Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Weiler DanteKedves idegenvezetőmnek nagyjából annyi kedve van most itt lenni és engem istápolni, mint amennyi kedve lenne kútba ugrani. Bár lehet, hogy az utóbbi jobban felkeltené az érdeklődését. Sejtettem, hogy lesznek ilyen enyhe életundorral megáldott lelkek itt, pláne abban a házban, ahova kerültem. Kicsit utána néztem a ház múltjának, illetve annak is próbáltam, hogy milyen emberek kerülnek bele. Végül arra jutottam, hogy igen, az a ház illik hozzám is a legjobban. Még ha én nem is vagyok életunt és depresszióra hajlamos. Látom az se sokat segít a helyzeten, hogy csak az alapokat szeretném tudni, a többit majd letudom egyedül. Elég nagyfiú vagyok már hozzá. A rövid ismertető után biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy felfogtam a hallottakat. - Remek, akkor induljunk el valamerre. - közlöm unottan, majd várom, hogy kilépjünk végre valamerre. Igaz, nem olyan régen ettem egy keveset, de már igen csak tudnék enni valami főtt kaját, ami azért több, mint egy sütemény. - Valami fontos tudnivaló az iskoláról? Mi tiltott, mit szabad? Bulik? Nők? - Úgy érzem ez egy nehéz eszmecsere lesz és őszintén szólva azt se tudom, hogy mit dobjak be. Azért nem szeretnék visszamenni kisiskolás szintre és arról kérdezgetni, hogy milyenek a tanárok, nehezek-e a vizsgák, milyenek az órák. Ezeket majd úgyis időben meg fogom látni és tökre feleslegesnek tartom, hogy erre időt és szót fecséreljünk. Azt pedig kicsi erős kezdésnek érzem, hogy megkérdezzem merre lehet tiltott dolgokat beszerezni. Pedig lehet nem lenne rossz tudni. Sőt jelen helyzetemben ez lehet életmentő lehet. Mivel most úgy érzem, hogy legszívesebben a kútba ugranék vagy valami hasonló.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Weiler DanteGardedámomat végighallgatva egy elég nagy nevetés tör ki belőlem. – Te most szivatsz?! – teszem fel a nagy kérdést. Az elhangzottakat így első hallásra elég nehéz elhinni. Én személy szerint arra számítottam, hogy bekerülök egy igen komoly, nagy múlttal rendelkező iskolába, ahol majd mindenki betartja a szabályokat, a tanárok kő kemények és egyéb ilyen finomságok. Erre az első embertől, akit azzal bíztak meg, hogy bemutassa az iskolát, azt hallom, hogy itt nagyjából mindenki sz**ik bele mindenbe. Azok a diákok akik elvileg azért vannak, hogy őrizzék a rendet, pont nem foglalkoznak vele. A tanárok felcsinálják a diákokat, mindeni szerelmes mindenkibe kortól függetlenül. Hát nem rosszból, de lehet átgondolnám a szülők helyébe, hogy a 14 éves kislányomat beíratom ide. A végén még előbb lesznek nagyszülők, mint tervezték. - Hát lehet mégsem lesz ez olyan rossz buli, mint gondoltam. Én meg még attól tartottam, hogy itt sakkban leszek tartva. Most megnyugtattál. Kössz! – Ennyit sikerül kinyögnöm és továbbra is mosolygok, mint a vadalma. Hihetetlen! - Egyébként azok a diszkrét módszerek érdekelnének…. Esetleg beavatnál a nagy titkokba? – kérdem és nagyon reménykedem, hogy meg is fogom tudni. Ugyanis nagyobb esélyt látok arra, hogy ott több mindent be lehet szerezni. – Valamint olyan infóid vannak, hogy hol lehet olyasmit beszerezni ami tiltott áru? – Tudom, hogy prefektus, de az előbb mondta, hogy itt senki nem foglalkozik semmivel. Így akár teljes lelki nyugalommal kérdezhetek tőle ilyeneket. Amúgy pedig nem tűnik egy olyan embernek, aki megveti az ilyen jóságokat. - Na várj, akkor ezek szerint simán össze lehet szedni egy tanárnőt? A végén még álmaim otthona lesz ez a…. – inkább nem fejezem be a mondatot, mert lehet, hogy nem tudnék rá szépeket mondani még. De egyre szimpatikusabb. Szabályok vannak de mégse. Tiltott kapcsolatok vannak, de mégse. Bulik vannak, lányok vannak. Mi kell még egy magamfajta 20 éves srácnak?
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Weiler DanteLassan kezdem úgy érezni, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet Danteval, hazudott az első benyomásom. Ahhoz képest, hogy egy enyhén depressziós, teljesen befordult alaknak hittem első nekifutásra, lassan kezdem látni, hogy nagyot tévedtem. Kérdésemre miszerint szívat, nemleges választ kaptam. Mondjuk költőinek szántam a kérdést, így nem is vártam rá választ, de hát végül kaptam. Egy újabb nevetés tör fel belőlem annak hallatán, hogy a kútban landolok. Hát nem tudom mi a jobb. Lesétálni vagy kútban landolni. Értem én, hogy vízlepergető bűbáj, de hát na. Akkor is elég hülyén néz ki ha valaki úgy mászik ki egy szökőkútból. Bár meg merem kockáztatni, hogy a falu lakói már megszokták ezt a látványt. – Kössz az infót, gyanítom, hogy sokszor fogok élni ezzel az Isten adta lehetőséggel. – beszélgetés közben áthaladunk egy—két helyiségen, egy hosszú folyosón, de őszintén szólva pont hidegen hagy az iskola épülete. Látom, hogy vannak festmények, amik mozognak, meg egyéb régi tárgy, de ezek annyira nem érdekfeszítőek számomra, hogy az már szörnyű. Pedig valljuk be, hogy azért nem sűrűn láttam eddig mozgó festményeket. Nekünk otthon a normális fajtából van otthon jó pár darab. Tudtam én, hogy Dante lesz az az ember, aki nem fog gondot csinálni abból hogy ilyesmi kérdést intéztem hozzá. Egy mosoly terül el az arcomon, mikor visszakérdez. – Hát olyasmi dolgokra gondolok amitől az embernek sokkal jobb kedve lesz, boldogabb, szabadabb, nem érdekli senki és semmi csak élvezi az életet. – Ennél szebben nem is fogalmazhattam volna, szinte már költői. A következő mondata hallatán nem tudom, hogy mi lehet a jó válasz. Ha őszinte szeretnék lenni, hát pont nem érdekel, hogy családanya. Szeretem az izgalmakat és még úgysem menekültem meztelenül ki egy ablakon azért, mert megjött a kedves férj. A mottóm pedig az, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Na de ezt nem szerettem volna kifejteni neki, így csak megvontam a vállam és hümmögtem egyet. Jobb ha ebbe most nem megyünk bele. - Rellonos csajok milyenek? - Inkább hanyagoljuk az anyukákat.