37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emily Dorothea Fisher összes hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Le
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 23. 18:50 Ugrás a poszthoz

Cole, megint itt

Minél többet hallom a nevem, annál jobban kezdek felébredni, és végül az orromat ráncolva nyitom ki a szemem. Elég gyorsan elaludtam, és hirtelen zuhantam mélyre, álomtalan álomba. Mindig így kezdődik, először nem álmodom semmit, néha egyáltalán semmi sem lesz, csak alszom, máskor mindenféle furcsa. Úgy tűnik, ezt már nem tudom meg. Még mindig ráncolom a nózim, úgy pillantok fel Cole-ra.
- Mi?
Nem értem, hogy mi baj lehetne, hirtelen nem tudom elhelyezni magam, sem időben, sem korban. Felülve, kissé morogva távolítom el a hajam az arcomból, és nézek a bátyámra.
- Gondoltam meglátogatlak. Egyedül.
Ilyennek is kell lennie, hogy csak mi vagyunk ketten, hogy tudjunk rendesen is beszélgetni. Felhúzom a takarót, hogy ne lógjon ki a combom alóla, mert azért hűvös idő jön be. Nem fázom, de ha nem takarnám vissza magam, akkor fáznék.
- Nincs baj. Nem tudok róla, hogy lenne.
Elnyomok egy ásítást, hátam a falnak vetem, és lehunyom a szemeimet. Nem vagyok jó ébredő, de majd mindjárt felkelek, és akkor minden csodálatos lesz. Csak tényleg, fel kell kelnem. Fejben már megvagyok, csak a testemnek is utol kell érnie.
- Voltam tegnap Rosie-nál. Elég szépen kezd helyrejönni. Jó, hogy ott van mellette Ervin.
Az elején féltem elmenni hozzá, mert egy intézetben van, ahol kezelik, hogy ne nyomorítsa meg magát még jobban. Anyánk elég rendesen rányomta a bélyegét mindannyiunkra, még Cole-ra is, pedig hozzá semmi köze nincs.
- Valery-ről viszont semmit sem hallottam, és te?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 23. 19:11 Ugrás a poszthoz

Charlie

- Komolyan másodéveseket versz?
Kérdezek vissza mosolyogva, mert láttam az előbbi jelenetet. A magam részéről nem kávéért álltam sorba, csak egy teát kértem ki, és amíg ízesítettem, addig láttam a jelenetet, csak akkor még nem tudtam beazonosítani, hogy ki is a szereplője.
- Charlotte.
Elmosolyodva tárom ki a karjaimat, Cole miatt helyzeti előnyöm van a rellonosoknál is, úgyhogy megtehetem, hogy megölelem.
- Igen, a soha többet a Fishereknél egy év. Mi a helyzet?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 23. 19:42 Ugrás a poszthoz

Charlotte

- Ja hát igen, a rellonos útmutatás.
Mosolyodom el a törődés milyenségén. Ők ilyenek, nekem meg helyzeti előnyöm volt mindig, mert a bátyám egy közülük. Millie-t nem bántjuk. Most jövök csak rá, hogy milyen hasznos, hogy Cole a bátyám.
- Igen, olvastam. Sajnálom a nagyid, nagyon határozott asszony volt, és csodás dolgokat vitt véghez. Igazi veszteség a társadalomnak is és nektek is.
Csodás asszony volt, ez tagadhatatlan, és egy hős, elvégre Felagund professzort is képes volt megnevettetni. Emlékszem rá, egyszer láttam. Nem is állt neki olyan rosszul. De ezt sosem fogom elmondani.
- Tényleg? Mintha hallottam volna róla, hogy erre járt.
Húzom össze a szemeimet, de aztán csak legyintek egyet.
- Áh, egyből megfordult a lábaim között, ahogy visszajöttem.
Belegondolva a saját mondatomba, elnevetem magam, és megrázom a fejem.
- Nem úgy, csak megijesztett, én meg letepertem és ráültem.
Mondjuk ez sem sokkal jobb így, szóval megint nevetnem kell a saját hülyeségemen.
- Persze, menjünk. Na és te? Fiúkat is helyreraksz?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 24. 20:11 Ugrás a poszthoz

