36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nérel Danka összes hozzászólása (102 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 31. 12:08 Ugrás a poszthoz

Jun Seo

zárás
- Így csúfoltak? Pedig olyan szép vagy – szörnyülködtem a kijelentésén. A gyerekek néha olyan durvák tudnak lenni. A szomorú az egészben az, hogy majdnem mindenkit gúnyolnak az iskolában. Közülük is vannak a szerencsések, akiket csak rövid ideig, és a kevésbé szerencsések, akiket meg sokáig. Már Olivér is jött úgy haza, hogy valamiért bántották, én pedig otthon vigasztalgattam szegény drágát. Ő viszonylag könnyen megúszta, nagyon vicces és népszerű fiúcska, így hamar leszálltak róla és amilyen aranyos, ő nem kezdett bele efféle butaságokba. Úgy emlékszem, engem is csúfoltak az iskolában, leginkább azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, amit mi ugyan nem tettük közhírré, de sokan, sokfélét pletykáltak a családunkról, feltehetőleg irigységtől fűtötten. Mi valahogy mindig harmonikusabban éltünk, mint a legtöbb család a kerületben, ezért az iskolában is felütötte a fejét egypár rosszindulatú gondolat, de mivel egyikünk sem vette fel, megunták az egészet és kerestek valaki mást.
- Köszönjük szépen – mosolyogtam, miközben én is a képet néztem. Ugyan, már egyikünk sem emlékszik rá, de Kinga mindig azt mondta, hogyha fáradt volt, elege volt már mindenből és mindenkiből, akkor bejött a szobánkba és csak nézett minket, mert szerinte annyi energia és szeretet áradt belőlünk, a kapcsolatunkból, ami újra feltöltötte őt. Kinga! Hiszen megígértem neki, hogy még este felhívom és beszélgetünk, mert már rég nem számoltam be neki kizárólag anya-lánya szituációban.
- Bocsássatok meg, de nagyon kell sietnem. Majd még beszélünk, sziasztok – köszöntem el gyorsan, a telefonomat visszatettem a helyére, majd tovább indultam.

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 7. 17:34 Ugrás a poszthoz

De ügyes vagy! Gratulálok!  Grin
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 7. 18:18 Ugrás a poszthoz

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Szerencsére vannak egypáran – válaszoltam kicsit szégyenlősen, amikor a barátaimról beszéltünk. Azt hiszem a nekem tökéletesen megfelelő házba kerültem. Mindenki kedves, türelmes és vidámak is, de nem nyaggatnak, ha nincs kedved valamihez. Hasonlítanak rám, de lehet, hogy én hasonlítok rájuk, a lényeg mindenhogy az, hogy jól kijövünk. Elmosolyodtam, amikor meghallottam a házam nevét. Ez olyan, mint amikor jókívánságokat hallasz, egyből felvidulsz, én is valahogy így reagálok erre a szóra. Figyeltem a gügyögésre és a beszélgetésre is, amikor pedig arrébb húzódtak, lecsücsültem melléjük én is, remélve, hogy nem zavarom őket.
- Bojarski tanár úr? – kérdeztem rá, amikor összeállt a kép. A keresztnevéről nem ugrott be hirtelen, miután mi csak tanár úrként emlegetjük.
- Én is navinés vagyok, a  többiekről csak jókat tudnék mondani – mosolyogtam. Lehet, hogy van pár tantárgy, ami nem a szívem csücske, de a helyem mindenért kárpótol. A legaranyosabb embereket ismertem meg ezáltal.
- Ugyan, semmi baj – legyintettem, hogy megerősítsem őket, tényleg nem történt semmi. Ő még kislány, a kicsik pedig sokszor követnek el ilyen apró dolgokat. Az öcsém például biztosan lopott már cukrot a boltból, pedig őt is jól nevelték.
- Akkor gyere! – nevettem Klara-ra, miközben megragadtam az apró kezét és elindultam vele a hóban. Egy kevésbé letaposott helyen megálltam, lefeküdtem a fehér porhóba és elkezdtem angyalkát csinálni.

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 14. 15:05 Ugrás a poszthoz

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A repüléstant én is szeretem. Egyedül a bájitaltannal nem vagyunk jóban. Mármint persze, abból sem buktattak meg, semmi komoly, csak szeretek kreatívkodni, a bájitalt meg úgy kell előállítani, ahogy azt leírták a tankönyvbe. Viszont felvettem pár nem kötelező tantárgyat is, amik némileg ellensúlyozzák a szürke órákat – meséltem. A bájitaltanról mindig azt hittem, hogy menni fog nekem, mivel nagyon sokat sütöttem, főztem otthon, ennek meg hasonló az alapja, de azért nem panaszkodhatok, mert a többi tantárgy megy, úgyhogy nem is baj, hogy így sikerült.
- Az biztos, hogy másoknak nincs olyan összetartó csapatuk, mint nekünk – bólogattam hevesen. A karácsonyfa tényleg mindig szép, az ajándékok is aranyosak alatta, látszik rajtuk, hogy a vezetőség figyel ránk és törték a fejüket, hogy mit is adhatnának nekünk.
- A pöttömök már csak ilyenek. Aztán lehet, hogy ki sem növik, mint én. Az sem baj, csak sokat kell kenegetni, nehogy kiszáradjon – mondtam mosolyogva. Tény, ami tény, ebben elég gyakorlott vagyok. Mindig megunom az állandó kézkrémezést, aztán persze fáj, és akkor újra elkezdem. Mintha nem tudnám, hogy az nem működik, hogy hanyagoljam az unalmas folyamatot és közben ne vegyek fel kesztyűt.
Miközben hóangyalt csináltam, Klara csak guggolva kacarászott. Amikor végeztem, óvatosan felálltam és megnéztem a művet. Kicsit ferde volt, meg a sapkám miatt kissé eldeformálódott a feje, de a picinek tetszett és ez volt a lényeg. Gyorsan ő is lefeküdt a fehérségbe és hozzám hasonlóan elkezdett kapálózni benne, amint felkelt belőle, óvatosan megfogtam a vállait és leporoltam a hátáról a havat.
- Nézd, milyen szép angyalkát csináltál! – néztem rá a kicsire, gyönyörködtünk benne egy darabig, aztán megfogtam a kezét, és elindultunk visszafelé.
- Elmondod anyunak, milyen aranyosat csináltál? – kérdeztem Klara-tól, miközben visszacsücsültünk a padra.

