Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem kell sokat várjak, hamarosan ismerős léptek zaja töri meg a csendet. Előbb a számomra még rejtélyes tartalmú kosárkára, majd Rá pillantok. Mindig összemosolygunk, ha meglátjuk egymást. A faltól kissé előrébb lépve felkészülök arra, hogy elkapjam Őt. Láthatóan nagyon boldog ettől a naptól, és minden kétséget kizáróan készült is a jeles napra. Hamarosan az övét is ünnepelhetjük egyébként, úgyhogy már most gondban vagyok, hogy mit találjak ki neki, hogyan is múlhatnám felül a mostani találkozót.
Szorosan magamhoz ölelem, beleszimatolva a hajába, ruhájába, miközben lehunyom a szemem és visszacsókolom, kissé hosszabban az övénél. Rögtön a lényegre térve boldog szülinapot kíván, amit azt hittem későbbre tartogat.
- Köszi! - vigyorgok. Ugyan nem ő az első, de mégiscsak az egyik legfontosabb embertől hallom. Ma már többen utánam szóltak a folyosón, megveregették a vállam, meghívtak egy vajsörre a következő hétvégére, a szobatársak pedig apróságokkal is elhalmoztak.
- Hoztam mindent, ne aggódj - kacsintok rá, miközben a tökéletes helyet keressük. Egyetértően bólintok a helyjavaslatánál, le is dobom a gondosan összehajtott pokrócot, majd kiveszem a párnát és a táskát magam mellé téve helyet foglalok. Innen szép kilátás nyílik a kastélyra és az erdőre egyaránt. Növények után kutatok, de tudom jól, hogy az izgalmasabb fajtákból csak távolabb akad. Messzebb a falu egy-egy háza is kivehető még.
- Ugye kapok tortát? - nevetek izgatottan, kezemmel Maja felé nyúlva, hogy magamhoz húzhassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tudja jól, hogy ilyenkor zavarban vagyok, mert még újszerű nekem egy kapcsolat. Egyébként se hiszem, hogy megfelelően ki tudom mutatni az érzéseimet iránta, pedig igyekszem. Gyakran okoz kellemetlenséget például, hogy komor arckifejezésem van akkor, amikor nem kéne. Most azonban mosolygok, mert ünnepelünk, olyankor meg sosem tudok normálisan viselkedni.
Így hát szorosan magamhoz ölelem, miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs körülöttünk. Ezt az ösztönösen jövő kényszercselekvést még időbe telik teljesen elhagynom. Nem szeretném az iskolaújságban viszontlátni magam. Irritál, ha a magánéletemen csámcsognak. Másrészt nehéz megszoknom, hogy a házvezető-helyettesem lányával járok, ráadásul mindketten prefektusok vagyunk. Kicsit olyan érzésem van néha, mintha egyeseknek nagy elvárásai lennének a kapcsolatunkra nézve, még ha az utóbbi hónapokban javult is a helyzet. De most végre ünnepelni akarok, nem ezen rágódni.
- Szerintem mindkettő - válaszolom meg a kérdést pimasz hangnemben. - Ejha, te aztán tényleg készültél! - döbbenek le a mondatain, mialatt elszökik szorításomból és a kosár körül matat. Aminek persze örülök, mert a szívdobogáson kívül percek múlva a korgó hasamat is hallotta volna. Rövid töprengés után meg is kapja a választ.
- Először együnk rendeset, aztán jöhet a desszert. De az ajándék is érdekel... Lehet, hogy túlságosan türelmetlen leszek? Jaj, nem bírom ki! - rázom meg a fejem egy széles vigyorral az arcomon. Tetszik, hogy ma én parancsolok, de képtelenség dönteni. Azt hiszem ez rajta áll, nagyon nem tudja elrontani, hogy mivel kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Olyannak tűnhetek, mint egy kisgyerek. Az előhúzott pizza látványától azon sincs időm töprengeni, hogy hogyan férhetett el ezidáig feltűnésmentesen a kosárban, főleg ha torta és meglepetés is lapul még abban. Hiába szimatolok, eddig nem éreztem az illatát. Erről minden bizonnyal tértágító bűbáj tehet, hiszen idefele jövet többször megpróbáltam kifürkészni, hogy mit is rejthet, sikertelenül. A pizza a kedvenc kajám, persze sok más étel is szoros versenyben van a címért. Egyébként meg az olasz gyökereimre emlékeztet. Ebből a gesztusból is látszik, hogy mennyire figyelmes lányt találtam magam mellé.
