Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csapkod. Számítottam rá, sőt biztos voltam benne, hogy kapni fogok azért, amiért megölelem. Valahogy mindig elég heves természet volt, vagyis az én fejemben úgy él róla a kép. Aztán lehet tévedek. Hallom amit mond, érzem, hogy minden porcikája megfeszül, úgy távolodna el tőlem, de sajnos minden próbálkozása hiábavaló. Nem eresztem és a szavai sem hatnak meg túlzottan. Csak ölelem és nem eresztem, mert félek, hogy így elborulva még nagyobb kért tesz magában. A keze éppen eléggé rosszul fest, ő még nem tudja de ezzel el fogom vinni a gyengélkedőre, hogy ott beforrasszák vagy valami. Tudom, hogy arra is nemleges választ fogok kapni, így majd akkor szembesítem vele, mikor már nagyjából ott vagyunk. Addig is maradjon édes és boldog tudatlanságba. Egyszer csak eltört az a bizonyos. Éreztem, hogy Bonnie sírni kezd, mire fel még jobban magamhoz húztam és simogatni kezdtem fejét. Érzem ahogy nekem dől egy rövid időre, majd újra megszólal, de immár nem dühösen, hanem inkább elkeseredetten? Nem tudom eldönteni, hogy milyen érzelem is van a dolgok mögött. Zsebembe nyúlok, kiveszek nagyjából akkora összeget, mely fedezi a megrendelt dolgokat, és az asztalra dobom.
- Gyere! – közölöm vele, miközben elengedem. Kabátját felveszem a székéről, majd a sajátomat is, a hátánál fogva kifelé vezetem a pizzériából, egészen pontosa a pizzéria elé, ahol nem néz minket elég sok szempár. Így is biztos vagyok benne, hogy holnapra a fél iskola tudni fogja, hogy mi történt ma itt. Örülök neki, hogy már nem járok oda. Mikor kiérünk megállok nem messze az ajtótól, majd Bonnie felé nyújtom a kabátját.
- Mert te fontos voltál nekem, bármennyire is hihetetlen. Mert tudtam, hogy min mész keresztül, mert én is végigcsináltam. Mert tudtam, hogy milyen mikor teljesen egyedül vagy és mindenki rossz embernek tart. Mert én megértettem volna a helyzeted. De puhap*cs voltam! Sajnálom… - közlöm vele komolyan, de szelíden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bonnie hirtelen hangulatváltozása szinte sokkol. Az előbb még őrjöngött, most meg olyan kérdéseket tesz fel, hogy szikrát nem kapok tőle.
- Tessék? - kérdezek vissza értetlen tekintettel. - Miért is beleznélek ki? Túl sok horrort néztél azt hiszem... - megcsóválom fejemet. Ahhoz képest, hogy azt hiszi, meg akarom ölni, elég készségesen tipeg kifelé. Nem is értem! De végül kiérünk és a benti Bonnie eltűnik. Újra a higgadt leányzó áll előttem, akit az átlag ismerhet.
- Te nem vagyok százas, ugye tudod? - hangosan felnevetek, de nem tudom, hogy kínomban vagy zavaromban. Figyelem amit mond, és mikor ahhoz a részhez ér, hogy miért nem keresett arcom komorrá válik, a földet kezdem vizsgálgatni.
- Ez marhaság, remélem te is tudod! Nem azért nem kerestél mert én "biztos dühös vagyok", hanem magad miatt. Gondolom féltél vagy valami ilyesmi. - a mondandóm végén emelem csak fel fejem és nézek a velem szemben álló lányra. Kusza tincsei ismét arcába lógnak, mely szúrja szemem, így füle mögé tűröm ismét. Mikor ez a folyamat megtörtént megsimítom az arcát, végül pedig kabátom zsebeibe csúsztatom kezeimet.
- Menjünk! - közlöm vele csendesen, majd fejemmel az iskola irányába biccentek. - Elkísérlek vissza a suliba, addig pedig tudjuk imitálni a normális emberekhez méltó beszélgetést. - hangom kimért és komoly, érződik benne, hogy nemleges választ nem igen fogadok el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akarva akaratlanul látom rajta, hogy nem feltétlen örül az érintésemnek, ez pedig nem esik túl jól. Egyrészt mert róla van szó, másrészt pedig mert nem ehhez vagyok szokva. Általában, minden nagyképűség nélkül, bomlanak utánam a nők és seggüket csapkodnák a földhöz csak egy jó szó vagy érintés miatt. De Bonnie nem. Ez fáj. Fáj annak fényében, hogy mi volt régen, de azt végképp el kell engednem már látom. Egyébként sincs már semmi közös köztünk, úgysem lenne "jövőnk". Ez most csúnyán hangzik, de ez van, ezt kell szeretni vagy legalábbis elfogadni. Ő már csak a múlt.
