Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ha valamit biztosan tudok, akkor az az, hogy a hivatásomat megtaláltam. Mindegy, hogy melyik korosztály, tudok velük kommunikálni. Nem esik nehezemre sem hercegnőnek, sem jó arc osztályfőnöknek, sem szigorú tanárnőnek lenni, éppen mikor melyikre van szükség. Szeretem, hogy használhatom a fantáziám, és azt hiszem, ha rangsort kellene felállítanom, akkor az ovisokkal való foglalkozás a második helyen szerepelne. Persze, hogy mi lesz velem a jövőben, mekkora részét veszik ki majd az életemnek, az a január végével derül majd ki. Január közepén államvizsgázom, után még a papírmunka. Január 17-én, pénteken lejár az összes gyakorlati szerződésem, és egyelőre még nem tudom, hogy bárhova is be kell-e mennem a következő hétfőn dolgozni. Egyelőre nem aggódom, majd az államvizsga stressze utáni napokban fogok, gondolom.
Viszont az, hogy most itt kell maradnom, szabályosan áldás, és örömmel is teszem, hiszen addig is kicsit tovább töltődhetek energiával, mit a gyerekekkel való foglalkozás jelent. És ez nem azt jelenti, hogy akkor majd innen kilépve pörgök ezerrel, sőt. Valószínűleg, amikor egyedül maradok, akkor jövök rá majd igazán, hogy mennyire elfáradtam, de egy kis pihenés után a boldogságindexem az egekben lesz. Ezt a kis készletet igyekszem mindig szinten tartani, hogy ne boruljak ki teljesen a Nico-ügy miatt. Pedig egy összetört szív nagyon nagy falat, és szerintem nem is fogom tudni meggyógyítani, vagy legalábbis nem mostanában, mivel egyszerűen nem megyek a saját szívem közelébe, ignorálom a sajgását, és nem mondom ki hangosan, hogy vége. Majd. De nem most. Majd talán pár nap múlva, amikor már készen állok elfogadni a tényt. De készen lehet állni erre valaha is?
- Szia, semmi vész, nem késtetek szinte semmit, éppen most merültünk el az igazi hercegek jellemzőiben. Ahogy elhallgatom a lányokat, a legjobb herceg neked jutott.
Mosolygok ki a sátorból, ahol bent ülünk, miközben kimászik mellettem a két koronás példány, így aztán, amikor már az édesanyjuk felé szaladnak, én is követem őket, bár nekem inkább beleragadt a hajamba a korona, semmint rám öntötték, de egy középkategóriás hercegnőnek azért én is elmegyek.
- Nagyon jól viselkedtek, és észre se vették, hogy kicsit tovább kellett maradniuk ma. Ha ilyen van, csak szólj, és maradok velük bármikor tovább. Milyen nagyok már a fiúk is!
Lehajolva hozzájuk, mosolyogva nézem őket. Nem érintem meg őket, mert bár nagyon szeretem a babákat simogatni, tanultam masszázst is, és ismerem az érintés fontosságát és mennyiségét minden korban, mégsem nyúlok hozzá olyan gyerekhez, akinek előzőleg nem engedte meg a szülője.
- Négynél megálltok, vagy jön a folytatás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Igazán határozott elképzelésük van, szóval nem hiszem, hogy olyan sok gond lenne még ezzel a történettel, az apukájukat még nem klónozták.
Válaszolom mosolyogva, mert a lányok még bőven abban a korban vannak, amikor a tökéletes férfi számukra az apjuk, és el sem tudják képzelni, hogy egy nap ne ő legyen a férjük. Szóval ok az aggodalomra nincs, bár a gyerekek úgy nőnek, mint a bolondgomba, azért van még néhány nyugodt évük, mielőtt kezdődik a megőrülés.
- Harmadikban kezdenek el felborulni a hormonok először, addig egészen aranyosak.
Akkor azért páran sátánná válnak, mint Annácska, akit imádok, tényleg, de még Barnabás is nagyon nagyot tud nyelni, amikor a lány szóba került, és néha én is biztos vagyok benne, hogy a pokolból ki van tiltva, mert a Sátán a trónfosztástól tart. Nem lehet könnyű a nagyszüleinek, mert ők nevelik a lánykát, és ezért egy elég kemény ördög-angyal kettőst lehet nála látni néha, főleg amikor egy-egy szülői után vagyunk.
- Összekuszálódott.
Nem kell nekem bemutatni, én maga vagyok jelenleg az összekuszálódott élet nagymestere, szóval tudom milyen az, amikor egyetlen apróság is képes teljesen romba dönteni mindent, amit az ember eltervezett, hogy aztán ne maradjon más, csak fejkapkodás és aggodalom. Aztán persze lesz ez másként is, mert ha az ember jól csinálja a dolgokat, akkor a párja mellette áll, és együtt billentik helyre a dolgokat, ha meg nem, akkor telezsúfolja a naptárát mindenféle plusz programmal, hogy ne gondolkozzon azon mennyire szétesett minden. Na én a zsúfolásban vagyok profi.
- Általában rám. Akinek van családja, hazamegy, aki kollégiumi nevelő is, ő pedig a bentlakókkal foglalkozik. Nem tanítok rendesen, gyakorlaton vagyok, mert januárban végzek majd az egyetemen, akkor hivatalosan is tanár és óvónő leszek, de ne aggódj, jó kezekben vannak, mert van kisgyermekgondozói és dajka képesítésem is.
Elég határozott irányba mentem én tovább a Bagolykőből, a dajka csak néhány hónapos képzés, a kisgyermekgondozói két éve is tavaly lejárt, mert azt még az egyetemmel párhuzamosan kezdtem el, szóval azt már akkor is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, a pszichológia maga csak egy ilyen plusz volt. Akkor is szét volt esve minden, akkor a tanulásba menekültem, most a főzésbe, sosem lehet elég tudás a birtokunkban.
- A babaprojektben. Gyerekként én is mindig nagy családról álmodtam, sőt, még most is úgy vagyok vele, hogy egy egész kviddics csapat is jöhetne. Csak hát ez ilyen hercegfüggő dolog ugye.
Pillantok fel rá mosolyogva, mert már egy pár perce a fiúkhoz közel hajolva barátkozom velük, és vágom a grimaszokat, hogy nevessenek. De mivel a lányok betámadták őket, így most felegyenesedve Majára nézek újra.
- Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Óóó, értem.
Nem is tudtam, hogy a húga jól főz, de akkor ezek szerint, ha próbálkoztam volna is, mit nyilván nem tettem, mert előbb tanulni szerettem volna valamit, amivel meglephetem, akkor is felesleges lett volna. Visszahúzva magamhoz az edénykollekciót a táskámba nyúlok, előhúzok egy tömb jegyzetpapírt a világ millió színében, és ráragasztva egy nagyobb, mézsárga példányt, fekete filcet veszek el, és gyors üzenetet kanyarítok rá. Nem sok mindent, csak ennyit: "Ha éhes vagy, egyél meg! Egy középszerű szakács alkotása."
- Így azé lesz, akinek szüksége van rá.
Jegyzem meg csendesen, egy bátortalan mosoly kíséretében, és egy nem messze tőlünk lévő padhoz lépve, lehelyezem rá. Nem is tudom, hogy van-e hajléktalan a faluban, de olyan biztos, akinek, ha nem is ez a legjobb vacsorája, de talán egy kicsit hozzájárulok ahhoz, hogy tele legyen a gyomra. Remélem, hogy tényleg jó helyre kerül majd, és bár pont az volt az indokom, hogy nagyon tetszett ez az éthordó készlet, mégis, ez egy pillanat alatt szertefoszlik, ahogy eszembe jut, hogy valakin segíthetek.
- Az még azért odébb van.
Meg leginkább csak viccnek szántam, hogy valamit mondjak, hogy valamire reagálhasson, hogy halljam a hangját, a kezeimet, zavartan, mint iskolás koromban, magam előtt, ujjaimnál összefonom, és minden bátorságomat összeszedve felnézek az arcára, bele a szemeibe, látnom kell, még ha ezzel kínzom is magam.
- Csak légy velük türelmes. Az eridonosok jószívűek, de nagyon sokszor nem gondolnak bele a tetteik következményeibe. Nyíltak és talán egy kicsit hőskomplexusosak, akik mindenkit meg karnak menteni és mindent megoldani, sokszor túl egyedien, és ezzel csak bajt csinálnak.
Hogy ez védőbeszéd lett volna? Talán. Nem hiszem, hogy tudja, hogy eridonos voltam. Talán valahol fellelhető vagyok, egy alkalmas kviddicsezőként vagy talán egyszer voltam évfolyamelső is. Régen volt, és nem nagyon hiszem, hogy Nico szabadidejében az elmúlt korok eridonos krónikáit bogarássza.
- Láttam. A verekedést. Tanítottam aznap. A lányaim fele neked szurkolt, a másik fele Barnabásnak.
Arra, hogy haragszik rám, nem tudok mit mondani, ahogy akkor is, most is elmondhatnám, hogy nem csináltam semmit, és tudom, hogy Barnabás is elmondta ezt. A különbség csak annyi, hogy vele kapcsolatban maradt, rám pedig úgy néz, hogy érzem, hallom, ahogy darabokra törik a szívem, és fogalma sincs, hogy onnan, hogy tudtam, Barnabással meg tudta beszélni, mennyi ideig vártam őt. Néztem, ahogy elhalad, véletlenül időztem bizonyos folyosószakaszokon, reménykedve, hogy azt mondja, szeret, de azt hiszem, nem is a szavai a lényegek, hanem a szeme, ahogy nálam is, hiszen bármennyire is próbálkozom, a szomorúságot nem tudom leplezni. Arra, hogy jól érzem magam, nyögök egyet, és megrázom a fejem.
- Tévedsz, Nico. Heti hat nap reggeltől estig dolgozom vagy képzem magam, hogy ne gondoljak rád, a hetediken pedig tanulok, hogy ne bukjak meg. Ha egyetlen percre is megállnék, és belegondolnék ebbe az egészbe, ha beszélnem kellene erről, összeomlanék. De nem engedhetem ezt meg magamnak. Nem veszíthetek el mindent.
