fürdőruhával a kezemben, ahogy elindulok az öltözők felé. Szerencsére azért elhelyeztek néhány táblát, ami mutatja merre kell mennie az ember lányának, ha ruhát szeretne cserélni. Bár gondolom nélkülük sem lehetne eltévedni, miután minden viszonylag átlátható.Már én is nagyon igyekeznék a vízbe, így gyorsan kapkodom a lábaimat arrafelé.
- Itt kint találkozunk - mondom a másik két navinésnek, akik szintén nem öltöztek át a szállodában, ha időközben sikerült tartaniuk a tempót. Bevetem magam egy fülkébe és amilyen gyorsan és lelkesen edzések előtt szoktam öltözni állok neki itt is.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 15. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt és vizsgaidőszakot!
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 16. 22:32 Ugrás a poszthoz

Úúú, a lámacsapat tagja lettem *-*
Akkor most lehetek citromsárga? Mert ha mástól venném el, akkor keresek mást Angel
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 16. 22:37 Ugrás a poszthoz

Akkor én leszek a citrom Pirul
(Aztán nehogy valaki limonádét csináljon belőlem)
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. augusztus 16. 22:42
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 17. 12:24 Ugrás a poszthoz

Big bro
#ootd #sweetreunion
Henrik az összes lehetséges hangulatomat ismeri. Látott már nevetni, sírni, félni, idegeskedni vagy éppen lelkesedni. Ez fordítva is igaz, bár neki lényegesen kevesebb hangulatingadozása volt. Hogy azért, mert már tulajdonképpen felnőtt volt, amikor megismertem, vagy csak nem akarta, hogy lássam az összes érzelmét, azt nem tudom, de a lényeg ugyanaz: eddig ott voltunk egymásnak a legrosszabb és a legjobb időszakokban is. Ez a testvérek dolga, nem? Azért mégiscsak a legjobb, amikor nevet, az pedig a legeslegjobb, ha együtt nevetünk. És a házit követelő diákok, azért tényleg elég viccesek tudnak lenni.
- Hát, ez ilyen. Repüléstanon már megkérte őket a prof, hogy legyenek kreatívak és találjanak ki magunknak feladatot, mert neki családja van és semmi kedve azzal tölteni a szabadidejét, hogy plusz házikon gondolkozzon - rázom egy kicsit a fejem. Én megértem, hogy ha érdekel a tantárgy, akkor nem akarsz leállni, de én például még sosem mentem egyik tanáromhoz sem, hogy szórjon meg valamilyen feladattal, mert pont azért van a könyvtár, hogy ilyen helyzetekben a segítségünkre legyen. - Néhányan irtóra túlpezsegnek és kérdésekkel bombáznak tanárokat. Páran csak tanársegédek szeretnének lenni, a többiek pedig a jobb jegyre hajtanak, gondolom - magyarázom neki, bár nem vagyok teljesen biztos ebben. Abból indulok ki, hogyha én milyen indíttatásból tennék ilyet.
Aztán kicsit csodálkozom a természetességén, amikor azt mondja, hogy lesz ágyam meg ilyenek. Bár nem tervezek náluk élni, de ha esetleg nem tudnék vagy akarnék visszamenni valamiért a kastélyba, akkor egyszerűen a földön vagy a kanapén is elalszom.
- Muchas gracias, mi hermano - bököm ki végül, spanyolul, ha már ő is így idézett. Még mielőtt eljöttem a Bagolykőbe, anyáék baráti társasága összegyűlt, én pedig sütöttem sütit és terítettem nekik, amikor az egyik vendég elkezdett latinának nevezni, mert szerinte teljesen olyan vagyok, mint valami spanyol. Aztán anyáék mondták is, hogy bármi előfordulhat, mert mentett örökbefogadott vagyok. Azóta eléggé elterjedt otthon ez a becenevem, ezért egyik karácsonyra Henriktől egy kezdő spanyol nyelvkönyvet kaptam, azután pedig valamennyit tanultunk együtt. Annyit sikerült magunkra szednünk, hogy nem adnának el minket, de azért nem maradt meg sok.
- Danka, szuper szuperhős szolgálatodra - bólintok mosolyogva. - Egy ilyen szuperhős céggel tök sokat lehetne szakítani. Kezdenénk kicsiben, én lakást keresek neked, te csúnyán nézel azokra, akik gurkót küldenek rám vagy a csapatomra a kviddicsmeccseken. Aztán egyre nagyobbra lehetne kiépíteni - magyarázom lelkesen az ötletem. Szinte már látom is magam előtt, bár nyilván nem tenném meg. Vagy mégis?
- Hogy lenne érthető? - ingatom meg egy kicsit a fejem. Igen, a mondandóból sikerült ezt a szót kiválasztanom és rágnom csöppet, mert így nehezen tudnám megemészteni. A bátyám jó ember, merem állítani, hogy a legjobb akivel eddig találkoztam, egyszerűen buta emberek veszik körül. Nagyon buta emberek, akik olyanokat néznek ki belőle, ami közel sem történt meg. Aztán meg nem tudják elfogadni, ha nincs igazuk, ezért már hosszú évek óta nyúzzák szegényt. És ilyenkor jönne képbe a szerelem. Aki átsegít és megvéd és hisz benned és minden ilyen szépség. Akármit tehet, csak nem eltávolodik.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 17. 18:55 Ugrás a poszthoz