Meglep amit mond, ami valószínűleg az arcomra is kiül. Nem alszik ott? Akkor mégis hol? Van valakije, akivel már együtt is él? Hűha! A gondolattól egy kicsit összeszorul fél pillanatra a gyomrom, de hamar el is múlik.
- Hát akkor merre laksz, alszol, élsz? Itt a faluban? - kérdem. Mivel úgyis felesleges kör lenne, így nem mozdulok a pizzéria elől. Benyúlok a zsebembe, kiveszek egy szál cigit és rágyújtok. Jól esik, még akkor is, ha tudom, egyszer bele is halhatok. De valamiben meg kell halni vagy mi...
- Hát próbálom valamire vinni az életben leginkább. Karrier, nők, buli, család, kötelezettségek. Csak a szokásos. - megvonom vállam, majd újra beleszívok a cigibe. - Na és te? -
Őszintén szólva eléggé feszélyezve érzem magam, ami talán látható is rajtam. Nem szeretem az ilyen erőltetett dolgokat, amik miatt én is erőltetett leszek. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok ilyen karót nyelt, de valamiért az előttem álló lány ezt váltja ki belőlem. Furcsa. Csak nézem őt, az arcát, meg úgy mindent, aztán egyszer csak kicsúszik a számon, hogy:
- Szép vagy még mindig.... - kisebb hatásszünet következik, mikor felfogom mit is mondtam - Akarom mondani, jól nézel ki. - egy zavart mosoly fut át arcomon, majd újra beleszívok a cigibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mikor közli, hogy a faluban él egy kissé értetlenül pillantok rá. Én is itt élek, akkor meg, hogy lehet, hogy eddig nem futottunk össze. Nem túl nagy ez a település és a lehetőségek tárháza sem túl széles, így nagyon kicsi esély volt erre, de nekünk mégis sikerült kerülgetnünk egymást. Mikor közli, hogy egy pasival él majdhogynem együtt, akkor a bicska picit kinyílik a zsebemben. Értem én, hogy Bonnie ügyes lovas, jó versenyző, de nem tudom elhinni, hogy a pasi minden hátsó szándék nélkül szponzorálta.  Nem ismerem a tulajt, de láttam már párszor, az ilyen egymás mellett elsuhanások alkalmával két dolog fogalmazódott meg bennem: 1, a saját neméhez vonzódik; 2, nagy nőcsábász. Nem tudom, hogy melyik az igaz, de egyik sem túl jó a jelen helyzetet tekintve. De ezen gondolataimat megtartom magamnak, Bonnienak pedig csak annyit reagálok, hogy:
- Értem. – Még a cigimbe is elfelejtek beleszívni, de most ezt duplán is pótlom. Bonnie mesél tovább, hogy mi a helyzet vele, de nehezen tudok rá figyelni, mert leragadtam az előző dolognál. Ennek ellenére bólogatok, mint aki felfog mindent. Még akkor is bólogatok, mikor kérdést intéz hozzám, de aztán kapcsolok, hogy talán most nem bólogatni kellene, hanem válaszolni. Egy kissé zavart mosoly jelenik meg arcomon, majd ezzel egy időben vissza is térnek gondolataim a valóságba. Újra beleszívom a cigibe, majd odalépek a hamutartóhoz és elnyomom.
- Nők? Akad belőlük pár. – megvonom vállaim. Nem fogom neki ecsetelni, hogyha nagyon akarom, akkor minden estére jutna egy másik,  meg, hogy több nővel volt már dolgom, mint ahány éves vagyok, plusz annak a duplája. Valahogy nem érzem szükségét, hogy ő ezeket tudja, bár ha eljutnak hozzá egyes pletykák, akkor nagyon is tisztában van vele, hogy nagykanállal habzsolom immár az életet. Aztán kicsúszik belőlem az a bizonyos mondat, amit lehet nem kellett volna. Bonnie válaszán elmosolyodom, majd próbálom terelni a témát.
