36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Daisy Blue Berry összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 12. 17:13 Ugrás a poszthoz


# kinézet # randomság

- Szerinte mindenképpen békés - neki legalábbis. A szavaim megkívánták, így még bólogattam mellé pár nagyobbat, teljesen meg is értettem. Páran tudták, hogy van a közelben egy lány, akinek a szobáját bérlem, csak arra így nem megy el sok pénz a fizumból, de a hétvégézések után képtelen lennék mondjuk a kastélyba visszajutni, muszáj. Így meg gyakorlatilag kétfelé is fizethetek. Kell a pénz, így szavam sincs a főnök felé, de azért nekem is jól esik, hogy nem egyedül látom értelmes lépésnek, mikor valaki kilép tőlünk.
- Vagy több pénzt szedsz össze, mint a fizud lenne a hétre. Grétának, a beugrós csajnak, tudod, a tetovált lány. Na neki is bejött, mikor a gombja megadta magát. Ki tudja… - köröztem az ujjammal színpadiasan, jelezve, hogy it aztán bármi is követheti a gondolatmenetem. Ez a hely néha bizarr volt, de érdekes is. Azt hiszem ezzel a sok szarral együtt érte el, hogy ne unjak bele. Sokan néznek rám furán, hogy nem a munkába, de abba, ahol végzem iszonyatosan el tudok kényelmesedni és akkor pápá van. Egyszer egy lány vinnyogva buta libázott le, hogy képzelem, hogy ott hagyom Disneylandet egy kocsmáért. Hát, nem érte meg. Nem a szemétszedés, vagy az alkalmi mókuskodás, hanem úgy semmi. Ilyen ez.
- Jobban járna, ha inkább abból keresne valami használhatót. Remélem a mostaninak megvan a nyolc általánosa - forgattam meg a szemem látványosan mielőtt felnevettem volna. Igazság szerint semmi közöm hozzá, de csinált már itt „barátja” nagy balhét, ami nem hiányzik. Inkább felajánlottam a kajám a nagy beszélgetés közben aztán két krumpli között válaszolgattam.
- Nem is tudtam, hogy van marketingértéketek, feltétlenül észben tartom… de tényleg jó lenne. Mármint csak egy kicsivel kéne emberbarátibban élni, és még az emberek se pusztulnának bele a munkába itt…
Szerintem lehet ezt szívvel és lélekkel csinálni, úgy, hogy az ne muszáj legyen érzetre. A kérdésére elgondolkodhattam volna, de szinte azonnal rávágtam.
- Ha sikerül az eredeti tervem, Budanekeresd lenne az ideális.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 23. 17:00 Ugrás a poszthoz


# kinézet # december 25.

Egyre érdekesebb volt Buksi története, már ott kicsit elakadtam a történetben, hogy ő valamilyen növény, végül csak úgy voltam vele, majd ha megmutatja, biztosan minden értelmet fog nyerni. Nem igazán ejtett kétségbe, miért ne lehetne valakinek egy szeretett cserepese? Tökre logikusnak tűnt, hogy valakinek őket is kell szeretni. Azt viszont meg kellett mosolyogjam, ahogy érte is aggódott meg a kisállatáért is. Twixről legalábbis ennyire képben voltam, hogy ő az.
- Lehet adhatnál neki több nasit, talán akkor nem ront neki Buksinak - mondtam neki, ahogy picit igazgattam pár díszen a fán. Nem tudom, hogy tanács volt-e részemről, vagy csak olyan meglátás, de T-rex sem nyúlt semmihez a csőrével, ha jóllakott és jóltartot drágaság volt éppen. Gondoltam ez más kicsikénél is tud működni, gyanítom.
Egyre biztosabban szépült a fácskánk és még meg se kellett haljon ezért, senki nem rángatta vagy vágta ki a földből, mégis csinosra öltözhetett. A gömbök jól mutattak a zöldben és mikor a cukorkák is elkezdtek sűrűsödni, már majdnem olyan igazi karácsonyt csinált a fa, jól mutatott. Mosolyogva vettem el a nekem nyújtott édességdekorációt, hogy aztán helyet keressek a zöldben nekik. Ez viszonylag hamar meg is lett, mert aztán már a táskámból hámoztam elő, ami még volt. T-rex békésen pihegett mögöttünk elfekve a plédjében és a távolba meredve.
- Jól hangzik, biztosan az - bólogattam nagyokat a lába felé pillantva, onnan meg fel az égre. Még a délután se döntött úgy, hogy ideje volna elsötétülni. Ez mondjuk nem baj, ha az jön, akkor hidegebb is lesz, nem jó olyankor kint lenni. Hála a segítségnek hamar ki lett bogozva az utolsó elem is és ahogy ő rögzítette én elkezdtem körüljárni a kis fát, hogy rátekerjem, igyekeztem Timet is belül kerülni, ne kössem szerencsétlent a fához. - Vigyáztam... És nincs titok. Mármint nem szeretem őket, tök fölöslegesek - vontam vállat. Sosem hittem, hogy bárkinek hazudni kéne, akkor sem ha valami ciki, vagy ha olyan, mit más nem köt idegen orrára. Ha tőlem kérdeztek, beszéltem, néha akkor is, ha nem. Nem volt mit megtartanom magamnak.
- Nekem semmi, szeretem, és remek képek vannak. Majd egyszer megmutatom, van külön albuma - mondtam gyorsan, ahogy a boa végét egy ághoz erősítettem, ezzel befejezve. - Menjünk szerintem, mire visszaérünk úgyis sötét lesz és pont rá lehet tenni...
Kisebb filózgatás és facsodálgatás után végül úgy döntöttünk el is indulunk, így a kis sárga-fekete csodadíszített fánkat a réten hagytuk, mi pedig dolgunkra is indultunk.


/Köffentyű Grin/
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. március 23. 17:03
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. március 6. 22:19 Ugrás a poszthoz