Én vele ellentétben kimondom azt, amit gondolok, ami a helyzet, ami bennem van. Jól, persze. Remekül Nico, egyszerűen olyan csodálatosan vagyok, hogy szárnyalok. Megrázva a fejem, lépek egyet hátra.
- Ne haragudj, ez már nem a te problémád, nincs jogom rád zúdítani, de ne hidd, hogy boldog vagyok, egyszerűen csak nem gondolok bele, én így védem magam.
A kezeimet fázósan a zsebeimbe dugom, és kicsit összehúzom magam, kicsit megrázva még a fejem.
- Talán... majd az új évben, ha kollégák maradunk, megpróbálhatnánk barátok lenni. Nem kötelező, de akár. Jönnek az ünnepek Nico, teljenek békében, elkerülhetetlen, hogy a visszalévő napokban összefussunk az iskolában, és nem akarok úgy elbúcsúzni, hogy így nézel rám. Kérlek. Csak gondold meg. Hátha... működne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Inkább nem is reagálok arra, hogy nálam sosem lehet tudni, mert tudnék vele vitatkozni, de valahogy ha arra gondolok, hogy megint összeveszünk valamin, akkor megint el kezd sajogni a szívem, és elég neki az alap sajgása azért, mert itt áll velem szemben, hallom a hangját, látom a tekintetét, érzem az illatát. Mégsem érinthetem, nem csókolhatom, nem kuncoghatok felszabadultan, mert borostás arca csikizi a nyakamat.
- Szerinted? Ha megálltam volna, és gondolkoztam volna, most nem egy falat építenél gondosan kettőnk közé.
Mert ez történik, ott a fal, ha tetszik, ha nem, és ezt csak magamnak köszönhetem, annak, hogy nem voltam tekintettel rá, legalábbis szerinte, az én nézőpontom szerint erősebbnek hittem a kapcsolatunkat, mint, hogy akárcsak egy apró kis pletykamorzsát is készpénznek vegyen. Valahogy máshogy gondolkozom a kapcsolatokban lévő dolgokon, és ehhez tudom, hogy a tapasztalatlanságomnak is köze van. De hát így járnak azok a lányok, akik tanulással és nem pasizással viszik végig az iskoláikat.
- Igazából... nekünk. Hogy onnantól, hogy Barnabásnak legalább elhiszed, hogy tényleg semmi sem történt, beszélsz velem, és ha meg is büntetsz, adsz nekem egy esélyt. De mások vagyunk, Nico.
Mosolyodom el szomorúan, hiszen nekem elképzelnem se kell, hogy milyen érzés vagy milyen látvány egy másik nővel látni, én a nagy szerelmi jelenetét premier plan láttam, és jó néhány alkalommal felrémlett előttem, hogy milyen is az, amikor Nico mással van. Hogy el fogom-e viselni ezt valaha? Azt hiszem, nem. Nála nem fogom tudni azt mondani, hogy rendben van, hogy boldog vagyok, mert boldog. Önző vagyok, tudom, de most először életemben azt mondom, hogy nem érdekel. Nem tud boldoggá tenni a tény, hogy ő mással boldog, még az elképzelés is összefacsarja a szívem.
- Szőke lettem, mert nagyon sok alkohol ittam egy lánybúcsún, és az egyik barátnőm megbűvölte, így kellett keresnem valakit, aki le tudja szedni a színt, mert még mindig szinte kvibli vagyok, a hajamon meg nyilván nem fogok kísérletezni.
Tárom szét a karjaimat, mert a fene se gondolta volna, hogy ennyire számít a hajszínem, de jó, hogy ezt tudom, mert már gondolkoztam rajta, hogy valentin napon meglepem, és a vörös parókámmal meg egy kis szerepjátékkal meglepem. Vagyis, anno a múltban, felmerült bennem, ugyebár, mert hát most már nem igen aktuális. Legalább nem bőgtem le, és költöttem vagyonokat egy túlságosan rövid nővérke jelmezre.
- Hát te hülye vagy, Nico, és ezt most komolyan mondom. Veled akartam lenni, az első pillanattól.
De ha ilyeneket mond, akkor nyilván nem jelentett neki semmit az, amit a szertárban mondtam, én pedig jó nagy hülye voltam, hogy annyira megnyíltam neki. Pont ezért nem tudok könnyen beszélni az érzéseimről, mert valahogy ez lesz. Cole kinevetett, Adrian nem találta meg bennem, akit keres, Nico pedig, ő talán mégsem azt láttam, amit én hittem, hogy lát ebben az egészben. Ha azt látta volna, nem itt lennénk, mert akkor egy irányba tartanánk még mindig.
- Barátok.
Felemen csendesen, miközben hirtelen megint nagyon érdekesnek találom, hogy a cipőinket vizslassuk, és elmondani sem tudom, hogy mennyire szomorú vagyok, hogy mennyire fáj kimondani ezt. Több akarok lenni, mint csak barát, a mindene, hogy nekem is ő a mindenem. De erre már nem hiszem, hogy valaha is lesz lehetőségem.
- Ha se Ezra, se Anton nem gondolkozik bennem, akkor nagyon könnyen meg fogjuk oldani, mert évközbeni nyitott pozíciók csak a Jacinthe-ben és a Loch-Beinne-ben vannak.
Nem mintha annyira vonzana bármelyik is. A franciáknál kötelező lenne kicsikarnom magamból többet, mint az alap és minden nappal rohamosan romló nyelvismeretem, Anglia meg nem sok jó emlékkel kecsegtet. Viszont, ha itt maradok, akkor idővel szembe kell néznem a ténnyel, hogy barátok vagyunk. Ilyen hülye ötleteim is csak nekem lehetnek. Ahogy az is nagyon nagy hülyeség, hogy belemegyek az ölelésbe, mert pontosan tudom, hogy ez mit fog okozni. Balommal átölelem, jobb kezem azonban a mellkasára simítom, és a fülem úgy helyezem, hogy halljam szívének dobbanását. Illatát, bár nem felejtettem még, mélyen magamba szívom, kiélvezem a kósza ábrándot, mely ezzel jön, a megrohamozó emlékeket.
- Sajnálom, hogy elcsesztem.
Nem szoktam káromkodni, de ez az a szint, amikor már nem tudok mást mondani, mint ami a valós, nálam a káromkodás a fokmérték. Felpillantok rá, amikor már érzem, hogy ha most nem engedem el, akkor hülyét csinálok magamból. Jobb kezem ujjaival óvatosan arcához érek, megérintem, megsimítom, és érezni őt, mosolyra késztet, a szívem hevesebben ver, és most nem összefacsarodik, hanem reménnyel telivé válik. Nem értem, mit hisz, hiszen a vesztes oldalon állunk.
- Mennem kell, nem szeretnék az állomáson éjszakázni.
Pipiskedve magasabbra kúszok, és ha engedi, adok egy puszit az arcára, vigyázva, hogy ne az ajkai közelébe tegyem ezt, majd finoman ellépek tőle, és zsebre dugva a kezeimet, felpillantok rá.
- Köszönöm. Tényleg. Beszélünk majd. Hamarosan.
Mindenképpen, és társai. Még fokozhatnám a dolgot, rengeteg szóval, de csak hülyévé tenném magam előttem még inkább, és nem nagyon hiszem, hogy kellene még fokoznom. Inkább csak még egyszer jól megnézem őt, mintha máris elkezdeném az elmémbe vésni minden vonását, és rávéve magam, hogy elszakadjak a tekintetétől, elindulok az állomás felé. Nem mintha ne maradnék, ha marasztalna, szóval azért annyira nem rohanok, de tudom, hogy nem szabad telhetetlennek lennem. Ha szeretné, maradok, de lehet, hogy jobb lenne most, ha nem. Örülök már ennek is, hogy legalább tudtunk egymás szemébe nézve beszélgetni. Nem kaphatok meg mindent, főleg, ha ennek nem tudok szívből örülni, és én örülök, mindennél jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A mai napra két választásom van, ami a programokat illeti. Bemegyek az egyetemre, és három órán át hallgatom Nico-t, akivel nem beszélhetek és nem mosolyoghatok meg nem csókolózhatok a tíz perces szünetben, majd elmegyek a cukrászkurzusra, ahol gyártok egy csomó sütit, amit aztán a délelőtt miatt bánatomban este, otthon magamba tömhetek, vagy eljövök és segítek rendbe hozni a pizzériát. Kérdés sem fér hozzá, hogy melyiket választom, természetes, hogy a pizzériát.
Mivel korábban ér be a vonatom, mint a kezdés, ezért elkanyarodom a Fehér család otthona felé, gyorsan veszek reggelit, kávét, megbeszélem a nagyszülőkkel, hogy beszélnünk kell Anna múltheti alakításáról, majd amikor már csak pár perc van vissza, besétálok a pizzázóba, és egy kicsit szíven üt, amit ott látok. Nem is tudom, hogy melyik szomorít el jobban, Barnabás vagy a hely állapota. De ma majd mind a kettőt kicsit összeszedjük. Viszont nem akarok én lenni a feltűnősködő meg a fontoskodó, az a családban se volt soha az én reszortom, szóval csak szépen beállok a kupacba, és meghallgatom a főnök utasításait, amikor pedig rám mosolyog, visszamosolygok rá. Ebben a történetben ő a legkevésbé hibáztatható, mégis ő kapta a legnagyobbat. Csak remélni merem, hogy ő legalább visszakapja Nico-t, elvégre a férfi értékes kincs barátnak is, szerelemnek is. Csak egy kis idő kell neki, én legalábbis ebben reménykedek. Az idő begyógyítja a sebeket. Nem biztos, hogy mindent és teljesen, de remélem, hogy az ó esetükben igen.
- Szia.
Köszönök rá csendesen, megsimítva a vállát, és két jól megpakolt bundáskenyeret nyújtok át neki, csodálatos, karácsonyi mintás csomagolásban.
- Pocsékul nézel ki. Tessék, neked vettem, egyél valami rendeset. Még meleg, majd utána dolgozol, szükséged lesz az energiára.