- Na és nálad mi a helyzet pasi fronton? – kérdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Táppénzen vagyok, vagyis leszek holnaptól, ami még sosem esett meg velem. Nem szoktam beteg lenni, de most ledöntött egy kisebb vírus a lábamról. Semmi komoly szerencsére, csak nátha, köhögés és láz. Ha nem lennék lázas, akkor simán bemennék dolgozni, de így inkább itthon maradok. Vasárnap este lévén elég kevés látogatónk van, vagyis hogy igazából egy árva lélek sem jött megnézni az arborétumot. Ennek valószínűleg egyik oka a szeszélyes időjárás, ami eltántorítja a kirándulni vágyókat. Bezzeg nyáron, mikor hét ágra sütött a Nap, akkor tömve voltunk. Kint ülök a kastély előtti kocsiszínen, hallgatom a bogarakat, meredek a semmibe és közben szívom a jól megérdemelt cigarettámat. Pali bá’, a gondnok, nagy lelkesen döcög felém, széles mosollyal arcán, majd boldogan meséli, hogy szerzett egy látogatót mára. Besiet a kis helyiségébe, ahonnan pár perccel később távozik is, hátán a táskájával, kezében az éthordójával. Biccentünk és intünk egymásnak, majd megáll és odakiabál nekem, hogy a lány ott van valahol kis fahídnál. Bólintok egyet, majd a cigit elnyomva indulok el a híd irányába, mivel jó tudni, hogy mikor távozik a hölgy, mikor tudok zárni. Zsebre tett kézzel bandukolok a megadott irányba, miközben fütyörészek, amire a madarak lelkesen válaszolnak is. Nem kell sokáig mennem, mikor megpillantok az alakot a hídon. Már messzebbről köszönök neki, hogy nehogy megrémüljön, majd odasétálok hozzá. Mikor mellé érek valami furcsa érzés fog el, miszerint én már találkoztam ezzel a lánnyal, de nem tudom hova tenni. Több opció is van a listán, de elég hülyén venné ki magát, ha azonnal az egyik egy éjszakás kalandommal azonosítanám, így inkább megtudakolom…
- Ismerjük egymást valahonnan? – kérdem, majd hirtelen elfordulok és tüsszentek egyet. Orrom kifújása után fordulok csak vissza hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A lány hangja olyan, mintha kissé kezdene pánikba esni, vagy legalábbis nem érezné eléggé komfortosan magát.  Ennek a helynek pedig pont a nyugalom és a kikapcsolódás lenne az értelme, élvezni a csendet, érezni a fák és virágok illatát, megnyugodni és lazítani. De rajta pont az ellenkezőjét látom, amihez a drága gondnokunk is hozzá tett, mikor ha jól sejtem iderángatta szegény lányt. A kérdésemre egy lehet a válasz, szóval akkor nagy esély van rá, hogy már találkoztunk, de ha megköveznek akkor sem jut az eszembe, hogy mikor és hol. De a válaszából arra következtetek, hogy neki sincs lövése róla. A kérdés hallatán elmosolyodom, és ez legalább ad egy támpontot, hogy merre kellene indulnom az ismeretség tekintetében, mivel az említett település a boszorkányok és a varázslók körében ismert és lakott hely.
- Természetesen. – egy széles mosoly terül el arcomon, mivel ez valami tesztféle volt a részéről… Ügyes, módfelett ügyes! Majd ezután tüsszentek és fújom ki orromat, amire megjegyzés is érkezik.
- Oh, ez a legjobb rá ... Odabent megőrülnék, utálok feküdni és nézni a plafont. – megvonom vállaim, majd egy sóhaj tör fel belőlem. Mintha anyámat hallanám, mikor a leányzó ecseteli, hogy mit kéne tennem, illetve mit nem. 26 éves vagyok az Isten szerelmére… De szerencsére nem rugózik tovább rajta, amiért igen csak hálás vagyok. Egy kicsit köhögök, de azért figyelek és hallom is, hogy mit mond.
- Hát ma már innen sehogy nem fogsz tudni eljutni Pécsre, de holnap szívesen elviszlek, ha gondolod. – válaszolok neki és valahogy sejtem, ez az opció annyira nem fog tetszeni neki. Így még mielőbb beleesne a pánikba folytatom tovább a mondatot. De nyugi, abba a kastélyba van pár szabad szoba, ahol el tudsz tölteni egy estét, illetve vacsora is lesz. Szóval akkor a vendégem vagy mára! – bár a nevét még továbbra sem tudom, illetve semmit sem tudok róla, de nem tűnik veszélyesnek, se gyilkosnak. Szóval az áldott jó lelkem fog egyszer a sírba vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül