Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
Pedig lottóra mindenkinek futja, szerintem még a legszegényebbek is szoktak feladni, hátha bejön a szerencséjük. Na mindegy, ennek kifejtésébe inkább nem mélyedek bele, mindkettőnk számára jobb lesz az.
– A házigazda testvére szaktársam volt – magyarázat arra, hogy mit keresek itt. Többel nem tudok szolgálni, egyikkel sem volt affér, gyerekem sincs tőlük. Hmm, hirtelen unalmasnak is találom magamat, emiatt.
– Jajj, fújj. Akkor te is abba a fajba tartozol, mint az én testvérem? – látszólag elszomorodok, de azért a mosolyom ottmarad. Amíg nem nekem okoskodik, s mondja meg, hogy mit hogyan, addig felőlem lehet ő maga az ördög is. Ettől még nem fogok elrohanni előle.
– Három húg.. Igen rossz gyerek lehettél, hogy a karma így megátkozott – halkan kuncogok. Mi ketten követtük Bálintot, de ő mindenkit átkoz ezért. Mondjuk én meg is adtam rá az okot, mert ahol lehetett megkeserítettem az életét.
– Hmm, most éppen pesti – mosolyogva ittam bele újra az italomba. – Pécsen is elég sokat megfordulok mostanában, meg itt és ott – kezdem kiegészíteni a válaszomat, aztán még mielőtt tényleg befejezném, elgondolkozom, hogy most akkor tényleg mit is nevezhetnék az otthonomnak. Hiszen sehol se érzem igazán azt a megnyugvást, amit egy otthonnak nyújtania kellene.
– Szeretek utazgatni, eddig a munkának köszönhetően volt rá alkalmam. Most meg annak lesz köszönhető, hogy már nincsen – mosolyom nem tűnik el. Nem bánkódom amiatt, hogy így alakultak a dolgok. Okosan csináltam, s amit lehetett félretettem. Így nem jutok olyan hamar azon örökösök sorsára, akik csak a családon élősködve tudnak élni. Szomorú egy vég lenne.
– Na és te? Hol töltöd napjaid többségét? – érdemes megtudni, hogy merre ne vigyen az utam, ha el szeretném kerülni őt. Bár, egyelőre nem érzem azt, hogy errefelé mutatna az iránytű.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Koloska
– A Télapó és a Jézuska is a jók listájára írt be idén – kuncogok halkan ezen a csöppnyi hazugságon. Szerintem soha nem lettem volna azon az oldalon, akármennyire is igyekeztem. Minden hibámat szerettem egyensúlyozni valami jóval, de néha a lelkesedésemet nem értékelték. – Hmm, micsoda szakértelem – elismerően pillantok a hantázásra. Olyan szépen fejezi ki magát, hogy lazán elmehetne meleg stylistnak. Jobban végig mérve még a kinézetével is beillene, na de félre a sztereotípiákkal, s a csúnya első benyomásokkal. – Hát ezek szerint, kénytelen leszek magamnak megvenni – elhúzom a számat, mintha annyira bánkódnék emiatt. De egyáltalán nincs így, szerintem az jobban zavarna, ha tényleg megvenné és én meg azt se tudnám, hogy mivel köszönjem meg neki a dolgot. – Azért bátor dolog lett volna, ha csak úgy megveszed – mosolygom rá, miután már a kezeim között tudhatom a darabot, melyet kifizettem. – Kinek keresel ajándékot? Hátha tudok segíteni – őszinte ajánlat, én bizony ilyen vagyok. Ha kell, ha nem, állok rendelkezésére a bajba jutottakon, még ha néha tolakodóra is sikeredik ez.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
– Nekem is jó volt a kapcsolatom vele, de aztán jött egy nőszemély.. – színpadias sóhajt, s tovább már nem is magyarázom. Bálintnak elkapták a lába között fityegő testrészét, s bizony onnan soha a büdös életben nem fog szabadulni. Így járt.
A csend jótékonyhatását kiélvezve nézelődöm körbe. Különös érzéseket nem tapasztalok, nem hatnak meg a karácsonyi fények, az utcáról feljövő zajok sem. Nem érzem magamat abban a meghitt valamiben, amiben kellene. Pedig én régen kifejezetten szerettem az ilyen ünnepeket. Lehet, hogy a családdal való balhézás egy kisebb bélyeget tett az öröm és szeretet ünnepére? Szörnyű.
Tekintetem végül megállapodik Noelen, s úgy pislogok rá, mintha gondolataim nem lennének ezerfelé.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy befoltozlak, ha bajod lesz? Hát orvosféleség vagyok – féle, mert hát nem olyan hagyományos, mint a muglik körében. S bár van egy sejtésem róla, mégsem oszthatom meg vele olyan könnyedén a foglalkozásomat, mint a haszonszőrűekkel. – De nem abban dolgoztam, hanem ilyen kis mitugrásza voltam az apámnak – voltam, lényeges. Már szerencsére nem és soha többé nem is leszek.
- Milyen cuki, hogy ilyen finoman fogalmazol – elmosolyodom. Tényleg dicséretes a dolog, minden elismerésem az övé. – Miféle különleges lényekkel? – annyira hajt a kíváncsiság. Hogyan is adja elő magát egy olyan ember előtt, akiről nem tudja, hogy miféle? A muglik világában nem is tudom, hogy melyik állat számít különlegesnek, ahh remélem, hogy még titokzatoskodik egy kicsit.
– Hmm, szerezzünk neked is italt, mert nem szeretek magában iszogató szamár lenni – vetek végül pillantást a poharára, s ha rábólint, elindulok befelé. A sejhajom már úgyis fagyoskodni kezdett, így a meleg is rám férne már.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Koloska
– Ha nem lenne a fenekeden tojáshéj, lehet még érdekelne is – elmosolyodom. Nem vagyok nagy öreg, de az tisztán látszik, hogy hozzáképest azért vannak pluszéveim. Ezért most a jó gyerek formámat hozom. Csak szépen, szolidan, ahogy azt illik. – Kriszta -nyújtanám a kezemet, de látva azt, hogy az övéi mennyire tele vannak, inkább csak elvetem a dolgot, s intés lesz belőle. – Nem is hallottam még ilyen nevet, érdekes – pedig már mennyi formával volt szerencsém összefutni. De ez, ez eddig elkerült. – Milyen származtatása van? – tényleg ez érdekel a legjobban? Igen. El tudok veszni a részletekben, s bizony ez most tényleg olyan, ami rothadtul nem fontos, de nekem igenis tudni kell. – Aha, hát ez így nagyon nehéz – mennyivel egyszerűbb egy visszafogottabb személynek vásárolni. Bár magamat sem nevezném annak, a bohókás ajándékokat kifejezetten szeretem. Szóval talán így közelíteném meg az ismeretlen hölgyeményt is. – Valami vicces játék? Vagy ilyen villogó izé, ami még a hangulatát is mutatja? – nem is tudom, hogy létezik-e ilyen, de manapság ez sem lenne meglepő. – Szóval olyan, ami abban a színben villog, amilyen hangulata van éppen –kell a magyarázat, érzem én, hogy anélkül eléggé követhetetlen, hogy mire szeretnék kilyukadni.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
Sűrű pislogás és hang nélküli hápogás a kijelentésének jutalma. Még hogy féltékeny, hagyjuk már. Végeláthatatlan magyarázkodás helyett, azonban csak belenyugszom ebbe a megállapításba, s úgy teszek, mintha telibe talált volna. Pedig én aztán nem vágyom arra, amit a bátyám és a nővérem birtokol. Nem szeretnék a tökéletes családi idilli képben tetszeleg, miközben megy a furkálás és a harc a hatalomért. Meghagyom nekik.
– Ühm igen, így nevezik – és így lehull az a csodálatos lepel, mely egy kis érdekességet vitt a dologba. Pedig jó játéknak ígérkezett, kár, hogy ő ennyire türelmetlen. Ellöktem magamat a korláttól, ahogy ő felegyenesedett. Nem vagyok egy pici termet, de mellette mégis törpillának érezhetem magam. Kellett volna a magassarkú.