# kinézet # randomság

A lakhatásom kérdése sosem volt olyan, ami különösebb titoktartást igényelt volna. Túl sokat költöztem az elmúlt években ahhoz, hogy valami random ex, aki nagyon nem kéne az életembe megjelenjen, vagy rosszakaró, esetleg ezeknél is rettenetesebb, mondjuk anyám. Nem igazán tudta senki számon tartani, így nem volt különösebb meghökkenés a bizonytalannak tűnő kérdése, bár a tény talán az kellett volna legyen. Rólam nem szoktak csak úgy dolgokat megjegyezni. De még mielőtt bármit mondtam volna folytatta is a felajánlásával én meg pár pillanatig kicsit döbbenten meredtem rá, majd elnevettem magam. Vicces fiú ez az Ervin.
- Igen, egy lány kiadta az egyik szobáját, nála - kezdtem bele kicsit összeszedve magam és abbahagyva a nevetést - ez mókásan hangzik. Már a van zárható szekrény, ne érts félre, de ez amúgy tök sokszor nincs meg az albérletekben se. Ami meg a szoba dolgot illeti, rendes vagy de azt hiszem ezt nem fogadhatom el. Egyrészt szerződésem van a tanév végéig minimum, meg azért nektek se mindegy, ha csak hetente két nap is, de a rezsiben meglátszik, pláne télen. Meg nem vagyok az az ingyenélős lány. Ha valahol lakom, azt ki is fizetem, nem szeretek adós maradni.
Az elmúlt években sok dolgot ajánlgattak nekem, de ez valami egészen új szint volt. Azt hiszem senki, soha nem gondolt még ilyenre mellettem, nem is törődtek vele engem hova fúj a szél. A családommal egyetemben, ők leginkább néha kerestek, reméltek valami hírt, amit elvárnának, mondjuk egy diplomát, normális munkát, vagy akármit. Ez nem mostanában jön el azt hiszem.
- Mikor még Németországban dolgoztam pubbokban, októberi időszakban megesett, hogy több városban is… gondolom van fogalmad az oktoberfestről, na ott elég kipakolós ruháink voltak. Mondjuk nem is volt para a borravalóval… - gondolkodtam el látványosan, bár azért nem hiányoltam eddig azt a dolgot. Még magamra is néztem. Nem igazán voltam az a kivágott felsős, push-upos típus, pedig ha kell a pénz, akkor sokszor nem gondolkodom, csak dolgozom érte serényen.
- Fura ízlése van… már, ha ezt lehet egyáltalán annak mondani - néztem rá nagy szemekkel, mert mondat közben ért a felismerés. Ez nem az. Szóval a látszatdöbbenet után el is vigyorodtam csóválva a fejem. Én se a jó döntésekről voltam híres, de egyik pasim se akart laposra verni senkit a melóhelyemen.
- Azt hiszem a tervek és a kigondolás mindig talán a jó út kezdete, de mint mindenhez, ez is pénz kérdése lesz. Szóval majd a jövően kiderül. Nagyon csiiinos, nem keresett még a colgate? Vagy az a fogfehérítős cucc, aki ma már mindenkivel reklámoztat… jaj, nem tudom a nevét, csak láttam valahol… - szorítottam össze a fogaim és ráncoltam a homlokom, ahogy koncentrálva sziszegtem, de nem jutottam előre, így inkább még tömtem pár sültkrumplit a pofimba.
- Ha megnyugtat, én ezt az egész napot nem akarom… valahogy olyan érzésem van, hogy ma vagy lehánynak, vagy összevéreznek… képlékeny… de az előbb bejött társaságból bármit kinézek. Szerinted a szőke csaj vagy a barna dől ki előbb?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. június 30. 20:26 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Nem láttam ki semmiből leginkább, a fejemből már valamennyire, de úgy tűnt feneketlen az utazós cuccom, a gépem és a képeim már biztonságba helyeztem, ahogy az ajándéknak szánt dolgokat és a kaját is, meg az eldugdosott pénzem, ami itt-ott volt. Nem szeretem egy helyen tartani, tudom milyen világban élünk, én meg laktam fura környékeken. Berögzülés. Ettől még minden más csak várta, hogy cselekedjek.
Örültem is meg nem is a ténynek, hogy hazacipeltem mindenem is Pestre. Egyrészt végre vége ennek a halálfutásnak, mert mai napig nem tiszta mindig, az emberekben miért ilyen nagy a halálvágy, másrészt viszont ezzel vége az igazolt hiányzásoknak és kénytelen leszek a suliba is visszacuccolni rendesen. Éppen ezért gyakorlatilag csak felnyitottam a bőröndöm a reggeli hazaérés után, majd egy szundit követően letusoltam és felöltöztem, hogy aztán a ládámba átmerjem, amit viszek a kastélyba. Éppen egy halom felső meg fehérnemű tuszkolását akartam megkezdeni, amikor csengettek szóval a könyökömmel ráfeküdtem a kapunyitóra meghallva Timet és széles vigyorral szenvedtem nyitottá az ajtót is. Mire felért addig jutottam, hogy a ruhák repültek a padlóra aztán nagy vidáman - legalább azt kivárva, még elmondja, mit is keres itt - jól a nyakába vetettem magam és megöleltem.
- Tudom, hosszú volt és meleg, de legalább vége - meredtem a válla felett kifelé a lakásból, mert azt hiszem jóidőre elég volt ez a kviddicsbeszámolósdi. De ezt majd Lewynek nem említem meg. - Ú, ez jól hangzik, remélem van elég - Mikor elengedtem be is húztam a lakásba, aztán berúgtam az ajtót mögötte. A ruháimon nemes egyszerűséggel átléptem, hogy majd mindjárt összeszedem, de nem zavart különösebben. Kellett volna? Vagy kellene? Sosem voltam az a lány, akit zavarba hoz, ha ott egy fél zokni, egy bikinifelső vagy éppen egy bugyi.
- Mi újság van? Hol a teve? - Az nem volt fontos, hogy került éppen most ide, meg honnan vehette, hogy már itt vagyok. Lehet szóltam is, csak nem emlékszem. Nem kizárt, sok dolog szokott... homályos lenni.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 1. 13:35 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Kicsit fura volt a szállodai szappan és törülköző után a saját puha párnámmal és dolgaimmal találkozni ébredés után. Az a pár óra pont elég volt nekem, de ettől még sok dolog volt, amitől visszakívánkoztam volna az ágyba. Mégsem tettem. Inkább kártalanítottam az elveszett időmet és elkezdtem a sulira átcsomagolni. Az erkélyen csinált minitóban pancsolt éppen T-rex, akinek nagyon nyáriszünete volt, mert úgy vigyáztak rá még én nem voltam és szerintem fel se tűnt neki, hogy már itthon vagyok. Luxus egy állat, élvezi ezt a vendégeskedést. Mondjuk szerintem csak sok plusz nasit kapott és most sunnyog. Még a despacitot se énekelte, pedig nekem nincs vele bajom, azért csak Lewy ígérte egyszer, hogy megfosztja a tollaitól.
- Nem volt rossz, meg jól is éreztem magam a legtöbbször, csak - vonogattam meg kicsit a vállam már elengedve őt. Hiányoztak dolgok, elég sok, meg egyedül voltam. Engem nem erre találtak ki, nem volt mit csinálnom a fotókon és a meccsre járáson kívül. Hogy lehet így élni? Rendesen elszoktam tőle, hogy nem talpalok és dolgozom sok-sok órát legalább heti kétszer. Meg T-rex se volt, Tim se, Jean se... senki. Helyette kaptam egy gyereket, akinek azt se tudtam melyik felén van a kapcsoló vigyázni. De nem tettem tönkre! - Reméltem, az még a te fél fogadra se elég, nem még az enyémre - ingattam meg a fejem, ahogy már a csukott ajtó után beljebb húztam a ruháim el is felejtve kicsit. Nem olyan lényeges, majd összeszedem mindjárt. Elvettem a dobozt, aztán a nappaliban árválkodó kis kanapé felé indultam vele és a dohányzóasztalra tettem kinyitva azt.
- Van benne meglepi? - érdeklődtem nagy vigyorral, közben meg figyelve, mi is a helyzet az állatával. Fura egy lény volt, meg ahogy láttam nem mindig jöttek ki. - Milyenek az arányok? Már megy neki 6 köpésből? Vagy még 10 körül jár? - nevettem el magam, ahogy előttem volt a jelenet, közben le is ültem intve neki is, hogy jöjjön. Nem volt kényelmes felfelé nézegetni.
- Hajnalban valamikor, azért robbant így bummm fel minden. Hiányoztál... mindenki, nem szeretek egyedül menni nyaralni. Uncsi emberek voltak.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 2. 15:57 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Csak így alakult? Mondhatnám, de nem nagyon volt még vége a mondandómnak, szimplán intettem egy elhadart "unalmas" szó után és el is engedtem a dolgot. Régen is sokat utaztam és kerültem egyik helyről a másikra, sosem volt gondom az új megszeretésével, de ott úgy voltam vele, hogy jó is volt meg kellett is. Itt meg ez csak... egy olyan feladat. Igazából semmi bajom se ezzel, se mással, sőt, még apámba is belefutottam, de el volt foglalva a dolgaival. Inkább nem is kérdeztem, semmi kedvem megint valami kavarcba tenni a kezeim valaki miatt.
- Ahw, ez a nap legjobb dolga...eddig - jegyeztem meg vigyorogva, aztán kicsit jobban a dobozba túrva kivettem egy kockát, ahogy a teteje is az asztalon landolt én meg szép lassan a kanapén találtam magam. Szeretem túlkényelmeskedni a dolgot. - Akkor már tök ügyes, találtam ilyen izét, kicsi pisztoly, fekete, de ha megnyomod, buborékok jönnek belőle. Olyan, amilyen színű tartályból feltöltöd. Gondoltam nektek tetszene - magyaráztam el és meg is mutattam volna, csak tanácstalan voltam. Látványosan néztem körbe, de éppen fogalmam nem volt hol van. De majd megkeresem! Mert ugye eleget hallgatom, mikor nem tetszik neki, ha Twix éppen olyat fúj, tud neki csinálni vissza. Hatékony kommunikáció. Gondolom én.
- Lapos..ah, pedig reméltem, hogy vár valami buli, katasztrófa, haláleset... bármi, ami kicsit is... hír. - Szándékosan kihagytam a születést, arról jobban is tudomásom van, mint érdekelt volna, ezért is kell a héten repüléstant tartanom például. - Tanulásra? Szent Margit, lázas vagy? - nyomtam a csuklóm a homlokára furán az arcát méregetve közelebb is hajolva, de semmi nem tűnt olyannak.
- Ha itt is maradsz ma, elmehetnénk délután ahhoz a varázsbotanikához, tök vicces növényeik vannak, nekem meg úgyis kell pár kép - vontam vállat, aztán haraptam még a sütiből. Igazából Buksi okán, meg mert ő ért hozzájuk gondoltam, hátha érdekli, de mondjuk megnézi, ahogy az az evő megeszik pár gyíkot még én lefotózom a virágzó "Nenézzrám" nevűt.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 7. 23:05 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Eddig, persze, miért, te tudod mi lesz még ma? - néztem rá érdeklődve, mert én nem voltam jós. Szerintem ő sem, sőt legjobb tudomásom szerint elég biztos, értett dolgokhoz, és nagyon furán tudott mozgatni minden növényt, ettől még nem hiszem, hogy hirtelen meg tudja mondani, hogy este mondjuk hol leszek. Vagy ő. Meg bárki.
- Na, látod, tudtam, hogy hasznos lesz. Hoztam hozzá neked 6 színt is. Narancssárgát meg pirosat biztosan, a többi most nem jut eszembe - gondolkodtam el, még az orrom is ráncoltam nagy koncentrálva, de vagy válogatáskor, vagy azóta, de nem voltam annyira képben, hogy bederengjenek. Az az egy tuti, hogy megvettem és haza is hoztam. Meg az is, hogy amint megtaláltam, oda is adom. Közben elvigyorodva nézegettem a fehér szerelését és elégedetten bólogattam nagyokat a tevéje rózsás buborékjaira. Azt mondjuk sose értettem teljesen T-rex meg a kisállat miben élik, az én kecskeszárnyasom nem tudott ilyeneket. Csak ha csapkodott a szárnyaival a vízben lett pár körülötte.
- Igaza van, tényleg jól nézel ki - mondtam végül, aztán inkább kifaggattam arról, mi is a helyzet. Nem hangzott semmi jól, ha ennyire unatkozott, már majdnem nevettem, amikor bedobta a felrobbant iskola helyzetét, aztán mikor hozzátette a többit, tényleg nevetnem kellett. Majd elhallgattam, kicsit méregettem őt furán, de nem jött egy "vicceltem" sem, így csak húzogattam a számat. - Szóval igazából valakinek volt egy igen szar napja, meg a sok kéknek, de nálunk semmi nincs.
Nem úgy néztünk ki azt hiszem, mint akik most agyonaggódták magukat az iskola negyedéért, sőt, én inkább a tanulási láza miatt aggódtam, aztán mikor az arcomba fújt csak felkacagva visszafújtam rá, mielőtt elhúztam volna a kezem és inkább egy sütinek estem neki. Két falat között még beszélni is tudtam!