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Weiler DanteMegállunk. Ez a megálló az a megálló, ahol várhatóan sokat fogok tartózkodni, mivel nem szeretek tömegben étkezni, így gyanús, hogy inkább le fogok jönni ide a konyhába és majd magam elkészítem a reggelim, ebédem és vacsorám. Sokkal kényelmesebb menet közben benyomni egy szendvicset, mint órákat ülni egy asztalnál és szépen megenni egy egész menüsort. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy otthon rengeteg ilyen puccos vacsorát kellett végigülnöm. Jött a szüleim sok gazdag barátja és olyankor szegény szakácsnő hajnaltól egészen estig csak főzött, hogy minden étel meglegyen. Hideg előétel, meleg előétel, főételből három fajta, és még sorolhatnám. A végén már majd ki pukkadtam, de még enni kellett, mert addig nem kelhettünk fel az asztaltól míg a vendégek ott voltak. Hát sokszor kínok kínját éltem át és minden érdekesebb lett volna, mint ott ülni. Szóval idővel rászoktam arra, hogy ha lehet akkor inkább bekapok gyorsan valamit és már megyek is tovább dolgomra. Az idő pénz, és ez tényleg így van. Bár mivel gazdag család sarja vagyok, így túl sok mindenért nem kellett megküzdenem, maximum egynél többször kérnem. Ennek előnye és hátránya is van, mint mindennek, azonban igyekszem nem kimutatni a külvilág felé, hogy.... - Manókkal kedvesen. Vettem. - válaszolok, ezzel jelezve, hogy felfogtam amit mond és figyelek. Majd egész gyorsan választ kapok arra is, hogy kivel kell nagyon jóba lennem errefelé. Révész Kornél. Egyelőre semmit nem mond ez a név, de gyanítom, hogy hamarosan heti rendszerességgel fogunk találkozni. Bólintok egyet Dante mondatának végén, majd egy mosolyt is megengedek magamnak. "Eléggé magánál legyen", ebből a három szóból már tudom, hogy ő lesz az én emberem, már csak azt kellene tudni, hogy milyen árakkal dolgozik. Bár nem mintha bármit is számítana. A lányokkal kapcsolatban elhangzottak után egy kisebb nevetés tör fel belőlem. - Akkor ők lesznek azok akiket én keresek, az kell aki tökretesz. Így legalább nem kell majd ápolni a kis lelküket. Attól mentsen meg az ég... Bár ha az eridonosok túlbuzgók az sem gond bizonyos szempontból... - egy sokat sejtető mosoly kúszik az arcomra, de gyorsan el is hessegetem eme szörnyű gondolatokat. - Azt hiszem így első nekifutásra minden fontos dolgot megtudtam, kössz! -
|
|
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Ardai TányaJobbnak látom ha a lány által feltett költői kérdésre nem is válaszolok. Abból úgyis csúnya hiszti lett volna, mivel a legkedvesebb kérdésem is az lett volna, hogy "Tán süket a kisasszony?!". Úgy érzem, hogy egy cseppet sem értékelte volna az én kis viccemet. Szemeim elég nagyra kerekednek mikor közelebb lép hozzám, kiveszi a cigit a számból és eltöri. Annyi nyugtat meg, hogy ez nem a jobbik fajta, hanem a sima. Akkor lehet meg is átkozom a kis szőke tyúkot. Biztos nem tudja, milyen drága manapság a függőség. Bár erről inkább nem fogom felvilágosítani. Így elnézve nem sok mindent próbált ki eddig élete során. Pedig ha kicsit kedvesebb lenne, csak egy kicsit, akkor még adnék is neki egy kis boldogságot, vagy akár többet is. Arra a kijelentésére, hogy ő prefektus, csak hangosan felnevetek. - Akkor most sz**jam össze magam vagy mi? Engedd el ezt Gyönyörűm...! - nem bírom megállni, hogy ne kekeckedjek vele. Amikor az öngyújtót kéri csak oldalra biccentem fejem és teljes komolysággal nézek rá. Benyúlok a farmerem farzsebébe és kiveszem az ezüst gyújtót, amibe a családi címer és a monogramom van gravírozva. -Ez kéne? - nyújtom a lány felé, majd hirtelen mozdulattal rászorítom ujjaimat a kis ezüstdarabra, végezetül egy gyors mozdulattal elrejtem a nadrágomban. Hogy még pontosabb legyek, a legféltettebb kincsemnél. Nem félek, hogy kiesik onnan, mivel mind az alsónadrágom, mind a farmerem eléggé szűk hozzá, hogy bent tartsa. - Hát akkor vedd el... - közlöm, majd színpadiasan az égbe emelem egy pillanatra, mindkét kezemet, mintha megadnám magam. Le merem fogadni, hogy a kis szőke még messziről sem látott olyat, ahova most a pici kezét kellene dugnia. Eszem ágába sincs megmondani, hogy mi a nevem, szóval csak egy sunyi mosolyt engedek el kérdése hallatán. - Na és a tied? -
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Farkas KamillaSzimpatikus a kis csaj, nagyon is! Sőt! Fejben már pár dolgot le is futtattam vele kapcsolatban. Azonban azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire vevő bizonyos dolgokra. A térd összeérintés akár egy jó próba is lehet arra, hogy mennyire vevő egy idegen férfi közeledésére. Gyorsan kiderül, hogy nem az. Azonnal hátrál egy kicsi, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi testi kontaktus. Erre egy széles mosoly fut át arcomon. Csípem az ilyen csajokat, akikért meg kell esetleg harcolni és nem adják gyorsan magukat. Már csak a kérdés az, hogy megér-e ez a leányzó annyit, hogy én törjem magam miatta?! Erre még aludnom kell. Nem kíváncsi a titkomra, ami igazából lényegtelen mert úgysem mondtam volna el neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy másnap már mindenki transzparensekkel rohangálna a rellonon belül, hogy tüntessenek engem el onnan. Nyilván ez egy kicsit durva túlzás, de biztos, hogy nem lettem volna a zöldek kedven újonca. - Hát látod, azonnal elnyerted a bizalmamat... De ha nem hát nem! - vonom meg vállam, majd szívok még egy slukkot a cigibe. Egy ügyes mozdulattal eloltom a cipőm talpán, kimorzsolom belőle a maradékot, majd a kabátom zsebébe süllyesztem. Nem szoktam szemetelni. Az tilos! Ezt gyorsan megtanultam egy arborétumban. - Hát igazán örültem a találkozásnak kisasszony! Remélem még látlak! - biccentek egyet köszönésképpen, majd elhúzom oldalra a seprűt és már ott sem vagyok. Végül csak lesz egy kis száguldozás, amire a legideálisabb helyszínnek az erdő fölötti részt, valamint az iskola tornyait találtam.