– Érdekes, nem sokan nézik a szemet, ha a másik mosolyog – csak megállapítom. Nálam ritka, hogy azt figyelem, sokkal jobban szokott érdekelni az arcmimika, mert az is sokat árul el a másikról. Elindulok utána, s ahogy az ajtó nyílik, nem csak a zene lök meg, hanem a kifelé áramló meleg és italszag. Máris nem vagyok biztos abban, hogy én tényleg erre vágyom, de mielőtt ellenkezhetnék, már lépünk is be.
Meglepődve kaptam a felém nyúló kézért, szorítottam is rajta egyet, jelezve, hogy nem veszek el. – Jól hangzik – tényleg. Mindig is csodáltam azokat, akiknek van ilyesmihez türelme, meg affinitása. Majd, ha lehetőségem lesz rá, tovább boncolgatom vele ezt a témát, mert bizony sok kérdésem akadna még.
A tömegben haladva köszönök jobbra balra, meg bocsánatot kérek attól, akit majdnem fellökök, sőt van, akit sikerül le is öntenem, no sebaj. Megérkezvén, felhuppanok a pultra. Lábaimat lassan lóbálgatom, míg várom, hogy poharamba kerüljön végre valami.
– Miféle játékod? – kiabálom vissza. Persze, hogy érdekel, tudom én, hogy azért kellett felhoznia, hogy „beizgasson” rá. Hát mindenki beveti ezt a trükköt.
Miután a pohárba kerül, nyújtom felé, hogy koccintsunk. Mellékelnék mellé valami csodálatos szöveget, melyben felmagasztalom magunkat és a viszontlátás örömét, de olyan feleslegesnek tartom ezt, hogy csak mosolygok rá, a lehető legszelídebben, majd lehúzom az egészet, had adjunk az érzésnek.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Koloska
– Ahh, oké – lebiggyesztem az ajkaimat. Hát így már elég uncsi ez a dolog. Reméltem, hogy fog valami olyat penderíteni, amivel elámít. De hát, mégiscsak ott az a tojáshéj, mit is képzelek én róla? – Lehet, hogy a túlpörgéses érzelmektől kicsit bekettyózna a dolog – elnevetem magamat. Azt hiszem az esetek többségében nálam is éppen így járna a szerkezet. Egyszer ebben a színben, egyszer abban villogna, s ez olyan másodpercek alatt változna, pont úgy, mint a hangulatom. – Manapság mi nem létezik már? – teszem fel neki a kérdést a lehető legnagyobb természetességgel. – Ha meg nem, akkor majd mi megalkotjuk és szabadalmaztatjuk és tök királyok leszünk – felcsillan a szemem, s úgy rá is pörgök a dologra, mintha az életem múlna rajta. – Na gyere, ott azok között az izék között tuti lesz – megragadom és húzom a túloldalon lévő villogó, csillogó izék közé. Ha itt nem lesz, akkor sehol sem, s a fejemben már van egy fél marketingterv erre az esetre.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
– Mert az sok mindent elárul? – nézek rá mosolyogva. Én ezért szoktam a mozdulatokat, az arcnak a rezdüléseit figyelni. Ha a száj hazudik, a test akkor is elárul, bármennyire is tiltakozni igyekszünk ellene.
– Jó, de így csak rólam fognak kiderülni dolgok – az pedig nem tetszik. Ne csak engem égessünk és vesézzünk ki, én is szeretnék több mindent megtudni róla. – Szóval mi lenne, ha egyszer te állítanál valamit rólam, egyszer meg én rólad? – ez így már fer lenne, s talán egy kicsit izgalmasabb is. – A szabályok meg ugyanúgy lennének, ha igazat mondok te iszol, ha nem én –milyen csúnya vége lesz ez valakinek. S a szerencsémet nézve valószínűleg nekem. Mindig pórul járok ilyen játékokban.
Lábamat lóbálom, s gyermeki kíváncsisággal nézek rá, míg várom az első kérdését. S szemem csillogása lassan változik, ahogy elhangzanak a szavai. Bár mosolya eléggé felcsigáz, azért indításnak mégsem ilyesmire számítottam. A közepébe, ez igen.
– Hmm, ahhoz, hogy ez igaz legyen, kellett volna lennie olyan személynek, akit páromnak nevezek, igaz? – pillantok rá elgondolkodva. Siralmas-e vagy nem, nem érdekel. A helyzeten nem változtat, bizony ilyen személy nem létezik ezen a földön szóval.. – Igyál csak, nem csaltam én meg senkit – elhúzom a számat. Nem zavar, hogy ilyet feltételez rólam, néztek már ki belőlem sok mindent. ez talán nem is annyira durva dolog, mint a legtöbbje.
– Bár, velem már csaltak meg mást, az számít? Vagy ilyenkor mi van? – érdeklődve pislogok fel rá, s magamhoz veszem az üveget, hogy töltsek a poharamba. Mert ugye én mohó, már a játék előtt eltüntettem a muníciómat.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
Elgondolkozva hümmentek egyet. Ilyen magyarázatot még soha nem kaptam. Eddig mindenki csak a felszínt, a szokásos kliséket kapargatta, de Noel olyan szépen csűri – csavarja a szavakat, hogy komolyan felkelti vele az érdeklődésemet. A fene. Még a mozdulatai is párhuzamban vannak szavaival, mennyivel másabb a pufajka és a síszemüveg nélkül. Ott nem éreztem magamat bajban tőle.
– Úúúú, ez jó buli lesz – egy pillanatra leteszem a poharamat, hogy kezeimet össze tudjam dörzsölni. S máris kérdések sokaságát pörgetem le elmémben, s kutakodok a legmegfelelőbb után. Amely éppen olyan mélységeket kerget, mint amit ő tett fel nekem, de mégsem túlságosan tolakodó. Míg gondolataimba merülök, jobban felmérem. Arcának minden rezdülését megfigyelem, testtartását, beszédét ízlelem. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy olyan állítást tegyek fel, amivel beletalálok, nem lehet csak úgy a semmiből penderíteni valamit.
– Nem szoktam azzal indítani, hogy hé haver van csajod? – elég messziről közelítem meg a választ, de ezzel is legalább megosztok valamit magamról. – Szóval, csak azután tudtam meg, hogy a csaj sipákolva ütögetni kezdte a srácot – megvonom a vállaimat. Nem szégyellem magam érte, szerintem mindenkivel esett már meg ilyesmi. Aki pedig azt állítja, hogy nem az egy szentfazék. Amúgy is csak olyannal tud kezdeni az ember, aki hagyja magát. Nehogy már én legyek a rossz.
– Nem tudom feltűnt-e már, de nem kell leitatnod ahhoz, hogy szókimondó legyek – nevetve emelem a számhoz a poharat. Ő hozzá a szabályokat és, ha szerinte ezért vezekelnem kell hát legyen. Iszok egy nagyobb kortyot, majd elfintorodok. Elsőre könnyebben ment, mint illett, most meg is szenvedem a dolgot.
- Szerintem neked volt egyszerre több csajod is - puff neki, máris sutba ment a terv, hogy ne a közepébe. De hát ő kezdte.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
– Hogy csinálnád? – tényleg érdekel. Szeretem hallani a férfiak titkos praktikáit, mert így összehasonlíthatom azzal, amiket mi nők bevetünk. Na meg ő olyan szépen tudja megfogalmazni, hogy még csak nem is tartom felháborítónak azt, amit mástól annak vélnék.
Iszik. Tipikus. Csak rá kell nézni. Elég jó kiállású, magabiztosnak is tűnik, persze, hogy olyasvalaki, aki nem áll meg egyetlen egy nőci mellett. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy sem. Mert igazából semmi közöm sincsen a dologhoz.
Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, sőt egész különösnek tartom, hogy ennyire érdekli a reakcióm. Mosolygok erre, őszintén, nincsen miért játszadoznom, hiszen éppen erről ez az ivászat.
– Hahh – csak ennyi, s a poharat csigatempóban emelem a számhoz. Nem tudom, hogy ez jó pont-e vagy nem, de ha már igazat mondok játék van, hát akkor tudja csak meg. Amúgy sem szégyellem magam miatta, sok mindent ki kell próbálni, míg élsz, s míg lehetőséged van rá. – Részleteket is szeretnél hallani? – nézek fel rá érdeklődve. Nem mintha olyan nagy sztori lenne, hiszen én sem tudom, hogy történt, meg azt se, hogy mi.
Töltök mindkettőnk poharába, közben úgy döntök, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni. Ezért lecsúszok a pultról, s hátamat neki támasztva, nézek továbbra is Noelre.
– Hmmm, nézzük csak – körbepillantok, mintha a jelenlévőktől várnék valami csodálatos tippet, hogy mi is legyen a következő. Ám, hiába várok ilyesmit, az okos fejem legmélyebb bugyraiból kell előkaparni egy olyan állítást, mely elég jó lehet ehhez a játékhoz.
– Azt hiszem, hogy volt már olyan gyenge pillanatod, hogy sikerült belebújnod valamelyik lánytestvéred ruhájába – gyenge? Lehet. Viszont valamiért él bennem egy olyan elképzelés, hogy vannak olyan férfiak, akiknek eljön egy ilyen pont. A lányok is szoktak flangálni a bátyjuk pólóiban, képtelenség, hogy ez fordítva ne lenne igaz.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Koloska
– Hahh öcsi, én találtam ki és még te akarsz főnökösködni? – felvonom az egyik szemöldökömet, s karjaimat máris összefonom magam előtt. Ezzel is jelzem, hogy a bizalmatlanság jelen van, na meg egy kicsit fázom is. Azt hiszem mégse a vékony kabátot kellett volna választani. A stand előtt ácsorogva azon kezdek el töprengeni, hogy ebben ilyenkor tényleg mennyi pénz is van. De vajon az év többi időszakában is megérné-e, ha ilyen kacatot gyártatnak? Mert én szerintem az emberek, csak ebben az ünneptől túlságosan beindult, kissé mámoros hangulatban vesznek csak meg, ilyen hülyeségeket. Így pedig máris nem olyan szenzációs az ötlet. – Öhm , érdekes – vetek oda arra a darabra, amit Kolos mutogat nekem. Nem hozzám illik, de hát, ha a barátnőnek ilyen a stílusa, nekem aztán mindegy, hogy mivel szúrja ki a szemét. – Nincsen olyan, amin nem a Rudolf táncikál? – húzom el a számat. Hát, hogy néz már ki szerencsétlen. – Egy hógömbössel hamarabb ráveszel, hogy neked adjam a kezem – sűrű pislogás, bájos mosoly, közben pedig a kezem visszaszerzése. – Ne komolytalankodj, keressük meg a tökéletes ajándékot a barátosnődnek – fordulok vissza a kínálathoz, s tekintetemet körbe-körbe jártatom a kacatokon.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
Elnyíló ajkaim között egy aprócska sóhajt szakad ki. Ez a férfi úgy játszik, hogy közben nem is szégyelli magát. Nem szoktam én ehhez hozzá, általában én vagyok az, aki szépen lassan beveti a legpraktikusabb módszereket, hogy a gyanútlan másik, belesétáljon a hálóba. Ugyanakkor tetszik a dolog, mert végre láthatom és átélhetem azt, hogy miképpen csinálja egy férfi. Ő pedig kifejezetten jól forgatja a kártyákat, minden elismerésem.
– Nem tudod, mit hagysz ki – legyintek egyet. Én csak örülök, hogy nem kell kanyarítanom valami hülyeséget, de azért ezt mégsem adhatom a tudtára. Hát hol lenne akkor a témában megbúvó izgalom és érdekesség? Csak úgy elszállna, azt meg nem szeretném.
– Had ne fejtsem ki, hogy minek – alsó ajkamat beharapom, hogy ne törjek ki olyan röhögésben, ami az egész házat megrázza. Ha elképzelem Noelt tütüben, meg kivágott topban, akkor nem éppen egy erős kisugárzású úriember képe villan be. Mondjuk inkább azt, hogy egy udvari bolondé, főleg, ha még smink is van rajta. – Micsoda történet, nem vághatod el csak úgy a végét – felháborodottan toppantok egy kisebbet. Ilyen mocsadék nem lehet, pont a legizgibb részt eltitkolni? Pofátlanság.
- De ez most nem activity, nincs mutogatás – elnevetem magamat. Tudom, hogy nem olyan nagy poén ez, én az italnak köszönhetően, meg amúgy is, nevetek. Hát jól érzem magam, ezt pedig szeretem mások tudtára is adni.
Elveszem az igazolványt, először csak a képet vizslatom, mert nyilván az fog meg a leginkább. Aztán felfogom az it, hogy mi van odaírva. – Óóó – szám egy kissé elkerekedik. Találkoztam én már ilyennel, de mindig rácsodálkozom, ha az ismeretségi köröm újból bővül egy hozzáhasonlóval.
– Már értem miért vagy ilyen tüzes – vigyorogva nyújtom neki vissza sebesen az igazolványt. Nem akarom, hogy mások felfigyeljenek rá, meg én képes vagyok bármit elveszíteni, így sokkal jobb kezekben van nála. – Ez tök király –teszem még hozzá, majd kiiszom a pohárkám alján bujkáló maradék cseppeket. – Én nem vagyok ennyire menő, helyette szépen tudok nézni és mosolyogni –be is mutatom, ha már a mutogatás résznél tartunk. Az a vicces, hogy ilyenkor az ismeretlenek már azt feltételezik rólam, hogy sok volt az alkohol. Pedig az a helyzet, hogy én alapjáraton is ilyen vagyok. Sajnos.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Koloska
Sokszínű. Hát az van itt bőven. A színskála majdnem minden színe fellelhető ennél a bódénál, így nem akarom elhinni azt, hogy ne találnák megfelelőt. Vagy, ha mégis ilyen szerencsétlenek lennénk, akkor ahogy nézem van még vissza úgy 8-9 stand. Egynél csak meglesz a kiválasztott. – Vannak, akik nem tudják jól fogadni a romantikusnak szánt gesztust – bólogatok. Én is ezen lánykák táborát erősítem. Egyszerűen még a szavakat is képtelen vagyok kezelni, nemhogy azt, ha valaki csokit meg virágot akar rám tukmálni. Tekintetemet lassan vezetem a Kolos kezében lévő virágra. Kezemet a szám elé teszem, mintha nagyon töprengenem kéne a válaszon. De csak a nevetésemet igyekszem elrejteni. Nem szeretném már az első lehetőségnél képen röhögni, de látva ezt a virágot, azt hiszem lesz még itt sértődés. – Hát, ha hozzám beállítanál egy ilyennel, keresnék rajtad egy lyukat, amit betömhetek vele – kuncogva nézek rá. Nem tudom, hogy a lány, akiről szó van, mennyire gyerekes, de nem hiszem, hogy valami ilyesminek örülne. – Nem értem, hogy nézhetted ki a virágot, ha éppen az előbb ecsetelted, hogy hogyan jártál már vele – megrázom a fejemet. Sosem értettem a férfilogikát, s úgy tűnik, hogy a mai nap folyamán sem fogok dűlőre jutni vele. - Hány évesnek is nézzük azt az ajándékot? – hátha a korral közelebb kerülünk a megoldáshoz. Bár amondó vagyok, hogy az eddigi információk tudatában, tényleg a hangulatot mutató, villogó valami lenne jó. – Itt kell lennie valahol – kutakodok tovább, felborítva az eddigi katonás rendet. Én jobban átlátom a káoszt, s ezek a műanyag vackok szerencsére, nem törnek össze attól, ha az én két balkezem hozzájuk ér.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
– Éppen olyan gonosz vagy, mint én – biggyesztem le az ajkaimat, mintha tényleg bántana a dolog, pedig aztán. - Nem harapok ám - mutatóujjamat mozgatva, hívogattam szépen vissza magamhoz. Eddig is hangosan kellett beszélni, hiszen a zenének köszönhetően nem sokat hallok belőle. De, ha még el is lép tőlem, s viszi magával a kellemes légkört, akkor el leszek veszve. Azt meg csak nem akarjuk. – Jól tudsz mutogatni? – nevetem el magamat. Igen, sajnos kétértelmű ez a dolog és én bizony nem éppen azt az oldalát nézem, amelyiket illene. De, majd megszokja, vagy nem. Mindegy is.
– Jaaa, hogy ja – nézem meg a képet jobban. Sajnos el tudok siklani a fontos részletek felett, ha a szemeim megakadnak valami olyan részleten, amely jobban felkelti a figyelmemet. Barnáim ide-oda cikáznak a kép és Noel arca között, néha hangosan hümmentek egyet, majd, mint aki jól végezte a dolgát, adom is neki vissza a kártyát. – Határozottan jobb így – jegyzem meg úgy mellékesen. Nem volt rossz a hosszú haj sem, de a rövid nem rejti el az egyre férfiasabb vonásait. Meg én nem igazán vagyok oda a hosszú hajú férfiakért, sajnos maradi vagyok ezen a téren. Hosszú haja a nőnek legyen, a férfinak pedig rövid.
– Hmm, nem tudom Noel – elhúzom a szám szélét, mintha hatalmas bajban lennék. Érdekes állítás, azt hiszem külső szemmel én is így látnám magamat. – Milyen féltékenységről beszélünk? – pillantok fel rá érdeklődve. Mert én szerintem bőven van ennek formája. – Ha szerelmi, akkor el kell keserítselek.. Mivel nem igazán sikerül olyan kapcsolatot kialakítanom a másik nemmel, ami közelebbinek nevezhető, így hát ilyesmit nem éltem még át – sem nővel, de hát ebbe ne menjünk bele. Nem hiszem, hogy lesz olyan pillanat, amikor arra d öntésre jutok, hogy oké én itt most akkor megállok és vele szeretnék lenni. Vagy lehet, hogy én így döntök, de hogy a világon nincsen olyan lény, aki így határozna, ha rólam van szó, az már biztos.
– Veszekedni azt tudok, nem is kicsit. Ha valamiben ezer százalék, hogy a másiknak van igaza én akkor is addig forgatom a szavakat, míg én nem nyerek – megvonom a vállaimat. Még olyan nyelven is lyukat beszélek bárki hasába, amit nem is beszélek. Megtörtént eset. – De nem vagyok hirtelen haragú. Begyűjtő vagyok.. Tudod, mindent megjegyzek és egyszer csak zudítom – rossz szokás tudom én, de mégis ebben lelem nagyobb örömömet, mint abba, hogy hirtelen mindenért ugorjak. A gyűjtögetés sokkal szórakoztatóbb, mert a másik nem számít arra, hogy mikor fogsz robbanni.
– Azt hiszem, ihatunk mindketten – kezemmel nyúlok is a saját pohárkám után, a szabaddal pedig mutogatom neki, hogy fenékig. Ha jól számolom, akkor ez így éppen egyenlő. S bár érzem már egy kissé az italt, sőt talán túlságosan is, nem hagynám itt abba ezt a remek játékot.
– Szerintem olyan bátor emberke vagy, aki már ébredt fel valaki mellett, akit nem is ismert – bár ez nem bátorság, velem is előfordult már. Én azt vallom, hogy aki ilyesmit nem tett, az nem is élt még igazán, vagy nem volt olyan bánatos, hogy túl sok alkoholt vigyen be a szervezetébe, aminek köszönhetően eléggé felszabadult lett. Végül is, majdnem egyre megy.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Szépfiú
Látszólag gondolkodóba esem, ám a mosolyom könnyedén elárul. Soha? De. Van olyan alkalom, amikor preferálom ezt a módszert, de nyilván nem fogom itt kiteregetni a praktikákat. Ennyire közeli élményt nem kívánok a mai estére. Tekintetemet lassan jártatom végig a jelenlévőkön, s rádöbbenek, hogy sokkal több az ismeretlen, mint az ismerős arc. Sőt, ahogy szemeim ide-odacikáznak, az is feltűnik, hogy majdnem idősnek számítok közöttük. Ez pedig egy kissé elszomorít. Eljutottunk a whiskey ezen szintjére, amikor indokolatlanul bármin képes vagy elszomorodni. A fenébe. – Veszélyes? Hiszen nézz rám, egy földre szállt angyalka vagyok – már csak a glória hiányzik a fejem tetejéről és tökéletes is lenne ez az álca. Nyilván nem vagyok az, vannak rosszabb pillanataim is, de mindig igyekszem a mérleget úgy billenteni, hogy a jó cselekedetek legyenek többségben. Tekintetemmel végig követem minden mozdulatát, melyek mintha semmi jót sem sejtetnének. Olyan, mint aki valami rosszban sántikál, aki kész a támadásra, ez pedig felkelti a kíváncsiságomat. Szinte látom magam előtt, hogy ebből egy olyan sztori lesz, melyet nem bírok majd követni. Még akciót is képzelek köré, ám mindhiába. Szavaival egyből földbe döngöli az elképzelésemet, s megtöri a varázst. Bár a tény, hogy olyannal nem fekszik össze, akit nem ismer, azért egy kis elismerést érdemel. Okos fiúcska ő, tudtam én már a sípálya tetején is. – Az, hogy valaki mellett ébredsz, nem feltétlen jelenti azt, hogy együtt voltál vele – elmosolyodok. Nem fogok szentbeszédet és hosszas érvelést tartani erről, mert hát nem az én dolgom. Így hát iszom, azt mondta ezt tegyem, hát eltüntetem az italt, had örüljön. – Szóval, ez az állítás most nem rólad fog szólni – felvezetésem egy kissé homályosra sikeredik. Beszédem egyre pörgősebb, amúgy sem vagyok egy lassú csiga, de ha lecsúszik pár pohárral, akkor a duracell nyuszi hozzám képest, csak egy kis szaros lesz, aki lesi, amint elhaladok mellette. – Nekem levegőre van szükségem, különben alád fordulok – számhoz emelem gyorsan a kezemet, s még mielőtt hatalmas nevetésben törnék ki, pontosítok. – Mármint a pult alá, szóval érted – legyintek. Ha nem érti, hát így járt. Semmi kétes megjegyzést nem kívántam közölni, csak a saját stílusomban adtam tudomására, hogy az italnak, a bent lévő melegnek és neki köszönhetően, lassan elmegy az eszem. Azt meg csak nem akarjuk. Üres poharammal fordulok egyet, szénsavmentes vizet töltök bele. Mindenkinek tudnia kell, hogy mely határokat lépheti még át. Nos én az alkohollal olyan viszonyban vagyok, hogyha még egy pohárkával lecsúszik, akkor ki kell bérelnem az egyik ágyat, mert haza nem jutok. Jó kislány lévén pedig, most az a célom, hogy az este egy bizonyos pontján, mikor már úgy érzem, hogy nincs tovább, behuppanjak egy taxiba és hazaérjek. Nem kívánok más mellett ébredni reggel. – Örültem a viszontlátásnak Noel – egy rám jellemző mosollyal fordulok felé, sőt még egy ölelést is adok neki. Tudom, hogy hirtelen jön a ’búcsú’, de nem szeretném, ha rám pazarolná a valószínűleg értékes idejét. Így hát elszakadván tőle, elindulok kifelé, s ismét birtokba veszem az erkélyt, hogy a fejem kicsit tisztuljon. //Visszahoztál.   //
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke :Ł
Belekarolok a mellettem haladóba. Kicsit izgatott vagyok, hiszen régen jártam már ezen az utcán. Igaz akkor kissé más formában sétálgattam, nem volt ekkora nyugalom körülöttem. – Ez egy hülye, az ilyenek nem értem minek tanítanak. Tuti, hogy ezzel nyújt magának olyasfajta örömöket, melyeket otthon nem kap meg – még én is fel vagyok háborodva. Sosem szerettem az olyan oktatókat, akik az erejüket így fitogtatják. Gusztustalan ez a módszer. – Remélem legalább az arcába löktél valamit – egy hatalmas adag kávét, pohár vizet, vagy csak beleköpött az arcába. Bármelyiket is választotta én bizony büszke lennék rá. Mondjuk így is az vagyok. Ervin okos gyerek, de ezt már annyiszor hangoztattam neki, hogy inkább magamban tartom a mai napon. – Mi lenne? – nagy szemekkel pislogok fel rá. – Szabad vagyok, élek, nincs munkám még mindig és szülinapod van, kell ennél több? – megvonom a vállaimat. Nincsen hatalmas oka annak, hogy el szerettem volna jönni az országból. – Jajjj képzeld, elhoztam legsötétebb álmaidhoz tartozó egyik gúnyát. Mármint, velem kapcsolatos álmaid – bájosan vigyorgok rá. Van valami, amit még legelső találkozásunkkor úgymond megígértem, s bizony azt kell mondanom, hogy „kapcsolatunk” megérett arra, hogy előkerüljön a fekete-fehér gúnya, melynek köszönhetően kedves szavakkal fogadnának egy templomban. – Hogy van a testvéred? Örült annak, hogy végre nem nálatok sátrazok? – kicsit pofátlan vagyok és túl sok időt töltök náluk. De nem tehetek arról, hogy jó a társaságuk, s velük sokkal jobban érzem magamat, mint a saját családommal. Akkor rontották el ezt az egészet, mikor legelőször beengedtek magukhoz. Na, nem mintha adtam volna nekik esélyt, lecsaptam rájuk, mint egy tornádó.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke :Ł
Sóhajtok. Reménytelen ez a dolog. A professzorok külön állatfaj, legalábbis az én szememben. Mindegyiknek megvan a maga bája, de egy dolog közös bennünk, azt hiszik, hogy övék a világ. Sok mindent megengednek maguknak, s szerencsétlen diákok pedig nem állnék ki az igazukért, holott sokszor csak határozottabban kellene felszólalniuk. Tudom, hogy ilyenkor attól félnek, hogy bukás lesz a vége. De vajon eljátszhatja-e ezt egy oktató akkor is, ha többen szólalnak fel ellene? Tényleg érdekelne ez a dolog. – Ervin, szerinted jó ötlet lenne az, ha mi ketten egy helyen dolgoznánk? – elnevetem magam. Meglenne a maga pikantériája, s biztosan élvezném is az elején, de hogy őszinte legyek, az nem az én világom. Már, ami a pult másik oldalát jelenti. Túl hamar ugranék neki az olyanoknak, akik beszólogatnak. Hamar repülnék kifelé az ajtón. – Olyan cuki, hogy így belejöttél az állásközvetítő szerepbe, de nyugi már – kezemet a vállára teszem, finoman végig simítok rajta. – Minden oké, ha majd megszorulok te leszel az első, akit felkeresek azért, hogy miféle ajánlataid vannak – mosolyom ott szunnyad lankadatlan. Imádom benne, hogy ilyen. Egyből ezernyi és egy gondolata és ötlete van, melyet egyből megoszt. S nem a saját érdekeit nézi, hanem a másikét. Ritka manapság az ilyen. Fejemet kissé megdöntöm, s úgy várok arra, hogy leessen neki. Okos fiú ő, lassan már félszavakból is képes rájönni arra, hogy mit akarok mondani. S most sem okoz csalódást. – Az ígéret… – bár csak a levegőben lógott eddig, de azt hiszem bőven rászolgált arra, hogy megmutassam neki. Elvégre csodás ismeretségünk, eme hacuka említésének köszönhető, többek között. Csókja nyomán, testem libabőrös lesz és egy kisebb sóhajt hallatok. Ismét rádöbbenek, hogy ezt még egy ideig nem fogom tudni, megunni. – Jajj Édes, most komolyan – megállok egy pillanatra, s szembe fordulok vele. – Hogy élnéd, a végre megkapott életed, ha egy liba várna mindennap otthon? – elnevetem magamat. Jó buli volt ez tagadhatatlan, kifejezetten élveztem a társaságukat. De van egy határ, amit meg kell tartanunk, nem örülnék neki, ha Ervin azt érezné, hogy ráagaszkodok. Bár az kétségtelen, hogy az én életemben jelenleg ő az egyetlen olyan férfi, akinek jelenlétét huzamosabb ideig képes vagyok elviselni. – Hiába élvezetes veletek lógni, egyszer csak megunnál, azt meg nem viselném jól – lebiggyesztett ajkakkal nézek rá, s még az elveszett kiskutya szemeket is bevetem. Tudom, hogy ez nem igazságos, de muszáj néha bevetni ilyen praktikákat, hogy érezze a humoros oldalát is a dolgainknak.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke
Betanítás.. Azon már túl vagyunk. Egy röpke pillanatra visszaemlékezem az első találkozásunkra, s egy jót mosolygok rajta. Ki gondolta volna, hogy egy hirtelen jött, állatias cselekedetből ez lesz? Gyanítom, hogy egyikünk sem számított rá. – Megsúghatod majd őket – nézek fel rá mosolyogva. Vannak elképzeléseim, de az nem jelenti azt, hogy ő is olyasmikre gondol, mint én. Tekintve azt, hogy az előbb milyen komoly ajánlatokat mondott, nem lehetek biztos abban, hogy rá egy pillanat múlva ő is a szaftosabb és élvezetesebb munkákat pörgeti le a szeme előtt. Pedig milyen játékokat lehetne vele játszani, hmm. – A szomszéd szerepével sajna nem érném be – elvigyorodom. Az bizony kevés lenne, ha róla van szó, de nem is értem, hogy ezt miért kell magyarázni, hát nem elég egyértelmű? Lehet „véletlenül” eltűnne az asszony mellőle egy reggel, hogy kisajátítsam magamnak. Inkább biztos. – De a minél hiányosabb öltözékben megegyezhetünk – vigyorom halk kuncogássá válik. Tudom, hogy általában egy felszabadult teremtésnek tűnők, de a helyzet az, hogy nem megy ám annyira könnyedén mindenkivel egy ilyen fesztelen beszélgetés. Ervinnel azért merek így társalogni, mert ő aztán már tényleg látott jó és rossz passzban is, a másik nem képviselői közül szerintem ő van az első helyen, ebben. Jó, egyelőre minden másban is, de ezt nyilván nem köti az ember az orrára, még szegény megijedne. – Azért még ne hessegess el, ha lehet – mozdulok felé és viszonozom a csókját, nem kímélve az ajkait. Testemet az övéhez préselem, s a mellettünk lévő épület falához szorítom az övét. Csak, hogy érezze, hogy mennyire komolyan gondolom szavaimat. Jelen helyzetben nem járna jól egyikünk se, ha úgy határoznánk, hogy le is út fel is út. Amúgy is azért jöttünk, hogy ünnepeljünk és egy kicsit kiszakadjunk a megszokottból. – Na gyere, megmutatom neked, hogyan is ünnepelek én – megfogom a kezét, ujjaimat az övéivel összekulcsolom, majd elindulok egy kisebb bolt felé, melyben csak és kizárólag férfi holmik vannak. – Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk vacsizni, viszont fordítsuk jó célra az apanázsomat, szóval menjünk tehetős helyre. Ahhoz viszont, elegáns ruhára lesz szükséged, úgyis érdekel, hogy öltönyben is olyan szívdöglesztő vagy-e, mint ruha nélkül – ártatlanul pislogok rá. – Tudom, hogy te is azon férfiak közé tartozol, akik azt szeretik, ha ők fizetnek mindent, meg a nő nem annyira akaratos, blablabla. De kéééérlek. Most az egyszer fogadd el, következő szülinapodon úgyse biztos, hogy megismételhetjük - hízelegve lépek közelebb hozzá és megcirógatom az arcát. Tudom, hogy mennyire nehéz néhány férfinak a büszkeségét félretenni és elviselni, ha a nő tehetősebb, mint ő. Viszont engem az annyira hidegen hagy, hogy szépen megfogalmazni se tudom. Ezt szeretném többek között ajándékba adni neki, Drávecz Krisztina nem tud kis ajándékot adni, nem véletlenül vagyunk itt.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Eliades Nesztor
Mi van? Nagy szemekkel nézek az újságra, melynek címlapján egy jó pár évvel ezelőtti képem díszeleg. Legszívesebben a környék összes kiadványát begyűjteném, ugyanis a kép, hogy is mondjam. Többet mutat, mint kellene, s nem is azért készült, hogy a külvilág meglássa. A cikk pedig, amit hozzá kanyarítanak egyenesen felháborító. Részleteznek különböző találkákat és említenek neveket, persze egyik sem igaz. De előkotortak egy olyan pontot az életemből, mellyel árthatnak az apámnak. Mire a cikk végére érek, már a telefonom fel akar robbanni. Rá se merek nézni, hiszen tudom, hogy ki van a vonal másik végén. Apuka kitalálta, hogy feljebb tör és vannak ellenségei, akik úgy tűnik, hogy minden hülyeséget előkotornak a családról. Na, de hogy éppen velem kezdik.. Én a táskámban kutatok, keresem a noteszemet, amelyben Nesztor elérhetősége megbújhat. Ő az, ki a képet készítette és ő az, kit számon szeretnék kérni ezért. Mivel a beszédtéma nála eléggé nehézkes, ezért érkezésemről egy smsben értesítem. Pontosabban értesíteném, ha lenne olyan elérhetősége, melyre érdemes lenne egy üzenetet küldeni. De ennek hiányában, csak fel - alá trappolok, míg mérgem enyhén alábbhagy. Azonban ez eléggé nehéz, hiszen Ő jelenleg a szememben egy átokfajzat, aki eladta a képet, hogy több lóvéja legyen, na de jajj neki, ha odaérek hozzá. Fél óra. Nem kell több, hiszen nem kifejezetten figyeltem most oda a megjelenésre. Melegítő nadrág, kócos haj, fáradt és dühtől égő arc, az ajtót szinte berúgom. Csupán a „This is Spartaaa!!” felkiáltás hiányzik mellőle. – NESZTOR! – úgy keresek, mint egy veszett kutya az áldozatát, s mikor megtalálom a drága fotós uraságot, az újságot úgy vágom hozzá, mintha egy kiélesített gránát volna. Gyakorlatilag most az is. – Mi ez? – szépen artikulálok, bár szerintem anélkül is tudná, hogy mit akarok, hogy felteszem a kérdést.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Eliades Nesztor
Szerintem gőz is száll fel belőlem, hiszen szinte érzem a bőrömön, hogy mennyire ég. Lassan fútatok is egyet, ezzel intem magamat türelemre, hogy várjam már meg, míg a fotósok mestere sikeresen rájön, mi is a helyzet. Nézem a lapra vésett szavait, de egyelőre nem szólalok meg, fejemmel az újság felé bökök. Vannak olyan helyzetek, mikor nem kell szavakat használni, ez most éppen olyan. Az újságban ott virít minden, ami a dühömet kiváltotta és ami miatt újfent eljöttem hozzá. – Na szépen csicseregj – kezemmel felé nyúlok, s fejét fordítom magam felé, hogy szépen artikuláltan adjam ki neki a „parancsot”. Ő az első számú gyanúsított, s amint átléptem a küszöböt és felfedeztem, hogy éppen pattanni készül innen, már teljessé is vált a kép. Hiszen nem kevés összeget zsebelhetett be azzal a képpel, főleg így, hogy a legjobbkor sikerült az újságokhoz eljuttatni.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke
Mutatóujjamat felemelem, hogy ezzel jelezzem, hogy nem kell tovább a pénz miatt aggódni. Felesleges. Bár nem tudom átérezni azt, hogy milyen lehet azon agyalni, hogy erre meg arra vajon futja-e. Szerencsés csillagzat alatt születtem és kivételesen jó helyre. Azonban azt nem szeretném, ha Ervin mellettem úgy érezné, hogy nem tudja igazán kibontakoztatni magát. Mert ez egyáltalán nem így van. Minden gesztusát értékelem, főleg azért, mert tudom, hogy valahonnan a szívének egy rejtett ki zugából jön. – Tudod, mit szeretnék tőled születésnapomra? – mosolyogva nézek rá. – Hogy főzz valami istenit, amivel újra leveszel a lábamról – ezzel még überelné is ezt az egészet. Mert a pénz nem minden, persze kell ahhoz, hogy meg tud venni, amire vágysz. De az, amit ő a két kezével készít el, az sokkal jobb ajándék, mint ez az egész hacacáré. Kár, hogy manapság ezt senki sem értékeli. – Úúúú, tényleeeg? – nagyra nyílt szemekkel nézek rá, arcom úgy felderül, mint egy kisgyereké Karácsonykor. Igen, nekem ez felér egy ilyen ünnepnappal, mert tudom jól, hogy egy férfinak ez mekkora dolog. Ujját meglátva elmosolyodom, nem fenyegető mozzanat ez, s ezt nagyon jól tudom, már a szeme csillanásából is. De a mozdulata az, ami igazán elüldözi a gyarló gondolatokat. Jólesően felsóhajtok, bőröm libabőrös lesz minden csókja nyomán. – Ha így folytatod, nem jutunk innen sehová – búgom halkan fülébe a mondandómat. Bár nem lenne ellenemre az sem, ha egésznap az ágyat nyomnánk, de most nem azért vagyunk itt. Adok az ajkaira egy csókot, hogy azért érezze, hogy nekem éppen annyit számít ez az egész, mint neki. Még az is lehet, hogy többet, bár ezt nem vallanám be. – Na gyere – kezemet nyújtom felé, s ha adja az övét, hát összekulcsolom ujjainkat. Itt most lehet, nem kell azzal törődni, hogy ki lát és mit. Bár ez engem eddig sem zavart. Sétánk nem tart sokáig, pár sarokkal odébb meg is érkezünk egy üzletbe, ahol hozzá lehet jutni olyan holmikhoz, mely az este folyamán kellhet nekünk. Jó, nem mindenhez, khm.. De, ha minden igaz ing és zakó az van. – Komolyan mondom, izgulok – összedörzsölöm a tenyereimet, s pár lépés után, elengedem Ervin kezét, hogy az elénk lépő hölgyeménnyel lekommunikáljam, hogy miért is jöttünk. Szépen szemügyre veszi az uraságot, én meg még ki is húzom magamat büszkén, mert bizony jelenleg itt velem van, s be kell látni, hogy szép fogás. A nőci hoz neki pár darabot, majd elválasztja tőlem, hogy megmutassa neki, hogy merre lehet próbálni. Egy bátorító mosollyal nézek Ervinre, tudom, hogy ez a helyzet kissé kényelmetlen, de reménykedem benne, hogy nem fog hazáig futni. Úgyis van egy kis tervem, hogy ne unatkozzon annyira a ruhapróbálás alatt..
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Eliades Nesztor
Általában pörgök. Mindenen túl szeretnék lenni, amilen gyorsan csak lehet. De megtanultam már, hogy Eliades Nesztor mellett egy kicsit be kell lassulni, annak érdekében, hogy megértsük egymást. Ezért míg ő beszél én mély lélegzetvételekkel nyugtatom magam. Bár, mikor a segédet említi, azért elpattan egy húr és hatalmas mennyiégű vér tódul az agyamba. Szavakat egyelőre nem formálok. Némán követem őt és hű társát a sötétkamra felé. Mutatóujjam körmével dobolok az ajtófélfán, míg ő keres. Tulajdonképpen nehezemre esne bevallani, de nem vagyok annyira dühös, mint látszik. Az tény, hogy az én életem egy pontja lett kiforgatva, s eladva, de a támadás nem ellenem irányult, így nincs okom hatalmas balhét csapni. Összeráncolt homlokkal nézem a lapot, amiből nyilván nekem is volt anno egy példányom, már olyan, ami max másolat volt. Ha nem lennék olyan szétszórt, talán meg is találtam volna, mikor keresem. Értem én minden szavát, meg valószínű, hogy ilyen kötött szerződés nélkül, nem is mentem volna bele a képekbe. Ám ez az egész, akkor is felzaklat. – Jó, ne haragudj – sóhajtok egy nagyot. – De nem értem, hogy vihette el innen bárki is – miért nem tárolja olyan helyen, ahol más nem férhet hozzá. Miért ad engedélyt a segédnek, hogy bizalmas dolgokhoz hozzáférjen? Aki idejön, az Őt bízza meg, neki ad bizadalmat, erre tessék. Egy kis mitugrász tönkre vág egy szépnek ígérkező lapot. – Hol az a segéd? Mi a neve? – semmi indulat nincs a hangomban. Azért akarom tudni ki az, mert én szeretném elsőként elkapni. Ő is jobban jár, ha velem társalog és elmondja az okait, míg én eldöntöm, hogy élhet-e. Az és a slepje nem lesz ilyen kegyes hozzá az biztos.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Sűrűn pislogva olvasom a következőket. Meglep? Igen. Nem vagyok az a lány, akinek gyakran mondogatnák, hogy bárkinek is bejön. Gondolom a természetem is közrejátszik ebben, hiszen míg az egyik pillanatban madarat lehetne velem fogni, a másikban már meg is tudnék fojtani bárkit. De a tényeken ez nem változtat. Az az alak kihasználta a pozícióját és gondolom, most vígan sütkérezik valamerre. Merthogy ezért kaphatott nem kevés összeget, főleg, hogy egészen jó pillanatban időzített. – Csak beszélgetni – vonom meg a vállaimat. Mit akarnék vele? Megfojtani? Addig verni, míg a lelkét ki nem leheli? Az nem én lennék. Sokkal szelídebb teremtés vagyok, mint amilyennek jelenleg látszom. – Jobban jár, ha én találom meg hidd el – teszem ezt még hozzá. A nevet tartalmazó cetlit zsebembe dugom, nehogy véletlenül szerencsétlenné váljak és elhagyjam. Bár azt hiszem, ez a név álmaimban is kísérteni fog egy darabig. – Ne nevettess, nem fogom rád hagyni, ezt is elcseszted – halkan nevetek. Értem én, hogy nem szánt szándékkal tette, de mégis őt tartom hibásnak, hiszen rá voltak bízva a képek, s csak úgy hagyta őket eltűnni. – Szerintem ezek után reménykedj, hogy más képeid nem lettel elvéve – mert biztos, hogy vannak olyan fotói, melyek magasabb rangú emberekhez tartoznak. Akkor viszont rosszabbul fog járni, mint egy szőke lányka pattogása, abban biztos lehet. – Nézd Nesztor, ha ezt apám látta, már pedig biztos, hogy látta. Akkor annak a fickónak meg vannak számlálva a napjai – ugyanis Drávecz papa nem idejött volna elsőnek ez biztos. Az újságnál fenyegetőzve, valakinek a golyóit szorongatva, szedte ki az információt. Ha nem így lenne, akkor ez a helység már lángolna. Nézem a kezemben lévő lapokat, újra olvasok pár sort, hogy ezzel lefoglaljam magamat, s ne akarjak neki esni szerencsétlen fotósnak. Kicsit enyhíti lelkemet az, hogy nem ő adta el, azonban haragom nem múlik csak úgy el. Bár a kávé egész jól hangzik. – Menjünk – egyezek bele végül. Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, hiszen már indulnom kéne elkapni azt a gerinctelen férget. Ám olyan érzésem van, hogy Nesztor megérdemel egy halovány esélyt, mégsem orrolhatok rá életem végéig.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke Ł
Mosolyogva nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy olyan fiú. Ismerem őt már nem is tudom mennyi ideje – tudom, nem olyan rég óta, de az a helyzet, hogy az ilyesmivel mindig bajban vagyok -. Sok mindent tudok már róla, ahogy ő is rólam, látott jó és rossz napokon, ennek ellenére, valahogy én nem gondoltam volna azt, hogy megállna. Nem nézelődni, feltöltődni az itteni kultúrától, hanem azért, hogy nyugalomban legyen velem. VELEM, NYUGALOMBAN. Értjük azt, hogy mi itt a bibi? Na ugye. Szorítok egy aprót az ujjain, azt hiszem bátorításképpen. Mert én tudom, hogy jó dolog jön, nem kell félni, senki se eszi meg. Persze értem én, hogy nálam sose lehet tudni, de most tényleg bízhat bennem, jót akarok. – Nem Édes. Azért izgulok, hogy vajon bírni fogok-e magammal, ha meglátlak elegánsan. Mert ezer százalék, hogy úgy is eléggé lehengerlő vagy, szóval.. hmm, érted.. – vigyorogva nézek rá. Nem kell ezt túlragozni, nyilván nem attól jövök izgalomba, ha ruhában látom. De ezt tényleg neki kellene állnom bizonygatni, még ennyi kaland után is? Milyen világ ez? – Az lesz, hogy az a bájos hölgyemény hoz pár ruhát. Te pedig az öltözőfülkében felpróbálod őket – mutatóujjammal a mellettünk várakozó hölgyre, majd az öltözőfülkére mutatok. Bár szívesen öltöztetném – inkább szabadítanám meg a ruháitól- ez most nem az én terepem. Ám várakozni sem vagyok hajlandó, ezért aztán, amint Ervin eltűnik a próbafülkében, s az eladónő máris másnak szenteli az idejét, én elindulok, hogy megtaláljam a férfit. – Szívesen segítek ám kibújni belőle – kukkantok be éppen a legjobb pillanatban, mert még az ing nincs begombolva, s szabad rálátást ad a másik felsőtestére.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervinke
Nem viharzom ám be egyből. Bár nagyon kíváncsi vagyok és minden lében kanál, de azért még nézelődőm kint. Igaz vajmi keveset értek én a férfidivathoz, azért csak érzékelem én is, hogy bizony vannak olyan darabok, melyek eléggé merészek és ízléstelenek. Hála az égnek már nem kell ilyen körökben mozognom és bájolognom, akkor ha valaki egy mustársárga nadrágot vesz fel, melynek a szabása nagyon gáz. Szóval bebaktatok, s egy picikét sem szégyellem magamat, hiszen láttam már az uraságot ennél kevesebb ruhában is. Meg hát nagyon remélem, hogy nem penderít ki maga mellől. Mekkora koppanás lenne már az. – Figyelj felőlem nélküle is lehetsz – alsó ajkamat beharapom egy pillanatra, majd ártatlanul vigyorgok rá. Le kell állítanom magam, de a sikátor óta eléggé nehézkesen megy ez. Így meg hogy megvillannak általában jól elrejtett izmai, hát na.. Nő legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni. – Úúúú – ugrok egyet, tudom, hogy nehéz követni és kiigazodni rajtam, s most a hirtelen jött ötletem is az égből jövő csapás lesz, de elnézve Ervint, látom, hogy mennyire nem akaródzik neki ez az egész. Én pedig jó fej csaj vagyok és kifejezetten nem szeretnék bármi olyasmit ráerőltetni, amihez ne lenne kedve. – Mi lenne, ha nem erőltetném rád ezt az egészet, haneeem – elé pörgök, így a tükör és közé esek. Felpipiskedem magamat, hogy nagyjából egy szinten legyünk – bár ez esélytelen – de egy próbát megér. – Farsangi időszak van, beöltözhetünk és mehetünk úgy is valahova este. Naa?? – szélvészként is funkcionálhatnék. Egyik pillanatban még ezt akarom a másikban azt, de ez csak azért van, mert azt szeretném, ha emlékezetes lenne ez a szülinap, s nem érezné ő magát rosszul. Ő az első, nem én.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervin
Szemeimet az égre emelem. Persze, hogy imádják, hiszen a kisfiú külső mellé, van egy csibészes mosolya, amit mindig a legmegfelelőbb módon tud használni. Tapasztaltam, könnyű a csapdájába beleesni. Halkan nevetni kezdek. Abszolút el tudom képzelni ezt a képet, még van is ehhez a „jellmezhez” ruhám, s ha ő így kívánja, bizony fel is fogom venni. Az mellékes, hogy így is, úgyis látott volna benne.. – Legyen – lépek közelebb hozzá és nyomok az arcára egy puszit. – Te szülinapod, azt csinálunk, amit te szeretnél – mosolyogva nézek fel rá. Elég önző dolog lenne ráerőltetni a saját akaratomat. Elvégre már az is az én ötletem volt, hogy ruccanjunk ki, miféle ember lennék, ha még a továbbiakban is én szeretnék dirigálni? – Jól áll ez a hacuka, eddig is tudtam, hogy jól nézel ki, de hát így… – nem fejezem be, elharapom a mondatom végét, s lépek egyet hátrább, hogy az összképet még jobban láthassam. Tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, de igenis vannak olyan személyek, akiknek kifejezetten jól áll, ha elegánsabbak. Ervin nyilván ezek közé tartozik. – Itt is hagylak inkább, mielőtt olyat lépek, amit itt nem illik – nevetek fel újra. Bizony, én simán eljutnék arra a terepre, ahová ő szeretett volna a sikátorban. Nem nagyon zavarnának a következmények.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervin
Nem bánom, hogy nem ismertem akkor. Olyan sok öltönyös fickóval találkoztam az évek során, hogy azt hiszem, nem tudtam volna elhatárolódni tőlük és Ervint is beskatulyáztam volna egy bizonyos szerepbe. Így viszont nem került abba a körbe, akiket ki nem állhatok, s sokkal nagyobb durranásnak számít a kiöltözés, mintha a mindennapjainkban benne lenne. Jobb ez így. – Bármit – nézek rá mosolyogva. Nem félek attól, hogy mit talál ki. Voltunk mi már többféle helyzetben is, talán egyedül a veszekedést kerültük el. De nem hiszem, hogy arra hajtana, hogy egymásnak ugorjunk. Így hát felőlem hozhat gusztustalan állatokat, kérheti, hogy bohócot csináljak magamból, vagy kanyarinthatja a dolgainkat úgy, hogy mindketten élvezzük. Nem fogok ellenkezni. – Igenis zuram – nyomok az arcára egy puszit, aztán libbenek tova az eladóhoz, hogy letárgyaljam vele, amit kell. Fontos megjegyezni, hogy meghallottam a zuhany szót, csupán nem lett volna illendő a reakcióm, így inkább átsiklottam rajta. Majd, ha szépen kettecskén leszünk, akkor mindenképpen visszatérek rá. Türelmesen várok, közben örülök annak, hogy ez gyorsabban ment, mint hittem volna. Az eladónő bárgyú vigyorából jövök rá, hogy a zuraság megjelent a színen. Fordulok felé egy mosollyal az arcomon, s várakozva nézem, hogy mit művel. – Höhh, ezt ugye nem gondoltad komolyan? – nézek szúrós tekintettel a pénztárcájára. Miért kell megvívni ezt a harcot azután is, hogy megegyeztünk? Ezt sosem fogom megérteni. Sóhajtok egyet, jelezvén mennyire nem tetszik a dolog, majd lépek egyet hátrébb. Nem fogok harcba szállni emiatt, ráhagyom a döntést. – Hmm, szerezhetnénk valami ennivalót. Igazából nem is tudom, be is ülhetünk valahova, vagy sétálás közben, esetleg elvisszük és megesszük a szobában, ahogy szeretnéd – pillantok fel rá egy mosollyal szám szegletében. Kedvem nem hagy alább, ha minden kis apróság miatt durciba vágnám magam, akkor bizony soha nem haladnánk előre. – Vagy nézzünk várost?
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
D.
Ha már az előző este ideszólított, gondoltam kihasználom a dolgot és még valakit meglátogatok. Levelet küldtem a Rellonos fiúnak, melyben titokzatosan csak annyit írtam, hogy 10-kor a Fő utczán. Ő is szólított már így magához, bár legalább tudtam kihez megyek. Csak remélni tudom, hogy kíváncsi alkat, s eléggé felizgatta a fantáziáját pár soros kis szösszenetem. 9 után pár perccel már az utcát járom. Ott hibáztam üzenetemben, hogy pontos helyszínt nem írtam. De az a helyzet, hogy már fogalmam se volt arról, hogy miféle üzletek vannak. Hiába, minden változik, mostanában igen gyorsan, így aztán akár mellé is lőhettem volna. Elhaladok a könyvesbolt mellett, aztán a Leányálom nevezetű boltot is elhagyom, végül valahol a Paradis Cukorkabolt környékén pillantom meg a hős lovagot. S, ha már háttal áll nekem, én azt kihasználom. Kezeimmel eltakarom a szemeit. – Meglepiii – súgom halkan fülébe. – Ki vagyok? - s egészen addig, míg meg nem ver, vagy nevemet ki nem mondja, kacsóimat el nem emelem. Kíváncsi vagyok mennyi női nevet sorol fel, mire meglesz a kilétem.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
D.
Sok minden jut eszembe, ahogy itt sétálgatok. Régi jó és rossz emlékek hada rohamoz meg. Az a probléma, hogy a rossz többségben van, s hirtelen már ismét látom magam előtt azt az akadályt, ami végett nem vágytam ide. Gyomrom kavarog, ha Denis nem kerülne a látószögembe, azt hiszem visszafordulnék. Ő most a megmentő. Ismét. Még így hátulról is bújok hozzá, míg szemeit eltakarom, s szívem nagyot dobban, hogy elsőre tudja. Nyilván nem volt nagy titok, legalábbis reméltem, hogy nem küld mindenkinek hasonló leveleket, mint amit én szoktam kapni. – Tegnap behajtottam egy vacsorát és gondoltam megleplek – mosolygok rá őszintén. Rajta kívül nem volt okom maradni, s gondoltam kivételesen ne ő utazgasson miattam. – Mizu? Megvan minden? - utalok én itt a vizsgák hadára. Nyilván érdekel, hiszen ez is az egyik oka annak, hogy keveset láthatom.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
D.
Izgatottan várom feleletét. Bármi meglepő, sokat gondoltam rá, főleg mikor tudtam, hogy aznap nagy nap van. Furcsa volt így élni a mindennapjaimat, hiszen megszoktam, hogy általában csak magammal törődök. Önző vagyok. - Tényleeeg?? - hatamas vigyor ül ki az arcomra. Szívből jövő öröm ez, melyet legutoljára talán a saját vizsgáim sikerénél éreztem. Még ugrálok is, meg visítozok, mint egy kiskutya. - Hát ezt meg kell ünnepelni - nézek rá, nagyra nyílt szemekkel, s vigyorom egyszerűen letörölhetetlen. Szeretném, ha tudná, mennyire örülök ennek, s nem csak azért, mert esetleg többször tudom majd innen elcsábítani, hanem a sikerének, neki. - Nem tudom, bármit. Kihasználhatod, itt vagyok - nem közlöm vele egyből, hogy ma már megyek vissza az otthonomba és holnap tova repülök. Elég lesz később lelombozni mindkettőnk hangulatát. - Mondjuk valami ennivaló most már jól esne, mert még a reggelizés se volt meg - pördülök egyet, hogy felmérjem a terepet. Szemeim azonnal egy olyan helyet keresnek, ahova betérhetnénk pár falatra.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
D.
Nem bánom, hogy megfogta a kezemet, sőt kifejezetten megmelengeti a szívemet. Ő legalább nem rejteget, mintha egy pestises liba lennék. Ujjaimmal átkulcsolom az övéit, ha engedi, aztán elindulok mellett, míg tekintetemmel az épületeket, üzleteket pásztázom. Meglepődve érzékelem, hogy van nem egy ismerős név, ha nem is a bolt végett, hanem még tanulmányaimból. Régi iskolatársak nevei is lifegnek egy-egy cégéren. Mélázásomból pedig Denis hangja ébreszt fel. Csak felteszi a kérdést, én pedig egy sóhajtás kísértében emelem rá, kissé szomorkás tekintetemet. – Itt estig, vagy hát, amíg ráérsz ma – tök megérteném, ha lenne más programja, hiszen elég váratlanul jöttem. – Holnap meg indulok a következő országba – ilyen ez az utazó, világjáró blogoló és ebből élő élet. Rossz. Mert nem tudok tervezni senkivel és semmivel. Ez az egyetlen egy ok, ami miatt bánom a dolgot. Szorítok egyet a kezén, s próbálok mosolyt varázsolni arcomra. – De most itt vagyunk, szóval ne azzal törődjünk, hogy mi lesz majd pár óra múlva – tekintetem kérlelő pillantásokat szór felé. Ha szomorkodunk valami miatt, amin úgyse tudunk változtatni, akkor elpazaroljuk azt a kevés időt, amit egymásra szánhatunk. Nagyon bánnám, ha pocsékolnánk azt a kevés kis időt.
|
|
|
|
|