- Nem, szóval belefér az is, meg egy jégkrém visszafelé és a Twix kaja is - bólogattam serényen, ahogy egybe betömtem a sütim másik felét, mai még megmaradt. Egy kicsit a tenyerem a szám elé tartottam, de ez nem segített a helyzeten, amíg leküzdöttem kitúrtam a kanapé egyik szegletéből a kis fém tokom, amiben a cigim szokott lenni, és felé tartottam kér-e, csak megkérdezni nem volt alkalmam. - Ha befehevtem é evtünk, utvána ráévünk...
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 30. 23:56 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Alíz említésére felnéztem egy pillanatra kissé hunyorogva, próbáltam összetenni, hogyan is került ide most a szőke lány, de nem is nagyon érdekelt, így csak pár bólintással el is engedtem. Megesik az ilyen, nem kell felvenni, majd egyszer úgyis fény derül rá, különben meg az a csaj fura. Mármint... láttam én hogy néz Tim virágaira is. Nem is értem hogy engedheti.
- Én még nem hallottam köhögni, nem szívlelhet - mondtam, bár az is lehet, hogy mikor köhögött a közelben éppen nagyon másba voltam felejtkezve. Sokszor esik meg, ha Timmel egy helyen vagyunk, hogy nem minden környezeti elemre sikerül jól odafigyelni. De T-rex is szerencsére elég önálló, mióta a kis barna foltjai megjelentek a sárga tollaiban. Csinos, olyan mint egy boci, de most nem volt ránk kíváncsi. Szóval nekem helyette is sikerült Timtimet megdicsérni a csini szerkójáért, meg elvenni a sütis dobozt, hogy magunkat a kanapéra telepítsem azt meg nyitva az asztalra.
- Ha tovább növeszted a szakállad, össze lehet majd ilyen szépre fonni - állapítottam meg még helyeslően bólogatva is magamnak, ahogy jobban megnézegettem őt, majd nagyot haraptam a csokis csodába. Amúgy is szerettem, az édességet bizonyos helyzetekben jobban is, mint kellene, de ez egy favorit volt. Jackpotsüti. - Olyan lelombozó, bár, legalább nyugalomban élhetünk és locsolhatjuk a kert növényeit - gondolkodtam el kicsit nézve a plafonom, aztán a mellettem ülő háztársamra emeltem a kékjeimet és az arconfújdosós murinkon nevettem. Nem lett volna jó, ha kiderül, hogy beteg, jobb volt megbizonyosodni, de már elhiszem, hogy minden oké. Nem mintha túl aggódós lennék, legutóbb elmeséltem a kishableányt egy csajnak, aki éppen a saját ölébe hányt, de a mese végén adtam neki egy hajgumit, akkor már eszembe jutott. Nem fontos.
- Múltkor volt málnatortaízű, fogalmam sincs milyen, de ki akarom próbálni. Meg rumos. Azt is - erősítettem is meg a mondókám, ahogy lassan felpattintottam a cigitárcát és ő ki is szolgálta magát. Egyelőre az asztalra tettem a többit, aztán csak elbambultam kicsit a füstön. - Hm? Ja, mindenre, azt mondtad nem sietsz - vigyorodtam el billegve így ülve, hogy aztán elvegyem a kézzel sodort szálat és én is beleszívjak először egy nagyobbat, majd ki is engedtem igen gyorsan. A következőnél már bent tartottam a füstöt, úgy hajoltam oda hozzá és csak akkor nyíltak el az ajkaim, mikor már az övére tapadtak. A füst apró gombolyagokban szállt két oldalt el tőlünk én meg el is nevettem a végét, aztán vissza is nyújtottam a szálat már a kanapénak dőlve és elhajolva tőle.
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. július 30. 23:57
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. augusztus 1. 14:39 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Tényleg? Hát, T-rex se élvezte úgy ezt az ide meg oda mászkálásom - ingattam meg a fejem kicsit elszomorodva. Én szerettem, ha minden rendben megy, ez meg nem tűnt úgy most, hogy így lenne, legalábbis kicsit megint az életem egy padlón hevert, hogy összeszedjem és menjek tovább. Vagyis most éppen vissza. Ennyire hosszú időt nem voltam korábban egy azon helyen, most mégis hiányzott, még nem voltam itt. Aztán mire válaszoltam volna már elég érdekes fejeket vágott és mutogatni kezdett Timtim, én meg csak majdnem leejtettem a fejem, annyira oldalra billentettem bután meredve rá. A válaszától még inkább.
- Mert hol van? - néztem nagy szemekkel, azzal tisztában voltam, hogy furcsa dolgokra képes, mióta ilyen ereje van, sőt, ez nem volt kifejezés rá. De ez most vagy nekem meredek, vagy nem mindent meséltek el arról, mire képes ő.
- Szerintem elég vonzó cucc, jól is áll, miért ne? - kérdeztem még a vállamon is vonva egy picit, ahogy a mutatóujjam végig is húztam az álla vonalán el is bambulva kicsit. De van süti! Szóval a szervezetemen segítve inkább az után nyúltam, hogy minél kevesebb maradjon későbbre. Mindig csak úgy el szoktak szublimálni, egyszer megettünk egy kétszer ekkora doboznyit ketten. Nem tudom pontosan mikor fogyott el, és mikor vettük ezt észre, de marha vicces volt.
- Szeretem ezt így, nekem nem hiányzik azért a toronyomlás. Lehet észre se venném - csattantam fel és lássuk be, valós a gond. Én már párszor hittem azt, hogy éppen kicsúszik alólam a tető, pedig fetrengtem csak rajta nevetve, mint egy retardált fóka, akit a partra mosott a víz. - Ha jól emlékszem olyan is van, furcsa virágokból gyártanak fagyit. Levendulás is, azt hittem olyan lesz, mint a molyirtó... de nem. - Egyszerre éreztem magam átverve és megkönnyebbülve is. Nem, nem kóstolgatok molyirtót, de az illata, meg... áh mindegy, gyújtsunk inkább rá. Bár még egy fogkrémreklámos mosollyal hallgattam, hogy megnyertem a napra előtte.
Neg is adtam a kezdőlöketet a sodort szálakkal, de aztán ahogy sorra kerültem, már nem csak ezt tudtam élni. Jó érzés volt, hogy itt van és amikor már ő is vigyorgott, nem csak én, akkor elégedetten is dőltem a kanapétámlának mellette.
- Hát nem úgy nézett ki Dustin, mint aki szerint ne menne neked, szóval... - mutattam pár kört a levegőbe, hogy aztán csak közelebb húzódjak az utolsó falatot elnyammogva a kivett sütikockámból. - De ha pánik kell, majd pánikolok veled, szólj, abban jó vagyok. Egyszer kicsit... eltévedtem az elmémben és egy téren láttam unikornisokat, na az volt pánik! De szerencsére megúsztam a hatóságokat végül... - gyorsan futok.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. augusztus 26. 19:42 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Azt hiszem nem egy kviddicses rajongó típus - ingattam meg a fejem elgondolkodva, persze ezzel még nem adtam meg a teljes választ. Bár sejthető, hogy ha vinném is mindenhova, nem feltétlenül tenne neki jót a tömeg. Még én is néha szorongtam, mikor az idősebb hapika könyöke az enyémhez ért, mert ő nem fért el. Kisebb már nem lehetek, neki viszont nem ártott volna némi mozgás meg fogyibogyó. - Pár alkalommal őt is vittem, mikor tudtam hol hagyni, de amúgy vigyázott rá a lakótársam itthon. A fürdőt szereti, csöpög a csap, a kis tócsában szokott tapicskolni.
Bírtam a csajszit, övé a ház, igazából csak én vagyok albérlő, de jól kijövünk. Ő jóformán fél évente egyszer van itt, most pont jól jött ki és jövök neki eggyel. Akartam is neki itt hagyni valami apróságot, mikor visszacuccolok, de mint látható nem jutottam eddig sokra itthon. Az alvás és a zuhany előrébb való volt, most meg a süti-Tim-cigi trió foglal le túlzottan is, de ilyenkor szeretek mindennek hódoló szenvedélybeteg lenni. Máskor biztosan nem vicces.
- Hát, én támogatom - vetettem rá egy szép kis mosolyt nagyokat pislogva felé, aztán bele is feledkeztem a sütifalatokba. Gyorsabban pusztítottam, mint azt kinézik az alkatomból és nem voltam túl óvatoskodó sem. Valamiben egyszer majd meg kell halni. Ha az cukor, kakaó vagy egyéb összetevő túltolása lesz, hát. Mindjárt megpróbálom sajnálni, de nem tudom, szeretem így az életem.
- Kicsit, de meglátjuk, van sok szimpatikus így színre. - Ha vissza kellene idézni, se tudnám megmondani, miket láttam még, de sok volt, az biztos, és ha valamiből van jó és bármennyi, már nem lehet rossz. Különben még a molyirtót is előbb kóstolgatnám beleéléssel, mint a torony omlását megsirassam. Nem vagyok teljesen érzéketlen, egyszerűen kívül esik az ingereimen. De ezt ne reklámozzuk.
- Szerintem mindenhez. A portfóliókra is elég jó értékeléseket kaptam művészeteken - mert bizony, Dustin már megkapta a portrék T-rexről és az emberekről sutyiban lőtt képeimet is. Timet is és aki még éppen megtörtént. Egyiket-másikat ki is mosolyogta Westwood, de nem fűztem hozzá semmit.
- Hű, vagy Svájcban vagy Németországban, a két hely néha összefolyik. De nem volt másnap olyan kényelmes az ébredés - húztam el a szám, mert jól rémlik hogy éhen akartam halni és határozottan fájt mindkét lábam, ami tiszta kék meg zöld volt. Nem tudom min vergődtem át, de nem lehetett jó.
- Csak a kedvedért? Bármit, bármikor - közöltem nevetve, hogy aztán kihúzzam a kezéből a szálat egy slukk erejéig, majd az ajkai közé biggyesszem vissza.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 14. 02:55 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Már javítva volt... állítólag. Volt itt egy csávó, azt mondta valami tömítés izét cserél. Megcsinálta és - tártam el a kezeim értetlenül. Két napra rá megint rákezdett, nekem meg se kedvem, se több fölös pénzem nem volt rá. Varázsló vagyok, de nem csodatevő, ezen egy ragasztó varázsige nem segít, mármint max végleg elzárom, de akkor nekem se kell ott kezet mosni meg semmi. Szarul hangzik. De kihoztuk a legtöbbet. alatta volt a kicsi lavór, T-rex meg élte ezt.
Nem különösebben voltak kívánságaim vagy hozzáfűznivalóim sosem ahhoz, mihez volt kedve a haját, a szakállát vagy éppen a ruháit érintően Timnek, én eléggé tudtam mindennel azonosulni, amit művelt bármilyen formában. Most is inkább csak megjegyeztem, hogy ez így eléggé tetszetős, nem mintha máshogy nem általában, sosem voltam olyan hallgatag meg ilyesmi. Általában megmondom, ami eszembe jut róla, ez úgy gondolom tök normális. Nekem legalábbis, el is engedtük mindketten.
- Igen. Szeretem az órákat, pedig sosem favorizáltam így az oktatás semmi részét - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám két harapás között. A süti gyorsabban lett semmissé, minthogy lett volna időm elkiabálni magam, hogy hé, pörgönc. Nem hiszem, hogy egy titkos mikkentyű megfejtette volna nekünk az élet rejtélyét. Apró bólintásokkal értettem egyet, ahogy a gomolygó füst felé pillogtam kicsit bele is bambulva a plafonba. Az egy repedés lenne? Vagy csak rátapadt a pókháló? Mindegy, de velemi volt ott, én tényleg láttam. Teljesen bele is feledkezve ebbe már csak arra eszméltem, hog rá vagyok tekeredve a keze meg a lábamon pihent. Kicsit meg is mozgattam a lábikóim mielőtt egy slukkra elcsórtam volna a fogyó szálat. Visszacsúsztatva pedig széles vigyorral csúsztam közelebb és a lábaim tovább tolva pakoltam magam fel az ölébe.
- Édes? - kérdeztem még a fejem is félrebillentve nagy meglepődve. Nem ez az a jelző, amit rám szoktak használni, pedig tudok ilyen vagy olyan lenni, mikor és mire van igény. - Kucc. Ühm. Mi? Mármint ha végzünk - javítottam ki, mert már a feltételezés is sértette a füleim, hogy aztán mutató és hüvelykujjam közé fogva a szálat kivegyem a szájából kicsit eltartva, majd hajoljak már leheletnyi közelségbe. - Majd kitalálunk valamit, jössz velem és megcsináljuk  pubot - közöltem egészen belenevetve, mielőtt még egy apró csókot nyomtam volna a felső ajkára a cigibe pedig beleszívtam volna.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 25. 17:16 Ugrás a poszthoz