Drága Cole Love

- A múltkorira szükségem volt.
Nem akarok beszélni róla, arról, hogy Adriannel jöttem ide, de ahogy neki, úgy Colenak is el kell mondanom, hogy okkal tettem, hogy muszáj volt így alakulnia, hogy látnom kell őket együtt. Alig egy hét alatt számos érzelmi hullámvasúton vagyok túl, és egyszerűen, hogy helyre tudjak tenni magamban mindent, muszáj volt ennek is megtörténnie. Még az elején, mielőtt felrobbanok. A szemeimet megdörzsölöm, egész biztosan fekete pandaszemeket csinálva ezzel magamnak, de nem zavar, Cole szerintem akkor se ítélne el vagy nézne rám furán, ha az egész arcom fekete lenne.
- Nem haragszol rám?
Ezt fontos tudnom, még akkor is, amikor átölel és biztonságban, szeretetben érzem magam. Cole az én nagy és okos bátyám, aki mellett mindig is tudtam, hogy nem érhet baj. Tudtam mindig, hogy ha mi ketten összefogunk, senki sem árthat nekünk. Miért én vagyok az egyetlen barna hajú az anyám gyerekei közül? Mert én Cole-hoz tartozom, engem nem neki, hanem Cole-nak szánt az ég, nekem ő a mentsváram és én az övé. Az ölelésében érzem, ahogy a régi Emily eggyé válik az újjal, mintha most születnék meg ténylegesen. Most érkeztem meg. Jó helyen vagyok.
Hátam a falnak vetve nézem őt, ahogy munkálkodik. Nem is az arcát, inkább a kezeit nézem. Mindig szerettem, amikor a kezei között volt valami, amikor alkotott. A cigaretta hozzá tartozik, de örülök, hogy csak dohány és nem fű. Nem akarom, hogy tönkretegye magát. Túlélt egy évet nélkülem, és most jön a kihívás része, hiszen újra itt vagyok. A kérdésére, hogy zavar-e felpillantok a szemeibe, és megrázom a fejem. Sosem zavart.
- Jól nézel ki Cole, sőt, ami körülvesz, az is jól néz ki. Bútorok, szövetek vesznek körül, sőt, még sajtreszelőd is van. Annyira örülök neki, hogy egyben vagy. Nagyon féltem, hogy amikor visszajövök, már nem leszel itt.
Nem bánom, ha látja a gyengeségem, hogy nem veszem ezt olyan félvállról. Nem is lennék képes. Lesütöm a szemem, remegő kézzel letörlök egy kósza könnycseppet, mielőtt újra ránéznék, a művelet teljesen felesleges, hiszen az első után a harmadik, negyedik és ötödik is felbukkan.
- Ne haragudj, csak most jön ki, hogy mennyire féltem, hogy a döntésemmel megöllek. Nagyon féltem ettől, Cole.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 26. 17:29 Ugrás a poszthoz

Gyöngy
Mai öltözet
cukrászda, az ablak mellett

A mai napom leginkább sétálásból állt. Mivel még mindig nem döntöttem el, hogy hol szeretnék lakni, ezért opciókat néztem meg. Ma összesen hetet. Ebből kettő a kastélyban van, két kisebb szoba, de nem tetszettek a fényviszonyok, öt pedig lent a faluban. Az ötből három csak egy szoba, ami nem igazán hozza el azt a függetlenséget, amit szeretnék. Egyben van társbérlő is, aki állítólag sosincs otthon, a hetedik meg nagyon tetszik, de egyedül húzós lenne. A héten el kell döntenem, sőt péntekig igazából, hogy legyen két napom be is költözni. Abban biztos vagyok, hogy a kollégiumban nem akarok maradni.
Az opciókat nézegetem, amíg a kávémra várakozom. Feketeerdő tortát rendeltem, hozzá egy nagy bögre tejeskávét, és remélem, hogy az egyik kedvenc helyem hangulata meghozza majd a várva várt megoldást.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 26. 19:59 Ugrás a poszthoz

Gyöngy.