Még egy halvány mosolyt megejtek felé, nyomok egy puszit az arcára, majd ellépve tőle, hogy belevessem magam a munkába. Mostanában mindent csinálok, csak azért, hogy ne kelljen gondolkoznom, így az biztos, hogy részemről nincs lazsálás, épp csak ennyi kis plusz kört engedtem meg magamnak, de most már az ecset meg a festék a barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igazából többnyire elvagyok magamban, de amikor erélyesebben szól oda a nőnek, megemelkednek a szemöldökeim, és nem tudok nem odanézni, hogy ez most így mi. Ismerem Barnabást, és tudom, hogy ő nem ilyen, főleg nem egy nővel, akkor sem, ha az már szinte kiharcolja magának. Komolyan, még a kis Annával is olyan szépen beszél, hogy nem hiszem el, hogy képes még ennyire kedves lenni vele, erre itt van most ez a jelenet, és meg kell vallanom, meglep, amit mond.
- Csinálhatnánk valami közös mintát, ami emlékeztet minket a közös munkára. Hogy ne legyen annyira szétszórt, azonos stílusjegyekkel oldhatnánk meg. De lehetne inkább fotófal, és egy-egy apró emléket hagyhatnánk a falakon, rejtett helyeken.
Rápillantok Barnabásra, és inkább elhallgatok, mert valahogy nem nagyon tudom, hogy mit mondhatnék neki. Valahogy ő is így lehet velem, kerülgetjük egymást, mint két bűnös lélek. Nem, továbbra se tartom magam bűnösnek, mert ha az lennék, akkor minimum lefeküdtem volna vele, de még csak álrandizni se vagyunk alkalmasak.
- Inkább, ha lenne közöttünk kémia, nem?
Felelem mosolyogva, mert ha nem mosolyognék, akkor valószínűleg elbőgném magam, de szerencsére Cole, egy jó alap volt ahhoz, hogy félre tudjam tenni a saját bánatomat, csak azt hiszem, hogy soha életemben nem voltam még annyira bánatos, mint most, ebben az időszakban, Nico miatt.
- Minden rendben van.
Suttogom a fülébe, és nem érdekel nagyon, hogy ki néz minket, és ki nem, nyomok egy gyors puszit a nyakára, mielőtt elválunk egymástól, és mindjárt nekiállok dolgozni, tényleg, csak egy kicsit még beszéljük meg, most, hogy újra itt van. Hiányzott, és furcsa volt nélküle bejárni, mintha kicsit mindenkit elveszítettem volna.
- Tudok segíteni valahogy? Bárhogy. Kicsit levenni a terheket a válladról.
És akkor, ahogy ezt kimondom, jön a bók tőle, amire elnevetem magam, és érzem, hogy könnyes lesz a szemem, ezért elfordulva tőle leguggolok, és a fehér festéket bontogatva rázom meg kicsit a fejem.
- Ezért sülsz fel mindig látod. Nem szép dolog, ha egy nőt nem dicsérsz, hanem őszintén megmondod, amit látsz.
Hirtelen nagyon lefoglal a tökéletes ecset kiválasztása, és amikor felpillantok és felállok, remélem, hogy már nyoma sincs annak, ami az előbb rám tört. Nem fogok itt jelenetet rendezni, nem az én stílusom.
- Nem képes megbocsátani, de megpróbálunk barátok lenni. Szívás.
Húzom el a számat kicsit és vonom meg a vállamat, miközben az ecsetet pörgetem az ujjamon, hogy eltereljem a figyelmemet arról, amit mondok. Őszinte vagyok, csak nem gondolok bele azokba a dolgokba, amiket kimondok. Én így védem magam.
- Hétfőtől szombatig reggeltől estig hajtom magam, sokszor hétkor indulok, tizenegyre érek haza, vasárnap meg tanulok. Nem gondolkozok. Csak legyek túl az államvizsgákon, most erre fókuszálok. Tényleg, ha nem jön be a dolog, felvehetsz szakácsnak. Vagy pincérnőnek. Tetszik az egyenruhátok, szerintem kiemelné a szemem.
Pörgetek még egy kicsit az ecseten, mielőtt egy kicsit feldobnám a levegőben, és elkapnám. Mosolyogva pillantok rá.
- Mi lesz az újévi fogadalmad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Este van már vagy fél tíz is, én meg még mindig itt vagyok. Pontosabban megint, mert csak addig mentem ki, amíg vettem egy pizzát, de amúgy az a negyed óra csak energiagyűjtés volt, semmi több. Kávém van, vacsorám van, így ezekkel felvértezve ülök a tanáriban az asztalomnál és miközben az extra sajtot próbálom a számba imádkozni, azon vagyok, hogy kitaláljam, hogyan legyen a záróhavi tantervem. Furcsa, hogy arról beszélünk, már csak két hétre kell összeraknom a dolgaimat. Mindjárt vége. Na de mi lesz utána?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oh.
Mindig azt hiszem, hogy egyedül vagyok, és mindig meglepődöm, amikor megszólítanak. Mert valahogy az ember azt hiszi, hogy nincs olyan, aki már idejönne ilyen későn.
- Ma elmaradt a táncpróbám, szóval gondoltam behozom a lemaradást. Az utolsó két hetem munkaterve. Átnéznéd nekem, hogy mennyire jó?
Fogalmam sincs, hogy mindent átadtam-e, mit át szerettem volna, igazából nyilván nem, hiszen az ember nem határozott időre szerződik, de remélem, hogy a legtöbb mindent igen.
- Um, tudok adni érte pizzát. Most hoztam, még forró.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szeretem csinálni.
Vonom meg kicsit a vállam, meg hát ugye addig sem gondolkozom, mert ha gondolkozom, ó, abból nagy baj van. Hetek óta nem csináltam, és nagyon félek elkezdeni unatkozni, mert akkor eszembe fog jutni minden.
- Köszi.
Veszem vissza, és lefűzöm a mappába. Akkor ámen.
- Nem, de, ahogy mondani szokás, kalandom itt véget ér.
Felelem csendesen, és inkább a pohár után nyúlok, és iszok egy keveset.
- De már vannak felvételi időpontjaim, az egyik a franciáknál a másik az angoloknál. Reméljük valamelyik beválik. Hogyhogy itt vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De az leszel.
Felelem mosolyogva, mert tudjuk, hogy ez a mondat hogy folytatódik, és bevallom, a kérdése meglep.
- Oh, nem mondta?
Pedig jobb lett volna, ó de még mennyire, hogy jobb lett volna, mondjuk akkor nem biztos, hogy olyan kis vidámak lettünk volna a bálon.
- Félrementek a dolgok. Szóval úgy döntöttem, hogy jobb, ha csak kivonulok innen. Igazából tudom, hogy itt az igazgatóságváltás meg minden, de nem került szóba, hogy maradhatnék, én meg nem tudom, jó ötlet lenne-e felhozni.
Persze, ha nem Cole-nál lennék, hanem néha megnézném, hogy mi van a társasházban, akkor már nem nagyon aggódnék, meg szerveznék utakat, de hát ebbe valahogy nem is gondoltam bele.
- Szóval, te hogyhogy itt vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha elmondom, megígéred, hogy nem akadsz ki, nem nevetsz ki és nem fejeled le az íróasztalt?
Mondjuk, ha megteszi, akkor se nagyon tudok mit tenni, szóval igazából mindegy is, de nem szeretnék rosszat Barnabásnak, és kicsit aggódom, hogy ha ez a téma felmerül, akkor elindítok egy furcsa lavinát. Ah, csak ne legyen lavina. Egy újabb szelet pizza. Emily vagyok, én eszek, ameddig csak van kaja.
- Ez igaz. Olyan csendes és békés ilyenkor itt. Furcsa zsivaly nélkül ülni, és csak csinálni a dolgod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval...
Ne húzd már az időt, te nő, ha eddig nem tudtál kitalálni semmit, akkor most már kár a gőzért. Amúgy sem tudsz hazudni, szóval minden más csak időhúzás.
- ... um, Barnabás szeretett volna jó benyomást tenni rád, mert eléggé elszúrta a nem-randi-randit. Én meg mondtam neki, hogy szívesen segítek, és rajtam gyakorolhat, és mivel te eléggé vonzó nő vagy, nem mehettem oda tréningnaciban, ezért kitettem magamért. Ha már te vagy a tét, akkor csináljuk rendesen.
Olyan furcsa neki erről beszélni, mert ez kicsit olyan, mintha kijátszottam volna őt, de eszemben sem volt, tényleg segíteni próbáltam.
- De mire odaértem, már tiszta füst volt minden, mert még azon is izgult, hogy egy kamurandit elszúr, hogy elszúrta. Végül tényleg tréningnaciban főztünk, ettünk, beszélgettünk, aztán én átmentem Nicohoz, de nem hittem volna, hogy ez annyira nagy dolog, mert semmit sem jelentett. Szóval nála voltam éjjel, reggel elmentem dolgozni, délután pedig már nem állt szóba velem. Bözsi néni elpletykálta, hogy összekavartunk, Nico pedig meg sem hallgatott. Aztán vége lett, összetört mindkettőnk szíve, és azt érzem, hogy ha itt vagyok, csak bántom őt.
Ezt pedig egyáltalán nem szeretném, így a menekülés egy olyan jó megoldásnak tűnik. Nem, nem az. Csak annak tűnik.
- Ne haragudj Barnabásra, tényleg nem történt semmi, csak beszélgettünk arról, hogy mit kéne csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nico szerint árulás.
De valóban, az imponáló sokkal jobban hangzik, szóval maradjunk is annyiban, hogy imponáló tett volt.
- Persze, most éppen megpróbálunk barátok lenni.
Ezért is döntöttem a távozás mellett, mert nem vagyok képes a barátja lenni, és nem akarom látni őt mással. Ő nem Adrian. Adriannél boldog lennék, ha boldog lenne, Niconál ez nem megy. De a világért se mondom ki, csak szépen megteszem.
- Mivel rontotta el?
Érdeklődöm, mert szerintem az, hogy nem tudta, hogy randi a randi vagy mi - eléggé bonyolult volt, amikor magyarázta -, az nem akkora bűn, és Ophelia se olyan, aki ennek ekkora feneket kerítene.