húgocskás # wut # szeptember 24.

Utálom a vasárnap esti műszakot, de nincs mit tenni, a pénz jó és már egészen jól álltam ahhoz, hogy ez a plusz még boldoggá tegyen annyira, motivált legyek dolgozni. A hely hivatalosan háromig van, de rendszeresen kicsúszik a zárás négyig én meg összecuccolás és takarítás után valamikor ötkor esem be az albiba, ahol T-rex éhesen hápog nekem meg ahhoz sincs erőm, hogy levegyek bármit magamról. Undorító. Végül a megetetésig mindig eljutok, de ahogy vagyok, csak be szoktam esni az ágyba, majd se kép, se hang. Most is így történt.
Éppen nagy csücsörítve, széles vigyorral álmodtam, amikor nagy csörömpöléssel felriadtam. Timtim azt hiszem kezd hiányozni, mert már második éjjel mászik bele a fejembe alváskor. Most viszont a kacsám tört össze egy bögrét, de milyen jól tette! Az óra negyed egyet mutatott, a húgom vonata meg egykor fog beérni. Végignézve magamon elkapott a pánik, mire aztán összekotortam mindent a földről és bezártam az egyik szekrénybe, neki is fekve, ki ne nyíljon, még elfordítom a kulcsot, majd a ruháim leszórva magamról a szennyesbe egyből beestem a... hát majdnem a kádba arccal, de a zuhanyig értem, és meg is ejtettem azt. A felébredéstől messze voltam, de az izgalom nagyban feldoppingolt. Így végezve magamra erőszakoltam egy fekete harisnyát, egy topot meg egy mini nacit, hogy aztán az erkélyen rágyújtva meredjek kifelé. Valahol szép volt, de nem üdítő a látkép, és ehhez az én füstöm is hozzájárult. Le kéne már szoknom erről, de... élem. Volt még 10 percem, de azt se tudtam merre meg hogyan rövidebb, így kicsit vacogva visszaléptem a lakásba, kiturkáltam a gumimacis hatalmas pulcsit - honnan van nekem ilyen és ekkora? - majd felvéve felkaptam a kis hátizsákom és T-rexet megsimizgélve elindultam otthonról. Persze az utcán már futólépésben közlekedtem, három utcán át, aminek a felét lihegve sétáltam, majd köhögve, mint egy tüdőbeteg kavarogtam be a tömeggel a vasútállomásra. Laza 8 perces késésben. Már rég leszállt mindenki úgy tűnt, így nyújtózkodva lestem a peront és kerestem a mini eprem, merre lehet.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 28. 19:32 Ugrás a poszthoz


# kinézet # szeptember 27.

Badabumm, sééétájunk. Jött az ötlet, mint valami megvilágosodás, de nem igazán erre volt ma tervezve az időm, de ha T-rex topogni akar, akkor azt fogjuk tenni. Újabban eléggé hiányolta hogy Tim fura tevéjével haverkodhasson, azt hiszem tetszettek neki a buborékok, pedig eleinte menekült előle. Sose fogom megérteni ennek a tinisedő kisállatnak az agybajait. De ugye ilyen az anyák sorsa, mert az vagyok! Tök rég van velem, hogy ne legyek. Az összes foltjára büszke vagyok, ami barnán virít a citromsárga tollasságában, pont olyanná téve, mint egy bocika. Mondhatnám is rá, meséltem éppen a minap a németkének, hogy tökre még jön egy mú és eltehenesedik. Szerinte ez lehetetlen, mert mekeg, így kecske. Azt nem tettem hozzá, hogy megy neki a Despacito is, amitől Lewy agyzsibbad, és ettől még csak nem is lesz egy Fonsi a kis topogómból. No, sebaj. Inkább meglátogatjuk a tavat, ahova igazából való. Azt szoktuk csinálni, mielőtt itt bajt kavar, hogy felkattintom a direkt neki csináltatott hámot - ebből nem tud kibújni, pont úgy illeszkedik a szárnyai alá és elvileg kényelmes is -, majd jó hosszan hagyom  a kis huzat, vagy mi ez, ő meg beúszhat a tó közepére is. Ma nem volt kedve. Ült a parton és meredt, mint a nénik szoktak pletykák nélkül. Éppen ezért, mint akinek mindegy van-e holnap ledobtam magam kis séta után a csónakház teraszára és csak meredtem elfüstölve az utolsó szálamat az égre.
Puff. Igen, lassan, de felfogtam, hogy valaki belezuhant valahova, aztán már csak összeszűkült szemekkel néztem T-rex után, aki a halálbiztos hám nélkül kacskaringózta körbe kunyerálva a lányt. Nagy sóhajjal felkeltem, összeszedtem a dolgokat és eldöntöttem, hogy ezentúl rábűvölöm. Nincs mese!
- Ne higgy neki, nem éhezik, csak a tarhálás mestere - tőlem örökölte, de ezt hozzá se teszem, ahogy rámosolygok a lányra kissé idiótán, miközben próbálom a kacsám nevelni, mert csúnyán köszörülöm felé a torkom. Fel is tűnik neki mert egyből leül és a mini szárnyszerűségeit a feje felé emelve leszegi azt. Engem nem hat meg!
- T-rexnek hívják és szeret úgy tenni, mint aki ártatlan.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 29. 13:19 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Kénytelen voltam, magát nem csinálta volna meg tiszta szeretetből - toltam oldalra a kezeim a tenyereim az égnek fordítva. Igazából mit tehetnék? Én nem vagyok hozzá egy zseni, legutóbb két órába tartott egy kilincset visszatennem az egyik ajtóra, pedig ilyen pattintós, semmi csavarás nem kellett és el se tört. Nem is tudom mikor szoríthattam így meg, hogy leesett, de visszakerült, bár elég furán áll azóta, nem számít, nem a szépsége a lényeg, csak működjön!
- Ne is mondd, múltkor volt egy csaj a helyen, ahol dolgoztam, levelet akart megírni, kért egy tollat, majd ott ült negyed órát, mire kikeresgette meg megkérdezgette, hogy mit és hova írjon rajta. És akkor engem szólnak meg, mert csak kiszolgálok - forgattam meg a szemeim. Szerintem több hivatalos levelet, számlát és munkaszerződést láttam meg intéztem már, mint bárki, mégis  a legtöbbször tök butának néznek. Aztán jönnek ezek a gondok. De igaza van Timnek, ha sose gondolta senki, hogy fontos lenne megtanítani, ott is nagy gondok vannak. Mondjuk a legtöbb élethasznos tudást én is tapasztalatból szedtem fel. Mint azt, hogy mennyire jó cucc az alufólia, főleg vízipipához, a szürke ragasztó szinte mindent megold és hogy T-rex nem ihat a klotyóból. Meg az is eléggé kipróbálás útján ment, hogy mennyire jól eléltem így, ahogy csak voltunk. Találkoztam már olyan fiúval, aki ódzkodott tőle, ha taperoltam vagy éppen random rádobtam egy fél lábam, vagy a hajam, már amikor megvolt. Egyszer véletlenül felgyújtották - vagy én hajoltam rosszkor közel - és le kellett vágni az államig, nem volt vicces.
- Ettől még eddig is ment valahogy, süti lesz ez - vagy hasonló, nem jutott eszembe a kifejezés a könnyűre, de valami ehető volt benne és édes. Egyébként meg szerintem nincs ebben a suliban akkora nagy követelmény, hogy félni kelljen, komolyan, a harmadik évünk fog következni, ha ezen túlesünk a következő hónapokban és még csak meg se nyekkentünk. Sőt, leginkább a felére nem is emlékszünk. Más kérdés.
- Ami azt illeti - vontam meg kicsit a vállam, hogy aztán egész elmosolyodjak. - Fura, de igen. Vártam, hogy mikor üt be valami, tudod mindig éreztem, hogy nem jó, mennem kell tovább, mert unatkozok vagy nem szeretem a helyet... de aztán nem jött, elég jól elvagyok most egy helyben így T-rexel meg veled - húztam el a szám egy lényegtelen fintorra, hogy aztán csak visszaszolgáltassam egy csók után a cigit, bár csak annyira jutottam, hogy a saját ujjaim közé fogtam. Hagytam is, hogy úgy, ahogy van közelebb húzza, miközben kicsit a támlának fekve az oldalammal néztem rá.
- Igen? És mit fogsz kezdeni? Befektetsz Buksicsaládba?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. október 9. 13:43 Ugrás a poszthoz


húgocskás # wut # szeptember 24.