- Nem kell tanárnőznöd.
Pillantok fel mosolyogva az érkezőre, és a velem szemben lévő, üres helyre mutattam. Csak nyugodtan, ma mindenképpen egyedül sütizés volt beiktatva, de nem is baj, ha mégiscsak jön, és beszélhetek valakivel.
- Csak az új évben fogok tanítani, még nekem is szünet van, Egyelőre ki kell találnom, hogy hol fogok lakni, mert többet leszek itt, mint az egyetemen, így nem maradnék a kollégiumban. Bonyolultabb, mint hittem.
Megérkezik a kávém, és hálásan pillantok fel a férfire, egy apró mosollyal.
- Köszönöm.  
Majd vissza Gyöngyre. Ha rendel, türelmesen megvárom, aztán kérdezek csak rá.
- Mi a helyzet?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 26. 20:38 Ugrás a poszthoz

Gyöngy

- Örülök, hogy velem örülsz. Bár, megsúgom, nem ide terveztem jönni, csak elszúrta a TO-s néni a jelentkezésemet, és itt kötöttem ki.
Ez bonyolult, hogy miért nem, leginkább Adrian miatt, aki ugyan már rég nem volt itt. Aztán jöttem, jött, és most eléggé vagyunk, mind a ketten vagy ketten együtt. Le kéne ezt tisztáznom vele. Főleg a költözés miatt.
- Hú, ez nem könny kérdés, mert egy év alatt nagyon sokat változik az ember. Én is nagyon sokat változtam, már más vagyok, mint aki akkor voltam.
Nagyon más, annyira, hogy néha még én magam is meglepődök azon, hogy mi lett belőlem. Nem bánom, nem az, de tényleg nagyon másabb lettem.
- Mi az, amivel szívesen foglalkoznál?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 26. 21:26 Ugrás a poszthoz

Gyöngy

- Azt mondják, az átoktörő nagyon nagy fegyelmet és összpontosítást igényel. Ha van benned vadmágia, nem ajánlott. Most én csak a környezetemből tudok kiindulni, de például Adrian életében nagyon sok önfegyelem van, de tényleg annyira sok, hogy még régebben rossz gyereknek éreztem magam mellette, mert mondjuk túl sokat nevettem. Ez persze nem így volt, nem voltam rossz, csak ahhoz, hogy ő a kitűzött céljait elérje, nem lehetett dekoncentrált. Az átoktörőket is így tudom elképzelni, meg az aurorokat. De mondjuk azt nem szeretném, hogy Adrian auror legyen.
Ezt az utolsó mondatot nem tudom, hogy miért mondom, vagy miért mondom ki hangosan, de valóban ez van bennem. Nem szeretném, hogy veszélyes helyekre menjen, hogy elveszítsem őt megint. Egy év elég volt, most sokkal jobban oda fogok figyelni magunkra.
- A vendéglátás nem rossz, sok hely van itt gyakorlásra. Szerintem érdemes lenne megpróbálni, attól függ, melyik része érdekel.
Kipillantok az ablakon, és egy mosollyal találom szembe magam, ami engem is mosolygásra késztet.
- Szerintem lassan vissza kellene indulnod, mert bajba kerülsz.
Felpillantok megint és mutatóujjammal jelzem a kint várakozónak, hogy egy perc, gyorsan összepakolok.
- Beszélgessünk erről legközelebb. Fussunk össze valamikor.
Amikor Gyöngy is kész, kilépünk, ő az iskola felé indul, én pedig lassan odasétálok a kint várakozóhoz, mosolyogva felpillantva rá.
- Látni kívánt, Mr. Black?
Közben már a karjába karolok, és elindulunk egy kellemes esti sétára.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 13:49 Ugrás a poszthoz

Mr. Black
Kinézetem

Kezeimet szigorúan a zsebemben tartva haladok a célom felé, vagyis, hogy találkozzam Mr. Black-kel, és, hogy fagyizzak. Előtte persze mindent meg akartam oldani, hogy a délutánom teljesen az övé legyen, és hát ennek meg is van az eredménye, viszont ez, segített döntést hozni egy másik dologban is. Határozottan sok tervem lett hirtelen és sok mindenbe bele is fogtam. Mint egy felnőtt. Bor-za-lom.
- Szia szépfiú.
Pillantok rá mosolyogva, és kicsit megemelkedve nyomok egy puszit a szájára. A szépfiút még Gyöngyvér mondta, és annyira tetszett, hogy azóta ezzel cukkolom. Amúgy tényleg szép és az enyém, mert aki ránéz, az hivatalosan is halott.
- Nálad van a pálcád?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 14:12 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