|
|
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 30. 10:59
|
|
|
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Ardai TányaFelnevetek mikor a kedves kis szőke az öngyújtóért nyúl, de terve nem jön be. Aranyos a naivsága, így könnyen fel lehet mérni, hogy nem egy házba tartozunk. Gyanítom, hogy egy rellonos lány gond nélkül nyúlt volna az öngyújtó után oda....A felajánlásra miszerint gond nélkül távozhatok a körletembe, csak jót mosolyogtam. Eszem ágába sincs elmenni innen pont most, mikor kezd izgalmas lenni az este és a nap. Még meg se érkeztem jóformán, de már meg akarnak büntetni. Ez az én formám. - Háááátőőőőő.... Nem. - Nem, mint, hogy nem megyek el, és nem, mint, hogy nem felejtem el a találkozót se. Egy dolgot fogok elfelejteni nagyon gyorsan, az pedig a neve. Nagyjából a nyelvem beletörik mire kimondom, és amilyen gyorsan elmondta, én kb. azzal a lendülettel el is felejtettem. Szóval név hiányába, majd ki kell neki találnom egy hozzá illő, cuki becenevet. Annak ellenére, hogy ő bemutatkozott nekem eszem ágában sincs. Sose lehet tudni, hogy ez nem-e egy csel vagy valami hátsó szándék, hogy kiderítse ki vagyok és honnan jöttem. A kis csaj odalibben mellém és nekitámaszkodik a korlátnak. Követem a példáját és én is így teszek, kényelembe helyezkedem, majd kotorászni kezdek zsebembe. Kiveszem a gyufásdobozt és felé nyújtom. - Egy szálat? Ne játszd itt a jó kislányt... - Ha elfogadja akkor szuper, ha nem az sem baj. Én a számba teszek egy szálat, majd előveszem az öngyújtót onnan ahol eddig volt, és meggyújtom, ha pedig az ő szájába is lóg egy szál, akkor felé nyújtom az apró kis lángot. - Mesélj nekem egy kicsi Cukorfalat? Mi vett rá arra, hogy zaklasd itt az ártatlan diákokat? Ne meg mit kell rólad tudni? - legsármosabb mosolyomat csillantom meg a lány irányába, szemeim üzenete pedig annyira nyilvánvaló, hogy csak az nem érti meg, aki nem akarja.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Révész KornélVan egy-két dolgom ami az itt töltött idő alatt igen gyorsan és igen hirtelen megfogyatkozott. Nem tett jót neki az új környezet, amit még mindig nem szoktam meg, se a rellnos kviddicses afterparty, ami igen jól sikerült. Egyébként pedig nem vagyok egy olyan típus se, aki nem ad szívesen ha van neki. Bár ezt igen csak ki kell érdemelni. Ne de szó szót követ, majdnem mindenem elfogyott. Így arra kényszerültem, hogy egy borongós őszi napon felkerekedjek és megkeressem az iskolában Révész Kornélt. Őt ajánlotta Dante az első napomon, mikor is "tárlatvezetést" tartott. Igen, még mindig úgy érzem magam ebben az iskolában, mintha egy múzeumban lennék. Azért amennyi diák idejár, ennek a kócerájnak már rég egy modern, felújított és korszerű épületnek kellene lennie. Értem én, hogy varázslók és boszorkányok járnak ide, de azért csak lehetne antik hatást kelteni modernebb dolgokkal. Könyörgöm, az évek haladnak és már a 21. században vagyunk, nem pedig a 16.-ban. De hát van akinek ez tetszik, én pedig majd múzeumi darabnak fogom érezni magam a továbbikban is. Mivel szorgalmi időszak van már, így az iskola megtelt diákokkal, akik igen segítőkésznek mutatkoztak. Ők is mind egy-egy kiállítási darabok ebben a múzeumban. A szám azért van, hogy kérdezzek és furcsa mód elég sokan tudták, hogy ki az a Révész Kornél. Könnyebben megtaláltam, mint gondoltam. Egy kissé szétcsúszott srácot kérdeztem meg utoljára, aki azt mondta, hogy valaki szerint bealudt a társalgóba. Majd a kis drága hozzátette, hogy meg kellene viccelni és ellopni tőle mindenét. Egész gyorsan sikerült a tudtára adnom, hogy erre nem igazán vagyok vevő, mivel ha már Kornél bevállalja a rizikót, akkor már a kedves "barátaiban" legyen annyi, hogy adnak a boldogságér némi juttatást. Mondjuk a lányok könnyebben vannak a juttatást nézve. Már megint hol jár az agyam?! Össze kell szednem egy nőt, különben meg fogok bolondulni hamarosan! Igen, ezt egyre inkább így érzem. Benyitok a társalgóba és valaki ott hever a kanapén. Kizárásos alapon ő lehet Kornél, de ezt igen hamar ki lehet deríteni. Odalépek hozzá, majd egy nagyobbat lökök rajta, akkorát, hogy biztosan felébredjen. - Szevasz! Te vagy az a bizonyos Kornél?! -
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Draskovits Amélia LédaSzorgalmi időszak. Ez a két szó az, amit ha egymás után pakolunk, akkor vége, vége mindennek. A pihenésnek, kikapcsolódásnak, a délelőtti semmittevésnek, a délutáni csavargásnak. Tehát mindennek, ami jó. Az pedig nem elég a tanároknak, hogy órán kell ülni, még házi feladatot is adnak már most. Mivel az arborétumba ami a házunk körül van található nem kevés állat is, így arra jutottam, hogy felveszem az LLG-t. Nem lenne kötelező, de talán még belefér és nem fogok megszakadni, gondoltam én… Bár ne tettem volna! Több gondom is akadt a tárggyal: 1. Nagyon sokan járnak rá, mert furcsa mód ez mindenkit érdekel. 2. A leglehetetlenebb időpontra tették az órákat. 