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 20. 17:52 Ugrás a poszthoz

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- A kviddicses a legjobb része, az is érdekel, hogy hogyan fejlődött ki meg a seprűk is nagyon izgalmasak. Arnold kviddicsjátékos, vele rengeteg játszottunk, most sajnos kevesebbet, mert ritkán járok haza. Karácsonykor is itt maradtam, mert az otthoniak dolgoztak, az öcsém meg síelni ment, úgyhogy nem tudtunk volna sokat együtt lenni. Öhm, Arnold az apukám, azt hiszem. Vagyis nem hiszem, hanem tudom, mert az, csak nem vérszerinti. Azaz senki nem vérszerinti a családomban – próbáltam elmagyarázni, igen kevés sikerrel. Tényleg el kéne kezdenem őket anyunak és apunak hívni, de egyszerűen így szoktam meg. A magyarázkodáshoz is hozzászokhattam volna, hiszen megannyiszor meséltem már el a történetet. Gyakran mondjuk el ezt, mert sokan nem értik, miért hívom őket a nevükön. Általában szeretem elkerülni az örökbefogadásom történetét, a legtöbb embernek el sem mesélem, olyankor ügyelek is, hogy anyának meg apának szólítsam őket, de amikor jól érzem magam valaki társaságában, akkor akaratlanul is kicsúszik a számon, őket meg nem akarom tudatlanságban hagyni. Az amúgy is kínosabb lenne, ha ők kérdeznének rá, hogy a Kinga vagy az Arnold név kit takar, így egyszerűen csak elmondom a szimpatikus embereknek. Valószínűleg a legtöbb navis tudja már, mert közülük mindenki szimpatikus.
- Az biztos. A vizsgák is bájitaltanból a legijesztőbbek. Tavaly azt mondta a professzor, hogy pontosabban kéne tanulnom. Abból kaptam a legrosszabb jegyet az összes közül – meséltem. Először nem örültem az E-nek, de aztán nem zavart többé. Elfogadtam, hogy ez a tantárgy nem nekem lett kifejlesztve. Attól még fontos, és gyakran jól is jön egy bájital, de én inkább maradok az alapok nem pontos megtanulásánál. Ha kell használnom valaha, akkor majd szégyellem magam, hogy nem tanultam aprólékosan.
- Az tényleg ritka. Az én öcsém kifejezetten utálta a hajmosást, és azt hiszem én is sírdogáltam néha – Olivér mindig hangosan sírt, mikor meg kellett mosni a haját, még velem sem lehetett rávenni, pedig az meg nálunk furcsa. Engem valahogy mindig mágnesként használtak, persze nem rosszból, csak velem könnyebb volt elérni dolgokat, mint hosszas beszélgetésekkel. Kettőnk közül inkább én voltam a beszélgetős. Hosszú, aranyos monológokkal mindenre rá tudtak venni.  Most is valamiért könnyen meggyőzhető vagyok, már-már naiv, és mindenkire nagyon figyelek.
- Egy kicsit, köszönöm szépen – huppantam le a padra Klara mellé, és óvatosan elvettem a felém tartott kupakot. Lassan kiittam a tartalmát, és gyorsan megtöröltem a részt, ahol ittam. Gondoltam, hogy Maja nem ott szeretne inni belőle, de mégsem akartam nyálasan visszaadni.
- Írtatok levelet a Jézuskának? És mit kaptatok a Mikulástól? – néztem a kiscsaládra kíváncsian.

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 14:48 Ugrás a poszthoz

Na, Lau! Nothing else matters?
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 14:55 Ugrás a poszthoz

Enter sandman?
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 15:02 Ugrás a poszthoz

Lehet, jól jönne, de szívesen felsorolom az összes kedvencemet Cheesy
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 15:08 Ugrás a poszthoz

Until it sleeps? *csak mondja amiket szeret*
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 15:24 Ugrás a poszthoz

Van még kapacitásotok egy Nirvanásra vagy az már too much?
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 15:31 Ugrás a poszthoz

Jaj de jó. Nem, nem Dumb, bár az sem rossz
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 15:46 Ugrás a poszthoz

Neeem.
(Segítség?)
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 17:23 Ugrás a poszthoz

Laura: nem, de az album ugyanaz.
(A magyar rockosoknak ismerős lehet a dallam)
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. január 28. 18:35 Ugrás a poszthoz

Nem
(Néha úgy hiányzik...)
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. február 2. 10:49 Ugrás a poszthoz