Elmosolyodom, ahogy elnyújtja újralátásunk örömét. Csak úgy hasítunk ebben a dologban az első lépés óta. Szépen, mint aki rosszat tett, de nagyon nem akar kikapni nézek fel rá.
- Lehet, hogy elvállaltam egy munkát, aminek következtében történt velem egy kis baleset.
Végre kiveszem a bal kezem és felmutatom kettőnk közé. A mutató és középső ujjamon egy-egy műanyag unikornis, előbbi büszkén ágaskodik, utóbbi azonban a hátán ragadt az ujjamhoz, de még így is humoromnál vagyok, kicsit mozgatom őket.
- Ecca-ecca-eccavú, szeretem az eccavút.
Majd elkomolyodva folytatom.
- Komolyan Black, nem mehetek be így az osztályomba, kinevetnek.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 14:28 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Nyugodtan nevethetsz Adrian.
Látom rajta, hogy szeretne, és bevallom őszintén, ez volt az első gondolatom nekem is, hogy nevetni kell azon, milyen szerencsétlen vagyok. Szörnyű sminkelni egy kézzel, az unikornisok, vagyis az, amelyiknek mind a négy lába az égnek mered, a nyakamat is végigkarcolta.
- Osztályfőnök lettem az előkészítőben, és gondoltam csinálok egy pár dolgot, hogy megkedveljenek.
Nézem, ahogy az unikornisokat nézi, és igen, ilyenkor jön az az érzés, hogy nekem van a világon a legcukibb pasim, mert még csak ki se nevetett. Még. De megengedtem neki.
- De amúgy tökre életképes vagyok, csak ez... így sikerült. Azzal a nagyon erős ragasztóval kentem be őket, amit Felagund tanított még negyedikben.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 14:53 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Szóval ezek nélkül nem?
Emelkedik meg a szemöldököm egy picit, ahogy még mindig vizsgálgatja.
- Jó hát ez egy fokkal minőségibb helyről van.
Azt nem teszem hozzá, csak fejben, hogy én mennyire imádom a pörgetős automatákat, minidig olyan izgalommal várom, hogy mi lesz, amit pörgetek, és hogy van egy csomó ilyen mütyürkém. Olcsón lehet engem boldoggá tenni.
- Igen. Egy mágikus lény farmot. Hogy megismerjék őket, valamennyire.
Nekem például egész jó emlékeim vannak az ilyen tanítós dolgokról.
- Ugye tudod, hogy ha nem szeded le őket, akkor mindig velünk lesznek. Két stalker uni lesznek, akik mindig velünk lesznek.
Leengedem a kezem, de csak amíg közelebb lépek, és megint birtokba veszem az ajkait, de most hosszabban, és mosolygok, mert közben orvul támadni kezdem a nyakát, és a két unikornissal kezdem el cirógatni.
- És holnap az évnyitón, amíg az igazgató beszél, majd játszok velük. Bizony, így kell leélned életed velem közös szakaszát, hogy mindig négyen leszünk. Mocsok perverz világ lesz az.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. március 31. 14:54
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 15:10 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Fúú, te hallod. Kezdem érezni, ahogy fáj a fejem.
Pedig terveim vannak vele ma, nem is akármilyenek. Meg holnap is, meg úgy mindig, de ez most más kérdés.
- Tényleg lenyúltad az unikornisaimat?
Rendesen zsebre tette őket, láttam. Az a mindenségit Mr. Black!