Az, hogy szét voltam csúszva nem kifejezés, még az utcán jutott eszembe, hogy a hajammal kezdeni kéne valamit, így össze is kötöttem, de a lakást már magam mögött hagyva igyekeztem. Ami azt illeti szerencsére elég jól kiismernem már magam Pesten, így arról is van fogalmam, hogy segíthetek magamon eljutni a pontból b pontba, mikor éppen el vagyok késve, ahogy most is. Mondjuk így se futottam rekordidőt, de én mindent megtettem.
Kicsit kínosan érezhettem volna magam, de leginkább csak dologtalan nézegetéssel emelkedtem néha lábujjhegre, hog a tömegbe lássak. Hagytam, hogy kerülgessenek, mert sikeresen megálltam középen, azt meg nem is méltattam sokra, mikor füttyögött egy srác egy másik meg megpróbálta megérdeklődni tényleg csak harisnya van-e rajtam. A válasz igen, de csak meredtem rá bambán, mire tovább állt. Komolyan olyan, mintha kiállítási tárgy lennék, pedig nem vagyok, ennek Dustin a legfőbb szakértői megmondója, de a tancsink nem jár erre asszem. Így kénytelen voltam nagy várakozva tekinteni és... bumm.
- Eperke - szorítottam meg a jóformán rám vetődött prücsök húgom. Édes volt, de jó nagy. Mármint értitek, ezer meg egy éve nem láttam, most meg itt volt egy tökre nagylány, hatalmas örömmel és mindjárt sulis lesz! Elég hihetetlen, mert emlékszem rá, mikor még pelenka volt a popsiján és a sütőtök kifelé jött a száján leginkább.
- Te is nekem. Mi újság prücsök? Hosszú volt? - kérdeztem utalva az útra, hogy aztán mögé lessek mutatva a csomagjaira, hogy szedjük össze még mielőtt a csövesbácsik rástartolnak. Egyszer letettem egy szatyrot amibe a szennyes ruhám volt. Csak kettő percig nem figyeltem és bumm, már benne jártak. Inkább ki is dobtam mindet hazafelé.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. október 9. 13:59 Ugrás a poszthoz


# kinézet # szeptember 27.

Elég szép a kilátás innen, szóval kényelmes ücsörgésnek ígérkezett, remélhetőleg felfázás nélkül, ameddig T-rex kibulizza a kedvét. Szerettem, hogy nem lusta állatka mindig, hasonlítottunk is ebben. Nekem is voltak időszakaim, mikor nagyon tutin pörögtem, meg volt, amikor nem és csak annyi erőm volt, hogy jobbról átforduljak balra és sírjak egy pohár vízért vagy a tüdőbarátnak nem nevezhető szálakért. Sosem segítettek. Bár a kacsám igen okos, egyszerre voltam mérges és büszke rá, mikor a sodort cigivel a csőrében odajött és rám ejtette. Annyira ledöbbentem még pislogni se tudtam és a nyálam is kifolyt. Azóta jobban elzárok mindent. Ő még kicsi, nem való ilyen a közelébe. Meg a kunyerálásra se kellett volna rászokjon, de mit ad Isten? Még kamatoztatja is. Szigorúan meredtem rá még a lányhoz beszéltem.
- Egyáltalán nem az, jobb napjain ő riogat másokat. Legutóbb egy kutyát - bólogattam magam elé, ahogy próbáltam visszaemlékezni, mi is volt a gond köztük. De azt hiszem megcsípte a kuszika lábát, aki ezért rémülten elszaladt. Ő csak ismerkedett. - Ah, nincs neki olyan. Márhogy nyugodt, vele mindig van valami, vagy kever magának - legyintettem le, aztán realizálva, hogy a puff az akkor a lány volt. Nem vagyok ma toppon megfigyelésben de végül leguggoltam hozzájuk és a kacsácska fejére tettem a tenyerem, aki erre lehajtotta a buksiját. Tudta mi jön. Fogtam az idő közben levélből kikutatott hámot és visszaerősítettem rá és még a póráz is kattant. Nem játék ez!
- Blue, és nem, nekem csak a nevem az - közöltem vigyorogva ahogy felegyenesedtem. - Navinés vagyok, vagyunk... ő is jár a csomagomban.
A kezem felé nyújtottam, de nem kézfogásra, inkább segítésre, hogy felhúzzam, ha szeretné, nem vagyok én rossz ember, csak kicsit későn jut el az agyamig mit tehetnék néha.
- Öt éve talán, nagyjából annyi. Nem igazán mernek rám élőlényt bízni, vagyis T-rex előtt nem akartak. Magamat is nehezen tartom életben általában. Aztán apám előállt a nagy ötlettel és kaptam egy tojást, hogy nesze, az elejétől próbáld ki - vontam meg a vállam, mert pont így volt. Elég érdekes nevelési módszer, de élem, cuki és egyedi háziállatom lett. - Meg nem egyszerű kacsa, ő egy futókacsa, ezért van így megemelkedve, és elég gyors is magához képest - jegyeztem meg, miközben engedtem a pórázon ahogy a törpi a tó felé topogott.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. október 9. 16:11 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Bólintottam párat, mert eléggé biztos voltam benne, hogy a csapom nem öngyógyító. Ahhoz, hogy pálcával csináljak esetleg bármit meg tudnom kellett volna hol és mi a baj. Nekem hiába mondja bárki, hogy mindenre jó, hogy varázslók vagyunk, de hiába mondok rá egy javító bűbájt, ha nem hibás, csak el van dugulva. Ugyanúgy szét fog menni és csepeg tovább. Meg ugye tudni kell, hol gyógyítsam meg, de mi vagyok én? Üregi patkány? Nem járkálok a csövekbe hobbiból.
- Nem, mármint hivatalosat tudod szépen címezve, adatokkal, dátumozva. Meg a boríték megcímzése is meghaladta a csajszi képességeit - meséltem el a teljes sztorit továbbra is kicsit hitetlenül állva az emberiségre gondolva. Igazság szerint sokszor hinné az ember, hogy ez csak mendemonda, de nem, valóban létező gondok vannak. De egy a lényeg, nagyon buta dolgokat kötelező tudnunk és egy csomó dolgot sosem tanulunk meg, amire meg szükségünk lenne.
Idő közben csak úgy kint volt, hogy ez a költözgetés nekem mindig hirtelen és rövid időn belül jött, most meg eléggé be voltam mindenhol rendezkedve, még a melóban i.
- Ezt megértem, bár én általában melót is új országban kerestem mikor sok lett vagy... sok volt - zártam is le ennyivel inkább. Volt hely, ahonnan inkább menekülési ösztön volt végül lelépni és máig rossz érzésem van tőle, de ugye ne panaszkodjon, aki mínusz öt csillagos helyeken nyomorgott. Mindenesetre a taxi hallatán eléggé felkaptam a fejem.
- De miért hagytad akkor mégis abba? - billent oldalra a fejem, ahogy érdeklődtem tőle, aztán látva a füstöt el is nevettem magam egész kicsit még egyszer belemászva a sütisdobozva már félig a német ölében ücsörögve. - Kérsz még? - tartottam felé egy csokis piskótakockát, ami lehet kicsit jobban megsült, de így az igazi, na. Közben persze figyeltem arra, amit mond és egyszerre volt fura és olyan hű tőle az egész.
- Tényleg szeretnél még tanulni? És mit?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. november 24. 21:04 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