- Biztos csak nagyon igyekezett. Akkor szúr el mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Én nem, és ebből indultam ki. Semmit sem látnék bele abba, ha veled van, pedig, ti már csókolóztatok is.
Én pedig láttam, hogy csókolóztak, és pontosan tudom, hogy az hogy esett. Most az, hogy Bözsi néni meg ilyeneket mond, nem hiszem, hogy rosszabbul kellett volna, hogy essen neki.
- Büszke.
Nem érzek büszkeséget, mert ez a tapasztalatlanság pont ide vezetett, hogy elveszítettem őt, pedig nagyon szeretem, jobban, mint egy embert hittem, hogy képes vagyok szeretni.
- Szeret. Egy csomó pasi nem teszi meg azt, hogy mindent elmond egy lánynak, hogy segítsen neki, hogy jól csinálja és ne szúrja el. Nagyon fontos vagy neki, és szerintem nagyon szépen gondol rád, csak, ő is félreértett valamit.
Biztos vagyok benne, hogy így történt, és igen, határozottan bólintok is mellé.
- Biztos, hiszen ő is és Nico is képesek mindent félreérteni, ezért olyan jó barátok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Elhiszem.
Mosolyodok el szomorúan, mert az a nagy helyzet, hogy ha így is van, én már ezzel nem leszek előrébb, talán nem is volt akkora hülyeség, amikor anya azt mondta, hogy csak apácának lennék alkalmas, mert az a ruha elfed. Nico életét se tettem volna tönkre.
- Sajnálom. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy jár neki egy második esély.
Mert erről szól az élet, az esélyekről, nem?
- Um, van kedved segíteni nekem? Csak egy alkalomról lenne szó, helyettesítem kellene az egyik barátnőmet az edzésen, én oktatnék, és kell ott egy arc, akibe kapaszkodhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem.
Azért sajnálom, mert tudom, hogy Barnabás mennyire igyekszik, és talán éppen ez az, amire nekem is szükségem volt, erre a mondatra. Nem szabad epekednem valaki iránt, aki nem kér belőlem, talán az, hogy nem hajtom, nem reménykedem, nem próbálkozom elhinni, hogy ezt meg tudjuk oldni, vezet majd el oda, hogy egy nap jó barátok legyünk Nicoval. Most még fáj ezt mondani, de a férfiért meg kell tennem.
- Akkor is, ha ez... rúdtánc?
Nem nagyon szoktam ezt elmesélni, mert valahogy az emberek még mindig nagyon prűdek, pedig ez művészet, olyan, mint a többi táncfajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tényleg az, szerintem tetszeni fog.
Bár nem akarom nyomni neki a dolgot, hálás vagyok azért is, hogy segít. Nem nagyon oktattam még táncot, és nem is akarom elkezdeni, pusztán csak váratlanul jött egy dolog, ami miatt elmegy, de az oktatást nem tudja lemondani Sára, így segítek neki. Egyszer.
- Pénteken, négytől hatig. Találkozhatunk itt, és mehetünk együtt.
Úgyis itt leszek, mert előtte az óvodásokkal vagyok úgyis. Arra, hogy mennie kell, bólintok, mert bár jó lenne vele beszélgetni, mind a ketten tudjuk, amit tudnunk kell.
- Hm?
Felé fordulva nézem őt, és ahogy kiindul elmosolyodom, még akkor is, ha a szemeim tele vannak könnyekkel, de ezt ő már nem láthatja. Nem szabad sírnom, be kell fejeznem a dolgaimat itt, hogy haza induljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Milyen szóval definiálnád akkor?
Teszem fel a kérdést felnőttesen, mert a lányaimnál is ez van. Ha nem megy, akkor írd körülj, használj másik szót és megbeszéljük, hogy mit is szerettél volna kifejezni. Manapság, ahogy elnézem a szókincset, igencsak eltűnőben vannak a szinonimák, meg az, hogy szépen meg tudd fogalmazni azt, hogy pontosan mit is érzel. Szeretlek, oszt jóvan alpon él a világ, és igaz ez arra is, ha valakit nem kedvelnek. Ha nem is lehet persze mindent megoldani pár év alatt, de azért szeretem hinni, hogy valamennyit tudok rajtuk fejleszteni. Amióta itt vagyok, mindig próbálom terelgetni őket, és olyan sok mindenre megtanítani, amennyire csak lehet.
- Az is jó lenne, ha már nem utálna. Igazándiból.
Én elég jól elélek azzal, hogy szerelmes vagyok belé, hiszen éveken át Adrian mellett is jól megvoltam azzal a tudattal, hogy szeretem, máshogy, mint másokat, máshogy, mintha csak a testvérem lenne. Persze onnan indult az egész. Vele tudtam beszélgetni, meghallgatott, és örültem neki, hogy az életem része. Elkezdett fontosabb és fontosabb lenni, míg végül már olyan fontos lett, mintha egész életünkben együtt éltünk volna, mintha a két bátyám lenne. Aztán persze az érzés kicsit átalakult, amit sosem bántam meg, hiszen neki köszönhetem azt, aki ma vagyok. A szeretete, az útmutatása vezetett ide, és ezért sosem tudok elég viszonzást adni, hiszen nézzünk csak rám. Az óriás pulóverektől, visszahúzódástól és  csak a cselló a társam felfogástól eljutottam odáig, hogy szeretek nő lenni, nőiesen öltözni, szoknyát húzni. Ehhez ő kellett. Nélküle nem az lennék, aki ma vagyok, és talán sosem vett volna észre akkor Nico, sosem szeretett volna belém. És persze, akkor sosem törtem volna össze a szívét.
- Én szoktam. Nem tudom miért, de szoktam. Talán csak, hogy legyen valami kihívás az életemben.
Aztán vagy összejön, vagy nem. Ez az év azért valljuk be, eléggé összejött, noha a vége eléggé rémálomszerű. Az év nagy részében boldog voltam, és egészen pozitívan tekintek a jövő évre. Egy új kezdetre. Csak nagyon bánom, hogy a mostani életemet el kell hagynom hozzá, de majd talán lesz valami jó is abban, ha friss levegőt szívhatok. Nem is tudom, hogy mondtam-e már Barnabásnak. Lehet, hogy említettem, de hogy már konkrét dátumok is vannak, azt azt hiszem, hogy nem.
- Ophelia?
Nem feltétlenül kellene rákérdeznem, mert tudom, hogy így van, de ha beszélni szeretne róla, akkor itt a tökéletes alkalom, hogy megtegye, mármint leszámítva azt, hogy éppen most lépett be a beszélgetésbe Sonja, és eléggé normális, ezzel szemben Barnabás. Nos, ő nem igazán. Finoman a karjára teszem a kezem, és ha tetszik neki, ha nem beleszólok.
- Csak ennie kell egy kicsit meg, hogy hasson a kávéja, de igazából hálás, csak fáradt.
Egész végig a kezem a kezén van, és ha meg akarna szólalni, akkor egy kicsit erősebben nyomom, hogy ne nagyon tegye inkább, mert tényleg nem sülne ki belőle semmi jó. Mintha az anyja lennék, vagy tényleg a tanára.
- Gondolkoztunk azon, hogy lehetne itt valamilyen minta, esetleg van ötleted rá, hogy mi lenne ideillő?
Bevonás. Ha egy körön kívül álló személy a körbe szeretne csatlakozni, akkor meg kell neki adni az esélyt, hogy a kör részévé váljon, hogy beilleszkedhessen. Bár nem ismerem jól a kettejük közötti viszont, azt mondanám, hogy a dominánsabb fél szenved az alárendeltségtől, és megízlelte milyen az irányítás, és tetszett neki. Barnabás pedig, talán tarta a trónbitorlótól.
- Köszönöm a kávét.
Mondom egyszerre Sonjának és Barnabásnak is, és egy pici kortyot magamhoz is veszek. Bár nem iszom feketén, meg nagyon kávét sem, csak ha már vészhelyzet van, de most úgy érzem, hogy jól fog esni, még úgy is, hogy szétmarja a torkomat kissé. Nem nagyon szoktam az ilyenek miatt hőbölögni, különben is, dolgozni jöttem, és kicsit így is puncsosnak tűnhetek.  
- Um, később akartam szólni, de jövőhéten pár órán helyettesítened kell majd, mert elutazom. Kedden a Jacinthe-ben, csütörtökön a Loch-Beinne-ben lesz állásinterjúm, és akkor már két-két napot a környékükön töltenék, hogy megismerjem a helyeket.
Csak felkészülni arra az esetre, hogy mi vár rám, ha esetleg hozzájuk megyek dolgozni. Meg mindig is szerettem bejárni egy-egy hely történelmi nevezetességeit, szóval rendben lesz ez. Hétfő-kedd Franciaország, szerdán utazok, csütörtök-péntek Anglia. Aztán szombaton hazautazok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ez az utolsó rendezvényem itt, és ha már éppen egy szilveszterrel sikerül zárnom megnyújtott Bagolyköves pályafutásom, akkor azt azért nem teszem józanul. Nem, nem kell azt gondolni, hogy végigittam az elmúlt négy órát, de azért jó hangulatban vagyok. Nem fázom annyira, mint talán kellene, de biztos vagyok benne, hogy holnapra egy kicsit meg fogok azért hűlni. Ez az élet rendje, nem? Valamit valamiért.
Lényeg a lényegben, hogy itt vagyok, felügyelek, és azért jól szórakozom. Felöltöztem pirosba, nem is volt kérdés, hogy ezt választom, és nem azért, mert élő tilalomfa kívánok lenni, de mégiscsak Eridonos vagyok, a szívemben örökké az is maradok.
Nézem az elhaladókat, sokan behúzódtak már az éjfél közeledtével a fedett részre, de a kemény mag, vagyis vagy tizenhat diák meg én, aki úgy üldögélek a kút szélén, lábam lógatva, mint akit ide parancsolt az anyja, még kint vagyunk, és én is azon gondolkozom, amin ők, hogy vajon lesz-e tűzijáték. Nagyon szeretném, ha lenne, mert titokban nagy fanatikus vagyok. Bizony, tele vagyok ilyen mocskos kis titkokkal, mint, hogy imádom a pirosat, a tűzijátékot és nem bírom a pezsgőt. Csak pezsgőztem, és úgy egy üveggel lehet bennem... na jó, maximum másféllel, de idült mosollyal az arcomon nézelődök, rendben vagyok, de tényleg. Egy pontig.