3. Már a második alkalommal gyűjtőmunkát kaptunk, természetesen kisebb csoportokban. Mellém egy igen szemrevaló, de eléggé mufurc rellonos csaj jutott. Valami oknál fogva nem díjazta a kedves és sokat mondó megjegyzéseimet. Ő baja, nem tudja miről marad le, bár ezzel csak megerősíti bennem, hogy az itteni lányok mind szelepesek. Eddig egy normálissal találkoztam, maximum kettővel. Diát nem számolom bele, mert ő egy külön kategóriának számít minden szempontból. Na de vissza az eredeti történethez. Szóval egy Léda nevű csajjal kerültem párba, akivel nagy nehezen sikerült megbeszélnünk egy időpontot, amikor is mindketten megjelenünk a könyvtárba és komoly munkába kezdünk. Kétoldalas beadandót kell írnunk egy XXXX kategóriába tartozó lényről , amit a tanárnő választott ki nekünk. Természetesen megnyertük az egyik olyat, ami igen ritka példány, a Réem-et . Öt perccel a megbeszélt hat órás időpont előtt futottam be a könyvtárba, majd célirányosan az olvasótérbe mentem, ahol belehuppantam egy kényelmes fotelbe. Kb. ennyi lesz a mai hozzájárulásom a munkához, a többit majd oldja meg Léda. Én pedig szépen learatom majd a babérokat az órán. Remélem ez így ebben a felállásban össze is fog jönni.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Révész KornélLehet nem a legkellemesebb dolog e kerek világban az én "férfias" arcomra ébredni, ami talán végre kezd borostásodni. Úgy fest hogy a nagyon későn érő típusok közé tartozom. Itt vagyok 20 éves és apró pici pelyhek vannak az arcomon a kő kemény, férfias arcszőrzet helyett. De a sok borotválás talán kezdi végre meghozni gyümölcsét. A srác zavart tekintetéből arra a fenomenális következtetésre sikerült jutnom, hogy eléggé mélyen aludhatott és valami komoly mélységből ránthattam vissza ebbe a csúf valóságba. Kérdésemre kapok választ, de olyat amire nem számítottam. Felnevetek. Szeretem az olyan dolgokat, amik annyira váratlanok, hogy az ember még véletlenül se számít rá, mint például most. 59. leggyakoribb férfinév. Hát ez honnan a jó életből szedte most?! Már ezért megérte ide bejönni, ugyanis ezt is megtudtam, igaz nem voltam rá kíváncsi és boldog lett volna az életem ez nélkül az infó nélkül is, de jó pap holtig tanul vagy mi. A folytatás se az volt éppen amit várta, de legalább megtudtam, hogy ő az az 59.leggyakoribbférfinév akit én keresek. Szemöldökeim a magasba szöknek az utolsó mondat hallatán és érzem, hogy ez nem lesz egy könnyű szülés, sőt, lehet, hogy császár lesz a vége. Ha minden kérdésre ilyen hosszadalmas választ fog adni, akkor egy ideig itt leszünk. - Remek. - közlöm majd a kanapé előtti asztalra ülök és előre hajolok. - Akkor te vagy az én emberem. - itt egy kisebb hatásszünetet hagyok, majd halkabban folytatom. - Azt csicseregték a madarak, hogy vannak neked bizonyos dolgaid, amikre nekem szükségem lenne eléggé sürgősen... Jól daloltak a madarak? - remélem meg fogja érteni, hogy mit is szeretnék, de még ennél is jobban remélem, hogy igenlő választ kapok. Muszáj nagyjából azonnal hozzájutnom egy kis boldogsághoz.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
 Újabb év telt el, így újra elérkeztünk a szokásos karácsonyi partyhoz. Ez már hagyomány a családnál, hogy minden év december 25-én ünnepséget ad, ahova minden igen fontos ember meg van hívva. Ilyenkor a fél minisztérium - leginkább a vezetők - illetve a híres családok fejei kerülnek meghívásra egy fő kísérőjükkel. Legtöbben ilyenkor a feleségüket vagy párjukat hozzák el, de az sem szokatlan, hogy gyermekekkel, esetleg unokákkal érkeznek. Mivel az ünnepeket mindig otthon töltöm, még úgy is, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom a családdal, bőven jut számomra is teendő. Mindig a nyakamba sóznak valamit, amit megpróbálok minél gyorsabban letudni, hogy aztán én is pihenhessek kicsit. Aztán eljön a 25-e, és kora reggeltől sürgés és forgás van a kastélyban. A szolgálók, rendezvényszervezők, dekorosok rohangálnak mindenhol, mindenki kiabál, nyüzsög, csapkod és szitkozódik. Én pedig ilyenkor csak járkálok az előtér és a nagyterem között, figyelem az eseményeket és jókat nevetek a sok idiótán. De mivel immár én is bekerültem a minisztériumi dolgozók közé - igaz még csak gyakornok ként - így már nekem is több ismerős arc lesz, mint eddig. Egyébként kapcsolatépítésnek ezek az estélyek teljesen tökéletesek. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyi csinos nő gyűlik össze ilyenkor, akik kissé több alkoholt fogyasztanak, mint kellene. Ha a férjek tudnák, hogy az egyik rejtett folyosó mennyi mindent látott már az elmúlt évek során. Örülök, hogy se szobor, se festmény nem található ott, mert ha azok megszólalnának, én biztos, hogy halott ember lennék. Az estély előtt nem sokkal én is nekiállok összeszedni magam néhány pohár brandy társaságában, mely megalapozza az alaphangulatomat. Az ilyenek előtt mindig szükségem van némi bátorításra. Élére vasalt nadrág, inge, zakó, csokornyakkendő, fényesre bokszolt cipő. A szolgálók mindent kikészítettek, így nekem csak fel kell öltöznöm. Megállok az egyik szekrényem előtt és a parfümöket kezdem szuggerálni, de végül a választás egy Paco Rabanne - One Million parfümre esik. Alaposan körbepermetezem magam vele, majd egy kis hajigazítás után kilépek a szobából. Lesétálok az emeletről az előcsarnokba, ahol már gyülekeznek a vendégek. Illedelmesen, jól nevelt fiú módjára mindenkit üdvözlök, majd a nagyterem felé kanyarodok, ahol már zajlik az esemény.
|
|
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2018. december 26. 19:47
|
|
|
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
 A vártnál jobban sikerült karácsony és karácsonyi estély után másnaposan, fejfájással, nyúzottan és mocsok fáradtan tértem vissza a faluba. Az az egy tény nyugtat, hogy szünet van az egyetemen az ünnepek miatt, így lesz bőven időm kipihenni magam otthon, az én kis nyugodtan agglegény lakásomban, ahol a kutya nem nyitja rám az ajtót. A reggeli órákban érkeztem és nagyjából a fél napot végig aludtam. Késő délután tértem magamhoz, amikor is megittam egy gyógysört, majd szükségét éreztem, hogy levegőzzek egyet. Ennek már több órája. Sötétkék szövetkabátom zsebébe süllyesztett kezekkel, szájig felhúzott sállal lépkedem. Jobb-bal-jobb-bal. Ez az ütemesség megnyugtat, nem mintha ideges lennék. Már jártam a falu minden szegletében és mos éppen az egyik olyan részen bandukolok, amit nem tartanak igazán biztonságosnak. Na de mi félnivalóm is lenne, addig amíg pálcám a kabátom belső zsebében tartózkodik. Semmi. Egyszer csak füttyentésekre, rosszmájú megjegyzésekre és olyan mondatokra leszek figyelmes, melyek tele vannak szexualitással. Megállok és körbetekintek, hogy vajon kit is illetnek ezekkel a mondatokkal, majd elég gyorsan feltűnik egy törékeny, vékony alkat. Sajnos több férfi is kiszúrta és a nyomába eredt. Sietős léptekkel haladok utána, és egész gyorsan utol is érem. - Üdv! Kérem ne haragudjon meg azért, amit most tenni fogok! - Jobb kezemmel megragadom a csípőjénél fogva, majd "megcsókolom". Természetesen nem fogok valóban megcsókolni egy ismeretlen lányt, így az a bizonyos puszi a szája mellé csúszik, csak ajkainak nagyon a szélét érintve. Elnyújtom a percet, majd eltávolodom tőle. - Most pedig karoljon belém és haladjunk... - kacsintok rá a fiatal leányzóra, majd úgy rendezem karomat, hogy bele tudjon csimpaszkodni.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Hangosan felnevetek a lány válaszán. - Ugyan miért is akarnám én bántani? - bután nézek rá, mivel a tetteim szerintem cseppet sem arra mutatnak, hogy én erőszakkal fordultam irányába. Igaz, hogy a majdnem csókot veheti annak is. Nem értem, de nem is kell értenem. - Nyugodjon meg, eszem ágában sincs bántalmazni magát. Éppen ellenkezőleg. Én lennék a felmentősereg egy személyben. - mosolygok rá biztatóan, majd a hátunk mögé pillantok. A nem túl szimpatikus alakok lekoptak, majd vissza is fordultak. Hát akkor ennyi volt a veszély. - No, azt hiszem megmenekült, de ha gondolja szívesen elkísérem egy biztonságosabb környékig. Egyébként ne vegye illetlenségnek, hogy eddig nem mutatkoztam be, de az eléggé mellékesnek tűnt eddig. Gálffy Erik a becses nevem. Önben kit tisztelhetek? - kérdem egy újabb mosoly kíséretében, majd a kabátom zsebében kezdek kotorászni, ahonnan előhúzok nem sokkal később egy doboz cigarettát. - Megkínálhatom? - ha elfogadja, akkor adok neki is egy szálat, ha nem, akkor csak magamnak halászok ki egyet belőle. Kattan az öngyújtó, majd felszáll az első adag füst.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Az első pillanatban szikrát nem kapok, mikor a leányzó a semmiből megcsókol. Tágra nyílt szemmel nézem igazából az ő csukott szemeit. Nem csókolok vissza. Olyan hirtelen ért a dolog és annyira váratlanul, hogy nem tudok reagálni. Mellesleg az sem segített a szitun, hogy rövid is volt a dolog. Mikor a lány eltávolodik picit tőlem csak egy mosoly terül el arcomon, az a bizonyos kisfiús, huncut mosoly. - Hát nem vagy semmi Lorin vagy Annie... Módfelett örülök, hogy megismertelek. - a felém nyújtott kezet nem rázom meg, csak megfogom és visszahelyezem eredeti pozíciójába, tehát a leányzó újra belém karol. - Ezt szerintem nem az ő szemük előtt kellene. - rázom meg finoman, szinte észrevehetetlenül a fejemet, majd újra elindulok magam után "húzva" az új ismerősömet. Elég közeli ismerős lett ez alatt a néhány perc alatt. A cigit nem fogadja el, így csak magam gyújtok rá egy szálra. Sajnos erről a szenvedélyemről nem sikerült lemondani, de nem is akarok. Letettem a drogokat, a többi már maradhasson. - Szuperhősködés? Csak jókor voltam jó helyen. Egyébként egyetemre járok és gyakornokoskodom. Na és te? - mivel átváltott tegezőbe, így én is így tettem.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Nagyon kíváncsi lánnyal hozott össze a sors, s bár nem vagyok titokzatos ember, azért hirtelen ennyi kérdéstől kissé kellemetlenül érzem magam. Nagyjából az van ilyenkor bennem, hogy mindent el kell mondanom magamról. De nagyon jól tudom, hogy ezt ő sem akarná. Gyanítom, hogy nem kíváncsi a drogproblémáimra, az elvonóra illetve az egyéb ilyen finomságokra. Szívok egyet a cigarettába, majd mosolyogva válaszolok neki. - Hát jelenleg igazságügy- és varázstörvénykezést, és emiatt gyakornokoskodom a minisztériumban a bátyám és édesapám mellett. - a dolgok elébe megye, s mivel sejtem, hogy mi lesz a következő kérdés, így mindjárt azt is megválaszolom. A tőle kapott válasz viszont eléggé meglep és ez az arcomra is kiül. - Tessék? - visszakérdezek, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Tudom, hogy jól hallottam, de azért nem mindennap fut bele az ember egy ilyenbe. - Miért szöktél el otthonról? - kérdem értetlenül és bután. Menet közben kiérünk a sötét területről oda, ahol már tökéletes a közvilágítás, ahol már Annie is biztonságban lehet. - Merre felé laksz? Ha szeretnéd elkísérlek, de ha gondolod hozzám is felmehetnénk inni egyet. - újabb sokat sejtető mosoly, majd kissé oldalra biccentett fejjel várom a választ. Az előbb nagyon merész volt. Meglátjuk, hogy az csak hirtelen felindultság volt, vagy több is van ott, ahonnan az jött.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
- Hát tudod nem igazán volt választásom. Nekem ezt osztották... - megvonom a vállam, majd egy rövid időre magam elé meredek. Hát igen, sajnos nekem nem sok beleszólásom van a saját életembe, mivel arról a szüleim, és leginkább apám dönt. Végighallgatom, amit Annie mesél és őszintén szólva nem teljesen sikerül feldolgoznom a hallottakat. - Hmm... - először ennyit sikerül reagálnom, és fejemben újra megpróbálom lepörgetni az előbb hallottakat. Nagyjából sikerül, de ez annyira apró infó egy egész életből, hogy nem tudok rá reagálni, de nem is akarok. - Figyelj, ezt szerintem nem egy teljesen idegentől kellene megkérdezned... Nem én vagyok a megfelelő egyén. Ezt neked kell tudni. - végül nagy bölcsen csak ennyit mondok, majd beleszívok egy utolsót a cigibe, melyet igen gyorsan sikerült elpumpálnom. Invitálásomra végül nemleges választ kapok, vagyis eléggé annak tűnik. - Rendben. - biccentek egyet, majd arra felé indulok, amerre az említett utca található. Szerencsére nincsen messze. A leányzó másik mondatán csak elmosolyodok először. - Hány éves vagy? - kérdem, mivel úgy érzem lehet rosszul ítéltem meg a korát. Nem szeretnék semmiképpen liliomtipró lenni. - Egyébként, akkor vedd semmisnek a kérdést. Nem nekem kell akkor lennem az elsőnek, akihez felmész. -
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Végighallgatom, amit a leányzó mond, majd teljesen meghökkenek, mikor kimondja hány éves. Én lazán 19-20 évesnek néztem. Ezek a mai lányok sokkal érettebbnek néznek ki, mint amennyi idősek. - Figyelj, ezen ne stresszelj. Majd ha el fog jönni ez ideje, akkor meg fog majd történni. De ne csak azért dobd oda magad valakinek, mert a többi ennyi idős nagy része már túl van rajta. - bátorítóan rá mosolygok, majd megállok és nyomok egy puszit a homlokára. Hamarosan megérkezünk az adott címre. Számomra nagyon furcsa, hogy egy 17 éves lány egyedül lakik. Ezt nem tudom feldolgozni. Miből tartja el magát? Na de ez most nem az a pillanat, hogy erről faggassam. - Nos, akkor... Legközelebb jobban figyelj, hogy merre jársz. Kerüld azt a környéket, mert nem leszek mindig ott, hogy megvédjelek. - rámosolygok, majd egy puszit nyomok az arcára. - Nos akkor szép estét neked! - elköszönök tőle, majd megvárom, hogy bemenjen. Ha ez megtörtént, akkor lassan én is hazasétálok.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
 18:50. Idegesen sétálok a pizzéria előtt, fel és le miközben pumpálom a cigarettát. Az emberek elmennek mellettem és hallom, ahogy megjegyzik, hogy nem vagyok komplett. Annyira nem tévednek nagyot, de máshogy vagyok lökött, nem pedig úgy, ahogy ők gondolják. Nem tudom, hogy mit csináljak. Bemenjek? Ne menjek? Bonnie. Sok szép és nem túl szép emlék köz hozzá. Gyermekkori szerelem, melyből barátság lett, majd mikor előjöttek a drogproblémáim kizártam őt az életemből. Évekig nem tudtam róla semmit, majd kaptam egy rossz hírt. Balesetet szenvedett. De ezzel sem tudtam mit kezdeni, őszintén akkor az sem érdekelt volna, ha meghalt. Minden gondolatom a drogok körül forgott, minden emberi kapcsolatom megszűnt, vagyis csak olyanok maradtak, melyekből hasznot húztam: dílerek és buta fruskák, akik könnyen széttették a lábukat. Ebből álltak a napjaim és csak ez éltetett. Aztán jött az elvonó és rendbe lettem. Ezután próbáltam újra felvenni Bonnieval a kapcsolatot, de nem sikerült. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy most ő van hasonló helyzetben, mint én. Drogok. Elvonó. Minden nap bent jártam az intézetbe, ahova bezárták, de sose mentem be hozzá. Nem tudtam. Nem ment, mivel úgy éreztem, hogy cserben hagytam. Magára hagytam és nem voltam ott, mikor szüksége lett volna egy barátra.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, görcsbe szorult a torkom és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy szükségünk van-e arra, hogy a régi sebeket újra feltépjük. Mikor megtudtam, hogy itt tanul az iskolában, megkerestem bagolyban, aminek a vége egy megbeszélt találkozó volt. 2019.12.28 19:00, pizzéria.
Egyszer csak ismerős alak tűnik fel a távolban, mire én „elrejtőzöm”. Továbbra sem tudom, hogy akarom-e látni, de ő itt van és gond nélkül sétált be. Elnyomtam a cigarettát, erőt vettem magamon és besétáltam én is a pizzériába. Követtem őt, majd mikor utolértem egy mosolyt erőltettem arcomra és megszólítottam.
-Csak nem engem keresel? -
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Egy idősebb férfi lép oda hozzám s nyújtja felém jobbját. Még nem ismerem, pedig ő, az elmondása alapján, már gyerekkorom óta ismer. Nagyon jó neki, de nekem lövésem sincs róla, hogy ki ő. Hosszas mesélésbe kezd arról, mikor először látott, milyen kicsi voltam, aztán eljutunk az első vadászatomig is. Jó pár éven végig megyünk, és a férfi valóban ismer, de én továbbra sem emlékszem rá. Őszintén szólva túlzottan nem is izgat, sőt már kicsit unom is a mesedélutánt vagyis estét. Próbálok illedelmesen rá figyelni, de figyelmem inkább más irányba terelődik el. Nehéz koncentrálni, mikor szűk ruhákba bújtatott női testek sokasága suhan el az ember orra előtt. Egyik formásabb, mint a másik. Mondhatnám, hogy csorgó nyállal figyelem az eseményeket, de az nem lenne túl elegáns, így csak lopott pillantásokat engedek meg magamnak. Egy középkorú nő azonban eléggé feltűnően próbálja felvenni velem a szemkontaktust már egy ideje, de végül belemegyek a játékba. Úgy fest, hogy megvan az ez évi feleség, aki megismerkedik a rejtett folyosóval. Óvatos flörtbe kezdünk, de ekkor megjelenik anyám, aki karon ragad, elnézést kér a férfitól, akinek már nem emlékszem a nevére, majd magával rángat. Megjött valami idős asszony az unokájával, akit valószínűleg ma estére mellém szántak. Mármint az unokát, nem az öreget. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd arcomra erőltetek egy mosolyt. A mű mosolyokban már profi lettem, így észrevehetetlen, hogy az nem őszinte.
- Jó estét kívánok a hölgyeknek! – az idős asszony kezére adok egy kézcsókot, majd a fiatal lány keze irányába nyúlok. - Te sem panaszkodhatsz kis hányós. – kacsintok rá a lányra, akinek a nevére sajnos nem emlékszem. Ha kezembe rakja kezét, akkor ő is kap egy kézcsókot. Közben anyám észrevehetetlenül lenyom hátulról egy tockost, csak, hogy érezzem a törődést és tudjam, hogy kellene viselkednem. A zenekar is végre nekikezd, ami annyit jelent, hogy muszáj megnyitni a bált. A családunkban az a szokás, hogy anya és apa kezd, majd mi is becsatlakozunk hozzájuk. Patriknak már felesége van, így ő Esztert viszi a parkettra. Izabella is párkapcsolatban él, ő a faszijával lép a színre. Szóval nekem is kell találnom valakit, szóval jobb híján felkérem az előttem álló leányzót. – Szabad? – kérdem tőle, miközben felé nyújtom karomat, amibe ha benne van belekarolhat és útnak indulhatunk a parkett felé.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Itt áll előttem teljes valójában. Ugyan olyan szép, mint anno annak idején. Sőt! Még szebb. Igaz, gyerekszerelem volt, de akkor olyan valóságosnak tűnt. Hány évesek is lehettünk? Ha jól emlékszem olyan 16 éves korunkban jöttünk össze, kezdtünk el járni, kinek, hogy tetszik. Nem volt hosszú a kapcsolat, de annál tartalmasabb. Mondhatni, hogy nagyon sok mindent vele éltem át először, vele tapasztaltam meg. Ki gondolta volna?! A göndör fürtök beleégtek retináimba, s bármikor megismertem volna őket. Most pedig ugyan azok a fürtök tulajdonosukkal együtt, itt vannak előttem. Bambán állok,pedig ez nem jellemző rám. Mint ahogy a túlzott izgulás sem, amit az előbb vittem véghez odakint. Szinte hallom, ahogy dübörög a vérem, de megpróbálom minél higgadtam maradni. Kérdésére, miszerint helyet foglalunk-e, csak bólintottam. Követve őt elindulok az egyik eldugottabb helyen lévő, nyugisabbnak tűnő asztal felé, majd mikor odaérünk kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, akkor természetesen be is tolom a széket, majd nekiállok levenni kabátomat. Igyekeztem megadni a módját a dolognak, így inget és zakót húztam a sötétkék farmerhez. A nyakkendőt már túlzásnak éreztem, így az most kimaradt.
- Örülök, hogy újra látlak. Alig változtál valamit! – ott volt a nyelvem hegyén, hogy hozzátegyem, „Még mindig gyönyörű vagy.”, de végül jobbnak láttam ezt mellőzni. Valahogy ez már kicsit olyan, mintha átlépne egy határt. Na meg lehet van valakije, aki nem örülnek neki túlzottan, hogy ilyeneket mondok a barátnőjének. – Hogy vagy mostanság? Mit keresel újra az iskolában? – igyekszem elindítani valahogy a beszélgetést, de csak ilyen bugyuta kérdések jutnak az eszembe. Mondjuk nem kezdhetem mindjárt úgy, hogy „Na mi a helyzet a drogproblémáiddal?”. Meg, hogy: „Jártam ám nálad majdnem minden nap az elvonó alatt, csak egy puhap*cs voltam, és nem mertem bemenni.”. Szóval igen, maradnak az idióta kérdések és a szinte tapintható feszültség. A pincér ekkor lép oda hozzánk és felteszi a szokásos kérdést, hogy mit is kérünk. Nem túl udvariasan én azonnal leadom a rendelésemet:
- 4 cl whiskeyt kérek szépen jéggel, mellé pedig egy pohár jó minőségű fehérbort. Köszönöm! – szinte biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz némi lazítóra.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Bonnie nem változott semmit, mert igen, de a vonásai még mindig ugyan olyanok, mint x évvel ezelőtt. A szeplők, melyek számomra inkább voltak szexisek, mint gázosak, most nem látszanak annyira. Azonban a testékszerek, melyek idő közben rákerültek, annyira nem vonzzanak. Megjegyzésén, miszerint én sokat változtam, csak elmosolyodom. Hát lehet benne valami, mivel az egyetem, a munka, mind megköveteli azt, hogy komolyabban fessek. Egyébként nincs bajom ezzel a változással, mivel a nők érdeklődését valahogy jobban fel lehet kelteni zakóban, mint pulcsiban. Végighallgatom, hogy mi a helyzet vele, melynek végén csak biccentek egyet.
-Ennek örülök! Nagyon jó voltál illetve gondolom még vagy is benne. – egy mosolyt küldök felé, de valahogy nem találom a szavakat. Bonnie is leadja a rendelést, majd a pincér távozik.
- Hát velem minden a legnagyobb rendben. Egyetemre járok, igazságügy- és varázstörvénykezést tanulok, mellette pedig a Minisztériumban vagyok gyakornok apám és a bátyám mellett. Tudod, a családi „biznisznek” menni kell. – újabb mosoly, majd közben a pincér is visszaér a kért italokkal. Lerakja a multivitamint Bonnie elé, majd én is megkapom őket. Kezdésnek lehúzom a whiskeyt. Sajnos rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyok addig rendesen beszélgetni vele, amíg nem tálalok ki előtte. Magam elé húzom a borospoharat és elkezdem forgatni, játszani vele. Nem nézek fel a lányra, csak közlöm vele a tényeket.
- Jártam nálad. Minden nap bementem hozzád az elvonóra, de egyszerűen nem voltam képes tovább menni az előtérnél. Sajnálom! Képtelen voltam rá, mivel számtalan rossz emlékez idézett fel. Akartam, hogy tudd, ott vagyok, de… - nem fejezem be a mondatot. Bűnbánó tekintettel pillantok fel rá. Arcomon keserűség ül. Megemelem a poharam és iszok egy korty bort. – Szóval igen… -
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
little girl
A kommunikációnk akadozik, döcög, de alakul, aztán mindent elcseszek. Elmondom, pedig bár ne tettem volna. Bonnie teljesen kiakad, majd még a poharat is összeroppantja mely kezében volt. Erre fel a számon kiszalad, egy „Ohó…” vagy valami ehhez hasonló megnyilvánulás. Ki nem néztem volna belőle, hogy csak egy pikk pakk összetöri a poharat. Nem fogja vissza magát, és nem túl nőiesen adja elő, hogy mi a véleménye erről az egészről. Szinte önmagából kikelve támad nekem, én pedig csak higgadtan nézem végig a jelenetet. Mivel már kimondtam, így a nagy kő leesett, szóval végre megkönnyebbülve hallgatom őt. Lehet jobb lett volna, ha kussolok és elfelejtem a dolgot, de az nem lett volna fair, na meg inkább tőlem tudja meg, mint mástól. Mindenki minket néz, de szó szerint mindenki. Az emberek még az evést is abbahagyták, illetve a mellettünk lévő asztalnál egy fiatal fiúnak megakadt a lemez, szóval most a poharat a szájánál tartva, tátott szájjal bámul Bonniera, aki éppen távozni készül. Teljesen higgadtan, normál hangerővel kezdem el mondandómat, mikor úgy fest, mást már nem akar a fejemhez vágni.
- Hát azért te is baszottul ott voltál, mikor nekem kellett volna valaki… Ne játszd itt az áldozatot. Az én faszomban legalább volt annyi, hogy próbálkoztam, még ha nem is sikerült. Te egyáltalán képbe vagy annyira, hogy velem mi volt? Csak mert valahogy nálad mindig a sor végén álltam…. – a monológ felénél nagyjából a hangom kissé megemelkedett, nem kiabáltam, de fennhangon beszéltem. Ha már úgyis fő műsorszám lettünk, akkor már teljesen mindegy, hogy mennyire teregetjük azt a bizonyost. Mérgemben ökölbe szorított jobbommal egy hatalmasat ütök az asztalra. Nehezen lehet felhúzni, de neki sikerül, mindig is sikerült. Fújok egy nagyon, majd hátradőlök a széken, mellkasom előtt összefonom karjaimat és Bonniet figyelem. Fél szemmel látom, hogy a pincér elindul felénk egy ronggyal, hogy a multivitamint feltörölje, de mikor rápillantok megáll. Megrázom a fejem, hogy ezt inkább hanyagolja most, mivel az a szar most eléggé mellékes merre folyik.
|
|
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 10. 19:58
|
|
|
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Imádom mikor ennyi idősen akarnak nekiállni minket nevelni. Nekem tockos járt, a leányzónak torokköszörülés. Nem is értem, hogy gondoltuk az illetlen, oda nem illő, egymás se**ét nem kinyalós kommunikációt. Pedig ez most az az esemény, ahol jó pofát kell vágni mindenhez és mindenkihez. Aki pedig nem ilyen típus, mint például én is, annak nagyon nehezére esik. Mikor a leányzó közli, hogy mennyire nagyon vicces vagyok csak rákacsintok, de mikor tovább fokozza és a múltat emlegeti, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Sajnálom, de képtelen vagyok elfeledni, hogy mit műveltél annak idején. De egye fene... – válaszolok színpadiasan, nagyon durván túltolva a dolgot. A legutóbbi találkozásunkhoz képest a kiscsajnak eléggé kinyílt a csipája, ami tetszik. Képtelen vagyok rá nőként nézni, nem abban az értelemben, hanem ahogy viselkedik. Magamat látom benne, csak nőnemben és majdnem tíz évvel fiatalabb kiadásban. Jót mosolygok azon, mikor látványosan körbetekint a teremben, majd nagy duzzogva velem tart. A táncparkett felé vezetem, majd menet közben megjegyzem, hogy „Nálam jobbat itt ma úgysem találsz…”. Belibbenünk a parkettre, majd egy keringővel kezdünk, aminek a végén meg is nyitódik a bál. Ezt egy lassabb dal követi, melyet még a parketten töltünk. Jót nevetek, mikor azt kezdi el elemezni, hogy méreg vár rá azért, mert velem táncol, majd megfejelve a dolgokat még közelebb húzódik hozzám. Erre fel egy tipikus Erikes mosoly kúszik arcomra, mely miatt nők tömkelege dobta már le magáról a bugyit. Évek kemény munkája van ebben a mosolyban, de minden percet megért, amit ráfordítottam.
- Mondom én, hogy te ma egy nagyon szerencsés lány vagy… - unottnak imitálva megvonom a vállam. Majd egyszer csak elkapok egy szempárt, melyből féltékenység sugárzik. Szememmel megpróbálom lekommunikálni a nő felé, hogy higgadjon le. A leányzó akkor hajol közelebb hozzám és suttog a fülembe, majd pedig távozik. Megigazítom a zakómat, majd elindulok kifelé a parkettről, amikor is valaki elkap a karomnál fogva. Egy kisebb hisztit hallgatok végig arról, hogy mit képzelek magamról, de mikor közlöm a hölgyeménnyel, hogy nyugi, nem a kislányt fogom ágyba vinni mindjárt, akkor lehiggad nagyjából. A szemében még ott csillog a bizonytalanság, de elfogadja. A probléma lerendezése után arra megyek amerre gondolom, hogy xyka ment és igen. Benyitok a dolgozószobába és elég gyorsan megtalálom. Nem bújócskázik.
- Ha ezt apám meglátja… Halál lánya leszel. – közlöm, majd közelebb megyek hozzá és magamnak is töltök egyet abból a piszok drága és elég jó féle whiskeyből.
- Egészségedre… Hogy is hívnak? – kérdem teljesen közömbös arccal, mintha normális dolog lenne, hogy nem tudom a nevét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Én nem értem, hogy mi van mostanában a nőkkel. Mit van mindegyik azzal elfoglalva, hogy én mikor és kivel és hol és miért… Mintha nem lenne nekik teljesen mindegy, pláne Bonnienak. Neki meg volt a lehetősége, aztán mégsem élt vele. Hogy költői legyek eldobott, mint egy rongyot, mert neki a lovaglás sokkal fontosabb volt. Értem, én de mégsem. Miért nem lehetett megtalálni az arany középutat? Bántja az egómat, hogy kidobott? Hát eléggé rendesen, de túltettem magam rajta. Kérdését válaszra se méltatom, mindössze egy gyilkos pillantással illetem. Haladtunk tovább és újabb nem túl kedves megnyilvánulás tört elő belőle, amire csak egy szemforgatással reagáltam. A kezdeti dühöm kezd csillapodni, helyét pedig nem is tudom mi veszi át. Nem nevezném sajnálatnak, mert nem az, de valami ahhoz hasonló. Ott áll előttem a göndör fürtjeivel, a szeplős arcával, amit igaz, hogy most festék takar, de én tudom, hogy ott vannak. Kezéből csepeg a vér, mivel elég rendesen felsértette a pohár törögetéskor. Hallgatom, ahogy csak törnek fel belőle a kérdések, melyek részben jogosak is. Aztán elkezd remegni a szája, amiről nekem azonnal a sírás jut az eszembe.
- Cseszd meg! – morgom az orrom alatt, majd a szalvétát felkapva az asztalról állok fel és lépek oda hozzá. Kezébe nyomom a szalvétát, hátha az felfogja a vért egy kicsit, mivel a nadrágja nem a legjobb törlő alkalmatosság. Majd ha tetszik neki, ha nem, odahúzom magamhoz és jó szorosan megölelem. Hiába próbálkozik szabadulni, nem hagyom. Csapkodhat, sikíthat, kiabálhat velem, akkor sem. Egyik kezemmel a beletúrok a hajába és fejét kissé megdöntöm, hogy puszit tudjak adni a homlokára.
- Bocsánat! – suttogom. – Ezt nem így és nem most kellett volna, már látom. – bűnbánó tekintettel nézek le rá, mivel egy fejjel magasabb vagyok nála, és remélem, hogy rám pillant. Elengedem, ha akar akkor elmehet, nem fogom visszatartani.
|
|
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 8. 17:37
|
|
|
|
|
|
|
|