- Gondolom, bizonyos feltételek mellett visszakaphatom majd őket.
Véletlenül, tényleg az ujjaim alig érnek hozzá, de a két felső gombom kigombolódik, és ebből a szögből láthatja, hogy milyen szép is az a fehér csipke, ami a bőrömre simul. Tényleg aljas egy nő vagyok.
- De csak mert egy csapat iskolás előtt közszeméremsértés lenne, ha veled tenném. Együnk fagyit! Vagyis, én eszek.
Lelkesen indulok el a fagyishoz, ha már nyitva van, kihasználnám, és vennék is egy nagy adag vaníliát.
- Amúgy, hogy szeretnéd, mert erről eddig nem beszéltünk. Felvállalod, hogy házi nyúlra lőttél, vagy inkább szeretnék kiélvezni a rajongókat? Mert, hogy lesznek rajongóid.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 15:52 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Persze, hiszen nagyon rosszul hazudok.
Nem is nagyon tudok mit mondani erre, mert hát igaz, ő pedig ismer, mert jó barátok voltunk és jó barátok vagyunk, azon túl, hogy szintet lépett a kapcsolatunk. Mindig tudja, hogy mire gondolok, imádom, hogy ennyire figyel. Olyan, tökéletes. És pont.
- Esetleg. Hm. Majd jól megdolgozok értük.
Amikor a tekintetünk találkozik, mint egy mellékes, megnyalom az ajkaimat.
- Pedig jó lenne, ha meggátolná őket, mert eridonos vagyok, simán kinyírom őket... édesem.
A végére persze egy hihetetlenül édes mosolyt is felvillantok.
- Szóval akkor, mondjuk, esetleg, vállalsz velem éjjeli járőrözést? Húúú, mindig volt egy ilyen mocskos gondolatom veled kapcsolatban, hogy elkapsz, miközben megpróbálok visszaszökni a szobámba, és, tudod, meggyőzlek, hogy ne büntess meg.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 16:18 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Szóval egy lány.
Összeszűkült szemekkel méregetem.
- Ugye tudod, Adrian Black, hogy a "nagyon kedves lány" azt jelenti virágnyelven, hogy igazán tehetséges, nos, mellben például.
Mondjuk jobb, hogy ez most derült ki, mint amikor csak úgy lazán besétálok az irodájába, aztán ott ül ez a nagyon kedves lány.
- Szóval én meg akkor majd keresek egy elesett fiúcskát, akin csak úgy megesik a szívem.
Hihetetlen, de igaz, komolyan féltékenységet érzek. Ez borzalmas.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 16:31 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Férjnél? Ilyen fiatalon kezdenek meghülyülni?
Még én se mennék férjhez, még akkor sem, ha Adrian itt és most pörgetne nekem egy gyűrűt és letérdelne. Persze nem mondanék nemet, nem hülyültem meg, de másnapra nem lenne kész az ülésrend, az is biztos.
- Igen.
Engedelmesen bújok közelebb, ebből, ha így haladunk, nem lesz fagyi, de valahogy nem is bánom, kiszabadítom a kezem, és a nyakát átölelve húzom közelebb magamhoz.
- Van itt még valami.
Előtte persze azért kicsit babásan puszilgatom, ha már felvállal, akkor azért éreztetni kell vele, hogy bejön titkolózás nélkül is.
- Egyszer régen azt mondtad nekem, hogy ha akarom, eltünteted Valery emlékét a bőrömről. Szeretném, ha megtörténne.
Hogy vettem-e egy ultraszexi bikinit? Igen.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 16:46 Ugrás a poszthoz