A ponton túl viszont, összeomlok, lefagyok, és felpörgetem magam. Igen, ezt egyetlen szemvillanás alatt, ugyanis Mr. "mindigszexi" Bianchi közeledik. Mint a Bridget Jonesba Mark Darcy. Ah baromira dögös. Ennek annyira nem örülök, mert ha tudom, hogy itt lesz, akkor nem iszok, de ha meg nem iszok, akkor elsunyulom az ittlétem, és nem mondom meg neki, hogy mennyire dögös. Nem, nem azt, hogy dögös, hanem, hogy mennyire örülök, hogy látom. Mert örülök. De attól még mondjuk nem kellene ennyire szépnek lennie, hát lecsapják itt a kezemről. Na nem mintha lenne még honnan lecsapni. Ah, miért vagy ennyire szép, Nico? Lehet csak némán kéne itt ülöm, kezemben a kis üvegemmel, és hátha nem szúr ki egy nagyon piros pacát. Tovább megyek, egy nagyon piros pacát, aki alkoholtól vigyorgó arccal integet neki. Csak gratulálni tudok Fisher, a kommandónál lenne a helyed... "lopakodsz".
- Búcsúztatja az évet, drága kolléga?
Érdeklődök olyan kedvesen, mintha minden rendben lenne. Mondjuk lehet még mindig egy buta, szőke tyúknak tart, de lesandítva meg kell állapítanom, hogy ha az is vagyok, legalább a dekoltázsom nagyon rendben van. Fontos ugyebár, hogy adjunk magunkra, amikor ilyen szép emberek közelében vagyunk. Sírba teszel, komolyan mondom, Maci!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Miért ne? Zavar?
Érdekel az engem, hogy őt zavarja? Nos, valószínűleg nem, mert csak csinálom, még ha fel is háborodik, akkor is. Arra viszont, hogy Nico olasz, nem válaszolok, mert nem tudok mit mondani. Olasz, hát remek. Niconak számos tulajdonsága van. Olasz, szőrös, szépszemű, szeretem. Nem mintha bármelyik tény olyan volna, amivel megoldhatnánk azt a helyzetet, hogy haragszik rám, és a háta közepére se kíván. Talán meglepődött, amikor azt mondtam, elmegyek, de valljuk be, idővel rájön majd, hogy ez az ő érdekeit szolgálja, mert ha valamire képtelen vagyok, hát akkor az az, hogy a barátja legyek. Nem megy. Tudom, jókor jut eszembe, hogy nem megy, amikor én kezdeményeztem a barátság dolgot. Titkon talán azt reméltem, hogy ő mondja ki: Nem tudok a barátod lenni, mert szeretlek. De csak egyetértett velem, én pedig vele meg magammal, hogy akkor ez így jó lesz. Hülyeség és nem jó. Csak mondom. Nem lehet minden exetek a barátotok. Lehetetlen küldetés.
- Hogy csak olyanokkal kamurandizok, akiket a párom nem ismer.
Felelek teljesen nyugodtan, mert valljuk be, hogy ezt kellene a leginkább megfogadnom, hiszen ezt az egyet szúrtam el, de ezt félelmetes, hogy mennyire. Komolyan, hiába történt hetekkel ezelőtt, még mindig ütemesen verem a fejem a falba miatta. Ilyenek ezek a nagy szerelmek, lelki és fizikai sérüléseket is okoznak.
- Nem tudom. Mármint még nem döntöttem. két oldalt, hogy mit fogadhatnék meg, de még nem döntöttem, illetve, mindegyik olyan béna, meg a fele olyan, amit úgysem fogadnék meg. De dolgozom akkor éjjel, mármint lesz ilyen szilveszteri buli a kastély udvarán, és megígértem, hogy felügyelő tanár leszek, úgyhogy jó pár óra tétlenkedés alatt teleszemetelhetem a kutat.
Elnevetem magam a képre, ahogy állok a kút mellett, elvéve az összes cetlit, és csak írom a fogadalmaimat, dobálom a kútba, a kút minden vizét elnyelik a cetlik, és ha egy-egy diák megpróbálja elvenni őket, akkor úgy morgok rájuk, mint egy kutya a betörőre. Csodálatos példája lennék annak, hogy milyen is a felelősségteljes pedagógus.
- Egy óra! Ilyen hatalmas nagy!
Lelkesednék tovább, és ötletelgetnék is, ám a második mondat után a nő elhúzódik, és csak megköszöni a dolgot. Csúnyán - olyan tanárosan - csalódtam bennedesen - nézek a férfira, és megingatom kicsit a fejem, mert nem szépen viselkedik, nagyon nem szépen.
- Mi a feszültség tárgya? Együtt voltatok?
Mert azok viselkednek így, akik között volt egy kis kavarás, aztán kínossá válik a szituáció. Vagy, az egyik fél akarta, a másik meg nem, de kell a munka, mert mind pénzből élünk. Ez is simán benne van a pakliba. De valami olyan feszültség van, ami biztos, hogy szétfeszítené ezt a helyet is, sőt, lehet a fal is ezért indult meg.
- Vannak ilyen emberek, akik valahogy nem tudnak kikerülni az életünkből, mert annyira beleékelődtek, a hiányuk pedig emésztőbb mindennél.
Ophelia is ilyen lehet, még ha nem is úgy, mint ahogy például nálam akkor, amikor kértem a világtól egy évet, hogy ne legyek itt. Ophelia lehetne a nagy minden, de van, amit nem lehet megjavítani, én is tudom. Csak kár, hogy ennyire emészti magát. Mondanám, hogy legalább Sonja elemében tartja, de nem akarok hajnali háromkor arra kelni, hogy valamelyikőjük veri az ajtómat, mert a másikat el kellene ásni. Ilyen dolgokat inkább nem szeretnék bevállalni.
- Hm, így még nem is gondoltam a helyzetre. Az elmúlt két hétért csak egy hét visszadása? Ó nem, abban hol az élvezet?
Vigyorodom el, sőt a végén már nevetek is, ahogy megrázom a fejem.
- Nem Barnabás, az ok egyszerű. Munkára van szükségem, hogy legyen pénzem, amiből ennivalót veszek. Szóval ezért mennem kell, hogy valahova felvegyenek. Annát majd akkor vetem be, mikor igazán hajmeresztővé válsz.
Kacsintok is egyet, aztán tovább dolgozom. Mindenki tök jól halad, csak én vagyok lemaradva, mint valami csókos. Ja hát igen, azt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Pfff.
Forgatom meg a szemeimet, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Komolyan Merlin, hát nem unod még? Így is sebezhető vagyok, hát még ha ittam is, akkor mi lesz belőlem? Mennyire jó, hogy nem gondolatolvasó! Ne is legyen soha az, mert messziről elkerülne akkor. Nézzük csak a jelenetet: Itt lóbálom a lábam a szökőkút szélén ülve, mint aki csak úgy van, közben meg fejben épp azon elmélkedem, hogy legszívesebben mellkasát csókolva haladnék lefelé, hogy aztán... Ó igen, ez az a pont, amikor kiszáradt ajkaimat megnyalva pillantok el másmerre, de csak egy kicsit, hogy aztán visszanézzek rá. Nézni szabad, nem?
- Jól kell megválogatni az elsejei programunkat.
Mondjuk jó lenne, ha nem egy kiadós másnappal kezdődne, de ahogy a férfit elnézem, neki valahogy egy átaludt nap van tervben. Nem is baj talán, mert ez azt jelenti, hogy nem ér rá nővel lenni, és ha igaz, akkor nem lesz nővel egész évben. Mármint másikkal. És ha? Végül is, létezik olyan, hogy egy pár, akik a szakítás mellett döntenek, egyszer még...
- Van még nekem is pezsgőm, neked adom. A fele még megvan.
Ó igen, ilyen a női ármány drága hölgyeim és uraim. A nő, ha úgy gondolja, hogy esetleg, talán, akkor bizony nem olyan rossz az, ha a másik fél kissé tompa. Szép. Még hogy ártatlan a lelke, valljuk be, még az öltözete is ordít, hogy Niconak és nem 2020-nak szól. Borzalmas nő, borzalmas.
- Ülj mellém, Nico. Innen olyan szép lesz a tűzijáték.
Mármint remélem, hogy lesz, mert azt nagyon szeretem, de inkább azt szeretném, hogy mellettem legyen éjfélkor, mert abban azért van valami reménnyel teli. Nem tudom, hogy megtenné-e, hiszen haragszik rám, én meg jobban bűnhődöm, mint azok, akik rendszeresen csalják a párjukat, és elintézik egy opikával. Nico olasz. Nem, ez nem vigasztal még mindig. Szóval kérlelem őt, szépen, kedvesen, és bájosan, mert szeretném, ha nem hagyna magamra az év utolsó perceiben. Vagy inkább soha. Elvégre barátok vagyunk. Vagy legalábbis ezzel áltatom magam. Ő egy ilyen speciális barát, aki haragszik rám, akit kívánok, akibe szerelmes vagyok. Úgy igazán. Leírhatatlanul. Szóval, ő ilyen különleges. Valaki, akinek még a pezsgőmet is odaadnám. Amúgy se bírom a pezsgőt, és amúgy se kellene többet innom, mert meggondolatlan leszek.
- Tettél fogadalmat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Nekem lennének ötleteim, de szerintem ahhoz még innod kellene.
Jegyzem meg széles mosollyal, és azért remélem, hogy egy iciri-picirit zavarba hozom, mielőtt folytatom az ajánlatomat.
- Csak egy kartondobozt kell szereznünk, és az ösvénytől olyan ötven méterre már olyan meredek a talaj, hogy azzal lecsúszva, egészen a falu határáig jutunk.
És, hogy én ezt honnan tudom? Ó igen, rendszeresen közlekedtem le így a faluba. Amikor még gyerek voltam, és élveztem, szóval csak egy kis alkohol kell, egy tettes társ, meg egy kartondoboz. Sokkal jobb, mint éjjel egymást támogatva lebotorkálni, vagy négykézláb felkúszni az Eridonba. És nevethetnénk is. Szerintem tök jó ajánlat, cimbis program. Persze, nyilván nem erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy lennének ötleteim, de hát nem árulhatjuk el minden titkunkat azonnal. A nők rejtélyesek.
- Bánnád?
Kérdezek vissza pimaszul, de mivel nem veszi el az üvegemet visszahúzom, és bár nem kellene, de azért egy pár korttyal megjutalmazom magam. Csak szépen, nőiesen, mintha csak ízlelgetném. Ha az igazgató ezt megtudja, akkor aztán fuccs az állásomnak. Nem mintha lenne. De ha így haladok, nem is lesz esélyem sem. Se pasi, se állás, és megint csak egy ezüstöt bírtam összekaparni. Jól indítom az évet.
- Hát szia.
A mosolyom már megint szélesedik, mert nem csak, hogy leült mellém, de gyakorlatilag egybeforrt velem. Jó, csak a combunk, de ittas és szerelmes nőnek az már olyan, mintha viszonyotok lenne. Lepakolom magam mellé az üveget, és valami különös vonzás okán, elkezdem Nico haját piszkálgatni, mintha tényleg gyerekek volnánk. Vajon milyenek lettünk volna diákokként együtt?
- Áh nem. Azt mondtam, hogy fogok, de már annyit ittam, hogy nem kockáztatnék. Még a végén elírok valamit, aztán nem tartom be a fogadalmam, és nyekk az életemnek. Szeretek élni. Meg aztán tökre hiányoznék neked is Francesco, szóval nem halhatok meg csak úgy, nem?
Hú, biztos, hogy nem kellene többet innom, mert tényleg baj lesz belőle, de most még rajtakapom magam a hülyeségen, mint, hogy a haját simogatom, meg itt vallomásozok, így gyorsan el is kapom a kezem, és igen, inkább újra iszok.
- Most ugyanannyi van az üvegünkbe. Fogadjunk! Akié előbb elfogy, de nem szándékos vedeléssel, az kérhet valamit a másiktól. Mit szólsz? Bármit kérhet, a másiknak teljesítenie kell. Jó, kivéve gyilkosság. Az morbid lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Miért? Egy szép nőről beszélünk, aki határozott és céltudatos. Az ilyen nők a gyengéid.
Azt meg nem hiszem, hogy említettem volna, hogy ennek az egész kavarásnak most kellett megtörténnie, hanem anno a múltban. Mint mikor egyik hajnalban az erkélyen állva láttam egy részeg srácot egy fának dőlni, és miközben könnyített magán, vidáman énekelt. Kai jutott róla eszembe, Adrian-nek meg úgy pttantak ki a szemei, mintha áram rázná meg. Nagyon veszélyes együtt járni egy legilimentorral, mert olykor ösztönösen is a fejedben van, és hülyeségeket lát bele a gondolataidba. Utólag visszagondolva persze mókás, ha eszembe jut, mosolygok is rajta, de mégis, őszintén felháborított akkor és ott a dolog. Szerintem életünk első és utolsó "veszekedése" volt. Adriannel nem tudok veszekedni, ahhoz túlságosan is szeretem őt, hogy elveszítsem egy badarság miatt. Nico óta pedig még jobban odafigyelek arra, hogy mit teszek vagy mit mondok, mert ha ő se lenne velem, beleroppannék. Így sem vagyok túl fényesen, de akkor... vége lenne.
- Bővítened kellene a vállalkozást. Megfelelő profit elérése után meg kéne vásárolnod a falatozót, és megtenni Sonját üzletvezetőnek. Így még mindig te gyakorolod a hatalmat, de a területeitek jól elhatárolhatóak lennének.
Problémamegoldásban legalább kiváló vagyok, szóval ha ez nem tetszik neki, de mondjuk szívesen ötletelne, akkor van még pár megoldás a tarsolyomban, de egyik sem az, hogy rúgja ki a nőt, és zavarja olyan messzire, hogy csak na. Nekem kifejezetten szimpatikus, van benne valami vonzó és megfoghatatlan, és nagyon szeretek ilyen emberekkel a környezetemben lenni. Szóval én - még a nehéz természete ellenére sem - nem küldeném el, hanem az erényeire alapozva adnék neki egy új területet, ahol tudom, hogy mesés lenne. Tudom, hogy sokan ezek miatt a gondolatok miatt naivnak és gyerekesnek tartanak, de én ilyen vagyok, a jóságot látom meg az emberekben, és sosem gondolok a dolgok árnyoldalaira, aminek meg is van a következménye.  
- Harcipipi? Ez tetszik. Ha egy nap nekiállok cikkeket írni az Edictumba, ez lesz az álnevem.
Nem azért mondom, mert gondoltam rá - de -, csak úgy hirtelen az Edictum jut az eszembe. Semmilyen más olyan foglalkozás nincs, amire azt mondaná az ember, hogy nem használhatja a saját nevét. Ha meg nem lesz munkám, és végül tényleg a rúdtáncból fogok megélni, akkor biztos, hogy nem ez lesz az odaillő név. Ott mindenki Candy, meg Sweetie meg ilyen cukorka nevű, szóval nekem is valami ilyen irányba kell gondolkoznom. Nos, de ennél még az is jobb lesz, ha franciául kell tanulnom egy életen át. Éppen folytatnám, és csípősen odaszólnék a munkába állónak, amikor Sonja hangja üti meg a fülem, és megtorpanva nézek én is arra, Barnabás pedig el is indul, hogy felfedje a miérteket. Elmosolyodom azon, ahogy beszél velük, de a mosolyom még szélesebbé válik, amikor Sonjához fordul, és normális, emberi hangon kommunikál vele. Na nézd már, még a végén büszke leszek rá. Mivel a magam részével már végeztem, így nekiállok Barnabás falrészének is. Nem vagyok éhes, nem akarok megállni, csak dolgozni, amíg lehet. Elterelni a gondolataimat arról, hogy vajon ma mit húzott fel, milyen a hangja, ha ott ülnék, rám nézne-e. Úgy képzelem el, hogy ma túlnőtt a borostája, kékben van, a hangja csendesebb és nem, semmi esetre sem nézne rám, ahogy én se rá. Hátul ülnék, és olyan sokat jegyzetelnék, mint soha életemben. Ezért is vagyok itt, hogy fessek és fessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ne légy savanyú, ha egy nap gyerekeink lesznek, akkor így is, úgy is kartonon fogsz csúszni a domboldalon.
Jó, hát előbb beszélek, mint gondolkozok, nyilván ennek az eredménye az, hogy nem azt mondom, hogy majd ha neki gyerekei lesznek, valamikor a jövőben, akkor majd ő fog velük játszani ilyet, hanem, hogy nekünk. Ha most egy mesében lennénk, megállítanám az időt felkernék, és ütemesen verném a fejem a falba, addig, amíg magamhoz nem térek a hülye kijelentésekből. Vagy, ha lenne egy időnyerőm, akkor csak visszaforognék, mondjuk akkor egészen addig, amíg ki nem találom a csodás agyammal, hogy gyakoroljunk randit, és ki se mennék a házból aznap reggel.
- A lényeg a lényeg Nico, hogy ma véget ér az év, bármit megtehetünk, mert éjfélkor lezárul.
Mondjuk addig nem nagyon hiszem, hogy már lenne időnk kartont szerezni, elcaplatni a domboldalra, rávenni őt, hogy üljön fel mögém, és karolja át a derekam, és lesuhanni, pedig úgy átmenni az új évbe, valljuk be, mágikus lenne. De azt hiszem a derekam átölelésekor megtörne, és nemet mondana. Pedig csak barátok vagyunk. Barátok. Aham. Főleg én, aki minden átkozott női trükköt bevet annak érdekében, hogy rám figyeljen. Direkt hívom Francesconak, mert sosem tettem, és mert szerintem annyira erotikusan lehet kimondani, hogy az ember nyakán a kis pihék égnek álljanak, nem húzom el a combomat, sőt, ujjaimmal teljesen elveszek a fürtjeibe. Igazából nem csak őt kínzom azzal, hogy ott vagyok az aurájába, hanem saját magamat is, hiszen így érzem, ahogy a testem mindinkább vágyik rá. Amikor már nem simogatom az azért van, mert érzem a határt, még így is, hogy már igencsak hatott a pezsgő, érzem, ahogy a melleim feszülni kezdenek, és az egész bizsergés végigjár, aztán hirtelen hiányozni kezd, hogy kapcsolat legyen közöttünk, de félek, ha újra kezdem, akkor elhúzódik, mert talán az elsőre nem volt felkészülve, de a második támadásra már igen. Nem akarom elriasztani, azt szeretném, ha visszajönne hozzám, ha szeretne, úgy, ahogy régen, ha hinne és bízna bennem, mert így most olyan, mintha nem is ismerne, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire fáj a barátjának lenni, mert, ha elmondom, akkor tudom, hogy messzire üldözöm.
Felpillantva az égre inkább csak kortyolok még egyet, és magamban fogadkozok, hogy nem fogok hülyeséget tenni, nem szabad, mert ha már csak tényleg pár napunk is van együtt, akkor szeretném, ha boldogan telne, ha szépen válnánk el egymástól. Két hét. Semmire sem elég két hét. Három, ha nagyon szigorúan vesszük. És mi lesz utána? Hogyan fogunk mi barátok maradni, ha mások nem lehetünk? Elárulom, sehogy.
- Az aranyhal három kívánságot teljesít, és ha te nyersz, akkor nekem kell teljesítenem. Úúú! Nagyon érdekel, hogy ha hármat kívánhatnál tőlem, mi lenne az. Már kérheted például, hogy főzzek, nagyon sokat fejlődtem, folyton dicsérnek. Még a végén kibérlem azt a sarki üres üzlethelyiséget, és csinálok benne ilyen reggelizetetős kávézót. Tudod, van az a német viselet, azt hiszem német, amiben így kidobják a nők a mellüket, és nagy korsókkal járkálnak. Mondjuk az annyira nem reggeliztetős, de érted, mire gondolok.