- Nagyon jól néz ki! - dicsérem meg Maját. Látszik az eredményen, hogy valóban dolgozott vele, szívét-lelkét beleadta. Remélem az íze is finom lesz. Nem akarom zavarni a pakolása közben, hagyom hogy kivegye az evőeszközöket, s ahogy látom, gyerekpezsgővel is készült. Hát igen, maradjuk példamutató és szabálykövető prefektusok, mégiscsak az iskola területén belül vagyunk.
- Azt hiszem eleget fogok még inni - fut végig agyamon az esedékes falubeli italozás a haverokkal, de nem tervezem szétcsapni magam. Az üveg felbontásához jó aranyvérű varázslóhoz híven pálcát veszek elő, és egy laza pöccintéssel tüntetem el a kupakot anélkül, hogy kifolyna. A kapott poharakba pincéreket megszégyenítő határozottsággal töltöm ki a pezsgőt. Hiába, az otthoni fogadónk éttermében töltött nyaraknak nagy hasznát veszem ilyenkor.
- Kettőnkre - koccintok, majd közelebb hajolva megcsókolom. Most már csak azon kell aggódjak, hogy ne repüljön bogár a kajára. Kényelmi okokból egyik kezemben a poharat, a másikban egy szelet pizzát tartok, úgy kezdek neki a lakomának. - Szóhoz se jutok... Azt hiszem most már kifújhatod magad. Minden tökéletes. Én igazán nem számítottam erre - pirulok el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy különleges finomságokkal teli, díszes dobozzal sétálok ki a cukorkaboltból. Szeretem a hagyományossá vált bevásárló-körutamat az egyik szabad hétvégére időzíteni. Igaz, hogy ilyenkor nagyobb a sor az üzletekben, de cserébe mindig belebotlok valakibe, akivel utána jót lehet beszélgetni. Imádom magam körül a nyüzsgést, az élettel teli utcákat.
Az édesség egy része természetesen Majának lesz, kifejezetten az ő ízlése szerint válogattam össze a szemeket. Biztosan örülni fog a figyelmességnek, gyakran lepjük meg egymást apróságokkal. Remélem hamarosan sort keríthetünk arra, hogy egy félreeső helyen, idilli hangulatban csemegézhessünk.
Találomra megtorpanok az egyik üzlet falánál, hogy ne akadályozzam az utca kiemelt forgalmát. Gondoltam egyszerűbb berakni a táskámba, mint a kezemben szorongatva visszacammogni a kastélyba. A végén még fellök valami idióta, és szanaszét szórnám a cukrokat. Nem lenne szép látvány, de olcsó se. Elégedetten állapítom meg aztán, hogy így már jóval biztonságosabb és kényelmesebb lesz a hazafele út.
Felpillantva a járókelőkre, egy ismerős arcot pillantok meg. Azt hiszem Zsombornak hívják, még elsős. Egy jó prefektus mindenkit ismer, különösen a saját házából. A gólyákról időnként kapunk tájékoztatást, na meg számtalanszor kell nekünk fogadnunk és útba igazítanunk őket. Nem biztos, hogy emlékszik rám attól még, de hátha. Követni kezdem a kereskedésig, majd mellé lépek, miközben a baglyokat lesi.
- Szia! Csak nem az első bagolyvásárlásod? - érdeklődöm barátságosan. - Elsős vagy, ugye? - kérdezek megerősítésképp. Remélem emlékszik rám az Eridonból, máskülönben elég kínos lenne a szituáció. Mindenesetre jól jöhet most egy felsőbbéves tapasztalata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A nagy sietségben el is feledkezem arról, hogy körbenézzek. Ez talán azért is van, mert nem egyszer jártam már itt az évek során, de kis késéssel az én figyelmemet sem kerülik el a kisállatok. Sajnos azonban egyikük számára sem vagyok jó hír, tökéletesen elvagyok a baglyommal, nem szándékozom vásárolni, de pénzem sincs elég kéznél. Otthon volt egy kutyánk, akihez ragaszkodtam, a suliba pedig megfogadtam, hogy nem hozok és nem is tartok semmilyen más kedvencet. Azt hiszem, hogy ez már így is marad, aztán ki tudja, lehet egyszer a szobám előtt hever majd egy doboznyi kiscica, esetleg puffskein. Ne legyen így. Viszont kertes házat akarok egyszer, ha nagy leszek, és telik majd rá a botanikus fizetésből, úgyhogy biztosan lesznek négylábúak még körülöttem, csak egy kis időre van szükségem. Pár év.
- Legjobban az eladó tud segíteni - állapítom meg vigyorogva. Persze a diákoknak is szoros kapcsolat alakul ki ezen állatokkal, tudják jól egymástól, hogy melyik fajta mennyit bír repülni, mennyire fürge, s melyik csipked kevésbé. - Akkor épp ideje beszerezni valakit, akivel levelet küldhetsz az otthoniaknak - fogok vele kezet, miközben jól érthetően bemutatkozom. Tudom, hogy erre már sor került korábban, de nem hibáztatom őt azért, amiért a nagy izgalmakban elfelejtett annak idején, volt fontosabb megjegyezni valója a nevemnél. Az azért látszódik rajta legalább, hogy nem vagyok neki teljesen idegen, hiszen a körletünkben se vagyunk egymástól messze, látásból kell ismerjen.
- Melyik szimpatikus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hagyok neki időt a gondolkodásra. Velem előfordul néha, hogy kifejezetten zavar, ha ott van valaki mellettem egy-egy vásárlásomkor, mert azt érzem, hogy sürgetve vagyok.
- Az enyém? Hát, olyan közepes méretű, vörösesbarna és nagyok a szemei - válaszolok a kérdésére, majd a puffskeinek felé veszem az irányt. Nagyon aranyos varázslényeknek gondolom őket, titkon kicsit irigykedem azokra a kastélylakókra, akik büszke gazdáik lehetnek, de a helyzetemet a háziállatok kapcsán már kifejtettem.
Fél szemmel figyelemmel kísérem Zsombort, aki ezzel a lépésemmel bőven kapott időt arra, hogy mérlegeljen. Ügyes srácnak tűnik, biztos vagyok benne, hogy egy szempillantás alatt kiválasztja magának azt a baglyot, ami majd hozzánő a szívéhez. A döntésben egyébként sem akartam erőszakos lenni, sem befolyásolni, mert véleményem szerint ez a kiválasztás a varázsvilágban egy olyan bensőséges folyamat, ami a pálcaválasztással együtt csakis magunkra tartozik. Aztán, ahogy látom is, pillanatok alatt sor kerül a vásárlásra.
- Nagyon nem lehet mellélőni - árulom el a nagy titkot, hiszen a legtöbb ilyen, tenyésztett bagoly tudja a dolgát. Nagyon ritkán hallottam olyanról, hogy utólag kiderül, mégis kelekótya állattal van dolgunk, de itt a faluban egyébként jó hírnévnek örvendenek a boltok, a minőség garantált.
- A baglyok elég erős állatok, nem is hinnéd róluk, hogy mennyit bírnak. Akár a hangyák. Aranyosnak tűnik - nyugtatom meg a válaszommal, miközben végigmérem a választott állatkát. - Jaa, nem, csak a Fő utczát jártam, aztán megláttalak. Gondoltam hátha kell segítség - vonok vállat egy laza legyintéssel a kérdésére.
- Ne is mondd... Kettőt pislogok, és nyakamon a VAV. Bárcsak újra elsős lehetnék. Használd ki az időt, amíg nem kapsz annyi leckét. Na de miért kérdezed? Sajnos már elpasszoltam az összes korábbi jegyzetem, a többi meg kell a VAV-hoz ismétlésre. - az alsóbbévesekkel sikeresen leboltoltam, hogy a feleslegessé vált könyveket jó pénzért megvegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A pezsgő kellemesen hidegnek hat, talán a bűbájoknak köszönheti, hogy nem vette még át a kint uralkodó hőmérsékletet. Erős a kísértés, hogy ne igyam ki rögtön az egész pohár tartalmát a szomjúságtól, ezért ráérősen kortyolgatni kezdem a harapások között. A pizzával ugyanis nem tudok annyit várni. Érezni rajta nyilván, hogy nem étteremben készült, de pont ez teszi különlegessé. Egyik manó sem olyan ügyes a kastélyban, hogy a konyhai alapanyagokból ilyen különleges pizzatésztát és feltétvilágot varázsoljon, mint Maja tette. Mert persze őt nemesebb cél vezérelte most annál, hogy engem jóllakasson. Születésnapom van, na...
Döbbenten pislogva nézem végig, ahogy előkerül az újabb meglepetés. Maga az ajándék. És ennél személyesebb aligha lehetne. Eltátom a számat egy pillanatra, majd a cserepet átvéve tetőtől talpig tanulmányozni kezdem a növénykét. Le se tagadhatnám ilyenkor, hogy botanikus szülők gyermeke vagyok.
- Pontosan én se tudom a nevét, de majd megkérdezem otthon. Nagyon különleges! Hol szerezted? - kérdezem kíváncsian, majd miután félrerakom magam mellé az eridonos szobám legújabb ékességét, hálásan magamhoz szorítom Maját. Nem tudok elégszer köszönetet mondani azért, amit tett.
- És... apud végül megengedi, hogy a szünetben néha átmehessek? - szalad ki belőlem a kérdés, ami a vizsgákon túl a leginkább foglalkoztat a jövőre nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Közeledik az új tanév, és ez egy fontos, mondhatni hagyományos dolgot is magával hoz: lassan ideje megvennem az új tankönyveket. Jövőre mestertanoncként folytatom tanulmányaimat a Bagolykőben. Ha minden a terv szerint alakul, még néhány év és szüleim után egy újabb botanikussal gazdagodik majd a Scotti család. Vicces, hogy a kisebbik fiú viszi tovább a családi mesterséget, és minden bizonnyal a fogadó üzemeltetését is, hiszen a bátyám évek óta Franciaországban él, a bájitalokkal való kísérletezés miatt az utóbbi időben baglyokat is ritkábban, kurtább üzenetekkel a lábán küld, de legalább tartjuk a kapcsolatot. Felnőttünk, azt hiszem. Tudom, hogy neki is és nekem is megvan a saját kis élete, és legalább a nyáron együtt tudtunk tölteni néhány hetet.
Egyik háztársam kíséretében látogatok el a könyvesboltba. Egyelőre csak nézelődni szeretnék. Hangolódom az elkerülhetetlenre. Idén már szükségem lesz néhány komolyabb szakirodalomra, amolyan tanulmánykötetre is. Sajnos a kötelezőkkel mit sem érek a különböző projektfeladatokon. Így most valami olyat akarok keresni, amit nem minden botanika szakos hivatkozik le a beadandójában. Cameron egyébként új srác, még Sárki bá' bízott meg azzal, hogy az átjelentkezése kapcsán mentoráljam a beilleszkedését, illetve hogy átsegítsem az első itteni vizsgaidőszakán. Azóta egész jól összehaverkodtunk, úgyhogy most elhívtam magammal, hogy ne legyek egyedül. Legalább világot lát.
- Voltál már itt? - érdeklődöm felé fordulva. - Jól jegyezd meg, jöhet minden, ami valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez - nyitom ki előtte az ajtót, hogy betessékeljem a bolt bejáratán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Akkor épp itt az ideje, hogy szétnézz - veregetem meg a vállát barátilag. Sejtettem, hogy a könyvesbolt nem az első helyen szerepel az úti céljai között, pedig előbb-utóbb a tankönyveket is be kell szereznie valahonnan, illetve egyesek álláspontjával ellentétben mindenki talál itt kedvére való olvasmányt. Ha már az internet csak nagyon körülményesen érhető el a varázslók számára, legalább a könyvekhez ragaszkodjunk unaloműzésként.
- Időszakosan. Ha kedvem tartja... De mostanában nem sok időm volt olvasgatni. Ajánlom még a gyorséttermet és a cukrászdát, azok is itt vannak a közelben - merengek el, hogy mi az, amit még esetleg meg kellene említenem a fiúnak, hogy később felkereshesse a faluban. Ki kell használni azokat az alkalmakat, amikor szabad lejárást kapunk.
- És téged milyen könyvek érdekelnek? - kérdezem tőle arra az esetre, ha az én oldalamon tűnne fel egy általa keresett műremek. - Biztosan van itt olyan, amit bűvészeknek szántak, talán a varázs és varázstalan világ összehasonlításán alapulva. Jut eszembe, egy trükkel még nekem is adósom vagy - vigyorgok rá háztársamra, ha már az előbb ő is olyan viccesre vette. Velem aztán lehet, mondjuk néha kicsit túllövök a célon.
A szemközti polcokat kutatom át ott, ahol a természettudományi könyvek jellemzőek. Kicsit zsúfolt, kicsit kaotikus ez a könyvesbolt, de valahogy pont ettől otthonos és jellegzetes. Sok olyan könyv van, ami már ismerős, hiszen korábban is hoztam már innen tanulmányozni valót, míg más a szüleimnél hever.
- Ja, és amúgy hol könnyebb a vizsga? Itt vagy ott? - nem nézek hátra, a könyvgerincek feliratait motyogom közben magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ősrégi bűvészet? Hogy őszinte legyek, a bűvészetről nem sok könyvet láttam eddig. Vagy azért, mert vak vagyok, s mivel sosem érdekelt igazán, ezért gondolkodás nélkül átfutottam az ilyen könyveken, vagy pedig azért, mert alapból ritkán akad az olvasó kezébe egy ilyen mű. A bűvészet titok marad a legtöbb ember számára. Bolondság azt hinni, hogy léteznek könyvek, amelyben az összes nagy trükköt leleplezik, meg hogy ezek pont egy forgalmas könyvesbolt polcain hevernének.
Javítanék az álláspontomon, mert érdekelni mindig érdekelt, de nagyon bonyolultnak találom ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Szeretem átélni a csodálkozást, hiszen ez nem olyan, mint a pálcás mágia, ahol a legtöbb bűbáj kiszámítható, és kis gyakorlással hamar elsajátíthatja őket az, akinek szó szerint a vérében van. A bűvészetben szerintem több mindenre kell figyelni egyszerre. És nagyon sokszor összetettebb technikával érnek el olyan dolgokat, amire a hétköznapi mágia könnyedén képes. Tehát szép dolog, ha efelé nyit úgy, hogy nem kvibli. Mert hát a varázstalanok előtt emelem kalapom, hogy ilyen illúziókat képesek előidézni, ha meg varázsló létére ezt az utat választja valaki, az mindenképp tisztelendő.
- Pszichológia is? Akkor vigyáznom kell veled. Lehet, hogy most is egy trükk hatása alatt vagyok? - viccelődöm a sráccal. Úgy tűnik, az elméje a fegyvere.
Halkan elmormogok egy "gondoltam"-ot a válaszára. De úgy tudom, boldogult velük az idén, legalábbis az Eridonban nagyon ügyeltünk arra, hogy mint újonnan érkezőnek zökkenőmentes legyen az átjelentkezése, és hogy ne érje emiatt sem a közösségben, sem a tanulmányai tekintetében hátrány.
Ujjaimmal végigfutok a könyveken, de a bűvészetről egyelőre nem sokat találok. A természettudományi részleg után itt-ott feltűnik néhány alapvető pszichológiai mű.
- Nézd csak, talán ezek között lehet olyan, amit érdekesnek találsz. Vagy passz - fene tudja, hogy ezek mennyire diákbarát nyelvezetűek. Nem hiszem, hogy egyetemi tankönyveket akar róla olvasni.
Izgatottan lépek elé, hiszen ahogy látom, pillanatokon belül az ígért trükk részese leszek. Valamennyire rémlik a könyv, legalábbis valami hasonló, hiszen elég alap ismernem a térség növényvilágát már, ezért ha benne van és indulhat a show, a lappörgetés közben a háromnegyede táján leállítom, a memóriám pedig van annyira jó, hogy megjegyezzem az oldalszámot - de még az ábrákat is.
- Oké, fogadjunk, hogy bármi is lesz ez, tudni fogom hogyan csináltad. Akkor pedig meghívsz valamire, vagy fordítva. Benne vagy? - kacsintok pimaszul az ajánlatomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Semmit nem szeretnék szem elől téveszteni. Minden apró részletet megjegyzek tehát, tekintetem izgatottan cikázik a szemei, ujjai és a könyv lapjai között. Keresem azt a kis villámcsapásnyi részletet, amikor elrejti a trükköt a cselekménysorozatában. A titkos mozdulatot, amivel később lesokkolhat. Hiába izgulok, próbálok ráérős maradni. Megfontolt voltam az oldalszám kiválasztásánál is. Kis vacillálás után, gyanakvó tekintettel ugyan, de bólintok a fiúnak. Innentől tényleg az övé a pálya. Kápráztasson el. Ahogy egy igazi bűvész teszi. De vajon sikerrel jár? Meg aztán elég menő lenne elsőre leleplezni egy bűvész titkát.
- Na mi az? Csak nem elrontottad? - vonom fel a szemöldökömet. Nem igazán ezt a folytatást képzeltem el magam előtt. De persze lehet, hogy csak az időmet húzza, vagy össze akar zavarni. Megmaradok tehát bizalmatlannak.
- Nem hiszem, hogy tudna újat mondani. Ennél valamivel szakmaibb kéne. Lehet, hogy itt mégse találok olyat - kezdek belenyugodni, de még koránt sem akarom feladni a keresést, hiszen a felsőévesek is kikukáztak valahonnét használható könyveket. Amit pedig én találok neki, az szintén nem jó. A kudarcok után végigfut az agyamon, hogy ez talán mégsem a mi napunk.
- Még nem - vágom rá a kérdésére rögvest, miközben polcokról levett könyvek borítóit, illetve a hátuljain lévő ismertetést olvasom át. A kezembe akad egy különleges növényekről szóló tanulmány, ami igencsak felkelti az érdeklődésem. Botanikus szülők fiaként szeretem magasra helyezni a lécet, olyat választani, amit kihívás gondozni, hisz az otthoni üvegházban korán megszereztem a szükséges alapvető tapasztalatokat.
Először nem esik le, aztán összenézünk, én pedig elnevetem magam. Mi a fene... Ez a srác tud valamit. Elismerően veregetem meg a vállát, illetve mutatok egy lájk jelet. Kell egy kis idő, hogy magamhoz térjek, addig vörös fejjel állok és csak fogom a fejem. Basszus! És mennyire rászedett, amikor úgy tett, mintha továbblépett volna a trükkön. Ezt tuti meg kell bosszuljam valahogy. Visszavágó lesz.
- De hogy jegyezted meg az oldalszámot? - kezdek hangosan gondolkodni - Talán amikor tartottad az egyik kezeddel, valahogy megérezted, ha nem megláttad. Esetleg előtte lapoztad át, így nagyjából érzékelhetted, hol állítom meg. Ez a két tippem van... Na, ki hív meg kit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Tippelj, Andrej... Ez a te pillanatod. Hozd helyre a dolgokat.
Egyik ötletemet sem érzem biztosnak. Amennyire ismerem őt, nem fogom tudni kitalálni egykönnyen a trükkjeit. Nem véletlenül tart ott, ahol tart. Hosszú évek gyakorlata van mögötte. Nekem ehhez nincs jó szemem. Csalódottan biggyesztem le a fejem. Nyilván megzavar egy sokadik opcióval. Nem láttam semmi gyanúsat, ezért amiket tippelek, valamilyen szinten logikusnak gondolt feltételezések csupán. Fogalmam sincs, melyik áll a legközelebb a valósághoz, ha pedig többet dobok be neki, azzal bukom a fogadást. Sajnos nem erről volt szó.
- Jól figyelj, mert ezentúl rajtad tartom a szemem. Egy esetleges szabályszegésért kirótt büntetőmunkát már nehezebb lesz kitrükközni - jegyzem meg rosszallóan, szúrós szemekkel. Ha régebb óta ismerne, akkor tudná, hogy alapvetően nem ilyen vagyok, esetleg a hangom árulkodik arról, hogy most ugratásról van szó. Persze ettől függetlenül igaz, amit mondtam. Mindent megfigyelek, és nem szeretek kivételezni, mert ezzel sok barátságomat veszélybe sodornám a kastélyban, nem mellesleg a házvezetőséggel gyűlne meg a bajom. A srác pedig veszélyes, mert tud valamit. Miután kisimulnak arcvonásaim, a hónom alá kapom a megvásárolandó könyvet.
- A cukrászdát tudom ajánlani, hacsak nem azt várod tőlem, hogy az Eridon konyháján facsarjam ki neked személyesen egy ezüsttálcára tett pohárba, Houdini - kacsintok rá vigyorogva. - Beszéljünk meg egy alkalmat. Egyébként mióta is foglalkozol ezzel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Mestertanonci éveim mi mással is kezdhetném, mint egy kiadós csapatmunkával. Vagy projektmunka, ahogy tetszik, igazából úgy vettem észre eddig, hogy nincs sok különbség az elnevezések között. Ha szaktársakként ezt a szót emlegetjük, mindannyian értjük, hogy mire gondolunk. Nagy sóhajtással vesszük általában tudomásul, hogy ismét össze kell dugjuk a fejünket a jó jegyért, ami először az időbeosztásunk bonyolult összeegyeztetésével kezdődik. Kinek könnyebb, kinek nehezebb ilyen szempontból. Azt utálom ebben a leginkább, hogy sokszor teljesen hasznavehetetlen a társam, míg más nagyon jól jár a párjával. Engem általában szeretni szoktak, mert a szüleim is botanikusok, ezért ha nagy a baj, bagolyban bármit meg tudok tőlük kérdezni. De egyébként azt veszem észre magamon, hogy némi tapasztalatot még én is szereztem az otthoni üvegházban, amikor be kellett ugranom harmadiknak a főszezonban. Elővillannak képek a gyerekkoromból, mint például apa könyvespolcának az átkutatása, amikben nagyon sok rajz volt a gyógynövényekről, vagy éppen a dédmamámmal való növénypréselés. Úgy tűnik, mintha születésem óta ez lett volna számomra a kijelölt életút, és csodálkozom ez alapján, hogy olykor elbizonytalanodtam az öt év alatt, hogy mégis mit is válasszak. Persze eridonoshoz képest megdöbbentőnek hangozhat, hogy valaki növénykéket szakért, úgyhogy mellé még keresem a kihívást, az adrenalint, amit valószínűleg a veszélyes növények fognak jelenteni.
Ilyenek a vadőrlak környékén ültetett veteményesben is jócskán vannak, ezért választjuk Beliánnal vizsgálódásunk színhelyéül. Nos, vele amúgy egész jól megvagyok, még ha egy nagy kérdőjel is számomra a srác. De csak átmenetileg, remélem. Hallani mindenkiről hall az ember valamit itt a kastélyban, általában bizalmatlanok vele szemben a társai, én viszont szeretek esélyt adni a másiknak és személyesen meggyőződni a tényekről. Esetleg majd most megtudok róla valami érdemit, persze első a feladat. Hozok én mindent a táskámban, amit előírtak, és amiről úgy érzem, hogy kelleni fog.
Utólag érkezem, de nem késem el annyira a találkozóról. Már messziről integetek neki, odaérve hozzá pedig jobbomat nyújtom, hogy lepacsizzunk. Felszabadult vagyok, mi más is lehetnék, ha növényekről van szó.
- Ugye, hogy nem késtem sokat? Cserébe hoztam mindent, ami kell - dobom át a vállamon a táskám, hogy szemléltetni is tudjam annak tartalmát. - Csak te nem érted, hogy pontosan mit is sóztak ránk? Na mindegy, majd megoldjuk valahogy... De azért, te mire is emlékszel? - ráncolom össze a homlokomat, ahogy fél szemmel már a veteményes irányában kémlelek. Megvizsgálni megvizsgálom azt a bizonyos növényt, de hogy miért kellünk hozzá ketten, hogy bármit is csináljunk rajta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nem alsóéves már, hogy megmondjam neki, mit szabad és mit nem. Évek óta egyébként sem áll másból az életem, minthogy a szabályszegők után leskelődjek. Belefáradtam... Állandóan fegyelmezni se jó senkit, még ha cserébe sokáig kinn maradhatok járőrözni, és kicsit a magam ura vagyok. Lett valamiféle tekintélyem talán, de olykor az az érzésem támad, hogy a hátam mögött mindenki lenéz emiatt. Pedig nem a szigorú pártkatonaként funkcionálok a falak között, és mégis összesúgnak. Biztosan a közös utálat, hogy ha magukat nem, hát engem hibáztatnak a szabályszegésért. Megvan róluk a véleményem, de különösebben nem hat meg. Pár év és végzek, addigra már mindegy, mert én lettem a rangidős, és igyekszem megőrizni a kis pozíciómat. Ami miatt pedig jó a jelvényt viselni, az az ismerkedés. Régiekkel és újakkal egyaránt. Mindig megtalálnak, ha valami nem világos. Értesítenek, ha érkezik valaki a házba. Naprakész információim vannak, mert közvetlenül a vezetőségtől származnak, úgyhogy megbízhatónak is mondhatóak. Nem panaszkodom ilyen szempontból. A fiú viszont már elég idős ahhoz, hogy eldönthesse, mit csinál. Mindössze udvariasságnak fogom fel tőle, hogy a kedvemért elhessegeti a füstfelhőjét, amit eddig visszatartott lélegzettel próbáltam elkerülni. Mégiscsak az ő tüdejéből eregette ki. Azért leendő botanikusként nem szép, hogy teledobálja csikkel a vadőrlak környékét, de nem leszek szemrehányó, hogy teátrálisan felvegyem előtte. Én jobban vigyázok a környezetre, kész.
- Nem-nem, jól emlékszel. Hát, nem tudom mennyire lesz ez számodra érdekes - csóválom a fejem kissé csalódottan, de talán a növények között lesz valami ritka fajta, hogy feldobjam a napját. Mégse hagyhatom, hogy hiába jöjjön velem. Nekem nem nagy szám ezt vizsgálni, hiszen láttam otthon eleget, ilyenkor jön ki rosszul, hogy a tananyagban egy kicsit előbbre járok a kelleténél, de pont ezért kezdtem a veszélyes növények termesztésébe, és vállaltam el egy halom kutatómunkát egyénileg.
- Te jó ég, hogy én mekkora seggfej vagyok! Igen, már rémlik. Na, de azért remélem nem érzed magad hátrányban, vagy lemaradva. Elég tré, ha ezt érezteti veled a tanár. Szerintem a növényekkel könnyű megbarátkozni. Gyere... - veregetem meg a vállát bátorítólag, de a szégyentől vörös fejjel. Azt hiszem, figyelés helyett inkább a füzetembe rajzolgattam, amikor a fiú segítséget kérhetett. Én mindenkinek segítek, mert ilyen vagyok, de nem biztos, hogy követni tudják a stílusomat. Előttem nem kell, hogy magyarázkodjon.
- Melyik rész nem világos pontosan? Bátran kérdezz, ne szégyelld! Inkább most, mint a vizsgán, tudod. Különben is eléggé szeretnek rólad beszélni - kapok a számhoz az utolsó kis elszólásomat követően, majd a zavart köhintésem után megállok a veteményes előtt, és nézegetem, hogy mit is lehetne megvizsgálni.