Mr. Black Love

- Biztos. Tudod, ha lelépnék egy másik pasival, aki nem gyógyító, hát eléggé megnehezítené, hogy utána meg időpontot egyeztessek hozzád. Pedig másra nem bíznám.
Tudom, hogy biztos vagyok benne, hogy megérettem erre a lépésre. A tetoválásra is van ötletem, de ezt majd Dáviddal megbeszélem, mert ő tudja, hogy kivitelezhető-e. Viszont próbálok viccet csinálni belőle, mert nem akarom elrontani a hangulatot.
- Nem baj. Ez most egy új fejezet, sőt, nem is, ez egy folytatás, egy új könyv. Új szakasz, veled.
Ha valaki, akkor szerintem mi ezért megküzdöttünk, szerintem legalábbis eléggé rendesen. És nem bánom, hogy ennyi minden volt előtte, mert tudom, hogy ami most van, valóban igaz.
- Mellekről jut eszembe, ha ma nálam alszol, vagyis, ha nálam szeretnél aludni, aaaaaludni, akkor már van hol. Befejeztem a kipakolást.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. március 31. 17:42 Ugrás a poszthoz

Mr. Black :L

- Tudod, hogy igen.
Gondolom azt várta, hogy nemet mondok, de hát na, nehogy unalmasak legyünk. Hihetetlen még mindig, hogy lenyúlta az unikornisaimat.
- Erényeid.
Elnevetem magam, a szám elé kell kapnom a szabad kezem. Mi és az erényeink, ugyan már, édes.
- Az megvan, hogy két csók után lefeküdtünk egymással? Milyen erényeink vannak nekünk pontosan? Ráadásul te egy keeeeeeedves lányt is magad mellék vettél.
Én meg akkor is magam mellé fogok venni egy elesett fiút, és pont.
- Talán főzök neked. Akár.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 18:10 Ugrás a poszthoz

Miro Love
Ruházat

Persze, hogy segítek, ez nem is kérdéses, igazándiból el akartam már jönni korábban is, csak nem tudtam, hogy mégis, hogyan induljak neki a sztorinak. Persze a fejemben már párszor lejátszottam, de valahogy mindig olyan szerencsétlenül éreztem magam. Most viszont, megvan a tökéletes. A héliumos lufi. Az egyiket kikötve, titokban szívok belőle egy kicsit, majd felpillantva rá, kimondom. Csak úgy, elváltozott hangon.
- Lefeküdtem Adriannel.
Nem is nézek rá, csak leülve szusszanok egyet, majd megkönnyebbülten nézek fel.
- Nagyon szép ez a díszítés, jó választás volt ez a szín.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 18:32 Ugrás a poszthoz

Miro Love

Amikor nevet egy kicsit elcsodálkozom, de aztán a váltás hatására meg megijedek. Szuper tényközlő vagyok én is.
- Hát, igen. Nem tudtam, hogy ezt hogyan mondjam el. Igazából. Meg azóta párszor, sokszor.
Mondanám, hogy állandóan, de azért azt nem szeretném, hogy kitérjen a hitéből.
- Csak most egy kicsit aggódom.
Felkelve felkötöm a lufit, szerencsére nem látszik meg az az egy slukk, amit tényközlésre fordítottam.
- Szóval ez eléggé komolynak hat, de én csak vele... mármint tudod, hogy mással nem. Nem leszek ettől furcsa?
Közben nem is igazán őt nézem, hanem Oriont. Neki olyan könnyű dolga van és még mandulavajas kekszet is kap.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. április 4. 18:33
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 18:52 Ugrás a poszthoz

Miro Love

Csak bólogatni tudok elsőre, de azt jó sűrűn, mégis, amikor a bőrét érzem magamon, megnyugszom, és hirtelen ötlettől vezérelve, és mert szükségem van rá, megölelem őt. Szorosan, mint aki soha többet nem akarja elengedni. Ő az, akinek mindent képes vagyok elmondani.
- Együtt. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, felvállalni, vagy inkább csak legyen ez egy szobányi titok, és azt mondta, hogy felvállal, a kezem is megfogta, és csókolóztunk az utcán. ÉN! Csókolóztam Adriannel!
Teljesen elpirulok, de nem tudok nem mosolyogni, végre kimondhattam hangosan. Mindenképpen neki szerettem volna először.
- Kérek.
És kapok, de csak egy picit tudok enni, mert tényleg mindent el akarok mesélni.
- Elmentünk együtt Cole-hoz, tudom, ez elég nagy hülyeségnek hangzik, de látnom kellett őket együtt, főztem vacsit, beszélgettünk, eljöttünk, és megkérdezte, hogy miért kellett eljönnie. És hát szóval, mondtam neki, hogy miért, és mondta, hogy ők ketten sosem lesznek már együtt. És megcsókolt, én meg annyira rácsodálkoztam, hogy, elhúzódtam. Nagyon ciki vagyok. De aztán visszacsókoltam, persze, rendesen, és azt mondtam neki, hogy nem akarok tovább várni, semmire. És, nem is vártunk.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 19:13 Ugrás a poszthoz

