Oh és ez mekkora szívfájdalmam volt :/ ellenben bőrig áznom már sikerült a délután folyamán

Miért? Fél,hogy kifakul a lakk?  

Kirill  ❤

Imádta az új családját, több gyermek is volt, ami számára  remekül jött, mert imádta a gyermekeket, még ha Zsombor néha teljesen ki is fordult magából, de az első  alkalom után már minden rendbejött, azonban néha szeretett elsétálgatni, mikor  meglátott valami érdekeset vagy hasonló. Most sem volt másképp, egy pillangó elvonta a figyelmét amíg a kertben tojásokat gyűjtöttek és meg sem fordult a fejébe, hogy a többiekre a szívbajt hozza  azzal, hogy a lény után megy, azonban az a fránya lepke reptében olyan könnyed volt, míg a terep annyira nem, s ahogy követte sikerült beszorítania lábát az egyik fa túl közel növő két gyökere közé.
- Ahjjaj...segítség!

Kirill  ❤

Számított rá,hogy óbégatását előbb vagy utóbb valaki meg fogja hallani, de arra nem, hogy pont Kirill és Hanna rohannak majd a segítségére. Rögvest belevörösödik, amikor meglátja a férfit és még jobban próbálja húzkodni a lábát.
- Én hát...izéé - makog a  vigyor pedig még annyira sem segít a szavak megtalálásában, lassan olyan vörös lesz az arca mint a haja. - Elkapott... - suttogja ajkába harapva és sütötte le szemét. Kicsit úgy érezte, mintha lebukott volna, pedig tudta, hogy nem lehet megismerni őt. Elvégre nincs hasonlóság egy corgi és egy ember között.

Kirill  ❤

Csendben megrázza a fejét.
- Nem,  köszönöm Ki...khm ehm ehöm, ki...kicsi  vagyok, látod kis alacsony,ezeknek soha nem esik semmi bajuk...- nagyon ügyetlenül rögtönöz, miközben feláll és igyekszik leporolni magát. A ruhája nyári darab, mert akkor szökött el, de még szerencse, hogy aznap nagyon szépen sütött a nap.
- Amúgy mi  járatban erre az erdő szélén? - kérdez rá,  mert ez valóban érdekli, nem emlékezett olyan programba, hogy tojásgyűjtés után túrázni mennek. Pedig ha tudta volna...

Kirill  ❤

Elgondolkodik, hogy vajon mennyire lenne feltűnő ha kutyaként is ezzel a kapáttal aludna, mert az illat ami körbelenngi a ruhadarabot megbódította Lut, nem akarja többé levenni.
- Oh hogy mennyire gyagya... - bólogat somolyogva, bár ő nem a viselkedésére gondol hanem a kurta lábaival való mókás lépkedésen mert bizony azt nem csak nézni poén de csinálni is. *
- Tudom, vagy is izé láttalak már, mármint képről... igen igen az előkészítőbe.

Kirill  ❤

Amikor a csöppség odajön a apukához Luca figyelme is a kis loknis hercegnőre siklik. Őt látja a legritkábban.
- Nem, nem tanítok, nem tudnék mit tanítani nekik - felpillant a férfira és félénken rámosolyog - tudod nem sok mindenhez értek... bajba keveredni, na ahhoz értek -kuncog, mikor Hannah meghúzkodja kirill pólóját
- Kleo - emlékeztetni
- Nagyon bírhatjátok a kutyát - jól esik neki, hogy valaki hiányolja, pláne Kirill

Kirill  ❤

Annyira jó apuka, állapítja meg magában, s az invitálásra hallkan felnevet. Ha nem lennen annyira önző visszautasítaná és kutyaként keresné meg őkwt, de élvezi a figyelmet amit Kirilltől kap.
- Nos, ha az ifjú hölgy nem bánja, láttam arra néhány órával rohangáló nyulat, pont amerre mentek - kacérkosik szelíden

Kirill  ❤

- Lehet, hogy nem, de tartsd nyitva a szemed, mert előfordulhat, hogy megpillantasz egy hófehér nyulat, aki egy órával rohangál, tudod pont erre lakik - a mesékhez ért és azokat gyermekek szórakoztatására szereti bevetni. Amikor megindulnak a férfi mellé lép, s mikor megemlítik ruháját maga is megnézi.
- szeretem a ruhákat, amik nem fogják satuba a testem. Illetlen? - kérdi komolyan, mert az ilyesmivel nincs tisztában *

Kirill  ❤

Kirill  ❤

- valami olyasmi. Olyan vándor dolgot folytattam eddig, de azt hiszem sokáig tervezek itt maradni,megtetszettek az emberek. Úgy látom fázis a kislány, lehet már hazament az öleb, biztos nagyon kedvvel titeket, ha pedig így van, nem megy messzire - órákat sőt napokat eltöltene azzal, hogy mászkál Kirill oldalán a kabátjában, de félti Hannácskát.

Kirill  ❤

- Én pedig sokszor sétálok erre - nem akart odamenni emberi alakban, egyrészt mert Severin megismerné másrészt mert nem tudná leplezni, hogy lassan minden sarkot ismer. Fájt  neki a búcsú úgy is, hogy tíz perc és megint találkoznak. Talán ma meg is próbálkozik a férfi szobájában aludni. Figyeli a távolodókat, integet is, s mikor elsétáltak rögvest elrejtette a kabátot nagy gonddal miután mélyet szívott az ilatba. Ez volt az első ajándéka Kirilltől. Ezt örökké meg akarta őrizni, aztán pedig visszament a házba és boldog üdvözlléssel kösszöntötte a visszaérkezőket.

Kirill  ❤

Egész nap örömárban úszott, s még az is dobott a napján, hogy mint Zsombor mint Hanna majd a nyakába ugrottak mikor meglátták visszabaktatni, hogy kicsit vigasztalja a többieket visszafelé szedett néhány virágot amit a szájában vitt és szétosztogatta.
A nap további része nyugisan töltődött, a nappaliban a nagy zaba után pihentek, ő Kirill öléből  bámulta a tvt, mivel nem volt az a tipikus  mese annyira nem érdekelte,  lassan már a szemhéja is csukódott le, mikor  meghallotta a férfi kijelentését. Először marhára féltékeny lett, aztán rájött, hogy ma ők találkoztak. Hirtelen felkapta a  fejét, bal mancsa megcsúszott és hatalmas puffanással  landolt a földön,  pofával  előre.

Kirill  ❤

A kutya aggodalommal tekint fel. Hogyhogy nem fogja látni? De hát miért ne látná? A herceg megment egy toronyba zárt hercegnőt, Kirill az ő hercege, ő meg a...a nappal egyik éjjel másik alakot öltő hercegnő. Ez még mesének is remek.
Valószínű  nem mászna vissza, ha a férfi nem segítené fel, sőt talán fél óráig feküdne ott és agyalna  a kijelentésen. Nagyon izgul és retteg is attól, hogy egyszer csak nem Kleo lesz hanem Luca, mert elveszíti a kontrollt.
A férfi kijelentette az alvásidőt. Ma nála akart aludni. Feltett szándéka volt.

Kirill  ❤

Elbúcsúzott a gyerekektől, aztán Severinnel visszavonultak a saját birodalmukba.
- Oké Severin, ma egyedül maradsz oké? Szóval nyugodtan deanimálhatsz, nem fog senki sem látni - kacsint majd már nyitja az ajtót mikor megtorpan és realizálja, hogy nem kéne emberi formában odadugnia a képét. Bár ha azt mondaná, hogy álom...nem, nem lehet. Gyorsan corgivá változik és úgy battyog be a férfi szobájába, majd megáll a sötétben. Vajon alszik már?

Kirill  ❤

Nagyobb harcra számított, ledöbben, de aztán már rohan is hogy  segítséggel feljusson az ágyra és közben annyira izgul, hogy ha ember lenne elbőgné magát, így viszont arra kell koncentrálnia, hogy Kirill ne arra legyen figyelmes, hogy három pillanat múlva egy lánnyal alszik kutya helyett. Aztán meglátja a férfi meztelen hasát, múltkor itt bukott be és most sincs messze attól, hogy elveszítse az kontrollt.

Kirill  ❤

Felemelik és Kirill magához öleli és megpuszilja. Innen már csak le kéne hunyni a szemét és boldog álomba merülnie, de túlságosan bezsongott s már érzi azt a furcsa bizsergést, ami átváltozás előtt van, már csak pillanatok kérdése és...Rémülten bújik ki Kirill karjaiból és veti magát a földre hangos  csörömpöléssel, még a lámpát is sikerült elrontania, de nem érdekli, ő már benn van az ágy alatt és számol vissza 3...2...1...

Kirill  ❤

Ne, ne, ne, ne, rettegett, hogy ha Kirill rájön a titkára majd kirúgja, és oda mindennek, ő  meg annyira buta volt és ostoba, túl sokat akart, mohó volt és ez lett a veszte. Rögtön a fejét belefúrta a padlóba és hagyta, hogy haja eltakarja,bár mindegy volt, Corginak már nem ment volna el.
- Csak álmodsz... - nyöszörgi  

Kirill  ❤

Elerednek a könnyei, retteg attól, hogy Kirill majd kiteszi a szűrét.
- Kérlek hidd el, hogy álom vagyok - nyögi de hiába, a férfi nem hülye, tehát kimászik és leül törökülésbe a padlón, a kérdésre pedig csak megszeppenten bólint.
- Most kirúgsz a házból igaz,mert már nem vagyok kutya? - kérdi, könnyei potyognak. A kutyákat mindig mindenki befogadja, a kóborokat és hajléktalanokat...azokat senki.

Kirill  ❤

Elfogadja a kezet és felül az ágyra, huha, először ül az ágyon. Azt hitte ez valami gigászi élmény lesz, de most alig jut eszébe.
- Tényleg nem? - pislog a férfire nagy szemekkel - pedig az emberek mindig csak az állatokat fogadják be, ezért csináltam ezt,  mióta elszöktem otthonról így élek, ha valahol lebukok megyek másik helyre, de titeket nem akarlak elhagyni.

Kirill  ❤

- Le - bólintott - kényszerházasság lett volna ha maradok. De én hiszek a tündérmesékben  és a szerelemben - ekkor a férfire nem, nem mondja ki, de úgy ézi, hogy érte háromszor is elszökött volna.
- Tényleg? - felcsillan a szeme, mégsem lesz hontalan, örömében majdnem megint elbőgi magát. - De Severin tudja, csak  nem akar előttem átváltozni...

Kirill  ❤

-  No akkor majd meglepődsz - jegyzi  meg de a lágy érintéskor már nem  is tud gondolni az előbbire. Megint elvörösödik, és egy pillanatra lehunyja szemét.
- Luca. Bornemissza Luca -ki is nyújtja kezét, ahogy tanították.

Kirill  ❤

Tudja a nevét, de nem érdekli, mosolyog mikor megtudja a nevet, végre neki mutatkozott be és nem egy kutyának. Már a kézcsóktól megszeppent és elvörösödött, a csókra azonban már  óriási rózsák nyílnak arcám. Mennyiszer látta ezt a mozgó könyvekben, a csók jelenet, amikor a herceg megkapja a  megmentett hercegkisasszonyt és aztán boldogan élnek amíg meg nem hallnak. Ez  az ő meséje, végre a meséje!
- Elvetted az első csókom - súgta - én hercegem - ért ajka fülig.

Kirill  ❤

- Kíváncsi leszek Zsombor mit fog szólni. Kutyaként is kétszer fogadott el... - gondolkodik el hangosan, aztán bólint és feláll. - Persze, aludni. Bizonyára így, hogy nem vagyok kutya már nem szól ide az invitálás  igaz?

Kirill  ❤

- Milyen igaz -elfogadja a kezeket és bemászik az ágyba. Nem hiszi, hogy aludni fog, valószínű csak fülig érő vigyorral gondolkozik majd azon, hogy tényleg álmodik vagy ez  már a valóság-e.
- Akkor...izé, szép álmokat - pillant rá zavartan.

Egyelőre a kölykök mit sem sejtenek arról, hogy Kleo néha Luca és, hogy Luca egyáltalán létezik, leginkább Zsombor miatt.
A hétköznapok általában nem túl meghittek, Kirill sokat dolgozik, ám ma valahogy mégis sikerült a férfinek korábban hazajönnie megebédelnie és utána míg a gyerekek nem jönnek meg Luca emberi formában van. Tv-t néztek, de Kirill elaludt nagyjából egy órája, Luca azóta figyeli a férfit és még mindig gondolkodik azon, hogy biztos nem álmodja-e a dolgot.

A mocorgásra, nyöszörgésre meglepődik és megrémül, hogy netalántán az miatta történik ami történik, de amint meghallja a motyogást a gondolatai kíváncsibb vizekre eveznek, s hogy jobban hallja a férfit közelebb hajol, majdhogynem orra a Kirilléhez ér, de még így sem hallja rendesen amit mond.
- Milyen fagylalt? - motyogja vissza.

Kirill

Kicsit meglepi, hogy a férfi magához húzza, mert hirtelen történik, de a csókhoz nincs ellenvetése. Még szokatlan neki, de egyáltalán nem negatív. Eddig sohasem csókolózott, maximum néha a földet csókolta meg, amikor orra bukott, de emberrel még soha, mostanában pedig napjában többször is. Egyszer reggel, egyszer este, a többi meg elszórva.
- Én is - csillan fel szeme ahogy megszólal benne a gyermeteg énje. - Van? Vettél? Vaan? - kérdezi egymás után többször is ismételgetve önmagát.
- De álmosnak tűntél - jelenti ki nagy szemekkel, ártatlanul.

Kirill

- Jaj biztos nagyon édesek lehetnek, a kislányok a kis loknis hajukkal, meg a kisfiúk a csibész vigyorukkal. Egyszer bemehetnék megtanítani őket a csúzli használatára - vigyorodik el a gondolatra. Persze nem érzi át igazán a férfi baját, mert nincs itt, így a panaszos megszólalásból egészen mást vett le.
- Mindjárt hozom! - feláll és kirohan, nem cicózik, az egész dobozt kihozza két kanállal és törökülésbe helyezkedve az ölébe teszi.
- Nem tudom melyik a kedvenced, szóval idehoztam az egész dobozt - mosolyodik el.