Miközben magyarázok, és nagyon lelkesen magyarázok a csehóról, amit csinálhatnék, majdnem leöntöm magam a pezsgőmmel, de kár lenne érte, szóval akkor már inkább a testemben végezze, mint a testemen. Azt nem mondom, hogy a fejemben nem az kattog már, hogy milyen lenne a bútor színe, vagy, hogy melyik lányokat lenne érdemes ott foglalkoztatni, mert hát ugye a csecs az úr. Ez lenne a mottónk is. Mondjuk lehet, hogy lenne azért vendégseregünk. Ah, ez a kis ivás mennyire szexistává tesz, hát ez valami hihetetlen.
- De ha most itt nekiállsz úgy cuppogni, mint egy aranyhal, akkor én nagyon fogok nevetni Nico.
És ha megnevettet, akkor az is esélyes, hogy beleborulok a szökőkútba, de akkor behúzom őt is, és akkor aztán fogadalmak helyett mi kerülünk oda, és azzal nem nagyon tudom, hogy mit kezdene az elvarázsolt kút. Inkább csak közelebb hajolok hozzá, ha már így felém fordult, és gyakorlatilag centikre az arcától az arcommal pillogok bájosan, mielőtt a két üveg összekoccan.
- Győzzön a jobbik.
Mondjuk én azt szeretném, ha ő nyerne, mert a magam kívánságát nem szeretném kimondani, eléggé furcsán venné ki magát, ha azt mondanám, hogy mi, mint barátok, töltsünk együtt egy búcsú éjszakát. Szóval nyerjen csak Nico, hátha ő is ezt szeretné.
- Lezárni.
Nem tudom, hogy én le akarom-e zárni, mert a jövőm bizonytalanabb, mint eddig bármikor. Úgy csinálok, mint aki iszik, de egy korty se megy le. Nagyon kis hamis vagyok, még kuncorászok is magamon, hogy milyen kis hamis vagyok. Jaj azért fejbe csapott rendesen ez a pezsgő, hogy a fene vigye el.
- Félek Nico ettől az új évtől. Hogyan szeretnéd kezdeni?
Fordulok felé érdeklődve, és ahogy kimondom a kérdést, az első tűzijáték a magasban szétpukkan, én pedig összerezzenve nevetem el magam, felemelve a pezsgőmet.
- Vesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kuncogok a látványra, ahogy az üveget nézi, majd magához öleli, és a helyzet az, hogy szörnyű féltékenység támad meg, mert én akarok lenni az üveg. Nem, ez mér réges-rég túl van azon, hogy szeretnék valamit, én akarok. Nicoval lenni, Nicoé lenni. Sosem akartam semmit annyira, mint őt, és ha anno azt hittem, hogy az első szerelem felemészt, hát tévednem kellett, mert nem, nem az első emészt fel, hanem az igazi. Mindent is látok vele. A jövőnket, az életünket. Semmi nagyravágyás nincs benne, én arra vágyom, ami mellette voltam, arra az érzésre, arra a biztonságra, arra a tökéletességre. Vissza mindent, úgy, ahogy volt, és újra azt, hogy ő meg én mi legyünk. Nem érdekel, ha megbukok, ha állástalan leszek, ha nincstelen és földönfutó, világ életemben megéltem a jég hátán is, kibírtam mindent, amit az élet hozott, és itt vagyok. De azt, hogy ő egyre távolabb és távolabb kerül tőlem, nem bírom.
Néha álmomban azt álmodom, hogy ébren fekszik és rám gondol. Olyankor felébredve, a hátamra fordulok, és én is rá gondolok, hogy bárcsak valóban rám gondolna. Egyik éjjel még el is indultam hozzá, így, ahogy voltam, pizsamában, rajta egy kabáttal, ám végül csak néztem, ahogy a sötét ablakok belevesznek a korai ködbe. Fogalmam sincs, hogy mit hittem, hogy ha bekopogok éjnek évadján és ajtót nyit, vajon mit mondok, mi az, amivel meggyőzhetem őt, hogy van közös jövőnk. Csak az az egy szó jutott eszembe, de ami a filmekben működik, a valóságban nem hiszem. Sokszor álmodok róla, hogy velem van, és tudom, hogy néha a nevét suttogom, hiszen Cole arca olyankor más reggel, aggodalmasabb.
- Miért gondolod, hogy téged nem szeretlek igazán?
Kérdezem csendesen, nem is rá nézve, a pezsgőnek intézve a kérdést. Nem hiszem, hogy jó lesz hallani a választ, vagy, hogy szeretném-e, hogy a tudatáig eljusson, mert bármennyire is csodás az első két kívánság, a harmadik fájdalmasan dobbantja a szívem. Nem tudom, hogy miért hiszi, hogy őt nem szerettem soha szívből, hiszen most is szeretem, bármit megadnék érte, hogy adjon egy második esélyt. Hogy képes legyen megbocsátani nekem. És bele kéne gondolnom abba, hogy ő mennyire vágyik a boldogságomra, de valahogy az agyamban most teljesen más kattog, kicsit lejjebb görbül a szám, és inkább iszok még, mert jobb a nyelés pontossággára gondolni, mint arra, hogy ő el tud engem képzelni mással. Nekem nem menne, nem lennék rá képes. Önző lettem miatta, mert én csak magamnak akarom.
- Az álom állás itt tartana, el kellene viselned évekig, sőt lehet, hogy évtizedekig. Biztos, hogy ez jó ötlet? Amúgy nem olyan rossz ám a másik két hely sem. Ha Skóciába megyek, akkor nem hiszem, hogy valaha is eljövök onnan, az iskola árva és félárva gyerekek oktatására szakosodott, nem lenne lelkem otthagyni őket. De nem tudom, hogy elbírnám-e. Mármint gondolj bele, elmegyek nyugdíjba, és akkor jövök rá, hogy nincs semmim és senkim, mert nem voltam képes elmenni szülni, vagy megtartani egy férfit. A másik hely meg, na az nagyobb harc lenne. Fegyelem és nyakig begombolkozás, ráadásul nincs előkészítőjük, sőt, mestertanoncokat oktatnak. Őket annyira nem kedvelem.
Nem szép dolog ilyet mondani, tudom, még a hangom is lejjebb halkítom, hogy ne is hallja meg más, hogy ilyet mondok, mert nem szép dolog azt mondani, hogy nem kedvelem őket annyira. De sokkal flegmábbak, mint a gyerekek, és én jól elvagyok azzal, hogy néha egy unikornis hozzáragad az ujjamhoz, vagy annyira elmegy az idő, hogy elfelejtem, hogy egy műanyag tiara van a fejemen és azzal sétálok hazafelé. Az előkészítőben mindig boldog vagyok. A Bagolykő már nehezebb dió.
- Neee!
Hirtelen kap el a nevetés, mint amikor régen túl sokáig csikált a borostájával, és az előbbi elmélkedésből egy pillanat alatt átváltok nevetésbe, mibe kishíján belefulladok, olyan vörössé válok. Vidáman csilingel, felszbadultan, és nem is tudom mióta ma először nevetek igazán többedszerre is. Ha az év hullámzott is, a búcsú tőle vidám, amit köszönünk a magunknál tartott pezsgőnek. Arcomat nevetve temetem a kezeimbe, és egy kicsit megrázom.
- Ez a kép beleégett az elmémbe.
Kicsit könnyes szemekkel nézek rá, és bár nem így terveztem, de egy pillanat alatt elveszek a tekintetében, és érzem, hogy hirtelen már semmi más nem számít, az sem, hogy a tűzijáték már elkezdődött, és az se, hogy kik vannak körülöttünk. Csak Nico számít, és az, hogy itt van velem az új év első pillanataiban. Közeledik, én pedig nem akarok csalódni. Azt akarom, hogy megtegye, a szívem hevesen ver, és ha tényleg olyan kis lények vannak a fejemben, mint az Agymanókban, akkor most mind arra koncentrálnak némán, hogy az ajkai az ajkaimhoz érjenek.
Még a fejemben van a válasz, az a kettő szó, hogy "nem baj", kimondani azonban már nem tudom, mert abban a pillanatban minden értelmét veszti, egyedül a kapott csók számít. Az, hogy hónapok után ajkaink újra találkoznak, és én érzem azt a szikrát, ami a fejem búbjától a lábujjaim hegyéig végigszánkóznak a testemen abban a pillanatban, hogy Nico és én újra egyek leszünk. Az üvegem némán csobban a vízben, de már nem foglalkozom vele, csak azzal, hogy balommal a hajába túrjak, míg jobbommal azt a szeretett szőrös arcot simogassam. Nekem ő a minden. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha ennek a csóknak vége szakad, de bárcsak itt maradhatnánk örökre, együtt.
- Azt kívánnám, hogy én legyek a boldog befejezésed.
Suttogom az ajkaiba, egy pillanatnyi megállásban, de nem szeretném, hogy elkezdjen gondolkozni ezen, úgy érzem, hogy Nico elég részeg ahhoz, hogy reggel ne emlékezzen ezekre a szavakra. Mi barátok vagyunk, nem lehet több, mert ha megértené, hogy nem tudok közömbös lenni iránta, akkor nem lenne mellettem. Akkor elkerülne, és olyan rövid időnk van. Gondolkodás nélkül csókolom meg most én, felsőtestemmel egészen a testéhez simulva, hogy érezzen engem, igazán. Nem akarom elengedni, de nem akarom azt sem, hogy megbánja, hogy megcsókolt.
- Ha szeretnéd, egy éjszakára kiléphetünk a barátságunkból.