Miro Love

Imádom, hogy ennyire velem van, nekem szükségem van erre, szükségem van rá, az elmúlt évben is szükségem lett volna, rá igazán, de erőnek erejével álltam meg, azért, hogy most itt lehessek, így. Mi ketten sosem fogunk már elszakadni, örökre összeköt minket a szeretet.
- Köszi.
Nevetem el magam, és még a könnyem is kicsordul. Megint csak bólogatok.
- Mindig tudod a megoldást. Annyira boldog vagyok vele, meg úgy tényleg, mintha más ember lennék, de mégis önmagam.
Ez pedig csodálatos. Benyomom a kekszet a pofimba, majd sűrűn rágni kezdem, és egy jól eső nyögéssel konstatálom a véleményem.
- Ha meghalok is, megéri, mert imádom. Nagyon finom.
Gyorsan rágok, le is nyelem, hogy rendesen tudjak beszélni.
- Na és ti? Mesélj valamit te is, kérlek.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 19:54 Ugrás a poszthoz

Miro Love

- Mi?
Olyan csodálkozva nézek rá, hogy jobb is, hogy lenyeltem a kekszet, mert az most biztos, hogy minden morzsa kihullana a számból.
- Merlin szent szerelmére, Miro!
A szám elé kaptam a kezem, mert már láttam a gyűrűt, meg tudom Dustint, meg minden, de az, hogy ő férjhez megy, egyszerűen, letaglóz. A lehető legjobb értelemben, mert Miro egy csodálatos emberi lény, mit emberi! Angyali! Neki kijár, hogy az élet minden területén boldog legyen. Ő a példaképem, ez tagadhatatlan.
- Május harminc. Mindjárt itt van! Feleség leszel!
Olyan lelkes vagyok, mintha azt közölte volna, hogy... hogy férjhez megy. Igen, azt hiszem, ez a legnagyobb boldogság jelenleg, amit el tudok képzelni.
- Édesem! Ez annyira csodálatos! Van már ruhád? Hol lesz?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 4. 20:36 Ugrás a poszthoz

Miro Love

- Mrs Westwood. Mrs Celestyna Westwood. Édes, tökéletes.
Tényleg az, annyira szépen hangzik, amikor kimondom, olyan dallamos, olyan természetesen jön ki ajkaim közül.
- Amúgy nem, szóval szégyelld magad. Csak viccelek, nehogy! Élvezd! Istenem, Celestyna Westwood, maga tökéletes.
Felelem fellelkesülve. Tényleg az, imádom, hogy feleség lesz belőle, hozzá nagyon illik, hogy Dustinhoz tartozzon mindenhogyan.
- Kilenc, őrült hosszú év. Én meg komolyan az egy évemen nyavalyogtam? Visszaszívok mindent. Az egy év semmi, de kilenc. Valóban várhatja. Szerintem a tegnap is későn lenne, de a május tökéletes, gyönyörű akkor már minden. De ne aggódj, semmi sem lesz olyan szép, mint te.
Odalépve hozzá nyomok egy puszit az arcára, és oldalról ölelem át, ringok vele egy kicsit.
- Miro, én most olyan boldog lettem.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 20:05 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love
Ruhácska

A főbérlőm szerint én vagyok eddig a legjobb bérlője, főleg, mert nagyon keveset vagyok otthon, és tényleg, mert már megint ezen a teraszon iszom a teámat, miközben stalkolom a szomszédokat. Már jó idő van, a legtöbben a kertekben élik a mindennapjaikat. A kedvenceim, Bözsi néni és Béla bácsi éppen a hintaszékeikben teljesen egyszerre ringanak. Bözsi néni köt, Pista bácsi rejtvényt fejt. Kellemes, békés este van, nekem pedig rengeteg látnivalót nyújtanak a szomszédok. Kezdek aggódni azért, hogy mocskos dolgot művelek azzal, hogy leselkedem utánuk, de nem tudom, hogy a saját példányom éppen merre jár, vagy, hogy mióta vagyok kint.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 20:24 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love