Party squad Love
#balatonfüred #augusztus18délután #ootd #alittleparty...#secondootd
Lelkesen bólogatok arra, hogy milyen jó lesz nekünk. Bár én a fagyizást is élvezem, meg úgy mindent. Gondolom, Lau is élvezi, csak szívesebben lenne már vízben. Meg is értem, a Balaton egy csoda, még ha sok magyar panaszkodik is, hogy nincs tengerpartunk, én szeretem a Balcsit és nem cserélném el semmire. Lehet, csak elfogult vagyok, de nekem kiskoromban is teljesen elég volt, ha csak idáig jöttünk. Amúgy sem jártunk fürdeni máshová. Rengeteget utaztunk, de ott várost néztünk és sosem pihiztünk.
- Hát, a szálloda területén kétlem, hogy lenne. De biztos, hogy van a közelben olyan lehetőség - válaszolom végül, egy kis gondolkodás után. A szállodában csak reggelit kapunk, ha minden igaz, a többit nekünk kell megoldani. A szalonnasütést pedig én is jó ötletnek tartom, csak egy gitár kellene és már teljes lenne az összkép. Bár a hangszer nélkül is nagyon jó program lenne.
Viszonylag gyorsan végeztünk mindhárman, megvártunk egymást és vissza is bandukoltunk csapatunk utolsó tagjához. Ott a levetett ruháimat a táskám mellé raktam és hallgattam a kis gerlepárunk beszélgetését. Igazából egészen szórakoztató a jelenet, ahogy Laurának eláll a szava, de semmiképp sem akarom, hogy úgy érezzék, mi most minden lépésüket figyeljük. Ezért inkább cinkos mosolyt küldök a mellettem álló Szivárványlány felé, majd ha rám néz, akkor az egyik kezemmel átkarolom.
- Köszi. Mindenki tök jól néz ki - azért vicces, ahogy néha a kettejük beszélgetésébe gyorsan belevonnak minket is. Amikor elkezdődik a krémezős jelenet, még a fejemben van, hogy a lány érintésfóbiájával könnyebb lenne, ha most felajánlanám, hogy inkább megcsinálom én, de az még furább lenne, úgyhogy hagyom, hogy megbirkózzon vele. Szeretném el is terelni a figyelmet róla, ha már tudom, hogy nehéz neki, akkor legalább ne őket nézzük mindketten.
- Neked be kell kenni valamidet? - kérdezem a mellettem állót, és remélem, hogy igen, mert én utálom, amikor ebben a trugyiban tocsogok, így soha nem is használok. Szerencsés vagyok ilyen szempontból, genetikailag barnább vagyok, mint a többiek, így nem is nagyon égek le. Ha meg igen, akkor túlélem, annyira sosem durva. Közben felénk gurul egy labda, majd lassan a tulajdonosa is belekerül a látószögembe. Én előbb felkapom a földről, megvárom, amíg a kisfiú is odaér hozzánk, odaadom, ő megköszöni. Ez az egész procedúra annyi időt vesz igénybe, hogy már csak azt hallom Laurától, hogy bemehetünk nélkülük.
- Én akkor elindulok. Jössz te is, Szivárvány? - kérdezem tőle, miközben én már egyik lábamról a másikra állok, amíg választ nem kapok. Örülnék, ha ő is jönne, mert én már csak bele akarom nyomni magam a vízbe.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 19. 22:02 Ugrás a poszthoz

Én már négyet megírtam, de a többihez eddig túl fáradt voltam/vagyok (miért vettem fel ilyen sok tantárgyat?)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nérel Danka összes hozzászólása (79 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel