Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Megengedek magamnak egy kuncogást, úgyis a saját számlámra megy, meg kicsit talán a szüleimére, akik - a kezdeti kudarcok ellenére - mégis tudóst neveltek belőlem. Ezzel majd máskor dicsekszem el, amikor nem kell egyedül nevetnem magamon.
Ennyi idő után is nehéz figyelni mások szenvedését és közben arra koncentrálni, hogy tudásom javát nyújthassam, hogy segítsek, akármilyen fájdalmas, félelmetes és nehéz is a következő lépés. Hagyom, mert hagynom kell sírni; de minél tovább beszélek, annál inkább feladni látszik, magába zárkózva.*
- Sebastian,-*szólítom meg, s ha továbbra sem néz rám, nyitott tenyerem csúsztatom elé. Átérzem, min mehet keresztül, és emlékeztetem rá, hogy nincs egyedül.*- Az, hogy képes és hajlandó kommunikálni, együttműködni, kiindulópont. Lehetőség, hogy újrakezdjétek. És most nem lesztek egyedül,-*a hangom nyugodt és tárgyilagos, mert csodákat nem ígérhetek, de támaszt és segítséget igen. Minél többet látok a két testvérből, annál egyértelműbb, hogy mindkettejüknek óriási szüksége van erre, hogy feldolgozhassák a történteket.
A kicsavart válasz voltaképp mindent elmond nekem, amit tudni akarok és lenyelek egy sóhajt, mert érzéseim szerint még sokáig eltart majd, hogy ne jöjjön fel minden foglalkozáson ez a bizalmatlanság.*
- Melodimágia. Rendben, az elég pontos, ha jól használják,-*írom fel, sőt, ha minden igaz, passzív formájában nem interferál a legilimenciával sem. Ha nem ebben a hatalmas katyvaszban kotorásznék, még fel is villanyozna, hogy ilyen különleges varázsformákkal dolgozhatok és bőszen gyűjteném az információkat; per pillanat csak tovább komplikálja a dolgokat. Feltételezhetően az "azt hittük" is ezért többesszám, bár erről még megkérdezem...az érintettet.
A fiú mozdul és nem néz rám, a szavai pedig váratlan, de nem új könyörtelenséggel szólnak.*
- A tudta és beleegyezése nélkül vitted véghez, ez tény. Ezen nem lehet változtatni, és talán sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha. De elhiszem, hogy akkor és ott az életét féltetted, ami érthetővé teszi, hogy bármit megtettél volna, hogy megmentsd. Nem vagy és nem voltál gonosz, csak kétségbeesett.-*Számtalan példát tudnék felhozni valódi, értelmetlen és céltalan emberi gonoszságra, de nem az a célom, hogy versenyezzünk. Van egy sokkal jobb ötletem, így átmenetileg feladom passzív megfigyelői posztomat, figyelmét követelve.*
- Mi az, amit szeretnél? Ha bármit és mindent helyre lehetne hozni, milyen életet szeretnél?-*Mozdítanom kell rajta, másfelé fordítani a tekintetét, ami túl rég óta figyeli már ugyanazt a pontot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szusszanásra nem reagálok, a kérdésre azonban felnézek, félretéve a jegyzeteimet egy pillanatra.*
- Amíg nincs tudomásom bántalmazásról vagy közvetlen fenyegetésről, az itt elhangzókat bizalmasan kezelem. Akármilyen bizarr is,-*szusszanok egy enyhe grimasszal, mert ez  kicsit hihetetlen,*- a helyenkénti túlzott mágiahasználat ellenére sem látom ezeknek nyomát.-*Talán jobb is nem menni bele a részletekbe és a miértekbe. Ruarc végtelenül nyers és őszinte módon közölte velem, miről és miért nem hajlandó beszélni velem, minden másra - többek közt némely gondolatomra is - azonnal válaszolva, sajátos stílusában.
Valószínűleg azért veszem könnyebben az ilyeneket, mert én is egyfajta anomália vagyok.
Visszatérve a Selwyn családhoz, nem vonom kétségbe, amit a fiú mond és nem is próbálom győzködni.*
- Érthető, de ő nem is emlékszik mindarra, ami odáig vezetett, ha jól vettem ki a szavaidból. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az állításaid. A napló  párbeszédet kezdeményező gesztus szerintem - nem tart ártatlannak, viszont megátalkodottnak sem.-*Ez szubjektív vélemény, valami, amit inkább megérzésekre alapozok, semmint kézzelfogható bizonyítékokra; ám Seth naplója olyan, mintha odaadta volna a hiányzó darabokat, hogy összeállhasson a teljes kép, hogy Sebastian végre tényleg mindent lásson. Remélem, hogy lesz módom vagy módunk erről is beszélni vele, ezen a ponton azonban csak ennyi, remény.
Ez a szék kényelmetlen, mégsem fészkelődöm - nem akarom, hogy Sebastian azt higgye, eluntam a várakozást, vagy hogy sürgetem. A kérdéseimre nincs helytelen válasz, így a nem tudom-ot is elfogadnám, legfeljebb feladnám házi feladatnak, hogy gondolkodjon rajta. Mégis, némi töprengés után megnevez valamit, amit már fel tudok használni célként, sőt, szépen beleillik abba a tervbe, ami a fejemben kezdett körvonalazódni. Bólintok, majd még párat billen fejem, ahogy megfogalmazom a mondandómat.*
- Rendben. El tudod fogadni, hogy nem vagy képes befolyásolni az érzéseit? Hogy nem tartozol felelősséggel azért, amit érez?-*Az emberek sokszor nem mernek lépni attól való félelmükben, hogy valakinek fájdalmat okoznak; vagy éppen ezzel zsarolják őket. Azt akarom, hogy Sebastian tudatosítsa ezt, hogy megértse, amennyiben kudarcot vallunk, nem ő ennek az oka.*
- Ha igen, megteszünk minden tőlünk telhetőt, amint készen állsz rá. Mindkettőtöknek szeretnék segíteni, de nálam te vagy az első helyen.-*Konkrét lépésekről csak akkor kezdek beszélni, ha ezen átrágtuk magunkat, mert meg akarok csináltatni vele még egy gyakorlatot, kifejezetten az örökös rágódása miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erről a Selwyn-mentalitásról el fogunk még beszélgetni, de nem itt és nem most. Addig még sokat fogunk ásni és lapátolni; addig is apró széljegyzet csupán a szókapcsolat.*
- Sose fogom megérteni, mi baja mindenkinek a barátságos, altruista és flegma emberekkel,-*csóválom a fejem, mert tényleg az legyen valaki legnagyobb tragédiája, hogy elszegődik a Navine/Hufflepuff/akármi élére. Jó kérdés amúgy, én hova kerültem volna, de sosem foglalkoztatott igazán és annyit változtam az évek során, hogy szerintem minden Teszlek Süvegek ősanyja is belesült volna a dologba.
Még szép, hogy nem hagyom annyiban! Abból élek, hogy emberek vérét szívom, amíg annyira az agyukra nem megyek, hogy inkább meggyógyulnak, csak hogy megszabaduljanak tőlem.
- Megértem,-*nem győzködöm és nem is magyarázkodom, mert Sebastian van annyira intelligens, hogy maga is átlássa a kérés értelmét és fontosságát. A gyógyuláshoz szükséges lesz, hogy kimondjon és megtegyen dolgokat, amik alighanem évek, ha nem évtizedek óta fojtottak és titkoltak el. Azonban nem mindegy, mikor és hogyan történik ez, úgyhogy amennyiben lesz módom, úgy irányítom majd a kezelést, hogy mindketten készen álljanak rá.
- Rajtam úgyse ronthatsz sokat,-*legyintek, abszolút lemondó arcot mellékelve. Értelmetlennek látom, hogy további köröket fussak, akkor inkább lecsapom. Egyébként nem szokásom a humorommal fenyíteni embereket, de Sebastian sorozatosan megszegi kimondatlan egyezségünket.
A glutton for punishment, ain't he?
Gonoszul kihasználom néma töprengését, hogy átcsoportosítsam rém hosszú végtagjaimat és valamivel kényelmesebben ülhessek; ez az egy-két perc viszont elég rá, hogy tényleg összeszedje magát és önként mozduljon. Mosollyal üdvözlöm ismét köreinkben.*
- Remek! Természetesen megőrzöm és én is úgy vélem, jobb lesz apránként, kis adagokban olvasni.-*Egyelőre nem nyúlok érte, nem szalad el. Helyette papír után kotorászok, hogy egy tűfilccel egyetemben Sebastian kezébe nyomjam, egy könyvet is mellékelve, alátétnek.*
- Ma megtanítok neked egy trükköt. Olyankor jön jól, ha azon kapod magad, hogy megint olyasmin jár az agyad, amin már régóta rágódsz. Az, hogy az ember tanulni próbál egy-egy szituációból, természetes és jó dolog. Minden ilyen elemzés és elmélkedés elér azonban egy pontot, ahol a beleölt energia nem hoz további hasznos ismereteket és értelmetlenné válik.-*Érzéseim szerint igényel némi felvezetést, ezért igyekszem egyszerűen és lényegretörően megmagyarázni, miért akarom most végeztetni el vele.*
- Másfél éve rágódsz azon az éjjelen. Szeretném, ha most szánnál rá 10, legfeljebb 15 percet, hogy minden részletét átgondold, leírd valamennyi tanulságát: mit csináltál jól, mit csinálnál másképp, mire tanított meg. Ha megvan a lista, átolvassuk, hozzáteszem az én meglátásaimat. Utána pedig lezárjuk. Mert nem tudsz rajta változtatni többé,-*fejezem be, kezeimet összekulcsolva és ölembe ejtve. Az iPad sarkában ott világít a pici  digitális óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ha a gondolatai nem is, az érzései elég olvashatóan kiülnek az arcára - a bizonytalanság, a félelem és a beletörődés, több réteg kimerültség alatt. Jó, hogy legalább egy része elfogadja a folyamat szükségességét; a többit fokozatosan kell majd meggyőzni, ahogy kisebb-nagyobb eredményeket tudunk felmutatni.
Megrázom a fejem, amit mond, újdonság számomra, s hümmögve hallgatom magyarázatát. Megdörgölöm a szakállam a mutatóujjammal, egy pillanatra az ajkamon nyugtatom, magam elé meredve.*
- Az emberi élet értéke, legalábbis szerintem, nem növekszik vagy csökken a korral, változik tapasztalatoktól vagy személyiségtől függően. Viszont az, hogy valamit arannyal fognak össze, egyszerre igényel hozzáértést és hoz létre egy nemcsak tartós, de szép tárgyat is. Ebben látom a hasonlóságot, kihozza a törésből a legjobbat és ismét egésszé teszi az embert.-*Felemelem az arcom, visszatalálva a jelenbe egy szelíd mosollyal.
Ki tudja, hány karátos lennék, ha tényleg bearanyoznák a lelkemet pókhálóként átszövő repedéseket.
Bólintok, mert érthető a szkepticizmusa, de én teljesen más szögből látom ezt a problémát.*
- Valóban lehetetlen, mert nem létezik egyetlen konkrét, tökéletes megoldás; nincs vége a "végiggondolásnak". Az agynak ez egyfajta rágógumi; a traumatikus élményeknél pedig annál is inkább, hogy sokan kényszeresen újraélik, csak hogy megpróbáljanak kontrollt szerezni.-*Az evolúció sok szempontból megszívatta a Homo sapiens sapienst, ez is a csomag része, akár a többi elfuserált sajátosság.
Az elkövetkező perceket azzal töltöm, hogy magam is nyitok egy dokumentumot - senkitől sem várhatom el, hogy a kézírásomat bogozza - és rögzítem a saját gondolataimat, meg-megállva és merengés közben az iPad oldalát kocogtatva ujjammal. Ennyivel is gyorsabb lesz a végén összesíteni, elvégre minden foglalkozáson kicsit másba kóstolunk bele, a mai session pedig leginkább a rágódásról és kényszeres gondolatokról szól. Néhányszor felpillantok, ellenőrizve Sebastiant, röviden elidőzve összpontosítást tükröző arcán, de ettől eltekintve síri csendben dolgozunk mindketten.*
- Persze,-*nyúlok a listáért, hogy összehasonlíthassam a sajátommal. Beletelik pár percbe, amíg egyesítem a kettőt, átfogalmazva Sebastian mondatait. Végül odanyújtom a ketyerémet, az én verziómmal, hogy elolvassa és megbeszélhessük.

Mit csináltam jól?
- kiviteleztél egy magas szintű, visszafordítható varázslatot
- beszéltél a problémáról Seth-tel
+ az eredeti elképzelésed egy reális, jól felépített kezelési terv volt
+ figyeltétek Seth állapotát és a varázslat stabilitását
+ krízishelyzetben is épkézláb tervvel álltál elő, amivel időt nyertél


Mit csináltam rosszul?
- a halogatást, ami miatt megromlott a kapcsolatotok és az egészségi állapotod
- nem támasztottad alá a döntéseid valódi tényekkel
-- egyedül próbáltál megbirkózni egy erődet meghaladó feladattal
-- nem fordultál szakemberhez, sem szakirodalomhoz
-- nem készítettél új tervet, amikor az elsőről letettél
-- kognitív torzítások: mind-reading, fortune telling, musterbation

Mi a tanulság?
- nem ismered eléggé a saját határaidat, sem a bátyádéit
- nem figyelsz annyira a körülötted élőkre, mint szeretnéd
- az emberek nem olvasnak gondolatot(többnyire), ezért kommunikálniuk kell
-- nem vagy mentes a kognitív torzításoktól
-- nem vagy és nem is kell mindentudónak lenned
-- a problémákat úgy tudod megoldani, ha megoldod őket
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mivel még éppen csak elkezdődött az iskolaév, ki akartam használni a jövőben előreláthatóan meggyérülő szabadnapjaim egyikét. Felesleges persze megjátszani, hogy akár a szerelő a szerszámait, le tudom tenni otthon a munkámat, de lehetőségeimhez mérten elválasztom a magánéletemtől. Ami remek lehetőség arra, hogy a felismerhetetlenségig elváltoztassam magam. Már csak valamilyen programot és társaságot kellett hozzá találnom, amire kapásból tudtam is a választ.
Nolan. Stephen King. Jack Daniels.
Ennyi úriember tiszteletére kénytelen voltam magassarkút húzni és kicsípni magam. Nem mintha bármelyikük is igazán értékelné, Nolan a másfajta idomokra gerjed, a másik két gentleman pedig nincs olyan helyzetben, hogy hódolatát fejezhesse ki.
De nem vagyok mohó. Beérem én mindenki más elismerő pillantásaival.
Elfészkelem magam a kényelmes fotelben, kicsit állítva a magasságomon - szörnyen bunkó dolognak tartom, hogy kitakarjam valaki elől a kilátást, ha nem muszáj - és majdnem otthon érzem magam. Coca Cola, nachos, szinkronmentes film...
Csak ez a brit akcentus.
Arlen - akivel durván egy órája ismerjük egymást - huppan le mellém, széles vigyorral az arcán, mire én kihívóan felvonom a szemöldököm. Mindig roppant szórakoztató, ha valaki még nem tud a képességemről, mert élvezet figyelni, ahogy a saját kis előítéletei csapdájába esik.*
- Miért, félted a vonalaidat?-*villantok elbűvölő mosolyt rá, elfogadva a kihívását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ah, elnézést, félreértettem,-*szúrom közbe, még ha evidens is és sokan talán szükségtelennek tartanák a bocsánatkérést. Nekem így tiszta a kommunikáció, függetlenül attól, kivel is beszélek épp'. Figyelmesen hallgatom, kivárva a magyarázat végét, bár megint vitatkozhatnékom támad.*
- Egyetlen kapcsolat sem készen kapott. Vannak gondatlan, sőt, kegyetlen szülők, remek mostohák, testvéreknél is szorosabb kapcsolatú barátok és a sor még hosszú. Lehet, hogy neked természetesnek tűnt, mert inkább a bátyád áldozott a kapcsolatotokra, de ez is döntés és energia kérdése volt.-*Egy autista számára ez lehet nehezen érthető és érzékelhető, ezért nem is hibáztatom, mindössze a figyelmét szeretném felhívni rá. *
- Az, hogy most újra kell építeni a kapcsolatot, lehetőség arra, hogy értékeljetek. Mi működött, milyen hibákat követtetek el, mire vagytok hajlamosak, ami árt a kapcsolatnak. Az, hogy tudatosabban, több odafigyeléssel alakítjátok, elsőre szokatlan lehet, de valóban mélyebbé, értékesebbé teheti.-*Ezt sokáig lehetne vesézni és abszolút nyitott is vagyok a beszélgetésre, ha Sebastiant érdekli, főleg azt látva, mennyire fontos neki a testvére. Viszont az is világos, mennyire elcsigázott, úgyhogy azt hiszem, nem ma fogjuk átrágni.
Bólintok, mert ezt a mozzanatot említették már nekem, bár akkor nem sejtettem, hogy ekkora jelentőséggel bír. Ez végképp nem ritkaság - az emberek ijesztően sokszor még saját magukkal sem őszinték, így mire eljutok a valódi történetig, mindig megizzaszt az ásás.
Most egész archeológiai feltárás vár rám, úgy érzem. Arany helyett aranyvérűek.*
- Ugyanazon mész keresztül, amennyire látom, és a legkevésbé sem meglepő, tekintve, hogy végignézted a legszörnyűbb emlékeit. Ha jól sejtem, bőven volt köztük, amiről nem tudtál - gyakori, hogy a traumát megélő nem osztja meg a történteket másokkal, mert úgy hiszi, mivel ők nem élték át, nem is fogják megérteni.-*Sok dolgot a részletekből kell összeraknom és rengeteg darabkám hiányzik, azonban nem véletlenül választottam ezt a hivatást. Ami fontos, hogy erősítsem Sebastianban a tudatot, hogy amit tesz vagy érez, okkal történik, ha nem is racionálisak vagy jók a mozgatórugói; hogy nincs egyedül és hogy van kiút.
Mert van.*
- Idézd fel ezt a beszélgetést. Emlékeztesd magad arra, hogy a múltat nem tudod megváltoztatni, hogy mit tanultál belőle és hogy önsanyargatás helyett sokkal jobb dolgokra is fordíthatod az energiádat. Tehetsz azért, hogy a jelen és a jövő jobb legyen. Tehetsz azért, hogy egyre kevesebbszer és végül egyáltalán ne kövesd el a régi hibákat. Segíthetsz Sethnek feldolgozni, amit egyedül nem tudott. Szakítsd meg a gondolatokat, amint észreveszed, hogy megint ezen jár az eszed, csinálj valamit, amit hasznosnak érzel. Ha pedig nagyon rossz, akkor keress valakit, akivel beszélhetsz.-*A táskám felé nyúlok, hogy elővegyem az eddig hanyagolt könyveket; az egyiket rögtön fel is lapozom, megkeresve a bekezdést, ami Sebastian listája láttán azonnal eszembe jutott. Odanyújtom neki, mutatóujjammal megkocogtatva a lap tetejét.*
- Szeretném, ha ezt elolvasnád és memorizálnád. Ezek kognitív torzítások, amiket említettem, mindegyikhez tartoznak gyakorlatok, amikkel le lehet őket küzdeni. Próbáld meg figyelni magad, hogy fel tudd ismerni őket, aztán legközelebb elbeszélgetünk róluk.-*Elteszem a naplót, mentem az ülésről készült jegyzeteket és elpakolom az iPadet is, majd elgondolkodva nézem Sebastian arcát.*
- A következő foglalkozásig jobb, ha nem találkozol a bátyáddal. Nem akarom kizárni sem az életedből, sem a kezelésből, csak várni, amíg jobban leszel. Szeretnéd, hogy beszéljek vele?-*Nemcsak a válaszát figyelem, hanem a testbeszédét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sokat tudok Arlenről, a nyilvánvalón túl - Nolan öccse, aki korához képest szép karriert futott be énekesként, egyébként pedig egyetemistaként múlatja az idejét. Ezért is jöttünk nomaj környezetbe, hogy ne kelljen rajongófelhőt húzni magunk után vagy bűbájokkal és bájitalokkal vesződni. Az első benyomásom az, hogy - korából és neveltetéséből adódóan - kissé felszínes, éretlen, de alapvetően kellemes társaság. Könnyed, tét nélküli szórakozást kínál, eszem ágában sincs komolyan venni, ahogy évődik, inkább rálicitálok. Lesütöm a szemem, pilláim alól tettetett szégyenlősséggel nézve fel, ahogy elhúzza előlem a nachos-t.
Felé fordulok, felsőtestemmel előrehajolva, hogy kényelmesen a combjára támaszkodhassak tenyeremmel. Mélyen a szemébe nézek, ajkaim apró fodrot vetnek, ahogy arcát figyelem ilyen közelről.*
- Tudok vigyázni magamra...-*susogom, mielőtt egy kacsintás kíséretében az egész tálat eloroznám elgyengült ujjai közül. Szép a mosoly, csak épp előttem millióan kapták már, a legkevésbé sem vakít el. Hiába a gyönyörű szemek és tökéletesre csiszolt sárm, ha ebben a pillanatban a számomra legcsábosabb idomok háromszögletűek.
A reklámok alig-alig kötik le a figyelmem, ebben a szezonban már csak a Shape of Water érdekel, ami viszont decemberben jön ki. Érdektelenségem evésbe fojtom, mert a film alatt úgysem tudok majd, egészen amíg az ismerős, kócos fej be nem úszik a látóterembe. Kíváncsian várom, mivel rukkol elő Mr. Vigyori, aki szerintem egy kicsivel többet ivott a kelleténél.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Minek iszik, aki nem bírja?
Arlen reakciója már az előbb is annyira túljátszottnak tűnt, hogy kis híján elnevettem magam, most azonban még rátesz egy lapáttal, ahogy közelebb nyomul. Ez a legtalálóbb szó, mert bár tény, hogy én is dobtam fel magas labdát, nagyon más a mozdulat üzenete, amivel a combomon simít végig. Lehervad az arcomról a mosoly, mert a szavakkal körítve egyre kevésbé vicces a helyzet. Fogalmam sincs, mire számítsak tőle, de ösztönösen óvatosságra int, hogy túl hirtelen, túl sokat vesz el személyes teremből. Amikor gyakorlatilag rám mászik, hogy befészkelje magát a hajamba, megszólalnak a fejemben a szirénák, mert még a hangtónusa is...creepy.
What the actual frick is happening?
- Állj.-*Nem kérek, sokkal inkább közlöm, egyik kezemmel eltolva a mellkasánál fogva, a másikkal visszahelyezve a kezét a saját térfelére. A sötétben nehéz kivenni a vonásokat, mert a vászonról visszaverődő fény sokat torzít, de a tekintete leginkább megszállottságot tükröz. Ha jobban ismerném, meg tudnám mondani, hogy az alkohol beszél-e belőle vagy valami más, így viszont előkapom a telefonom és bekapcsolom a zseblámpát, hogy rávilágítsak az arcára, nyomok után kutatva. Ha csak szimplán részeg, akkor még a reklámok vége előtt haza tudom dobni és megspórolok mindenkinek néhány nagyon kínos órát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem hallottál még a megszépítő távolságról?-*vágok vissza csípőből, mert köszönöm szépen, csajozós dumából - szerintem - mindent hallottam már. Tény, hogy valószínűleg anyázásból is.
Kihúzom a mobilt tartó kezem a szorításából és kikapcsolom a lámpát - nem célom megvakítani, amit akartam, úgyis megnéztem. A pupillája normális, szóval nincs bedrogozva, hál' Merlinnek. Ignorálva újbóli közeledését töprengek, fülem mögé tűrve a hosszú tincsek egyikét. Ugyanazt ittuk mozi előtt és ugyanazt is kajáljuk, szóval nem igazán értem a dolgot, én egyelőre nem érzem, hogy teljesen megkattantam volna (amennyiben ez az egész hallucináció, én kérek elnézést).
Persze, nem marad túl sok időm a válasz keresésére, mert egyesek teleduruzsolják a fülemet, hogy párásodik a hallójáratom. Nem szeretek csalódást okozni, de ebben a pillanatban állati hálás vagyok, hogy semmi ilyesmi sem következhet be. Soha. Még mágiával sem.
Köszi, XY kromoszóma.*
- Ain't gonna happen,-*világosítom fel Arlent is, miközben azon agyalok, mihez kezdjek vele. Aztán beúszik a látóterembe egy pohár és leesik a tantusz.
Bájitaltan a szakterülete.
Ami persze nem magyarázza meg, miért és hogyan is jutott vagy juttatta magát ebbe az állapotba, de legalább a forrást ismerem már. Egy mosollyal elveszem a poharat, bár eszem ágában sincs beleinni és mivel ezen a ponton már úgyis lemondtam a filmről, felkapom kevéske cuccomat és kézen fogva jelenleg magán kívül tartózkodó sztárunkat, mozdulásra nógatom.
Mindenkinek jobb, ha az előtérben folytatjuk - ő az enyelgést, én meg a felügyeletét.
Odakint első dolgom a WC-k felé terelni - rossz az, aki rosszra gondol, én kameramentes helyet akarok, ahol varázsolhatok és/vagy hoppanálhatok.*
- Halljuk,-*fordulok felé, összefonva magam előtt karjaim, miután elengedtem a kezét.*- Milyen bájitallal kísérleteztél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Megköszörülöm a torkom, megpróbálva finoman figyelmet kérni.
Mármint, épp az imént néztem végig egy nagyon is bensőséges jelenetet, szóval akár rezesbanda kíséretében is bevonulhatnék, de mentségemre szóljon, annyira meglepett és lenyűgözött a zene, hogy teljesen elfelejtkeztem mindenféle illemről. Az érzések, ekképpen pedig az emberek sem racionálisak, akármennyire is igyekeznek civilizált, felsőbbrendű lénynek tűnni - én sem vagyok kivétel. A dallam magával ragadott, s mire feleszméltem, kegyetlenség lett volna szétugrasztani Sebastiant és Ruarcot. Tudom, hogy itt megfordulhattam volna, kisétálva a gyengélkedőről, hogy visszatérjek egy alkalmasabb pillanatban (és valószínűleg a legtöbb jóérzésű ember így is tett volna); azonban gyarlóságom győzött.
Láttam valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem - valamit, ami megbújt a részletekben és nem állt össze, kíváncsiságom pedig annyira eluralkodott rajtam, hogy igazából még csak el sem rejtőztem.
Hölgyeim és uraim, Riley G. Meyers, diplomás pszichológus, kezdő kukkoló!
Viiisszatérve a jelenbe, kezemben egy adag könyvvel odasétálok az ágyhoz és kedvesen - bár teljesen feleslegesen - rámosolygok a kisebbik srácra.*
- Megtennéd, hogy adsz pár percet? Addig mondjuk leugorhatnál a konyhára kajáért,-*javaslom neki, amit egykedvűnek tetsző szótlansággal vesz tudomásul. Épp' csak a hegedűjét rakja el a tokjába (jogos, én se akarnám egy jávorszarvas közelében szem előtt hagyni), mielőtt elcsattogna.*
- Haragszol?-*ülök le megszokott fotelembe, Sebastiannal szemben. A térdemen nyugtatom a könyveket, amik miatt beugrottam; de van valami más is, amiről beszélnék, ha nem harapja le visszakézről a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Én is lehettem volna tapintatosabb, sajnálom. Még sosem láttalak titeket együtt, sem zenélni, elragadt a kíváncsiságom.-*Nem üres szavakkal dobálózom, tényleg jó szándékom ellenére lettem nem kívánt harmadik. Megfordítva azonban a legjobb, amit tehetünk, ha kihasználjuk ezt a szerencsétlen helyzetet és a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Előbb még azonban válaszolok a kérdésre, derűs mosollyal - elvégre igazán nem fenyeget, hogy az ágy ne bírná el kettejüket.*
- Nem látom akadályát. A monitor-bűbájnak viszont maradnia kell,-*figyelmeztetem, bár ebben az esetben nem is arról van szó, hogy Ruarc elégtelen felügyelet lenne. Az elmúlt hetekben már bizonyította, hogy megértette és betartja a közösen lefektetett szabályokat; ezen felül is úgy látom, hogy jó hatással van Sebastianra. Ő adhatja a gyógyuláshoz szükséges közelséget, szeretetet, gyengédséget, amit én, pozíciómból fakadóan, nem tehetek meg.
Tűnődöm egy pillanatig, hogy a lehető legvilágosabban tudjak fogalmazni, mielőtt farkasszemet néznék kicsit morc páciensemmel.*
- A ti kommunikációtok jóformán ismeretlen és elérhetetlen másoknak. Elképzelni is nehéz számomra, milyen érzés lehet egy ilyen kapocs. A testbeszédetek meglepett és...a legjobb szó talán, hogy megkönnyebbültem, mennyire jól használjátok.-*Osztom meg Sebastiannal a megfigyeléseimet, egyrészt, hogy oldjam a bosszúságát, másrészt, az én nézőpontomat is megmutatom, hogy megérthesse - ami neki természetessé vált esetleg, kívülről nézve páratlan ritkaság. Lehunyom a szemem, felidézve a képeket, mutatóujjammal hangtalanul dobolva a térdemen egyensúlyozott könyv borítóján.*
- Tudtad, hogy lassan pislantasz rá?-*bukik ki végül belőlem az egyik furcsa részlet, amiről kétlem, hogy szándékos - azt pedig, hogy aranyos, csak Veritaserum alatt vallom ki. Ismeretségünk rövid ideje alatt rájöttem, hogy ez Sebastiannál sértésszámba megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha jól értem, akkor a melodimágus hangszer olyasmi, mint a varázspálca?-* kérdezem, a biztonság kedvéért - az elmélettel nagyrészt tisztában vagyok, de sosem tanulmányoztam részletekbe menően, szóval most kiaknázhatom, hogy Sebastian szeret és tud is magyarázni. Azt persze értem a kontextusból, hogy Ruarc bizalmából és kötődéséből fakadó kivételes gesztus volt ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam, van-e esetleg más jelentősége is.
- Szívesen. Sőt, örülök is, hogy van kérésed.-*Mosolygok, mert jó jel, hogy vágyik valamire és tesz is azért, hogy megkapja. Kis lépések.
Tanulmányozom az arcát, ahogy elmerül az emlékeiben és küszködik a szavakkal. Gyakran megesik még, dolgozunk rajta, s munkám jutalma egy-egy ilyen kéretlen darabka, történetrészlet, apró titok. Kivárom, hogy összeillesztgesse, nem aggódva azon, mennyi időt vesz igénybe. Megéri.*
- Szerintem a legtöbb embert megrémíti a lehetőség, abból kiindulva, mennyire rühellik az "agyturkászokat". Nem csodálom, hogy összezavart, amikor ennek a logikának a tökéletes ellentétével találkoztál,-*ingatom meg a fejem, miközben a mondandóját emésztem. Annyira bizarr elképzelni, hogy a lélek egyetlen dallamba sűríthető valamiképp, s hogy ez mások számára értelmes és kibogozható. Sok kérdésem lenne még, ajjaj, de még mennyi. Cinkos pillantást vetek Sebastianra, durcás kis fintorral szusszanva.*
- Erről egyszer még szívesen elbeszélgetnék, ám úgy érzem, ahhoz egy vödör kávé és egy egész nap - vagy éjszaka - kellene.-*Ennyivel azonban el is engedem a témát, mert akármennyire is élvezetem lelem a csevejeinkben, a terápia az első.
A kielégíthetetlen tudásszomjamat amúgy is bele kellene fojtanom az iPadomon halmozódó friss kutatások jelentéseibe.
Sokan a fél karjukat odaadnák azért, amit ő egyszerűen úgy ír le, mintha csak kézikönyvből sajátította volna el. Nincs benne semmi kérkedő vagy lenéző, de szerintem sokszor nincs tudatában, hogy a könnyedség, amivel véghezviszi a varázslatait, milyen félelmetes lehet. Még számomra is az néha, pedig hasonló csónakban evezünk, ha belegondolok.*
- Csodállak azért, hogy ilyen fiatalon ennyire keményen tudsz dolgozni, ha valamit akarsz, mert csak a tehetség kevés volna ehhez. Az pedig csak tovább fokozza, hogy valaki más kedvéért ekkora fába vágtad a fejszéd. Megpróbálom mostantól ezt is beépíteni a gyakorlatokba, ha egetértesz. Mondd, még mindig nem bízol az okklumenciámban?-*Vetem fel a kérdést, ami a jelek szerint időszerűvé vált és átrendezheti némileg a következő ülésre tervezetteket - nem véletlenül van mindig fél ábécényi tartalék tervem...
Nem voltam mindig ilyen jó hallgatóság, de megtanultam előnyt kovácsolni közvetlenségemből és érzékenységemből. Mindig is szerettem megfigyelni másokat, hogyan reagálnak, mi mozgatja őket, bár eredetileg én magam vágytam a figyelem középpontjában állni. Ahogy felnőttem, úgy tolódott a hangsúly a "kapni"-ról az "adni" felé.*
- A macskák testbeszédének része, általában akkor csinálják, ha megbíznak valakiben és a szimpátiájukat akarják jelezni. Így,-*szemléltetem, hátha akkor könnyebben beugrik. A gesztus több szempontból is érdekes - egyrészt, mert ezek szerint úgy ragadt rá Sebastianra, hogy észre sem vette; másrészt, ez a "kölcsönvett" elem a legtöbb ember számára értelmezhetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Buzgón bólogatok, mert akármilyen szívesen is ásnám bele magam a témába, tényleg nem időzhetek itt túl sokáig. Be kell érnem ezekkel a morzsákkal, esetleg utánaolvasni - nem mintha túl sok szakirodalom létezne, de valaki tuti fel tud nekem hajtani egy barátságos hangszerkészítőt, ha kiskutyaszemeket meresztek rá.*
- Deal!-*Nevetek fel, a kezemet nyújtva, mert erre örömmel alkuszom. Mindig is lenyűgözött, ahogy a terápia során az emberek apránként magukra találnak, ahogy egyre több látszik belőlük és erősödnek, ahogy felfedezik olyan részeiket, amikről talán nem is tudtak. Közös utazás ez, aminek a végén nehéz búcsúzni, mégis alig várom, hogy kisétáljanak az ajtómon, mert ott toporognak az új életük küszöbén.
Megdörgölöm az államat, nem vonva kétségbe a szavait, mert valóban ilyen érzés lehet számára; a erőfeszítés eltörpül a megszerzett ismeretek, a fejlődés adta motiváció mellett. Az intellektusának szüksége is van az ilyen kihívásokra, célokra. Előredőlök, a térdemen egyensúlyozott könyveket inkább letéve az éjjeliszekrényre, bár megállom, hogy előkapjam a telefonom és azonnal jegyzetelésbe fogjak.*
- Ennek egy része az autizmusodból is fakad, viszont a nagyobbik része - és számomra itt van a hangsúly - igenis kemény munka. Olyan dolgokat viszel véghez, amihez nincs igazán útmutatásod. Te magad tervezed meg, osztod be az erődet, keresed meg a megoldást. Talán emiatt is szoktad meg, hogy nem támaszkodsz másokra és nehéz segítséget kérned.-*Az egész jó oldala, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt a beszűküléssel járó extrém koncentrációt úgy, hogy ne menjen minden más rovására. Csak az eszközökre van szüksége.
Meg egy kis jómodorra.*
- Nekem a transzfiguráció az, ami neked a bűbájtan,-*felszegem a fejem, megpercegtetve sebtében magamra bűvölt cicafüleimet. Durcás arckifejezésem azonban egy pillanatig tart csak, mókázom, eszem ágában sincs valóban megsértődni - ha faragatlan is, tényleg csapnivaló vagyok bűbájokból.*- Mindazonáltal valamelyik következő foglalkozásunk keretében próbára teheted az okklumenciámat, ha segít megnyugodni, egy feltétellel. Csak magas legilimenciát használhatsz, anélkül, hogy feszegetnéd vagy tapogatnád a falaimat.-*Ez a kitétel nagyon fontos és nem kétlem, hogy nehéz is lesz Sebastian számára. Farkasszemet nézek vele, nyíltan és egyszerűen, mint mindig.*
- Értem, hogy mi szüli a bizalmatlanságodat és szeretnék segíteni. Vannak azonban határok. A te nyugalmad kedvéért nem fogom kockára tenni a többi páciensem titkait, még akkor sem, ha ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem férnél hozzá. Neked pedig tiszteletben kell tartanod, hogy nem szeretném, ha hozzáférnél a személyes dolgaimhoz, mert a terápia ezt kívánja meg. Közvetett módon próbára tehetsz, ameddig csak találékonyságod terjed.-Ha megengedném neki, akkor nem lennék méltó a bizalmára, mert ugyanezen elven kiszolgáltathatnám valaki másnak mindazt, amit már gondjaimra bízott. Ez egy lehetőség és bőven hagyok időt, hogy megfontolja, él-e vele, vagy hogyan fordítsa saját javára.
Mára úgyis feléltem az időmet.*
- Bár nem veleszületett képességed, szeretném, ha megtalálnád neki a helyet és az időt az életedben, illetve ha lenne egy szabály- és értékrendszer, ami alapján használod. Hogy a részeddé váljon.-*Van pár ötletem, de a lépéseimet gyakran az adott helyzet diktálja, nem az eredeti elképzeléseim. Szedelődzködni kezdek, ahogy a gyengélkedő ajtaját hallom nyílni, feltápászkodva.*
- Igen. Azt nem tudom, ő érzékeli-e, de esetleg figyeld, van-e más is, akire hunyorogsz. Hátha felfedezel valami érdekeset. A könyvekhez,-*intek a szekrény felé,*- mellékeltem az útmutatót. A viszont látásra!-*Meghajlás helyett csak biccentek, elsétálva a javasasszony irodája felé, mielőtt elhagyom a szárnyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- No sh*t, Sherlock...-*A szemforgatást nem látni a sötétben, de képtelen vagyok megállni, hogy ne adjak hangot frusztrációmnak. Elég fárasztó, amikor valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a másik jeleit. Oké, maga a közelség nem lenne terhemre, ha nem lenne bájital is az egyenletben.
Éééés inkább egy millió dollárt kellett volna emlegetnem. Ugh, hogy mennyire utálom ezeket a főzeteket. Míg ő szinte erőszakosan húz közelebb, kék szemeit elnézve csak szánalmat érzek. A nagy kérdés, mi a célravezetőbb, ha lerántom a leplet "élete szerelméről", és megmutatom a borostásabbik felem; vagy ha maradok, ahogy vagyok és megpróbálom kiszedni belőle, van-e ellenszere. Nem akarok feleslegesen bajba keverni azzal, hogy hivatalos gyógyítóhoz viszem, de nem vagyok biztos benne, hogy nekem van megfelelő főzetem, vagy hogy ő készített egyáltalán.
Oké. Nem bírom tovább hallgatni a dumáit. Az átkaim rémesen gyengék, de ilyen közelről még én is el tudok kábítani valakit.*
- Stupor!-*Arlen - végre - elhallgat, én pedig levedlem törékeny alakomat, hogy elég erős legyek egy társas hoppanáláshoz. Ehhez át kell transzfigurálnom a ruhámat és a cipőmet, s egy sóhajjal törlöm le a sminkemet, amint a tükrökre téved a tekintetem. What a waste...
Egyik karomban az eszméletlen fiút tartom, a másik kezemben a poharat - így már lesz időm lefuttatni egy pár tesztet, hogy kiderítsem, mi az ördögöt ivott pontosan. Aztán vagy kijózanodik, vagy leszedálom megint és megfőzöm az ellenszert.
Halk pukkanással szívódom fel, még mielőtt valaki benyithatna.

Jóval később, Arlen az irodámban ébred, a kanapén - s ahogy kinyitja a szemét,a  szoba lassan elkezd átalakulni. A fotelomban ülve figyelem, megszokott arcomat viselve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miután Arlent elegyengettem a kanapén és biztos, ami biztos tettem rá egy monitor-bűbájt, felsétáltam az emeletre és átöltöztem, mindent szépen visszaalakítva az eredeti formájára. Freud lelkesen kísérget - alighanem ő az egyetlen, aki örül az este alakulásának, szóval egy nagy sóhajjal az ölembe kanalazom és belefúrom az arcomat a bundájába. Kell egy kávé. Egy gigászi bögre illatos, finom, tejszínes kávé, hogy teljesen kijózanodjak és rá bírjam venni magam, hogy a jól megérdemelt esti programom helyett megint dolgozzak.
Nagyjából egy órát vesz el, hogy elkészüljek mindennel, úgyhogy végül fogok némi nasit, az iPodomat és a macskát, letelepszem a rendelőben és olvasással ütöm el az időt, fel-felpillantva a lapokról, hogy ellenőrizzem hívatlan vendégem állapotát.

Valahol érzékelem, hogy ébredezik, de csak akkor teszem félre a ketyerét, amikor hirtelen ülő helyzetbe vágja magát.*
- Csak lassan, nyugodtan. Hogy érzed magad?-*Nagyon remélem, hogy ha van is még hatása az estének, az max macskajaj, mert azzal tudok mit kezdeni. Figyelem a mozdulatait, hogy időben tudjak reagálni, ha esetleg émelyeg vagy rosszul van.
Szeretem azt a kanapét.
A kérdés hangsúlya aztán eloszlatja aggályaimat - tipikus másnapos kedvesség süt róla, megfejelve azzal a gyanakvással, amire egy bedrogozott popsztár képtelen lenne.*
- Nálam, otthon. Riley vagyok, by the way,-*lengetem meg üdvözlésképp a mancsom, mert ez a bemutatkozás most szükségszerű - a legkevésbé sem hasonlítok arra a nőre, akire tegnapról emlékezhet, előtte pedig sosem találkoztunk. Tűzök is mellé egy semleges mosolyt, elengedve a moziban történteket - a legtöbb bájitalt amúgy sem jó alkohollal keverni, nem csoda hát, ha Arlent teljesen kiforgatta magából a rögtönzött koktélja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ha nem akarod, hogy valaki megsértődjön, nem mondj sértő dolgokat,-*vonok vállat, mert ezek a "én nem ..., DE" mondatok pontosan ilyenek. Már kinőttem abból, hogy a külsőmre érkező megjegyzések megingassanak, az önértékelésem elég fejlett ahhoz, hogy metamorfmágiától függetlenül letojjam mások véleményét.
- Hazahoztalak, miután kezelhetetlenné tett az alkohol és a szerelmi bájital, amit a kóládba kevertél. Gyanítom, ez felelős a memóriazavarért is.-*Dióhéjban ez történt, s hogy ne egyszerre borítsam rá az összes infót, hagyok némi időt az elhangzottak feldolgozására. Azt már nem ecsetelgetem, hogy azért ültem itt, nehogy valamilyen mellékhatás beüssön, szerintem érezni fogja a dolog súlyosságát. Így is eléggé szét van csúszva, a mimikáját figyelve azt hiszem, fájhat a feje.
Na jó. Kicsit helyrerakom, mielőtt hazaküldöm. Maradt még némi másnaposság elleni szerem, kávém annyi, hogy kitartson a harmadik világháború végéig, és ha nagyon jó gyerek lesz, kaphat rántottát is.*
- Többek közt ezért is maradtam ebben az alakban, hogy ha még mindig a hatása alatt lennél, ne kelljen magamról vakolóval vakarni. Azonban mint látom, elég lesz némi koffein,-*még mielőtt megfoghatnám, Freud leugrik az ölemből, hogy hossz nyújtózkodást követően elinduljon kifelé. Követem példáját, eléggé elmacskásodtam olvasgatás közben, s míg kiropogtatom a hátam, kényelmes tempóban sétálok az ajtó, pontosabban a konyha irányába.*
- Hogy szereted?-*kérdezem, hátra se fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A viccem nem nagyon ért célba, ami sajna megesik néha, de na, ismeretségünk nagyjából másfél órás, ha nem számítjuk azokat az igen kínos perceket, amikre Arlen nem is emlékszik. Megkönnyebbülés, hogy fennakadás nélkül elfogadja a hivatásomat, a második megjegyzése azonban... Mit akar ezzel mondani? Lekezelőnek hat, mintha a segíteni akarásom rossz dolog lenne, mintha törődni másokkal lealacsonyító, ostoba vonásnak számítana a szemében. Emellett ott a tény, hogy egészen biztosan nem magának szánta a bájitalt és sosem kérdeztem rá, kinek az életét akarta megkavarni. Nem veszítem el a nyugalmamat, de némi feszültség érezhető a tartásomon, ahogy egyenest a szemébe nézek.*
- Excuse me?-*Érteni akarom, ezért lenyelem az agresszívebb válaszokat, mint a "Közöd?!" vagy a "Remélem, nem mászol rá minden szembejövő nőre bebájitalozva". Azonban számolnia kell vele, hogy nekem nagyon nehéz hazudni, mert a munkaköri leírásom része, hogy felismerjem.
Lehet, hogy én reagálom túl: nem aludtam az éjjel (guess what, egy bebájitalozott jöttmentet őriztem, nehogy belefulladjon a saját hányásába), eleve érzékenyen érintenek az ilyenek és utálom, amikor az emberek céltalan vagy "céltalan" (a.k.a. manipulatív) megjegyzéseket tesznek.
Előveszek két tányért, az egyiket elé tolva, a másikat roskadásig pakolva szendvicsekkel, hogy fel tudjam vinni a szobámba, mert a kávénak kell egy kis idő, hogy hasson, addig meg le is zuhanyozhatnék. Arlen közben műértékel.*
- Vigyél nyugodtan, ha ízlik. Ha megbocsátasz, most már dolgoznom kell,-*intek búcsút, mielőtt felmarkolnám a cuccaimat - amilyen óriási a ház, kötve hiszem, hogy ne találná meg az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hallom a motoszkálást az előtérben - az asztalon pihenő mobilra pillantva állapítom meg, hogy már pár perce, hogy először hallottam a lépteket és a toporgást. Egy leheletnyit furcsállom, de nem teszek semmit, hagy gyűjtse csak össze a bátorságát és tegye meg az első lépést önszántából. Egyébként sem tudom, melyik alter egó keres ma fel, pedig mindkettőhöz kicsit más hozzáállás szükséges.
Végül, gyakorlatilag másodpercre pontosan, felhangzik a várva-várt kopogás és nevetősen szusszanok, mielőtt felemelném a hangom.*
- Bújj be!-*A jobbomon egy bögrényi kávé gőzölög, míg a múltkori párnámon ücsörögve várom, hogy a fiú belépjen és szintén helyet foglaljon. A jegyzeteimet kéznél tartom, de szem elől rejtve - bízom benne, hogy elég, ha az ülés végén bővítem majd őket. Hoztam ezt-azt, annak reményében, hogy ma is sikerül egy kicsivel jobban megismernem Zsombit; példának okáért egy egész tányér cookie-t, különféle ízekben.*
- Szerbusz! Kérsz valamit inni?-*emelem meg csupromat, mert szívesen készítek egy bögre kakaót, netalán gyümölcslevet, ha kér. Megvárom, hogy kényelembe helyezze magát, mielőtt tovább kérdezősködnék vagy megpróbálnám beszéltetni - hátha szavak nélkül is rájövök, ki a mai vendégem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az ajtó mögül egy fiú kerül elő, megszeppenve és szemlátomást kényelmetlenül érezve magát. Sok első látogatását tevő páciens ilyen, szerencsére egyre kevesebb az olyan, aki már vészhelyzethez közeledve kétségbeesett és utolsó erejéből jön el. Ha ezt megfejeljük a 195 centimmel, teljesen érthető, hogy feszélyezve érzi magát - tekergetheti ám a nyakát, ha a szemembe szeretne nézni.*
- Szia, én Dr. Meyers vagyok.-*A jobbomat nyújtom, kicsit felnőttessé és hivatalossá téve az ismerkedést, ezzel is jelezve, hogy komolyan veszem. Ettől eltekintve azonban barátságos mosollyal tekintek rá, a rendelkezésünkre álló alacsony asztal és babzsákok felé intve kérdésére.*
- Nem zavarsz, épp ügyeletes vagyok, csak... baleset érte a táblánkat. Ha sürgős vagy csak tanácsot kérnél, kérdezz nyugodtan. Ha pedig úgy érzed, valami komolyabb gond van, akkor jó lenne, ha nyugodtan, hosszabban beszélgethetnénk most és kitalálnánk, mikor és milyen sűrűn célszerű találkoznunk,-*javaslom, a kezébe adva a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mozdulataiból érzem. Nem mintha azonnal eldöntöttem volna, hogy na, akkor ő most a másik "én"; egyszerűen éles kontrasztja volt minden lépésnek, lassú, szinte vontatott - vagy talán vonakodó - mozzanatnak. Az érem másik oldala, huh? Üss vagy fuss.
Most egyre egyértelműbben az előzővel kell szembenéznem.
- Rendben. Szólj, ha meggondolnád magad.-*Teljes természetességgel mosolygok vissza, figyelmen kívül hagyva gesztusának erőltetettségét. Valóban sokan kezelték már előttem, ám nem kívántam ismét elkövetni a hibáikat - hagyom, hogy a fiú rájöjjön, hogy ezzel a színjátékkal csak saját magát ejtheti csapdába.
- Ne ijedj meg, nem történt vele semmi baj. Úgy érezte, nem találtátok meg a közös hangot, ami néha megesik, ezért megkért, hogy foglalkozzak veletek. Én Dr. Meyers vagyok, örvendek a találkozásnak!-*Érzéseim szerint nem örülne, hogy kontaktusra "kényszerítem", így kéznyújtás helyett derűsen meglengetem a jobbomat, üdvözlésképp. Nem hajolok közelebb, s mozdulataimban csak nyitottságot láthat.*
- Ha szeretnél, bele is vághatunk: kérdezhetsz vagy elmondom, amit fontosnak érzek kezdésnek. Ha úgy érzed, sok egyszerre, bármikor tarthatunk szünetet, csak jelezd nekem valahogy.-*Látom, hogy feszült, ezért kezdem ezzel - maximálisan szem előtt tartom a szükségleteit, ezzel is arra biztatva, hogy próbálja kontroll alatt tartani indulatait és a helyzetet. Választásokat adok, s akár most is mondhatja azt, hogy szüksége van még pár percre, mielőtt munkához látunk.
Első körben beérem azzal, hogy valamiféle tűzszünetet kötünk, még a háború kirobbantása előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A magasságom igazából csak akkor szeppenti meg az embereket, ha még nem láttak animágusi formában.
Na AZ tényleg félelmetes.
Ahogy letelepszünk, a fiú - Benedek, mint megtudom közben - némileg megnyugszik, bár szemlátomást feszeng. Hagyom, hogy saját tempójában nézzen körül és barátkozzon meg a környezettel és benne velem, elvégre nem tapossák egymást az ajtóm előtt a diákok. Van időnk, engem pedig csaknem végtelen türelemmel áldottak meg. A válaszára biccentek, barátságos mosollyal igyekezve megnyugtatni.*
- Rendben, akkor csak beszélgessünk és meglátjuk. Minden, ami itt elhangzik, köztünk marad, amennyiben nem vagy veszélyben és nem jelentesz veszélyt magadra vagy másokra nézve. Ilyen esetben kötelességem beavatkozni,-*tisztázom első körben, mert sokaknak segít, ha egyenest tőlem hallják, hogy biztonságban tudhatják titkaikat, legyenek azok bármilyen jelentéktelenek is.
- Milyen jutalmazásra gondolsz? Milyen értelemben vagy milyen téren járnak "előrébb"?-*A hangsúlyom semleges, nem felelősségre vonok és eszem ágában sincs letorkolni, mindössze szeretnék tiszta és átfogó képet kapni, elgondolkodásra ösztönözni. Első hallásra lehet önértékelési gond, de akár tanulási nehézségre utaló jel is, hogy csak kettőt említsek. A megfogalmazásában fontos, hogy tudatosítja, hogy érzésről van szó, nem puszta tényként kezeli a dolgot - emiatt hajlok arra, hogy kognitív torzítással állok inkább szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A mai napra jó előre szabadságot vettem ki, hogy lehetőleg semmi se ronthassa el a szórakozásomat. Egy ötéves lelkesedésével rajongok a Halloweenért, úgyhogy amint felfedeztem, hogy az országnak kettő is van belőle, egyszerűen könnybe lábadt a szemem a boldogságtól.
És persze azonnal elkezdtem dolgozni a kosztümömön. Megtehettem volna, hogy valamelyik előző évi cosplayemet veszem elő - a mágiának hála semmit sem kell kidobni, így gondosan őrzöm a vérrel-verítékkel összekínlódott első darabokat is - de volt annyi időm, amibe belefért egy egyszerűbb öltözék.
A legtöbb szembejövő megbámul - ha nem is ismernek fel, az egyszerű, de nagyszerű bőrszerkó feltűnést kelt, hogy alkalomhoz illő alakomról már ne is beszéljünk. Néhányan megállítanak, közös fényképet kérnek, én pedig készségesen pózolok, a legelvetemültebb ötletekre is különösebb gondolkodás nélkül rábólintva. Közben pedig felfedezőútra indulok a standok közt, kóstolgatva és csevegve bárkivel, aki hajlandó rá. Az egyik édességes felajánl egy gigászi szivárványos nyalókát, amennyiben belemegyek, hogy fényképsorozatot készíttessen a haverjával arról, hogy a Fekete Özvegy fegyvert fog rá és kirabolja.
Még szép, hogy Natasha Romanova kapva kap az alkalmon. Sőt, egy csoki fejében arra is hajlok, hogy ő választhassa meg, melyik verziójával is kíván találkozni a vörös szépségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Murphy. Anyád, az a jó édes.
Alig jutunk túl az első egy-két képen, valaki hátulról szabály szerűen fellök - hiába is próbál figyelmeztetni a velem szemben álló árus, nem tudok elég gyorsan kitérni, a tarkómon még nekem sincs szemem (bár ezek után megfontolandó upgrade). Tőlem balra csörömpölés, ahogy a tettes lever még néhány tálat is, tartalmuk pedig szerte gurul a földön. Kimért, egyértelműen bosszús mozdulattal egyenesedem ki (magassarkú: +10 tekintély), hogy lassan megforduljak. Egy orosz kémnő haragja vibrál a levegőben, ami egyenest a kócos, sötét fürtök szabadkozó tulajára és kíséretére irányul...na.
Hmmm. Most akkor lelőjem a poént vagy ne lőjem le.
Pillantásom végigsiklik az egybegyűlt fanok kis csapatán, arcaikon, gyors fejszámolást tartva. Az egyenlet egyik oldalán ott van, hogy Arlen igazán számíthatott a követőkre, egyáltalán nem álcázta magát, tehát mondjuk csajozni szándékozott; a másikon pedig a kiéhezett pillantások és az iménti csörtéje, amivel a fangörl-ölek helyett az én karjaimba vetette magát, ami viszont arról árulkodik, hogy meggondolta magát.
Nagylelkűnek lenni remek érzés.*
- Késtél,-*közlöm megenyhülve, feláldozva pár percet a farsangomból, hogy lekoptassuk a hölgykoszorút.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még van időm biztosítani az árust, hogy visszatérek és befejezzük a fotózást, mielőtt a láb- és szívtipró menekülőre fogná. Persze, csak stílusosan, mert ArlenTM, szóval egy útszéli rekettyésben akar menedéket keresni, ami a magassarkúban nem igazán opció számomra, úgyhogy are you kidding me arccal lecövekelek, csak a hangsúly kedvéért a csípőmre téve kezem.*
- Smooth. Sooo smoooth.-*kommentálom, miközben előhalászom a pálcám. Az perpill nem nagyon villan be, hogy nem biztos, hogy rájött, ki is vagyok és ilyen helyzetben egyáltalán nem baráti megmozdulásként fogja érzékelni ezt. Bennem csak a magabiztosság buzog, hogy végre hasznossá tehetem magam. Bűbájokból csapnivaló vagyok, de transzfigurációban lenyomok bárkit. Trust me, I'm a scientist.*
- Ne mozdulj!-*figyelmeztetem, mert ha elrontom a ficergése miatt, legfeljebb a Szovjetunió szellemét alakíthatja majd. A ruháját fogom főleg piszkálni, aztán meglátjuk, merre tovább. Emlékezetből ugyan nem tudom az összes részletet pontosan felidézni, de néhány másodperc feszült koncentrálást követően már egész kedvemre van újdonsült jelmeze. Az egyik közelben heverő kőből még pajzsot is tudok neki fabrikálni.
Mert mi mást csinálhatnék egy született britből, mint Amerika Kapitányt?*
- Már csak a fejeddel kell valamit kezdeni,-*jelentem ki majdnem elégedetten, bár ha ragaszkodik hozzá, akkor végezheti ő az utolsó simításokat.
Egy szőke Arlen. Csini lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Köszönet? Ugyan. Nolan ugyan elkényeztetett végtelenül udvarias, kikezdhetetlen britségével, Arlentől viszont a legkevésbé sem várok ilyet. Nincs igazán érzéke hozzá, a betanult formaságokon túl, bár meg kell hagyni, nem is olyan kezelhetetlen, mint sok elszállt művész.
A látvány viszont vastagon kárpótol, leplezetlen elégedettséggel szemlélem művem.*
- Say 'cheese'!-*Kapom elő telefonom és vagyok annyira profi, hogy legfeljebb a meglepettségnek legyen ideje kiülni az arcára - bár, kis szerencsével már annyira berögzült a szépfiúnak ez a parancs, hogy automatikusan belemosolyog majd a lencsébe.
Annak, aki most azt gondolja, hogy genya vagyok, üzenem: akkor lennék igazán genya, ha ezt most átdobnám a bátyjának. Élete végéig hallgatná.
- Have fun, handsome!-*kacéran csókot dobok neki, na meg a kavicsból eszkábált pajzsát is, hogy ha mégis kimerészkedik a forgatagba, teljes legyen a benyomás. Innentől már az ő dolga, mihez kezd magával - engem várnak vissza az édességeim, ha ugyan meg tudom békíteni az árust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók szorgalmának hála pillanatokon belül kezem közé kapom az életmentő koffein-nedűt, aminek jó harmadát rögvest fel is hörpintem, amint kellő mennyiségű cukrot és tejszínt öntöttem bele. Ez elég lesz ahhoz, hogy a kajám elkészüléséig kibírjam - nyafogásnak tűnhet, de sajna nem az. Megesett már velem, rosszabb időszakaimban, hogy elájultam az éhségtől, vagy hogy a szédelgés miatt tettem kárt magamban. Megint túl sokat dolgozom, úgy tűnik, és mostanában nincs, aki rám szóljon.
A telefonom után nyúlok, de a mozdulat megáll félúton, ahogy egy lány üget oda hozzám. Nem ismerem látásból se, valószínűleg itteni diák lehet, szóval egy barátságos, bár kissé vérszegény mosollyal fogadom.*
- Helló. Ha gyorsan kész, akkor lehet róla szó, de miattam ne siess. A manók összeütnek egy pirítóst és jó vagyok,-*igazából a küszöböt is elrágom, ha attól elmúlik a rosszullétem, szóval egyre megy, mit raknak elém. Addig is folytatom megkezdett kávémat, hogy a szoba - és benne én - ne kóvályogjunk már, mert ez kibírhatatlan.
Ugh. Épp mire felelős felnőttnek hinné magát az ember...