Meglepődök, hogy itt van, mert úgy lopózik, mintha cica lenne, én pedig sikantva fordulok felé, teám egy részét elindítva a kert felé. Riadtan fordulok felé, és teszem a szájára szabad kezem, korholó-tanárnénisen nézve rá.
- Mindenki kint van.
Vagyis igen, éppen most kezdtem el Várkonyiékat stalkolni, de ezt nekik nem kell tudniuk. A kezemet leveszem Adrian szájáról, és helyette a saját ajkaimat nyomom oda picit, de csak egy picit.
- Kíváncsi vagyok, hogy Lana tényleg terhes-e. Azt beszélik.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 20:39 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love

- Én nem kiabálok. Vagyis, nem, én nem kiabálok.
De, van az a helyzet, amikor kiabálok, de az biztos, hogy nem a Várkonyi házaspár délutánja.
- Mindig megijesztesz, amikor stalkolok.
Korholom, amiért rajtakap olyan dolgon, amit nem illik csinálni.
- Hát...
Megfordulva lekönyökölök a korlátra, hogy jól lássak a fa ágai között. Kicsit sem félreérthető az, ahogy most vagyunk, de ugye leskelődöm, nem gondolkozom.
- Most vagy terhes, vagy nagyon előnytelen neki ez a felső. De azt is hallottam, hogy Várkonyi eridonos lányokat hajkurászik. Szóval nem tudom.
Hümmögve nézem őket, de azért hátrapillantok rá.
- Filmezünk ma?
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 21:09 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love

#tekishamis
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 21:29 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love

- Nem is értem, hogy mit szeretek rajtad, akkora kis bunkó vagy, Adrian.
Forgatom meg a szemöldökömet, amikor utánoz, és jó, későn esett le a dolog, de ő meg egyből jön ezzel a vékonyítással.
- Nekem meg enni sem adsz. Úristen, szerinted én kövér vagyok?
A második mondat egy kicsit hangosabbra sikeredik, mert látom a szemem sarkából, hogy Béla bácsi és Bözsi néni is felpillantanak ránk, sőt, utóbbi még a szája elé is kapja a kezét. Remek.
- Mert a diáklányaid öregek hozzád.
Mondjuk a tanársegéde említésére felemelkedek, és ellépve tőle, szembe fordulok vele.
- Angyali, az. Adrian a te életedben annyi angyal van, hogy magam sem értem, hogyan tudod számon tartani őket. Ja igen, ott van a c kosaras szőke angyal, meg a dupla d-s segéd angyal, a kettő között meg a hárpia nőd.
Jobb szemöldököm megemelkedik, karjaimat összefonom magam előtt.
- Lehet, hogy inkább keresek magamnak valakit a tanári karból. Egy idősebb férfit, akinek kevesebb szárnyas nőszemély van az életében.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. április 28. 21:48 Ugrás a poszthoz

Éd(r)i Love

- Rövid lista lenne.
Dehogy lenne rövid, ezt ő is tudja, főleg mivel a kis mocsok a fejemben turkál, és én is tudom, mivel ismerem a folyamatot, ahogy fokozatosan lettem szerelmes belé.
- Az mindegy, most sem dugsz a számba semmit. Szóval kövérnek tartasz.
Kezeimet csípőre vágva nézek rá komolyan, és próbálom tartani a komolyságot úgy is, hogy megpróbálom nem elemezni a mondatomat más jelentés szerint.
- Az égiek, hogy egyem a szívüket.
Nem tudom, hogy miért unszimpatikus a kolléganő, hát nem tett semmit tényleg, pusztán csak taktikusan lerántotta a válláról a talárt, amikor az én uram ott lépkedett mellette. És bár Adrian azóta is hozzám jár haza - főleg, mert itt lakik, lol, lapozzunk -, nem lenne okom féltékenykedni, mégis féltékenykedek, valamiért nem akarom azt se, hogy más csak egy levegőt szívjon vele.
- Hát igen, Adrian, te még csak Mr. Black vagy, ő meg dr. Várkonyi. Talán elhagylak, amíg te is nem leszel doki, aztán szeretőnek csak megteszed. Egy angyali érintésért.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emily Dorothea Fisher összes hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Fel