Mert vágyunk egymásra, tudom, hogy így van, hiszen ismerem a csókját, ismerem a testét, tudom, hogy velem akar lenni, ahogy én is vele, de mást akar mellettem látni, én pedig őt szeretném magam mellett tudni, ám ma éjjel lehetnénk többek, mint amik vagyunk, de fogalmam sincs, hogy meglépné-e ezt. Talán túl messzire mentem, de ki kellett mondanom. Apró csókot lehellek állára és nyakára, de a válasz miatt visszatérek a szemeihez, és kezébe adva az életem, várom az ítéletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy döntöttem, hogy ma igencsak hatékony leszek, ami azt jelentette, hogy végre megcsinálom az akadályverseny tervrajzát, kitalálom, hogy hány állomás legyen, és ki hol helyezkedjen el. Ez egy amolyan hagyományteremtő kezdeményezés lenne a Shanes-ben, egy délutáni kincsvadászat, aminek a végén este tábortűz körül sütögetünk, és a szépen kérem Ezrát, szerintem még rémmesét is mond. Az ő hangja olyan jól beleillik, de ha meg nem szeretné, akkor akár elhívhatnánk a színházból is valakit. Tudom, kicsit előre szaladtam, de már napok óta ezen agyalok. Jól kell csak összerakni, ennyit mondtak, így most, itt az idő, hogy terepszemlére menjek.
Eredetileg úgy terveztem, hogy elhívom magammal Opheliát is, hátha nem unja még a jelenlétem az életében, hogy segítsen, de aztán rájöttem, hogy most, így az elején egyelőre még csak a nő idejét venném el, nem igazán lenne sok értelme a dolognak. Szóval én, és a zsebemben tartott unikornis és láma figurák - velük szoktam jutalmazni a lányaimat - kivonultunk a tett helyszínére. Itt szépen kipakoltam őket és egy-egy baziteo-val megfelelő méretűre növesztettem a kis műanyag figurákat. Mintha lenne egy saját unikornis hadseregem. Már csak az elrendezés a kérdéses.
Tíz állomást írtam fel, így két unikornis kivételével a többit tovább bűvölöm, hogy mozogni is tudjanak. A kettőt saját kézzel pakolom arrébb, a tűzrakóhoz és a padokhoz helyezve őket. Ez az este vége ugye. A többiekkel pedig elindulok az első pont felé. Ez lesz az üdvözlő állomás, és az első feladat is, így a Shanes-hez legközelebb eső pont, ahol olyan embernek kell állnia, aki egyből tud menni előkészülni, amint az utolsó csapat is elhagyta őt. A füzetembe mélyedve jegyzetelek, miközben a bűvölt unik és lámák körülöttem pattognak, és lelkesednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jó, ha itt lesz Stella, akkor Tánya és Lili mellett ő még tud segíteni, aztán jöhet Barnabás.
Szegény Barnit jó, ha a negyedik állomásra hagyom, akkor még tud segíteni, de nem várják el tőle, hogy csak mert pizzériája van, értsen a főzéshez. Szerény véleményem szerint még fejlődnie kell, mert néha ön-és közveszélyes a konyhában, illetve, ha ő a negyedik, akkor még van hat állomásnyi ideje, hogy kiheverje a kis Anna udvarlási rituáléit is. Elhelyezek közben egy unikornist Stella posztján, még kis koronája is van, és csak utána indulok tovább a Bánki-posztra, nyomomban a seregemmel.
Kellemes ez a tavaszias időjárás, imádom, amikor éled a természet, noha kicsit még korán van, mégis jobb ez a vidám napsütés, mint a komor idő, esküszöm, hogy a sok butasághoz, amit mostanában csináltam, az is hozzájárult, hogy nem jutottam elég D-vitaminhoz. Mostanság bezzeg mindent olyan szépnek és tökéletesnek látok, hogy az már szinte illetlen. De jobb így, mint úgy, én azt vallom.
A kis papíromra felskiccelem a következő pontot, kicsit megrajzolom a tájat, hogy emlékezzek rá, miért is választottam ezt a helyet, aztán lepakolok egy lámát, a nyakába akasztom a Bánki Barnabás feliratot, és ellépve egy kicsit tőle, csinálok néhány fényképet, hogy ezeken is jól látsszon, milyen távolságok is vannak itt egész pontosan. Ígérem, hogy a láma-Bánkit majd nem használom fel a jövőben, ezt a képet csak magamnak tartogatom. Felírom, hogy beszélnem is kell vele, és aztán, ahogy tovább indulnánk, meghallok egy hangot, valaki köszön. Mivel nem nagyon jár itt más, csak én meg a lámák és unikornisok, körbefordulok, keresve a hang forrását. Nem ismerős, vékony is volt, de biztos vagyok benne, hogy valaki köszönt. Forgok, forgok, és nem látom, hogy ki az, aki még itt van, ellenben velem a műanyagjaim - már azok, akiket még nem dermesztettem meg - érdeklődve hajolnak közelebb egyetlen ponthoz, így odalépve én is lenézek, és akkor látom meg a kis alakot, és hiába pörgetem az agyam, nem jut eszembe, hogy valaha életemben találkoztam volna vele vagy akár csak hozzá hasonlóval.
- Szia. Minden rendben? Ugye nem tapostak el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ennem kell, különben vége, meghalok. Jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, ha egy normális emberről beszélünk, de mivel rólam van szó, egyértelműen tragikus a helyzet. Bizony. Nekem muszáj ennem, viszont Cole azt ígérte, hogy lesz kaja is, így a bevásárlást csak holnapra terveztem, vagyis lassan mára, mivel az utolsó vonattal sikerül visszatalálnom a faluba. És mit eredményez az utolsó falu? Bezárt helyeket. Szóval vagy éhen halok, ami szinte biztos, vagy megpróbálkozom, hátha Barnabás megérezte, hogy meg kell etetnie egy szerencsétlent, és még nyitva tart, legalább addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy rossz a megérzése, és nincs semmilyen szerencsétlen. Remélem, hogy még kivár, és ahogy látom a fényeket a pizzériában, úgy kezdem el sarkaimat gyorsabban szedni. Legalább egy kis sajtot adjon legalább, mert tényleg otthon semmi sincs. Amióta újra vannak lakótársaim, a főzött étel sem tart ki napokig, ami egyrészt jó, mert legalább gyakorolok és változatosan étkezem, másrészt meg rossz, mert én mindig éhes vagyok.
- Éhes vagyok!
Ezzel a kijelentéssel lépek be az üres pizzázóba, és szinte odatáncolok Barnabáshoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszival köszöntsem. Majd ellépve tőle, lekapjam magamról a kabátot. Hát most már csak nem fog kidobni.
- Adsz nekem enni? Tök mindegy, hogy mit, csak sok legyen, komolyan, most mások maradék pizzája is jó. Tudod mi volt a nagy kaja, amire úgy rákészültem? MINISZENDVICSEK! Hát komolyan mondom, amikor megláttam, esküszöm azt hittem, hogy a bátyám csak viccel, és igazából ez csak valami szivatás, még nevettem is, de nem volt az, komolyan miniszendvicsek voltak. Meg még a sütemények is, ilyen körömnyi darabok. A kedvenc hamburgeresem meg átépítés alatt van, szóval ez a nap nagyon el van szúrva. Szóval, adsz enni?
Igyekszem a lehető legszebben nézni rá, közben kicsit még a számat is lebiggyesztem, hátha úgy jobban megszán. Nagyon szeretném, ha megtenné, olyannyira, hogy még a pult mellé is feldobom magam, miközben a nyelvem meg pörög ezerrel.
- Cserébe egyszer nálam vacsorázhatsz. Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Állandóan.
Húzom ki magam büszkén, mert igen, én vagyok az egy levegővétellel a legtöbb mondatot elmondás koronázatlan királynője. Megbocsátom, mert van koronám otthon is meg az iskolában is, bár mostanában kezdünk leállni a koronával, mert most ugye a tündérek a menők. Változó kislánytrendek, olyan nehéz őket követni. Eddig jó volt az unikornis, most meg már csak a láma a menő. Van egyentetkónk ki a kislányokkal, egy Nodrama Llama, amit olykor, ha jól viselkedtek a héten, felcsillámozunk magunkra pénteken. Igen, vannak tekintetek, amikor például rúdtánc edzésen becsillan a lámám.
- Mivan?
Pillantok le magamra, mert nem igazán értem, hogy mégis mi baja van. Ez nem is annyira merész, mint mondjuk a piros ruha volt, attól instant frászt kapott, ettől a feketétől meg itt lelkesedik? Bár, ne, fúj, csak ne lelkesedjen. Éhes vagyok, és nem akarok üres pocakkal lefeküdni, mert ő éppen gerjed. Ráadásul rám? Hát az egyik legjobb barátjának a nője vagyok. Oké, exnője, de ez egy átmeneti állapot, ott voltam szilveszterkor, tudom, hogy miről beszélek. Nico is pont annyira nincs túl rajtam, mint én rajta, csak ő egy sértett olasz, és a sértett olasznál nincs keményebb dió. De most térjünk vissza arra, hogy...
- Te most komolyan szexuálisan zaklattál?
Mert, hogy ugye a testemre tett megjegyzés már annak számít, és ahogy néz, hát komolyan mondom, mindjárt elfutok. De ugyanakkor meg nagyon aggódok, mert kezd úgy viselkedni, mint aki be van szívva. Úristen, én se voltam ki ennyire, csak mert dobtak, szerencsétlen meg itt nekiállt betépni? Mondd, hogy csak fű, te barom, és nem csinálsz hülyeséget?
- Milyen nők? Mi?
Most Nicoról beszél?! Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor nagyon kiakaszt, ha itt a megjegyzése után beközli velem, hogy még másik nő is van az életében. De nem, Nico nem olyan, biztos, hogy nem, és ha jobban belegondolok, ez valamelyik drog mellékhatása lesz, tuti, vagy bájital, de biztos vagyok benne, hogy valami van a szervezetében, aminek nem kellene ott lennie. Na de, hogyan szedjük ki? Mármint, ha már függő, akkor kellene neki valami elvonó nem? Miközben kattog az agyam, azért próbálom keresni a vicceskedést, de valahogy nem találom. Hát mi a baj a világgal?! Oké, ne pánikoljunk.
- Na akkor még egyszer, elölről. Nem tudom, hogy mi bajod van, de tanultam önvédelmet Bánki az olyanok ellen, akik úgy néznek a nőkre, mint most te, szóval, ha nem adsz enni, de tovább csinálod ezt az izét a szemeddel, simán megverlek, és nem, nem kérek bocsánatot, de azt meghallgatom, hogy mégis mi bajod van.