Maja és a csajszik
#dankaoutfit
- Jaj, de ügyes vagy, akkor biztosan nagyon jól mehet a kviddics! A Navinében én is hajtó voltam. Meg elvileg vagyok is, csak sokan kiléptek meg elmentek egyetemre, úgyhogy most pöppet kevesen vagyunk, így meg nem tudunk meccsezni – nagyon lelkes voltam, Maja volt az első felnőtt, aki nem a játék csúnya oldalát látta, hanem velem együtt rajongott a sportért. Arnold eléggé kiakadt, amikor otthon mondtam, hogy bevettek a ház csapatába, akkor meg még jobban, amikor bejelentettem, hogy hiába csak az első évben kötelező a repüléstan, én azért tanulnám tovább. Szerintem akkor jött rá, hogy beleszerettem az egészbe, és azóta csak várják a levelet, hogy egyetlen lányuk megsebesült a pályán.
- Igazából nagyon sokan kérdezik, hogy nem szeretném-e megkeresni az eredetieket, de azt hiszem, abszolút nem érdekel, hogy kik ők. Egy picit sem vagyok dühös rájuk, mert ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna – arra már nem szerettem volna rákérdezni, hogy ő haragszik-e az apukájára, mert éreztem, hogy ez ingoványos talaj, mindkettőnknek, mert a csodacsalád ellenére sem szereti az ember, ha ilyen régi problémákról kell beszélni. Én kezdek beleszokni, csak a reakciókat bánom egy kicsit. Maján kívül majdnem mindenki szomorúan fogadta, hogy lemondtak rólam, de én nem szeretném, hogy emiatt bárki búslakodjon, mert én sem teszem.
- Én általában elrontom a bájitalokat. Múltkor majdnem felrobbantottam a labort, vagyis a prof ezt mondta. Nem is tudom, miért kell olyan dolgokat csinálni, amit ha elrontasz, az másnak vagy neked rossz lehet – az első évfolyamban azt hittem, hogy szeretni fogom a tantárgyat, mert én a legtöbb tantárgyat szeretem, de aztán rájöttem, hogy nekem ez a kotyvasztás nagyon nem megy.
- Az rossz, de úgy tűnik megéri, mert nagyon szép hajad van. Nekem szerencsére olyan vegyes. Ha úgy dönt, akkor hullámos, ha másképp, akkor egyenes. Engem meg nem zavar, mert szeretem így is – Kinga mindig azt mondta, hogy szerencsés vagyok, mert a hullámos és göndör hajúak, egyenest akarnak, az egyenesek meg hullámost, nekem viszont van mindkettő, úgyhogy én tökéletes vagyok. Nem érzem magam tökéletesnek, de elvileg az anyukák mindig annak tartják a csemetéjüket, úgyhogy nem mondtam el neki az álláspontomat.
Amikor megittam a teát, visszaadtam azt Majának, még egy ’köszönöm’ kíséretében.
- Én is írok a Mikulásnak meg a Jézuskának is. Jaj, de aranyos játékaid vannak! – Olivér csak autókat tologatott, én meg már nem kapok babákat ajándékba, úgyhogy tök régen láttam ilyen cuki játékokat.

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 6. 17:16 Ugrás a poszthoz

Mei
Ha valaki azt mondja nekem pár éve, hogy vizsgaidőszakban fogok felkerekedni egy kviddics üzletbe, akkor valószínűleg kinevetnem. Mármint amióta az eszemet tudom, seprűre akarok ülni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nagy szerepet fog játszani az életemben.
- Próbálkozni fogok, de teljesen elvesztem a józan eszemet, amint belépek bármilyen kviddicses közegbe - mosolyodtam el, de próbáltam arra koncentrálni, hogy a gondosan tartogatott zsebpénzemet okosan költsem el, és ha lehet Mei-t is erre sarkalljam. Valószínűleg apa ezért sem akarta, hogy repüljek, azt meg főleg, hogy kviddicsezni is elkezdjek. Néha számomra is hihetetlen, amikor mások elmesélik, milyen veszélyes dolgokat csináltam a levegőben. Nekem valahogy olyankor kikapcsol az agyam és mindent az ösztöneimre bízok. Mondanám, hogy a véremben van, de teljesen fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen is a vérem. Inkább csak ráfogom, hogy ebben nőttem fel, egyszerűen rámragadt .
- Uuu, mindenki azt gondolja, hogy óriási tehetség lehetek, mert apukám elég sokáig kviddicsezett, de az igazság az, hogy még a kviddicses ereklyék közelébe sem mehettem. Először hat évesen ültem seprűre, de megszegtem a szabályokat, úgyhogy egy ideig nem láttam viszont a seprűt. Aztán kiharcoltam, hogy kilenc évesen elkezdhessek sportszerűen kviddicsezni - meséltem el az egészt történetet.
- És te? - kérdeztem meg gyorsan a kisebb mesém után, mivel tényleg érdekelt a válasza. Amíg apu játékos volt, rengeteg csapattársát ismertem és még mindig fel tudnám idézni, hogy nagyobb legendákat hogyan és mikor fogta meg a sport. Gyakran jártam ki a meccsekre anyuval, aztán mikor Olivér megszületett az egésznek vége lett és már apu is csak nézőként volt jelen. Aztán amióta eljöttem Pestről csak ritkán megyünk el. Szerintem a fő oka, hogy apuék nem rajonganak az ötletért, miszerint én rajongok a kviddicsért. Szerintük túl veszélyes, de amíg nem sérülök meg, addig nem tudnak példákat hozni. Nem mintha egy esés után engedném, hogy eltiltsanak a sporttól.
- Kigondoltad már, hogy mit szeretnél venni? - pillantottam fel rá, miközben egymás mellett gyalogoltunk a bolt felé.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 8. 19:08 Ugrás a poszthoz

Angelica
cupcake🕊Danka

Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál.  Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 10. 20:51 Ugrás a poszthoz

Angelica
cupcake🕊Danka
Nagyon izgatott lettem, akárcsak egy kislány, amikor mohó kíváncsisággal tépi le a csomagolópapírt a karácsonyi ajándékáról. Tényleg kellett valami, hogy eltereljem a gondolataimat, a manók nem dobtak ki a konyhából, az előkészületek pedig gyorsan mentek. Gyors mozdulatokkal tisztítottam le az asztalt, rendezgettem a hozzávalókat és minden manónak megköszöntem, amint átnyújtott valamit. Elővettem egy hajgumit és összefogtam a hajam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, így kissé összerezzentem, amint valaki megszólalt mellettem. Amúgy is volt egy halk alapzaj és hallottam minden manóktól érkező "szívesen"-t, de nem számítottam diáktársaságra. Természetesen nem zavart a jelenléte, és pár másodperc meglepődöttség után válaszoltam is neki.
- Szia, köszönöm szépen. Persze, gyere csak - mondtam a lánynak, miközben megpróbáltam segíteni neki a doboz elhelyezésében. Igazából nem bántam a társaságot, szeretek jó emberek közt lenni, ő pedig nem tűnt ellenszenvesnek. Közben felkötöttem magamra egy kötényt, amit szintén a manóktól kaptam és a velem szemben álló iskolatársam kezébe is nyomtam egyet, mintegy jelzésként, hogy tényleg szívesen látom.
- Danka, másodikos és navis - húztam széles mosolyra a szám és megráztam a kezét. Egészen furcsa bemutatkozás volt ez így, évfolyammal meg házzal együtt. Utóbbit ki tudtam következtetni a talárjából is, de nem zavart. A furcsa nem feltétlenül jelenti, hogy rossz, sőt, különleges dolgok nélkül a világ nagyon unalmas lenne.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - tettem fel neki a mostani időszakra legjellemzőbb kérdést, de más hirtelen nem jutott eszembe. Beszéd közben megfogtam egy edényt. Beletettem a lisztet és a sütőport, majd Angelica-ra pillantottam.
- Kikevernéd a tojást habosra, kérlek? - szegeztem neki a következő kérdést, amíg elkezdtem a saját feladatomat is.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 13. 15:39 Ugrás a poszthoz

Mei
- Az biztos is - helyeseltem. Tetszett Mei hozzáállása, hiszen mi az esetek nagy százalékában egymás ellen játszunk, és még ellentéteink sincsenek. Egyszerűen csak találtam egy embert, aki hasonlóan rajong a kviddicsért, mint én.  
- Édes vagy és köszönöm szépen, de nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak van érzékem hozzá - mondtam, bár nagyon jól esett, a dicsérete. Ritkán fűznek hozzá valamit a sportteljesítményeimhez. Amíg otthon éltem rengeteg játékos megfordult náluk, akik mindig mondták, hogy a szüleimnek támogatniuk kellene engem és nem eltiltani, de aztán általában előjött egy viccesebb történet, és el is felejtettük az egészet. Mostanában már megfagy a levegő, ha valaki azt mondja a házban, hogy a végén még én is apám nyomdokaiba lépek. Az öcsém konkrétan az egyetlen, aki jó véleménnyel van a kviddiccsel való kapcsolatomról és meri is hangoztatni. Ő mugli, ahogy anyám is, ezért valószínűleg nem fogja megtapasztalni, milyen érzés ez az egész varázslósport.
- Tök durva, hogy mennyire kitartó vagy - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogyha én leestem volna a seprűmről, akkor belátom, hogy a szüleimnek volt igaza és nagy ívben elkerülnék mindenfajta repülési formát.  
- És akkor kapsz seprűket is a nővéredtől? - miután kicsodálkoztam magam, feltettem az első kérdést, ami a testvérét illetően megfogalmazódott bennem. Én mindent saját pénzből veszek, nem hiszem, hogy a családom boldogan befektetne a kviddicsbe. Ellenben minden másban besegítenek, úgyhogy nem panaszkodhatok.
- Nekem egy kész gyűjteményem van már a könyvekből, ha szeretnéd kölcsön tudom adni bármelyiket - ajánlottam fel, bár nem tudtam a lány hogyan áll a kölcsönkönyvekhez. Például én mindent elfogadok, kivéve a kviddicseseket, mert azokat gyűjtöm, és olyan jó érzés, amikor sikerül újat a polcomra helyezni.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. március 23. 17:52 Ugrás a poszthoz

Angelica
cupcake🕊Danka
- Az jót jelent, ugye? - pillantottam fel az edényből, amiben épp a hozzávalókat kevertem össze. Sosem voltam tisztában a feltételezésekkel az egyes házakkal kapcsolatban, mert akkor ösztönösen úgy viszonyulnék egy-egy társamhoz, ahogy azt a házától elvárnám, én viszont nagyon nem szeretnék előítéletes lenni. Azt sem tudom, hogy ha navisan sikerülnének a vizsgáim, akkor az mit jelentene.
- A legtöbb hibátlan - mondtam, de egy kicsit bele is pirultam a kijelentésbe. Nehezen beszélek magamról, az eredményeimről még inkább. Lehet, hogy én vagyok furcsán összerakva, de én inkább másokra figyelek, minthogy én szórakoztassam őket. Ezért is érdekes, hogy kviddicsezni imádok, pedig olyankor pont az a feladatom, hogy megmutassam másoknak, amit tudok.
- Ügyes vagy! - mosolyodtam el, miközben beállítottam a kellő hőfokot a sütőn, hogy mire oda kerülünk, már ne kelljen arra várni, hogy az felmelegedjen. - Aj, de buta vagyok, el is felejtettem mondani - vinnyogtam és szinte késztetést éreztem, hogy homlokon csapjam magam. - Ez unikornisos muffin lesz. Sajnos szfinxeset nem tudok, de sima kék bevonósat csinálhatunk, ha szeretnél.
Gyorsan összekevertem a többi összetevőt és megkérdeztem Angelicát, hogy beletenné-e a muffinpapírokat a formákba.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. március 23. 17:53
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 1. 16:40 Ugrás a poszthoz

Mei
- Tényleg? - ennyi csúszott ki a számon. Egészen csodálkoztam, hogy egy csapatkapitány felhívta a figyelmet rám. Én tényleg nem érzem magam tehetségesnek, csak az a célom, hogy minden edzésen egy picit jobb legyek, mint az előzőn. Gyakorlással igen sok mindent el lehet érni, úgy látszik figyelmet is.
- Hú, ez a hivatalos tesztelő dolog elég komolyan hangzik - bólogattam, bár még nem sokat hallottam erről. A végkifejletről rengeteget tudnék mesélni, azt is látom a legtöbbet, de mindig érdekelt, hogy mi van az elején. Egyáltalán hogyan tudnak egyszerű emberek ilyen csodálatos tárgyakat tervezni?
- Azt gondoltam, hogy az idő haladtával fejlődtek, de csak az otthoni polcunkról elcsent könyvből olvastam pár régi cselt - azt már nem meséltem el neki, hogy majdnem össze is törtem magam, mivel nyilván a legfelsőbb polcra helyezték el, én pedig azt lábujjhegyen nem értem el. Így következett az, hogy akkor felállok az asztalra és onnan valahogyan leszedem a kötetet, de a művelet nehezebb volt, mint gondoltam. Közben az ajtó elé értünk, én pedig gyorsan kitártam azt.
- Csak utánad - mosolyogtam és a lány után én is belépkedtem a boltba, majd hangosan köszöntem.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 2. 14:46 Ugrás a poszthoz

Lau
Őszintén kicsit meglepett, mikor a közös szobánkba belépve észrevettem Laurát, ahogy egy katalógust lapozgat. Ez inkább rám jellemzőbb, bár én kviddicses felszerelés után szoktam kutakodni, de természetesen nagyon szívesen ajánlottam fel a segítségem. Én sem vagyok túl nagy divatguru, de így valószínűleg viccesebb lesz, az  meg csak jót jelenthet. Nekem még volt egy edzésem az iskolában, amit igazán bántam, de nem hagyhattam ki. Így történt, hogy megebszéltük, majd ott találkozunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért Laut elküldtem egy Isten háta mögötti faluba, ahol ha jól emlékszem, ő még nem is járt. Nekem már volt szerencsém Üstösdhöz, a vizsgaidőszakban voltunk itt Mei-el, aki hasonlóan kviddicsőrült, mint én, így meglátogattunk egy szaküzletet. Az edzés végeztével nagyon siettem, a csapattársaim furcsán is néztek rám. Én voltam az első a zuhany alatt, irtó gyorsan öltöztem és siettem a legközelebbi kandallóhoz. Tudtam, hogy Laura nem így utazott, de nekem egészen sietős volt, ezért ezt választottam. Értem az ő félelmét is, kicsi koromban nekem sem ment ez a fajta közlekedés, de ha beleszoksz, akkor viszonylag bulis. Biztosan sokkal egyszerűbb a hoppanálás, én is már nagyon de nagyon szeretném megtanulni, ahhoz viszont még várnom kell pár évet. Mikor megérkeztem a célállomásomhoz, kicsit leporoltam magamról a koszt, majd köhögtem párat. Vitathatatlan tény, hogy a hely levegőjéhez hozzá kell szokni. Elkezdtem a megbeszélt hely felé sétálni, de alig értem a lány látókörébe, már hallottam is a hangját.
- Szia, Lau! Minden tökéletes, köszi. És veled? - mosolyogtam rá, miközben a boltok kirakatát néztem. Tudom, hogy tavasz van, de szerintem igenis elkezdődhetne a nyári szezon darabjainak mutogatása.
- Tudod már, milyen fajtát akarsz? Egybe, külön, színes, egyszínű, mintás, sima vagy akármi különleges elképzelés? - kérdeztem, miközben elindultam a boltok irányába. Tudtam én, hogy nem ez a kedvenc programja, de talán ha gyorsan meglesz, akkor áttérthetünk a kedvelt elfoglaltságaira is.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. április 5. 20:19
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 8. 14:49 Ugrás a poszthoz

Lau
Felnevettem, amikor szarkasztikus beszélt a vásárlásról. Más embereknél gyakran gúnyosnak, esetleg sértőnek találom ezt a hangnemet, de Lauránál egyáltalán nem. Nagyon jól ismerjük egymást, így már mindenféle különleges módon tudunk kommunikálni; szemmel, mozdulatokkal, hangsúllyal, sőt gyakran azt is tudjuk, mire gondol a másik  bármiféle segítség nélkül. Egy ideig furcsa volt, de mára megszoktam, hogy olykor előbb jön rá arra, hogy mit érzek, minthogy én realizálnám. Közben célirányosan indultam meg az egyik bolthoz. Úgy emlékeztem, az enyémet is valami hasonlóan furcsa nevű üzletben szereztük be, azt meg egészen szeretem.
- Oké, nem fodros, nem szűk - ismételtem meg, leginkább magamnak. Eddig azt hiszem, én is eljutottam. Nehezebb reggeleimen képes vagyok az ő szekrényét kinyitni, így ha legtöbbször talárban is vagyunk, tudom, hogy a fodros nem a kedvence. Ahogy a csipke sem, ha jól emlékszem. Meg a lenge öltözetek sem, amit be is bizonyított az első bikinire tett reakciójával. Ha addig csak a fél bolt figyelt ránk, akkor harsány nevetésem után már biztosan mindenki minket nézett.
- Bikinit szeretnél vagy olyat, ami a pocidat is takarja? Egyszínű legyen vagy mintás? Kell-e bármi felesleges tartozék, mint ilyen kis lógók? - kérdezgettem, miközben lekaptam egy darabot, amiről sok cérnadarab lógott lefelé, demonstrálva, miről is beszéltem. Nem vagyok nagy ruhaszakértő én sem, de elég sok anya-lánya vásárláson vettem már részt ahhoz, hogy ezekről legyen valami fogalmam. Kicsiként nagyon élveztem a vásárlást, annak is a próba részét. Mindig úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, amikor végigvonultam a szüleim előtt, egy kislánynak pedig ez a legjobb érzés a világon. Azóta inkább nyűg az ilyen program, mert mindenkinek más elképzelései vannak. Anyu a saját stílusa szerint öltöztetne, apu eldugna egy zsákba, hogy semmiképp se égjek le vagy fázzak meg, Olivérnek meg minden mindegy, csak menjünk már enni. Emiatt már fárasztóbb, de jóval kalandosabb a dolog.
- Szerintem nincs talár. Az biztosan növelné a súrlódást - ráztam meg a fejem, és elképzeltem, ahogy Lau egy navis jelképpel ellátott talárban próbálkozik az úszással. Vicces látvány lehetne, de gondolom nem arra hajt, hogy az ott lubickoló pár embert jobb kedvre derítse.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 23. 16:11 Ugrás a poszthoz

Lau
- Már ez is több, mint a semmi - válaszoltam neki, miután észleltem, hogy kicsit szomorkásan ingatta a fejét. Emiatt nem kell aggódni, még senki nem maradt fürdőruha nélkül, a faluban pedig van még egy csomó bolt ahová bekukkanthatunk, ha itt nem találunk semmit.
- Tehát akkor mintás bikini jöhet. Nézd, ott van egy kacsás! - kaptam le még egyet, a lógókkal tarkítottat pedig visszatettem a helyére. Tudtam, hogy érti a viccet, és mosolyogva lóbáltam magam előtt a halványkék alapon úszkáló sárga gumikacsás csodát. - Ha ez nem tetszik, úgy látom, van ugyanilyen sötétlilában - álltam lábujjhegyre, hogy ellássak a válla fölött. A legtöbb diáktársam még mindig magasabb nálam, megszoktam, nem is zavar, de most jól jön a nyolc év balett, amikor végig spiccben kellett tartani a lábam. Ágaskodás közben megpillantottam egy nőiesebb darabot is, ami kék-fehér csíkos volt. A barátnőmet kikerülve léptem az állványhoz és leszedtem róla a darabot.
- Ugyan ez egyberészes, de szerintem szép - tartottam magam elé. Nem akartam kényszeríteni, hogy azt vegye meg, még csak a siettetés sem állt szándékomban. Próbáltam segíteni neki, hiszen azért mentem el, és hátha legalább egy kis iránymutatást szerzett abból, amiket mutogattam. Ha mást nem, legalább azt, hogy mi nem tetszett neki. Reméltem, hogy megtanulta már, hogy nem sértődöm meg akkor sem, ha nem azt a darabot választja, amit én néztem ki, hiszen neki kell hordania és a végső cél mindkettőnknek ugyanaz.
- Aha, ez nem is lesz nehéz. Jó alakod van, csak olyan darabot kell találnunk, ami ott takar ahol kell. Hidd el, találunk valami csinosat - feleltem, és próbáltam felfogni a hallottakat. Nekem sosem volt ilyen problémám, csak felvettem, ami tetszett és nem zavart ha néztek, de az ellenkezője sem. Lau kicsit más kaliberű, ő szeret csinosan elvegyülni.
- Ez is fürdőruha. Csak a tervezésénél a kényelem volt a fő szempont, nem a kinézet. Olyan, mint a sportmelltartó szárazföldre - magyaráztam neki, miközben tovább bolyongtam a sorok között. Még sohasem próbáltam olyan darabot, de ha tényleg sportmelltartóhoz hasonlít, akkor Laura helyében én azt választanám.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 28. 12:12 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Lana
Már tegnap este is le akartam jönni a pályára, de mire összepakoltam mindent és végeztem a tanulnivalókkal, már csak titokban lóghattam volna ki a pályára, ám amióta Laura prefektus lett, igazán nem szeretnék szabályt szegni. Ő látta volna, ahogy kiszaladok játszani és a szabály szerint meg kellett volna büntetnie, ami elég furcsa lett volna, és nem én leszek az, aki kellemetlen helyzetbe sodrom. Legalábbis nem direkt, hiszen én nagyon örülök, hogy ezt is elérte. Viszont hiába voltam boldog miatta, a Navine csapatért egészen aggódtam. A csapakapitányunk elballagott és se őrzőnk, se fogónk nincs. Én alapból hajtó poszton játszom, de ha kell megtanulok én bármit, csak meccsezni tudjunk. Lehetőségből nincs sok, vagy gyorsan toborzunk még pár lelkes háztagot, vagy más házakból szerzünk embereket. Végső esetben, én megyek át egy másik csapatba, de szerintem az már teljesen más érzés. Itt a többiekért is játszom, és bár biztos vagyok benne, hogy máshol is befogadnának, mint játékost és mint embert egyaránt, de furcsa érzés lenne. Szerencsére a terelőkkel még jól állunk, de ha én átmegyek más posztra, akkor csak két hajtónk marad, amitől úgy tűnik, sehogy sincs meg a hét ember. Mindenesetre az esetleges újoncoknak tetszetős a hajtó poszt, hiszen rájuk irányul a legtöbb figyelem, mégsem múlik annyira sok rajtuk, mint a többi emberen, én pedig kész vagyok bármire a kviddicsért, még posztváltásra is. Az utolsó órám után rohantam a táskámért, amit előző este gondosan összekészítettem, és azt megragadva meg sem álltam az öltözőkig. Nagyon igyekeztem és bár nem volt senki, akivel játszhattam volna, próbáltam lelkileg felkészülni arra, hogy most nem a begyakorolt metódus szerint fogok dolgozni. Felkaptam a seprűm és mély levegőt véve kiléptem a tűző napra. Valamennyire mindegyik poszt vonz, de ha hajtó nem lehetek, akkor leginkább a fogó tetszik. Az őrző feladatkörét amúgy sem tudom egyedül gyakorolni, így azt mára passzoltam. Felszálltam a seprűmmel és amíg bemelegítő köröket tettem, átgondoltam mivel is lenne érdemes kezdeni. Végül arra jutottam, hogy nem állok neki rögtön cikeszt kergetni, inkább elkezdek cseleket gyakorolni. Hajtóként nem volt sokféle ilyen trükk, de például cikkcakkban repülni imádtam és egészen jól meg is tanultam. Talán a Vronszkij-műbukással kellene először megismerkednem. Sokszor láttam már és ha meg is sérülök, a gyengélkedőre csak eljutok valahogy. Elégszer ültem már seprűn ahhoz, hogy meredeken repüljek lefelé, de olyankor nem szoktam megvárni, hogy kellően közel kerüljek a talajhoz. Magasra repültem és egy nagyon mély levegő után megindultam lefelé. Menetszél csapott az arcomba, éreztem, hogy gyors lesz nekem ez a tempó, főleg elsőre, ilyen fiatalon. Még apám is előttem volt, amint idegesen a fejét rázza, mikor értesítik, hogy a gyengélkedőn fekszem és szitkozódva meséli anyámnak, bizonygatva, hogy ő előre figyelmeztetett. Egyszerűen nem sérülhetek meg, mert ők azt sikernek könyvelnék el, valószínűleg el is tiltanának. Veszélyesen közeledtem a földhöz és már csak megszokásból felrántottam volna a seprűm nyelét, de nagyobb volt bennem a dac, hiszen az nem történhet meg, hogy nem sikerül. Most van lehetőségem elrontani, a meccseken nem szabad, ott a legjobb formámat kell nyújtani. Csak centik választottak el a földtől, mire megfordítottam a seprűm. Óriási ívben kanyarodtam, a szél pedig igazán tesztelte az egyensúlyom, és hiába  kapaszkodtam erősen a nyélbe, a legésszerűbbnek mégis az tűnt, ha lelassítom az eszközöm. A sarkamat a földre tettem és hátamat is kihúztam. Lassan megálltam, majd leszálltam a seprűről és leültem a földre, miközben próbáltam csillapítani a zihálásomat. Biztos voltam benne, hogy amint a légzésem visszatér az elfogadható ütemre, újra felülök a tárgyra és addig próbálom a műbukást, amíg nem sikerül. Meglepődve vettem észre, hogy nem messze a bejáratnál landoltam, így elszaladtam az oda elhelyezett táskámig és kivettem belőle a vizem, hogy legalább ezzel is segítsek magamon és hamarabb visszaszállhassak.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 28. 21:10 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Lana
A fűben ülve, merengtem az előző gyakorlaton, miközben idegesen rágtam a szám. Ebben csak akkor álltam meg, amikor nagyot kortyoltam az üvegemből, amit végül egy gyors mozdulattal magam mögé hajítottam. Nagyon nem tetszett nekem, ahogy a szülei intelmek beleférkőztek a fejembe és nem tudtam tőlük rendesen koncentrálni. Már igazán el kellene mondanom nekik a terveimet, különben csak rosszabb lesz és a végén annak fogok ártani, amiért csinálom ezt az egész titkolózós dolgot; a kviddicsnek. Picit összerándultam, amint meghallottam egy hangot magam mellől, de nem a félelemtől, inkább csak a meglepetés ereje miatt. Nem számítottam társra, de ha mégis akadt, akkor egyáltalán nem sajnáltam. Kezemben a seprűmmel álltam fel a földről és a nőre mosolyogtam.
- Köszönöm szépen, de nem egészen így terveztem. Nem hiába nem akarta senki megtanítani - mondtam, miután kicsit megkönnyebbültem, hogy nem akarnak elküldeni a pályáról. Közelebb léptem a hölgyhöz és felé nyújtottam az üres kezem, mintegy bemutatkozásként.
- Én Danka vagyok. Maga is játékos? - tettem fel végül a kérdést, ami azóta foglalkoztatott, hogy észleltem a jelenlétét. Igazán jól jönne egy felnőtt, aki fel tudja sorakoztatni az érveit a kviddics mellett, mert nekem még nem sikerült meggyőzni a családomat, hogy nekem ez jó. Illetve irtózatosan örülnék valakinek, aki el tudná mondani, hogyan verjek ki mindent a fejemből játék közben, vagy csak szimplán tippeket adna nekem, mert jelenleg kicsit bepánikoltam, úgy mindentől.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. április 30. 13:36 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Lana
- Azt akartam elkerülni. De muszáj lesz összeszednem magam - bizonygattam már inkább magamnak, mint a nőnek. Mostanában nagyon nem érzem magam egésznek, és ez nem csak a feledékenységemből eredő furcsaság. Már egy másfél hete legalább folyamatosan ugyanazt álmodom. Anyám szipog a fejemben, ahogy apával a fejüket fogják és nem értik, hová lett az ő udvarias kislányuk, aki minden szabályt betartott és az álomhivatásában nem töri ripittyára magát. Az álmok után már nem tudtam visszaaludni, forgólodtam, de a többieket sem akartam felkelteni. Valószínűleg az előttem álló hölgy nem értette, mire is célzok azzal, hogy igykeznem kell megtanulni több mindent, de ha megkérdezi, én szívesen elmondom. Kicsit megijedtem a nő gyors mozdulataitól, azt hittem valamivel megbántottam, de nekem azt tanították, hogy minden felnőttet magázunk, amíg meg nem engedi ennek elfelejtését. Bár hozzá kellene szoknom, hogy a varázsvilágban mindenki elfogadóbb, mint a muglik között.
- Jaj, bocsáss meg a magázódásért! Akkor hozzám hasonlóan te is imádhatod a kviddicset! Milyen poszton játszottál? - kérdezősködtem tovább. A sporttal kapcsolatban mindig volt kérdésem, de ezt otthon nem tolerálták, más viszont nem jöhetett képbe, hiszen mindegyik játékos ismerősömet apa révén ismertem meg, és simán kinézem az én nyugodt apámból, hogy pálcát ránt miattam.
- Ha nem is a bajnokot, azért játékosnak szeretnék továbbtanulni, és nagy csapatban is játszani. De ez nagyon komplikált - ráztam a fejem szomorúan. Rengeteg kényszerképzetem volt azzal kapcsolatban, hogyha meg is mondom a szüleimnek és valamiért elfogadják, akkor apa közhírré téteti, hogy az ő lányának senki nem ajánlhat szerződést. Akárhová is igazolok, nekik biztosan szembe kell nézniük apám haragjával, ezért a legjobb szeretnék lenni, hogy ne csak nekem, de nekik is megérje a helyzet. Azt sem tudom, mi a jó döntés a jelenlegi esetben.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 11:23 Ugrás a poszthoz

Mei
- Azt hiszem kissé beszűkült a látóköröm a játékosra és nem gondolkodtam azon, hogy mennyi embert kell megmozgatni ahhoz, hogy egyáltalán pályára mehessen a csapat - gondolkodtam hangosan Mei mondatai után. Én mindig csak játékos akartam lenni, pedig ha ez befuccsol akkor még nagyon sok mindent csinálhatok a kviddiccsel.
- Pedig biztosan sokat tanulnánk ezekből - bólogattam, holott pontosan tudtam, hogy szabályellenes lenne ilyen veszélyes manővereket tanítani. Nem csak a gyakorlottabb kviddicsesek lenne nagy falat, de ha a kalandvágyó többiek is kipróbálnák abból egészen nagy káosz alakulhatna ki. Most is tanulunk cseleket, de azokat nem próbálgatják olyan nagy számban, de értem, hogy a veszélytől tiltanak, hiszen az újdonságokra sokkal több embernek fáj a foga, mint mondjuk egy bejáratott Vronszkij-re. A műbukás is nagyon nehéz, cserébe hihetetlenül látványos, és az is látszik, hogy mekkora esélyed van megsérülni. Ezt már csak a legnagyobb fanok kezdik el ilyen fiatalon.
Nagyokat pislogva léptem be a boltba. Szerintem még sosem jártam szaküzletben, vagy legalábbis nagyon kicsi voltam. A legtöbb dolgot vagy az iskolától kapom kölcsön, vagy megrendelem, hiszen azt kevésbé tudják nyomon követni a szüleim. Olyankor nem kell kikérőt írniuk, én meg csendben megszerzem ami kell. Most sem tudják, hogy kviddicses holmikért jöttem, csak aláírták a papírt, és a falu nevére kérdeztek rá. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ez nem hazugság, hiszen nem érdeklődtek, hogy miért jövök Üstösdre, de azért van egy kis bűntudatom.
- Erősen kétlem - forgattam a fejem, hogy mindenhová ellássak. Nagyon sokan voltak odabent, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán maradt valami nekünk. Ám a méreteket elnézve, akár Európa összes kviddicsjátékosa vásárolhatna itt, mindenki megtalálná a neki való árut. Magamhoz kaptam egy kosarat, hogy amint meglátok valamit, magamhoz tudjam venni.
- Azta - ámultam el, amint újra Mei mellé léptem és elolvastam a termék leírását. Ő hamar megtalálta, amit keresett, de én még nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék pontosan. Egy nehezebb kvaff például nem lenne rossz ötlet, hiszen ha azzal gyakorlok és megtanulom azt bedobni, akkor a hivatalossal már aligha hibázhatok. Közben a sorok között mászkáltam és a kihelyezett csodákat vizslattam, hátha találok valamit, ami nélkül hirtelen nem tudtam volna élni.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. május 1. 11:24
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 1. 12:32 Ugrás a poszthoz

Lau
Szélesebbre húztam a mosolyom, amikor barátnőm is eleresztett egy szerény mosolyt. Szeretem, amikor mások jól érzik magukat a környezetemben és bár tudom, hogy Laurának nem a vásárlás a kedvenc elfoglaltsága, de ezt is el lehet egy kicsit viccelni.
- Unikornis? Jó ötlet - kacsintottam egyet, amíg visszatettem a darabokat. Olyan jó volt hallani, ahogy Lau nevet. Három évünk alatt nagyon a szívemhez nőtt, már szinte családtagként tekintek rá. Kicsit olyan nővérfajta nekem, okos és szép, amikor kell, segít összeszednem magam és bármiben számíthatok rá. Ahogy ő is rám. Jó tudni, hogy legalább egyvalaki van a kastélyban, aki mindig mellettem lesz. Örültem magamnak, amikor a lány elvette tőlem a fürdőruhát és berakta a kosárba, és annak is, amikor saját maga kezdett el pakolni. Tudtam én, hogy rá fogunk találni a kellő darabokra.
- Öhm, szerintem nem tudom. Vagyis én a hagyományosban bíznék a leginkább - feleltem, de egy kicsit összezavart. Én mindig egyberészeset hordok, az egyszerű és ha jót fogsz ki, akkor szép is.
- Nem mondtad. Azt hittem, valami elemi mágiás cucchoz kell. Mondjuk lelocsolnak egy kádnyi vízzel, neked pedig meg kell állítani, hogy rádzuhanjon. Tényleg, tudsz ilyet csinálni? - néztem rá kíváncsian. Én tökre azt hittem, hogy elemi mágia fog történni, de lehet csak azért, mert nekem nincs ilyen képességem, így meg nehéz elképzelni, hogy mit csinálhatnak vagy gyakorolhatnak olyankor, amikor Lau eltűnik vizezni.
- Nem, ezt sem tudtam - nevettem el magam egy kicsit. Mindent elmondunk egymásnak, de a múltról nem beszélünk gyakran, az úszás pedig csak a fürdőruha választással jött, én viszont nem kérdeztem rá. - Azok egyáltalán kényelmesek voltak? Mármint nem volt rossz, hogy rálógott a kezedre az ujja meg ilyenek?
- Tényleg az - bólogattam hevesen. Illene is hozzá, mert olyan kis bohókás. Tetszett benne a sok szín, az elképzelés sem volt túl kirívó, a színválasztás dobta fel az egészet. Mosolyogva hallgattam a véleményét.
- Cserébe viszont mi szebbek vagyunk a strandon - mosolyogtam tovább. Illetve mi dönthetjük el, hogy mit mutatunk meg magunkból, milyen típust akarunk felvenni, hiszen a választék is nagyobb. Az mondjuk tény, hogy nehezebb is választani.
- Oh, köszi, de nem hiszem, hogy jobban nézek ki nálad - pirultam el egy kicsit. Laut mindig olyan belevalónak láttam, ő nem volt annyira bolondos, mint én, és ez mindenben meglátszott. A döntéseiben, a stílusában és a modorában is. - Nem tudom, ha találnék olyan nadrágot, ami a sokáig seprűn való üléshez kényelmes, akkor azt megvenném - válaszoltam végül. Már hozzászoktam és nem is zavar, de a hosszabb edzésekhez vagy meccsekhez tök jól jönne egy ilyen.
- Meg egy ilyen nagy, overallos pizsit is elfogadnék unikornisos kiadásban - lelkesedtem, amikor hirtelen ez is eszembe jutott. Imádom az ilyeneket, csodálkozom, hogy nekem hogyhogy nincs még ilyenem. De ha ebben a boltban nincs ilyen darab, akkor nem ráncigálom át a barátnőmet máshová, hiszen annyira azért nem kell.
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. május 5. 20:53 Ugrás a poszthoz

Lau
- Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges.
- Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent.
- Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is.
- Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni.
- Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg.
- Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nérel Danka összes hozzászólása (102 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel