Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A jó hír, hogy nem rémül azonnal halálra tőlem, inkább egyfajta szelíd rácsodálkozással méreget. Halk, de rendíthetetlen és ez egy nagyon pozitív kvalitás. Válaszára biccentek, elállva az ajtóból, hogy kényelmesen el tudjon haladni mellettem.*
- Nagyszerű, foglalj csak helyet. Kérsz valamit inni?-*meglehetősen lazára hagyom az ilyen üléseket, talán mert annyira merevnek érzem a tanárkollégák többségét. Persze, megvan a tétje, hogy jól sajátítsák el az alapokat a diákok, mégsem érzem, hogy ugyanezt a hivatalos, szigorú vonalat kellene másolnom. Jelenleg vízzel, teával, némi forró csokoládéval és kávéval szolgálhatok, bár az utóbbi nem igazán opció, vendégem szüntelen ficergését és idegességét tekintve.
Választásának megfelelően megtöltött pohárral - vagy épp anélkül - térek vissza, hogy ne is húzzam tovább az időt.*
- Szólíts csak Rileynak, ha jólesik,-*villantok mosolyt felé, ahogy letelepszem, odakészítve ketyerémet. Kézzel csak akkor jegyzetelek, ha tényleg minden kötél szakad, mert lehetetlen elolvasni az írásomat, szóval mindenki épelméjűségének megőrzése érdekében inkább pötyögök.*
- Szabad a neved és az évfolyamod?-*veszem fel a kötelező adatokat, csak hogy túlléphessünk a formaságokon.*
- És innentől csupa fül vagyok,-*jelentem be, felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Kiosztom a csokoládét - helyes kis pöttyös csuporban, hagy legyen mivel piszmognia - és felírom az adatait, a maszatolás láttán szabad kezemmel előhalászva a papírzsepis dobozt, amit eredetileg sírás esetére tartok kéznél, de nem hiszem, hogy túlzottan ragaszkodna a munkaköri leírásához.
- Csak nyugodtan, nem sietünk,-*tárom szét kezem derűsen, ezzel is jelezve, hogy ez nem seprűverseny, na meg az ajtóban se toporog senki. Amíg gondolkodik, csendesen tanulmányozgatom arcát, testtartását és gyakorlottan csak befelé mosolygok. A legtöbb úriember - legyen öreg vagy fiatal - nem rajong érte, ha aranyosnak tartják. Pedig határozottan az; szinte rajongást súroló lelkesedése, őszinte ragaszkodása, ahogy az arcára van írva minden.
Történetét hallgatva motoszkál bennem, hogy mintha már hallottam volna valahol, furcsán ismerős. Pár pillanatig elgondolkodva dörzsölöm hüvelykujjammal a csuklómon lévő anyajegyet, mivel azonban nem és nem tudom hová tenni, átmenetileg ignorálom a nyaggató érzést.
Bólintásokkal adom jelét, hogy figyelek a szavaira, itt-ott feljegyezve egy-egy szót, de nem szakítom félbe. Csak a legvégén hajolok előre, hogy finom mosollyal bólintsak kérdésére. Azért vagyok itt, hogy segítsek.*
- Beszélgetni tudunk, hogy esetleg új szemszögből láss dolgokat, ha úgy érzed, valamivel nem bírsz egyedül; illetve módszereket tudok neked tanítani, amik segítségével könnyebben leküzdhetsz konkrét helyzeteket.-*Ez meglehetősen tömör összefoglalása annak, amit csinálok, de szeretném, ha értené, hogy magát a félelmet nem tudom megszüntetni. Nem is kell.*
- Egy bizonyos szintű agresszió mindenkiben van, mert ez teszi lehetővé, hogy kiálljunk magunkért, a közösségünkért; hogy megvédjük magunkat. A félelemmel ugyanez a helyzet, segít felismerni az erőnket meghaladó fenyegetést és elmenekülni,-*fejtem ki, hogy kicsit enyhítsem azt a szégyent, amit lesütött szeme mögött éreztem. Egyáltalán nincs egyedül és teljesen természetes, amit érez; egyike az emberiség ősöreg eszköztárának. Fight, flight, freeze, fawn.*
- Hogy szoktál általában reagálni? Tudod esetleg, van-e valamilyen konkrét oka vagy forrása a félelmednek?-*kínálja magát a kérdés, mert már nem annyira gyermek, hogy az ismeretlentől féljen; sokkal inkább az ismert riasztja meg, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A harc nem feltétlen verbális vagy fizikai, lehet egészen jogos harag vagy épp másokkal való néma szembeszegülés is. A nemet mondás is bátorságot igényel és azt jelenti, hogy ki kell állnunk önmagunkért.*
- Szerintem ez jó. Lehet rá építeni,-*biccentek egy mosollyal, mert ennyire szükség van - ha ez is hiányozna, akkor joggal gyanakodnék rá, hogy Thomasból kiölték az önzésnek ezt az egészséges szintjét.
- Hallottál már a négy F-ről?-*vetem aztán fel, hogy kicsit jobban megmagyarázzam, merre és hogyan lehet még fejleszteni a konfliktuskezelést. Ha tényleg ilyen szelíd és ennyire zavarja az erőszak, könnyen lehet, hogy a diplomatikus módszerek jobban feküdnének neki; s ha ezeket megbízhatóan tudja alkalmazni, nem fogja úgy érezni, szükséges vagy elkerülhetetlen a harc, csak mert módjában áll.*
- Néha nincs racionális magyarázat. Sok esetben az emberek azt teszik, amit a szüleik tanítottak nekik, legyen az bármily értelmetlen is.-*Valóban szomorú, s ha a saját bőrömön nem is tapasztaltam, láttam elégszer, hogy pontosan tudjam, miről beszél. Ezen kívül azonban nem ugatok már közbe, hanem türelmesen várom, hogy lelkes meséje végére érjen. Aztán elhangzik egy név, amire pislogni kezdek. Ahogy kikristályosodik bennem a felismerés, mielőtt még észbe kaphatnék, felvinnyogok. Liam bácsi.
- Ne haragudj, ez nem a mondandódnak szólt,-*rázom aztán meg a fejem, mert jobb elkerülni a félreértést,*- de elég régóta ismerem Liamet ahhoz, hogy el se tudjam képzelni bácsiként.-*A mosolyom széles és más árnyalatú, mert akaratomon kívül is változtat a kapcsolatunkon ez az ismeretség. Szusszanok, azon derülve, vajon ha frissen borotválkozva látja gyámját, akkor is bácsizná-e...*
- Bevallom, hogy nem ismerem ki magam a különféle harcművészetekben; mindazonáltal biztosra veszem, hogy találnánk olyat, ami megfelelne neked is és Liam szívesen tanítana rá. Ahogy a mágia vagy a pszichológia, az is csak eszközt adna a kezedbe, ám a használata teljesen rajtad múlna. Lehetne puszta edzés, lehetne filozófia, de ha örömöd leled benne, akár barátságos versengés is.-*Egyelőre nem mélyedek el jobban ebben, csak megerősítem, amit megoszt velem. Hagyom, hogy kibeszélje magából mindazt, ami mozgatja és érdekli, mert érzem, hogy bőven van még mit mesélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Csendesen fürkészem a fiút, újraértékelve a látottakat a Liam által meséltek fényében kicsit. Tudom, hogy a vele való barátságunk ellehetetleníti, hogy semleges legyek Thomasszal szemben, tehát nem fogom kezelni; azonban ha egyszerű ismerősként vagy pajtásként a segítségére lehetek, szívesen vállalom ezt a szerepet.*
- A négy lehetséges módja annak, hogy megküzdj egy nehéz helyzettel. Kiharcolhatni, hogy a te akaratod érvényesüljön. Elmenekülni, hogy erőt gyűjts vagy elkerüld a sérülést. Ledermedni, hogy megfigyelőként tapasztalatot gyűjts vagy hogy elemezd a helyzetet. Vagy hízelgéssel megbékíteni, lecsillapítani a kedélyeket. Lehet őket kombinálni is és együtt teszik lehetővé, hogy rugalmasan reagáljunk,-*fejtegetem, hogy apránként talán más árnyalatot kapjon a félelme. Egyik reakció sem rossz vagy jó, de mint a legtöbb dolgot, ezeket is lehet túlzásba vinni.
Roppant méltatlan hangot hallattam, nem is csodálom, hogy a szemöldöke elbújik a hajvonalában; a közös nevező viszont egy pillanat alatt megbékíti, sőt, meg merem kockáztatni, hogy elragadtatja magát. A ragaszkodása szívmelengető.
- Tegezz nyugodtan. Igen, még ügyvéd korában barátkoztunk össze,-*fűzök rövidke magyarázatot hozzá, mert csak mostanában kezdtünk újra közeledni, így a harcművészkedése nekem is újdonság. Majd vallatóra fogom alkalomadtán, úgyis terveztem egy rajtaütéses látogatást a közeljövőben. De vissza a beszélgetéshez.
- Ez is egy megoldás, jó ötlet,-*bólintok rá, mert a perspektívaváltás remek skill, nemcsak ehhez, de gyakorlatilag bármilyen probléma vagy konfliktus megoldásánál hasznos lehet. Kortól és küllemtől függetlenül ítélem meg az embereket - abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kevés kivétellel önmagukhoz kell csupán mérnem szavaikat és reakcióikat, nem másokhoz. Onnan kell elindulnunk vagy folytatnunk, ahol épp tartanak; ahogy a tempót és a módszereket is az diktálja, ki ül velem szemben épp.
- Hmm. Ha valakinek tanítanod kellene valamit, hogyan csinálnád? Valami nehezet vagy összetettet. Meddig biztatnád és mikor mondanál le róla?-*fordítom meg a szituációt, mert valahogy indokolatlanul szigorúnak tűnik magával. Persze, ez csak megérzés, de rövid beszélgetésünk alatt többször mutatta szégyen jeleit, szótlanul összehúzva magát, mint aki a puszta gondolatért is valamiféle megtorlást vár. Szeretném hallani, hogy ha nem saját maga felett ítélkezik, mennyire tér el a véleménye.
- Miből gondolod, hogy Liam szégyent érezne?-*megyek aztán egy lépéssel tovább. Mindenkinek van belső hangja, morális iránytűje, de gyakori, hogy előbb a szülők által rátestált hangoktól kell megszabadulnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eredetileg csak egy röpke látogatásra ugrottam át, hogy benézzek Liamhez egy kávéra, azonban beszélgetésünk után valahogy itt ragadtam, nézelődve és bóklászva. Belemerültem a forgatagba, ami kicsit hiányzik is nekem olykor, s céltalanul sodortattam magam a tömeggel, amíg meg nem csapott az illat, amit épp követek. Mert valaki úgy döntött, a Mennyország bejáratának a legmegfelelőbb hely épp Budanekeresd.
Na jó, ne túlozzunk, igazából csak mennyei rétesek kelletik magukat és ki vagyok én, hogy ellentmondjak ennek a csábításnak? A gyomrom hangosan kordulva helyesel, ahogy lerendelek minden ízből egyet és összefut a nyál a számban, ahogy az eladó elkezdi a tányéromat pakolni. A zsebembe túrok, hogy összeszedjem a kért fizetséget, mire végez, de elég, hogy pillantásom elkalandozva a nekem háttal álló férfira essen és el is felejtem, hol tartok épp az apróval. Szégyenszemre újra kell számolnom, sűrű bocsánatkérések közepette, aztán mivel másodjára is elrontom, végül inkább "borravaló!" felkiáltással otthagyok egy sarlót, hogy nehogy felhívjam magamra a figyelmet.
Mert könnyű ráismernem a sziluettre, s még könnyebb ösztönösen, gondolkodás nélkül mozdulni felé, olyan mosollyal, melyről azt sem tudom, mikor született arcomon. Mégis visszatartom magam, mert ki akarom használni a ritka alkalmat, hogy tudta nélkül megfigyelhetem. Mielőtt még észrevehetne, alakot váltok, olyan bőrbe bújva, amit sosem látott rajtam, majd leparkolok az egyik szomszédos asztalkánál és jóízűen nekilátok a süteménykupacomnak. Igyekszem feltűnésmentes maradni, bár kétlem, hogy sokáig meg tudnám őrizni inkognitómat, mert szinte fel sem kell nézzek, hogy érezzem, mint siklik át rajtam pillantása. Amíg tekintetünk nem találkozik, talán nem fog azonnal gyanút...
Mondtam már, hogy csapnivaló vagyok bújócskából?
Szemem sarkából lesem, s ha elfordítja a fejét egy másodpercre, másfelé nézve, hangtalanul a egy másik asztalhoz hoppanálok, villámgyorsan arcot változtatva. Nyilván nem tökéletes az átalakulás, elvégre a ruhámat nem cserélhetem le ilyen gyorsan, de kíváncsian várom a reakcióját arra, hogy valahányszor szem elől téveszt, máshol, más arccal bukkanok fel - ugyanazokkal a rétesekkel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zakkant vagy vicces kedvű. Nos, a kettő nem zárja ki egymást.
Nem is tudom, elégedett vagy csalódott vagyok-e inkább, hogy még mindig nem buktam le, de nem is nagyon érek rá ezen agyalni. Minél tovább játszom kisded játékomat, annál nehezebben bírok a kitörő jókedvemmel, mert Anton arcán lépésről lépésre növekszik a zavar. Én pedig mit-sem-sejtő fejet vágva majszolgatom a réteseimet, reménykedve, hogy a karma nem azzal büntet majd, hogy megpróbál belefullasztani valamelyikbe.
Amikor gyanakvóan a poharát méregeti, szinte hallom a fején átfutó gondolatokat, alig bírom visszatartani a nevetést, főleg azt követően, hogy egy vállvonással mégis legurítja a shake maradékát. Úgy tűnik, ezzel egyidőben döbben rá, hol a hiba a mátrixban, mert néhány 'na-álljunk-csak-meg' pillanat elteltével egyenest farkasszemet néz velem. Alig marad időm lenyelni a falatot, mielőtt kirobban belőlem a kacagás - nyakam behúzva veszem fel megszokott, kócos küllemem, kezeimet úgy emelve fejem mellé, mint aki a letartóztatását várja. Tetten értek! Csak hosszú másodpercekkel később halkulok el, ahogy kifogyok a szuszból, s mivel átmenetileg ha akarnék, se tudnék felelni, felnyalábolom maradék süteményeim és áttelepszem az ő asztalához, elé tolva a tányért. Kóstoljon csak.
Mindenem fáj, s félő, hogy a vigyorom összeér a tarkómon, ahogy rám villantja cápamosolyát. Belefeledkezem a látványba, mert olyan könnyűnek érzem most magam, mint egy szappanbuborék.*
- Milyen volt a turmixod?-*érdeklődöm, a világ legártatlanabb arcával és hanghordozásával adva elő a kérdést. A zöldjeim persze elárulnak, de azok folyamatosan locsognak, elmesélve azt is, mennyire örülök a találkozásnak és annak, hogy nem haragszik rám ezért a tréfáért. Nem merem megkérdezni, van-e most ideje rám, csak igyekszem kiélvezni, ami nekem jut, hogy ne uralkodjon el rajtam a mohóságom. Mert ha ad öt percet, akkor még ötöt és még ötvenet fogok majd akarni.
Lehet, hogy nekem is jutott ebből a cápaságból. Ad a kisujjából, viszem a karját...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha csak tehetem, gyermeteg vagyok - amikor teljes biztonságban érzem magam valaki mellett, szabadon engedem a bennem élő törékeny gyermeket. Előbújok, hogy játszani hívjak, tartózkodás nélkül érintve, érezve, mozdulva... Megesik, mint most is, hogy még mindig téblábolok Anton körül, de nem félelemből, inkább mert túl sok mindent érzek és akarok egyszerre. Meg kell rostálnom vágyaim, rendet rakni gondolataim közt, mert egymaga kibillenti egyensúlyából egész kis világomat. Lekönyöklök az asztalra, hogy arcunk nagyjából egy magasságba kerüljön, egy pillanatra sem engedve el kékjeit.*
- Ugyan. Csak én vagyok káprázatos,-*kacsintok rá, a meggyes másik felét emelve el a tányérról, hogy befejezzem, amit elkezdett – nem kifejezetten elegáns, azonban roppant effektív módon szoktam étkezni, így mire kérdez, már el is tüntettem a kérdéses rétest. Épp csak megtörlöm a számat, mielőtt telemorzsáznék mindent.*
- Látogatóban egy régi ismerősnél, beugrottam egy kávéra. És te? Honnan-merre?-*szóval tartom, szótlan marasztalva. Egyre nehezebb el-elengedni, egyre gyakrabban kószálnak gondolataim, kutatok nyomai után házamban vagy emlékeimben. Kimondatlanul is érzem egy ideje a változást, hogy máshogy néz rám; vagy inkább ugyanúgy. Már nem hűl ki a tekintete, ha másik arcommal találja szembe magát és minden alkalommal azt érzem ettől, mintha felrázott hógömb lennék. Darabkái igéző kavargásában találom magam, egyszerre zsong fel bennem minden és szeretném vele megosztani, de elmondani nem tudom. Hallgatok hát, csordultig telve a pillanattal.*
- Inkább hívj meg egy italra! Megláttalak és lányos zavaromban elfelejtettem rendelni,-*ismerem be, szemem lesütve jóízűt nevetve magamon, mert így jobban belegondolva, az iménti jelenet sok fejvakarásra adhatott okot az árusnak, aki páholyból nézte végig az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egész kapcsolatunk olyan, mintha új partnerrel új táncot tanulni. Hiába egyszerűek az alap lépések, kialakítani az összhangot, a közös koreográfiát és stílust sokkal hosszabb folyamat. Ritmust, dallamot kell találni, kiismerni a másik mozdulatait, számolni gyengéivel és erősségeire építeni, amit csak gyakorlással lehet. Mégis élvezem, a puszta közelséget, a vonzást, míg egymást tartjuk és vezetjük, botlásaink és ütközéseink ellenére is.
Oh, nem akar vitatkozni. Ezt bóknak veszem. S ha már nem kell győzködnöm, lenyúlom az almás-diós rétest, amire még az elején szemet vetettem. Így, hogy ketten pusztítjuk, jelentősen megcsappant a sütemények száma (na meg előadásom alatt is eltüntettem párat). Közben kiderül, hogy munkából hazafelé tartva botlottam bele, ami azt jelenti, hogy hacsak nem túl fáradt - és nem tűnik annak - talán elcsábíthatom, hogy velem töltse az estét. Mielőtt azonban még belevethetném magam ennek a megvalósításába, váratlan meghívást kapok. Egy pár pillanatig a szám szélét harapdálom, mert az nem kérdés, hogy szeretném látni a lakását, életének ezen előlem rejtett szeletét, csak épp azonnal elkap a mohóság.*
- Mennyire lenne pofátlanság inkább a te kávédból kérni?-*érdeklődöm, fejem finom mosollyal oldalra biccentve. Mert tényleg remek kávét főz és mert nekem készítené és mert nézhetném. Sokáig tudnám még sorolni indokaimat, de főleg kettesben szeretnék lenni, kéretlen tekintetek elől rejtve, hogy ne kelljen minden érintés, minden mozdulat előtt megállítanom magam.*
- Természetesen meghálálnám,-*teszem hozzá, fantáziájára bízva, mi legyen az ellenszolgáltatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha nem is végtelen, a sír széléig üldözni fog,-*bólogatok roppant komolyan, mintha egy kávéért eladni a lelkem fair üzlet lenne. Aztán inkább elhallgatok és segítek pakolni, végezetül még egy mozdulattal tisztára söpörve az asztalt, mielőtt kézen fogna és nekiiramodnánk. Talán pontosabb megfogalmazás, hogy az ő keze van az enyémben, de mindegy is - leplezetlen örömmel sietek oldalán, léptemet övéhez igazítva. Fel-felpillantok az utcatáblákra, hogy megjegyezzem az útvonalat, eszembe vésve néhány jellegzetes házat vagy tereptárgyat is.
A társasház, aminek végül átvágunk udvarán, egészen különleges. Nem hiszem, hogy valaha is láttam hasonlót, de eszem ágában sincs megállni bámészkodni, hűségesen ügetek nyomában fel a csigalépcsőn. Reflexből meghajtom a fejem, ahogy belépek a kitárt ajtón, majd teszek egy lépést oldalra, hogy be is lehessen jönni és -zárni mögöttem. Javaslatára bólintok, kibújva (roppant felnőttes) tornacsukámból és egy mosollyal hagyom, hogy úriembert játszva lesegítse a kabátomat, mielőtt nézelődni kezdenék.
Az első szó, ami eszembe jut, az otthonos - nem a szó reklámokban hangoztatott értelmében, hanem valóban melegséggel, emlékekkel, összetartozó emberek darabkáival teleszórt hely. Önkéntelenül is teszek pár lépést, hogy tengelyem körül körbefordulva egyszerre próbáljak minden részletet egyszerre érezni. Akármerre nézek, fotók, szuvenírek, festmények, könyvek tarkállnak a falak pasztell háttere előtt. Olyan, mintha beléptem volna Anton életébe, nyilall belém. Ez itt a kollázsa mindannak, ami fontos, amit félt, amire szívesen emlékszik; rengeteg új és általam nem is sejtett oldala köszön vissza. Fél kézzel tétován megérintem a legközelebbi kép keretét, majd a következőét, ahogy a fal mentén sétálva pár lépést teszek. Az egyik fényképről sosem látott, mégis ismerős arc nevet rám, Antoné mellett, s ha sosem hallottam volna Hannáról, akkor is azonnal elárulná a kifejezése, hogy ő a lánya. Mire feleszmélek, már csak a konyhából hallatszik halk edénycsörgés, s kábán indulok el felé. Nem tudom, mit terveztem, csak azt, hogy én is adni akarok egy darabot,  s tétován megállok mellette-előtte, leheletfinoman érintve kezét, tekintetét kutatva lehajtott fejjel.*
- Szeretlek.-*Azt hiszem, suttogok, pedig nem titok, eddig sem volt az. Lehunyom a szemem és félig akaratlan mosódnak el vonásaim - indulatok vezérelnek, nem megfontolás, ahogy felemelem másik arcom, hogy megismételjem, ugyanolyan halkan, de tisztán.*- Szeretlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán valóban nem látok át vonásain, ha nem akarja és nem értem bűvésztrükkjeit, de nem vagyok már gyerek, hogy erőnek erejével feszegessem lényének fedelét vagy megpróbáljam ízeire szedni, csak hogy tudjam, hogy működik. Meglehet, ösztönös érzékenységem nem adhat többet sejtésnél, azonban nem szokásom megkérdőjelezni a megérzéseimet. El-elkapok villanásokat, amik úgy rajzolják elém az embereket, mint éjszakai égen végigfutó villámlás mutatja meg a tájat.
Nincs szükségem feleletre, nem várok szóbeli megerősítésre. Tudom, mit érzek és azért mondom ki hangosan is, mert így diktálják indulataim, meg akarom osztani veled, mint annyi mást; mint mindent, ami csak színessé, teljessé teszi napjaim. Magamat, mindent, ami csak voltam, vagyok és leszek. Képtelen lennék megmagyarázni, miért, de hiszem, hogy nem az tesz különlegessé, hogy előtted senkinek sem mondtam ezt - hogy nem azért taglóz le az érzés, mert fiatal és tapasztalatlan vagyok, s még sosem éltem meg hasonlót. Félelem vagy rezzenés nélkül állom pillantásod, s hagyom, hogy kedvedre olvass bennem, ha nem rettent el furcsa nyíltságom vagy nyílt furcsaságom. Figyelmeztettelek, hogy nem tudok csak kicsit szeretni, nekem egész lényemmel kell.
Aztán előkerül a bűvész és előránt egy nyulat - vagy jelen esetben cápamosolyt és bögre kávét - a kalapjából.*
- Nah, csak a kiszolgálás miatt járok ide,-*húzom fel az orrom, gondolkodás nélkül kontrázva rá - a tekintetem cinkosan ránevet, még a szemöldököm is megpercen, mielőtt derűm elcsendesedne. A hangulat hangtalan alakul át, hullámot vetve és szétterülve körülöttünk.
Mert hiába rejtőzöl akarva-akaratlan, mégis érezlek, átszüremlesz mozdulataidon. De ha vallatód vagyok is, megőrzöm titkaid, amik most már kicsit az enyémek is; senkinek sem árulom el, milyen puhán, mennyi gyöngédséggel érintesz vagy hogyan lágyul el tekinteted néha egy pillanatra.
Kapva kapok a csók után, nem türelmetlen sietséggel, hanem szomjasan, teljesen átadva magam érzékeimnek. Nyújtózom, közelebb és közelebb simulva, teste vonalait másolva viszonzom, teljesen megfeledkezve minden másról. Nyakába kapaszkodom, arcát simítva és hajába fúrva ujjaim, míg szabad kezem végigcirógat karján, derekamra vonva azt. Szeretem érezni, hogy tart és most kell, hogy magához szorítson, mert túl könnyű vagyok. Megrészegít, fülembe zakatol a még-még-még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nyugodtan állom tekintetét - sürgetés nélkül várom, hogy megkeresse a szavakat és összerakja mindazt, amit el akar mondani. Balgaság lenne azt hinni, hogy évek és életek távolsága után mindenki olyan könnyen simul majd vissza kötelékünkbe, mint amilyen természetességgel én üdvözlöm elkallódott barátaimat. Tudom, hogy az, ahogy fenntartom nekik szívem egy-egy zugát, roppant kockázatos, mert ha nem térnek vissza, megmarad a hiányuk okozta űr, mégsem tehetek mást.
Apránként engedi el magát ölelésemben, előbb csak tartása rogy meg, aztán viszonozza az ölelést és nyakamba fúrja arcát. Ha szúr, hát hadd szúrjon - én is szoktam és nem lehet az ember mindig a borosta jó oldalán. Csekély áldozat ez, s ha szavai érthetetlenek is, a mögöttük feszülő érzés annál tisztább. Lassú, körkörös mozdulatokkal simogatom hátát, egyszerre csitítva és bátorítva, hogy ne fojtson magába semmit. Attól, hogy megosztja velem és engedi, hogy segítsek, még éppolyan erős marad a szememben; a legkevésbé sem megvetendő vagy nevetséges. Teljesen érthetőnek és természetesnek érzem dühét, szégyenét, fájdalmát és szomorúságát is. Főleg, hogy ebből a kevésből is úgy veszem ki, bolondul a gyerekért. Ahogy elengedem, hogy folytathassa meséjét, egyik kezem karján hagyom, egyfajta kapaszkodóként számára.*
- Na!-*megkönnyebbülten ránevetek, ahogy a "coming out"-ról mesél.*- Mindig is igazságtalannak tartottam, hogy van default. Akkor most kvittek vagytok,-*szelídül mosollyá derűm, s kicsit meg is nyugszom, hogy nincs akkora baj, mint amilyentől tartottam. Azonban továbbra is ott motoszkál bennem, hogy valami van, mert ha nem Thomas miatt ennyire elveszett, akkor valami ennél is komolyabb lapul meg az árnyékában.*
- Mesélj még!-*kérlelem, a karfára könyökölve és megtámasztva fejem, rábízva, a fiúról vagy a festőről szeretne-e beszélni, vagy bármi másról. Igazából akármeddig el tudnám hallgatni, s talán egyszerűbb lenne meghívni magamhoz vagy meghívatni magam egy italra, hogy zavartalanul cseveghessünk, amíg csak ki nem fogyunk minden témából. Aztán hallgathatnánk közösen. Mégsem vetem fel, mert úgy érzem helyesnek, hogy ő diktálja az iramot; beérem ezekkel az önzőn kizsarolt percekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magával ragad, nem is egyszerűen feledtetve velem, hanem megszüntetve a külső világot. Csak rá tudok figyelni, minden apróság feltűnik, érzem, ahogy felgyorsul a szívverése és bőrének lüktető melege átszivárog a ruhákon, az illata pedig kezd az őrületbe kergetni. Kínzás elszakadni az ajkaitól, pedig valahol a ködön túl a józanabbik énem tudja, hogy így a jó, hogy ő szabja a tempót és a határokat. Mégis marasztalom egy pillanatra, homlokom az övének döntve, s homályos tekintete láttán majdnem meg is gondolom magam. Nem akarom elengedni, mégis megteszem, búcsúzóul végigsimítva arcán. Hogy gondolataimat eltereljem, pálcám után nyúlok, hogy a nadrágomat pár számmal lekicsinyítsem (mielőtt még tennék egy lépést és elhagynám), míg ő a pultnál babrál. Aztán elveszem a felkínált csuprot és mélyen beszívom a kávé illatát, hátha az kitisztítja a fejem, bambán köszönömöt hümmögve.
Szeretem az érzést, ahogy kézen ragad - új, de pillanatok műve megszokni, ahogy az érdes tenyér melege körülzár. Engedelmesen trappolok a nyomában, s csak akkor engedem el, amikor leveti magát, mert nekem még nincs meg a szükséges gyakorlatom, hogy kövessem példáját. Ha nem lenne tele a kezem, minden bizonnyal megtapsolnám a mutatványát; így csak pillantásommal és lebiggyesztett szájjal méltatom elismerésre helyezkedését. A kérdésre majdnem felhorkanok, mert ezzel az erővel nem sűrűn fogom mesélni, hogy miről beszélgetünk anyámmal - capuccino mellett...*
- Azt,-*lehajolok, szemrebbenés nélkül puszit nyomva az orra hegyére, mielőtt letelepednék az italommal. Kényelmesen oldalához fészkelek, lelkifurdalás legcsekélyebb jelét sem mutatva.*- Azt viszont nem, hogy kaptam is. A régi barátokk hátránya, hogy ismernek, mint a rossz pénzt és nem hagyják, hogy túlkoffeinezd magad.-*A bögrém felem szemtelenül Antonra vigyorgok, mielőtt belekortyolnék, hogy kiélvezzem - a közelségét és mai második kávémat is. Csak őt nézném legszívesebben, de épelmém megőrzése érdekében elszakítom a pillantásom, visszatérve a képekhez és tárgyakhoz.*
- Lenyűgöző gyűjtemény. Napokig tudnám veled meséltetni a történeteket,-*merengek hangosan, azonban ez nem puszta terelés, teljesen komolyan gondolom. Szívesen meghallgatnám valamennyi sztorit, akár egy hatalmas kirakós darabjait; vagy ismerném meg a rajtuk szereplő embereket is, ha még részei az életének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem baj, ha nem érti meg itt és most; sőt, az se baj, ha csak átérzi, amit közvetíteni próbálok. A lényeg mindössze annyi, hogy békét és szövetséget kössön a saját érzéseivel, mert mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe és fontossága. Elnyomni vagy kigyomlálni lehetetlen és veszélyes próbálkozás is. Egyelőre azonban azt hiszem, nem fenyeget ilyesmi, elvégre olyan nyíltsággal mosolyog rám, mintha nem majdnem-idegenek, hanem régi ismerősök lennénk. Ahwww. Szórakozottan söpröm ki homlokomból a hajam, pedig nem is lóg a szemembe - afféle pótcselekvés, ha elhessegetek egy alkalmatlan, kikívánkozó gondolatot.*
- Nagyszerű,-*mosolygok rá, ahogy kifejti az elképzelését, mert tetszik az empátiája, amivel áthidalja a tapasztalatlanságát. Jó megközelítés, a gyakorlatiasságot pedig majd meghozzák mellé az évek. Örülök, hogy az én bolygómon is landolt, jól elleszünk mi.
Nyugodtan, aprókat biccentve biztatom folytatásra - van ideje elgondolkodni, ha nem tudja azonnal a választ, vagy ha bizonytalan benne. Fontos, hogy ezeket a vakfoltokat is felfedezze és megpróbálja megfogalmazni, kitapogatni. Értem az aggodalmát, valahol természetes is, tekintve, milyen friss még a kapcsolatuk Liammel. Hiányzik még belőle az a bizalom, amit Thomas talán nem is ismer; a feltétlen szeretet magától értetődő jelenléte, ami nem kérdőjelezi meg a szerethetőséget és nem állítja mérlegre a másikat, hogy érdemei arányában adagolja a törődést.*
- Nézd, ez biztosan nem matematika. De ha most büszke rád, akkor ha megpróbálsz megtanulni valamit, ami neki kedves és tudja, hogy nehéz számodra, akkor éppen több oka lesz büszkének lenni, nem?-*csavarok egyet a történeten, mert attól, hogy nem lesz belőle harcművész, a közösen töltött idő, a tanultak még nagyon sokat jelenthetnek. Ebbe az irányba terelem tovább a gondolatait.
- Success is not final, failure is not fatal. Mi jut eszedbe erről?-*Szeretnék lehetőséget adni, hogy még azelőtt kialakítsa a saját véleményét, mielőtt belefognék a saját kis magyarázatomba és észrevételeimbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezen alakom fő előnye, hogy kényelmesen elférek és kedvemre bújhatok közelebb (az erre legkevésbé alkalmas formám persze a jávor, de az más tészta). Maradéktalanul ki is élvezem hát, magam mellé hajtogatva lábam és csak annyit fészkelődök, hogy ellazulva fejem Anton vállának dönthessem. Meghitt így, s ahogy beleszuszog a hajamba, lehunyom a szemem és csak úgy...vagyok. A bögrét amúgy is az ölembe eresztettem egy ponton, s továbbra is szórakozottan szorongatom, kacskaringókat rajzolva ujjammal oldalára. Puha a csönd, szinte süppedős.
Persze, nem is ő lenne, ha sokáig bírná ficergés nélkül; hajtóvadászatot indít kósza tincseim után és pedig kuncogva belenevetek az ölelésbe, a kisujjamat sem mozdítva, hogy segítsek. Helyette nem átallok alkudozni. *
- De akkor 24/7 háziőrizet is dukál nekem. Tudod, nehogy le találjam morzézni vagy füstjelekkel szét ne kürtöljem a titkaid,-*javaslom roppant komolysággal, bólogatva is mondandóm mellé. Megszervezem én a saját fogságomat, meg én. Amennyiben sokáig birizgálják a hajam, akkor még a költségvetést is megcsinálom hozzá.
Ha jobban belegondolok, én mindenhova magammal viszem a képeim és történteim - most is itt vannak velem és ki is veszem a zsebemből a telefont, mert roppant kényelmetlen rajta ülni. Sőt, pillanatnyi filózás után "Ne zavarj" üzemmódra is állítom, hogy az asztalra dobhassam, mielőtt visszatúrnám magam eredeti helyemre.*
- Tulajdonképpen piszok jól járnál, mert remekül főzök, masszírozok és énekelek a zuhany alatt,-ecsetelgetem nézelődés közben előnyeimet. Viccet félretéve, valamivel el kell terelnem a gondolataimat, visszatérek hát a képekhez. Motoszkál az elmém egyik hátsó szegletében valami, amit már egy ideje fel akartam vetni, mégis halogattam, talán mert sosem beszéltünk róla igazán. A fotók emlékeztettek rá, mert van egy fal a világ másik felén, ahonnan az én arcaim nevetnek vissza. Szavak után kotorászok, sután.*
- Hálaadásra hazautazom pár napra. Lenne... lenne kedved velem jönni? Megismerni a családomat?-*Kezdek bele, életemben először ejtve ki ezt, önkéntelenül is a csuklómon lévő anyajegyet dörzsölgetve. Persze, számos barát és ismerős kapott tőlem meghívót, de ez merőben más és...kicsit ijesztő is.*
- Nincs beugratós rész, udvariaskodás vagy kínvallatás. Csak szeretnélek bemutatni, ha nincs ellenedre.-*Egészítem ki magyarázatom, hogy tiszta legyen, nem várok el semmit, főleg azt nem, hogy jópofizzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már-már csalódottan fintorra húznám szám, amiért ilyen olcsó trükkel leráz, de a hangsúly és a szavak egészen más irányba terelgetik gondolataimat. Azt hiszem, ma szokatlanul merésznek érzem magam, mert pillanatnyi tétovázás nélkül válaszolok a felvetésre, meg sem fontolva.*
- Láncok és spéci bűbájok, hm?-*visszhangzom, Antonét megszégyenítő selymességgel és egy árnyalattal mélyebben, látszólag közömbösen kortyolgatva kávémat. A szám sarkában mégis árulkodó kis mosoly fodrozódik, meglapulva bögrém árnyékában. Az a fránya fantázia...
Igazából magam se értem, miért nyugtalanít ennyire ez az egész, de az, ahogy Anton reagál és elvicceli, akaratlan is nevetésre késztet. Micsoda szörnyűség, ha nincs dráma, nem is érdekli, mh? Remélem, nem kell majd ott állnom ugrásra készen, hogy kimentsem azokat, akik körül vérszagot szimatolva körözni kezd...
- Ne aggódj, unatkozni így se fogsz,-*öltök nyelvet rá, mert arra mérget vehet, hogy mindenki kíváncsi lesz arra az elvetemült gazemberre, aki legjobb igyekezetem ellenére is elcsavarta a fejem. A családom szeret, de nem táplál különösebb illúziókat jellemem kapcsán - aki mellettem köt ki, az mind tanulmányozásra érdemes egyed. Szóval...ezt a látogatást nem lehet felhajtás nélkül megúszni.
Nem mintha lenne okom a Meyers-klán reakciójától tartani - attól eltekintve, hogy mint tudósok, mindenki kicsit furcsa, kevés kivétellel vagy kedvelni fogják Antont, vagy vállat vonnak, elvégre magamnak választottam, úgyhogy nekem kell elviselnem/örömöm lelni benne. Azt előre meg tudom mondani, kik fogják elbűvölőnek tartani.
Válaszára végül nagy levegőt veszek és sóhajtva kifújom, megszabadulva idegességem nagyjától. Jólesik a csók, s ami mögötte van kimondatlanul - szótlan köszönöm csak meg, belemosolyogva csókunkba. Hosszan időzni mégsem merek ajkainál, úgyhogy önuralmam romjait összekaparva, visszatérek a beszélgetéshez. Kérem a történetem! Meg ha már itt tartunk, jöhetnek azok a láncok is... *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Mókás, ahogy folyton ficereg - nem fegyelmezetlen, csak könnyen elmerül a gondolataiban és miközben töpreng, a tagjai önálló életre kelnek. Látom rajta, hogy mindent mennyire átél, szinte gyermeki komolysággal és őszinteséggel fogadja be a dolgokat. Értékes tulajdonság, s remélem, képes lesz megtartani.
A fejtegetésére bólintok, főleg a helyrehozós részre, bár valójában nem tartom helyrehozandó hibának vagy gyengeségnek, ha valaki kudarcot vall. Persze, diákként nehezebb elvonatkoztatni valószínűleg, elvégre pont az iskolarendszer büntet minden botlást, néha az egészen lényegteleneket is.*
- Sem kudarc, sem siker nincs életreszóló. Attól, hogy egyszer nem sikerül, egy vagy két évvel később, másik tanárral, más módszerrel összejöhet. Az én szememben a lényeg az, hogy mindenképp tanulsz, fejlődsz és gazdagodsz. Ha mást nem, megtudsz valami hasznosat magadról,-*mosolygok, elvégre az is értékes infó, hogy az embernek nincs nyelvérzéke... Annyi minden van, amiben valaki remekelhetne, ha tudna róla, de a kudarctól tartva inkább bele sem kezd. Pedig egyetlen vereségtől sem lesz valaki kevesebb, ahogy a győzelmek sem feltétlen teszik többé. Mindenesetre, azt hiszem, mai csevejünk a végéhez közelít.*
- Szerintem ezen a ponton jó lenne elbeszélgetned Liammel, mert ő tud útmutatást, gyakorlati tanácsokat adni. Ám ha kételyeid vannak vagy elakadsz valamivel, keress nyugodtan!-*Javasolom, mert úgy érzem, valami kézzelfogható, konkrétabb terv is sokat segíthetne abban, hogy ne féljen attól, ami előtte áll. Ha vannak lépcsők, lépések, mindig könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnnek az ilyen vállalkozások.
Még váltunk pár szót, mielőtt útjára engedném. Sokáig mosolygok a mögötte bezáródó ajtóra, majd nekifogok, hogy lejegyzeteljem a találkozót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Apám azt mondogatta mindig, hogy kutyaszívem van - valahányszor valaki elmegy, egy kis részem attól retteg, sosem jön vissza; s valahányszor rég nem látott ismerősbe botlom, azonnal elfelejtek minden külön töltött időt, szertelen örömmel üdvözölve ismét. Persze, jól idomított állatka módjára nem hagyok mindenkin sáros praclinyomokat és nem nyalom-falom senki arcát, ettől azonban odabent ugyanúgy dörömböl bennem minden. I cannot take people for granted.
Kinevet és "tudom-tudom" mosollyal vállat vonok, hagy derüljön.*
- Rólad. Rólatok. Amiről jólesik,-*foglalom össze, hogy mégse érezze úgy, mindenről tudni akarok, még ha túlzott lelkesedésem ezt is sugallja. Sejtem, mennyire új és ismeretlen ez neki, ahogy azt is, kevesekkel osztja, oszthatja meg. Ameddig csak emlékezetem nyújtózik, sosem vette körül népes baráti kör vagy haveri társaság; inkább magányosság lengte körbe, néha emberek közt is. Ezért jó látni, ahogy apránként megelevenedik az arca, ahogy kibuknak belőle újdonsült közös életük darabkái, színei. Vele örülök, s azon merengek, hogy jól áll neki. Illik hozzá ez - nem nevezném szerepnek, mert nem játssza meg magát, sokkal inkább rátalált egy szeletére, valamire, aminek a helye mindig is ott üresedett. Félreértés ne essék, nem a saját elképzeléseimet erőszakolom, vannak, akiknek nincs szüksége családra, gyermekre és ha másban találják meg a boldogságukat, jó így. De Liam... hiába végzett remek munkát és segített önzetlenül sokaknak, mindig úgy láttam, hiányzik neki, hogy legyen kihez sietnie haza; hogy legyen, akivel megtölthetik egymást életét.
A telefonom rosszallóan felberreg, figyelmeztetve, hogy nemsokára időpontra érkezik valaki. Talán nem is baj, azt hiszem, elsőre ennyi pont elég is lehetett Liamnek. Azt azért még a lelkére kötöm, hogy ha nincs ellenükre, mindenképp szeretnék közös programot, hogy megismerhessem Thomast, s nem állom meg, hogy búcsúzóul ne öleljem meg még egyszer, ha visszafogottan is.
Mert a viszontlátás sosem teljesen biztos.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Együttérzően dörgölöm körkörös mozdulattal a srác hátát, ahogy elkapja a szédelgés - ugyan túl fiatal voltam hozzá, hogy emlékezhessek az első hoppanálásomra, a hopp-hálózatos utazástól tudok ám émelyegni. Kisvártatva helyrejön és elindulhatunk, sietség nélkül sétálva. Nem próbálok beszélgetést kezdeményezni, mert most realizálom, amit Liam elfelejtett közölni velem - Thomas arcára mérföldes betűkkel van odaírva, hogy ez az egyik, ha nem az első mugli környékes és nagyvárosi élménye egyben. Szóval csak óvatosan.
- Rendben,-*biccentek. Kezdetnek megteszi ez is.*- Azért ha látsz bármit, amit kipróbálnál, ne tartsd vissza,-*mosolygok le rá kacsintva egyet mellé, mindenféle udvariasságtól mentesen. Tényleg érdekel és csupa fül vagyok, még ha csupa nyaknak is tűnök.
Ahogy beérünk és szembesülök az embertömeggel, ösztönösen magamhoz húzom Thomast, kezem a vállán nyugtatva, ami egyrészt megkönnyíti a terelgetését, másrészt biztosítja, hogy nem próbálják lökdösni. A hozzám hasonló zsiráfokat elkerülik az emberek, úgyhogy relatíve akadálytalanul eljutunk a mozgólépcsőig - még jó, hogy a kastélyban is vannak hasonlók, nem akkora sokk - és el is indulunk felfelé. A pillantások nem érdekelnek, a fiú biztonsága és biztonságérzete összemérhetetlenül fontosabb. Aki pedig van olyan botor, hogy belénk kössön, nos, az remélem egy jávorszarvassal szemben is ugyanolyan bátor, mint amilyen hévvel tizenévesekkel kötözködik...
- Ha lesz kedved, benézhetünk majd valamelyik boltba is,-*ezt már fent mondom, amikor a moziszintre érünk és végre nem lép senki a tyúkszemünkre. Innen látni az összes alattunk lévő emeletet egy szeletét, a sok színt és csillogást, szinte szédítő. Most érek rá lecsavarni a sálamat és szétkapcsolni a kabátomat, aztán finoman megborzolom a bámészkodó Thomas haját.*
- Gyere, segíts választani!-*bökök fejemmel a mozi és a pénztár felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nevetnem kell, s ennek semmi köze a gúnyhoz - egyszerűen Thomas lenyűgözött arca és lelkesedése hat rám, hihetetlenül édes. Amíg a kérdéseire felelgetek bólintással vagy épp fejrázással (lévén közbevágni esélyem sincs), végig mosolygok, csak olyan csendesen-magamnak. Aztán kifogy a gyerekből a szusz, vagy legalábbis megáll egy pillanatra levegőt venni és megint vált, én kerülök kérdéseinek kereszttüzébe.
- Egyiket sem láttam még, ízelítőt sem mindről,-*ingatom szelíden fejem, mert mostanában alig maradtak tétlen szabad óráim - nem mintha bánnám - és a filmnézés nagyon lecsúszott a fontossági listán. Sorra veszem a filmeket, amik iránt Thomas érdeklődött, egy-egy rövidebb kommentárt fűzve mindhez, ahogy a plakátokat és vetített trailereket nézegetjük.
- A Mary Poppins már egy folytatás, szerintem ahhoz jó lenne látnod előbb az eredetit, arról garantálni tudom neked, hogy megéri megnézni.-*nekem legalábbis gyerekkorom egyik kedvelt filmje volt a régi. Az ilyenektől mindig kicsit öregnek érzem magam, de oda se neki. A rebootok korában élünk.*
- Az Űrdongóról nem sokat tudok mondani, valahogy nem láttam egyik előzményét sem. Alapvetően szeretem az űrt, a sci-fit és az ilyeneket, szóval akár még jó is lehet,-*töprengek hangosan, mert a hatalmas robotok kicsit elbizonytalanítanak ezzel az autóvá alakulással. *
- A Queen az egyik legkedvesebb bandám. Imádom a zenéjüket, a szövegeiket és nagyon sajnálom, hogy élőben már nem láthattam őket. A film a frontemberükre összpontosít, aki az első hírességek között volt, aki nyíltan felvállalta a melegségét és a betegségét.-*Ez egy több magyarázatot igénylő történet, azt hiszem, de nem erőltetem - hagyom, hogy Thomas nézelődjön, mérlegeljen kedvére, bár nem bírom megállni, hogy egyszer-egyszer ne húzzam magamhoz egy ölelésre. Ha végül sikerül dűlőre jutni és jegyet venni, jöhet a következő kihívás - a kaja.*
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A legtöbb felnőtt nehezen tart lépést a gyermekekkel, számomra mégsem fárasztó ez a gyors pörgés és kicsit zagyva, gyorsan fókuszt váltogató lelkesedés. Persze, néha engem is zavarba tudnak ejteni, de alapjáraton inkább átragad rám a hangulatuk, mint most is.
- Azok, ni!-*rogyasztom a térdem, hogy egy szintre kerüljön az arcunk és kinyújtott karommal az egyik épp kezdődő trailerre mutathassak. Azt nem tudom, ennyi inger közt kibír-e Thomas figyelme két és fél percet, de szerintem nem is kell annyi, hogy összeálljon neki a kép.
- Science-fiction,-*egészítem ki magam, észbe kapva, mert ha nem is egy bő lére eresztett magyarázat, így már sokkal érthetőbb és meghagyom a rácsodálkozás gyönyörét is. Nem vagyok én Okoska törp.
A kurjantásra meglepődöm, aztán két pislogással később már nevetek, bólogatva helyeselve, amiért Liam hozzájárul a gyermek alapvető zenei ízlésének jó irányba formálásához.*
- Nekem a teljes diszkográfiájuk megvan. Sőt, a videoklipjeik is,-*büszkélkedem, sőt, alkalomadtán végig is  hallgattatom/nézetem ezeket, ha valaki nem menekül elég gyorsan. A másik ilyen témám az űrkutatás - aki nem fél tőlem, az még nem hallott a Hubble teleszkópról beszélni...*
- HIV. Elég szomorú történet,-*szusszanok, mert azt hiszem, nem most kellene rögtönzött törielőadást tartanom a témáról. Jólesik hagyni, hogy elterelődjön a figyelmem, ahogy Thomasé is.
- Azok is!-*helyeselek, cseppet sem könnyítve meg a választást, de ha egyszer tényleg sok a jó film a felhozatalban. Na meg addig is kiélhetem a szottyongathanékom, nem különösebben törődve a környezet reakcióival (előbb-utóbb elunják és elkönyvelik Thomast a kisöcsémnek).
- Persze,-*adom be a derekam, mindennemű ellenállás nélkül. Kisvártatva már a jegyeket rakom a tárcámba, ahogy magunk mögött hagyjuk a pénztárt.*
- Gyere, kerítsünk valami harapnivalót. Biztos van, amit menet közben is lehet enni,-*mosolygok lefelé, hogy ne kelljen újabb szörnyű döntés elé állítanom. Ha a boltba nem is engednek be kajával, a kirakatokat simán lehet nézegetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Korán érkeztem, állapítom meg telefonomra pillantva - túl korán ahhoz, hogy csak úgy betoppanjak, hiába sandítok fel vágyakozva az épületre a sarkon állva. Azt hiszem, csúnyán benéztem otthon az órát, de már nincs kedvem hazamenni, szóval téblábolok egy kicsit, aztán sétára indulok. Nem fog ártani ennyi mozgás, amilyen izgatott vagyok, hiába nem kellene; dobol bennem a türelmetlenség, s igencsak pórázon kell tartanom a képzeletem, hogy ne hajszoljon különféle ábrándokba. Mintha nem okozott volna már pont elég galibát...
Helyette nézelődök, az utcákat, kirakatokat és embereket figyelve. Még mindig újszerű a város, bár már ismerősebb, rengeteg eddig észrevétlen maradt részletet találok, macskaköves útvesztőjében csavarogva. Esteledik és nem sokan vannak idekint, alig pár lézengőt és elvétve nyitva tartó árust látok, s bár nem terveztem vásárolni, az egyiküknél mégis megállok és szóba elegyedek. Ahogy beszélgetünk, lassan elillan a bizonytalanságom és a hölgy segítségével válogatok, majd fizetek.
Még egyszer ránézek a telefonomra - most már egy kicsit kések, de épp csak pár percet. Feltrappolok a lépcsőkön, végig a kis folyosón, s toporgok egy-két lélegzetvételnyit a lábtörlőn, mielőtt bekopognék, meg sem merve tippelni, ki nyit majd ajtót. Jobb híján a balomban tartott dobozt szorongatom, hogy nehogy kárt tegyek a másik kezemben egyensúlyozott, hátam mögé rejtett, gondosan csomagolt csokorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Rövid kis cetli volt az egész üzenet, jóformán az aláírást is utolsó pillanatban szorították oda az aljára, mint egy megkésett gondolatot. Nem sok kapaszkodót adott, hát válaszként küldtem egy időpontjavaslatot, amire csupán szűkszavú megerősítést kaptam, s ettől az egésztől egyszerre vagyok kíváncsi és aggódom kissé. Hogy kitöltsem a maradék perceket, rendezgetem az irodában kószáló tárgyakat, kikészítem az innivalót és összeszedek egy újabb kis csomó macskaszőrt, amit Freudnak és a tavaszi vedlésnek köszönhetek. Az ablak résnyire nyitva, s bár nincs még kifejezetten meleg, a levegő friss és földillatú - pár pillanatra a párkányra támaszkodom nyújtott karokkal, végignézve a kastély alatti tájon.

Elkalandozhattam, mert a kopogásra riadok fel, gondolkodás nélkül fordulva ajtóm felé.*
- Kerülj beljebb!-*szólok ki, végigsimítva egyszerű ruhámon és fülem mögé igazítva egy csintalan tincset, ami kibújt feltűzött hajamból. Mosollyal fogadom a belépőt, s míg rendelőm lassan alkalmazkodni kezd vendégemhez, teszek néhány lépést felé, ám rá bízom, szeretn-e kezet fogni vagy tovább közeledni.*- Laura, ugye? Dr. Meyers vagyok, én segítek ma a felmérő beszélgetéssel. Csüccs, ahova szeretnél és mondd, ha kérsz valamit inni,-*biztatom barátságosan, a teremben elszórt ülőalkalmatosságok felé intek körben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A rendelőm apránként alkalmazkodik a látogatóhoz, lassan és óvatosan nyerve el végső formáját, míg a leányzó hasonló módon méri fel a terepet, helyet keresve magának. Látom rajta a meglepetést és az idegenkedés jeleit, de nem bocsátkozom találgatásokba - szólhat ez nekem, de a rendelőnek és a helyzetnek is. Az idő majd eldönti, mihez kezd vele.
- Máris adom a választékot,-*indulok el az asztal és a kis doboz felé, amiben a Zója által rám hagyományozott filteres teák vannak - akad benne gyümölcsös, zöld és fehér is, talán még feketét is láttam kallódni. Egy biztos, egyszerűbb vendégemre bízni a választást, úgyhogy egy vidám, pöttyös bögrét és cukor-citromot is rakok mellé az asztalra, amíg a megbűvölt kannában melegszik a víz.
- Egyáltalán nem zavarsz; ezért vagyok itt.-*Mosolygok rá, egyszerűen és barátságosan - érezhető, hogy számomra ez nem pusztán munka, de legfőképp nem kényszer. Ahogy felhangzik a jellegzetes sípolás, leöntök magamnak is egy bögrényi forró csokoládét, mielőtt letelepednék. Se túl közel, se túl távol, hogy jól lássuk és halljuk egymást.
- Most van nagyjából egy óránk, hogy csináljunk valamit. Mivel nem írtál arról, miért vagy miben kéred a segítségem, itt helyben találhatjuk ki.-*Könnyebb, ha van időm felkészülni egy-egy ülésre, összekészíteni az anyagokat, de gyakran még baglyot sem kapok, csak bekopogtatnak. Ez már csak ilyen.*- Hirtelen elhatározás volt, hogy felkeress, vagy már fontolgattad egy ideje?-*Nyitok egy egyszerű kérdéssel, ami segíthet elindulni és nincs benne igazán semmi ijesztő. Nekem viszont kapaszkodót ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa Thomastól az összeszűkült szem, de betudom annak, hogy nagyon koncentrál a trailerre - néha egyáltalán nem könnyű őket értelmezni számomra sem, pedig azért nem egyet és nem kettőt láttam már.
Ahogy beszélgetünk, igyekszem nem lexikonként ontani magamból a dolgokat; egyrészt sok az inger és szeretném, ha a saját tempójában töprenghetne és kérdezhetne rá azokra, amikre kíváncsi, másrészt viszont úgy érzem, jó hagyni, hogy összerakja magában a dolgokat. Ha gyermeteg is, a maga elbűvölő, ártatlan módján, nem kell apró gyerekként kezelni - ha szüksége lesz rá, majd kér tanácsot és segítséget, ahogy eljött hozzám is.
Kimondhatatlanul jólesik Thomas nyitottsága, közvetlensége, bár egy kicsit féltem is miatta, mert könnyű lenne visszaélni vele. Most azonban nem fenyegeti semmi, derűsen kószálunk és ámuldozunk, mivel a beszélgetés tele szájjal elég nehézkes, plusz...éhesek vagyunk.
- Ne engedj be a könyvesboltba,-*sóhajtok egy ponton, miközben szomorú bernáthegyi szemekkel csüngök a folyosó másik oldalán felém kacsingató kirakaton. Imádom az új könyvek (és régi könyvek és használt könyvek és...) szagát, meg agyonmacerálni őket, viszont a fák érdekében nem igazán veszek ilyesmit.
A film maga könnyed - kicsit félreteszem a saját fenntartásaimat és átveszem a terem hangulatát, bár el-elkalandozom kissé, a vászon helyett a nézőket, főleg Thomast figyelve. Megint összehúzza a szemét; nem is, inkább hunyorog, azt hiszem, már amennyire a visszaverődő fényben meg tudom állapítani. A gyanúmat viszont egyelőre hanyagolom, inkább lehetőségeimhez mérten kényelmesen elhelyezkedem, hogy iszogathassam a limonádém és zavartalanul élvezhessük a mozit.
Mire véget és és kikeveredünk a kisgyerekes családok tömegéből, jól elmegy az idő, még ha a neonfényektől nem is látszik, hogy már besötétedett. Jólesően nyújtózkodom, alaposan elmacskásodtam, ám töretlen derűvel terelgetem a borzasztóan lelkes Thomast. Egy ponton elsurran a mosdók felé, én pedig teszek egy kitérőt a pénztár felé, hogy mosolyommal megvesztegethessem az egyik kisasszony és szerezzek egy plakátot erről a sárga csodabogárról. Nem adom oda rögtön, kabátom alatt rejtegetem egész hazáig, hogy némi forró habos kakaó és pillecukor mellett vívott társas-csatánk fő- vagy fájdalomdíja legyen. Ezt leszámítva viszont már csak macskázós-ejtőzős dolgokat terveztem, amíg menthetetlenül be nem alszik valamelyikünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezek a másodpercek megmagyarázhatatlanul hosszúra nyúlnak, szinte visszatartom a lélegzetem az izgalomtól, holott nincs rá különösebb okom, mégis a cipőm orrát vizslatva toporgok. Annyira szeretném, ha minden jól sikerülne. A kiszűrődő dübörgésből úgy ítélem, egy kisebb dinoszaurusz-csorda tart épp felém - aztán az ajtót mégsem egy velociraptor tépi fel, hanem egy kicsit másfajta... szörnypalánta. Az arc a képekről, ugyanazzal a zabolátlan csillogással szemeiben, csak most már hangot is tudok hozzá társítani.*
-Szia, H...-*köszönnék, de belém fojtják a szót. Az a bizonyos alma meg a fája, nem is tudom, miért ér váratlanul a rendhagyó üdvözlés; talán mert teljesen őszinte és hátsó szándék nélkül tett bók. Aztán valami megmozdul bennem.*
- Köszönöm,-*sütöm le a szemem, nem is annyira szégyenlős, inkább csibészes mosollyal.*- Borotválkoztam.-*Mert az első benyomás rengeteget számít, ugye. Az intésre köszönömöt biccentek és belépek, mielőtt azonban túlságosan belemelegednénk játékunkba, Anton is befut és elhessegeti újdonsült udvarlómat.*
- Micsoda fogadóbizottság!-*el vagyok kényeztetve, de el ám - tekintetem kedvesemre nevet, szinte el is feledve a pillanatokkal ezelőtt érzett szorongást. Puhán viszonozom a puszit, s közelsége egyszerre megnyugtató és bolygat fel mindent.*
- Nasit hoztam, ha már ti főztetek,-*billentem meg a dobozom, Anton kérdő pillantása láttán (bár a többesszám csak feltételezés). A pontos tartalma egyelőre hagy maradjon meglepetés, mert előbb a másik ajándékomat szeretném odaadni; le is teszem hát egy pillanatra egy közeli bútorra az édességet.
- Neked!-*bűvölöm elő egy mozdulattal a csokrot, kicsavarva az azt oltalmazó papírból. Hozzám mérten visszafogott - szó sincs óriás, bohém színekben tobzódó virágcsodákról, bár nem is a klasszikus tucat vörös. Van benne illatos rózsa, de bogáncs és apró réti virág is, néhány levélnyi eukaliptusszal megbolondítva; kusza, tarka, vad és elsőre nem is gondolná az ember, hogy összeillenek. Mégis.
Kérdés helyett csak csendben lesem, remélve, elnyeri tetszését. Egy egészen kicsi félsz ül csupán pilláim árnyékában, mert nem vagyok biztos benne, nem allergiás-e valamelyikre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felszabadult és felszabadító nevetés; beljebb tessékelnek, mintha hivatalosan is átestem volna az első próbán. Ahogy Hanna magunkra hagy, én is kihúzom magam - részben azért, hogy daliám nehogy idő előtt a hátam mögé lásson, részben mert önkéntelenül felelek a mozdulatára, enyhén felszegett állal. Kíváncsi, s bár én legalább annyira türelmetlenül várom, hogy odaadhassam ajándékom, mégis húzom egy kicsit az időt.
- Szépséggel adózom a kedvesnek,-*felelem, bár így belegondolva, igaza van - a bogáncs és fenyőgallyak közt megbúvó rózsák kicsit olyanok, mint ő. Szeret szurkálódni, megvannak a tüskéi, mégis lenyűgözőek színei.
A repülő levél láttán nem pánikolok - sejtettem én ezt, amikor egy kis varázslattal is megerősítettem a kötést, de ennyire futotta tőlem. Mégsem pálmalegyezőnek volt ez szánva, lengetés ide vagy oda. A leányzó viszont ahogy jött, el is viharzik vázáért. Semmiféle elismerést sem várok, ám szép csendben dobol bennem az öröm, hogy kedvét leli a csokorban, nézegetve-szaglászva, kicsit talán meg is feledkezve magáról. Csókot kapok s kapok rajta, kortynyi közelségén, belemosolyogva a néma köszönöm-be néma szívesen-nel. Ahogy foglyul ejti pillantásom, szavai is belém ivódnak, átitat a pillanat és tekintetének kékje.
- Bevallom, kicsit reménykedtem is benne,-*simítok arcára, hogy megcirógassam derengő borostás állát, majd szusszanós nevetésfoszlánnyal óvatosan ledörgölök egy sárga foltot az orra hegyéről, játékosan rákoppintva.*- És a szirmaikat sem kell tépkedned.
Hanna is megérkezik a keresett porcelánnal, olyan rutinossággal varázsolva, amit szerintem kevés korabelitől láttam; elismerő pillantással és felvont szemöldökkel adózom rutinjának, majd Antonra sandítva meg kell állapítsam, pont olyan hanyag mozdulatokkal használja a pálcáját, mint az apja.
Lesegítik a kabátomat, ami alól búzavirág-színű ruha bukkan elő - inkább elegáns, semmint kihívó, de szükség esetén seperc alatt tudom transzfigurálni, úgyhogy a pálcám a kezem ügyében tartom.*
- Pompás! És az illata is!-*kontrázok, ahogy a dobozzal hármasban elindulunk a konyha felé, s ki-ki elfoglalja a helyét. Ahogy ülök, tétlenül - mert evidens, hogy csak útjában lennék a röpködő tárgyaknak - ismét rám tör egy kicsit a szorongás. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom, majd egy hosszú, szürkésfekete szőrszál vonja el a figyelmem, amit lecsippentek a vállamról.*
- Freud üdvözletét küldi,-*állapítom meg, felmutatva a bűnjelet. Ha macskamenta szagom van, arról is ő tehet, s ez a gondolat segít lazítani. Önmagamat akarom adni.*- Nos, örvendek a találkozásnak és itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy rákérdezz az összes pletykára, amit rólam hallottál,-*dobom fel a labdát, bepótolva a küszöbön belém fagyott üdvözlést és gyakorlatilag szabad kezet adva Hannának.
Azt sosem állítottam, hogy bölcs döntéseket hoznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Elkapom az ablak felé vándorló pillantást, de nem forszírozom, mindössze megjegyzem magamban. A leányzó szöszmötöl, a filterrel és a bögrével babrálva, én pedig hagyom. Nincs okunk sietségre, szeretnék időt szánni rá, hogy minden felmerülő kételyre és kérdésre választ adjak.
- Boldoggá tenne, ha nem lenne szükség ránk, terapeutákra; viszont úgy hiszem, mindig van hova fejlődnie az embernek és nem szégyen ehhez tanácsot, segítséget kérni.-*Megkavarom a csokoládémat, aminek illata most már az epres teáéval vegyülve lengi be a rendelőt, aztán óvatosat kortyolok, megpróbálva nem megégetni a számat. Az iménti rakoncátlan tincsnek ismét sikerül meglógnia, szórakozott mozdulattal igazítom vissza helyére, elnevetve magam a meglepetésen - sokadjára látom, de még mindig mókás a megrökönyödés.*
- Szeretem a technikát és kíméli a fákat,-*emelem meg a kezemben tartott kütyümet, ami feltűnésmentesen lapul meg ölemben.*- Egyébként főleg azokat a dolgokat jegyezzük fel szakemberként, amikkel foglalkozni szeretnénk vagy amik tisztázásra szorulnak. Így nem kell félbeszakítani és nem felejtjük el,-*egészítem ki némi magyarázattal, mert a közhiedelemmel ellentétben jegyzeteink ritkán messzemenő elemzések, ahhoz jóval több beszélgetés, tesztek szükségesek. Mintha némileg oldottabbá válnának válaszképp a mozdulatai, így megkockáztatom az első komolyabb kérdést és kerek, átgondolt választ kapok rá.*
- Örülök, hogy sikerült és hogy támogatnak. Az első lépés mindig ijesztő.-*Aprót bólintok, megértően, mert élénken emlékszem, milyenek voltak az első üléseim, amikor még én ültem Laura helyén. Jó, hogy van barátja, aki meg tudta adni a szükséges löketet, mert akár egy-két látogatás is rengeteget segít - feltéve, hogy kompetens a felkeresett terapeuta.
Az itt-ott beálló szünetek, hallgatások is természetesek - engedem, hogy annyit fürkésszen, amennyit csak szeretne, nem erőltetve semmit. Úgy tűnik, ez kell ahhoz, hogy összegyűjtse a gondolatait, mert mesélni kezd, nagy vonalakban felvázolva a problémát. Nagyon árulkodó, hogy nemhez kötött a félelem, esetünkben a maguktól adódóakon túl is felvet néhány súlyos kérdést. A testbeszédem arról biztosítja, hallom és értem az elhangzottakat, s hogy nem találok benne furcsát vagy kivetnivalót.*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az első, hogy bármikor dönthetsz úgy, hogy másik szakemberrel szeretnél dolgozni és győzködés nélkül segítek neked megfelelő pszichológust keresni. A második, hogy ha még nem tudnád, metamorf mágus vagyok és egyaránt öltök női- vagy férfi alakot. Ennek nem kell hatással lennie a közös munkára, megegyezhetünk abban, hogy mindig ugyanúgy jelenek meg az üléseken. Ha viszont zavar, esetleg nem érzed magad biztonságban, akkor az elején érdemes szerintem megbeszélni.-*Tiszta lapokkal játszom, nem zárkózva el egyetlen kérdés elől sem. A képességem egyaránt jelenthet segítséget és hátráltató tényezőt is, a döntés azonban minden esetben Lauráé. Azt hiszem, egyértelmű, hogy sértettség vagy rosszallás fel sem merül részemről, ha mégsem engem választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Pontosan. Lehet, hogy néha leírok közben is egy-egy szót, de a nagyja hanganyag lesz.-*Ez akkor is hasznos, ha a haladást próbálom felmérni, esetleg jellegzetes, árulkodó intonációt keresek. Én is tanulom a betegeimet.
- Tény. Ám minden sikeres lépéssel egy kicsivel előrébb is leszel,-*viszonzom a mosolyt, mert csodát és megváltást nem ígérhetek, csak erőmből telő segítséget, útmutatást. Első hallásra is nehéz csomag ez, nagy árnyékot vet és látom a lány arcán a félelmet, mintha felvértezné magát a válaszomra. Ami így is készületlenül éri, sőt, mintha kicsit zavarba is ejtené; ideje bőven van viszont kibogozni.
- Nyilván, ez csak egy lehetőség.-*Bólintok, jelezve, hogy értettem. Mindazonáltal ha együttműködésünk bármelyik pontján meggondolná magát, jó tudnia, hogy nincs kizárólag rám vagy az aktuális iskolapszichológusra utalva. A döntés lehetősége is ad egyfajta kontrollt. A válasza alapján nem teljesen érti még, miért hoztam fel mindezt, de legrosszabb esetben átfogalmazom majd.
- Is-is. Képes lennék bárkinek a bőrébe bújni, ami egyrészt felhasználható a terápia során, másrészt pompás tréfaeszköz,-*lebegtetek meg szemléltetésképp két nyuszifület, amit az imént növesztettem a fejemre - elragadóan selymesek és puhák, ráadásul még billegetni is tudom őket egy kicsit. A hirtelen érdeklődésre építek, kihasználva ezt a pillanatot. Aztán volt-nincs, eltűnnek a tapsifülek.*- Én magam viszont többnyire két egyenrangú alakban létezem, amiből az egyik ez.-*Intek jelen vörösségemre. Ez egy apró ferdítés, azonban a diákoknak nem áll igazán szándékomban felfedni harmadik alakom; a pácienseim és mint olyanok, szeretném elkerülni, hogy a magánéletembe is belefolyjanak.*
- Megoldható - feltéve, hogy Thomas jólnevelt és szobatiszta,-*hunyorgok vissza, lévén fogalmam sincs, ki vagy mi is Thomas, de a feldobott labdát értem. Részemről félkomoly az ajánlat, mert nincs kifogásom olyasmi ellen, ami segít Laurának megnyílni és kevesebbet stresszelni - feltéve, hogy nem esz meg engem vagy a berendezést... Sőt, néha Freudot is behozom, mert határozottan terapeutikus hatással van a cicabarát emberekre.
- Szólíts nyugodtan Rileynak vagy dokinak,-*ajánlom fel, hogy ne kelljen a nemek körül táncolni.*- Észben tartom mindezt, s kezdetnek azt javasolnám, hogy megmaradok ebben az alakban mindaddig, amíg azt nem mondod, szívesen látnád a másikat is.-*Örülök, hogy jól vette ezt a lépcsőt, viszont egyáltalán nem kell előrerohannunk, ráérünk kitapasztalni, honnan-meddig terjednek azok a határok, amiket apránként fogunk majd eltolni a megfelelő irányba. Az első az a komfortzóna, ami megadja a teret a nyitott beszélgetésnek. Kortyolok egyet, aztán témát váltok.*
- Vannak kivételek? Teszem azt, gyerekek, családtagok, közeli barátok? Állandó vagy valamennyire változó az erőssége? Hogyan tudnád a leginkább körülírni, amit ilyenkor érzel?-*A kérdések nem egyszerre, hanem fokozatosan érkeznek - figyelem Laura reakcióit és ha úgy látom jónak, kisebb-nagyobb szüneteket hagyok köztük, gondolkodásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagyok elég zakkant így is?-*vonom fel szemöldököm, cseppet sem ütődve meg a viccen; bájitalfőzőként és a meglévő családi hátteremmel alaposan fel vagyok vértezve. Azt tanították, inkább menjen pocsékba, mint kárba...
Lesegítik a kabátomat, érintéssel és pillantással egyaránt cirógatva. Nem bírom megállni, hogy játékos kacérsággal ne perdüljek egyet könnyedén tengelyem körül, fodrozódó mosolyom gyerekes örömömről árulkodik. Szeretek tetszeni.
Épp ezért nem zavar Hanna vizslató tekintete, meg sem kísérelek elbújni előle, bár nem is kelletem magam. Aranyos, ahogy a tincseivel babrál, össze-összenézünk és önkéntelenül is elárul a tekintetem.*
- Nem cica. Makka!-*javítom ki vigyorogva, még ha a professzor úrnak édesmindegy is, melyik titulusát használják. Ha az átlagreakcióból indulok ki, szerintem azt hiszi, ÚRISTENMEKKORA a neve.
Megköszönöm a tányéromra púpozott adagot, az illatától pedig szinte azonnal összefut a számban a nyál. Állatkínzás, hogy ennyire forró; figyelmem elterelendő a kajáról beszélgetést kezdeményezek, bőség zavarába hozva a leányzót.*
- Egészségünkre!-*visszhangzom Anton köszöntőjét, kortyolva egyet. Jólesik, s így legalább több esélye hűlni az ételnek - nekem pedig nem égetni össze a számat.*
- Yup. Terepjávorrá, pontosabban. Képi bizonyítékkal szolgálhatok, de itt nincs elég hely egy bemutatóhoz,-*körbeforgatom a fejem, kapásból kiszúrva vagy féltucat tárgyat, amit biztosan levernék, ha mégis megkísérelném. Aki az elefánt a porcelánboltban kifejezést alkotta, biztosan nem volt soha összezárva szarvasfélével.*
- Szoktam. Gyakran hasznos, bár néha csak vicces,-*a következő kérdés is ehhez kötődik, s a legkevésbé sem lep meg, hogy ilyen híremet keltik. Lehetne igazából ennél sokkal meredekebb, lásd az egyetemi botlásomat.*
- Nem, de vérfarkasokkal is dolgozom - ezért lettem animágus. Szóval holdtöltekor általában nem alszom,-próbálom dióhéjban összefoglalni, miért is megyek végig kicsit hasonló cikluson, mint a likantrópok, akiknek segíteni igyekszem. Ha az ember megfejeli mindezt pár transzatlanti hoppanálással, máris beszerezhet néhány olyan táskát a szeme alá, ami garantálja az elvegyülést.
A szerepcserés (köz)játék láttán kuncognom kell, lemondó szusszanással figyelve a grimaszparádét. Műsoros vacsora.*
- Fájdalom, de inkább bokros teendőim bozótjáról beszélünk, semmint valódi borostáról. Sajnos csak halovány fogalmam lehet az általad átélt szenvedésekről,-*hát igen, az arcszőrzetem javarészt kamu és koppintás, hogy enyhítsem az amúgy is elkerülhetetlen tejfelesszájú benyomást. Mondjuk nem hiányzik, a hideg tud rázni tőle, ha valaki szívogatja a szószt a bajszáról vagy rágcsálja azt. Viszont elérkezettnek látom az időt, hogy én is hozzáfogjak az evéshez, ha kisebb falatokban is; nem kell csalódnom.*
- Ez nagyon jól sikerült, hódolatom a szakácsnak,-*emelem a villámon egyensúlyozott adagot, küzdve azzal a rossz szokással, aminek hála óriáskígyóként étkezem.*
- Ezek mind szabadon köröző pletykák vagy nyomoztál is kicsit?-*kíváncsiskodom, játékosan megpercintett szemöldökkel. Elvégre apja lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amennyire izgultam az este miatt, annyira könnyedén találok közös hangot és illeszkedem be, pedig tartottam tőle, hogy olyasmit próbálok megbontani, ahol már nincs hely számomra. Szoros a kapcsolatuk, elég néhány pillantást vetni a falakat díszítő képekre vagy hallani, ahogy Anton beszél a lányáról; Hanna pedig nem gyerek már. Mégis, egy pillanatig sem érzem, vagy éreztetik velem, hogy ne kapcsolódhatnék be játékaikba, tréfáikba vagy távolságot kellene tartanom. Tekintetemmel néma köszönömöt intek kedvesemnek - eszem ágában sincs leállni hálálkodni, ám kivételes este ez számomra.
- Ügyes. Csodálom, hogy semmi vadabb nem kapott még szárnyra, már vártam, hogy elhíreszteljék, vérjávorként bolyongok éjjelente az erdőben,-*jegyzem meg hanyagul, mert tavasszal van, hogy rámtör a salátagörcs és legelészésre adom a fejem. Futottam már össze sötétedés után diákokkal, akiket kicsit már tekintetben kerített hatalmába az évszak. A rózsaszín köd mámorából pedig jávor-rám térni magukhoz... Fogalmazzunk úgy, emlékezetes.
A puding után tényleg tudnék egy jót szundítani, ami egyrészt jóllakottságomnak, másrészt a napi második kávém időszerűségének tudható be. A jelenet láttán szinte ösztönszerűen megvakargatnám Anton hasát, mint az elégedetten terpeszkedő macskákét szoktam. Azonban ebben a háztartásban spártai szigor az úr.
- Ahogy nevelték?-*kockáztatom meg egy sunyi vigyorral, bár ékes példája vagyok annak, hogy a leggondosabb és -körültekintőbb munka sem mindig hozza meg gyümölcsét. Vagy egy kicsit bogarasabbra sikerül a tervezettnél.
A mosogatásban keveset tudok segíteni, nem merem én röptetni a dolgokat, így csak törölgetek és pakolászok, nevetve figyelve az apja-lánya páros, ahogy két (immár) tiszta villákkal ádáz kardpárbajt vívnak a levegőben. A zenét kifejezetten jó ötletnek tartom, gondolkodás nélkül kezdem dúdolni az ismerős dallamot, amíg az utolsó darabok is a helyükre kerülnek és kezemet a konyharuhába törölve bevégzettnek nyilvánítom a munkát. Éppen időben ahhoz, hogy ne maradjak le a táncról, amit kuncogva-vigyorogva nézek végig, még tapssal biztatva is a párost. Aztán engem is felkérnek és boldogan teszek eleget a kérésnek, meg sem kísérelve visszafogni magam és felhőtlen jókedvemet. Sőt, hogy teljes kört írjunk le, én is felkérem Hannát, a ruhámat is átváltoztatva az összhatás kedvéért.
Aztán valahogy úgy elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek, a sötétben állunk a küszöbön, búcsúzófélben. Nem akarok még elindulni, s egyik kezemmel kezét cirógatva nyújtom a pillanatot, mielőtt ruhájába kapaszkodva magamhoz húznám egy csókra. Sóhajízű mosollyal engedem el, lecsattogva a lépcsőn és az udvarban még megtorpanok, hogy felnézve csókot dobjak, pár lépéssel később halk pukkanással köddé válva.