Voltak dolgok, amikben eléggé hasonlítottunk Timtimmel, meg olyan is, amiben nem. Én sosem tudtam eléggé megülni a fenekemen, és ezt sok kapcsolatom sínylette meg. Többek közt a családommal is. A mai napig nehéz belegondolnom, hogy mi lett volna ha, de nem igazán szoktam azért bánkódni. Egy állomását, országát vagy munkáját se bántam meg az életemnek, hiszen a klotyótakarítástól a kiszolgáláson át a mókusként való kepesztésig mindent tudtam élvezni és hát pénzért volt. Jól kerestem, a legrosszabb melókkal is megfelelően ahhoz, hogy legyen fedél felettem, ételem és minden, ami éppen kellett. Nem sok dologra költöttem úgy igazán. Nem is hiányoltam soha.
- Igen, Dustinnal elég jól jártál - jegyeztem meg, bár nekem csak művészetek terén volt szerencsém az emberhez. Mondjuk ott volt az a fura eridonos csaj is, aki Timmel tanul és gyakorol, ő is eléggé dicsérte a tanárunkat. Én is el kellett ismerjem, nagyon ért a dolgokhoz, és elég sok pozitív visszajelzést kaptam a munkáimra tőle.
Elég széles mosoly ült az arcomra, ahogy félig Timen ülve a támlának dőltem és hallgattam őt a Taxija kapcsán. Nekem úgy tűnt tényleg valami nagyon jó volt ez az életében így értetlenül álltam azelőtt, miért hagyta ott. Mondjuk azelőtt is, hogy eddig azzal sem voltam képben, hogy tud vezetni.
- Nem szeretem a tipikus sárga autókat, olyan rosszat sugallnak. Egyszer amúgy is berángattak egybe, semmi jó nem jár azzal - ingattam is meg a fejemet. Bár semmi eget rengető nem lett velem, legalábbis az autóban ott, az biztos, hogy semmi pluszt nem tudnék érvként odarakni, miért érte volna meg neki. Aztán jött a füst én meg elnevettem magam mielőtt a sütit a német szájába nem toltam, aztán a harapás után a maradékot, mind ahogy volt betoltam a számba. Jól befér az oda. Kisebb idő volt, de le is küzdöttem.
- Szerintem biztos tud olyat, amiben nagyon jó lennél vele, így is eléggé sokat segít - bólogattam magam elé megerősítésként, de ez tény volt. Aztán nem is hezitáltam sokat csak a tenyereim Tim arcára csúsztattam, majd kicsit megemelkedve másztam vele szemben az ölébe, hogy aztán az ajkaim az övére tapasszam olyan színes és élénk kompozícióba felejtkezve. Ha van ilyen, én már éreztem is minden hangulatot és felmerülő effektet. Ő most abban a sok színben pompázott ott előttem és én ezt eddig is imádtam. Hiányzott is, bárki-bármit mond.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. január 18. 14:20 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

Örültem, hogy vége az ünnepeknek, annyi minden volt meg munka is, hogy már csak túl akartam jutni az új évbe. Bár tény, szerettem, amit csináltam. Kevéék esküvőjén is, meg amúgy is. Azt ők mondjuk még nem tudják, hogy az esküvőjük lesz a vizsgaportfólióm egyik darabja. Jobb, ha azt senki, érdekes képeim is vannak.
Elhagytam a sapkám. Ez az utolsó emlékem tegnapról, nyilván ez nem egy nagy dolog, más is elfelejt dolgokat, de az volt a kedvencem! Kicsit mérgesen vágtam neki éppen ezért a napnak és bár időben elindultam a vadőrlakhoz, ahogy azt timnek megígértem, mégis elakadtam. Jártam a vízesés irányába, utána a réten és legvégül a tavacska felé is megindultam, amikor feltűnt, hogy már bőven idő van. Nagyot fújtattam és feladva a két pomponos sapim megtalálását inkább a fákon keresztül battyogtam a környékre.
- Timtim... - kiabáltam ki a fák közül, az egyiken kicsit fent is akadtam, de mikor elszabadultam széles mosollyal integettem és vágtam át az udvaron, mert ő éppen a másikon volt. A nagy... naggyal. Teljesen elbambult, sőt, leginkább csak bámultam, ahogy majdnem átestem egy kisebb, kivágott fenyőn, de még időben korrigáltam, így csak furcsán csapkodtam és a bokám akart kifordulni. No para, még élek! Gyilkos minifák is vannak ám! - Ú Twix, nézd - guggoltam le a teveizéhez, és adtam neki ilyen pici, zöld golyócsomókat, amit Dustin adott. Nem értettem nekem miért ad, hiszen Tim állata. De most jól jött, tény. Meg is simizgettem, hogy aztán csak zsebre vágott kézzel elhelyezkedjek Tim mellett és nézzem, amit ő. Nem voltam teljesen képben.
- Most mit is fogunk csinálni?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. január 30. 19:13 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

Sosem voltam a pontosság mintaképe, de azért a legtöbbször mégis sikerült mindenhol időben ott lennem, még akkor is, mikor meg se volt beszélve a mikor! Büszke vagyok azért magamra, de a sapkám hiánya kicsit aggaszt, nem is értem miért olyan fontos, pedig reggel még nagyon meggyőzően döntöttem el nézve a tükörbe, hogy az bizony élet-halál. De mindegy, letettem róla. A nevem hallva meg egy sóhajjal a gondolkodásról is.
- Igen...nem...olyasmi. Megnéztem a tavat...hogy biztos ne legyenek kacsák a környéken tudod - mondtam Timnek, ahogy lassan el is értem mellé és leguggolva nézegettem egy még össze is kötözött fát. Nem tudtam ekkor még mi a terv, így csak meredtem és kötöztem ki a fenyőt, aztán felnézve a még mindig fura integetős macit lestem. Vissza is intettem neki, mert tök rendes vagyok ő meg eléggé adja. Mármint komolyan, édes és kinek van még ilyen? Tuti senkinek. Közben azt is megtudtam, mi is a terv.
- Mármint minierdőt belőlük? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejem. Leszámítva a tényt, hogy nincs gyökerük, mert halálra szabdalták őket, értettem a logikát, de ezt fel se hoztam, lekötött a tény, hogy leszedegessek pár, fent ragadt díszt egyik-másik összehordott fáról.
- Én nem tudok ilyen....izé, érted, mit segítsek? - kérdeztem meg végül, mert nem nagyon tudtam megmagyarázni, de ha kell, szívesen odaállok. De a két mancsommal tudok ásni maximum, és van pár fa, amit tutira biztos, hogy nem bírok el egyedül. Szeretem amúgy tim ötleteit, tényleg elég gondos mindenre, még ha ezt sokan nem is látják be.
- Szerinted a visszaültetett fákat nem akarják majd újra kivágni?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. február 15. 23:32 Ugrás a poszthoz


# kinézet # július 2.

- Rengeteg ilyen vagy! Annyira fent hordják az orrukat, így - emeltem fel a fejem az ujjammal az orrom alá támasztva, ahogy néztem a plafont, mielőtt még vigyorogva visszanéztem volna rá. Öregek voltak, kreativitás és élet nélkül, ezért nemhogy nem segítettek nekem sem soha, sehol, de még hátráltattak is. Legalábbis korábban ezt éreztem minden tanáromtól. Vagy csak a suli fegyelme tette, mert a korábbiét nem rám szabták, ez egész biztos. - Egy idióta tuskó, előfordul - legyintettem le leginkább fújtatva egyet. Nem igazán akartam én előhozni semmit, de általában gyorsabb a szám, mint az eszem. Nem szoktam ilyenekről beszélgetni, biztosan oka volt a történteknek is, mindig, mindennek az van, nem sok jót csináltam akkoriban, ezzel jár. - Olyan, mint a kiscsibéknek, az milyen?
Kicsit megakadtam most, mert ahogy magam elé képzeltem, fogalmam nem volt sok színnél a hangyányi különbségekre, amikor nem egymás mellé volt téve. Én meg sosem tettem taxira kiscsibét. Még kacsát se, mikor ez volt, pont nem volt még meg T-rex, nem olyan sokkal utána kaptam. Régen voltak már ezek a dolgok.
- Szereti a munkáját, különben nem csinálná úgy, ahogy. Nézz rá egy tanárra, aki látványosan az életét is rühelli, na az nem rak ennyit bele. Ő szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha egyszerre öt helyen kéne legyen. A konzultációmra például jött vele az alacsony barátnője is - vontam meg a vállam. Nem zavart, sőt, még kért is el tőlem képet, amin Dustin volt, elég aranyos lány, meg lelkes is, mikor voltunk a VB-n is úgy tűnt nekem, hogy az.
Éreztem, szerettem, boldog voltam. Csak úgy simán, minden dekor meg ok nélkül. Olyan könnyű volt, mint mikor csak levegőt kell venni, és sokszor éreztem ezt Tim mellett, hogy vele csak egy levegővételnyi minden, az is, ami lehet amúgy melós lenne és ez nagyon jó volt. Mosolyogtam rá, aztán csak a hajába túrva igazgattam azt kicsit mielőtt átkarolva a nyakát a vállára hajtottam volna a fejem és hozzá nem húzódtam szorosan.
- Nem tervezek, el se tudod képzelni milyen unalmas, keserves és ... nagyon unalmas volt ott egyedül... nélküled.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. február 15. 23:55 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

- Olyasmi - bólintottam párat határozottan. Nem hittem, hogy különösebben ehhez lenne rám szükség vagy hogy olyan nagyon nagy szívesség lenne, csak ismerem már őt, és igazából nekem se nagyon volt magyarázatom, ez valahol fél úton volt a helyes és a jó válasz között. Azt hiszem. Közben persze ő vigyorgott én meg nem tudtam nem rá mosolyogni még kicsit illegve meg billegve is jobbra balra olyan úri lányosan, hogy aztán csak odamenjek és leguggolva leszedjem a madzagot az egyik szebb kis fenyőről. Éppen csak elkezdte hullatni a tűleveleit.
- És az nem lesz baj a vadőrnek? Mondjuk, te már láttad valaha? Legalább három éve járunk ki ide és én még csak egy pisszenést se hallottam soha - gondolkodtam el hangosan, miközben már az is megfordult a fejemben, hogy talán már őt is megették az éhes diákok. Vagy hasonló. Hova tűnik el egy ember csak úgy? Mondjuk azt se tudom volt-e ilyen, de ha van háza meg telke, kellett volna hogy legyen, nem? A tornáca elég kényelmes és szép, ezt már tudom. És volt madáretető is, igaz üresen, ezért én hoztam bele ezt-azt, de akkor is. Arra is néztem a hátam mögött, aztán csak a macin felejtettem a nagy, kék szemeim. Olyan.. volt mint mikor több a süti és sokat szívom Kornéllal meg Timmel a szobájuk levegőjét. Pedig ez a medve határozottan nekem mancsolt!
- Rendben, de előtte kötözzük ki őket, meg azon még van szaloncukor, ott meg egy-két törött üveggömb, azt szedjük le, nem? Nem öreg, csinosításra szoruló nénik!
Igazából pont így tudtam a sok ékszerben és sminkben lépdelőket elképzelni. Én meg néha fésülködni se szoktam, azért vannak 4 számmal nagyobb pulcsiim, ha elfelejtem a nadrágot vagy szoknyát, akkor s elegyen gond és hasonlók. Ők meg még minden napra más ékszert is húznak!
- Otthont és menedéket biztosan, arra mondjuk az ilyen vadnyusziknak meg pockoknak szükségük van, mert jön valami ragadozó madár.... csak ne - emeltem is fel a kezem. Vannak dolgok, amiktől az én gyomrom is forog, bármilyen hihetetlen az életvitelem nézve.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. április 30. 23:11 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

- Fizetnek, ahogy hallottam elég jól is, mint itt mindenkinek - tettem hozzá a meglátásaim a láthatatlanná vált vadőrünk elképzeléseihez. Tényleg furcsa volt ez az egész, hiszen ha belegondolunk övé lenne a felelősség a kisebbekért is, hogy nehogy gond legyen a kastélyt körülvevő lényekkel, meg szép legyen és vigyázzunk a környezetünkre. Ehelyett még csak azt sem tudom megmondani, férfi vagy nő lehet-e. Meg mennyi idős vagy egyáltalán él-e. Jogosak ezek a Jetis dolgok, bár nekem eddig tökre eszembe se jutott. Lehet azért, mert Keve már belénk verte órán, hogy az csak a mugliknak megy legendaszámba, nekünk átlag keddi minisztériumi intézkedés.
- És még mennyi lesz. Rettenetes amit így ünnepek után mindenki megenged. Pár napja egy halom édességpapírt, félig megevett mikulást meg rohadt gyümölcsöket láttam az utcán elszórva. A falura se vigyáz senki - vontam meg a vállam, mintha ez már meg se kéne lepjen senkit. De valahol az, hiszen nem egy akkora hely, hogy ne vedd észre magad körül a káoszt. Mégsem teremt senki rendet, meg sem közelíti, pedig ez majd előbb-utóbb visszaüt. Mint a karma meg minden, semmi béke, csak a háborúk. - A természet rendben tartásában? Vagy a környezetvédelmisekkel?
A kérdésem inkább érdeklődő volt, mint bármi furcsálló. Tim jó ember, akárki akármit is mond, és amihez ő odalépett, abba tudott még 140%-ot is teljesíteni. Bár ugye ezzel a matematikusok tudnának vitázni, ahogy Bogna mondaná. Össze is kaptam pár díszt, papírt, kis fémkampót és eltört csúcsra való csillagot, majd a vadőrlak előtti kukába hordtam. A kötözős dologhoz nem hoztam semmit, amivel elvághatnám, így igen lassan haladva bogózgattam Timhez képest. - Nem tudom, de ezt a rászórt sok gemkapcsot sem igen értem - vonogattam meg a vállam, ahogy a zsebemből kihúzva mutattam miket szedtem le.
- Lassan. Mármint.... nem igazán tudom, hog kell-e ennél gyorsabbnak lenni. Nem sietek sehova, szeretném a legjobb helyet megtalálni, ahol tudod... bármit csinálhatunk. Arra gondoltam, ha lesz kedved ha megvan segíthetnél. Valami kiskertes, olyan romkocsmás dolgot találtam ki. Vannak vázlataim.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. június 19. 19:50 Ugrás a poszthoz


# kinézet # június 19.

- Sosem fogunk sehol kinyitni - borultam hatalmas, fájdalmas és keserves sóhajjal az üres helyiség pultjára, mire az kelletlen nyikorgással huppant. Azt hiszem a nem pihe súlyom - pedig nem is buldózer vagyok - nem tett neki jót. Ő sem lesz nyerő. Pedig már csak összesen három hely van, ma dönteni kell, így vagy úgy. Azt reméltem ennél kicsit egyszerűbb lesz, hogy nem fogom úgy érezni, kudarc az egész. Kell egy cigi, vagy kettő. Akkor is, ha most nyomtam el az előzőt a hamutálnak kinevezett fém hajlított darabba. Intettem a férfinek, hogy nem, nincs több kérdés "majd jelentkezünk" és inkább timet figyeltem oldalra fordulva még mindig tespedve a pultutánzaton. Tudom mit szeretnék, annyit beszéltünk, rajzoltunk, terveztünk. Most pedig olyan lehetetlen az egész.
- Mi lenne, ha nem abban gondolkodnánk mégsem, hogy bent választjuk ketté a teret, hanem bent is olyan lenne, mint egy udvar. Tudod minden természetes lenne, meg növények, mint ahogy az udvar - billentettem oldalra a fejem. Fogalmam sem volt ez hogy oldható meg, de ahhoz hogy akár csak egy romkocsmára is emlékeztető pub legyen, előbb használható berendezés kell. Nem akartam semmit mai modern, meg rideg. Én sem érezném jól magam benne, hát a vendégek? Közben gondolkodás nélkül húztam ki a szálat a szájából és tettem át az enyémbe mélyet szívva belőle, aztán a bal kezembe fogva inkább felkeltem.
- Nézzük meg azt a Budán lévőt, valahova ide tettem - kezdtem turkálni a zsebemben, tudom, hogy megvan a cím, csak még azt nem hol. De meg lesz, mire kell. Hiszek magamban és az a fontos, nem? De. Szerintem is, inkább még egy slukkot eltoltam mielőtt mosolyogva visszaadtam volna a maradékot. - Túl nagyok az elvárásaim, Timtim?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. június 20. 01:25 Ugrás a poszthoz


# kinézet # június 19.

Most biztosan határozottan kijelentéssé tenném a kérdését, ha az arcom és a szám nem a karomba temetve heverne az utolsókat fújva. Persze kicsit drámai, de frusztráló, mikor hónapokon át kerget az ember valamit és nem tart látszólag semerre. Persze hely nincs, de a többi elég jól áll ettől még. Sok megbízható beszállító és munkaerő került elő, nem mintha utóbbiból sok kellene, de annyi van,a mennyi indulásra pont ideális lenne.
- Ezen egy takarítócég sem a felújítókkal. Ezt úgy ahogy van le kéne bumm, aztán felhúzni suh - mutogattam el egy söprő mozdulattal a tarolást majd a levegőbe mutogatással az újralétrehozást. De ez túl nagy falat. Nem csak pénzben, de időben is. Biztos nem ő az a nagybetűs. És büdös van, ez tény. Ő biztos sokkal több dolgot észrevesz, hála a kipusztult közeli növényeknek, de én nekem ennyi elég. - Felejtsük el ezt a helyet, ezt úgy amúgy gondoltam. Nem pont. Ugyanúgy lehetne kinti meg benti rész, csak a benti is lehetne olyan, természetes tudod. Nem fém, meg modern, meg csillog-csúszik minden. Olyan békés, tudod, mint amiért járnak az emberek túrázni meg kempingezni - vagy hasonló, sosem voltam jó a nagy magyarázatokban, de Timmel gyakran megtaláltuk a közös nevezőt szavak nélkül is.
- Miii - nevettem fel hangosan, azt hiszem nem sípolva, rendesen malacokat megszégyenítve röfögve bele, de aztán csak visszafogtam magam. - A cetlit, vagy rágópapírt, vagy szalvétát... amire a címet írtam - kotorásztam tovább, aztán meg is volt, egy kézmosós flakon papírját szabtam le és a hátuljára írtam. Én nem öltem meg több fát, na. Inkább fogtam magam és elindultam kifelé még lehajolva  a kicsi tevét megvakargatni. - Az is mágikus kerület, szóval hoppanálhatunk, meg van oda ez a varázsbusz is. Melyik legyen?
Közben mivel meglett a papírka leolvastam pontosan merre tartunk és előre reméltem, hogy sikeresebbek leszünk. Be is vártam a csipetcsapat minden tagját, hiába nézelődött azért szívesen a kis teve, lehet jobb, ha itt nem kering, ki tudja mi van még ebbe a porfészekbe.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. július 3. 14:42 Ugrás a poszthoz


# kinézet # június 19.

- Így van, és nem is szeretnék ilyet továbbra sem - ingattam is meg a fejem. Egyébként sem arról van szó, hogy annyira alapjaiban álmodnék meg bármit. Persze, ha úgy adódna erre is képes lennék, de én inkább csak tényleg egy helyet szeretnék, ahol a saját szabályaim szerint tudom elérni, amit szeretek a vendéglátásban. Szerintem lehet ezt élni, persze a rossz tapasztalataim nekem is villannak be néha. De az kinek nincs az életéről? - Ebben segíthetnél, vagy segíthetnétek Bognával. Ti vagytok bennük otthon - billentettem oldalra a fejem, mert szégyen vagy sem, lehet nő vagyok, de sosem voltam az a nagyon szakértő ilyenekben. Elsőosztályú mágikus koktélt keverek, a képeim meg utánozhatatlanok, ettől még vannak hiányosságaim. - Persze jó lenne úgy megoldani, hogy semmi ne haljon meg abban a környezetben - mert az kínos, és káros.
- Pont elég nagy annak, aminek kell, de egy házat nem bírnék el...azt hiszem - bár lehet van súlycsökkentő varázsige is. Miért nem használják a nők többet a hiszti helyett? Inkább hamar elengedtük ezt a helyet én meg a cím tudatában feldobtam a lehetőségeket. - A zsákutcától jobbra a harmadik villanyoszloptól indul - mutattam is balra tőlünk, hogy balra induljunk el, közben a tevére nézve meg a kérdést hallva azért elszomorodtam, de megingattam a fejem biztosítva róla.
- Emlékszel a romkocsmára, ahol jártunk még pár hónapja? Volt egy szőlős lugas, azon lehetett kimenni a teraszukról a kertrészbe. Milyen lehet, ha ilyen kis függönyök választják el a boxokat belül? Meg olyan frissebb lenne növényekkel a hely, nem?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. augusztus 13. 16:44 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

- Az emberek mindig többet akarnak és sosem értékelik azt, ami jutott nekik. Nézd meg azokat a családokat, akik ezeket a fákat kidobták. Vihették volna haza cserépben, vagy egyszerűen készíthették volna papírból ennyi csicsával - mutogattam körbe, mert számomra már foglalkozástól függetlenül is igen rosszak voltak a minket körülvevők. Csak azt látom, ahogy sokan rombolnak, én sem vagyok angyal, meg a szervezetemnek lenne erre mit mondania, de nem hiszem, hogy ennyi szemetet hagynék lépten-nyomon.
- Csóró hely ez, én régóta mondom. Gondolj bele még mosógépre se telik, szegény manókat tartják rá, nem beszélve a koszos edényekről és a koszról, amit megint csak velük intéztetnek. - Nem különösebben értem hiszen évek óta szabadítják fel őket itt meg legálisan van egy csomó, akikkel pont úgy bánnak a diákok, mint egy utolsó elhajított zsebkendővel. Ha volt, ami engem dühített, inkább ez, mint a hiánya ennek az őrnek, vagy szegény fák. Ez sem jó, de rengeteg baj van erre, és akkor ránk próbálnak ránk szállni aurorok egy-két süti miatt.
- Elég jól hangzik, ennek mindig lesz helye a világban. Láttam múltkor ilyen szórólapokat, hogy sokan kijárnak az elszegényedett országokba. Segítenek rendbe tenni a falvakat, építenek új kunyhókat a helyieknek, kiviszik az adományokat. Ez nem a humbukos pénzgyűjtős, ők ételt-italt meg ilyeneket visznek - tettem hozzá, mert a másikban én sem hiszek, és szerintem Tim sem, elég okosak voltunk, hogy átlássuk, nem minden működik jól. Legalábbis azt hiszem.
- Nem kell wikeásnak lenni, de értesz a növényekhez. Olyan helyet akarok, ahol nem fog senki és semmi meghalni, és ahol ha van lehetőség sok lehet a természetes dolog.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. augusztus 13. 17:00 Ugrás a poszthoz


# kinézet # június 19.

Néha csak úgy összefolytak előttem az ötletek, máskor álmomban is ott volt az a rengeteg külön álló rész és sehogy nem akart összeállni. Pedig annyira közel volt. Gyakorlatilag karnyújtásnyira, és mégis azt éreztem, sosem lesz az egészből semmi. Többször keltem úgy, hogy ez halott ötlet, mint az normális lenne. De azért ilyenkor csak oldalra fordultam, rágyújtottam és beletoltam Tim szájába is a szálat, biztos ami biztos. Nem szeretek rosszul aludni.
- Igen, lehetnének mágikusak, elsősorban úgyis ilyen fogyasztóknak lesz, ezért is néztem varázslóövezeteket. Szépek, egészségesek és amúgy se árt ebbe a sok betonba valami zöld, mai kitartó és élettel teli - néztem körbe ahogy elindultunk volna kifelé. Igazság szerint mindenhol undorító szagok és alig volt némi fa vagy virág. Kicsit lelombozó ahhoz, amiben jártam korábban. Az ország nem volt csúcson, fővárosolás ide vagy oda.
- ÚÚÚÚ. Ezt ki kell próbálnunk, fogalmam sincs - de nem ma, nyilván, mert most más dolgunk van, de mentális jegyzet, hogy ennek neki kell állnunk, különben nem lesz belőlünk semmi, sőt.
Igaz nem volt egyszerű, de sikerült megegyezni a közlekedési eszközben, én meg reméltem, hogy a mai utolsó út lesz. Szerettem volna, mindegyik előtt így voltam, ha az utolsó állomáshoz közelednénk. Kicsit megfáradtam abban, hogy semmi nem volt elég jó egy ilyen világhoz. Mármint, ha kocsma is, megvolt a maga leendő váza, amit nagyon akartam. Nem véletlenül dolgoztam és szenvedtem annyit azért a pénzért, amit erre tettem el. Nem beszélve azokról a szar helyekről, amiken ezért évekkel ezelőtt megfordultam és amennyit viseltem. Csak ne.
- Tudom, de szeretek biztosra menni - vigyorogtam rá, majd hevesen bólogattam. - Igen, pontosan így, a növények lehetnének térelválasztók. Meg feltétlen fákat sem kell megölni. Láttam egy pasasról videót, aki élő fákat tud olyan kiegészítőkkel ellátni, ami alapján felhasználhatóak például egy nagy águk pultnak. Közben él és nő, nem esik baja, de fölötte hasznosan zajlik minden - nehéz elmagyarázni, de működik. Majd meg kelle gyütt nézzük.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. szeptember 6. 00:20 Ugrás a poszthoz


# kinézet # június 19.

És tényleg. Nekem eddig eszembe se jutott, hogy Dávidon ott szalad az a sárkány, meg a pika is ugye, meg a kezén a fa is csillog, kel, villog, meg még ki tudja mit csinál. Ezekkel mi a szösz van? Mármint tök menő, de hogy adod be Teri néninek, aki elkíséri az unokáját, hogy ez csak vizuális effektes tetkó. Sehogy.
- Fogalmam sincs, elve azt sem értem hogy bírnak el velük Bognával, engem néha a saját ruhám is bezavar, meg a hajam... sok helyen, nem ég ez - döntöttem oldalra a fejem, de egyelőre nem tudtam túllépni a képen, ami kirajzolódott előttem. Mármint értitek mentek nagy lelkesen és élvezettel a konyhába, felpattantok a pultra és akkor hiába nyúlsz a bögréért, a pika nem azt akarja, és megcsapat, mert YOLO. És ha véletlen együtt nyúltok a bögréért, mindkettőtöket. (Hahaha, azt hittétek másra gondolok, mi?)
Nem annyira zavartatva magam hajoltam az arcommal a tenyerébe, mikor eltárta a kezét és egy rövid slukk mellé még egy puszit is toltam a kezébe némi füsttel, majd el is indultam, mert sose jutunk semmire.
- Ez jó ötlet, ott van időnk, senki nem siet meg kapkod - gondoltam végig, és nekem teljesen jónak tűnt az elképzelés. Leszámítva, hogy még nem nagyon tudtam hogy fogjuk beemelni a zsebembe, de bíztam Timben, vakon is, meg akkor is, mikor tényleg világom sem tudtam, szóval nekem nem lehet bukkanó egy ház!
- Már új dolgokat kitanulni? Vagy ez ilyen régiek erősítése? - kérdeztem vissza, mert mindig figyelek, de sosem eléggé, mert vannak dolgok, amikről nem tudom eldönteni mikor és mi. Igazából lehet csak meghaladja ez a tudásom. Tim különleges, nem csak az ereje miatt, de azzal mindenképpen. Így nem tudhatom mikor történik valami, amire majd bumm, kiderül, hogy Dustin újítása.
- Tudod mi lenne még jó? Ha lenne olyan növényünk, aminek jót tesz buksi...füstje. Mármint hallottam még anno órán, hogy vannak elemis virágok, amik ezt tudják hasznosítani. Dustin nem mesélt erről?
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. október 21. 18:00 Ugrás a poszthoz


# kinézet # január 7.

- De ha nekik mondod "ez csak egy fa" - fújtam hatalmasat magam elé, ahogy lassan elbotorkáltam a már kikötözött fák között Tim mellé. Igazság szerint annyi rossz van a világban, hogy már fel sem tűnik szerintem sokaknak, hogy ami őket körbeveszi se különb. Nekem sem mindig volt egyértelmű, hogy nem tesz jót se nekem, se másoknak mondjuk a hely, ahol dolgozom. Disneylandről is megvan a magam véleménye. Na ott aztán durván sokat szemetelnek, és erre nevelik a pöttöm gyerekeket is. Ez jó példa? Akkor ránk miért mutogatnak Timmel, hogy na ilyenek ne legyenek? Érthetetlen.
- Mindig rámondja valaki, hogy ezért van, aztán meg elmész az ilyen irodaházba és mit látsz? A manó viszi ki a kávét. Értem én, hogy nem mind akar felszabadulni, de azért lehetne nekik kitalálni olyat, mait szívesen csinálnak és nem megterhelő nekik - vagy hasonló. Vonogattam a vállam. Tisztában voltam vele, hogy nem oldjuk meg a világ egyik legnagyobb gondját, ettől még remélni szoktam, mert szeretem, mikor nyugodt és békés minden, könnyebb úgy élni. Éreztem, hogy valami néz, de eltekintve mivel csak azt a nagy szarvasmacit láttam, inkább elengedtem.
- Ehhez nincs valami ismerőse Dustinnak? Ő foglalkozott a minisztériumnál is, sulikban is az elemivel ahogy tudom. Talán tudna tippeket adni - mert hát ő ilyen mentorféle Timnek amúgy is, ezt nem is nehéz átlátni.
- Én is gondoltam rátok, de ez azért munkát, időt, tervezést igényel. Meg na, azért van dolgotok enélkül is. Szóval még nincs helyem, addig jegelhető - én legalábbis úgy láttam, hogy még nincs meg  ahova vagy a mit, addig nem kell mozgósítani a fél világom. - Van a vadőrlak mögött egy ilyen kivágottas rész, kijárták a vadak, talán arra? Szebb lenne.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Daisy Blue Berry összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel