Ez a nap is eltelt

Boldog éjfél és egy percet

Mi ez a kihaltság? kihaltság? kihaltság? kihaltság? kihaltság?

Na, csak van itt azért egy kis élet

Szép délutánt

- Kentaurok? - ragadja meg a lényeget az egész számára még érthetetlen besorolásos dologból. - Vannak kentaurok is?
Olívia őszinte döbbenettel néz a lányra. Ám ha tudná, mik járnak most Emily fejében, akkor talán nem is hinné a lány, hogy Olívia mennyire meg tudná érteni. Sőt, még annál is inkább. Neki ugyan nincsenek testvérei, de sokat tud arról a bizonyos megszívott családi életről. De itt már jobb. Sokkal jobb. Távol az apjától és attól az élettől, ami nem nevezhető igazi életnek. Csak Peter ne hiányozna annyira neki. De ő otthon is hiányzott. Messze van Londontól az a bizonyos Roxfort.
Az erdő veszélyinek megemlítésére viszont már tényleg felszalad a szemöldöke.
- Komolyan eltűnt itt egy srác az erdőben? Ez nem hangzik túl biztonságosnak.
Nem úgy mondja ezt, mintha félne vagy bármi ilyesmi. Inkább úgy, mint aki nem érti, miért nem zárják körbe és gyújtják fel az ilyen erdőt, egy iskola területén.
De nincs sok ideje ezen agyalnia, mert máris egy újabb érdekes témára térnek rá. Méghozzá a fiúkra. Olívia pedig nagy komolyan figyel, mintha csak nem is tizennégy éves volna, hanem egy komoly nagykorú. Mert azok bizony már sokkal érettebbek, úgy ám.
- Ah. - reagál eképpen arra, hogy Emilynek nem volt még barátja. Aztán jó hallgatósághoz híven csendben ül egy ideig, amíg a lány befejezi.
- Én se csókolóztam még. - von vállat a végén. - A pasik amúgy is tök gázak. Legalábbis akik egyidősek velem. Tök idióták. - vallja be. - De gondolom a Te korosztályodban már vannak normálisabbak. Biztos csak nem jó helyen kerested. - mondja, talán mintha némiképp vigasztalni is próbálna ezzel. - Romantikusan meg lehet, hogy gondoltak rád, csak be vannak tojva ahhoz, hogy el is mondják. - nyom el egy félmosolyt. - Szerintem szép vagy. Téged biztos nem csúfolnak deszkának.
Ekkor szóba kerülnek a szakmák is, Olívia pedig érdeklődve hallgatja Emily magyarázatait.
- Milyen az az auror? - érdeklődik. - A bájitalos dolgok amúgy érdeklenek. Kíváncsi leszek rájuk... A felfedezés meg szuper! - bólogat Emily szavaira.
- Én is szívesen látnék egyszer világot. Odahaza van egy barátom, Peter, vele beszéltünk róla néha, hogy együtt majd útnak indulunk. Talán egyszer majd. - pillant kissé szomorkásan maguk elé.
Most ugyan jó itt, és örül Emily társaságának is, de olyan távolinak tűnik az a szabad jövő.

És ezen a szép napsütéses őszi délutánon Olíviának és kedve támadt sétálni egyet.
Az órák után a talárt sebtében a táskájában gyömöszölte, majd felkapta a pólójára a bőrdzsekijét - megítélése szerint ugyanis ez pont elég lesz ebben az időben ahhoz, hogy ne fázzon, hiszen ő igazi északi - és már rohant is ki az iskolából.
Szabadság. Semmit sem szeret ennél jobban.
Tornacipős lábait szaporán kapkodja, a táskát a vállára veti és útközben félig felcipzározza a dzsekijét. Mindig kócosnak tűnő fekete hajába belekap a szél, ahogyan jóleső érzéssel, tökéletesen célirányosan közelít a kedvenc fája felé.
Útközben megbámulja pár, alighanem lyukasórás vagy hamarabb végzet diák, akik már kint flangálhatnak egy ideje az iskolán kívül, de nem törődik velük, bármit is gondoljanak róla. Az sem nagyon izgatná most, ha utána is szólnának valamit.
Végre vége, és most előkaphatja kedvenc könyvét, hogy ebben a szép időben nyugalmasan olvasgathasson, és kiüríthesse gondolatait, amik most mind tele vannak bájitalos üvegcsékkel, pálcamozdulatokkal, koboldlázadásokkal, és egyéb haszontalan dolgokkal, amiknél sokkal hasznosabb is lehetne ott, a helyükön.
Vidáman vág át egy füves részen, és nagy örömében, ahogy végre maga mögött hagyja az iskolát és a diákokat, annyira siet tovább, hogy szépen elkerüli a figyelmét a tény, hogy valaki már van az úti céljánál.
Egészen addig a pillanatig nem is tűnik fel neki, amíg már csak pár méterre van a fától, de ott aztán olyan hirtelen szembesül a ténnyel, hogy úgy torpan meg, mintha egy láthatatlan falba ütközne.
Egy fiú. Valami szőke fiú van ott. Méghozzá egészen ismerős. Nem volt ott az iménti órán? Mintha ott lett volna, de nem biztos benne. Ráadásul hogy a pokolba került ide ilyen hamar? Azt hitte ő rohant ki az iskolából a leghamarabb.
Meglepettségében nem is nagyon tud megszólalni, de nagy nehezen végül csak kinyög egy mondatot.
- A fámnál ülsz.
Hát ennyire tellett tőle. Nem fenyegetés, nem rosszindulatú, csak egy egyszerű és nagyon fura ténymegállapítás.

Halihóóó *begaloppozik*
Van itt valaki?

LOL xDDDD

Eljött a hétvége is végre, így maradt annyi szabadideje, hogy lemehessen Bogolyfalvára egy kicsit lazítani. Eredetileg Peterrel szeretett volna menni, ha már barátja ilyen szerencsés szerencsétlen módon idekerült az ő iskolájába, de nem találta meg a fiút, ezért végül egyedül kerekedett fel, gondolván, hátha esetleg épp a faluban majd megtalálja.
Hűvösre fordult már az idő, így lassan az év utolsó hónapja felé közeledve, ezért bőrdzsekije alá is egy pulcsit vett, a lábára pedig egy bakancsot. Jó félórát sétálgatott így kint a falucska utcáin, elcsodálkozva a látottakon, és magában mosolyogva az utóbbi motoros élményen, amikor megpillantja a cukorvarázst. A múltkor volt bent, és nagyon finom volt a joghurtos gyümölcsös sütijük. Hirtelen meg is kívánja, és megpaskolva zsebét elégedetten konstatálja, hogy van még ott galleon, ahonnan a múltkor is jött.
Kissé fázni is kezd már, így úgy gondolja bemegy, és eszik egy kicsit, na meg felmelegszik. Be is lép hát az üzletbe, hogy ennek megfelelően járjon el.

Beáll hát a sorba, hogy kikérjen valamit, és az első amit észre vesz, az az előtte álló lány. Nem látja az arcát, de ami szó így eszébe jut róla az a: pöttyös. Méghozzá a nagyon pöttyös. Olíviának már túl pöttyös. Meg még cuki két copfja is van.
Mindegy, nem is foglalkozik vele inkább, csak, hogy a lány hirtelen rápillant, ő pedig meglepetten pislog a neve hallatára. Jól értesült ez a lány. Neki fogalma sincs a másik nevéről.
- Öhm. Igen.
Bőbeszédű mint mindig. A lány pedig látszólag sokat tud. Szóval a nővére. Így már kezdi érteni a dolgot. Őt pedig Lilinek hívják. Mielőtt még kettőt pisloghatna, már kap is egy asztal meghívást. Nem szokott ő az ilyenekhez. Főleg nem cuki lányoktól.
- Nem jöttem... - válaszol tétován. - Biztos? - kérdezi rezzenetlen arccal, de azért lehet érezni a hangjában a kétkedést és a gyanakvást.

Úgy tűnik biztos a meghívás. Olívia magában meglepődik ezen, olyannyira, hogy fel sem fogja, hogy mozogni kezd a szája és hang jön ki a torkán.
- Hát jó.
Lili ekkor rendelni kezd, ő pedig felvonja a szemöldökét.
- Azta. Nem aprózod el. - ez csak úgy érkezik tőle bónuszként. Majd ha ő kerül sorra, akkor valamivel rövidebb rendelést ad le.
- Egy sima forrócsokit szeretnék tejszínhabbal, és egy nagy szelet gyümölcsdarabos joghurtos... valamit.
Végül, amikor ő is megkapja és kifizeti a dolgait, kérdőn pillant Lilire. Ha már meghívta az asztalához akkor... jöjjön aminek jönnie kell.

Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen törékeny lány ennyit eszik. Mondjuk Olívia is képes rá, csak nem túl édességes, hogy most azonnal halálra egye itt magát. Később meg ki tudja. Lehet megjön a kedve hozzá.
Követni kezdi Lilit egy érdekes boxhoz, hátán a táskával, két kezébe pedig a forró csokival és a sütis tányérral, majd meglepetten néz hirtelen a lányra.
- Tényleg? Szoktad nézni az embereket? Miért? - lepődik meg, és leül közben. Leteszi az asztalra a tányért és a forrócsokit, és maga mellé teszi a táskáját.
- Jah, klassz. Te hanyad éves vagy? - kérdezi, csak, hogy ő is mondjon már valamit.

A "perverz" szón azért elnyom egy félmosolyt.
- Nem, nem azért kérdeztem. Csak én is. - mondja őszintén meglepetten. Nem nagyon találkozott eddig olyannal Peteren kívül, aki csinált volna ilyet. Peterről sem tudja, hogy egyedül szokta e, vagy csak vele.
- Ah. Én elsős.
Pedig Olívia sem néz ki tizennégynek. Vagyis hát mindjárt tizenöt. A furcsa szokásra csak vállat von.
- Azt mondják vannak. Meg eleve furcsának tartanak engem mások.
Csodálkozik is, hogy csak így szóba állt vele egy pöttyös lány. - iszik bele a forrócsokiba, majd maga elé húzza a sütijét.

Olívia csak bólint a kérdésre, aztán a másik lány lelkesedése egy kicsit rá is átragad, így újra elmosolyodik.
- Igen, csinálhatjuk.
Lili következő szavain viszont már felhorkan, ami egészen nevetésszerűnek tűnik.
- Jah. - nyugtázza, hogy vén csontok, majd eszik egy falatot a sütiből. Nagyon finom, akárcsak a múltkor.
- Hát igen... főképp. De megszoktam már.
Tetszik neki, hogy a lány ostobának nevezi őket.

Olívia elmosolyodik a fiúk dinkázására.
- Azok. Korcsolyázol? - kérdez vissza. - Én sose tudtam. - eszik még ő is a sütiből. Elég nagy falatokat. Ha így folytatja nem marad sokáig a tányérján.
- Engem deszkának szoktak hívni. Meg pandának a szemem miatt. Néha girnyónak meg ilyenek. De csak a nálam nagyobbak. - villannak ki fogai ahogyan kicsit elvigyorodik.
- Zenét hallgatni, olvasni, rajzolni, ilyenek. - válaszol aztán a kérdésre. Fura, hogy megint egy számára idegen emberrel kommunikál. - És Te?

- Hát nem tudom. Nem voltam valami fényes vele sosem. Meg egyszer láttam, ahogyan egy lány elesett és átmentek a kezén... - húzza el a száját bizonytalanul. Ki is ment a mentő a lányért meg minden.
A kérdésen viszont most már tényleg elvigyorodik.
- Hát úgy tűnik. - mondja. Furcsa, hogy egészen jó fej emberekkel találkozik itt. Pedig ebből a pöttyös ruhás cuki copfos lányból ki se nézte volna. Azt sem, hogy egyáltalán hozzászól. Ez is egy jó példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre.
- Én nem nagyon tudok szépen színezni. Inkább sötéttel rajzolok. Szénnel meg ilyenek. De azzal nagyon szeretek.
Kezd egészen kommunikatív lenni. Még magát is meglepi.
- Vannak itt amúgy a varázsvilágban mozik meg ilyenek?

- De nézni szeretem, ahogy mások koriznak. - teszi még hozzá a végén, hogy azért ne tegyen teljesen rossz benyomást ezzel. Eszik még pár jó nagy falatot a sütiből.
- Hát... nem olyan jók... - bizonytalanodik el a képek kapcsán. - De lehet róla szó egyszer. - hagyja nyitva ezt a dolgot. Mert ha nem is nagyon szociális, azért mégsem zárkózik el az ismerkedéstől.
A színházra csak bólint, tudomásul véve azt. Nincs baja a színházakkal, de hát a mozi azért mégis csak jobb. Végül megeszik szépen amit kikértek, és Olívia is kiissza a maradék forró csokiját.
- Jah. - konstatálja, majd felcsillan a szeme a bájitaltanra. - A bájitaltan az tök klassz. Nekem is lesz holnap olyanom. Már várom. - mondja.
Aztán ha minden igaz, összeszedelőzködnek, és elhagyják a cukorvarázst. Még talán az is lehet, hogy együtt mennek vissza a kastélyba, és útközben Olívia is beszél egy kicsit... talán a terveiről is.

*ciripciripcirip*

Szia Tök jók a képek a profilodon meg az aláírásodban *-*

Köszönöm
Te rajzoltad amúgy a képeket?

Uh, mázlista vagy Én nem tudok ilyen jól rajzolni elektronikusan Pedig terveztem én is hasonlót a profilomra

Hát nekem ez is nagy cucc, amit Te csináltál én örülök, hogy már nagyjából firkálni tudok rajta xD

Na de micsoda kutyatápozás van itt kérem xD

Boldog Éjfélt ^^

*pezsgőt bont*

én volt ahol már szeptemberben karácsonyt láttam xD lassan már tavasszal elkezdik kipakolni a mikulást

Nekem is a zselés a kedvencem

Boldog 12perce keddet

Boldogat

Boldog Karácsonyt mindenkinek!



Elnézést kérek mindenkitől az elmaradásokért, családi okok miatt nem tudtam lenni mostanában, ebben a hónapban pedig nagy utazgatások vannak, de igyekszem hamarosan mindent pótolni!